Szex

Hajnal van megint

Posted on by Lulu
Megint véget ért az a bizonyos éjszaka. A „night of faith and devotion”. Lassan 5óra lesz, álmos vagyok és fázom. Persze ha felvennék valamit, az segítene, de buli után mindig meztelenül alszom, ki kell szellőztetni a testem vagy mi. Már megint vártam a sült galambot. Délután megvettem a tökéletes dekoltázs melltartómat, és elfeledvén, hogy a nyár papucsai és töklapos talpú cipői után nem is olyan könnyed dolog magassarkúban állni a sarat reggelig, újdonsült csizmámat is bedobtam a cél érdekében.

Különös éjszaka volt. Azt hiszem, mégiscsak van értékrendem és mégiscsak hiszek dolgokban, amikről úgy gondoltam nem fontosak. Hát, fontosak. Mert nagyon jól esik belefeledkezni egy vadidegen férfi karjaiba. A testem pontosan követi az ő testének parancsait. Libabőrös leszek, ahogy hátulról hozzám simul, a tenyerével végigfut a mellemen és a nyakamba csókol. És már éppen az agyam is megadná magát, amikor szerencsére (vagy sajnos?) ő maga tudatosítja bennem, hogy én ezt nem is akarom. Mellesleg, jó tanács minden férfinak, aki nyelvpiercinggel rendelkező lánnyal ismerkedik: ne közöld vele a legnagyobb magabiztoságoddal, hogy az az ékszer csak és kizárólag azért van ott, hogy a te örömödre tegyen vele. (Még akkor se, ha ebbe bizonyára van némi nem is tudatosodott igazság.) Mindenesetre a konklúzió az, hogy előadhatom én bármilyen határozottan, hogy mi az, amit szeretnék, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem az agyam fog dönteni, hanem valami számomra sokkal ismeretlenebb dolog, amit most érzelmek gyűjtőnévvel jelölök. Amúgy minden rendben, helyreállt a kedvem és halomszám szedem le az ingyenpornót. És több szexpartner kereső oldalra is regisztráltam biztos megoldást keresve, és még mindig nem tudom, hogy a francba kell neten ismerkedni

Fájdalom és a szex

Posted on by Lulu
A fájdalom kérdése visszatérő téma a fejemben és a testemben. És most éppen azon az állásponton vagyok, a fájdalom nem jelent semmit, nincs lelki oka, nem szerepel a fantáziámban sem, vagy legalábbis nem közvetlenül szerepel illetve nem szükséges vele(m)járó dolog. Csak a kísérletezés izgalma és a biokémiai folyamatok vesznek rá, hogy eszközül hívjam elő.
Egyébként a nap felfedezése, hogy a gyönyörűséges japán (mell)csipeszem vége közti lánc pont jó, ha az egyik végét az egyik mellbimbómra, a másikat pedig az egyik szeméremajkamra csíptetem. Meglepően felizgatott ez a póz, amit kitaláltam magamnak, és pillanat alatt el is élveztem tőle. Talán ezért, mert baromira szorít a csipesz, ezért sokkal erősebben ingereltem a csiklót és hamarabb elért az orgazmus. Az efféle ékszer bevetése ördögi kört alkotva vezet menthetetlenül a sokkal erősebb, libabőrözősebb, hosszabb …stb. élvezethez.
Bár, a hozzám hasonló kezdőknek ajánlott az orgazmus pillanatában megválni tőle, hiszen ha utána tesszük, mint ahogy már megesett velem is, az nagyon éles, kellemetlen és sokáig sajogató fájdalommal jár. Dehát az ember feledékeny, ha éppen máshol jár az agya… Orgazmus közben lecsippenteni viszont azért is előnyös, mert ugyanez a hirtelen fájdalom a gyönyör pillanatában inkább a gyönyör intenzitását fokozza.
Ha már a fájdalomnál tartunk, bevallom „férfiasan”, hogy immáron egy hónapja elmaradt az intim szőrtelenítés, és ez valamiféle ősi állapotra emlékeztet mostanság. Csakhát, először azért hagytam meg, hogy legyantáztatom, mert a borotválást tulajdonképpen nem bírja a bőröm. Mostmár minden megoldás érdekel, csak lusta vagyok hozzá. És a fájdalommal játszadozva arra jutottam, hogy nagyon izgalmas azokat a pina táji szőrszálakat tépni, nem is értem, miért nincs tömérdek pornójelenet, amiben ez történik… Na nem mintha a hajhúzás gyakrabban jelenne meg… Pedig azt a…”gesztust” is nagyon szépnek tartom

