Szex

Szín a mindennapokba

Posted on by Lulu
Jó érzéssel tölt el mindig, ha olyan emberrel hoz össze a sors, aki mutat nekem valami újat, amire korábban nem gondoltam, mégis az ő szájából olyan természetesen hangzik, hogy megbűvölve és szinte irigykedve hallgatom, amiért ő ilyen „kincsek” birtokában van.
A minap egy fodrász fiú akadt az utamba, azt kérdezte, engedném-e, hogy extrém hajat csináljon nekem. Megmosolyogtam, mondván, hogy az én hajam esetében ezzel már elkésett. Mutattam képet, és „tényleg, nagyon tetszik a hajad!” De mivel a haj egyre fontosabb, nem hagytam annyiban a beszélgetést. És persze, nem a kinézet miatt gondolom, hogy a haj fontos. Inkább, mert a szexualitás része. Az illata, az érintése, ahogy a másik arcáb omlik, vagy épp ő húz félre egy kósza tincset, ami a szemembe lóg. Hogy a hajtépés aktusával kapcsolatos, amúgy evidens hatást ne is említsem.
De akkor jön ez a srác, és azt mondja, szíve szerint úgy vágná a nők haját, hogy ők bekötött szemmel és megkötözve ülnek a székében. Én pedig szájtátva hallgatom tovább, és csillogó szemekkel kzdem faggatni, hogy ki ő és hol volt eddig az életemből. Mert milyen tökéletes és ínyenc módja ez a kifinomult vágyak kielégítésének…
A kiszolgáltatottság elviselése és kiprovokálása, az alárendelődés kifejezése, a domináns felelősségtudat felerősödése. Játék az idegekkel, a bizalommal, a határokkal… És mindebben az a leglenyűgőzöbb, hogy semmi köze a szexuális jellegű, tehát orgazus-szerű kielégüléshez. A srác farka nem fog felállni, talán utána, egy farokverés erejéig igen, de akkor ott semmi köze az ösztönös, állatias, testi értelemben felfogható izgalmakhoz. És igen, a nő valóban másképp élné meg, nedvesen hagyná maga mögött a fodrász széket, de épp ezért tartom csodálatosnak ez esetben a férfi fantázia szüleményét

Bőrbe vésve

Posted on by Lulu
A stigmákat évezredek óta isteni jelnek tekintik, viselőjében pedig olyan embert tisztelnek, akivel csoda történt. De ateista világunkban már nem űzzük Isten mindenható mítoszát és a kisebb csodákkal is beérjük. A történelem úgy hozta, hogy megjelölve lenni szégyen, főleg most, amikor az „egyéniségek” korában vagyunk, a legfőbb érték pedig a függtelenség, amiért foggal- körömmel küzdünk.
De mindeközben néha találkozom valakivel, aki nyomot hagy rajtam és bennem. Nem is tudom, miért fontos ez. Ha látom a harapása helyét a nyakamon, a gyűrűje által bőrömbe vájt jelet, akkor jobban akarom, hogy hozzátartozzak. Vagy épp fordítva, vágyom, hogy megjelöljön, mert az övé akarok lenni. Természetesen a kollektív tudattalanunk mindent megmagyaráz, és nem is kelt meglepetést bennem, hogy büszkévé tesz egy esetleges „stigma” viselése és megmutatása. Azt hiszem, a sze(x)relem nyomai nem kevésbé szakrálisak, mint a krisztusi áldozatot jelentő testi jelek.
Talán az illúzió, hogy rajtam hagyta nyomát, ad jelentést, az amúgy akár brutalitásra is utaló sérüléseknek, és gondolom a szexuálpszichológusok már ebből a megközlítésből is megviszgálták a nőverés jelenségét. De akkor mégis hozzá tartozom, ha csak egyetlen percig is. Mert ezek a nyomok tényleg csak szimbolikusak, csak a „hecc kedvéért”- mondhatnám. Mégis értetlenül és nedves pinával álltam az először piros, aztán lassan liluló foltot simogatva a kézfejemen, felidézve a keze szorítását és azt, ahogy a gyűrűje a bőrőmbe vájódott. És ez azóta is újra és újra megismétlődik, és mindig boldoggá tesz, és mindig büszkévé tesz. Hogy aztán megint akarjam.

