Zoé és én nagyon jó barátnők vagyunk. Egy irodaházban dolgozunk. És emellett egy albérletben is laktunk. Igaz nem egy irodában dolgozunk, de szerintem ez nem is nagy baj. Már 3 éve dolgozunk itt és ismerjük az épület minden zegét-zugát! A portán dolgozó fiúkkal is jóban vagyunk. Zoé egy ötéves kapcsolat … Olvass tovább
20 éves fiú vagyok, Balázsnak hívnak. Van egy 14 éves unokahúgom, aki nem vér szerinti, de én 4 éves kora óta ismerem, kiskorában rengeteget foglalkoztam vele, és sosem tettem különbséget közte, és a vér szerinti unokahúgom közt. A lányt Adriennek hívják, hosszú, szőke haja van, vékony testalkatú, nagyon szép lány. … Olvass tovább
Sanyi volt számomra az a pasi, akit piedesztálra emelhettem. Nem azért, mert olyan példaértékű volt, hanem mert azzá tettem. Gyakran előfordult, hogy csak miatta tértem be a pubba, mert tudtam, épp dolgozik. Volt, hogy két-három órán keresztül ültem előtte az üres helyiségben, egyetlen kólát szürcsölve. Rengeteget poénkodott velem. Sokszor szexre … Olvass tovább
Egyszerre csalódni egy barátnőben és a saját apánkban nem mindennapos esemény, és nagyon úgy tűnik, hogy feldolgozhatatlan is. A fiatal Edit modja el történetét, aki hónapok óta nem tud napirendre térni édesapja és barátnője hirtelen kezdődött párkapcsolata fölött. „Tele lehetnék akár indulattal is, de a döbbenet miatt még nem nagyon érzek semmi … Olvass tovább
Kedd este csörgött a telefonom. Kicsit mérges voltam, ki a fene zavar ilyenkor, mikor a kedvenc sorozatom megy? – Halló! – szóltam bele a készülékbe szándékosan élesen. – Szia, Emese! – ismertem fel egyik barátnőm hangját. – Szia, Andi! Azt hittem, már elutaztál. Vagy Münchenből hívsz? – Nem, csak szombaton … Olvass tovább
Fáradtan rogyott le az ablak menti ülésre, szembe a menetiránynak. Szerencséje volt, kedvenc helye, az utolsó kocsi utolsó előtti fülkéje üres volt. Máskor is az szokott lenni, de most különösen jól esett, hogy egyedül lehet. Három műszakját cserélte el, három egymás utáni nap dolgozott 16 órát, hogy négy napra hazautazhasson, … Olvass tovább
Suzan egyik este a leveleket válogatta az emeleten munka után. Az egyik levél a régi iskolájából jött. Jópár év eltelt azóta, hogy Suzan végzett a Zeneakadémián. Ez egy nagyon szigorú magángimnázium volt, úgyhogy a levél felkeltette a lány kíváncsiságát. Feltépte a borítékot: egy meghívó volt benne: az iskola öregdiákjai találkozót … Olvass tovább
A rövid bőrszoknyádat veszed fel, amitől olyan szexinek érzed magad, és mint amikor ilyen hangulatban vagyunk mindig, nem veszel alsóneműt. Felülre csak egy vékony áttetsző blúz kerül, lábaidra magas sarkú szandál. Rajtam sötét öltöny van, és egy könnyű ballonkabát a karomon átvetve, ha hűvösebb lenne az idő. Késő szeptember van, … Olvass tovább
A nap magasan az égen árválkodott, beragyogva az egész tájat. Annával a tó partján sütettük magunkat. Ez volt az utolsó napunk, mielőtt hazaindultunk volna, ezért ki akartuk élvezni minden egyes percét. A többiek még aludtak, így csak ketten voltunk. Én és az ő gyönyörű teste. Egyszerűen megbabonázott vele. Apró bikini … Olvass tovább
Igazán csókra termett, telt, piros szája volt. Ahogy hevesen forgatta a fejét, olyan erővel ütközött ajka a miénknek, végül már nyitott szájjal csókolt. Nem tartott sokáig, hogy egy nyelv is benyomuljon a fogai közé. Próbálta megakadályozni, hogy megtaláljuk az ő nyelvét, aztán inkább visszacsókolt, megadta magát. Hogy véget ért a … Olvass tovább
1. rész: A bugyim illata teljesen beindíthatta, mert az orrától levitte a szájához, és elkezdte nyalogatni a női nedvektől még mindig nedves láb közötti részt. A látványtól nem tudtam, mit csináljak. Szóljak rá, ijesszem meg, vagy csendesen vonuljak vissza? Egy biztos, hogy nem hagyott a látvány engem se hidegen. Az … Olvass tovább
A testem izzik, Rád gondolok, de még nem vagy itt. Könnyeim verejtékemmel keverednek, s folynak, le a párnára. Kétségbeesetten vonaglok, kispárnával a lábam között. Nélküled nem megy, hol vagy már?! Nedves vagyok, olyannyira, hogy a bugyim már szinte átázott. Enyhíts! Már nem tudok magamról, ott pedig annyira sajog… Benyitsz az ajtón, igen, végre látom az […]