Szex

Pornó a művészfimekben: Shortbus – Dugd életre

Rob és Sofia boldog házasok, attól eltekintve, hogy a lánynak még sohasem volt orgazmusa. A szomorú ténynek ráadásul van egy ironikus oldala is: Sofia párkapcsolati terapeutaként dolgozik, és másoknak ad szexuális tanácsokat. Munkája során megismerkedik egy meleg párral, a fiúk éppen arra készülnek, hogy nyitnak a kapcsolatukon, és más férfiakkal is barátkoznak. Segíteni akarnak Sofia problémáján, és elhívják magukkal a Shortbus nevű klubba, ahol az emberek azért gyűlnek össze, hogy jól érezzék magukat, beszélgessenek a művészetekről, a világról, és hogy mindenki mindenkivel szexeljen.

short_bus_cameron

Ha annak idején a Huncut felhőcske nézői azt gondolták, film ezen túl semmi újat nem fog tudni nekik mutatni, ha azt hitték, Ming-liang Tsai­nak köszönhetően láttak mindent, ami egy férfi, egy nő és egy dinnye között történhet, hát tévedtek. Bár a dinnye kimarad John Cameron Mitchell filmjéből, majd kétórás segédanyagot kapunk, mit tehet egy férfi gyertyapózban magával, esetleg egy vagy két másik férfival, hogyan játszadozhat el egy nő sajátmagával egy távirányítható, tojás alakú vibrátor társaságában, esetleg egy másik nővel vagy egy komplett házaspárral, netalán egy szobányi férfival és nővel. A Shortbus 102 perces játékideje alatt egy mindent átfogó kiállítás látogatói lehetünk, melyben a Káma-Szútra garantáltan összes póza és még annál több lehetséges szexpartner-párosítása vonul fel a néző szeme előtt a vásznon.
A provokatívnak szánt film rajongói azzal ünnepelték a Shortbust, hogy végre egy film, ami őszintén, elkendőzés, finomkodás, álszerénység nélkül beszél a szexről. A beállításokat, a színészek valósághű játékát valóban megirigyelhetnék még a sokat látott pornórendezők is. Az első félóra után azonban (a felére csappant közönség között) már teljesen megszokod a közeliket a nemi szervekről. Kezd kevés lenni ez az őszinteség. Több kellene a botrányból.
Mitchell a Shortbus-szal New Yorkba vezet minket, de ez a Nagy Alma már nem a West Side Story színes kultúrmasszája, nem is A taxisofőr háborús övezete, ahol azért mindig ott szunnyad az esélye annak, hogy egyszer jön majd egy nagy eső, ami a város minden szennyét elmossa, és főleg nem Woody Allen örök, megkérdőjelezhetetlen szerelme. Ez a New York egy szeptember 11. utáni New York, amiből nemcsak a remény, de mintha minden más is elveszett volna. Ez a New York, míg azzal hiteget, hogy kiismerhetõ és nyitott, valójában végletesen és véglegesen zárt és átláthatatlan. Ebbe a Manhattanbe, ahogy azt a Shortbus címadó underground szexklubjának egyik törzsvendége, az egyszer volt new yorki polgármester a meghatottságtól könnyes szemmel megvallja: „minden bűnös elzarándokol, hogy megbocsátást nyerjen”, de ez a Nagy Alma már fizikailag képtelen ennyi bűnös lélek feloldozására.
A Shortbus Manhattanje olyan, mint az egészestés játékfilm maga. Az expozícióban az establishment shotot úgy pipálja ki a rendező, hogy méregdrága légi felvétel helyett rajzolt, festett totált mutat az aszfalt- és felhőkarcoló-dzsungel házairól. Maradunk kint, a felszínen. Ez a város sem és maga a film sem képes ledönteni nemhogy a megrajzolt falakat, de a valóságosakat sem. Nem képes közel engedni az emberhez, a városlakóhoz, a Shortbus szereplőihez. Csak dokumentálja őket és tüneteiket anélkül, hogy magát a betegséget kutatná, épp ezért a kezelés sem hozhat valódi gyógyulást: csak a felszíni tüneteket enyhítheti, anélkül, hogy megszüntetné magát a problémát. Minden marad a felszínen Mitchell Manhattanjében. Mint ahogy a felszínen dagonyázunk a Shortbusban, nemcsak annak egyik főszereplője által unos-untalan kattogó, mindent és mindenkit lencsevégre kapó polaroid géppel, nemcsak a másik főhős, James szerelméről készített, a kapcsolat legfőképp gondtalanul boldog, szirupos pillanatait összevágott mázas montázsában, hanem magában a címadó Shortbusban, New York betegeinek, a szeretni képtelenségüktől megcsömörlött aszfaltdzsungel lakóknak szánt klinikán, az örömtanyán is.