Elbocsájtó szép üzenet

Posted on by Lulu
Hogy nem lesz életem legkellemesebb élménye az intim gyantáztatás, azt előre sejtettem, de hogy ennyire fog fájni, azt nem gondoltam volna. Tulajonképpen régóta próbáltam már rávenni magam, mert a borotválást nem bírja a bőröm. Nem csak ott, az egész testem utálja, de az érzékeny terület mégiscsak érzékeny terület. De úgy alakult, hogy először nem voltam hajlandó borotvához nyúlni, majd nem foglalkoztatott a dolog, a végén pedig lusta voltam hozzá, mert már annyira megnőttek a szőrszálak és nem maradt más választásom, meg kellett szabadulnom a feleslegessé vált darabjaimtól.
Hát, az az igazság, hogy a korábban izgalmasnak tartott szőrtépés nem is olyan izgalmas, ha elemi erővel rántják és nem csak az izgalom kedvéért, hanem sorozatban és megállás nélkül. A választott kozmetikussal még most ismerkedem, mert aki nő, az tudja, hogy a legtöbb kozmetika kontár, és nehéz rátalálni az igazira. Pedig ez csak egy szolgáltatás, akkor miért vagyok meglepve, ha férfiakról van szó?! Nade, ténylegesen bizalmi kérdés ez. Merthogy az történik, hogy alul semmiben fekszem egy ágyon, a nő meg keneget-tép-simogat, úgy egy órán keresztül. Az a furcsa nekem, hogy egy gyakorlatilag idegen, vagy legalábbis pinaidegen ember foglalkozik a pinámmal, méghozzá pinaidegen módon és céllal. És a világ legtermészetesebb dolga, hogy odahajol egészen közel és elkezdi fújni, hogy hűtse a forró gyantapasztát. Alapvetően nem zavart, na meg mással voltam elfoglalva, de utána gondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen megint megvalósult egy férfiálom, épp ebben a gyengéd fújdogálásban és a tépés utáni simogatásban. És a férfi megint lemaradt róla. Dehát egy férfitnem is szabad teljesen jóllakatni. Mindenesetre kár, hogy a fájdalom minden izgalmas aspektusát elnyomja a dolognak… Állítólag másodjára már jobb lesz.

