A kötél minden egyes lépésnél dörzsöli a puncimat, és persze valamennyire izgatja is – de az első helyen a fájdalom, a szorítás, a dörzsölés áll. Nem merem tovább kérlelni, nehogy még jobban megszorítsa, de abból, ahogy kapkodom a levegőt, ahogy nyöszörgöm, érzékelheti, nem túl kellemes élményben van részem. Ámbár nem is ez volt a célja.
Nem a ház előtt állt meg a kocsival – át kell sétálnunk a parkon, ráadásul láthatólag nem siet. Most szólít fel arra, hogy meséljem el, mi történt tegnap Tamással. Minden részletet hallani akar, a legapróbb momentumot is. Hihetetlen: az élmény, amikor átéltem, még csak különösebben érdekfeszítőnek sem volt mondható, izgalmasnak vagy izgatónak különösen nem. Most viszont, ahogy beszélek róla, ahogy újra és újra belekérdez, egyre jobban felizgulok.
Állj meg – szól rám, és ő is megáll, körülnéz. A park egy különösen elhagyatott részén vagyunk. Húzd föl a ruhádat – mondja, én pedig alig hiszek a fülemnek. Idegesen, remegő kézzel húzom fel, amikor folytatja: „Fordulj körbe. Lassan.”
Amíg megteszem, lehetőségem van arra is, hogy körülnézzek: látom, hogy nyoma sincs embereknek. Amikor újra szemben állok vele, utasít, hogy az ujjamat dugjam be keresztben a kötél alá a puncimnál. Megteszem, ő pedig húzni kezdi a kötelet. Fáj az ujjam, és közben egyre jobban nyomja a puncimat, ami izgat, és közben folytatnom kell a mesélést. Egyre jobban fáj és egyre izgatottabb vagyok. Rámszól, hogy hagyjam abba, most be kell nyúlnom két ujjammal a puncimba, de úgy, hogy egyik ujjam a kötél egyik, másik a másik oldalán hatol be. Ez persze azt is jelenti egyben, hogy valójában jóval nagyobbra kell tágulnia a puncimnak, mintha egyszerűen csak két ujjal nyúlnék magamba, hiszen a két ujjamat elválasztja a kisujjnyi vastagságú kötél is. Nehezen, de sikerül. Beszélnem kell tovább, közben pedig ki-be húznom az ujjaimat. Nagyon kényelmetlen, és mégis izgató. Egyre kevésbé félek a lelepleződéstől, bár látom, hogy a tekintete néha körbefordul, szétnéz, nem vettek-e észre. Majd egyszercsak ő is hozzám ér. Jobb kezével nyúl felém, hüvely-és mutató ujjai közé csippenti a csiklómat, és dörzsölgetni, szorongatni kezdi.
„Mit gondolsz, mit fog mesélni holnap Tamás a munkatársainak? Úgy mondd el, ahogy szerinted ő mesélné!”
„El… el fogja mondani, hogy megbaszta a vezérigazgató titkárnőjét… hogy lejöttem hozzá, és addig ugráltam körülötte, amíg belém nem vágta a farkát… nem volt rajtam bugyi, és már előre odakészítettem egy óvszert… már délelőtt is látszott, hogy totál rá vagyok izgulva.. este pedig már nem bírtam tovább…. és amikor elkezdett baszni, szinte azonnal elélveztem… látszott, hogy ki vagyok éhezve, alig várom, hogy végre megdugjanak… és aztán addig baszta a pinámat, míg újra elélveztem…”
Miközben dadogva, szégyenkezve elmondom, hogyan képzelem el Tamás beszámolóját, simogatja és dörzsölgei a csiklómat. Nem tudom visszafogni a hangomat: lihegek, sóhajtozom, nyögdécselek.
Rámszól, hogy vegyem ki az ujjaimat. Most már jobban hozzám fér, egyre erősebben dörzsöl, majd váratlanul összeszorítja az ujjait. Felkiáltok a fájdalomtól.
„Mit érzel?”
„Nagyon fáj… kérem… borzasztóan fáj…”
„Szeretnéd, ha elengedném?”
„Igen, könyörgöm… kérem szépen…”
„Mit tennél azért, hogy elengedjem?”
„Bármit, jaj…. kérem…”
„Bármit? Megdughat bárki, akinek engedem, bárhol, bármikor? Bármit megtehetek veled? Bármit beledughatok a pinádba, ami csak az eszembe jut? Bárhol, bárki előtt, bárhogyan megalázhatlak?”
Csorognak a könnyeim, annyira fáj, ahogy a csiklómat szorítja.
„Igen, igen, igen…”
Ebben a pillanatban elengedi – váratlanul, megdöbbentő élményként ér, hogy egy pillanatra még erősebb fájdalmat érzek, mint eddig, olyan, mintha ostorral csaptak volna rá. A következő pillanatban lüktetni kezd, érzem, ahogy áramlik benne a vér.
A keze közé veszi az arcomat. Miközben hozzám beszél, érzem a puncim illatát a bőrén.
„Mindazt, amit elmondtam, megtehetem. Bármikor, bárhogyan. Nem azért, mert te fájdalmadban beleegyeztél, hanem mert már ezt sokkal korábban megtetted. Most elengedtelek, de nem azért, mert könyörögtél, vagy mert igent mondtál. Te minden pillanatban azt teszed, amit én akarok. Ha akarom, szenvedsz, ha akarom, könyörögsz, ha akarom, sikoltozol – ha úgy akarom, akkor sem sikoltozol, amikor ennél sokkal nagyobb fájdalmat okozok neked. És ha úgy akarom, hát felizgulsz. Talán el is élvezel…” – miközben ezt mondja, lassan rásimítja a tenyerét a szeméremdombomra. Valamit igazít a kötélen, félrehúzza, és rászorítja az ujjait a csiklómra, az ajkaimra. Még érzem a fájdalmat, de ettől a mozdulatlan, forró tenyértől lassan-lassan az izgalom is visszatér.
„Mi lenne jobb, ha újra megdugnám a fenekedet, ha egy tollacska lenne a puncidban, vagy ha Tamás baszna meg?”
Nem tudok válaszolni… Tamástól irtózom, a toll csak felizgat, a legjobb az lenne, ha ő és csak ő foglalkozna velem… de a fenékbedugás fáj, közben pedig izgat, mert semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy ugyanezt a puncimban is csinálhatná… Elmondom a gondolataimat, nehogy megbüntessen, amiért nem válaszolok.
Nem szól semmit, ujjai ki-be járkálnak a puncimban, néha a csiklómat simogatják. Valahányszor hozzáér, összerezzenek, félek attól, hogy újból megszorítja. Minden egyes rémült rezzenésemre újbóli érintés, finom szorítás a válasz, mintha élvezné a félelmemet. És közben izgulok, egyre jobban. Dörzsöli a puncimat, a csiklómat, az ajkaimat, néha belém is nyomja egy vagy két ujját. Néha annyira erősen feltolja, hogy szinte felemel vele: bár magas sarkú szandálban vagyok, még így is lábujjhegyre kell tornáznom magam. Kicsit fáj, amit csinál, kiszakad belőlem egy kis nyöszörgés, de nem merek tiltakozni, nehogy abbahagyja, hiszen annyira, annyira jó…
Három ujja jár már bennem, feszít és nyom, simogat kívülről, egyre jobban élvezem, lihegek és kiabálok, hátrahanyatlik a fejem, érzem, ahogy testem elemelkedik a földtől egy újabb erőteljes nyomás hatására, feljajdulok, a következő pillanatban újra kint van a keze, csak kívülről simogat, alig várom, hogy visszadugja, bárhogyan is, de csak nem teszi, simogat, simogat, végre, végre hirtelen, gyors mozdulattal, szinte erőszakosan, újra három ujjal nyomakszik belém, hatalmasat élvezek, ebben a pillanatban ki is rántja az ujjait… kicsordul a könnyem, de a következő pillanatban már bennem is van a farka, kőkemény, és csak kefél megállás nélkül, az orgazmusom ott folytatódik, ahol abbahagyta, lüktet, hullámzik a hűvelyem, csorog a könnyem, érzem, ahogy benyomja az ujját a fenekembe, de most ez sem fájdalmas, csupa nedv, és csak egyetlen ujj, ez is izgat, és közben kefél fáradhatatlanul, újabb és újabb ritmusra… Kétszer-háromszor is elélvezek, az utolsónál pont egyszerre vele. Nem húzza ki rögtön, kiélvezi és kiélvezem az utolsó, pici lüktetést, összerándulást is.
Zsebkendőt ad, hogy letisztítsam magam, leszedi a kötelet és eldobja, majd rámparancsol, hogy menjek előtte. Nem is bánom, örülök, hogy nem látja az arcomat, vérvörös vagyok, a szememen, de talán a fülem hegyén is látszik, mekkorát élveztem az imént, hogy milyen hihetetlenül jól érzem magam azok után, hogy megkínzott és porig alázott.
Pár perc után odaérünk a kocsihoz, beülünk. Az órára pillantok. Még csak háromnegyed tíz.
Étienne úr nem egyedül vár ránk: mint kiderült, valamiféle átszervezést hajtottak végre a cégnél, amelynek következtében ő bekerült az elnökségbe, ami egyfelől nekünk nagyon jó, hiszen velünk kapcsolatos korábbi pozitív tapasztalatait így a legfelsőbb fórumot terjesztheti, másfelől viszont a folyamatos, szinte napi kapcsolattartást egy új, mondhatni fiatal kereskedelmi igazgató veszi át. A tárgyalás hivatalos hangnemben indul, amitől a társaság mindegyik tagja kicsit furcsán érzi magát, kivéve Vincent-t. Ahogy tellik az idő, úgy alakul ki, vagy inkább: változik vissza a szokásos, jó kedélyű társalgásra. Étienne-t könnyű fordítani, mint ahogy a főnökömet is: mindketten kitűnő ritmusban tagolják a mondandójukat, nem állnak meg feltétlenül minden mondat után, de nem is akarnak mindent egy szuszra elmesélni. Vincent-nel nehezebb a dolgom, gyorsan rájövök, hogy zavarja a tolmácsolás. Később kiderül, hogy lényegében folyékonyan beszél angolul, így sosem szorult tolmácsra eddig. Kizárólag Étienne miatt van rám szükség, aki ugyan a hétköznapi életben szintén jól használja az angol nyelvet, ám tárgyalás során valószínűleg sosem bocsátaná meg magának, ha nyelvtani hibán vagy félreértésen kapnák, így bűbájos akcentussal súlyosbított angoljához csak az ebédnél van szerencsénk.
Nagyon hosszúra nyúlik a beszélgetés, hiszen egyfelől az éppen aktuális ügyeket is meg kell beszélni, másfelől pedig nagyon sok általános információt kell tisztázni Vincent-nel. Aki, mint kiderül, még néhány napig Budapesten marad. Ebéd közben, amikor ráébred, hogy angolul tökéletesen megértik egymást a főnökömmel, megegyeznek, hogy hétfő délelőtt meglátogatja a céget.
Történetek
Szex sztorik, szüzesség elvesztése, történetek, vágyálmok!
Titkárnőből rabszolga 3. rész
Amikor a főnököm befejezi az összes megbeszélését, és már véget érne a munkanap, behív magához. Be kell számolnom mindenről, és úgy egy óra múlva kiderül, ez a felszólítás szó szerint értendő: nem csupán a munkaügyi, üzleti eseményekről, hanem mindenről, ami velem történt, amit éreztem, amire gondoltam, amire és amennyire vágytam nap közben… Természetesen a Tamásos epizódra is sor kerül. A fiókjába nyúl, elővesz egy gumi óvszert, odadobja: Úgy tudom, még bent van az irodájában. Menj le és keféltesd meg magad vele.
„Ne, ezt ne, kérem, könyörgöm, ezt ne…” – magamtól térdelek a lábához, majdnem hason csúszok, és semmi mást nem tudok mondani, csak ezt.
„Azonnal hagyd abba ezt a nyávogást. Órák óta mást sem hallok, mint hogy mennyire kielégítetlen vagy, hogy a pinádra elég lenne rálehelni, attól elélvezne, most meg siránkozol. Mintha nem lenne mindegy, hogy melyik fasz turkál benned… Én nem foglak megdugni, arról ne is álmodj. Szedd össze magad kicsikém, és indulj, de azonnal.”
Feltápászkodom, rendbe szedem a ruhámat. Szédelgek. Bármire is készültem ma reggel, arra, hogy pont Tamásnak kell széttennem este a lábamat, végképp nem számítottam. Magamtól sohasem tettem volna meg: állandóan a nőügyeiről beszél, amelyekkel nem az a legnagyobb probléma, hogy sajnos igazak, hanem hogy miközben minden lányt meg akar dugni, mihelyt sikerült, azonnal kurvának is tekinti őket – és erről lehetőség szerint perceken belül igyekszik tájékoztatni minden füllel bíró ismerősét is.
Lementem az alattunk lévő emeletre, és benéztem néhány – üres – irodába. Végül odaértem Tamáséhoz. Valóban ott volt, tiszta erőből verte a billentyűzetet. Lelkesedéséből arra következtettem, hogy játékszenvedélyét, nem pedig munkamániáját éli ki éppen.
Mit szeretnél, kisédes? – nézett föl.
Vince még mindig szabin van? – kérdeztem hülyén, jól tudva, hogy az illető – Tamás közvetlen munkatársa – csak a jövő héten jön újra.
Persze – állt föl, majd villámgyorsan témát váltott. – Még mindig olyan feszült vagy, mint délelőtt voltál? – kérdezte, miközben hozzám lépett, és kezei elfoglalták szokásos helyüket a derekamon. Most nem húzódtam el, bár ösztönösen majdnem hátrébb léptem. Rákényszerítettem magam, hogy legcicásabb hangsúlyommal válaszoljak: „Háát, egy kicsit még mindig… Tudod, elég fárasztó nap volt, ráadásul volt némi magánéleti problémám…”
„Hm… Tudod, hogy mi a magánéleti konfliktusok legjobb megoldása?” – nézett rám valamiféle, általa bizonyára sármosnak vélt pillantással, amely azonban nem annyira férfiúi bájt, hanem inkább az azonnali dugásra való felszólítást sugározta.
„Nem igazán… Esetleg újabb magánéleti konfliktusokba való belebonyolódás?” – kérdeztem ártatlan tekintettel.
„Nem pont erre gondoltam, bár a „kutyaharapást szőrivel” szerintem sem rossz taktika” – replikázott egyre rekedtebb hangon, miközben a keze már a fenekemnél járt. Valószínűleg nem akart lejjebb hajolni, ezért nem a kezét csúsztatta lejjebb, hanem a ruhát kezdte feljebb húzni az ujjaival. Váratlanul erősen megmarkolta a fenekemet, kicsit szét is húzta, miközben ezt suttogta:
„Imádlak… mindig is erre vágytam… csodálatos a bőröd… az illatod… őrülten jó a feneked, talán csak a lábad múlja felül… bár csak holtversenyben…” – ezzel az utolsó megjegyzéssel egy időre letudta mind az udvarlást, mind a humorizálást. Ahogy végigtapogatta a fenekemet, úgy tűnt, némileg zavarba jött, legalábbis a mozdulataiból erre következtettem. A testem első részére helyezte a hangsúlyt, miközben nekilökött a szekrény oldalának. Ahogy végigsimította a szeméremdombomat, végre rátalált a hangjára: „Affenébe… rajtad nincs bugyi…?”
Készültem, drága… – motyogtam a helyzethez illően.
Hátrébb lépett, és vizslatni kezdett. Figyelmes szemlélőként hamar észrevette a combfix alá dugott kotont. Vigyorogva előkapta, és közben – egyetlen pillanatra – megfeledkezett arról, hogy uralkodjon az arcvonásain. Ekkor nem csupán a szexuális vágy látszódott rajta, hanem valamiféle győzedelmes arckifejezés is: pontosan tudtam, ugyanezzel a gúnyos, lenéző ám végtelenül büszke tekintettel fogja elmesélni holnap a többieknek, hogyan könyörögtem be őt a lábaim közé, mennyire törtem magam, hogy kívánatos legyek, és mennyire igyekeztem mindennel előre készülni, nehogy bármi akadálya lehessen a kefélésünknek – helyesebben annak, hogy ő végre megbaszhasson engem.
Ettől a pillanattól egyébként pontosan erről is szólt az egész. Szó nélkül felültetett az asztalra, majd belémvágta a lompost. Nem túl virtuóz technikával, de nagy erőbedobással és sebességgel lökdösött. Felizgatott puncimnak szinte csak ennyi kellett, már az első pár lökés után elélveztem: ez azonban köszönő viszonyban sem volt azzal az orgazmussal, amit a főnökömmel szoktam elérni. Csak annyi volt, mintha egy görcs kioldódott volna, különösebb élmény nélkül. Tamás azonban még korántsem végzett ilyen gyorsan. Ahogy tovább dugta a puncimat, gondolatban végigéltem a nap közben történteket, és lassan újra felizgultam. Én is egyre lelkesebben mozogtam, próbáltam úgy csinálni, hogy minél beljebb férjen bennem, ám ennek nem annyira technikai, mint méretbeli akadályok állták útját. Ennek ellenére egyre közeledtem a csúcshoz. Hangomon, mozgásomon is érezhette, már csak másodpercek választanak el a második orgazmustól, sőt, mivel éreztem, ő sincs messze, lihegve kértem: „Egy picit, mindjárt ott vagyok…” Esze ágában sem volt várni, sőt, inkább belehúzott – a következő pillanatban el is élvezett.
