Történetek
Szex sztorik, szüzesség elvesztése, történetek, vágyálmok!
Intim Center szexshop, Bp. Károly krt. 14.
Intim Center Szexshop, 1052 Budapest, Károly krt 14. Tel: 317-0918 – www.intimcenter.com
Az üzlet
18 éve nyitottunk. Az üzlet Astoriától 40 méterre a Deák tér felé található a Károly krt. 14. sz. alatti ház félemeletén. Úgy jöhet be a házba, mint egy lakó. A félemeleten csak az üzlet van. A szexuális segédeszközöket beszerzésére különös gondot fordítunk, választékunk naprakész. A minden témakört átfogó pornófilm választékunkból vásárolhat, kölcsönözhet, kabinban megnézheti. Azt tanácsoljuk, hogy fáradjanak el üzletünkbe, ahol tapasztalt eladóink megmutatják a termékeket, annak formáját, minőségét tapintással érzékelheti.
Videókabinok: 20 db egy és két személyes klimatizált videókabin. DVD és VHS filmek: több mint 10.000 pornófilm minden témában! Vásárlás, kölcsönzés, csere! Szexuális segédeszközök: az üzletben minden szolidabb és professzinális eszköz megtalálható, ami a világon csak kapható.
.: Vibrátorok
.: Péniszek
.: Felcsatolható eszközök
.: Vaginák
.: Készletek
.: Péniszpumpák
.: Babák
.: Gésagolyók
.: Sikosítók
.: Cyber termékek
.: Pillangók
.: Tágítók
.: Szexi ruhák
.: Egyéb termékek
A webshop
A webshopban az üzleti választék egy része található. Rendelés esetén az önnek küldött csomag teljesen diszkrét, a feladó a 4 Társ Kft. A termékek raktáron vannak, ezért a megrendelés beérkezése után gyorsan tudjuk postázni, vagy futárral küldeni.
Térkép és útvonal tervező
Testvér szerelem 17 évesen
17 vagyok, csini csaj! Apám nagyon gazdag, anyámmal elváltak egy másik nő miatt!! Anya Pestre költözött a pasijával, akit én utálok! Apuval és az új családjával maradtam! A nője Anna 37éves volt, apu 44, Annának volt egy fia, Gergő, 19éves! Magas barna hajú, gyakran feketére festette, nagyon jól nézett ki! Izmos felsőteste volt, focizott versenyszerűen! Apám vett neki egy sportkocsit, döglöttek utána a nők, de ő nem foglalkozott vele!! Február volt, mikor hozzánk költöztek. Én nem sokat voltam otthon, utáltam otthon lenni, harmónikus családi élet meg hasonlók, gyűlöltem apámat, gyűlöltem Annát, és a fiát, gyűlöltem, hogy anyám messze van, mégha nem is mindig jöttünk ki. A pasijának nem volt gyereke, de hülyére kereste magát, állandóan el akart vinni vásárolni, külföldre akart küldeni!! Öcsém 13éves volt, őt semmi sem érdekelte, csak a haverjai, és a deszkája! Csak néha volt otthon, leginkább anyával.
Gergő is sokat járt bulizni, mindig éjszaka ért haza, (mint én)! Apu nekem engedte ezt a laza életstílust, nem szólt, mert tudta, hogy miatta vagyok ilyen! Annával naponta két szót nem váltottam, Öcsém pedig anyánál volt. Gergő próbált velem jól kijönni, de hiába, én nem figyeltem rá! Az az igazság, hogy Gergő nekem az elejétől kezdve tetszett. Nem mertem vele beszélni erről, mert zavarban voltam ahányszor rámnézett!! Július közepe felé lehettünk, Apu és Linda két hétre az Adriára mentek nyaralni, mi Gergővel otthon maradtunk!! Este a barátnőm jött, és szokásunkhoz híven bulizni indultunk! Gergő megkérdezte, hogy nem e jöhetne velünk!! Láttam, hogy bejön neki a barátnőm, de Linda tudta a kis titkomat, ezért nem kezdett ki vele!! Mondom neki hangsúlyozva, hogy nem, ez a buli közel se az ő stílusa!! Én 17évesen már túl voltam egy két éves kapcsolaton, ő volt az egyetlen pasi eddig az életemben eddig, Lindának már volt több futó kalandja (köztük Viktor, a 2éves kapcsolatomból is) és ezzel szeretett is hencegni!! Linda rámszólt amiért elküldtem Gergőt, és mondta neki, hogy nyugodtan jöjjön!! Háát jött!! Nem tudtam hogy örüljek e vagy mérgemben otthon maradjak!!
11 kor ott voltunk! Gergő egész este Lindával beszélgetett, egyik se figyelt rám, valamivel fel kellett hogy hívjam magamra a figyelmet!! Ott volt Viktor, akivel két évig jártam! Kedvesen üdvözölt, és bemutatta a haverját, én meg Gergőt, mint mostohatestvéremet, Lindát pedig ismerte, hisz miután szakítottunk ők jártak két hétig! Én nem haragudtam Lindára, szereti a kalandokat, tudom milyen, de azt is tudom, hogy nem Viktor kezdeményezett nála! Viktorral azóta nagyon jó baráti viszonyom van!! Linda szó szerint ráakaszkodott Gergőre, Gergőnek ekkor már nem igazán jött be Linda stílusa! Megkérdezte nem iszunk-e valamit? Én igennel feleltem, Lindát otthagytuk Viktor társaságában!! Másfél óra is eltelt, Gergővel szinte mindent kibeszéltünk, megtudtam, hogy másfél évig együtt élt egy lánnyal, akit szeretett, de vége lett, mert a lány elutazott és összeköltözött egy ottani, nála jóval idősebb pasival, beszéltünk eddigi kapcsolatainkról, suliról, bulikról, minden, és azt is megbeszéltük, hogy ezentúl otthon is jóban leszünk!! Linda lelépett Viktorral miután visszamentünk.
Éjjel 3óra fele hazamentünk Gergő kocsijával, mivel Lindáékat sehol sem találtuk! A kulcsot kerestem, és Gergő megcsókolt! Nem tudtam mire vélni, de ilyen szenvedélyes csókot még soha nem kaptam, beremegett mindenem, nagyon jól esett. Bementünk a házba és megbeszéltük, hogy fürdünk a medencében. Így is tettünk, negyed óra múlva kint voltam, ő már ott várt pezsgővel a kezében, mondván ünnepeljük meg a „kibékülésünket”! Megittuk a pezsgőt! Elkezdett hozzám beszélni, mondta, hogy az elejétől kezdve tetszem neki, de úgy érezte engem nem érdekel, ezért kezdett el Lindával flörtölni, kíváncsi volt a reakciómra, nagyon szépeket mondott, és ekkor elcsitítottam és megcsókoltam!! Fél órán keresztül smaciztunk, egyre vadabbul, ő megfogott és bevitt a nappaliba! Elkezdett simogatni, először a melleimet, azt indult lefele. Hihetetlenül kívántam őt! Aztán már csókolt, számtól, melleimen keresztül egyre lejjebb. Szép lassan megszabadított a bikinimtől. Csak úgy úsztam a nedvemben, ő elkezdett nyalni, nyelvét bedugta a vaginámba, amennyire csak tudta, én hamar elélveztem, egymás után többször is. Megcsókoltam, aztán felizgattam, mire az álló faszához értem levettem róla a boxerét, és elkezdetem szopni, vertem neki, nyaltam, egyre vadabbul, közben én is élveztem párszor, neki sem kellett sok, ezért mindent beleadtam és a számba élvezett!! Én lenyeltem az egészet, majd megint ő jött!! Elkezdett ujjazni közben nyalt, aztán neki is hamar kemény lett, megcsináltuk a 69es pózt, mondtam neki, hogy rakja belém, ő úgy is tett. Ő volt felül, először lazán kibe tologatta, aztán egyre vadabbul. Mielőtt elmentünk volna helyet cseréltünk! Elkezdtem rajta lovagolni, és másodperceken belül átadtuk magunkat a gyönyörnek!! Percekig csak feküdtünk egymáson, aztán felöltözött és bement a szobájába!
Nem tudtam mi ütött belé? Most mit csináljak?- kérdeztem magamtól! Inkább bementem én is a szobámba. Reggel mikor felkeltem, sehol sem volt! Elmentem lezuhanyozni, felöltöztem, és elmentem enni egy gyorsétterembe! Mikorra visszaértem ő hűvös volt velem. Nagyon szerelmes voltam belé! Megkérdeztem mi baja! Percekig csak néztük egymást, majd a kezembe nyomott egy levelet! Orsi, a volt barátnője írta, akivel sokáig együtt élt! Azt kéri tőle, hogy bocsásson meg neki, és hogy nagyon kivan, mert a pasija visszament a feleségéhez!! Ránéztem Gergőre:
-Ezt tegnap is tudtad?
-Igen!!
-Akkor mi történt velünk az éjjel? -üvöltöztem vele..
-Szilvi bocsáss meg! -a szavába vágtam.
-Most mit fogsz csinálni?
-Nem tudom-suttogta!
Berohantam a szobámba, összepaskoltam a cuccaimat, és elmentem anyámhoz. Nem mondtam neki semmit. Linda többször hívott, (megint összejött Viktorral, és most tartósnak látszik a dolog) de neki se mondtam semmit, hisz jót akar nekem, nem bírná ki szó nélkül, és beszélne Gergővel! Jobbnak láttam tartani a szám azt mondtam, hogy környezetváltozásra van szükségem!! Öcsém ment el apuhoz, Anyu és a pasija elmentek nyaralni! Kopogtattak! Gergő volt az. Rácsaptam az ajtót, de ő gyorsabb volt! Azt mondta szeret, és Orsiból végérvényesen kiábrándult, olyan szétesett és szánalmas ember lett belőle!! Csak kíváncsi volt, hogy szereti e, de azalatt az egy hónap alatt, mialatt Pesten voltam nagyon hiányoztam neki!! Átölelt, én először taszítottam magamtól, de nem sokáig bírtam, szenvedélyes csókok, majd olyat szeretkeztünk, hogy leszakadt az ég! Nem tudom írjak e a részletekről?
[Lolita – Családi]
Legszebb nyaralásom története
Ez a történet 1 éve kezdődött. Véget ért a kapcsolatom, ami már 7 éve tartott. Nagyon rosszul érezetm magam. A barátaim (akik írtó aranyosak és imádom őket) mindenáron jobb kedvre szerettek volna deríteni, ezért elhívtak magukkal kirándulni. A kirándulást az egyik Tisza parti városba terveztük. Eleinte nem is volt kedvem elmenni, végül mégis beadtam a derekam. Csodálatos helyre érkeztünk meg, és akkor már kezdtem érezni, lehet, hogy nem is volt rossz ötlet hogy igent mondtam.
Az első egy-két napon csak fürödtünk és dumáltunk a haverokkal, nem vettünk részt az üdülő programjaiban.
Az egyik este fürdőpartit rendeztek, ahová mi is elmentünk. Minthogy rajtam kívül mindenkinek volt partnere, ők jól eltöltötték az időt egymással. Én eleinte csak nézelődtem, amikor egy bársonyos, mély hang táncolni hívott. Legnagyobb meglepetésemre a szomszédomat fedeztem fel benne. Nem nagyon ismertük egymást de azt már többször is észrevettem, hogy gyakran felejti rajtam a szemét és mindig nagyon kedves és előzékeny, ha találkozunk. Kb. 40 éves lehetett (én 25 voltam) kisportolt test, sármos arc, igéző tekintet. annyit tudtam róla mindössze, hogy vízilabdaedző.
Elmentünk táncolni és olyan gyengéden mégis szorosan fogott magához, hogy kétségem sem volt afelől, hogy tetszem neki. Egy néhány szám után kérdezte, hogy van-e kedvem sétálni.
Szerettem volna vele kettesben maradni, ezért igent mondtam. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről és egyre távolodtunk a parti zajától. Észre sem vettem, mikor ölelt át, olyan természetesnek éreztem. Leültünk egy padra beszélgetni, a faházaink közelében. Egyre közelebb hajolt hozzám, éreztem forró leheletét, beszívtam az illatát. Kívántam. Vágytam arra, hogy megcsókoljon. Közben elkezdte simogatni a combom belső oldalát, és egyre közelebb hajoltunk egymáshoz. Nagyon finom volt a csókja. Érzéki. Egyre vadabbul csókolóztunk, és simogattuk egymást. Végül én kezdeményeztem, és elindultam a házunk felé. Közben egyre jobban égtem a vágytól, éreztem hogy a bugyim már nedves.
Ahogy betámolyogtunk végigfektetett az ágyon, és lassan elkezdtük egymást megszabadítani a ruháktól. Kigombolta az ingem és hosszú ideig becézte a melleimet, kényeztette őket hol a kezével, hol a szájával. Egyik kezével lentebb csúszott be a szoknyám alá és puncimat kezdte simogatni. Ahogy a keze hozzám ért felnyögtem. Szájával elindult lefelé, miközben egyik keze a mellemmel foglalkozott a másik pedig a punimban volt. Hirtelen éreztem, ahogy a nyelve a nedvességemmel találkozik. Először csak nyalogatta egy kicsit, majd abbahagyta és újrakezdte. Éreztem, hogy nem bírom már sokáig, ekkor a csiklómat kezdte el szopni. Csak szopta, szopta hol erősebben, hol könnyebben. Én már hörögtem a gyönyörűsétől.
Éreztem, hogy testem ívben megfeszül és elélvezek. Csodálatos volt. Egy pár perces pihenő után folytattuk. Most következetem én, gyengéden a számba vettem a farkát és először csak kis köröket írtam rá a nyelvemmel és néztem milyen jó neki. Elkezdtem szopni, szívni a farkát.(Szép nagy farka volt, 20-21-es) Ez láthatóan jó érzés volt neki, és akkor még jobban szoptam, addig vettem be a farkát, ameddig tudtam. Láttam az arcán, hogy már nem sok van neki hátra, ezért még jobban begyorsítottam, ő kéjesen felnyögött hogy jövök. Ki akarta húzni a farkát, de én nem engedtem, így teljesen a számba élvezett.
Letisztogattam a farkát a nyelvemmel, amitől újra beindultunk. Én már nagyon nedves voltam és beleültem az ágaskodó faszába, elkezdtünk ütemesen mozogni és ő közben a kezével a pinámat izgatta. Mikor látta, hogy mindjárt elmegyek felállt és a fotelhoz húzott. Beleültetett, széttárta a lábaimat, és újra belefúrta arcát a lukamba. Csodálatos volt, amikor szembetérdelt velem és a hatalmas farkát belémrakta és csak dugott és dugott.
Úgy éreztem, nem bírom tovább. A szájával közben a melleimet szívta, szopogatta. Hírtelen egy rángás futott rajtam végig és éreztem, hogy ő is ott van már. Csodálatosat élveztünk. Pihegtünk egy kicsit, majd a karjába kapott és az ágyra vitt. Ott átölelt és megcsókolt, jó hosszan. Egymás karjában aludtunk el. Az éjszaka folyamán, amikor felébredtünk mégegyszer egymáséi lettünk.
Reggel, amikor felébredtünk, megkérdezte, hogy legyen tovább. Kissé félve mondta ki, hogy belémszeretett és hogy a köztünk lévő korkülönbség ellenére is szeretné, ha folytatnánk.
Csoportszex
Janie magába fogadta az első srácot. Előre-hátra mozgott a merev faszon, de a fiú az utolsó pillanatban kihúzta, és a számba élvezett. Egy kicsit lenyeltem belőle, közben a második srác már Janie-be is hatolt. Ez a srác nagyon keményen baszta, de hirtelen kihúzta, és a számba nyomta, aztán tovább baszta Janie-t. Reméltem, hogy én kapom majd az anyagot, de aztán beleélvezett Janie puncijába, és bár sok kifolyt nekem belőle, a nagy része bennmaradt.
A harmadik srác kitalálhatjátok: megint a síkosítóval jött. Bekente a farkát és be is dugta Janie seggébe. Ezt nem vártam, de a lány már dolgozni is kezdett a faszon, hogy minél előbb kifejje. Az első lövés a fenekébe érkezett, a következő három pedig a számra. Megragadtam a farkát és bekaptam. Aztán Janie nyílását nyalogattam, hogy én is kapjak a legutóbbiból, meg ami a fenekéből odafolyt. Egy párszor körbenyaltam a nyílásait, aztán teljesen bedugtam a nyelvem. Még mindig várt ránk négy srác.
Helyet cseréltünk, hogy engem basszanak. Két srác a puncimat választotta, de aztán Janie szájába élveztek. Teljesen elárasztották a mellét és a nyakát. Magam elé hívtam őket, és egy kis extra szolgáltatást nyújtottam nekik: végignyaltam a szerszámukat. A másik kettő a seggemet vette kezelésbe. A harmadik pasi a fenekemen és a puncimon hagyta a krémet, Janie pedig két percen át tisztogatta. A negyedik jó mélyen a puncimba élvezett, és Janie kiszívogatta a rúdból kifolyt folyadékot. A nyelvét keményen belémfúrta, amitől megint nagy orgazmusom lett. A srácok vadul éljeneztek.
Megtettük – basztunk az összes jelenlévővel. Ott álltunk magas sarkú cipőnkben, testünk tényleg ragyogott. Le is nyeltünk egy csomó spermát, de a többi befedte az arcunkat, a mellünket, a hasunkat, a lábunkat, az ágyékunkat, a seggünket, még a hajunkba is jutott belőle.
Valaki előkapott egy digitális kamerát, és felvett vele minket. Kíváncsi lettem volna, vajon hány fényképet, sőt hány videofelvételt készítettek ezen az éjszakán. Az egész csak két órán át tartott, de az adrenalin hihetetlenül feldobott, úgy éreztem, nem hagyhatjuk itt abba. Janie is ilyesmire gondolhatott, úgyhogy nem volt meglepő, amit kérdezett:
– Jól van, srácok, készenálltok a folytatásra?
A srácok úgy tapsoltak, mint az őrültek.
– Gondlom, ez igent jelent – mondta Janie. – Egy kicsit most pihenünk. Pár perc múlva visszajövünk.
Mindkettőnknek ki kellett mennünk a vécére, és ráadásul majd’ megdöglöttem egy jéghideg sörért. Egymásba karoltunk, és kisétáltunk a női mosdóba. Ott aztán megcsodálhattuk magunkat a tükörbe Janie meztelen volt, de rajtam még ott fityegett a harisnya és a harisnyakötő. Már azt is teljesen befedte a geci. Még Janie gyönyörű vörös cipőjére is került belőle. Egyszerűen ott volt mindenhol.
Odakintről újabb kiáltozást és tapsolást hallottunk. Mi lehet ez?
Kiittuk a sörünket és visszamentünk. Még mindig éreztem, mennyire feldobott ez a sok dugás. Megint hangos, gyors rockzene szólt. Valaki bekapcsolt egy stroboszkópot, amitől a terem még szürrealisztikusabbá vált. Janie és én felkapaszkodtunk magas sarkú cipőnkben a színpadra, és táncolni kezdtünk egymással a gyors ütemre. Ekkor vettem észre azt a két lányt, akiket már korábban is láttam. A bal oldalamon álltak, a színpad szélén. A vörös teljesen meztelen volt, a fekete hajú pedig csak félig, de már csak egy kis fekete tanga fedte az ágyékát. A mellei és a bimbói keményen meredtek előre, a haja össze volt zilálva, mintha kimerült volna. A tanga nem épp középen volt, kilátszott a nyílás, de ő nem is akarta eltakarni. A bőre teljesen le volt izzadva. A kis tanga teljesen nedves volt, és láttam rajta pár eltéveszthetetlen fehér foltot is.
Nyilvánvaló volt, hogy távollétünkben ezt a lányt megdugta valaki, valószínűleg a színpadon. Biztos ezt tapsolták meg. De szerintem csak egy sráccal csinálta – talán a barátjával. Biztos kihúzta, és ráélvezett a tangára. A lány teste különben tiszta volt, úgyhogy tuti, hogy csak egy sráccal csinálta.
Vajon a vöröske is résztvett ebben? Nem úgy tűnt, míg meg nem fordult, és meg nem láttam a fenekén a sokatmondó fehér csíkokat. Egy srác biztos hátulról dugta meg, és a végén a seggére engedte, ezért nem láttam, mikor szemben állt nekem.
Később elmesélték, hogy a fekete hajú lány Melissa, tizenkilenc éves, a vörös hajú pedig Shannon, húsz éves, elsőéves hallgató.
Eddigre csatlakozott hozzánk pár srác a színpadon, én meg ott táncoltam Donnal, a sráccal, aki levetkőztette és először dugta meg Janie-t ma éjjel. Hatalmas farka megint jó kemény volt, a vége lila és gyönyörűen kidagadtak rajta az erek. Ahogy táncoltunk, össze-összesimult a testünk. Hirtelen annyira magamban akartam azt a péniszt, hogy nem bírtam tovább. A matracok még a színpadon voltak, és miközben még mindig Donnal flörtöltem, odamentünk az egyikhez, ráfeküdtem, szétterpesztettem a lábamat. A srác a szemembe nézett, én meg csücsörítettem és felsóhajtottam:
– Gyere belém, bébi – mondtam Donnak.
Ő letérdelt, felemelte mindkét lábamat, és gyönyörű, kemény farkán várakozó lyukamba helyezte. Majdnem az egészet belökte, aztán kihúzta, és újra be. Olyan keményen és olyan mélyen baszott, hogy azt hittem szétszakadok. Éreztem, hogy jön az orgazmus, és aztán sikoltottam, összehúzódtam, de ő csak tovább pumpált. Mostmár Don egyre hangosabban hörgött, és mélyen belémspriccolt, úgy ötször. Amikor kihúzta belőlem még mindig merev farkát, csillogott a spermától és az én nedveimtől, és már megint éreztem, hogy kicsurog belőlem a sperma.
Közben Janie Alan-nel állt össze, a sráccal, aki először dugott meg a színpadon. A srác kutyapózban dugta. Végül Janie kétszer is elélvezett, és majdnem akkorákat sikoltott, mint én. Alan Janie puncijába élvezett, és mikor kihúzta, nem bírtam ellenállni a kísértésnek, megszívogattam néhányszor a farkát, hogy megkóstoljam az ízét. Janie megragadta Don kezét és párszor tövig beszívta a farkát. Ez a csaj tényleg nagyon jó!
Janie és én kitaláltunk egy jó menetet még a vécében. Kezdetben spermát akartunk minden testnyílásunkba. Felkaptam a síkosítót és a mellettem álló srácnak adtam. A fiú pontosan tudta, mit forgatok a fejemben. Rákent egy kicsit a kőkemény farkára, és egy picit azt ánuszom köré is. Ott álltam négykézláb, a pinámból még mindig csöpögött a geci, a srác meg jól a seggembe döfte a farkát. Már hozzászoktam ehhez, úgyhogy egész könnyen ment. Máris bennem volt az egész, és könnyedén baszni kezdtünk. Őrült tempóban dörzsöltem a csiklómat, ő meg vadul vágta a seggembe a farkát. Hirtelen megéreztem magamban a dús, forró folyadékot. Én már teljesítettem a küldetést, most Janie-n volt a sor. Egy srác hanyattfeküdt, Janie pedig beleült a seggével a faszba. Óvatosan engedte magába, de nemsokára teljesen fel volt rá nyársalva, és vadul lovagolni kezdett rajta, a közönség meg ütemesen tapsolt közben. Észrevettem, hogy a két lány nagyra nyílt szemmel bámult minket.
