Pörgés – Bulik, koncertek és partik.

Egyszerre reális és stilizált, konkrét és elvont: Fliegauf Benedek a mai magyar fiatal filmes generációnak egyik jelentős alakja, akinek filmjei külföldi fesztiválokon is rendre sikeresnek bizonyulnak. Az eddigi életmű két dokumentumfilmből: Határvonal (2000), Van élet a halál előtt – Beszélgetések Feldmár Andrással (2001); öt rövidfilmből: Beszélő fejek (2001), Hypnos (2001), Európából Európába című szkeccsfilmbe készített egyik etűd (2004), A sor (2003), Pörgés (2005) és három nagyjátékfilmből áll: Rengeteg (2003), Dealer (2004), Tejút (2007).
Ha Fliegauf filmjeit elemezzük, a vezérfonal a dokumentum kontra fikció között feszül, mindegyik filmje különbözőképpen, de ennek a két szélsőségnek bizonyos arányú vegyülete, képei egyszerre reálisak és stilizáltak, egyszerre konkrétak és elvontak. Mindkét filmkészítési hagyománynak fontos szerepe jut, és hol az egyik, hol a másik kerül domináns pozícióba. Fikciós történeteiben dokumentarista stilizációt alkalmaz, dokumentarista jellegű képei pedig fikciós bázison nyugszanak. Ennek az elemzésnek nem célja, hogy a dokumentum- fikciós univerzumban pontosan meghatározza az egyes művek helyét (már ha ez lehetséges), inkább annyit fontos látványvilág tekintetében megállapítani, hogy amint narratív szinten, úgy vizuális szinten is e két hagyomány kettősége figyelhető meg. Ezzel a felfogással olyan filmes irányba illeszthető a neve, mely a magyar filmben az 1970-es években a dokumentarizmus megerősödésével alakult ki, és a fikciós filmek kedvelt stilizációs eszköze lett. Fontos különbség azonban, hogy míg az 1970-80-as évekbeli filmek erős szociográfiai bázison nyugodtak, Fliegauf filmjeiben sokkal inkább az emberi létállapot mélyebb egzisztenciális rétegei kerülnek a középpontba. A dokumentarizmus itt ezért elsősorban a képi stilizáció eszközeként van jelen, és az 1970-es évekkel szemben nem fordul valamilyen szociológiai kisrealizmusba, melyben a szociográfiai helyzet determinálja a szereplők nyomorúságos életét. Emiatt leginkább Tarr Béla filmművészetéhez köthetőek filmjei, Tarr metafizikus látásmódjához hasonlóan jelenítődnek meg figurái, csak az elhagyott, lepusztult tanyák, külvárosok nyomorúságos életű emberei immár a nagyváros posztmodern, de semmivel sem boldogabb közegében találják magukat.
Fliegauf filmjeinek képei éppen a valóságra való hivatkozás, illetve az attól való elemelés miatt egyszerre realisták és szimbolikusak, vagy allegorikusak, ahol az egyes vizuális motívumok jelentik először magát az ábrázoltat, illetve mindazt, ami mögötte rejlik.
A két ellentétesnek tűnő stílus közötti lebegést segíti a groteszk minőség használata is, mely az életmű minden egyes darabjában fontos eszköz remekül kiegészíti ezt a reális-irreális univerzumot. A filmekben vegyül a komikum és a tragikum, a fenségesség és az alantasság, a valóság és a fantasztikum, gyakran találkozunk félelmetes szituációkkal, torz szereplőkkel, abszurd helyzetekkel, és előfordulnak komikus elemek is (leginkább az utolsó két nagyjátékfilmben találhatunk erre példákat: Tejút – ugrálóvár a semmi közepén; Dealer – találkozás egy foggal, ami egyébként Gogol Az orr című groteszk művének parafrázisaként is értelmezhető). Rémületet és nevetést egyszerre kiváltó jelenetek, vizuális bon mot-ok fűszerezik az egyébként általában jellemző, rendkívüli képi minimalizmust.
Mindezek mellett ki kell emelni a filmen kívüli művészeti ágakkal, elsősorban a zenével való kapcsolat erősségét, mely ugyan szigorúan véve nem kerülhetne be egy képi világgal kapcsolatos elemzés sorai közé, mégis amiatt, hogy Fliegauf esetében a zeneiség jelentőséggel bír a képi világ kompozíciójának szempontjából is, és a hangkulissza nem egy egyszerű kiegészítő szerepet tölt be csupán, elengedhetetlennek tűnik megemlítése. Ezekben a filmekben a zene tág fogalmat takar, és inkább John Cage-i értelemben használatos. Minden olyan alkotóelemnek, amely auditív érzékeinkre hat, ugyanolyan fontos szerepe van, és ezáltal a zörej, vagy a csend nem kisebb jelentőségű, mint a klasszikus dallamfűzés. A film sajátos jellegéből adódóan eleve olyan művészeti ág, melyben a totális művészetre (Gesamtkunstwerk), vagyis a különböző művészeti ágak integrált használatára való törekvés reális megvalósulást eredményezhet. Fliegaufnál mindig jelentős szerep jut a zeneiségnek, mely kifejeződik ritmusban, zajokban, zörejekben és nem utolsósorban a csendben.

Beszélő fejek
Frappáns kísérlet a dokumentarista és fikciós filmkészítési paradigma kijátszására egymás ellen. A mintegy 30 perces filmben hat szigorúan premier plánban fényképezett arc jelenik meg egy semleges háttér előtt, a szereplők körül nincs díszlet, semmilyen vizuális jelzést nem kapunk arról, hogy hol vagyunk. A televíziós dokumentumfilmek riportszituációit idéző, igazi áldokumentumfilmről van itt szó, melyben a „riportalanyok” a végig mozdulatlan kamera előtt mesélnek el egy-egy történetet. A monológokból pedig egy férfi portréja rajzolódik ki. Megjelenésében nagyon hasonlít a mű az 1980-as években készült ún. „beszélőfejes dokumentumfilmek”-hez, melyekben a riportalanyok stabil kamera előtt beszélnek a múlt kétes és a rendszer számára kényes eseményeiről (Sára Sándor: Pergőtűz, 1982). A mozgóképet ezekben az esetekben a tények, a tanúk és vallomásaik szikár, semleges rögzítésére használják. Fliegaufnál már ebben a filmben megfigyelhető az a hajlam, hogy a reálisat az irreálissal vegyítse. A történetek alapja az életből jön, a körítés, az összefüggés már nem annyira, bár abban is a dokumentumszerűségre törekszik.
A képek színvilága már majdnem monokróm, még jobban aláhúzva, erősítve ezzel a tiszta, szikár, minimalista jelleget. A rendkívül egyszerű technikával készült képsorok tisztán filmnyelvi szempontból akár unalmasnak tűnhetnének, a végletes lecsupaszítás következtében azonban az arcokra kerül a hangsúly, s az arcok ezután egyszerre színpadként is funkcionálnak. Ezzel párhuzamosan a nyelvi szint válik érdekessé, a drámai szituációk verbális szinten bontakoznak ki. A koncepció hasonlít Bergman Rítus című filmjének egyes jeleneteihez, annak minimalizmusát teljesen át tudja venni, de a Beszélő fejek amatőr, félprofi szereplői expresszív színészi játékban nem mérhetőek Bergman színészeihez.
A Beszélő fejek majd az első nagyjátékfilmnek, a Rengetegnek képezi vizuális alapját.

Hypnos
A következő rövidfilm azonban inkább a második nagyjátékfilmmel, a Dealerrel rokonítható.
Itt a dokumentum-fikció vetélkedésében a fikcióra kerül erősebb hangsúly. Vizuális világa is sokkal gazdagabb lesz, és a cselekmény már nem csupán verbális szinten bontakozik ki, sőt a történet megértéséhez szükséges kulcs képi szinten jelenik meg (az elején megjelenő ritmikusan előre-hátramozgó kereszt képe a történet végén nyeri el rettenetes jelentését). Emellett egymásra utaló képi motívumok jelennek meg: a kereszt, a metronóm és a nő ritmikus mozgása egységes ritmust ad a történetnek. A kamera megmozdul, lassú meditatív kört ír le, illetve hosszú fahrtot tesz, még mindig premier plánokban mesél elsősorban, de már megjelennek totálképek is. A semleges hátteret egyrészt egy sötét, rideg, az elidegenedettség érzetét keltő közeg, másrészt igazi természeti környezet váltja fel. A kettő között azonban úgy tűnik, nincs különbség. A múlthoz, a gyermekkorhoz kötődő természetes világ éppoly sötét, rideg, színtelen és félelmetes, mint a felnőtt lét környezete. Expresszív világítás, sötétben tartott képek, egy-egy fény az arcokon jellemzik ezt a képi világot.
Mindezek mellett a Hypnosban már megjelennek az életmű későbbi darabjainak is szerves részét képező vizuális motívumok is. A szereplők monoton ritmikus mozgása – az egyes képek ritmusának megadásán túl – valami ősi, értelem előtti világra utal, a sámánok transzba esett állapotával hozható kapcsolatba, a környezettel való megváltozott viszony kifejezése, emiatt legfőbb helyüket majd a Dealer tudatmódosított drogvilágában nyerik el. De ugyanilyen visszatérő motívum a már említett természeti környezet, illetve a film végső jelenetében látható folyóvíz, vízpart, melyek szintén valami nem evilági, valami természetfelettivel kapcsolatban jelennek meg. (Talán a legjobb példa erre a Dealer édesanyjának pocsolyaként való megjelenítése, vagy a Rengeteg vízpart mellett elmesélt harcsás története.) Itt a vízpart a megmenekülés útja a hipnózisból.

Rengeteg
A nyolc epizódból álló film mintha a Beszélő fejek riportszituációit dramatizálná, bontaná ki. A Rengeteg a rövidfilmhez hasonlóan dokumentarista stilizációt használó fikciós film, újdonsága, hogy a dokumentumfilmes beszélő fejek szisztémát egy teret igénylő fikcióban alkalmazza, ezekhez a terekhez azonban a néző nem jut hozzá, így – a tartalmi, verbális elemek mellett – a vizualitás is fokozza frusztrációját. A folyamatosan premier plánban tartott arcok miatt megfosztódunk a térélménytől, a szereplők mondanivalója, arca válik a jelentés legfőbb hordozójává. A környezetükből kiszakított arcoknak azonban van még egy fontos szerepük, ami a rendezői céllal egybeesik: a környezet elmaradása miatt a néző nem gondolhat szociográfiai helyzetükből adódó értelmezésekre, csupán ők, emberi mivoltuk, nyomasztó, olykor rettenetes emberi problémáik válnak fontossá.
A film dokumentarista jellegét az állandóan mozgásban lévő, megfigyelő kamerának az esetlegesség hatását keltő, keresetlen kompozíciói is erősítik. A képek színvilága nagyon egységes, végig egy barnás-zöldes színvilág uralkodik, a fények a dokumentarista jelleg megtartása érdekében reálisnak hatnak, akárcsak a szereplők ruházata és a tárgyi világ. A dokumentarista stilizáció eszköze a hosszú beállítások alkalmazása is, a lényegre koncentráló, az idő sűrítését elősegítendő vágások helyett inkább a megfigyelő, dokumentáló, a lényegesre és lényegtelenre egyaránt nyitott feljegyzésű kamera látható itt.
Az óriásira fényképezett orrok, szemek, szájak rengetegében totálokat csak egy-egy jelenet között, átvezetőként láthatunk, amelyek nemcsak vizuálisan térnek el, de narratív szempontból sem kötődnek szorosan az őket megelőző vagy követő jelenethez.
A Hypnos című rövidfilm esetében már említett vizuális motívumok-szimbólumok új elemekkel gyarapodnak. Használatuk valószínűleg azért is válik szükségessé, hogy a szélsőséges redukció miatt fennálló esetleg nehezebb kifejezést kompenzálják. A misztikussal kapcsolható víz, folyó itt is megtalálható (harcsás sztori, vízparton eltévedő lányok), illetve a Hypnoshoz hasonló gazdag, buja növényzetű erdő, természet is megjelenik, sőt a motívum bővül is a föld, a sár asszociációval (egy meztelen, sáros testű nő képe). Emellett új elemként jelenik meg a tűz, az égés motívuma, amely valamilyen ősi, rituális szertartás elemeként, tisztítótűzként értelmezhető, és a halállal van összefüggésben (már az aluljárós prológot követő első jelenetben felbukkan: egy benzines kanna utal a későbbi öngyilkos tettre, illetve szimmetrikusan ennek megfelelően az epilógus előtti utolsó jelenetben a szereplők egy óriási tűz mellett ülnek).

A sor
A következő kisjátékfilm a rendező képzőművészettel való kapcsolatának hatásos példája. A film ihletforrása ugyanis a Kis Varsó kéttagú művészcsoportnak egy tornasort megjelenítő műve (Tulajdonság), mely a film végén konkrétan látható is lesz. Az eddigi filmek jórészt premier plánokban elmesélt képei helyett ebben a világban a totálok uralkodnak, és amellett, hogy megmutatkozhat a rendező komponáló képessége, egyszersmind nagyobb hangsúly kerülhet a környezetre, illetve – ami itt különösen érdekes – a környezet és az egyén viszonyára. Eddigi filmjeiben mindegy volt, milyen a figurákat körülölelő világ, attól függetlenül valamilyen belső ontológiai meghatározottság miatt volt olyan az ember, amilyen. Itt azonban nem csupán az ember jelenik meg, aki nyomasztó problémáival együtt létezik, gyötrődik, hanem most már az ember, aki valahol van, és az a valahol kísértetiesen hasonlít rá, vagy inkább ő vált olyanná, mint teremtett környezete. A kisfilm témája az uniformizálódás. Az asszimilálódás, beolvadás evolúciós szükségességének következményéről beszél, az a ragadozó válik sikeressé, amelyik nem lesz feltűnő, és az az élőlény éli túl, amelyik sikeresen képes elbújni. És mi történik, ha sivár egyenkörnyezetet teremtünk magunk körül…?
Nagy üres tereket láthatunk, melyekben apró és elveszett az ember, a monoton ritmikus mozgások a Hypnoshoz hasonlóan ritmust adnak a képeknek. Érdekes az eddigi filmekhez képest, hogy beszéd egyáltalán nincs, vagyis az egész dramaturgia most már kizárólag a képekre épül, a verbalitás eddigi diktatúrája helyett egyedül a vizuális kifejezőeszközök közvetítik a történetet.
A totálokat is használó, minimalista, jellemző színű képi világ a következő nagyjátékfilm felé mutat, míg a hosszan kitartott statikus kameraállásból készített képek és a beszéd hiánya a Tejútat előlegzik.

Dealer
A második nagyjátékfilm, bár narratív szerkezetét tekintve a Rengeteg, és a Beszélő fejek apró történetekből felfűzött epizodikus szerkezetéhez hasonlít, vizuális kiállításában a Hypnos és A sor körébe illeszthető.
Ebben az esetben is érdekesen vegyül a realizmus és a stilizáció. A dokumentarista vizuális világot elhagyja ugyan, mégis a körülöttünk lévő, látható világra való koncentrálás és a tiszta, tárgyilagos ábrázolásmód következtében a film az újtárgyiasság realizmusát idézi. De emellett a realitásigény mellett felépül egy erősen stilizált képi világ is, a film tehát egyszerre lesz konkrét és elemelt, és a stilizáció miatt erős hangsúly kerül a vizualitásra. Képi szinten a kameramozgás a szerzői átalakítás legfontosabb eleme. Alapvetően kétféle kamerahasználatot különíthetünk el. A folyamatos, lassú körfahrtok több cél is szolgálnak. Egyrészt állandó mozgásba kerül a szereplők körüli tér, amelynek rabjai, amelybe be vannak zárva, a kamera ugyanarra a pontra érkezik, ahonnan elindul, mintegy láthatatlan kerítést vonva szereplői köré. Már a Hypnos elején is megjelenik egy hosszú és lassú körfahrt, csakhogy azzal ellentétben itt a szereplők a körön belül rekedtek. Egy önmagába záruló világ jelenik meg, de a kamera mozgásának íve többnyire nem egyszerű kört ír le, néhol koncentrikus körök, néhol inkább spirális forma jelenik meg, mely örvényként magába szippantja szereplőit. És ismerve a végkifejletet a főszereplő szempontjából, a katolikus temetési szertartás énekének circumdederunt me sora is eszünkbe juthat (gemitus mortis dolores inferni circumdederunt me – körülvettek engem a halál fájdalmai, a pokol fájdalmai megkörnyeztek engem). A meditatív körfahrtok mellett a dealer útjait követő ideges, rángatózó kameramozgás a dokumentarista, követő, megfigyelő jelleget hangsúlyozza.
A filmet Budapesten forgatták, de az események tulajdonképpen bárhol játszódhatnának. A főszereplőt körülzáró környezet egy a Hypnoshoz hasonló high-tech, minimalista, szürkés-zöldes tónusú, de a kuncsaftjai városi bérlakásának vagy zöldövezeti házának szobái is sötétek, jéghidegek, üresek, nyomasztó atmoszférát árasztanak. A képek végig ugyanabban a szorongató tónusban bomlanak ki előttünk. A film HD technikával készült, ez az elemzés szempontjából annyiban fontos, hogy a nagy felbontás következtében a formák határai rézkarcok minőségét idézően tűélesek.
Az előbbiekben már felsorolt fliegaufi motívumok itt is megjelennek. A víz, a folyópart többször is a képek szerves eleme (a dealer folyó felett átvezető hídon kerékpározik, egyik kuncsaftja a folyóparton ássa a gödröt). A tűz ugyan konkrétan nem jelenik meg (bár az eredeti verzióban a dealer halála előtti hatalmas buli egy óriási tábortűz mellett játszódik), de az égés, elégés itt is a halállal párosul.

Pörgés
Fliegauf 2005-ös rövidfilmje igazi kísérleti kisfilm, party közegben készült felvételek sorát láthatunk benne, erősen stilizálva. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy kísérleti dokumentumfilmnek, vagy inkább dokumentumképekkel dolgozó kísérleti filmnek tekinthető-e, ugyanis mind a dokumentáció, mind annak manipulációja fontos szerepet kap a képeken: a mozgókép kettős természetének ábrázolását láthatjuk itt. Rendezői kísérletezésnek tekinthető, és ezzel a filmes hozzáállással az 1970-es években a Balázs Béla Stúdióban készült experimentális dokumentumfilmek világát idézi. Jól bevált módon a tömegben megtalált, kifejező arcok közelijei mesélnek. Az életből, a szórakozás hevében elkapott arcok a különböző eszközök használata következtében egy-egy pillanatra kiszakadnak környezetükből. A film a partyvilág realisztikus motívumaira építve stilizál. A fény, a sötétség, az élénk mesterkélt színek, mind ennek a közegnek a sajátjai, melyeknek ott is az átlagos léttől való eltávolítás a céljuk. A lassítások, kimerevítések használata, a kép és a hozzá tartozó hang elválasztása azonban már a filmi stilizáció eszköze.

