Szex

Ágyról ágyra

Posted on by Lulu
Azt hiszem, fel kéne már nőnöm. Nem jó, hogy nem hiszek az egyszerű dolgokban, a hétköznapi érzelmekben, hogy ágyról ágyra távolodom el a romantikától és az igazán banális szerelemtől. Elutasítom a hagyományt, csak abba élem- és adom bele magam, ami extrém, mindig valami új kell. Nem tudom, meddig élhető ez így, mert közben vágyom arra, hogy állandó legyen, hogy állandóan (itt) legyen. Eljátszom a legvadabb szeretőt és örömömet lelem benne, aztán azt követelem tőle, amiről korábban én magam mondtam le, és ilyenkor nem tudom kontroll alá vonni az érzelmeimet. Őszintétlennek, vagy akár hiteltelennek tűnhet az éjszakai alakításom, amikor nőstényállattá változva élvezem a saját testem, ahogy az övéhez ér, és másnap mégis szeretném, ha csak átölelne és megsimogatna. De alapvetően tényleg csak annak tűnhet, mert nem az. Nem tudom másképp elképzelni a szexet, nem akarok lemondani a szabadságomról, amiben általa részesülök, de éppen a határaim feszegetése nyújtotta intenzív élmények miatt van szükségem az ellensúlyozásra. Hiába élvezem az éjjelt, ha nappal már nincs ott, aki azt mondaná, hogy nincs semmi baj, nem változott semmi, szeret, amiért azt tettem, amit tettem, és ez nem fog elmúlni… Nem azt akarom mondani, hogy nem ezt kapom, bármibe is torkollt eddig a szex, még senkivel nem bántam meg semmit és a helyzet intimitása miatt is, egy kicsit mindig szerelmesek voltunk, mégha csak pillanatokra is. Csak nem tudom, hová vezet ez.
Most veled is tudtam, hogy mit akarok, elvégre „készültem” és az általam összeszedett dolgok még soknak is bizonyultak. Vagy az idő volt túl rövid. (Persze, mindent komótosan, hosszan akartam kiélvezni és kihasználni.) Bíztam magamban és benned, biztonságban éreztem magam, mert tudtam, hogy bármit kérhetek tőled. Szeretem, hogy kíváncsian figyelsz és lázasan megragadod az adódó lehetőségeket. Te pedig azt szereted, hogy testet adok a vágyadnak és csillogó szemekkel kínálom fel neked azt, amiről nem feltétlenül akarsz lemondani már te sem.
De megint hiábavaló volt minden anális játszadozás, finom harisnyák, az úgy áhított nyalókás játék… stb. Persze mondhatni tökéletes volt, pont úgy történt, ahogy a fantáziámban korábban. Aztán megleptél, és még mindig ezektől a nem várt fordulatoktól veszítem el a saját kontrollomat. Elég visszagondolnom és bármikor a pinámig hatol az emlékkép. Pedig mindig olyan apróság, mindig olyan mellékes… Azt hittem, magabiztosan állom a tekinteted dugás közben, tulajdonképpen sosem néztünk még ilyen kitartóan egymás szemébe, miközben bennem voltál. Felizgatott, és azt akartam, hogy a behatolj a számba is, ezért próbáltam közeledni hozzád. Nem értettem, miért távolodsz, bár tetszett, hogy játszol, és elhúzod a mézesmadzagot. Aztán a szívem valahol a farkad körül dobbant, amikor ráeszméltem, hogy csak összegyűjtötted a nyálad, hogy aztán lassan rámcsorgasd. Ösztönösen tátottam a szám, hogy belekeköpj, mégha kifinomult módon is tetted, a gesztus lényegén ez mit sem változtat. És lenyelve a nyálad, egyszerűen boldogság árasztott el… Én erről nem tudok ésvagy akarok lemondani. (Bli inte ond på mig.)

Jó ribanc vagyok?