Eltartott pár percig, míg Janie a seggébe tudta sajtolni a srác nedveit, és mikor felállt a fiúról, a sperma kicsorgott a fenekéből a lába közé. Mostmár Janie-nek és nekem is friss sperma csöpögött a nyílásainkból – pont, ahogy akartuk. Ideje volt, hogy én is lenyűgözzem a közönséget.
– Srácok, megmondom, mit fogunk csinálni. Mindenkit az élvezés határára fogunk sodorni, de mikor már jönne, húzzátok ki. Tudom, hogy keményen hangzik, de nem fogjátok megbánni, ezt megígérhetem. Ha kemények akartok még maradni, verhetitek magatoknak. Amikor mindannyian készenálltok, meglátjuk, mennyit tudtok élvezni a testünkre. Már mindkét lyukunkban van sperma, és ha elég jók vagytok, a végén újra megtölthetitek őket. Mit szóltok?
A taps és az éljenzés mindenre választ adott. Nyolc kis karosszékből kört formáltak. Janie és én kerültük a kör közepére, egymásnak háttal, de én odamentem a két meztelen lányhoz, és kézenfogva a színpadra vezettem őket. Nem volt szükség szavakra – mindent értettek, és engedelmesen követtek. Behúztam őket a kör közepére, és már Janie is sejtette, mit forgatok a fejemben. Leültettem Shannon-t és Melissa-t a padlóra, egymásnak háttal a kör közepére. Janie széttárt lábbal Shannon fölé állt, én pedig Melissa fölé. A kör szoros volt, a két fiatal lány a székek alá kellett kinyújtsa a lábát. Így már csak hátra kellett hajtaniuk a fejüket, mi meg behajlítottuk a térdünket, úgyhogy pont az arcukra ereszkedtünk.
A székekbe hívtuk az első nyolc srácot. Ahogy terveztük, erekciójuk pont előttünk meredezett, hogy szájbabaszhassanak minket. Csak oda kellett fordulnunk, mindegyik srác könnyen odafért hozzánk. Kipróbáltunk minden technikát. A kedvencem az volt, hogy a kezemben fogtam a faszt, a nyelvemet végighúztam egészen a makkjáig, aztán meg bekaptam az egészet. Pár centi még a torkomra is jutott belőle, a fogaim pedig a srác szőrzetéhez értek. Sem Janie, sem én nem láttuk, mit csinál a másik két lány. Ahogy egy srácnak sok volt a kezelés, máris egy újabb lépett a helyére.
Hirtelen azt éreztem, hogy Melissa a lábam között a csiklómat nyalogatja. Tudtam, hogy a fenekemből és a puncimból szivárgó sperma az arcára is rácsöppent. A nyelve mostmár a pinámat próbálgatta. Próbáltam kiengedni annyi spermát Melissa nyelvére, amennyit csak tudtam. Melissa szörcsögött és nyaldosott és nyeldekelt, én meg közben tovább szoptam a srácokat. Janie is leereszkedett Shannon arcára, a vöröske vadul nyalta Janie punciját. Janie pinájából és fenekéből is sperma csöpögött Shannon szájába. A sok geci és a sok nyál miatt szinte szó szerint csúszkáltunk Shannon és Melissa arcán, miközben a srácokat szoptuk.
Mostmár minden fiú odajött hozzánk (páran a farkukat verték, hogy elég kemények maradjanak), már mindegyik szék mögött hárman ácsorogtak. Készen álltunk.
– Jól van, srácok, jöhet. És próbáljátok az arcunkra engedni, ne a hátunkra. Amikor spriccoltok, kiáltsatok, és odafordulunk hozzátok! – dirigált Janie. A zene tombolt, a stroboszkóp villogott. Nyolc srác verte magát, az első spricc az arcomra érkezett. Aztán jött pár a nyakamra és a mellemre. A srác elhúzott. Egy másik állt a helyére, úgy húzogatta a kezét a farkán, mint az őrült. A jobboldalamon egy fiú felkiáltott:
– Ide!
Odafordultam, és a felső ajkamra már érkezett is az anyag. Kitátottam a számat, és a többi már odajött. Csak fordultam ide-oda, a srácok kiáltoztak. Mindenhol sperma repkedett. Két fehér csík jelent meg a hajamban. Három lövés az arcomra érkezett mindenfelől egyszerre, és kis patakocskák kezdtek csordogálni a nyakamon, le a mellemen, egészen a hasamig. Sőt, Melissa szájáig is le-lecsöppent. Megint jött három adag a nyakamra. A szemem közé is kaptam egyet, lecsöppent az orromra és a szám szélére.
Két percen belül úgy harminc jó nagy adag sperma csorgadozott a testünkön. A legtöbb az arcunkra érkezett, de a hajunkba is jutott belőle, meg a mellünkre, a hasunkra, a combunkra. Melissa csak nyalta a puncimat, és nyelte a rácsöpögő spermát.
Végül mind a négyen felálltunk. A srácok tapsoltak és éljeneztek. Az egész testünkről csöpögött a sperma. A stroboszkóptól az egész olyan hihetetlen lett.
Shannon-ra és Melissa-ra nem jutott közvetlenül a spriccelésből, de már az ő arcuk is ragyogott a fehér folyadéktól, sőt, a mellecskéik is.
Melissán még mindig ott volt a fehér foltos fekete tanga, még mindig félre volt csúszva, és még mindig kilátszott a nyílás.
– Nem hiszem – kezdte Janie -, hogy bárki is bírna még egy harmadik menetet, így van?
Néhányan bizonytalanul jelentkeztek, de megláttam azt a srácot is, aki kidobóként őrködött a bejáratnál, mikor bejöttünk. Igazságtalan lett volna, ha ő kimarad a jóból, de később megtudtam, hogy ez meg van szervezve, valaki mindig sorra kerül az őrködésben. Mindenesetre ő volt az egyetlen a teremben, aki nem volt meztelen és akivel még nem dugtam. Janie is felismerte, úgyhogy ketten vetettük rá magunkat. Lesegítettük róla a ruhát, közben a többiek tapsoltak. Nagyon kemény volt. Valaki előráncigálta a két jó öreg matracot, Janie-vel egymás mellé feküdtünk rá.
A lábainkat pár srác szétfeszítette, úgy tartották. A kidobófiú betérdelt Janie elé, és dugta egy kicsit, aztán engem, aztán megint Janie-t. Megint nem tudtuk, hogy kibe fog élvezni. Shannon fölémmászott hatvankilencezni. Miközben őt nyaltam, rácuppant a kidobófiú farkára, akárhányszor kicsúszott belőlem. Melissa ugyanígy Janie fölé mászott, Janie pedig nyalogatni kezdte Melissa pinájáról a spermát. A srác nemsokára hangos hörgéssel kikapta Janie-ből a dákóját, és Melissa nyitott szájába lőtte a magját. A második és a harmadik spricc a lány arcára érkezett. Melissa Janie puncijába nyomott egy kicsit belőle. Aztán elkente az egész arcán – a száján, az orrán, mindenhol – aztán visszanyomta Janie csöpögő barlangocskájába az arcát.
Pár srácnak hirtelen megint erekciója lett. Ezúttal Shannon rakta szét a lábát, három srác pedig gyorsan, felváltva baszta. Az első srác a puncijába élvezett, a második addig töcskölte, míg a sperma ki nem csepegett belőle. Amikor a harmadik srác beléhatolt, annyira tele volt a puncija, hogy már hangosan cuppogott. Még a hangos zene ellenére is lehetett hallani. Aztán ő is beleengedte.
Melissa arcán ott volt a kidobófiú gecije és Janie nedvei. Letérdelt és nyalni kezdte Shannon pináját. Az ujjaival bele is nyúlt. Egy srác hátulról beléhatolt, a lány pinájában a geci jó csúszóssá tette a bejáratot. Bele is élvezett, aztán két másik srác következett, az egyik megint a vaginájába eresztette, a másik pedig a fenekére engedte. Aztán Shannon és Melissa pár percig hatvankilencezett, csak úgy csúszkáltak egymáson, úgy nyalogatták egymás nyálkás lyukát.
Ezután ollószerű pozíciót vettek fel. Melissa jobb lába Shannon balja fölé került, így egymáshoz tudták dörzsölni csúszós puncijukat. Bárcsak nekem jutott volna előbb eszembe, de még nem volt túl késő!
Két srác odaállt mellénk. A faszuk mereven mutatott felénk. Felnyársaltam magam az egyikre, a másikba pedig Janie ült bele. Aztán addig vonaglottunk rajtuk, amíg a puncinkba nem élveztek. Lemásztunk róluk, és próbáltunk vigyázni, hogy ne csöpögjön ki belőlünk túl sok. Aztán kipróbáltuk az ollópozíciót, amit a fiatal lányoktól láttunk, összenyomtuk csöpögő puncinkat.
Annyira csúszós, sima és érzéki volt – a csiklónk össze is dörzsölődött. Seperc alatt elélveztem, sőt, mire Janie is elért a csúcsra, megjött a második orgazmusom. Felkeltünk és odamentünk Shannon-hoz és Melissához, akik még mindig össze voltak ragadva. Már ők is kétszer élveztek el. Miközben tovább dörzsölgették a puncijukat, Shannon arcára ültem, Janie pedig Melissáéra, és a puncinkból a két fiatal csaj arcára csöpögtettük a levet. Persze a két fiatal lány tovább dörzsölgette össze a pináját.
[Lolita]
Egy kéjnő vallomása
A teraszon ülök és hallgatom a csendet, a madarakat. Szinte idillikus helyzet, vállamon férfikezek oldják az elmúlt napok fáradtságát, előttem forró tea gőzölög, egzotikus japán teafűből. A nevét már kérdeztem párszor a készítőjétől, de mindig halvány félmosoly volt csupán a válasza, arra utalva, hogy valószínűleg soha nem venném a fáradtságot, hogy magamnak hajkurásszam a nyilván csak Japánban beszerezhető csodát. Így marad az íz és illat élvezete, és a titokzatos mosoly minden hónapban, amikor megérkezik a bizalmas csomag lakótársam távoli országából. Kaito nem avat be a titkaiba. Nehezen szoktam meg zárkózottságát, higgadt nyugalmát kezdetben figyelmetlenségnek hittem – jelzem, ezzel alaposan melléfogtam. Kaito-nál alaposabb és figyelmesebb embert nem ismerek, csak időbe tellett felfedeznem ezeket az értékeit.
A nyugati civilizáció szocializált, így felszínesen ítélkeztem felette sokáig. Ő persze tudta ezt, de nem szólt, engedte járni a magam útját, még ha nem is értett vele egyet és hagyta, hogy magamtól lássam meg a lényeget. Sok éve már, hogy mellettem van, legfőbb bizalmasom, testem és lelkem őre, a legjobb barátom. Elfogad olyannak, amilyen vagyok, és nem próbál megváltoztatni. Elfogadja azt is, miből élek, pedig szerintem ez igencsak nehezére esik. Hogy ő miből él, arról fogalmam sincs. Azt állítja, hogy a fizetését a rászorulóknak adja, hiszem személyes sértésnek veszi, hogy megfizetem a szolgálatait. Csak azt tudom, hogy minden nyáron hazautazik Japánba egy hónapra, és rendszerint engem is magával visz. Ezt a pár hetet egy barátjánál töltöm, egy eldugott kis japán falutól nem messze lévő házban a hegytetőn, míg Kaito Tokióban van.
Egész nap sétálok, pihenek, a virágokat és fákat nézem. Az első két napban az őrület határán vagyok, aztán szép lassan lehiggadok, lecsendesedem, megszűnik a külvilág és csak magamra figyelek. Ebben nagy szerepe lehet annak is, hogy Kaito ilyenkor rendszerint magával viszi a mobilomat, és ő fogadja a hívásaimat. Az első évben meg tudtam volna ölni érte, olyan elveszettnek éreztem magam egy idegen országban, idegen emberek között, és japánul persze egy kukkot sem beszéltem. Ma már csak néhány napig tart a hiányérzet, aztán igazán élni kezdek, a japán nyelvtudásom még hagy ugyan maga után kívánnivalót, de egész jól elboldogulok. Hiányosságaim azonban egyre kevésbé zavarnak, egyetlen társam a hegyen nem szószátyár típus, vele aligha cseveghetnék felületesen, lényegtelen dolgok közt csapongva. Távol mindentől felfedezem magamat minden évben, mind kevesebb dolgot hiányolva „rendes” életemből.
Négy hét elteltével Kaito értem jön és visszautazunk Kaliforniába. Ez a pár hét elég ahhoz, hogy hallani kezdjem a gondolataimat és a szívem dobbanását – ezek Kaito szavai. Azt mondja, egy nap majd úgy térünk haza, hogy új életet akarok kezdeni, és ő boldogan segít majd ebben, ahogy egykor neki is segített valaki. Ennél többet sosem mond, de azt hiszem, azzal vezekel valamiért, hogy velem van, rám vigyáz. Nem tesz szemrehányást, nem bánt. Segít, támogat. Bármit is követett el, már kamatostul leszolgálta. Jó ember, a legjobb, akit ismerek.
Szinte gondolataimban olvas, és erősebben kezdi maszírozni a vállamat. Pontosan tudom, hogy csúfondárosan mosolyog magában sziszegéseimet hallva. Ujjai hosszúak, kecsesek, érintésük nem kíméli izmaimat, de tovaűzi a fáradtságot. Titkát már jó ideje nem kutatom, csodaként könyvelem el, hogy a sajgó vállamból elszáll a fájdalom, a tea visszaadja a frissességem. Elmosolyodom, fejem hátrahajtom a széken, behunyom a szemem. Tökéletes pillanat.
Tökéletes pillanat, ami szertefoszlik a telefoncsörgésre. A mobilom az asztalon fekszik előttem, kijelzőjén jól ismert név, bőröm bizseregni kezd. Kaito hátrébb lép, majd bemegy a házba. Felveszem a telefont. Hangom nyugodt, noha a szívem gyorsabban kezd verni. Munkaköri ártalom. „Lizbeth drágám, van programod ma estére?” – az örök kérdés, noha ez egy kicsit rövidre szabott felkészülési idő, de a kérdező nem akárki. Kobe különösen kedves ügyfél, együttléteink extra élvezetet nyújtanak. Ez pedig gyenge pontom, válaszom nem lepi meg: „Semmi olyan, amit ne mondhatnék le, ha jobb ajánlatot kapok”. – „Gyere este 9-re a szokott helyre” – feleli, majd beleegyezésem után gyorsan elköszön és leteszi. Ennél jobb ajánlatot nem kaphattam volna. Hívásai kiszámíthatatlanok, de viszonylag gyakoriak, habár az elmúlt hetekben nem jelentkezett. Elgondolkozva teszem le a telefont magam mellé a fotelbe, és megpróbálom visszacsalogatni a nemrég átélt békét és nyugalmat, de a meghittség elillant, helyét átvette a jól ismert, borzongató izgatottság. Szeretem ezt az érzést, felkap és magával ragad.
Órámra pillantok, még csak 8 múlt, rengeteg még az időm az esti találkáig. Felkelek és a házba sétálok. Kaito a konyhában van, háttal áll nekem és zöldségeket metél hajszálvékonyra. Tudja, hogy mögötte állok és figyelem őt, de nem szólal meg, nem kérdez semmit. Felsóhajtok és megtöröm a csendet: „Kobe Bryant, ma este”. Egy pillanatra megáll a kés a kezében, gondolom a találkáig hátralévő kevés időt furcsállja, de nem teszi szóvá. Valószínűleg azzal is tisztában van, hogy hiába is mondana bármit. Bólint és folytatja az aprítást.
Az edzőterembe megyek, ami az alagsorban van. Hatalmas üvegfal választja el a kerttől, ami megajándékoz a természet közelségének érzésével. Feltekerem a hangerőt a hifin és megkezdem reggeli önsanyargatásomat, közben a kerten felejtem a tekintetem. Amikor megvettem a házat 2 évvel ezelőtt, lenyűgözött a kert bujasága és természetessége. A környék csendessége, a villa nagysága és fekvése csak hab volt a tortán. Magas, dús lombú fák és kőkerítés óvják életterünket, kamerarendszer vigyázza biztonságunkat. Az sem utolsó szempont, hogy nincs túl messze Los Angelestől, de mégis elég távol ahhoz, hogy itt nyugalomra találhassak.
Nézem magam a tükörben, hosszú hajú, szép arcú lányt látok, formás test telt mellekkel és kemény fenékkel. Na igen, soha nem voltam az az elöl deszka, hátul léc típus. Olaszországban, ahol születtem, ez nem számít különlegesnek, gyönyörűek, formásak a nők.
Az igazat megvallva mindig is megnéztek a férfiak, a legtöbbjüket az őrületbe kergette pusztán a gondolata is annak, hogy elképzeltek ruha nélkül, az ágyukban. Általában nem is akartak ennél többet és ez nekem is rendben volt egy darabig. 16 éves korom óta imádom a szexet, és fiatalon megragadtam minden alkalmat, hogy ezt az imádatot meglovagolva kipróbáljam a suli összes nagymenő fiúját. Az érettségi után a szüleim Rómába küldtek egyetemre, ami bizony jó messze volt a szülői háztól. Én pedig kihasználtam minden előnyét ennek a hosszú gyeplőnek, no meg a testi adottságaimnak.
Egy évet dolgoztam Rómában egy Virginia nevű madam-nál, amikor a keresetemből megvettem az első római lakásom. Virginia legalább százhúsz kilós, szőke, loknis hajú asszony volt, aki a legjobb lányokat futtatta Rómában, kizárólag pénzes, gazdag klienseknek. Alig 18 éves voltam, ropogósan finom, fiatal hús, és nagy forgalmat bonyolítottam le Virginiának, ami szépen hozott a konyhára. Imádtam a szexet és nem esett nehezemre ágyba bújni a sok fiatal, jóképű olasz aranyifjúval, akik ész nélkül szórták a pénzt a luxuskurvákra. Ha pedig a kliens nem volt éppen egy Don Juan, hát behunytam a szemem és tettem a dolgomat. Nagyon hamar keresett árucikk lettem, de valamiért Virginia nem akart lestrapálni és megválogatta a vendégeimet. Azt mondogatta, hogy a fiatalkori önmagára emlékeztetem. Táncolni taníttatott, nem engedte, hogy abbahagyjam az egyetemet, odafigyelt rám, jól esett a törődése, figyelme. Éppen hogy betöltöttem a 19-et, amikor meghalt és én egyedül maradtam. Ő volt az egyetlen, akivel őszinte lehettem, akinek nem kellett hazudnom magamról és aki elfogadott annak, ami voltam. Kedves volt velem és sokat tanultam tőle. Hatalmas űrt hagyott maga után a szívemben. Azt rebesgették, hogy halála nem volt véletlen és a konkurencia akart helyet csinálni magának.
Nem vártam meg, amíg új madam üti fel a fejét és hajtja maga alá a lányokat. Eladtam a római lakásomat, és vettem egy repülőjegyet Los Angelesbe. A szüleim úgy tudták, hogy ösztöndíjat kaptam az egyetemen és rendkívül büszkék voltak rám. Ma sem tudják az igazat rólam. Sem azt, hogy mivel foglalkozom, sem azt, hogy rég nem járok egyetemre. Ahogy Los Angelesbe jöttem, felkerestem Mirjamot, Virginia régi barátnőjét, akivel egyszer találkoztam Rómában. Mirjam 60 körüli asszony volt, hűvös és elegáns, komoly társadalmi ranggal. Gyönyörű fiatal táncosnőként kezdte, majd elfogyasztott 4 jól szituált férjet és ennek köszönhetően élete végéig elképesztő luxusban élhet. Emlékezett rám Rómából, és óvott a Los Angeles-i madamoktól. Helyette segített lakást keresni és elkérte a telefonszámomat.
Néhány nap múlva felhívott egy idegen férfi és találkát kért tőlem. A rendőrfőnök helyettes volt, igaz, ezt én csak később tudtam meg. Pár hónap alatt kialakult a vendégköröm és hallgattam Mirjam figyelmeztetésére: soha nem hirdettem magam, és nem szerződtem egyetlen madamhoz sem. A magam ura voltam, ügyfeleimet kezdetben Mirjam küldte hozzám, majd egymásnak ajánlottak. A férfiak rengeteget beszélnek a szexről, és ha jó volt, azzal eldicsekszenek a többi hímnek. Hamarosan szép kis hírnévre tettem szert, és ez bántotta a vetélytársak szemét. Nagyon bántotta.
Nem volt hadüzenet vagy figyelmeztetés. Egyből támadtak. Négyen voltak. A saját lakásomban leptek meg egy éjszaka. Megvertek és megerőszakoltak. Nem tudom meddig voltam eszméletlen. Amikor felébredtem, a saját véremben feküdtem és elviselhetetlenül fájt mindenem, az egyik szemem nem tudtam kinyitni. Alig bírtam a telefonig elvánszorogni és zokogva hívtam Mirjamot, majd a rendőröket. Kiemelt bánásmódban részesültem, azt hiszem, első ügyfelem elégedett lehetett velem annak idején, mert a tetteseket nagyon hamar elkapták, és rács mögé kerültek. A megbízóiknak ennyi elég volt, ezután békén hagytak. A testem hamar gyógyult, de lelkemen komoly sebet ütött ez a támadás.
Hónapokig nem dolgoztam, nem aludtam rendesen, alig ettem, nem tudtam megbízni senkiben. Mirjam egy darabig nézte vergődésem, majd segítséget küldött. Ennek 3 éve. Kaito lett a testőröm, majd annál sokkal több: bizalmasom és barátom, ő volt az, aki a lelkemet is meggyógyította. A legnagyszerűbb ember, akivel valaha találkoztam, tele titkokkal, értékekkel, felfedezésre váró izgalmakkal. Kezdetben sokat súrlódtunk, keresve a mértéket kapcsolatunkban. Én mindent rázúdítottam, keresve-feszítve határait, míg ő távolságot tartott, de nem hátrált meg a neurotikus nőszemélytől, aki voltam. Mára összecsiszolódtunk, kölcsönösen tisztelve és becsülve a másikat. A házamban él, nekem dolgozik, és én mellette mindig biztonságban érzem magam. Sokmindenben megváltoztatott, megláttatott velem olyan dolgokat, amik felett eddig átléptem és megtanított odafigyelni a környezetemre. Érzékenyebb lettem a külvilágra, de egyúttal erősebb is. Sokat köszönhetek neki.
Vele volt merszem újra dolgozni kezdeni, de ragaszkodott a saját módszereihez, szabályaihoz. Szűrni kezdtem az ügyfeleket, csak azoknak adtam ki a számomat, akiket ismertem, és akikkel élveztem a szexet, a többieket meghagytam a mindig éhes konkurenseknek. Már nem volt szükségem arra, hogy minden munkát elvállaljak. Találkozóim számát ritkítottam, heti 2-3 alkalomnál nem dolgozom többet. Elsősorban sportolókkal, ügyvédekkel, diszkrét üzletemberekkel találkoztam, és a biztonság mindig elsődleges szerepet játszott. Új ügyfél esetén Kaito végzett némi kutatást az illetőről, mielőtt találkoztam vele. Elkísért minden találkozóra, a szállodákban neki is foglaltam szobát, hogy a közelemben legyen.
Gondolataim körülötte cikáznak, felidézem ezerféleképpen látott arcának nemes vonásait, sosem érintett száját, sötét haját. Láttam őt sokszor mosolyogni, mégis mindig egyfajta keserűség lengi körül, ami méltóságteljessé és felsőbbrendűvé teszi lényét. Hogy ő milyennek lát engem? Egyszer megkérdeztem tőle. „Profinak.” – felelte, de titokzatos keleti mosolya elárulta, hogy nem azt mondja, amit szeretne. Ennek már lehet, hogy van egy éve is, úgyhogy lassan azt hiszem, megkérdem újra.