Legszívesebben üvültöttem volna, vagy megverem. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, amit a főnököm művelt velem. Annak oka volt, jelentősége, súlya: ő mindent kitervelt, mindent tudatosan csinált, méghozzá úgy, hogy én is tisztában voltam vele: ez egy ilyen játék, bevállaltam, viseljem.
Tamással azonban ez csak egy szimpla kefélés volt, mi a fenéért nem tudott várni tíz másodpercet? Vagy legalább miért nem próbálta meg…? Láttam rajta, neki ez egyszerűen nem számít, oda se bagózott, mit csinálok, mi történik velem, mit érzek… Ezt következő szavai is alátámasztották.
Miután megoldotta a gumi problémáját, hozzám hajolt, és elbájoló hangon megkérdezte:
„Jól számoltam édesem, kétszer is elélveztél?”
„Nem, csak az elején egyszer. Most sem lettem volna messze tőle…” – feleltem dühösen, szemrehányó hangsúllyal.
Fülig ért a szája: „Hát akkor majdnem kétszer sikerült…” – könyvelte el, mint hatalmas sikerélményt. Holnapra a „majdnem” szócska is nyilván ki fog kerülni a mondatból…
Nyomott egy gyors csókot a számra, majd elfordult öltözködni. Valami elbocsátó szép üzenet hangulata volt az egésznek, úgyhogy összekaptam magam, és otthagytam.
A főnököm még az irodájában van. Nem kérdez semmit, de látja az arcomat: kielégítetlen vagyok és végtelenül szégyellem magam.
„Holnap szombat, de nagyon jó lenne, ha el tudnál jönni velem egy tárgyalásra. Etiénne úrral lenne egy megbeszélés, Szentendrén az Aquincum Hotelban. Szerveztél már programot holnapra?”
Eszembe sem jut hazudni. Őrület: bár dühös vagyok, megalázott, és borzasztóan félek, mi vár rám, szinte kíváncsian várom, mi lesz a folytatás – és valahol a lelkem mélyén örülök is, hogy nem kell hétfőig várni, amíg kiderül.
„Napközben nincs semmilyen programom, takarítani akartam otthon, és felkészülni az új munkára…” – mondom zavartan.
„Semmi más?”
„Szó volt róla, hogy egy barátnőmmel elmegyünk este moziba… fel kellett volna hívnom ma, hogy megbeszéljük, de elfelejtettem. Valószínűleg azt hiszi, hogy nem aktuális. Még otthonról rácsöröghetek, hogy nem jó nekem azt este… mármint ha olyan sokáig szükség van rám…” – mondom zavartan.
„Nem hiszem, de a biztonság kedvéért jobb, ha lemondod. Vasárnap nem kellesz, azt csinálsz, amit akarsz. Holnap reggel érted megyek a lakásodra kilenc órára. Legyél készen, ugyanilyen szerelésben, mint ma.”
Fekete-fehér pepita miniruhát veszek föl, olyat, amelyik első ránézésre különösen finom szabású kiskosztümnek tűnik: a felső részén aprócska gombok, sőt látszólag még gallér is van. Fekete combfixet veszek, hozzáillő cipőt és ridikült.
Mindennel készen vagyok, amikor csöngetnek az ajtón. Kinyitom, ő áll ott.
Nem szól egy szót sem, nem utasít, csak azonnal felrántja a ruhát. Kötelet vesz elő a táskájából, a derekamra tekeri, majd átvezeti a lábam között, eligazgatja a puncimnál, az ajkaim között. Szorosra húzza, szorít, feszít a kötél, kérlelni kezdem.
Ülj le – szólal meg, most először. Leülök az előszobában lévő kis puffra. A kötél kicsit megereszkedik a pocimnál, úgy tűnik, mégsem olyan szoros: még egyszer meghúzza. Ennek köszönhetően lépni is alig bírok, amikor végül felállok. Visszaigazgatja a ruhámat, megnéz, rendben van-e, és elindulunk.
Titkárnőből rabszolga 2. rész
Fogalmam sincs, hogyan értem haza. Szédültem, alig álltam a lábamon. Képtelen voltam higgadtan végiggondolni a dolgokat, csak azt tudtam: meg kell akadályoznom, hogy ország-világ láthassa a képeimet. Ruhástól estem az ágyba. Azt hittem, nem fogok tudni aludni az idegességtől, de ahogy a párnát a fejem alatt éreztem, valami furcsa kábulat fogott el. Még mielőtt elnyomott volna az álom, tisztán és világosan az agyamba villant valami: megoldás, egy magyarázat, valami, ami rendkívül fontos volt – ám a következő pillanatban már aludtam is.
Reggel egy órával korábban, magamtól ébredtem. Tudtam, hogy volt valami őrülten fontos dolog, ami este eszembe jutott, ám nem tudtam visszaidézni. Gondolkodtam, mi a fenét tegyek. Rákényszerítettem magam, hogy kimondjam: maradnom kell. Nem engedhetem meg, hogy mindenki lássa, láthassa azokat a képeket, felvételeket. Mit számít, hogy utólag perelhetnék? Valószínűleg be sem tudnám bizonyítani, hogy tőle származnak, ő adta ki az anyagokat.
Barackszínű miniruhába bújtam: szerettem ezt a darabot, mert bár testhezsimuló és igazán szexis fazon volt, szabása és mintája a legszigorúbb kritikát is kiállta, olyan igazi-hivatali ruhadarabnak tűnt. Kivéve a hosszát: gyűlöltem a térdig, vagy épp csak térd fölöttig érő szoknyákat – ez is inkább a combom közepét súrolta, mint a térdemet… Korábban milyen örömmel bújtam bele! Most azonban ugrált a gyomrom az idegességtől és a dühtől. Automatikusan belebújtam a bugyiba is, ám azt az utolsó pillanatban levettem. Képtelenségnek éreztem, hogy így, csupasz puncival menjek el a céghez, legyen mégoly közel is. Taxit hívtam, majd felkaptam a blézeremet, ridikülömet, és leszaladtam az utcára.
Amikor beléptem a titkárságra, szinte rögtön éreztem, hogy a főnököm már bent van az irodájába. Nyitva volt az ajtaja, és szinte a levegőben érezni lehetett a jelenlétét. Tisztán emlékeztem, hogy este összesöpörte a képeket, kivette a kazettát, és visszarakta őket a borítékba, majd betette az íróasztalába: most viszont ott díszelgett a tömött boríték az asztalomon.
Kezet mostam, majd leültem az asztalom mellé – vagy inkább lerogytam. Percek teltek el, amikor rádöbbentem, hogy szinte alig veszek levegőt. Szokás szerint, ha később érkeztem, mint ő, beköszöntem, és megkérdeztem, kér-e valamit. Úgy éreztem, ehhez most nincs erőm. Ám ahogy telt az idő, rájöttem, ő nem fog szólni, nekem kell lépnem – megmutatnom magam, a külsőmmel megadva a választ a tegnapi kérdésére. Beléptem az ajtón, és remegő hangon köszöntem, majd megkérdeztem, főzzek-e egy kávét. Az ő hangja cseppet sem remegett: ugyanolyan volt, mint bármikor. Igen – válaszolta – de előtte gyere ide, van itt néhány szerződés, amit alá kellene írnod.
Odaléptem a hatalmas, főnöki íróasztalhoz. Több papírt nyomott a kezembe, majd felszólított, hogy üljek le a kis tárgyalóasztalhoz. Bár az emeleten volt rendes tárgyalóhelyiség, a személyesebb, bizalmasabb megbeszéléseit a saját irodájában folytatta le: a sarokban ugyanis négy elegáns, kényelmes fotel állt, közöttük pedig alacsony dohányzóasztal. Ide ültem le én is.
Az első papír a határozatlan idejű munkaviszonyom közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szólt. A következő már egy három éves, határozott idejű munkaszerződés volt, amely hétfőtől kezdődött. Ennek persze az volt a lényege, hogy egyik fél sem bonthatja fel a három év letelte előtt, ha mégis megtenném, az számomra nagyon sok negatívumot jelent: nincs felmondási idő, sőt, fizetnem is kell. A harmadik papír – hab a tortán – egy tanulmányi szerződés volt. Egy éves olasz nyelvtanfolyam, a tanfolyam végén középfokú szintre kell elérnem. A képzés ára egymillió forint, amelyet vissza kell térítenem, ha megszakítom a tanfolyamot, nem érem el a megfelelő szintet, illetve ha felbontom a munkaviszonyomat három éven belül. A tanfolyam díjának teljes összegét ki kell fizetnem akkor is, ha a munkaviszonyomat hamarabb szeretném felbontani, mint a képzés véget érne – vagyis akár egy hónap után is követelhetik rajtam a teljes összeget.
Képtelenség volt az egész, tisztában voltam vele. Az olasz nyelvtanulással nincs különösebb gond, jó a nyelvérzékem, egy év alatt akár magánúton is el tudok jutni a középfokú szintig, ebben biztos voltam. De a szerződések nyilvánvalóan csak arra szolgáltak, hogy megkössék a kezem. A kezemet, amely a felvételekkel már amúgy is meg vannak kötve. Aláírtam a papírokat.
Jól van – szólt rám – Hozd ide őket, de előtte húzd föl a ruhádat a derekadig.
Olyan érzés volt, mintha egy idegen ember állt volna szemben velem. Néztem döbbenten, és ráébredtem: Elkezdődött. Bosszút fog állni, amiért le akartam lépni, hallgatólagos szerződésünk minden egyes pontját kőkeményen be fogja hajtani rajtam. Nincs menekvés, ki vagyok szolgáltatva neki, az utolsó porcikámig.
Egy magas sarkú szandál, testszínű combfix, és egy derékig gyűrt miniruha: hát igen, egy jóravaló titkárnő, kezében néhány szerződéssel, egy tollal épp a főnöke asztalához igyekszik. Lépni is alig bírtam. Amikor odaértem, kivette a kezemből a papírokat, mindegyikből kiválasztott egy példányt, és azokat visszaadta, majd fogta a tollat, és lassan felém nyúlt. Ne mozdulj! – figyelmeztetett. Döbbenten figyeltem, mit művel. A puncimhoz ért, lassan belém nyomta a tollat.
Ez nem velem történik, ezt nem hiszem el – dörömbölt az agyam. Közben pedig a testem, amelyet utáltam, gyűlöltem ebben az abszurd, felfoghatatlan pillanatban, máris reagált az érintésére: a hideg, vékonyka tárgytól és a kezétől máris nedvesedni kezdtem.
Hozd ide a cuccot – utasított – de igyekezz, nehogy kicsússzon. Nem lesz könnyű, olyan lucskos vagy, mint egy ócska ribanc.
Összeszorítottam a hűvelyemet, és – már amennyire lehetett – a lábaimat is. Kitipegtem a titkársági részbe, felkaptam a borítékot, és igyekeztem befele, már amennyire tudtam. Ahogy az ajtóhoz értem, a világ legkedvesebb, legudvariasabb hangján megkért, ugyan térdelnék le, venném a fogaim közé a borítékot, és így, térden csúszva jönnék az asztalig. És persze tegyek róla, nehogy kicsússzon az a virgonc tollacska, úgyhogy toljam már beljebb.
Letérdeltem, de közben folyamatosan fogtam a toll végét, mert tudtam, akármennyire szorítom, menthetetlenül ki fog csúszni mozgás közben. Így, térden csúszva még kevésbé tudtam szorítani a hűvelyemet, úgyhogy szinte félméterenként meg kellett állnom, és betolnom. A boríték pedig lógott a számból… Mire az asztalhoz értem, csorgott a könnyem a megaláztatástól.
Kivette a számból a borítékot, majd rámszólt, hogy álljak fel. Hátrább gurult az asztaltól a fekete, főnöki bőrfoteljével, és saját magának háttal odalökött az asztalhoz. Ellökte a kezemet a tolltól – hiszen persze most is végig tartanom kellett – és ő nyomta beljebb, sokkal durvábban, mint ahogy én tettem.
Az asztalra borította a képeket, és újra megszólalt: „Gyönyörködj benne egy kicsit. Azt hiszem, mindketten ugyanúgy tudjuk, jól választottál. De hát nem is választhattál volna másképp. Különös tekintettel a pinádra, ami valami egészen mást akar, mint a büszkeséged és az elveid, nemde?”
Miközben ezt mondta, elengedte a tollat, ami szép lassan csúszni kezdett a puncimból. Éreztem, tudtam, hogy nem szabad kiesnie, próbáltam szorítani, de semmit nem ért: a következő pillanatban a földön csattant. Amelyet szinte azonnal egy másik csattanás követett: a tenyere, a fenekemen. Bár biztosan tudtam, hogy valamilyen módon meg fog büntetni, a hatalmas, csípős fájdalom váratlanul ért, felkiáltottam. Esze ágában sem volt abbahagyni: háromszor-négyszer rávágott a fenekem jobb félgömbjére, a jobb combomra, majd baloldald folytatta. Vergődtem, próbáltam arrébb húzódni, menekültem volna, ám két lábával összeszorította az én lábaimat, nekinyomott az asztal peremének.
Amikor abbahagyta, széthúzta a lábaimat, és két ujjával benyúlt a puncimba. Hát igen – jegyezte meg, olyan hangsúllyal, ami egyértelműen kifejezte a megvetését. Rendkívül nedves voltam: lassan húzta ki az ujjait, végigsimította a két lábam közét, egészen a fenekem nyílásáig – egy kicsit be is dugta az ujjait, ami a nedvesség miatt nem is volt nehéz. Ezt nagyon sokszor megismételte, és persze valahányszor belenyomta az ujját a puncimba, minden pici izmom lüktetni kezdett.
Egy apróságot még nem mondtam – hajolt a fülemhez – az, hogy teljességgel ki vagy szolgáltatva nekem, még egy kötelezettséget ró rád. Nem csupán mindenben engedelmeskedned kell, hanem mindig, mindenben őszintének is kell lenned. Ha valaha is hazudni próbálsz, vagy csupán eltitkolnál valamit, nagyon megbánod, abban biztos lehetsz. Nos, talán tegyünk is egy próbát… Mit szeretnél most legjobban, hm? Engedjelek el végre? Dolgozni szeretnél, vagy még inkább, eltűnni egy órácskára, kisirdogálni magadat valahol, rendbehozni a ruhádat, vagy valami egészen mást….?
Megdermedtem. Teljesen egyértelmű volt, hogy mit kívánok, úgy lüktetett a puncim, úgy mozdult a csípőm minden mozdulata után, hogy az bármilyen szónál beszédesebben mondta el, mit szeretnék, mire vágyok, de képtelennek éreztem magamat arra, hogy ki is mondjam.
És ebben az őrült pillanatban, amikor a válaszomra várt, egyetlen másodpercbe sűrítve végigszaladt az agyamon mindaz, ami előző este eszembe jutott, ami olyan fontos volt, és amit a tudatom mostanáig száműzött valahová a tudatalattimba, hogy csak most szégyenítsen meg. Nos: este arra jöttem rá, hogy bár rendkívül meggyőző a főnököm zsarolási dumája, valójában kizárt, hogy komolyan szándékában álljon egy ennyire veszélyes ügyletbe beleszaladni. Bármennyire jól manipuláltak is a képek, bármennyire kevés látszik is a férfialakból, azért akik ismerik, legalábbis gyanakodnának, kit ábrázol. De még ha tényleg szándékában állt is megtenni, ha ma reggel ugyanígy öltözve bejövök, felkapom a borítékot, a szerződéseket, és kirohanok mondjuk a sarkon várakozó ügyvédemhez, akkora pert akaszthatok a nyakába, hogy soha többé nem lesz cégvezető… Nem az jutott az eszembe, hogy „eltoltam”. Hanem az a szégyenteljes, ám vitathatatlan tény, hogy bár mindezt a lelkem legmélyén mindig is tudtam, valójában vágytam arra a tökéletes kiszolgáltatottságra, amit tegnap este tálcán nyújtott nekem, és ami most annyira megaláz, megszégyenít, fáj – és felizgat.
Csak egyetlen másodperc volt, mint egy villámcsapás, úgy hasított rajtam keresztül mindez. A következő pillanatban már ott voltam, testileg-lelkileg, és választ kellett adnom egy borzalmas kérdésre.
Azt… azt szeretném, ha megdugna… – Önkéntelenül jött a magázódás. Korábban ő is tegezett, és természetesen én is. Most nem kérte ki magának.
„Bővebben egy kicsit, mit is szeretnél pontosan?”
„Kérem, kérem szépen főnök úr… dugjon… basszon meg, kérem…”
Az ujjai újra a puncimban, a puncimon, a csiklómon, majd csúsznak hátrafelé, újra behatol az egyik a fenekembe.
Nagyon kell neked egy fasz, én is úgy érzem… – vágta oda.
Hátrább csúszik, az asztal keskenyebbik végére lök, és ráhajlítja a felsőtestemet, a lábaimat széles terpeszbe rúgja. A következő pillanatban pedig… belémnyomakszik, de nem a puncimba, amelyik már csorog a nedvességtől, hanem a fenekembe, a kellőképpen benedvesített és ha nem is kellőképpen, de a feltétlenül szükséges mértékben kitágított fenekembe dugja a farkát, majd erőteljesen kefélni kezd. Könyörgök, mert fáj, amit csinál, és mert megőrülök a vágytól, de sírós szavaim semmit sem érnek. Egyre gyorsabban mozog, közben keze a mellemet markolja a ruhán keresztül. Érzem, ahogy gyűrődik az anyag, a mellem egyre jobban fáj – egyszercsak megszorítja a mellbimbóimat, felsikoltok… a következő pillanatban elélvez.