Posted on by Lulu
ribancTegnap rájöttem, hogy nem tudok semmit. Nem tartom magam sem tapasztaltnak, sem elég érettnek, pláne nem bölcsnek. Pár évvel ezelőtti önmagam jutott eszembe, amikor egy magát szubmisszívnek valló leányzó beszámolóját hallgattam. Tudniillik, azt mondta, arra vágyik, hogy a domináns férfi borotválja le a haját, meztelenül, pórázon és erényövben vezesse végig az utcán egy parkig, ahol kutyákkal párosítja. Tudom, hogy nem szép dolog tőlem, de kinevettem, mert rögtön tudtam, hogy semmilyen tapasztalata nincs e téren. Aztán sajnáltam, mert csalódni fog, hogy a valóság túl messze van vágyaitól, vagy épp fordítva, a vágyai távolodtak el túlságosan a valóságtól. Persze, a vágyak természetükből adódóan ilyenek.
Pár éve, népszerű volt különböző történeteket parancsra, vagy kedvtelésből megírni és közzétenni. Elképzelhető, hogy ma is, de nem követem a megfelelő weboldalak frissítéseit, így nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre, én élveztem, és kifejezetten jót tett a vágyaim saját magam előtt történő beismerésüknek. Aztán összeakadtam egy komoly férfivel, aki sosem mondta, hogy domináns lenne, csak tudtuk, pontosabban tudtam és kész, fel sem merült az ellenkezője. Elolvasta az irományokat, aztán kicsit kóstolgatni kezdett. Volt köztük egy, amiben úgy képzeltem, a klasszikus sablon szerint, hogy hosszú télikabátot amúgy meztelenül viselő nőt alakítok. És meg voltam győződve róla, hogy ez nagyon tuti fantáziakép. Aztán ez a férfi azt mondta, hogy mindez szép és jó, de készenállok én arra, hogy meztelenül, és a meztelenséget sejtető kabátban lépjek színre? Szégyenkezés nélkül össze tudok futni egy váratlanul felbukkanó ismerőssel? Eszembe jutna bármilyen logikus magyarázat az öltözékemre?…stb.
Én pedig zavartan hallgattam, mert pontosan tudtam, hogy milyen távol állok a valóságtól. Hogy fogalmam sincs, mit tennék egy ilyen szituációban, de hogy nem jól jönnék ki belőle, azzal tisztában voltam. A helyzet némiképp változott azóta, ezen a téren. Ma már megoldanám, magabiztosan és könnyedén. És csak tovább fokozná az izgalmam. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ez még mindig nagyon- nagyon kevés…

Dohányzás és a szex

Posted on by Lulu

Az anyám dohányzik, amióta csak az eszemet tudom, tehát a cigi mindig jelen volt a környezetemben. Ennek ellenére sokáig nem próbáltam ki, sőt határozottan elutasítottam, pedig a gimiben már minden barátnőm és barátom dohányzott, az egyetemről nem is beszélve. Az ő unszolásukra egyszerűen nem voltam hajlandó rágyújtani, viszont eljött az a pillanat, amikor már kíváncsi voltam. Azóta sem sikerült rászoknom, pedig alkalmanként kedvet kapok hozzá és elszívok egy-egy szálat, éjszakázáskor többet is.
Furcsa nekem, hogy a netes pornó oldalakon a fétis kategóriájú képek között találni dohányzó nőket, ugyanakkor kamaszkorom nőképéhez nálam is hozzátartozott a cigi. Úgy gondoltam, hogy a nagybetűs Nő combfixet visel, konyakot iszik, szipkába tűzött cigit szív, nappal alszik, éjjel él, és Simone de Beauvoir-t olvast, na meg a 21. század Jean-Paul Sartre-jával dug. A combfix mániám azóta egyre nagyobb kiadásokra késztet, de a konyak szagát sem bírom, viszont sokáig akartam egy saját szipkát, amiket bulikra tartogattam volna, amikor amúgy is bátrabban hangsúlyozom nőiségemet, a Monsieur pedig még várat magára.
Viszont határozottan van valami számomra erotikus jellegű a dohányzásban. Nem általánosan értem, a legtöbb dohányzó embert észre sem veszem, a családtagjaim és a barátaim pedig olykor kifejezetten idegesítenek, mert nem lehet oda menni, ahol tilos a dohányzás, és nem lehet nyugodtan beszélgetni sem, mert „menjünk már ki elszívni egy cigit”. Ez nekem már terhes. De néha egy-egy mozdulat, ahogy a szájhoz emeli valaki a füstölőjét, ahogy megszívja és a végén felizzik a parázs, ahogy kifújja a füstöt…stb. az igenis megmozgatja az érzékeimet. És magamon is szoktam érezni, hogyha megfelelő hangulatban és az éjszaka forgatagában rágyújtok, akkor szeretem kihasználni, hogy a cigi e számomra tetsző mozdulatok elvégzésének lehetőségét nyújtja. Valamint egy jó ideje már, hogy felfedeztem egy szegfűszeges dohányból készült és fekete papírba csomagolt cigarettát. Az illata, a színe és az íze is egyedi, mindenki felkapja rá a fejét, arról nem is beszélve, hogy nagyon jól passzol az év nagy részében hófehér bőröm és újabban tűzpiros körmöm színeihez.

