Egyre jobban szerette a munkahelyét. Huszonkét évesen bekerülni egy ekkora céghez nem kis dolog, még ha az ember csak egy nagyon apró csavar is a gépezetben. Mivel diplomája nem volt – a tanulás soha nem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé – reménye sem lehetett, hogy íróasztalt kapjon. Az igazat megvallva nem is igazán akart. Azzal, hogy munkaideje nagy részét a huszonkét emelet között ingázva töltötte leveleket, csomagokat kézbesítve az osztályok között, abszolút nem unatkozott. A legtöbb öltönyös levegőnek nézte, így ő nyugodtan nézelődhetett. Figyelte a menő jogászokat, ahogy a kisebb vagyont érő karórájukat villogtatták, és persze az elegáns hölgyeket. Nem tudott, csak hölgyekként gondolni rájuk. Szinte tökéletes frizura és smink, az elegáns szoknyán egy ránc sem töri meg az összhatást.
Számára ők istennők voltak. Mikor valamelyik hölgynek kézbesítenie kellett valamit, ha csak tudott, közel hajolt hozzá, és próbálta belélegezni a drága parfüm illatát. Ez annyira izgatta, hogy barátnőjének is vett egy számára még megfizethető illatmintát. A lány nagyon hálás volt érte, amit az utána lezavart kefélés során ki is mutatott. Bár be volt fújva az illattal, valahogy mégsem volt az igazi.
Fantáziáinak tárgya azonban legtöbbször saját osztályának főnöke volt. Negyvenkét embert irányított vasszigorral, a beosztottai rettegtek tőle, köztük ő is. Jégkirálynő volt a csúfneve, és a részükre valóban olyan megközelíthetetlen volt, mint amit a neve sugallt. Ha utasítást adott, azonnal ugrottak. Nem egy srác került már az utcára, mert a Jégkirálynő nem volt megelégedve a teljesítményével. Negyven év körüli lehetett, és ha az ember elképzelte a szorosan leszorított hajat kibontva, és a szinte egyenruhaként viselt blézer helyett rágondolt valamilyen nőiesebb ruhát, egész csinos lehetett volna. De a munkahelyen ez elképzelhetetlen volt. Minden beosztottját szigorúan magázta, és ha tehette, csak a művezetőkön keresztül értekezett a „tápláléklánc alján” levő kézbesítőkkel. Ő például még egyetlen szót sem váltott vele, pedig több mint három hónapja itt dolgozott.
Az ágyában fekve este többször elképzelte, hogy belép az irodájába, az ajtóra belülről ráfordítja a kulcsot, aztán mikor a főnökasszony csak a meglepődéstől tágra nyílt szemmel rámered, rádönti az asztalára, és a ruháját letépve iszonyatosan megkeféli. Ilyenkor általában kiverte a farkát, és hatalmasat élvezett. Néha zavarta is a gondolat, hogy sokkal jobban kielégül ilyenkor, mint amikor a barátnőjével szeretkezik. Bár később megbánta, de ezt elmondta a munkahelyi legjobb barátjának, Joe-nak.
– Talán perverz vagyok, vagy mi a franc van velem? A barátnőm igazán csinos kis csaj, én meg egy ilyen jégkirálynőre izgulok.
Joe egy pillanatig elgondolkodva nézett rá.
– Szerintem az elérhetetlen utáni vágy izgat, haver.
– Mi van? Verseket olvastál idefelé? De talán igazad van, egy ilyen nő még egy lakatlan szigeten kettesben se állna szóba a magunkfajtával.
– Ki tudja, annyira azért még te se vagy csúnya. Amíg a csajodat jól megkeféled, szerintem meg arról álmodozol, akiről akarsz. Addig nagy baj nem lehet veled.
Később egy darabig félt, hogy a poén kedvéért Joe kidumálja a Jégkirálynő utáni epekedését, de ő tartotta a száját. Tényleg jó haver volt.