A film többségében a világváros elektromossági gondokkal küzd: a lámpák örökösen kiégnek, nincs kellő megvilágosítás, nincs fény. Csak az orgazmus, az őszinte, valódi, átélt gyönyör tud újra fényt hozni a világra, vagy legalábbis Manhattan sötét utcáira Mitchell filmjében. Az alig százéves mozi történetében számos film és sorozat rendezőjét ihlette már meg a nő, aki nem képes az orgazmusra. Mitchell csavart még egyet a dolgon, és egy olyan hősnőt választott filmje (egyik) főszereplőjéül, aki ennek ellenére abból él, hogy azt tanítja, amiben magának még sosem volt része: szexterapeuta. Így keresztezi az útját két, öt éve együtt élő férfi: James és Jamie, akik Sofia, a tanácsadó kanapéján betegekből hirtelen orvosokká válnak. Varázsszerük az orgazmust prédikáló, frigid asszonynak a Shortbus, „a tehetségesek és a hátrányos helyzetűek” new yorki szexklubja, ahogy a házigazda, a transzvesztita Justin Bond mutatja be a helyiséget. Van itt minden: színház- és moziteremtől orgiaszobáig, kibeszélő fülkéig, ahol orgazmus-élményeiket oszthatják meg egymással a nők (, itt világosodhatunk meg pl. arról is – Mitchellnek köszönhetően -, hogy egy jó orgazmus képes véget vetni a háborúknak, és elhozni a várva várt békét.
Ha létezik orgazmus, azt itt kell keresni, és ha létezik gyógyír a szeptember 11. okozta sebekre, akkor az az orgazmusban keresendő, szól Mitchell tanítása, aki egy nyiltatkozata szerint mindent megad a Shortbusban a nézőnek, ami ahhoz kell, hogy túlélje az elkövetkezendő alig több, mint egy évet Bush-sal Fehér Házban. Dugj, ha annyira bizalmatlanná váltál mindenkivel szemben, hogy még a neved sem mered felfedni másnak, nemhogy magadat. Dugj, ha már a terápia, vagy az ordítás, veszekedés sem használ kiüresedett és megcsömörlött házasságodra. Dugj, ha társad, szerelmed a szerelem elvesztésével inkább élőhalottként kísért közös lakásotokban és ágyatokban, és titokban valóban a halálra készül. Dugd őt, dugd életre halott kedvesed. Dugj, ne szeretkezz, ne háborúzz, hangzik az új jelszó, mert ha a felszínen olyan is minden, mint a hatvanas években, belül már semmi sem maradt a hippi mentalitásból.
Hiába bánik Mitchell szereplőivel kétségtelen szeretettel, hiába juttatja őket külön-külön, vagy együtt, személyre szabott szexterápiával a kívánt gyönyörhöz. Kiutat ő sem talál számukra reményvesztettségükből, legfeljebb csak pillanatnyi bejáratokat a Shortbusba, egymás testébe, egymás reményvesztettségébe. Épp ezért gyanús a film műfaji meghatározása: paródiát látunk elvileg. Épp ezért tűnik erőltetettnek az irónia, amivel a Nagy Alma lakosait ábrázolja a rendező. Hiába a Pollock poszter a falon, amit egy kis testnedv még színesebbé tesz, hiába James inkább siralmas, mint nevetséges öngyilkossági kísérlete – hogy a jakuzziba fojtsa magát -, és hiába a valóban meghökkentőre sikeredett szexjelenet, amikor Jamie egy férfi segglyukát használja mikrofonként, hogy beleüvöthesse az amerikai nemzeti himnuszt. És hiába a botrány, a látszólag őszinte beszéd a szexről, a nagyközelik az egymásbahatoló, gabalyodó nemi szervekről. Nem tudunk szívből nevetni Mitchell karakterein. Nem tudjuk kinevetni őket. Legfeljebb csak velük együtt, erőltetetten hahotázni – ha már sírni sincs miért. Hiába a dugás orrba-szájba, marad a csömör. „Régebben meg akartam váltani a világot, most már csak méltóságomat megőrízve szeretnék távozni.”, vallja a Shortbus transzvesztita házigazdája, Justin Bond. A Shortbusnak és hőseinek egyik sem sikerül.

