Katarina, a földesúr lánya, jólesően nyújtózkodott meleg, puha ágyában. Már délelőtt volt. Hivatta a szobalányát, Hannát. Mikor a lány belépett, Katarina rosszindulatúan végigmérte. Hiába, a lány csinosabb, mint ő. Régen szerette volna már megfenyíteni, de a szolgáló eddig nem adott rá okot.
– Hozz kávét! – parancsolta Katarina.
Hanna hamarosan visszatért a gőzölgő csészével, de hirtelen megbotlott és a forró kávét úrnőjére öntötte.
– Ügyetlen liba – kiáltott rá a kisasszony -, ezért büntetést érdemelsz! Azonnal lemész a pincébe Jacob bácsihoz és megmondod neki, hogy alaposan verje el a fenekedet a parancsomra!
A szíve ujjongott örömében, hogy végre megbüntetheti a lányt. Hanna szomorúan bólintott és kiment. Hallott már Jacob bácsiról, aki a cselédeket büntette, ismerte is látásból, de még nem volt nála sohasem. Félve kopogott be az alagsori lakásba.
– Szabad! – hangzott a válasz.
A lány remegő térdekkel lépett be a szobába. A kövérkés férfi az asztalnál ült és reggelizett.
– Mi kéne, ha vóna? – nézett fel.
– Az úrnőm küldött – felelte Hanna elcsukló hangon -, és azt parancsolta, hogy Jacob bácsi verje el a fenekem!
– Csak erről van szó? – bólintott megfontoltan Jacob bácsi. – Máris, csak előbb befejezem a reggelit. Addig vetkőzz le!
Hanna szégyenlősen vetette le a ruháját, ingét és egy szál vékony bugyogóban állt az idősebb férfi előtt.
– A kisasszony nem azt parancsolta, hogy a bugyidat verjem el, hanem a feneked.
Vesd csak le azt is, aztán állj oda arccal a fal felé fordulva!
Hanna a falhoz lépett és lehúzta utolsó mentsvárát és szégyenkezve várt sorsára. Reggelizés közben Jacob bácsi azért szakított időt arra, hogy a lány gyönyörű, meztelen fenekét nézegesse, alaposan szemügyre véve azt a két félgömböt, amit hamarosan el fog páholni.
– Gyakran kaptál-e ki gyerekkorodban, te lány? – kérdezte két falat között.
– Még sohasem fenekeltek el – válaszolta Hanna.
– Pedig az nem árt.
Befejezve az evést a férfi felállt.
– Látod, lányom, ott a sarokban azt a derest? Feküdj rá hasmánt!
Hanna, aki már reszketett félelmében, odament és hasra feküdt a deresen. Lábait szégyenlősen összezárta, de az öreg széthúzta és a deres alsó lábaihoz kötözte őket, kezeit pedig az elsőkhöz. Hanna teljesen mozdulatlanságra volt kényszerítve és ez az új élmény rettenetesen érintette. Fejét oldalt fordította és látta, amint a férfi egy vékony, hajlékony nádpálcát emel le a polcról és a dereshez lép.
– Na lányom, amit most fogsz érezni, az nagyon fájdalmas lesz, de kibírod, nem fogsz belehalni! Arra viszont jó lesz, hogy jobban odafigyelj a munkádra és emlékeztetni fog a kötelességedre!
Végigvágott a vesszővel Hanna domborodó fenekén és Hanna felsikoltott a fájdalomtól:
– Jaj, ez nagyon fáj!
Újabb ütés, újabb sikoly. Hanna minden egyes ütésnél megrándult, fenekét először összeszorította a fájdalom hatására, majd elernyesztette és lábai vonaglottak a kötelékekben. Jacob bácsi nem törődött a lány fájdalmával, rendületlenül vesszőzte a bűnös lány hófehér ülepét. A 20. ütés után megállt és megszemlélte eddigi művét. A lány fenekét piros csíkok borították, szép szabályos rendben. Hanna sírt, nyöszörgött és kérte a férfit, hogy hagyja abba a borzalmas fenyítést.
– Nem tehetem, mert akkor én bűnhődnék – felelte az öreg.
Elszívott egy cigarettát, majd felvett egy lovaglópálcát és azzal folytatta a fenekelést. Ha a nádpálca szörnyű volt, akkor a lovaglópálca iszonyatos. Hanna most minden ütésnél felsikoltott és sokáig dobálta a testét, már amennyire a kötelek engedték. Mikor a büntetés befejeződött vörös és kék hurkák borították a lány hibátlan ülepét. Jacob eloldozta.
– Most menj és mutasd meg a feneked úrnődnek! – parancsolta.
Hanna lassú mozdulatokkal felöltözött és kiment a szobából. Néhány perc múlva kopogott úrnője ajtaján, aki még mindig az ágyban feküdt. Katarina megparancsolta neki, hogy emelje fel a szoknyáját és mutassa meg az elvert fenekét. Hanna szó nélkül engedelmeskedett. A fiatal, elkényeztetett úrilány boldog mosollyal szemlélte a hurkásra vert lánypopót, és álmában sem gondolta volna, hogy hamarosan neki is hasonló élményben lesz része.
A lázadás: Néhány hét múlva a környék falvai fellázadtak és megtámadták a kastélyt. A földesúrnak sikerült elmenekülnie, de felesége, lánya és jó néhány hü cselédje a lázadók kezére jutott. A parasztok törvényt ültek foglyaik felett a kastély udvarán. Hanna, aki a csőcselék vezérének rokona volt, megkérte, hogy Katarinát ő maga büntethesse meg. Kérésébe beleegyeztek, de előbb a cselédeken kezdték a sort.
A férfiakat jól megbotozták, majd a faluba hajtották őket dolgozni. A lányok, asszonyok következtek ezután. Egyenként kellett az udvar közepén felállított dereshez lépniük, ott két markos legény megragadta és hasra fektette őket. Egy harmadik felgyűrte a szoknyájukat és máris csattogott a friss nyírfavessző meztelen ülepükön. Az udvar sikollyal, jajgatással telt meg. Aki megkapta a büntetését máris vitték a kastély konyhájába vacsorát készíteni.
Végül csak az úrnő és lánya maradt az udvaron a lázadók társaságában. Eddig reszketve nézték cselédeik megfenyítését, félelműkben összebújtak. Hanna szavára 20 fiatal parasztlegény állt fel két sorban, kezükben vékony nyírfavesszővel.