Azon a napon is ugyanúgy ment minden, mint addig. Felvette a cuccot, aztán a kis tolókocsira fölpakolta, hogy lehetőleg az útvonalának megfelelő sorrendben tudjon kézbesíteni. A legfelső szinten kezdett, mert ott voltak a nagyon-nagy kutyák, az ő dolgaik a legsürgősebbek. No meg a legkevesebb cuccot is ide kellett kihoznia.
– Hogy lehet az, hogy minél nagyobb főnök valaki, annál kevesebbet kell dolgoznia?- Morfondírozott, miközben a liftre várt.
– Betolta a kocsit és megfordult, hogy a gombot lenyomva bezárja az ajtót, ám egy hang megállította.
– Várjon, tartsa az ajtót!
Gyorsan bedugta a kezét a már záródó ajtószárnyak közé, mire az újra kinyílt. Hirtelen úgy érezte, hogy megszédül, mert ő állt előtte, a jégkirálynő. Félrelépett, engedve, hogy belépjen.
– Miért nem a VIP liftet használja? – gondolta.
– Az elsőre, legyen szíves! – Szólította meg a nő.
Nem tudott megszólalni, úgy érezte gombóc van a torkában, így csak szó nélkül megnyomta a gombot.
– Maga Frank, ugye.
Úristen ez emlékszik a nevemre! – Igen asszonyom.
– Mióta dolgozik nálunk?
– Több mint három hónapja.
– Rendben. Most hova indul?
– A tizennyolcadikra, viszem a postát…
– Lejön velem az elsőre, egy sürgős anyagot vissza fog ide hozni.
Csak zavartan bólintani tudott, annak is örült, hogy egyáltalán meg tudott eddig is szólalni. A lift lassan ereszkedett lefelé. Óvatosan, a szeme sarkából ránézett a Jégkirálynőre. Most is tökéletes, a diszkrét smink szinte észre sem vehető. Innen közelről talán az orra egy picit nagy, de valahogy ettől még csinosabbnak tűnt.
Éppen azon gondolkodott, hogy minden bátorságát összeszedve valamilyen közhellyel megszólítja, amikor a lift egy nagyot rándulva megállt. Zavartan nézett az ajtóra, de az nem nyílt ki, és nem is ilyen durván szokott megállni az emeleteknél. A vezérlőpanelhez fordult, és megnyomta rajta a kilencedik emelet gombját, mert az következett, de nem történt semmi. Az ajtónyitó gombbal ugyanígy járt. Végig nyomogatta az összes gombot, de semmi reakciót nem ért el. A lift meg se mozdult.
Ránézett a főnökasszonyra.
– Jeleznünk kellene a kezelőnek. Biztos valami kisebb hiba.
– Hát akkor tegye! – Mintha ingerültség bujkált volna a hangjában.
Frank megnyomta a rádió jelzőgombját. Tudta, hogy a diszpécserszobában egy piros lámpa azonnal villogni kezd, és erős sípoló hang jelzi a kezelőnek, hogy baj van. Mikor fölvették, ezt a helyiséget is megmutatták neki. Azóta eléggé összehaverkodott a diszpécserekkel, néha be szokott hozzájuk ülni beszélgetni. Tudta, hogy ilyen esetben az ügyeletesnek azonnal válaszolnia kell a hívásra. De most nem ez történt. A hangszóró néma maradt. Őszintén szólva már a lift megállását is észre kellett volna venniük, de az, hogy a vészhívásra nincs válasz, szinte elképzelhetetlen volt.
Tanácstalanul nézett a főnökasszonyra:
– Nem értem. Már válaszolniuk kellett volna…
– Hát próbálja újra!
– Hiába nyomogatta azonban bármelyik gombot, sem a lift nem mozdult meg, sem a segítség nem jelentkezett.
– Csináljon már valami! – A jégkirálynő hangja egyre ingerültebben csengett.
– Próbálok, asszonyom.
Tudta jól, hogy nincs semmi értelme, de újra elkezdte nyomkodni a gombokat. Hirtelen zajt hallott. Hátranézett, és látta, hogy a Jégkirálynő tágra nyílt szemmel, zihálva szedi a levegőt. Láthatóan teljesen meg volt rémülve.
