[Videók] A magyar Judy Nero és Sonya leszbikus pornóvideó, kattints és nézd! Judy Nero exférje nem verekedős sittes kan – Judy Néró cikiben – Kolléganőit alázta meg Judy Nero – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Judy Nero magyar pornós
Szex
Szopós szájú szexistennők: Monica Bellucci és Sophie Marceau
Sophie Marceau és Monica Bellucci, Ne nézz vissza… (Ne te retourne pas, 2009)
A Ne te retourne pas című filmet egy olyan ígéretes rendezőnő (Marina de Van) készítette, akinek egy előző filmjét (Dans ma peau – A bőrömben) annak ellenére is méltattuk, hogy a magyar mozikat sajnálatos módon kikerülte.
A francia írónő (Marceau) zavartan beszél bizonyos, az életében tapasztalt változásokról, és arra a kérdésre, hogy mi változott meg, annyit felel: „minden”. Kívánsága hamarosan horrorszerű fordulatok közepette teljesül, és közvetlen környezetében mindenki arra gyanakszik, hogy megőrült. Egy videófelvételen már egy olasz szépséget (Bellucci) lát maga helyett és a trailer abból is ad egy csepp ízelítőt, ahogy Marceau arca valóban átalalakul Bellucciévá. Erre a rémálomra szívesen benevezünk…
Azt gondolná az ember, hogy két ilyen színésznővel nem lehet elrontani egy filmet. Marina de Van rendezőnőnek mégis sikerült. A tavalyi cannes-i filmfesztivál egyik legnagyobb csalódása volt ez a röhejes thriller, pedig előtte úgy vártuk, mint a Messiást.
[Babes] További cikkek moziszex témában: Túl jó nő a csajom Alice Eve az ágyban – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris
Szadó-mazó vágyakba beavatás 4
Elhatároztam, hogy már csak a vesszőfutásra kelek majd fel. Mikor eljött az ideje, úgy, ahogy voltam meztelenül, lementem a társalgóba és szóltam a lányoknak, kész vagyok, tőlem indulhatunk. Egyikük felvetette, hogy kössék be a szememet, úgy vigyenek oda a rejthelyre. Felőlem, vetettem oda foghegyről, ha nektek ettől van meg a boldogságotok. Türtem, hogy a szememet egy kendővel bekössék és kivezessenek a szabadba. Mikor a rajthoz értünk, levették a kendőt, és egyikük ott maradt velem.
Neki volt a feladata, hogy számolja a köröket és figyelje, hogy a kezemet a csalánosban a fejem fölött tartsam. A többiek elmentek, hogy elfoglalják helyüket az emelkedőnél, majdani vesszőzésem színhelyén.
Ez nagyon jól alakul, gondoltam, mert tudtam Tercsitől, hogy ő nem vesz rész a vesszőfutásomon, és most ezt a kolléganőmet is itt hagyták. Úgy, hogy csak hatan várnak rám az emelkedőnél, ahol majd négykézláb haladok. Igaz, meghagyták, hogy a bíró is rám húzhat mikor elhaladok előtte, és volt is nála frissen vágott mogyoróvessző, de amikor majd elfutok előtte, örül, ha egyet rám tud verni, és nem négyet-ötöt, mintha az emelkedőnél lenne.
Megvártam a megbeszélt tíz percet, hogy a lányok is elfoglalják helyeiket az emelkedőnél. Azt ugyan nem láttuk, hogy ott vannak-e már, mert az erdő eltakarta előlünk az emelkedőt, de ha nem érnek oda tíz perce, magukra vessenek. Így a bíró jelére, elhelyezkedtem, szabályos guggoló rajtban, és elhangzott az elkészülni… vigyázz… Én előre dőltem, felemeltem a fenekemet, és vártam. Mikor Piroska, a kijelölt bíró kiadta a rajt vezényszót, azzal egy időben, de inkább egy kicsit előbb ráhúzott egyet a felemelt fenekemre. Ettől persze én kiugrottam, és elkezdtem a futást. Alig tettem meg néhány lépést, mikor felharsant Piroska, hangja.
– Korai rajt.
