Szex

Normális-e a pedofília?

Még mielőtt belekezdenénk: nem az a célunk, hogy bármilyen szinten is felmentsük azokat, akik gyerekeket bántanak, akár szexuálisan, akár másképp. De ami a pedofília fogalmát illeti, nem árt tisztázni egy-két kérdést – vagy, ha nem is tisztázni, legalább feltenni őket. A pedofília, mint tett: bűn, mint állapot: nézőpont kérdése, beszélni róla azonban biztosan nem az.
Ha fel kellene sorolni az emberi gonoszság két megtestesülését, a többség rávágná: sorozatgyilkosok és pedofilok. Ezt a két tevékenységet – gyilkosság és gyerekekkel való közösülés – övezi a legtöbb rejtély és ez váltja ki a legnagyobb indulatot. Furcsa módon a közbeszéd az előbbit, az emberélet kioltását mintha könnyebben is feldolgozná, mint a pedofíliát. Egyszerűen abból látszik ez, hogy erről szoktak beszélni, az utóbbiról pedig inkább nem. Most azonban újra előkerült a téma, méghozzá több fronton is: az amerikai pszichiáterek hivatalos egyesülete módosítani (árnyalni és szigorítani) szeretné a betegség – mert betegségről van szó – kritériumait, miközben több kutató és pedofil érdekvédő (!) a jelenség újragondolását sürgeti és azt szeretné, hogy maga a szó is megtisztuljon a sok mocsoktól, ami az évtizedek alatt rárakódott.

Jól olvastátok: léteznek pedofil érdekvédők. Bostonban nemrég szerveztek egy konferenciát az ügyben, melynek célja az volt, hogy a pedofíliát „szexuális identitásként”, azaz nagyjából preferenciaként határozzák meg. Az „érintettek” eleve nem is pedofiloknak, hanem „kiskorúakhoz vonzódó személyeknek” nevezték magukat – szerintük így tárgyilagosabb, kevesebb előítéletet indukál. Ez persze sokakat teljesen kiakasztott: nehogy már ezek a perverz őrültek találják ki, hogy semmi bajuk, a tudósok meg bólogassanak is hozzá! Nem csoda, hogy a helyi lapokban megjelent szalagcímek szerint „normálissá akarják nyilvánítani a pedofíliát”. Pedig szerencsére erről szó sincs.
A cél nem az, hogy felmentsék, hanem, hogy menedzseljék őket. Ami ugyanis a pedofíliát illeti, itt is a legjobb a megelőzés: nem akkor kell elkapni őket, amikor már megtörtént a baj, hanem rávenni (rákényszeríteni?) őket, hogy ne is történhessen meg. Ehhez azonban először is az kell, hogy emberként tekintsünk rájuk. Másodszor pedig az, hogy tisztázzuk: a pedofília mint tett súlyosan büntetendő, ám mint elmekórtani állapot, sokkal inkább kezelendő. Mivel járunk jobban? Bebörtönzünk vagy koncentrációs táborokba zárunk minden diagnosztizált esetet, hogy aztán a kint maradtak közül mindenki jól eltitkolja ezen hajlamát, vagy inkább bátorítjuk őket, hogy szakemberek előtt nyíljanak meg, és még időben tanulják meg, hogy kell gátat szabni a vonzódásnak?
Az új – tervezett – hivatalos meghatározás szerint beteg az, aki legalább hat hónapig intenzíven felizgul a gyerekek látványára, gondolatára, de legalábbis intenzívebben, mint a felnőttekére. Az érintett legalább 18 éves kell, hogy legyen, a fantázia kiskorú tárgya pedig legalább öt évvel kell, hogy fiatalabb legyen nála. Legalább két 11 évesnél fiatalabb gyerek fel kell, hogy izgassa, vagy legalább három, amelyből minimum az egyik 11, vagy idősebb. Megkülönböztetnék a klasszikus pedofíliát (szexuális vonzódás a 11 évesnél fiatalabbak felé), a hebefíliát (ugyanaz, csak legalább 11 évesekkel) és a vegyes állapotot (pedohebefília).
Zavaros? Az. Nem is tetszik a bostoniaknak, akik szerint a pedofilokról szinte mindent azoktól tudunk, akiket bűnelkövetőként már elkaptak. A filmekből tudjuk jól: rájuk külön bugyor vár a börtön poklában, hiszen odabent ez a legsúlyosabb stigma. A helyzet azonban az, hogy a pedofil populáció többször akkora, mint azok, akik tesznek is „az ügy érdekében”, és aztán elfogják őket. A többség szörnyű kínok között éli az életét, miközben próbálja visszafogni magát, ha pedig nem bírják tovább, cselekszenek. Általában nem klasszikus erőszakról van szó, inkább mutogatják magukat, csak nézegetik a gyerekeket (lehetőleg minél meztelenebbül), maszturbálnak előttük, hozzájuk érnek. A kutatások mindenesetre elég rossz képet festenek a társadalom ezen megvetett csoportjáról: a pedofília klasszikus értelemben nem gyógyítható, ahogy a homoszexualitás sem (amelyhez a közhiedelemmel ellentétben semmi köze sincs, azaz nincs több meleg pedofil, mint heteró). Úgy tűnik ráadásul, hogy a pedofil hajlamúak többsége valamilyen formában utat enged vágyainak élete során, annak ellenére, hogy tudják: nem szabadna.
A fentiek után természetes, hogy a többség gyanakvással tekint minden felnőttre, aki élvezi nem-családtag gyerekek társaságát. A legismertebb példa Michael Jackson, számtalan gyerekmolesztálós vicc tárgya. Az interneten egyébként léteznek olyan fórumok, ahol idősebb férfiak kereshetnek teljesen legálisan „fiatal barátot”. Ezeken az oldalakon egyébként tilosak a pedofil (vagy akár pedofíliára célzó) megnyilvánulások és maguk a tagok is bőszen tagadják, hogy ilyesmi vezérelné őket – az a jelenség pedig ismert, hogy egy felnőtt képes szoros, szexualitástól mentes kapcsolatot kialakítani egy kisgyerekkel. Azaz úgy tűnik, a pedofília elleni harcot nem ezen fórumok felszámolásával kellene kezdeni.
A gyógyítás nem járható út, de a mesterséges elfojtás igen – mondja Fred Berlin, egy neves szexológus-pszichiáter. Ő a pedofíliát egy meg nem változtatható, de visszaszorítható orientációként írja le, nagyjából, mint a drog- és alkoholfüggőséget. Pszichoterápiával és gyógyszerekkel kordában tartható mindez, azaz szinte felszámolható a beteges vonzódás, saját tapasztalatai legalábbis ezt mutatják. A többségi társadalom érdeke is, hogy ne démonizálják a jelenséget, így ugyanis esély van rá, hogy a betegek maguktól is szakemberhez fordulnak. „Senki sem ül le, miközben felnőtté válik, és dönti el, hogy kikhez vonzódik. A pedofilok esetében viszont rendkívüli jelentősége van, hogy már kamasz- és fiatalfelnőtt-korban rájöjjenek, hogy a jóval kisebb gyerekekhez vonzódnak, és legyenek tisztában vele, hogy ez nem helyes, de van segítség.”
Ez azonban már a pedofíliakérdésen is túlmutat: kulturális szokásokról is szól. Sokak szerint éppen azért fals az új besorolás tervezete (pedo- és hebefília, 11 éves korhatárral), mert nincs tekintettel az egyes kultúrák szexuális és párkeresési szokásaira. A nyugati világban nagyjából egyeznek a korhatárok, egzotikusabb tájakon azonban nem ritka, hogy egy tizenhárom éves lányt szemrebbenés nélkül hozzáadnak egy ötvenes férfihoz. Védhetjük persze a 16 (14, 18) évnél fiatalabb gyerekek jogait világszerte; Richard Green szexológus szerint azonban ezzel az a baj, hogy az aktusba beleegyező kiskorút egészségesnek, mint az ugyanabban az aktusban részt vevő felnőttet betegnek bélyegezzük. Ezzel pedig nem orvosi, hanem morális kritériumokat állítunk fel. Forrás: Cotcot.hu

Hysteria – A vibrátor feltalálásának története

Vibrátorok. Tessék csak nyugodtan kuncogni. Vannak, akik úgy sem tudják megállni, hogy ne nevessenek az ilyen jellegű dolgok hallatán, de a Hysteria című független romantikus komédia producereinek pont ez a célja, hogy megnevetessék a közönséget.

