Baszdmeg, de komoly! Részletek De Sade egyik szadista és perverz, a Szodóma 120 napja című könyvéből.
“Vereti a faszát, miközben egy nőt maszturbálnak előtte, és a lánnyal egy időben akar elélvezni, de a lányt maszturbáló férfi fenekére élvez el. Egy segglyukat csókolgat, közben egy másik lány beujjaz a seggébe, egy harmadik a faszát veri; a lányok mindig cserélnek, mindegyiknek végigcsókolja a segglyukát, mindegyik beujjaz neki, mindegyik veri a faszát. Fingani kell. Egyiknek nyalja a pináját, a másikat szájba bassza, a harmadik nyalja a seggét, majd csere, mint fent. A pináknak el kell élvezniük, a gecit lenyeli. Egy szaros segget szop, saját szaros seggét kinyalatja, és egy szaros seggre veri ki a faszát, aztán a három lány cserél.”
“Tőből levágja a fiatalember faszát meg a tökét, aztán pinát csinál neki egy izzó vasgépezet segítségével, ebbe a nyílásba bassza meg, majd elélvezés közben saját kezével fojtja meg.”
“Az oltáron baszik meg kurvákat a mise alatt; meztelen seggel fekszenek a szent kövön. Egy meztelen lányt lovagló ülésben ültet rá egy nagy feszületre; ebben a pozitúrában bassza pinába hátulról úgy, hogy a Krisztus feje a kurva klitoriszát dörzsöli. Egy fiú rászarik neki a paténára, ő meg leeszi róla, miközben a fiú szopja a faszát. Két lány rászarik neki egy feszületre; aztán ő is rászarik; és a bálvány arcát borító szarral dörgölik a faszát.”
A Kiegészítő kínzások részből:
“Egy csövön át egeret eresztenek a pinájába; a csövet visszahúzzák, a pinát bevarrják, s mivel az állat nem tud kijönni, szétrágja a beleit.”
Az erotikus mesék a képzeletünkre hatnak. Nem annyira direkt módon, egyértelműen mutatják a látványt, és az érzések nagyon fontos szerepet kapnak az ilyen leírások legtöbbjében. A nők ezért szeretik inkább a történeteket olvasni, vagy hallgatni, s nem gerjednek annyira a pornográf filmekre. Az olvasottak hatására jobban át tudják érezni mindazt, ami bennük zajlik, s nem kell közben magukat a kiretusált pornó modellekhez mérniük, mint a filmeken. Az olvasott sztorira nem kell féltékenynek lenni, ugyanakkor elképzelhető, hogy a főhős maga az olvasó.
Azért drogoznak, piálnak és keverednek veszélyes balhékba az amerikai tinik, mert tizenöt százalékuk úgy véli, 35 éves korukra már rég alulról fogják szagolni az ibolyát – derül ki a Pediatrics szaklap júliusi számában publikált tanulmányból, mely több mint 20 ezer, 13-18 éves srácot és lányt kérdezett az élet dolgairól. Sokkoló eredmény. A pesszimisták gyakrabban keverednek veszélyes helyzetbe: Régen sokan hitték, hogy a fiatalok azért viselkednek felelőtlenül, mert ifjonti lelkesedésükben sérthetetlennek érzik magukat, mint Superman a rajzfilmekben. A Minnesotai Orvostudományi Egyetem friss kutatása erre most alaposan rácáfolt: 20 594 kamasz 14,7 százaléka állította az első interjú idején, hogy nagy valószínűség szerint 35 éves kora előtt hal meg. A következő felmérések alkalmával rájöttek a kutatók, hogy a pesszimista-fatalista tinik közt gyakoribb volt a kockázatvállaló viselkedés, mint az optimista kamaszok esetében.
Akartam egy kis szaftot. No, nem a nokedlire, hanem a kissé szürke, robotolós életvitelembe. Izgatni poshadó szellemem, befizettem magam és kilenc társam Alföldi A park című rendezésére, a Nemzetibe. Itt-ott hallottam már jelzőket a darabról, mindenkinél ugyanaz a motívum markánsan megmaradt az, hogy indokolatlanul sok benne a meztelenkedés. Modern, nehezen fogyasztható, fájósan emészthető, kortárs alkotásra most valahogy jobban fókuszált a keresleti görbém, mint egy klasszikus operett színházas, telt házas, vígan énekelős sikerdarabra. Korcsosuló lelkem tavaszi nyitánya.