A cigihez a viszonyom tehát kettős, ha zavar, akkor nagyon zavar, ha meg épp nem, akkor (játék)szer. A testem alapvetően elutasítja egyébként, kivéve ha rossz kedvem van. Olyankor tudom, hogy az agyam épp azért gondol a cigire, hogy mivel nem vagyok rendben fejben/lélekben, a szervezetemet is kezdjem el pusztítani vele. A dolog persze nem mindig ilyen drasztikus. Egyik alkalommal egy kévázóban ültünk a férfivel, aki túlságosan is aktív dohányos. Tulajdonképpen nem tudom, miért, de az ő társaságában mindig dohányzok én is. A beszélgetés közben, amikor épp rá akartam gyújtani, megelőzött és a dobozhoz nyúlva kivett egy szálat, meggyújtotta nekem és odaadta. Aztán telt-múlt az idő, egyszercsak felémnyújtotta a cigisdobozát, mintha meg akarna kínálni. Nem tudtam mire vélni először, de észbe kaptam, és megértettem, miért gyújtott rá nekem korábban- hogy: ” később tudjam a dolgom”. Ha az ember domináns hímekkel tölti az idejét, nagyon figyelnie kell ezekre a részletekre, hogy megfelelően tudjon reagálni, különben oda a játék.
Az eszményi férfivel kapcsolatban gondoltam sokáig a dohányzásra, mint eszközre. Tudtam, hogy milyen mélységesen megveti és elutasítja a cigizőket. Amikor nem figyelt rám, nem foglalkozott velem…stb, azon gondolkoztam, mivel hívhatnám fel magamra a figyelmét. Elképzeltem, hogy durcásan eléállok és rágyújtok. Egy jó nagy slukk után pedig a szemébe fújom a füstöt. Úgy képzeltem, hogy nem mondana semmit, csak pofon vágna vagy elkapná a csuklóm és a hátam mögé szorítva lökne az ágyra és tenne magáévá, nem törődve velem, semmivel… hogy aztán a végén mosolyogva bújhasson mellém. Nem tudom, mikor és miért merült mindez feledésbe, talán ő lett kevésbé eszményi vagy én lettem öntudatosabb, mindenesetre egykor még finom orgazmusok születtek ezekből a fantáziaképekből.

Kötözés

Posted on by Lulu
Maga a kötözés, mint művészet vagy szexuális adalék -kinek mi-, sosem érdekelt, pedig első tapasztalataim között találkoztam vele. Túl hirtelen jött, és túlságosan lázba hozott az előttem kitáruló világ, különben, visszagondolva a helyzetre, nem valószínű, hogy hagytam volna magam. Kezek a hátam mögött megkötve a csuklóimnál fogva- a klasszikus póz, mondhatni. Semmit nem jelentett. Arra emlékszem, hogy nem tudtam mozdulni, ami kényelmetlenné tette a dolgot, olyannyira, hogy ki is estem a „ritmusból” egy pillanatra és már éppen nevetségessé vált a helyzet, amikor az uraság méltóztatott visszaterelni a figyelmem a színdarabunkhoz.
Azóta sem kerestem efféle örömöket, egy-egy netes ismerkedés során elhangzottak olyan kérések, hogy például egy harisnyával kötözzem össze a bokáimat elalvás előtt, de ez is csak a megszelidítés egyik lépcsőfoka lett volna. Utólag is bocsánat minden érintettnek, akinek azt hazudtam, hogy természetesen teljesítettem a kérését.
Egyszer majdnem rászántam magam, amikor további utasításba kaptam, hogy egy ollót is helyezzek az ágyam mellé -mert bármikor történhet olyasmi, amikor a kötelék hátráltathat, vagy veszélyeztethet. Tetszett, hogy a biztonságomra gondol, korábban (az említett elszenvedett megkötözést leszámítva) senkitől nem tapaszaltam, hogy figyelmet fordítana rá(m).
A kötözésről azt gondolom, hogy egyrészt túlságosan passzívvá tesz, másrészt, és az előbbiből kifolyólag pedig teljesen kiszolgáltatottá- na nem mintha ez a vonatkozása nem lenne kedvemre való. De titokzatos dolog, abban az értelemben, hogy elrejti előlem, mi vár rám. Ha pedig elhiszem, hogy élet-halál kérdésévé válik, még inkább eltávolít a valóságtól. Ezenkívül pedig én szeretek irányítani és szeretem befolyásolni az ágyban zajló eseményeket, és azt hiszem a mozgásképtelenné tevő kötelékek éppen ezt vennék el tőlem. Közben viszont mégiscsak bújkál bennem a kisördög, részben például a dolog esztétikai értéke miatt: egy megkötözött női test művészi alkotás. Órákig tudnék nézegetni bondage képeket, sosem tudok betelni velük. És természetesen, olyankor én is az alanya, jobban mondva a tárgya kívánok lenni. A kedvenc fotóim egyébként azok, amiken csak a kötélnyomok látszanak a próbára tett bőrön. A mellimádtomból kifolyólag pedig az őket érintő kötözési technikák szerepelnek leggyakrabban, de így is csak néhanap, a fantáziámban.
Egyelőre túl heves és mohó vagyok, túl sokat akarok, méghozzá azonnal, lehet, hogy valójában a vérmérsékletem az egyetlen dolog, ami miatt nem szereztem tapasztalatokat e téren. A nyitottságommal nincs baj. Mégis van valami, ami visszatart: ha megkötöznek, akkor komollyá válik a dolog. Sokszor elviccelődöm én a dominanciájukat vagy csak színes fantáziájukat fitogtató srácokkal erről, de mindig tudom magamban, hogy nem komoly. Ha az lenne, megijednék. Minden felelősséget átruházni egy férfi kezébe, akinek áll a farka, és a helyzet, amibe engem hoz, méginkább beindatja majd… Vagy magamtól félek. Fogalmam sincs, mennyit bírnék ki. Hogy kibírnám-e egyáltalán (vagy mondjuk hisztérikus rohaman törnék ki, hog azonnal engedj el, te szemét stb.) .
Van egy combfixem, aminek csipke, tartó részének hátuljából szalagok lógnak pajzán masni kötése céljával. De indokalatlanul hosszúnak találtam őket, a képzeletem pedig arra jutott, hogy a csuklóim hozzájuk kötözésére éppen tökéletesek lennének. Az elméletemet elő is adtam az úriembernek, aki bátorkodott élni a kínálkozó lehetőségekkel. Mindig is biztonságban éreztem magam vele, de a kötözés gondolata elég józanító volt. Egyrészt, mert tapasztalatlannak tartom e téren, és én magam is az vagyok, másrészt pedig nem készültünk erre, nem volt kéznél egy vágóeszköz, szükség esetére, és túlságosan be voltunk indulva ahhoz, hogy komolyan vegyük a dolgot. Még akkor is, ha közben a bizonytalanság mindkettőnkben feléledt és mindkettőnket lelassított. Ennek ellenére sajnáltam, hogy a remegő kézzel, remegő csukló köré kötött csomó nem tartott elég erősen és végül kicsúsztak a kezeim alóla.
Meg sem történt szinte, de mégis annyi minden futott át a fejemben. Másnap már online szexshopok kínálatait nézegettem, hogy egy következő alkalommal már megfelelő eszközök birtokában kezdjünk bele. Eszemben sincs meglepetést csinálni belőle ezúttal, de erőltetni sem szeretném. Úgy képzelem, hogy az ágy mellé, vagy akár a szélére tesszük, hogy a megfelelő pillanatban érte lehessen nyúlni, de ha nem, akkor se zavarjon. Furcsa, hogy gondolkozom ezen, a fantáziám korábban is folyton járt, de a kötözés másképp érint. Olyan érzés, mint amikor a sok gyerekes hülyeség helyett végre valami olyasmire készülnék, ami fontos és értékes… Akkor is, ha a csapongásomból pontosan érzem, a bizonytalanságom.