Nő mellek markolászása

Posted on by Lulu
Mindig vannak időszakok, amikor olyan dolgok töltik ki az agyam (és a testem), amik elvonják a figyelmem, és a érzékeim, ha nem is tudatosan, de eltompulnak. Ilyenkor egyébként kifejezetten mulatságosnak tűnik a próbálkozó hímek közeledése. Unalmassá válik minden pornófilm, a vibrátor is csak porosodik a polcon… A szexualitásra csak az emlékeztet, hogy néha az éjszaka közepén felébredve észreveszem, hogy a kezem a pinámnál tapogatózik. – A testi szükséglet tökéletes kiválása ez a komplex külsőt-belsőt- érzékit-tudatot átjáró folyamatból, amit szexnek hívhatunk, amúgy.
Aztán egyik napról a másikra bekattan az agyam, nem tudom, mitől és miért. De hirtelen mindenre gerjedek, az ösztöneim válaszolnak a legapróbb ingerekre is. A legínyencebb pornófilmeket töltöm le. Olyan apróságokat csinálok a magam kedvéért, amikről tudom, hogy alapvetően a „kisugárzásomra” fognak hatni. Még a vibrátoromat is előbányásztam a szekrény mélyéről, és az amúgy nem különösebben izgalmas behatolást most eget rengető orgazmus követte. Ilyenkor az étvágyam csillapíthatatlannak bizonyul, még erősebb ingereket kell találnom: a ruhacsipeszes doboz mélyére nyúlok, és felékszerezem kedvenc erogénzónáimat.
Hát így alakult most is. A tanulság, hogy a pornófilmekben nem markolásszák eleget a női melleket. Ami érthető, hiszen a műmellekhez kinek van gusztusa. De érthetetlen, mert vannak igaziak is, sőt nagyok is, amikbe minden egészséges ember bele kívánna markolni. Az jutott eszembe, hogy pár éve egy sráccal vettem észre, hogy a bizonyos markolás, irodalmi nyelven: csöcsörészés roppant fontos dolog. Az illető ugyan nem csak a mellemre fókuszált: puhaságot keresett, és kedvére tapogatózott rajtam hosszan, gondosan, bódultan. És ez engem akkoriban mennyire zavarba hozott! Pedig visszagondolva, az egyik legkedvesebb gesztus, amit valaha a combom felé intézett férfi.
De a mellemnek nem lehet elég figyelmet szentelni. A nagy mell arra jó, hogy van egy mindig mindent ütő kártyám. Bárkivel közel hoznak minket egymással, hiszen mi lenne kedvesebb, mint élvezni a mohó kezek lázas markolását, vagy falánk szájak és még falánkabb szemek prédájává válni. Egyszerűen nem lehet nem szeretni a kisfiúvá vált férfit, akit teljesen megbűvül az új játéka, amire már olyan régóta várt, merthogy a mellemmel való találkozás mindig ilyen. Remélem, a pornófilmrendezők is hamarosan belátják!- Segítené az olykor lusta fantáziámat

