Tegnap délután irdatlanul megkívántam Bikám lábfejét. Szép 45-ös lába volt, szabályosan sorakozó, egyenes lábujjait mindig is bálványoztam. Ha igazán elvetemült lennék, akkor megkértem volna, hogy a tornacipőjével együtt nyomja fel nekem – azt, amit mindig hord, mocskos is volt, de imádtam rajta, mert … hogy mondjam: teljesen ő volt. Lábkörmei imádni valóan szabályosak voltak, befedték az egész ujjvéget, nem volt undorítóan keskeny, se széles vagy benőtt: pont jó.
Abban semmi újdonság nem volt már, hogy a lábát nyalogattam – se neki, se nekem. Megegyeztem magamban, hogy most ’alulról’ kapom be a pucér lábfejét. Amikor bementem hozzá a nappaliba, éppen egy ősrégi Bud Spencer filmet nézett DVD-ről, amit két hete szerzett. Leguggoltam elé és elkezdtem masszírozni a talpát. Fekete zokni volt rajta. Bikám nem csodálkozott. Meg se rezzent, jól ismert már – túl volt minden csodálkozáson, de a lélegzete mégis felgyorsult, mert érezte, hogy készülök valamire. Lassan lefejtettem róla a zoknit és hamarosan kiszabadítottam kajla, lapaj, fiúsan gömbölyded lábát – sokat focizott, néha még most lejár a térre rúgni a bőrt. A lábujjai között pamutdarabokat láttam. Kisöprögettem őket. Egész testemen végigfutott az izgalom és nedvesedi kezdett a pinám.
Az isteni lábszag fejbevágott, és a sulis koromba repített vissza, a tesiöltözők jellegzetes atmoszféráját vetítve elém. Láttam, hogy elég nagyok már a körmei, és kicsit muszáj volt kibújnom a szerepemből, hogy megkérjem, vágja már le. Ő szó nélkül – bár kicsit méltatlankodva, cselekedett. A dohányzóasztalon áll egy kaspó, amibe tollat, meg minden szir-szart tartunk, előhalászta belőle a körömollót és nekilátott. Amikor végzett, az orrom elé dugta a mesterművet, hogy ellenőrizzem a munkát. Még mindig sorjás volt. „Így be nem dugod nekem.” Megkértem, hogy használja már a körömreszelőmet és reszelje be az összes körmét, egészen a húsig. Nincs szükségem semmiféle pinapenészre. Most már nagyon húzta a száját, és dühösen megállította a DVD-t. Nekilátott, de nem volt benne nagy gyakorlata, mert mindig kiszaladt a kezéből a reszelő. Azt mondta, hogy lassan megy, mert nem buzi, és még soha nem fogott körömreszelőt. Segítettem neki. Amikor végzett, megkértem, hogy kényelmesen dőljön hátra és indítsa el a filmet. Merüljön bele a bunyóba, és ne vegyen tudomást rólam. Felvilágosítottam, hogy ha egyszer is rajtakapom, hogy engem vizslat, miközben nyalom a lábát, orrba fogom verni, úgy, hogy vérezzen. Nem mosolygott, nem mondott semmit. Tette, amire kértem. Először a nagylábujját kaptam be, majd végigzongoráztam fogaimmal az összes többit. A jobb lábával kezdtem, melynek kislábujján nem volt köröm. Neki valamivel több időt szántam és úgy szopogattam a kis csökevényt, mintha arra várnék, hogy jöjjön belőle valami. Amikor megvoltam az összes ujjal (megőrültem a lábszagtól, legszívesebben ezt fújnám magamra parfüm helyett, ha lehetne ilyet kapni) végignyaltam jobb lába talpát, egészen a kissé bőrkeményedéses sarkáig. Hirtelen néztem Bikámra, kerestem a szemét, igazából könyörögtem magamban, hogy bárcsak rajtakapnám, amint engem néz, de nem. Tartotta magát a parancshoz, nem leselkedett. Ezután a bal lábát vettem elő és lépésről-lépésre ugyanígy jártam el: zokni lassan le, lábujjak, talp, sarok. Kicsit hanyatt dőltem a szőnyegen, hogy le tudjam húzni a bugyimat. Elérkezett a lábbal