Valójában sosem tudtam igazán, mi az a szerelem. Másfél évig együtt voltam valakivel, aki elvárta, hogy tudhasson rólam mindent, de közben én nem tudtam róla semmit. Karácsony után három nappal szakított velem, és istenemre, annyira még sohasem voltam padlón. De hát ilyen ez a szerelem! Két hónapon keresztül vergődtem a lét-nem lét között. Végül aztán fogtam a motyómat, és elmentem szórakozni a barátaimmal.
Két potenciális szexpartnerjelölt is megjelent a színen, és én hébe-hóba foglalkoztam is velük. Az egyik egy Krisztián nevű fiú volt, akinek a vonzerejét a hasán levő kockák biztosították. A másik Dani, aki még egy nálam is alacsonyabb, okos srác volt. Ültünk egy szórakozóhelyen, ittuk a sörünket, szívtuk a ciginket, és beszélgettünk a lét elviselhetetlen könnyűségéről. Krisztián többször is burkoltan közölte velem, hogy szeretne szexuális kapcsolatba bonyolódni az éjszaka folyamán, de engem nem érdekeltek a jelzései. El voltam foglalva a gondolataimmal, meg a volt barátommal átélt közös emlékek hadával. Nem érzékeltem a külvilágot. Egyre csak telt az idő, lassan mindenki szedelőzködni kezdett. Elkövetkezett a pillanat, amikor első kacér pillantásomat Krisztiánra vetettem. Mi az a kacérság? Valamilyen verbális, vagy nonverbális dolgocska, aminek a hátterében afféle szexuális ajánlat áll. A kacérság tulajdonképpen ígéret arra, hogy az illetővel, akivel kacéran viselkedtünk, szexelni is fogunk. Ott tartottam, hogy indulni készültünk, és én első kacér pillantásomat vetettem Krisztiánra. Régóta tudtam, hogy néz ki a temérdek fekete ruha alatt, hiszen láttam róla olyan képeket, amiken félmeztelen volt. Tetszettek a hasán levő kockák, de mint mondtam, ez volt az egyetlen testileg vonzó dolog benne. Még talán a szemei, de annyi kékeszöld szemű ember van, hogy inkább nem figyeltem a szemeire. Belül mélyen haboztam – elmenjek vele, vagy ne? Képes leszek kontrollálni a szexuális vágyaimat, vagy odaadom magam neki? Már az utcán sétáltunk, de még mindig nem tudtam dönteni. Végül Dani sértődős jelenete arra késztetett, hogy egy árva szó nélkül leléceljek Krisztiánnal. Nem nagyon érdekelt senkit. Itt most közbevágva gyorsan megjegyezném azt, hogy a Krisztiánnal való találkozásom mindkettőnk szexuális kielégítetlensége miatt jött létre. Egyikünknek sem volt senkije jó ideje, és mindketten vágytunk már a testi szerelem örömeire, így hát összehoztuk ezt a sörözős-ismerkedős estét, melynek folytatását most fogom leírni.
Buszoztunk. Akkor kezdtem valahogy undorodni tőle, éreztem az izzadsága szagát, és felfordult a gyomrom. Szemben ültem vele, látta rajtam, hogy van valami bajom, és kérdezősködni kezdett. Éreztem a szája szagát. Nem akartam, hogy hozzám érjen, és mégis az volt a leghőbb vágyam. Hihetetlenül felizgatott szexuálisan ez a gusztustalan ember, testének nyers kipárolgásától szinte megrészegültem, azt akartam, hogy az enyém legyen, én pedig az övé. Lassan értünk a lakásába, teljesen átfagytam a hideg utcán, és ami fájdalmas volt, hogy egy szál cigim sem maradt. Jólesett volna a hosszú buszút után, és Krisztián, nem lévén udvarias, nem kínált volna meg. Egy idő után már nem is érdekelt a cigi. Amíg ő elment zuhanyozni, én a nappaliban beszélgettem az anyjával. Fiatal nő volt, vékony, ápolt, és intelligens. Amikor Krisztián elkészült a zuhanyzással, a szó legszorosabb értelmében hozzám vágott egy vastag törülközőt, és egy borotvát. – Aztán selymes legyen ám.- vigyorgott rám pajzánul, én pedig visszavigyorogtam. A borotvát azért kaptam, mert amikor még a találkozás lehetőségét firtattuk, közöltem vele, hogy amióta véget ért a kapcsolatom a volt barátommal, nem voltam annyira igényes, nem borotváltam például a lábamat. Valójában ez Krisztiánt nem érdekelte, az ő vágya az volt, hogy a puncimat szőrtelenítsem, mielőtt befekszem szent, és sérthetetlen ágyába. Természetesen kielégítettem ezt a perverz vágyát, és amikor friss tusfürdőillatúan betipegtem a szobájába, puncim már hamvas, és szőrtelen volt. Bemásztam mellé az ágyba, heverésztem pár percig, majd felültem, és belekezdtünk egy horrorfilmbe. Nem vagyok kis darab a magam 175 centijével, viszont vékony vagyok, könnyű.
