Ma még rengeteg dolgunk van! – a kacagása semmi jót nem jelentett.
Beültünk az autójába és elindultunk a számomra ismeretlen úti cél felé. Kimentünk a városból és néhány perc múlva lefordultunk egy mellékútra, ami a közeli kis dombok erdejébe vezetett.
Nagyjából 20 perces autókázás után egy tisztásra értünk, ahol egy hatalmas kőkerítéssel körülvett ház állt. Útközben nem szóltam egy szót sem, nem nagyon tudtam, hogy mit mondja, és ő is csak néha nézett rám, így azt sem tudtam hová érkeztünk.
Egy erdészház lenne talán? A kőkerítésen lévő kapu hangtalanul kinyílt, mi pedig behajtottunk rajta a házig. Timi kiszállt a kocsiból és intett nekem, hogy kövessem. Az ajtó kártyával nyílt, a riasztó berendezést pedig az ujjlenyomatával hatástalanította. Az előtérbe belépve láttam meg, hogy nem vadászházban, hanem egy pazar módon berendezett luxusvillában vagyok. Kié lehet ez? Ennyi pénze volna neki? Természetesen egy szót sem mertem szólni. Mióta a cipőjét megcsókolva a rabszolgájává váltam, egyre jobban a hatalmában éreztem magam, amit magabiztos viselkedése is csak megerősített.
Az előtérből egy gyönyörű nappaliba vezetett az ajtó, a hatalmas bőr ülőgarnitúrákon túl a falnál egy bárpult állt, előtte bárszékek, mögötte csillogó bárszekrény. A bárpulttól balra egy lépcső vezetett fel a felső szintre.
– Mielőtt körbevezetnélek, le kell fürödnöd – mondta és a földszinti fürdőszobába vezetett, ami szintén káprázatos volt. Rámutatott a hatalmas fürdőkádra – Fürödj meg, mosd meg a hajadat a samponnal, a farkadat pedig ezzel! – és a kezembe nyomott egy intim tusfürdőt.
– Mikor végeztél ezeket vedd fel! Hátul bilincseld össze a kezed! – parancsolta és a mellette álló székre mutatott, valamint egy derékhoz rögzíthető rendőrbilincset vett elő. – Én addig átöltözök.
Utasításainak megfelelően tisztálkodtam, majd a hajszárítás után elkezdtem felvenni a kikészített ruhákat. Nem volt sok. Egy hosszú ujjú, hosszúszárú fekete fényes testhezálló tornaruhát kellet felvennem, amin a farkam helyénél egy lyuk volt, így bár fel voltam öltözve, ágaskodó férfiasságom mindenki számára láthatóvá vált.
Egy hosszú térdig érő fehér zoknit is fel kellett húznom, lábaimra pedig belebújós fekete lakk komornyikcipő került. Belenéztem a tükörbe, egy lakáj nézett vissza rám akinek fekete passzos ruhájából kilógott a farka. Ahogy elindultam a bilincs felé kínosan vettem észre, hogy a lakkcipő minden egyes lépésemnél hangosan koppan egyet. Éreztem, hogy elvörösödök, pedig még nem is látott senki.
A bilincs övét a derekam köré raktam úgy, hogy a bilincs a hátam mögé került a fenekem fölé, kiléptem a fürdőszobából, becsuktam az ajtót, majd kezeimet hátra tettem és rákattintottam a fém karpereceket. Most már teljesen kiszolgáltatottá váltam bárki számára.
– Itt vagyok a nappaliban! – kiáltotta Tímea, nagyot sóhajtottam és elindultam a szobába.
Csakúgy, mint első találkozásunkkor, egy bárszéken ülve pillantottam meg. Fehér blúz, fekete szűk nadrág és hosszú fémsarkú fekete térdcsizma volt rajta. Ahogy meglátott megalázó öltözékemben hangosan felkacagott.
-Gyere ide! – parancsolta és rögtön odasiettem hozzá. Elé álltam Ő pedig megfogta ágaskodó farkam és finoman elkezdte simogatni.