Két tenyeres-talpas lány megragadta Katarinát és egy pillanat alatt meztelenre vetkőztették. Nyakára nyakörvet csatoltak, két kezét pedig hozzábilincselték. Ebbe még egy kötelet fűztek, melynek végét Hanna ragadta meg. Gúnyosan nézte volt úrnőjét, aki félelmében és szégyenében reszketve állt előtte. Odavonszolta a sor elejére és megparancsolta, hogy térdeljen le.
– Arra ítéllek, hogy térden csúszva háromszor menj végig a legények sorfala között, miközben ők táncoltatják a nyírfavesszőt magasra tartott fenekeden.
Az úri kisasszony tiltakozni kezdett, de Hanna megrántotta a kötelet és elindult. Az első legény felemelte vesszőjét és hatalmasat húzott az előtte elhaladó úri popóra. Katarina, akit eddig még sohasem fenekeltek el, felsikoltott és gyorsabban kezdett mászni. A következő legény a lány felsőcombját találta el. Katarina a fájdalomtól egy pillanatra megállt. Hanna megrántotta a kötelet, a nemes kisasszony pedig hasra esett pont a harmadik és negyedik legény előtt. Ezek egyszerre csaptak le és találták el a lány telt fenekét. Katarina vonaglani kezdett fájdalmában, nem törődve azzal, hogy mohó pillantások lesik súlyos melleit, combjai közül kivillanó nőiességét.
Több, mint egy félóra telt el, míg Katarina háromszor végigvánszorgott a sorfal között. A legények nem kímélték és a végén feneke vörösen izzott, de testét máshol is hurkák borították…
– Most vigyétek öt is a konyhába, dolgozni. És azt akarom, hogy a vacsoránál ő szolgáljon fel az asztalnál, méghozzá meztelenül!
A kissé elfáradt legények most a földesúr feleségét vették kezelésbe. Vele nem sokat teketóriáztak. Lerángatták ruháit és kezénél fogva egy oszlophoz kötözték úgy, hogy csak a lába ujja érte a földet. Ezután a húsz legény fejenként kétszer jó nagyot rávágott az úrnő már nem egészen fiatal, kissé petyhüdt fenekére. A jajgatás ellenére kevesellték a büntetést és ezért magánszorgalomból még a talpát is alaposan megvesszőzték. Ezután eloldozták és az úrnőnek is a konyhába kellett mennie izzó üleppel és talppal.
Este a vacsoránál a földesúrhoz lojális szolgálólányok, az úr felesége és leánya meztelenül szolgálták ki a parasztokat. Teljesíteniük kellett a lázadók minden parancsát, akiknek izgató látványt nyújtottak hurkás ülepükkel, ahogy szégyenlősen próbálták szemérmüket takargatni. Néhány pohár bor után a legények már nem elégedtek meg csak a látvánnyal. El-elkaptak egy-egy lányt, az ölükbe rántották és szeretkeztek vele. Amelyik egy kicsit is ellenkezni mert, rögtön sajgó fenekén érezhette a legények haragját.
Katarinát egy kövér, szakállas lázadó vonta magához és a lány kezébe helyezte a farkát, hogy játsszon vele. Később többet kívánt: a lányt a lába közé térdeltette és megparancsolta, hogy furulyázzon. Katarina kénytelen-kelletlen megtette, bár undorodott a paraszttól, de félt az újabb fenyítéstől. Kisvártatva nem figyelt eléggé és megsértette a fogaival a paraszt farkát. Az nagyot ordított, hajánál fogva felrántotta a lányt. Ráhajtotta az asztalra és egy nyírfavesszővel elkezdte csépelni a meztelen, hurkás fenekét. Katarina üvöltött, de hiába ficánkolt, nem tudta kikerülni a csípős ütéseket. A délutáni fenyítés nyomai mellett újabbak lángoltak fel a lány selymes bőrén és az úri kisasszony máskor hófehér feneke most minden színben pompázott.
Mikor a paraszt befejezte a vesszőzést, Katarina nem tudott egyhelyben maradni, ide-oda ugrált és dörzsölte kegyetlenül összevert ülepét. Hanna nem elégedett meg ennyivel: szólt négy erős legénynek, hogy vigyék ki a lányt az istállóba és tegyék asszonnyá, de jó alaposan. Mikor két óra múlva visszahozták a lányt, Katarina nem tudott lábra állni, reszketve borult Hanna lábai elé.
A parasztok elfáradtak és aludni tértek. A pincébe zárták a foglyaikat, akik szintén kipihenhették a nap fáradalmait. Ha valaki benézett a pincébe, akkor érdekes látvány tárult elé: valamennyi fogoly hason feküdt, hiszen csak így tudtak aludni.
Történetek
Szex sztorik, szüzesség elvesztése, történetek, vágyálmok!
Marcus: Anita tanulságos elbeszélése, SM történet
Forró nyári délután volt, kettő óra körül lehetett az idő. Valahol a vakáció közepe felé járhattam és rettenetesen unatkoztam. Egész tanévben erre a felhőtlen pihenésre vártam, most meg amikor elérkezett nem tudom élvezni. Barátnőim az ország különböző pontjain nyaraltak, vagy dolgoztak. Én meg itthon
főttem a saját levemben, 17 évesen, kalandokra kiéhezve. Az ablakhoz léptem, ahogyan a filmeken láttam. A főhős ilyenkor szokott valamit kitalálni. Valami olyat amivel egyedi lesz, amivel felhívja magára a figyelmet. Azonban akárhogyan bámultam kifelé nem jutott semmi az eszembe. Be kellett látnom, hogy nem vagyok Cindy Crawford. Nem beszélek nyelveket, nincsenek millióim, és ami a legszörnyűbb, még befolyásos barátok sem vesznek körül. Apám is meghalt jó tíz évvel ezelőtt. Csak magam vagyok és anyám, akire hol számíthatok, hol nem.