John Cameron Mitchell második filmjében szintén a pornográfia eszközeit felhasználva mutatja be az emberek közötti kapcsolatteremtési nehézségeket: gruppenszex, hetero- és homoszexuális aktusok, maszturbálás, önszopás, saját nemi szervét csapkodó, elélvezni nem tudó nő kerül a képernyőre. A szereplők olyan természetességgel dugnak, mintha csak karácsonyfát díszítenének, és pont ez volt a rendező elképzelése is: hogy a néző ne érezze magát kínosan a jelenetektől, és a film végére már ne is gondoljon a szexre. Hiszen a 2006-os mű lényege sem ebben rejlik Mitchell szerint, hanem abban, hogy mennyire nehezen jut el egyik ember a másikig.
[Videók]

Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 2. rész

magyar_luxuskurva_dubaibanMerci az első részben elmondja, hogy a szépsége, a szexuális kisugárzása óriási hatalom a kezében. A férfiak a farkuk után mennek, és megőrülnek egy igazi nőstény után, mint a kan kutya ha tüzelő szuka szagát érzi. Rájöttem, hogy kiváltok valamit a férfiakból, ami zsigerből jön nekik, hogy meg akarnak kapni, birtokolni akarják a testemet, és ezért pénzt is adnak!
A férfiak élvezik a hatalmukat egy szép nő felett, akár verik, arcon vizelik, megalázzák:
– A vendégeim üzletemberek, politikusok, milliárdosok, unatkozó, jól kereső menedzserek, kilencven százalékuk családapa, több gyerekkel. Sok pénzzel rendelkeznek, és stílussal, mindenből a legjobbat akarják. Ezek a férfiak nem a gyors kielégülést keresik, hanem különleges élményre vágynak egy gyönyörű nővel: és ebbe gyakran belefér egy vacsora is. Utána persze irány az ötcsillagos szálloda. A pénzt a végén, borítékban, diszkrét módon adják oda. Ehhez bizonyos dolgoknak meg kell felelni. Tovább a teljes cikkre
[Escort]

Megtömnek egy nőt a Peta állatvédők

peta_no_tomese

Miután kiderült, hogy a Tesco Magyarországon hízott májat ad el, annak, a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) tüntetést szervez a Fogarasi úti Tesco elé. Az állatokkal szembeni etikus bánásmódot propagáló civilszervezet, a PETA arra hívja fel a támogatóit, hogy töltsék ki a honlapjukon a felhívást, amelyben Sir Terry Leahy-t, a TESCO üzletvezetőjét nyomatékosan arra kérik, hogy száműzze a világ összes Tesco üzletéből a kényszertöméssel előállított hízott májat. A PETA szerint Nagy-Britannia lakosainak két harmada ellenzi a hízott máj eladását és előállítását már 15 európai országban betiltották, beleértve Németországot és Nagy-Britanniát. Tovább a teljes cikkre