Tudtam, hogy a rabszolgája vagyok mégis, eddig ismeretlen kéjes érzésem támadt. Magához húzott és megcsókolt.
– Tudod mióta vártam már erre a pillanatra? Sokszor gondoltam rá és most végre az enyém vagy! Azt csinálok veled, amit csak akarok! – csizmájával a combomat simogatta és látszott rajta, hogy tényleg élvezi a helyzetet. – A tulajdonom vagy! A rabszolgám! – majd észrevéve, hogy a csizmáját bámulom, elmosolyodott – Tetszik, ugye? Ez a kedvencem! Nagyon sokszor fogod lenyalni – kuncogta és éreztem, hogy lüktetni kezd férfiasságom a kezében.
Felállt és a farkamnál fogva a bőr ülőgarnitúrához vezetett. Leült az egyik hatalmas fotelba és megparancsolta, hogy térdeljek mellé. Az üvegasztalon fekvő papírra mutatott és rám szólt:
– Olvasd fel hangosan! – én pedig megtörten olvasni kezdtem.
„A rabszolgák tízparancsolata
1. A rabszolgám vagy. Mostantól nincs saját akaratod, a tested és a lelked az Enyém, mert Én vagyok a te Úrnőd, akit Istennőként imádsz és szolgálsz minden cselekedeteddel, minden gondolatoddal.
2.Engedelmeskedsz. Amit megparancsolok, azt azonnal, gondolkodás nélkül megteszed, nem ellenkezel. Mindent addig csinálsz, amíg más parancsot nem adok.
3. Imádsz. Imádod mindenemet, megőrülsz értem, bármit megteszel a kedvemért. A jelenlétemben nem figyelsz semmi másra, Én töltöm be minden gondolatodat. A leggyönyörűbb, legcsodálatosabb Nő vagyok, akit valaha szolgáltál. Imádsz engem és mindent, ami velem kapcsolatos.
4.Tisztelettudóan viselkedsz. Nem érinthetsz meg, nem érhetsz hozzám semmilyen formában, amíg meg nem parancsolom.
Felsőbb Lény vagyok számodra. Nemhogy arra nem vagy méltó, hogy szeretkezzem veled, de még a csizmám talpát sem mocskolhatod be a nyelveddel, mindaddig, amíg erre parancsot nem adok.
5. Nem beszélsz. Egy hangot sem akarok hallani. Szó nélkül teszed, amit mondok, és tűröd, amit kapsz. Csak akkor szólalhatsz meg, ha kérdezek valamit, vagy ha Én megengedem, hogy szólj Hozzám.
6. Elviseled a fájdalmat. A fájdalom, amit Tőlem kapsz, ajándék. Hálás vagy érte. Boldog vagy, hogy szenvedhetsz, boldog vagy, hogy uralkodom rajtad, boldog vagy, hogy bármit tehetek veled, te semmit sem tudsz tenni Ellenem.
7. Megköszönöd a büntetést. Hálás lehetsz, ha megbüntetlek, mert így csinálok belőled engedelmes rabszolgát, így törlek meg, hogy egész lelkeddel szolgálhass engem.
8. Alázatos vagy. Tudatában vagy annak, hogy Én fölötted állok. Ha belépek a terembe, leborulsz a lábaim elé, és ott várod a parancsomat. Engedélyem nélkül egyetlen pillantást sem vethetsz Rám.
9. A te Úrnőd Én vagyok, és csakis Én parancsolom meg, hogy kit szolgálsz még rajtam kívül, Én viszont annyi rabszolgát tartok amennyit akarok.
Ha úgy döntök más Úrnő is kedvét lelheti kínzásodban.
10. Mostantól nem szabadulhatsz, rabul ejtettelek. A tulajdonom vagy. Nincsenek jogaid Velem szemben csak kötelességeid, Nekem pedig csak jogaim vannak veled szembe kötelességeim nincsenek! Ez a dolgod, rabszolga, ez a létezésed értelme, és semmi más. „
Amikor végzetem hozzám hajolt és azt súgta:
– Ne izgulj, néha azért szeretkezhetsz is Velem! – majd nyelvével elkezdett játszani a fülcimpámmal és hirtelen beleharapott.