A következő másodpercben azonban átvillant valami az agyamon. Az előszobai egész alakos tükörhöz siettem és méregetni kezdtem magam. Szexis topot és shortot viseltem. A Combjaim, fenekem, melleim és azok végén az egy-egy borsószemre emlékeztető bimbóim csak úgy feszültek a ruhák alatt. Barna „sörényem” egyenesen vágott alkatomhoz. Olvastam valahol, hogy a nagy sztárok sok esetben a testükkel hívják fel magukra a figyelmet. – Miért ne használhatnám ki ezen lehetőséget, ha már másom nincs? – gondoltam
magamban. Laza mozdulattal megszabadultam a nadrágomtól, mely az előszoba túlsó sarkában landolt. Nyáron soha nem viseltem bugyit. Mondjuk melltartót sem, sőt ezekben a
forró hetekben meztelenül aludtam. Szerencsére anyám nem tudott az egészről semmit, mert biztosan irtózatos haragra gerjedt volna. Igaz a menstruáció alatt egy kicsit vissza kellet fognom magam, de azt a havi pár napot ki lehetett bírni. Szóval ott álltam egy szál felsőben a tükör előtt. Dús, barna szőrzetem, kemény fenekem valósággal kínálta magát. Végigfutott a hideg a hátamon ha arra gondoltam, hogy ezt valaha egy erős férfikéz fogja cirógatni. Szűz voltam még. Ugyanannyira vágyódtam a dologra, mint amennyire irtóztam tőle. Egy darabig nézegettem magam, majd bementem a nappaliba és elnyúltam az egyik fotelban. Jól esett meztelenkedni a nagy melegben. Alig telt bele öt perc felálltam, és ismét az ablakhoz léptem. Valami furcsa belső hang vezérelt bennem egy őrült gondolatot: menjek ki az erkélyre. Szégyenlős voltam és már attól elpirultam ha belegondoltam abba, hogy mi van akkor ha valaki meglát. Ennek ellenére mégis engedtem a csábításnak. Elhúztam a függönyt, kinyitottam az erkélyajtót, behunytam a szemem, vettem egy nagy levegőt, nyeltem egyet és kiléptem a „semmibe”. Úgy éreztem magam mint az a színésznő aki most lép fel életében először, aki most találja magát szemtől szembe a közönséggel, és aki saját magán kívül senkire sem támaszkodhat. Rajta áll vagy bukik, hogy a fellépése sikeres lesz-e vagy sem. Ki sem mertem nyitni a szemem. Szívem a torkomban dobogott, arcom lángolt. Jó ha öt másodpercet voltam kint, máris rohantam be mint akire gépfegyverrel lőnek. Meg sem álltam a fotelig. Mikor lerogytam, még mindig remegtem, ám ez amolyan kellemes remegés volt. Szégyelltem magam, ugyanakkor büszke is voltam „hőstettemre”. Életemben most fajtalankodtam először. Eddig anyámon és a nőgyógyászomon kívül senki előtt nem
vetkőztem le ennyire. Még a strandon is külön kabint béreltem, csakhogy ne kelljen igénybe vennem a közös női öltözőket. – Megláttak? Nem láttak? – fontolgattam magamban.
Mire ezeket végiggondoltam ismét megnyugodtam és elhatároztam, hogy még egyszer „fellépek”. Így is tettem. Kevésbé idegesen, de már nyitott szemmel álldogáltam odakint amikor az utca végén feltűnt három huligán. Cigaretta lógott a szájukban, zsebre dugott kézzel, hangosan vitatkoztak valamiről. – Itt az idő! – gondoltam. Tudtam lenne még lehetőségem bemenni, de mintha csak a földbe gyökerezett volna a lábam. Álltam deréktól lefelé meztelenül, szőrzetemen, combomon és fenekemen éreztem a lágy nyári szellő simogatását. A huligánok hamar az erkély alá értek, és ösztönszerűen az egyik felpillantott, majd oldalba bökte a barátját és hangosan elrikkantotta magát:
– Odanézz! Az erkélyen a kis kurva!
Mindhárman megálltak, majd füttykoncert következett.
– Mennyi a tarfia kislány? – próbálta a másik túlszárnyalni a társát.
Úgy tettem mintha észre sem vettem volna őket. Behunytam a szemem, sértődötten félrerántottam a fejem, sarkon fordultam és fenekem riszálásával bementem. Hallottam a hátam mögött gúnyos nevetésüket és a gusztustalan beszólásukat.
– Gratulálok! – dicsértem meg magam immáron törzshelyemen, a fotelban.
Első komoly bemutatkozásom ezzel sikert aratott. Mérlegeltem magamban, hogy mennyi előnye volt, de végül is abban állapodtam meg magammal, hogy az érzés kellemes. Végre észrevettek.
Aznap még kétszer vagy háromszor eljátszottam ezt, bár a hatás nem volt ennyire jó. Egyszer egy idősebb bácsi nézett meg, aztán egy siető üzletember. Akár éjszakáig is elálldogáltam volna az erkélyen amikor éreztem, hogy valaki figyel. Méghozzá nem az utcáról hanem hátulról szegeződik rám egy szúrós szempár. Sőt nem is egy, hanem kettő. Megfordultam és azt hittem elájulok: anyám állt mögöttem, kezében a shortommal. Mellette a szomszédasszony feszengett. Úgy látszik kellemetlenül érezte magát. Hát még én: azt hittem azonnal megnyílik alattam a föld és meghalok a szégyentől.
– Te meg mit keresel csupaszon az erkélyen? – vont kérdőre, miközben nadrágom undorodva eldobta.
– Én, én… – dadogtam, miközben kezeim automatikusan magam elé tettem.
– Fajtalankodtál! Nyilvánosan mutogattad magad mint egy kurva! – dörgött anyám hangja – Különben meg engedd le magad mellé a kezeid, ne most szégyenkezz!
Tetted volna akkor amikor kint ácsorogtál.
– Vajon honnan tudhatta meg? – gondoltam magamban, bár a nadrág az előszobában önmagáért beszélt.
A szomszédasszonyra pillantottam aki elnyúlt arccal csóválta a fejét a megrökönyödéstől és csak halkan ennyit mondott:
– Ciki.
Elpirultam.
– Na gyere csak ide – szólt anyám, miközben leült a kanapéra.
Három-négy évvel ezelőtt még kiadósan elfenekeltek ha rossz fát tettem a tűzre. Akkoriban ekképpen „édesgetett” magához. Azóta egyszer sem emeltek rám kezet, tehát reménykedtem benne, hogy koromra való tekintettel megúszom, továbbá abban is, hogy csak nem fognak egy idegen előtt megverni. Így hát engedelmeskedtem. Kár volt, ugyanis nem az történt amire számítottam. Anyám megragadta a karom, az ölébe fektetett, és szabadon levő kezem a hátamhoz szorította. Kiszolgáltatottan
és megszégyenítve éreztem magam.
– Ne! – nyüszítettem, reménykedvén, hogy ez csak figyelmeztetés.