– Jól van, asszonyom?
– Klausztrofóbiám van. Amikor megyek a liften, azt még kibírom, de ez sok. Ezért is kértem, hogy jöjjön velem.
Frank hitetlenkedve nézett. A Jégkirálynő is ember! Hús és vér, mint bárki más.
– Segíthetek valamiben?
– Jöjjön ide mellém! Megfogná a kezem?
Frank, mintha egy álomvilágba került volna. Odalépett a főnökasszony mellé, és óvatosan megfogta a kezét. Olyan finom volt a bőre, mint a legfinomabb selyem. A Jégkirálynő meglepetésére erősen megszorította.
– Tudja, szándékosan kerülöm az ilyen helyeket, de itt kénytelen vagyok liftezni. Sajnos, ha nem kapunk segítséget, ez egyre rosszabb lesz.
Frank nem tudta mit tegyen, de úgy érezte, mindent meg kell tennie ezért a nőért, akibe most még jobban beleszeretett, mint negyed órája.
– Talán, ha beszélgetnénk, elvonnánk a figyelmét a helyzetről.
– A jégkirálynő ránézett. Gyönyörű zöld szeme volt, és ilyen közelről még szebbnek látszott.
– Rendben van. Beszéljünk magáról. Jól érzi magát nálunk?
– Igen, nagyon. Érdekes munka, nem lehet unatkozni.
– Na ne mondja! – A nőnek remegett a hangja – Érdekes, hogy olyan csomagokat hurcol, amikről azt se tudja, hogy mi van benne?
– Igen. Érdekes emberek, kollégák. Jobb, mintha egy gyorsbüfében hot-dogot árulnék.
– Nos, attól bizonyára.
A jégkirálynő szeme úgy járt jobbra-balra, mint egy űzött vadé. Láthatóan egyre közelebb sodródott az összeomlás felé.
– Nem baj, ha leülünk? Jöjjön, üljön ide mellém.
A következő pillanatban már a lift sarkában kucorogtak egymás mellett, a szűk helyen egymáshoz szorulva. A Jégkirálynő még mindig görcsösen szorongatta a kezét.
– Mesélj magadról! Van barátnőd? – Frank rádöbbent, hogy tegezik.
– Igen, van.
– Hogy hívják? Csinos? Mesélj róla! Ne kelljen minden szót kiszedni belőled.
– Carlának hívják, és elég csinos.
– Gyakran találkoztok?
– Nem annyira. Egy héten kétszer, háromszor.
– És jól megvagytok?
– Jól, kedves lány.
– Ha vele lennél ilyen helyzetben, mit tennél?
Frank nyelt egy nagyot – Átölelném, és próbálnám megnyugtatni.
– Megtennéd velem is? Gondold azt, hogy ő van itt… Légy szíves!
Frank teljesen zavarban volt, de az asszony szemében annyi könyörgés volt, hogy megtette. Félénken átkarolta a vállát, ám a nő teljesen hozzábújt.
– Így jobb egy kicsit. Mit tennél még Carlával?- Frank már teljesen meg volt zavarodva- Simogatnád?
– Igen, azt hiszem.
– Tedd meg!
Frank lassan simogatni kezdte a nő hátát, és miközben elképzelte a helyzete lehetetlen voltát, majdnem felnevetett. A Jégkirálynővel ül a földön, és ő csitítgatja!
A nő egy gyors mozdulattal felé fordult.
– Meg is csókolnád? Sokat szoktatok csókolózni?
Mire válaszolhatott volna, az asszony hirtelen szájon csókolta. Nem csak puszit adott, hanem rátapadta az ajkára, szívta, szinte harapta. Frank egy pillanatra a meglepetéstől megmerevedett, de aztán viszonozta a csókot.
– Segíts nekem! Vondd el a figyelmemet! – nyöszörgött a nő.