Ekkor megpillantom. Mezítláb, félmeztelenül kisétál a kertbe, a fűre. Tudja, hogy edzem, és látom őt. Már jó ideje nincsenek kétségeim a biztonságom felől, akár látom őt, akár nem, de mégis ügyel arra, hogy szem előtt legyen és szemmel tartson. Kedvtelve nézem karcsú, izmos testét, sima mellkasát, hosszú lábait. Mozgásáról sebesen vágtázó ló, repülő sas jut eszembe, majd mozdulatai felgyorsulnak és támadó tigrisnek látom őt, amint harcművészetét gyakorolja. Gyönyörködöm benne, ő az egyetlen, akiben látom a férfit és az embert is, és mindkettő elvarázsol. Rettegek tőle, hogy egy nap meglátja ezt a csodát egy másik nő is benne és elveszi tőlem.
Gyakorlatai végén felém fordul, alighanem érzi magán a tekintetem és rám mosolyog, majd int, hogy menjek ki hozzá. Eltolom az üvegajtót és nyakamban egy törölközővel kilépek a kertbe, hogy együtt fussuk körbe a birtokot, levezetésképpen. Hamarosan eddigi kavargó és csapongó gondolataim egyetlen szóvá állnak össze: levegőt! Kaito rám nevet és beleerősít, és én nem hagyom magam. Versenyt futunk a házig, persze ő nyer. Nem meglepő, mindig ő nyer…
Kipirult arccal lépek a teraszra, felhajtom a kihűlt reggeli teámat, majd felmegyek zuhanyozni, Kaito a saját lakrészében teszi rendbe magát. Talán egy nap megkérdezem, hogy nem akar-e velem fürdeni, habár nem hiszem, hogy túlélném, ha nemet mondana…
Libidóm az egekben most is, Kobe hívása reggel felkorbácsolt, az edzés megizzasztott és a közös futás Kaito-val tovább fokozta vágyamat. Ölem lüktet, ahogy a zuhany alá állok, és megnyitom a vizet. A meleg víz lemossa a verítéket rólam, hajamról a vállamra, mellemre hullanak a cseppek. Lágyan dörzsölöm magam az illatos, habzó tusfürdővel. Kezembe fogom melleimet, felsóhajtok az érzéstől, gondolatban máris Kobe kezét érzem a bőrömön, epekedve várom az estét.
Eddigi találkozásaink képeit látom magam előtt és kezem máris utat talál a lábam közé. Puncim sima és nedves, ujjaim lassan érnek a kelyheim közé, majd végigsimítok a csiklómon. Beleremegek az érzésbe, és sikamlós barlangomba csúsztatom két ujjam, majd megkóstolom saját ízem, nem tudok betelni vele, lenyalogatom nedveimet, aztán újra gyakorlott mozdulattal izgatom magam. Ujjaim lassan ki-be járnak, miközben másik kezemmel a mellbimbóimat simogatom, morzsolgatom. A forró víz gőze lepelként terül rám, a tus fejét melleimre irányítom. A mellbimbóm nagyon érzékeny, azonnal kipirul a forró víztől, keményen mered előre.
Amikor a forróság már elviselhetetlen, nekidőlök a zuhanyzó falának a mellemmel, egészen odanyomva őket a hideg csempéhez. Felnyögök a hirtelen jött kéjtől, egyik kezem mélyen a puncimban, a másik a csiklómon köröz mind gyorsabban. A gyönyör hirtelen szakad rám, testem megfeszül, érzem a hüvelyem összerándulását az ujjaimon, egész testem remeg, lábaim reszketnek. Arcomat felemelem, számat kinyitom és engedem, hogy a víz belefollyon. Remélem, este valami mást is érezhetek még a számban, de azt nem engedem kifolyni, mint most a vizet. Elmosolyodom, lustán folytatom a zuhanyozást. Kínzó vágyam csillapodott valamelyest, de jobb, ha nem gondolok túl sokat a mai találkozóra, mert a sóvárgás máris éledezni kezd…
Farmert és trikót húzok, hajamat félszárazra törlöm, majd szabadon hagyom megszáradni. Mellbimbóim majd átdöfik a pólóm vékony anyagát, mintha a tus alatti villámorgazmus csak rontott volna a helyzeten, máris újabbat követel a testem.
A konyhába sétálok, ahol Kaito az ebédet készíti. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy a bejárónő remekül főz, szerinte az itteni ételek rombolják a test és lélek egyensúlyát. Hiszek neki, és engedelmesen megeszem, amit elém tesz, ahogy ma is, de képtelen vagyok koncentrálni. A villa kiesik a kezemből, a poharam felborítom. Kaito fürkészően figyel, tekintete csak mélyíti zavarom.
Magam sem tudom, mi bajom. Általában élvezem a munkámat, de ma valahogy minden más: hosszú idő után telefonált Kobe ma reggel és a várakozásba izgalom és bizonytalanság keveredik. Kaito nem fárasztja magát azzal, hogy kérdéseket tegyen fel. Egyenesen a szemembe néz, amikor megszólal, én pedig úgy érzem, mintha félelmeim és érzéseim nyitott könyvként nyílnának meg előtte. „Nem tűnt el. Most itt van és téged hív.” Rámeredek, mintha nem tudnám, miről beszél, de nem enged mellébeszélni, kíméletlenül folytatja: „Túl közel kerültél hozzá. Vigyázz vele.”
„Bízom benne” – felelem alig hallhatóan. Nem felel, nincs mit mondania. Sosem ismétli önmagát, a véleményét elmondta. Én sem ragozom tovább.
Délután Kaito sétálni hív a kertbe. Tudja jól, hogy ott megnyugszom és lehiggadok. Mint mindig, most is igaza van. Arcomat egy fához simítom, meztelen talpam alatt hűvös a fű. Kaito mosolyogva nézi, amint tovaszáll a szertelenségem. Marad a vágy, ami perzsel és követel, de már uralom a szenvedélyem. Uralom mindaddig, amíg Kobe be nem csukja majd az ajtót maga mögött és meg nem érint. Akkor megszakad minden uralom, elönt majd a vágy, amitől ajándék lesz a mai este mindkettőnknek.
Kaito megérinti a vállam, és én gyönyörűnek látom őt. Szeretném köszönetképp megcsókolni, közelebb lépek hozzá és ő állja a tekintetem. Megfogom a kezét, mire magához húz és megölel. Lassan ringatja reszkető testemet, közelsége nyugalomra int, izmaim ellazulnak. Percekig tart a karjában, hozzám simul és nem enged. Nyugalmat, békét sugároz belém. Amikor felnyitom a szemem, elenged, rám mosolyog, és kézen fogva vezet a házba. Újra önmagam vagyok. Csodát tesz velem minden nap.
Az órájára néz – „Négy óra, ideje készülődnöd”. – mondja, és eltűnik szobájában.
Lépteim könnyűek, ahogy felsétálok az emeletre. A fürdőbe megyek újra, meztelenre vetkőzöm.
Előveszem a kis bőröndszerű táskát a mosdó alatti polcról. Meleg szappanos vizet töltök a tartályba, majd használatba veszem a popsizuhanyt, és magamba pumpálom a vizet. Érzem, ahogy feszíti a belsőmet. Tudom, hogy meddig fokozhatom a nyomást, gyakorlottan hajolok a wc fölé. A beöntés nem tartozik a kedvenc előkészületeim közé, de kétségkívül megéri a fáradtságot, ami utána történik majd. Alaposan megtisztítom magam belülről, majd fogat mosok és a zuhany alá állok újra. Minden porcikámat átmosom, de mozdulataim most céltudatosak. Végighúzom a kezem a lábamon, tükörsima. Ölemhez érve találok pár kósza szálat, amit azonnal eltávolítok. Borotvával igazítom meg a pici háromszöget a szeméremdombomon, ami mint egy nyíl hegye kijelöli az irányt az arra vándorlónak.
A tus alól illatosan és tökéletesen simán, mondhatni fogyasztásra készen lépek elő. Azaz, csak majdnem. A csodaszer még hátravan. Alaposan megtörölközöm, majd tetőtől talpig bekenem magam a testápoló olajjal, amit Kaito hozat nekem Japánból. Illata, mint a vanília és a lótusz. Bódító, elbűvölő, felcsigázó illat és íz. Kacéran kenegetem magam vele, imádom az illatát, engem is elvarázsol. Bőröm felforrósodik alatta, ahogy magába szívja, hogy aztán nem csak illata, de íze is feledhetetlen legyen. Mindenem bekenem vele, puncim és fenekem is szomjasan issza, hogy aztán lángra lobbanjanak tőle. Ujjam lassan bedugom a fenekembe, picit mozgatom benne, hiszen tudom, hogy mi vár este. Finoman tágítom a szűk nyílást, élvezve a feszítő érzést, de még időben abbahagyom, mielőtt nagyon elragadna a hév. Kritikusan szemlélem magam a tükörben, de nem találok kivetnivalót. Melleim gömbölyűek, feszesek, bőröm bársonyos, hasam lapos, combjaim formásak. Oldalra fordulok és elgyönyörködöm a popsimban. Ez az egyik kedvenc részem magamon, kemény és kerek, szerintem pont arra termett, hogy megmarkolja egy erős férfikéz és alaposan megdolgozza.
Visszafordulok a tükörhöz, majd csábosan lenyalom ujjamról a maradék olajat. Íze életre kelti az érzékeimet, a lótusz felpezsdíti bennem a nőt, a vanília édes aromája kényezteti nyelvemet. Parfüm helyett is ezt használom, illata bódítóbb bármilyen pacsulinál. Ujjamat szopogatva eszembe jut, hogy milyen tökéletes férfitestet imádhatok ma este, és bizony az a porcikája is tökéletes, ami a legtöbbet lesz a számban…
A szekrény előtt hezitálok egy pillanatot, de hamar megtalálom a tökéletes darabot, csipkés alsót húzok, színe bíbor, illik a hangulatomhoz, szenvedélyemhez. A kaliforniai idő kedvez a lenge daraboknak, a melltartót a fiókban hagyom. Vékony pántos, ujjatlan bordó ruhára esik a választásom, ami nem túl kihívó. Tűsarkú szandált veszek hozzá, közepesen magas sarkút. Hajam szabadon engedem, rakoncátlan csigákban omlik a vállamra, hátamra, színe mint gesztenye, vöröses barna. Arcomat szinte alig sminkelem, csupán a szemem emelem ki egy kis szemhéjpúderrel, pilláimat feketítem, ajkamra csillogó rózsaszín fényt viszek fel. Fülembe apró, vörös köves fülbevaló kerül. Kecses kis retikült választok a szekrényből, színe tökéletes a ruhához. Elégedetten szemlélem a végeredményt.
Kaito a nappaliban ül, amikor leérek a földszintre, kezében egy nyaklánc. Tekintete végigsiklik rajtam, egy pillanatig szomorúságot látok benne, de nem enged olvasni szeméből. Feláll, majd a pultra készített különböző színű medálokból kiválaszt egyet és felfűzi a vékony láncra. Hátam mögé lép vele, a tűzpiros medál ezerfelé szórja a fényt, ahogy a nyakamba akasztja. Látja a fintort az arcomon, de nem törődik vele. Csak mi ketten tudjuk, hogy a medál egy apró riasztót rejt, amit csak meg kell nyomnom, ha baj van, és ő jön. Okos kis szerkezet és számtalanszor éreztem már biztonságban magam miatta, főleg új ügyfelekkel, de ma feleslegesnek érzem, mégsem szólok.
„Hogy tetszem?” – kérdezem, ahogy ellép mellőlem. „Gyönyörű vagy, mint mindig”- feleli rutinosan. Már a munkájára koncentrál.
Felsegíti a könnyű kis kabátom, kezembe adja a retikült. Csupán egy telefon lapul meg a kis táskában, néhány óvszer (tudom, hogy Kobe nem szereti, így valószínűleg ma nem lesz rá szükségem, de sose lehet tudni), egy cd, némi pénz és fogselyem. A telefon nem a munka-mobil, ebben csak egyetlen szám van. A másik itthon marad, az irataimmal együtt, Kaito már eltette őket szem elől.
Azt hiszem, készen állunk. Kaito kiáll a Jaguárral, és én beülök mellé. Szó nélkül hajtunk ki a kapubejárón. A szokott találkahely felé veszi az irányt, tudja, hogy szóltam volna, ha máshová kell mennem. A kocsi gyorsan falja a mérföldeket, halk zene tölti be az utasteret.
Kobe-val mindig ugyanott találkozom, egy part menti hotelban, ami egy barátja tulajdona. Itt számára garantált a diszkréció, a személyzeti bejáratot használja és senki nem tud érkezéséről, sem távozásáról. Mindig ugyanazt a szobát veszi ki, én pedig álnéven jelentkezem be. Általában előbb érkezem, és várok rá, míg megérkezik, ahogy ma is. Kaito fél kilenckor parkol le a szálloda bejáratánál. Hosszasan rám néz, majd megszorítja a kezemet. „Itt leszek a közelben, mint mindig, ha szükséged lenne rám” – mondja, és én bólintok. Tudom, hogy nem fogom ma este hívni, de nem vitázom vele, felesleges. „Ja mata” (később találkozunk) – felelem japánul, mély levegőt veszek és kiszállok. Pulzusom száguldva dübörög a fülemben. Hihetetlenül várom a találkozást Kobe-val.
A szálloda finom és elegáns, márvány kopog a cipősarkam alatt. A portás mosolyog, emlékszik rám a korábbi alkalmakról, de fogalma sincs kivel találkozom és mit csinálok itt újra és újra. Természetesen nem firtatja. Készségesen átadja a szoba kártyát, s felmegyek a lifttel.
A lakosztály tágas és fényűző, kellemes, jó emlékeket idéz. Leteszem a retikülöm és a kabátom, körbesétálok. Testem beleborzong a várakozás izgalmába, cd-t teszek a lejátszóba.
Nem kell sokat várnom, hamarosan halk kopogást hallok. Az ajtóhoz lépek és kinyitom. Tekintetem falja az előttem álló férfit, nem hagy kétséget számára a vágyam felől. Belép az ajtón, becsukja maga mögött és némán végigmér. Állom a pillantását. Keskeny, mandulavágású sötét szemében, magas homlokában, markáns orrában, telt szájában gyönyörködöm. Ingben, zakóban és farmerban van, nyaka csokoládészín bőre ellenállhatatlanul vonz. Szeretném megízlelni, illata és íze élénken él az emlékeimben, pontosan tudom, mire vágyom.
Érzem perzselő tekintetét a mellemen, derekamon, combomon. Pillantásával vetkőztet, majd arcomra néz, és én elveszek éjsötét, magával ragadó szemeiben. Magabiztos, erőtől sugárzó. Hozzám lép, kezét a csípőmre simítja. Ennyit bírok, nem többet. Felnyögök és hozzásimulok, ő lehajol hozzám és megcsókol. Ajka perzsel, érzem a forróságát és vágyát, ami tovább szít engem is. Nyelvem szédült, esztelen táncot jár szájában, kezeimmel vállába kapaszkodom. Kobe a fenekem alá nyúl, felemel, én dereka köré fonom a lábaimat. Könnyedén visz az ágyig, egy pillanatra sem enged csókjából, levegőért kapkodom, amikor letesz az ágy mellett. Kibújik zakójából, én pedig zsongó fejjel simogatom le az inget róla. Legszívesebben azonnal rávetném magam, érezni akarom a testét, felolvadni a gyönyörben, amit adni tud, de várnom kell még. Tudom, hogy Kobe mit szeret, miért jár hozzám, így az én élvezetemnek várnia kell még.
Elétérdelek, lehúzom farmerja cipzárját, majd letolom nadrágját, boxerét. Combjai formásak, hosszúak, bőre sötét, gyönyörűnek látom minden porcikáját. Szemem előtt a legszebb része, istenem, mennyire vágytam már rá! Lassan veszem a számba. Élvezem, ahogy ajkaim között keményedik meg a farka. Makkját nyalogatom, kezemmel kényeztetem, majd megszívom, előbb finoman, aztán erősebben. Hallom a halk nyögést, tovább folytatom, tudom, érzem, mit akar. Dorongja már kőkemény, a legfinomabb, amit valaha ízleltem. Nem tudok betelni vele. Újra és újra végignyalom, heréit simogatom, majd számba veszem és lassan a torkomig engedem. Kobe megmerevedik, hangosan nyög, ahogy finoman nyelek egyet, és farka a torkomnak feszül. Óvatosan engedem ki, végignyalom újra, majd vissza, játékom hamar meghozza eredményét: Kobe kezét érzem a tarkómon, fejemen, ahogy a tempót diktálja, csípőjével besegít, farkát torkomig nyomja, és én élvezem a nyers szopást, átadom neki az irányítást, engedem, hogy használja a számat.
Figyelek a mozdulataira, ujjaim közt érzem, ahogy heréi megduzzadnak, érzem rúdja rándulását. Keze megáll, fejemet szorosan az ölére szorítja, tudom, hogy már élvez, torkomba engedem és egy pillanat múlva érzem, ahogy egyenesen gyomromba lövi forró spermáját. Lassan húzom vissza a torkomból, utolsó cseppjeit a számba spricceli, élvezettel ízlelem meg, vágyamat tovább fokozza az íze. Hatalmas fekete farka még a számban, gyengéden tartom, megvárom, míg gyönyöre elcsitul. Ekkor elengedem, kezembe veszem és óvatosan körbenyalom, megtisztítom, csókot lehelek rá.
Felállok, kézen fogom és az ágyhoz vezetem. „Ez már nagyon hiányzott” – nyögi halkan, hangjára megborzongok. Szájon csókol, leheveredik, én pedig a szoba közepére sétálok, engedem pihenni, de nem hagyom unatkozni. Ismerem már a szokásait, tudom, hogy vágya hamarosan újra feltámad és az iménti gyors élvezetnek hála tovább fog tartani a lángolás, amiben mindketten felolvadunk majd. Testem sajogva várja, kívánja érintését, de most nem háborgathatom. Célom a teljes kiszolgálás, de munkál bennem a bizonyítási vágy is, tudatni akarom az istenadtával, hogy nálam jobbat nem talál, bárkivel is helyettesített az elmúlt hetekben.
Elindítom a hifit, és táncolni kezdek. Lehunyom a szemem, átadom magam a zenének, csípőmet ringatom. Tudom, hogy néz, mégsem neki, hanem magamnak táncolok. Simogatom a testem, lassan leengedem a ruha pántját a vállamon. Kezeim rátalálnak meredező mellbimbóimra, megérintem őket, majd hasamon kúsznak ujjaim, tovább a combjaimra, végül besiklanak a lábam közé. Érzem, hogy az apró tanga már nedves, puncim hevesen lüktet, mintha a zene ütemére dobbanna szívem is. Fülledt, szenvedélyes dallamok mozgatják tagjaimat, táncom tovább izgat engem is, tetszem magamnak, élvezem a játékot. A ruha lassan csúszik le rólam, melleim szabadon, öltözékem több mint lenge, megválok hát az utolsó darabtól is és meztelenül, tűsarkúban folytatom őrjítő táncomat. Érzem, ahogy a testem felforrósodik újra, vanília és lótusz illat tölti meg a szobát. Kobe felül az ágyon, látom rajta, hogy táncom megtette hatását, dárdája újra harckészen meredezik, kezét felém nyújtja „Gyere ide, bébi” – hívogat és nekem nem kell kétszer mondani. Kedvem lenne nyomban meglovagolni, felé lépek, de ekkor kopogást hallok. Meglepetten fordulok az ajtó felé, kezem ösztönösen a nyakamban lógó medálra simul.
Kobe rámmosolyog – „Rendeltem pezsgőt.” – mondja és fejével a bejárat felé int. Magamra kapom a ruhát és ajtót nyitok a vigyorgó szobapincérnek. Kobe a háttérben marad, amíg átveszem a pezsgőt, és borravalót adok a fiúnak. Busás borravalót, hogy megsürgessem távozását. Elismerően pillantok az ágyon heverő meztelen férfira, most sem okoz csalódást, a pezsgő a legjobb fajtából való. „Rendeltél még valamit?” – kérdezem kacéran mosolyogva, ruhám pántjait lehúzva újra. Fejét rázza, folytatni akarja a játékot, hát a pezsgőt érintetlenül hagyom, és újra táncolni kezdek. Közelebb megyek hozzá, fellépek az ágy végén lévő kis asztalkára és ott lépek ki ruhámból. Kobe felül, arca ölem magasságában van, de nem elég közel. Illatom így is érzi, sötét tekintete szinte magába olvaszt. Szívem a torkomban dobog, érezni akarom a testét, azt akarom, hogy vegyen birtokba, hetek óta nélkülözöm érintését. Arcom kipirul, bimbóim hegyesen meredeznek, testem lágyan ring a zenére. Hátat fordítok neki, fenekem táncát nézi, én pedig megadom neki a kegyelemdöfést. Hátranyúlok két kézzel, széthúzom a popsimat, és előre hajolok, finoman riszálok. E szemérmetlen mozdulatom félresöpri eddigi higgadtságát. Kobe értem nyúl, könnyedén lekap az asztalról, és maga mellé ránt az ágyra. Egyik karja bilincsként a derekamon, a másikkal kisimítja a hajamat az arcomból, fülemet cirógatja. Szenvedélyesen megcsókol, bennem pedig elszabadul az elmúlt hetek minden szorongása, minden elfojtása. Titoktalanul ölelem, szorítom magamhoz, egész testemmel hozzá simulok, szám falja az övét, nyelvem végigfut a fogain, száján át lélegzem. Heves vágyam meglepi, fürkészőn pillant arcomra, de nem hagyom magam kizökkenteni. Túlfűtött szenvedélyem magával ragadja őt is, nyakamat, mellemet csókolja, kezével ölemhez ér, végigsimít nedves puncimon, ujját belém csúsztatja, és én megfeszülök érintésétől. Finoman mozog bennem, előbb egy, majd két ujjal és alig bírok magammal.
Amikor csókjait hasamon érzem, megpróbálok felkelni, hátára gördíteni, de esélyem sincs ellene. Kezével összefogja csuklóimat és a fejem fölé emeli a kezeim, úgy tart fogva, szinte játszi könnyen. „Átkozott kosaras” – suttogom alig hallhatóan, ellenállásom értelmetlen, borostája a csípőmet karcolja. Ujjai a hüvelyemben, nyelve fürgén halad a csiklóm felé, és én beleszédülök, amikor végre megnyalint. Ízem és illatom elvarázsolja, szinte habzsolja nedveim. Nevét nyögöm újra és újra, mint valami mantrát, ő pedig felgyorsítja ujjait a hüvelyemben, szája csiklómra tapad és nem kegyelmez. Nyüszítve tolom rá magam az ujjaira, arcára, a gyönyör káprázatos tüzijátéka végigsöpör rajtam, testem vonaglik. Kobe keze lassan mozog tovább, felnyalja nedveim, belenyal popsim vágatába is. Elengedi a csuklómat, kedvesen simogat vissza magához, de még nincs erőm mozdulni. Muszáj összeszednem magam… Felnyitom szemem és látom, hogy mosolyog. Elégedett magával, és erre minden oka megvan. Egy pillanatra elgyönyörködöm benne, leplezetlen rajongással nézem arcát, ismerős vonásait, mielőtt folytatnánk.