Pornófilm orgazmus közben

Posted on by Lulu
Nem hiszem, hogy elvárható lenne bárkitől is, hogy az első pillanattól kezdve megteremtse számomra a legtermészeteszebb és legintimebb légkört. De nincs kedvem végigjárni az utat, ami elvezet eddig. Úgy érzem magam, mintha aszketikusan vállalnám a boldogtalanságot és mindezt lustaságból, gyávaságból, türelmetlenségből, unalomból… stb., bármelyik is legyen az igazi indokom. A testem meg szexért kiált. Ha lehet egy idegennel, aki észre sem veszi, hogy élvezem-e, mert nem látott még csillogó szemekkel szopni. Vagy inkább vegye észre és élvezze!
Sokszor tapasztaltam már, hogy a belső rosszat kívülről akarom kompenzálni, ha nem vagyok jól, a testem is roncsolódni akar. És a tudat a kapocs, ami irányítás alatt tart és nem hagyja, hogy elszabaduljon aaa…az ún. pokol. Kár, hogy nem az a rendszer, hogy az ember csak vár, és a pasik ajtóstul rárontanak, esélyt sem hagyva neki a mérlegelésre vagy fontolgatásra. Mindenesetre keresem a módját, hogyan küzdjem le a felmerülő akadályokat.
Azt hiszem, elég sürgős… Egy kényszeresen átpornózott és átélvezett nap végén előkerestem a Training of O c. sorozatból megakaparintott részleteimet. Tudniillik, a bőrkesztyűről való fantáziálásom oka ez a film. (Sajnálom, de már a vágyaim sem eredetik.) És mint orálisan fixált nő, önkéntelenül elélveztem azon a jeleneten, amiben a férfi fekete kesztyű borította ujját a nő szájába nyomta. Elélveztem, de könnyezve. Az orgazmussal egyidőben sírásban törtem ki…Elsírtam magam egy pornó filmet nézve, orgazmus közben. És azóta is csak ismételgetem magamban a történteket, mert sosem volt még így. De olyan gyönyörű volt az a jelenet és olyan nagyon kívántam átélni… Azt hiszem, magamat sirattam, mert rádöbbentem, hogy nem fogom tudni olyan nyíltan és gátlástalanul megosztani a fantáziámat (eg ideig legalábbis), mint ahogy eddig a cinkossal tettem. És a könnyek azért jöttek, mert igazán szomorú azzal szembesülni, hogy a kompromisszum ideje jön és lesznek vágyaim, amiket nem mondhatok ki, amikkel nem izgathatok fel, amik már nem jelentenek semmit…

Fotózás szex közben

Posted on by Lulu
Féltem a fotózástól, pedig a lehetőség évek óta adott. Egy ideje fellángolásszerűen saját (és mások) ajzószereként játszadoztam a saját fényképezőgépemmel. Egyrészt én akartam látni, másrészt azt akartam, hogy mások úgy lássanak. De sokszor zavaróak a korlátok, ha mindent nekem kell csinálnom, annak ellenére, hogy néha nagyon izgalmas képek születtek. Szerintem. (És mások szerint.)
Viszont, ha valaki más kezébe kerül a kamera, akkor ő is irányít, ő lát és ő rögzít, elvesztem önmagam és az önmagamról alkotott képemet. Olyanná válok, amilyennek a fotós lát. Ráadásul meztelenül szerettem volna mindezt, vagy legalábbis kevés ruhában. Ami egy másik akadályt állított elém, ugyanis nem tudtam elképzelni, hogy meztelen legyek valaki előtt, akivel csak dolgozom, és mindezt természetesnek éljem meg. Az önbizalomhiányom és a túlzott önbizalmam szülte feszültségről nem beszélve, tehát hogy én aztán nem mutogatom a fenekem, közben meg azon aggódtam, hogy a szakember majd be fog gerjedni…stb. Hát, ezeket is csak azért gondoltam, mert ismeretlen volt számomra a helyzet.
Először is, annyi mindenre kell figyelni (honnan a fény, mit az utasítás és hogy tartsam a fejem…), hogy minden meztelenség ellenére, egy pajzán gondolatra sincs idő, és tulajdonképpen az első 10 perc után a meztelenség is teljesen kiment a fejemből. Mivel ez volt nekem az első, azért maximálisan nem tudtam élvezni, de csak azért, mert tudom, hogy sokkal többet kihozhattam volna magamból, vagy legalábbis hagyhattam volna, hogy ő kihozza belőlem. De ez is csak egy testfenomenológiai élmény, tapasztalni kell, mire vége, sokkal többet tudsz magadról, mint előtte. Nem meghatározó élmény, de az önismerethez is hozzájárul. Arról nem is beszélve, hogy feladat, amire koncentrálni kell. A mellbimbókra aggatott csipszeket is el kell viselni mozdulatlanul, mert munka van, alkotás, hiába járja át az egész testet a fájdalom.
A képek még feldolgozás alatt vannak, de nem is képélmény miatt volt érdekes számomra, persze majd elepedek, hogy láthassam már végre őket! Mindenesetre remélem, lesz még alkalom efféle játékra, mert jó részévé válni, jó meztelenné válni a meztelenség érzete nélkül