Tejút
A legutóbbi nagyjátékfilm első pillantásra az életmű eddigi részétől nagyon eltérőnek tűnik. Sokan nem is tekintik játékfilmnek, inkább erős formai kísérletnek, melyben a tartalomnak kevés szerep jut.
A prológgal együtt tíz állóképben elmesélt történet egy nap eseményeit örökíti meg hajnal hasadtától éjszakáig. A tíz kép dinamizmusát egyedül a felbukkanó figurák mozgása idézi elő, ami azonban rendkívüli precizitással előre kigondolt rendszer szerint következik be, úgy is mondhatnánk, hogy az esetlegességnek nem jut szerep ebben a galaxisban. A főcímet megelőző prológust leszámítva – amelyen egy szélmalom képe tűnik fel – a többi kilenc képben tudatos képépítkezési, dramaturgiai szisztéma figyelhető meg. A képek a természet kulisszái előtt játszódó, nyugalomban lévő kompozícióval indulnak hosszan kitartva, hogy a nézőnek lehetősége legyen a kép minden egyes részletében alaposan elmerülni. A dramaturgiai bonyodalmat ezután valamilyen a kompozíciót megzavaró történés okozza (megjelenik egy autó, egy ember, megmozdul a kép egyik eleme), amely, mint egy állóvízbe guruló kavics, a tökéletesen harmonikus, nyugodt kompozíciót felkavarja. A kép, a víz azonban befogadja ezt a kavicsot, ismét elcsendesedik, és immár a kaviccsal együtt törekszik a kiegyensúlyozott kompozícióra, egyfajta rend áll be (ez azonban már közel sem lehet annyira tökéletes, mint a kiinduló édeni állapot). Aztán ismét zavar következik be, mintha egy benyúló kéz hirtelen, durván és önkényesen kiemelné ezt a kavicsot a vízből, még nagyobb kavarodást okozva ezzel. A jelenetek egyik felében ez a zavar a kép valamelyik eredetileg is meglevő elemének változása miatt következik be (a sátrat elviszi a szél, eltűnik a horgászcsónak, a fa elkezd égni, a medencében ülő egyik férfi odaúszik a megjelenő nőhöz), a másik típusnál egy új figura megjelenése okozza (az ugrálóvár felállása után megjelenik egy gyerek és egy öreg, vagy a játszótéren összeesett néniért bejön egy ember, az éjszakai városképbe egy másik táncoló alak). Ekkor az idilli egyensúlyi állapot már nem állhat többé helyre, helyette mindegyik képnek a kiürülés lesz a vége (a csónak lassan kiúszik a képből, a biciklisek elhajtanak, a konténerből kiszabadított lány a többiekkel elmegy stb.). De itt is kétféle típust különböztethetünk meg, az első csoportba tartozó képek teljesen kiürülnek, míg a másikban egy eredetileg oda nem tartozó idegen elem marad a kompozícióban (az ugrálóvár, a néni kocsija, a hóember). És ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor a két csoport variációja is megjelenik az utolsó jelenetben, ahol nincs eredeti elem változása, de a végén a zavart keltő figuráktól megtisztul – egyedüli eset, hogy a kezdeti állapot áll helyre.
A képek mindig tökéletesen rendezettek, letisztítottak, a zsúfoltság, a telítettség fullasztó érzetét keltő kompozíció nem fér bele Fliegauf univerzumába. A szőnyegszerűen építkező, a látvány minden elemét egyenrangúan kezelő kompozícióban szinte absztrakt formák jelennek meg, minden csupa vonal, még az emberek is egyenesekké egyszerűsödnek. A letisztult formaépítkezés ellenére azonban mégsem szikár művet látunk, játékos könnyedség jellemzi a képeket. Az egész alkotás mindenféle sallangtól mentes, mintha az összes olyan elemet kizárná, amely a nézőt valamilyen ítélkező pozícióba kényszeríthetné, itt minden egyszerűen megtörténik, egy titokzatos és mély egység alapján felépül, majd csendben elmúlik.
A rendező vizuális főmotívumai (vízpart, tűz, eltűnés) itt is megjelennek, de a tiszta kompozíció érdekében ezek is megfosztódnak szimbolikus szerepüktől, nem utalnak immár semmire önmagukon kívül.
Végül meg kell jegyezni, hogy ennél a filmnél már tényleg nagyon nehéz lenne, és értelmetlen is a zenével való kapcsolat hatását figyelmen kívül hagyni a képi építkezés szempontjából. Egyrészről a tonika-domináns-szubdomináns zenei építkezéshez is hasonlatos képépítkezési dramaturgia miatt, másrészről nem lehet véletlen, hogy a film műfaji megjelölésénél a rendező egy elsősorban a zenében használatos fogalmat ad meg. Ahogyan az ambient zene elsősorban zajokból (madárcsicsergés, vízcsobogás, természeti hangok, effektek) és csendből áll, olyan egyszerű formákból épülnek fel itt a képek.

Közös szobában Sarah húgommal, családi szextörténet

Épp készültem átvágni Hartsfield Nemzetközi Repülőtér neonfényes előcsarnokán a csomagkiadó pult irányába, amikor a hátam mögül egy ismerős női hang a nevemet kiáltotta.
– Hé, Kerry!
Megfordultam és egy helyes kis szőke lányt láttam felém közeledni. Már félúton járhatott, amikor felismertem benne a húgomat.
– Hé, Sarah! Hogy vagy?
Sarah odalépett hozzám és megölelt, én pedig párszor finoman megpaskoltam a hátát.
– Megvagyok, bátyus – dünnyögte miközben kibontakozott a karjaimból és hátrált egy lépést. – Anya és apa elmentek a kölcsönzött kocsiért. Majd odakint találkozunk velük, ha visszaszereztük a csomagjaidat. Milyen utad volt?
– Borzasztó. Egy kisgyerek ült mögöttem aki egész utat végigüvöltötte, úgyhogy egy betűt sem bírtam tőle tanulni. Persze mondanom sem kell, hogy ahogy a leszálláshoz kezdtünk készülni, rögtön mély álomba zuhant a kis rohadék.
– Ugyan már, Kerry. Lehet, hogy nem tehetett róla. Igazán lehetnél egy kicsit elnézőbb.
– Én ugyan nem nézek el neki semmit. Ne egy csecsemőt képzelj el, hanem egy négy éves kis szörnyeteget, aki végig azért nyafogott, mert az anyja nem vett neki egy pohár kólát amikor a légikísérők körbejártak a frissítőkkel.
– Uppsz…
– Igen, mondtam is a nőnek, hogy inkább vette volna meg neki azt a nyomorult üdítőt…
– Látom most sem hagyott cserben a híres tapintatod – sóhajtott a húgom.
Odaértünk a csomagkiadóhoz, és szinte azonnal meg is pillantottam a hátizsákomat a szalagon.
– Oké, valójában nem mondtam ezt neki – morogtam -, de gondoltam…
– Na, ezek szerint sikerült végre egy kis önuralomra szert tenned.
– Igen, megtanultam, hogy néha kifizetődőbb, ha valamiképpen elveszem a mondandóm élét.
– Látod, milyen régóta hajtogatom ezt neked…
– Rendben, Sarah – vontam meg a vállam -, beismerem, hogy igazad volt.
Végre odaért mellénk a hátizsákom, én pedig leemeltem a szalagról és a hátamra kanyarítottam.
A reptér épültéből kilépve egy Ford Coronát pillantottunk meg a parkolóban, amint veszettül villogtatta a fényszóróit.
– Ezek biztos anyáék lesznek – mondtam.
Amikor a kocsihoz léptünk apa felnyitotta bentről a csomagtartót, én pedig megpróbáltam helyet szorítani a cuccomnak a sok bőrönd és táska között. Sarah ezalatt kitárta a hátsó ajtót és becsusszant az anyósülés mögé. Némi küszködés után végül bepréseltem a zsákomat a fennmaradt három négyzetlábnyi szabad területre, lecsuktam a csomagtartót, és egy sóhajjal a húgom mellé huppantam.
– Helló anya! Helló apa!
– Szia Kerry! – válaszolták kórusban.
– Hogy mennek a dolgaid a Columbuson? – kérdezte apám.
– Ó, remekül…
– Remélem minden jegyed ötös meg négyes.
– Naná, végül is rólam van szó. Mi mást vártál?
– Csak biztos akartam benne lenni, hogy nem veszed túl lazára a tanulást. A félév végeztével félidős leszel, nem szeretném, ha most szúrnád el a dolgaidat.
Ezt hallván elfutott a méreg:
– Apa, anya, ha már a lazaságról beszélünk, meg kell kérdeznem, hogy mióta csökkentek az elvárásaitok a gyerekeitekkel szemben? – fortyantam fel.
– Mire gondolsz – kérdezte anyám.
– Nézz csak Sarahra, anyu. Hogyhogy hagytad, hogy szőkére fesse a haját? Nekem bezzeg még a barkómat is hetente nyírattad, hogy ne nézzen ki „bozontosnak”.
– Te szemét – csattant fel Sarah. – Egyszerűen csak arról van szó, hogy anyuék engem jobban szeretnek.
– A lányokkal ez máshogy van, Kerry – próbált csitítani minket anyám. – A húgod nehéz időszakon van túl, szüksége volt egy kis változásra.
– Nehéz időszakon? – visszhangoztam. Nem rémlett, hogy bárki is említette volna, hogy valami gubanc van Sarahval. Elöntött a bűntudat, hogy így eltávolodtunk egymástól, végül is mégis csak egy család vagyunk, ő pedig az én egyetlen kis húgocskám.
– Mi történt, Sarah? – kérdeztem.
– Willie és én szakítottunk – válaszolta kurtán. – Rögtön utána pedig felszedte Ellent. Nem igazán szeretnék erről beszélni…
Ellen a húgom legjobb barátnője volt óvoda óta. Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak ennyiről szólt a történet, de úgy döntöttem most inkább nem forszírozom tovább a dolgot.
– Jézusom. Sajnálom, Sarah. Nem tudtam róla…
– Már túltettem magam rajta.
A megjátszott közönyét látva megint belémbújt a kisördög.
– Van még valami amit a sokk hatására megváltoztattál magadon? Tetoválás, piercing?
– Kerry, ne szekáld a húgodat – rótt meg anya, miközben a kocsi befordult a hotel parkolójába.
– Megérkeztünk – jelentette be apa. – Kifelé mindenki.
Apám mindannyiunknak az atlantai Mariottban szerzett szállást. Két szobát vett ki a hétvégére, egyiken ő és az anyám osztozott, a másikon Sarah és én.
Csütörtökön, éjfél körül érkeztünk meg a szállóba, másnap az unokatestvérünk Jenna esküvőjére voltunk hivatalosak, szombaton pedig a tervek szerint Judy nénivel, Dave bácsival és az unokatestvéreinkkel Toddal és Kellyvel töltöttük volna a napot. A családi programokat letudva aztán vasárnap én visszarepülök az egyetemre, anyámék a húgommal pedig hazautaznak St. Louisba.
A szüleink szobája a harmadikon, a miénk a hatodik emeleten volt. Bezsúfolódtunk a liftbe és megnyomtuk a megfelelő gombokat. Mindannyiunkat eléggé elcsigázott az utazás, úgyhogy nem tudtunk másra gondolni, csak, hogy végre valahogy ágyba kerüljünk. Amikor megérkeztünk a harmadikra a szüleink kiszálltak, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó Sarahhoz fordultam.
– Sarah, sajnálom, hogy olyan érzéketlen voltam a kocsiban. és sajnálom azt a Willie-ügyet is, tudom, hogy mennyire odavoltál érte…
– Köszönöm, Kerry, valahogy majd csak túlélem.
– Amit viszont igazán bánok, az az, hogy nem voltam ott amikor szükséged lett volna rám. Jobban eltávolodtam tőled, mint azt szabad lett volna. Mégis csak egy család vagyunk és joggal várhattál volna el tőlem némi támogatást.
– Köszönöm, Kerry.
A lift egy zökkenéssel megállt, az ajtók sziszegve kinyíltak, mi pedig kiléptünk a félhomályos folyosóra. Nem hinném, hogy a húgom túl sokat töprengett volna az előbbi kis beszélgetésünkön, és úgy gondoltam, hogy jobb ha egyelőre én sem feszegetem tovább a témát.
Némi keresgélés után rátaláltunk a szobánkra, kinyitottam az ajtót, beléptem és felkapcsoltam a villanyt. Az első ami a szemembe ötlött, a helység közepén terpeszkedő nagy franciaágy volt.
– Sarah, apa két duplaágyas szobát kért?
– Gőzöm sincs, Kerry. Talán felhívhatnánk a recepciót és kérhetnénk egy kétágyasat.
– Remek ötlet.
Felhívtam a portát, de ott azt mondták, hogy a szálloda teljesen tele van és nem tudnak másik szobát adni. Megköszöntem a felvilágosítást az ügyintézőnek, ő pedig nyugodalmas jó éjszakát kívánt nekem.
– Hát, azt hiszem ezzel kell megelégednünk – mondtam miután letettem a kagylót.
– Majd csak túléljük – felelte Sarah, és keresgélni kezdett az egyik bőröndben. – Felveszem a pizsamámat.
Bement a fürdőszobába, és becsukta maga mögött az ajtót.
Kinyitottam a hátizsákomat és kiszórtam a tartalmát a padlóra. A pizsamámat kerestem, de pár perc turkálás után rá kellett jönnöm, hogy elfelejtettem berakni. Mivel az Ohio Egyetem koleszában egyszemélyes szobám volt, általában nem kellett ügyelnem arra, hogy miben alszom. Többnyire beértem egy boxerrel is, így nem csoda, hogy a pakolásnál nem jutott eszembe egy normális hálóruhát keríteni.
Sarah közben kijött a fürdőszobából. Összeillő, világoskék pizsamatopot és sortot viselt. Válláig leeresztett szőke hajával, és elöl v-alakban kivágott felsőjével, úgy nézett ki, mintha egy modellkatalógusból lépett volna elő. Még egy gyors pillantást vetettem rá, és láttam, hogy a mellbimbóinak körvonalai halványan átsejlenek a vékony anyagon. Nem akartam túl feltűnően bámulni a húgomat, ezért felkaptam a neszesszeremet, és sietve elvonultam a für-dőbe.
De hiába volt a pánikszerű menekülés, képtelen voltam kiverni a fejemből az imént látottakat. Lecibáltam magamról a farmert meg a boxeremet, és lerogytam a vécéülőkére. A padlón szétszórva hevert a húgom pólója, nadrágja és melltartója. Felvettem a melltartót és elolvastam a belevarrt jelzést: Playtex 34B. Kezem lassan lecsúszott az ágyékomhoz, és épp készültem megmarkolni az egyre keményedő péniszemet, amikor kopogást hallottam az ajtón.
– Hé, Kerry, te most… a dolgodat végzed? Úgy értem nagydolgot?
– Nem.
– Oké. Tudod, elfelejtettem fogat mosni, és nem akarok egy bűzlő fürdőszobába bemenni.
– Nyugi, nem fogsz.
– Bemehetek esetleg most?
– Csak egy percet kérek – feleltem. Sietve elhajítottam a kezemben szorongatott melltartót, felugrottam a vécéről és beleküzdöttem magam a boxerembe és a nadrágomba.
– Oké – nyögtem ki végül -, de siess.
Visszagyömöszöltem a farkam a farmerba, felrántottam a cipzárt, aztán az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
– Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Sarah.
– Éppen brunyálni készültem.
– Azért azt ki bírtam volna várni. Ne haragudj, nem akartalak félbeszakítani.
– Semmi gond. Tudom tartani arra a pár percre.
Sarah a mosdóhoz lépett és elkezdte sikálni a fogát, miközben én nem messze tőle a neszesszerem kipakolásával foglalatoskodtam. Időről-időre azonban felnéztem és egy-egy gyors pillantást vetettem rá a tükörből. Amikor Sarah előrehajolt és a fogrémes vizet a mosdóba köpte, egész jó kilátás nyílt a dekoltázsára. Láttam a mellei felső részét, de a mellbimbói továbbra is rejtve maradtak. Mivel nem akartam, hogy rajtakapjon leselkedés közben, gyorsan elszakítottam a tekintetem a kebleiről és inkább a fogkefém előkerítésére koncentráltam. Sarah épp gargalizálni kezdett, amikor végre megtaláltam. Újra felpillantottam és láttam, amint hátrahajtott fejjel áll a tükör előtt, és szőke haja a háta közepét verdesi. Ebben a testtartásban a mellei kissé előreugrottak, a mellbimbói pedig szinte átdöfték a pizsama szövetét. Megint a mosdó fölé hajolt, én pedig ismét megbámulhattam a dekoltázsát. Végül felegyenesedett és egy törülközővel megtörölte a száját.
– Megvagyok – mondta. – Megyek az ágyba.
Kisétált a fürdőszobából, a hálóba érve leoltotta a villanyokat és bemászott a paplanok közé. Mivel nem akartam, hogy valamilyen indokkal megint rámtörjön farokverés közben, gyorsan megmostam a fogamat, levetkőztem és a sötétben a fekhelyemhez sétáltam. A péniszem továbbra is fájdalmasan meredezett, ezért kénytelen voltam a boxerem sliccét lehúzva egy kis helyet adni neki a kibontakozásra. Szerencsére nem kellett túl sok időt töltenem ebben az állapotban, mert ahogy bebújtam az ágyba a húgom mellé, szinte azonnal elnyomott az álom.