Ahogy feljebb csúszik, érzem kemény, lüktető farkát az oldalamnak nyomódni, és ez lázba hoz engem is. Hátára fektetem, és most enged nekem, nem ellenkezik, ajkán érzem a saját ízem. Gyönyörű mellkasát, izmos karjait, keskeny csípőjét nézem, majd ráhajolok a csokirúdra, számba veszem, körbenyalom, képtelen vagyok betelni az ízével. Érzem, ahogy gyorsul a légzése, karjait megfeszíti, csípője mozdul, és én nem csigázom tovább. Fölé térdelek és ráereszkedek forró rúdjára. Csukott szemmel engedem magamba, lassan, centiről centire, hogy be tudjam fogadni. Makkja szétfeszíti a hüvelyem, fájdalom keveredik a kéjbe, ahogy eléri első lökése a méhszájamat. Egy pillanatig nem mozdulok, kiélvezem a tudatot, hogy eggyé váltam vele újra, élvezem a feszítő érzést és az enyhe fájdalmat is, mert most minden a helyére került. Lassan kezdek mozogni rajta, kezemmel melleimet markolom, Kobe keze a derekamon, lágyan mozgat, szoktat magához. Mindössze néhány percig bírjuk, aztán átszakad az önuralom gátja mindkettőnkben. Könnyedén mozog bennem, keze keményebben markol, én pedig vágtató lovasként ülöm meg gyorsuló tempóját, hevessége magával ragad. Hangosan nyögök minden alkalommal, amikor felnyársal, testem verítékben úszik, kezemmel mellkasára kell támaszkodom. Derekamnál fogva ránt magára újra és újra, mélyen és kíméletlenül veszi el, ami jár neki. Egyik kezével a fenekemre csap, tenyere hangosan csattan a popsimon és a hang csak tovább fokozza izgalmát. Nem titkolom, hogy nekem sincs ellenemre, amit csinál. „Akarod a popsimat?” – kérdezem zihálva, hangomban buja várakozással. Nem válaszol, csak felül hozzám és lassan leemel magáról. Az ágy szélére térdelek és felkínálom magam neki hátulról. Mögém lép és belemarkol a fenekembe. Pont úgy gyúrja és paskolgatja, ahogy szeretem. Előredőlök és széthúzom neki a popsimat. Leguggol mögém és belenyal a vágatomba. Nyelve körbejárja apró kis lukamat, és felkorbácsol a tudat, hogy nemsokára belémhatol, és érezhetem magamban. Nem várat meg sokáig, érzem makkját nekifeszülni a fenekemnek, de végül nem nyomja még be, inkább felnyársalja puncimat hátulról. Meglep a váratlan mozdulat, ahogy tövig meríti bennem farkát, de nem húzódok el tőle, átadom neki az irányítást. Keze a derekamon, ő diktálja az iramot, de nem gyorsít be túlságosan. Egyik kezével elenged, és hamarosan érzem ujját, amint utat tör a fenekembe és mozogni, körözni kezd, tágítja szűk járatomat. Csípője sem lankad, érzem verejtékét a bőrömön, aztán lassan kihúzódik belőlem és kezét a hátamra teszi. Engedelmesen lehasalok, fenekem felé nyomom, és hátranyúlok, hogy széthúzzam a popsimat.
Makkját a fenekemhez érinti és lassan, nagyon lassan belém nyomja. Arcom az ágyra simítom és ellazítom magam, hogy csökkentsem a fájdalmat. Tisztában van a méreteivel, vár néhány pillanatot, hogy megszokhassam jelenlétét. „Gyere kedves” suttogom neki. Kezével végigsimít a hátamon, majd megfogja a csípőmet. Lassan húz magára, nyöszörgök, ahogy kitölt hátulról. Elmozdulnék előle, de már nem enged, erősen tart. Pár másodpercig nem mozdul, csak élvezi, ahogy szűk fenekem körbeöleli. Érzem magamban a lüktetését, szíve minden dobbanását. Alig észrevehetően kezd mozogni, igyekszik figyelni rám, de tudom, hogy nagy gyengéje a fenekem, így feloldom kontrollját, engedem, hogy kedvét lelje bennem. Finoman rászorítok, felkönyöklöm és hátrafordulok hozzá. Élvezettel nézi, ahogy farka ki-be jár a fenekemben. Rámosolygok és ő egyetlen mozdulattal tövig nyomja belém. Felnyögök, kezem a csiklóm felé vándorol, egyre gyorsuló üteméhez igazodva izgatom magam. Ujjaimat a puncimba nyomom, élvezem, ahogy érzem velük a fenekemben dolgozó hímtagot. A fájdalom helyét átveszi a kéj, testem beleremeg Kobe egyre gyorsuló mozdulataiba, vele együtt mozgok. Élvezem, ahogy fenekemhez csapódnak a heréi, imádom, ahogy meghág ebben az ezerszer átkozott-áldott kutyapózban. Nyögései elnyomják az enyémeket, karom remeg, ahogy tartani próbálom magam, de már nem tart soká, érzem közelgő gyönyörét. Még egyszer tövig nyomja kőkemény farkát a popsimba, majd hangosan kiáltva pumpálja magját belém. Erősen rászorítok lüktető rúdjára, kipréselem az utolsó cseppet is belőle, forróság önt el. Hátrapillantok rá, szeme csukva, ajka szorosan zárva, testén még vibrál a feszültség, apró remegések borzongatják. Nem mozdulok, engedem, hogy addig maradjon bennem, ameddig jólesik neki. Ki akarok élvezni minden pillanatot, amíg bennem van, amíg magamban érezhetem.
Lassan mozdul, kihúzódik belőlem, majd mosolyogva nézi, ahogy fenekemből kicsorog a sperma egy része. Lehasalok, majd a hátamra fordulok és ő lihegve mellém fekszik. Érzem izzadó bőre, forró teste, megélt gyönyöre illatát, és ez újra öléhez csábít. Apró, finom csókokkal kezdem, nyelvem hegye alig érinti. Lassan nyalom körbe, tisztogatom le szerszámát. Kobe a maga részéről nem fűz hozzá semmit a ténykedésemhez, alighanem pulzusát igyekszik rendezni. Szeme csukva és én lopva gyönyörködöm benne. Kéjes elégedettség tölt el, talán eddigi legjobb együttlétünk volt ez. Feljebb csúszok és megcsókolom a száját. Fáradtan felnéz, visszacsókol. Jól esne hozzábújni, átölelve feküdni vállán, de ezt nem tehetem, ha ő nem kéri. Szeretném elmondani neki, hogy mennyire hiányzott, aztán persze hallgatok. Karját, vállát simogatom, ujjaim a tetoválására tévednek. – Vanessa – olvasom felesége nevét az ábra közepén, és keserűség tölt el, némi féltékenységgel keverve, mint minden alkalommal, amikor meglátom. Ez az érzés valahogy mindig meglep és felkavar, nem tudom hova tenni.
Nem töprengek rajta tovább, nem engedem megtörni a hangulatot. Kobe a hajamat cirógatja, ahogy mellette könyöklöm. Mintha megérezné iménti gondolataim, magához húz, átölel. Vállára fészkelem magam, közelről nézem sötét szemét, ő az enyémet faggatja némán. „Fantasztikus vagy” súgom neki, legyezgetve hiúságát. Elvigyorodik, és szemérmetlen nagyképűséggel bólint. Aztán elkomolyodik és legnagyobb meglepetésemre így szól: „Hiányoztál”. Ennyi, csak így, egyszerűen. Szívesen megkérdezném, hogy merre járt az elmúlt hetekben, miért nem hívott, ha így van, de ezt a kört meghagyom Vanessának. Amúgy is látom, hogy nem akar erről többet beszélni, hát nem firtatom, biztosítom a kölcsönösségről, és tusolni hívom.
Tetszik neki az ötlet, és előre küld a fürdőszobába. Hallom, ahogy telefonál, de nem akarom zavarni, behajtom az ajtót és a tus alá állok. Jólesik a meleg víz, kihasználom az egyedüllétet és megtisztogatom magam. Éppen végzek, amikor Kobe mögém lép, kezében a behűtött pezsgősüveg. Felnyitja az üveget, és a jéghideg pezsgőt a hajamra locsolja. Meglep a váratlan hideg, felsikkantok és félreugrom előle, de nincs hova menekülni. Szorosan mögöttem áll, széles vállai, izmos teste elállja utamat. Megfordulok és a falhoz simulok, kezemet védekezően emelem magam elé, de nem törődik vele. Magasba emeli a pezsgősüveget és onnan önti nyakamba, arcomra. Számról, vállamról, mellemről issza az édes-hűs nedűt, saját magára is locsol belőle és én szomjasan vetem rá magam. Nyelvét a számba dugja, a falhoz szorít, és úgy csókol, hogy a lélegzetem is eláll.
Mikor elenged, lábaim alig tartanak meg, reszketek a vágytól, reszketek érte. Mellettem támaszkodik a falhoz, tarkójára folyik a langyos víz a tusból, vízcseppek futnak versenyt a nyakán, mellkasán. Érzem, hogy vágya még nem elég erős, az enyém viszont toporzékol, kitörésre vár. Elveszem tőle a pezsgősüveget, hasára locsolom a habzó italt, elé térdelek, köldökéből iszom. A rám folyó víz kimossa hajamból a pezsgőt, arcomra hullanak a cseppek, szempillámon egyensúlyoznak, majd odavesznek, ahogy lehunyom szemem, és combjait csókolom. Csukott szemmel fedezem fel újra a testét, kezemmel izmos fenekét szorítom, szám a medencéjét, ágyékát kényezteti, majd rátalálok az igazi kincsre. Még nem áll készen, de szívesen fogadja közeledésem, én pedig nem tétovázom. Alaposan körbenyalom, heréit is a számba veszem, egyenként foglalkozom velük. Érzem az erősödő izgalmát, farka egyre merevebb, ez pedig megvadít engem is. Keményen szívom, gyors, pontos, erős mozdulatokkal. Pár percig engedi csak, aztán keze vállamra téved, enyhe nyomással eltol magától. Karomnál fogva felállít, a falhoz nyom és szemben áll velem. Keze a fenekem alatt, könnyedén emel magára, beleültet lüktető, ágaskodó rúdjába. Nyaka köré fonom a karom, hozzányomom medencémet, olyan mélyen akarom érezni, amennyire lehet, ebben a pózban tudok a legkönnyebben elélvezni és ezt ő is tudja. Felnyársal és megmerevedik, nem mozdul. Szűkölve könyörgök, hogy engedjen mozdulni, de szorosan a falhoz nyom, vállamat csókolja, popsimat dögönyözi. Farka mélyen bennem, rászorítom hüvelyem, kétségbeesetten vágyom heves lökéseire, mire végül megkegyelmez. Félig kihúzódik belőlem, majd hirtelen vissza. Nyakába sóhajtok, nyögésemet közvetlen füle mellől hallja, és nem közömbös rá. Mozgása ismét folyamatos lesz, érzem, ahogy minden lökésnél érinti, ingerli hüvelyem mélyén a titokpontot. A falhoz szorít, kezével mellettem támaszkodik újra, hogy könnyebben, gyorsabban mozoghasson. Combjaimmal, karommal kapaszkodok belé, izmai vibrálnak, velem együtt nyög és zihál már ő is. Nem bírom már tovább, hirtelen forogni kezd a világ, ezernyi szivárvány robban, hangosan sikoltva hullok darabokra. A teljes megsemmisülés elragad, szorításom előbb görcsössé válik derekán, majd elernyed. Gyönyöröm magával ragadja őt is, érzem ahogy pulzáló ölembe élvez, forrósága borzongat. Megszűnök létezni és megszűnik ő is, most csak a ’mi’ létezik, ketten alkotunk egészet. Karjával derekamat fogja, megtart és nélküle most rongybabaként csuklanék össze. Kimerülten pihegek a vállán, kihasználom testi erejét és büntetlenül hagyom el magam néhány másodpercre.
Tudatom és erőm lassan lopakszik vissza testembe, felemelem a fejem és tekintetét keresem. Pupillája még tág, pillantása átható. Finoman enged vissza a földre, lábam megremeg, tiltakozik a használat ellen. A falhoz támaszkodom és pihegek még egy kicsit. Kobe szorosan mellettem áll, nem hiszem, hogy sokkal messzebbre jutna, mint én. Néhány percig némán élvezzük a ránk hulló meleg vizet, gyűjtjük az erőt. Én egyelőre ahhoz, hogy eljussunk az ágyig. Vágyaim ebben most kimerülnek.
Kobe lép ki előbb a kabinból, megszorítja a kezem, majd rám csukja az ajtót. Homályosan látom alakját a zuhanyfülkéből, megtörölközik, a törölközőt a dereka köré csavarja. Kilép a fürdőszobából és hiánya máris szíven üt. Mágnesként vonzódom utána, gyorsam megmosakszom újra és követem őt. Öltözékem nekem is mindössze egyetlen törölköző, de remélem, hogy hamarosan lekerül rólunk újra. Csak vele tudok így szárnyalni, ilyen tökéletesen kielégülni. Eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne minden reggel közösen tusolni vele… Az ágy szélén ülve találom, épp egy borítékot tesz az asztalra. Mozdulata jéggé dermeszt, az iménti varázs szertefoszlik. Épp most fizetett ki és ez visszaránt a valóságba. Úgy teszek, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Elé állok, átöleli derekamat, én kezembe fogom az arcát és gyengéden megcsókolom. „Isteni volt, mint mindig” – dünnyögi hálásan. Órájára pillant, bőven elmúlt már éjfél. „Mennem kell” – mondja, majd feláll és öltözni kezd. Bólintok, ingét kezébe adom. „Maradj nyugodtan, ameddig jól esik, rendelj bármit, ami kell” – mosolyog rám öltözés közben és én visszamosolygok, miközben a szomorúság egyre hízik bennem.
Mindig nehéz őt elengedni, de most hosszú idő után végre újra jelentkezett és nem tudom, mikor látom megint. Arca fáradt, de elégedett, ez mindenképp jó jel. Tudom, hogy jól érezte magát ma este és remélem, hogy mihamarabb újra felhív. Az ajtóig kísérem. „Hamarosan hívlak” – mondja búcsúzóul és lehajol hozzám egy utolsó csókra. Nem engedem elsablonosodni az este hangulatát, csókom nem tucatáru, minden szenvedélyem beleadom. Ajkaim hevesen falják a száját, nyelvem táncot jár az övével. Úgy csókolom, mintha soha többé nem láthatnám és ez mély nyomot hagy benne. Karjait a derekam köré fonja, talán rábírhatnám, hogy maradjon, de most engednem kell. Hátralépek és rámosolygok: „Remélem is, kosaras.” Elgondolkozva néz, végül megajándékoz egy félmosollyal és kilép az ajtón.
Egy percig csak tétován állok a csukott ajtót nézve, mintha várnám, hogy visszajön, aztán feleszmélek. Nem jön vissza. Most nem. Most hazamegy szépen a tökéletes kis családjához és ágyba bújik a feleségével. Aludni. Mert abban biztos vagyok, hogy Vanessa ma már nem sok mindenre számíthat tőle. Gonoszkodásom egy kicsit jobb kedvre hangol.
Ölem, fenekem zsibbadt, bizonytalanul állok a lábamon. Egy pár perce lerogyok az egyik fotelba, hagyom lecsengeni magamban az estét. Még érzem a mámor-illatokat, elevenen él minden érintés bennem. A tétlenség nem nekem való, most sem bírom sokáig. Felkelek, összeszedem a ruháimat, fél pár cipőm után hason kúszva mászom az ágy alá, nem is emlékszem, mikor vettem le. Na igen, nem semmi este volt, az biztos. Felöltözöm, a táskámból előveszem a mobilt és Kaito-t tárcsázom. Most is valamelyik közeli szobában van ugyanebben a hotelben. Az első csöngés után felveszi. „Kész vagyok, Kaito.” – többet nem is kell mondanom. Tudom, hogy mire leérek a szálloda bejáratához, már a kocsiban fog várni. Még egyszer körbenézek a szobában, pillantásom elidőzik a gyűrött lepedőn, vizes lábnyomokon a padlón, felteszem a napszemüvegem, majd kilépek az ajtón. Tekintettel az éji órára a napszemüveg nem éppen praktikus viselet, de a zuhany alatt történtek után sminkem nem tökéletes, hát vállalom a kockázatot. Szerencsére a hotel folyosói és hallja éjjel is fényárban úsznak, így baj nélkül eljutok a bejáratnál parkoló autóig. Kaito talpig úr, besegít a hátsó ülésre. Munka után mindig a hátsó ülésre. Sosem alszom a kocsiban, de most kimerült vagyok és fáradt, jól esik pihenni. „Minden rendben?” – kérdezi immár a volánnál ülve, a visszapillantó tükörből figyelve arcomat. Minden alkalommal ugyanez a kérdés. Néha az agyamra megy vele, de most jól esik. Ő legalább itt van velem. „Persze, minden rendben” – felelem fáradtan. Nem esik több szó köztünk. Hátrahajtom fejem a fejtámlára, lehunyom a szemem. Kaito úgy vezet, ahogy én sosem fogok. Az autó lágyan duruzsol, nincsenek hirtelen fékezések, látványos előzések. Nem figyel fel senki a sötét kocsira, észrevétlenül érünk haza. A kapu engedelmesen nyílik meg előttünk, Kaito megáll a ház előtt. Mire összeszedem a retikülömet és a szemüvegemet, ő már kinyitja az ajtót és kezét nyújtja. Kimerültségemet nem kell magyaráznom, nyilvánvaló a számára. Hatástalanítja a riasztót, felkísér a szobámba. Hálásan nézek rá, nyitom a szám, hogy megköszönjem, de ujját az ajkamhoz érinti, rám mosolyog, tekintete komoly. Egy végtelen hosszú pillanatig a szemembe néz, mintha rajtam keresztül akarná látni az estémet. „Oyasumi nasai” (jó éjszakát) – mondja halkan, majd megfordul és lemegy a földszintre.
Minden lépés nehezemre esik, ruháimat leszórom a földre, vékony trikót és sortot húzok. Az egész napos feszültség és az este történései most jönnek ki rajtam, fejem kimerülten hajtom a párnára. Az utolsó dolog amit látok, mielőtt elalszom, az ágy melletti óra. Hajnali hármat mutat…
A bukott angyalok a pokolra jutnak
Amy tökéletes teremtés volt, a gyönyörűség és jóság eleven megtestesülése. Szépségét édesanyjától örökölte, aki valaha modell volt, eszét pedig minden bizonnyal édesapjától, aki régebben kutatóorvosként tevékenykedett. Születésekor kiderült, hogy testvére már lehet, így Smithék a nyugalmat keresvén költöztek Glowfieldbe, az álmos kisvárosba, ahol anyja háztartásbeli lett, apja pedig magánorvosként dolgozott.
Amanda. Nem szerette a nevét, mindenki Amynek szólította, az idősebbek pedig így: angyalkám. Sokkal jobban illett hozzá mindkettő. Az angyalkámat az idős Margaret néni ragasztotta rá, aki minden vasárnap fogadta az embereket a templom ajtajában.
Szóval Amy gyönyörű lány volt, vállig érő gesztenyebarna hajával és zöldesbarna szemeivel valóban egy angyalra hasonlított. Anyjától örökölt testalkata és a sok torna tökéletes alakot kölcsönzött neki, ráadásul kiválóan tanult. Bőven elég, hogy a kamaszok között igazi nagymenő legyen, és sokan irigykedjenek rá. Mégsem forgott a középpontban, nem lett a lányok vezére a suliban, irigykedés helyett inkább szerették őt. Kilógott a sorból, mert a lányok többségével ellentétben ő nem fiúzott, nem állt be a focicsapat táncosai közé, és nem szexelt. Eleinte élcelődtek vele különös viselkedése miatt, de ő kitartott elvei mellett, töretlen szerénységével és kedvességével végül elfogadták. Hiába volt a legszebb, a legokosabb, hiába őt kívánta minden fiú (és valljuk be őszintén, férfi tanárainak többsége is), a többiek nem a vetélytársat látták benne, akit le kell győzni. Valahogy kívülálló lett, és talán felettük álló is. Valami más, valami tőlük jobb.
Szombat volt, holnap lesz a nagy nap! Ahogy közeledett az időpont, egyre inkább úrrá lett rajta a félelemmel teli izgalom. Hiszen nagylány volt már, vágyai egyre inkább előtörtek, s próbálták magukkal ragadni őt. Briannel tökéletes volt a szerelmük. A fiú jóképű és okos volt, de leginkább nemes lelkű. A harmadik osztályos évzáró partin fogták meg egymás kezét, két hét udvarlás után csattant el az első csók. Amy sziklaszilárdan kitartott amellett, hogy tizennyolc éves kora előtt semmiképpen nem veszíti el ártatlanságát. Szerették egymást, a fiú megértette őt. Türelmesen várták azt a gyönyörű napot. Bár szex nem volt közöttük, azért néha picit engedtek vágyaiknak s kezeiknek, megkóstolva a majdani izgalmakat. Szülei tudták, hogy Amy jó lány, és erre nagyon büszkék is voltak, hiszen a mai lányok már tízes éveik elején odaadják magukat. Briannel szemben semmi kifogásuk nem volt. Szemük előtt lángolt a két kamasz szerelme, tudtak közös terveikről: egyetem, házasság, gyermekek. Amy természetesen nem titkolt szülei elől semmit, és így volt ez jó. Így voltak boldogok.
Tegnap óta nem látta szerelmét, s már nagyon vágyott rá. Oly sokszor elképzelte. Holnap tizennyolc éves lesz, és nővé válik. Élete szerelme teszi nővé, ő pedig férfivá őt. Megbeszélték, hogy ma nem találkoznak, így teszik még izgalmasabbá a holnap estét. Hétfőn már érett nőként ébred, egy új hét, egy új élet első napján. Boldog mélázását apja hangja törte meg:
– Amy, itt vannak a lányok!
Barátnőivel ma, szombaton ünnepelték a szülinapját, hiszen a holnap csak a kettőjüké lesz. Felpattant, sietve kirobogott szobája ajtaján, és a lépcső tetején megállt. Két barátnője már vágtatott is fölfelé.
– Helló lányok!
– Helló Amy! – vágták rá azok egyszerre.
– Jaj, ez a hülye Tim, nézd meg mit csinált! – kezdte rögtön a csacsogást Chrisy, s büszkén mutatta a nyakán díszelgő piros foltot. Anne és Amy csak mosolygott rajta. Chrisy úgymond aktív életet élt a barátjával. Az övéké nem volt nagy szerelem, így hébe-hóba másfelé is elkalandoztak mindketten.
– Anyukádék látták? – nevette ki magából a kérdést Anne.
Chrisy vállat vont.
– Hát persze! Apám ki volt akadva, de mondtam neki, hogy mikor pörögjek, ha nyugdíjas leszek?
Ezzel az érvvel nem lehetett mit kezdeni. Chrisy az a fajta mindent bevállalós lány volt, ivott és füvezett, de főként sokat szexelt. Anne valamivel visszafogottab volt, ám ő sem tagadta meg az élet örömeit. Furcsa triumvirátus volt ez így: Amy volt a jóság, Anne az arany középút, Chrisy a romlottság. Sokszor mondták ezt maguknak, és mindig jót nevettek rajta.
– Nézd, mit hoztunk Neked! – folytatta Anne a társalgást, és egy kis csomagot adott át Amynek két puszi kíséretében. Chrisy gyorsan követte a puszival barátnőjét, majd kiszaladt a száján:
– Ja, az a rúzs és parfüm van benne, amit múlt héten kinéztél a marketben, emlékszel?
– Olyan hülye vagy, sosem tudod befogni a szád? – torkollta le Anne. – Minek kellett becsomagolni egyáltalán?