Álszent férfiak

Posted on by Lulu
Az az igazság, hogy elegem van az összes gyáva és álszent férfiből, akiknek csak a szája jár, hogy a szexnek milyennek kéne lennie és egy nőnek milyennek kéne lennie, ha szexről van szó. Merthogy mi, hölgyeim nem vagyunk elég nyitottak, nem veszünk fel elég csipkét és nem szopunk a moziterem hátsó sorában… De mi ez a baromság? Csak duma, mert mindig van ok az elégedetlenségre, csakhogy mindehhez jellemesnek lenni és akkor azt mondani, hogy ebből elég, és megkeresem azt, akivel ez is működik, hát azt már nem, mert izé meg izé, és tulajdonképpen olyan kényelmes, hogy ez a nőci itt szeret is engem, meg is szoktam már, mellette majd randizgatok belevaló nőkkel, olyanokkal, akikről csak álmodozom, de hát ez csak játék, majd kimagyarázom valahogy…Hát mindenki csessze meg, az összes farok, aki nem tud nyugodni. Merthogy az nem magyarázat, hogy „jaháténaztnemisúgygondoltam”, akkor mégis hogy gondoltad, drágaság?! Álló farokkal szépeket mondani könnyű, én is nagyon kezes bárány vagyok, ha már átázott a bugyim…Ami viszont felháborító, az a tisztelet teljes hiánya, és ezt nem vagyok hajlandó elnézni…
Nem azért, mert erkölcsi csősz vagyok, hanem mert magammal szemben sosem engedném meg, hogy megálljak valaki mellett, akivel nem csinálhatom azt, amit valójában szeretnék. Nincs olyan kifogás, hogy ez csak szex, a szex baromira fontos… bájcsevegni akárkivel lehet, megszeretni is akárkit lehet, de ha a vágyvilágomat oszthatom meg valakivel és így válunk eggyé, akkor az már valami… De a gyáva férfi mit tesz, találkozik egy olyan nővel, aki megadná, amire vágyik, tudja, érzi, minden porcikájával felé fordul, de mégis nemet mond a végén… És ez a baj.

Spriccelő lányok

Posted on by Lulu
Remélem olyan nőkhöz is eljut a z írásom akik érintettek a pornó szaknyelvben squirt néven futó képességben. Merthogy jómagam évek óta, elég ritkán, de bizonyos időközönként próbálok mélyre ásni a témában. Ami elsősorban persze pusztán filmek bámulását jelenti, de legalább próbálkozom. Tudomásom szerint elvileg minden nő képes lenne rá, és most éppen határozottan dolgozom rajta, hogy megfejtsem, mit kell tennem ahhoz, hogy én is spriccelve élvezzek el.
Azt is tudni vélem, hogy hüvelyi orgazmus előny ezesetben, ami nekem nincs, majdnem sosem volt, de magammal tényleg sosem. Ha csak farok kéne hozzá, mondhatnám, hogy ott a vibrátor, de azzal sem megy. A heves próbálkozásaim során odáig már eljutottam, hogy új pontot fedeztem fel, ami által sokkal intenzívebb orgazmust élek át, mint amúgy a csiklómmal. Ez kb. úgy érhető el, hogy nem hatolok a hüvelybe, de a bejárata körül lévő kisajkakat izgatom, leginkább oldalirányba, és bár az ujjaimat egymás mellé szorítva, a csiklómat nem érem velük, de ezzel az oldalirányú mozgással meglepően intenzív az elélvezés, egészen átszoktam erre.
Maga a mozdulat mindig is tetszett a filmeken, a spriccelő lányokra is jellemző, de nekem olyan formában tetszett meg, amikor a férfi behatolás előtt csak hozzá veri a farkát a nő pinájához, egészen rányomja és mintha „csapkodná”. Hát, valami ilyesmit teszek én az ujjaimmal, ami talán külön izgatja az agyam, mert az efféle farokverést látva mindig nagyon begerjedtem.
De spricc továbbra sincs… és tanácstalan vagyok, úgyhogy aki képes rá, az legyen oly kedves és keressen a nemtudomholtalálható emailcímen.
Köszönjük. És nem azért, mert pénisz, ezesetben geci irigy lennék, amiért engem vonz ez a dolog, az a nők arca és féktelen sikítása, amit spriccelés közben nem tudnak elfojtani, az orgazmusuk feltételezett intenzitását irigylem, akkorát akarok élvezni, hogy „bepisiljek” tőle!

