Fokozottan igaz a kinek a pap, kinek a papné esete, ha szexuális szokásokról beszélünk. Van, aki kizárólag hosszú távú, monogám kapcsolatban tud létezni, másoknak több partnere van párhuzamosan, és olyanok is vannak, akik számára az egyéjszakás viszonyok ideálisak. A kérdés már csupán az, hogy miért éppen az adott formát preferáljuk. Nyilván sokat számít, hogy mit hozunk otthonról, milyen példa van előttünk, de nem ritka az olyan eset, hogy rendezett családban felnövő emberek a pozitív példa ellenére is alkalmi kapcsolatokban utaznak vagy épp szabadelvű szülők csemetéi felnőve példás családi életet élnek. A környezeti tényezők mellett más okoknak is lenni kell a háttérben.
A Binghampon Egyetem kutatóit is ez a probléma foglalkoztatta, és érdekes eredményre jutottak. Megállapították, hogy a szexuális magatartás egy DRD4 nevű génhez köthető, pontosabban annak változataihoz. Ez a gén a dopamin receptorok működését befolyásolja, a dopaminról pedig már korábban megállapították, hogy az elégedettségért és a boldogságért felelős olyan módon, hogy ingerli az agy jutalmazásért felelős régióját. Alapvetően az étkezéshez és a szexualitáshoz köthető ez az állapot, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az ön- és fejfenntartáshoz kapcsolódó örömérzet a túlélés alapfeltétele.
Persze, az nagyon is személyfüggő, hogy pontosan milyen ingerek hatására szabadul fel dopamin. Ha az étkezés vonalán gondolkodunk, mindenki számára világos, hogy van, aki egy tábla csokoládétól alél el, és van, aki egy füstölt csülök láttán emelkedik mennyei régiókba. A szexszel ugyanez a helyzet. Van, aki attól érez elégedettséget, ha hosszú évekig békésen éldegél a párjával, mások ennél unalmasabbat el sem tudnak képzelni, ezért folyton újabb és újabb élményeket hajszolnak. Az egyéjszakás kapcsolat és a félrelépés sokkal kockázatosabb viselkedés, mint a hosszú távú, monogám kapcsolat, így azok az emberek, akik ezt választják, sokkal komolyabb dopamin adagot igényelnek ahhoz, hogy elégedettek legyenek.
Azt már korábban megfigyelték a pszichológusok, hogy az emberek egy részére jellemző a kockázatkereső magatartás, sőt már régóta használják azt a kérdőívet, ami ennek a szintjét méri. Azt is megállapították, hogy ez a magatartás kapcsolatban áll a kábítószer függőség és a játékszenvedély kialakulásával, valamint az extrém sportok preferálásával. A kockázatkeresés szintjét pedig az idegrendszer működése határozza meg. Annyiban hozott újat ez a kutatás, hogy a jelenség szexuális vetületeire is ráirányította a figyelmet, illetve megtalálta a genetikai alapját.
Persze rögtön ki kell ábrándítanom azokat a csapodár egyedeket, akik e sorok olvastán fellélegeztek és kezdték a génekre fogni laza erkölcseiket. A kutatás vezetője, Justin Garcia ugyanis figyelmeztet arra, hogy a genetikai adottságok senkit sem mentenek fel a felelősség alól. Már csak azért sem, mert a szexuális viselkedést sok tényező kölcsönhatása okozza, és ezek közül a DRD4 gén csak egy. Hajlamosít ugyan a szabatos szexuális életre, de nem határozza meg a viselkedést. A szexuális magatartást működtető genetikai és idegrendszeri struktúrákról ugyanis még nagyon keveset tudunk. Forrás: Science Daily