Nagyon fáj

Posted on by Lulu
Nem hittem volna, hogy felhasználom ezt a képet valaha, de lementettem, amikor megtaláltam, mert magamra emlékeztetett. Csak összezavart, hogy nő a kezében lévő mellcsipeszeket másra akarja helyezni, a szemében pedig ott ég a hatalom és a határtalanság tüze. És éppen ez az, ami idegenné tette számomra. Az ember szinte elképzeli a lekötözött férfit, amint álló farokkal és remegő ajkakkal várja a kín és kéj kettősét, hiszen mindez ott csillog a nő kezében…
És most megláttam magamat, a kezemben ugyanilyen csipeszekkel. A szememben ugyanilyen tűzt véltem felfedezni, és fájdalmat akartam okozni. A különbség annyi volt, hogy én voltam a másik is, aki a képről hiányzik. És már nem gondolom, hogy onnan lemaradt az a bizonyos férfi. A fájdalomhoz nem kell másik ember, közben meg dehogynem kell! Hiába voltam magamtól kíváncsi, arra a hihetetlenül éles, csípős fájdalomra, amit az említett gyönyörűség okoz, szükségem volt egy másikra, hogy lássa, hogy neki csináljam, hogy megosszam vele az érzést. Nem a fájdalmat, azt csak magamnak akartam, méghozzá telhetetlenül, hanem arra vágytam, hogy a csillapíthatatlannak tűnő éhségemet lássa más is. Izgassa őt fel, irigyeljen, amiért én ezt teszem a testemmel, neki pedig nem lehet. Akartam, hog határok közé szorítsak egy másikat, amíg én a határtalanságom felé török. És közben, mindenekelőtt támogatásra vágytam, hogy „higgyen bennem”, mégha ez elég abszurd megközelítése is a dolognak. Mégis fontos, hogy ilyenor akarjon. Hogy meg akarjon dugni azért, hogy részesüljön abból, amit a saját szabadságomért teszek…
A dolog kevésbé romantikus oldala, hogy személy szerint sosem tudtam elképzelni más módot a saját magamnak okozott fájdalomra, mint a csipeszeket, de a korábban próbált ruhacsipesz ehhez képest semmi. Ez a fájdalom sokkal mélyebbre hatol, át a nedvességen, és bejárja a testem. A fantáziám toplistás mozdulatai közé tartozik a lánccal összekötött és bimbókra illesztett mellcsipeszek rángatása, de a kipróbálás után visszaesett pár helyet- hihetetlenül éles fájdalommal jár…
A kérdés csak az, hogy ha ilyen kínszenvedéssel jár, akkor miért csináltam, és miért akarom újra csinálni… Egyrészt, mert nem éreztem természetellenesnek, másrészt, mert szeretném, ha többet bírnék, szeretném ezáltal próbálgatni önmagam, a testem. Azért legközelebb egy csiklóra irányított, finoman rezgő vibrátorral fogom ellensúlyozni „az ékszert”… A mesterségesen gyönyörré alakított fájdalom viszont, úgy vélem, sosem lesz szükség számomra