Töröld le – utasít. Majd fel kell vennem a szőnyegről a tollat, lenyalogatnom, utána pedig közli a döntését.
„Egész nap derékig feltűrt ruhában leszel, amikor az asztalodnál ülsz, dolgozol, bedugod a pinádba a tollat, de nem mozgathatod. Ha valaki kopogtat, kiveszed, lenyalogatod, beteszed a többi közé, megigazítod a ruhád, beengedet, csinálod a dolgod. Ha elment, vissza mindent. Amikor nem vagyok itt, akkor is. Nehogy kielégítsd magad, akár a tollal, akár másképp.”
Az egész nap egy őrület. Betartom az utasításait, de egyre nehezebb, szinte már attól elélvezek, amikor visszahelyezem a tollat egy-egy látogatás, megbeszélés, ügyintézés után. A munkatársaim közül hárman is rákérdeznek, minden rendben van-e, zaklatottnak tűnök. Tamás, az a kollégám, aki minden nővel testi kapcsolatra törekszik (legyen az akár csak egy simogatás, vagy akár tízfős gruppenszexbe torkolló orgia), ugyanezt a kérdést úgy teszi fel, hogy közben a derekamra szorítja a kezét, amikor pedig megfordulok, hogy elépjek tőle, belemarkol a fenekembe. Tangabugyit hordasz? – kérdezi pofátlanul, mire elküldöm a fenébe. De jogos a kérdés: a vékony anyagon keresztül nem érzi a bugyi vonalát…
Titkárnőből rabszolga 1. rész
Amikor reggel kinyitottam a szememet, pontosan tudtam, hogy bár a döntésem határozott és végleges, azért bele fog szakadni a szívem. Látszólag csupán arról volt szó, hogy felmondok a munkahelyemen – ez azonban egyben azt is jelentette, hogy véget vetek annak az őrült, és egyre kilátástalanabb kapcsolatnak, ami a főnökömhöz fűz.
Valamivel több, mint egy éve kezdtem el dolgozni mellette – ő, egy hatalmas vállalat vezérigazgatója, én pedig a személyi titkárnő. Már az első héten lenyűgözött: intelligens, jó humorú férfinek láttam, akinek érdekesen karcos a stílusa, rendkívül kiegyensúlyozott, és piszkosul odafigyel az emberekre. Rám is.
Úgy éreztem, őszintén bízik bennem, beavat a munkájába és a gondolataiba, olyan dolgokat is megbeszél velem, amelyek nem tartoznának a titkárnőre, bár a munkámat kétségkívül nagyon is segítette.
Angolul szinte anyanyelvi szinten beszélt, és az olasz nyelvvel sem volt problémája, a szintén gyakran használt francia már nem volt az erőssége – nem úgy, mint nekem, aki francia tagozatos suliba jártam, és a második évtől már a szaktárgyakat is franciául tanultuk. Ennek köszönhetően gyakran elkísértem a francia partnerekkel való tárgyalásaira, tolmácsolni, jegyzőkönyvet vezetni, vagy akár helyben megfogalmazni egy szerződés néhány lényeges pontját.
A megbeszélések után többnyire együtt ebédeltünk, ha elhúzodott, vacsora követte – egyre több időt töltöttünk együtt, és végül levett a lábamról. Külsőleg mindig is vonzott, de ennek még ellen tudtam volna állni. Az egyénisége, a stílusa azonban végleg rabul ejtett. Csodálatos partner, csodálatos szerető volt: „tanulta” a testemet, nagyon figyelt, mit, hogyan, mikor, mennyire élvezek. Adagolta és megvonta a kéjt, pont úgy és annyira, hogy minden pillanatban vágyjak rá, ha együtt vagyunk, és hogy a kielégülés mindig fergeteges, mindent elborító élmény legyen.
Nem szeretném a „love story” minden részletét elmesélni. Felesleges is. Eljött az az idő, amikor kezdett úgy tűnni: bár szexuális partnerként még mindig igényt tart rám, a lelkem, a személyiségem már korántsem érdekli annyira. Egyre többször fordult elő, hogy a „munkaebédet” nem egy jóízű beszélgetés, séta, valamilyen érdekes esti program követte, hanem egy gyors, rövid szex az autójában. Sőt, egyre sűrűbben kapott el az irodában. Ez korábban is előfordult, főleg este, a munkaidő végeztével, amikor már szinte senki nem volt az épületben. Akkor romantikusnak és izgalmasnak éreztem, különösen a hosszadalmas előjáték miatt: ahogy szép lassan levette rólam az összes ruhát, végigsimogatta a bőrömet, majd besétáltunk a titkárságról az ő irodájába (a folyosóról hozzám lehetett belépni – kívülről azonban nem lehetett kinyitni az ajtót; az ő irodájának ajtaja a titkárságról nyílott). Közben „elveszítettük” a ruhadarabjaimat, és lehetőleg nekinyomott minden útbaeső felületnek: a kellemesen meleg radiátornak, a párnázott ajtónak, a hűvös páncélszekrénynek…
Az utóbbi időben erről szó sem volt. Behívott magához, párszor megsimogatott, letolta a nadrágomat vagy felhúzta a szoknyámat, és belémhatolt. Túl jól ismerte a testemet ahhoz, hogy tudja: már attól is fel tudok izgulni, ha rámnéz, ha végighúzza az ujját a fenekem vágásán, vagy a combom belső oldalán. Így hát nem volt különösebb gondja. Azzal sem, hogy elélvezzek. Előfordult, hogy nem jött össze, amikor szinte mintha szándékosan sietett volna: talán élvezte is a nyöszörgésem, a halk, szégyenlős kéréseim, a vágyam jól látható-hallható megnyilvánulásait… De amikor elélveztem, akkor is úgy éreztem, mintha valahogy bemocskolt volna, mintha csak használta volna a testemet, érdektelenül, közönyösen.
Pár hete megkeresett egy munkaközvetítő iroda, ahova kb két éve küldtem még el az önéletrajzomat. Érdekes, izgalmas álláslehetőséget kínáltak. Úgy döntöttem, érdemes megpróbálni, hátha így rá tudom kényszeríteni magamat arra, hogy véget vessek ennek az őrületnek, így hát azt válaszoltam, örülnék, ha továbbíttanák az anyagomat a cégnek. Pár nappal később olyasmi történt, ami megerősített abban, hogy tényleg be kell fejeznem ezt a kapcsolatot.
Egyedül voltam az irodában, kora délután. Őt csak délelőtt láttam, rövid időre – aztán elment egy megbeszélésre. Hirtelen megjelent a nyitott ajtóban, belépett, és bezárta maga után. Köszönt, de egy pillantást sem vetett rám. Bement az irodájába, letette az aktatáskáját, majd visszajött a titkárságra. A sarokban van egy kis benyíló, ahol WC és egy pici mosdó, található. Kezet mosott, majd odalépett hozzám. Én éppen a páncélszekrényhez akartam menni, hog y kivegyek valamit. Nem hagyta, szó nélkül átölelt hátulról, de csak egy pillanatra. Már nyomott is le az asztalra, és húzta fel a szoknyámat. A bugyimmal nem törődött: nem vette le, csak félrehúzta, és már belém is hatolt. Én közben kérleltem: Ne, ne így… Mint aki nem is hallja, amit mondok, vagy inkább: a legkevésbé sem érdekli. A hajamba markolt, és felemelte a fejemet, amelyet a karjaim mögé rejtettem. Így, ebben a pozícióban, ráhajolva az asztalra, miközben hátulról dögönyözött, pontosan a kis fülkére, a wc-kagylóra láttam rá. Biztos voltam benne, hogy szándékosan hagyta nyitva az ajtót, szándékosan választotta ezt a pozíciót. Megalázó, szörnyű érzés fogott el. Az is fájt, hogy a testem reagált rá: talán az idegesség, a megalázottság miatt, vagy azért, mert minden ellenére szerettem, nagyon nedves voltam. Igazán semmiféle gondot nem okoztam a számára.
Mielőtt elélvezett volna, kirántotta a farkát belőlem, és hagyta, hogy beborítsa a fenekemet, bugyimat, lábamat a sperma.
Ellépett mögülem. Mozdulni sem tudtam. Semmiféle fizikai fájdalmat nem éreztem, mégis olyan volt, mintha a földbe döngölt volna. Pár perc múlva szólt: valamit le kellett gépelni. Úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Nekem viszont csorogtak a könnyeim.
Megkaptam a visszajelzést a munkaközvetítőtől, behívtak a céghez is, és engem választottak. Kisebb cégről volt szó, viszont itt szélesebb körű munkával foglalkozhatnék, így nagyon tetszett.
Reggel, amikor felkeltem, azon gondolkodtam, vajon mit fog szólni a döntésemhez. Haragudni fog? Megérti? Megsértem őt ezzel?
Nagyon meglepődtem: miután remegő hangon bejelentettem a felmondásomat, a szemembe nézett, és érezhető rosszkedvvel, de harag nélkül azt mondta: „Megértelek. Nagyon sajnálom, és szeretnék azzal hízelegni magamnak azzal, hogy talán te is bánod egy kicsit… de tényleg, őszintén megértelek. Nem könnyű belátni, de az a gyanúm, hogy én vagyok a hibás. Nem kellett volna így történnie.”
Majdnem elbőgtem magam. Odalépett hozzám, átölelt, de rögtön el is engedett, mintha nem szeretné, hogy félreértsem a mozdulatot. Keserűen elmosolyodott, és aláírta a felmondást – még abba is beleegyezett, hogy csupán egy hétig maradjak.
Azon az egy héten keveset beszélgettünk, de nagyon jó hangulatban. Gondolhattam volna, hogy ez lesz: átkoztam magamat, amiért anélkül hoztam meg a döntésemet, hogy vele beszéltem volna. Le kellett volna ülni vele, elmondani neki, mennyire fájó, megalázó, amit művel – vertem a fejemet a falba. Képtelenség, hogy ne értette volna meg. Látszik, hogy legszívesebben visszacsinálna mindent, de nem akar engem kényelmetlen helyzetbe hozni – gondoltam.
Csütörtökön… Utolsó előtti nap volt. Azt javasolta, hogy a nagy elpakolást, leszámolást ekkor ejtsük meg, hiszen a péntek úgyis sűrű lesz, a munkaügyi papírokat akkor kell rendezni, legalább a titkársággal kapcsolatos ügyeket rakjam rendbe. Nem volt még utódom, így neki mutogattam meg, milyen módon rendszereztem a levelezést, a szerződéseket, a számlákat, mit hogyan iktattam, hova fűztem le stb. A napi munka mellett ez igen sok időt elvett, így hét óra körül végeztünk csak.
Köszönöm a segítséget – szólt végül, és hozzátette: már csak ez maradt hátra. És rámutatott egy nagy borítékra. Az asztalnál ültünk, emlékszem, kedvesen mosolygott. Zavartan, értetlenül nyúltam a légbuborékos boríték után. Papírok és egy videokazetta volt benne. Mindent az asztalra borítottam. Ő felkapta a kazettát, és betette a videóba, de még nem indította el. Én ezalatt csak ültem, és kapkodtam a levegőt. A legkülönbözőbb pozíciókban, helyzetekben ábrázoló fotók borították el az asztalt. Képek, amelyek természetesen engem ábrázoltak. És – „természetesen” meztelenül, szinte mindig erotikus szituációban. A többsége valódi kép volt, de előfordult egy-két manipulált is. A képeken hanyatt vagy hason feküdtem, széttárt lábakkal, a puncim, a fenekem, a mellem kitárva a fényképezőgép lencséjének. Az egyiken egy autóra dőlök rá éppen, a puncimból egy műfarok áll ki. A manipulált képeken vele szerelmeskedem, de az ő arca nem látszik, vagy ki van cserélve valaki máséval, a bőrszínén is sötétített egy kicsit, így egyáltalán nem lehetett felismerni. Engem annál inkább.
Elindította a videót.
Tömény pornó volt az egész. Előfordult, hogy valamilyen magánlakásban szerelmeskedtünk, arra is sor került, hogy a „poén kedvéért” ő fel volt öltözve, én viszont meztelen voltam. Nos, ezek (vagy talán az összes?) titokban fel lettek véve. A film alapján úgy tűnt, hogy nem egy konkrét személy készítette a felvételt (azt nyilván észrevettem volna), hanem a helyiség több pontján is el volt helyezve néhány kamera, és az elkészült felvételeket vágták össze. Ez alapján úgy tűnt: engem végigdugott vagy öt-hat különböző férfi, a legkülönbözőbb pozitúrákban. És az arca az illetőnek valahogy sohasem látható igazán.
„A film természetesen nem csak videón van meg, hanem a számítógépemen is. Mint ahogy a fotók is digitális fényképezőgéppel készültek. Úgyhogy hétfőn a cég összes dolgozója gyönyörködhet a bájaidban” – szólalt meg végül a főnököm végtelenül nyugodt hangon, majd folytatta: – Holnap reggelre döntsd el, mit akarsz tenni. Választhatsz: vagy széttépjük a felmondást, és maradsz, vagy elmész. Ebben az esetben a fotókban fog gyönyörködni az összes munkatársad – természetesen nem csak a jelenlegiek, hanem azok is, akikkel később lesz alkalmad megismerkedni, ugyanis a fotókat, a felvételt felrakom a netre. És még mielőtt félreértenénk egymást: természetesen ha maradsz, az egyben azt is jelenti, hogy a jövőben nem csupán titkárnőként vagy romantikus barátnőként tartok rád igényt. Fogalmazzunk talán úgy, hogy „teljes körű használatra” szolgálsz… Holnapig dönthetsz. Ne foglalkozz azzal, hogy hogyan közöld a választásodat: ha az egyes számú kis kurvám akarsz lenni, valamelyik csinos miniruhádat vedd fel blézerrel. Combfix, melltartó lehet rajtad, de a bugyit hagyd otthon. Ha újságokban és az interneten szeretnéd viszontlátni a pinádat, és hétfőn az új helyen akarsz kezdeni, gyere be nadrágkosztümben.
Jóképű idegen
Évek óta nem voltam nyaralni, mióta elveszítettük anyát. Azt hiszem, mindenkit megrázott annyira az eset, hogy képtelen lett volna élvezni a nyarat. Ennek már 3 éve. Most azonban – talán mert apa végre újra boldog Erin oldalán, vagy mert adódott ez a szuper lehetőség – útban voltunk Salt Lake City-be. Nem esett olyan messze tőlünk, lévén, hogy coloradoiak vagyunk, így autóval kényelmesen megtettük a kilométereket. Útközben énekeltünk, nevettünk, vagy kíváncsian bámultunk ki az ablakon, hogy minden apró részletet megjegyezzünk a csodálatos kilátásból.
Jócskán beesteledett, mire odaértünk a szállóhoz, ahol apa szobát foglalt: egyet neki és Erinnek, egyet pedig nekem. Nem okozott gondot, hogy egyedül kell aludnom a szobában, elmúltam már 19, és noha félek a sötétben, azért tudok vigyázni magamra. Miután elfoglaltam a szobám, ami ízlésesen volt berendezve, kinyitottam az ablakot, és megcsodáltam a városi fényeket. Soha nem gondoltam, hogy ez a város ilyen nagy. De szerencsére az utazás előtt olvastam róla egy-két dolgot – és az órára pillantva megállapítottam, hogy nincs még késő kicsit szétnézni. Kopogtam kettőt apáék szobája ajtaján, és azon keresztül szóltam nekik, hogy sétálni megyek. Azt hiszem, csak egy halk „rendben”-t hallottam.
A folyosó falai kellemes krémsárgára voltak meszelve, középen egy csokoládébarna csíkkal. Szórakozottan húztam végig rajta az ujjam, nem is figyelve az orrom elé. Így fordulhatott elő, hogy a sarkon befordulva összeütköztem egy idegennel. Megtántorodtam, mire az a valaki erős szorítással megfogta a karom, hogy el ne essek. Egy hálás köszönetet mormoltam, és csak ezután pillantottam fel – és a lélegzetem is elállt. A férfinak sötét haj keretezte az arcát, a szeme pedig szürkén csillogott. Markáns álla, és egyenes vonalú orra volt, kimondottan férfias azzal a kevés borostával. Széles vállai voltak, keskeny csípővel, igazán kisportolt alkat, és meg kellett állapítanom, ő a legszebb férfi, akivel életemben találkoztam.
– Minden rendben? – kérdezte sietve, én pedig némán bólintottam, még mindig őt nézve. Elmosolyodott, majd két lépéssel ki is került, és magamra hagyott. Csak álltam ott, és próbáltam magamhoz térni. Pár perc is eltelhetett, mire eszembe jutott, miért is indultam, így a lift felé vettem az irányt, hogy megkezdjem az esti sétát.