De anyámat ez nem hatotta meg, akárcsak akkor sem amikor gyerekként könyörögtem egykoron. Tenyerét megfeszítette és hatalmasat csapott hátsóm jobb féltekére. Csak úgy csattant a csípős ütés. Fájdalmasan felnyögtem. A kéz megint zúgott és következett a bal féltek. Egykoron passzióból számoltam, hogy mennyit kapok. Általában harminc volt a maximum. Most is így tettem. Jobb féltek, bal féltek, eképpen záporoztak rám az ütések. Már azzal sem törődtem, hogy egy idegen előtt zajlik az egész esemény. A fájdalomra koncentráltam ami egyre jobban emelkedett bennem. Nem bírtam ki sírás nélkül. Pedig összeszorítottam a fogam és a szemem is lehunytam. Amikor injekciót kaptam abba a féltekbe ami most csak úgy csattogott, mindig így vészeltem át a fájdalmakat. Az orvos tanácsolta és bevált. Tudtam ha kiabálok, azzal csak feleslegesen pazarlom az energiámat. Amikor a kilencvenedik ütés is elcsattant felállhattam. Illetve csak megpróbáltam, ugyanis alig tudtam felegyenesedni mivel anyám kegyetlenül triplázott. Kezeimmel ösztönösen ülepemet tapogattam. Forró volt. Nagyon forró. Kissé a vitrin felé fordultam, és a tükrében láttam, hogy olyan vörös mint a paprika. Anyám is felállt. Nem mertem a szemébe nézni, a szomszédasszonyéba meg pláne. Arcon nedves volt az izgalom kiváltotta izzadságtól és könnytől.
– Nézz rám! – kiáltotta el magát.
Felemeltem a tekintetem. Alig láttam a könnyektől. Desszertként két akkora pofont kaptam, hogy majd ki esett a fogam.
– Remélem ebből tanultál – oktatott – Most pedig takarodj a szobádba! Reggelig látni sem akarlak.
Nadrágom felvettem a földről és szipogva mentem át a szobámba, miközben a hátam mögött hallottam amint anyám mindenféle rongy nőnek elhord a szomszédasszony előtt. Nem értettem mi lelte, soha nem kaptam ki ennyire, még gyerekként sem. Rossz volt belegondolni abba, hogy ezentúl ilyen lesz a neveltetésem. Magamra csuktam az ajtót és megpróbáltam felöltözni. Nehezen ment, ugyanis amikor a short anyaga érzékenyem popómhoz ért, felszisszentem. Ülni abszolút nem tudtam csak hasra feküdni. Gondolataim filmszerűen peregtek. Még egyszer átéltem magamban, hogy mi történt és még jobban restelltem magam. A tükörbe sem mertem volna nézni.
– Úgy kell neked Anita! Mint egy kurva: fajtalankodtál. Egy idegen előtt büntettek és ki tudja hányan hallották még ezt – szidtam magam, és bizony még kilencven ütést megérdemeltem volna, bár ez a helyzeten már nem változtatott.
Fél órán belül elnyomott a fáradság. Reggelig fel sem keltem. Másnap tíz óra körül ébredtem. A fürdőszobába mentem, ahol gátlásaimat legyőzvén belenéztem a tükörbe. Ocsmány látvány voltam. Megmosakodtam, megfésülködtem és ráültem a WC-re, hogy pisiljek egyet. Fenekem most is sajgott. Dolgom végeztével kitöröltem puncimat egy kis papírral, felálltam, felhúztam a nadrágot majd leengedtem a WC-t. Elhatároztam, hogy iszom egy kávét. A konyhába érve anyámat láttam. Meg is lepődtem egy pillanatra, de aztán rájöttem, hogy szombat van. Ma nem dolgozik. Szótlan volt és elém tett egy adag feketét. Tudta, hogy reggel mindig ide vezet az első utam. Miközben kortyolgattam a koffein tartalmú italt,
megszólalt:
– Tudod miért kaptál ki tegnap annyira?
– Nem – válaszoltam magam elé nézve, és valóban kíváncsi voltam. Anyám hátat fordított nekem, felhajtotta a szoknyáját, combtőig letolta a bugyiját és előrehajolt.
– Látod? – kérdezte.
Közelebb hajoltam és a jobb félteken felfedeztem két, pár napos tűszúrásnyomot egymás mellett.
– Injekció?
– Az – válaszolta egyhangúan – méghozzá az egyik legfájdalmasabb: kalciumos, szuszpenziós. Ráadásul egyszerre kettő is külön tűvel és fecskendővel.
– Csíp, éget és feszít – fejeztem ki együttérzésem, mivel én is kaptam egy
jópárszor ilyet méghozzá ugyanezen részre. Úgy látszik háziorvosunk igencsak szigorú ezen a téren.
– Ja – bólogatott anyám – nem elég, hogy az egész fenekem ki volt, még az utánam
következő beteg – egy idegen férfi – is végignézte.
Nagyot sóhajtottam és vele éreztem, bár magamban ekképp vélekedtem:
– Megérdemelted. Most legalább tudod milyen érzés megszégyenítve lenni.
– De nem ezért mutogatom magam – csattant fel anyám – miközben ugyanúgy világított a pucér feneke. Nézz meg jobban! Még közelebb hajoltam. Halvány csíkok „díszítették” a bőrét.
– A csíkok? – kérdeztem.
– Azok – válaszolta anyám, miközben felállt, bugyiját felhúzta és szoknyáját visszahajtotta, majd felém fordult – Tudod kislányom amikor ilyen idős lehettem mint te egyszer fogadásból nem vettem alsóneműt a szoknyám alá. Amint a falu főutcáján sétáltam a szél felfújta és ráadásul arra jött pár legény is. Gondolhatod, az egész falu rajtam nevetett, engem gúnyolt. Amikor apám megtudta a katonai nadrágszíjával keményen „megsimogatott”, majd kitagadott mint világ kurváját. Ha nincs a néhai apád most nem is tudom mi lenne velem. Ezért kaptál ki, hogy eszedbe ne jusson még egyszer ilyet tenni. Nem kívántam mutogatni magam, gondoltam a tett erősebb a szónál. Világos? – zárta szavait egy pattogós
kérdéssel.
– Világos – csókoltam homlokon amit szerintem a mai napig nem érdemelt meg, majd kikullogtam a konyhából.
Amint a szobámba értem megcsörrent a telefon. Az egyik legjobb barátnőm hívott és közölte, hogy pár napra hazajött. Hétfőn utazik is tovább. Randevút beszéltünk meg délutánra, mondván rengeteg mondanivalója van. Dőlt is belőle a szó. Sorolta a kalandokat, a flörtöket, én meg nyeltem a könnyeimet. Irigyeltem és nem értettem, hogy nekem miért nem jár egy falat a nagybetűs életből. Mikor végre volt annyi lelki erőm, hogy megszólaljak, elmeséltem neki a történteket.