Nyalás

Posted on by Lulu
Ágynakesésem okán csakis a passzív nyalás jöhet szóba témakén, amit egyébként az orális szex fontos részének tartok, de nő létemre és szégyenszemre még egy betűt sem írtam róla. Tulajdonképpen valószínűleg azért, mert nekem mégsem annyira fontos. Félreértés ne essék, még soha nem kezdtem élénk tiltakozásba, amikor sor került rá, csak épp furcsán érzem magam közben.
Amikor legelőször volt benne részem, egyrészt vártlanságából, másrészt ösztönösségemből fakadóan, hatalmas orgazmus lett a vége. De azóta sem tudtam ennyire kikapcsoolni az agyam. Az a bajom vele, hogy túlságosan elkényelmesít, háttérbe szorít, amikor én aktívan akarok ténykedni és részt venni a szexben. Eleinte pedig, amikor tapasztalatlan voltam, de már tudatosan fogtam fel a dolgot, ténylegesen zavarba jöttem tőle. Azt hiszem, ez már elmúlt -bár elég rég nem volt idegen partnerem.
A folyamatos próbálkozás, hogy akkor mégis hogyan kéne csinálni, jelenleg is zajlik. A klasszikus 69-es póz engem kifejezetten idegesített. Nem értem, hogyan tudnék a saját élvezetemre és a másikéra is koncentrálni, már csak azért is, mert az én részemről a szopás, mint olyan, annyira fontos és teljes mellbdobással végzett dolog, hogy közben nem is igénylem különösebben az izgatást, pláne nem nyelvvel.
Izgalmas viszont a hanyatt fekvő férfi szája fölé térdelni vagy guggolni. Meglepett, hogy jól éreztem magam ebben a felállásban, mert korábban úgy gondoltam rá, hogy ez tőlem idegen. És alpvetően az is. De volt olyan partnerem, aki rávett, én pedig szerettem így. És szeretem így, anélkül, hogy erőltetném másokkal, viszont magát a nyalást sem szoktam különösebben erőltetni.
Aztán ott van a klasszikus helyzet, amikor én fekszem hanyatt szélesre tárt combokkal. Nincs különösebb érzelmi töltet bennem, amiért velem leggyakrabban így történt és gondolom történik. Valószínűleg a kényelmessége és a hagyományossága miatt van. Na meg ezt a legkönnyebb feldobni, ami már a fantáziám érdeklődését is felkelti. Például az olyan apró gesztusok miatt, hogy lenyúlok és én, a saját kezemmel húzom szét a pinám a behatoló nyelvnek, vagy épp a magamba dugott ujjam kínálom fel kóstoló gyanánt a férfinak, de ugyanez akár fordítva is igaz, mármint, hogy az ő benedvsített ujja köt ki az én számba.
Bevallom, nem tetszik a népszerű pornó jelenet, mely során a nő pinájára köp a színésztársa, viszont nagyon izgalmas érzés ha hideg, és pláne ha szénsavas vizet csorgat rá a szerető, a merészen pinámra kanalazott fagyi pedig szintén kedves emlék marad. Hogy a nyalóka bevetését ne is említsem!
A popsinyalás viszont nagyon érdekes, roppant szemtelen és szemérmetlen dolog, mindemellett pedig elképesztően izgató. Sosem hittem volna magamról, hogy élvezni fogom, de sajnos vagy szerencsére igazán és őszintén szeretem. Talán azért, mert önbizalommal tölt el, hogy a (mindenkori szeretőm) szó szerint még a seggemet is kinyalja