Gyögyöztetős játék

Posted on by Lulu

Új kincsre tettem szert, melynek megosztását feladatomnak érzem, hiszen igazán remek darabról van szó. Kedvenc és híres barátnőm javasolta, hogy szerezzek be egy gyöngyfüzért, mert ő is remek élményekben részesül általa, én meg ugye kifejezetten igénylem az újdonságok felbukkanását lányszobám zeg-zúgaiban.
Bár anális ajzószerről van szó, először mégis a pinámba próbáltam ki. Legnagyobb örömömre pedig sokkal jobbnak tűnik a vibrátornál. Éppen kialakítása miatt, gondolom, hiszen egyrészt rugalmasabb, másrészt a gyöngyök közti távolság és a méretük növekedése egész másképp ingerel. Ami pedig esetemben külön előny-a csiklóm izgatásának elmaradhatatlansága miatt-, hogy a golyókba könnyebben kapaszkodik a pinám, és a gyöngysor egy adott nedvességi szint elérése után sem csúszik ki, szemben a farokhasonmással.
Természtesen a hátsó fronton is leteszteltem. Erről eszembejutott egy pozitív rádiós műsor kezdeményezés, valamelyiknap késő esténként kaptam el néha, lehetett jelentkezni, egy találomra kiválasztottnak pedig találomra elküldtek egy szexuális segédeszközt, és a műsorban megbeszélték a tapasztalatokat. Ilyenből (is)lehetne több! Pontosabban elérhetőbb… Most egyébként is a szexuális felvilágosodás forradalma foglalkoztat.
De visszatérve a lényegre, nem véletlenül indul a gyöngysor az egészen picitől és aztán még két ágon növekszik tovább fokozatosan. Korábban mindig az vette el a kedvem a popsizástól, hogy sokszor nem volt türelmem kitágulni a befogadott farokhoz, illetve, hogy a türelmetlenségből idegesség fakad, és ha a belsőzáróizmok egyszer összezárultak, akkor bármi is történik, nem engednek el és be többé. A gyöngyök viszont fokozatosan, átmenetekkel törnek utat maguknak. Nem kell megszokni őket, mert minden átmenet nélkül magamba tudom fogadni őket, és fájdalom nélkül élvezni a behatolást, ami most önmagában is izgalmassá vált a duzzadó- várakozó farok jelenléte nélkül- aminek kedvéért persze az ember nedvesedve tűri el a tágulással járó fájdalmat. Már csak egy olyan farok tulajdonosa kéne nekem, aki örömmel gyöngyözget velem…

Kesztyűs kézzel

Posted on by Lulu
Azt hiszem, akkor tudtosodott bennem, hogy nem leszek „egyszerű eset”, amikor kesztyűbe bújtam. Rég nem voltam már szűz és korábban csináltam ún. perverz vagy extrém dolgokat, de azok csak úgy megtörténtek, és nem az én akaratom közbenjárásával. Aztán a szeretője lettem valakinek, és először éreztem, hogy ő felszabadít. Mertem használni a fantáziám, sőt, akartam használni a fantáziám. Elhittem, hogy érzéki és izgató vagyok. Vártam az alkalmat és kerestem a lehetőségeket. Korábban hozzájutottam egy klasszikus fekete kesztyűhöz és egy közös hétvége előtt eszembejutott, hogy magammal vigyem azt is. Tudtam, hogy nem számít rá, tudtam, hogy felizgatja majd és ez a meglepetés jelleg engem is lázba hozott. Életemben először készültem a szexre, életemben először voltam tudatában annak, hogy mennyi minden áll rendelkezésemre, amivel emlékezetesebbé tehetem az együttlétet.
Emlékszem, alig vártam, hogy felvegyem végre és filmbeli séma alapján kivonultam a szobából „átöltözni”. Nem tudom, mennyi ruhát hagytam magamon, de a könyökömig érő kesztyű teljesen szabadon látszódott. Kint sötét volt már, bent félhomály, az ágyon ült, amikor bementem és széttártam a karom. Ő csak elmosolyodott, elindult felém és adott egy kézcsókot. Aztán a falhoz szorított, a karomat széttárva… Nem tudom, hogy a nyakamra szorította- e a kezét, vagy csak a romantikus fantáziálásaim során képzelem így :)
Aztán kigomboltam az ingét, és a kesztyűbe bújtatott ujjaim hegyével simogattam végig a mellkasát és a hasát. Éreztem, ahogy összerezzen az érintés hatására, annyit mondott, hogy „ez tényleg izgtó”. Akkor jöttem rá, hogy még senki nem bújt efféle kelmébe a kedvéért, illetve, hogy én most az egyik vágyát testesítem meg. És ez nagyon jó érzés volt…
Furcsa, hogy alig emlékszem a továbbiakra. Természetesen kesztyűs kézzel bántam a farkával, és a pinámat is megjártam vetkőzés előtt, de tulajdonképpen valahol már a kézcsóknál elvesztem. Viszont a lelkesedésem azóta sem lankadt.