Másnap reggel egy üres ágyban ébredtem. A fürdőszobában egy cetli tájékoztatott arról, hogy a testvérem lement a szálló fitness clubjába. A vécéhez léptem és könnyítettem magamon, majd visszafeküdtem még egy kicsit. Heverészés közben a pillantásom Sarah nyitott bőröndjére esett. Belenézve láttam egy Tommy Girl farmert, topokat és néhány bugyit. Egy zöld bikinialsót közelebbről is megvizsgáltam, láttam, hogy hármas méret, és csodálkoztam, hogy milyen puha a tapintása. Hirtelen éreztem, hogy megmoccan, és lassan vérrel telik meg a farkam. Némi zavart szégyenérzettel vettem tudomásul, hogy így begerjedtem a húgom alsóneműjétől. Visszaraktam az bikinit a táskába, beugrottam az ágyba, magamra húztam a takarót, és finoman masszírozni kezdtem a péniszemet. Már épp kezdtem magam jól érezni, amikor az ajtó feltárult és a húgom hangja úszott át a szobán.
– Na, látom eldöntötted végre, hogy felkelsz.
Sarah becsukta az ajtót és az ágyhoz sétált. Fehér pólót, szterccsnadrágot, és edzőcipőt viselt, az arca kipirult az edzéstől, felsőjének anyaga nedvesen tapadt a bőréhez.
– Csak pár perce ébredtem fel – válaszoltam.
– Én most beugrom a zuhany alá. Apáékkal a reggelinél találkozunk, úgyhogy jobb ha lassan összeszeded magad.
– Oké, ha végeztél én is lezuhanyozok.
Sarah bevonult a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Amikor hallottam, hogy megengedi a vizet, hanyatt dőltem és hosszú, lendületes mozdulatokkal újra elkezdtem dörzsölni a hímtagomat. A sors azonban megint közbeszólt, kivágódott a fürdőszoba ajtaja és Sarah viharzott be a szobába, a zoknijától és egy teste köré csavart vékony törülközőtől eltekintve teljesen meztelenül. Gyorsan az oldalamra gördültem, hogy a takaró púposodása el ne árulja önfeledten meredező farkamat.
– Elfelejtettem a samponomat – motyogta a húgom, majd rámnézett és elhúzta a száját. – Mi az, csak nem akarsz visszaaludni?
– Nem, csak még nem vagyok kész a felkelésre.
– Lusta disznó! Holnap velem jössz a konditerembe.
Megint eltűnt a fürdőben és megint bezárult mögötte az ajtó. Minden vágyam egy farokverés volt, de miután kétszer majdnem rajtakaptak, képtelen voltam rendesen koncentrálni. Úgy döntöttem, hogy inkább bekapcsolom a tévét, hátha ez segít elszakítani a gondolataimat a szexről. Felvettem a távirányítót az éjjeliszekrényről és addig váltogattam az adók között, amíg egy sportcsatornát nem találtam. Egy NBA meccset kezdtem el nézni, amikor a tusolóban megszűnt a víz csobogása, és néhány perccel később előtűnt Sarah az iménti törülközős szerelésében, homlokára és vállára tapadt nedves hajjal.
– Tiéd a zuhanyzó.
Fürgén kipattantam az ágyból, és bementem a fürdőbe. Ledobáltam magamról a pólót meg a boxert és beléptem a zuhanykabinba. A húgom legutóbbi megjelenése megint felizgatott, olyannyira, hogy a farkam néhány simogató mozdulat után ismét kőkeményen lüktetett a tenyeremben. Erős, határozott rántásokkal kezdtem hajtani magam a végkifejlet felé, amikor az ajtó kitárult, és Sarah sétált be a fürdőszobába.
– Itt felejtettem a fésűmet – szűrődött be hozzám a hangja.
Mivel nem hallottam ajtócsapódást, azt hittem, hogy a húgom még mindig idebent van, ezért vonakodtam újrakezdeni a sokszorosan félbeszakított önkielégítésemet. Ezért inkább sietve lemosakodtam és megmostam a hajam, miközben igyekeztem valahogy rábírni a péniszemet, hogy próbáljon meg egy kicsit kezelhetőbb méretre zsugorodni. Elkezdtem borotválkozni, és ez végre hatott, a farkam lassanként elernyedt. Kinyúltam a párás falú üvegkalickából, leakasztottam a törülközőmet a fogasról, és megszárogattam magam. Miután ezzel végeztem, a derekam köré csavartam és kiléptem a zuhanyfülkéből.
Sarah a tükör előtt állt és a haját fésülte, zöld bugyit és fehér felsőt viselt. Mivel attól féltem, hogy megint felizgat a látványa, kibotladoztam a szobába és előszedtem a bőröndömből egy farmert meg egy tiszta gatyát. Belebújtam a boxerbe, a törülközőt pedig az ágyra dobtam, aztán felcibáltam magamra a nadrágot is. Épp egy inget kerestem amit felvehetnék, amikor Sarah is kijött a fürdőszobából a falatnyi felsőjében amit csak négy apró gomb tartott össze. Lehajolt és kihúzott egy pár zoknit a bőröndjéből. Ebben a helyzetben a fölsője kissé előrecsúszott és kivillant alóla fehér melltartója.
A zoknikkal a kezében leereszkedett a szobában álló egyik zsámolyra és szembefordult velem.
– A svédasztal választéka elég jónak tűnik – mondta szórakozottan. – Van mindenféle gyümölcs.
Elkezdte felhúzni a zoknikat, a lábát kissé megemelve, hogy a hosszú szár egész a térdéig elérjen. Ebben a helyzetben előtűnt a combjai közül a zöld bugyi egy kis szelete, és tudván, hogy mi rejtőzik mögötte, újból megindult az ismerős bizsergés az ágyékomban.
– Azt hiszem georgiai barackot fogok enni – mondta Sarah miközben a második zoknijával bajlódott. Tudtam, ha tovább bámulom megint rossz vége lesz a dolognak, ezért felkaptam egy inget, felhúztam, majd bementem a fürdőszobába és ott folytattam a készülődést. Alig pár perce lehettem bent, amikor Sarah – teljes harci díszben, farmerban és fekete csizmában – bedugta a fejét az ajtón.
– Elkészültél? Indulhatunk enni?
– Igen, hölgyem. Csak fölveszem a cipőmet, aztán felőlem mehetünk.
Lelifteztünk az előcsarnokba, és megkerestük a szüleinket a svédasztalnál. Sarahnak igaza volt, tényleg jó kaják voltak kirakva. Saját készítésű omlettek, fánkok, muffinok, szalonna, kolbász és mindenféle teasütemények. Miután befejeztük a reggelit, és elbeszélgettünk a kávénk felett, visszamentünk a szobáinkba, és elkezdtünk készülődni a közelgő esküvőre.
Felérve Sarah eltűnt a fürdőszobában, hogy elkészítse a sminkjét. Őszintén szólva gőzöm sincs miért ragaszkodott ehhez, hisz szerintem enélkül is csodálatosan nézett ki. Hibátlan, selymes arcbőre, elegáns vonalú, telt ajkai, és csillogó, bársonyos tekintetű szemei voltak. Ha mosolygott kivillantak ragyogó, fehér fogai.
Becsületére legyen mondva ezúttal nem vitte túlzásba a sminket, csak a száját és a szemét festette ki egy kissé. Épp az öltönyömbe küzdöttem bele magam, amikor újra feltűnt a szobában. A bőröndjéhez lépett és elővarázsolt belőle, egy egyrészes fekete ruhát, majd bevonult a fürdőbe átöltözni. Én közben felvettem a zakómat és épp a nyakkendő megkötésével szenvedtem amikor Sarah – immár felöltözve – odalépett hozzám.
– Fel tudnád húzni a cipzárt? – kérdezte.
– Hogyne.
A ruhát a mellei alatt tartva odafordította felém a hátát, és félresöpörte a haját az útból. A nyílásban felsejlett fekete melltartójának a pántja, és ahogy mélyebbre fúrtam a tekintetemet; láttam, hogy a zöld bugyiját időközben szintén feketére cserélte. Nem akartam újra elveszteni a fejem, ezért befejeztem a bámészkodást, és gyorsan felrántottam a cipzárt.
– Köszi.
Sarah megfordult, és alig akartam hinni a szememnek, annyira jól nézett ki. A ruha anyaga szorosan ölelte körül a testét, rásimult a csípőjére és csak combja közepénél ért véget, szabadon hagyva karcsú, izmos lábait. A felső részt két keskeny pánt tartotta, melyek a vállain végigfutva a mélyen dekoltált mellrészbe csatlakoztak.
Újra letelepedett a zsámolyra és fekete tűsarkút húzott. Képtelen voltam levenni a szemem a lábairól. Amikor felállt jóval magasabbnak tűnt, mint előtte.
– Felkészültél az indulásra, Kerry?
– Abszolút.
– Igazán helyes vagy ebben az öltönyben. Szépen kicsípted magad.
– Köszönöm, te is jól nézel ki.
– Várj csak, azt hiszem a gallérodat meg kéne igazítani. Mindjárt megcsinálom.
Sarah közelebb lépett hozzám és a karjait könnyedén a vállaimra helyezte. A haja végigcirógatta az arcomat, orromat megcsapta a sampon édes, tiszta illata. Beleborzongtam a gyönyörűségbe ahogy az ujjai a tarkómhoz értek, miközben a gallért igazgatta. Ahogy kö-zelebb hajolt hozzám, a bőrömön éreztem forró leheletét. A farkam újra éledezni kezdett, de mielőtt megint elfajultak volna a dolgok az édes tortúrának hirtelen vége szakadt.
– Na, mindjárt jobb – mondta Sarah, és könnyedén hátrébb libbent. – Most már nem kell szégyenkeznem miattad.
– Kösz, hugi. Mi lenne velem nélküled?
– Akkor is egy tökfej lennél, csak gyűrött gallérral.
– Ez megmagyarázza, hogy miért nevetnek ki folyton a hátam mögött.
– Ezt hogy érted?
– Semmi, csak hülyéskedek. Nem lényeg. Na, de most már tényleg induljunk.

Az esküvő remekül sikerült. Jenna, aki a harmincas éveinek a végén járt, meg a vőlegénye, Jake, igazán boldognak tűntek a szertartás alatt. Jó volt látni, ahogy az idősebb unokatestvérem széles mosollyal az arcán önfeledten viháncolt, mint egy iskolás lány, miközben a férje oldalán elhagyta a templomot.
A fogadás a Mariottban volt. Anya, apa, Sarah és én Judy néniékkel és a gyerekeikkel Toddal és Kellyvel ültünk egy asztalnál. Judy néni negyvenkét éves volt, három évvel fiatalabb, mint anyám. A férje, Dave szintén negyvenkettő volt, a lányuk Kelly pedig tizenkilenc és elsőéves az Emory Egyetemen. A fiuk Todd, ekkor még csak tizenhét múlt és középiskolába járt. Nagyon jóban voltunk velük, gyakran csináltunk közös programokat, és többször töltöttük együtt a nyári vakációt is.
Az asztalon jó pár üveg bor állt, és Sarah meg Todd kivételével mindannyian elég rendesen fogyasztottunk belőle. Amikor a vacsora után megnyitották a táncparkettet, a nagynénémék és az unokatestvéreink leléptek, mondván, hogy fel kell készülniük a holnapi látogatásunkra. Amikor elmentek, Sarah mellém húzódott.
– Kerry, megtennél nekem egy szívességet?
– Persze, Sarah, bármit.
– Elmennél a bárhoz és hoznál nekem egy italt? Te már elmúltál huszonegy, téged biztosan kiszolgálnak. Szeretnék lazítani egy kicsit, és inni egy pár pohárkával.
– Rendben, de ne nagyon vesd bele magad a buliba, amíg anyuék itt vannak. Tudod, hogy most már nemsokára fölmennek, szóval bírd ki addig.
– Köszönöm, Kerry. Fantasztikus vagy.
– Mit szeretnél inni?
– Kezdetnek mit szólnál egy pohár borhoz?
– Nem probléma.
Odamentem a bárhoz és rendeltem két pohár Chardonnayt. A szerzeményeimmel visszamentem a húgomhoz, és elkezdtünk iszogatni. Szemben álltam vele, hátamat mutatva a táncparkettnek. Sarah a szájához emelte a poharát, de egy apró korty után rémült tekintet kíséretében rakta vissza az asztalra.
– Jól szórakoztok, gyerekek?
Azonnal felismertem az anyám hangját.
– Igen, anyu. Remek a party – ocsúdott fel az első ijedtségéből Sarah.
– Apátok és én felmegyünk a szobánkba, túl öregek vagyunk már az ilyesmihez.
– Ugyan már, anyu, te nem vagy öreg – feleltem gépiesen.
– Köszönöm, Kerry, édes vagy. Ne maradjatok fenn ti se túl sokáig, tudjátok, hogy holnap reggel indulunk Judy nénétekhez.
– Rendben, anya, jó éjt! – válaszoltuk Sarahval szinte egyszerre.
Amint a szüleink elhagyták a termet, Sarah újra felvette a poharát és egy lendülettel eltüntette belőle a bor maradékát. Aztán rámnézett és várakozásteljes pillantás kíséretében a bár felé biccentett. Persze rögtön vettem az adást, úgyhogy legurítottam én is az italomat és az üres poharakkal megindultam utánpótlást szerezni. Amikor a következő körrel a kezemben visszaértem az asztalunkhoz, a hangszórókból felcsendültek Eric Clapton: Wonderful Tonight című számának kezdő gitárszólamai.
– Ó, Kerry – ragyogott fel a húgom arca – annyira szeretem ezt a számot. Táncoljunk…
Mielőtt válaszolhattam volna, letetette velem a poharakat, megragadta a csuklóimat és bevonszolt a táncparkett közepére. Karjait a nyakam köré fonta, én pedig a derekát fogtam át. Tekintetem zavartan söpört végig az arcán, zöld szemei lázasan csillogtak, ajkain finom mosoly játszott.
– Jól érzed magad, Sarah?
– Igen, remekül, igazán jó társaság vagy.
– Ha-ha. Valójában én vagyok a szerencsés, hogy a legszebb lánnyal táncolhatok a teremben.
– Ó, Kerry, olyan édes vagy. Nem tudom mi történt veled az egyetemen, de az előnyödre változtál. Olyan kedves, jólelkű srác lett belőled…
– Kösz, Sarah. Nélküled nem sikerült volna.
Sarah álmatag mosollyal nézett fel rám, és ebben a pillanatban megint megmoccant valami a nadrágomban. Sürgősen ki kellett valahogy keverednem ebből a táncból! Az ágyékom épp a hasával volt egy magasságban, szóval kétség nem férhetett hozzá, hogy hamar megérzi, ha újra elragadnak a vágyaim.
– Sarah, ööö… azt hiszem ki kell mennem a mosdóba.
– Nem tudod tartani amíg vége nem lesz a dalnak?
– Nem igazán, őszintén szólva már egy ideje visszatartom…
– Kérlek… csak fél percig még, mindjárt befejeződik a szám és olyan klassz táncolni veled.
Sarah szándékosan affektáló, kislányos hangjának képtelenség volt ellenállni.
– Oké, a dal végéig tartom a frontot – bólintottam megadóan.
Sarah közelebb húzott magához, és a farkam a szorosabb érintkezéstől rohamtempóban duzzadni kezdett. Pillanatokon belül csaknem teljes méretére dagadt, és tudtam, hogy lehetetlen, hogy a húgom ezt ne érezze meg. A dal szerencsére tényleg hamar befejeződött, így végre kifejthettem magam az öleléséből.
– Na, menj a dolgod után – mondta Sarah mosolyogva -, de aztán siess vissza.
Kimentem a mosdóba és megpróbáltam kissé lecsillapodni. Emlékeztettem magam, hogy mégis csak a húgomról van szó. Baromi dögös hugica szó se róla, de akkor is a testvérem.
Visszamentem a bálterembe, és láttam, hogy Sarah, az ajtóban vár rám.
– Kérhetek még egy pohár bort? – kérdezte amikor odaértem hozzá.
– Persze.
Amikor visszamentem az itallal, kivette a kezemből az egyik poharat, és két hajtásra kiürítette.
– Na, most már készen állok a lefekvésre – mondta vidáman. – Hát te?
– Igen, azt hiszem nekem is elég volt mára, holnap úgyis korán kelünk. Gyerünk aludni.
Szótlanul mentünk vissza a szobánkba. Amikor bezáródott mögöttünk az ajtó Sarah lerúgta magáról a tűsarkúit és a fürdő felé vette az irányt. Én is vetkőzni kezdtem, és amikor már csak póló és boxer volt rajtam, becsusszantam a takaró alá. Sarah hamarosan kijött a fürdőszobából, szőke haját egyetlen vastag fonatba sodorta és átvetette a válla fölött. Meg-állt az ágy lábánál és a hátát mutatta felém.
– Segítenél?
– Persze.
Kiszálltam az ágyból és a húgomhoz sétáltam. Lehúztam a cipzárt és hátrébb mentem pár lépést. Sarah szembefordult velem, egy laza mozdulattal lerázta a válláról a pántokat, és hagyta, hogy a ruha a testéről a földre csusszanjon. Gyönyörű volt, ahogy ott állt előttem a fekete bugyijában és melltartójában. A farkam ezúttal sem hazudtolta meg önmagát és pillanatokon belül látványos merevedést produkált. Sarah lepillantott és észrevette fájdalmasan feszülő erekciómat.
– Szeretnél könnyíteni rajta? – kérdezte váratlanul.
– Jézusom, Sarah, annyira szégyellem, egyszerűen képtelen vagyok kontrollálni – hebegtem megsemmisülten. – Én… én… nagyon sajnálom.
– Semmi gond, tényleg. Megértem. Tudom, hogy a fiúknak néha muszáj segíteni magukon.
– Majd elintézem, ha már visszamentem a suliba.
– Ne légy buta. Minek kínoznád magad? Ez teljesen természetes dolog. Ereszd ki nyugodtan most a gőzt, én tényleg nem bánom.
– Nem, jobb lesz, ha inkább várok még vele.
– Kerry szeretném, ha megennéd. Megkönnyebbülnél és nem éreznéd magad kényelmetlenül a hétvége hátralévő részében.
– Én… én nem is tudom.
Sarah odalépett hozzám és elkezdte lefelé húzni a boxeremet.
– Szeretném nézni, Kerry. Mindig is szerettem volna látni, ahogy egy fiú kielégíti magát. Kérlek, hagyd hogy végignézzem.
Már megint az az átkozott affektáló, kislányos hang.
– Oké, Sarah – mondtam végül megadóan -, de egy feltétellel.
– Mi lenne az?
– Teljesen meztelennek kell lenned.
Sarah egy szó nélkül hátranyúlt, kikapcsolta a melltartóját és a földre dobta. Már félmeztelenül állt előttem amikor megkérdezte:
– Te nem vetkőzöl le, Kerry?
Kiléptem a boxeremből és kibújtam a pólómból is. Sarah közben lehúzta a bugyiját elővillantva az ágyékát fedő, rövidre nyírt, barna fanszőrzetét.
– Ez az a Sarah, akit én ismerek – mondtam ahogy anyaszült meztelenül megállt előttem.
– Nagyon vicces, de mire is gondolsz pontosan?
Válasz helyett végignyúltam a fekhelyemen elég helyet hagyva a balomon arra, hogy ő is odaférjen. Pillanatnyi késlekedés nélkül mellém telepedett, a lábai félig lelógtak az ágyról. Feszülten figyelte ahogy elkezdtem dörzsölni a farkam, miközben az én tekintetem az ő testén kalandozott. Megbámultam kicsi, formás melleit, fehér, sima hasát, pillantásom végigfutott meztelen lábain és megállapodott az ágyékán burjánzó szőrzeten. Éreztem, hogy ujjai a felső combomat simogatják időnként finoman hozzáérve a golyóimhoz is. Szabad bal kezemmel megérintettem a térdét, majd finom bőrén felfelé araszolva végigsimítottam a combján.
– Semmi gond, Kerry. Nyugodtan érints meg – suttogta.
A jobb kezem még mindig föl-alá járt a péniszemen, a ballal pedig folytattam Sarah testének a felfedezését. Végigcirógattam a melleit és épp játszadozni kezdtem volna a mellbimbóival, amikor a farkam megadva magát az intenzív ingerlésnek, megfeszült és kitört, mint a Mount St. Helen vulkán. Ondó lövellt a magasba, beterítve az ágyékomat a mellkasomat, sőt pár csepp még az arcomra is jutott belőle. Hangos zihálás szakadt ki belőlem, és egy pillanat erejéig elsötétült előttem a világ. Transzomból Sarah lelkes hangja ragadott ki:
– Jézusom, Kerry. Ezt fantasztikus volt még végignézni is. Milyen érzés volt?
– Csodálatos. El se tudod képzelni, hogy mennyire jól esett. Annyira be voltam indulva az elmúlt pár napban…
– Kerry – suttogta Sarah kissé elfúló hangon – én viszont most vagyok beindulva.
Hirtelenjében nem jutott eszembe jobb, mint viccre venni a dolgot.
– És, szándékodban áll tenni ez ellen valamit?
– Naná, hogy szándékomban áll!
Ránéztem és száraz torokkal megkérdeztem:
– Nézhetem?
– Nem, nem nézheted.
– Miért nem? Én is hagytam, hogy végignézd…
– Azért, bátyus, mert te magad is részt fogsz venni benne.
Ujjai végigszántották az ágyékomat, és finom mozdulatokkal gyúrni kezdték a péniszemet és a golyóimat. A farkam lassan tért magához az előző akció után, de amikor a húgom lehajolt és a makkomon megéreztem a forró leheletét, pillanatokon belül teljes méretére duzzadt. Sarah ekkor feljebb mászott az ágyon és az egyik lábát átvetve rajtam, az altestem fölé térdelt. Lassan kezdte ereszteni az ágyékát a péniszem felé, már csaknem egymásba értünk, amikor megállt, és kérdő pillantást vetett rám.
– Biztos, hogy nem bánod a dolgot?
– Persze, hogy biztos. Szeretlek.
Sarah elbűvölő mosollyal jutalmazta szavaimat.
– Ó, olyan kis édes vagy. Én is szeretlek.
Folytatta az ereszkedést, a puncija fokozatosan tüntette el a farkamat, a hüvelye forró volt és nagyon nedves, úgyhogy könnyedén belécsusszantam. Végig Sarah irányította a dolgokat, lassan engedett be magába, minden pillanatát kiélvezve a behatolásnak. Amint a vaginája teljesen elnyelt, megállt majd az ereszkedéshez hasonló, kényelmes tempóban fölfelé kezdte mozgatni a csípőjét. Amikor már csak a makkom érintkezett a puncijával újra mozdulatlanná dermedt, majd az iméntinél jóval sietősebben visszaengedett a testébe. Ekkor kissé előredőlt, a kezeivel támasztékot keresve megragadta a vállamat, és egyre gyorsuló iramban kezdte a punciját föl-le járatni a hímtagomon. Felnyúltam és finoman megmarkoltam a melleit, a két puha halom ruganyosan feszült a tenyeremnek, miközben hüvelykemmel körkörös mozdulatokkal cirógattam a bimbóit.
Bármennyire is nem volt helyénvaló amit műveltünk, én mégis hihetetlen gyönyörűségemet leltem a szeretkezésünkben. Felültem és közelebb vontam magamhoz a testét, egészen addig míg a mellkasunk össze nem ért, Sarah guggoló helyzetbe tornázta magát, és úgy folytatta rajtam a lovaglást. A manőver alatt egy pillanatig sem szakadt meg köztünk a kapcsolat. Tekintetünk találkozott, én pedig előrehajoltam és megcsókoltam. Ő is visszacsókolt, egymás köré fontuk a karjainkat és szinte önkívületben kerestük a másik ajkait. Nyelve benyomult a számba és birokra kelt az enyémmel, azt hiszem ha ezekben a pillanatokban ütött volna be a világvége boldogan halok meg.
Éreztem, hogy már nem sokáig bírom visszatartani magam, de kétségbeesetten próbáltam minél tovább húzni a dolgot, mert mindenképpen szerettem volna eljuttatni a testvéremet a csúcsra. Szerencsére ekkorra már Sarah mozdulatai is egyre gyorsabbak és vadabbak lettek, a puncija óriási iramban száguldott le-föl a farkamon. Hirtelen megmerevedett és olyan erővel szorított magához, amit ki sem néztem volna karcsú testéből. A hüvelye vadul rángott a péniszem teljes hosszában, szemeit behunyta, beharapta az alsó ajkát, és egy fojtott kiáltás szakadt ki belőle. Ez már nekem is túl sok volt, megragadtam a csípőjét, farkam egy utolsó, nem túl gyengéd lökésével a teste legmélyebbre hatoltam, és mintegy gátszakadásszerűen elárasztottam a barlangját a nedveimmel. Minden tagomban remegve, levegő után kapkodva zuhantam vissza az ágyra.
– Kerry, ez csodálatos volt – zihálta Sarah, miközben a mellkasomra hanyatlott.
– Igen, tényleg az volt. Még soha nem éreztem magam ennyire jól.
Sarah megcsókolt és legördült rólam. Végignyúlt mellettem a paplanokon, és a karom alá fészkelődve hozzám bújt.
– Szeretlek, hugi – dünnyögtem félálomban.
Sarah ezúttal az arcomra lehelt egy csókot.
– Én is téged, bátyus.
Egyikünk sem érzett késztetést arra, hogy bármiért is felkeljen, így hamarosan mindkettőnket elnyomott az álom.
Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtünk. Kettőnk közül Sarah volt a fürgébb, meztelenül kiugrott az ágyból és felvette a kagylót. Anyánk volt a vonal végén.
– Ó, szia anyu. Nem, még nem készültünk el. Igen, jól éreztük magunkat tegnap este.
Rámnézett és ragyogó mosolyt villantott felém.
– Sőt még a jónál is jobban. Egy ideig biztos nem lehet überelni.