Pornó a művészfilmekben: Ken Park

Erőszak, szex, gyűlölet, zavarodottság, őrület, gyilkosság, vér, düh – ezek lehetnének a címszavai Larry Clark 2002-es filmdrámájának. A történetben négy kamasz élete van terítéken, akik bár külön utakon járnak, ugyanabban a zsákutcában kötnek ki végül. Sokkoló jelenetei miatt a Ken Park nagy botrányt kavart a Velencei Filmfesztiválon, és több országban tiltólistára került. Az egyik fiú például úgy végez önkielégítést, hogy közben köntösének övével fojtogatja magát. Szintén erekciója lesz, amikor a konyhakéssel megöli a nagyanyját és a nagyapját, de van a filmben haver, akit saját barátnőjének igencsak MILF-kategóriás anyja ránt a lábai közé egy gyors orális aktusra.

Ken Park: Négy kisvárosi szegény fiatal, három srác és egy lány fojtja szexbe és erőszakba mindennapos frusztrációját, aminek legfőbb oka persze a felnőttek hülyesége és degeneráltsága. Mert ilyenek az amerikai kisvárosok a film szerint – csoda, hogy nem lesz mindenki öngyilkos!
Larry Clark és Ed Lachman filmjét, a Ken Parkot már megelőzte a híre – igaz, ez részben a forgalmazó érdeme, akinek azért mégiscsak alapvető érdeke a figyelemfelkeltés. Tény, hogy a film a velencei filmfesztiválon komoly botrányt kavart, Ausztráliában betiltották, és, ha minden igaz, akkor szülőhazájában, Amerikában csak jócskán megvágva lesz forgalmazható, tehát ez nem puszta felhajtás, hanem tényleg van valami, ami miatt ez a munka komoly felháborodást tud kiváltani. Régen az ember azt hitte, hogy ha valamin a nagyközönség kiakad, az minden bizonnyal jó dolog, de minimum érdekes, de sajnos újra meg újra rá kell jönnünk, hogy az, ami botrányos még nem szükségszerűen jó, és az sem biztos, hogy érdekes.
Larry Clark legelső mozija, az 1995-ös Kölykök – ha valaki emlékszik rá – provokatív volt és szókimondó, ráadásul egy olyan világot mutatott be, ami egyszerre volt érdekes és sokak számára teljesen ismeretlen: az utcán lógó gördeszkás fiatalok világát. Most ezt a világot egy már jól ismert és néha egy kicsit már unalmas környezetben, a kisvárosi Amerikában láthatjuk, összekeveredve a reményvesztett, elszegényedett és néha már enyhén degenerált felnőtt világgal, de ettől semmi nem lesz érdekesebb, sőt. Három fiatal srác és egy lány életének pár napját követhetjük a Los Angeleshez közeli Visalia nevű porfészekben. Shawn (James Bullard) azért lóg a suliból, mert titkos viszonyt folytat barátnője anyjával. Claude (Stephen Jasso) mindene a gördeszkázás, de egyszerűen nem hagyja békén alkoholista, munkanélküli tahó apja. Tate (James Ransone) a nagyszüleivel lakik, akik egy idő után annyira idegesítik, hogy egy szép estén lemészárolja őket. A félvér Kisbarack (Tiffany Limos) szélsőségesen vallásos apjával él, aki halott feleségének megszállottja, és Kisbarack túlságosan hasonlít elhunyt édesanyjára, ezért apja gyengédsége egy idő után már nem marad a szülői szeretet határain belül. És minden „gyerek” mellé társul néhány szörnyű, de legalábbis jellemhibás szülő, de ettől még nem lesz kerek a történet.