És már rá is vették Maggie Gyllenhaal-t és Hugh Dancy-t, hogy elvállalják a főszerepeket.
A sztorit, Stephen és Jonah Lisa Dyer írta, ami a vibrátor majdnem véletlenszerű feltalálásáról szól. A helyszín és az idő, a viktoriánus korabeli Anglia. Hugh Dancy és Jonathan Pryce orvosok, akik egy címzetes, női egészségügyi problémára keresik a gyógymódot. Hogy segítsenek a nők megmagyarázhatatlan érzelmi kitörésein, ami egyfajta népbetegség volt akkoriban, Dancy és kollégája, Rupert Everett, kifejlesztenek egy új elektromos készüléket. Maggie Gyllenhaal alakítja, Pryce lányát.
A doktor, akinek elzsibbadtak az ujjai miközben kielégítette a nőket, ezért kénytelen volt más megoldás után nézni. Igy találta fel a szexshopokban kapható szexuális kelléket, a vibrátort. Tanya Wexler rendezőnő nem kisebb neveket nyert meg vígjátékához, mint Felicity Jones, Maggie Gyllenhaal, Hugh Dancy vagy Rupert Everett. Tovább a film előzetesére

Cicciolina, Staller Ilona is dubajozott!

Akár évekig is elélt volna abból a pénzből Cicciolina (60), polgári nevén Staller Ilona, amelyet 35 évvel ezelőtt Dubajban keresett szexmunkásként.
Az expornós szerint a mai lányok csak az adóhatóság miatt titkolják a Közel-Keletre tett szextúráikat, hiszen nagyon sokat keresnek azzal, ha egy milliárdos arab kedvére tesznek. Mint ismert, néhány hete a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozást folytat három magyar állampolgár ellen üzletszerűen elkövetett kerítés megalapozott gyanúja miatt. De a téma – mint kiderült – nem új keletű.
Cicciolina volt talán az első magyar lány, aki elvarázsolta az arab palota szexre éhes sahját.
– Sok lánynak kényelmes megélhetést, az államnak pedig jó bevételt jelenthetne a dubajozás, amit még az internet nélküli „hőskorban” nem így neveztek – kezdte Cicciolina, akit huszonévesen barátnőjével egy dúsgazdag arab milliárdos személyi titkára választott ki a szexmunkára.
– Moana Pozzi a legjobb barátnőm és partnerem volt a pornófilmekben. Vele utaztam egy forgatás után Las Vegasba, ahol egy arab mágnás személyi titkára előtt mutattuk be az erotikus magánszámunkat. Ez alapján választott ki bennünket. Velem előre közölték, kivel kell majd lefeküdnöm.
A megrendelő fizette az utazást, a repülőtérről limuzinnal vittek a parti helyszínére, ahol először erotikus tánccal szórakoztattam egy sahot és tanácsadóit. Utána a megrendelő – fiatalkorú, de ottani tradíció szerint férfikorba lépett – fiának kellett elvennem a szüzességét – emlékszik vissza az olasz parlamenti képviselővé lett Cicciolina, aki 20 esztendeje búcsút intett a szexiparnak.
– Nem szégyen ez a szakma sem, ha valaki tökélyre fejleszti. Az én időmben Magyarországról nem juthattak ki lányok, magam is olasz állampolgárként utaztam. Talán én voltam az első, de biztos, hogy nem az utolsó. A lányok szülei valószínűleg nem is sejtik, miből élnek jól a kislányaik. Márpedig abból a pénzből, amit anno három nap alatt ott megkerestem, évekig meg lehetett volna élni. Még a köldökömbe tett smaragdkövet is megtarthattam és rengeteg ékszert is kaptam a megrendelőtől. Beteg nyugdíjas édesanyámnak ajándékoztam az ékszerek nagy részét.
Eladogatott egy-egy darabot, és azzal egészítette ki a nyugdíját. Jó néhány tisztességes magyar háziasszony viselhet általam 35 éve „összedubajozott” gyűrűt, karkötőt anélkül, hogy fogalmuk lenne, honnan származnak – tette hozzá a nyugdíjas pornódíva.
Élete: Lehet szégyellni, lehet elítélni, de lehet elfogadni is. Staller Ilona, vagy ahogyan megismerte a világ, Cicciolina, nem szégyelli pornós múltját, nem akar másnak látszani, mint aki.
Cicciolina Staller Ilona néven látta meg a napvilágot Budapesten 1951-ben. Édesapja korán elhagyta a családot, Ilonát mostohaapja nevelte, aki a Belügyminisztériumban dolgozott. Nem éltek jó körülmények között, Ilonának nehézségekkel teli gyermekkor jutott osztályrészül. A kislány életébôl hiányzott az igazi, erős férfi, akire felnézhet.
– A Staller hamar elhagyott minket, és nem is jött vissza – emlékezik Cicciolina.
– Azt nem mondanám rá, hogy apa, hiszen ez a szó valami olyat jelent, ami a Staller sohasem volt. Nekem nem volt klasszikus értelemben vett apukám, és azt hiszem, az ebből fakadó hiányérzet mindig végigkísérte az életemet. Az anyukám szülésznő volt, aranyos asszony, de négyen voltunk testvérek, nem jutott annyi ideje rám, mint amennyit igényeltem volna. Ám Ilona valamiért örökre hálás az édesanyjának: hogy nem adta el pénzért.
Staller Ilona egy olyan korszak szülöttje volt, amelyben Rákosi Mátyásnak és társainak a sztálinizmus mintájára kiépített totális diktatúrája alatt ezreket kínoztak meg és végeztek ki. Ilona édesanyja megpróbált elszökni gyerekeivel a rendszer elől, de végül férje könyörgésére visszatért Magyarországra.
– Amikor elszöktünk Magyarországról, jó ideig bujkálnunk kellett.
Egy panzióban laktunk, ahol egy jugoszláv házaspárnak annyira megtetszettem, hogy meg akartak vásárolni. Szép, szeplős, vékony, szöszke kislány voltam, hatalmas kék szemekkel. Tetszettem az embereknek.
A pár azt mondta, hogy megvesznek, és filmsztárt csinálnak belőlem külföldön. Szegény anyukám, bár ennivalóra is alig futotta neki, megnézegetett, majd azt mondta: én az ő kislánya vagyok, nem eladó. Soha nem felejtem ezt el neki. Ilona szép tinédzser lánnyá érett, tizenhárom esztendősen modellként dolgozott az MTI-nél, a férfiak pedig rendre megfordultak utána. Szexualitása korán kiteljesedett. Forrás: Internet, Blikk.hu, Bors, Xvideos.