A tajvani Ming-liang Tsai filmrendezõ népszerûsége megoszlik, a filmes elit ennek ellenére ünnepli. Legújabbja a Huncut felhõcske címû, amelynek központi motívuma a víz. Meg a szex. Tajvan. Nyári szárazság. Hõguta. Vízhiány. A szomjúság gyötrõ, mindenkit dinnyelé ivására buzdítanak. A szomjúság szimbolikus. Az egymás mellett élõ, de egymással kommunikálni képtelen nagyvárosi emberek magányáról beszél.
Ha szárazság és vízhiány van, az emberek pótmegoldásokhoz folyamodnak: az ásványvíznél is olcsóbb görögdinnyelevet isznak víz helyett, ásványvízzel mosdanak vagy vízgyűjtő csatornákban fürdőznek. Tsai Ming-liang filmjének figurái ennek megfelelően nemcsak hétköznapi szükségleteiket, de érzelmi életüket is pótlékokon keresztül élik (például dinnyével közösülnek vagy – képletesen legalábbis – dinnyét hoznak világra gyermek helyett). Ezt jelképezve a filmben a görögdinnye igen sokoldalú felhasználási módozatai jelennek meg: hol mint szomjoltó ital, hol mint szexuális segédeszköz (sőt mint nőinemiszerv-pótlék), hol mint magzat és újszülött funkcionál, de adandó alkalommal a főhős sisakként használja a dinnye héját. A dinnyemotívumhoz hasonlóan a címben jelzett felhő is végigvonul a filmen: a nagyvárosi elidegenedést tárgyaló mű hősei felhőkként úsznak el egymás mellett, kapcsolatuk illékony, légnemű, szinte alig súrolják egymást. A filmet formailag is végigkísérik a felhőmotívumok a hősök szobájának plafonján látható felhőktől kezdve az olajba téve egy pillanat alatt megdagadó hófehér tésztáig, ám a szimbólum a vége főcím alatt hallható szerelmes dalban teljesedik ki (amikor a földtől felhőként való elemelkedésről énekelnek). Mindez egyértelmű jele annak, hogy a kommunikáció képtelenségéről szóló filmet óvatos love storyként is felfoghatjuk. A két ember – a neurotizált nő (aki vélhetően antidepresszánst szed és retteg, ha beszállnak mellé a liftbe) és a pornószínészként dolgozó férfi – kapcsolata a két párhuzamos történetszál találkozása után ráérősen, de határozottan fejlődni kezd. Ez a fokról fokra való közeledés talán az egyetlen emberi kapcsolat mindkettejük életében. Mivel a filmben a tévéadást és a zenés-táncos betéteket leszámítva szinte egy szó sem hangzik el, ez a viszony sem a dialógus, hanem az apró gesztusok segítségével alakul. A két főalak nem beszél egymással, helyette mozdulataik és tetteik árulkodnak érzelmeikről. A film során úgy tűnik, a fiú az, aki sorozatosan gesztusokat tesz: kivájja a lány aszfaltba ragadt kulcsát, megpróbálja felnyitni beragadt bőröndjét, úgy tesz, mintha jóízűen megitta volna a lánytól kapott dinnyelevet, a lány lábujjai közé teszi cigarettáját, és onnan szívja el stb. Ezen visszafogott, minimális kis intimitások során a fiatalok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, már-már úgy viselkednek, mint egy szerelmespár (tésztafőzés, közös kaland a konyhában, majd a furcsa mód az Annie Hallt idéző rákvadászat). Mindezek ellenére többször látjuk őket úgy, hogy a képmező két ellenkező szélén állnak, s fal választja el őket egymástól. Úgy tűnik, az utolsó jelenetben meglehetősen bizarr módon végre egymáséi lesznek. Arról, hogy ez a sokat vitatott jelenet milyen fontos, mi sem árulkodik jobban, mint hogy ebben található talán az egyetlen hangsúlyos premier plán: a kitartott közeli a lány arcát mutatja, szájában a fiú nemi szervével. Ám a fal továbbra is ott van köztük, hiszen a felláció egy rácsos ablakon keresztül történik.