Szisszeni se mertem.
– Ügyes fiú! – mondta ma már másodjára – Ha jól emlékszem kitűnő tanuló voltál általános iskolában. Ezt a tízparancsolatot szóról-szóra megkell tanulnod, és ha kikérdezéskor csak egy szót is vétesz kegyetlenül megbánod! – határozott, kemény szavaiból kitűnt, hogy nem viccel.
– Gyere, kapsz Tőlem valamit! – fordított maga felé és egy nyakörvet csatolt rám. Első látásra azt hittem bőr nyakörvről van szó, kívülről annak is látszott, csak túl merevnek tűnt, csat és lyukak sem voltak rajta és amikor a nyakamhoz ért furcsán fémes volt a tapintása.
Felállt és átült egy másik fotelbe ami előtt több hely volt, engem pedig maga elé térdeltetett.
– Nyaltad már valakinek a csizmáját? – kérdezte. Megráztam a fejemet. – A legfontosabb, hogy amikor csinálod érezzem a lábujjaimon nyelved tapintását – mondta oktató hangon. – Kezdheted! – mosolygott rám. Odahajoltam a lábaihoz, hátrabilincselt kezem megfeszült és tétován nyalni kezdtem csizmáját.
– Érezzem! – kiáltott rám, én pedig remegve teljesítettem parancsát.
A bőr íze szétáradt a számban és éreztem, hogy a megalázott helyzet ellenére ismét lüktetni kezd a farkam. – Gondoltad volna iskolás korunkban, hogy egyszer majd előttem térdelve a csizmáimat fogod nyalogatni? – nevetett. Bár minden szavától nyomorultabbul éreztem magam, mégis valami új bizsergés járta át a testemet.
– Egészen jól csinálod! – dicsért meg – Míg végzel a tisztítással, felhívnám a figyelmedet a Parancsolat néhány fontosabb pontjára. – és kezébe vette a nemrég felolvasott papírlapot.
– Én nem tudom kívülről, ez majd a te feladatod lesz, a kikérdezésnél is csak én használhatok majd segédeszközt! A 2. pont: „Amit megparancsolok, azt azonnal, gondolkodás nélkül megteszed, nem ellenkezel.” Persze először lesznek majd olyan kérések, amiket vonakodva hajtasz végre, de vannak módszereim amivel egy hét alatt a világ legengedelmesebb rabszolgáját faragom belőled! Bármilyen kis hibát is vétesz a parancs végrehajtásában megtorlása valamilyen kínzás lesz. Ne félj, rengeteg ötletem van hogyan okozzak fájdalmat neked!
5. pont: „Csak akkor szólalhatsz meg, ha kérdezek valamit, vagy ha Én megengedem, hogy szólj Hozzám.” Természetesen magáznod kell, a tévesztést kegyetlenül megbüntetem. A megszólításom Gazdám, de a Királyi Fenség, Úrnőm, Császárnőm, Istennőm is megengedett. Ha kérdezek vagy parancsolok valamit a válaszod: Igen, Gazdám! Érted?!
– Igen, Gazdám! – válaszoltam gyorsan.
– Jól emlékeztem én, hogy gyorsan tanulsz! – kacagott gúnyosan – A nyakörvednek, amit természetesen csak én tudok levenni rólad egy speciális kulccsal, két fontos funkciója van.
Az egyik, hogy a benne lévő jeladóval jelzi, hogy merre vagy. Ha eltávolodnál a háztól először csak gyenge, majd egyre erősebb áramütéseket érzel. Amennyiben megpróbálnád lefeszíteni a nyakadról, szintén erős áramütést érne. A másik, hogy a karomon lévő karperec segítségével is erős fájdalmat tudok neked okozni. Erre akkor lenne szükség, hogy ha úgy gondolnád erősebb vagy, mint én és valami ostobaságot tennél annak érdekében, hogy kiszabadulj. Természetesen a karperecet sem tudod levenni rólam. De gondolom ilyen dolgok eszedbe sem jutnak, ugye? – nézett rám fenyegetően.