Születésnapi aranyzuhany, extrém történet

Régóta izgat a pisiszex gondolata; jó ideje gondolom, hogy nincs izgatóbb látvány egy puncinál, amelyből épp előtör a pisi – mindegy, hogy a vécécsészébe, fürdőkádba, egy másik puncira vagy éppen egy álló faszra csorog, a lényeg maga az amúgy is gyönyörű punci, amely még százszor annyira izgatóvá válik a belőle kicsorduló pisitől. Barátnőm szerencsére meglehetősen nyitott a szexuális életünkkel kapcsolatban, így többször láthattam már, ahogy terpeszben a vécé fölé áll, és miközben kezdődő merevedésemet nézi, kíváncsi pillantásommal a punciján könnyít magán. Nem egyszer térdelt ezután elém – ilyenkor ahogy a szájába veszi a farkamat, néhány mozdulat, alig pár nyelvcsapás után a szájába élvezek.
Nemrégiben a születésnapom megünneplésére készültünk, s ő előre elmondta: aznap este azt kérhetek, amit csak akarok, és ő megteszi. „Tied lesz a puncim és a fenekem is, bármikor kinyalhatsz vagy megdughatsz, de ha azt szeretnéd, csak eléd térdelek és leszoplak” – súgta a fülembe, miközben forrón izzó punciját dörgölte a farkamhoz.
Ahogy eljött a várt nap, egy fekete csipketangában, hozzá illő harisnyatartóban és harisnyában fogadott – más nem volt rajta. A születésnapi torta elfogyasztása után rögtön az ágyra fektettem, és végigcsókoltam először a nyakát, majd a mellkasát és a melleit, majd ahogy egyre nagyobbakat sóhajtott, s egyre gyorsabban szedte a levegőt, lejjebb haladtam, és finoman megcsókoltam a hasát, bugyijától megszabadulva pedig gyönyörű, fazonra igazított szemérmét, majd nagyajkait is. Végül egy csókot leheltem a csiklójára, és egyre lejjebb haladva végigcsókoltam a kisajkai minden milliméterét. Mire nyelvemmel közéjük hatoltam, már érezhettem a punci édeskés ízét. Ekkor megfogta az egyik kezem, és lassan a bejárathoz vezette. Tudtam, mire vágyik, és lassan beledugtam egy ujjam a hívogató barlangba, lassan átmasszírozva a falát. Ahogy közben a csiklóját csókolgattam és a nyelvemmel simogattam, benyálaztam még egy ujjam, és ezt is a hüvelybe vezettem. Rövid ideig dugtam két ujjal, majd abbahagytam, és elővettem a síkosítót és a gésa – golyókat. A nyögdécselést hallgatva lassan végigsimítottam punciján az egyik golyóval, majd óvatosan bedugtam a bejáraton mind a kettőt. Néhányszor végigsimítottam a síkosítótól csillogó punciját, majd becsúsztattam az ujjam, és gyengén egymáshoz ütöttem benne a két golyót.
– Gyere – mondtam neki, és a számítógéphez vezettem. – Olvass valamit!
Leült a székbe, és megnyitotta kedvenc pornótörténet – oldalát. Figyeltem, ahogy simogatni kezdi saját punciját, s ahogy egyre inkább kipirul az arca olvasás közben, talán öntudatlanul mozgatja a csípőjét, hogy érezze, ahogy odabent egymáshoz ütődnek a kis golyók, átmasszírozva ezzel a punciját. Szemben ültem vele, és bár még nem akartam elélvezni, a látvány miatt hamar én is simogatni kezdtem a farkam. Egy idő után látszott, hogy nem tud már a történetre figyelni. Lehunyta a szemét, egyre vadabbul simogatta magát, majd néhányszor összerándult a teste a gyönyörtől.
Pihegett egy kicsit, majd kinyitotta a szemét, és csábos pillantást vetett rám.
– Szeretnéd, hogy megdugjalak? – kérdeztem tőle.
– Igen – mondta kacéran, és hozzám lépett -, de nagyon kell pisilnem. Esetleg… szeretnéd nézni? – dörgölte hozzám a melleit. Érezve reakciómat, a fülembe súgta: – Gyere, vedd ki akkor golyókat!
A fotelre ültettem. Lábait szélesre tárta, megmutatva ezzel az előző maszturbálástól még csatakos punciját. Megkerestem a gésa – golyók madzagjának már nem csak a síkosítótól nedves végét, és szépen lassan húzni kezdtem magam felé. A kis labdák és a bennük lévő golyók mozgását érezve újra nagyobbakat sóhajtott, majd azon a ponton, ahol elengedett izmainak szorítása, mind a kétszer felnyögött. Végül felállt, és a fürdőszoba felé indult.
Leült velem szemben a kád szélére, kitárta lábait, és hátradőlt, hogy lássam ajkait is. Leguggoltam, hogy szemem nagyjából egy magasságban legyen a csiklójával, s ő már el is kezdett pisilni. Az aranyló cseppek először végigfolytak a kisajkain, és popsijáról csöppentek a kádba, majd ahogy a sugár erősebb lett, ereje szétnyitotta az ajkakat. Csodálatos látvány volt: egy hihetetlenül szexi nő a harisnyatartóval, csipkeharisnyái között egy tökéletes puncival, s én a legjobb szögből figyelhettem a belőle zuhatagként előtörő pisit. Kőkeményen állt a farkam, s tudtam, hogy ha csak hozzáérnék, azonnal elélveznék.
Gyengéden letöröltem a puncijáról és a fenekéről a pisicseppeket, és kisegítettem a kádból. Ránézett a türelmetlenül meredező farkamra, és megkérdezte:
– Szeretnéd, hogy leszopjam?
– Más terveim vannak – feleltem, és visszavezettem a fotelhoz. Nekem háttal felmászott rá, két lábát a két karfára tette, és hátratolta punciját.
– Nyalj ki! – kérte.
Nem kellett kétszer mondania: mögétérdeltem, és nyelvemmel megérintettem csiklóját, majd végignyaltam a kisajkait. Amikor hallottam, hogy felgyorsul a légzése, nyelvemet puncijába dugtam, s ki – be húztam, mintha dugnám vele. Újra végignyaltam az ajkait, de most nem álltam meg a bejáratuknál: lassan benyálaztam a popsija lyukát is. Néhányszor belenyaltam a lukba, majd körözni kezdtem rajta a nyelvemmel. Ahogy éreztem, hogy az izmok ernyednek valamicskét, pár milliméterre beledugtam a nyelvemet.
– Gyere, dugj meg – nyöszörögte ő. Benyálaztam a farkam, majd hogy keményebben álljon, néhányszor hozzádörgöltem a puncihoz – hangos sóhajtás volt a jutalom – és a popsijához is. Én sem bírtam már tovább várni, beléhatoltam és lassan dugni kezdtem. Előrehajoltam, megcsókoltam a hátát, majd benyálaztam az egyik ujjam, és előrenyúlva simogatni kezdtem a csiklóját. Mikor már vadabbul mozgatta a csípőjét, elvettem a kezem a puncijáról – ő azonnal odanyúlt, és simogatni kezdte magát -, alaposan benyálaztam a hüvelykujjam, és körözni kezdtem vele a feneke lyukán. Ahogy közeledett az orgazmusa, záróizmai is elernyedtek, és én becsúsztattam a popsijába először az egyik, aztán a másik hüvelykujjamat is, és hol a bejáratot masszíroztam velük, hol az ujjammal dugtam a seggét. Éreztem, hogy ettől még jobban felizgul, és valóban: hamarosan mélyen a farkamra húzta magát, megfeszült a teste, és néhány hangos kiáltással elélvezett. Fél percig még lassan dugtam a punciját, de aztán kihúztam belőle egyre türelmetlenebb farkamat, és segglyukához illesztettem a makkom. Felvettem a síkosítót, bekentem vele a farkamat és az ő fenekét is, majd finoman masszírozni kezdtem a makkommal a hátsó bejáratot. Egyre nagyobb nyomást fejtettem ki rá, majd lassan becsúszott a fenekébe. Vártam egy kicsit, hogy elernyedjenek az izmok, majd újra tolni kezdtem előre a farkam. Mikor már majdnem teljesen a seggében voltam, láttam, hogy újra simogatni kezdi a punciját. Éreztem, hogy nem bírom már sokáig ezt a rengeteg hatást: a maszturbáló nő látványát, a farkam által szétfeszített segglyukat és korántsem utolsó sorban a mindig feszes, szűk és vadító érzést a farkam körül.
Mintha kitalálta volna a gondolataimat, azt suttogta:
– Gyere, élvezz bele a popsimba!
Valóban nem bírtam tovább: még mélyebbre taszítottam a seggében a magam, és éreztem, hogy már nincs megállás: szinte öntudatlanul vadabbul kezdtem dugni a popsit, közben éreztem, ahogy hatalmas mennyiségű ondót lövellek a popsija mélyére – és ettől a tudattól csak még hosszabbra nyúlt az élvezet. Ahogy kihúztam belőle a farkam, szinte rázuhantam a fotel karfájára.
Pihenésképpen teleeresztettük a kádat, fogtunk egy üveg bort, és belemerültünk a forró vízbe. A békés hangulatban már – már természetesnek tűnt, ahogy néha végigsimította a punciját, megmarkolta a farkam, és megvárta, hogy alig – alig mozgó kezében megkeményedjen, vagy amikor én tapintottam ki a vízben is érezhetően nedves punciját.
Ahogy fogyott a bor, éreztem, hogy valamivel feszültebb lesz.
– Egyre jobban kell pisilnem – mondta -, és nem tudom már sokáig visszatartani. – Mindenestre azt megitta még, ami a poharában volt.
Amikor láttam, hogy nem bírja már tovább, megcsókoltam, és kihúztam a dugót. Felállt, kicsit összeszorította a combját, és ahogy én is felálltam – várva, hogy lefolyjon a víz -, lehajolt, és szopni kezdte az akkor már lankadt farkamat. Hamar újra megkeményedett – többek közt attól a gondolattól is, ami rá várt -, nagyjából ugyanakkor, amikor lefolyt az összes víz. Visszafeküdtem a kádba.
– Gyere, guggolj ide – kértem, és kezét fogva úgy irányítottam, hogy puncija épp a farkam fölött legyen. Már ez a látvány is meglehetősen izgató volt, de ebben a pillanatban nagy erővel előtört a puncijából a régóta visszatartott pisi. A farkam lüktetett: nem csak a gyönyörű látvány, de az aranyzuhany melege is fokozta az amúgy is robbanásig feszült izgalmat. Nem bírtam magammal tovább: megragadtam a farkam – ezáltal a kezem is részesült a még mindig ugyanolyan erős sugárban záporozó pisi melegéből -, és verni kezdtem. Képtelen voltam betelni az addig csak filmen látott látvánnyal: a gyönyörű nő a farkam fölött guggol, kisajkait szétválasztja az előtörő, halványsárga pisi, s a zuhatag melegséggel tölti el a farkam, a kezem, a hasam, a combomat és a golyóimat. Valamivel lejjebb ereszkedett, s így az izgató folyadék mellett farkamon érezhettem puha és nedves pinájának húsát is. Mindettől néhány rántás alatt újra elélveztem olyan erővel, mintha nem fél órával ezelőtt lőttem volna tele ondóval a fenekét, s így a geci összekeveredett az utolsó pisisugarakkal. Szinte elaléltam az élvezettől.
Amikor mindketten felálltunk, megfogta az alig lankadó farkamat, gyengéden megszorította, megcsókolt, és a fülembe súgta: Boldog születésnapot!