Frank ekkor már teljesen beindult. Álmai valóra válhatnak, és nem fogja kihagyni a lehetőséget. Belecsókolt a nő nyakába, miközben alányúlt az elegáns lapszoknya alá. Megmarkolta a combját, és felnyúlt egészen a bugyiig. Az asszony izmai feszesek voltak, bőre selymes, mint egy tinié. Tudta, hogy rendszeresen megfordul a cég konditermében.
Miközben simogatta, a nő elégedetten felnyögött. Átadta magát a kényeztetésnek, miközben Frank ügyetlenül próbálta a blézert kigombolni.
– Várj, segítek.
Mikor láthatóvá vált a fekete színű csipkés melltartó, a fiú egy pillanatra meredten bámulta, majd egy-egy kezébe fogta a mellek félgömbjeit. Jóval nagyobbak voltak, mint a barátnőjéé. Szájába vette az egyiket, és elkezdte szívni, szopogatni. Érezte, ahogy a mellbimbó megkeményedik a nyelve alatt. Lehúzta a blézert a nőről és ledobta a padlóra. A szoknya gombjaival megint elkezdett ügyetlenkedni, mire a nő ingerülten félrelökte a kezét. Egy pillanat múlva egy szál bugyiban állta előtte álmai asszonya.
– No, mire vársz! Vetkőzz te is! – Szólt rá az asszony, de már ő rángatta le róla a pólót, és kapcsolta ki a nadrágszíját. Frank nem tudott tovább várni. Nem érdekelte semmi, egyetlen mozdulattal elszakította a bugyit, és nekiszorította a nőt a lift falának. Durván beléhatolt, de a nő már annyira be volt nedvesedve, hogy azonnal teljes hosszában belecsusszant. Néhányszor lassan mozogva élvezte a nő ölének melegségét, majd teljes erőből elkezdte kefélni. Érezte, hogy ebben a tempóban nem bírja sokáig, és gyorsan el fog élvezni, de nem érdekelte. Az asszony azonban visszafogta mozgását. Két kezével belemarkolt Frank fenekébe, és kényszerítette, hogy lassabban, egyben mélyebb lökésekkel mozogjon. Ő is elkezdte csípőjét körkörösen mozgatni, amivel szinte megőrjítette Franket. A fiú belecsókolt a nő nyakába, magába szívta a semmivel össze nem téveszthető parfüm illatát, de mozgását egy pillanatra se állította le. Érezte, hogy újra közeledik az orgazmusa, de az asszony újra csak megérezte ezt, és elhózódott tőle.
– Várj! – Megfordult, és fenekét kitolva felkínálta magát a fiúnak.
Ő nem várt egy pillanatot se, gondolkodás nélkül bedugta farkát, és őrülten kefélni kezdte. Így még jobban tetszett neki a dolog, hogy mozgása közben látta a gyönyörű fenekek félgömbjét, és a szerszámát, ahogy ki-be mozog. De az asszony újra csak leállította. Megfordult és két kézzel, szinte durván nekilökte a falnak, majd leguggolt. Frank felszisszent, amikor a szájába vette. Szinte tövig bekapta, és szívni kezdte, miközben lassan mozogni kezdett. Láthatóan ő is élvezte a dolgot, és egyre gyorsítani kezdett. Egyik kezével megragadta a szerszám tövét, míg a másik kezével belemarkolt a fiú fenekébe. Az nem bírta tovább, és hangos hörgés közepette elvélvezett. El akart fordulni az asszonytól, de az nem engedte. Továbbra is a szájában tartotta, és mozgását lassítva kiszívta az összes nedűt, egy cseppet sem engedett ki.
Frank egy darabig mozdulatlanul állt. Az élvezettől szinte minden erő elhagyta. Lenézett az asszonyra. Az szintén pihegett, még mindig leguggolva, belekapaszkodva a fiúba. Franket végtelen gyengédség fogta el. Itt az asszony, aki valóra váltotta legtitkosabb álmát. Megfogta a vállát, és felsegítette. Meg akarta csókolni, de meglepetésére a nő eltolta magától.
– Engedj!