– Bocs, direkt volt! – kontrázott Chrisy.
Ez jellemző volt rá, mindig kapkodott.
– Mitől vagy így felpörögve? – kérdezte Amy.
– Hát tudod, azt beszéltük, hogy a szülinapod ma tartjuk, és a fiúk is itt várnak az autóban.
Amy kicsit meglepődött.
– De hát nem egy csajos délutánról volt szó?
– Chrisy talált valami jósnőt, és teljesen rá van izgulva. – felelte Anne.
– Légysziii nézzük meg, jóóó?
Hát igen! – gondolta Amy. Chrisy már csak ilyen. Ha valamit nagyon akart, csajosan nyávogott.
– Anne, te mit szólsz hozzá? – kérdezte barátnőjét, mintegy döntőbíróként.
– Engem érdekel! – vigyorgott az Amyre.
– Jól van, csak gyorsan összekapom magam, két perc és mehetünk!
– Ez az! – kiáltotta Chrisy.
Elvégre a jövő érdekesebb holmi piperecuccoknál, legalábbis ma biztosan. Amy gyorsan összekapta magát, természetesen szép arcát inkább csak rontotta a smink, egy kis rúzson kívül mást nem is kent magára. Pár apróságot bedobált a táskájába, és már indultak is. Egy-egy puszival elköszönt szüleitől, s ahogy nyitották az ajtót, a bejárón a kis dzsipnek már fel is bőgött a motorja. Bepattantak a járgányba. Less vezetett, így Anne előre ült, ő pedig hátulra huppant, Tim és Chrisy mellé. Az úton semmit sem beszélgettek, a zene hangosan szólt, a kellemes kora nyári szellő átjárta a dzsipet, elöl Less és Anne lövöldöztek egymásra szerelmes pillantásokat, mellette pedig a két lüke falta egymást. A zene ritmusát csak Chrisy „Huhú Glowfield, itt vagyunk!” kiáltása törte meg néha. Lökött tyúk, az már biztos!
A jósnő a város szélén lakott, egy régi raktárba költözött be nem olyan régen. A seriff nem kergette el, mert bajt nem csinált, a fiatalok pedig tartottak tőle, így mostanában a városban engedték le a fáradt gőzt, így legalább szem előtt voltak. A dzsip porfelhőt kavarva állt meg a portásfülke utáni első ajtónál. Csend volt, csak az öregasszony macskái tébláboltak az ajtaja előtt. A „lakását” valamikor a portás használta, az tűrhető állapotban maradt, de az egész raktár lehangoló látványt nyújtott.
Chrisy megnyomta a dudát.
– Heeellóóó! Megjöttünk!
Együtt nevettek rajta, majd Anne kiáltott:
– Jó napot! Jó napot!
A kopott faajtó kinyílt, az öregasszony kinézett rajta.
– Maga tényleg jósnő? Tudni akarjuk a jövőnket! – kiáltott oda kuncogva Chrisy.
Az öregasszony kinyitotta az ajtót, gyorsan szemügyre vette őket.
– Jöjjenek beljebb! – mondta rutinosan, azzal teljesen kitárta az ajtót.
Mindannyian beléptek a félhomályba burkolózó apró helyiségbe.
– Ez itt az előszoba, üljenek csak le!
Chrisy rögtön a lényegre tért.
– Hogy is megy ez, és mennyibe kerül?
– Annyit mondok, amennyi épp elég és annyit fizettek, amennyit ez nektek ér. – jött a válasz az idős asszonytól, majd elindult egy vastag függönnyel elválasztott másik szoba felé.
– Jöhet az első! – hallották immár a függöny mögül.
– Jól van, ki megy elsőnek? – kérdezte Anne.
– Majd én! – persze Chrisy volt az.
– Tim, Less, és ti? – kérdezte Amy a fiúkat.
– Szerintem hülyeség. – vonta meg a vállát Less.
Tim sejtelmes arcot vágott, s lassan megszólalt:
– Ne-kem-itt-a-jö-vőm! – tagolta, azzal rávetette magát Chrisy nyakára, amiből persze azonnal nagy kuncogás és nyalás-falás lett.
Na ez jellemző a fiúkra – gondolta Amy -, töketlenek. Elmosolyodott erre a szóra, csúnya de találó, az biztos. Chrisy be is lépett az elfüggönyözött szobába.
A többiek füleltek, de nem hallatszott ki semmi. Pár perc múlva kijött, és vihogva mesélte: ki fogják rúgni az egyetemről, majd férjhez megy és szül két gyereket, átlagos de boldog élete lesz. Anne ment be másodjára, ő sem volt bent tovább. Kissé lelombozódva mondta, hogy sikeres lesz a munkájában, de rosszul sikerül a házassága.
– Az nem is olyan nagy baj! – kiáltotta Chrisy. – Akkor jogod lesz szeretőt tartani!
Erre mindannyian elnevették magukat, jókedvük nem hagyott alább.
– Most te jössz, Amy! – mondták a barátnői.
– Á, nem is tudom!
– Ugyan, jó poén, és majdnem ingyen van – mosolygott Anne.
– Így van, befelé! – adta ki a parancsot Chrisy.
Amy nagy levegőt véve belépett.
– Jöjjön csak angyalkám, foglaljon helyet! – mondta a jósnő.
Angyalkám, már megint így szólítják. Az öregasszony az ajtó előtt még nem viselte mostani köpenyét, de így már tényleg inkább nézett ki jósnőnek, mint idős hölgynek. Amy leült vele szemben, és kényelmesen elhelyezkedett, amaz pedig nem vesztegette az időt, rögtön a gömbje fölé hajolt. Eltelt így pár pillanat, majd a jósnő mocorogni kezdett, s kezeivel simogatta, bűvölte a gömböt. Érthetetlen szavakat mormolt, láthatóan egyre jobban koncentrált, de ez Amy számára inkább csak erőlködésnek bizonyult. Milyen giccses – gondolta magában.
– Nem látok semmit, érdekes, ilyen nem szokott előfordulni. Adja ide a kezét angyalkám!
Kissé félve az érintéstől a lány lassan odanyújtotta a jobb kezét.
– Mindkettőt kérem!
Odanyújtotta a másikat is. A jósnő egyik kezében pihentette a lányéit, a másikkal pedig a fiatal, puha tenyereken lévő vonalakat simogatta körbe. Egyszer csak hirtelen megállt, és elengedte a lány kezeit.
– Annyit mondhatok angyalkám, hogy senki sem tökéletes, és hogy nem a bukás az igazi bűn, hanem… – itt elhallgatott.
Amy elképedt, nem egészen ezt várta. Talán közös, boldog életet a szerelmével, jó munkát meg ilyeneket, de ezzel a kijelentéssel nem tudott mit kezdeni.
– Hanem? Mégis, mit jelent ez? – kérdezte óvatosan.
– Azt csak te tudhatod, és te választasz. Többet én sem látok, végeztünk!
A lány sóhajtva felállt, s elindult kifelé. Az ajtóban eszébe jutott, hogy nem fizetett. Visszafordult.
– Mégis, mennyi a … a fizetség?
– Amennyit jónak látsz. Csak dobd a kis ládába az asztalon. Amy bedobott egy dollárt, de közben a jósnő elfordult, így nem láthatta az összeget. Egy pillanatra megtorpant, akár vissza is vehetné, ezért fizetni? De azután elhessegette magától a gondolatot, két percért egy dollár jó fizetség, legyen az öregasszonynak is egy jó napja. Megfordult, elrebegett egy halk viszlátot, de választ nem kapott, így egy határozott lépéssel kívül került, vissza a többiekhez.
– Na, mi volt? Mondd már, ne csigázz! Gyerünk Amy, ki vele! – támadtak rá azonnal.
– Hát, igazából semmi.
– Hogyhogy semmi? Valamit csak mondott?
– Valamit igen, a bukásról és valami választásról. De nem értettem, és nem is érdekel, hülyeség az egész!
– Jól van, jól van, végül is nem teljesen tiszta a vénlány. – jelentette ki kategorikusan Chrisy.
– Akkor mehetünk? – billentette ki őket a csevejből Tim, amire Less el is indult kifelé. Ezek egy percig sem tudnak nyugton maradni -gondolta magában-, de végül is igazuk volt, minek maradnának itt tovább?
A kinti napfényes idő és a többiek vidámsága elhessegette tőle a nyomasztó mondatokat. Elindultak a horgásztó felé. A moziban most nem adnak jó filmet, a tó a várostól nincs is messze, máshová úgysem lehet menni, és tele van fiatalokkal. Eszébe jutott Brian, hiszen megbeszélték, hogy a hétvégén nem találkoznak. Mi lesz, ha összefutnak? Amy vágyott is erre, de szombat esténként mindig együtt tanulnak, ha éppen nem mennek el sehová, a fiú most biztosan otthon van.
– Okos fiú, szeretem. – mondta magának, és ismét a holnap esti randevújuk járt a fejében.
– Na nézd csak, talán Brian-en jár az eszecskéd? – kérdezte incselkedve Chrisy, amire Amy elmosolyodott.
– Megérkeztünk, JUHÚ! – Chrisy könnyen váltott témát, de a többiek is jókedvűen szálltak le a dzsipről. A Parton -mert maguk között csak így hívták a város horgásztava melletti füves területet- állt néhány autó, plédek hevertek mindenfelé, párok sétáltak, és sokan itt söröztek dugiban, hogy otthon meg ne tudják. Jó kis hely volt, nappal a horgászoké, este az övéké. Chrisy rögtön kiszúrta két ismerősét, és mindannyian letelepedtek melléjük. Az idő telt, a többiek sört iszogattak, bár Less a vezetésre hivatkozva csak egy kicsit, Chrisy viszont annál többet. Ugratták egymást, néha Anne és Less feledkeztek egymásba, néha pedig Chrisy és Tim. Örült az örömüknek, hátradőlt a pléden, kezeit a feje alá tette, és Brianra gondolt.
– Szeretlek! – suttogta, majd egy puszit dobott az égbe, hátha elszáll az ő egyetlenéhez.
A csillagok ragyogtak, szépek voltak, akár az élet…
Álmában zavaros képek és érzések kergetőztek egymással, ölében furcsán bizsergő kielégülést érzett, és ez tetszett. Erre a gondolatra felriadt. Kegyetlen fájdalom hasított a fejébe, de reflexei magától dolgoztak. Valami nincs rendben! – dübörgött a fejében. Hirtelen összehúzta magát és ijedten körbenézett. Azt gyorsan felfogta, hogy nem otthon van, de a halántékában lüktető fájdalom nyugalomra intette.
– Koncentrálj Amy, koncentrálj!
Becsukta szemét, szuggerálta magába a szót, s nagy, mély lélegzeteket vett.
– Koncentrálj!
Lassan ismét kinyitotta a szemét, körbenézett. Padok, fogasok, egy öltözőben volt, minden bizonnyal az iskolai tornaterem öltözőjében. Hirtelen rátörtek az emlékek. Képek, hangok és szagok, érintések zúdultak rá, ettől ismét megfájdult a feje.
– Nyugalom, csak szépen lassan, sorban! – mondta ezt már hangosan.
Meglepődött saját furcsán rekedt hangján. Először jöttek a lányok, igen, és ott volt Less és Tim, igen-igen, és a jósnő. Elmentünk a parkba is, és jöttek a…
– Úristen, ez nem lehet!
Hirtelen megérezte a whisky ízét a szájában, mintha csak most inná.
– Ki is hozta? Azok az egyetemista srácok. Hogy is volt? – kérdezte magától.
– Osztálytalálkozóra jöttek haza, azután buliztak egyet, mellénk ültek. Beszélgettünk, igen, és Chrisy mondta, hogy szülinapom van. – saját hangja megnyugtatta.
– Megkínáltak whisky-vel, Chrisy ugratott hogy nem merek inni, meg hogy egy kortytól nem lesz bajom. Naranccsal keverték össze, finom volt. – folytatta a beszámolót saját magának.
– És azután? Haza akartam menni, de a többiek füvezni akartak, és bejöttünk ide mi öten, és a két idősebb srác, azután-azután…
Viharszerűen tört rá a többi emlék:
– Amy! Gyereee mááár! – kiáltotta Chrisy.
Be volt rúgva. Rángatta maga után Timet, aki semmivel sem volt jobb állapotban nála. Less, a hülye szintén kiütötte magát, ráadásul vezetnie is kellett még. Anne próbálta támogatni, ő talán még tudta tartani magát. A két, már nem is olyan idegen srác szintén jól állt. Remek, én vagyok a legjózanabb! – gondolta Amy magában, de azért ő is érezte a fejét rendesen. Nem szokott alkoholt inni, így az a pár korty is hamar a fejébe szállt. Nem is tudta, miért adta a fejét erre a butaságra. Őt kivéve mindenki füvezni akart, de miért nem a parton? Talán mert a seriff néha kinézett oda. Biztosan nem akartak lebukni, így eljöttünk ide. Hallotta, hogy a fiatalok néha belógnak a tornaterem hátsó kazánházának ajtaján, hogy zavartalanul „szívhassanak”. Felnevetett, milyen vicces ez a szó! Szívnak, mintha a lányok egy faszt szívnának.
– Ajjaj Amy! Már megint egy csúnya szó! – de most valahogy ezen is csak nevetett.
– Nem szabad többet innom, így is megártott. – közölte magával a tényt.
– Remélem gyorsan végeznek, azután hazavisznek! – zárta le az egyszemélyes diskurzust, és bebújt a kis ajtón a többiek után.
A kazánház mellett voltak az öltözők, leültek, valaki bekapcsolt egy kis magnót, és előkerült a „cucc”. Igazán találó elnevezés. Az események gyorsan követték egymást, fogyott az itóka és a fű is rendesen. Sokat nevettek, Amy nagyon jól érezte magát.
– Amynek holnap lesz a nagy napja! – röhögte ki magából Chrisy.
Láthatóan teljesen odavoltak Timmel együtt. Nem is nagyon foglalkoztak a többiekkel, egymást nyalták-falták, s ezt a tevékenységüket csak néha szakította meg Chrisy egy-egy épületes beszólása, vagy kacagása.
– Ja igen, a szülinapod valójában csak holnap lesz, ugye? – nézett Amyre John, a két „nagyfiú” közül az egyik.
– Hááát, holnap fog lefeküdni a fiújával. Amy még SZŰŰŰZ! – válaszolt, vagy inkább vonyított Chrisy, majd rögtön nevetni is kezdett.
Amy elvörösödött, bár ez nem látszott rajta, hiszen arca így is ki volt pirosodva.
– Ejha! Tudod, hogy a mai lányok ilyenkor már régen, izé … nagylányok? – folytatta Jonh a faggatást.
Amy szólni sem tudott, nyelve már így is nehezen mozgott, és egyébként is kinek mi köze hozzá?
– Ha már nagylány vagy, szívj egyet! – nyújtotta oda neki a füves cigit Lem, a másik egyetemista.
– Nekem nem kell! – hárította el Amy a lehetőséget.
– Szívjál már, ne légy olyan jó kislány! – mondta Anne biztatóan.
– Holnap úgyis szívsz Brianéből! – röhögött rá ismét, miközben Lesst tartotta, hogy az le ne essen a padról.
Amy felnevetett, már megint a szívás. Végül is én vagyok itt a legjózanabb, egy szívás nem árthat, ha már nagylány vagyok! Szájába vette a cigit.
– Jól szívd be, és tartsd a tüdődben ameddig csak tudod! – adta John az instrukciókat.
Amy így is tett, mire kifújta a füstöt érezte, hogy az egyébként is viharos jókedve egy csapásra határtalanná válik.
– Szívás, szívás, szívás! – kacagta egyfolytában, és még egyet beleslukkolt a cigibe.
Hirtelen minden csodálatosan egyszerű lett. Ez olyan vicces! – gondolta. Olyan lassú minden, olyan jó kedvem van! Chrisy olyan édes Timmel, és Anne is szép lány, és Less is jóképű, és John és Lem is, és én is olyan szép vagyok. Szééép vagyok! Boldog vagyoook! Mintha a saját hangját hallotta volna.
– Ezt most mondtam, vagy nem mondtam? Kit érdekel? Ez olyan vicces!
Csak nevetett és nevetett, azután…
…azután nem tudom, tért vissza hirtelen az emlékekből.
– Gondolkodj, gondolkodj már! – ostorozta magát.
Igen, elindultunk hazafelé, kimentünk a kocsikhoz. Less valamennyire észhez tért, viszont Anne, Tim és Chrisy teljesen ki voltak ütve, és én is. Tim és Chrisy beestek a hátsó ülésre, én már nem fértem oda, és akkor a fiúk felajánlották, hogy hazavisznek. Igen, így volt. Én mondtam a többieknek, hogy menjenek csak. Azután Less elindult, John pedig azt mondta, hogy ott hagyott valamit, és bement. Én pedig utána mentem, hogy megmossam az arcom, és kicsit összeszedjem magam. Bementem az öltöző zuhanyzójába, megmostam az arcom, és akkor…
Már tudta, beugrott neki. Egy pillanatig próbált küzdeni a gondolat ellen, de csak egy pillanatig. Lenyúlt a puncijához.
– Ó neeem, ez nem lehet! – tört ki belőle a zokogás.
– Istenem, miért? Brian, Brian! – zokogta görcsösen, a tegnap történései pedig megállíthatatlanul rázúdultak.
Amy élvezettel mosta meg arcát a hűs vízben. Melege volt. Bár az öltözőben pont kellemes idő honolt, ez a melegség máshonnan jött. Amy felizgult. Az előbb még látta Chrisyt és Timet, ahogy vadul csókolóztak, Tim pedig Chrisy mellét markolászta. Anne és Less is jól elvoltak, Anne-nek egyre többször tévedt a keze Less láthatóan kidudorodott nadrágjára. Nem szégyellték magukat, senki sem szégyellte magát. Miért is kellett volna? Az egyetemista fiúk elmesélték szüzességük elvesztésének történetét, és Amy is bevallotta, hogy mennyire vágyik már rá. A fű és a whisky mindenkiben dolgozott. Egyre durvább szavak hangzottak fel. Amy már gátlástalanul mondta:
– Holnap dugni fogok Briannel!
– Mit fogsz? – kérdezte valaki, mire Amy felnevetett.
– Kefélni fogunk! Ke-fél-ni-fo-gunk! – ismét nevetett.
Életében még sosem érezte magát ilyen jól. Övé volt a világ. Barátnői láthatóan dugni akartak, ezért is indultak el ilyen hirtelen, pár pillanattal ezelőtt. Vagy inkább egy óra volt? Amy fejében összefolyt az idő, nem tudta hogy mióta vannak itt, csak azt, hogy nedves a puncija, és hogy még sosem kívánta ennyire a testi szerelmet. Arcát a víz sem tudta lehűteni, testét pedig főleg nem. Gondolatai a szex körül jártak. De jó lesz! Nedves a puncim! Haha, ez olyan jó! Egy fasz kell a puncimnak, Brian farka kell nekem! Hahaha! – gondolta élvezettel. Már nem voltak csúnya szavak, csak az elborult elme, és a vágy. A tükörben megpillantotta vizes arcát, John akkor lépett mellé.
– Szia nagylány! – mondta neki, majd egyszerűen megmarkolta Amy jobb mellét, és megcsókolta a lányt. Ösztönösen nyitotta ki a száját, hogy magába fogadja a fiú követelőző nyelvét. Pár pillanatig csókolóztak, vagy talán órákig? Az idő nem volt érzékelhető. John lejjebb húzta Amy enyhén kivágott blúzát, majd egy hatásos mozdulattal kibuggyantotta belőle az előbb markolászott mellet, így már nem a blúzon keresztül gyúrta azt. Szájával célba vette a lány nyakát, és néhány vad csók után Amy fülcimpájához ért.
– Akarod Nagylány? Szeretnél dugni? – súgta a fülébe.
Amy felnyögött. Teste vadul tüzelt, de azért eszébe jutott szerelme.
– Brian! – suttogta.
– Ugyan, nincs Brian, nincs senki, csak Te vagy Amy. Nagylány vagy már, ugye? Brian is örülne neki, ha boldoggá tennéd őt holnap. Én megtanítalak, hogyan tedd. Vagy talán azt hiszed, ő nem gyakorolt eddig egyszer sem? Hmmm, Amy? – nyalt bele a lány fülébe. Amy fejében összefolytak a gondolatok. Talán igaza van, de nem, az nem lehet.
– Ohh! – nyögött fel, amikor a fiú morzsolni kezdte mellbimbóját.
– Mondd kicsim, ugye boldoggá akarod tenni Briant?
– Igenhh, mmm.
Amy élvezett, lábai kezdtek zsibbadni. Látta Brian arcát, egy pillanatra még bevillant, hogy nem kellene ezt tennie. És ha mégis? Olyan jó kedvem van, olyan jó élvezni! Miért kellene mindig ellenállni a jónak? Brian boldog lesz holnap, csak ez számít. Én fogom boldoggá tenni, mert képes leszek rá! Nem fog csalódni bennem! – a gondolatok ide-oda csapódtak a fejében, miközben altestében finom görcs jelezte, hogy kielégülését egyáltalán nem lesz nehéz elérni. John a nadrágon keresztül megmarkolta a lány punciját, és középső ujjait végighúzta a még így is érezhetően forró vágaton.
– Nos Amy? Boldoggá teszed Briant, boldoggá teszed a szerelmed?
– Igennnh. – sóhajtotta a lány.
– Mit szeretnél? – kérdezte John, miközben egyre jobban odanyomta ujjait a lány puncijához.
– Kehfhélni, ahh!
– Velem szeretnél most kefélni? Biztosan akarod?
– Óhh, igen, ahh. – nyögte egyre gyorsabban, és érezte, hogy puncijának simogatásától mindjárt orgazmusa lesz.
– Akkor mondd ki! Mit szeretnél? Mondd ki Amy!
– Dug..ni akhaahh.. akarok ahhh Veleeeed! – a mondat végét már elsikoltotta. Lábai megrogytak, testét rázta az orgazmus, melynek ritmusára a fiú tovább dörzsölte punciját. Úgy érezte, mindjárt felrobban, szíve vadul kalapált, szája hirtelen kiszáradt, saját teste teljesen letaglózta.
– Tudtam, hogy ezt mondod! Ígérem, ez semmi sem volt ahhoz a gyönyörhöz képest, amit ezután fogsz érezni! -lihegte a fiú a fülébe.
Megcsókolta, majd a karjába vette, és a zuhanyzóból bevitte az öltözőbe. A lány még érezte az orgazmus lecsengő dallamát, rávetette magát a fiú nyakára és harapni, szívni kezdte azt. Közben fel sem tűnt neki Lem, és az öltöző közepére rakott matrac sem érdekelte. Csak dugni akart, élvezni minél többet! John letette a lányt a matracra, majd finoman levette blúzát és melltartóját. Amy fejezte be helyette a vetkőzést. Gyorsan letolta nadrágját, csak a bugyit hagyta magán.
– Nézd Lem, milyen kívánós kiscica! – vigyorgott John barátjára, miközben kigombolta és letolta farmerét.
Odafeküdt a lány mellé, aki rögtön hozzábújt. Együtt gombolták ki a fiú ingét, és mikor John levette azt, Amy orrát megcsapta a parfümjének illata.
Most Amy volt, aki a csókot kezdte, ami hamar vad smárolásba csapott át, de a fiú tűrtőztette magát, elvégre ez a lány egy nagy fogás, ki kell élvezni minden pillanatát! Tetszett neki a lány ajkainak íze, magába szívta hajának illatát, majd a gesztenyebarna hajat gyengéden a lány füle mögé simította. Ezzel a mozdulattal húzta végig kezét a karján, hogy egy pillanat alatt a mellét vegye birtokba. Ismét elkezdte gyúrni, simogatni Amy mellét, amit ő finom nyögésekkel nyugtázott. A lány ajkai égtek, izgalmában belelihegett a fiú szájába. Formás cicijein a bimbók kőkemények lettek, sóvárogtak a másik ember érintésére.