Szex szülés után – nők nyilatkoznak

Mikor kívántad meg a férjed először úgy igazán a szülés után? Mikor lett végre jó a szex, meddig tartott az, amíg csak a kényeztetésre vágytál, és mikor jöhetett egy olyan igazi belevaló éjszaka? Mennyivel rövidült az együttlétek hossza amióta gyerek is van rajtatok kívül? Egy csomó válaszunk van.
„Szülés után? Hát, úgy két hétig bírtuk, azután egymásnak estünk a férjemmel, és szexeltünk amíg csak ott nem volt a következő szoptatás ideje” – állítja Olivia (25), aki ezzel a válaszával első körben ki is csapta nálam a biztosítékot. Nem ér, nem ér, nem ér, gondoltam magamban, és közben láttam ezt a fiatal anyukát, aki majd’ kicsattant az életerőtől. Meg is fogalmazódott bennem, hogy a következő életben majd húszévesen szüljek, mert tavaly betöltött harminc évemmel és egyszem hároméves fiammal hirtelen bazi öregnek éreztem magam. Arról nem is beszélve, hogy a szexuális vágyaim sem az igaziak. Vajon az életkoron múlik?
Arra is gondoltam, hazudik – De nem hazugság volt. Ők ilyenek. Emma (30) már rögtön más tészta: „Az első gyerek után könnyebb volt visszazökkenni. Bár onnantól kezdve nem volt napi többszöri szex (azzal amúgy is leáll az ember a terhesség alatt), heti egyet azért sikerült összehozni.” Összehozni. Ez kulcsszó lett a kérdésfeltevés alatt, a legtöbben ugyanis nagy matek és néha logisztika árán tudják csak megoldani a dolgot. „Oké, hogy a pelenkázó pont a legjobb magasságban van már ha érted, mire gondolok” – kacsint Bogi, – „de a múltkor konkrétan elaludtam rajta. Igen, úgy, együttlét közben. Gábor meg is sértődött, de másnap kiengeszteltem. Előtte két kávéval.”
Felébred, elalszik, nincs kedve, fáj – Közhely, hogy a gyerek mindig akkor ébred fel, amikor a szülők éppen összemelegednek. „Már nagyon vártuk az első együttlétet a hathetes tilalom után Robival . Amikor éppen elkezdett csókolgatni odalent, a kiságyból hatalmas üvöltést hallottunk. Léna belegabalyodott a hálózsákba. Kigabalyintottuk, visszaaltattuk, át a másik szobába, akció indul. Léna köhög, majd kiabál. Átmegyek, lenyugtatom, alszik. Robit felcirógatom, átölel, Léna a cumiját kéri. Átmegyek, altatom. Végre siker, mély, egyenletes szuszogás. Reménykedve nézek Robi felé. Finoman horkolva alszik…” – avat be Csibe a házasélet rejtelmeibe.
„Nekem speciel baromira fájt az első jópár együttlét” – kezdi Mia. „Pedig úgy indultam neki, hogy a mi szexuális életünk bizony marad olyan tök jó, amilyen volt előtte – de az a kategória már nem létezik. Irigylem azokat, akiknek minden jól megy szülés után is. Én folyton azt éreztem, hogy valami változott ott lent, de Balázs mindig megnyugtatott, hogy semmi nem más. Csak én voltam az.” Miáék házasélete másfél év után állt helyre. Addig Mia próbálkozott összeszorított fogakkal, lelkesen, szexi helyzetekkel és fehérneművel, de feltehetőleg csak az agya nem állt rá a dologra. „Még mindig nem az igazi, de már nem fáj az együttlét úgy, mintha bennem hagytak volna egy szikét a gátmetszés után. Igyekszem feltuningolni magam az együttlétre, de nem könnyű úgy, hogy a gyerek sok energiámat elviszi, és Balázs is jóval fáradtabb mostanában.”
Van jó hír is – „A második gyerek után azt hittem, a szexnek lőttek” – említi Barbara. „Fájt, nem érdekelt, és még csak magamat sem éreztem nőnek, csak egy földi kiszolgálószemélyzetnek, amelyiknek a tejeszacskói mindig rendelkezésre kell, hogy álljanak. Nem voltunk együtt sokszor a párommal, és nem is hiányzott. Aztán amikor a kisebbik úgy kilenc hónapos volt, egy együttlétünk alatt olyan orgazmusom volt, amilyet még nem pipáltam; égzengő, izgalmas, földrázogatós. Valami átklikkelt, és azóta szinte mindig jó a dolog. Nem változtam, nem tettem semmit, egyszerűen csak nem fájt többé, ahogyan belémhatolt, hanem nagyon, NAGYON jó volt. Csak az a baj, hogy nem tudunk annyiszor együtt lenni, ahányszor én megkívánom…” – mosolyog Barbi.
Nincs határvonal, kinél mikor következik be ez a klikk, vagy hogy egyáltalán bekövetkezik-e valaha. A nagy számok törvénye alapján igen, de sajnos lehetsz épp’ te a kivétel. Azt ne feledd, a szex a nőknek inkább az agyában dől el. Forrás: Dívány.hu

Kerekes Vica lábai között matatnak – videó

Kerekes Vica Szlovákiában született, de 2007 óta Magyarországon is forgat. Bár közhely, hogy Magyarországon vannak a legszebb nők, azért van benne némi igazság még akkor is, ha az ember igyekszik objektív maradni.
És nem csak a hétköznapi hölgyek között találunk különleges szépségeket. A sztárok is törekednek az egyediségre – ellentétben a kissé uniformizáló hollywoodi elvárásokkal.
A szeplőiért is szeretik – A tengerentúlon ugyanis nem nagyon találni olyan szeplős színésznőt – elég csak Marg Helgenbergert, A helyszínelők bombázóját említeni -, akinek megengednék, hogy bátran viselje a vásznon aprócska pöttyeit.
Kerekes Vica – aki nem tévesztendő össze Kerekes Éva színművésznővel – azonban egyenesen büszke rá, hogy takaros kis szeplőkkel áldotta meg az ég – bár, mint nemrégiben elárulta, nem volt ez mindig így.
– Gyerekként mindig fájt egy picit, hogy különleges voltam, mert más voltam. Ezt az ember kicsi korban nem úgy fogja fel, hogy ez valami plusz, hanem hogy miért nem vagyok olyan, mint a többiek, nekem miért nincs fehér, tiszta bőröm, mitől vannak a pöttyeim, és ez biztos valamiféle betegség – mesélte a Reflektor riporterének.
Díjat kapott a Filmszemlén – Azóta persze megbékélt a szeplőkkel, sőt, a pasik szerint vadítóan szexissé válik tőlük a megjelenése!
Az 1981-ben a szlovákiai Füleken született sztár egyébként eredetileg rendőrnek készült, és csak később kezdte érdekelni a színészet. Bár tökéletesen beszél magyarul, eleinte hazájában kapott szerepeket, de 2007 óta Magyarországon is játszik.
Rajongói láthatták a Bakkermann, a Szuperbojz és az 1 című filmekben, 2010-ben pedig a Ki/Be Tavaret című tévéfilmben nyújtott alakításáért a Magyar Filmszemle díjával tüntették ki. Emellett felbukkant videoklipekben – Csézy: Csak egy nő, Bon-Bon: Varázsjel -, valamint tévéreklámokban és színdarabokban is.
Bár a pasik bizonyára sorban állnának a telefonszámáért, eláruljuk, a csinos színésznő foglalt – párja pedig nem más, mint Vígh Csaba fotós, akinek természetesen bombázó menyasszonya a legkedvesebb múzsája.
Hogy hol lesz Vica öt év múlva, azt még maga sem tudja, de mindenképpen szeretne haladni azon az úton, amire rálépett – a színművészet rögös útján.
– Szeretnék majd Európában is megmutatkozni, de ez úgy valósulhat meg, ha a mostani feladataimat jól végzem. Ehhez azonban örömet adó feladatok kellenek, ha ugyanis valami már nehezebben megy, és egy reggel úgy kelek fel, hogy abban nincs örömöm, csak keserűségem, akkor továbbállok – vallotta a 29 éves sztár.

Próbálunk olyan rendszerességgel foglalkozni a Kerekes Vica közreműködésével készült Muzi v nadeji (Férfiremény) című cseh komédiával, mintha minimum egy Harry Potter-filmről lenne szó. Áprilisban mutattuk a bugyimentes dákófogást felvonultató teaser előzetest, június közepén pedig felhívtuk olvasóink figyelmét a Vica kebleire koncentráló hosszabb előzetesre, valamint plakátra. A Muzi v nadeji-t három hét múlva mutatják be a cseh mozikban, így a promóciós kampány következő elemeként felrakták az internetre a film egy betétdalához készült klipet. Maga a dal természetesen rettenetes, de ha levesszük a hangot, olyan látványban lehet részünk mint például, hogy férfi belefúrja az arcát Kerekes Vica dekoltázsába, továbbá ugyanez a férfi még ki sem kapcsolja a biztonsági övét, de máris Kerekes Vica lábai között nyúlkál.