Pár óra múlva fáradtan értem vissza a szállóhoz. Szinte mindent megnéztem, ami a közelben volt, és elég érdekesnek találtam. Viszont elég későre járt már, így le kellett feküdnöm, észben tartva, hogy reggel indulunk a tóhoz a városon kívül, és tartunk két nap sátoros kempinget. Izgalmasnak hangzott, bár sosem sátoroztam még. Fáradtan kinyitottam az ajtót, és odabent lehuppantam az ágyra. Az ablakot nyitva felejtettem legutóbb, így most odaálltam, hogy becsukjam. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzek ki a városra, ekkor vettem észre lent a medencénél úszó alakot.
Odakönyököltem az ablakpárkányra, és néztem, ahogy nagy karcsapásokkal úszik. Majd a lépcső felé vette az irányt, és kimászott a vízből. Két kezével hátrasimította a haját, melyből folyt a víz, a testéről pedig izgatóan csurogtak le a vízcseppek. Képtelen voltam levenni róla a szemem. Ő pedig, mintha megérezte volna, hogy valaki nézi, felpillantott az ablakomból kiszűrődő fény irányába, és elmosolyodott. Ekkor ismertem meg benne azt a férfit, akivel összeütköztem a folyosón. Majd elolvadtam, a testem egyszeriben felforrósodott, a mosolytól pedig megkeményedtek a mellbimbóim. Nem értettem, hogy lehet rám ekkora hatással, ám visszamosolyogtam, sőt még intettem is neki. Ő is intett nekem, hogy menjek le fürdeni egyet. Elgondolkodtam, végül is miért ne. A térdem már remegett, amikor magamra kaptam a bikinimet, melynek türkiz színe jól kihangsúlyozta a kék szemem, és sötétszőke hajam. Még fogtam egy törölközőt, majd lementem a medencéhez.
A férfi a medence szélén ült, a lábait a vízbe lógatta. Én ledobtam a törölközőm egy napozóágyra és odatelepedtem mellé.
– Üdv – mosolyogtam rá, de a gyomrom egy nagy-nagy gombóc volt.
– Üdv – válaszolt, és a mosolyától, ha lehet, mégjobban elöntött a forróság. – Elnézést a koraesti kellemetlen találkozás miatt, tudja rengeteg munkám volt még, és siettem.
– Nincs gond, én voltam a figyelmetlen – válaszoltam udvariasan, majd egy lassú mozdulattal beleereszkedtem a medencébe. Kellemes volt a víz, és csak mellig ért, így gond nélkül, kapálózás nélkül tudtam egyhelyben maradni. A férfi is becsúszott mellém, és ahogy elhaladt mellettem, a keze futólag hozzáért a csípőmhöz. A langyos víz ellenére elöntött a forróság.
– Mióta van itt a szállodában? – kérdezte mély, férfias hangján, miközben engem nézett.
– A szüleimmel érkeztem Coloradoból – válaszoltam, nem akartam belemenni a családi helyzetünkbe. Az mindig sajnálkozást szül, én pedig nem erre akartam alapozni ezt az estét. – És Ön? – s közben lassan haladtam a medence széle mellett, a lépcsőnél pedig megálltam.
– Pár napja vagyok itt, ide szólított a munkám. Még egy hetet biztosan maradnom kell, közben pedig olykor futja az időmből valami kellemesebb tevékenységre is. – mosolyodott el.
– Megértem, a holnapi nap kitűnő alkalom a kempingezésre a „tó legnépszerűbb sátorozóhelyén” – idéztem apát kis fintorral. – Maga mire gondolt? Esti fürdőzésre a szállodai medencében? – kacagtam fel, ennél azért érdekesebbre számítottam.
– Talán nem tartja elég kellemes kikapcsolódásnak? Bevallom én sem élveztem annyira, mint most, hogy maga is itt van – mosolygott sejtelmesen, és elindult felém a vízben. Libabőrös lettem, hirtelen a bőröm egész felszínét elkezdtem érezni, ahogy a víz simogatja a combom, ahogy az olykor meglibbenő szellő meglibbenti a hajam, és az végigsimítja a nyakam. És a férfi csak jött. Én pedig kezdtem hátrálni a vízből, úgy éreztem, ha ott maradok, akkor nem jövök ki onnan még elég sokáig.
– Hova menekül? – kérdezte az idegen, és szemében jókedv csillant.
– Csak hideg volt már a víz – próbáltam mentegetőzni, de a vak is láthatta, hogy odakint pedig vacogva ácsorogtam. Összefontam magam előtt a karom, és igyekeztem ezt minél kevésbé kimutatni. Nem sok sikerrel…
– Ne vicceljen, mindjárt megfagy ott kint. Jöjjön vissza, nem fogom bántani, megígérem. – azzal felémnyújtotta a kezét, én pedig pár pillanatig elgondolkodtam. Nem attól félek, hogy ő bántana, hanem hogy én nem tudok állva maradni a közelében. Végül odaültem a medence szélére, ő pedig megfogtam a derekam, és segített becsúszni a vízbe. Közben a testem végigsiklott az övén. Mikor már a saját lábamon álltam, belepillantottam a szemébe, és amit ott láttam, engem is birtokba vett: fellángoló vágy, és éreztem, hogy a keze még mindig a csípőmön pihen.
– Köszönöm – suttogtam, ő pedig csak bólintott, de nem távolodott el. Keze lassan felfelé siklott a testemen, forróságot hagyva maga után. Majd lassan a mellemre siklott, s a hüvelykujjával cirógatni kezdte a mellbimbóimat.
– Tudod, hogy a hidegtől majd átütötték a fürdőruhád? – kérdezte rekedt hangon, immár tegezve. Én nem tudtam mit mondani, csak jobban hozzásimultam, tenyeremet a mellkasára tettem. Nem tudtam eldönteni, eltoljam-e, vagy végigsimítsam. De ahogy a mellbimbóimmal játszott, a vágy egyre jobban úrrá lett rajtam, és a kezeim végigkúsztak a mellkasán, majd összefonódtak a nyaka mögött. Az arcunk már majdnem összeért, és én kissé szétnyitottam az ajkam. Lassú gyengéd csókra számítottam, de ehelyett olyan vággyal csókolt meg, hogy az egész testem beleremegett. Addig tolt, míg neki nem ütköztem a medence falának, és csak csókolt, szenvedélyesen. A nyelve utat tört a számba, és hancúrozásba kezdett az enyémmel. Nem tudtam uralkodni magamon, a kezem beletúrt a hajába, és húztam magamra a fejét, ő pedig a csípőmet szorította magához, és éreztem, mennyire kíván. Gyengéden beleharaptam az alsó ajkára, mire ő felnyögött, és kapkodva a fürdőruhám madzagját kezdte kibontani. Majd áthúzta a fejem fölött, és mostmár a csupasz mellemet fogta a tenyerébe, közben az ajkai lesiklottak a nyakamra, és azt csókolta szenvedélyesen. Én simogattam a mellkasát, a hátát, az arcát, és úgy éreztem, elvesztem a karjaiban. Az ajkai még lejjebb kúsztak, a kulcscsontomra, majd a keze a fenekemre tévedt, és könnyedén megemelt a vízből, nekiszorított a falnak, így nem csúsztam vissza, s a szája az egyik mellbimbómra tapadt. Felnyögtem, ő pedig nyelvével ingerelte, olykor szívott rajta egy kicsit. Az ujjaim a hajába túrtak, és húztam magamra a fejét, a lábaimmal pedig átkulcsoltam a derekát. A keze felsiklott a testemen, és a szája helyére tapadtak, míg ő újra megcsókolt. Azt hittem, ennél már nem érhet nagyobb gyönyör, mire a keze lesiklott a combom belső felére, és lassan egyre beljebb kezdett kúszni. Zihálva szedtem a levegőt, majd az ujjai elérték a kis háromszöget a fürdőruhámon, és a vékony anyagon át éreztem a határozott érintését. Felnyögtem. Erre ő végighúzta az ujját a bugyi szélén, és én úgy éreztem, menten megőrülök.
– Kérlek – lihegtem a fülébe. És ő egy határozott mozdulattal becsúszott a bugyimba, s ujjai utat törtek a nagyajkak között. Rögtön megtalálta a kis duzzadt gombócot, ingerelte, de nem állt meg. Tovább csúszott, be egyenesen a hüvelyembe, és én halkan sikoltottam. Az ujjait olyan mélyre nyomta, amennyire csak tudta, majd kijjebb húzta, hogy utána újra tövig tolhassa belém. Így dugott először egy, majd két ujjával, én pedig kapaszkodtam belé, és minden lökésnél nyögtem. Gyorsított a tempón, és éreztem, már nem kell sok, hogy kielégüljek. Körmeimet gyengéden a hátába mélyesztettem, és egyre szaporábban szedtem a levegőt, ugyanolyan ütemben nyögve. Hirtelen megéreztem, ahogy közeledik az orgazmus, majd elemi erővel tört rám, az egész testem belerándult, ám ő tartott erősen, míg én hosszakat nyögve élveztem. A testem lassan elernyedt és bekövetkezett, amit már az elején tudtam: képtelen leszek megállni a lábamon a közelében. Ő lassan leeresztett, én pedig pár pillanat alatt igyekeztem magamhoz térni.
Mikor már elég erőt éreztem magamban, felpillantottam, és valami olyat láthatott a szememben, ami meghökkentette, mert a szemöldöke a magasba szaladt, az arcán pedig vágyakozó mosoly terült szét. Tudtam, hogy ez az orgazmus nemhogy kielégített volna, csak mégjobban felajzott. Megragadtam a fejét, és magamhoz húztam, szenvedélyes csókkal zárva le a száját. Majd a kezem lesiklott a vállán, le a mellkasán keresztül a hasára, végül pedig a dudorodó nadrágjára, amin jól kitapinthattam, hogy olyan kemény már, mint a szikla. Nadrágon keresztül rákulcsoltam az ujjaim, mire ő felnyögött, és még szenvedélyesebben csókolt.
– Mit teszel velem…? – lihegte két csók között, én pedig elkezdtem az ujjaim le-fel táncoltatni a farkán. Erősebben megragadtam, és készültem a nadrágjától megszabadítani.
Ám ekkor beszédfoszlányokat hallottam…
– Nem, órák óta elment már. Baja is eshetett, nem ismeri a várost… – apám hangja volt, én pedig megdermedtem.
– Engem keresnek – suttogtam rémültem, és azt sem tudtam, mihez kezdjek hirtelen. Ő értetlenül nézett rám, majd megértette, miről beszélek, s mostmár ő is hallotta a beszélgetést.
– El is rabolhatták, eltévedhetett odakint – Erin a legrosszabbakra gondolt. Nem hagyhattam őket így aggódni. A fürdőruhafelsőm után nyúltam, és magamra rángattam, ő pedig készségesen elengedett. Látszott, hogy még igyekszik magához térni. Majd kidugtam a fejem a medence széle fölött, és odakiáltottam a szülőmnek:
– Apa! Itt vagyok! Nincs semmi baj, csak fürödtem egy kicsit. – s láttam, amint a megkönnyebbüléssel az arcukon felénk jönnek. Az „úszótársamra” pillantottam, úgy tűnt, összeszedte magát.
– Nagyon aggódtunk kicsim, Erinnel már azt hittük… – és itt elakadt a hangja, amikor meglátta a mellettem álló férfit. Igyekeztem feltalálni magam, és bemutatni őket egymásnak.
– Ő itt az apám, Apa, ő pedig… – és ekkor döbbentem rá, hogy még a nevét sem tudom.
– Philip. Philip OBrian. – segített ki gyorsan, s biccentett apámnak. Kikászálódtam a medencéből, és a törölközőmért siettem. Magamra tekertem, és látva, hogy apámék visszaindultak, még egyszer a medence a felé néztem. Ő csak nézett rám, a szemében még mindig vágy csillant. Philip OBrian. Csak reméltem, hogy még összefutunk, amíg itt vagyok, és akkor befejezhetjük, amit elkezdtünk…
Hárman egy ágyban
Már hosszú évek óta nyaranta az egyik baráti házaspárral, Márkkal és Zsuzsával rendszeresen közös programot szervezünk. Az utolsó ilyen közös nyaralásunk alkalmával a házaspár egyik tagjával elég érdekes kis kalandba bonyolódtunk. Az elmúlt évben történetesen a lakhelyünkhöz közel eső tóra esett a választásunk. Sikerült kibérelni azt a vízparti házat, ahol nem is olyan régen Andival és Zita barátnőjével, egy igazán kellemes napot töltöttünk el hármasban.
Mint minden alkalommal most is az egyik közeli bevásárló centrum parkolójában jöttünk össze, hogy közösen bevásároljunk az előttünk álló hétre. Alaposan felpakolva érkeztünk ki a vízparti házhoz. Gyorsan birtokba vettük a kis lakot. Egyébként a ház sajátossága, hogy teljesen elkülönített két apartmannal rendelkezik. Az egyikhez azonban egy nagyobb társalgó is tartozik, természetesen ez lett a miénk.
Az időjárásra igazán nem lehetett panaszunk. Az égbolt szikrázóan kék volt és sehol egy felhő. Szerencsénkre az előrejelzés a nyaralásunk teljes időtartamára hasonló időt ígért, így gondtalanul átadtuk magunkat az édes pihenésnek.
Az első közös esténken egy igazán kis pikáns közjáték azonban teljesen új alapokra helyezte a kapcsolatunkat. Történt ugyanis, hogy miután olyan 11 óra után úgy döntöttünk, hogy lepihenünk és mindenki elvonult a saját lakrészébe, egyáltalán nem jött álom a szememre. Forgolódtam egy darabig az ágyban, majd szép csendben kiosontam a házhoz tartozó közös nagy napozóstégre. A ruhával nem is törődtem meztelenül sétáltam ki a meleg nyári éjszakába. Rákönyököltem a korlátra és egy ideig csak gyönyörködtem a szép csillagos égboltban és a holdfényben sötétlően csillogó vízben. Rövidesen közeledő léptekre lettem figyelmes.
– Mi van, nem tudsz aludni? – lépett hozzám Andi.
– Nem igazán. De nem is bánom, olyan szép ez az este. Kár lenne ágyban tölteni. – válaszoltam egyszerre.
Leültünk a napozóágyakra és csak gyönyörködtünk a minket körülvevő csodálatos környezetben, közben halkan beszélgettünk. Egyszer csak a sötétből Zsuzsáék is előbukkantak.
– Látom, ti sem tudtok aludni. – szólalt meg azonnal, ahogy megpillantott minket.
– Gyertek, csodálatosan szép ez az éjszaka. Üljetek ide mellénk! – invitálta őket Andi.- majd még gyorsan hozzátette:
– Már ha nem zavar titeket, hogy a férjem teljesen meztelen.
– Ugyan miért zavarna, egyébként én rajtam is bugyi meg a melltartó van. – reagált nevetve Zsuzsa.
Hamar elfoglalták a szabadon lévő ágyakat, és hosszan beszédbe elegyedtünk. Azért én közben a napozóágy párnáját szemérmesen magam elé tettem. A tó felszínén a holdfény közben a stégünkkel egyvonalba ért, és mint egy híd kötött össze minket a túlparti nádassal.
– Milyen jó lenne egyet úszni a holdfényben – jegyezte meg egyszerre Zsuzsa.
– Akkor mire várunk. Egyéként én is pont erre gondoltam. – jegyeztem meg azonnal
– Komolyan mondod? -kérdezett vissza azonnal, majd még bájosan hozzáfűzte – de nincs rajtam fürdőruha, és ezt a szép fehérneműt pedig sajnálom.
– Akkor vedd le! Mit szégyenkezel? Úgy sincs rajtunk kívül senki itt. – jegyezte meg tréfásan Andi.
Zsuzsa egyszerre lekapcsolta a melltartóját majd gyorsan kibújt a bugyijából is. Az egyenletesen lebarnult barna teste szinte teljesen beleolvadt az éjszakéba. Közben kihasználva az alkalmat felálltam a helyemről és odaléptem a vízbe vezető lépcsőhöz.
– Na mi lesz, ti nem jöttök – kérdeztem vissza.
– Én már fürödtem – válaszolt Márk nevetve.
– Én is inkább itt maradok – tette hozzá Andi egyszerre.
Zsuzsa azonban egyszerre ott termett mellettem. Igazán formás teste volt és mivel egy pár lépcsőfokkal már lejjebb álltam mint ő, így amikor szembefordultam vele az izgatóan szép fazonos punijával találtam szembe magam. Erre ő játékosan visszafordított a víz irányába.
A víz egyébként meglepően kellemesen langyos volt. Lazán belesétáltam, majd ő is egyszerre követett. A holdfényben jó mélyen beúsztunk a tóba. A házunk egyre kisebb lett mögöttünk. A meder fokozatosan mélyült. Az alja az elején elég iszapos volt, de ahogy az ember egyre beljebb úszott, fokozatosan szilárdult a talaj. Amikor már teljesen szilárd részhez értünk megálltunk egy kicsit pihenni.
– Nagyon izgi így meztelenül úszni – jegyezte meg egyszerre enyhén pihegve, miközben egyre közelebb sodródott hozzám, majd megkérdezte:
– Rád támaszkodhatom egy kicsit, mert az én lábam már nem ér le.
– Természetesen – válaszoltam azonnal.
Hátulról a vállamra támaszkodott, majd az enyhe hullámzás következtében a teljes testfelületével hozzám simult. A formás melleivel teljesen a hátamhoz lapult.
– Hoppá – csúszott kis a száján egyszerre.
– Nem történt semmi, igazán kellemes kis baleset – válaszoltam azonnal.