A takarítónő

Úgy hozta a sors, hogy sikerült egy kocsmát bérelnem, nagyon jó feltételekkel. Először nem igen akartam, de más lehetőséget nem láttam arra, hogy pénzt keresek. Tehát bátran mondhatjuk, hogy kényszervállalkozó lettem. Az előző bérlő már nem igen foglalkozott a bolttal, volt olyan nap, hogy mivel nem volt kedve ki sem nyitott. Nagy lendülettel vetettem magam a munkába, reggel hattól este tízig voltam nyitva, de nagyon sokszor előfordult, hogy éjfél előtt nem értem haza. Haza nem várt senki, agglegény voltam, és a szüleimnél laktam. Lejattoltam a reggeli munkásjáratok sofőrjeinek, így minden reggel nálam álltak meg. Béreltem egy biliárdasztalt és néhány játékgépet, kezdett beindulni az üzlet. Napközben, ha volt kedvem és időm főztem valamit, volt a raktár mellett egy kis főzőfülke, gáztűzhellyel, hűtővel, mikróval. Általában egyszerű egytálételeket készítettem, mert igazán ezekre volt igény. A velős pacalomnak és a szarvas pörköltemnek hamar híre ment, szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyre több visszajáró vendégem lett. Mindennap zárás után kitakarítottam az egész boltot, reggel erre nem igen volt idő.
Néhány hét után be kellett látnom, hogy nem bírom egyedül, valami segítséget kell keresnem. A pénzt nem szívesen adtam volna ki a kezemből, ezért úgy gondoltam egy takarítónő tudna könnyíteni az életemen. Hosszas keresgélés után ajánlottak egy közelben lakó özvegyasszonyt, aki szívesen dolgozna nálam. Másnap már be is jött hozzám, hogy megbeszéljük a részleteket. Jolán néni a hatvanas évei elején járt, egyszerű falusi asszony volt. Elmesélte, hogy már tizenöt éve özvegy, nyugdíja nagyon kevés, alig tud megélni belőle. Mivel a környéken még a fiataloknak is nagyon nehéz elhelyezkedni, neki semmi esélye arra, hogy munkát találjon. Elmondtam neki az elvárásaimat miszerint minden nap zárás után kell takarítani. Azonkívül minden nap délelőtt három – négy órát kell dolgozni, ilyenkor lehet ablakot tisztítani, és más olyan munkákat elvégezni, amire éjjel nincs idő. Szemtelenül kevés bért ajánlottam neki, ő mégis azonnal igent mondott. Aznap este már be is kezdett, meg voltam elégedve a munkájával. Az első naptól főnökömnek szólított, én Jolikának hívtam. Ha főztem mindig meg kínáltam, amiért nem győzött hálálkodni. Bizony a napi néhány fröccsöt sem utasította vissza. Jól megvoltunk egymással, egy idő után még azt is megengedtem neki, hogy ott tusoljon.
Elpanaszolta egyszer, hogy nincs otthon fürdőszobája, itt pedig volt egy személyzeti öltöző tusolóval, gondoltam használja nyugodtan. Az amúgy is az ő rezidenciája volt, ott tartotta a tisztítószereket, és a takarítóeszközöket is. Egyik este amikor zuhanyozott meglestem, persze most perverznek gondoltok. De enyhítő körülményként vegyétek figyelembe, hogy már fél éve nem voltam nővel, mivel sem időm, sem energiám nem volt arra, hogy barátnőt szerezzek. Tetszett amit láttam, Jolikának kreol bőre volt, a mellei egy kicsit megereszkedtek, de a feneke formás gömbölyű volt. Amikor megfordult meglepetten láttam, hogy a lába közt sötét, sűrű bozont virít. Olyan erekcióm lett, hogy szinte fájt. Ettől az estétől más szemmel néztem a kolleganőmre, gondolatban többször megkamatyoltam. Egy nyárieste zárás után már minden rendben volt, bezártam az ajtókat, összeírtam a másnapi rendelést. Jolika kitakarított, és elvonult tusolni, ma olyan furcsának találtam. Eltelt egy negyed óra, de csak nem akart előkerülni. Hátra mentem az öltözőhöz, és bekopogtam, semmi válasz. Benyitottam, és nagyon megijedtem, a takarítónőm meztelenül feküdt a földön. Először azt hittem, hogy rosszul lett, de aztán megláttam a félliteres pálinkás üveget mellette. Nagyon dühös lettem, vadul megráztam, és ráordítottam.
– Jolán! Azonnal keljen fel, és takarodjon innen
– Mi a baj főnököm – nézett rám üveges szemekkel
– Az a baj aranyom, hogy megloptál, berúgtál, és most itt fetrengsz részegen.
Felült, most valahogy nem találtam olyan vonzónak, mint amikor tusolni láttam. Nagy nehezen fogta fel mi történt.
– Itt a fizetése, holnap már nem akarom itt látni.
Pár bankót dobtam mellé a földre, és ott akartam hagyni.
– Ne rúgjon ki drága főnököm, mindent megteszek, csak könyörgöm ne rúgjon ki.
Sírva ölelte át a lábaim, és nem engedett. A mérgem már elszállt, tudtam itt az idő, hogy kihasználjam az asszony kiszolgáltatottságát.
– Egy esélyt kapsz, de nagyon ügyesnek kell lened – tegeztem továbbra is.
– Mindent, mindent megteszek, és nagyon ügyes leszek – ismételte bambán.
A lábam még mindig átölelve fogta, lehúztam a cipzárt a sliccemen, és elővettem keményen ágaskodó fegyverem. Az asszony ijedten hőkölt hátra, a hajába markoltam, és a szájába toltam a farkam.
– Most szépen leszopsz, ha meg leszek veled elégedve maradhatsz, sőt talán még a fizetésed is megemelem.
Némán bólogatott mivel a szája tele volt. Szép lassan mozogni kezdtem a szájába, ő szinte semmit nem csinált, de így is nagyon jó volt. Lassan fogta fel, hogy mi történik vele, de amikor ez sikerült neki, szeretett volna nagyon megfelelni az elvárásaimnak.
– A kezeidet is használd – szóltam rá erélyesen
Azonnal marokra fogta a farkam az egyik kezével, a másikkal pedig a tojásaim morzsolgatta. Egyre jobban élveztem a dolgot, hálásan simogattam meg az asszony fejét.
– Jól van Jolika ügyes vagy, így tovább – dicsértem meg.
Ütemesen mozogtam, a magömlés hirtelen jött, lüktetve lövelltem magom az asszony szájába.
Aki meglepetésében az összes spermát lenyelte. Farkam félkeményen csúszott ki a szájából, megtöröltem magam egy törölközővel, és felöltöztem.
– Most mi lesz velem főnököm, maradhatok? – nézett rám esenyen
– Álljál fel hadd lássalak – gonoszkodtam vele
Nyögve tápászkodott fel, megfogtam a melleit, benyúltam a lába közé. Sercegett az ujjaim közt a pinaszőr. Ahogy tövig toltam az ujjam a forró, nedves hüvelyben Joli hangosan sóhajtozott. Egyre keményebben ujjaztam, öreg barátnőm teljesen hozzám simult, átkarolta a nyakam, és a fülembe lihegett. Majd magához szorított, többször görcsösen összerándult, majd éreztem, hogy az ölét forró kéjnedv önti el. Nem nagyon romantikáztam vele, lefejtettem magamról, kezet mostam, és otthagytam. Másnap félve jött dolgozni, állandóan körülöttem somfordált, majd amikor ketten martunk, majdnem sírva bocsánatot kért.
– Ne haragudjon főnököm a tegnapi bűnömért, soha többé nem fog előfordulni.
– Már nem haragszom Jolika. Mire emlékszik a tegnap estéből? – kivácsiskodtam
– Hát arra, hogy a kezével simogatta a pinámat. Olyan jó volt, húsz éve nem éreztem ilyent. vallotta be elvörösödve.
– És ami előtte történt? – faggattam tovább.
– Hát, úgy emlékszem, hogy a számba rakta a faszát. Ezt még senki nem csinálta velem.
– És milyen volt?
– Szokatlan, de nem találtam undorítónak. Meg kell, hogy mondjam főnököm derék szerszámmal áldotta meg a teremtő. – mosolyodott el.
– Örülök Jolika, hogy így áll a dologhoz, mert mától elvárom magától, hogy amikor kívánom maga szájjal kielégítsen. Ha erre nem hajlandó, akkor sajnos búcsút kell vennem öntől.
Láttam rajt nagyon gondolkodik, de hamar meg hányta – vetette magában a dolgot.
– Szeretnék maradni, és rendelkezzen velem főnököm, ahogy jónak látja.
Alig vártam, hogy záróra legyen, és mindenki eltakarodjon. Bezártam az ajtókat, bepakoltam a hűtőkbe, közben Jolika is befejezte a takarítást.
– Végeztem főnököm, mehetek.
– Nem, még nem végzett. Most jön az est fénypontja. – gonoszkodtam.
Hátra vezettem az öltözőhöz, ahova délután egy öreg fotelt állítottam be. Levetettem a nadrágom, és kényelmesen helyet foglaltam a fotelben. A földre egy párnát dobtam, és arra térdeltettem a meglepett asszonyt. Tanácstalanul nézett rám, megfogtam a fejét, és meredező fegyveremhez húztam. Kinyitotta a száját, és láttam becsukja a szemét, majd óvatosan körbenyalja a lilán feszülő makkot. Elengedtem a fejét, kényelmesen hátradőltem, és élveztem öreg barátnőm kényeztetését. Először finoman szopta a farkam, alig engedve a szájába. Aztán egyre hevesebb lett, gyorsított a tempón, szinte tövig elnyelte a hatalmasra duzzadt dorongot. Nagyon élveztem a mutatványt, kéjesen nyögdécselve élveztem ismét Joli szájába. Meglepetésemre ő ismét lenyelte a spermát az utolsó cseppig. Majd a nyelvével tisztára nyalta a meggyötört, félkemény szerszámot.
– Nagyon ügyes volt Jolika, jöjjön, ezért megjutalmazom.
Felöltöztem, kimentem a söntésbe öntöttem egy jó pohár pálinkát az épp érkező asszonynak.
– Fogyassza egészséggel, és ezt meg tekintse jutalomnak a jól végzett munkáért.
Egy ötezrest tettem elé, amit alig mert eltenni. Hálálkodva köszönt el.
Hetente két – három alkalommal vettem igénybe a takarítónőm extra szolgálatait. Bár egyre jobban szopott az öreglány, mégis kezdett unalmassá válni. Valami másra vágytam, valami izgalmasabbra. Úgy döntöttem itt az ideje, hogy megdugjam öreg barátnőmet.
– Mehetek főnököm, vagy maradjak – hangzott el záráskor a szokásos kérdés.
– Maradjon Jolika, tusoljon le rögtön jövök – marasztaltam
Szótlanul ballagott hátra, és rövidesen hallottam a víz csobogását. Benyitottam az öltözőbe Jolika dudorászva tusolt. Észrevett, de abszolút nem zavartatta magát. Leültem a rozzant fotelomba, és kíváncsian mustrálgattam. Érdekesnek találtam, hogy sehol nem láttam ráncosnak, ez talán annak is volt köszönhető, hogy kicsit molett volt. Végzett a fürdéssel, megtörölközött, és elém állt. Semmi szégyenérzet nem volt benn, sőt mintha kacérkodna velem.
– Nem vetkőzik főnököm? – érdeklődött
– De igen, mára más programot találtam ki, jöjjön utánam.
Kimentünk a raktárba, ahol volt egy nagy hűtőláda. Takarót terítettem rá, és a szélére ültettem. Gyorsan ledobáltam a ruháimat, hanyatt döntöttem, lábait a vállamra raktam, és behatoltam. Jolika meglepetten felnyögött, lassan toltam erektáló fütykösöm a forró barlangba. Örömmel tapasztaltam, hogy hüvelye nincs kitágulva, sőt úgy passzol rám, mint egy kesztyű. Egyre intenzívebben gyaktam, mellei önálló életre kelve hullámoztak a félhomályban. Kihúztam fegyverem az isteni satuból, és a combjait mégjobban szétnyitva a másik lyuk ellen indítottam támadást. Alig ért a makkom a segglyukához hevesen tiltakozott. – Ne, ne főnököm, ott nem akarom – kérlelt
Visszadugtam dorongom az éhesen tátongó hüvelybe, ami még mindig szorosan ölelte körül lüktető férfiasságom. Kitapintottam a babszemnyire duzzadt csiklót, és gyengéden nyomkodtam, masszíroztam. Öreg barátnőm hangos nyögésekkel nyugtázta ténykedésem. Éreztem, hogy közeleg a magömlés, combjait szorosan átöleltem, és tövig toltam robbanni készülő fegyverem a nedves hüvelyben. Szinte beékeltem magam, majd nagyon lassan kihúztam, csak a makkom hegye volt benn. Aztán villám gyorsan ismét tövig toltam péniszem a forró barlangba. Ezt eljátszottam néhányszor, amikor ismét tövig benne voltam, megálltam, és lüktetve lövelltem magomat barátnőmbe. Ő többször összerándulva, állati üvöltést hallatva, fogadta magába magomat. Természetesen most sem romantikáztam otthagytam a még mindig hangosan ziháló asszonyt. Letusoltam, felöltöztem és kimentem a söntésbe. Kitöltöttem a pálinkát, és kikészítettem az ötezrest. Az elkövetkező hetekbe, különböző pozitúrákat próbáltunk ki mindkettőnk nagy örömére. Egyszer az öltözőben dugtam hátulról, és ismét próbáltam análisan megközelíteni, de most is heves ellenállásba ütköztem.
A tiltott gyümölcs, ugye – ugye mindig az kell. Tudtam, nem nyugszom addig, amíg seggbe nem dugom. Komoly tervet eszeltem ki, hogy lépre csaljam Jolit.
Megtudtam mikor van a születésnapja, és úgy döntöttem berúgatom. Szerette az öreglány az italt soha nem utasított vissza semmit. Zárórakor már szépen állt, felmentettem az aznapi takarítás alól, aminek nagyon örült. Viszont megkértem, hogy jöjjön ki velem a hegyre borért, gyanútlanul beleegyezett, Bezártunk, néhány műanyag kannát dobáltam a csomagtartóba a hitelesség kedvéért. Tízpercnyi autózás után már meg is érkeztünk. A pince felett volt egy kis szoba, Jolikát ide vezettem. Pálinkát, és poharat tettem az asztalra. Mondtam neki, hogy igyon nyugodtan, rögtön jövök, csak megtöltöm a kannákat, és otthagytam. De nem mentem messze, az ablakból lestem mit csinál. Minden a tervem szerint történt Joli két – három kupica pálinkát ivott meg gyorsan. Tudtam, hogy rövidesen eléri a boldogság, visszamentem. Töltöttem neki még egy kis itókát, mélán nézett egy darabig, majd akadozva beszélni kezdett.
– Úgy szeretem magát főnököm, maga egy nagyon rendes ember.
– Csak az ital beszél magából Jolika. – cukkoltam
– Á, tudja azt maga, bármit megtennék önért.
– Bizonyítsa be!
– Hogyan?
– Vetközön le, és táncoljon nekem.
Tétován gombolkozni kezdet, szerencsére nem sok ruha volt rajt. Fülledt nyári este volt, így Jolin csak a szokásos szerelése volt. Egy vékony otthonka, ami alatt bugyit, és melltartót viselt. Az otthonkát és a melltartót sikerült ülve levetni, de ahhoz, hogy a bugyijától is megszabaduljon fel kellett volna állni. Ez szemmel láthatóan komoly nehézségekbe ütközött, nagy nehezen lerángatta magáról a bugyit. Visszahuppant a székre, láttam teljesen kiütötte magát. Eljött az én időm, a sarokban lévő vaságyhoz vonszoltam, és ráfektettem. Nagy nehezen hasra fordítottam, majd mindkét kezét és lábát a vaságyhoz kötöztem. Levetettem a ruháimat, és elővettem az előre oda készített vazelint. Vastagon bekentem vele, öreg barátnőm ráncos ánuszát. A lábai közé térdeltem, széthúztam az izmos farpofákat, majd makkom a krémtől fénylő lyukhoz dörgöltem. Lassan toltam át kőkemény, hatalmasra duzzadt dorongom a szoros izomgyűrűkön.
– Ne, ne, nem szabad. – motyogta alig halhatóan.
Még félig sem voltam benn, megálltam, rápaskoltam Joli fenekére, amire halk nyögéssel reagált. Nagyobbat ütöttem, és ő hangosabban nyögött fel. Keményen elfenekeltem, isteni kéjt okozott. Lüktetve élveztem barátnőm végbelébe. Csalódottan másztam le az ágyról, nagyon rövidre sikerült az aktus. Groteszk volt, ahogy az asszony kikötőzve, biborszinüre vert fenékkel feküdt az ágyon. Az a tudat, hogy uralkodhatok valaki felett, és bármit tehetek vele izgalomba hozott. Megint erekcióm lett, és ekkor az asztalon megláttam egy gyertyát, magamhoz vettem egy öngyújtóval együtt. Ismét Joli lábai közé térdeltem, és újból birtokba vettem a saját spermámtól síkossá vált lyukat. Most sem hatoltam tövig, megálltam, és meggyújtottam az oda készített gyertyát. Érdekes volt, ahogy a forró viasz az asszony hátára cseppen, és ott azonnal megszilárdul. Minden cseppentésnél összerándult, és én ilyenkor mindig beljebb, és beljebb toltam lüktető nyársam a forró satuba. Iszonyúan kívántam a kéjt, elfújtam a gyertyát, és az ágy mellé dobtam. Megmarkoltam az asszony fenekét, és vadul baszni kezdtem. Farkam, mint egy dugattyú járt Joli fenekébe. Nem igen érdekelt, hogy jó az asszonynak, vagy sem, csak a saját kielégülésem foglalkoztatott. Szakadt rólam a veríték, a magömlés, mint egy vulkánkitörés úgy jött el. Ordítva, többször összerándulva, lüktetve élveztem öreg barátnőm végbelébe. Beleborzontam a kéjbe, fantasztikus nyugalmat, és kielégülést éreztem. Most hallottam csak meg, hogy Jolika halkan, szipogva sírdogál.
Kioldottam a köteleit, és a hátára fordítottam, megsimogattam az arcát.
– Mi a baj, miért sír? – érdeklődtem ártatlanul
– Mit tett velem főnököm, ezt még meggyónni sem merem.
– Talán nem is kéne. Ma engem olyan csodában részesített, amilyent életemben nem éltem át.
Tetszet neki a dicséretem, összeszedte magát, szó nélkül felöltözött. Másnap nem jött dolgozni, egyik szomszédjával üzent, hogy nem érzi jól magát. Néhány nappal később bejött, és felmondott, kifizettem. Tudtam, úgysem tudom marasztalni, igaz ő azt mondta, azért megy el mert nehéz neki a munka. De én elég jól ismertem már, és láttam rajt, hogy fél tőlem, nem mert a szemembe nézni. Fél attól, hogy legközelebb mit találok ki.
Ismét takarítónő után kellett néznem. Természetesen olyant kerestem aki univerzális, kötetlen munkaidőben tud dolgozni, és lehetőleg egyedülálló legyen.

Frigid nő

Azt mesélte, még sosem volt orgazmusa férfitól, férfi által, mert ugyan próbálkozik, képzeljem, a múltkor is majd’ egy álló éjjel küzdött az a helyes, vékony csoporttársa, már teljesen kivolt a végére, de neki akkor sem jött össze, pedig a fiú tényleg bevetett mindent és mindenhogy, de nem, nem és nem. Ez olyan, mintha vörös posztót lengetnénk az egyébként is haragos hangulatában fújtató bika előtt, talán nincs férfi, akiben egy ilyen közlésre ne ágaskodna fel a vasmacsó öntudat és bizonyítási vágy, hogy na majd én megmutatom neki, sírva fog reszketni és elcsukló hangon könyörög majd az újabb, egy órán belül huszonhetedik orgazmusért. Tovább a teljes cikkre

Ribanc vagyok! Na és?

A férjemnek négy napra külföldre kellett utaznia. Majdnem fölsikítottam örömömben amikor elmondta. Hívott, hogy menjek vele, de én már lelki szemeimmel a Laci faszára gondoltam, és valami kifogással kibújtam a kérése elől. Persze alig vártam, hogy elmondjam a Lacinak, és remegtem, hogy vele tölthessem ezt a négy napot. Nem mondta rögtön, hogy rá ér, de én nagyon reménykedtem. Aztán kb. egy héttel előtte, azt mondta, hogy leutazunk Szegedre, bemutat a barátainak. Végtelen boldogság öntött el. Sohase fogom elfelejteni, egy keddi nap délután találkoztunk, és kocsival mentünk Szegedre. Nagyon be voltam indulva. Menetközben lehúztam a sliccét, és számba vettem a farkát. Már majdnem spriccelt, amikor ellökött, eltette a faszát, és azt mondta, hogy legyek türelemmel, mert ma Ő akar meglepetést nekem. Nagyon kívántam a gecit a számba érezni, de nem tehettem mást. Megérkeztünk egy gyönyörű házhoz. A Laci kulccsal nyitotta az ajtót, és teljesen otthonos volt. Tovább a teljes történetre

