Szex

Best of…

Posted on by Lulu
Mint nagybani pornófogyasztót, már-már örömmel tud eltölteni, ha csemegézés közben valami érdekességre bukkanok. Most, hogy a hétvégémet a pszichoanalízisnek szenteltem, a filmekben is óhatatlanul a tudatalatti vagy szimbolikus mozdulatokat figyeltem. Nemrégiben tűnt fel, és nem is láttam csak egy-két filmben, hogy a férfi a női mell simogatása közben körömmel piszkálta, vakaráshoz hasonló kézmozgással elkaparta a mellbimbót. Erre felfigyeltem akkor, hiszen a saját mellemre, mint a fájdalomokozás általam elfogadott színterére szoktam gondolni, ami egyébként önmagában is érdekes, hiszen nem kell túl mélyre ásni a pszichológiába, hogy tudjuk, mit jelent a(z anya)mell és a tőle való elszakadás. De épp ezért tartottam érdekesnek ezt a bántó- megsemmisítő férfiközeledést is a duzzadt mellbimbóhoz, ami ágaskodva kínálkozott szopogatásra. Valószínűleg a filmben az ezzel egyidőben mélyen szájbahatolás is valamiféle pótkielégülés igénye miatt történt, amit azért teszünk, hogy csökkentsük a nyomorunkat, vagy legalábbis ne engedjük tudatosulni.
Amit a filmekben figyelek mostanában, az a férfispriccelés módja, körülménye, helye. Az arcra élvezést mindig is unalmasnak tartottam, és azt is, amikor a nő látszólag a szájába engedi, de rögtön ki is köpi, látványosan finnyáskodó idétlen szájmozgással. Nem vagyok lenyelés-párti, de sokkal izgalmasabbak az olyan befejezések, ahol a nő szájában van a farok és mi nem vagyunk szemtanúi az élvezésnek, csak látjuk a nő szájából kicsorduló fehérséget.
Persze ennél ínyencebb jeleneteket is látni. Pár hónapja láttam, és azóta is a kedvenceim közé tartozik egy olyan kilövellés, ahol a nő arcára ún. folpackot, tehát az átlátszó féle fólia egy darabját helyeztek, a szája nyitva volt, a férfi pedig beleélvezett, nem ért a fólioához, csak kiverte a farkát, a gecicseppektől pedig a pillekönnyű anyag belemélyedt a tátott szájba és hozzátapadt a nő nyelvéhez. Akitől viszont megtagadták a férfi örömét, hiszen a saját bőrén nem tapasztalta a finom melegséget…
A tükrös példa sokkal jobban kifejezi a pornó férfidomináns világát. Ettől függetlenül éppen ilyen a másik örökbecsű darab, amiért rajongtam élvezés közben. A tükör klasszikus pornókellék, de korábban még nem használták ki ilyen „tökéletesen”. Legalábbis az általam látott filmekben. Az történt ugyanis, hogy a nő a tükör előtt ült az asztalon, ahol a férfi dugta őt, majd szopás következett és végül az élvezés. A férfi elkapta a farkát és a tükörre verte. A nő kötelességtusóan hajolt oda és elkezdte nyalogatni a lassan lecsordogáló gecit. Ennek a jelenetnek az iróniája izgatott fel, ahogy a nő izgalmat színlelve(?) és a saját tükörképét bámulva nyalja fel a férfiterméket… Mentségére szóljon, hogy nem tudhatta