Titkos élet

Posted on by Lulu
Végre sort kerítettem egy régóta húzódó pakolásra, ugyanis elegem lett belőle, hogy a különböző ruhadarabokat és tárgyakat, melyeket kifejezetten szexre teremtettek, a szoba különböző rejtekhelyeiről egy-azóta kiderült, hogy több- fiókba gyűjtsem össze. Erre azért volt szükség, mert elegem lett a dolgaim dugdosásából és abból, hogyha valamit keresek, akkor az összes zacskót végig kell néznem..stb. Hogy ez eddig így volt, annak nyilvánvaló oka a titkolózás, a családom előtt, az idelátogató barátaim előtt, magam előtt…? Téveséd ne essék, most sem egy rögtönzött kirakatban tartom a dolgaimat, de azt hiszem, eljött az az idő, hogyha bárki beletúr szekrényeimbe, akkor igenis neki kell zavarba jönnie, mert átlépte a magánéletem határvonalait, nem pedig nekem, mert van magánéletem.
Ennek ellenére örülök, hogy van, ami korlátok közé szorít. Ha egyedül laknék sokkal többet engednék meg magamnak, és túlságosan nagy összegeket fordítanék segédeszközökre. És igaz, hogy örömmel tölt el egy-egy új darab birtokba vétele, ez csak pillanatnyi, de vásárláskor ezt mindig elfelejtem. Az a baj, hogy az újdonság lenyügőző, főleg, ha a szexről van szó. Kipróbálni, megtapasztalni valamit, amihez korábban még nem volt szerencsém, igazán élmény. A határtalanság, a szabadság érzetét nyújtja, amitől az ember olyan mámorossá válik és amiből egyre többet és többet követel. Nem lehet betelni a fehérneműboltok és szexshopok kínálataival, ami tulajdonképpen dühítő, mert nincs választási lehetőség, hiszen az ember örömét leli benne és miért mondana le a boldogsága forrásáról?!
A kérdés, amit mérlegelni kell mégis az, hogy ez a boldogság jelent-e valamit. Bemegyek a boltba, kiválasztom az éppen megtetsző bugyit, hogy egy hétköznapi példánál maradjak, és nem is gondolkozom, szükségem van-e rá. Úgy érzem, nővé tesz, vonzó nővé, ezért meg kell vennem. Nem számít, hogy nincs kinek felvennem, hogy van belőle másik 15 a fiókban…stb. És ez olyan szomorú. Azt érzem, hogy különböző dolgokat kell vennem, hogy vonzó legyek, hogy felhívjam magamra a figyelmet.
Valószínűleg ennek az az oka, hogy nincs kivel megosztani a nőiségemet, mert alapvetően a segédeszközök nem egy emberen segítenek, hiába a vibrátor funkciója stb. Ellenben egy másikkal megosztani a „kincsesládát” csodás dolog, ezért is pakolásztam és rendezgettem mindent. A fiókokat illatos anyaggal béleltem ki, ami giccsesnek tűnhet, de azt hiszem, jár ennyi fényűzés és gondosság a sok-sok örömet szerző tárgynak és ruhának.

Kérj

Posted on by Lulu

Elég furcsán érzem magam mostanában. A testemben zajló folyamatok és a gyógyszerek letompították a fantáziám, az érzékeim, és egyáltalán a kedvem is. Mostmár éppen három hete, hogy nem volt orgazmusom. Amikor a doki felkészített rá, hogy így lesz, arra gondoltam, hogy úgysem fogom kibírni, „pont én”. Aztán észrevettem, hogy nem is veszem észre. Nincs hiány, nincs követelés, nincs motiváció- vagy leglábbis nem veszem észre.
Éppen ez a szembesülés vezet némi gyötrődéshez és enyhe válsághoz. A gyógyszer má kiürült a szervezetemből, éjszaka néha erotikus álomból ébredek és tudom, hogy a testem kielégült benne, mégha az agyam ebből semmit nem is kapott. Mégis minden ugyanaz. Félénken nyitom meg a kedvenc pornólinkgyüjtő oldalam, és csak üresen nézem a kockákat, arra gondolva, hogy máskor lázasan válogattam volna a napi aktuális filmek között. Lefekszem, nyugodt helyre és időben, a kezemet a bugyimba csúsztatom, de nem érzek semmit. Nem áraszt el az a jól ismert és űzött bizsergés, ami végigcsiklandozza a testem minden porcikáját.
Egyszerűen valamit elzártam magamban és fogalmam sincs, hogyan kellene ledönteni a felhúzott falakat. Persze nagy kényelmesen és némiképp egoistán a férfiembertől várom, hogy segítsen, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy neki menne, ami külön rátesz egy lapáttal, hiszen rajongással és telhetetlenül vártam az alkalmat, hogy elcsábíthassam. És ez hiányzik, nem tudom, mit mondjak vagy tegyek, hogy elcsábítsam. Bizonytalan lettem magamban, benne, hiszen tudomásomra hozta, hogy nem szereti, hogy én többször szeretném, mint ő, mert így nem hagyok lehetőséget neki a csábításra. Rossz időben kimondott szavak… Mostmár nem szeretném, mostmár csak a kényszer hajt, hogy kell… De nem érzem, hog tényleg kell, csak hiányzik az, ami régen volt. Az, aki ezelőtt voltam. Vagy nem voltam.
Újra akarom élni, szükségem van azokra a pillanatokra, amikor az övé lehettem és amikor ő is átadta magát, nekem ez túl sokat jelent, és űrt érzek a helyén, űrt magamba. Foggal- körömmel szorítanám az elvesztett érzést, a boldogságot, és olyan formában szeretnék rátalálni, ahogy a legtöbbet jelenti nekem… De most bizonytalan vagyok, és nem tudom, mit adhatnék vagy hogyan. Jóideje nem vagyok már szűz, de rég nem éreztem magam ilyen közel hozzá…