– Ezért? – nevetett fel, hogy csak úgy remegett a melle – Akkor gyere, mutatok valamit.
Azzal egy park felé indultunk ahol leültünk az egyik padra.
– Látod ott szemben azt a nagy erkélyt? – kérdezte.
– Látom hát – feleltem.
– Akkor figyelj! – azzal elhallgatott és az órájára pillantott.
Három perc várakozás után egy szép testű, napbarnított, meztelen fiatalember lépett ki az erkélyre. Leterített egy pokrócot a földre és lefeküdt rá. Nagyon felizgultam, és szóhoz sem tudtam jutni. Hangosan felnevettem, miközben bimbóim megkeményedtek. Tudtam nem lett volna szabad, de az ösztönök erősebbek voltak az érzelmeimnél. Soha életemben nem láttam „élőben” meztelen férfit, kivéve a filmeket és újságokat.
– Bárcsak összehozna vele a sors! – estem az álmodozás csapdájába.
– Tetszik mi? – kérdezte a barátnőm, miközben végigmérte a pólómat – Látásból ismerem a fiút. Mindig pontosan délután három órakor jön ki napozni. Ha tehetem meglesem. Látod más is exhibicionista. Nem csak te.
– Ex… mi? – kérdeztem vissza bambán.
– Exhibicinista. Magamutogató. Ez nem szégyen. Van akinek az a „hobbija”, hogy nyilvánosan mutogatja magát. Az élet egyik színfoltja.
– Nem csukhatnak be érte? – kérdeztem ismét.
– Ugyan miért? Az erkély a lakásod tartozéka. Azt csinálsz rajta amit akarsz. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen okos barátnőm van. Annak viszont örültem, hogy mégiscsak jutott egy csipet a korábban áhított nagybetűs életből. Magamban el is átkoztam anyámat a tegnapi verésért. Határoztam: vérbeli exhibicionistává fejlődök.
Egy év elteltével, immáron 18 évesen, érettségivel a kezemben tudatosan vártam a nyarat. Egész évben szoláriumba jártam és szőrzetem igyekeztem finoman borotválni, vigyázva, hogy a szabályos háromszög ne veszítsen ékességéből. Nem érdekelt már a nyaralás, a barátnők. Egy dolog lebegett előttem: mutogatni magam. A bejárati ajtót gondosan bezártam és a kulcsot is benne hagytam, hogy anyám soha többet ne lephessen meg hátulról. Évakosztümben mutogattam magam, és odafigyeltem, hogy kinek. Csak ismeretlennek és csak férfinak. A korhatár 14 és 40 év között mozgott. Pontosan nem tudom, hogy hányan vettek észre, de sokan. Boldog voltam, hogy ilyen forgalmas helyre nyílik az erkélyünk. Az egyik alkalommal rendkívüli esemény történt: egy szakállas férfi szemtelen módon elkezdett fényképezni.
– A rendőrség! – villant át az agyamon, miközben őrült tempóban száguldottam a szobába.
Rettenetesen féltem, hogy megtudja anyám, engem meg lecsuknak hiszen már nagykorú vagyok. Ezenkívül barátnőmet is a pokolba kívántam. Három napig ki sem mertem mozdulni otthonról, de még az ablakhoz sem mentem. A negyediken azonban postám érkezett. Mohón téptem fel a feladó nélküli borítékot, hiszen eddig soha nem írt nekem senki.
– Vajon ki lehetett? Egy titkos rajongó? Netán egy újság? – elmosolyodtam ha arra gondoltam, hogy felfedeztek.
Csodák-csodája így is történt. A rólam készült fotók voltak benne. Gyorstüzelő fényképezőgéppel készülhettek, mert attól a perctől amikor észrevettem a fényképészt, addig a percig amíg be nem mentem, vaskos képsorozat készült. Az összes testrészem szerepelt rajta. Egy telefonszámos levél is volt mellékelve:
– Remélem nem ijesztettelek meg. Egy fotóművész szól hozzád aki szeretne rólad műtermi képeket csinálni.
Kicsit furcsának tartottam a rövid, ám tömör levelet és úgy éreztem magam mint egy call-girl. Furdalt a kíváncsiság, hogy ki lehet ez, és honnan tudta meg a nevem illetve a címem. Sokáig vajúdtam, féltem nem-e egy csapda. Végül is mivel tavaly óta erre vártam, belementem. A telefonhívást találkozó, majd próbasorozatok követték. Azóta öt év telt el.
Most 23 éves vagyok, és első osztályú fotómodell. Anyám csak annyit tud, hogy divatfotókat csinálok külföldre. A külföld stimmel, csak nem divat-, hanem aktképeket. Gyakran vállalok fenekeléses és exhibicionista felvételeket is. Valahogy ez előbbiek nem olyan fájdalmasak mint amilyen 17 éves koromban volt. Továbbra is anyámmal élek, továbbra is mutogatom magam az erkélyen. Különálló bankszámlát vezetek melyre tiszteletdíjamat kapom. Erről rajtam kívül senki nem tud, hiszen valamiből fedezni kell az igényeimet. Ami pedig haladás: még mindig szűz vagyok és keresem az igazit. Hátha a napozós fiúval összejövök.
Bloodgirl és szukája, SM történet
Este 11 -kor: ajtó nyílik és te állsz mögötte, szűk farmer és póló, kiemeli tested körvonalait. Gyönyörű vagy, mint mindig. Beengedlek és a nappaliba kísérlek, hellyel kínállak és eléd térdelek. Egy pillanatra megilletődsz, nem tudod mi célom van ezzel. Nagyon izgató a helyzet, tudom a kettőnk között lévő korkülönbség aggaszt vagy inkább izgat. Te 29 éves vagy én pedig csak 20. De mikor elkezdem kibontani a cipőfűződet már tudod mi következik és elveszik minden korkülönbség. Szótlan vagy, de én sem szólok. Csendben vetkőztetlek egészen meztelenre, majd felállok és a fotelhoz lépek. Te ülve maradsz és mikor meglátod kezemben a vaskos bőr -nyakörvet összerezzensz a félelemtől és a kéjtől, ami hamarosan érni fog. Nagyon izgató vagy, imádom a csodás tested. Nem egy szálkás top -modell alkat, hanem pont a zsánerem. Szép fenék és kedves arc.