Pszichoanalizis

Posted on by Lulu
Valószínűleg nagyon kevés olyan nő van, aki sosem esett egy nála jóval idősebb férfi bűvöletébe. Én kifejezetten hajlamos vagyok erre. Jobban mondva a fantáziám kifejezetten hajlamos rá. Korábban egyenesen elképzelhetetlen volt, hogy a korombeli srácok felkeltsék az érdeklődésem és ma is előítéletes vagyok velük szemben. Azért a túlzásokat is kerülöm, mert mégiscsak a földön kell járni. Persze nyilvánvalóan élveztem, hogy 16 évesen megismertem az izgalmasan különc 27évest, akivel szenvedhettünk, hogy miért nem lehet ezt vállalni, és nálam mindig jó ponttal indult az a pasi, akivel tulajdonképpen külső okoknál fogval nem is lehet semmi. Így az akkoriban megismert, szintén 27éves szexuálpszichológus is kedvemre volt. Lenyűgöző dolgokat mondott rólam, amiket akkor nem tudtam, a hanglejtésemből tudta, hol tart a ciklusom, jobban ismerte a testemet, mint én magam. Mire is vágyhat egy önmagát kereső, lázadó tinédzser, ha nem egy pszichoanalízisre… Engem legalábbis felizgatott. Azóta tud begerjeszteni az „okos férfi”, az agyam a kezdetektől fogva a legfontosabb erogénzónám.

A furcsa az, hogy azóta is többször akadtam össze idősebb férfivel, sosem történt semmi komoly. Persze a fejemben igen és ez hatalmas orgazmusokat okozott, de inkább stimulálóként voltak jelen, és csak az agyamban, mint a valóságban. Mindig szívesen játszom el a gondolattal, hogy szeretőjévé leszek egy nős, 40-es férfinek, de ezt is csak az elutasításért, mert tudom, hogy a végét a szenvedés jelentené, a könyörgés, a dühös szex és kiabálás. Valami olyasmi, ami a sznvedéllyel, vagy a szenvedély végével jár. Mint amikor nem tudjuk, hogy hol vagyunk, magunkhoz térve az ájulás után. Ezekre a fantáziákra is szükségem van. Csak nem értem, miért… A valóságban ott vannak az idős urak, az apám barátai például. Jól szituált, zömében cégtulajdonos férfiak, a feleségüket mind megcsalta már és talán épp ezért olyan izgalmas velük. A kedvencem egy nagyon magas, roppant férfias testalkatú ember, több, mint 30évvel idősebb nálam. „Édesnek” hív és mindig megsimogat, ahol ér. Ha mellettem ül, a combom. Ha egymás mellett állunk, átkarol, vagy a hajamba túr. Az a kedvencem. Nagy keze van, erős. Ahogy a hajamba nyúl elképzelem, hogy megmarkolja és hátrahúzza a fejem. Egyszer elég sokat ivott és távozás előtt úgy adta a kötelező puszit, hogy el kellett hajolnom, hogy ne menjen „illetlen” helyre. A másik kedvencem nem a tipikusan férfi jegyeket viseli magán, de nagyon kellemes ember. Neki csak „bébi” vagyok, ami egy viccelődésből maradt meg. Az illatomat szereti a legjobban. Sokszor csak odahajol a nyakamba és mélyen magába szív engem. Persze, hogy felizgat… Mégsem kezdnék velük, az a baj, hogy nem szeretem, ha valami tényleg meg is történik, mert akkor nincs visszaút. Jó ott lebegni a határvonalon, ami feszültséget kelt, mert megtehetném, de mégsem teszem. Miközben saját magamat kínzom az édes tagadással, ami még inkább gerjeszti a vágyat. Nos, igen. És az apa-komplexusom sem elhanyagolható…