Azt azért nem árt előre közölni, hogy a filmben bizony van egy csomó szex és nemcsak eljátszott, de valódi is. Ami azt illeti, az ilyen jeleneteket nem mindig indokolja a cselekmény, lévén, hogy többnyire eleve nincs igazi cselekmény, hanem csak lazán egymás mellé illesztett epizódokat látunk. Ráadásul minden epizódban valamelyik fiatal legalább félig meztelen – látszik, hogy a két rendező erre van ráindulva (érdekes módon még nem vádolták meg őket pedofiliával, pedig lenne rá ok). De az egész nem is akar összeállni egy konzekvens történetté, négy – később már csak három – jó barát például csak a film elején látható együtt egy fotón, és a legvégén jelennek meg együtt, de itt is csak azért, hogy a változatosság kedvéért hármasban nyomassák a dolgot. Persze sokan ülnének be a moziba az ilyesmiért, de higgyétek el, ennyire direktben és öncélúan nem néz ki jól, és nem is izgalmas. Arra a kérdésre pedig, hogy mit fog mondani, ha pornográfiával vádolják, a rendező Larry Clark így válaszolt: „A film jellege a legjobb ellenérv. Az, hogy őszinte film. Ha konkrét dolgokra kérdeznek rá, akkor azt hiszem, elég jól meg tudom védeni magam.” Erre mi azt mondjuk, az nem elég, ha egy film botrányos, és az sem, hogy őszinte – legyen inkább egyszerűen jó.
[Videók] Pornó a művészfimekben: Kilenc dal, További moziszex