Egy darabig így maradtunk, majd lassan végigsimítottam a formás combjait és szembe fordultam vele. Átfogtam a derekánál és fokozatosan magamhoz vontam, ő pedig ezzel egy időben a lábait azonnal a derekamra kulcsolta. Ebben az intim helyzetben maradtunk egy darabig. Végig kutat egymás szemébe néztünk, majd teljesen hozzám simult és hosszan megcsókolt. A farkam természetesen az átélt élmények hatására egyre keményebben ágaskodott, mintegy tartóelemként szorosan a punijához simulva. A derekamon a combjaival a szorításán lazított egy kicsit, kissé megemelkedett és miután elérte a kellő magasságot szép lassan rám ereszkedett. Fantasztikus érzés volt egy érett asszony édes kelyhébe hatolni. Szinte akadálytalanul hatoltam bele, teljesen be volt indulva.
Mint később megjegyezte, teljesen felizgatta már az a tudat is, hogy meztelenül fogunk úszni, és amikor elkezdtünk tempózni ez még csak fokozódott. Az ajkaival továbbra is szorosan az ajkamra tapadt, és elkezdett ütemesen le-felcsúszkálni az egyre jobban pulzáló farkamon. Az éjszaka varázsa vagy talán a tiltott örömök következtében pár perc alatt a csúcsra értünk. Nem is emlékszem, hogy valaha is ilyen hamar elélveztem volna, de amikor érzékeltem, hogy a partnernőm egyre szaporábban veszi a levegőt és az elfojtott apró sikolyai kíséretében több hullámban fut át a gyönyör a testén, én sem bírtam visszatartani magam és azonnal a csúcsra értem. Végig benne maradtam még lehiggadt a testünk, miközben az enyhe hullámzásban lágyan ringatóztunk. A végén kaptam egy leheletszerű puszit, majd szótlanul elkezdtünk tempózni vissza a ház irányába.
Már majdnem partot értünk, amikor Zsuzsa megszólalt.
– Nagyon jó volt veled. Nem igazán értem mi történt velem. Még soha sem fordult ez elő velem. Maradjon ez a mi kis titkunk.
– Ebben megegyezhetünk. – válaszoltam azonnal, hogy megnyugtassam, bár tudtam, hogy Andinak úgyis egyszerre elmesélem.
A partra úgy léptünk ki mintha mi sem történt volna. Andiék már egy-egy törölközővel vártak minket.
– Milyen volt a víz? – kérdezték azonnal.
– Remek. Jó mélyen beúsztunk, sajnálhatjátok, hogy nem tartottatok velünk. – válaszoltam vidáman. A törölközőbe burkolózva még beszélgettünk egy keveset majd mindenki nyugovóra tért. Ahogy magunkra maradtunk, természetesen azonnal elmeséltem a kis kalandunkat Andinak, mivel ezen a téren már régóta nincsenek titkaink egymás előtt. Majd megjegyezte:
– Remélem, lesz alkalmunk hármasban is hancúrozni egyet, ugyanis Márknak, holnap este be kell mennie a munkahelyére. Amíg ti „úszni voltatok” kapott egy sms-t.
– Majd meglátjuk. Ha ügyesen irányítjuk a dolgokat, Zsuzsa is benne lesz.- válaszoltam.
Másnap a közös reggelit követően egész nap csak lazítottunk. Jókat úsztunk, sokat napoztunk. Késő délután Márk felötözött – bár igen nehezére esett – és elindult vissza a városba.
– Ne búsulj, gondolj arra, hogy reggel már újra itt leszel! – bíztattuk mindhárman.
– Abban biztosak lehettek. – válaszolta egyszerre.
A nap további részében napozással múlattuk az időt. Nem sokkal Márk távozása után Andi rövidesen felvetette, hogy monokinizzenek egyet. Zsuzsának tetszett az ötlet és egyszerre megszabadultak a bikini felsőjüktől. Látva, hogy milyen könnyen ment, azonnal megjegyeztem:
– Nyugodtan levehetitek az alsót is, engem egyáltalán nem zavar.
– Andi te mit szólsz ehhez?- fordult Zsuzsa hamiskásan mosolyogva a páromhoz.
– Miért? Ki láthat meg minket – a zárt stégre és teljesen üres vízfelületre mutatva Andi, majd egy huncut mosoly kíséretében így folytatta – egyébként nem is olyan rég ugyan itt Zituval – tudott a csinos kis kolléganőmmel – mi már egy jót nudiztunk hármasban.
– Végül is igazad van. – csillant fel egyszerre a barátnőnk szeme. Egyébként otthon az erkélyen én is mindig meztelenül napozom, bár ezért Márk – Isten tudja miért -, nem igazán rajong, de ez legyen az ő baja. – tette még hozzá nevetve.
– De ő most nincs itt, úgy hogy le a fürdőruhával. – válaszolta egyszerre Andi.
Ezt követően egyszerre a földre hullottak a bikini alsók is.
– Igazán szépek vagytok így együtt, ha megengeditek, csatlakozom hozzátok én is – és azzal a választ meg sem várva ledobtam az úszónadrágomat és letelepedtem melléjük.
Rövidesen teljesen fesztelenül beszélgettünk. Amíg a nap len nem ment, a stégen töltöttük az időt és mivel a szomszéd házban nem volt senki, már a vízbe is meztelenül vetettük bele magunkat. Andival örömmel állapítottuk meg, hogy a legjobb úton haladunk a közösen kívánt cél felé. Késő estig kinn maradtunk, beszélgettünk, iszogattunk. Természetesen szóba került a szex is. A beszélgetés során Andi ügyesen elejtett egy-két sejtelmes célzást, hogy Zitukával milyen remekül sikerült a „közös nudizás”. Zsuzsát láthatóan egyáltalán nem feszélyezte a téma, sőt úgy vettem észre, hogy egyszerre vette a lapot. Jókat nevetve csevegtünk a lefekvésig. Ekkor Zsuzsa a legnagyobb örömünkre megjegyezte:
– Aludhatnék itt nálatok? Egyedül nem igazán szeretnék a ház másik oldalán pihenni. – látszott rajta, hogy teljesen komolyan gondolja.
– Természetesen – válaszoltuk egyszerre.
Fogtam az egyik fotelágyat és kivittem a szobánkból a társalgóba.
– Így csak egy ajtó választ minket, ha akarod azt is, nyitva hagyjuk. – jegyzetem meg tréfásan.
– Az jó lesz. – felelte egyszerre nevetve.
Gyorsan letusolt mindenki, majd készülődtünk a lefekvéshez. Gondoltam itt a remek alkalom, most kell lépni. Zsuzsa éppen ledobta a tusolást követően magára csavart törölközőjét. Andira néztem ő pedig egy apró bólintással jelezte, hogy belevághatunk, majd kiszóltam neki:
– Nincs kedved bejönni hozzánk? Elég nagy ez a francia ágy, elférünk rajta hárman is.
– Na ne viccelj! Még komolyan veszem. – válaszolta egy sokat sejtető mosoly kíséretében azonnal. A hangján is érezni lehetett, hogy csak erre várt.
– Igazán örülnénk, ha csatlakoznál hozzánk – kapcsolódott be a beszélgetésbe most már Andi is.
Zsuzsa nem is válaszolt már, csak elindult felénk, és amikor odaért azonnal megkérdezte Andit:
– Ugye elmesélte a tegnapi kis éjszakai kalandunkat – rám mutatva.
– Igen. – felelte azonnal Andi, majd így folytatta – Egyébként nincsenek titkaink egymás előtt, és amint már délután is céloztam rá, a Zituval történ közös nudizás után, már a hármas felállás sem idegen előttünk.
– Az igazság az, hogy én szívesen veszek részt ilyen kalandokban – jött azonnal a nem várt válasz – egyébként már a napozás során is szívesen benne lettem volna egy kis hancúrozásban.
Közben egyre közelebb ért hozzánk és a legtermészetesebb módon egyből az ajkaimra vetette magát, majd Andi következett. Örömmel vettük, hogy Zsuzsa sem kezdő ezen a téren. Andi egyszerre magához vonta és hosszan csókolózni kezdtek. Odahajoltam hozzájuk én is és felváltva elkezdtem a szép barna bőrüket apró csókokkal elhalmozni. Andi rövidesen Zsuzsát a hátára fordította és miután melleivel elidőzött egy kicsit, a hasát, a köldökét végig puszilgatva elindult le az izgató öle irányába. Leérkezve a kezeivel az ajkakat lágyan szétvonta és a fürge nyelvével egyszerre belehatolt. A partnernőnk élvezettel nézte, amint ügyesen bekalandozta az egész ölét. Mivel az előző este erre nem igazán volt alkalmunk, rövidesen megfogta a farkamat és az ajkai irányába invitált. Már alig vártam, hogy az ajkai közé vegye azt. Először apró csókokkal halmozta el, majd teljesen a szájába vette és lendületesen szopni kezdte. Rövidesen egészen a torkáig leeresztette. Rendkívül ügyesen és igazán gyakorlott módon tette. Élvezet volt nézni, ahogy az ajkaival ütemesen csúszkált le-fel a farkamon.
Andi eközben már teljesen belemerülve kényeztette. Szép lassan újra elindult fel a szép barna mellek irányába, majd ismét hosszan eljátszadozott velük. Ezt követően még feljebb kalandozott teljesen a farkamig és ő is elkezdte oldalról érzékien csókolgatni. Rövidesen felváltva kényeztettek tovább. Folytatáskén Zsuzsa átengedett Andinak, ő pedig azonnal az ölébe fúrta az arcát. Igazán profi módon kényeztette a páromat. Rendkívül izgató volt nézni a nyelvjátékát. Andi is egyre jobban belejött. Két kezével a Zsuzsa haját érzékien borzolgatva irányította a legérzékenyebb pontja irányába. Kihasználva az alkalmat fokozatosan Zsuzsa mögé helyezkedtem. A farkamat az izzó punijához illesztettem, és ahogy érzékelte azt, egy határozott mozdulattal azonnal felnyársalta magát rá. A punija már tocsogott annyira át volt nedvesedve. Alaposan megdolgoztam hátulról. Majd visszatértem Andihoz, mivel tudom, hogy mennyire imádja, ha egy másik nő gyönyörének a nedveivel bőségesen átitatott farkamat szophatja. Azonnal az ajkai közé fogadott és élvezettel szopni kezdett. Amikor azonban érzékelte, hogy a makkom egyre jobban megduzzadt, abbahagyta.
– Na azért ennyire nem sietünk. Lazíts egy kicsit! Tudom, hogy mennyire szereted nézni, amikor két nő szeretkezik. – jegyezte meg bájosan.
Azzal átfogta Zsuzsa formás fenekét és az arca fölé invitálta. A barátnőnk a lábaival az Andi testét azonnal közrefogta és a továbbiakban szabályos 69-es pózban kényeztették egymást egy jó ideig. Élmény volt ilyen közelről nézni, ahogy a két érzéki asszony teste kéjesen egymásba fonódott. Zsuzsa egyszer-egyszer felegyenesedett és élvezettel körözni kezdett a formás ölével az Andi arcán. A párom ilyenkor már a kis popójába is alaposan belekóstolt. Zsuzsa ajkait ilyenkor minden egyes alkalommal azonnal kéjes sikolyok hagyták el, így a továbbiakban egyre gyakrabban élt evvel a lehetőséggel úgy, hogy közben már a középső ujjával a csiklóját is egyre erőteljesebben masszírozni kezdte. Az Andi nyelve nyújtotta örömök és a kis kézimunkája következtében látszott, hogy rövidesen a csúcsra ér. Annyira felizgatott a látvány, hogy a farkam hegyén azonnal megjelentek az első előnedv cseppek. Azonnal Zsuzsa elé álltam. Kéjes tekintettel először rám nézett, majd megjegyezte.
– Már éppen kérni akartalak, hogy gyere közelebb – mondta egyre jobban lihegve, majd amikor meglátta a farkam hegyén ismétlődően előbukkanó cseppeket így folytatta – imádom ezt a fanyar ízű kis gyöngyöző cseppeket.
Hamarosan a nyelvével, élvezettel tüntette el azokat, majd teljesen az ajkai közé fogadott és rövidesen hosszan elnyújtva kéjesen elélvezett. Az orgazmusa alatt végig az Andi arcán ficánkolt miközben engem is őrült tempóban szopott. Az átélt élmények hatására a farkam egyre jobban megduzzadt, amit ő egyszerre érzékelt, de csak hamiskásan rám nézve tovább folytatta. Ez már nekem is sok volt és az ajkai között elélveztem. Az első sugár pontosan a torkán landolt, amit szinte abban a pillanatba le is nyelt, majd marokra fogta a farkamat és az ajkai előtt ütemesen pumpálva azt, újabb és újabb adagokat spriccelt a kinyújtott nyelvére, a szájába, az arcára. A nyelvével – minden egyes adag eltüntetése után – az ajkait kéjesen körbenyalta, majd ismét az ajakai közé fogadott. Andi közben kicsúszott a lábai közül és csatlakozott hozzá. A farkamból még kicsorduló maradék cseppeket mohón tüntette el, majd miután a Zsuzsa arcán szép lassan csordogáló kis „spermapatakot” is bekebelezte, kéjesen csókolózni kezdtek.
Andi rövidesen hanyatt fekve fogadta be a barátnője fáradhatatlanul ficánkoló nyelvét, aminek eredményeként meglepően rövid idő alatt újra harcra kész állapotba kerültem. Először Zsuzsa mögé kerültem és még a mindig tetőponton forró punijába hatoltam. A csípőjénél átfogtam, és keményen megdolgoztam hátulról. Rövidesen ráadásként az egyik ujjamat, az orgazmusa közben a nedveitől rendkívül síkossá váló popójába dugtam, és ujjazni kezdtem, aminek következtében hamarosan újra elélvezett. Andi is az egyre erőteljesebb nyelvcsapások következtében az orgazmus kapujába ért. Mivel nagyon szeret úgy a csúcsra érni, hogy közben a farkam a mellei között van, kicsusszantam mindkét helyről és az Andi felsőtestét a lábaimmal közrefogtam, majd a Zsuzsa nedveivel ismét bőségesen ellátott farkamat a mellei közé illesztettem. Öröm volt nézni, amint a sikamlós farkammal a mellei között gyorsuló tempóban csúszkáltam és közben az orgazmus jelei egyre jobban elhatalmasodnak rajta. Amint megérezte, hogy nekem sincs sok hátra, azonnal az ajkai közé fogadott. A barátnőnk szorgos nyelvmunkája következtében a szájában a farkammal, hosszan elnyújtva elélvezett. Zsuzsa is gyorsan csatlakozott hozzá és most már felváltva kényeztettek. Pár másodpercet követően a kéjsugár ismét elemi erővel tört elő belőlem. Szinte versengtek, hogy ki kapjon többet. Bámulatos mohósággal tüntettek el minden egyes kipumpálódó adagot. Teljesen kifacsarva dőltem hátra.
Egy jótékony tusolást követően mindhárman a mi ágyunkban töltöttük az éjszakát. Amikor hajnalban megébredtem és az első napsugár megvilágította mellettem a mélyen alvó két gyönyörű asszony testét, és igazán jó érzés töltött el. Óvatosan felkeltem, majd egy rövid ideig még élvezettel néztem őket, amint a mély álmukban egyenletesen veszik a levegőt és az izgató barna kebleik ennek következtében, szinte lágyan hullámoznak. Ezt a fantasztikus látványt egy életre elraktároztam magamban és még élek, mindig örömmel fogom felidézni.
Az én kis kurváim
Egy érdekes történetet szeretnék elmesélni nektek, ami 20 éves koromban történt meg velem. Nálunk a városban minden nyáron megrendezésre kerülő Szent Iván éji mulatságok egy nagy fesztiválhangulatú ünnep. Ez az eset is akkor történt meg velem. Este hat óra körül mehettem ki a haverjaimmal a rendezvény helyszínére, és gyorsan neki is álltunk sörözni. Mivel nem volt akkor barátnőm, kis idő elteltével a csajokat kezdtük lesni, és kitárgyalni. A sörsátor szomszéd asztalánál három 16-17 év körüli lányka nevetgélve figyelt bennünket. Persze nagyon tetszett nekik, ahogyan hallották, hogy elemzzük a nők kinézetét. Amikor rájuk került a sor, elvörösödtek, és lehajtották a fejüket, de lehetett látni, hogy majdnem megőrülnek a kíváncsiságtól, hogy hogyan értékeljük őket az akkor már részeg haverjaimmal. A barátom Endre azt mondta:
– Jó kis csajok ezek, csak kell nekik még egykét disznóölés.
– Ezeknek? Dehogy kell! – mondtam – tudják már ők, hogy mitől döglik a légy.
Elmosolyodtak, és nekiálltak sugdolózni, nevetgélni, mi pedig nem is figyeltünk többet rájuk. Mivel az elfogyasztott tetemes sörmennyiség lassan dolgozott bennem, úgy határoztam, kimegyek a sátor mögé könnyíteni magamon. Éppen behúzódtam a bokrok mögé, amikor hallottam, hogy a lányok nevetgélve jönnek, botladoznak a sötétben. Persze rögtön észrevettek, és elindultak felém.
– Jó kis buli lesz ez – gondoltam magamban
A lányok megálltak előttem, és kuncogva nézték, ahogyan éppen végzem a dolgom.