A csipke rejtélye

Posted on by Lulu

A minap egy olyan felvetést olvastam, ami szerint a különböző szexuális fétisek, melyekért a férfiak rajonganak, úgy mint pl. a női láb és ennek csipkés ésvagy tűsarkú kellékei, de nagyon jó példának bizonyul a felcsatolható pénisz vagy egy egyszerű vibrátor, melytől hátsó támadást várnak a nőktől (határozottan heteroszexuális létükre!), mind a kasztrációs félelmeik szüleményei. Plusz ebből fakadóan nem mások, mint péniszpótlékok. Először nagyon nagy butaságnak tartottam, de nem feltételnül az. Az első problémám az volt, hogy nőként túl sok férfiak által a női testen favorizált kiegészítő hat rám izgatóan. Aztán rájöttem, hogy én erre büszke vagyok, hogy imádom, hogy ezzel a férfiak zömének érdeklődését felkeltem, hogy pont azzá válok a közös rajongás révén, amit ők akarnak. Úgy, hogy tudom, hogy a nők többsége nem foglalkozik ilyesmivel, vagy megpróbálja magára erőltetni, de képtelennek bizonyul rá. És nem érti, a férfi miért kér tőle ilyesmit, és nem értik miért nem jó a szex vagy, hogy miért nincs szex. Csak akkor felmerül a kérdés, hogy mit akarok túlkopmenzálni azzal, hogy péniszpótlékokba bújok. Miért gondolom azt a fehérnemű bolt előtt elhaladva, hogy kéne még egy új harisnya, vagy bármi csipke és már nem is tudok szabadulni a gondolattól. De mivé tesznek a göncök? És pláne mennyi ideig tesznek azzá… Korábban is elbizonytalanodtam már sokszor, hogy pontosan mi az, amit mondjuk a fűző jelent számomra, illetve, hogy számomra van- e jelentése, vagy jelentőssé akarom tenni a testem

A női fölényről

Posted on by Lulu
A férfidominancia nagyon vonzó volt számomra és egy időben nem tudtam elképzelni más jellegű kapcsolatot, amiben önmagam lehetek, mint a férfinak való alárendelődésemmel járó viszony. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen azért nem érzem jól magam azokkal a férfiakkal, akikkel ezt megvalósíthatom, mert – gondolom – a nőiségemből fakadó dominanciát kerestem. Hülye dolog az általánosítás, de egy dominánsan fellépő férfi mindig egy kicsit független, nem adja bele magát, csak annyit ad, amennyit megérdemelek, vagy amennyit ő jónak lát. Az én fantáziáimban a férfi pofonvág, megerőszakol, vagy megsemmisít a szavaival, de miután a vágy kielégül, az ösztön csillapodik, csak egy kisfiú lesz, akit nekem, a meggyötörtnek, magamhoz kell ölelnem, és szeretnem kell őt azért, amit tett. És az az a dolog, amit a férfiakból hiányolok… A nőkben viszont megvan. A női dominancia sosem hideg vagy érzéketlen, eljátszhatja, hogy nagyon hűvös, de… az a nőiességgel összeegyeztetletlen az én szememben. A férfi számára a világ természetesebb dolga a nő alárendeltként való kezelése. Amikor a nő felülkerekedik a férfin, akár csak egy-egy gesztus által, vagy egy egész éjszakás szex keretein belül, akkor nagyra értékeli a férfi ajándékát, tudja, hogy ez egy áldozat tőle. A végén pedig a legmelegszívűbb és leggondoskodóbb ősanyaként öleli magához az átmenetileg kasztrált férfit. Amikor a férfi dominálja a nőt, az mindig a nőről szól leginkább, az ő határait és tűrőképességét teszi próbára, amikor a nő kerekedik fölül, az egy sokkal összetettebb játék és mindkettőjük számára komoly tétje van. Mindketten sokkal többet áldoznak a másikért, ezért sokkal kölcsönösebb is. Felelőtlenség azt mondani, hogy több benne a szeretet, mert nem hiszem, hogy ez igaz. De – és fontos, hogy nem a pénzért dominákról vagy túlkompenzálásból fakadóan szadista „nőkről” beszélek – mindenképpen több gyengédség van benne, mert szerintem éppen ez a mozgatórugója annak, aki ösztönösen viselkedik dominaként.
És tudom, hogy minden a testről szól és a tökéletes kielégülés utáni hajszáról, de remélem, hogy tényleg így van vagy legalábbis valami ehhez közelálló dolog ez, különben borzasztó domina lennék