Mit volt mit tennem, visszafordultam, és újra felvettem a start helyzetet, de most óvatosabb voltam, mert hiába csattant ismét kicsivel korábban a vessző a pucér popómon, mint, ahogy a rajt elhangzott. Ezúttal csak összerándultam a vesszőcsapástól, de csak egy ütemmel a vezényszó után indultam el. Hiába, mert néhány lépés után Piroska ismét visszarendelt.
Nagyon mérges voltam, mert tudtam, hogy nem ugrottam ki, és mérgemnek hangot is adtam néhány keresetlen szóval. Ezzel, csak azt értem el, hogy a bíró megsértéséért, meg kellett fognom a bokámat, és kaptam Pirostól huszonöt kemény vesszőcsapást meztelen fenekemre. Ekkor jöttem rá, lehet, hogy mégis nehezebb lesz ez a futás, mint gondoltam.
A harmadik rajtom végre sikerült. Igaz, hogy ekkor nem csak a rajt vezényszót vártam meg, hanem ott maradtam előre hajolva, testem legmagasabb pontján a fenekemmel, de még vissza is szóltam Piroskának, aki közben másodszor is erőteljesen rám húzott, hogy ha indulhatok, akkor üssön egyet a majd a hátamra is. Így ott maradtam a fájdalomtól remegő lábakkal, és tűrtem, hogy a bíró az előző kettőn felül újabb harminc erős vesszőcsapást helyez el, a tegnapi hatalmas veréstől, még érzékeny pucér popómon. Végre a harmincadik csapás után, kaptam egyet a hátamra is, és elindulhattam.
Jó negyven méter után elértem a csalános részt. Itt fölemeltem kezeimet a fejem fölé, nehogy ez szemét Piroska még egy kört futtasson velem. A csalán így persze akadálytalanul érte elől combjaimat, hasamat és mellemet. Sőt, akárhogy is vigyáztam menet közben, jó párszor a puncimat is elérte. A csalánon keresztül úgy harminc méteren vezetett az utam, és mikor végre kijutottam belőle, akkor az erdő széléig sima ösvényen futhattam. Az erdei út két oldalán mogyoróbokrok sorakoztak, és még jól látszott rajtuk, hogy a kolléganőim alapos pusztítást végeztek a vékonyabb hajtásaik között. Innen való volt az is, amelyik az előbb Piros kezében csattogott a fenekemen. Kocogás közben át is futott a fejemen a kérdés, minek vágtak le ennyi vesszőt a lányok a mogyoró bokrokról? A választ akkor kaptam meg, mikor az erdő sarkát elérve rákanyarodtam a meredek kaptatóra, ahol a hat kolléganőm várt rám, hogy megvesszőzzön, amikor felkapaszkodok előttük.
Amikor felnéztem nem hittem a szememnek, mert a meredek ösvény két oldalán, egymástól másfél méter távolságra, legalább nyolcvan-kilencven ember várt, férfiak, nők vegyesen, és mindegyikük kezében mogyorópálca. Ettől, megmondom őszintén, úgy megriadtam, hogy ha nem pucér vagyok, csíkosra vert fenékkel, akkor inkább elindulok gyalog haza. Így azonban, nem tehettem mást, összeszedtem a bátorságomat, és nekivágtam az emelkedőnek. Igyekeztem minél gyorsabban túl lenni rajt, aminek persze az lett a vége, hogy kétszer is elestem. Egyszer ráadásul pont a kolléganőim csoportja előtt, és mire tovább tudtam menni legalább tizenöt ütést kaptam.
Egyébként nagyon nehéz leírni a vesszőfutás hangulatát. Nincs jobb szó rá, mint a borzalmas, ahogy kapaszkodtam fölfelé, miközben, mindkét oldalról záporoznak rám a mogyorópálca ütések. Nemcsak megviselt fenekemen csattannak a pálcák, hanem hátamon, combjaimon, de jutott belőlük vádlimra, karomra is, sőt kettőt kaptam a mellemre és valakinek a puncimat is sikerült eltalálnia. Sírva, zokogva érkezem az emelkedő tetejére, úgy, hogy közben legalább százhúsz-százharminc pálcaütést kaptam, legtöbbjét azért a fenekemre. És ezt kell még négyszer megtennem. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy a legtöbb ott lévő megelégedett azzal, hogy egyet rám ver, amikor elhaladok előtte és nem ütött mindenki erőset. A kör további részén ráértem gondolkodni, mit tegyek?