Megérinteni

Posted on by Lulu
Vannak dolgok, amiket jó megérinteni illetve szeretem, ha hozzámérnek. Sokféle inger fontos számomra, de ha mondanom kéne párat, akkor elsők között a mezítlábas séta a fűben, vagy szintén mezítláb és talppal történő kutyasimogatás jut eszembe. Szeretem még nyári esten a még langyos- meleg utcákat járni, ugyancsak mezítláb. Régebben nyáriszünetekben mindig én locsoltam egy elég nagy telket, mindig levettem a cipőmet előtte, mert nagyon jó érzés volt, ahogy a hideg víz és a talapam alatt még meleg járda az én lábamon találkoznak. A lábfejen túllépve, igazán remek érzés beletúrni dolgokba, mondjuk egy kávészemekkel teli zsákba, a tészta alapanyagaiba, amíg még nincsenek összegyúrva, a kifejtett zöldborsószemek közé… stb.
Aztán vannak dolgok, amiktől kiráz a hideg. A bőrfotelbe például nem szeretek leülni, ha kevés ruha van rajtam, inkább keresek egy plédet, csak ne kelljen hozzáérnem. A nyers hús is kifejezetten taszít, nem tudom rávenni magam, hogy kézbe vegyem. Aztán a por, amikor takarítás közben, főleg amolyan „nagytakarításkor”, a régi, elhanyagolt dolgok pakolásánál a por a kezemre tapad, és nem a koszossága miatt válik rossz érzéssé, hanem mintha tompítaná az érzékelésemet.
Aztán ott van a másik ember. A másik érintése intim dolog minden esetben, és nagyon kevés embertől fogadom szívesen az érintést. De persze, érdekes folyamat, amikor észreveszem magamon, hogy szeretnék hozzáérni a másikhoz, és a kezem, a testem már nyúlna felé, de az agyam még bizonytalan. Amikor kicsit tovább voltam külföldön és nem beszélhettem magyarul, akkor is azt fedeztem fel, hogy sokkal jobban esik a másik érintése, hogy valami hiányt csillapít bennem, amit az anyanyelvemről való lemondás ébresztett. Pedig alapvetően nem vagyok simogatós típus és azt sem szeretem, ha engem babusgatnak. Mégha tudom, hogy ez a dolog tanulható, csak a megfelelő közegre kell rátalálni.
De amire tulajdonképpen gondoltam, amikor írni kezdtem ma, az a víz. Azt hiszem, az egyik legtökletesebb anyag, ami körülölelheti a bőröm, az tényleg a víz. Érthető, hiszen a test fő alkotórésze, tehát akkor víz vagyok a vízben, de idén sem fogok meztelenül fürdeni, úgy tűnik, pedig tényleg vágyom rá. Azt mondják, hogy leírhatatlan, amikor sehol nem fedi ruha a bőröd és alámerülsz a mélybe, a víz pedig mindenhol körbevesz és simogat. Én pedig irigykedem, és mérgelődöm, amiért nincs önbizalmam levetkőzni, pedig tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy ez az élmény egész másról is szól. Ettől függetlenül mégis várom a tengert, és gondolkozom azon, hogy a tömeget túlúszva esetleg kibújhatnék a fürdőruhából, vagy legalábbis egy részéből, csakhát a filmekből, Murphy-től…stb. tudjuk, hogy ennek az a vége, hogy meztelenül kell elhagyni a színteret