A játék hiánya

Posted on by Lulu
Roppant izgalmas képeket találtam, ami meghozta a kedvem az íráshoz. Pedig az égvilágon semmi közlendőm nincs. A testem azt dörgöli az orrom alá, hogy eléggé kimerültek az érzelmeim elvarratlanságuk, feldolgozatlanságuk és kimondatlanságuk okán. Így mostmár nem csak mondanom kell a továbblépést és nyitottságot, hanem úgy is kell tennem. És nem pofozkodnom, amikor ott a lehetőség, nyilvános bocsánatkérés érte. Olyan ösztönösen jött, hogy amikor leesett, hogy a kezem mire készül, először megállítottam. De ennél sokkal jobban meg akartam tenni, mert másodjára már nem sikerült. Gondolom, a tudattalanomnak jó oka volt rá, hogy a rajtam fekvő „állat” felé ilyen gesztussal lépjen fel, így nem is firtatom. Csak meglepődtem, hogy milyen jól esett…
Egyébként nagyon nehéz egy új embert magamba fogadni, aki idegen, akivel (még) nem is akarok lenni és aki el akarja törölni azt, ami jó volt és működött és kiszámítható-jól bejárt-ismerős volt. Dehát az elején erőltetni kell egy kicsit, amíg természetessé nem válik… Hát, történjen, aminek történnie kell.
Jaigen, nemrégiben találkoztam egy sráccal, és azt kellett megállapítanom, hogy a férfiak elég bután gondolják, hogy csak azért, mert a nő egy szexuális célzatú kereső oldalon van fent, az ég világon semmilyen hódítást nem igényel és annyira ki van éhezve, hogy csak szétteszi a lábát, még kérni sem kell. Szerintem ez így nem működik, a csábítás, a közeledés, hogy akarom, de kicsit még húzom a percet és magamon tartom még a ruhát stb. Egyébként is az a legérdekesebb része, amikor már tudjuk, hogy meg fog történni, amikor minden átbillen egyik pillanatról a másikra. Ha eleve átbillentnek gondoljuk, akkor mitől lesz érdekes egyáltalán?
És tudom, hogy az érintett lány olvas, a kedvéért elmesélem, hogy mostanában kezd izgatni a hármas felállás, persze engem mindig csak adott motívumok izgatnak. De a férfi két nővel jellegű dologban sosem láttam különösebb fantáziát és a nőért akartam. A férfi jelenlétet pedig azért fogadtam el, mert mégiscsak ő a közös bennünk. Viszont nagyon szimpatikus jelenet a hanyatt fekvő első számú nő, fölötte éppen fordítva a kettes számú nő, akit a férfi a klasszikus pózban (ártatlanabbak kedvéért: hátulról) dug. Az egyes számú nő pedig belenyal a dugásba. Szerintem ez nagyon érdekes és izgalmas felállás…
Más nincs, illetve megtudtam, hogy sznob dolog „sorkizárt” üzemódban írni, de legalább a sorokban rendet kell tartani szerintem. Továbbá! Akinek sok kellemes pillanatot szereztem írásaimmal, nyugodtan meglephet gésagolyókkal karácsonyra :)

Spermát nyalni, lenyelni…

Posted on by Lulu
Kedvem támadt a vibrátoromhoz a minap és megint rájöttem, hogy nagyon tetszik a testem termelte nyálka. Eleve úgy szeretem, ha van elég időm és türelmem, vagyis a testemnek van elég türelme, hogy kivárjuk, amíg kellően nedves leszek. A vibrátort bevetve némiképp könnyebb ezt elérni. Utójátékként szoktam lesimogatni róla a sűrű, rátapadt nedveket. Ahogy végighúzom rajta az ujjam, a nyálka megtapad a bőrömön, és már onnan akar lecseppeni, de csak nyúlik és húzódik, amíg a nyelvemmel el nem kapom, vagy egyszerűen a számba csorgatom…Mint ahogy az is mindig tetszett, ha a férfi szájából vagy ujjáról kóstolhatom meg a saját ízem. (A véremről nem is beszélve.) Talán az intim-jellege miatt…
De ez a nyállal is így van, sőt a spermával is. Nem véletlenül voltak kedvenc pornó-jeleneteim kezdettől fogva az öklendezve szopások, bár akkor még csak csodálkozva néztem a mindenhol csurranó-csöppenő sűrű nyálat. A tapasztalat szerencsére csak még inkább megszerettette velem a dolgot. Van benne valami állatias, olyan értelemben, hogy minden illemet és konvenciót nélkülöz. Hogy szabadon csoroghat a nyálam és nemhogy nem zavarba ejtő, de még izgalmasabbá teszi a dolgot. A spermát pedig le- és/vagy felnyalni, szétkenni és az ujjamról leszopogatni, a férfi kezére csöppenő maradékot lenyalni… Amíg a szájba élvezéshez nem voltam elég érett, az érdeklődő kóstolgatást addig sem hagytam ki sosem.
Megint ugyanaz tehát. Nyalni, lenyalni, lenyelni, megkóstolni… mindent a számmal csinálok, úgy látszik. Vagy legalábbis, az izgalmas dolgokhoz köze van a számnak. És általában mindig erre a megállapításra szoktam jutni. Talán tovább kéne már lépnem a pszichoszexuális fejlődés anális szintjére…