– Szóval szerinted már nincs szükségünk disznóölésre, ugye? – kérdezték
– Nem tudom, Ti hogyan érzitek? – válaszoltam
Ekkor az egyik elindult felém, egy magasabb vékony feketehajú lány, kis mellekkel. Először zavarba jöttem, persze rögtön félbehagytam a pisilést, Ő nem szólt semmit letérdelt elém, és szájával végigsiklott a farkamon. Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem akkor. Valószínűleg ezzel a tettével meglepte a barátnőit is, mert egyből elhallgattak, és némán bámulták, ahogy barátnőjük egyre nagyobb sebességgel, és élvezettel engedi szájába az ágaskodó farkamat.
– Judit mit csinálsz? – kérdezte a fiatalabbnak tűnő, – Anyuék megtudják, piszok nagy balhé lesz belőle.
Ekkor döbbentem rá, hogy a magas csaj, és a fiatalabbik leskelődő testvérek lehetnek. Ettől persze még nagyobb izgalomba jöttem, azt hittem eldurran a farkam. Ekkor a lány kivette a szájából a faszomat, és odaszólt a húgának:
– Edit ne beszélj hülyeségeket , inkább gyere ide, nagylányt csinálunk belőled is! – Azt hittem nem hallok jól, kiabálni akartam: Igen Edit gyere, nagylány leszel Te is!
A lány félénken megindult felém, kérdően harmadik barátnőjükre nézett, aki üveges tekintettel bámultam az éppen lankadni készülő farkamat. Eközben nővére látva zavarodottságomat felegyenesedett, mélyen a szemembe nézett, és nekiállt lassan vetkőzni. Egy darabig én is próbáltam a szemébe nézni, de a látvány vonzotta tekintetemet. Egy fehér topp volt rajta, óvatosan lehúzta mindkét válláról, majd letolta egészen a derekáig, Megláttam kicsi, ámde annál formásabb melleit, melyek egy égnek meredő mellbimbókban végződtek. Látván izgalmát én is egyből harcra kész állapotba kerültem. Fehér csípőnadrágja feszült rajta, óvatosan bújt ki belőle, és alatta, egy csodálatos csipkés fehér tanga volt, amit magán hagyott. Közben odaért a húga, aki ijedt szemmel figyelte nővére játszadozását velem. Mikor mellénk ért nővére felé fordult, és szépen letérdeltette. Ott térdelt előttem egy testvérpár, akinek idősebb tagja egy fehér tangában, fogja rajtam megtanítania húgát, hogy hogyan is kell, szopni. Alig bírtam magammal. Tekintetemmel kerestem a harmadik lányt, aki közelebb jött ugyan, de nem mert csatlakozni a díszes csapathoz.
– Szép lassan először csak nyald körbe a makkot, a nyelved hegyével, de ne vedd még be az egészet a szádba. – tanította Judit a húgát. Éreztem, ahogy a bizonytalan kis nyelv először csak megérinti a farkam hegyét, majd óvatosan körbefuttatja rajta.
– Ne, ne olyan gyorsan! – intette óva húgát a tanítója. – Érzed az ízét? Ugye milyen fenséges? -érdeklődött a fiatalabbtól. A kislány egyre magabiztosabban, kezelte a szerszámot, egyre jobban belejött a dologba, a végén, már majdnem megfulladt, egészen a torkáig engedte az amúgy kicsinek nem nevezhető hímtagomat. Közben a nővére felegyenesedett, és megcsókolt. Kissé talán bátortalanul megfogtam a melleit, csodálatos kis feszes cicik voltak, éreztem, már nem fogom sokáig bírni, erre valószínűleg Ő is rájöhetett a hangos zihálásomból. Utána lehajolt, húgáért, és szép lassan elkezdte, vetkőzteti a kislányt, miközben folyamatosan az arcomat fürkészte. Levette fekete pólóját, és fekete melltartóját, majd felhúzta a kis combközépig érő farmer szoknyáját. Rajta is fehér tanga volt, de róla sem vette le. Megdöntött a húgát, óvatosan félrehúzta a bugyit és lassan, nagyon lassan megnyalta a saját húgának punciját. Ekkor már nem bírtam magammal, elkezdtem maszturbálni a látványra, és közelebb léptem. Edit a fiatalabb lány felegyenesedett, és megcsókolt. Arca és szája még nedves volt a testnedveimtől, de nagyon izgatott a dolog. Belecsókoltam a nyakába, miközben a melleit masszíroztam, és a saját nővére nyalta. Természetesen hangosan felnyögött, látszott rajta, hogy nagyon élvezi a dolgot. Ekkor a nővére mögé léptem, aki látszólag csak a húgával volt elfoglalva, talán észre sem vette, hogy mire készülök. Finoman félrehúztam a bugyiját, és a sártorból kiszűrődő gyér fényeknél láttam, frissen borotvált pináját, és megéreztem illatát. Először a popsijába nyaltam bele, majd lefele kísértem nyelvemmel a nagyajkak között. Fantasztikus érzés lehetett neki, mert hangosan nyöszörgött. Mögéálltam és odaillesztettem a puncija bejáratához a farkamat. Lassan betoltam neki tövig. Ekkor már nem volt képes húgával foglalkozni, testét átjárta a kéj. Ütemes mozgásba kezdett, mindig ellentartott, valahányszor löktem egyet rajta. Közben halk sóhajtozásra lettem figyelmes. A harmadik lány, aki eddig csak bámult minket, letolta nadrággal és felhúzott toppal maszturbált, és a melleit masszírozta. Ez a látvány annyira felizgatott, hogy a farkam egyből nekiállt lüktetni, éreztem, hogy el fogok menni. Egyre jobban gyorsítottam, a lökéseimen, miközben a titokzatos harmadik lányt néztem, a farkam kezdett lüktetni, egyre keményebben toltam neki. Közben a lány ismét húga kényeztetésébe fogott, és nagyokat nyalt a kis rózsaszín halmok közé, a lökéseim ütemére. A puncijának a nedvei ekkor már valósággal folytak rajtam végig a heréimen, majd a combomon. Egyre nagyobbakat zihált, és egyre kevesebbet tudott koncentrálni a húgára. Végül teste elkezdett finoman remegni, mert apró sikkantás kíséretében élvezett el szabály szerint ekkor már felnyársalódott farkamon. A földre rogyott, és hangosan zihált. Odalépett hozzám húga, és szinte kért a tekintetével, hogy Őt is dugjam meg jó alaposan. Kicsit megdöntöttem és egy hirtelen mozdulattal tövig toltam belé a farkamat. Annyira szűk volt a puncija, hogy szinte elszorította a farkamat. De ekkor már nem igen volt visszaút, mint a dugattyú egyre nagyobb fordulatszámmal dolgoztam a kis pináját, miközben a lassan magához térő nővére, éppen a melleit szopogatta. Neki talán még formásabb mellei voltak, mint nővérének, még keményebb mellbimbókkal. Óvatosan megfogtam a cicijét, és kicsit megmorzsoltam a mellbimbóját, ekkor egy nagyon mély hörgő hangot adott ki magából, és egyre nagyobbakat sóhajtott. Tekintettem ismét a harmadik maszturbáló lányt kereste, és meg is találtam, már egy fának döntött háttal, terpeszben, iszonyatosan energiával ujjazva magát. Hirtelen elcsendesedett, miközben ujjaival, gyorsabban masszírozta a csiklóját, majd óvatosan szerintem ekkor már két ujját használva izgatta magát.
– Istenem, istenem -nyöszörögte, majd egy kis remegés futott végig a testén, és grimaszba torzult arccal elélvezett. Ekkor Edit testén is apró remegések futottak végig, tudtam, hogy Ő is közeledik a végéhez, még hevesebben kezdtem dugni, csattogott a kis popsija, ahogyan egyre hevesebben kúrtam. Egyre szaggatottabban vette a levegőt, és éreztem, hogy engem is kezdenek elönteni az élvezet hullámai, és még két hatalmas lökéssel sikerült őt belehajszolnom élete első orgazmusába. Amint elélvezett, egyből megfordult, és tartotta nyelvecskéjét, hogy ismét szopja a farkamat, de erre már nem jutott ideje, mert egy hatalmas nyögéssel, elélveztem én is. A kilövellő ondó pont az arcára spriccelt, Ő pedig próbálta lenyalogatni azokat, de mohóbb nővére jobb pozícióban lévén, szépen lenyalogatta róla, majd a farkamból is kicsavarva az utolsó cseppet, szájon csókolta húgát. Egy kicsit még kapkodva a levegőt egy fának döntöttem én is a hátamat, és próbáltam pihenni, miközben ők, a sötétben nevetgélve próbálták összekapkodni levetett, eldobált ruháikat, majd amilyen gyorsan érkeztek, el is tűntek a szemem elől. Visszagondolva az eseményre, az egész olyan hihetetlennek tűnt. Kicsit rendbe szedtem én is magamat, és mentem vissza a sörsátorba a barátaimhoz, akik már éppen kezdtek hiányolni.
Miénk a délután… szextörténet
Egyszer, még tizedikes koromban volt egy osztálytársam, akivel már nagyon régóta ismertük egymást, de egyikünk sem mert barátságnál tovább közeledni egymáshoz.
A nő magas 175 cm volt, nem volt gizda, de nem is volt dagadt. Ideális és arányos testalkata volt. Lapockákig érő hosszú egyenesre fésült, szőke haja volt, nagy kerek feszes mellei voltak. Mindenki azt kérdezte tőle, mennyiért csinálták meg. Persze nem hitték el, hogy igazi. Kivéve engem, mert én ismertem a legrégebbről.
Nekem nagyon tetszett a lány, de nem mondtam el neki, mert féltem, hogy ezzel vége lehet a barátságunknak.
Egy keddi napon észrevettem, hogy feltűnően beszélget a barátnőjével, felém néznek, és amikor odanézek mosolyognak.
Ez nagyon megbántott, mert azt hittem, hogy kigúnyolnak. Aznap nem volt jó kedvem.
Odajött hozzám, megfogta a kezemet, és annyit mondott, hogy:
– Olyan aranyos, és egyben izgató vagy, amikor nincs jó kedved.
Hirtelen éreztem, hogy valami melegség tölt el. Nem lehet. gondoltam magamban. A fülem káprázik. Nem hiszem, hogy ezt mondta.
– Megismételnéd? Azt hiszem rosszul hallottam.
– Nagyon is jól hallottad. Már mióta ismerlek tetszel nekem.
Na mondom. Ha én ezt tudom…
– Próbáltam a tudtodra adni, de azt hittem, nem tetszenék neked, vagy hogy te ezt a kapcsolatot inkább testvérinek tartanád.
– Én pedig nem is próbáltam közeledni, mert ha nemet mondasz, akkor az egész barátságunknak is vége lehet.
– De miért nem vetted a jeleket?
– Lehet, hogy kicsit nem figyeltem, de milyen jeleket?
– Hagyjuk…
– Na, de mégis?
Ő erre nem válaszolt, hanem hozzászorított a garázsfalhoz – Mert szünetekben az iskola garázsánál voltunk – és olyan szenvedélyesen csókolt meg, mint eddig még senki. Azt hittem ott helyben elmegyek. Az egész szünetet végigcsókolóztuk.
Bementünk matek órára. Nem mellettem ült, hanem a terem másik felében. Kaptam egy levelet, és amit benne olvastam fejbevágásként ért. Igen. Ő írt. Niki.
„Ma nincsenek otthon a szüleim, igazán átjöhetnél”.
A válaszomnak a papírfecnire firkantottam, hogy rendben. Suli után gyorsan hazavittem a cuccaimat, és elindultam hozzájuk.
Egy szép nagy kertes házban laktak. Bementem. A már megszokott üdvözlésre jött oda a kutyájuk, Luxi. Nagyon aranyos, fajtiszta németjuhász kutya volt. Odaértem a bejárati ajtóhoz, és becsöngettem. Amikor az ajtó kinyílt, nem hittem a szememnek. Olyan gyönyörű volt, mint még soha. Egy top volt rajta, és egy különleges farmergatya. nem tudom miért fogott ez meg annyira, de még soha nem láttam ennyire szépnek. A top alatt nem volt melltartó. Édes parfümszag járta át a levegőt.
– Gyere be!
– Csodaszép vagy! – Hangzott a válasz, mert csak ennyit tudtam mondani.
– Most akkor bejössz, vagy még ácsorgunk itt egy kicsit.
– Ja igen. Mehetünk.
Egy kisebb mosollyal nyugtázta, hogy tetszett neki a bókom.
Nem hiszem, hogy sokat tudott készülni a jövetelemre, mert csak 10 percre lakik tőlünk, és 5 percre a sulitól, de még is olyan csodaszép volt, mint álmomban sem.
Beljebb mentünk. Most figyeltem csak meg igazán, milyen tágas és szép házunk van. Eddig ahányszor jöttem, mindig vagy a kertben ültünk, vagy rögtön felcipelt a szobájába. Mindig azt mondta, hogy félt a szüleitől. Persze nekem is kellemetlen lett volna, ha olyan kérdésekre kell válaszolni, mint például, mióta jártok? Mik a szándékaim?…
Szóval nagyon örültem neki.
– Anyuék este jönnek meg.
– Hová mentek?
– Meglátogatják apu testvérét Mohácson.
– Akkor rengeteg időnk van.
– Attól függ, hogy mit szeretnél csinálni. – Mondta kaján mosollyal, és valami csillogást véltem felfedezni a szemében.
– Hol is hagytuk abba matek előtt?
– Éppen csókolóztunk. Így…
Erre megint magához ölelt, és elkezdtük folytatni, amit abbahagytunk. Csókolóztunk, és simogattuk egymást. Az időérzékem kicsit tönkre ment. Azon kaptam magam, hogy már fél órája smárolunk, megállás nélkül. Gondoltam kezdeményezek. Elkezdtem becsúsztatni a kezem a felsője alá. Simogatni kezdtem a mellét, ami nagyon jól esett neki, mert egyre szenvedélyesebben csókolt.
Szerszámom már nagyon merev volt, neki pedig a mellbimbója kicsi és kemény. Lefele kezdett simogatni, és egyre lejjebb csúsztatta a kezét. Elért a gatyámhoz, majd behatolt, és elkezdte simogatni a farkamat.
Egyik kézzel a mellét simogattam, a másikat elkezdtem lefele csúsztatni a puncija felé, de kicsit meglepődött, amikor nem a farmerjába csúsztattam a kezem. Lejjebb vittem, és a belső combját kezdtem el simogatni. Na persze közben a mellét is.
– Szeretkezzünk, itt és most!
Úgy tűnik, az intim zónák simogatása sikert aratott.
Megszabadítottuk egymást zavaró ruhadarabjaitól, és elkezdtem simogatni a punciját. Egy tar fickó fején is több a szőr, mint az ő szeméremdombján. megérintettem a csiklóját, ami kemény volt és forró. Elkezdtem benyomni az egyik ujjamat, ami könnyen ment, majd megpróbáltam két ujjal. ezt is jól fogadta. Elkezdtem ujjazni, és ő is elkezdett csúszkálni az ujjamon. Már jó ideje ezt csináltuk, el is merültünk az időben. Majd egyszer csak a kis aranyos nyögéseket felváltotta egy hatalmas artikulálatlan nyögés. Éreztem, hogy jól esett neki, de többet szeretne. Elkezdtem a nyelvemmel is kielégíteni. Belül hajtott, hogy ebbe a csajba vagyok szerelmes már 8 éve. Nem is tudom, hogy tudtam olyan gyorsan mozgatni a nyelvemet, de ez ekkor nem is érdekelt, lihegett, és a melleit simogatta. Erre elkezdtem ujjazni, és nyalni egyszerre. A légzése felgyorsult, és hatalmasakat nyögött. Éreztem, hogy már megint csúcsközelben van. megcsókoltam a hasát, és megint elkezdtem nyalogatni. Egyszerre ismét kitört belőle Az a hatalmas artikulálatlan nyögés.
Éreztem, hogy most már jó vagyok nála.
– Figyi! szerintem te már eleget tettél értem, hadd tegyek valamit én is érted.
Én még bírtam volna, de nem akartam, hogy neki ne tetszen ez a délután.
Elkezdte nyalogatni a zacskót, és a hozzá tartozó rudat. Hirtelen keményebb lettem, mint valaha életemben. Hirtelen bekapta, és lassú, majd egyre gyorsuló mozdulatokkal elkezdett leszopni. Én közben előkerítettem a kotonomat. Odaadtam neki, és megkérdeztem, tudja-e, hogy kell feltenni?
– Azt nem tudom, hogy kell feltenni, de szerintem ez is tetszeni fog…
És elkezdte felhúzni a fogaival. Hatalmas melegség áradt szét az egész testemben. Én feküdtem, majd ő ráült. Már ettől majdnem elmentem, ahogy kitöltöm azt a meleg, nedves teret. Elkezdett lovagolni. Lassan, majd egyre gyorsabban. Kicsit elfáradt, ezért pózt váltottunk. Ő befeküdt féloldalasan, én pedig guggolás közben kezdtem el neki adni.
Lassan teltek a percek, és a fáradtságtól, az izgalomtól, vagy mind a kettőtől 45 perc múltán mindenemet kitártam a nagyvilágba. Mindezt tőle is és tőlem is Hatalmas artikulálatlan nyögés kísérte. Éreztem, hogy ez volt életem legjobb szeretkezése. Kicsit elaludtunk egymás mellett. Vagy csak én aludtam… nem tudom.