Egy téli kéj története

Forróság… Éreztem, ahogy süti a talpam a kandallóban lobogó tűz. Bár nem a legkellemesebb érzés, azért a hóban eltöltött két óra után teljesen elfogadhatónak találtam és egy nagy nyújtózással nyugtáztam a lábamban újraéledő bizsergést. Fejjel lefelé észrevettem, ahogy Kedvesem tesz-vesz a konyhában. Pár percig nem szóltam semmit, csak követtem Őt a tekintetemmel. Még mindig gyönyörűnek látom, pedig már túl van a harmincon, és persze a 3 éves fiunkon. Megőrizte fiatalos, kecses alakját és vállig érő, fekete haját. Visszagondoltam első találkozásunkra mikor megjelenésével teljesen rabul ejtett és mikor sikerült összekötni az életünket.
Mikor idáig jutottam gondolataim ösvényén, akkor hirtelen felnézett, majd felém fordult és megkérdezte, hogy Marci merre van (Ő a fiunk)…
– Haj – sóhajtottam magamban –, úgy látszik azért erős még az anyai aggódás benne. Marci már 3 órája fenn alszik az emeleten és ezt ő is tudja. Nem baj. Biztosítottam, hogy megyek és megnézem megvan-e még a Marcink.
Kényelmes tempóban felkeltem a kanapéból, és bevettem a lépcsőfordulót (kis csigalépcső visz az emeletre). Megálltam a gyerekszoba előtt és halkan, nehogy felébredjen, kinyitottam az ajtót. Csak hogy meglepődjetek, igen, még mindig ott aludt.
Visszatértem Kedvesemhez és egy gyengéd puszi kíséretében a fülébe súgtam, hogy rosszalkodni támadt kedvem. Láttam, ahogy kis szája felveszi azt az pajkos mosolyt, amit már oly régóta nem volt szerencsém látni (Marcira rengeteget kell figyelni és nem jut idő… köhöm… mindenre).
Gondoltam, ha már ilyen jól alakulnak a dolgok, akkor toldjuk meg még egy kis jóval. Lassan, gyengéden masszírozni kezdtem a vállait, miközben kis puszikat adtam a füleire és a nyakára. Erősen tartottam magam, hogy ne siessem el a dolgokat, legyen most ő az első.
Csókjaimmal áttértem a vállára, miközben kezem a derekát és a pociját kezdte simogatni, majd pár perc elteltével, sóhajait nyugtázva, új irányt vettem és elkormányoztam magam a mellei felé. Mivel a ruha elég zavaró, ezektől gyorsan megszabadítottam, legalábbis felül, majd óvatosan megharapdáltam az egyik mellbimbóját, mivel tudtam, hogy ez az őrületbe kergeti. Meg kell hagyni ő sem volt rest. Ténykedésem közben, gyengéden simogatni kezdett legbecsesebb részemen, míg másik kezével a hátam karmolászta, ami az én közismert gyenge pontom. Tekintve a magunk mögött hagyott évek tapasztalatát, gyorsan felhúztuk egymás vágyát, nem mintha erre szükség lett és bár igen erős volt a kezdeti elhatározásom, ennél a pontnál már nem tudtam magam visszafogni és bedöntve a kanapóra, a dolgok közepébe csaptunk.
Gyors ruhadobálás közepette egymásnak estünk, szenvedélyes csókcsatában összeforrva. Kézzel a megfelelő helyre irányítottam magam, és egy gyengéd mozdulattal becsúsztam Kedvesembe. Amint behatoltam éreztem, ahogy körbeveszi a meleg a szerszámom, majd halk sóhajjal nyugtáztam a szorítást, amit elég sokáig gyakorolt, hogy nekem nagyobb élvezetet okozhasson. Gyors mozgásba kezdtem, miközben csípőmmel apró köröket téve fokoztam a dörzsölődésünket. Fejem vállára hajtottam, és befúrtam az orrom a nyakához, mert érezni szerettem volna bőre illatát. Éreztem, ahogy magához szorít, majd elkezdett nyögdécselni. Kb. két perc szeretkezés után végigkarmolta a hátam, jelezve, hogy közel jár, és engem is vadabb tempóra ösztökélt. A hatalmas vágtában rámtört az érzés, hogy közel a vég, pont mikor Kedvesem teljesen rámszorult. Itt már nem volt esélyem. Megrándultam, egyetlen lökettel kiadva magamból a felgyülemlett heteket, majd erőtlenül ráborultam a mellkasára.
Zsongott a fejem, éreztem a lábamban is a bizsergést, a gondolataim mintha lefagytak volna. Nem volt akkor más számomra csak ő és én és tudtam, hogy ebben a momentumban senki és semmi nem zavarhat minket. Ismét átéltem a pillanatot, ahol egyesek szerint a férfi megláthatja istent, és úgy éreztem, megfejtettem eme gondolat okát. Szorosan magamhoz ölelve, kettőnk szívének zakatolását hallgatva álomba elszenderültem…
[Történetek]

Az anyósa tette hűtlenné a sztárfocistát?

Ashley-ColeAshley Cole szerint felesége anyja miatt lépett félre rendszeresen. A focista elmondta, mióta az anyós beköltözött a házukba alig szexeltek Cheryllel. Egyre több részlet lát napvilágot Ashley Cole és felesége, az énekesnő Cheryl magánéletéről. A Chelsea-focista legutóbb azt nyilatkozta, hogy félrelépésiért a házas életük megromlása a felelős, konkrétan, amióta beköltözött anyósa az álompár kilenc szobás otthonába neje alig volt hajlandó vele lefeküdni. A hírek szerint a magányos Cole rendszeresen járt át csapattársához a szintén szexbotrányba keveredett John Terryhez, akivel éjszakákat játszották át videójátékokat.
A vádakra Cheryl Cole egyelőre nem reagált, mindenesetre tény, hogy édesanyja Joan Callaghan azután költözött össze a párral, miután 2008 januárjában Ashley Cole-t hírbe hozták a fodrásznőjével. Azóta öt másik nő esetében bizonyosodott be, hogy lefeküdtek a Chelsea focistájával, az utolsó után döntött úgy felesége, hogy elhagyja. (Civishír)