Helyzetjelentés

Posted on by Lulu
Azon gondolkozom, több mint egy hónapja tartó teljes aszexualitásommal, egy távolban új életet kezdő, nagy, puha mellű legintimebb barátnő és egy elengedett „best ever” szerető hiányával való összebarátkozásom közepette, hogy egy ágyasra lenne szükségem. Nem azért, mert hiányzik a szex, hiszen épp ez a legmegdöbbentőbb számomra: eszembe sem jut. Inkább azért, mert az utóbbi években megközdüttem a pillanatokért, élményekért, az intimitásért, az odaadásért, a feltétel nélkül való elfogadásért. Talán sokkal keményebb csaták voltak ezek a barátság oldalon, talán épp ez volt a baj, mert a „nagy ő” nem azért az, ami, mert nekem a legjobb, hanem épp azért, mert neki én vagyok a legjobb. Ugyanakkor kicsit össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy a barátság és a kapcsolat kialakulása miben különbözik.
Mindenesetre, nagyon jó érzés, hogy létrehoztunk valamit egy kezdetben vadidegen emberrel, akit az idő múlásával olyan közel engedtem magamhoz, mint talán még egy barátot sem. És nagyon furcsa, amikor egy velem azonos neművel alakul ki egy olyannyira természetes közeg, hogy csókkal válunk el egymástól, amikor útnak indul.
A férfivel nem ilyen egyszerű a történet. Nincs tragédia, nincs meglepő fordulat, nincs kiabálás, nincsenek könnyek, vagy pofonok. Kimaradt az utolsó, mindent elsöprő szex, ami amúgy állítólag kötelező. De akkor mi a franc történt egyáltalán? -tehetném fel értetlenkedve a kérdés. Igazából, csak rosszkor voltunk rossz helyen, rossz feromonokat és nem tudom miket szagoltunk ki egymás hajából, és nem tudtam elfogadni, hogy a legjobbat adtam, amit tudtam, de neki nem erre volt szüksége.
Majd legközelebb… a szeretőmmel! Akit ugyan még nem ismerek, pontosabban nem hiszem, hogy ismerek. Mégis úgy érzem, egy ilyen jellegű viszonyban elkerülhetném a minden módon megfelelni akarásból fakadó, később vita alapjául szolgáló kompromisszumokat és a viszonozni nem tudott érzések sem okoznak feszültséget. Nem félek az idegenségtől, alkalmi szeretőimmel sem éreztem soha. Nyilvánvalóan azért, mert különben nem mentem volna bele, vele. A szex egyébként is olyan intimitást hoz két ember közé, ami csak ott, az adott pillanatban él, de akkor semmilyen kétely, sem pedig aggódalom nem fúrhatja meg. A nagy gond, és értesüléseim szerint nem csak számomra gond, hogy a megfelelő szerető kiválasztása legalább annyira, ha nem még inkább körülményes, mint a „nagy ő” kiválasztása. És tényleg, hiszen -és ezzel biztos ellentmondok saját magamnak-, de ha már „áruba bocsátom a testem”, akkor nagyon meggondolom, ki az, akit elég jónak tartok ahhoz, hogy ennek tárgya legyen…Elvégre azért van szükségem rá, hogy a nőiségem, az önbizalmam, a magamhoz való viszonyom stabilizálódjon, merthát mindennek leghatásosabb eszköze a szex.