A tanárom megbaszott

– Hahó, itt vagy? – kérdezi Kati, a barátnőm, mikor véletlenül elgondolkodva bámultam a tanárom.
– Ö, igen, persze – nyögöm ki, és elkapom a tekintetem.
– Ne bámuld már őt, tudod, hogy nincs esélyed nála.
Mindig is utáltam Katiban, hogy ennyire pesszimista. Már miért ne lenne esélyem nála? Hiszen mindenki azt pletykálja, hogy már volt egy diákjával viszonya. Igaz, annak már pár éve, de akkor is. Ha egyszer megtette, másodszor is meg fogja tenni. És amúgy is, már nem sokáig leszek a diákja, két hónap múlva érettségizem.
Volt valami Gáborban, a biosztanárban, ami nagyon megfogott. Talán a férfias tartása, hogy mindenhez volt véleménye. Hogy látszólag nyers volt, belül mégis nagyon kedves. Ezt már sikerült megtapasztalnom, mikor a jobb jegyért kellett felelnem. Azt hittem, szívatni fog, közben úgy segített, ahogy tudott. Nem volt a kedvenc tantárgyam a biosz, de ő még ezt az utálatos tantárgyat is széppé varázsolta.
De nem voltam egyedül abban, hogy Gábor után epekedtem. Több osztálytársamnak, sőt, évfolyamtársamnak is tetszett, bár nyíltan nem merték bevallani, csak a bizalmasaiknak, de én tudtam róla. Jól értettem a hírszerzéshez. Elég népszerű diák voltam, sokakkal tartottam jó vagy rossz kapcsolatot, így sok dologról is tudtam.
Az meg, hogy Gábor hány diákot fektetett meg, az rejtély volt számomra is. De nem tűnt az a fajta pasinak, aki nem használná ki a lehetőségeit. Ezt tudtam jól. Annál jobban ismertem az ilyen férfiakat.
Már az utolsó óránk volt, ráadásul péntek délután, így már senki sem figyelt a tananyagra. Elégedetten konstatáltam én is, hogy két perc és vége az órának. Gábor pedig hirtelen abbahagyta a mondanivalóját, és egy köszönés kíséretében sietősen kiviharzott az osztályból. Elképzelni sem tudtam, hogy hova siet ennyire.
Mi Katival nem terveztünk semmit erre a délutánra, ami picit fura is volt, mivel péntek lévén mindig beülünk valahova, és estig ott szórakozunk. De most a barátnőmnek valami családi gondja akadt, és le kellett fújnia. Így hát egyedül sétáltam az állomás felé, hogy elérjem a buszt. Azonban félúton eszembe villant, hogy az iskolában felejtettem a mobilom. Méghozzá a padomban. Tudtam, hogy még ha a buszt sem érem el, muszáj visszabaktatnom a suliba. Imádkoztam, hogy még ott legyen, ahol hagytam, és nem lopta el senki, mert elég drága kütyü volt.
De szerencsére pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Az iskola kihalt volt, pedig még csak 30 perc telt azóta, hogy vége lett az utolsó órának is. Csak pár takarító szorgoskodott, a tanárok zöme már félúton volt haza. A kihalt iskola csendje kissé megrémisztett, de egyben eszembe villant egy ötlet: meg kellene keresni Gábort, hát ha még itt van. Tudtam, hogy hülyeség, főleg azután, hogy óráról is úgy elsietett, de egy próbát megért. Felmentem az emeletre, ahol az összes biosztanár irodája volt. Ahogy egyre közeledtem, hirtelen furcsa hangokra lettem figyelmes a hatalmas csendben. Zihálások és nyögések szűrődtek ki Gábor irodájából. Közelebb mentem, és láttam, hogy nincs bezárva az ajtó, sőt, résnyire nyitva is van, de csak épp annyira, hogy bekukucskálhassak. Persze kíváncsi voltam, mi történik bent, így benéztem. Azt hittem, hogy leejtem a táskámat a megdöbbenéstől, mikor megláttam Gábort az egyik évfolyamtársammal, Fannival csókolózni! De láthatóan nem csak csókolózni akartak, ugyanis Fannin már csak melltartó és bugyi volt, Gábor ingje pedig ki volt gombolva. Tudtam, hogy elérkezett az alkalom, amire annyira vágytam. Egy-két másodpercig elnéztem, ahogy Fanni teste reszket a vágytól, és nagyon élvezi, ahogy a tanárom a mellét kényezteti. Nekem sem kellett több, hirtelen kitártam az ajtót, és hangosan megköszörültem a torkom. Erre a párocska azonnal szétrebbent. Fanni kétségbeesetten próbálta maga köré tekerni a blúzát, Gábor arcán meg félelem söpört át.
– Úristen, Dóri, mit csinálsz itt?
– Hát azt én is kérdezhetném, hogy maguk mit csinálnak itt?
– Ez nem az, aminek látszik. Mi csak…
– Igen, tudom jól, hogy mi ez. Most nyugodtan elmehetnék az igazgatóhoz, és kirúgathatnám, de…
Nem hagyta, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Elém lépett, és egész testével a falhoz szorított. Soha nem voltam még ennyire közel hozzá, éreztem, hogy jobban ver a szívem, mint kellene. A szám csak pár centire volt az övéhez, és tekintete mélyen az enyémbe fúródott.
– Tudom, hogy oda vagy értem. Azt hitted, nem veszem észre, hogy mennyire vágysz rám?
Megrészegített az illata, testének közelsége. Egyre inkább tudtam, hogy akarom őt, most rögtön és bármi áron. Az ajkai egyre közeledtek, míg végül megcsókolt úgy, ahogy soha senki eddig. Először csak az ajkaimba harapott lágyan, majd nyelvével beljebb furakodott, és hatalmas csókcsatában törtünk ki. Olyan volt, mintha nem is ott lettem volna, hanem egyenesen a mennyországban. Nőnek éreztem magam mellette, nem csak egy 18 éves gimnazistának, hanem egy igazi, érett, tapasztalt nőnek. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, mire szétváltak ajkaink, de olyan volt, mint egy kínzás. Mert még többet akartam.
– Na, még most is el akarsz menni az igazgatóhoz?
– Tudod jól, hogy nem árultam volna el senkinek – mondtam, és nem zavart, hogy letegeztem.
Ekkor szólalt meg mellettünk Fanni, akiről jómagam teljesen elfeledkeztem.
– Dóri, tudom jól, hogy sosem voltunk túl jóban, de azért annyira rosszban sem, hogy elárulj. Tekintsük úgy, hogy nem láttál semmit. És most kérlek, hagyj minket magunkra.
Nem akartam elmenni. Nem akartam, hogy Gábor egy másik lányt elégítsen ki, mikor én itt voltam, teljesen kiéhezve rá. Még csak egy pasival feküdtem le, de ő csak egy évvel volt idősebb nálam, és tapasztalatlan volt. És Gábor már a csókjával úgy felizgatott, hogy átázott a bugyim.