Nőgyógyász erőszakos behatoló

Posted on by Lulu
Nőgyógyásznál jártam, és meglepően megviselt. Persze minden a kedélyállapotomtól függ, így a hozzáállásom időről időre változik, és közrejátszhat ugyan, hogy tavaly voltam először, de akkor nagyon izgalmasnak találtam a vizsgálatot. Igen, szexuális értelemben volt izgalmas, sőt, izgató. Az, hogy levetkőzöm egy idegennek nevezhető férfi előtt, aki egy egyértelműen kiszolgáltatott pózban ül be a combjaim közé és fokozatosan merül bele a pinámba, kifejezetten felizgatott. Akkoriban kezdett érdekelni az ún. ‘medical fetish’, de hamar rájöttem, hogy akiket ez érdekel, mind túlságosan perverzek hozzám, nekem. Pontosabban, játszásiból nem hívnék senkit doktorbácsinak, viszont elképzelhetőnek tartom, hogy adott szituációban, megfelelő hangulatban és affinitással nem bánnám, ha a doki visszaélne a helyzetével.
Egyszer, de ma nem így volt. Például ott volt az aszisztensnő, aki mindenki letegezett és mindenkit becézgetett, mintha legalábbis puszipajtások lennénk évek óta, de nem értem, mi ez a személyeskedés, amit a nők-nők-között feltételeznek. Nekem legalábbis eszembe sem jutna a nőgyógyásznál beszélgetésbe keveredni a hüvelygombáról, pláne nem a terhességről. A nő meg minek hozza magával a kisbabáját egy rendelőbe? És minek esik teherbe, ha az előző még beszélni sem tud, és egyedül sem hagyható.
A doktor úr nagyüzemi napokat tart magánpraxisán, és mivel ő egyszemélyben a helyi klinika szülész főorvosa is, percek alatt keres roppant sok pénzt. Az ember elvárná, hogy legalább egy kérdést feltehessen, de a sokadik hiábavaló próbálkozás után feladtam. Mindenesetre, „akkor vetkőzzön le”, hangzott a romantikus kérés. Furcsa a nőgyógyászati szék, és alapvetően hihetetlenül kényelmes, csak mindig a legeslegszélére kell kerülnie a fenéknek, ami sosem sikerül, a doki meg nem tudja csendben megállni, hogy pedig direkt kérte. Ezek után az is felmerül bennem, hogy inkább el kéne menni (máshoz). Mindenesetre, a piercingemért nem szólt semmit, ami meglepő, mert amilyen pofátlanul a szexuális életembe is beleszól, azt hittem, majd kapok érte, hogy minek, mire jó, stb. Tehát tv bekapcs, gumikesztyű fel, fém eszköz jó mélyre. Passzivitásomat a pinám is kifejezte, a doki meg már udvarolni kezdett, hogy ennél lazábbnak kéne lennem, mert fájni fog. De hogyan legyek laza, amikor egy idegen tárggyal akarja kitágítani az éppen elzárkózó énem? Egyébként a dolgon az sem segített, hogy közben a képernyőn megcsodálhattam gyönyörű, rózsaszín méhszájamat. Viszont a rákszűrést meg kell csinálni, ez volt az első ilyen beavatkozásom, kicsit fáj, de inkább kellemetlen. Összekarcolja a belsőm felületét, abból vesz mintát, amit aztán kianalizálnak a hozzáértők. De még nehogy felkeljek, hiszen gond volt az egyik petefészkemmel, és ránézésre, minden maga a tökély, azért megnézi. Arra sem volt időm, hogy kirázzon a hideg a tavalyi vizsgálat gondolatától, máris körülbelül könyékig volt bennem, és komótosan tapogatta végig, amit lehet. Ez szörnyű érzés. De tulajdonképpen nem fáj, csak nagyon feszít. Bár persze az érzékeny oldalam azóta is sértődötten érzékenykedik a támadás hatására.
Mindenesetre egy évig megnyugodhatnak a felzaklatott szerveim, és hátha jövőre pajzánabb kedvvel érkezem, majd nedvesebb bugyival távozom a vizsgálatról. Hátha találok addig egy, a férfi ízlésemnek is tetszetősebb orvost is.

Máshol másképp

Posted on by Lulu
Mindig szerettem külföldön lenni, mert ott egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, mint itthon, leginkább az emberek mentalitásában való különbség miatt. Mert úgy tűnik, „nyugaton” az emberek kibékültek önmagukkal, kiléptek az állandó megfelelni akarás ördögi köréből -mármint a kapcsolatok, szeretők, szerelmek: párválsztás terén értem ezt-, és ahelyett, hogy másokat fürkésznének, irigykedve vagy épp pocskondiázva (ha van különbség a kettő között), arrafelé egyszerűen csak jól vannak. Teszik a dolgukat, élik az életet, odafigyelnek önmagukra, tisztelik a többieket. És amikor mindebbe belecsöppen egy magyar állampolgár, kegyetlen kritikával becsmérli a tengerparton napozó hatvanas éveiben járó angol hölgyet, aki leveszi a bikinifelsőjét és a hasa is ráncos. Csak nem értem, miért, hiszen a lady sugározta magából a harmóniát: elfogadta a test öregedését, nem küzd az évek ellen, hanem élvezi a napsütést, ami az esős Angliában ritkaságszámba menő dolog. Aztán a magyar nyaraló, hogy tovább stresszelje magát, felkiált, hogy „ez meg milyen öreg, és piercing van a köldökében!”. Természetesen a baj azzal kezdődik, hogy itthon sok mindenről gondoljuk, hogy nem szabad, nem illik, …stb. mert mit fognak szólni, és elhisszük, hogy ennek így kell lennie.