A vágyról

Posted on by Lulu
Olyan elcsépelt dolog a vágyról beszélni. Sokkal aktuálisabb téma az elfojtására irányuló minden törekvés. Ha úgy tetszik, az elfojtás vágya. A vágy alatt a másik ember iránti viszonyt értem. Persze csak akkor, ha a másik ember valóban jelen van ebben és nem korlátozódik az egész magára a viszonyra. Vagy magára a vágyra -mint vágyni a vágyat. Végülis önmagamra is tudok vágyni és ez sokkal kevésbé zavarbaejtőbb, mint amikor külső tárgyra irányul a törekvés, mert az önfegyelem mindig éber. Akkor is, ha úgy érzem, annyira túlcsordulok, hogy már semmi nem számít és nincsenek következmények. Egyszer láttam egy filmet, amiben egy szerelem sem teljesült a valószínűtlen szerelmi háromszögben. Az egyik szereplő azt ordította a másik képébe, hogy „nem érted, hogy levegőt sem kapok nélküled?” Én ezt akkor a szerelemmel azonosítottam, most sokkal inkább hajlok afelé, hogy csak a vágytól ordítunk ilyesmit a másiknak. Szerintem én túl sokat fojtok el…
A pusztán testi vágy a kielégülésre egy nagyon érdekes dolog. És alapvetően ironikus, de csak utólag vagy talán már közben is érezhető, hogy azért ez az egész testen kívül -fölött- álló dolog teljsen abszurd. Csak el akarok élvezni, de még mindig ott mászkál a húgom az ajtó előtt, az anyám pakolja a frissen vasalt ruhákat vagy egyszerűen csak csörög a telefon, ami mindig ilyenkor a legkitartóbb. Meg szoktam mosolyogni a zavaró körülmények elhárítására vonatkozó próbálkozásaimat, a türelmetlen fel-alá mászkálásomat, hogy tizedszer is felhívom a készülődő húgom figyelmét az órára és hogy el fog késni, ha nem siet. Na és persze ott a csalódottság, hogy a letöltött pornó minden nyögését hallani akartam, de mégis beállított hozzánk valaki és gondosan le kell némítani mindent. Ez a világ legdühítőbb történése tud lenni.
A legszomorúbb pedig például az, ha a testem nem hagy békén a követelőzésével és kicsikarja a maga idő előtti, semmitmondó orgazmusát, amiről pontosan tudom, hogy nem így akarom, nem most akarom, tudom, hogy utána kellemetlenül érint majd, ha tovább akarom simogatni a pinám és azt is tudom, hogy elmarad a bensőségesség érzése. Ami talán furán hangzik, de mégis része az önkielégítésnek.
A másik iránti vágy is ilyen legtöbbször, ezért kell elfojtani. Hiába érzem, gondolom, akarom, hogy megőrülök tőle és érte. Meg vagyok győződve róla, hogy a másiknak is akarnia kell, válaszolnia kell a testemre, közben meg nem akarom engedni magam, mert nem akarom, hogy csak ennyi történjen. Pedig nem is csak ennyi történne, de a testem erre emlékeztet. Viszont nem tudom, mitől lehetne kiszámíthatóbb vagy biztosabb, ha tulajdonképpen még önkielégítés közben sem vagyok mindig ura a testemnek…

A fenekébe nyúlni

Posted on by Lulu
Még egy szörnyű folyamat zajlik bennem, amit sosem gondoltam volna, hogy felmerülhet egyáltalán. Amióta az eszemet tudom, tehát amióta a szex foglalkoztat, a férfi segg, mint olyan, mindig tabu volt. Nem ért semmilyen megrázkódtatás, vagy kellemetlen élmény vele kapcsolatban, de mégis tudatosan kerültem, és tulajdonképpen most is csak épphogy kerülgetem még. Valószínűleg a saját fenekemből kiindulva alakult így, hiszen, ha abba nem voltam hajlandó nyúlkálni, akkor egy másik emberébe pláne nem.