Gábor pár percig tanakodott, hogy most mit csináljon. Látta, hogy mindketten akarjuk őt szőröstül-bőröstül, de nem tudott dönteni közöttünk. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve bezárta az ajtót, amit az előbb véletlenül nyitva hagyott, és mosolyogva indult felénk.
– Azt hiszem, mindkettőtöknek meg tudom adni azt, amit eddig soha senki a világon.
Tudtam, hogy mire gondol. Soha nem voltam még „úgy” lánnyal, de felizgatott a gondolat. Elsősorban nem Fanni vékony teste izgatott, hanem Gáboré. És ha ez kell, hogy megkapjam őt, nem érdekel, hogy lesz még egy személy itt.
Fanni egy szót sem szólt, rögtön cselekedett. Odament Gáborhoz, és mohón megcsókolta. Láttam, hogy leveszi az ingjét, és a földre hajítja. Én sem voltam rest, befurakodtam a két test közé, és elkezdtem Gábor övét kicsatolni. Éreztem, hogy nadrágja igencsak szűk már neki, így meg is szabadítottam tőle. Először csak boxeren keresztül fogtam meg ágaskodó férfiasságát, mely nagyobb volt, mint reméltem. És ez kurvára tetszett. Jómagam is felsóhajtottam, mikor végre megszabadítottam őt a felesleges ruhadarabtól. Alig vártam, hogy megkóstolhassam méretes hímtagját.
Eközben Fanni is csatlakozott hozzám. Abbahagyta a csókolózást, és mellém térdelt. Követelőzve kérte ő is a tanárunk faszát, így néhány vad bólogatás után átadtam neki, és a heréit vettem kezelésbe. Gábort nagyon izgatta a látvány, hogy két 18 éves diákja szopja, és ennek hangot is adott: halk nyögések hagyták el a száját.
Én sem bírtam tovább, muszáj volt magamhoz nyúlnom. Gyorsan kigomboltam a nadrágom és belenyúltam a bugyimba. Fanni meglátta, hogy mit csinálok, és nagy meglepetésemre abbahagyta a szopást, megragadott és megcsókolt. Nagyon fura érzés volt, hogy egy lánnyal csókolózom, de egyben nagyon izgató. Szerettem volna, hogy lekerül rólam a sok bosszantó ruhadarab, hogy végre semmi sem akadályozzon meg az örömszerzésben. Úgy látszik, csak kívánnom kellett, mert Fanni kibújtatott a felsőmből, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Halk nyögésekkel köszöntem meg az érintéseit, amikbe beleborzongtam. Alig vártam, hogy elérjen a puncimhoz, és végre belenyaljon.
De helyette ezt Gábor tette meg. Hátulról lehúzta rólam a gatyát, és ahogy Fannival csókolóztam, benyúlt a bugyimba. Pechemre most nem volt leborotválva a puncim, így eléggé borostás volt, ugyanis nem készültem arra, hogy ma még szexelni fogok. Ráadásul a tanárommal és az egyik évfolyamtársammal! De láthatólag nem zavarta a dolog, mert vadul körözni kezdett a csiklóm körül. Azt hittem, hogy összeesek az élvezettől, nem is tudtam Fanni érintéseire koncentrálni. Megfordultam, és Gáborra szenteltem a figyelmemet. Ő pedig csak mosolygott, mikor lehúzta rólam a már átázott bugyimat.
– Nem is gondoltam, hogy ilyen szép puncikád van, Dóri. Hm, egy kis szőr, pont így imádom – és ezzel óvatosan belenyalt. Azt hittem, hogy ott rögtön elélvezek. Háttal lefeküdtem a földre, és élveztem a tanárom minden egyes mozdulatát. Szinte falta a puncimat a nyelvével, és hirtelen az egyik ujját is bedugta. Majdnem sikítottam az élvezettől, azonban Fanni megállított, ugyanis beleült a számba.
Még soha nem nyaltam puncit, és nem is hittem, hogy egyszer alkalmam lesz rá, de ez az édes hármas már nem lehetett volna édesebb. Fanni pinája teljesen csupasz volt, én pedig vadul és mohón nyaltam őt. Azonban nem bírtam tovább, az orgazmus hullámai úgy törtek rám, hogy egész testem beleremegett. Ismét sikítani lett volna kedvem, de Fanni ismét nem hagyta, tudta jól, hogy bárki meghallhat, így puncijával tapasztotta be a számat.
Mikor átéltem ezt a fantasztikus érzést, pozíciót váltottunk. Most Fanni feküdt le a földre, és széttárt lábakkal várt, hogy folytassam a kényeztetést. Nem is kellett több, mohón furakodtam be lábai közé, és nyaltam újra bele tocsogós pinájába. Mohón köröztem a nyelvemmel, és közben az egyik ujjamat fel is dugtam. Ekkor Gábor ismét hátulról közelített meg. Tudtam, hogy belém akar hatolni, és már alig bírtam kivárni, hogy belém tegye azt a hatalmas faszát, még akkor is, ha tudtam, nem lesz fájdalommentes. Karcsi, az előző pasim farka nem volt túl méretes, inkább átlagon aluli, így gond nélkül vette el a szüzességem tavaly nyáron. Gábor farka azonban hatalmas volt, és ahogy nyomult belém, nagy csodálkozásomra nem a fájdalmat éreztem, hanem azt a kéjt, amit eddig soha nem éltem át. A tudat pedig, hogy az oly régóta áhított tanár úr férfiasságát éreztem magamban, dupla élvezetet nyújtott.
Ritmikusan mozogtunk így hárman, én Fanni punciját ujjaztam, közben pedig bele-belenyaltam csiklójába, addig Gábor az én pinámat baszta, jó erősen. Ismételten közeledett az orgazmus.
– Ez az, Gábor, basszál meg jól, kúrd, szét a pinááám, ááááhh!!!
De nem csak én voltam orgazmus közeli helyzetben, Fanni is egyre szaporábban vette a levegőt, és hangos nyögéssel élvezett el. Fanni orgazmusa még jobban beindított, így én rogytam le hangos sóhajok és kiáltozás közben a padlóra, és engedtem be magamba a mennyországot. Gábor néhányszor még nyomott, aztán kihúzta belőlem duzzadó faszát, és néhány rántással az arcunkra élvezett.
– Ez az kis kurvák, nyaljátok csak le mind – hörögte, mi pedig engedelmeskedtünk neki, mohón ettük a gecit. Majd minden a padlóra rogytunk.
– Istenem, nem hittem volna, hogy ilyen jók vagytok! – mondta néhány perc múlva Gábor.
– Azt hiszem, nekem mennem kell – állt fel Fanni, mint aki megbánta volna a történteket. Megtörölközött egy papírzsepiben, felöltözött, és egy köszönés kíséretében elviharzott. Gábor felém fordult.
– Remélem, lesz alkalmunk megismételni ezt kettesben is. Gyönyörű vagy!
– Mindjárt leérettségizem. És akkor végre nyilvánosan is felvállalhatjuk a kapcsolatunkat.
Gábor nem válaszolt erre. Helyette érzékien megcsókolt. De szavaim ellenére tudtam jól, hogy ebből szexkapcsolaton kívül más nem lesz. Túl szép lett volna.

