Gondoltam rögtön rátapintok egy érzékeny pontra. Azon mondjuk azóta is filózgatok, hogy végül is kinek érzékenyebb ez a pont, mert amikor kiborul egy párkapcsolatban a pornó-bili, akkor sír a csaj és feszeng a pasi is, tehát nem jó a helyzet senkinek – de a kérdés nem is az, hogy kinek kínos az ügy. Hanem az, hogy vajon nem is szabadna léteznie a bilinek, avagy csak azt kéne elkerülni, hogy kiboruljon. Az erkölcsös válasz persze kézenfekvő: nincs bili, azaz nincs pornó, minek az egy párkapcsolatban. A tüneményes ebben az, hogy ugyebár egybeesik a tipikus női állásponttal, viszont homlokegyenest szemben áll a tipikus férfivéleménnyel, mert a nők nagy része nem akarja, hogy pornót nézzen a pasija, a férfiak nagy része viszont pornót szeretne nézni a csaja mellett (értsd: a háta mögött) is. Ettől függetlenül tény, hogy a nőknek igaza van: ki lehet bírni egy párkapcsolatot pornó nélkül is, elvégre apáink és nagyapáink évezredekig állták a sarat egész sikeresen. Csakhogy nekik lehetőség sem volt adott, ezt viszont korunk derék férfiúi már nem mondhatják el magukról. A kísértés pedig durva dolog – aki ezt nem látja be, annak ajánlanám a figyelmébe, hogy anyáink és nagyanyáink meg plasztikai műtétek, szempillaspirál, parfümök, körömlakk és még számos más huncutság nélkül élték le az életüket. Noch dazu: internet és mobiltelefon nélkül is volt világ.
No persze annyira én sem vagyok hülye, demagóg meg pláne nem, hogy teljesen egy kalap alá próbáljam venni a pornót, a rúzst meg a mobilt, mert nyilván nem tartoznak össze. Csak azt akartam jelezni, hogy ami ott van az ember előtt, arról nehéz nem tudomást venni, és ehhez még az sem kell, hogy kvázi létszükségletről legyen szó – elég, ha ingerel. A pornó pedig, fájdalom, ingerli a férfiak egy jelentős részét, és azzal kapcsolatban senki nem táplálhat józan reményeket, hogy belátható időn belül megszűnik létezni, mert ahhoz túl nagy üzlet van benne. Ugyanakkor sietnék hozzátenni: magam is tudom, hogy túl olcsó bizonyítvány-magyarázgatás volna minden felelősséget másra hárítani, sőt továbbmegyek, egészen a ló túloldaláig: nem is hiszem, hogy az lenne a megoldás, ha nem lenne pornó. Elég tőle elzárni azokat, akik még nem elég érettek hozzá, meg kiszűrni belőle mindazt, amit leforgatni sem szabad, mert innentől legjobb tudomásom szerint sem elkészíteni, sem megnézni nem bűncselekmény – magyarul fogyassza mindenki úgy, ahogy akarja. Addig legalábbis mindenképpen, amíg egyedül van.
Ezzel talán még egy tipikus női véleményen lévő nő is egyetért, ha nem tévedek – legfeljebb csak megvan a véleménye arról a férfiról, aki magában matyizik a pornófilmekre. De mi ugye itt nem erről beszélünk, hanem a párkapcsolat melletti pornónézésről, ami azért férfiszemmel is bonyolultabb kérdés. Az például – noha, higgye el mindenki, sokszor tényleg csak ennyi az oka – egyáltalán nem mentség rá, hogy „ott van, tehát nézem”, és ha jobban meggondolom, más se nagyon mentség rá. A legközelebb talán még az jár hozzá, hogy rendes alibi legyen, ha a szexuális élet a csaj hajlandóságának hiánya miatt akadozik, de hát ez sem állja meg a helyét. Egyrészt ugyanis ilyen helyzetben a pornó nem megoldás, csak tüneti kezelés, ráadásul csak az egyik félre nézve, másrészt meg azt már egyszer leírtam ehelyütt, hogy szerintem soha nem egy emberen múlik a rossz szexuális élet, tehát abban sem hiszek, hogy rá lehet kenni a nőre mindent. Fokozatok mindazonáltal itt is vannak. 22 évesen igazi szex helyett pornóra rángatni a répát nagyon nagy probléma (függetlenül attól, hogy csak a partner miatt történik, vagy rendes pornófüggőségről van szó), 45 évesen, két gyerekkel viszont talán még mindig jobb megoldás, mint elmenni egy prostituálthoz, vagy szeretőt tartani.
A szexmentes párkapcsolat melletti pornónézés azonban csak a kérdés egyik fele, néhány férfi ugyanis napi két-három menet után is hajlamos még alámerülni a szexfilmek, -oldalak és magazinok világában – és én egyetértek azzal a nőismerősömmel, aki azt mondta, hogy igazából ez az egy az, ami felett nehéz napirendre térni. Mert hát tényleg: ha amúgy sincs (elég) szex, vagy nem mennek jól a dolgok, szakítani kell, oszt’ jóccakát, hiszen sok értékes dolog nem megy kárba – ha viszont egyébként minden rendben, akkor elég nehezen érthető, hogy miért van szükség még a pornóra is. A gond csak az, hogy nehezen érthető ez férfiként is. Ha ugyanis egy kapcsolat igazán működik, ideig-óráig még a legnagyobb rajongó is el tud feledkezni a pornóról. Kapacitása még akár lehetne is rá, de egyszerűen nem kell neki. Előbb-utóbb viszont úgyis újra kezdi. És hogy ilyenkor mi történik – felszáll a rózsaszín köd, vagy egyszerűen csak a minden téren óhatatlanul bekövetkező leeresztéssel és kiengedéssel együtt jön vissza a rossz szokás, netán önmagának is hazudva uralkodott magán az ember egészen addig –, az neki magának is fogas kérdés. Mondhatni, egyenesen a filozófia tárgykörébe tartozik, úgyhogy a mindennapokban feltenni sem nagyon érdemes, mert rendes magyarázat úgysem születik rá.
Ha valamit érdemes kérdezni nőként ilyen szituációban, akkor az inkább az, hogy ettől eltekintve tényleg működik-e a kapcsolat, mert ebből az egészből az is következik, hogy nem feltétlenül a csajt minősíti, ha a partnere pornót néz. Amennyiben pedig erre a kérdésre igen a válasz, akkor még azt kell eldönteni, hogy ez így elviselhető állapot-e, és ha igen, akkor nem kell kiborogatni a bilit, ha meg nem, akkor be kell látni, hogy szemrehányással és balhéval senkinek a hozzáállását nem lehet megváltozatni, sőt máshogyan sem, és keresni kell egy jobbat. Mert azért – lényeg a happy end – lehet találni. És talán – tényleg a happy end a lényeg – nem is az derül ki róla fél év után „késő bánat” jeligével, hogy pornó helyett más nőkkel hetyeg – írja a Borsa.hu.