A Blikk egy szex és társkereső oldalon bukkant Szíj Melindára, ahol a Megasztár-versenyző 65 éves nőnek állítja be önmagát, és egy Barbara Streisand-kép szerepel portréként a saját fotója helyett.
Melinda nem is tagadta, hogy ő szerepel az énekesmadár nick mögött, és az is kiderült, hogy itt, ezen az oldalon ismerte meg volt kedvesét, Pétert, akivel a Megasztár-házba való beköltözésekor szakított. Az énekesnő állítja, hogy nem akar erőszakosan társat keresni, de ha fent van egy ilyen oldalon, mégis nagyobb eséllyel talál rá a szerelem. Melinda naplót is vezetett ezen az oldalon, ami hű lenyomatai lelkiállapotának. A Megasztár-tehetség a napokban törölte magát az oldalról.
Egyébként végre valaki, aki ugyanannyira utálja a celebeket, a celebséget, saját tévéműsorát, saját tehetségét és saját személyiségét, amennyire mi, a magyar közönség intenzíven gyűlöljük ezeket a dolgokat! Szíj Melinda feltűnéséig nem volt még hazai celeb, aki ilyen frappánsan meg tudta volna jeleníteni a képernyőn a magyar mentalitás legegzotikusabb vonásait.
Magyarország himnusza egy kétségbeesett ima, ami annyiban illik hozzánk, hogy imádunk kétségbeesni, de annyiban nem, hogy imádkozni viszont nem szoktunk. Mindenesetre mi az első dolog a magyarok kívánságlistáján eszerint a Himnusz szerint? Természetesen a jókedv. Persze másod- és harmadsorban a bőség és egy védő kar is elkelne, de ami a legjobban hiányzik ennek a sírva vigadó nemzetnek, az a jókedv. Már Kölcsey is megmondta, hogy a magyar egy krónikusan rosszkedvű nép, pedig akkor még hátra voltak a XX. század kesergésre bőven okot adó csapásai, és még Szíj Melinda sem lépett színre.
A Megasztárban feltűnt énekesnő révén csak egy dologról nem lehet vita: hangja meg tehetsége kétségkívül van neki. Viszont ő maga már se nem karizmatikus, se nem szép, se nem fiatal, ha egyáltalán az volt egyszer – amit a közönség természetesen el se tud képzelni. Éppen emiatt nyilvánvalóan a magyar Susan Boyle-nak próbálta őt beállítani a TV2. Aztán most ősszel kiderült, hogy Szíj Melinda sokkal inkább magyar, mint amennyire Susan Boyle.
Ő is utálja magát, mi is utáljuk magunkat: Úgy tűnik, valahol a közönség is érzi, hogy Szíj Melinda személyében egy olyan celebről van szó, amilyet még nem pipáltak, és amilyet csakis az ő hazájuk termelhetett ki. Az énekesnő, aki mindig mintha pont a közértből érkezett volna a színpadra súlyos és szakadozó nejlonszatyrokat cipelve, nemcsak a Megasztár saját szavazásán áll általában az élen, hanem a sajtóban is szinte mindenhol tarol. Lassan több bulvárhír szól róla, mint az idei duplázott karaokémezőnyből bárki másról. Most ráadásul még az újdonság erejével is hat, így a nyomokban egész szimpatikus, de egyébként állandóan elszontyolodott és aggódó Szíj Melindánál nincs jelenleg érdekesebb celeb Magyarországon.
Az egész jelenség paradox mivoltától a leglenyűgözőbb. Mivel Szíj Melinda azonosul az őt utáló közönséggel, a nézők közül azok, akik nem szeretik őt, valószínűleg pont azért nem bírják elviselni, mert a hölgy éppen azt jeleníti meg, amit önmagukban is annyira utálnak. Szíj Melinda története elviselhetetlenül pontosan adja vissza azt, hogy milyenek vagyunk mi, magyarok.
Hogy képtelenek vagyunk saját tehetségünknek vagy sikerünknek örülni, képtelenek vagyunk akár csak egyszer is, egyetlen pillanatra önfeledten megfürdeni a fényben, hogy szeretjük savanyú képpel gondjainkat elhatalmasodni hagyni, mert úgy gondoljunk, hogy az általunk kiállt szenvedés minden felelősség alól felment minket, ahogy irigykedünk mindenkire, akinek több jutott, mint nekünk, és legfőképpen ahogy utáljuk saját magunkat ezekért a tulajdonságainkért. De pontosan mert annyira szeretünk utálni és szenvedni, Szíj Melindával foglalkozni is szeretünk.