Egyébként az a sok ember, mint később megtudtam, úgy került oda, hogy a vesszőfutásomat meghirdették a közeli faluban, mint látványosságot, amihez kérték a helyiek szíves együttműködését. Elhatároztam, hogy a következő körben nem fogok ennyire síetni, hanem lassan megyek fel a kaptatón és minden ott levőnek felkínálom fenekemet a pálcaütésre, és mikor megkaptam, megköszönöm az ütést. A tervem kitűnően bevált, mert az újabb felmenetelnél, csak kilencvennégy ütést kaptam és mindegyiket a popómra. Kettő vagy három ütést csak a kolléganőimtől kaptam, de őket is rákényszeríttette a tömeghangulat, hogy csak egyet üssenek. Ráadásul a fenekem állapota miatt a legtöbben csak jelképesen vesszőztek meg.
Egyedül csak Piroskánál nem vált be a tervem, mert mikor előtte is megálltam, és felkínáltam a fenekemet verésre, ő odavitt egy vastag kidőlt fához, keresztbe fektetett rajta, és az első odaérkezésemkor negyvenet, a másodiknál ötvenet. A következőknél, hatvanat, hetvenet, és végül nyolcvanat vert a pucér fenekemre. Most megvolt az öröme is, hogy én mindegyik verést végig jajgattam és zokogtam. Ráadásul, mikor a harmadik körnél a csalánosban megbotlottam és elestem, így a kezem lekerült a fejem fölül. Csak abban az esetben volt hajlandó ezt elnézni, ha őt választom majd arra, hogy a még hátra levő száz vesszőcsapást kimérje rám, és a kilépésem után is bejövök öt alkalommal hozzá. Ezeken az alkalmakkor kapok tőle háromszázat a meztelen fenekemre egy nádpálcával.
Mikor a vesszőfutásom befejeződött, megállapodásunk szerint én Piroskát kértem meg a vesszőzésemre. Amit aztán ő a tőle telhető legnagyobb erővel végre is hajtott rajtam, én pedig kilépésem után még öt alkalommal feküdtem hason, és tűrtem el a tőle kapott nádpálcázást. Pedig akkor már a budai társasházban voltam házfelügyelő, és már túl voltam a közös képviselővel folytatott vitámon. Ennek eredménye az lett, hogy életemben először sikerült átesnem egy jókora és többször megismételt korbácsoláson is, amelynek részvevője egy százötven centi hosszú fűzfalevél alakú kemény bőrben végződő, fonott kutyabőr korbács volt. Egyrészről a pucér fenekem volt, másrészről -és el kell ismernem,- hogy végül a popóm maradt alul a nemes küzdelemben.
[Domina történetek]
Újabb nyilvános szex Budapesten
Korábban több nyilvános szex és pornó forgatás is volt Budapesten. Valentina Blue pornószínésznő sem maradt ki ebből. Meztelenkedés a Váci utcában! Korábban megbámulták, most már közömbösen mennek el a meztelenül pózoló lány mellett! Újabb botrányos utcapornó-videó az interneten! A kisfilmen egy fiatal hölgy pózol a fényképezőgépnek és a kamerának anyaszült meztelenül a főváros legforgalmasabb pontjain. A fővárosiakat azonban a videó tanúsága szerint már ez sem érdekli! A kisgyermekes anyukák, nyugdíjas házaspárok olyan közömbösen mennek el mellette, mintha nem is meztelenül guggolva mutogatná a nemi szervét, hanem mondju k szórólapot osztana. A videón egy egykori pornósztár mutogatja bájait. Tovább a teljes videós cikkre
Kétszer pinázhatnak a mexikói focisták a vb alatt
Mindössze kétszer élhetnek szexuális életet a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság ideje alatt Mexikó legjobbjai – számolt be a Reforma című napilap, amely a csapat németországi edzőtáborából tudósított.
A nemzeti válogatott vezetése azzal indokolta a megvonást, hogy a megmérettetés ideje alatt a pályán kívül tanácsos kerülni a fáradságot, az „extrém nyomást”, valamint az adrenalinlöketeket.
Javier Aguirre szövetségi kapitány a hírek szerint beleegyezett abba, hogy a játékosok csak a Dél-Afrika elleni június 11-i nyitómeccs előtt és a nyolcaddöntőt követően találkozzanak párjukkal. Persze a légyottra hamarabb is sor kerülhet, a latin-amerikaiak nem jutnak be a legjobb tizenhatba.