Egyszer csak felriasztott, hogy megjöttek a szülei, menjek a ruhámmal az emeletre, a szobájába és öltözzek fel, amíg ő feltartja őket. Azóta minden nap találkozunk, hiszen az érzelmek beismerése után elkezdtünk járni egymással. Hát ez az én kis történetem. Most apuka vagyok és 25 éves. Büszke a családomra.
Szex, anyám és lófasz
„A problémám öt évvel ezelőtt kezdődött. A főiskoláról hazamentem a nyári szünidőben. Örültem annak, hogy anyámat láthatom, mert mi mindig nagyon jól megértettük egymást. Anyám alkkor 39 éves volt, de nyugodtan letagadhatott volna tíz évet a korából, olyan fiatalos maradt. Apám, aki 20 évvel idősebb volt nála, sajnos beteges volt és a házat kellett őríznie.
Késő délután, amikor már nem uralkodott olyan nagy hőség, kimentünk Anyámmal egyet sétálni. A város szélén laktunk, s ha egy kis erdőn áthaladtunk, lankás, füves részre értünk. Korábban sokat sétáltunk ott, mert a levegő tiszta volt s sehol egy emberi lélek a közelben, csak legelésző állatok, többnyire lovak. Anyámmal karonfogva lépkedtünk. Könnyű blúzán keresztül oldalt karomhoz ért a még mindig jó formában lévő melle, de nem keltett bennem más érzést, mint a jóleső melegséget, amit gyerekkoromban is a karjaiban éreztem; azt, hogy az ő közelében biztonságban vagyok.
Mielőtt kiértünk volna az erdőből, amely inkább egy lugas volt, anyám megtorpant. Emberek voltak a legelőn, farmerek. Két szomszédbeli farmer folyós kancákat vezetett madzagon a csődörhöz hágatásra. Megálltunk a fák mögött, hogy ne lássanak bennünket és onnan figyeltük az eseményeket.
Talán nem lett volna rám az egész eset nagy hatással, ha nem láttam és éreztem volna, hogy anyámon valami feszültség vett erőt. Karja, ami karomba fonódott, reszketett. Előrehajolva meredten nézte a szemünk előtt, tőlünk nem túl távol lefolyó eseményeket.
A csődört egy erős legény tartotta a kantárjánál fogva. Elé vezették az egyik kancát, farával a csődör orra elé. Még így a távolból is lehetett látni, hogy a kanca magasra tartja a farkát s alatta láthatóvá vált a nemiszerve, amelynek ajkai kinyíltak és csukódtak, megint kinyíltak és újra összezárultak ütemesen.
A kanca nyerített.
Anyám meredten előrehajolva, alig hallhatóan suttogott valamit. Nem nekem szólt, talán nem ist tudta, hogy révületében beszél, de én megértettem mit mond:
– Hogy nyitogatja a picsáját az a szegény pára. Folyós. Fasz kell neki. Fasz! Fasz!
Még soha sem hallottam anyámat így beszélni, otthonunkban ő volt a tökéletes úrnő. Megértettem: A természet kitört belőle.
A csődör szagolgatni kezdte a kanca pináját. Orrlyukai tágultak, felső ajkát hátrahúzta, hosszú fogai előtüntek, mintha harapni akarna. De nem akart harapni, csak szagolta azt a folyós kancapinát. S ez nem ist maradt hatás nélkül rá. A hasa alatt kezdett valami hosszú előbújni, látszólag a hátsó lábai közül, s nyúlt állandóan hosszabbra, előre. Egy rettenetes hosszú fasz került elő s lógott le srégen a hasa alatt.
A csődör egyre közelebb tólta orrát a kanca pinájához, hirtelen kinyújtotta a hosszú nyelvét, és végignyalta a kanca most már tágan tátogó nemiszervét. Annak a belseje rózsaszínű volt, mint a fiatal lányoknál is. Amikor a hosszú nyelv kétszer egymásután rátapadt a tárongó lópinára, a kanca meglóbálta a farát.
Anyám lélegzetén észrevettem, hogy a látvány hatással volt rá. Szaggatottan lélegzett, és hallottam a – valószínűleg tudatlanul kiejtett – suttogó szavait:
– Hogy nyalja a picsáját. Kívánja a picsát.
Megrökönyödtem egy kicsit, mert nem ismertem anyámra, de meg kell vallanom, a a szemünk előtti színjáték rám is hatással vol. Éreztem, hogy hímtagom megmerevedik a nadrágomban. Úgy látszik, minden szexuális cselekmény, még akkor is ha fajidegen állatokkal történik, hatással van az emberre.
Egy farmer elkezdte a csődör oldalát dörzsölgetni. Az a hatalmas lófasz a ló hasa alatt egyre inkább vizszintes irányt vett fel. Látni lehetett, hoyg merevebb és vastagabb lett. Aztán hirtelen felágaskodott a csödör a két hátsó lábára és megpróbálta a fasza hegyét a ló pinaajkai közé tólni. Ügyetlenül bökködött vele, de az egyik farmer megragadta a faszát és odaigazította a kanca pinanyílásához. Egy erőteljes nyomással tövig merült az a hosszú fasz a kanca testébe.
A csődör mellső lábaival a kanca hátára támaszkodott és erőteljes lökésekkel baszni kezdte a nöstényt. Ki-be huzogatta azt a hosszú faszt és a kanca látható gyönyörrel tűrte. Anyám suttogása alig érthetően érte el a füleiemet:
– Hogy bassza. Milyen jól megbassza. Azzal a gyönyörü nagy fasszal!
A csődör lökései egyre erőteljesebbekké váltak. Anyám egy szétágazó fa villájára támaszkodott, mélyen előre hajolva, és én a háta mögött, hogy jobban lássak, szintén előre hajoltam. Eleinte észre sem vettem, hogy közben anyámra támaszkodtam, csak amikor a meleg, puha érzés a faszomon jelezte, vettem észre, hogy anyám fenekére támaszkodtam. A faszom, amelyik a nadrágomban egyenesen felefelé állt és most már kőkemény volt, pontosan anyám seggének vágatába simult.
Egy boldogító érzés támadt bennem. Tudtam, hogy ez nem helyes, hogy vissza kellett volna húzódnom, de egyrészt az észveszejtően buja látványt, ahogy két állatt a gyönyörbe merülve baszott, nem akartam szemem elől veszteni. Másrészt pedig rettentő jó érzés volt a kívánós, meredt, izgatott faszomat, ha csak így a ruhán keresztül is, anyám seggének vágatába nyomni. Nem kellett nekem magyarázat ahhoz, hogy az anya segge is egy női segg, valami nagyon, de nagyon édes dolog. Élveztem a puhaságát, a rugalmassága dacára is meleg puhaságát és a faszom lüktetni kezdett a gyönyörűségtől.
A csődör egyre erőteljesebben lökte a faszát a kancába, aztán hirtelen összerogyott a kanca hátán. Csak a remegő hátsó lábai árulták el, hogy most a kéjt élvezi, ahogy a gecije mélyen a kanca picsájába ömlik. Aztán, kissé tántorogva a kéjtöl, hátrább lépett és a fasza kicsúszott a kancapicsából. Le volt lankadva, de így is tekintélyes méretű volt; a magas termetű ló fasza majdnem leért a földig.
A kancát elvezették tőle s egy farmer nyugtatóan veregette a ló nyakát. Az a hosszú fasz még mindig ott lógott a hasa alatt és én hallottam anyám szavait:
– Micsoda egy fasz! Micsoda egy szép fasz!
Aztán, mintha a látványt valami gonosz manó megirigyelte volna tőlünk, lassan visszahúzódott a csődör hímvesszője abba a rövid kis fekete csőbe a hasa alatt, amiből előbujt.
Nem léphettünk ki a fák közti búvóhelyünkről, mert akkor a farmerek észrevették volna, hogy leskelődtünk. Ezért maradtunk abban a pózban ahogy voltunk: Anyám előrehajolva, én pedig hátulról szorosan rátapadva hátulról. A kemény faszom még mindig a segge vágásába volt nyomulva, de nem volt erőm visszahúzni. Anyám legkésöbb ekkor biztosan észrevette, de nem távolított el magától. Sőt, mintha a hátsófelét még egy kissé felém is tolta volna.
Már azt hittük, hogy vége a színjátéknak, de közben a csődör elé vezették a másik kancát. Annak is tátogott a nemiszerve, de a csődör nem hederített rá. Egy farmer elkezdte a csődör oldalát dörzsölni, egy másik pedig mögéje lépett és a heréit kezdte izgatni. Rövid időre aztán, megint kezdte a csődör az előtte lévő lópinát szaglászni és nyalogatni. Anyám suttogta:
– Megint buja. Megint kell neki a pina. – s közben egyre erőteljesebben tólta, most már teljesen érezhetően, a seggét felém. Lihegett. De én is. A fejemre köd szállt, már nem tudtam tisztán gondolkozni, már az a kemény bot, amelyik a nadrágomban állt, vette át az uralmat fölöttem.
Ugyanis anyám rövid szoknyája felcsúszott, kicsi fehér bugyija látszott, amiből a seggének két félgömje kivilágított.
– Pina kell neki. Pinát akar… – motyogták az ajkai önléntelenül és én is utánna suttogtam: – Pina kell neki.
Kezem önkéntelenül anyám seggére csúszott. Óvatosan, minden pillanatban a védekezésére számítva csúsztattam tenyeremet egyre lejjebb, míg végre tenyerem rásimult hátulról, a bugyin keresztül a szeméremajkaira. A boldogság érzete fogott el, amikor az anyaölet a kezemben éreztem és anyám nem hárított el. Merdeten nézte, hogyan csúszik elő a fekete hüvelyéből a lónak a fasza.
Bátorságot nyertem. Nem, inkább a természet lett úrrá rajtam, mindkettönkön. Már nem voltam gyermek és ő nem volt anya. Egy nőstény és egy hím voltunk. Egy csődör, amelyik a kanca pinájára vágyik és a kanca, amelyik alig várja, hogy a csődör fasza hátulról felszúrja. Ujjaimmal félretóltam a bugyit a lábai között és most ott feküdt tenyerem az anyám pináján. Selymesen tapadt a szőre a kezembe, éreztem a vágatából csorgó kéjnedvet a tenyeremen. Egy ujjam belemerült a nedves melegségbe és megtalálta a szeméremajkai között a csiklóját. Anyám hangosan felsóhajtott, de nem utasított el.
A csődör egyre izgatottabb lett. Míg szememet le nem vettem az előttünk lejátszódó jelenetről, lehámoztam anyám bugyiját, egész a bokájáig. Rányomtam számat a meztelen seggére, aztán mélyebbre hajoltam és csókolni kezdtem a szeméremajkait. A lovakat már nem láttam, de anyám suttogását hallottam:
– Fasz kell neki. Kívánja a pinát!
Megcsókoltam a pináját. Az illata, amit árasztott, megrészegített. Elővettem a faszomat és most azt nyomtam a segge vágatába. Aztán, amikor újra láttam, hogy a csődör fasza behatol a kancába, én is odatettem a faszom hegyét és lassan benyomtam anyám pinájába.
Egy leírhatatlanul boldog érzés fogott el és anyám is hallatott egy kis sikolyt. Aztán tövig merült a faszom anyám hüvelyébe és én elkezdtem hátulról baszni. Észrevettem, hogy egyik kezével előlről a lába közé nyúlt és az ujjaival ingerelte a csiklóját.
Addig már volt dolgom sok nővel, de ilyen boldogító érzést még soha nem éltem át. Anyám pináját érezni a faszommal talán boldogítóbb volt mint a menyország. Lihegtünk mind a ketten és anyám folyton csak suttogta:
– Hogyan bassza azzal a nagy, bütykös faszával. Milyen gyönyörűen megbassza! Jaj, de szépen megbassza!”
Anyám térdei elkezdtek remegni. Vinnyogott a kéjtől, amikor elélvezett. Ugyanakkor csúszott ki a csödör fasza is a kancából, amikor az én faszom elkezdett lüktetni és vad erőver lőtte, gyönyörű kéjek között a gecimet anyám picsájába.
Sokáig álltunk még ott, mire a faszom lelankadt és kicsúszott anyám testéből. Addigra a farmerek is eltűntek, csak a csődör állt a réten, egy karóhoz kikötözve.
Egy szó sem esett köztünk. Anyám, felhúzta a bugyiját, felém fordult és szájoncsókolt.
– Gyere – mondta.
Odavezetett a csődörhöz. Megsímogatta a nyakát, a fejét, a hátát. Aztán elkezdte a hasa alját simogatni. Megfogdosta azt a fekete tokot is, amibe a ló fasza visszahúzódott. Semmi eredmény. Akkor a ló háta mögé került és elkezdte a heréit izgatni. Megmarkolászta a nagy gömböket, amik ide-oda gurultak a herezacskójában, simogatta őket és gyömöszölte. Ekkor láttam, hogy valami rózsaszínű bújik elő abból a tokból.
– Jön már kifelé – mondtam.
Anyám lehajolt a ló hasa alá és elkezdte fogdosni a lassan előbúvó faszt.
– Te játsszál a tökeivel – mondta, s én engedelmeskedtem.
Lassan előjött az a hosszú fasz teljes hosszában. Anyám fogta két kézzel boldogan, aztán odahajolt és megcsókolta.
– Még nedves a kanca pinájától – mondta.
Már nem csodálkoztam a számomra szokatlan beszédén.
– Ekkora fasz! – gyönyörködött anyám.
Aztán rámnézett:
– Apádnak akkorka fasza van mint egy tízéves gyereknek. Eddig eltűrtem, de ki nem elégített soha. Pedig úgy vágyom arra – mondta és megint elkezdte csókolgatni a csődör faszát.
Megértettem. Megértettem akkor is, amikor lehúzta a bugyiját és megkísérelte a csődör faszának a hegyét a lába közé venni, a szeméremajkai közé tolni. Nem ment. Csüggedten engedte el a faszt, amelyik elkezdett lassan a hüvelyébe visszahúzódni.
Anyám lefeküdt a fűbe.
– Gyere, basszál meg!
Én elővettem a faszomat, ráfeküdtem és megbasztam. Egész idő alatt csókoltuk egymást, éreztem a száján a ló faszának az ízét. Nem undorított.
Kéz a kézben mentünk haza. Apám már aludt. Megfürödtünk, együtt, aztán anyám velem jött a szobámba és velem együtt feküdt az ágyba. Azon az éjszakán még kétszer megbasztam. Azóta az anyám a szeretőm. Abnormális vagyok ezért doktor úr?
Ránéztem és határozottan mondtam:
– Nem! Az életnek ezernyi árnyalata van, éppúgy a nemiségünknek is. Ki kire hat, azt nem az ész, sem az előírások határozzák meg, hanem a természet maga. Mindenki a maga módján lehet boldog, ha azzal senkinek nem okoz kárt. Nézze fiam, sok családban van ilyesmi, csak az emberek nem beszélnek róla. Többnyire csak az derül ki, ha egy apának a lányával van viszonya. Legalább ugyanannyi esetben van szexuális kapcsolat anya és fia között. Cak arról nem beszél senki. Ennek több oka van. Egyrészt, a fiúkat nem veszélyezteti, hogy teherbe esnek. Azonkívül a fiúk élveznek – és hallgatnak, hogy ne kelljen az élvezeteikről lemondani. Menjen kérem nyugodtan haza, maga természetesen egészen normális. De talán eljön az idő, amikor a mamája már idősebb és kevésbbé vonzó lesz s akkor valószínüleg az ő ösztönei is nyugodtabbak lesznek. S ha maga akkor talál egy fiatal nőt, akire gusztusa van, vigye el és mutassa meg neki, hogyan hágatják a kancákat. A többit meg fogja látni.
Irodai pillangó, zártkörű rendezvény
Az lett volna igazán elegáns, ha egy tűzpiros, nyitott Ferrarival megyek el Bonnie-ért, de odáig még nem tudtam felküzdeni magam. Így hát jó öreg, ütött-kopott Mustangommal álltam be a lakása elé, és dudáltam egyet, ahogy megbeszéltük. Az eső zuhogott, Bonnie kiszaladt, beugrott mellém, és egy pihekönnyű csókot nyomott a számra.
– Menjünk – mondta, miközben kibontakozott esőkabátjából, és megvillantotta szép barna combját. Szokása szerint megint egy fekete miniszoknya volt rajta, felül pedig egy fodros, itt-ott bőrét kivillantó fehér blúz, mintha egy régi báli ruhát szabott volna át egy őrült, huszonegyedik századi divattervező. Élvezettel nézegettem, de amikor rámpillantott, észbe kaptam, beindítottam a motort és elindultunk.
A kastély, ahová igyekeztünk, jóval a városon kívül, a hegyek között bújt meg. A zuhogó esőben alig láttam tovább az orromnál, és arra számítottam, hogy ez majd az egész zártkörű rendezvényt elmossa majd. De Bonnie megnyugtatott.
– Lehet, hogy a tóhoz nem tudunk majd kimenni – mondta -, de a kastélyban attól még jól szórakozunk majd.
Egy óra múlva érkeztünk meg a kastélyhoz. Az eső függönye majdnem teljesen eltakarta, csak néhány ablak fénye világított, mint lebegő képkeretek. Leraktuk az autót a főbejárat előtt – egy inas átvette a kulcsot -, mi meg beszaladtunk a hallba.