 

És igen, velem is nagy baj van, mert itthon nem mindig tudom jól érezni magam. Gyakran elzárkózom az esetleg közeledő férfiak elől, hihetetlenül kritikus vagyok, és egyszerűen magasnak kell lennie a mércének. Nem tudom, mi az idegen környezetbeni 180 fokos fordulat oka, de máshol kinyílok, és élvezem, hogy férfiak ezrei néznek meg, mosolyognak rám…, illetve, hogy ilyenkor gondolkodás nélkül viszonzom a provokatív jeleket.

Az alapvetően nemtörődöm és passzív hozzáállásommal is elég volt egy hét a tengerparton, hogy az összes porcikám érzékiségre, testiségre, szexre vágyjon. És nem azért, mert nagy dolgok történtek, egyszerűen felszabadultam, átadtam magam másoknak és ők reagáltak rám, méghozzá pozitívan. És azt hiszem, szükségem is volt erre, hiszen magam lehettem, a saját testtudatommal. Sajnálkozom utólag, hogy nem tettem meg a határozott válaszlépéseket a közeledésekre, valószínűleg azért, mert vannak dolgok, amik után már nem lehetek ugyanolyan, mint előtte, amik után nem érhetem be mással és a kompromisszum lehetősége is elveszik. A jót túl könnyű megszokni, és ha a szexről van szó, akkor pláne. És már most is el kell utasítanom lelkes és kedves férfiak közledését, mert tudom, hogy vissza kéne tartanom a vágyaimat mellettük, és hiába a szeretet, gyengédség…stb., jelenleg (még?) nem akarom elhallgattatni a testem

Birtoklási vágya

Posted on by Lulu

Fáradtan és lomhán készültem tegnap az éjszakára, a meleg eltompított engem is. Nem is akaródzott elindulni, dehát már várt rám az a lány. Úgyhogy egy nagy adag jegeskávé elfogyasztása után színre léptem és tulajdonképpen elég volt meglátni és megölelni, máris örültem, hogy nem mondtam le, mint azt korábban terveztem. Pár hete már, hogy nem találkoztunk, jóbarátnők módjára pedig sok megbeszélni valónk volt a Városliget pingpong asztalainak egyikén heverészve két üveg bor társaságában. Ezeket a beszélgetéseinket mindig is szerettem, mert nem a hétköznapi dolgunkat felfüggesztve ülünk be egy kávézóba például, hanem mindentől távol és mindenből kilépve zajlanak.
Aztán belevetettük magunkat a buli forgatagába. Rettentően meleg volt bent, de a fülledtség illett a zenéhez. A sok jéggel teletömött italok pedig könnyen csúsztak. A tánc közben kilöttyenő csepeket sem hagytuk kárba veszni, és gondosan lenyaltuk egymásról. Nem tudom, ki kezdte és mivel, de egy idő után már minden mozdulatunk célja a másik megérintése volt. Egymás melléhez dörgölőztünk, a másik izzadt és kócos haját túrtuk, felváltva simítottuk végig egymás testét és a hosszú, forró csókok sem maradtak el.
Nem gondoltam, hogy így fog történni, mert korábban sem történt így. De most valahogy nem tudtunk betelni egymással és csak faltuk egymást és markoltuk egymást, mintha nem lenne több alkalom (-és talán nem is lesz). Meglepődtem a merészségén, mert korábban éppen ő nem akarta, hogy mindez mások között történjen. Igaz, nem volt észrevehető mások jelenléte, annyira el voltunk foglalva egymással. Azt hiszem a melle az oka, vagy az én mellem, de azon a tájon kezdődött minden. Furcsa, de mint nagymellű nő, nem kívánok kicsit érinteni, ezért izgalmas számomra ő, mert egyezik a melltartóméretünk. És nagyon jó érzés megmarkolni őt, és nagyon jó érzés, amikor ő teszi velem. Márcsak azért is, mert pontosan tudja, hogy kell egy nagy mellhez nyúlni, és nem finomkodik és nincs zavarban.
Nagyon meglepett az éjszaka folyamán mutatott birtoklási vágya, hogy a srácokat azzal húzta, hogy velük ellentétben ő megérintheti a mellem, és lelkesen simogatott előttük. Egészen addig, amíg az egyik megelégelte és beszállt a játékba. Így ketten, egy-egy mellem puszilgatták, ami képtelenségéből adódóan vált izgalmassá számomra. Elvégre mégis csak a legjobb barátnőm az egyik, és egy vadidegen srác a másik.
Hajnalban a taxis megkérdezte, milyen volt a buli… Elmosolyodtam, nem tudtam, mit is mondhatnék erre…