Brazília ellenben másként viszonyul a szex és foci kérdéskörhöz: a selecao játékosai teljes szabadságot kaptak, és maguk dönthetnek arról, hogy remeteként vagy netán mégis egy-egy csinos hölgy oldalán, netán nem is szexszel múlatják az időt. „Nem mindenki van oda a szexért” – idézték a lapok Carlos Dunga szövetségi kapitányt.
Édes az élet az argentin válogatott tagjai számára is, a focistáknak Diego Maradona edző engedélyezte a szexet, de megtiltotta az alkoholt.
[Bulvár]
Cselédlány kúrt a focista, elveszítettük az 54-es VB-t
Egy világ omlott össze a hazai futballdrukkerekben, amikor válogatottunk nem nyerte meg az 1954-es világbajnokságot. Pedig Sebes Gusztáv (†80) csapata négy és fél éves (!) veretlenségi sorozattal a háta mögött, olimpiai bajnokként érkezett a csúcstalálkozóra, s szinte mindenki biztosra vette, hogy vb-győztesként tér haza a svájci tornáról. A döntőig nem is volt gond, az Aranycsapat tagjai a dél-koreaiakat 9:0-ra, a nyugatnémeteket 8:3-ra, a brazilokat és az uruguayiakat egyformán 4:2-re verték, ám a fináléban 3:2-re alulmaradtak a nyugatnémetekkel szemben, így a mieinknek csak ezüstérem jutott. Elemzések sora látott napvilágot azóta, mindenki kereste a kudarc okait. A szakmai problémák, valamint a balszerencse mellett egyre gyakrabban felvetődik, hogy a kerettagok közül többen is „kimaradtak” a berni döntőt megelőző éjszakán. Található erre utalás a Bozsik Józsefről (†52), Grosics Gyuláról (84), Kocsis Sándorról (†49) és Czibor Zoltánról (†68) szóló könyvekben is, de betyárbecsületből senki nem mondja ki, hogy az alapemberek közül ki volt érintett.
– A szobatársam reggel hat órakor szédelgett haza, talán még a lába is remegett. Beleesett egy cselédlányba, azzal töltötte az éjszakát. Hajnali hatig! És nekem ezzel az emberrel kellett világbajnokságot nyernem!… Van egy olyan mondás, hogy halottakról jót vagy tok: az a játékos soha többé nem húzhatott fel címeres mezt, játszhatott akármilyen jól is klubcsapatában – mesélte Czibor Zoltán a szerzőnek, Bocsák Mikósnak (62) az 1983-ban megjelent életrajzi könyvben.
A leírás egyetlen futballistára, a zongoracipelőként emlegetett balfedezetre, az 1971-ben elhunyt Zakariás Józsefre (†47) illik, aki az elveszített vb-döntő után valóban nem gyarapíthatta válogatottságai számát. Sem Bozsik, sem Grosics nem nevezte meg a kimaradót, de a solothurni történetet mindketten megerősítették. – írja a Bors.
[Neo]
Közösségi portál punusok
Szadó-mazó vágyakba beavatás 3
Nagyon egyszerű a szabály. Akit beavatnak, annak egy rövid erotikus takarítás látvány-showt kell előadnia. Persze imitálnia kell a népes közönsége előtt a takarítást, és maszturbálnia is kell a műsorban. Közben le kell vennie ruháit, és a zene végén meztelenül ráhajol az asztalra. Ezután a felső testét letakarják egy pokróccal, és mindenkitől kap ötöt a fenekére a lovaglópálcával úgy, hogy az ötödik ütés után a büntetője bemondja nevét. Ezeknek az ütéseknek a jellegzetességeit kell nekem, megpróbálni megjegyezni.
Ez után kezdődik maga a beavatás, ami abból áll, hogy valaki, most már természetesen a neve bemondása nélkül, ráüt a lovaglóostorral a meztelen fenekemre. Először egyet, majd kettőt, hármat, négyet, ötöt, egészen így harminc csapásig emelve az ütések számát. Közben nekem minden elszenvedett ütés után mondanom kell egy nevet, akire gondolok, hogy ő ütött rám.