– Nem, Gazdám! – feleltem sietve. Majd felemelt a kezét és megnyomott egy gombot a karperecen, amitől iszonyú fájdalom hasított a nyakamba. Most már nem bírtam ki és feljajdultam.
– Helyes! Ez csak egy kis bemutató volt elrettentés képpen. És most gyere, megmutatom neked az egyik kedvenc szórakozásomat! – felállt és ismét a farkamnál fogva egy másik szobába vezetett. Ebben a helyiségben egy speciális deres állt. Alul fém lábai voltak, de felül bőrrel volt bevonva.
Az egyik végénél, ahová a lábaimat lehetett rögzíteni, egy kis háromszög alakú emelkedés volt, így ha végig feküdtem rajta a fenekem felemelkedett kiváló pózban ahhoz, hogy elfenekeljenek. A deres másik végén egy kaloda szerű rész volt 3 lyukkal, ide lehetett a fejemet és mellé a két kezemet rögzíteni.
– Fáradj fel rá, légy szíves! – duruzsolta udvariasan Úrnőm, alig tudta leplezni hangjában a kéjes örömöt. Kibilincselte a kezemet, a nyakörv miatt természetesen szabad kezekkel is mindenben engedelmeskedtem neki, először a lábamat bilincselte meg, majd ráfeküdtem a deresre, kezemet és fejemet a kalodába helyezve azt is rám zárta.
Közben valami vidám nótát dúdolt. A kínzóeszközön feküdve, felmeredt védtelen fenékkel, mozdulni sem tudtam. Ő pedig leült szembe velem egy fotelba és a csizmája talpával az orromat kezdte paskolgatni, miközben vidáman magyarázott nekem:
– Több féle kínzóeszközöm is van. A büntetés nagyságától függ majd, hogy éppen melyiket választom. Ez itt a pálca. Nem kellemes, de ez mindközül a legkevésbé fájdalmas. Szerintem csak akkor fogsz találkozni vele, amikor olyan kegyes leszek hozzád, hogy választhatsz, mivel verjelek el.
Ez a gumibot szerűség már sokkal fájdalmasabb. Természetesen ezt jobban is kedvelem. Azonban, bár első látásra nem tűnik annak, ez a legfájdalmasabb – és kezébe vett egy 100 cm hosszú ostort. – Én korbácsnak hívom. Mivel a korbács a kedvencem, több is van belőle!
Kínosan feszengtem a deresen, már amennyire mozogni bírtam.
– Jól van, jól van, mindjárt kezdjük! – szólt kedvesen, mintha minden az én érdekemben történne. – Szerintem kezdjük a legfájdalmasabbal.
Legalább megtudod, hogy melyik a legrosszabb büntetés, már ami a fenekelést illeti, és engedelmesebben teljesíted majd a parancsaimat. Tudod bármelyik eszközzel is fenekellek el maximum 10-et szoktam ütni, mert az pálcával is nagyon sok. Korbáccsal viszont szinte elviselhetetlen. – felállt és kezében a leggyötrőbb korbácsot lengetve lassan mögém sétált. Közben zavartalanul és felettébb vidáman folytatta a magyarázkodást – Nem szabad gyorsan egymás után ütni, mert az előző fájdalom tompíthatja a későbbit.
Ezt pedig nem szeretném. Meg kell várni, míg az égő fájdalom zsibbadássá enyhül és utána jöhet a következő ütés, ha lehet egy kicsit lejjebb. Korbácsolásnál viszont az ötödik ütés után már annyira sajogni fog a feneked, hogy muszáj lesz egy kicsit pihenni. Ha megfeszíted a feneked, az az ütés nem számít! Számold! – mivel mögöttem állt hiába fészkelődtem, nem láttam mit csinál. Hirtelen égő fájdalmat éreztem a fenekembe, a szemem pedig megtelt könnyel.
– Mondtam, hogy számold!