Olimpiq.com szex szubklutúra – erotika, pornó, bulvár

       

Olimpiq.com erotika, pornó, szex, bulvár weboldal. Ízelítő: Görög Zitának jól látszik a pinája – Karsai Zita vajon Dubajban mutogatja a nemi szervét? – Zimány Linda már nem Kalóé, még nem Dzsudzsáké – Állatszex lóval és kutyával – Tinilányok imádata, Lolita vágyak – Dubajozó magyar celebkurvák

Álom volt, vagy valóság – leszbikus történet

Nem voltak túl sokan az edzőteremben. Szombat reggel volt, így a legtöbben még javában nyomták az ágyat, hogy kipihenjék az előző esti buli fáradalmait.
Én viszont nem. Bár egy jó bulit sosem vetettem meg és megesett, hogy hajnalig táncoltam valamelyik városi szórakozóhelyen, hogy aztán sajgó lábakkal tipegjek haza a magassarkúmban az első busszal.
De még ilyenkor sem szerettem sokáig aludni. Nem tudom miért, de azt szoktam meg, hogy szinte a felkelő nappal pattanok ki az ágyból, akármilyen későn is érkeztem haza előző este. Persze ez alól kivételt jelentett, ha az ablakomon besütő nap fényében egy izmos testhez bújhattam hozzá, mert olyankor akár délig is képes lettem volna csak henyélni és kezeimmel újra és újra felfedezni a szeretett test minden egyes porcikáját.
De akkor épp nem volt senkim, így hát magam előtt sem lehetett mentségem, hogy miért maradjak az ágyban.
Bár a gondolatra, hogy edzeni kell mennem, sokszor inkább mindezek ellenére is inkább a fejemre húztam a takarót, hogy eltakarjam a beszűrődő fényt és aludtam tovább…
Bár a „kell” itt erős kifejezés. Kelleni nem kellett, de akármennyire utáltam, időnként eljutottam arra a pontra, hogy elhatároztam magam, első adandó alkalommal elmegyek kondizni. Utána viszont, amikor sor került volna rá, mindig elgyengültem.
A menni, vagy nem menni mérleg egyik oldalán állt, hogy edzés közben mindig csak arra tudtam gondolni, hogy mikor telik már le a magam által kiszabott idő, amitől a percek csigalassúsággal tűntek vánszorogni, a feszülő izmok pedig egyre jobban sajogtak. Az már csak a ráadás volt, hogy hazaérve mindig sajgott minden egyes porcikám.
A másik serpenyőben viszont ott volt a külső és az egészség, amire mindig is nagyon sokat adtam. Nem voltam kövér. Sőt, szinte mindenki szerint tökéletes alakom volt. A munkahelyemen többször is megfordultak utánam a pasik és… no igen, néha egy-két lány is végiggusztált. Sosem volt semmi bajom a leszbikusokkal, de valahogy nem tudtam magam elképzelni egy másik nővel. Ennek ellenére azonban jól esett, hogy éreztem, ahogy a tekintetük végigfut a testemen.
Ilyenkor elképzeltem, hogy mit látnak maguk előtt. Egy középmagas, sportos testalkatú, hosszú lábakkal megáldott, vállig érő szőke hajú, mindig mosolygó huszonegy éves lányt. Ettől pedig elöntött a büszkeség.
Viszont szinte már mániákusan féltem attól, hogy elvesztem ezt a külsőt, ezért még annak árán is rákényszerítettem magam a helyes étkezésre és a kondizásra, hogy gyakran áhítoztam inkább egy jó vastag hamburger után és minden egyes alkalommal, amikor sajgó testtel vetettem magam az ágyba, megfogadtam, hogy soha többé nem teszem ki magam újra ennek.
Most viszont boldog voltam, hogy az állandó fogadkozások ellenére mégis rá tudtam venni magam erre a kis kiruccanásra. Most még boldog voltam. Azzal pedig nem törődtem, hogy mi lesz később.
Bedugtam a fülembe az iPodom fülhallgatóját, elindítottam a kedvenc zenémet és leültem az edzőterem végébe a tükör elé egy comberősítőre.
Igyekeztem nem az órát figyelni. Nem számoltam, hogy hányszor nyomtam már szét a combjaimat és emeltem fel a súlyokat. Inkább a zenére koncentráltam és figyeltem magam a tükörben, megint csak arra gondolva, hogy milyennek láthatnak a többiek. Fekete cicanadrágom ráfeszült a lábaimra, tökéletes folytatásaként a szűk felsőmnek, ami tökéletesen kihangsúlyozta az alakomat. Ahogy a tükörbe néztem, arra gondoltam, hogy a munkahelyemen legközelebb is ezt fogják látni a csodálóim és ettől már megérte. Már nem is gondoltam a fájdalomra.
Egyszer csak egy másik lány ült le a velem szemben lévő géphez. Csak a szemem sarkából néztem rá. Nem sokat foglalkoztam vele. Nagyjából velem egyidős lehetett, vagy talán pár évvel fiatalabb. Lófarokba fogott, hosszú tejfel szőke haj, formás alak. Feszes futónadrágot, márkás sportcipőt és testhez simuló rózsaszín felsőt viselt. Úgy egy perc alatt elhelyezkedett és hozzá is látott a munkához én pedig már nem is foglalkoztam vele, hanem megint csak a fülemben dübörgő zenére figyeltem és magamat néztem a tükörben.
Nem telt el túl sok idő, amikor hirtelen megéreztem magamon a tekintetét. Hátamon végig futott a hideglelés és annak ellenére, hogy már alaposan leizzadtam a munkától, éreztem, hogy remegni kezdek.
Ezt azonban nem akartam kimutatni. Eleinte úgy döntöttem, inkább azt is eltitkolom, hogy észrevettem. Talán nem is engem néz. Talán van mögöttem valaki. Egy helyes pasi, vagy valami.
De ez csak ábránd volt. Tudtam, hogy csak engem nézhet. Amikor leültem, csak egy negyven körüli házaspár szobabiciklizett a szemközti sarokban, egy a húszas évei vége felé járó srác nyűtte a futópadot a falnál és egy harmincas nő emelgette a súlyokat.
Nyilván nem a házaspár érdekelte őt, a harmincas nőről sem feltételeztem, hogy felkeltette a figyelmét, a srác pedig a háta mögött dolgoztatta az izmait, úgyhogy őt nem bámulhatta. Utánam pedig nem jöhetett be senki olyan, akit ne vettem volna észre és ne nyugtáztam volna a szemem sarkából rápillantva legalább a jelenlétét. Szóval száz százalékig biztos voltam benne, hogy nincs senki mögöttem. Tehát csak engem bámulhat.
Nem volt tolakodó. Nem meresztgette a szemeit. Csak nézett mereven és kitartóan. Kívülről talán még azt is hihette valaki, hogy egyszerűen csak elbambult és nem is azt látja, ami az orra előtt van, hanem a fülébe dugott MP3-lejátszóból áradó zenére koncentrál.
Én viszont éreztem, hogy engem néz. Az ember megérzi az ilyet. Mintha két forró pont égetné a bőrömet.
Egy ideig próbáltam még figyelmen kívül hagyni, de aztán nem tudtam megállni és elkaptam a tekintetét. Egy pillanatra hatalmasat dobbant a szívem. Ekkor vettem csak észre, hogy milyen gyönyörű.
Igazam volt. Nagyjából egy-két évvel lehetett fiatalabb nálam, az arca viszont meglepően kislányos volt, de annak ellenére is észvesztően vonzó. Úgy nézett ki, mint egy végzős gimnazista, aki még szombaton, a nagy bulik után is lejár a konditerembe, hogy kidolgozott testével elkápráztassa a fiúkat az osztályában és felkészüljön arra, hogy jövőre már az egyetemen zsebelje be a sóvár tekinteteket és kapjon néhány meghívást a kollégiumi szobákba.
Telt ajkai lágyan olvadtak bele sima fehér arcbőrébe, melyből viszont türkizkék szemei úgy világítottak ki, mint két gyémánt. Két gyémánt, amelyeken a Nap fénye egyenesen az én szemembe tükröződik vissza.
Éreztem, hogy talán már túlságosan is hosszú ideje bámulom, de nem tudtam elszakítani tőle a tekintetemet. Már nem érdekelt a tükör. Nem abban bámultam magam, hanem a rám szegeződő kék szemekben. A fülemben még mindig szólt a zene, de már egyre kevésbé figyeltem oda rá, a mozdulataim pedig szinte már teljesen mechanikussá váltak.
Nem tudom mennyi idő telt el. Másodpercek? Percek? Órák? Mi pedig csak bámultuk egymást. Láttam, ahogy feszes pólója kidomborodik, utat engedve megkeményedő mellbimbóinak. Tekintetemmel szinte behatoltam a ruhája, a bőre alá és magam előtt láttam, ahogy az izmai hullámozva megfeszülnek, majd elernyednek. Sosem éreztem még ilyet. Tudtam, hogy a bugyim már szinte teljesen átnedvesedett, de az információ elveszett valahol az agyam legmélyén, mielőtt bármi foganatja lett volna.
Tekintete lassan végigfutott a testemen és a lábaim között állapodott meg. A varrást figyelte, amely minden egyes mozdulatnál, minden egyes alkalommal, amikor szétfeszítettem a lábaimat, bevágódott ronggyá ázott bugyimon át lüktető nagyajkaim közé.
Én is feszes combjai közét bámultam és valahányszor széttárta a lábait és ráfeszült a szűk nadrág, akaratlanul is azt képzeltem el, hogy nem is az edzőteremben vagyunk, hanem egy szépen berendezett szállodaszobában. Én a hatalmas franciaágy előtt állok, ő pedig a gondosan kisimított lepedőn fekszik meztelenül és hívogatóan széttárja combjait kivillantva lüktetve tátogó punciját.
Összerezzentem a gondolatra. Már körülmények között elkaptam volna a tekintetem, kényszerítettem volna magam, hogy másra gondoljak, vagy rögtön felálltam volna, hogy távozzak, de mindez akkor, ott, az ő pillantásától égve eszembe sem jutott.
Végül, hiába zárta ki agyam teljesen a testem többi része által küldött jeleket, rövid idő (de az is lehet, hogy órák) múlva megéreztem sajgó izmaimat.
Nem tudtam tovább folytatni. Bőrömön már patakokban folyt az izzadtság. Tudat alatt talán még mentségnek is tekintettem ezt, hogy felállhassak és törülközőmbe temetve az arcomat, kisétáljak az öltöző felé.
Az ajtóból még lopva visszapillantottam és azt láttam, hogy tekintete továbbra is követ és szikrázó pillantása a tarkómba fúródik.