Oda lépek hozzád és a nyakadra csatolom, majd lakattal lezárom és láncot fűzök rá, hogy levehetetlen pórázodként szolgálhasson.
Lerántalak a földre és te engedelmesen követsz, bár gyors neked a tempó és lebuksz a földre. A lánc végét a súlyos márvány -dohányzó asztal lábához erősítem egy újabb lakattal és felállok. A lánc nem engedi a fejedet az asztal lapjánál följebb, de nem is kell, hogy felemeld a fejed.
Az emeletre indulok és téged otthagylak kiszolgáltatva. Lassan öltözködöm még te erotikus jövőképek fantáziálásaiddal múlatod az időt.
Visszaérkezek hozzád. Kedvenc necc -tangámban és necc -melltartómban, kezemben a lovaglópálcámmal, másik kezemben egy piperetáskával. Belépek és melléd ülök a kanapéra kényelmesen.
Négykézláb kutyaként pitizni próbálsz, de a lánc túl rövid, arcodon rémület, de várod mi fog történni.
– Kérlek, könyörülj rajtam! Megteszem amit kérsz, a rendelkezésedre állok! – ezzel töröd meg a csendet és bár jól esik ahogy mondod a vékony gyámoltalan hangodon mégsem ezekre a szavakra vártam. De túlléptem rajtuk. A piperetáskából előveszem a körömlakkomat, fekete.
Mint aki nem is hallotta a szavaidat, eléd teszem a lakkot még a pálca az ölemben pihen.
Kutyaként viselkedsz, bár nem vártam el de tetszik. Kinyújtott nyelvvel lihegsz és ijedten nézel rám.
– Elfelejtettem kilakkozni a körmeimet neked. Remélem meg tudod oldani! – majd a díványról egy bőrszíjat veszek elő és a csuklóidat a hátad mögött egymáshoz rögzítem. Majd a lakk ecsetjét a szádba teszem.
Egész testedben remegsz és én ezt élvezem, tudod nem hibázhatsz, először vagyunk így együtt és nem akarsz rossz benyomást kelteni. A jobb lában nagyujján kezded, de rettenetesen remegsz, akár egy kocsonya.
– Nyugodj meg! – simítom végig a hátadat a pálcával. És te jobban érzed magad, kicsit elernyedsz a kéjtől, az izgalomtól és kiejted a szádból az ecsetet.
Azonnal csattan a pálca a hátadon hosszú vörösen izzó csíkot hagyva maga mögött. Felnyögsz, de azonnal mentegetőzöl is.
– Úrnőm, nagyságod bénulttá tesz, egy rettegő kis kamasszá változtattál ezért remegek ennyire. Szívesen felnyalom neked a földről is!
Mosolygok és te felengedsz, idegességedben össze -vissza beszélsz.
– Nem baj Viki! Ez az első estéd nálam, most még választhatsz! Megcsinálod rendesen a segítségem nélkül vagy megcsinálom magam, de utána leverem rajtad!
– Segíts nekem, mert félek, hogy nem sikerülne egyedül! Minden porcikámmal alárendelem magam akaratodnak, azt teszel cserébe velem, amit csak szeretnél! – nem hatsz meg és ezt te is érzed.
– Rendben van! Akkor egyedül kell kilakkozzam a körmeimet. Te addig néz a padlót! – Nem mersz rám nézni mintha az életed múlna rajta olyan meredten bámulod a padlót magad előtt, közben hallgatom a nehéz szuszogásod. Élvezem a feszültséged és lassan dolgozom, jó negyed óra is eltelik mire végzek. Majd befejezvén az orrod alá dugom őket. – Tetszenek? – kérdem mosollyal az arcomon.
– Ó, csodálatosak! Ez egy mestermű, Úrnőm!
– Akkor ne habozz! Imádd őket! – A szavaim hatására hipnotikus lázban támadod meg ismét a jobb lábamon a nagyujjam. Nyalod és szopod az ujjaim, megpróbálod egészen a szádba tömni a lábfejeimet, mindkettőt felváltva bőségesen összenyálazva.
Tudom, hogy szereted ha nyálazhatsz és magát a nyált is, igazi perverz nyál fetisiszta vagy. Egy perverz szuka, aki úgy nyal mint egy igaz dög. – Szopjad, nyaljad! – Vezényellek. A lábujjaim között nyalogatod a lábam és az ujjaimat szopizod, miközben tűröd a körömlakk kellemetlen ízét a szádban. Már levegőért kapkodsz a hisztérikus nyalakodásban. De pár perc után megunom.
– Elég! – és te azonnal abbahagyod.
Ártatlen kiscicaként tekintesz rám a kerek szemeiddel.
Ahogy felállok összerezdülsz, majd én a lábaimról a nyáladat az arcodba, homlokodra és a hajadba kenem. Majd megemelem a láncnál fogva a fejedet és a szemedbe nézek.
Te megijedsz, de már tudod mi készül, mert a törölgetés alatt is már gyűjtöttem a nyálamat, hogy csak neked adhassam. Dülledt szemeiddel zakatoló szívvel figyeled ahogy megjelenik az első nyálcsepp ajkaimon. Hatalmas nyálcsomót engedek lassan a homlokodra, ami azonnal folyik le az orrnyergedre és a szemeid alatt fut le az arcodon. Meg sem moccansz, behunyt szemmel várod a végét, mg a nyál el nem éri a melledet és rá nem csöppen. Leveszem a szemüveged és az asztalra teszem és a kezeidet is eloldozom. Majd a láncnál fogva húzni kezdelek a fürdő felé.
Te négykézláb vakon követsz. Egyrészt a nyáltól, másrészt pedig a szemüveged hiánya miatt. Engedelmesen követsz egészen a fürdőkádig, amibe némi nehézségek árán, de belemászatlak. A láncot pedig a zuhanyrózsát tartó csőhöz rögzítem.
Te megrántod a láncot, de nem látsz menekülést. Megrettensz, tudod ismét az történik, amit én akarok és egy nyögésnyi ellenvetésed sem lehet.
Kezembe veszem a zuhanyt és a leghidegebb vízzel fröcsköllek le.
Te felsikítasz a hirtelen hidegtől és védekezni próbálsz, de valahogy mindig eltalál a vízsugár. Sikoltozol, egyre csak sikoltozol.
– Kussolj és mosakodj te koszos kis szuka! – hallgattatom el.
Csukott szemmel válaszolsz:
– Értettem!!! Rám fér már! Annyira, de annyira mocskos voltam. – Erőlködsz hogy kimondhasd, közben párszor a szádba is fröcskölök, hogy mindenhol tiszta legyél.