Kínvallatás

Elképzelem, hogy a maffia kezébe kerültem és csak én, mint véletlen tanú, tudom, hogy a bűnbanda fekete gyereke, aki le akart lépni a pénzzel, hová rejtette azt (tegyük fel, hogy csomagmegőrzőbe). Te pedig, mint nehézfiú, megpróbálsz szóra bírni.
Teljesen meztelenül hátrakötött kézzel állok az előszobában. Nagyon meg vagyok ijedve, hiszen a bűnözőkkel eddig csak filmen találkoztam. Tudom, hogy olyat láttam, amit nem lett volna szabad. Tudom, hol van a fekete táska, de elhatároztam, nem fogom elárulni. Meg szeretném tartani magamnak a tartalmát.
A szemem be van kötve, sötétség áthatolhatatlan felhője borul rám. Fülelek, megpróbálom kitalálni, hová viszel, mit akarsz velem csinálni. Hallom, hogy nyílik az ajtó, megragadod a vállam, és durván betaszítasz a pincébe. Meztelen talpam megcsúszik a hűvös kövön, a lökés ereje majdnem a földre dönt. Megragadod a hajam és így vezetsz magad után. Nem látom, mit akarsz velem tenni, egyre izgatottabban várom a folytatást. Félek is, de elhatároztam, hallgatni fogok. Ismét előrelöksz, a hasam hozzáér valami kemény, hosszú, cső alakú tárgyhoz. Ez csak egy rúd lehet, de miért áll a rúd vízszintesen? Tartja valaki, hiszen a kettőnk okozta zajokon kívül semmit sem hallok. Ismét taszítasz rajtam egy nagyot, én pedig, ahogy kényszeredetten ismét a rúd felé lépek érzem, hogy ráléptem valamire. Nem tudom, mire, csak azt érzem, hogy olyan húsz centivel magasabb a padlótól. Az újabb lökésnek engedelmeskedve fellépek erre az emelvényre. A rúd, ami valószínűleg a falból áll ki, most a lábam közé kerül.
Szeméremajkaim szinte súrolják a rudat, ami kéjes, de ugyanakkor furcsán idegen érzéssel tölt el, lábujjhegyre emelkedem.
Kioldozod a csuklóimat, de csak azért, hogy a kezeimet kétoldalra, a fejem felé tudd kötni. Itt állok valamilyen emelvényen, lábujjhegyen egyensúlyozva, kezeim kétoldalt kikötözve, a könyököm szinte behajlítani sem tudom. Nem tudok rájönni, mit tervezel, nem tudom mi a terved velem, arra figyelek, hogy a láncaimra kapaszkodva távol tudjam magam tartani a rúdtól, de kevés sikerrel.
Hirtelen zajt hallok, mintha belerúgnál valamibe, a lábaim alól kiszalad a talaj. Testem visszazuhanna a padlóra, de a lábaim között feszülő rúd megtart. Nagyon erős, tompa fájdalmat érzek, mintha a hüvelyem bele akarna fúródni a hasamba. Felkiáltok, eddig talán még meg sem értettem, de a vallatás már elkezdődött. Megpróbálom magam feljebb húzni a csuklóimat fogva tartó lánc segítségével, enyhíteni szeretnék a hirtelen fájdalmon, de ekkor lesújt rám a korbács. A hátamat marcangoló fájdalom megismétlődik, összerezzenek. Nem beszélsz hozzám, nem kérdezel semmit, csak a korbács egyre sűrűbb suhogását hallom, annak égető simogatását érzem. Kétségbeesetten próbálom elkerülni a csípő bőrszíj ütéseit, mozogni nem alig tudok, minden kísérletemre a rúd egyre erősebben horzsolja szeméremajkaimat. Már nem tudok néma maradni, először csak nyögdécselek, majd a könnyeimmel egy időben felhangzanak sikolyaim is. A kettős fájdalomtól hajtva balra billenek, de olyan erősen, hogy félig lecsúszom a rúdról, bal lábam földet ér.
A korbácsütések azonnal abbamaradnak. Hallom bosszankodásod, amint odalépsz hozzám, és durván megragadod a hajam. A hajamnál fogva rángatsz vissza eredeti pozíciómba, én pedig nyögdécselve, a láncaimba kapaszkodva próbálom testem a kívánt helyre emelni.
Várom a további korbácsütéseket, de nem hallom a korbács süvítő hangját. Mi következik, hiszen tudom, hogy még nem szabadulhatok. Gyufa lángja lobban, majd megérzem az égő gyertya ismerős illatát. Először nem is jut el a tudatomig, honnan az újabb fájdalom. Csak egy kis idő elteltével tudom azonosítani szenvedésem újabb forrását, a talpam alá helyezett gyertyát. Forró levegő öleli körül a talpaimat, kapálózni próbálok, de hiába, a gyertya perzselését nem tudom elkerülni. Kínlódva vonaglom tovább, miközben a rúd egyre kegyetlenebbül dörzsöli lábam közét. Ekkor ismét lecsap a korbács. Jaj, ez már sok. A második és az azt követő ütések egyre nagyobb kínhoz juttatnak. Nem tudom, mit tegyek, csak szabadulni akarok a fájdalomtól, jaj, csak legyen már vége. De a korbács csak csattog a már egy egészként ordító hátamon. Könnyeim ismét elerednek, sikolyaim egyre erősödő visszhangja tölti be a pincét. Lábaimat a fenekemhez szorítva próbálok szabadulni a gyertya hőjétől, de nem tudok sokáig így maradni, a rúd kínzó érintése szinte elviselhetetlen.
A korbácsolás szünetében felhúzom testemet a kezemet fogva tartó láncokon. Hallom gúnyos nevetésed, ahogyan figyelve erőlködésemet mulatsz kínjaimon. A korbács továbbra is várat magára. Karizmaim egyre gyengülnek, vissza – visszaengedem testem a rúdra.
Megragadod a bal mellemet, erősen megszorítod, és egy csipeszt helyezel a mellbimbómra, ugyanezt megcsinálod a jobb mellemmel is. Mozdulataid nagyon gyorsak szinte egyszerre érzem a mellbimbóimba berobbanó fájdalmat. A csipeszeket meghúzod a falból kiálló rúd vége felé, a rámtörő fájdalomnak engedelmeskedve, ameddig csak lehet előrehajolok.
Már nem érzem, a talpaimat perzselő gyertyák kínzó hőjét. Mire készülhetsz, azért könyörgöm magamban, hogy gyorsan csináld, minél előbb le szeretnék kerülni erről az átkozott rúdról.
– Jaj, ezt ne, ezt így nem bírom! – kiáltom megszegve némasági fogadalmamat, ahogy a forró viaszcseppek potyogni kezdenek megkínzott hátamra. A forró viasz érintését, mint egy lávafolyamot érzem. Nagyon, nagyon szenvedek. Szabadulni próbálok, de a rúd, az a kegyetlen rúd ismét belémmar, fogvatart, a mellbimbóimat összepréselő csipeszek sem tétlenkednek.
Az égető cseppeknek mégsem tudok ellenállni apró, hirtelen mozdulatokkal rángatózom, a tűzgolyó minden egyes érintésére. Ismét könyörögni kezdek hozzád kegyelemért, de Te nem figyelsz rám, nem hagyod abba a vallatást.
Nem tudom mennyi ideig tartott az olvadt viasz támadása, bekötött szemmel, a sötétben csak a fájdalmat éreztem. Amikor a gyertya forró nyála már nem kínoz tovább remegve arra gondolok, hogy most még meg fogsz vesszőzni, le fogod verni a már megszilárdult viaszt a hátamról. Nagyon félek az újabb vesszőzéstől, tudom, hogy nem fogom mozdulatlanul kibírni, már előre érzem, hogy minden mozdulatomra megbüntetnek a mellbimbóimat harapó csipeszek.
De nem tudok tovább gondolkozni, a vessző csípése helyett sokkal rosszabbat tesztel velem. Felemeled a lábaimat, a szeméremajkaimra nagyon erős csipeszeket helyezel. Már nem nyögdécselek, már sikítok a fájdalomtól. De ez még mindig nem elég, érzem, hogy a szeméremajkaim megfeszülnek, majd szétszakadnak a csipeszek végére kerülő súlyoktól.
Most már mindenem fáj, bármit teszek, még akkor is, ha meg sem mozdulok a fájdalom erősödik. Most először gondolok rá, hogy el kell árulnom a rejtekhelyet. Mintha megérezted volna, hogy már a végső határ felé közelítek, megmarkolod a hajam, durván hátrafeszíted a fejem és a táska után érdeklődsz. Összeszedem minden erőm és hallgatok, tudom, még bírom, nem akarom elrontani a játékot.
De lehet, hogy tévedtem, érzékeny szeméremajkaimat már a rúd kegyetlen dörzsölése is megkínozta, most még a csipeszek és a súlyok is. Combjaimat megpróbálom széttárni, nagyon fáj, ahogy a csipeszeket még a lábam is szorítja.
Most jönnek a vesszőcsapások. Bármennyire is szenvedek a testemet feszítő eszközöktől, és bár tudom, hogy minden mozdulatom még több szenvedést okoz, nem bírok mozdulatlan maradni. Minden ütés annyira fáj, annyira éget. Már szinte nem is tudom, hol vagyok csak a mindent elsöprő kínt érzékelem. Nyögök, jajgatok, nem bírom tovább. El kell árulnom, mindent megteszek, csak könnyíts a szenvedéseimen, legalább egy percre, csak egy percre.
Sírva nyögöm ki a szót: csomagmegőrző, a csomagmegőrzőben van. Az ütések abbamaradnak. A testemet marcangoló csipeszek éles fájdalommal mondanak búcsút megkínzott testemnek. Leemelsz a rúdról, és a földre helyezel. Én csak fekszem, zihálva, még a könnyeimet sincs erőm letörölni. Az egész testem tűzben ég, tudat alatt még mindig nem merek megmozdulni. Szétfeszíted a lábaim, megpróbálom felemelni a fejem, hogy lássam, mi lesz a folytatás, de csak a sötétbe bámulok. Ja, igen, a szemem be van kötve, még mindig be van kötve. Ismét erős fájdalmat érzek a meggyötört szeméremajkaim tiltakoznak, a behatolás ellen, de a fájdalomba valami kéjes érzés is vegyül. Testem gondolkodás nélkül teszi a dolgát, fáradt csípőm megemelkedik, és hullámozni kezd. Hamarosan már csak izgatott lélegzetvételed hallom.

Ribanc vagyok! Na és?

A férjemnek négy napra külföldre kellett utaznia. Majdnem fölsikítottam örömömben amikor elmondta. Hívott, hogy menjek vele, de én már lelki szemeimmel a Laci faszára gondoltam, és valami kifogással kibújtam a kérése elől. Persze alig vártam, hogy elmondjam a Lacinak, és remegtem, hogy vele tölthessem ezt a négy napot. Nem mondta rögtön, hogy rá ér, de én nagyon reménykedtem.
Aztán kb. egy héttel előtte, azt mondta, hogy leutazunk Szegedre, bemutat a barátainak. Végtelen boldogság öntött el. Sohase fogom elfelejteni, egy keddi nap délután találkoztunk, és kocsival mentünk Szegedre. Nagyon be voltam indulva. Menetközben lehúztam a sliccét, és számba vettem a farkát. Már majdnem spriccelt, amikor ellökött, eltette a faszát, és azt mondta, hogy legyek türelemmel, mert ma Ő akar meglepetést nekem. Nagyon kívántam a gecit a számba érezni, de nem tehettem mást. Megérkeztünk egy gyönyörű házhoz. A Laci kulccsal nyitotta az ajtót, és teljesen otthonos volt.
Megmutatta a konyhát, a fürdőszobát, majd egy hatalmas nappaliba mentünk. Égett a tűz a kandallóban, puha állatbőrök voltak a padlón. Ittunk egy sherryt, ettünk néhány szendvicset. Aztán elküldött zuhanyozni. Mire visszajöttem addigra Ő is lezuhanyozott (később tudtam meg, hogy az emeleten) rám adott egy hosszú pólót, ami alig takarta a pinámat. Halk andalító zene szólt, a szobában félhomály volt. Átölelt, szorosan magához húzott, és azt mondta, hogy most az Ő meglepetése jön. Leültetett a kerevetre, elővett egy kendőt, bekötötte a szememet és azt mondta, hogy maradjak itt, és akármi történik nem szólhatok egy szót sem, és a kezeimet magam mellett kell tartanom, semmit nem foghatok meg amíg Ő nem szól. Megígértem, és izgatottan vártam mi is a meglepetés. Eltelt legalább tíz perc, és csak a zenét hallottam.
Már teljesen elernyedtem. És akkor! Valaki megmarkolta a fejemet (hogy jött be? Nem is hallottam) és egy kemény vastag faszt nyomott a számba. (nem a Laci volt azt rögtön megéreztem) Nagyon határozott volt, úgyhogy ha akartam volna (de nem akartam) se tudtam volna kitérni. Megmarkolta a hajamat, és a torkomra nyomta a vastag dorongot. Kicsit fuldokoltam a meglepetéstől, de aztán tudtam, mit kell tennem. Szoptam, de nem nagyon hagyott, hanem nagy lökésekkel baszta a számat, néha kihúzta verte a számat, majd újból benyomta a torkomra. Élveztem a keménységét és a határozottságát Aztán egyszer csak, kihúzta a faszát, elengedett, és csönd lett megint.
Néhány perc múlva megint éreztem ugyanazt. Kemény marok szorította a fejemet, és a fasz ki-be járt a számba. Egyre jobban élveztem, a pinám tocsogott. A Combjaimat összeszorítottam, és élveztem a szám baszását, amikor megéreztem a fasz pulzálását, és nem sokkal később mint a gejzír úgy tört ki a geci. Elöntötte a torkomat, nyeltem, de kicsordult a számon. Éreztem, hogy folyik le a nyakamon a mellemre. Még vagy öt percig baszta a számat, kipumpálva minden csöppjét, amit én nagy buzgalommal nyaltam. Közben hatalmas orgazmusom volt. Kivette a faszát, végig törölte a számat vele, majd otthagyott. Magamhoz akartam nyúlni, de mivel megígértem, hogy nem használom a kezem, nem tettem. Remegett a testem. A geci íze ott volt a számba (más íze volt mint a Laciénak) élveztem az ízét. Kicsit hátradőltem, neki támaszkodva a támlának.
Éppen ellazultam, amikor újabb meglepetés ért. Valaki (azt hittem a Laci) fölemelte a lábamat, szétfeszítette a combomat, és nagy fasz tódult a tocsogó pinámba. Tövig fölnyomta, közbe hanyatt fektetett a díványon, és jujjjjjjjjj. Megmarkolta a fenekemet, és baszott. Ki-be húzta a hatalmas faszát. Teljesen kitöltötte a pinámat. Sikítottam, élveztem egymásután. Ő pedig egyre vadabbul baszott, elengedte a seggemet, megfogta a bokáimat, szétfeszített és teljesen belém hatolt. Sikítottam, ami még vadabbá tette. Nagyot vert a seggemre, és tele spriccelte a pinámat. Nagyot hörgött vad ütembe baszott, teljesen elernyedtem. Nem tudom hány orgazmusom volt, de nagyon sok. Folyt a meleg geci a seggem lukába. Aztán otthagyott megint csönd vett körül. Nem is bántam, mert teljesen elernyedve feküdtem. De most jött a java.
Valaki ráült a mellemre, megint belemarkolt a hajamba, és szájba baszott. Nem mesélem, mert csak ismételni tudnám amit éreztem. Nagyon vadul baszta a számat, és rengeteg gecit nyeltem. Éppen amikor a szám tele volt és alig tudtam nyelni, akkor megint egy fasz tülekedett a pinámba, és valami fantasztikus vadsággal kezdett baszni. Mire a szám fölszabadult, addigra megint tele volt a pinám. Valaki oldalról fogta a lábamat, a másik pedig eddig soha nem érzett ütembe baszott. Már teljesen elernyedtem. A szám tele volt gecivel, a pinám izzott, már fájt, de nem hagyta abba nagyon megbaszott, rengeteg gecit pumpált belém, mert éreztem, ahogy a seggemen folyik végig a geci, és a pinám is tele volt. Már azt se tudtam élek vagy halok, de nem volt vége. Kis csend után, valaki megfogott, föltérdeltetett, nekinyomott a kerevet támlájának, akkor a másik oldalon megmarkolták a fejemet, és megint egy fasz nyomult a számba, hátulról pedig a pinámat baszta egy fasz.
Csodás érzés volt. Teljesen ki voltam szolgáltatva, és két fasz baszott egyszerre. Az egyik a számat, a másik a pinámat. Néha éreztem, ahogy hátulról nagyokat vernek a seggemre, ilyenkor fölsikítottam volna, ha a szám nem lett volna tele. Elölről teljesen kitöltötte a fasz a számat. Nyeltem a gecit, de így is kicsordult a számon. Remegett a testem a folyamatos orgazmustól Aztán újra elöntötte a számat a geci, gépiesen szürcsöltem, nyeltem. Közbe a pinám is csúszósabb lett, mert meleg geci öntötte el. Nem tudtam már mi történik. Lecsúsztam, és majdnem elaludtam, mikor erős karok felemeltek mint egy kisbabát, és bevittek a fürdőszobába, belefektettek a kád meleg vízbe, és finoman bedörzsölték a testemet valami mentolos olajjal. Éreztem ahogy a testem felfrissül. Akkor aki behozott otthagyott.
Levettem a kendőt, élveztem a meleg vizet. Lefürödtem, lezuhanyoztam hideg, aztán forró vízzel, hogy felfrissüljek. Megmostam a hajamat is, mert ragadt a gecitől. Miután mindennel elkészültem, újra frissnek és üdének éreztem magam. Találtam egy nagy fürdőlepedőt, avval tekertem körbe magam, és kiléptem a fürdőszobából. Kint teljesen sötét volt. Nem láttam semmit. Vissza akartam menni a fürdőszobába, de hátulról átölelt a Laci, és a nyakamba csókolt. Beleremegett a teljes testem. Hogy tetszett a meglepetés kezdete? Kérdezte. Megfordultam, átöleltem – a testem már megint izzott – szájon csókoltam, és azt suttogtam, hogy „csodás volt”. Ez csak bevezető volt, nemsokára jön az igazi – mondta.