Csak aztán volt elég „bátorságom” ahhoz, hogy saját tisztaságomról meggyőződjek, és ezért elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy akkor a másik sem lehet különböző… Érdeklődésemet fokozza az az ettől teljesen független barátság, amit a férfi herékkel tartunk fent, hiszen onnan már csak egy köpés- szó szerint, meg egy nyalás- és máris felfedezetlen helyekre jutunk. Egyébként sokáig fel sem merült bennem, hogy magán a farkon kívül máshol izgatható a másik nem, illetve nem tudtam mit kezdeni a többi részével, de szerencsére egyikük volt oly kedves, és elmagyarázta, hogy márpedig az nagyon is jó, ha az ujjaimmal megmarkolom az ő heréit, hát még ha masszírozásra emlékeztető mozdulatokkal el is játszom velük. -Így? -Igeeen, úúúgy. Szájjal eljutni odáig mégis sokáig tartott, pedig milyen közel van. Leginkább az volt hosszú idő, hogy magamévá tegyem a mozdulatot, vagyis, hogy mindezt én akarjam. De visszatérve a fenékbevágó kérdéshez, idő kérdése csupán. Egyre gyakrabban választok ennek megfelelő jelenetet a pornóoldalakon is, és a fantáziámban is gyakran megjelenik. de csak a nyelvemben gondolkozom ilyenkor. Ami érthető, egyértelmű orálisan fixált hozzáállásom miatt. Egyelőre viszont, ha metenném, akkor kedvességből tenném meg, vagy kíváncsiságból, ami számomra nem az igazi. Ha majd olyan élvezettel nyalintok oda, amilyen élvezettel én fogadom a fenekemet érő nyelv érintését, akkor egy kicsit megint több/kevesebb, mocskosabb/ letisztultabb, gátlástalanabb, vonzóbb…stb. (a megfelelő részt majd aláhúzom utólag) leszek

A gondolat teremtő ereje

Posted on by Lulu
Megint túl sok nekem a blog és gondolkoztam azon, hogy nem folytatom, vagy legalábbis felfüggesztem egy időre. Túlságosan egy irányba indultam vele, amiről viszont nem mindig lehet írni, mert ezer más dolog is feladat, amik egyszerűen nem hagyják szóhoz jutni a testet.

Aztán kedvenc barátnőm jelezte, hogy látni szeretne már, és némi vásárlással kötöttük egybe a randinkat. A körút során cipőt kerestem, ami mindig jó alkalomnak bizonyul arra, hogy minden tűsarkút végigpróbáljon az ember lánya, hogy ezáltal felélénkítse érzékeit. Ezt hívják látens fetisizmusnak(?!). A melleim közé bújó barátnővel tölött nap önmagában is elég, hogy a vágyaim életre keljenek, de a korábban bejelentett és várva-várt fekete csipkefűző is megérkezett. Az az okozota lelkesedés pedig menthetetenül íráshoz vezetett. Pedig az utóbbi időkben a fantáziám a fájdalommal foglalkozik. Na jó, a fájdalom egy számomra érdekes aspektusával, mert a fájdalom önmagában sosem vonzott. Viszont láttam egy filmet, amit nem ajánlok, ezért nem is részletezem. De egyik jelenetében bemutattak egy fotósorozatot egy együttlétről, ahol a férfi a nő nyaka és feje fölé leszorított csuklói köré tekerte az övét. Ledöbbentem, először is azon, hogy milyen szép képek. Másodszor, hogy engem ez felizgat. Korábban féltem a komoly fájdalmat ígérő eszközöktől. És ez most is azért tetszett meg elsősorban, mert nem fájdalom okozására használták közvetlenül. Ettől függetlenül nem nehéz érezni a nyakamon (combomon, fenekemen, mellemmen…stb.) az elképzelt szorítást, ahogy a hideg, érdes bőr belevájja magát a húsomba. És megint visszatértem a dominanciajátékokhoz, amelyek nagyon kedvesek számomra, mint azt újra és újra felfedezem írás közben is. De leginkább a nyak miatt, azt hiszem, mert az már nem játék. Elsődlegesen a levegő útja záródik el, másodlagosan a csigolyák károsodhatnak, ha elkapkodja az ember, tehát van tétje, még akkor is ha nincs. Van, amit nem lehet kiiktatni a tudatból, minden bizalom ellenére sem. Ugyannakkor izgalmas felhangot kap a szexuális együttlét, ha egy kicsit többről is van szó, ha ilyen keretek között teszem próbára a másikat elsősorban, de magamat is rögtön utána. Keveredik ez a kiszolgáltatottsággal, de még inkább a másikba felé kialakult végtelen bizalom számít. És ha ő a nyakamra teszi a kezét, akkor felemelem a fejem és így kínálom fel magam. Ha pedig a derékszíját fűzi köré, és finoman meghúzza, akkor maga a történés, a mozdulat, a gesztus, ahogy hozzám ér, az ő tudatállapota és az enyém… ez mind együtt tesz őrülten nedvessé. Természetesen nem fuldokolni kívánok puszta élvezetből, az még nekem is sok lenne. Csak valami olyasmi jár a fejemben, hogy dugás közben mögöttem térdel, és a kezében ott van a derékszíj vége, amivel néha megszorítja a rögtönzött nyakövermet, épp csak annyira, hogy elakadjon a lélegzetem és a pinám összeránduljon a farkán. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan fogjam vissza magam, hogy adódó alkalommal, ne azzal kezdjem, hogy mosolyogva-nedvesen szép lassan kihúzom azt az övet a nadrágból…