Miután tekintetünket elszakította egymástól a mögöttem becsukódó ajtó, igyekeztem kiverni a fejemből az egészet. Az iPodot kihúztam a fülemből, de továbbra is dúdoltam magamban sorban a kedvenc dalaimat, miközben gépies mozdulatokkal letöröltem magamról az izzadtságot, kinyitottam z öltözőszekrényemet, levetkőztem, bepakoltam az edzőruhámat, majd magam köré tekertem a törülközőt, megragadtam a tusfürdőmet és elindultam a zuhanyozó felé.
A meleg víz frissítően hatott, ahogy rázúdult a testemre. Az agyam teljesen kiürült, én pedig a zuhanyrózsa felé emelve az arcomat, lehunyt szemekkel élveztem, ahogy rám hullik a víz és végigfolyik a bőrömön és a hajamon.
Nem gondoltam semmire. Csak élveztem a pillanatot, és amikor tudatosult bennem izmaim sajgása, tudtam, hogy élek.
Ekkor azonban valaki belépett mellém a szomszédos zuhanyzóba. Ő volt az. Nem nézett rám, de biztos voltam benne, hogy miattam van itt. Utólag kicsit önhittnek tűnhetne a dolog, de akkor meg voltam győződve róla, hogy csak azért nem eredt rögtön utánam, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor már feltűnés nélkül jöhet ki a konditeremből, de levetkőzve még bőven itt talál engem a zuhanyzóban. Abban a pillanatban semmi sem tűnt ennél bizonyosabbnak.
Ledobta magáról a törülközőt és megengedte a vizet. Most végre teljes valójában megláthattam őt. Feszes hasfal, formás, kerek fenék, közepes méretű, de észvesztően vonzó mellek és fazonra nyírt pihés szőr a lábai között. Hosszú szőke haja zuhatagként omlott le a háta közepéig és tapadt a bőréhez.
Egy pillanatra elállt a lélegzetem. Tudtam, hogy túlságosan is feltűnően bámulom és azt is tudtam, hogy, bár nem adja egyértelmű jelét, ezt ő is tudja, és élvezi.
Egy ideig csak állt a zuhany alatt, engedve, hogy minden porcikáján végigcsurogjon a forró víz, aztán a tusfürdő felé nyúlt. Ahogy a habos anyag ellepte a testét, talán csak még vonzóbbá vált a szememben. Kezeivel gyengéden simította végig a bőrét én pedig akaratlanul is azt képzeltem el, hogy én simogatom minden egyes porcikáját.
Talán a kelleténél egy kicsit többet időzött a mellein. Simogatta, dörzsölte, gyömöszölte őket. De ez még nem volt annyira feltűnő, mint amikor utána végigsimította a hasát és benyúlt lábai habos közébe.
Először úgy tűnt, csak lemossa az izzadtságot jócskán megdolgoztatott combjai belső feléről, aztán azonban, ahogy telt az idő, az egyre hevesebb mozdulatok, enyhén kinyíló szája, lehunyt szemei és alélt arca láttán nyilvánvalóvá vált, hogy mit csinál.
Maszturbált. Ott, előttem. A szemem láttára. És tudtam, pontosan azért, mert én is nézem. Nekem produkálta magát és élvezte.
A szívem csak úgy kalapált. Úgy hallottam a fülemben, mint odabent a fülhallgatóból dörömbölő dobszólókat. Még azon is meglepődtem, hogy ő nem hallja.
Ekkor az én kezem is megindult. Lehunytam a szemem, élveztem, ahogy a víz végigcsurog az arcomon és ujjamat bedugva lüktető szeméremajkaim közé, apró sóhajokat csaltam elő testem mélyéből.
Lehunyt szemhéjaim belsején is csak őt láttam. Ahogy rám néz, ahogy rám mosolyog, és kinyújtott keze behatol a lábaim közé.
Talán egy perc sem telt el, amikor éreztem, hogy mellém lép. Forró ajkai végigcsókolták a vállamat és a nyakamat. Éreztem teste lüktető melegét a hátam mögött.
Apró keze a hasamra simult és szinte égetve a bőrömet haladt lefelé. Engedelmesen engedtem neki utat a lábaim közé, és amikor az ujja behatolt az enyém helyére, úgy éreztem, azonnal elélvezek.
A kezem szinte önálló életre kelt, ahogy hátranyúltam és megéreztem feszes hasfalának nedves bőrét. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, de aztán ő gyengéden megragadta a csuklómat és lejjebb tolta egészen a lábai közé.
Egy ideig csak játszottam az apró pihés kis csigákkal és simogattam, masszíroztam a lüktető ajkait, amit ő forró csókokkal jutalmazott, amik elektromos ütésekként áradtak szét vállamból és nyakamból az egész testembe.
Nem bírtam tovább. Gyorsan megfordultam, hogy a szemébe nézzek, ajkai azonban, amelyek eddig a vállamon feszülő bőrrel voltak elfoglalva, most az enyéimre tapadtak.
A testem megrázkódott. Szinte elvesztem a telt ajkakban, ahogy azok gyöngéden táncra hívták az enyéimet. Amikor átölelt, vizes haja a vállaimra omlott, mellei és hasfala pedig az én testemhez préselődött, miközben mutatóujja még mélyebbre hatolt a puncimban, amitől én is önkéntelenül beléhatoltam. Erre a mozdulatra az ő teste is megrázkódott, ajkai pedig kinyíltak, azonban, még mielőtt ebből messze menő következtetéseket vontam volna le, a nyelve átcsusszant a számba és átkarolta az én nyelvemet.
Szenvedélyesen csókolóztunk. Öleltük egymást, egyik kezünk a másik lábai között foglalatoskodott, másikkal pedig egymás testét fedeztük fel. Végigsimítottuk a másik hátát, megmarkoltuk formás fenekét, beletúrtunk a hajába.
Ő egy kicsit lejjebb haladva végigsimította jobb combom hátulját, majd megemelte a lábamat, a derekához szorította és a falnak lökte a hátamat, amitől a mutató ujja még mélyebbre hatolt a testembe és a középső ujja is becsusszant mellé.
Összeszorítottam a számat, hogy ne sikítsak del a gyönyörtől, ő pedig, hagyva, hogy élvezzem a helyzetet, a keresztcsontomat kezdte csókolgatni.
Eddig a punciját kényeztető kezem most kiszorult kettőnk közül, ahogy ágyéka a combom belsejéhez préselődött, így én mindkét kezemet arra használhattam, hogy magamhoz öleljem, végigfuttassam tenyeremet a hátán, körmeimmel karcolva a gerincét és végül megmarkoljam a fenekét.
Két kézzel szétfeszítettem a farpofáit és mutatóujjam behatolt az ánuszába. Teste összerázkódott, ajkai egy pillanatra összezárultak és teste mégjobban az enyémhez préselődött, de biztosan éreztem, hogy élvezi a dolgot.
A lüktető puncijából áradó nedv végigfolyt a bal kezében pihenő lábam szárán, és ahogy gyengéden ujjazott, engem pár másodperc múlva hatalmába kerített az orgazmus.
Nem érdekelt már, hogy ki hall meg, boldogan a világba üvöltöttem a gyönyörömet. Ő pedig ezt bíztatásnak vette. Kihúzta ujjait szeméremajkaim közül, lehelt egy csókot a számra és elindult lefelé.
Elidőzött egy kicsit a melleimen, beszívva keményen meredező mellbimbóimat, majd tovább haladt lefelé a hasfalamon, hogy végül elém térdeljen és arcát a combjaim közé fúrja.
Fenekéből kiszorult ujjaimmal most vizes hajába túrtam és vezettem a fejét, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt forró nyelével. Alig telt el néhány perc és ismét elélveztem.
Úgy éreztem, a testem rögtön összeroskad, de nem adhattam fel anélkül, hogy megháláljam neki ezt a gyönyört. Megragadtam a vállit, felhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Most én préseltem őt a zuhanyozó falához és csókoltam végig a testét.
Szinte faltam a melleit. Nem is tudtam elképzelni korábban, hogy ilyen gyönyört okozhat a puha dombocskák markolása és csókolása.
Amikor nyelvemmel behatoltam a puncijába, éles sikoly közepette kitört belőle az az orgazmus, ami valószínűleg már nagyon régóta érlelődött. Én azonban nem hagytam abba. A pasik mindig azt mondták, hogy úgy szopok, mint egy istennő és most, már elsőre is be akartam bizonyítani, hogy én ugyan egy lányt is ki tudok legalább olyan jól nyalni.
Rázkódott, rángatózott, ahogy megdolgoztam lüktető nyílását, de tudtam, hogy a világ minden kincséért sem engedné, hogy abbahagyjam, amíg úgy tíz perc kemény munkám után ismét meg nem feszült a teste, ahogy végigfutott rajta az orgazmus.
Felegyenesedtem és ismét megcsókoltam. Sós nedve, mely belepte a számat, most átragadt az ő ajkaira is és annyira élvezte az ízt, hogy apró nyelvével mindent lenyalogatott az ajkaimról.
Egy ideig még ölelkeztünk és csókolóztunk ott, egymás testét simogatva a meleg vízcseppek ölelésében és elfeledkeztünk az egész világról.
Észre sem vettem, hogy mikor ment el. Amikor észbe kaptam és kinyitottam a szememet, már egyedül voltam a zuhanyozóban.
Talán csak álom volt? Talán csak képzeltem, hogy utánam jött? Nem. Ez az élmény olyan heves és intenzív volt, hogy nem lehetett a képzelet szüleménye. Ahogy az ajkamhoz értem, ujjaimon pedig éreztem még nedve sós ízét.
Gyorsan letusolta és úgy, ahogy voltam, meztelenül kirohantam az öltözőbe, de ő már nem volt ott.
Azóta sokkal gyakrabban járok el abba az edzőterembe. Abban az időpontban, szombat kora délelőtt minden héten, de többnyire hétköznapokon is legalább egyszer, mindig tanítási idő előtt, vagy után, de soha többé nem láttam viszont.
Próbáltam többet kideríteni róla, de még a nevét sem tudtam, így egy idő után fel kellett adnom a keresést és csak reménykedhettem, hogy egyszer majd viszont látom őt, aki azokat a soha nem látott gyönyöröket okozta nekem.
Addig is pedig teljesen más szemmel tekintek a nőkre. Korábban, ha egy lány megbámult, azt bókként könyveltem el a külsőmet illetően és csak mentem tovább, pár perc múlva elfelejtve az egészet. Most azonban már én is megnézem a kacér tekintetek tulajdonosait, egy mosollyal, kacsintással jutalmazom bátorságukat, amire ők gyakran elpirulnak, jelezve, hogy akár egy érzéki pásztoróra is lehet kilátásban a raktárban, vagy a mosdóban. De ez már egy másik történet.
Máig hálás vagyok annak a szőke lánynak az edzőteremből és azért imádkozom, hogy egyszer újra találkozzunk és bebizonyosodjon, hogy nem csak álmodtam az egészet.