John finoman a matracra nyomta a lányt, néhány csókot lehellt a nyakára, amitől Amy rögtön libabőrös lett, de abban a pillanatban megérezte bimbóján a forró ajkakat. Automatikusan nyúlt oda, hevesen szorította a fiú fejét magára. John gyengéden simogatta a lány hasát majd fenekét, néha csak egy ujját húzta végig rajta, néha pedig egész tenyerét, miközben Amy mindkét kezével cirógatta a fiú hátát és arcát. John áttért a másik bimbóra, közben keze lejjebb vándorolt, most a lány szeméremtestét kezdte el cirógatni, amire Amy csípőjének lassú körözésével válaszolt. Minden egyes körözésnél egy hajszállal lejjebb vándorolt az izgató kéz, mígnem teljesen betakarta a lány punciját, és a bugyiján keresztül izgatta azt.
Pár pillanattal később John felegyenesedett, és egy határozott mozdulattal lehúzta a teljesen átnedvesedett bugyit, azonnal megérezte a felizgult punci illatát. A lány köldöke fölé hajolt, és belecsókolt. Végigcsókolta a hasától a szeméremtestéig, néha nyelvét is végighúzta a lány finom bőrén. Amy már egyfolytában lihegett.
– Ó Johnnn, mmm! – sóhajtotta, és lassan szétnyitotta lábait.
A fiú csókjai lángoló tavakat hagytak a bőrén, tudta, hogy nagyon jó lesz, ha végre a lábai közé ér. John picit húzta az időt, tüzelni akarta Amyt, de a szeme előtt lassan megnyíló érintetlen barlang mágnesként vonzotta oda száját. Nagyot szippantott a lány kéjvágyának illatából, s belecsókolt az ártatlan rózsába, amelyet hamarosan leszakít. Amy felsikkantott. Hogy várta már ezt! Érezte ahogyan egyébként is nedves puncija most teljesen elázik. Kezét rátette a fiú tarkójára és magához húzta.
– Nyaljál John, nyald ki a puncim!
Korábban soha nem mondott ilyet, túl szemérmes volt még ahhoz is, hogy magában mondjon ki ilyen szavakat. De ez most más volt, teste követelte a magáét, nem akarta többé magába folytani a vágyát. John néhány csók után finoman végignyalta a lángoló puncit, egyre nagyobb nyelvcsapásokkal itta a lány édes nedvét, miközben forrón lihegett. Amy a nyalás ritmusára mozgatta csípőjét, és becsukott szemmel élvezett.
– Amy! Nézz ide! Amy! – hallotta hirtelen Lem hangját.
A fiú mellette állt mezítelenül, és valamit tartott a kezében. Egy pillanatig próbált figyelni, de akkor megérezte John nyelvét az ánuszán. Gyomra összeugrott. Eddig punciját is csak egyszer érintette meg „úgy” egy pillanatra, hátsó kis lukát pedig sosem, és most hirtelen egy nyelv nyalta végig, ami hirtelen ismét a punciján csúszott fel, és most tovább is ment, a csiklóját is megnyalta. Az új, rettenetesen izgató érzéstől becsukta szemét, fejét hátravetette, s egy pillanatig sem gondolta, hogy ez tisztátalan dolog lenne. John hatalmas nyelvcsapásokkal nyalta a lányt, az ánuszától egészen a csiklójáig, és megint, és megint.
Azután John csak a lány csiklóját izgatta, de közben mutatóujját egy hajszálnyira bedugta a lány puncijába. Amy már egyfolytában nyögött, ismét jött egy új érzés, amelyet nagyon élvezett. Ennyit már ki sem lehet bírni! Mi lesz, ha a farkát rakja belém? Mert belém fogja rakni, meg fog dugni! – gondolta, s meglepődött magán, hogy ezt milyen nyilvánvaló tényként veszi tudomásul. John már ütemesen ujjazta a lányt, nyelve egyre gyorsabban dolgozott a lány csiklóján. Amy egyik kezével a fiú fejét simogatta, másikkal pedig saját melleit.
– El akarok élvezni! – nyögte, mikor megérezte hasában a forró görcsöt.
De Johnnak más volt a szándéka. Hirtelen fölcsúszott a lány testén, s ráfeküdt. Végignyalta Amy forró száját, követelőző csókban forrtak össze. A lány megérezte saját ízét az ajkain, de ez egyáltalán nem volt visszataszító, sőt! Most minden izgató volt, egyre izgatóbb! John felvette Amy altestének körözését, farkának hegye szép lassan a helyére talált, makkját finoman benyomta a kisajkakon belülre.
– Óh John, gyere! – lihegte Amy a fiú szájába.
John óvatosan beljebb ereszkedett a forró punciban, egészen a szűzhártyáig, majd szerszámát picit kijjebb húzta. Ismét beljebb engedte, majd megint kijjebb húzta. Csak egy centit mozgott a lányban, de farka már majd szétdurrant az izgalomtól. Tudta, hogy ez nem lesz hosszú menet, ugyanakkor a lány az előbb majdnem elélvezett, pont jó lesz így első alkalomnak! Néhány mozdulat után megállt. A lány húzta magába, de ő erősen tartotta csípőjét.
– Akarod Amy? – csókolt a nyakába.
– Óh igennn, John, akarom, akarlak! – nyögte Amy szinte már eszét vesztve.
Abban a pillanatban megérezte a fiú harapását a fülcimpáján, ezzel egyszerre egy hirtelen mozdulatot lent, és egy pillanat alatt tovatűnű kis fájdalmat a puncijában. John nagyon tudta, hogyan kell egy lány szüzességét elvenni, két fájdalomra nem lehet egyszerre figyelni, olyankor mindkettőt kisebbnek érzi az ember. Amy felsikkantott, John farka pedig tövig merült a lányban. Szűk kis punciját feszítette a forró fallosz, de a lány tökéletesnek érezte. Istenem, milyen mocskos jó! – akarta mondani, de csak nyögni tudott. Ösztönösen vették fel egymás ritmusát. Amy életében először szeretkezett. Szemei csukva voltak, már nem csókolta vissza a fiút, csak a gondolat dübörgött a fejében: szeretkezek, ó igen, végre! Az előbb majdnem elélvezett a fiú nyelv és ujj játékától, tudta, hogy John most nem fog megállni. Csípőjük tökéletes összhangban mozgott, a fiú minden egyes lökésére nyögött egyet. Nem tartott sokáig az aktus, nagyjából a huszadik lökésnél Amy ismét megérezte altestében a forró görcsöt, érezte, hogy kiürül a gerince, ahogyan azt is, hogy John farka rándul egy nagyot, és forró spermája beléje vág. Ez adta meg a végső döfést.
Az orgazmus elemi erővel tört rá. Teste megfeszült, dobálta magát a matracon és csak sikított, kiáltott és sikított. Szemei felakadtak, kezei és lábai elzsibbadtak, nyelve jéghideggé vált, testét pedig rázta a beteljesülés. A távolból valahonnan hallotta saját hangját, miközben agyát végtelen mennyiségű boldogsághormon öntötte el. A vihar hullámai szépen csendesedtek, lassan ismét elkezdte sejteni a körülötte lévő kis világot. Először végtagjaiba tért vissza az élet, majd John forró farkát érezte a puncijában, azután a fiú remegő testét, az illatát, saját illatát, vagy talán kettejükét együtt? A buja szagot, amiben fürödtek. Még mindig lihegett és sóhajtozott.
– Ez fantasztikus volt! A szex az élet értelme! Akarom! Még akarok! – szívével együtt zakatolt fejében a gondolat.
Lassan összeszedték magukat, John csókolta és cirógatta, milyen finom volt! Hálásan nézett rá, s John szemében tükröződött, hogy minden vágyát ki fogja elégíteni.
– Öcsém, micsoda érzéki nő! Gyönyörű és érzéki! – hallotta Lem hangját.
– Igen, nő vagyok, kívánatos, és faszra vágyok! – lihegte Amy.
Bár orgazmusa hatalmas volt, teste és lelke máris kívánta az új boldogságot.
Lem ott állt előtte, hímtagja pedig kőkeményen meredt Amyre. A lányt szinte megbabonázta a látvány. Egy farok elégítette ki, és nem is látta. Élőben, valódit, kézzelfoghatót most látott először, ártatlansága elvesztése után. John lassan kihúzta szerszámát a lányból, majd félig feltápászkodott, lehajolt hozzá és megcsókolta.
– Most már nő vagy Amy! – mondta a lánynak kedvesen, de az nem figyelt rá.
Megbabonázta Lem rúdja. Akarta.
– Akarod Amy? Akarod Lem farkát is? – kérdezte John.
– Ó igen, akarom! – válaszolta Amy izgatottan, de nem mozdult, az egész helyzet olyan hihetetlen volt.
– Gyere Amy, térdelj ide elém! – a határozott hang végre kibillentette áhitatából.
Remegő végtagokkal mozdult meg, gyengének érezte magát. Letérdelt a matrac szélére, Lem szerszáma csak pár centire volt tőle. Szemét nem tudta levenni az ágaskodó, lüktető péniszről, nyelt egyet és Lemre nézett. Az barátságosan mosolygott rá.
– Ha akarod Amy, meg kell dolgoznod érte! Add a kezed! – mondta Lem.
Amy odanyújtotta Lemnek, aki finoman a farkára helyezte a lány vékony kezét, ő pedig ösztönösen fonta rá ujjait.
– Fogd csak meg! Jól van. Érzed, milyen forró, hogy lüktet? Téged akar! Rajta, a Tiéd!
Amy óvatosan kezdte húzgálni kezét Lem falloszán. Érezte az összes kis rücsköt, a barlangos test felületén minden apró pontot. Csodálattal nézte saját kézjátékát, figyelmét még John mozdulatai sem térítették el, aki egy zsebkendővel megtörölgette a lány teljesen nedves altestét. Ahogy nézte Lemet, és vágyának újabb felkorbácsolóját, egyre közelebb került hozzá, mígnem megcsapta az illata. Mély szippantással szívta magába a levegőt, és puncija ismét nedvesedni kezdett. Örömmel hallotta Lem kezdődő sóhajtozását, mikor bal kezével odanyúlt a pénisz tövéhez, és elkezdte simogatni a fiú heréit. Munkája hamar meghozta gyümölcsét, a makk végén megjelenő kis cseppre Amy egy őszinte, csodálkozó Ó!-val reagált.
– Tetszik Neked, ugye? Szeretnéd megkóstolni? – kérdezte Lem izgatottan.
A lány nem válaszolt, picit közelebb hajolt, és nyelve hegyével megérintette a makkot, lenyalta róla a kis cseppet. Felnézett Lemre, aki láthatóan élvezte a dolgot. Nem siettetett semmit, a lányra bízta a tempót.
– Hhmmm! – sóhajtotta Amy, és nyelt egyet. A cseppecske ízlett neki. Megcsókolta a makkot, majd megint megnyalta. Felváltva adta az egyre nagyobb csókokat, majd elindult a pénisz oldalán, végigcsókolta és nyalta a forró, illatos szerszámot. Ismét elért a makkhoz, de a csók után nem húzta el a száját. Picit megállt. Élvezte hatalmát, még csak most veszítette el a szüzességét, még csak most volt igazi orgazmusa, és máris ő irányít. Ajkaival érezte a makk lüktetését és forróságát. A pillanat elszállt, Amy szép lassan előretolta a fejét, és a szájába engedte a fiú péniszének végét. Kicsit így maradt. Érezte az ízét, az illatát, hihetetlenül izgató volt. El sem tudta képzelni, hogy egyszer így fog kielégíteni valakit. Hogy leszop valakit.
– Mocskos szó, de mocskosul tetszik, mocskosul izgató. – mondta magának, és hátrahúzta fejét.
Megismételte az előbbi mozdulatpárost, majd mégegyszer és mégegyszer, egyre mélyebben a szájába véve az érzékeny szerszámot. Jobb kezét finoman összekulcsolta a pénisz tövén, bal kezével pedig ismét a heréket kezdte morzsolgatni. Fejének mozgása ütemessé vált, egyre jobban és jobban beengedte szájába a merev testet. Légzése is felvette a tempót, amikor előre tolta a fejét, orrán levegőt vett, amikor pedig hátra húzta, kifújta a levegőt.
– Igen, ez a szopás, szopok, leszopom Lemet. – gondolta ismét, és Lem sóhajtozásából jólesően hallotta, hogy ez neki is tetszik.
Lem egyik kezével lenyúlt a lány arcához, és tenyerét arcára tette. Hosszú ujjai a lány haján pihentek, hüvelykujjával pedig az arcának vonalát masszírozta. Kézmozdulataival átvette az irányítást.
– Óhhh Amy, nagyon ügyes vagy! Szopj le, szopjál szépen az édes kis száddal, ahhh! – nyögte Lem, aki egyre hangosabb lett.
Amy teljesen átadta magát az élvezetnek, szája bizsergett, puncija pedig lüktetett. Közben John hangját hallotta:
– Amy! Nézz ide! Mosolyogj ide!
Egy pillanatra odafordította a fejét, John kezében volt valami.
– Dobj egy csókot Amy! – nevetett John.
Amy mosolyogva dobott egy csókot neki, de rögtön vissza is fordult Lemhez. A farkát akarta, szopni akart.
John négykézlábra ereszkedett a lány mögé. Mivel Amy kis terpeszben térdelt, így a puncijához nem fért hozzá, de a popsijához igen. Amy megérezte John forró lehelletét a fenekén, egy pillanattal később pedig a nyelvét is. Rémlett neki, hogy a fiú egyszer már megízlelte az ánuszát és az nagyon izgató volt, így a nyelv érintésére reflexszerűen összehúzott fenékgömbjeit a következő másodpercben elengedte, és egy kicsit hátra is tolta. A nyelv érintésétől összerándult a szája is, véletlenül picit megharapta a nyelvén sikló péniszt. Lem felszisszent.
– Óvatosabban kicsim, nagyon ügyes vagy, de vigyázz a fogaiddal jó?
– Ühüm! – Amy nem akarta kiengedni az ajkai közül.
– Amikor a szádba engeded, egy picit jobban szívj rajta, jó? – kívánta Lem.
A lány nem válaszolt, de a következő alkalommal erősebben megszívta Lem farkát. Elméje ismét elkezdett ködösödni, a fallosz a szájában és a fenekének nyalása külön-külön is kegyetlenül izgató volt, de így együtt maga a mámor. A tempót továbbra is Lem irányította, szépen gyorsítani kezdett. Közben John alulról odahelyezte kezét Amy puncijához. Mivel a lány háta mögött volt, a hüvelykujját dugta annak puncijába, a középső ujjával pedig megkereste a csiklóját és elkezdte masszírozni. Amy hangosan felnyögött.
– Ez kurva izgató! El fogok élvezni! – hagyta abba egy pillanatra a szopást.
A lány és a két fiú hamarosan megtalálta a közös ütemet. Amy tempósan szopta Lemet, John pedig minden ütemre bedugta hüvelykujját, majd amikor kihúzta, középső ujjával körbemasszírozta a lány csiklóját, és végighúzta nyelvét a fenéklyukán. Így mozogtak pár percig, amikor Lem lihegése hörgésbe csapott át.
– Elhh, ahh megyeek! – kiáltotta.
A lány hatalmasat szívott Lem farkán, érezte, ahogy a fiú keze rászorítja a fejét magára és azt is, hogy a következő orgazmusa is hatalmas lesz.
– Óhh, Amy! – üvöltött fel Lem, ahogy elkezdett élvezni a lány szájába. Fejét nem engedte mozdulni, de ő maga finomakat lökött, és minden egyes lökésnél erősen spriccelt a spermája, egészen a lány forró torkáig. Hátravetett fejjel élvezett, Amy pedig csak nyelte és nyelte a spermát, miközben hüvelye lüktetni kezdett, és teste fölött saját orgazmusa vette át a hatalmat. Annyi ideje maradt, hogy kirántsa a szájából Lem farkát. Fejét a fiú hasának vetette, jobb kezével átkarolta és megmarkolta Lem fenekét, bal kezével pedig a még lüktető péniszbe kapaszkodott, amikor ostorként vágott végig rajta a kielégülés. Lem farkának a tövénél sikongatott és nyögött, szájából csorgott a sperma, miközben méhe rándulásának ütemére ujjazta John tovább a punciját és masszírozta a csiklóját. Sokáig lihegett Lem hasára, aki bár remegő lábakkal, de azért mégiscsak állva maradt, és ráérősen simogatta a lány arcát, haját.
– Hogy ízlett? Hm? – törte meg a csendet egyszercsak Lem.
Amy ránézett és elmosolyodott.
– Kurva finom volt, és megint kurva nagyot élveztem! – mondta alpári egyszerűséggel.
– Nézd csak John, hogy belejött a nagylány! – nevetett Lem.
– Ugye jól szopok? – kérdezte Amy.
– Jól bizony kincsem! – felelte őszintén Lem.
– És jól is kefélsz! – fejezte be a mondatot helyette John.
– Szóval kurva jó vagyok? – kérdezte Amy, élvezettel használva az eddig tiltott szót.
– Igen, kurva jó kis csaj vagy! – mondta Lem őszintén.
– Sőt! Jó kis kurva vagy, csajszikám! – cserélte fel a szavakat hirtelen John.
Ezen mindhárman nevettek, majd előkerült egy üveg ásványvíz. Amy kiöblítette a száját, lefeküdtek a matracra és pihentek, amíg a lihegésük alább nem hagyott. Amy teljesen összetört.
– Egy kurva vagyok, egy szemét kis kurva vagyok! – zokogta magának. Görcsösen ölelte a vékony plédet, kapaszkodott belé, mintha az segítene.
– Ez volt hát az, amit a jósnő mondott. Nekem kellett választanom, és elbuktam!
– Hogy tehettem, hogy lehettem ilyen ostoba? – ostorozta magát kegyetlenül. Egy perce ébredt fel, ennyi idő elég volt, hogy emlékei visszatérjenek.
– Az a rohadt whisky, a fű az oka mindennek. Meg a többiek is, miért hagytak ott? Hogy lehettek ilyen szemetek? – kérdezte vádlón magától.Kétségbeesetten kereste saját felmentésének lehetőségét, szabadulását a bűn alól. Percekig rázta a zokogás, nyűszítve sírt, úgy igazán.
Valamivel később kicsit megnyugodott, remegése és zokogása alább hagyott. Tudta jól, hogy csak saját maga tehet mindenről, egyedül ő, senki más. A whiskyt nem lett volna kötelező elfogadni, a füvet sem. Hazamehetett volna a többiekkel, de nem. Vagy mikor John lekapta a zuhanyzóban. Nem a pia és a fű miatt engedett. Lehet, hogy az is benne volt, de tudta, mit csinál. Sőt, később, miután pihentek egy kicsit, akkor már szinte teljesen tiszta volt.
– Bármikor mondhattam volna nemet. – jelentette ki őszintén.
– Brian, megcsaltam, nem is, sokkal rosszabb, elárultam őt, és magamat is! – ismét zokogni kezdett.
Nem értette magát. Nem akarta, de mégis. Briant akarta, de mégsem. Vagy igen? Hiszen szeretem! Vagy talán nem eléggé?
– De ha nem eléggé, akkor sem kellett volna megcsalnom! Ráadásul még élveztem is, ez tagadhatatlan. – vallotta be szomorúan.
– Az a legrosszabb, hogy élveztem…
Brian miatt rettenetesen mardosta a lelkiismerete. Érdekes, hogy ilyenkor milyen önkínzók az emberek. Felejteni kellene, de mégis mindenki végigjátssza a filmet, hogy még jobban fájjon, hogy még jobban mardosson.
– Talán így akarok bűnhődni? Hát legyen! – jelentette ki, és sorban felidézte a tegnap este többi mozzanatát.
Emlékezett arra, hogy a matracon pihegve, a harmadik orgazmusa után is milyen kielégületlen volt, teste vehemensen követelte az új élményeket. Emlékezett rá, hogy odatolta a fenekét Lemnek, így kínálva fel magát neki. Azután a különböző pózokra, amikor lovagolt és közben a csiklóját simogatta, amikor Lem hátulról kefélte, ő pedig Johnt szopta, vagy amikor a punciját nyalták és a popsiját ujjazták. Sajnálta, hogy ott nem dugták meg. Emlékezett a kéjtől fűtött mocskos szavakra, ahogyan kiabálta hogy dugják meg, ahogyan sikongatott és nyögött orgazmusai közben. Emlékezett a testében kielégülő hímtagokra, a vaginájában robbanó sperma erejére, az ízére is, amikor éppen a szájába élveztek és ő lenyelte. Emlékezett arra is, hogy amikor már mindhárman kimerülten és kielégülten, szótlanul feküdtek a matracon eszébe jutott Brian, de nem akart rá gondolni. Csak a saját kielégült, bizsergő puncija, a zsibbadt teste, és a rászuszogó fiúk érdekelték. A reggel és az ébredés félelme messze volt, még arra is emlékezett, milyen ólmos pillantásokkal adta meg magát a feloldozó álomnak…
Könnyei lassan felszáradtak, teste már nem remegett. A ráébredés okozta sokk elmúlt, csak a tények maradtak, a mardosó bűntudat, és a rettenetes felismerés, hogy ennek ellenére újra megtenné.
– Élveztem, bassza meg, élveztem – jelentette ki magának.
– Minden percét, minden részletét, még a csúnya szavakat is élveztem. – vallotta be őszintén.
Lenyúlt a puncijához, tudta, mit fog érezni. Nedves volt. Az emlékek felizgatták. Orrában még érezte a buja szagokat, szájában az ízeket, érezte testének érintését kívül-belül.
– Valamit ki kell találnom, valamit csinálnom kell! Én nem vagyok ilyen, ennek nem lett volna szabad megtörténnie! – mondta most már hangosan.
– Vasárnap reggel van, nem nyitják ki a tornatermet, van egy kis időm. – saját hangja megnyugtatta.
Felkelt a matracról, átment az öltözőből a zuhanyzóba és megmosakodott, közben azon gondolkodott, hogyan magyarázza meg otthon élete első kimaradását. A tükörben fáradt arc nézett vissza rá, de még így is elképesztően szép volt.
– Ha ez kiderül, mindennek vége. Apa, anya, Brian, nem tehetem ezt velük! Magammal sem! – jelentette ki.
– Ez így nem történhetett meg! Nem történhetett meg! – zúgott a fejében, és akkor nagyot dobbant a szíve, egy pillanatra még levegőt sem vett. A megoldás lehetősége szinte letaglózta.
– És ha tényleg nem így történt? – nyelt nagyot.
– Ha én nem is akartam? Ha csak ők? – arcába hirtelen vér tolult.
Már tudta, hogy mit fog tenni.
– Nem tehetek semmiről. Leitattak, elkábítottak, és kihasználták a helyzetet. Az ilyen fiúk mindig kihasználják!
– Engem mindenki ismer, én nem tudok így… – majdnem kimondta: kefélni.
A gyomra görcsölni kezdett.
– Nagyon nem kellett kényszeríteniük, hiszen kába voltam! Ártatlan vagyok, Brian sem fog haragudni, hiszen nem tehetek róla!