Édes tudatlanság

Posted on by Lulu

A dolgok pillanatnyi állása alapján azt gondolom, hogy irreális érzelmekre vágyom. Nem csak most, mindig is így voltam ezzel. Úgy akartam szeretni, hogy fájjon, hogy minél jobban érezzem. Még sokkal fiatalabb, kevésbé elkényelmesedett időkben arról fantáziáltam önkielégítés közben, hogy tányérok törnek, pofonok csattannak, kiabálás és egymásnak esés. Egymás felfalása, bekebelezése, megsemmisítése… Sok túlzás, sok irracionalitás, tömény érzelmek. Amikkel nem lehet együtt élni, sem elviselni, mert felemésztenek és megfojtanak. Az érzelmeket pillanatoknak gondolom, a pillanat pedig határtalan.
De persze, hogy is lehetne másképp… A tudomány szerint inkább férfi, mint női agyam van és rendelkezem az ikrek fajspecifikus jellemzőivel. Nekem az agyam az első, mindig is fontos volt a dolgokat értenem, ismernem, sokszor szó szerint rám tör az éhség az újdonságok iránt, melyek kitágítják a tudatom. Tudni akarom, mi miért történik, meg kell tudnom nevezni valamit ahhoz, hogy megértsem. A gondolkodásom tárgyává kell tennem a körülöttem zajló világ minden részét. Ez éltet, nem pedig az érzelmek, amik ugyebár irreálisnak tűnnek számomra… Persze a kettő összefügg, mivel nem tudok mit kezdeni az érzelmekkel, de mégsem iktathatók ki, szélsőséges formában kapom el őket. Ennek a színtere pedig a szexualitás. Nem túl meglepő, így lesz a világ középpontja a szex… Ami alkalmat ad arra, hogy a tudat kikapcsoljon és a gondolat háttérbe szoruljon. De ez csak átmenet, amit mániákusan űzök és próbálok fenntartani -hiába. Közben pedig menekülök minden elől, ami konzerválni akarná a stabilnak mondható helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy az idegen ágyban ébredés egyszerűen képtelenség. Szellemi partner kell, különben nem is tudom partnernek tekinteni, hiszen az agyam a domináns…Ördögi kör.

Óda a combfixhez

Posted on by Lulu
Azt hiszem, lassan szakrális jelentőséget fogok tulajdonítani a fehérneműknek, de tényleg nagyon boldoggá tud tenni egy új darab vásárlása. Már maga a felfedezés is, amikor nem is akarok venni, de alaposan felmérve az újdonságokat, (már megint) rátalálok egy (na jó, kettő) otthagyhatatlan combfixre és onnantól kezdve a meccs eldőlt, a csipke győzött.
Következik a boldog próbálgatás, az elégedett kép, amit a tükörben látok és minden szép és nyugodt és euforikus a nap hátra levő részében. Szerintem a harisnyagyártó cégek minden bizonnyal istent szolgálják… A combomat körülölelő csipkerész legalábbis isteni érzés.
Csak azt nem tudom, mihez fogok kezdeni az egyre tornyosuló harisnyaheggyel. Szerintem, ha a nap minden órájában másikat viselnék, akkor is kitartana egy darabig a készlet. Be kell ismernem, függő vagyok. És eszem ágában sincs elvonó terápiára járni…