– Kihez beszélsz? Mondd hogy kihez beszélsz!! Minden mondatodban amit hozzám intézel szerepeljen kihez beszélsz! – kezdek belelendülni és egyre jobban felfakadni az apróbb hibákon. – Értetted?
– Igen, igen értettem ó hatalmas Úrnőm! – mondod és én elzárom a vizet.
– Mindjárt más.
– Tálcán kínálom a testemet, tégy amit kívánsz! – fohászkodsz, de még nem tudod mire vállalkoztál.
– Meg is teszem ne fél! – válaszolom, amitől téged ismét félelem fog el és elkerekedik a szemed.
A szennyes -tartóból egy jó két méteres gumicsövet veszek elő és melléd lépek.
– Tudod ezt mire fogom használni? – kérdeztem csillogó szemekkel.
– Úrnőm, nem tudhatom mi jár a fejedben!
– Magázd az úrnődet, szuka! Nem vagy vele egy szinten, hogy tegezd. – förmedek rád és te amennyire csak lehet összehúzod magad.
– Igenis, nagyságos asszonyom! – és te már sejted mire készülök.
– Told ki a segged, hadd lássam! – te félénken lehajtod a fejed és kitolod a popsi, a két farpofád szétnyílik és szabaddá válik a lyukad. Közben a gumicső egyik végét a csapra helyezem a másikat pedig a fenekedhez illesztem. Megremegsz ahogy hozzád ér a cső. Én a kád szélén lévő síkosítóval bekenem a végét, majd egyetlen gyors mozdulattal feltolom a csövet egy jó 5 -10 centi mélyre. Összerándulsz a csőtől és reszketni kezdesz. – Dugtak már seggbe?
– Felséges Úrnőm, még sohasem! – válaszolod remegő hangon.
– Akkor ez merőben újszerű lesz! – és ezzel megnyitom a csapot, amiből langyos víz kezdd áramolni a seggedbe. – Szólj ha feszít, kicsim! – A víz lassan de biztosan tölti fel a beleidet, neked rettenetesen furcsa érzés és nem bírod abbahagyni a remegést, majd sikítva próbálsz menekülni:
– Feszííííít!!!
Én pár pillanatig még eresztem a vizet, majd elzárom a csapot. Te megkönnyebbülten sóhajtasz, de érzed ahogy a víz kezdd kitüremkedni, és csak a cső áll az útjában.
– Ott a WC a csap mellett! Ha kivettem a csövet bírd ki addig, hogy ne ereszd ki, majd beleüríthetsz. – közben eloldom a láncot a nyakadról.
– Ahogy parancsolod, Úrnőm! – majd én ezzel kihúzom a csövet. Te gyors, de óvatos mozdulatokkal, leírhatatlanul szép grimasszal az arcodon kászálódsz ki a kádból és görnyedten a WC -hez lépsz. Gyorsan ráhuppansz és megkönnyebbülten szalad ki belőled a sár.
– Jujj, jujj, jujj! – nyögöd közben és csukott szemmel próbálsz mindent kinyomni magadból. Én végig figyellek és bíztatlak.
– Nyomj ki mindent! – te összeszorított fogakkal erőlködő fúló hangon nyögdécselsz, majd lassan végzel. – Ügyes kislány! – te megszeppent és szégyenlős tekintettel nézel rám. – Na mássz vissza! – parancsolok rád, de te tétovázol.
– Fenséges Úrnőm, a fenekemet kitörölhetem engedélyeddel? – kérdezed halkan.
– Azért mássz vissza, hogy kimoshassam! – és ismét a zuhanyrózsát veszem a kezembe. Sietve mászol vissza, szinte belevágódsz a kádba. Felemelem a rózsát és gyorsan leöblítem a segged ismét hideg vízzel, majd felállok és egy törülközőt dobok a fejedre. – Szárítkozz meg és egy perc múlva várlak a nappaliban. – majd ezekkel a szavakkal kimegyek a szobából.
Te sietve törlöd magad és utánam sietsz. Én a kanapén ülök, te odaállsz elém, közvetlenül. A feneked és a tested itt -ott piros a hideg víztől, dideregsz és csillog a tested a vizesen maradt részeiden. Hajad kócosan omlik a szemeid elé. Bimbóid keményen merednek előre. Hátratett kezekkel elém állsz, de én rád förmedek:
– Földre, szuka! – és te azonnal lerogysz négykézlábra és a padlót kezded bámulni. Felemelem a fejed és ráteszem a szemüveged. – Így jobb? – kérdem kedvesen.
– Ó, drága Úrnőm, így sokkal jobb, jobban látom a földöntúli szépségét is! – ismét mosolygok, szeretem amikor bókolsz.
– Dőlj az asztalra! – utasítalak és te rögtön cselekszel. Fenekeddel felém fordulva ráfekszel a hideg márványra. Én föléd emelkedek és a bal lábammal a hátadra lépek, hogy mindenhol érintsed az asztalt. A melleid oldalt kibuggyannak a nyomástól. – Jó nagy segged van! Mondták már? – kérdem, miközben leveszem a lábam és a pálcáért nyúlok.
– Ó Úrnőm, mondták már sokan, szégyellem nagyon, hogy így kell a szeme elé kerüljek. – mentegetőzöl.
– Szerinted hány ütést bír ki teljes erőből? – kérdem, közben cirógatva a feneked a pálcával.
– Amennyit csak kell, Úrnőm! – válaszolod helyesen.
– Helyes! De mondj egy számot! – és a pálcát a két farpofád közé dugom, megnyomva a segglyukad. Te félénken cincogod a választ:
– Tizenöt… – Kicsit fontolgatom, majd megvonom a vállam.
– Legyen hát tizenöt! – majd a seggednek illesztem a pálcát, hogy mindkét almát érje a csapás. Láthatóan beleborzongsz, összeszorított fogakkal vársz. Finoman kezdem legyezgetni a feneked, még a farizmod el nem ernyed. Majd abban a pillanatban teljes erőből rácsapok a seggedre. Te sikoltva ugrassz meg, de az asztalt nem tudod elmozdítani. Vékony hangon artikulálatlanul üvöltesz, miközben alig fogod fel, hogy újabb ütések érkeznek, cseppet sem visszafogott erővel.
Fájdalmasan nyögsz, az asztalba kapaszkodsz és vergődsz még el nem jutunk a tizenötig. Nem hagyod még abba a remegést. Csípő, égető, zsibbadó fájdalomba megy át az éles kín. Elterülsz az asztalon, sziszegve és lihegsz.