A terve miatt rátört idegességtől és az enyhe másnaposságtól teljesen begörcsölt a gyomra, hányingere volt. Ivott egy kis vizet és nagyokat lélegzett, szerencsére nem tört rá a hányás. Fejében szépen összeálltak a gondolatok: a tegnapi vad csata miatt testén látszott néhány harapásnyom, a nyaka kiszívva, és a heves markolászások is hagytak pár foltot.
– Már csak belülre kell, ha megerőszakoltak, annak a hüvelyemben is nyoma marad. – okoskodott.
Nem öltözött fel, mezítelenül kezdett kutakodni, és a szertárban csakhamar talált egy portörlőt, aminek elég durva, kopott faból készült nyele volt. Visszament az öltözőbe, ráfeküdt a matracra. Puncija percek óta nedves volt, ő pedig lelkiismeretének furdalása ellenére is felizgult az emlékektől. Tudta, hogy a nedves punciban nehezen hagy sérülést, de a „műfasz” elég durva felületű volt, és hát szó ami szó, tegnap elég rendesen megkefélték a srácok szűz rését. Szép lassan feldugta magának a fanyelet.
– Nem szabad rájuk gondolnom! Briant akarom! – fegyelmezte magát, de valahogy nem tudott a fiúra koncentrálni. Görcsösen akarta, mégis elmosódott az arca előtte. De ott volt helyette John és Lem.
– Nem akarom! Brian, te kellesz! Szeretlek! – suttogta magának. Érezte, ahogy elkezd élvezni, már akarja őket is, már csak őket akarja. Pont mint tegnap, kezdi elveszíteni az eszét és csak a vágy számít, semmi más!
– Oh John, kérlek, dugj meg! Lem, ahh, keféld meg a puncim! – sóhajtozta hangosan. Most már ütemesen dugta magát. A kemény nyél fájdalmat okozott, de ugyanakkor élvezte is. Bal keze elengedte a durva testet, a melleit kezdte izgatni vele. Képzeletében a tegnap este eseményei kergetőztek, ahogyan kefélik és ahogyan szop. Mutató és középső ujját bedugta a szájába. Bő nyállal kezdte szopni saját ujjait, mintha csak valamelyik fiúét szopná. Egyre csak fokozta a tempót, az alkalmi kéjrudat egy durvábban vágta puncijába, egyre mélyebbre és mélyebbre tolta magának.
– Ó Brian, miért nem keféltél meg? Miért? – kiáltotta, de a fájdalmas és mégis őrjítően jó kielégülés beléfojtotta a szót. Lábait teljesen szétnyitotta és felhúzta maga mellé, csípője vad táncot lejtett, keze pedig jó táncpartnerként az orgazmus ütemére döfte érző húsába a szerszámot újra és újra, miközben szája csak szopta és harapta saját ujjait, melyek között az extázis hevében még a nyála is kicsordult.
Lassan csitult le, pont úgy, mint tegnap. Lassan tért vissza a tudata is.
– Ó Istenem, hát még ilyenkor sem tudok hűséges lenni, még most is megalázom! – tört ki rajta ismét a sírás. A botot még mindig a puncijában tartotta, így feküdt az oldalán összegörnyedve, testét előbbi orgazmusa után most ismét a zokogás rázta. Hagyott magának elég időt a megnyugodásra. Nagyot sóhajtott, kihúzta kielégítőjét és megmentőjét a puncijából. Feljajdult a hirtelen fájdalomtól, hüvelye égetően lüktetett, viszont megnyugodva látta, hogy a fa kicsit véres. Kezével is ellenőrizni akarta az eredményt. Kínlódva és a fájdalommal harcolva nyúlt fel magába. Élvezetének forrása most fájdalmasan tiltakozott a máskor oly izgató érintések ellen, amikor belül is körbetapogatta magát. Egy-két pillanat után elhúzta kezét, megkönnyebbülten és elégedetten nézte, morzsolgatta ujjai hegyén megcsillanó vérét.
– Teljesen kifordultam magamból! Romlott nő lettem! – mélázott el magán egy cseppet.
Nem kellett nagyon megjátszania magát, mikor felhívta a rendőrséget…
Fáradt volt. Aznap este ki tudja, hányadik vigasztaló telefonon volt túl. Látleletet vettek róla, vallomást is tett már. Szülei és Brian is elhalmozták szeretetükkel az ő Amy-jüket. Nem lett jobb a kedve, mitől is lett volna? Este a kádban áztatva magát azon gondolkodott, hogy valójában is ilyen volt eddig? Vagy talán elmúlik? Hiszen tiszta szívéből szerette Briant, mégis csak a két fiú és az esti orgia járt a fejében, és persze megint felizgult.
– Nem akarok ilyen lenni, nem akarok így élni! – hajtogatta magának.
– Nem akarom tönkretenni Briant sem, és szegény szüleim, ha megtudnák!
Lelkiismeretével viaskodva tért nyugovóra. Reggel szinte már tényként állapította meg, hogy ismét viharos kalandjáról álmodott, és persze megint felizgult.
Délután volt, édesapja csak később jön, édesanyja ebéd után elment az ügyvédjükhöz, hogy megbeszéljék a további teendőket. Éppen mosogatni kezdett, hogy teljen az idő, mikor hatalmas csörömpölést hallott a nappali felől. Berohant a szobába, az ablak be volt törve, nyilván azzal az ökölnyi méretű kővel dobták be, ami ott hevert nem messze a lába előtt. Az ablak előtt nem látott senkit, ezért sietős léptekkel a bejárati ajtóhoz ment. Pár fiatal gurult el a házuk előtt egy kabrióban, egyikük kinyújtott középső ujját mutatta neki, egy másik pedig kiabált: hülye kurva! A szomszédja éppen a postát vitte be, tekintetük összetalálkozott, a szomszéd pedig megvetően köpött egyet. Nem értette miért, de nagyon rosszat sejtett.
Egész délután ezen gondolkodott, párszor csörgött a telefon, és mindig trágár szavakat kiabáltak bele. Mikor berakott egy filmet a videóba, hogy elhessegesse gyötrő gondolatait, akkor ugrott be. Hirtelen forróság tört rá, szája kiszáradt és nagyot nyelt. Amikor John először kefélte meg, Lem szólt neki, valamit mutatott, azután mikor Lemet szopta éppen, akkor John is, de ő nem figyelt oda egyszer sem.
– Felvették az egészet. Egy kamerával felvették az egészet! – sikoltotta kétségbeesetten.
Abban a pillanatban tudta, hogy minden elveszett. Amikor Chrisy felhívta, és valami felvételről hablatyolt, amin talán látszik, hogy nem is történt erőszak, kiejtette kezéből a kagylót.
– Nem szabadulhatok attól, amivé lettem. Szégyenbe hoztam és megbántottam mindenkit, aki szeretett!
– Mindenki látni fogja ahogyan én… És utána az erőszak mese… Ezt nem élem túl.
– Nem élem túl… – ismételte, és már tudta, mit kell tennie.
– „Nem a bukás a bűn, hanem …, neked kell választanod!” – idézte fel a jósnő szavait.
– Hanem a hazugság. – fejezte be a jóslatot.
Ez volt hát az igazi választás, hogy vállalja-e tettét, nem pedig az, hogy odaadja-e magát vagy sem. Elbukott akkor este, és bűnbe esett reggel, amikor hazugsága miatt majdnem végleg tönkretette két ember életét.
– Talán ki sem derült volna. Mindegy. Talán jobb is így. Nem akarok ilyen…, ilyen szégyenletes ösztönlényként élni. – mondta csendesen magának.
– Így lesz a legjobb, most jól fogok választani.
Ágyon fekvő holttestét hazaérkező szülei találták meg. Ennyi gyógyszertől, fele is sok lett volna. – közölte a mentőorvos fejcsóválva. Búcsúlevelében bocsánatot kért mindenkitől. A kisvárosban pillanatok alatt ismert lett minden apró részlet, a temetésére nem sokan mentek el. Ő volt az angyali Amy, akiről végül kiderült, hogy egy igazán romlott nőszemély. Még halálát sem fogadták el, azt mondták az emberek, hogy gyáva volt a szemükbe nézni. Amy sírjától az öreg Margaret néni ment el utoljára.
– Á, biztosan a pokolra jut, a bukott angyalok mindig a pokolra jutnak. – krákogta kárörvendően, és lassan eltipegett a kisváros kigyúló esti fényeinek irányába.
Erőszakos és perverz
Ahogy hazaért, a tükör elé állt. Sápadt arcán látszott, hogy kevés időt töltött napfényben. „Tehát igazuk volt a fiúknak. Tényleg nem áll jól a hófehér bőrszín” – gondolta.
– Talán egy séta jót fog tenni. Kiszellőzik a fejem – beszélt magához a tükör előtt.
Kiszaladt az udvarra, de mielőtt kinyitotta volna a bejárati kaput, szeme megakadt a biciklijén. Elmosolyodott és felpattant rá, úgy hagyta el az ő csendes kis utcáját.
Halkan surrogott a gumi a tűzforró aszfalton. Réka érezte, hogy minél gyorsabban megy, annál kevesebb baja lesz. A megszokott útón ment, gyorsan kiérve a városból, maga mögött hagyva minden bánatát.
Bő fél órán belül egy kis bolthoz ért. Ez mellet kanyarodik le mindig, hogy pár kilométer múlva egy másik úton visszaforduljon a városhoz. Szomjas volt és a nadrágja csörgött. Réka fáradtan lépett be a boltba. Most, hogy kiszállt a ritmusból, kezdte csak érezni, hogy mennyire fájnak a lábai. Egy ápolatlan férfi állt előtte. Rékát megcsapta a pia bűze. Szánalmasnak tartotta, az összes olyan embert, akik egész nap a kocsmákat bújják, és semmi hasznosat nem csinálnak.
– Egy pillanatra eltetszene engedni? Sietek – kérdezte a lány, és megpróbálta megelőzni. A sorok között kevés hely volt, így testük egymáshoz ért. Réka érezte, hogy a férfi a kezét végighúzta a mellein.
– Micsoda bunkó maga! – fakad ki Réka. – Maga engem ne tapizzon!
– Elnézést – morogta a pasas. – Kicsi itt a hely, véletlen volt.
– El tudom képzelni, mennyire sajnálja – morgott még Réka, majd otthagyta a férfit, aki hosszan bámult utána.
Miután Réka befejezte a vásárlást kiment a boltból. Egy húzásra felhajtotta az üdítőt, és a dobozt az egyik kukába dobta. Majd felpattant a biciklire és tovább ment.
Délután három körül járt az idő. Réka élvezte, hogy a levegő hűsíti az arcát. Senki nem járt arra akkor. „Akár meztelenül is biciklizhetnék, senki nem venne észre” – gondolta, majd kisöpörte szeme elől barna hajtincseit. Amikor a gondolat végére ért, egy motorhang zavarta meg a délután csendjét. Réka hátra nézett. Egy kis motoron az az ember közeledett, akit pár perce a boltban lebunkózott. Visszaemlékezett és világosan emlékezett rá, hogy a férfi direkt használta ki az alkalmat, hogy letapizhassa. Réka nem tartotta magát csúnyának, inkább az arrogáns stílusa miatt nem volt barátja szinte soha.
„Pár perc és utolér. Most majd a seggemet fogja majd meg?” – gondolta Réka, majd lehúzódott az út szélére, hogy még véletlenül se legyen a férfi útjában.
Fél perc múlva a férfi valóban utolérte a lányt és ahelyett, hogy leelőzte volna, a közelébe ment és durván meglökte. A lány hangos kiáltással borult bele az út melletti árokba. A bicikli ráesett, és Réka feljajdult, amikor a pedál bokán vágta. Iszonyatosan fájt neki, és miközben lábát masszírozta a férfit nézte, aki közben megállt és egy bokorba tolta a robogóját.
„Most mit akar ez az állat?” – kérdezte magától Réka. Szívébe félelem költözött. Több kilométeres távolságban semmi lakott terület, semmilyen épület semmilyen ház. Egyedül volt a puszta közepén ezzel a vadállattal.
A férfi sebes léptekkel közeledett felé.
– Most gondolom, nagyon örül – szólt hozzá Réka. – Most bosszút állhatott, azért, mert visszaszóltam, amiért fogdosott.
– Kuss, legyen kislány – mordult rá, a megszeppent Rékára. – Tetszel nekem kislány.
– Hagyjon engem békén – nyöszörgött Réka.
– Vetkőzz – parancsolta a férfi, csillogó szemekkel.
– Azt várhatja! Mit képzel magáról?!
– Velem nem lehet ellenkezni – mordult megint az alkoholtól kótyagos pasas.
Odament a lányhoz és a hajánál fogva felrángatta a földről és az árok mellé dobta, a lassan sírni kezdő lányt. Majd elé térdelt és elkezdte lecibálni róla a pólóját. Réka sikoltozva ellenkezet. A férfi, erős volt, de türelmetlen. A lány megrúgta a lábát, mire az felszisszent és kést rántott elő.
– Ide figyelj, istenemre mondom, beléd vágom, ha nem engedelmeskedsz.
– Nem fogok levetkőzni – zokogta a lány.
– Dehogynem, le fogsz vetkőzni.
A férfi újra nekiesett és a térdével leszorította a lány két csuklóját. Majd a késsel széthasította a pólót, és arrébb hajította a cafatokat, hogy ne akadályozzák. Réka Hangosan sikoltozott. És kérlelte az idegent, hogy hagyja őt békén. A Férfi már a Nadrágját cibálta le a félelemtől reszkető lányról. A fehérneműeket egy- két mozdulattal letépkedte róla, és elé tárult Réka tökéletes teste. Férfi lehúzta a nadrágját, és nemi szervével megpróbált behatolni a lányba. Réka összecsukta a combjait. Nem engedte, hogy ilyen gyalázatos módón veszítse el a szüzességét. A férfi káromkodva esett neki, hogy kezével szétfeszítse a lány lábait.
– Könyörgök, nem bántson. Most jött meg…
– Kussolj ribanc – üvöltött most már a férfi is idegességében.
Végre sikerült szétfeszítenie a lány combjait. Lihegve mászott közelebb, hogy odaférjen. Rámászott a kétségbeesetten zokogó lányra. A véres tampont egy mozdulattal tépte ki és durván behatolt nemi szervével. A lány felsikított, és elernyedtek végtagjai. Hát vége, eddig bírta. A férfi, erősebb volt nála. Halkan zokogott, és hajtogatta, hogy hagyja abba. Pár perc múlva a Férfi teste hullámozni kezdett és beleélvezett Rékába. Lemászott róla és mellé feküdt a fűbe, hogy kipihenhesse magát. Réka megtörten feküdt mellette nem is koncentrált arra, hogy akár el is szaladhatna. Gondolatai máshól jártak. Megerőszakolták. Soha nem hitte volna, hogy ez vele is megtörténhet. És most itt fekszik. Legyőzötten megalázva. Amikor arra is gondolt, hogy a férfi már nincs rajta, megpróbált felpattanni, hogy elszaladjon, ennek a vadállatnak a közeléből. Alig lépett egyet, egy kéz megragadta a bokáját. Térdre esett és újra felsírt fájdalmában.
– Engedjen el. Kérem… megkapta, amit akart.
– Ugyan már – kelt fel röhögve a pasas. – A java most jön.
Réka elé állt és megpróbálta Réka szájába rakni.
– Vedd be a szádba – üvöltött rá, a tiltakozó lányra.
– Nem. Azt már nem… – sírt Réka.
A férfi megvágta a késsel a vállát, a lány hangosan feljajdult.
– A következő vágás a torkodon lesz, ha nem veszed be a faszomat.
– Kérem ne. – zokogta a Réka fájdalmasan.
– most nyisd ki a pofád kis ribanc! – üvöltött vele a férfi. Újra megpróbálta. A lány résnyit kinyitotta a száját. A pasas a kés pengéjével szétfeszítette, és a szájába rakta péniszét.
– Szopj le. – jött a következő utasítás.
Réka sírva rázta a fejét.
– Elvágom a nyakadat! – fenyegetőzött tovább a férfi, mire Réka vékony kezének ujjai rákulcsolódtak a férfi farkára.
– Kezd el húzogatni – röhögött a pasas.
Réka sírva húzogatta a bőrt a rosszízű nemi szerven. Mintha nem is mosakodott volna egy hete. A férfi hátra hajtotta a fejét és nagyokat sóhajtott. Néha egy egy utasítást üvöltött, amikre rendszerint Réka összerezzent.
– Gyorsabban!
– Ha rá mersz harapni, akkor megfojtalak puszta kézzel.
– Erősebben!
-A fejedet is mozgasd!
Nemsokára a férfi testét újabb hullámok járták át. Réka látta és ki akarta venni a szájából a merev farkat. De a férfi hátulról tartotta a fejét, és így Réka torkába élvezett. A lány fuldokolva próbálta kiköpni. De a férfi újból fenyegetni kezdte, ezért megpróbálta lenyelni. A krémes rossz ízű anyag, nagyon nehezen ment le Réka összeszorult torkán. Könnye a vállán végigfolyó vérével keveredve csöppent le a földre. Réka a földre borult és hangosan zokogott. Minden erő kiszállt belőle, képtelen volt már védekezni. A földön feküdt aléltan, fejéből kizárta ezt az átkozott világot, és csak magára és a megalázására tudott gondolni.
– Na, akkor még egy kört – röhögött lihegve a férfi.
– Ne kérem… – sóhajtotta Réka a földön. Már kiáltani sem volt ereje.
– Állj négykézláb. – parancsolta a férfi.
Réka tudta mi fog következni Informatika órákon a mellette ülő srácok monitorán számtalanszor látott ilyet.
Réka nem mozdult. Semmi ereje nem maradt. A férfi oldalba rúgta.
– Ellenkezel velem kis ribanc?!
– Hagyjon békén – nyöszörgött a meggyalázott lány.
A következő rúgás a veséjét érte.
– Állj négykézláb! – üvöltötte újra a támadója.
Réka minden erejét összeszedte, de nem sikerült A rúgások pokolian fájtak a sok erőszak teljesen fölélte energia készletét.
A férfi megfogta, és a hátára görgette.
– Hát nem engedelmeskedsz nekem? – kérdezte eszelős tekintettel.
– Ne bántson, kérem… – nyöszörögte a lány.
– Most látom, milyen formás kis melleid vannak.
A férfi elkezdte a lány melleit simogatni, utána durván harapdálni kezdte. Réka újra sírni kezdett. Fájt, amit ez a gazember csinált vele. A mellein ottmaradtak a férfi fogainak a nyomai.
A férfi hasra fordította, és a kés nyelét feldugta a lány véres puncijába. Benne hagyta, majd négykézlábra állította a lányt. Kihúzta a kést és lenyalta róla a véres nedveket. Majd a kés nyelét a végbelébe erőltette, és forgatni kezdte, hogy kitáguljon, a nyílás. Majd kirántotta és a farkét erőltette bele a lány végbelébe. Réka hangosan zokogott, majd elhallgatott és fejét lehajtotta. Már nem érzett semmilyen fájdalmat. Tinédzser testének sok volt ez a rengeteg erőszak, amit át kellett élnie.
A férfi teste nemsokára újból rángatózni kezdett és végbelébe élvezett a teljesen elcsigázott lánynak. Majd elengedte a lány csípőjét és hagyta, hogy a fűre essen.
– Végeztünk kislány. – sóhajtott egy nagyot a férfi. – legközelebb megtanulod, hogy kivel legyél udvariatlan.
A férfi magára rángatta a nadrágját és előhozta a bokorból a motorját. Épp felült volna rá, amikor meglátta a lélegző testet a fűben.
– Majdnem elfelejtettem valamit – szállt le a robogóról, majd elindult a lány felé.
– Menjen innen. – suttogta a lány könnyes szemmel.
– Csak eszembe jutott, hogy beköpsz a zsaruknak – állt meg fölötte a pasas, majd a hajánál fogva, mint egy rongybabát ismét felemelte. A lánynak fájt ez a fogás, de a fajdalom nagyon későn érkezett, nagyon messziről. Mint ha fáziskésése lenne.
– Nem köpöm be, csak hagyjon békén végre – könyörgött a lány.
– Nem hiszek neked cica – mordult a támadó, majd térdre eresztette a lányt. A nyaka megfeszült. A kést a torkához illesztette a pasas, majd egy gyors mozdulattal véget vetett Réka életének. A vér, patakokban folyt a fűcsomók között. Réka arcra borulva üveges szemmel feküdt a földön. A támadó összecsukta kését és visszament a motorjához, amit berúgott és sebesen eltávolodott a testtől.
Őrült leszbikus csajok
A két nő teljesen kikészült a vad, őrjöngő bujaságtól. Tudták, hogy a lendületük enyhülni fog az orgazmus után. De ha valami, akkor ez még vadabb volt, mint azelőtt. Lihegve és nyögve tekeredtek egymásra a gyűrött lepedőn, miközben vadul csókolóztak, nyalták egymás nedves punciját és kezeik teljesen bejárta a másik testét. Laurában teljesen felébredt a vágy a testét vadul rázó orgazmustól, és vadul ösztönözte Karent, hogy folytassa a kényeztetést. Testük teljes összhangban simult egymáshoz, érzékelve a másik legapróbb igényeit is, epedve, az érzelmek hevétől szétolvadva. Ajkaik vad táncot jártak egymáson, miközben nyelvük a másik szájának egzotikus tájait fedezte fel.
– Ohhhh Karen! Kefélni akarlak. Csak kefélni és kefélni – nyögte Laura a nő vállait csókolva.
Arca megrezzent a gyönyörűségtől, ahogy Karen ajkai elkapták sajgó mellbimbóit.
– Folytassuk így! – javasolta Karen rákulcsolva lábait Lauráéira, úgy hoz nedves puncijaik teljesen egymáshoz simultak.
– Nem tudom miért, de egyre jobban akarlak. – suttogta Laura, ágyékát lágyan a nőéhez dörgölve.
Mindketten lenéztek lángoló, és a lüktetve feltörő nedvtől csillogó szeméremajkaikra, melyek forrongva nőttek egybe. Karen lenyúlt és beletemette izgatott punciját Lauráéba. Az ölelés adta borzongás élesen, eksztázisszerű remegéssel rázta meg egymásba olvadó testüket.
– Ohhhh! – zihálta Karen. – Ohhhh, Jézusom!
– Unnhhh – mordult fel Laura lágyan, megborzongva a mámorító érzéstől, ahogy Karen nedves puncija az övéhez tapad.
Mélyen egymás szemébe néztek, majd melleiket egymásnak feszítve csókolózni kezdtek, miközben csípőjüket lágy ringással nyomták egymáshoz. Laura lehunyta a szemeit és halkan nyögni kezdett. Karen majdnem elájult a gyönyörűségtől, ami elöntötte a testét. Szorosan ölelték egymást, és puncijaikat vad hévvel dörzsölték egymáshoz perceken keresztül.
– Ohhnn!
– Ungghh! – nyögte Karen. – Istenem! Keményebben! Ohhnn!
– Mnngg! Unh! Oh, igen! – zihálta Laura.
Laura belemélyesztette ujjait Karen hátába, ahogy érezte, hogy egy vad orgazmus tör fel a puncijából. Ebben a pillanatban Karen testét is megrázta a gyönyör. Orgazmusuk vadul csapott egymásba. Testük teljes harmóniában tapadt össze.
Egymásba kapaszkodva nyögtek és lihegtek, ahogy a vad orgazmus végig futott a testükön. És ahogy alábbhagyott heves csókolózással és cirógatással hozták vissza. Így testük folyamatosan a vágytól égett és hullámvölgyeken áthaladva emelkedett ismét a kielégülés gyönyöreibe. Laura rátapasztotta ajkait Karen hihetetlenül gyönyörű melleire, és szívni kezdte a nő kemény, fekete bimbóit, ujjait pedig óvatosan dugta be Karen szétfeszített fenekébe. Eközben punciját úgy mozgatta a nőén, mintha szó szerint meg akarná baszni. Mindezt addig folytatta, amíg Karen el nem ért egy teljesen új és felemelő orgazmusig.