Kezdjük előlről – kiáltotta Úrnőm. Átszaladt a fejemen, hogy ellenkezzek, de hamar rájöttem, hogy itt csak én húzhatom a rövidebbet, ezért inkább csendben maradtam. Gazdám, ígéretének megfelelően kivárta, hogy ne fájjon annyira a fenekem, csak akkor ütött megint.
-Egy! – ordítottam. Kis szünet, majd ütés.
– Kettő! – hörögtem. Valójában már a harmadik volt és igaznak bizonyult a jóslat: egyre fájdalmasabbak lettek az ütések.
– Három! – lihegtem a következőnél és önkéntelenül megfeszítettem a fenekemet.
– Ne feszítsd meg, mert nem számít! – fenyegetett Úrnőm. Minden erőmet összeszedtem és elernyedtem.
– Négy! – csattant a következő ütés. Csak még ezt bírjam ki és szünet!
– Öt! – suttogtam elhalóan.
– Nos, túl vagyunk az első félidőn – mondta Királynőm, előresétált és leült a szemben lévő fotelba, lábait pedig felrakta az orrom elé a deresre. Önkéntelenül nyalogatni kezdtem a csizmáját. – Nagyon rendes rabszolga lesz belőled – szólt elismerően rólam.
– Lehet, hogy egy hét sem kell hozzá! Beszélgessünk egy kicsit! Hogy is szól a 7. parancs? – villantotta rám a szemét. Rémülten kezdetem el gondolkodni, de hiába, a fájdalom miatt nem forgott az agyam. Ha nem tudok Úrnőm kérdésére válaszolnom plusz büntetést kapok? Az nem lehet, ezt is alig fogom kibírni! Hirtelen derengeni kezdett valami:
– Meg kell köszönnöm a kínzást! – válaszoltam elhalóan és reméltem, hogy helyesen.
– Nem is tudod milyen nagy szerencséd van, hogy eszedbe jutott!
Minden verés, és bármilyen más kínzás végeztével, elém kell térdelned, meg kell csókolnod mindkét lábam és azt kell mondanod: „Köszönöm, Gazdám!” Ha elfelejtenéd, kezdődik elölről az egész tortúra! – ezzel felállt és mögém sétált.
– Hol is tartottunk? – kérdezte és már ütött is.
– Hat! – kiáltottam és meglepődve vettem észre, hogy a pihenés ellenére jobban fáj mint az ötödik ütés.
– Hét! – bukott ki belőlem a következő csattanás után.
Már csak hármat kell kibírni, gondoltam vicsorogva.
– Nyolc! – sóhajtottam.
– Befeszítettél, ez nem ér! – a fájdalomtól elvesztettem az önuralmamat és feleselni kezdtem:
– Nem feszítettem be! Könyörgök legyen ez a nyolcadik, Úrnőm!
– Itt Én döntök! – válaszolta hidegen – de ha továbbra is feleselsz kezdhetjük az egészet előlről.
– Elnézést Királyi Fenség, kérem bocsásson meg nekem! – vinnyogtam megalázottan.
Válasz helyett jött a következő ütés.
– Nyolc! – mondtam megadóan és próbáltam ellazulni.
– Kilenc! – vonaglottam és próbáltam az utolsóra koncentrálni.
– Tíz! – kiáltottam és remegve vártam, hogy mi lesz a folytatás, de Gazdám nem mozdult. Jeges rémült járta át a szívemet : talán önkéntelenül mégis megfeszítettem a fenekemet és nem ér az utolsó ütés?
– Rendben, végeztünk – hallottam a mennyei hangot. Mikor kiszabadultam fogságomból önkéntelenül is leborultam Úrnőm elé és könnyes szemmel hálásan mondtam köszönetet neki, miközben csizmáját csókolgattam.
– Egész ügyes voltál! 12 ütéssel megúszni az első kínzást ritka dolog! Jutalmul pihenhetsz egy kicsit. Végig vezetlek a házon és elmondom a napi programodat. Utána persze folytatjuk tovább a mókát! Koránt sincs még vége a szórakozásomnak! El kell árulnom neked, hogy a korbácsolásnál sokkal kegyetlenebb kínzások is vannak! – kacagása most sem ígért semmi jót…