Pornó a művészfilmekben: Kilenc dal

A mozifilmekben a rendezők előszeretettel használják a pornográf eszközöket. Szélesvásznú ondófröccs, autofelláció, erekció nagytotálban, fojtogatós szex – ezeket a címszavakat inkább hardcore pornóban használják. Pedig mindezek láthatóak, csakhogy a hozzájuk tartozó filmek megjárták a filmfesztiválokat, és függetlenül attól, hogy hatalmas botrány övezte őket, a jeleneteket szinte minden alkalommal vágatlanul vetítették. A leghíresebb művek, amkiben a rendezők pornográf eszközöket felhasználva mutatják be az emberi kapcsolatokat, vagy épp a nemkapcsolatokat. Művészet vagy pornó: Michael Winterbottom brit rendező művét, a Kilenc dalt legelőször a 2004-es cannesi filmfesztiválon mutatták be, és egyből botrányt okozott. A produkcióban ugyanis a két főszereplő nem imitálja a szeretkezést, hanem valóban létrejött a kamerák előtt az aktus. A történet két fiatalról, az angol Mattről és amerikai barátnőjéről, Lisáról szól, akik közösüléseit a filmben kilenc bevágott koncertfelvétel követi, amelyekre a pár korábban ellátogatott. A fiút Kieran O’Brien alakítja, aki a Non-stop partiarcok-ban is szerepelt már, a fiatal lány (Margot Stilley) pedig egyetemista volt azokban az években. Neve saját kérésére nem szerepelt a stáblistán, hogy zavartalanul tudja folytatni a tanulmányait. Persze csak pár napig sikerült megőriznie inkognitóját.

9 songs: A brit Mattet és colos, fiús testalkatú barátnőjét, a 21 éves amerikai vendégdiákot, Lisát tehát felváltva látjuk szórakozás és szex közben – nehéz eldönteni, melyik is az unalmasabb. Az érzékek birodalmától Az utolsó tangó Párizsban című Bertolucci-filmen keresztül az Intimitásig több olyan filmet láthattunk már, melyben a testiség nyílt ábrázolása valami plusz tartalmat adott a műnek. Nos, a 9 dal sajnos nem illeszthető be ebbe a sorba: mivel jobb esetben (lásd a korhatár-besorolást) a film legtöbb nézője már csinált, tehát látott olyan izgalmas dolgokat, mint amilyeneket Matt és Lisa művelnek, ennek szimpla bemutatása kifejezetten semmitmondó és érdektelen.
Az író-rendező Winterbottom nem tesz mást, mint hogy a szexuális együttlétekre redukálja egy párról a megmutatni érdemes dolgokat, ez pedig azt eredményezi, hogy semmilyen szinten sem ismerjük meg a két főhőst, akiket több mint egy órán keresztül bámulunk a képernyőn. Nem konzervatív hozzáállásról vagy prüdériáról (illetve az ezek ellen való lázadásról) van itt szó („A mozi szélsőségesen konzervatív és prűd. Én a másik szélsőség felé indultam el. Csak a szexen keresztül mutatok be egy kapcsolatot” – idézi a DVD-borító az alkotót), hanem tartalom és tartalmasság kérdéséről – ebben pedig a film megbukik.

porno_a_moziflmben

A kilenc dalt (azaz kilenc rockkoncertrészletet) és kilenc szexjelenetet felváltva mutató mű ráadásul mechanikusan és fantáziátlanul építkezik. Akit érdekel két átlagos külsejű meztelen ember gyenge színészi játékkal előadott párosodása, amely minduntalan megszakítja a jó zenéket, annak a 9 dal jó választás lehet, a többieknek mindössze érdekes adalék marad a sokarcú rendező változatos életművéhez: Winterbottom a Lidércfény irodalmi adaptációja, a Csodaország érzékeny drámája, a Welcome to Sarajevo háborús filmje, a Bikatöke önfeledt önreflektív bohóckodása és a Guantánamo politikai valóságdrámája mellé lám, művészpornót is rendezett. A teljes filmet itt nézheted meg. 
[Videók] További moziszex