baszás ideje. Megint Bikám tekintetét kerestem, bíztam benne, hogy erre már idenéz, azt gondolva, végeztem. De nem nézett, a tévét leste. Egy kicsit idegesített már a Bud Spencer által osztogatott puffogó pofonok hangja, meg az idióta olasz zene, ami a bunyókat kíséri, így a hátam mögé nyúltam és lehalkítottam a tévét. Teljesen. Abban bíztam, hogy ezzel már kivívom Bikám haragját, és kiesik a szerepéből. Nem esett ki. Ebből nem lesz pofon. Betoltam magam Bikám lábfejéhez, hogy pont pinairányba essen, majd felemeltem a jobb lábát és annak nagyujját elkezdtem betuszkolni izzadó pinámba. Annyira beizgultam, hogy izzadni kezdett a homlokom és a fejbőröm is. Egyre kevésbé volt már domináns Bikám lábszaga, valószínűleg kezdtem már hozzászokni. Kár. Még egy illat csatlakozott a szagorgiába: saját pinám levének szaga. Bikám nagylábujja könnyedén bement, de annak árán, hogy a mellette levők sután behajoltak, mintha jóváhagyásukat adnák az akcióra. Ez idegesített, ugyanis az lett volna a tervem, hogy felderítsem a határát annak, hogy mennyire tudom magamba vonni (pinába kapni) az egész lábfejét. Meg kellett alkudnom magammal, ezért megtörve a csöndet, megszólaltam:
– Bikucim, lennél szíves megfeszíteni a lábujjaidat?
Most már rám nézett, de én nem vágtam orrba, mert az már végképp sportszerűtlen dolog lett volna. Azonnal engedelmeskedett. A nagylábujján kívül, a mellette sorakozó másik kettő is bement. Ekkor ráparancsoltam, hogy nyomja be önállóan, mert el fogom engedni… tartsa meg, mert ha kiesik belőlem, jön a pofon. Bikám profin meglábazott. Először lassan, majd egyre mélyebbre furakodva, gyorsított. Én hanyatt dőltem a padlón és a számba nyomtam jobb kezem öklét, hogy ne üvöltsek fel a kéjtől. Kurva gyorsan élveztem el. Bikám később elmesélte, hogy őt az izgatta igazán, amikor az orgazmusom következtében apró, lüktetően ritmikus pina-összehúzódásokat produkáltam a lábára. „Lábbal érezni mindezt, valahogy istentelenül gyalázatos volt” – mondta. Amikor elmentem, nagy nehezen, lihegve ülő helyzetbe tornáztam magam és láttam, hogy Bikám boxer alsójában büszkén meredezik a cerka. Még az apró előgeci cseppeket is láttam a szürke anyagon. Odanyúltam, hogy segítsek rajta, de Bikám durván elkapta a karomat. „Ne szoríts, ez fáj, te buzi” – suttogtam. Elmondta, hogy már nagyon közel van, de nem úgy akar elmenni, hogy szimplán kiverem neki. „Ja, bocs” – mondtam megszeppenve, mint valami amatőr hülye.
Bikámnak is volt egy kérése felém: hadd legyen néhány órán keresztül a hamutartóm. Ennyivel tartoztam neki – belementem. Ezt a passzióját már régóta ismertem, de eddig csak beszélt róla, nem valósítottuk meg. A dolog úgy festett, hogy én ülök a fotelban, cigizem, ő pedig mellettem fekszik, tátott szájjal, amibe olykor belehamuzok. Az alárendelt szerep mindkettőnk szeretett műfaja. Helyet cseréltünk: most én ültem a királyi trónszékben, ő pedig jó csicskaként lefeküdt a fotel karfája alá – félhomály uralkodott a szobában, pusztán a tévé vibráló fényei töltötték fel szürreális dinamikával a helyiséget – amikor lenéztem rá, az orra és a szemgödrei kísérteties árnyakat vetíttetek az arcára. Hanyatt dőltem, rágyújtottam és hamuztam bele a szájába. Bikám 10 perc múlva úgy élvezett el, hogy hozzá se ért a ceruzájához. Hangot nem adott ki, csak a szokásos orron keresztül történő szuszogását hallottam. Megvoltunk mindketten.