A pedofília Hollywood legnagyobb problémája

Corey Feldman, a 80-as évek népszerű gyereksztárja az ABC News Nightline című műsorában adott interjújában azt a sarkos kijelentést tette, hogy „Hollywood első számú problémája mindig is a pedofília volt. Most is az, és mindig is az lesz. Ez jelenti a legnagyobb problémát a gyerekeknek a filmiparban.”
Feldmant a Kincsvadászok és az Állj mellém! című filmben ismerte meg a közönség, aztán a tavaly drogtúladagolásban meghalt Corey Haimmel együtt szerepelt olyan filmekben, mint az Elveszett fiúk, A mazsola és az Álom, édes álom. A sajtó a 80-as években rendszeresen „A két Corey”-ként utalt rájuk. Feldman egy korábbi interjúban már elmondta, hogy egykori asszisztense molesztálta őt, most pedig kijelentette, hogy Haim halálában is szerepet játszott a szexuális bántalmazás. „Egy ember tehet Corey Haim haláláról, és az az ember egy hollywoodi mogul. Azt az embert le kell leplezni, de ezt én sajnos nem tehetem meg” – mondta. Szerinte Haim függősége a „démonjaival való birkózás” következménye és az egykori traumák tünete volt.
A színész elmondta, hogy a „szereposztó dívány” a gyerekszínészeknél is létezett, és hogy „tizennégy éves koromban pedofilok vettek körül, és nem is tudtam róla. Csak később lettem elég idős hozzá, hogy rájöjjek, mik ezek az emberek, és mit akarnak.” Feldman szerint „sok nagyon-nagyon beteg ember” van a filmiparban, akik „olyan régóta megússzák ezeket a dolgokat, hogy azt hiszik magukról, a törvény felett állnak. Ennek meg kell változnia.”
Feldman és Haim főszereplésével, A két Corey címmel 2007-ben valóságshow indult, amely azonban a második évaddal véget ért, mert Feldman nem volt hajlandó együtt dolgozni a drogfüggő Haimmel. A bántalmazás témája a műsorban is előkerült: Haim felelősségre vonta Feldmant, amiért „engedte”, hogy Haimet tizennégy éves korában megerőszakolják, mire Feldman azzal vágott vissza, hogy Haim se tett semmit, amikor őt molesztálták. Forrás: Origo.hu

Csepeli tömeggyilkosság: a szex ígéretével csalták el az áldozatokat

Új nevet emleget a hajléktalan-gyilkosságokkal gyanúsított férfi, így nem tudni, ki ő valójában. Ugyanakkor a Bors úgy értesült: az elfogottak közt van egy fiatal lány, ő volt a csali.
Ellentmondó hírek szivárognak ki a hajléktalan sorozatgyilkosok ügyében: a Bors első információja szerint a hajléktalanokat eltemető bűnbanda feje Ladislav Varga (Varga László) macedón állampolgár, aki magára is vállalta az M. M. ellen elkövetett gyilkossági kísérletet. Úgy tudjuk, a vallomás utóbbi része azóta sem változott, a vezér neve azonban igen: a férfi most már azt állítja, ő Alexander Mancev, de ezt a rendőrség sem hiszi el neki.
A helyszín közelében élő hajléktalanok viszont a pasast csak „Ukránként” emlegetik. – Józsi tíz éve lakik itt az öbölnél, ő hozta ide hozzám azt a széles vállú szőke fiút, hogy fogadjam be. De mi már így is tizenegyen élünk itt – mutatott rezidenciája lakóira Gyuszi bácsi, a családfő.
– Nem hittem volna Józsiról, hogy ilyesmibe tudja belevinni az “Ukrán”. Pedig Józsit bevitték az biztos, ahogy a lányát, Amandát is, azt mondják, árulta a kislányt, így csalta ki az áldozatait a tanyájára – taglalta Gyuszi bácsi a Borsonline cikke szerint.