Telefonszex

Posted on by Lulu
A 06 90- korában ki kell állnom a telefonszex nyújtotta lehetőségek és előnyök mellett. Merthogy én űzöm, méghozzá rendszeresen és elég fiatal korom óta. Mint minden, ez is az internet miatt van. Beszélgetek valakivel, felhív, megnevettet, az érdeklődés felélénkül, vággyá alakul, ami természetes, hiszen minden férfi- nő kapcsolat (és néha egyéb párosítások is) alapvetően a szexre, eredendően a fajfenntartásra irányul. És van, amikor az online ismerkedés egyszerűen a vágyak kifejezésébe torkollik. Pontosabban a vágyak kifejezésének vágyába.
A telefonszex egy nagyon bizalmas és nagyon gátlástalan dolog. Sokszor előfordult már, hogy egy ismerkedő beszélgetés a szexre terelődött, éreztem a hangján a változást és én is nedves lettem, mégsem léptünk át egy határvonalat. És nehéz eldöntenem, visszagondolva, hogy a gátlásosság vagy a bizalom hiánya okozta a feszengve megtorpanást.
A bizalomra azért van szükség, mert a fantáziám egy darabját akarom a másikkal megosztani, illetve a fantáziáinkat egy közös pontban összeereszteni. Tudnom kell, hogy kimondhatom, amit az agyam mondani akar, biztosnak kell lennem a másik befogadókészségében. Közben végig figyelnem kell rá, hogy tudjam, hol tart, velem van-e, át kell-e vennem az irányítást vagy inkább hagyjam magam. És mindezt a hangján keresztül.
Amire az én hangom a válasz. Mert nincs más jelen, nem tudok a testemmel reagálni a kezdeményezésére, és ezért fontos a gátlások félredobása: ki kell tudnom mondani, mi az, amire gondolok, amire a testem gondol. És igen, néha borzasztóan nehéz kimondani dolgokat. Sokszor zavarba jövök tőle. De szeretem, hogy van egy fórum, egy csatorna, amin keresztül, ha nem is világgá, de szétkürtölhetem mindazt, ami a fantáziámat felélénkíti.
Ezért tartom érdemesnek egyébként a telefonszexet, mert lehetőség, hogy beszéljek dolgokról felizgultan, és megosszam egy másikkal. Kipróbáljam, mi az, amit még elbír a fantáziám, és hogy a válasz-gerjedelem megerősítsen abban, hogy ez így jó. Sok dologra nyitottá tesz, mert épphogy csak eljátszom a gondolattal, de mégsem történik meg. Viszont megfelelő hanggal a vonal másik végén elérhetem, hogy mindaz, ami nem csak átfut rajtam egy-egy alkalom során, hanem bennem ragad, azt nagyobb kedvvel és bátorsággal tegyem meg élőben is. Tehát megtanít kommunikálni a vágyaimat. És a másik felé is nyitottá tesz azáltal, hogy az ő fantáziáját ugyanúgy élvezni tudom, mint a sajátomat, akkor is, ha élőben nem élvezném, mert mondjuk az adott mozdulatsor számomra elfogadhatatlan.
És mi tagadás, van valami elemi pikantériája a dolognak, hogy tulajdonképpen megélem a másik orgazmusának okát, és útját. Valamint kedvemrevaló perverzitás, hogy ilyenkor csupán egy érzékszervemmel érintkezem a másikkal. Már megint a játék

Vedd fel a szép ruhád, viszlek a bálba!