Amikor eltalálom, hogy ki húzott rá éppen a fenekemre, akkor felállhatok, befejeződött számomra a beavatás. Még annyi nehezítés volt, hogy háromszor kellett eltalálnom, ki veri a hátsómat, mert az első két alkalommal, csak megmondták, hogy eltaláltam e fenyítőm nevét, de felállni csak a harmadik helyes találat után állhatok fel.
Ha nem sikerült háromszor eltalálnom, akkor a fenekelésem egészen a harmincadik ütésig folytatódott, de hogy akkor is legyen valami izgalom a játékban, ha valaki nem talált háromszor, a végén csak akkor állhatott fel a szenvedő fél, ha kétszer kitalálta, hogy ki fenekeli. Amennyiben, csak egyszer hibázott rá, akkor úgy ahogy volt, meztelenül kikötötték az asztalra, és két órát pellengéren kellett töltenie.
Ha pedig egyszer sem talált, akkor a pellengéren töltött idő három órára nőt, és előtte még minden részvevőtől, negyven ostorcsapást kapott mezítelen fenekére.
Elkezdődött az avatás, sorban kaptam fenekemre az ütéseket és én mindegyik után, bemondtam találomra valamelyik kolléganőm nevét, de mindegyik után csak felszabadult kacagás volt a válasz, hogy megint elvétettem. Már a tizenkettedik körben jártunk és még mindig semmi. Az ütések pedig csak jöttek, egyre csattogtak a pucér popómon. A lányok is bele jöttek a verésembe és mind erősebben verték fenekem.
Persze lehet, hogy akik az elején fenekeltek, azok egy kicsit kisebbeket ütöttek rám, mert sajnáltak, de ahogy teltek a percek és egyre szaporodtak a hurkák popómon, és én még mindig jajszó nélkül, némán álltam a verést – hála a rengeteg fenekeléstől megedződött popómnak- most már senki nem bánta volna, ha egy kicsit látszott volna valami nyoma rajtam, és nem csak a fenekemet behálózó mély, bíbor hurkák sokasága látszana.
Eljutottunk az utolsó, harmincadik menetig, mikor az utolsó harminc pálcaütést kaptam, és még mindig nem volt egy találatom sem. A pellengér már biztos volt, de, hogy még előtte kapok-e a lányoktól egy jó alapos verést, az már az utolsó fenyítéstől függött.
Ha nem találom el, akkor jön a fejenkénti újabb negyven csapás, a már amúgy eléggé megviselt fenekemre. Aki ekkor verte a fenekemet, az olyan erővel, és határozott magabiztossággal kezelte a lovaglóostort, hogy nem lehetett kétségem, Tercsi kezében van a fenyítő eszköz.
Mikor az utolsót csattant a hátsómon az ostor, egy keveset gondolkoztam, és bemondtam az egyik kolléganőm nevét. Olyan felszabadultan robbant ki a lányokból az ováció, hogy nem talált, hogy szinte megbántam, hogy adtam nekik még egy lehetőséget fenekelésemre. Persze ez őket egyáltalán nem érdekelte, csak a kikötözésemmel voltak elfoglalva, de a zsivajban még hallottam, amint azt mondják egymásnak, hogy majd most fog jajgatni. Miután végeztek a kikötözésemmel, rövid tanácskozás után elkezdték az újabb verésemet.
Ez most más volt, mint az első megveretésem, mert akkor csak a lovaglópálca süvítése és a csattanás, ahogy újra, meg újra lecsapott a pucér popómra, ez volt az összes zaj, senki nem akart beszélgetéssel a segítségemre lenni a találgatásban. Most viszont valóságos népünnepély hangulata volt a dolognak, és egymást érték a bekiabálások, bíztatások, az éppen pálcázásommal foglalkozónak. A fenyítőim meg is tettek minden tőlük telhetőt, mert mindegyikük magának szerette volna a dicsőséget, hogy nála török meg és kezdek majd jajgatni.
Egyedül Tercsi, aki ugyan most is jó alaposan kiporolta a fenekemet, de láttam rajta, hogy nem akarja mindenáron elérni a sírásomat. Pedig neki lett volna az összes lány közül a legtöbb esélye, de ő már tudta, hogy az eddig kapott rengeteg veréstől, már olyan érzéketlen a popóm, hogy csak akkor jajdulok fel, ha akarok. Mire befejezték a fenekem pálcázását, már nyolc óra is elmúlt rég. Úgy, hogy a pellengéren töltendő három órám még nem járt le.