Aztán Karen csinálta vele ugyanezt. Keményen markolászta Laura melleit, miközben punciját a nőiéhez préselte, amíg ő is el nem érte azt a mennyei örömöt. Még öt ilyen orgazmus követte egymást, amíg teljesen kifáradva nem zuhantak egymás mellé a puha matracra.
Hulla fáradtak voltak, de az egymás iránt érzett vágyuk semmit sem lankadt. Alig telt el pár másodperc, amíg Laura ismét rá nem vetette magát Karen melleire, hogy ajkaival csókolja és szívja őket, nyelvével körbe járva a nő mellbimbóit. Karen felnyögött és kérlelte Laurát hogy folytassa még durvábban, még keményebben.
– Nem tudom – nyögte Laura. – Félek, hogy megsebezlek.
– Akarom – mormogta Karen.
– Baby! Imádom a melleidet – jött a válasz.
– Harapd meg őket! Ne durván, csak gyengéden. Harapd meg!
Karen hangja kemény volt és parancsoló, ugyanakkor lágy és gyengéd.
– Biztos vagy benne drágám? – kérdezte Laura aggodalmaskodva.
Laura nem hitt a fülének. Taszította, de ugyanakkor fel is izgatta a gondolat.
– Igeeen!
Próbaképp a kezébe fogta Karen egyik hatalmas mellét, fogait a mellbimbójára zárta és szívni kezdte, közben figyelve a nő szemeit. Hallotta, ahogy Karen felnyög a túlfűtött gyönyörtől. Aztán engedte, hogy fogai belemélyedjenek a bimbókba. Olyan keménynek érezte őket, hogy még jobban össze kellett szorítania a száját. Karen nyögött és sikoltozott, arcán pedig az extázis grimasza jelent meg.
– Bassz meg a kezeddel! – lihegte gyorsan. – Gyorsan! Nem bírom tovább! Bassz és harapj! Unnnggg! Kérlek!
Laura Karen puncijához tapasztotta a kezét, és gyorsan dörzsölni kezdte azt. Fogait belemélyesztette a nő puha bimbóiba. Karen vonaglott és nyögött. Aztán hangosabban és hevesebben. Teste fölött elvesztette az irányítást.
– Annggghhiieeee! – kiáltott fel könnyezve, ahogy az orgazmus megrázta a testét.
Laura a karjaiban tartotta az orgazmustól vonagló nőt, ami még jobban felébresztette vad vágyait. Amikor ez elmúlt, rájött hogy ismét elő tudja idézni, ha azonnal izgatni kezdi Karent. Megragadta és szívni kezdte a nő másik mellét is, ahogy az előzőt. Karen az örömtől felsikoltott és átadta magát Laura cirógatásainak, amitől egy perc múlva megint elment.
– Unngghmmmnnghiieee! – sikoltotta, miközben könnycseppek csurogtak ki a szeméből. Gyönyörű teste vonaglott és remegett, ahogy egy újabb orgazmus végig futott rajta.
– Oh, Jézusom – lihegte. – Nem is tudtam, hogy ilyen keményen el tudok menni.
Agresszívan megcsókolta Laurát és leteperte őt az ágyra, hogy aztán végig csókoltja egész testét. Lassan megfordult és átsiklottak a 69-es pózba. Szenvedélyesen kezdte nyalni Laura csiklóit, amitől a nő teljesen megadta magát és csak bámulta maga felett Karen lüktető pnciját, ahogy érezte, hogy az orgazmus hullámai végig futnak a testén.
Most Karen ujjai csusszantak be Laura szétfeszített fenekébe, izgatva a nő segglyukát. Ahogy ajkai összezáródtak Laura punciján, az ujja mélyen behatolt a nő fenekébe. Laura egész teste megremegett a kéjtől. Mintha csak egy elektromos sokkhullám futna végig rajta.
– Annhh! Oh! – sikoltotta, miközben a könny patakokban folyt le az arcán a gyönyörtől.
Az élvezet elképzelhetetlen magasságokba emelkedett. Ahogy Karen nyalta a punciját és ujjait feldugta a fenekébe, Laura érezte a benne feltörő áradatot. A kitöréstől teste ismét összerándult. Amikor ez véget ért, ő elterült az ágyon és levegő után kapkodott. Puncija és seggluka egyenletesen lüktetett. Agyán végigfutott a felismerés. Milyen hihetetlenül gyönyörű dolgokból maradt ki eddig.
Karen mellé csúszott és megcsókolta.
– Hogy tetszett?
Laura nyelt egyet.
– Nem is tudtam mennyire tudom élvezni ezt, amíg nem találkoztam veled – mondta. – Egy férfi sem juttatott még el idáig.
– Én is így érzem. – suttogta Karen. Sötét szemei csillogtak. – Vagy ilyen sokszor. Tudtad, hogy egy férfivel eddig maximum kétszer tudtam elmenni? De veled, már legalább nyolcszor. Alig egy óra alatt.
– Mmmm, és te most már velem vagy – suttogta Laura, megmarkolva Karen csodás melleit és szopogatni kezdte a nő hatalmas, kemény bimbóit. – Megsérültél? Fáj?
– A te szádért fájnak, kislány – mosolygott Karen és a szeme vággyal telt meg. – A fogaidért fájnak.
Vadul megcsókolta Laurát.
– Azt akarom, hogy megbassz – mondta. – Csináld keményen!
Laura maga is meglepődött azon, amit reagált erre. Simogatni kezdte a nő gyönyörű, meztelen testét, még gyengédebben, mint azelőtt. Belenyomva ujjait Karen sima húsába, összeszorítva a nő kidülledő melleit, harapdálva a bimbóit. Karen felnyögött.
– Igen, Istenem! – dörmögte rekedten. – Ungghh!… oh! Keményen, baby, keményebben! Harapd! Harapd megint! Bassz meg! Gyorsabban! Olyan közel vagyok! Unh! Unh! Unh! Ohnnnnn! Istenem!… Igeeeeen!
Laura szinte felfalta a nő rázkódó testét. Befúrta magát a lábai közé a kezeivel és a szájával. Szinte ostromolta Karen puncijának vágását. Karen vonaglott és fészkelődött az ágyon, ujjait belefúrva Laura hajába, majd markolászni és gyúrni kezdte saját melleit, míg végül egész testét meg nem rázta egy végső, mindent elsöprő orgazmus.
Gyönyörű, meztelen teste megfeszült, ahogy elemelkedett az ágytól, és remegni kezdett, ahogy egy újabb heves orgazmus futott végig a testén.
– Auunngghhh! Annghiiieeee! – nyögte az extázistól grimaszolva. Teste hullámzott és rángatózott.
Végül teljesen elernyedt és elhevert az ágyon, lihegve és levegő után kapkodva. Laura megcsókolta a gyönyörű nő arcát, de még mindig nehéz volt elhinnie, mit is csináltak az elmúlt órában.
– Talán, ezek után, sohasem lesz még egy orgazmusom – vallotta be Karen félénken. – Ez olyan volt mintha megerőszakoltak volna.
– Tudom – válaszolta Laura. – Én is úgy éreztem, mintha megerőszakolnálak.
– Istenem, csodálatos volt. Meg kell ígérned, hogy valamikor megismételjük.
– Megígérem – mondta Laura és megcsókolta a nőt. – De szerintem egy kicsit pihenünk kéne, és talán valamit enni. Ettől a sok szextől éhes lettem.
Karen felnevetett.
– Szükségünk van ételre, hogy legyen energiánk. – mondta. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még többet akarok. Többet belőled.
Ismét hevesen csókolózni kezdtek és a vágy annyira fokozódni kezdett, hogy Laura kénytelen volt visszahúzódni, hogy kifújja magát és elterüljön az ágyon. Kinyitotta az ajtót.
– Aki utoljára ér a konyhába az a záptojás. – kuncogott.
– Ez nem fair. – duzzogott Karen. – Én még nem tudok járni a bokámon.
– Tényleg nem hazudsz?
– Nem akarsz segíteni?
– De, persze.
Laura átmászott az ágy túloldalára és segített Karennak felállni. Aztán átsegítette a nappalin, ahol mindketten otthagyták a köntösüket a földön heverve, amikor berohantak a hálóba egy hosszú órányi szeretkezésre. Félúton a nappaliban Karen megcsúszott és ismét Laura karjaiban kötött ki. Gyönyörű melleik egymásnak feszültek és forró, puha ajkaik ismét egy szenvedélyes csókban forrtak össze. Egy szó nélkül elhevertek a nappali padlóján és egy pillanat múlva ismét 69-es pózban feküdtek egymáson. Alig két perc múlva ismét nyögve és sóhajtozva estek össze az élvezettől.
– Istenem, muszáj lesz abbahagynunk – nyögte Karen. – Ha hozzámérsz, úgy érzem, mindjárt szétrobbanok.
Laura felkelt és felvette a földről a köntöseiket. Mindketten belecsavarták magukat és folytatták útjukat a konyha felé.
– Végül is, muszáj lesz abbahagynunk a szeretkezést, hogy együnk. – mondta Laura. – Másrészről valószínű, hogy nem is bírnánk tovább.
– Ebben nem értek egyet. – vigyorgott Karen.
Amíg arra vártak, hogy az étel megfőjön, ismét el kezdték egymást kényeztetni. Ezúttal a hűtő elé állva élvezték a rajtuk végig futó izgató kéjt. És miután ettek egy keveset ismét visszatértek a hálóba. Már éjfél volt mire álomba merültek egymás karjaiban, egy csodálatos este után tizennyolc orgazmussal tarkítva. Már fel sem bírták emelni a karjukat, hogy még többet próbáljanak.
Nekem egy faszra lenne szükségem
A nő magányosan ült egy bárban. Ivott, és ablakon keresztül nézte a kocsik áradatát az esőverte késő délutánban. Sóhajtott, és felhajtotta a koktélját. Kurvára egyedül érezte magát. A csapos alaposan megbámulta őt a szemöldöke alól, de a nőt – Bellának hívták – ez nem érdekelte. Az igaz, hogy szívesen kefélt volna most egy hatalmasat, de egészen biztosan nem a Tintás Oroszlán nyúlszájú kocsmárosával.
Zúgott a feje. Az ágyéka pedig tompán lüktetett. A pasijáról vagy egy hónapja nem hallott semmit. Azt mondta, kiugrik Ukrajnába, eladni néhány kamiont. Hát, lehet hogy azóta lelőtték. Vagy egy odesszai kurva szopja épp a fütykösét. A lényeg, hogy nincs itt. Neki pedig faszra lenne szüksége.
– Nekem egy faszra lenne szükségem – mondta ki hangosan Bella, majd a csapos arcát látva, azonnal elpirult. Zavarában a cigarettatárcája után kotorászott, a kocsmáros pedig hátat fordított, és törölgetést mímelt a mosdóblokknál.
Ekkor valaki a vállára tette a kezét. Bosszúsan fordult hátra, azt hitte, valamelyik lerobbant alkoholista lesz az, aki meghallotta a motyogását, és most fel akarja ajánlani vajsavas, hervatag csékjét a kisasszony szolgálatára.
Ehelyett egy jóképű, öltönyös fazont látott maga mögött. Alaposan felmérte a fickót, főleg kellemes érintésű kezeit: tiszta, ápolt körmei voltak.
– Mit akar? – reccsent rá durván a férfira. Maga sem értette, miért ilyen bunkó: egyből vonzódást érzett a titokzatos idegen iránt.
– Magát – felelte nyugodtan a férfi.
Mekkora közhely, bazmeg – gondolta a nő, aki mostanában kicsit több Sophie Kinsellát olvasott a kelleténél. És mégis, elolvadok tőle. Itt helyben elolvadok.
Szótlanul felállt, és elkapta a csapos félig irigy, félig gyűlölködő pillantását. Kit izgat, gondolta. Majd megdugja valamelyik elázott csirkét záróra után.
Nekem ez az idegen kell.
Kifelé menet megérezte a férfi kezét a fenekén.
Egy hotelszobában estek egymásnak, mint már annyi vadász és kiéhezett préda. Ajkuk mohó csókban forrt össze, miközben Bella kioldotta a férfi nyakkendőjét.
– Mi a neved? – kérdezte a nő zihálva.
– Edward – felelte a férfi mély hangon, és hagyta, hogy Bella lesimogassa az inget széles vállairól.
Az ágyra rogytak. Edward kigombolta a nő nadrágját, és elkezdte azt lehúzni karcsú lábairól. Bella közben ledobta a blúzát, és kikapcsolta a melltartóját. Meztelen keblein mereven ágaskodtak a bimbók.
Nem szoktam magam ilyen gyorsan odaadni, gondolta. Aztán hagyta, hogy agya elmerüljön a vágy örvényében.
A férfi már meztelen combjait csókolgatta. Bella a hajába túrt, és húzta feljebb, érintse már meg ott is. Edward félrehúzta a nedves tangát, és végignyalta a duzzadt ajkakat. A nő felszisszent.
Akkor a férfi felállt, kigombolta a nadrágját, és kilépett belőle. Bella nyögve feltérdelt, és a fekete bokszerben rejlő duzzanat felé kapott. Karcsú kezeivel megragadta az alsót, letolta, és a hatalmas, merev pénisz szinte egyből az ajkaihoz ugrott.
Nem teketóriázott. Bekapta, és mohón szopni kezdte. Edward nyögött, és melleit kezdte pofozgatni.
– Szívjad, te ringyó – búgta. – Erre vágytál, ugye?
Bella némán bólintott, szájával ütemesen cuppogva a faszon. Másik kezével közben legöngyölte magáról az alsóneműt, és a csiklóját kezdte dörzsölgetni. – Ó igen – lihegte a férfi – Játsz magaddal. Játsz a kiéhezett pinácskáddal. Jó most neked, igen, nagyon jó. Ha nem jöttem volna, akkor is megkúr ma valaki, igen. Csak talán egy Zöldpardonos nagyfaszú AIDS-es néger, kedvesem. Én nem vagyok beteg. A vérem immunis minden kórra.
Bella alig hallotta a szavakat a szopás ködén át. Annyit hallott csak, hogy az idegen furcsákat motyog. Had motyogjam, gondolta. Neki a farkára van szüksége, nem a szókincsére. És nem csak a szájában.
– Dugj meg! – parancsolt rá rekedten a férfira, és a hátára dőlt. Gátlás nélkül széttárta lábait, csupasz, nedves barlangját, még szét is húzta a hatalmas, de furcsa módon sápatag dákó előtt.
Edward egy macska kecsességével pattant föl az ágyra. Fura módon, mielőtt térdre huppant volna a nő combjai között, mintha egy pillanatig lebegett volna a levegőben.
Úristen, gondolta Bella. Már annyira baszhatnékom van, hogy hallucinálok?
További gondolatait azután elfojtotta a beléje nyomuló pompás, dúsan erezett, kőkemény fasz.
Edward igen tempósan kezdte döngetni a nőt. Bella szeme kitágult, ellágyult, befátyolosodott, mint mindig, ha kedvére való volt a szex. Ez igen, ez férfi, gondolta magában, miközben vagináját szinte lángra gyújtotta a hatalmas, ügyes mozgású farok.
A férfi megragadta a nő lábait a bokájánál, amennyire tudta széttárta, bódultan meredve közben Bella kiszolgáltatottan vonagló ágyékára. Bella úgy érezte, a saját farkára koncentrál, amint ki-be siklik az ő csöpögő puncijában.
Van ilyen típus, gondolta, miközben a férfi csípőjét markolva nyögdécselt. Ha most lenne mögöttük egy tükör, egyfolytában magát bámulná. Talán még a nyakkendőjét is visszavenné.
Nem tartott sokáig, amíg Bellát elborította az első orgazmus. Edwardon azonban még nem látszott, hogy robbanni készülne. Kitartóan, ütemesen, de mégsem monotonon kefélte tovább. Egy idő után pozíciót váltottak, hátulról dugta, aztán ő lovagolt rajta. A nő már a negyedik élvezést élte át, és azt hitte, mindjárt beszakad a hasfala és lángra gyullad a pinája, amikor Edward kikapta a farkát belőle, a melle fölé térdelt, és lőtt. Bellának, miközben a sűrű, bőséges ondó az arcára fröccsent, megint az jutott eszébe, hogy olyan, mintha pár centivel az ágy fölött lebegne. Ennél is meglepőbb volt azonban a szájába csurgó ondó. Nemcsak különös, fémes íze.
Hanem hogy hideg volt, jéghideg.
Kinyitotta a szemét. Meglepődött, mert a férfi nem volt fölötte.
Edward a motelszoba ablakánál állt, az üvegen túl fénytelenül derengett az esős, szürke ég. Egykedvűen tekintett kifelé, háttal Bellának. A nő csak most vette észre, milyen sápadt az egész teste. Nem sokat strandolhatott a nyáron, gondolta.
– Mi a baj? – kérdezte végül, és összezárta még mindig kitárt combjait.
– Semmi – mondta szórakozottan a férfi. – Csak esik az eső. Ilyenkor néha előjönnek a régi emlékek. Főleg, miután nővel voltam.
Tipikus, gondolta Bella, miközben felült, és felhúzta a bugyiját. Kefélés után jön az érzelgősség. Mindjárt jön az „akkor éreztem ilyet utoljára”, meg az „azt hiszem, belédszerettem.” Nos, neki nincs erre igénye, az biztos. Pillanatnyilag alaposan ki volt elégítve, és csak ez számított.
De a férfi mást mondott. Találkozásuk óta először hosszasabban beszélni kezdett, Bella mozdulata pedig, amivel a melltartóját szerette volna visszavenni, megakadt. A melltartó még akkor is elfeledetten csüngött az ujjai közt, mikor a férfi befejezte.
– A nagy háború idején voltam szerelmes először és utoljára. A kedvesem, egy német lány, Breslauban lakott. Az a helyzet, hogy a várost ma már Wroclawnak hívják – tette hozzá gúnyosan.
Edward elfordult az ablaktól, és Erikára nézett. A nő elámult, mennyire jóképű. És mennyire zöldek a szemei.
– Ingének hívták. Egy évig éltem együtt vele. Nem érdekelte, ki és mi vagyok. Őszintén szeretett. Nem lakhattunk együtt, de hosszú sétákat tettünk éjszakánként az Odera partján és hídjain. És a Dóm körül, a Kreuzstrassén, a Bürgerweder negyedben. És hajnalokat fagyoskodtunk végig összeölelkezve a Hauptbahnhoffon, sóváran nézve a Lipcse és Drezda felé kijáró vonatokat. Úgy terveztük, a háború után felszállunk valamelyikre, és északnak vesszük az irányt. Eljön velem olyan messze, ahol sohasem süt a nap. Ha nem jön az a fagyos, sötét tél 1944-45-ben, azt hiszem meghaltam volna. Inge is megbetegedett, alultáplált lett a csekély háborús fejadagoktól, nekem azonban ez nem okozott problémát. Ha jól emlékszem, utoljára 1910 körül ettem, hamburger Mündstücköt, Kielben. Négy napig hánytam tőle.
Bella enyhe csodálkozással, undorodva bámulta a férfit. Jézusom, már megint egy bolondot fogtam ki. Mit bolondot… ez komplett őrült. Remélem nem fog bántani.
A férfi nem adta jelét, hogy bántani akarná. Viszont beszélt tovább.
– Mindazonáltal boldogok voltunk. Loptam Ingének ennivalót, hogy kicsit összeszedje magát. Aztán kaptuk a hírt, hogy jönnek a muszkák. Mondtam Ingének, meneküljünk. „Én, ha kell, tudok repülni, ezt de te nem.” Ezt mondtam neki.
Bella gyorsan bebújt a melltartójába, és a nadrágja után nyúlt. El kell innen tűnnie mielőbb.
– Akkor azonban a Führer Festungnak nyilvánította a várost. A határait lezárták, és Inge nem menekülhetett. Túl nehéz volt, nem repülhettem el vele a hátamon. Aztán a muszkák szétbombázták a várost, majd betörtek. Minden nőt megerőszakoltak. Ingét is megpróbálták. Húszat legyűrtem közülük, kiszívtam a mocskos ázsiai vérüket, de aztán egyikük, aki fokhagymával ette a rozskenyeret, kifogott rajtam. Végül elkapták Ingét. Nem dugták meg, viszont elvágták a torkát.
– Hát… – mondta Bella, miközben felvette a kabátját – Ez nagyon szomorú, de most mennem kell. Köszönök mindent, nagyon kellemes volt… – A nő óvatosan mozgott, megpróbálta megbecsülni, kijuthat-e az ajtón anélkül, hogy a férfi elkapná, ha úgy dönt.
A férfi azonban nem támadt, csak sírni kezdett. A könnyek végigcsorogtak holdtsápadt orcáján.
– Te sem értesz engem. Örökös homályban tengetem életem, olyan nők közt, akiknek csak a testem kell. Lehet, hogy meg is filmesítenek! Mért nem haltam meg én is a város falai alatt… Szerelmem lelke vár rám a halhatatlanságon túl. De olyan hosszú az út…
– Aha. Próbáld magad túltenni ezeken a…a szomorú dolgokon. Tényleg mennem kell. Szia.
Bella kisurrant az ajtón, és hatalmas megkönnyebbülés töltötte el, amikor az ajtó bezárult mögötte. Szedte a lábát lefelé a lépcsőházban, amennyire csak sajgó lábai, puncija engedték. Lehet hogy a férfi bolond, vagy egy túlkoros emós, mindenesetre alaposan elintézte őt.
Mikor kiért a házból, nekiiramodott az esőben a legközelebbi villamosmegálló felé. Nem tudta azonban megállni, hogy vissza ne nézzen, föl az emeleti ablakra, ahol a Edward állt.
Az ablak nyitva volt, és a férfi kihajolt rajta. Bella megtorpant, és jeges zsibbadás markolt a szívébe, a lábába, amely megremegett a félelemtől.
A sápadt férfi az ablakban vigyorgott. Szomorú, magányos kutyavigyorral.
Hosszú, éles szemfogai voltak.
Úgy nézett ki, mint valami vámpír.
A nő lehunyta a szemét, és mélyet sóhajtott. Fülében vér dörömbölt és az utca forgalmának tülkölő zaja.
Mire összeszedte a bátorságát, hogy föltekintsen, a férfi (Edward?) már nem volt ott.
Bella továbbment. Átvágott a zebrán, és felszállt az első buszra, amely bűzös-nyikorgón arra vonszolta magát a szitáló esőben.
Az ablak mellett kapott helyet, onnan nézte rövid útján a szürke várost. Az őrültre gondolt, akivel kefélt. A hülye dumája. Azok a fogak. De végül is, ilyesmit lehet venni a búcsúban. Akár lőni is.
Bolond volt, nem vitás… de a szex, az remek volt vele. És végül is, mi fontosabb ennél?
Mire hazaért, második emeleti apró lakásába, besötétedett. Levetkőzött, lezuhanyozott, fogat mosott. Még érezte Edward hideg ondójának ízét. Tisztálkodás közben valami furcsát vett észre a nyakán: két pirosló, tűszúrásszerű nyomot. A férfi kiszívta volna a nyakát? Észre sem vette a gyönyör hullámainak tombolása alatt.
Ágyba bújt. Csak feküdten a sötétben, kielégülten sajgó testtel, és az eső verte, csukott ablakra bámult. Nem tetszett neki így csukva.