Fenekelés

Posted on by Lulu
Sosem a fájdalom miatt kívántam a fenekemre csapó tenyeret, és most, amikor megjegyzte, hogy milyen szép hangja van a csattanásoknak, elégedetten kínáltam tovább a seggem. Márcsak azért is, mert egy korábbi alkalommal én magam is ezért találtam izgatónak a dolgot. A tenyér okozta fájdalom egyébként meglepően erős tud lenni, de kellően nedves pinával ebből semmit nem lehet érezni, inkább csak tovább ingerel. Más körülmények között nem viselném, önmagában a fájdalom sosem érdekelt- persze más az, hogy izgalmi állapotban érdekes próbálgatni, mennyi az, ami még jól esik. De alapvetően ez sem jellemző.
Viszont egy békésen induló, együtt töltendő nap végére túlságosan begerjedve kétségbeesetten kerestük a megfelelő helyet a belváros szívében, ahol szabadjára engedhetjük a feltörni kívánkozó vágyakat. A nyílvános helyen történő szex pedig mindenki fantáziáját izgatja, miért is ne válasszuk egy kultúr hely kultúrált vécéjét. Furcsa, hogyha elérem a tudatmódosító hatású gerjedelmet, elfelejtem, hogy mások is vannak körülöttem, vagy legalábbis már nem érdekel többé. Csak vegyük már le az útban lévő ruhadarabokat, és már háttal neki támaszkodok a falnak, kitolva a fenekem. Korábban sosem éreztem így: nem számított semmi, csak magamban akartam tudni. Minden előjáték és udvarolgatás nélkül, csak azt akartam, hogy dugjon meg, hogy ne törődjön velem, ne finomkodjon, hogy még másnap is érezzem a pinámban a kemény farka nyomát -és kihűlni nem akaró helyét.
A bugyimat nem húztam le, fel se merült bennem, hogy kéne. Egyébként is egyre izgalmasabbnak tartom a különböző ruhadarabok viselését szex közben. Csak félrehúztam a tanga alig takaró részét, és a farka már belém is csúszott. Nem tudom, meddig tartott, az izgalmi szintet figyelembe véve nem túl sokáig. A kezét a falra támasztotta, épp a szám elé. Ösztönösen hajoltam oda és kezdtem nyalogatni az ujjait, az egyetlen testrészem, ami mindig el akarja foglalni magát valamivel. És ez a második helyezett a számomra legizgalmasabb pillanatok toplistán- persze erre az alkalomra értve.
A dobogós pedig csakis az a finoman csattanó hang lehet, ami a csempézett helység szűk falai között különösen izgalmasan visszhangzott. Biztosan kipirsodott a fenekem a tenyere alatt, de csak a hangjára figyeltem, ami a bőrünk találkozásakor csiklandozta végig a gerincem, és csak nyögni tudtam és nyögni akartam, mert túlságosan felizgatott, amit a testem (és lelkem) kapott…
Utólag sokkal higgadtabban, sokkal jobban elhúzva tudtam önkielgítés közben újrélni az egészet. És kicsit azóta is sajnálom, hogy az aznap viselt ruhám hátulján két hosszú, övnyi széles szalag lóg, amik összekötésével jobb tartása lesz a ruhának. De amik több mint tökéletesek lettel volna a csuklóim hátam mögött való összekötözésére is, ez pedig az egész dugásunknak adott volna jobb tartást… De majd legközelebb.