Kolléganőim még egy ideig csúfoltak, piszkáltak, de aztán egyre többen felmentek lefeküdni a szobájukba. Éjjel már csak Marcsi ült ott a pellengéremül szolgáló asztalnál. Lassan felállt és odasétált mögém.
– El akarsz még verni?- kérdeztem halkan tőle.
– Dehogy felelte, csak elgondolkoztam rajta, milyen kár, hogy elmész.
– Ugyan, azok a reggeli elfenekelések úgyis csak paskolások voltak és péntekenként, ha akarod, ezentúl is felmehetek hozzád. Tercsi szomorúan, de mosolyogva felelt.
– Persze, hogy akarom, csak majd te fogod elfelejteni, de hagyjuk.
A zsebéből elővett egy tégelyt, amiben a véraláfutásra nagyon jó krém volt, és lágyan elkezdte vele a popómat bekenni. Utána a kezével a puncimat és csiklómat simogatva, könnyűszerrel megtalálta „G” pontomat, és hatalmas élvezethez segített hozzá.
Éjszaka lelopakodtam a ház körüli erdőbe, és néhány suhogós vesszővel felszerelkezve, meztelenül bekopogtam Tercsi szobájába. Felajánlottam neki, hogy azt tesz, amit csak akar, ám ő csak a puncimmal foglalkozott azon az éjjelen, és a csípős vesszőkkel csak olyankor paskolta popómat, amikor éveztem. Ezáltal még nagyobb kéjt okozva nekem.
Másnap reggel, mikor felkeltem kiderült, hogy nincsen vége a hétvégére kirótt szenvedéseimnek, mert kolléganőim kitalálták, hogy a búcsúztatóm tiszteletére, rendeznek a számomra, egy vesszőfutást, természetesen az én aktív részvételemmel.
Na gondoltam, még éppen ez hiányzik a tegnap este meggyötört fenekemnek, de azért rábólintottam.
Ekkor már javában folytak az előkészületek és már ki is jelölték számomra a pályát. Nem volt hosszú, de az egyik részén ember magasságú csalánon vezetett keresztül. Még egy nehéz szakasza volt, ahol egy majdnem negyvenöt fokos szakaszon kellett felkapaszkodnom. Itt csak lassan és négykézláb tudok majd felmenni.
Természetesen ezt a részt jelöltéki a lányok a vesszőzésemre, mert itt biztos nem fogok rohanni. Összesen öt kört kell majd megtennem, magától értetődő módon teljesen meztelenül. A csalánon úgy kell keresztül mennem, hogy kezeimet végig a fejem fölött tartom, mert, ha nem látják a kezem, akkor az a kör nem számít bele a távba. Az időt tíz perben jelölték meg, ha ezt bármennyivel túllépem, akkor a jutalmam száz vesszőcsapás és két óra kikötés. A futást délelőttre tűzték ki. Ennek csak azért örültem, mert október vége lévén reggel elég hideg volt, és ilyenkor sokkal jobban csíp a vessző. Tíz perc alatt biztos nem tudom lefutni a távot, tehát a száz vesszőcsapás és a kikötés az már biztos, gondoltam.
Az emelkedő hiába volt vagy harminc méter hosszú, bárhogy helyezkednek is a lányok, legfeljebb négyet-ötöt üthetnek rám fejeként. Ez maximum negyven körönként, azaz a teljes öt kör alatt sem kaphatok kétszáz vesszőcsapásnál többet. Így kalkuláltam esélyeimet. Nem lesz kellemes, de elviselhető.
Ezért aztán meglátogattam Tercsit a szobájában, és megkértem, hogy ápolja le egy kicsit a popómat, mert ma még rossz sora lesz szegénynek. Ő azonnal megtette. Ezért, én meztelenül hasra feküdtem, és kéjesen tűrtem, ahogyan Tercsi a fenekemet kényeztette.