– Mikor belenézett a szemébe, megrökönyödésére olyan hidegséget, szinte gyűlöletet látott, hogy hátrahőkölt.
– Mi a baj?
– Ne merj még egyszer hozzám érni! – Nem akart hinni a fülének. Most a főnökasszonya tényleg úgy nézett ki, mint egy jégkirálynő.
– De miért? Mi…
– Csendet! – Szakította félbe. – Figyelj rám! Szedd rendbe magad! – Ő is elkezdett felöltözni, és a ruházatát igazgatni.
– Ez a kis kaland köztünk marad! Ha bárkinek elmondod, vagy csak megemlíted, azt is megbánod, hogy megszülettél. Repülsz innen, és örülj, ha valami szeméttelepen szartúrónak el fogsz tudni helyezkedni.
Elkészült az öltözéssel. Egy kis tükröt varázsolt elő a blézer zsebéből, és szakértő mozdulatokkal megigazította frizuráját. Frank, miközben nézte, azt se tudta hol van. Mennyből a pokolba, gondolta.
Ebben a pillanatban szinte varázsütésre a lift elindult. Pár pillanat múlva megállt, és Frank csak nézte a jégkirálynő hátát, ahogy kilép a folyosóra. Kábán kilépett utána, a postát majdnem ott felejtette. Ahogy a közös irodahelyiségükbe lépett, beleütközött Joe-ba. Az észrevette, hogy valami nincs rendben.
– Jól vagy?
– Jól, csak… – Majdnem elkezdett beszélni, de aztán meggondolta magát. – Semmi. Majd meló után beszélünk.
Barátja egy pillanatig mereven nézte, majd megvonta a vállát.
– O. K.
A hátralévő időben végig a fejét törte, de nem jutott semmire. A történtek annyira hihetetlenek voltak, hogy ha más mesélte volna, biztos, hogy nem hisz neki. Munkaidő végén azonban, mikor meglátta Joe-t, döntésre jutott.
– Üljünk be valahova.
Barátja nem ellenkezett, így néhány perc múlva egy kis boxban ültek a szemközti kávézóban.
– Nem fogod elhinni, hogy mi történt velem! – Nehézkesen kezdett beszélni, de aztán belelendült, és ömlöttek belőle a szavak.
Barátja szótlanul hallgatta. Láthatóan egyre komorabb lett. Mikor végzett, egy darabig szótlanul bámult, majd közelebb hajolt, mintha félne attól, hogy meghallja valaki.
– Jól tetted, hogy nem beszéltél benn a cégnél. Elmondok neked egy történetet. Egy vidéki kisrác bekerült egy menő nagyvállalthoz. A legalján kezdte a munkát, a postázóban. Úgy gondolta, később felküzdi magát a jól fizető, puccos helyekre. Szorgalmas volt, csinálta a dolgát. A főnöke egy csinos, negyvenes hölgy volt. Egy napon a főnökével együtt mentek a lifttel, amikor az elromlott. A nő elkezdett hisztizni, majd a srác nyakába vetette megát, végül keféltek egy hatalmasat.
– Most miért mondod el a történetemet?
– Mindjárt megtudod. Szóval a légyott után a nő közölte vele, hogy ki lesz herélve, ha eljár a szája. A srác nem vette komolyan. Szépen kidumálta a többi srácnak az ügyet, kidomborítva, hogy ő mekkora spiller. Másnap hívatták a főnökségre, és úgy repült a cégtől, hogy alig volt ideje összepakolni. Fenyegetőzött a bírósággal, meg ügyvédekkel, de nem érdekelt senkit. A legszebb az egészben, hogy érdekes módon két nap múlva kirabolták az utcán. Úgy megverték, hogy azóta is tolószékben van. Érdekes módon ezután már nem akart bíróságra menni.
– Azt mondod, hogy ez már megtörtént valakivel?
Suttogva nehéz kiabálni, de Joe-nak valahogy sikerült – Valakivel? Ha gondolod, megadom a srác címét.
– Akkor a jégkirálynő mással is…
– Mással?! Majdnem minden sráccal, aki kinéz valahogy.