Egy idő után zavarta, hogy én a háta mögött a falnak támaszkodva, szinte természetellenes pózban csücsülök, ezért megfogta a kezem, és maga mellé rántott az ágyra. Az oldalamon feküdtem, ő pedig hátulról átölelt. Amennyire undorított a vele való közeli kontaktus, annyira izgatott is. A filmnek vége lett, elsötétült a szoba, csak a saját szívverésemet, és a laptopja halk zúgását hallottam. Aztán elkezdődött a rémálmom. Maga felé fordított, és én újfent élvezhettem szájának nem éppen kellemes gőzeit, de hősiesen tűrtem. Elgondolkoztam, milyen érzés lehet, ha megcsókol ez a büdös száj, milyen lehet, ha a nyelvét lenyomja a torkomon. Pár másodpercre rá meg is történt. A lehető legmélyebben a számba nyomta a nyelvét, az összes fogamat végignyalogatta vele, és közben lihegett, mint valami állat. Álló farka puncimnak nyomódott, konkrétan a jobb szeméremajkamnak, és ez fájt nekem. Visszatérve a csókra…A fél arcom nyálas volt, szinte undorodtam a tudattól, hogy hagytam ennek a majomnak, hogy megerőszakolja a számat. Belekezdett az előjátékba. Ez mindössze öt percig tartott, magára húzott, szempillantás alatt levetkőztetett, a következő emlékem pedig az, hogy meztelenül ülök az ágyán térdemre hajtott fejjel, és zokogok.
– Nem megy, sajnálom. Még mindig a volt barátomat szeretem, és nem bírom elviselni, hogy nem ő ér hozzám. – Szerencsére többet nem erőszakoskodott, hagyta, hogy felvegyem a pizsamámat, mellémbújt, és megölelt. Az éjszaka folyamán többször ébredtem arra, hogy a keze a puncimnál tesz felfedezőutat, és ami a legrosszabb, Krisztián izzadt. Szinte eláztam én is, igyekeztem legalább húsz centivel odébbmászni mellőle, mert mint mindig, most is elfogott az undor más emberek testnedveivel való érintkezéskor. Az egyetlen ember, akinek nem undorodtam a testnedveitől, a volt barátom. Imádtam a nyála ízét, sosem éreztem büdösnek, ha izzadt, és hiányzott, hogy vele lehessek. Nem tudtam dönteni, melyik utat válasszam. Feküdjek össze mindenkivel, vagy pedig harcoljak őérte? Nem tudtam dönteni, egészen addig, amíg Krisztiánnal egy ágyba nem kerültem. Amikor megcsókolt, akkor már tudtam – a volt barátomért fogok küzdeni, és visszaszerzem, kerüljön bármibe is. Tudtam, hogy még szeret, de féltem, ha kiderül, hogy együtt aludtam egy szinte vadidegen fiúval, akiről tudták, hogy vonzó számomra, akkor azt hiszi majd mindenki, hogy meg is dugott.
Éppen ezért minden tudásomat bevetve igyekeztem titkolni, hogy ez az éjszaka így zajlott, meg hogy egyáltalán zajlott valami. A legfontosabb pedig, hogy rájöttem, a volt barátom nagyságrendekkel jobban csókol, és nagyságrendekkel kívánatosabb tud lenni, mint ez a beteg fasz, akinek öt perc az előjáték, és úgy kezel, mint egy tárgyat. Sokat gondoltam a volt barátomra ezután. Minden percben az járt a fejemben, milyen szívesen megcsókolnám, milyen szívesen másznék rá, és lihegném a fülébe a szex kellős közepén, hogy mennyire szeretem. Tudtam, hogy tudja, hogy volt dolgom fiúkkal, és azt is tudtam, hogy ez mély fájdalmat okozott neki. Ha nincsenek közös ismerőseink…akkor ezt sosem tudom meg, de mivel vannak közös ismerőseink, sőt mondhatni rengeteg, minden apró érzelemnyilvánításáról tudomást szereztem, és tudtam, hogy a történtek ellenére még mindig szerelmes belém, és hiányzom neki. Krisztiánnal való kalandom ébresztett rá arra, hogy milyen erős szexuális kisugárzásom van, és hogy mennyire kívánatos nő vagyok. És én elkezdtem kihasználni a bájaimat. Riszáltam a fenekem, szinte minden percben erotikusan búgott a hangom, de az egyetlen férfit, akit meg akartam ezekkel hódítani, eddigelé nem sodorta utamba a sors. Még várok. Tudom, hogy kellek neki, jobban, mint egy falat kenyér, és tudom, hogy tudja, hogy ugyanígy érzek iránta. Talán lesznek még kalandjaim, míg a volt barátommal újra találkozunk. Persze mindegyik szex nélküli kaland lehet csak, hiszen annak ellenére, hogy Krisztiánnal semmi sem történt, velejéig romlott nőnek érzem magam, és ezt a bűntudatot, és mocskot sosem moshatom le a lelkemről. De remélem, hogyha a volt barátomat sikerül visszahódítanom, megbocsátja a botlásaimat, és újra olyan tüzesen fog csókolni, ahogyan régen tette, amikor még boldogok voltunk. Együtt. És csak ezt mondogatom magamnak : csak tennem kell, és újra az enyém lehet, hisz mióta elment, más ember lettem. Egy vonzóbb ember… A végzet asszonya.
A bűnöm az volt, hogy nem becsültem kellőképpen a szerelmünket. És úgy bűnhődöm, hogy sem éjjel, sem nappal nem alszom, és meg kellett tapasztalnom azt, hogy pokoli kín, amikor az ember érzelmek nélkül akar gyönyört. Bűnhődöm még egy darabig, aztán újfent bevetve bájaimat visszaszerzem a férfit, akihez vágyaim és álmaim fűződnek. Ebben semmi, és senki nem állíthat meg.