Mintha a zuhogó esőből egy elvarázsolt világba léptünk volna. Kellemes meleg fogadott, a falakon kacskaringós lámpákból ömlött a barátságos fény. Az egész házat nyögdécselés és innen-onnan kiszűrődő zene töltötte meg.
– Már beindult a buli – fülelt Bonnie, és nekiindultunk.
Felmentünk egy félkörré formázott lépcsőn. Kis előtérbe értünk. Egy mahagónifából készült, faragott karosszékben ott ült a nagyfőnök, a Féreg, és nem akárki térdelt ott előtte, hanem Janet, a szőke hajú, dús keblű titkárnő. A Féreg pedig elégedetten, hátradőlt fejjel szopatta. A látványt eltakarta Janet szőke hajzuhataga, főleg, hogy a Féreg beletúrt, és úgy irányította a műveletet. A lányon rövid, fekete bársonyruha volt, abban térdelt a főnöke előtt, de a pózban ki-kivillant a hátsója. Jól láttuk, hogy nincs rajta bugyi, puncija szépen csillogott. Hogy a látvány még profibb legyen, kezeivel a tűsarkú cipőjébe kapaszkodott, teljesen átadta az irányítást a Féregnek. Az meg ki is használta.
Lehajoltam, hogy élőben is megnézzem azt a piercinget Janet puncijában, amit a videón már láttam, de Bonnie megfogta a kezem:
– Gyere, lesz még ennél érdekesebb látnivaló is – mondta, és magával húzott. Utánamentem, de az ajtóból még visszafordultam, Innen már jól látszott, hogy a nagyfőnök farka tövigmerül az előtte térdelő szőkeség szájában. A fejemet csóváltam, és követtem Bonnie-t.
A következő teremben aztán jó nagyra nyílt a szemem a csodálkozástól. Először a vörös fény csapott arcul, ahogy az egy jó kis szado-mazo szobához illik. A falakból lüktetett a hangos zene, mintha az agyamban nyomná a ritmust. Aztán megláttam, ki térdel a szoba közepén. Helen. A fekete hajú, alacsony bombázó csaj a marketingesektől. Fekete bőrcuccban térdelt egy vörös plüsspárnán. A bőrcucc mindenféle fonatokban futott végig a testén, éppen csak a mellbimbója meredezett szabadon. De a legdurvább a szegecses nyakörv volt, ami Helen nyakára volt fűzve, és négy bőrszíj tartotta a padlóba erősített cövekekhez. És ha ez nem lenne elég, a lány lába előtt egy fekete bőrostor hevert, körülötte pedig egy csomó férfi állt meztelenül. Helen mindkét kezében egy-egy farok meredezett, a lány vadul verte őket, egy harmadikat, izmos fekete férfit pedig buzgón szopott. Az előtte álló férfi nagyon élvezte, nagyokat nyögött, bele is markolt Helen hajába, megtartotta a fejét, és lassú, de könyörtelen mozdulatokkal kúrni kezdte a száját.
– Ilyet még én sem láttam tőle – mondta Bonnie a fülembe. – Ez ám a buli…
Helen gond nélkül szopta a magnumot, és jól csinálhatta, mert a pasas láthatóan remegni kezdett, és felkiáltott. Farka vadul rángott Helen szájában, a lány pedig jól láthatóan nyeldesett. A két másik fickó is elérte sorsát, egymás után lövellték a fehér anyagot Helen bőrruhájára. A lány vadul verte a farkukat, nem sajnálta őket, a férfiak valósággal el kellett szakadjanak tőle. Mindhárman hátraléptek.
– Ki jön? – kérdezte Helen, szemében a jól ismert fény villogott. Felkapta térde mellől az ostort, kiengedte, rácsapott a végével egy férfi lábára, az ostor ráfonódott, és Helen közelebb húzta magához.
– Hoztam neked egy finomságot! – szólt oda neki Bonnie, és Helen elmosolyodott. Bonnie odavezetett hozzá, eléállított, a másik pasas mellé, aztán egy gyors mozdulattal lehajolt, és mutatóujját végighúzta a Helen melle között, a fekete bőrcuccon csurdogáló spermacsíkon. A szájához emelte az ujját, és lenyalta róla az anyagot.
– Nem rossz – mondta. – Kissé sós, de nem rossz. Ez viszont sokkal jobban fog ízleni…
– Tudom, emlékszem… – jelentette ki Helen.
Bonnie lerántotta a cipzáromat, és előkapta a farkam. Már jó merev volt, az eddig látottak megtették hatásukat. Bonnie játékosan Helen arcához csapdosta.
– Na ne csigázz – mondta a térdelő lány, és mindketten elnevették magukat. Aztán Bonnie elegánsan Helen szájába adta a farkamat. Mintha csak a lányok játékszerévé váltam volna. Helen ritmikusan, porfi mozdulatokkal szopni kezdett, kezével pedig az ostort oldozta le a másik pasasról.
– Hagyd csak, ezt én elintézem, te csak koncentrálj a barátunkra – mondta Bonnie. Helen szeme megvillant, elengedte az ostort, és a fenekemba markolt. Rózsaszín körme már-már a húsomba vájt, úgy húzott a szájába. Felnyögtem, nagyon jó érzés volt ez a forró száj a dákóm körül. Nem cifrázta, nem játszadozott, éreztem, hogy nagyon benne van a ritmusban. Kőkeményen szopott.
Közben Bonnie mellettem kezébe kapta a pasas farkát, és verni kezdte. Könnyedén csinálta, csuklóból, de közben engem figyelt. A szemembe nézett.
– Élvezed, mi? – kérdezte mosolyogva.
Erre nem tudtam mit mondani. Semmi értelmes nem jutott eszembe, lehunytam a szemem, és élveztem a szopást. Helen egészen a torkára engedett, orra a hasamhoz ért, feje határozott ritmusban, keményen mozgott a dákómon. Bonnie végigsimított a mellemen, aztán a golyóimon éreztem a kezét. Finoman megszorította őket, amitől felkiáltottam. Helen kiengedett a szájából, kezével verte tovább a szerszámom, és megkérdezte Bonnie-től:
– Kérsz belőle?
– Nem… még – felelte Bonnie, mire Helen megint rábukott a dákómra, és olyan szívásba kezdett, hogy nem bírtam már tovább. Kitörtem, mint a vulkán, Helen meg csak nyelt és nyelt. Mintha lebegtem volna. Nagyon sok sperma jöhetett ki belőlem, éreztem, hogy szinte ömlik, mint egy locsolócsőből. de Helen meg sem mukkant, minden cseppet eltüntetett.
Szívesen maradtam volna még a térdeplő bombázó szájában, de kiengedett, és a mellettem álló fickót vette kezelésbe. Bonnie magával húzott, bár alig bírtam botorkálni.
Átmentünk egy másik terembe. Itt pár óriási fotel rejtőzött a félhomályban, és a háttérben kellemes zene szólt. A fotelek előtt pár srác térdelt, felismertem bennük a gyakornokokat, akik az irodában általában kávéfőzésre és fénymásolásra kényszerültek. Most lelkesen nyalták a fotelben pihegő főnöknőket.
– Ha nem az Oxfordon diplomáztál volna, akkor bizony most itt kéne megküzdj az előrelépésért – mondta Bonnie.
– Szívesen benyalnék én, csak attól függ, hogy kinek – mosolyogtam. – Te nem tudsz előléptetni?
Bonnie csak mosolygott. Odamentünk az egyik fotelhez. Az itt elnyúló nőt nem ismertem, elég csinos volt, kellemes arcú, legalábbis ahogy a félhomályban meg tudtam állapítani. Ruhája kissé ki volt bontva, kilátszott belőle egyik melle, amit az előtte térdelő gyakornok simogatott. A srác feje eltűnt a nő szoknyája alatt, de júl láthatóan mozgott fel-alá. Kis asztalon mindenféle finomság állt mellettük: tejszínhab, eper, banán, és pár kisebb vibrátor, műpénisz és hasonló játékszerek. A szoknya alól megjelent a srác keze, és bizonytalan mozdulatokkal egy zsinórra fűzött golyócskasort tett az asztalra.
– Ezt szedte ki a puncijából? – kérdeztem meglepődve Bonnie-től.
– Lehet, hogy a fenekéből – mondta Bonnie mosolyogva. – Én annak jobban örülnék…
A srác serényen dolgozott tovább a szoknya alatt. Úgy látszik, nagyon kellett neki az az előléptetés. Vagy a fizetésemelés, ki tudja…
Hátul, a fal mellett az egyik nő odakiáltott a másiknak:
– Ez a fiúka nagyon jól csinálja! Ki akarod próbálni?
– Rögtön, csak még hadd ujjazza a fenekem ez a kis aranyos – nyögte a barátnője. – Már olyan jól betanítottam…
Az egész terem valami fülledt bordélyházhoz hasonlított. A hölgyek élvezettel nyögdécseltek, volt, aki hosszú szívószálon szürcsölt valami rózsaszín italt.
– Van kedved…? – intettem egy üres fotel felé, de Bonnie a fejét ingatta.
– Most másra vágyom – mondta, kézenfogott, és kivezetett.
Felmentünk egy csigalépcsőn, és az emeletre jutottunk, a kastély egyik toronyszobájába. Tele volt aprócska, vörös bőrrel bevont asztalokkal és székekkel, és legalább tucatnyi párocska kefélt kegyetlenül. Itt aztán volt minden. Balra egy kis asztalkán két lány nyalta-falta egymást, mellettük két pasi nyalta az egyik jogászlány punciját és fenekét egyszerre. Nyilvánvaló volt, hogy mire készülnek, mert már keményen ujjazták is a két nyílást. Hátul, egy fotelben kutyapózban dugott egy csajt az irodánk egyik portása, nem is értem, hogy hívták meg őt is erre a bulira. Biztos benyalta magát… A fotel mögött pedig egy másik fickó állt, ő a csajt szopatta.
Bonnie csillogó szemmel figyelte a teremben mozgó testeket. Tudtam, hogy mire vágyik. Elhatároztam, hogy ma éjjel teljesen kielégítem, mindent megadok neki. Mindent, amit csak kíván. Kézenfogtam, és a terem közepére vezettem. Volt ott még egy szabad zsámoly, jó vastag, vörös kárpittal bevonva. Odaállítottam, és elengedtem.
– Most te jössz, lássuk, mit tudsz – mondtam Bonnie-nak, és odaintettem egy meztelen, izmos férfit, akin láttam, hogy Bonnie az előbb kinézett magának. Bonnie mosolyogva hanyatt fektette a hosszú zsámolyon, gyorsan kibújt ruhájából, a földre dobta, de a magassarkút a lábán hagyta. Mosolyogva nézett a szemembe, tudta, hogy mennyire felizgat így. Benyúlt a puncijába, aztán kihúzta az ujját, és az orrom elé tartotta, ott csillogott rajta a nedve. Épp csak megnyalinthattam, mert Bonnie ott is hagyott, felpattant a férfira, a puncijába illesztette az ágaskodó faszt, és nagyot sóhajtva beleült.
– Ez már nagyon kellett… – nyögte, és lassan, körkörös mozdulatokkal élvezte a forró rudat. Aztán ujjait a férfi mellébe vájta, és lovagolni kezdett. Úgy láttam, amikor leereszkedett, mindig tövig engedte magába a fickó farkát, és amikor felemelkedett, éppen csak a makk maradt benne. Csodáltam is, hogy bírja ezt kemény vágtát a pasas, de úgy tűnt, nem okoz neki gondot. Azt azért tudtam, hogy az én dákóm ettől simán kettétört volna, mondjuk.
Bonnie egy kicsit megpihent, rádőlt a pasasra, aztán kicsiket mozgott a dákón. Éreztem, hogy itt az én időm. Bonnie mögé helyezkedtem, és a popsijához illesztettem a makkomat. Mikor a lány megérezte, mire készülök, hátranézett, és láttam szemében, hogy készenáll. A pasas alattam leállt, hagyta, hogy lassan, nyugodtan betoljam Bonnie fenekébe a farkam hegyét. A lány hatalmasat sóhajtott, feje előre bukott, fekete hajzuhataga elterült a férfi mellén. Egy kicsit mozdulatlan maradtam, hagytam, hogy Bonnie hozzászokjon az érzéshez, aztán amikor éreztem, hogy teste nem feszül már annyira, megmozdultam. Lassan beljebb nyomultam, s mikor Bonnie nagyot sóhajtott, visszábbhúztam magam. Így mozogtam szép lassan, élveztem a szorító, forró érzést, ami Bonnie fiatal, lüktető, eleven testéből áradt. Alattam aprókat mozdult a pasi is Bonnie puncijában, éreztem a vékony húson át. Nagy volt a kísértés, hogy töviglökjem a lány fenekébe, de nem akartam neki fájdalmat okozni.
Bonnie viszont hátranézett, és rámparancsolt:
– Kúrj!
Ezen nem volt sok magyaráznivaló. A vállába kapaszkodtam, és tempós, határozott mozdulatokkal dugni kezdtem. A zsámolyon fekvő férfi is rákapcsolt, Bonnie vadul nyögdécselt, ujjai a férfi mellébe vájtak. A lány nedveitől csak úgy csattogott a punciját kefélő farok.
Előttem egy zsámolyon szintén a fenekébe kapta egy lány a füyköst, de terpeszülésben ült a pasas ölében, úgyhogy jól láthatóan tátongott előttem éhes puncija. Benyúlt magának és a puncija falán keresztül simogatta a seggében mozgó farkat.
Bonnie egyre hangosabban nyögdécselt, éreztem, hogy hamarosan elélvez, de én már nem bírtam tovább, jó mélyre, töviglöktem Bonnie gyönyörű fenekébe a farkamat, és telelőttem forró spermámmal. Bonnie mindent érzett, hatalmasat sóhajtott, az alatta fekvő férfi közben keményen dugta tovább. Belőlem csak áramlott a nedv, remegtem, mint egy versenyló, egészen ráhajoltam Bonnie hátára, és a nyakába csókoltam. Teljesen elengedte magát, csak nyöszörgött. Vettem egy nagy levegőt, és óvatosan, lassan kihúztam a farkam a popsijából. Egész jól csúszott, a spermám mindent elborított odabent. Hátraléptem, és néztem, ahogy Bonnie felszabadul a farkam nyomásától, és felkönyököl, felemelt fejjel élvezi a puncijában mozgó falloszt. A popsija lassan összezárult, de pár csepp sperma azért kicsordult belőle. Láttam, hogy van még a lányban tartalék, úgyhogy körülnéztem, kit állíthatnék a helyemre. Az egyik sarokban ott ült Ule, a néger menedzser, akit a videón láttam annak idején Janettel. Ha jól láttam, épp egy kemény menet után regenerálódott, lassú mozdulatokkal simogatta a farkát, és a kefélő párokat nézegette.
Elég volt egy intés, értette, mit akarok. Odasétált hozzánk, és végigmérte Bonnie-et. Hatalmas kezeivel széthúzta a lány popsiját, meglátta, hogy a nedvem még bőven csordogál belőle, és bólintott. Aztán a párocska fölé térdelt, és Bonnie fenekéhez illesztette óriási szerszámát. Bonnie meglepetten nézett rám, szeme elkerekedett, de én megsimogattam, és a fülébe súgtam:
– Lássuk, meddig bírod!
Bonnie összeszorítta fogát, és bólintott. Intettem Ulénak, és ő azonnal behatolt. Hatalmas farka könnyedén csúszott Bonnie popsijába, mint kés a vajba, de a lány azért nagyon hangosan szisszent fel. Ule kaján mosollyal mérte végig áldozatát, aztán előrenyúlt, egyik keze a lány mellét fogta át, másikkal hajánál fogva feszítette hátra a fejét, így Bonnie egész teste megfeszült, úgy fogadta magába a fekete faszt.
A két férfi kemény kúrásba kezdett. Mostmár egyszerre mozogtak, mint egy jól bejáratott, kétcsöves dugattyú. Bonnie arca eltorzult, hangosan sikoltozott, de ez senkit nem zavart, mert a teremben mindenki ezt csinálta. Én mindenesetre megint be akartam szállni a buliba, úgyhogy a zsámoly végéhez léptem, és Bonnie szájába adtam a farkam. Nem lehetett itt szó igazi szopásról, mert a két férfi olyan lendülettel szendvicsezte a lányt, hogy nem is tudott volna koncentrálni. Arra tellett erejéből, hogy rászorította ajkát a farkamra, aztán beletúrtam a hajába, megfogtam a fejét, és a lyukait kúró lökésekkel egy ütemben mozgattam a dákómon. A szobában hatalmas volt a fülledtség, mindenkiről csorgott az izzadság.
Nagyjából egyszerre élvezhettünk el. Az enyém semmi volt az övéhez képest, mert az nagyon látványosan történt. Az egész teste remegett, a két pasi, aki dugta, hangosan fel is kiáltott. Belassultak, Bonnie lüktetett, vinnyogott, én sem bírtam tovább, a szájába engedtem a spermámat, de ezúttal nem nyelte olyan buzgón, mint máskor, épp elég lehetett neki a popsiját és a punciját teleengedő két férfi. Kihúztam a farkam, Bonnie remegve sóhajtozva tűrte a két férfi utolsó lökéseit. Arcáról lecseppent a spermám a zsámoly fekete műbőr bevonatára. Bonnie így összeborzolt hajjal, izzadtan, nedveimmel arcán is gyönyörű volt. A szemembe nézett, és ködös tekintetében valami köszönetfélét véltem felfedezni.