Tóth Melinda műfaja az újrakezdés. Az Icon Model Management modellje már karrierje legelején, 14 éves korában New York-i divatügynökségeknek dolgozott, később Párizsban is valóra váltotta álmait. Sikere a folyamatos megújulásban, újrakezdési képességében van. Jelenleg színészi karrierjét építi Amerikában.
Tóth Melindát a Liszt Ferenc téren várom. Bár sosem találkoztunk még, eltéveszteni sem lehet ôt a tömegben. Hosszú vörös hajával, apró minisortban közeledik felém, miközben a férfiak csak úgy tekergetik a nyakukat utána. Kétségtelenül feltűnô jelenség.
– Gondolom, bármerre jár, feltűnést kelt…
– Igen, bár bevallom, zavar, amikor az emberek a külsőm alapján ítélnek meg. Jellemző sajnos, hogy bár semmit nem tudnak rólam, mégis prekoncepcióval közelítenek felém. Persze a divatszakmában dolgozom, ezért ezen nem kellene csodálkoznom, de ettôl függetlenül nem szeretem, hogy mostanában szinte minden a külsőségekről szól. Érdekes egyébként, hogy sokáig zavart a külsőm, nem tudtam mit kezdeni vele. Régebben például elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy miniszoknyában, magassarkú cipôben jelenjek meg valahol. Hosszú időbe telt, mire megtanultam kezelni az adottságaimat. Ennek ellenére mind a mai napig nem szeretem, ha megbámulnak az utcán.
– Szinte gyerekként csöppent a divat világába, ráadásul egyből a tengerentúlon.
– Miután megnyertem Az év arca versenyt, bekerültem az első tíz lány közé a Look of The Year világdöntőjébe, amelyet a New York-i Elite Modellügynökség szervez. Ezzel együtt járt egy értékes szerződésajánlat is. Az elért eredményem meglepő volt, hiszen előttem nem nyert senki ennyire fiatalon. Tizennégy évesen egyedül utaztam ki Amerikába, alig beszéltem angolul, de szorgalmasan jártam egyik meghallgatásról a másikra, és szerencsésen alakult a sorsom. Dolgoztam az angol, az orosz és a német Vogue, illetve a Harper’s Bazaar számára is. Majd a Guess egyik fürdőruhakampányában is dolgoztam, és többek között Vincent Peters kiállítási anyagában is szerepeltem. A magasságomnak és az alakomnak köszönhetően már az elejétől fogva divatbemutatókra is hívtak. Nem volt persze egyszerű, hiszen ilyen fiatalon még az izomzatom sem volt kialakulva ahhoz, hogy nehéz, iszonyú magas cipőkben lépdeljek a kifutón. Nehézségeim mégis inkább az ügynökségekkel adódtak.
Csodálkoztak, hogy már ilyen fiatalon határozott elképzelésem van arról, mit szeretnék, és ráadásul ki is a véleményem mellett, s egyenesen tartok a célom felé. Már gyerekként is foglalkoztam színészettel, ami szintén kompetitív műfaj, így annyira nem volt idegen számomra a divatvilág sem. Sokáig versenyszerűen úsztam, ami a jellememet elég erősen formálta, így a küzdőszellem és a kitartás is adott volt. A tengerentúlról Párizsba vitt az utam, ahol rájöttem, hogy sokkal inkább a divatszakma művészibb vonala érdekel, hiszen fontos számomra az önkifejezés. Igaz, hogy ezzel talán kevesebbet lehet keresni, mint a fehérnemű-modellkedéssel, de számomra az is fontos volt, hogy jól érezzem magam munka közben. Egy időre akkor abba is hagytam a modellkedést, hazajöttem, és leérettségiztem.
– Gondolom, utána jött az első újrakezdés…
– Igen.Visszamentem Párizsba, és mindent kezdtem elölről a Next Modellügynökségnél. Két darab tesztfotóval érkeztem, mindenki csodálkozott, miért, senki nem értette, hiszen addigra már hatalmas portfólióm volt. Számomra viszont az volt fontos, hogy új oldalamat mutathassam meg, olyat, amilyet korábban még nem láttak. Itt ismét szerencsém volt. Pont egy olyan punk/rock stílusú munkára választottak ki, amilyet elképzeltem. A következő szezonban már John Galliano, a Dior divatház dizájnfelelőse rajtam tervezte az egész kollekcióját, és a show-ját is én nyithattam meg.
– Hosszabb időt töltött Párizsban és New Yorkban is.Miben más ez a két világváros?
– A divat szempontjából Amerika sokkal konszolidáltabb és konzervatívabb. New Yorkban sokkal jobban szerettem élni, ott más az emberek mentalitása, közvetlenebbek, nyitottabbak, nincs az a merevség, sznobság, ami mondjuk Párizsban fellelhető.New York ennek ellenére igazi divatváros, sok munkát készítettem onnan európai megrendelésre. Itt szintén újraépítettem a karrieremet, ami azért is nagyon fontos, mert ebben a szakmában csak az tud hosszú távon a víz felszíne fölött maradni, aki akár többször is képes a megújulásra. Mivel ekkor már négy-öt éve nem dolgoztam New Yorkban, az újdonság erejével tudtam hatni, ami számomra is fontos, hogy felfrissülve láthassak hozzá a munkához. Az újrakezdések nekem is lehetőséget adtak, hogy letisztázzam magamban a dolgokat, és levonjam a tanulságokat.
– Hogyan tudja kezelni a divatszakmát övező féltékenységet, esetleges rosszindulatot?
– Szerencsére nincsenek túlságosan rossz tapasztalataim. Sosem gondoltam magamról, hogy szép vagyok, ezért nem is így kezdtem el modellkedni. Azt gondoltam, ez is csak egy szakma, amelyet megtanulhatok, és amelyben bizonyíthatok. Azt gondolom, nem is tévedtem. Az évek során megtanultam, mi áll nekem jól, milyen fényviszonyok között mutatok jól, és melyik az a póz, amely esetleg kevésbé előnyös számomra. Kialakult bennem a modellkedéshez szükséges exhibicionizmus, szépérzék és professzionalizmus. Egyébként – visszatérve a kérdésre – azt tapasztaltam, hogy a magyar lányok kevésbé összetartóak, amit egyébként nagyon sajnálok. Az orosz lányok például sokkal jobban segítik egymást.
– Szabadidejében mivel töltődik fel?
– Imádok olvasni, valósággal falom a könyveket. A szépirodalom mellett a tudományos jellegű művek is érdekelnek, mivel mindig is reálbeállítottságú voltam. Régebben biokémiával szerettem volna foglalkozni, de magával sodort a divat világa, amit persze cseppet sem bánok. Biztos nem véletlenül történt így. Hiszek abban, hogy a sors irányítja az életemet. A modellkedésnek köszönhetôen bejártam az egész világot, és rengeteg helyzetben kipróbálhattam magam. Korábban sokkal jobban igyekeztem kontroll alatt tartani a körülöttem zajló eseményeket, és kezdetben nehezen fogadtam el, ha valami nem úgy alakult, ahogyan elképzeltem. Ma már másképp vélekedem, hiszen tudom, hogy úgyis mindennek eljön a maga ideje. Most színészként is szeretném kipróbálni magam, Amerikában épp ezen dolgozom, ezért rendszeresen ingázom Budapest és New York között.