[Domina történetek]
Brigitte Bardot szexbálvány
Hogy megértsük, B. B. mit is képvisel, ahhoz nem kell tudni, milyen is a valóságban az a fiatal nő, akinek Brigitte Bardot a neve. A csodálóknak és ellenfeleknek ugyanis nem valóságos, hanem képzeletbeli teremtménnyel van dolguk. B. B. legendája ugyanúgy meríti erejét az életébõl, mint az általa játszott szerepekbõl. A legenda régi mítoszban gyökeredzik, s Vadim ezt a mítoszt próbálja életre kelteni: valójában az „örök nõiség” ízig-vérig modern változatának és ezzel egy újfajta erotikának a feltalálója. Valójában ez az újdonság ejt rabul egyeseket és háborít fel másokat.
A szerelem rejtély nélkül is szerelem, de az erotikát nem tudja nélkülözni. Márpedig, legalábbis a filmekben, a férfiak és nõk közti társadalmi különbség jelentõs csökkenésével az erotika szerepe is visszaszorult. 1930 és 1940 között az erotika lassan átadta helyét a romantikának meg a szentimentalizmusnak. A vampnak a kis barátnõ lépett a helyébe, ennek a nõtípusnak pedig Jean Arthur a legtökéletesebb képviselõje. Mindenesetre 1947-ben, amikor a filmgyártás komoly válságba került, a rendezõk visszatértek az erotikához, ezzel próbálva újra megszerezni a nézõk kegyeit. De akkor, amikor a nõk autót vezetnek meg tõzsdéznek, amikor semmi különöset nem látnak abban, hogy valaki meztelenül napozik a tengerparton, vajmi kevés az esély a vampnak és a vampot övezõ mítosznak a feltámasztására. Ettõl fogva a rendezõk közvetlenül a nõi bájakra építettek. A sztárok pedig nem annyira tüzes vagy álmodozó tekintetüknek, mint inkább testalkatuknak, anatómiai adottságaiknak köszönhették népszerûségüket. Marilyn Monroe, Sophia Loren és Lollobrigida megannyi bizonyíték, hogy a férfiak szemében az érett nõ minden varázsát megõrizte. Az álommal kereskedõk azonban más megoldással is kísérleteztek. Audrey Hepburn, Françoise Arnoul, Marina Vlady, Leslie Caron és Brigitte Bardot inkább a fiús lány típusának képviselõje. Vadim tizennégy éves kamaszt szerzõdtetett a Veszedelmes viszonyokhoz. Brigitte Bardot pinája – Tovább a teljes cikkre
Platini ribanc feleségét csapattársa dugta
Komoly csapatuk volt a franciáknak az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, mégsem tudták megnyerni a tornát. A sztárokkal teletűzdelt futballválogatott emlékezetes csatában bukott el büntetőkkel az elődöntőben Németország ellen a hosszabbításban már 3-1-re vezettek, ám először a németek kapusa, Harald Schumacher (56) letarolta a pályán Patrick Battistont (53), majd egyenlített a csapata), de bennfentesek szerint Franciaország együttese már korábban megrogyott.
Mégpedig egy házon belüli botrány miatt: a csapatkapitány Michel Platini (54) felesége, Chris közeli kapcsolatba került férje klub- és válogatottbeli társával, Jean-Francois Lariosszal (53). Platini volt az együttes vezére, így aztán számítani lehetett rá, hogy a kényes ügy következményei a legendás 10-es mez viselőjének az akarata szerint alakulnak…
A vétkest így aztán hazaküldték a vébéről, s bár Platini azon a nyáron a Juventushoz igazolt, nem sokkal később a SaintÉtienne is jobbnak látta, ha megválik a csábítótól. A világbajnokság során több vicc témáját adta a szerelmi háromszög, az egyik szerint például sajnálta Platini, hogy hazaküldték Lariost a vébéről, mert addig, amíg együtt voltak a pályán, tudhatta: a csábító csapattárs nincs a feleségével…
Az már sosem derül ki, hogy a házon belüli balhé nélkül megnyerhette volna-e a világbajnokságot Franciaország, mindenesetre két év múlva – igaz, hazai pályán – megszerezte a csapat az Európa-bajnoki címet. A futballsztár és neje kapcsolata átvészelte a válságot. Platini később francia szövetségi kapitány, majd az 1998-as franciaországi világbajnokság szervezőbizottságának vezetője lett. 2007 óta az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke, és mint évtizedek óta, úgy most is maga mögött tudhatja Christele támogatását.
[Hírküldő]