Az igazgatónő, SM történet

Fáradtan lépett be üres lakásába, és egy kicsit szomorúan gondolt arra, hogy ismét egy magányos este elé néz. Néha elgondolkozott azon, hogy miért nem tud egy igazán komoly kapcsolatot kialakítani, hiszen kritikus szemmel nézve is csinosnak volt mondható. Néhány napja töl­tötte be a 25. évét, és eddig csak egyetlen komolyabb „udvarlója” volt. A kudarcainak okát mindig azzal magyarázta meg magának, hogy nem elég szép, és még a legtitkosabb gondolataiban is elutasította azt, hogy esetleg nem az alakjával, hanem a viselkedésével volna probléma. Édesanyja kislánykorában meghalt és a nagyon okos, intelligens leány szinte egyedül maradt. Védekezésül egy vastag falat vont maga köré, és egyre inkább önzőbb, gőgösebb lett. Kiváló eredménnyel végezte el az iskoláit és bár lett volna lehetősége máshol is elhelyezkedni, ahol jóval többet keresett volna, mégis inkább a tanári pályát választotta. Pár éves tanári múlttal a háta mögött sikerrel pályázta meg egy jó hírű lányiskola igazgatói posztját. Kicsit meglepte, mikor értesítették, hogy övé az állás. Most úgy érezte, hogy a neki megfelelő helyre került. Az iskola hagyományosan híres volt a szigorúságáról és keménységéről. Vetkőzni kezdett. Bár tényleg fárasztó nap volt mögötte, de azért a ruháit pedánsan összehajtogatta. Bugyiban és melltartóban ment a fürdőszobába, és fehérneműit egyből a szennyes közzé rakta. Meztelenül egy pillanatra megállt a tükör előtt. Egy 180 magas, vöröses hajú, mosolytalan fiatal lány nézett vissza rá. Kicsit vékony a teste, állapította meg kritikusan, és a mellei is elég kicsik, de azért a feneke az szép. Félig megfordult a tükör előtt és egyik kezével lágyan végigsimított a feszes gömbölyűségen. Egy kis remegés villant át az ágyékán. Gyorsan megnyitotta a csapot és élvezettel állt be a zuhany alá. A forró víz alatt igyekezett megszabadulni minden gondtól, ami egész nap rászakadt. Bár az igaz, hogy voltak kellemesebb percek is, gondolta magában egy kicsit elmosolyodva. Például amikor ellátta annak a szemtelen Kate Barrow – nak a baját. A gondolat emlékére ismét bizsergést érzett a combjai között. Most már nem bírta tovább és kénytelen volt kezével beletúrni dús bozontjába. Ujjaival egy kicsit széthúzta a szeméremajkait és közben ismét látta maga előtt a kis Kate remegő popsiját. Az iskolájában engedélyezett volt a testi fenyítés, de igazság szerint elég ritkán került rá sor. Persze az elengedhetetlen volt, hogy időnként ki ne osszanak néhány tenyerest a vonalzóval, de a tanulólányok is tisztában voltak vele, hogy meddig mehetnek el. Pár napja az egyik osztályteremben égve maradt a lámpa az oktatás után, és mikor bement leoltani, egy papírlapot látott meg az egyik padon. Először rögtön a szemetesbe akarta dobni, hiszen első a rend, de hirtelen meglátta a nevét rajta. Két lánynak az óra alatti levelezését tartotta a kezében. Természetesen a fiúkról volt szó, az egyikük azzal dicsekedett, hogy az egyik srác benyúlt a bugyijába. Ez már magában felbosszantotta, hiszen szerinte a 16 éves lányok még ráérnek ilyen dolgokkal foglalkozni, de a következő sorok alaposan mellbe vágták. Az egyikük azt írta, hogy szerinte Ő még szűz. A válasz ha lehet még sértőbb volt. Még most is tisztán kirajzolódtak a szemei előtt a kislányos, kacskaringó betűk: „Fogadjunk, hogy Ann Temple egy frigid, száraz kóró!” Pár pillanatig teljesen ledöbbent. Kiviharzott az osztályból és másnap rögtön nyomozni kezdett. Szerencséje is volt, hiszen az a tanárnő, aki előző nap az utolsó órát tartotta emlékezett rá, ki küldözgetett levelet. Nemsokára az irodájában állt a két bűnös: Kate Barrow és Ellen Darkman. Kate szülei szegények voltak, ellenben Darkmanékkal, akik a város előkelőségeihez tartoztak. A két lány nem tagadta a levelezést, és Ann nagy bosszúságára az írásminta az bizonyította, hogy a „száraz kóró” Ellen műve volt. Tudta, hogy nem büntetheti meg igazán a Darkman lányt, ezért úgy tett, mintha a rá vonatkozó rész volna a kisebb bűn. Igy Ellennel csak a kezeit nyújtatta előre, és nagy műgonddal hármat – hármat vágott mindkét tenyerébe. Ezzel még nem haragította magára a nemes Darkman famíliát, bár annyi elégtételt azért szerzett magának, hogy nem a vastagabb vonalzóval, hanem a nádpálcával mérte ki a büntetést és jóval erősebbeket ütött a szokásosnál. Elégedetten nézte a három – három vörös csíkot és a síró Ellen – re még kirótt egy elég kemény másolási feladatot is. Ezután kiküldte a megbüntetett lányt és minden felgyülemlett haragjával a megszeppent Kate felé fordult. A levélben Kate dicsekedett azzal, hogy egy fiú a bugyijában nyúlkált, így ezt hozta fel indokul, amiért keményen meg fogja büntetni. Az irodájában még ott volt úgynevezett „büntetőpad”, amelyet régebben gyakran használtak. Azt mondta Kate – nek, hogy álljon a pad mellé és a felső testével hasaljon rá. Néhány mozdulattal leszíjazta a meglepett lány kezeit és derekát. Felhajtotta az egyenszoknyáját és meglepődve vette észre, hogy alatta nem a szokásos sötétkék egyenbugyi található, hanem egy finom, csipkés alsónemű. Egy mozdulattal a bokájáig rántotta le a leheletnyi fehérneműt. Bár mérges volt, de azért nem akarta áthágni a szabályokat, amelyek egyszerre csak egy tucat fenekest engedélyeztek, és csak a bugyiba bujtatott popsit lehetett elverni. Ann azzal nyugtatta meg magát, hogy a szabályban a szokásos iskolai alsóneműről van szó, és Kate maga teremtette meg az alkalmat azzal, hogy nem megfelelően öltözködött, és így a pucér seggére kapja büntetést. Felemelte a kezét és a következő pillanatban a nádpálca lecsapott a megfeszült bőrre. Az első hat ütést még mérgéből adta, szemei előtt nem is a vonagló lánypopót látta, hanem az utálatos sorokat a levélből. A hatodik csapás után hirtelen kitisztult az agya és haragjának nagy része elpárolgott. Most vette csak észre, hogy eddig teljes erejéből csépelte a feszesen feszülő, hófehér feneket. És csak most hallott meg a megkínzott lány jajgatását. Egy pillanatra megállt a büntetésben, és jobban megnézte az előtte fekvő fiatal lányt. Kate amennyire csak a szíjak engedték megpróbált kitérni a következő ütés elöl és feneke érdekes táncot járt, ahogy hol megfeszült, hol egy kicsit jobbra, vagy balra elmozdult. Időnként kivillant puncijának selymes vágata is, és furcsa módon, a tanárnő nagyon érzékinek találta a látványt. Két dolog ragadta meg a figyelmét. Először az, hogy az egyik ütése túlságosan is erősre sikeredett és szinte kicsattant a lány finom bőre. Másodszor pedig… Nos, igen. A kikötözött lány combja között valamilyen folyadék csordogált le. Egyszerűbben mondva, Kate Barrow bepisilt a büntetés alatt. És a mindig magabiztos és megközelíthetetlen igazgatónő hirtelen érzéki nővé alakult át. Letette a pálcát és egy zsebkendővel lágyan letörölgette a vizelet nyomait a lány combjairól. Keze simogatva becsúszott a combok közé és megtisztította a nedves puncit is. Közben megnyugtatóan beszélt a lekötözött lányhoz, hogy mindezt az ő érdekében csinálja, hiszen Kate még egy tapasztalatlan kislány, akit a fiúk könnyen bajba sodorhatnak és sokkal jobb, most ez a kis fájdalom, mint később egy komolyabb gond. A fájdalom, amely majd jusson mindig eszébe, ha a puncija vágyakozik egy fiúkéz után. Kate lassan megnyugodott és érzéseiben a fájdalmat elnyomta az igazgatónő keze által keletkezett vágy. Kate már azt gondolta, hogy ennyivel megúszta a dolgot, de Ann Temple nem lett volna önmaga, ha most elengedi a bűnöst. Újra felvette a vékony nádpálcát és folytatta a fenyítést. Most viszont már teljesen a büntetésre tudott koncentrálni, és teljesen kontrollálta ütései erejét és irányát. Utólag összehasonlítva Kate bevallotta magának, hogy a második sorozat már feleannyira sem fájt, mint az első, de a padon fekve ez kevés vigaszt nyújtott. Az igazgatónő izgatottan nézte az ütések után megránduló lánysegget, ahogy először Kate önkéntelenül is összeszorította a farpofáit, majd pár másodperc múlva egy kicsit megemelkedve megpróbálta hátra nyomni, és ezáltal a két félgömb eltávolodott egymástól. A tizenkettedik ütés után kiszabadította az elvert seggű lányt és a sarokba térdeltette, ahol még egy óráig gyönyörködött a csíkosra vesszőzött testrészben. Mielőtt végleg elengedte volna a lányt még lediktált egy pár soros idézetet a bibliából, és kiadta, hogy másnapra ötszázszor másolja le.
A zuhany alatt hangos kiáltással élvezett el a komoly igazgatónő az emlékek, és fürge ujjai hatására. Mialatt szárazra dörzsölte magát, arra gondolt, milyen kár, hogy ez nem fordul elő gyakrabban. Tiszta fehérneműt vett és egy márkás szabadidőruhában leült a tévé elé. Alig helyezkedett el, mikor hirtelen megszólalt az ajtócsengő. Egy kicsit meglepte a dolog, hiszen általában nem szokta senki sem meglátogatni, és arra gondolt, biztosan valamilyen ügynök lesz a váratlan betolakodó. Morcos arccal nyitotta ki az ajtót, és hirtelen szemben találta magát a legszebb férfival, akit eddig látott. Bár nem volt ő sem alacsony, de a férfi még egy jó félfejjel magasabb volt. Izmai feszültek a vékony kabátja alatt és Ann rögtön arra gondolt, vajon milyen lehet vele az ágyban.
– Ann Temple? – kérdezte a férfi mély hangon.
– Igen, én vagyok – felelte a nő.
– Kihez van szerencsém? A férfi egyik karjával félretolta a meglepett igazgatónőt és szótlanul besétált mellette a szobába. A nő hirtelen meg sem tudott szólalni, de lassan visszanyerte jelenlétét és kezdett méregbe gurulni. Mit képzel ez a faragatlan tuskó? Csak így betörtet egy idegen lakásba, és még csak nem is köszön! Becsapta az ajtót és a férfi után ment. Megállt előtte és mutatóujját a látogatójának széles mellkasának szegezte.
– Ki a fene maga? – kérdezte fenyegető hangon.
– Mit képzel, hogy hol van? Nem tanították meg rendesen viselkedni az iskolában?
A férfi arca megrándult, látszott rajta, hogy megpróbál uralkodni magán. Lassú mozdulattal levette a kabátját és az egyik fotelra dobta.
– Peter Barrow a nevem – szólalt meg végül – , és azt hiszem, nekünk van egy kis megbeszélnivalónk, Miss Temple.
Ann majdnem eltátotta a száját újabb meglepetésében. Erre igazán nem számított! Az elnáspángolt Kate papája, személyesen! Most már kezdte érteni, hogy miért olyan mérges a férfi és egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem a befolyásos Darkman papa áll most előtte, hiszen akkor nagy bajban lenne. Mr. Barrow nem tud neki ártani, mivel nincs semmi hatalma. Lassan bólintva leült az egyik székre és a férfit is hellyel kínálta.
– Nos, Mr. Barrow – kezdte olyan hangon, mint ha egy diákjához beszélne – Gondolom a lánya büntetése miatt jött hozzám.
– Maga úgy elverte a lányom fenekét, hogy nem tudott az asztalnál ülni. Pedig semmi komoly vétséget nem követett el, szerintem az óra alatti levelezgetés csak egyszerű diákcsíny. Meg tudná ezt nekem magyarázni, Miss Temple? És arra is tudna magyarázatot adni, hogy miért úszta meg a barátnője jóval enyhébben a dolgot? Csak nem azért, mert az ő szülei gazdagok?
A nő kiérezte a fenyegetést a férfi hangjából, de továbbra is teljesen nyugodt maradt.
– Úgy látom a lánya nem mondta el a teljes igazságot önnek, uram! Természetesen nem a levelezés ténye volt az ok, amiért megbüntettem a őket, hanem a levél tartalma. És emiatt kaptak különböző mértékű fenyítést. Ellen Darkman illetlen szavakat használt a levélben, más bűne nem volt. Szerintem elég kemény voltam vele szemben is. A lánya viszont teljesen más eset. Ő azért kapta a vesszőzést, mert paráználkodott!
– Az én lányom! – kiáltott fel férfi. – Honnan veszi ezt a baromságot?
– Kate maga írta le a levélben, hogy egy fiú a bugyijában nyúlkált, és simogatta. Gondolom nem kell ennél több bizonyíték!
– Szóval maga irgalmatlanul megvert egy lányt, csak azért mert az hencegett a barátnőjének? – kérdezte a férfi hitetlenkedve.
– Arra nem gondolt, hogy ez csak egy serdülő lány fantáziája?
– És maga miért olyan biztos benne, hogy nem magának hazudott a lánya?
– Teljesen biztos vagyok benne, hogy az igazat mondta – válaszolta halkan a férfi.
– Kate tulajdonképpen nem a lányom, hanem csak örökbe fogadtam. Egy árvaházban nőtt fel, és mikor magamhoz vettem, valamit kikötöttem. Megmondtam neki, hogy ha egyszer is hazudik nekem, akkor rögtön küldöm vissza a lelencbe. Lehet rossz, engedetlen, esetleg megbüntetem, mintha a lányom lenne, de nem hazudhat. Nagyon fél attól, hogy elküldöm és én mondom önnek, Miss Temple, hogy inkább vállalna minden büntetést, csak maradhasson. Most is megmondtam neki, hogy vallja be, ha valóban játszott valamelyik kölyökkel, én még meg is értem a dolgot és egyébként is, már megkapta a büntetést, nem fogom bántani miatta. Azt felelte, hogy csak hencegett, mivel Ellen is azzal büszkélkedett, hogy meztelenül fürdött egy fiúval, aki végigtapogatta az egész testét.
– Sajnálom – szólalt meg Ann mosolyogva.
– Nekem az a dolgom, hogy ügyeljek a rendre az iskolában és vigyázzak a tanulókra. Nincs időm minden ügyet kinyomozni. Egyébként szerintem csak használt a lányának ez a kis lecke.
– Szerintem pedig maga egy felelőtlen nőszemély, aki gyerekek verésében leli az örömét! – felelte a férfi dühösen.
– Hogy én!!! – kiáltott fel a nő mérgesen.
– Maga teljesen meg van bolondulva! Azonnal takarodjék ki a házamból, és ha valami panasza van a nevelési módszeremre, akkor azzal forduljon az iskolai tanácshoz!
– És persze az egész dolgot abban a biztos tudatban teszi, hogy nem lehet belőle semmi baja! – állt fel a férfi és lépett a nő elé.
– Persze elküld az iskolai tanácshoz, ahol a szegény embert meg sem hallgatják. Hát nem, Miss Temple, most ezt nem ússza meg ilyen szárazon. Hirtelen felrántotta a teljesen meglepett nőt és szinte a hóna alá kapva bevitte a hálószobába. Leült az ágyra és a rúgkapáló Ann – t a térdére fektette. A nő lábait két combja közé szorította, bal kezével pedig vékony csuklóit fogta össze a hátul, a nő derekánál. Ann nem akarta elhinni, hogy ez történhet vele! Vadul küzdött, hogy kiszabaduljon, de letörve vette tudomásul, hogy a férfi játszi könnyedséggel tartja fogva.
– Mit akar csinálni? – kérdezte még mindig mérgesen.
– Csak nem gondolja komolyan, hogy engem elverhet a saját lakásomban? Ha nem enged el azonnal, akkor visítani fogok!
– Most megtanulja, milyen érzés az, ha az embert elfenekelik, Miss Nagyképű – felelte a férfi gunyoros hangon, miközben lehúzta a nő nadrágját. – Egyébként pedig felőlem nyugodtan elkezdhet visítozni, hiszen egyrészt úgyis elég kiesik ez a ház, senki nem hallja meg, másrészt pedig hamarosan amúgy is ordítani fog. Lehúzta a nő bugyiját is és a tekintete egy pillanatra felmérte az elétáruló látványt. Ann nagyon elszégyellte magát és teljesen lángba borult az arca, amint elképzelte, ahogy Ő, a büszke igazgatónő pucér seggel fekszik egy férfi térdén, teljesen kiszolgáltatva. A következő pillanatban viszont a szégyen helyét felváltotta a fájdalom, ahogy a férfi erős keze lecsapott a meztelen bőrre.
– Most megtanulja, hogy nem szabad visszaélnie a hatalmával – mondta a férfi és minden szótagnak egy – egy fájdalmas fenekessel adott nyomatékot. A férfi keze gyors ütemben csapott le újra és újra, mindannyiszor vörösebb foltot hagyva maga után a fehér bőrön. Ann elhatározta, hogy ha képtelen kiszabadulni megalázó helyzetéből, akkor legalább méltóságteljesen viseli el a fenekelést és nem adja meg azt az örömet a férfinak, hogy könyörögni, vagy esetleg sírni lássa. Ez az elhatározása hamarosan szertefoszlott. Nagyjából két tucatszor csapott le a férfi tenyere egyre forróbb és fájóbb fenekére, mikor az első könyörgő „Ne!” kicsúszott a száján. Eddig próbált mereven feküdni, a lábait zárva tartani, hiszen tisztán előtte volt a kép, a lekötözött Kate popsijának a tánca, az egyszerre kissé komikus, és izgató kitárulkozásai. Most viszont feladta a merevségét és fenekét akaratlanul is kicsit felfelé tolta, felvillantva ezzel a férfi kíváncsi szemének testének legféltettebb pontjait is.
– Mi helyzet, Miss Temple? – szólalt meg gúnyosan a férfi, kezével megsimogatva a szinte lángoló félgömböket.
– Nem gondolja, hogy egy igazgatónő lehetne egy kicsit szemérmesebb is, és nem lenne szabad bepillantást engednie a szőrös pinájába? Ann legszívesebben megfojtotta volna a férfit, és magában különböző bosszúterveket gondolt ki, de most elvesztette a fejét. Hiába próbálta nyugtatni magát, hogy ha megpróbál szembeszállni a férfival, akkor csak rosszabb lesz, nem bírta ki, hogy ki ne szakadjon belőle: – Maga egy bűzös állat! Tényleg élveztem, amikor az a céda lányát vertem! És holnap az lesz az első dolgom, hogy ismét alaposan kiverem a koszos seggét! Auuu! Az utolsó hangok már teljesen akaratlanul törtek elő a lányból, mivel a férfi keze újra lecsapott. Most nem fenekét érte az ütés, hanem a bal combjának belső felét, közvetlenül a szeméremajkak mellett. A lány elhallgatott és megpróbálta összeszorítani a combjait, így várva a következő ütést. Meglepetésére a férfi keze nem csapott le, hanem a nadrágszíjának a csatjához nyúlt. Ann azt hitte, hogy a szíjjal folytatódik a fenyítése, de a férfi ismét meglepetést okozott neki. A szíjjal ugyanis a lány két alkarját kötözte egymáshoz a háta mögött, majd a teljesen magatehetetlen nőt lelökte a szőnyegre. Ann az elvert fenekére huppant. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne kiáltson fel a testébe nyilalló fájdalom hatására. Nagy keservesen lábra állt, bár ebben igencsak hátráltatta összekötözött keze és a bokájáig lecsúszott nadrágja. A férfi nevetve felállt és először a lány fenekén simított végig az egyik kezével, majd ugyanezt a mozdulatot megismételte az arcán is.
– Nem tudom eldönteni, hogy melyik testrésze pirosabb – szólalt meg nevetve – , a feneke vagy pedig az arca.
A lány, ha lehet még jobban elpirult ezekre a szavakra és a gyengéd érintésre, és arra gondolt, hogy itt az alkalom meggyőzni a férfit.
– Nézze, Mr Barrow – kezdte megnyugtatónak szánt hangon – , megértem, hogy mérges volt, és elnézem, hogy egy kicsit elragadtatta magát. Engedjen el, és úgy tekintem a dolgot, mintha semmi sem történt volna. Nem jelentem fel és nem fogok bosszút állni a lányán. Rendben? A férfi szinte nem is figyelt a nőre, szeme körbecikázott a szobában, mintha keresne valamit.
– Nem bízom magában, Miss Temple – válaszolta végül – , ismerem én jól a magafajta emberek ígéreteit. Ezzel kiment a szobából. Ann azt gondolta, hogy itt az esély a menekülésre. A lábait megbénította a nadrágja, így legelőször is ettől igyekezett megszabadulni. Óvatosan elszökdelt a falig, nekitámaszkodott és a bal lábával a nadrágjára lépve kiszabadítatta a jobb lábát. Most már sokkal könnyebben sikerült kihúznia a másik lábát is, a bugyija pedig szinte magától hullott le a földre. Megkönnyebbülve felsóhajtott, hogy legalább a lábai szabadok és szaladni kezdett az ajtó felé. Éppen kiért a nappaliba, amikor nekiütközött a férfi széles mellkasának.
– Nocsak, nocsak – szólalt meg Peter – , csak nem ennyire hiányzik a fenyítés következő része? Azért nem kellett volna ennyire sietnie, Miss Pirosseggű. A lány jóformán most meg sem hallotta a férfi csúfolódó szavait. Egyrészt teljesen összeomlott, hogy nem sikerült a menekülése, másrészt pedig a férfi keze vonzotta a tekintetét mágnesként. Pontosabban a férfi kezében tartott félelmetes nádpálca. Persze egyáltalán nem tartotta korábban annyira félelmetesnek, amikor az ő kezében volt, de most egy másik személy birtokolta. A torka kiszáradt és nem bírt megszólalni, pedig az agya azt parancsolta, hogy már most kezdjen el veszettül könyörögni. A lába megroggyant, de a férfi keményen tartotta és maga előtt tolva megindította a dolgozószoba felé. Szépen rendben tartott íróasztaláról minden le volt pakolva, a férfi mindent előkészített. A nőt az asztal egyik sarkához állította és egy vékony kötéllel a bokáját az asztal lábához kötözte. Megfogta a lány másik lábát és asztal másik végére húzta át, úgy, hogy a nő teste az asztal közepére került és széles terpeszbe kényszerült. A másik lábát is gyorsan megkötötte, majd átment az asztal túloldalára, és a nádpálcát letette a lány elé.
– Csak rajtad múlik, kislány – szólalt meg Ann szemébe nézve – , hogy mennyit kell még szenvednie a gyönyörű seggednek. Persze először kapsz egy tucat vesszőcsapást, hiszen Kate is ennyit kapott tőled. Azután viszont vége lehet a fenyítésnek. Nem kell mást tenned, csak egy papírra leírni az igazságot, hogy a saját örömödre brutálisan elvertél egy kislányt és szexuálisan molesztáltad.
– Ezt nem írhatom le – ellenkezett az igazgatónő – , hiszen ez a végemet jelentené.
– Gondolkozz el alaposan azzal a szép fejecskéddel, amíg én a hátsó részeddel foglalkozom. Nem vagyok teljesen hülye, jól tudom, hogy ha elmegyek, akkor rögtön hívod a rendőrséget és feljelentesz. Nekem ez a papír csak biztosítéknak kell, és megígérem, hogy nem fogom felhasználni, hacsak nem kényszeritel rá. Te elverted a lányom popsiját, én elverem a tiedet. Részemről az ügy be van fejezve. De a papír nélkül nem engedhetlek el. Én akár több száz ütést is a dagadt valagadra verek minden megerőltetés nélkül, de nem hiszem, hogy te is ilyen könnyen viselnéd el a dolgot.
Ezzel felvette a nádpálcát és a lány háta mögé állt. Az egyik kezével lenyomta a nő felsőtestét az asztallapra. Ann érezte, ahogy teljesen megfeszül a bőr a fenekén, melle az asztal lapjához simul. Furcsán kavarogtak az érzések a testében. Az agya rettegve várta a fájdalmat, ugyanakkor kéjes hullámok siklottak át a lába között. Felszínre tört a sokáig elnyomott másik énje, akit a gőgös Ann eddig háttérbe szorított. Csak azt kapod, amit megérdemelsz, jelentette ki az új lelkiismerete.
– Auuuu! – kiáltott fel Ann, mikor a pálca lecsapott meztelen testére, izzó fájdalmat okozva. A lány minden vágya arra irányult, hogy valahogyan megvédje a kiszolgáltatott testrészét a további fájdalomtól, de kezei használhatatlanok voltak. Megpróbált felegyenesedni, de a férfi keze keményen tartotta és csak annyit sikerült elérnie, hogy a fenekét egy kicsit hátrább és feljebb púposította. Ebben a pillanatban csapott le ismét a nádpálca. A kiáltás most Ann torkában ragadt és ernyedten hanyatlott vissza az asztalra, miközben az első könnycsepp kicsordult a szeméből. A férfi izgatottan nézte az előtte fekvő nőt. A nadrágja szinte fájdalmasan megfeszült, ahogy elnézte feszes popsit és a bolyhos puncit. Szakszerű pontossággal kimért hat ütést a nő fenekére, fentről indulva lefelé. Nem volt könnyű dolga, hiszen a lány kétségbeesetten próbált kitérni az ütések elöl, és minden újabb csapás előtt pontosan kellett céloznia. A hatodik ütés után Ann zokogva kiáltott fel, hogy megírja a papírt, csak hagyja abba a fenyítést. A férfi letette a pálcát. Kezével végigsimított a nő fenekét, érintve mind a hat vörös csíkot. Ann teste mind a hatszor megrándult, és továbbra is az asztal lapján hasalt, bár már a férfi keze nem szorított le. Nő majdnem felsikoltott tehetetlenségében, hogy nem tudja a kezeit használni. Furcsa módon már nem a fenekét szerette volna megvédeni az újabb fájdalomtól, hanem minden porcikájával arra vágyott, hogy ujjaival nedves punciját megdolgozhassa. Egy kicsit szégyenkezve, de megkönnyebbülve vette észre, hogy a férfi keze becsúszik combjai közé.
– Kérem! – nyögött fel elgyötört hangon.
– Mit kérsz, kicsi lány? – kérdezte a férfi lágyan.
– Hagyjam abba az ujjaim játékát?
– Ne! Ne! – kiáltott fel Ann. – Csak azt ne!
– Hát akkor? Mond meg neki, mit szeretnél, nógatta a friss énje Ann – t. Ha szépen megkéred, biztosan hajlandó az ujjai helyett a farkát is használni, hiszen pontosan erre vágysz, igaz? De ez olyan megalázó, vívódott gondolataival a lány. A férfi keze eltávolodott a testétől és Ann nem bírta tovább.
– Azt szeretném, ha megdugna – szólalt meg halkan. Maga sem hitte volna, hogy kimondta ezeket a szavakat. Azt hitte, hogy a férfi kineveti, de egy pillanatig semmi válasz nem érkezett. Furcsa motoszkálás hallatszott, majd egy vastag, kemény dolog nyomódott a hátsó feléhez.
– Először írd meg azt a papírt – szólalt meg a férfi. Ann nem tudott most másra gondolni, mint a fenekének nyomódó keménységre. Lassan bólintott.
– Rendben. A férfi előrehajolt, a szerszáma a nő combjai közé siklott, de csak kívülről érintette az éhes ajkakat. Kioldotta a nő kezeit megbénító szíjat, majd egy gyors mozdulattal levette a nő pulóverét. Ann összerándult, amikor meztelen mellei az asztal lapjához simultak. A férfi egy papírt és egy tollat tett a nő elé úgy, hogy közben nem mozdult meg, végig közvetlenül Ann háta mögött állt, farkával a combja között.
– Mit írjak? – kérdezte a legyőzött igazgatónő.
– Csak az igazat. Szerepeljen benne a brutális verés és az, hogy a lányom punciját simogatta. És írd szépen alá. Ann először tiltakozni akart, hogy ő nem azért érintette meg Kate lába közét, amire a férfi gondol, de azután szó nélkül írni kezdett. A férfi előrehajolva nézte és mikor a nő befejezte és aláírta, gyorsan a zsebébe süllyesztette az irományt. A kezeivel megmarkolta Ann melleit és egy hirtelen mozdulattal a lány nedves résébe fúrta magát. Néhány gyors mozdulat elég volt arra, hogy a lány elélvezzen. Felsikoltott, sokkal hangosabban, mint amikor a pálca lecsapott. Nagy örömmel vette tudomásul, hogy sikerült még egyszer a csúcsra jutnia, amíg a férfi elélvezett.
– Azt hiszem, mindkettőnknek szüksége van egy kis tisztálkodásra – jelentette ki a férfi és eloldozta Ann lábait. Hosszú idő után a lány ismét teljesen szabad lett, de már nem vágyott arra, hogy elmeneküljön. A férfi ráparancsolt, hogy mosdassa meg és Ann boldogan engedelmeskedett. A fürdő után meztelenül tértek vissza a nappaliba. A férfi a sarokba térdepeltette az igazgatónőt, és mig lassan felöltözött, gyönyörködve nézte. Ann a falat bámulta és közben hitetlenkedve gondolta végig az este történteket. Már természetesnek érezte, hogy a sarokban kell térdelnie, mint egy kislánynak és az egész dolgot másképpen látta. A legfontosabb az volt, hogy végre egy férfi igazi élvezetet okozott neki, és az, hogy elfeneklelte, már nem is tünt olyan nagy szégyennek.
– Gyere ide, Ann! – szólalt meg a férfi. A meztelen lány két lépesre állt meg a közben teljesen felöltözött férfitól. A tekintete a férfi arcáról a kezére siklott, amelyben ismét ott volt a nádpálca.
– Úgy emlékszem, még nem fejeztük be a dolgot – mondta a férfi és Ann úgy érezte, hogy hirtelen megfagy körülötte a levegő.
– Nem tudom, mire gondol – jelentette ki a nő, pedig nagyon is jól tudta.
– Nem hiszem, hogy ilyen rossz lenne a memóriád – rázta meg a fejét a férfi.
– Még csak a felét kaptad meg a beigért tucat vesszőcsapásnak. Nem gondolod, hogy ezt pótolni kellene? A lány némán bólintott. Peter a pálcával a dolgozószoba irányába mutatott és Ann lehajtott fejjel megindult előtte. Furcsa módon elismerte magában, hogy a férfinak igaza van, bár már így is eléggé fájt a feneke. Hátra sem pillantva ment az iróasztalig. Azt hitte, hogy a férfi ismét megkötözi, de az csak a meztelen felsőtestét nyomta le lágyan az asztalra. A nő kezeit előrenyújtva megragadta az asztal másik végét és remegve várta az izzó fájdalmat.
– Holnap reggel bocsánatot kérsz a lányomtól – kezdte a férfi és egyidejüleg keményen végigvágott az igazgatónő seggén.
– Auuu! Igen, uram! – válaszolta Ann felkiáltva.
– Azután behivatod azt a Darkman lányt és a Kate előtt megvessző – zöd – folytatta a férfi újabb csapás kiséretében. A nő most nem igazán tudott a testében szétáramló fájdalomra figyelni, annyira megrémitette az, amit a férfi kért.
– Azt nem tehetem! – kiáltott fel kétségbeesetten
– Minden ok nélkül nem verhetem meg az egyik diákomat! Ráadásul az egyik legbefolyásosabb család lányát? Azonnal az utcára kerülök, ha nem a börtönbe!
– Ha a tornaóra után bemész a zuhanyzóba, rögtön lesz okod, hogy a pálcádat használd – mondta a férfi.
– Egy kis testmozgás után a kis Ellen nagyon szeret magával játszadozni.
– Rendben van – egyezett bele a nő, miközben arra gondolt, hogy honnan tudhat ilyeneket a férfi. Úgy látszik, hogy a lánya tényleg mindent elmond neki, ami az iskolában történik.
– Azt a másolási feladatot, amit a lányomnak adtál, te csinálod meg holnapra – csapott le ismét a pálca keményen.
– Igen, uram! – nyögte Ann, miközben görcsös ujjakkal szorította az asztal szélét. Vajon mit fog még kitalálni a férfi, töprengett. Már így is kemény éjszakája lesz, a reggeli dolgokról nem is beszélve. Az utolsó három ütést már nem kisérte a férfi parancsa, így a nőnek nem kellett koncentrálnia, nyugodtan sikolthatott fel minden egyes ütésnél. A hatodik csapás után kimerülten és megkönnyebbülve pihent meg az asztalon. A férfi felállította és lecsókolta a könnyeit az arcáról.
– A seggedet kend be testápolóval, az segít egy kicsit – szólalt meg Peter.
– És ne feled, hogy miben állapodtunk meg. Holnap este ismét eljövök. Ha rendesen viselkedtél, akkor talán megesik a szivem az éhes cicuskádon. De ha valamit nem jól csinálsz, akkor ismét megtáncoltatom a seggedet! Értetted?
– Igen – felelte boldogan Ann. Végre egy férfi, aki nem hagyja magára az első találkozásuk után. Egy férfi, aki sok élvezetet nyújtott neki ma is, és holnapra is ezt igéri. Igaz, hogy sok fájdalmat is okozott, de azt tulajdonképpen megérdemelte és csak rajta múlik, hogyan viselkedik. Az ajtóban a férfi még egyszer megcsókolta a nőt, majd egy csattanósat sózott a fenekére és elment. Ann egy pillanatig elábrándozott a másnapi találkozásukon, de azután sietve felkapott egy köntöst és munkához látott, hiszen sok tennivalója volt, ha meg akarta kimélni elvert fenekét az újabb tortúrától.