Lulu naplója
18 éves, blog, tinilány blog, női blog, lulu, lányblog, blogíró, újságírónő, inkognitó, szex
Apámmal is álmodtam
Arra ébredtem, sőt, riadtam, hogy valami nem stimmel. Egy pillanattal később már tudtam azt is, hogy mi hiányzik. A piercingem nem volt ott, ahol lennie kellett volna. Hát igen, ez néha előfordul, pedig szerintem nem szabadna, de tény, hogy vettem egy hülye bugyit, aminek a csipkéje elég nagy lyukakból áll és a piercingem golyócskái mindig átbújnak rajtuk, és beleakadnak. Úgyhogy álmosan gyötörni kezdtem az agyam, hogy vajon mi volt az a tökjóhely, ahová az alternatív ékszereket tettem, hogy könnyű legyen megtalálni őket. Pótoltam a hiányt és már aludtam is tovább.
Aztán másnap jutott eszembe, hogy álmomban simogattam magam, vagy akartam simogatni magam, csak a hiányérzet nem hagyott belemerülni. Sokszor ébredtem már azzal az érzéssel, hogy elélveztem, de utólag, főleg órákkal később ezt nehéz kinyomozni, pedig kifejezetten érdekelne, hogyan történik ez. A reggeli kielégültség általában “erotikus álommal” társul, és ez az, amiért jó lenne tudni, hogy mi történik. Hogy az agyam által kreált képek képesek annyira intenzíven befolyásolni a testem, hogy orgazmust produkáljon, vagy tényleg simogatom magam álmomban. Vagy az álom olyan hatást gyakorol a tudatomra, hogy kielégültnek érzem magam, pedig a testemben “semmi” nem történt valójában?
Az álmok is érdekesek, mert erotikus álomként szokták emlegetni őket, de ezeknek szerintem semmi köze sincs az erotikához. A legtöbb esetben még a szexhez sincs köze, a legtöbb esetben nem is történik a testemmel semmi, senki nem ér hozzám, de mégis orgazmusom van, legalábbis az álomban így tudom. Sokszor álmodtam már úgy is, hogy én okoztam az orgazmust valakinek, de mégis nekem volt ettől orgazmusom. És tudom, hogy a pszichoanalitikus álomelemzők szerint az álmunkban minden szereplő mi vagyunk, de akkor is.
A legdurvább álomélményem viszont megrázó volt. Mert az apámmal álmodtam, hogy vele dugtam. Sokáig bűntudatom volt emiatt és nem is mertem elmondani senkinek, mert kimondani is szörnyű volt. De az ember azért barátkozik pszichoanalitikus pasival, hogy az ilyesmit megbeszélje vele, és ő megnyugtasson, hogy ennek semmi köze az apámhoz, vagy legalábbis nem olyan értelemben, ahogy az álmomban megjelent. Azért az apakomplexusomat sosem vonta kétségbe ő sem. Az álom egyébként a szüzességem elveszétes utáni időben jelentkezett pár alkalommal. Ami viszont meglepő, hogy a kedvenc barátnőmmel barátságunk egyik alapköve lett a beszélgetés, ami erről az álomról szólt. Az első szexre ugyanis mindketten ilyen álmokkal reagáltunk. Azért megnyugtató, hogy az álmokban semmi nem az, aminek látszik.
A vén kecske is szereti a pinát
Segítség! Az idős férfiakhoz is vonzódom!
Az apakomplexus fogalmát elsősorban abban az esetben használjuk, ha egy lány, vagy egy nő tartósan idősebb partnert választ magának. Tehát fontos, hogy ez nem egyszeri eset!
Freud szerint a nők azért választanak egy érett férfit, mert nem kaptak elég szeretetet az apjuktól. Ez lehet egy korai halálozás-, válás-, különélés-, vagy egyszerűen csak elhanyagolás miatt is. Persze csak akkor érvényes a megállapítás, ha senki nem pótolta az apa szerepét a családban. Ilyenkor nem társat keresünk egy kapcsolatban, hanem az apát. Egy olyan férfit, akire valamilyen tulajdonsága, vagy elért eredménye miatt felnézhetünk. Ugyanakkor ezek a nők nem képesek hosszú ideig elviselni egy férfit az életükben.