Posted on by Lulu
Legelőször egy sráctól hallottam a fétispartikról pár évvel ezelőtt. Fogalmam sem volt, miről beszél pontosan, drága ruhák, londoni összejövetel, és egy olyan élmény, ami egészében megváltoztat. Emlékszem, ahogy mesélt, csillogó szemekkel, mámorosan, lélekben egészen máshol járt közben. Ettől persze engem nem kezdett érdekelni a dolog, nagyjából tudtam, hogy különböző anyagok, ezekből készült ruhadarabok, kiegészítők és tárgyak már-már vallásos jellegű bálványozásáról, vagy legalábbis ezek szexuális izgalmat fokozó hatásáról van szó.
Persze, logikus, hogy nem folytam bele, ha az ember másokkal él együtt, sok mindent nem tesz, mert egyszerűen nincs kedve megmagyarázni. A körülmények nem változtak, de lassacskán kialakultak a szükségleteim a külöböző fehérneműk iránt elsősorban, úgy mint harisnya, kesztyű, különlegesebb bugyik…, cipők- mostanában leginkább ez került előtérbe. A szélsőségesebb dolgokat érdeklődéssel szemlélem, olykor el is bűvölnek, de nem sok közöm van a lakk vagy latex -hogy klasszikus példával éljek- anyagból készült darabokhoz.
Persze, előfordult már, hogy a régimódi latexből készült orvosi kesztyűbe bújtatott kézzel nyúltam a pinámhoz, a fenekemről nem is beszélve, és izgalmas segédeszköznek találtam, de ennél több tapasztalatom nincs. Mégis vonzódom ehhez a „világhoz”, talán a szélsőségessége miatt, talán mert irigykedem az efféle önkifejezésre való képességért, talán mert szépnek tartom, hogy valakinek igazán örömet okoz egy anyag puszta megérintése, izgalomba jön ha erről faggatom…Vagy csak szimpatikus, hogy olyasmiről van szó, amitől ugyan megremegsz, ha megoszthatod valaki mással, de igazából saját magunkról szól, saját magunk kedvéért történik, minket hoz lázba, magunkért tesszük.
A körümények szerencsés összjátéka hozta úgy, hogy elmentem a budapesti fétisparti rendezvények egyikére. Kivülállóként ugyan, mert úgy éreztem, szükségem van rá, hogy biztonságban tudhassam magam, ugyanakkor éppen elszántan akartam, hogy testközelből tapasztaljam meg, elsősorban a ruhákat. Igazán vágytam rá, hogy megérintsek egy latexöltözetbe bújt embert. Kicsit tartottam is az egésztől, de alapvetően felizgatott a tudat, hogy megfogalmazódott bennem egy vágy és megtaláltam a módját, hogy kielégítsem azt. Egyfajta szabadság-tudat, ami elhiteti velem, hogy gátlástalan vagyok, mégha csak pár percről is van szó. Pontosan tudtam, hogy bármi is fog történni az összejövetelen, semmi nem hozhat zavarba, és ezt nagyon szerettem érezni. Nemcsak magam miatt, tudtam, hogy másokat is felizgatok pusztán azzal a ténnyel, hogy én ezt megteszem.
A bulin jól éreztem magam, simogattam latexba burkolt férfitestet, láttam sok szabadon hagyott női mellet, egy gyönyörű meleg párt, akikből elképesztően izgató intimitás és erotikum sugárzott. Bárkivel szóba elegyedhettem, az emberek nyitottak voltak és kedvesek. A párokat irigyeltem, mert jó lenne már egyszer ilyesmit művelni egy szerelmessel. És a sok merész öltözéken végignézve egy idő után már csak arra tudtam gondolni, hogy „én is akarom”. Ez egyszerre volt hihetetlen és ijesztő. Válasszak ruhát, jöjjek el megmutatni, aztán újabbat és újabbat, és azokat is mutassam meg… Olyan könnyű fogságba esni. Saját akaratunkból