A geci íze

Amikor megízleltem a geci ízét, ami valami fantasztikus új, és csodás érzéssel töltött el. Az elkövetkező napokban állandóan a Laci faszára gondoltam. Alig vártam, hogy újból alkalmam legyen érezni a meleg fanyar ízt a számba. Sajnos a férjem állandóan otthon volt, így csak álmodozni tudtam. Remegett a testem, a pinám tüzesen égett. Ha a Lacira gondoltam, ami nagyon gyakran előfordult, elöntötte a pinámat a forróság, és lucskosra nedvesedtem. Amikor a férjem közeledett hozzám, majdnem fölkacagtam. A kis farkát belémtolta a sötétben, és két húzás után már kész is volt. Nagyon nevetséges volt, de nem akartam kimutatni. Úgy csináltam, mint eddig mindig. Közben a Laci hatalmas faszára gondoltam, így olyan lucskos volt a pinám, hogy nem is nagyon éreztem a bennem munkálkodó kis farkat.
Az igazsághoz tartozik, hogy megpróbáltam számba venni a férjem faszát is, de úgy ellökött mintha meg akarnám enni. Így aztán már szinte őrjöngve kívántam a Laci gecijét. Egyik délután a férjem telefonált, hogy csak éjfél után jön haza, mert üzletfelei külföldi vendégeket visznek Szentendrére vacsorázni és Őt is meghívták. Majdnem sikítottam örömömben. Itt az alkalom! Sajnos a Laci nem volt otthon, és a mobilja is ki volt kapcsolva. Majdnem megőrültem! Ha most nem tudom elérni, megőrülök! Nem bírom ki! Teljesen magamba roskadtam. Aztán megláttam, hogy kigyullad a lámpa a szobájában. Vártam vagy fél órát hátha hív, de mivel nem tette, hát föladtam minden büszkeségemet és átmentem. Ott ült a számítógép mellett, és chatelt valakivel. Mint kiderült, volt egy szeretője a chaten.
Teljesen be volt indulva, és ahogy beleolvastam, a csaj is nagyon szenvedélyesen írt. Már majdnem basztak a neten. Laci meg volt fürödve, csak a köntöse volt rajta, alatta meztelen, és a farka keményen állt. Nem bírtam magammal, szétnyitottam a köntöst, lekuporodtam, és mohón szopni kezdtem a rég áhított faszát. Ő egyre mélyebbeket sóhajtott, a billentyűt egyre gyorsabban ütötte, a seggét emelgette, néha megmarkolta a hajamat, és ráhúzta a számat a faszára, aztán egyszerre elöntött a forró geci. Hatalmas adagot lövellt a számba. Folyt a szám szélén, nyeltem, és hatalmas orgazmusom volt. A pinám lucskosan tocsogott.
A Laci ordított, mint egy oroszlán, megmarkolta a fejemet, és a még mindig hatalmas faszával keményen baszta számat ,a maradék gecit is kipumpálva. Közben újból elélveztem. Vadul baszta a számat és közben üvöltött, hogy: „Szopjál te kis kurva, nyeld a gecit, szétbaszom a szádat!”, meg ilyeneket. Teljesen bevadult, két kézzel markolt a hajamba, és úgy szájba baszott, hogy teljesen kiütötte magát, meg engem is. Kis szünet után ránéztem a chatre, és láttam, hogy a csaj is elélvezett. Szuper volt. Én is beszéltem a csajjal, elmeséltem mi történt, és megbeszéltük, hogy legközelebb együtt élvezünk a neten. Aztán, mivel még csak 3/4 11 volt bementünk a szobába és folytattuk.
Nem bírtam magammal. Teljesen be voltam vadulva. A Laci észre is vette, és kezelésbe vett. Hanyattfektetett, lehúzta a maradék ruhát is rólam, széthúzta a pinámat, és benyalt. Megremegtem, teljesen szét tettem a lábam amennyire csak bírtam, és átadtam magam a gyönyörnek. Mélyen bedugta a nyelvét a lucskos pinámba, szívta, szopogatta a csiklómat, közbe ujjazott. Tele élveztem a száját, amit láthatóan Ő is élvezett, mert szürcsölte és egyre jobban bevadult. Széthúzta a popsimat, és belenyalt a lukamba. Jujj, felállt a szőr a hátamon. Kicsit bedugta az ujját a popsim lyukába. Bizarr érzés volt, miközben szívta a csiklómat, és megint elélveztem.(ez volt a bemelegítés, mint később bebizonyosodott, amikor is a következő alkalommal birtokba vette a szűz popsimat.)
Aztán föltérdelt, megfogta a bokámat, szétfeszített, és belém hatolt. Fölsikítottam, kicsit fájt, de nagyon élveztem. Úgy látszik, a sikítás még jobban bevadította, mert egyre vadabbul baszott. Én meg sikítottam, dobáltam a seggemet, és hatalmasakat élveztem. Fölnyomta a combjaimat a nyakamba, és teljesen belém nyomta a hatalmas faszát. A méhemben éreztem. Hát mit mondjak? Úgy megbaszott megint, hogy elhagyott minden erőm és nem is tudom hányszor élveztem egymásután. Folyt a meleg geci a seggem partján, és tocsogott a pinámba. Megint teljesen kész voltam. Nem is tudom hogy mentem haza (sajnos). Szerencsére még nem volt otthon a férjem. Beálltam a zuhany alá, és engedtem magamra a forró vizet. Nem is tudom mikor jött haza a Pali(férjem),mert boldog álomba szenderültem.
Három nappal később délelőtt hívott a Laci. Otthon volt és kérte jöjjek át mert nagyon kíván. Elöntött a forróság, és persze, hogy mentem! Tudtam, hogy most sok időnk lesz, és ilyen még úgyse fordult elő, hogy a délelőttöt szeretkezéssel töltsem. Forró szenvedélyes csókkal fogadott. Fölhúzta a pólómat, beletúrta a fejét a melleim közé, szopogatta a keményen meredő bimbóimat, és dicsérte a testemet. Azt mondta, hogy fantasztikus nő vagyok, és nagyon kíván. Mesélt rólam a barátainak és teljesen be vannak gerjedve rám szeretnének megismerni.(mi lett ebből?) Nagyon kedves volt. Lassan levetkőztetett, messzebbre ment és nézte a testemet, dicsérte a melleimet, a fenekemet, a hosszú dús vörös hajamat. Közben odajött, csókolgatta végig a testemet. A nyelvével végignyalta a hátamat, le a popsimig. Remegtem a vágytól, a gyönyörtől.
Ő pedig csak kényeztetett. Azt mondta, engedjem el magam, és össze-vissza csókolt. Nyalta a hátamat, a combomat, a popsimat. Nagyon jó volt. Aztán egyre hevesebbek lettek a mozdulatai. Egyre jobban ölelt. Négykézlábra állított, és hátulról nyalta a pinámat, közben az ujjai, hol a puncimba, hol a popsimba jártak. Már én is teljesen izgalmi állapotba voltam. Élveztem, ahogy hátulról dugta a nyelvét a kelyhembe. Spriccelt is a szerelem nedve belőlem. Akkor a Laci fölültetett, erősen megmarkolta a fejemet, és odanyújtotta a rúdját. Nem kellett biztatni. Mohón vetettem rá magam, és engedtem, amilyen mélyen csak tudtam a torkomra. De bármennyire igyekeztem egy marok mindig kimaradt. A Laci megint egyre jobban beindult. Keményen belemarkolt a hajamba, és baszta a számat. Egyre ütemesebben. Néha kihúzta, és verte a számhoz, az arcomhoz, a nyakamhoz, aztán megint beleverte a számba. Mit ne mondjak nagyon élveztem.
Aztán egyszer csak éreztem hogy egyre jobban pulzál a hatalmas fasz majd egy erős szorítás és belespriccelt a torkomra. Ó nyeltem, ahogy tudtam, de kifolyt a szám szélén, le a melleimre. A Laci hatalmasat ordított, mint egy oroszlán, és a maradékot keményen belebaszta a számba. Persze közben számtalan orgazmusom volt. Megint konstatáltam, hogy imádom a gecit, és teljesen begerjedek a fanyar, olyan keserű mandula ízétől. Boldogsággal töltött el, amikor láttam, hogy teljesen kiélvezte magát. Kis pihenő és kajálás után jött a folytatás. Még elmesélem hogy mi történt.
Kajálás után megint egymásnak estünk. Nyalás, szopás, minden volt. Megint teljesen szétnyalt, tocsogott a pinám. Teljesen elhagyott az erőm, mikor is megint hanyatt feküdtem, a combjaim teljesen a nyakamba nyomva, a kemény fasz már vagy húsz perce baszta a pinámat, mikor még jobban fölnyomta a combomat, lökött még néhány hatalmasat, aztán lassan kihúzta és…egy lyukkal lejjebb lassan a sikamlós szétfeszített popsimba nyomta. Ki akartam ugrani, de nem tudtam. Lassan ki-be, ki-be, ki-be, egyre mélyebben baszta a szűz kis seggemet. Az első meglepetés után kezdtem élvezni a dolgot. Észre is vette és most már ütemesen baszta a seggemet. Kis idő után éreztem, hogy a meleg geci folyik belém. Ekkor a Laci még jobban rákapcsolt és a már kicsit lankadó faszával jól megbaszta a popómat.
[Lolita]