Vén kecske is megnyalja a sót
Kutatások szerint az a férfi, aki fiatalabb társat keres magának valószínűleg bizonytalan magában. Fél attól, hogy egy tapasztaltabb nő bírálja őt, vagy szexuális teljesítményét. A második ok, hogy megszállottságig vonzza őket a szüzesség, és a szűz lányok imádata. Végül pedig egy nagyon egyértelmű indok, hogy a fiatalabb partner a fiatalságuk illúzióját segít megőrizni számukra.
Létezik anyakomplexus?
Valószínűleg nem. Ha létezik is, akkor sem olyan nagy a korkülönbség, mint az apakomplexus esetében. A férfiaknak fontos, hogy partnerük jó megjelenésű legyen és fiatal.
De térjünk vissza az előbbi esetre. A hölgyek egy magas egzisztenciájú, nagy tekintélyű társat választanak maguk mellé. Jó esetben a személyiségük időben szembesül a ténnyel, és sikeresen feldolgozzák azt.
Szexshop bevásárlás
Kiteszem a lábam pár napra, és amikor hazajövök az én drága kishúgom egy nagy halom cuccal jelenik meg nálam, majd közli, hogy szexshopban voltak egy barátnőjével és minden eshetőségre felkészült. Majd egyesével kipakolta a speciális análsíkosítót (amiért piros pont neki, mert tényleg jó és hasznos), az análtágítót (ami egy néger minifarok viccesen ruganyos gumianyagból) és egy kis üvegcsét, amiről úgy hallotta, hogy ha a tartalmát beszippantja, sokkal-sokkal jobban fogja élvezni a szexet, különösen az análszexet. Mondhatnám, hogy az én nevelésem, de valójában engem egy perverz perszónának tart, ezért sosem sokkoltam a szexuális életem részleteivel. (Csak amennyit muszáj volt hallania.) Mindenesetre a kincsesszatyor tartalmának ismertetése után valami csábos fehérnemű-kompozíciót akart tőlem kölcsönkérni, amire annyit tudtam mondani, hogy szerintem már minden használhatót elvitt, én pedig nem is emlékszem, mikor töltöttem utoljára az időmet efféle holmik beszerzésével. “De akkor legalább a fekete tollboát!” Na azt meg nem adom. És nem értem, mire ez a nagy felhajtás. De az biztos, hogy egy nő sosem találja ki csak úgy, hogy seggbe akarja, mármint ha ilyen látványosan akarja. (Értsd: erőlteti) És különbenis, mi ez a poppers?! És én még miért nem próbáltam?!
Üzemeltetői reklám: A fenti termékek, és több ezer különlegesség kapható az Intim Centerben!
Édes álmok
Erotikusat álmodni jó. Mindig váratlanul ér, és mindig valami érdekes történik benne. Bár én alapvetően nem is az álomért szeretem, hanem mert olyan jó érzés utána, és persze eldönthetetlen, hogy vajon elélveztem-e közben vagy sem. Az éjjeli álmom boncolgatása közben arra jutottunk, hogy gyakran álmodom pinával. Amit simogatok, nyalok, izgatok, és ez a pina sosem az enyém. Tulajdonképpen a sajátommal nem is álmodtam még. (Legalábbis nem emlékszem rá.) A más pinájában viszont az az érdekes, hogy bár én okozok neki örömöt, mégis én érzem, én élvezek, én robbanok szét. Hát igen, az álmokban valahogy az orgazmus előtti már majdnem szétrobbanás érzés szokott uralkodni rajtam. Na persze azt is tudjuk jól, hogy az álmok összes szereplője mi magunk vagyunk, mégis furcsa, hogy egy mindig más, mindig idegen pinát simogatok ilyenkor. Az éjjelről még arra is emlékszem, ahogy az ajkak között csúszkált az ujjam, és éreztem a nedvességét. Idegen nedvesség volt. Még szerencse, hogy van egy hálótársam, akivel ezeket az élményeket mélyrehtóan kianalizálhatjuk.