Szado-mazo, pisiszex, állatok – különféle fajtáit ismerjük a szexuális perverzitásnak. Azonban sokszor „perverz állatnak”, vagy „undorítónak” nevezzük azt is, ami pedig nem tartozik ennek a torz viselkedésformának a körébe.
Mindenesetre vannak a nemi vágy kielégítésének olyan módjai, melyeket, ha a partner felvet, inkább sürgősen lépjünk olajra. Akibe még segítő szándék is szorult, az esetleg adhat egy jótanácsot: „szerintem menj orvoshoz”. Tulajdonképpen mi az, ami perverziónak számít? Nem is kell annyira régre visszamenni, hogy egy napjainkban természetes szexuális viselkedés perverz eltévelyedésnek számítson. Száz évvel ezelőtt pedig biztosan az őrültek házába csukták volna, aki arra kéri párját, hogy orálisan elégítse ki. Ekkor még annak tartották a homoszexualitást is, amelyre mit a szexuális irányultság beteges elferdüléseként tekintettek. A csoportszexről, anális szexről nem is beszélve.

Az eltévelyedett –  Nemcsak időben, hanem társadalmi, közösségi kultúráktól függően is változott az, mit tartunk perverznek, ezért is lehetséges, hogy még mindig vannak a világon olyan kultúrák, ahol a nem hetero szexuális irányultságot ide sorolják. A szexuálpszichológusok a társadalmak szexuális megítélése közötti példaként szokták említeni azt is, hogy egyes helyeken az ember-állat kapcsolat egyes formáival szemben elfogadóbbak.
Sokszor ismételt nézet, hogy semmi sem elítélendő, „perverz”, amit mindegyik fél akar. Még ha ezt alapvetően el is fogadjuk, orvosilag a perverzió fogalomkörébe tartozó viselkedés szexuális magatartási problémának számít, ami nem más, mint a természetes nemi vágyaktól való eltévelyedés. Az ilyen zavarokat általában pszichoszexuális vagy személyiségfejlődési problémák okozzák, és mindenképpen kezelni kell ezeket. A köznyelvben persze ez a szó sokaknál az „undorító”-val esik egybe, hiszen az ide sorolható nemi vágyak az egészséges, hagyományos szexuális irányultságú emberekből viszolygást váltanak ki.
Elmosódott határok –  A szexualitásban nem választható el egymástól élesen, hogy mi „normális”, „extra” vagy „perverz”. Az „extra” illetve a „perverz” talaján álló nemi vágyak általában kevert formációkban jelennek meg, ráadásul előbbi könnyebben átcsúszhat a perverzitásba. Az oralitás, az anál, a szexuális segédeszközök közösen elfogadott – tehát semmiképpen sem az egyik félre ráerőszakolt – használata normális, illetve egyes esetekben extra formának minősül.
Torzult nemi vágyak –  Bár a szexnek része lehet egy bizonyos határok között – és szintén mindegyik fél egyetértésével – az erőszakosság, de a szadizmus és a mazochizmus perverziónak számít. A pszichológiában szadomazochizmusként ismerik ezt a nemi eltévelyedést, amelynél az a cél, hogy testi, illetve – bár ezt kevesebben sorolják ide –lelki szenvedés előidézése, vagy pedig ilyen szenvedésnek az átélése. A szadizmus és a mazochizmus – vagy ahogy a szexhirdetésekben szerepel: SZ/M – ennek a két megnyilvánulási formája. A többség valószínűleg ezeket két különféle zavarnak tartja, pedig általában egyik sem önállóan jelentkezik: ugyanannál a személynél is felváltva jelentkezhetnek szadisztikus és mazochisztikus tendenciák, vagyis szadista, és mazochista is lehet. Valószínűleg nem sütik rá a maradi, vagy prűd jelzőket arra, aki az urofiliát a perverziók egyik formájának tartja, mert szerencsére csak keveseket hoz lázba. Ez nem más, mint amikor szexuális izgalmat és a kielégülést egy más személy vizeletének nézése, vizeletének megszaglászása, megivása idézi elő.