„Bocsásd meg Uram méltatlan szolgád könyörgéseit! A kételkedés vétkét, a hús átkozott sóvárgásait! Rombold le, ha tetszik, tévelygéseim katedrálisát! De, nézd őt, ki ezen a földön megismerte már a purgatórium minden kínjait. Nézd kezén, lábán a kenderkötél csókolta sebek lángoló virágjait. Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram! S tedd könnyűvé … Olvass tovább
„Kakuk Marci, ha csavargó is, nem annyira züllött, alja egyén. Sem nem tolvaj, még csak nem is iszákos túlságosan, sőt még azt sem lehet egészen ráfogni, hogy dologkerülő. Szíve pedig? Sosem romlottabb a Kakuk Marci szíve a másokénál! Csak valahogy, mintha eleve csavargónak lett volna rendelve a Magasságoktól.” (Tersánszky) Megizzadtam … Olvass tovább
Számomra a költözés legkedvesebb része, amikor a bútorok már a helyükre kerültek, a cipekedésben segítő barátok már elmentek, az ember kibont egy üvegsört, és leül. Még meg kell tanulni, hány lépés a konyha, befelé nyílik a fürdőszoba ajtaja, vagy kifelé, még nem esik kézre a TV távirányítója, még ezernyi csetresznek … Olvass tovább
Korábban együtt jártunk, ő 14 éves volt, én 24. Írhattam volna idézőjelben is az együtt járásunkat, hisz túl fiatal volt még. Elkerült középiskolába, s szakítottunk. Nagyon jó barátok maradtunk, szinte mindennapos volt a telefonbeszélgetésünk, állandóan hívtam a koliban. Ráadásul a testvérével egy albérletbe költöztem, még egy szál volt, ami összetartott … Olvass tovább
Kocsival nem szeretek Pestre menni. Sose tudok ott parkolni, ahol akarok. Tömegközlekedéssel sem szeretek Pesten utazni. Megfojt a tömeg. Harmadik megoldást még nem találtam, ezért a két rosszat váltogatom. Szeptember 1-én, épp az utóbbit választottam. Így este fél nyolckor, egész napos rohangálás után, álltam a Keleti pályaudvar aluljárójában, az eső … Olvass tovább
– Nézd már! – billegett fölöttem a létra tetején Gitti. Odaát, a szomszéd kertben Mimi élvezte a friss tavaszi napot. A jókora fehér halmokon a simogató napsütés hatására szinte láthatóan nőttek, duzzadtak a rózsaszín bimbók. A dereka karcsú volt, a csípője azonban vaskos és széles, mint szorosan összesimuló combjai. Többet … Olvass tovább
A repülőtéri nyüzsgés megriasztott. Hogy a fenébe fogom én itt megtalálni Mari nénit? És ő hogy fog engem felismerni? Voltam tizenegy-két éves, amikor utoljára látott. Nagyjából tökig érhettem magamnak. Én biztos sokat változtam, ő talán alig. Gyorsan kiszúrtam magamnak a tömegben. A vonásait megőrizte a kölyök emlékezete, az alakjára nem … Olvass tovább
Az első lépéseken már túl voltunk. Fényképes bemutatkozó válasz a hirdetésre (Ili: 36/56/170 karcsú hölgy; Zoltán: 40/82/175 mackós úr. Keresünk harmadiknak 30-40 közötti urat, kizárólag a hölgy örömére. A férj nézne és videózna, esetleg beszállna harmadiknak. Minden fényképes levélre válaszolunk.), telefon és ismerkedő vacsorameghívás a részemről egy jobb éttermembe. Egy … Olvass tovább
– Mi az, hogy egy szoba két ággyal? – kérdezte Péter. A recepciós lány zavartan pislogott ránk. – Elnézést, van nálunk némi káosz. Ezek szerint két, duplaágyas szobát rendeltek. – Pontosan, ezt mondtam akkor is, amikor lefoglaltam a szobákat. – Peti 190-es, izmos teste megfeszült a méregtől, ahogy a lány … Olvass tovább
Ritának hívnak, és idén érettségizem. A múlt nyáron két hetet a francia Riviérán töltöttem a szüleimmel. Persze nem lóghat az ember állandóan a szülei nyakán, a szállodában és a strandon sok velem egykorú lánnyal és sráccal ismerkedtem meg. Együtt lógtunk, végiglátogattuk a környék összes strandját, esténként diszkóztunk, szóval jól éreztük … Olvass tovább
– Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban. – Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt! – Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, … Olvass tovább
Az egyetlen, kopasz pincért a legyek jobban foglalkoztatták, mint a gyér számú vendégsereg. Egész repülőkötelékekben zúgva találtak maguknak leszállópályát fénylő fejebúbján. A fehér asztalkendővel mégsem hessegethette őket a vendégek szeme előtt, tenyerével sem vághatott csattanósat a kopasz foltra, hát csak idegesen kapkodta a fejét. Amúgy nem ugráltatták, a terem hűvösen … Olvass tovább