Szex most

Posted on by Lulu

Rómában rengeteg féle egyenruhás mászkál a városban, zömében férfiak, és nagyon szemrevalóak, minden egyenruhafétis nélkül is. Az egyik típusú szereléshez tartozott bőrkesztyű is. Akkor figyeltem fel rá először, az összahatás tetszett inkább, de fontos részletnek éreztem. Aztán elfelejtettem az egészet, de most épp újra bontogatja szárnyait a fantáziám a lappangó idők után. Eszembe jutott a fekete kesztyű.
Eszembe jutott, hogy én magamnak is ilyet szeretnék egy ideje, csak mindig elhagyom a sapka-sál-kesztyű készlet darabjait, ahhoz pedig drága egy ilyen holmi. A valódi bőr nagyon puha, és nem olyan hideg, mint azt amúgy gondolni szoktam valamiért. Az jutott eszembe, hogy ezt viselve érsz hozzám. A tenyeredbe simul az arcom, és csak az idegen bőr szaga mögött érzem meg a kezed határozottságát. Ahogy a hüvelykujjad végigsimít az ajkamon, ösztönösen nyílik a szám és csecsemő módjára fogadja be a hűvös-puha fekete ujjad. Egyelőre dominanciát érzek a tenyeredből, hogy nem nyúlsz a számba a meztelen bőröddel. De nem tudok nem arra gondolni, hogy nem vagy méltó rá, hogy a puszta kezed érintsen meg.
Vagy csak húzunk magunk közé egy éles határt, hogy véletlenül se kerüljünk közel egymáshoz? Ha távol is tartod magad, én már a középső ujjad tövét szopdosom és a friss bőr furcsa ízét próbálom megszokni… próbálnám, de elhagyod a szám és a mellemre markolsz. A hófehér bőrömön látva a sötétbe borult kezeid, ahogy az ujjaid belevájják magukat a puha húsba és a tenyered rátapad a mellbimbóimra… az nagyon izgató. A köztesbőr sokkal tovább megtartja a nyálat, mint a saját bőrünk. A szárazon maradt tenyered a szádhoz emeled és beleköpsz, hogy aztán csattanva tenyerelj a mellemre és alaposan benyálazhasd a felizgult mellbimbót.
A farkad után nyúlok, de még fel vagy öltözve, csak a nadrágodon kresztül érezlek. Kétségbeesve hajolok a szád felé, mint az egyetlen porcikád, amit szabadon megérinthetek. Nem csókollak meg, mert gyorsabb vagy és két ujjad nyomod a tátogó számba. Igazán mohón szopogatom őket, érdesebb mint a bőröd vagy a farkad valójában. Azt az érzetet kelti, mintha erőszakosabban csinálnád, mint általában.
A másik kezeddel ugyan simogatsz mindenfelé, de a tekinteted elárulja, hogy a nyálam már a pinám síkosítására kell majd. Ígyhát az asztalra döntesz, és végigsimítasz a fenekemen az egyik kezeddel. A tenyered bőrbeborítva egy gigantikus ostorrá vált. És nem is kell sokáig várni rá, hogy megtudjuk, hogyan csattan. Izgalmas érzés, hogy kesztyűben csapsz a seggemre, bár nincs tudatosult oka, miért az. És még izgalmasabb, amikor a benyálazott ujjaid két csattanás között végigcsúsznak a pinámon. Idegen érzés, mintha éppen az intimitástól fosztana meg a kesztyűd. Mégis vágyom, hogy idegenként hatolj belém. Hogy másképp érezzelek, hogy te másképp érezd a pinám, mint eddig. Téged is beindít, hallom a cuppogást, amint ínyencként nyalod le a kesztyűdbe szívódott nedveimet. A nyálas ujjaid pedig a fenekem lyukán tapogatóznak tovább. A kesztyű érdesebb, a pinámnak is érdesebb volt, és minél nedvesebb, annál nehezebben csúszik. Egy másik ujjad a pinámhoz dörgölőzik, vagy a pinám dörgölőzik hozzá? de közben várom, hogy mikor erőszakolod meg a seggem. És mozogni kezdek, mintha csak dugnál. Az idegen anyaggal dugom magam, te pedig belémcsempészed még egy ujjad. Dörzsöli a pinám, de nem foglalkozom vele, csak élvezni akarom az új élményt. Ahogy a fenekem lassan befogadja az ujjad, a többi úgy hagyja el a pinám.
Előrenyújtod őket, hogy tisztára nyaljam. És közben tovább mozgolódok a csípőmmel az ujjadra, nameg a hozzámnyomott farkadra. A lenyalt kesztyűt lehúzod és a seggemre csapsz vele egyet.Kettőt. Aztán lehúzod a slicced, hogy kiszabaduljon a farkad és elszabaduljon a pokol. De tulajdonképpen mégis visszahúzod a kesztyűt, és a nyálas-pinás bőrrel markolod meg a farkad, hozzá csapodod a pinámhoz, de a seggem is paskolgatod vele. Türelmetlenül várom a behatolásod, de már nem sokáig. A farkad lassan csúszik a pinámba, és határozottan tágít utat magának. A kesztyű durvasága után nagyon jól esik a selymes farkad, boldogan kínálom egyre jobban rátolva a pinám. Az egyre gyorsabb és keményebb baszássá alakuló együttlétről mindketten tudjuk, hogy nem fog sokáig tartani és eszünkben sincs elhúzni. Kihúzod az ujjad a seggemből, és azzal a kezeddel markolod meg a nyakam. Meg is fojthatnál, nem hagynál ujjlenyomatot. A gondolat a te agyadon is átfut, mert erős kézzel szorítod a nyakam. És határozott mozdulatokkal vered belém a faszod. Aztán a hátam kezded simogatni, karmolni a kesztyűben, hogy az élvezésre visszatérj a seggemhez.
Még érzem, ahogy a tenyered csattan rajta egyet, mielőtt kihúzod a pinámból a farkad, hogy az elé tartott, kesztyű borította tenyeredbe spirccelve elélvezz. Az utolsó cseppek kipréselése után visszanyomod a pinámba a lassan ernyedő farkad, ami megnyugvást keresve dörzgölőzik a forró belsőmhöz. A gecivel teli markod végigcsöpögteted a hátamon és a tiszta kezeddel szétkened a nedűt. A maradékkal az arcomhoz nnyúlsz, és a kezdeti simogató gesztussal veszed, veszel a tenyeredbe. Az arcomra kenve a fekete bőrön csordogáló maradék cseppjeidet. Most is hozzábújok a kezedhez, és lelkes nyalogatásba kezdek, amikor a szám elé tartod…