Frank döbbenten nézett: – Veled is?
Joe csak bólintott.
– Én tartottam a számat, és azóta is békében megvagyok. Ha csendes, jó életet akarsz, neked is ezt javaslom.
Frank elgondolkodott. – Azt hiszem igazad van. Tartom a szám.
– Jól teszed. Gondolj úgy rá, mint egy szép emlékre – nevetni kezdett. – Egyébként jó volt?
– Kibaszottul.
Ezen egy jót röhögtek, ittak még egy-egy konyakot, majd hazamentek.
Másnap minden ugyanúgy kezdődött, mint ahogy szokott. Felvette a cuccot és elkezdte az emeletek közötti vándorlását. Olyan tíz óra magasságában szóltak neki, hogy menjen be az irodába. Semmi rosszra nem gondolt, gyorsan visszament az osztályra. Kopogott az ajtón, és meglepetésére a személyzeti főnököt találta bent.
– Jöjjön be, fiatalember!
Ekkor már rosszat sejtett, és a gyomra elkezdett liftezni.
– Hívattak, uram.
– Igen, én voltam. Sajnálattal közlöm, hogy azonnali hatállyal fel kell bontanunk az önnel kötött munkaszerződésünket.
– De miért? Mit rontottam el?
– Nem tartozunk magyarázattal, és ez a munkaszerződésében is szerepel. Bármikor indoklás nélkül el lehet küldeni.
– De én nem beszéltem sen… – hirtelen eszébe jutott Joe által említett srác, és elharapta a mondatot. Jobb csendben lenni, ezt már tapasztalta az életben nem egyszer. Kábán elhagyta az irodát.
Szó nélkül ment a szekrényéhez, és elkezdett pakolni. Hirtelen Joe-t vette észre, ő is a szekrényéhez tartott.
– A francba, valaki lehallgatott minket? Téged is kirúgtak? De hát nem beszéltem volna…
Joe zavarban volt.
– Nem, engem áthelyezek.
– Hova?
– A kommunikációra, ügyintézőnek.
Frank döbbenten állt.
– Előléptettek? De miért?
– Másként esélyem se lett volna, ne haragudj. Két éve rohadok a postázóban. Ha most nem tudok kitörni, végem van.
– Te beköptél?!
Joe nem mert a szemébe nézni, és ez mindent elmondott.
– És így talán még egyszer eljön velem. Volt már rá példa…
Frank gondolkozott, hogy megüsse-e, de végül nem tette. Semmi haszna nem lenne belőle azon kívül, hogy még rosszabbul járna. Szó nélkül felkapta a motyóját, és kiment a szobából.
Hívta a liftet, és beszállt. Nekidőlt a falnak. Teljesen üres volt az agya. Még az sem jutott az eszébe, hogy mihez kezd most.
Egy emelettel lejjebb megállították a liftet. Nyílt az ajtó. Frank megrökönyödve látta, hogy a jégkirálynő lép be a liftbe. Láthatóan annyira el volt gondolkodva, hogy észre sem vette, hogy kihez szállt be. Akkor nézett fel, amikor már bezáródott az ajtó. Tekintete találkozott Frankéval, és hirtelen meglepődött. Zavartan lesütötte a szemét, és elfordult a fiútól. Frank hirtelen nem tudta mit csináljon, annyira váratlan volt a helyzet. Már emelte a kezét, hogy megveregesse a nő vállát, de aztán mégse tette.
A pillanat elszállt, a liftajtó kinyílt. Ki kellett szállnia. Miközben kilépett az ajtón, testével hozzádörgölőzött a jégkirálynőhöz. Odahajolt hozzá:
– Legközelebb dugasd magad seggbe, az illik hozzád!
Elment mellette, és elindult a kijárat felé. Miközben elhagyta az épületet, rámosolygott a biztonsági őrökre, akik mereven bámulták. Bár nem tudta mit hoz a jövő, de eldöntötte, hogy innen is csak a szépre fog emlékezni. Miközben beleveszett a forgalomba, még mindig mosolygott.