– Tudod miért kaptad? – Igen, nagyságos Úrnőm! – válaszolod fekve, elgyötört hangon.
– Éspedig?
– Azért, mert még arra sem voltam képes, hogy lelakkozzam a körmeit a meseszép lábán. Megérdemeltem! – szinte köpöd a szavakat.
– Úgy van! És örülj, hogy ennyivel megúsztad. Bár 10 -be is belementem volna, hisz csak annyi körmöt nem csináltál meg, de örülök, hogy nem mondtál olyan keveset.
– Ó köszönöm a jólelkűségét, Úrnőm! – büszke mosoly fut át az arcomon. A nyakörvnél fogvas felhúzlak, leülök és a fejedet az ölembe húzom. Felfekszel a kanapéra mellém, hanyatt és a fejed az ölembe rakod.
– Nem hasogat a hátsód? – kérdem kicsit meglepődve, hogy a hátadra feküdtél.
– Igen Úrnőm, de megérdemlem, bűnhődnöm kell!
– Rendben van, maradj csak így, de a büntetés az én dolgom! – majd a borotvált puncidhoz illesztem a pálcát és a nagy ajkaid közé túrok vele, finoman simogatom a csiklód. – Tedd szét a lábad! – és te amennyire csak bírod szétdobod a csülkeid. – Mikor basztak meg utoljára? – kérdem a puncidat matatva.
– Jelentem Úrnőm, nagyon -nagyon rég!
– Körül -belül? – most a szemeidbe nézek.
– Talán két hete is van.
– Milyen pózban? – érdeklődöm tovább.
– Kutyás pózban, vadul.
– Helyes!
– Közben végig nyüszítettem.
– Egy ilyen helyes szukát csak is így illek megbaszni.
– Ezt nem tagadhatom, Úrnőm. – majd én finoman a csiklódra csapok. Te felszisszensz.
– Kelj fel! – utasítalak. Kicsit görnyedten, de felállsz, közvetlen előttem, túlságosan is közel. Én erre azonnal a bal melledre csapok a pálcával és hátrébb tollak. – Hátrébb! – Te nyögve engedelmeskedsz. – Hiányzik, hogy megbasszanak?
– Ó Úrnőm, az Ön tiszteletére kínoztam magam a szexmentességgel! – válaszolod, helytelenül.
– Nem ez volt a kérdés!
– Nem hiányzik! – a kanapé párnája mögül egy 30 centis fekete műfarkat veszek elő és eléd ejtem a földre.
– Pedig én látni akarom! – felnézek a szemeidbe és figyellek. Te végig méred a hatalmas eszközt, majd sírásra görbült szájjal válaszolsz.
– Ahogy parancsolja Úrnőm! – én mosolyogva kényelembe helyezem magam és hátra dőlök. Tétovázva veszed fel a lőcsöt és kérdőn nézel rám.
– Mi van? Nem láttál még faszt?
– De igen, Úrnőm!
– Akkor dugd a pinádba és mutasd meg, hogyan járatják benned! – erre a hegyével a puncid bejáratához illeszted a szert és pofátlanul finoman kezded benyomni, majd ki is húzod, úgy teszel, mintha basznád magad, te végtelenül szerényen. Én ezt hamar megunom.
– Dőlj az asztalra, te szemtelen büdös picsa! – fakadok ki rád.
– Igenis! – válaszolod és rögtön felveszed a korábbi, fenyítésnél használt pózt. Kezedben tartod a brokit, amit én gyorsak kikapok onnan és a puncid bejáratának nyomom. Te végtelenül kéjesen, de halkan nyögsz fel ekkor, tudom, hogy csak erre vártál!
– Mivel nem tudod megmutatni hogy hogyan basztak meg, ezért nekem kell megmutatni, hogy hogyan kellene! – és én határozott mozdulattal erőltetni kezdem a pinádba a faszt. A puncid és a farod ösztönösen megfeszül, ami nem engedi a további nyomást. Mire én a pálcával nagyot csapok a hátadra. – Ne nehezítsd meg a dolgomat, szuka!
– Minden… ahh mozdulatommal… ííí a segítségedre leszek, Úrnőm! – nyögöd megszakításokkal a fájdalom hangjain és a kínok kéjes gyönyörével. Engeded a faszt, ami gond nélkül halad tovább és majdnem tövig beléd hatol. – Ahhh…. – hörgöl fájdalmasan egyre nagyobbra tátott szájjal. Mikor beér a méhszájadig, kihúzom a makkig, majd rögtön visszatolom. Te a karjaiddal az asztalt vered, az ujjaidat harapod és tovább hörögve nyögsz, már -már nem is emberi hangon. A hajdba kapok és hátrafelé rántom, te megugranál, de tartalak. – Isteneem! – kiáltod. Érezhetően fáj, de nem hagyom abba. Mi több, tovább szaporázom a tempót és irdatlan sebességgel kezdelek köpülni. Minden tömködésre belódul a tested és csak sikongatsz egyre, a tömködéseknél hallhatóan hangosabban. Pár percig csinálom, majd mikor tövig van egyszer csak megállok. Te az ujjaidat szopod és harapod kínodban.
– Kezeket hátra! Kinyújtott ujjakkal! – parancsolok és te azonnal engedelmeskedsz. Feszesen kitartod a két tenyeredet és én rögtön rácsapok a pálcával. Te az arcodhoz kapod a kezeidet és fájdalmasan kiáltasz, ami rögtön furcsa nyögésbe megy át, ahogy egy mozdulattal kirántom a faszt a pinádból és a földre dobom.
– Így szoktak megbaszni? – kérdem emelt hangon.
– Iiigen így, drága Úrnőm! – két újabb, de kevésbé kemény ütést mérek a seggedre, ami már vörösen izzik és jó pár hurka ékeskedik rajta.
– Akkor miért nem tudtad ezt csinálni? – kérdem és te azonnal válaszolsz:
– Mert egy eltaposni való, gyenge akaratú pondró vagyok!
– Folytasd! Mi vagy?! – bíztatlak.
– Nem érdemlem meg, hogy kínozhass, egy utolsó bárcás, szánalomra méltó ribanc, kéjelgő szajha, aki mindig csak a dugást keresi, de amikor igazán megmutatják, akkor viszont szenved! Az alattvalód vagyok! Szenvedek érted, rajongásom határtalan! – én felnevetek halkan ahogy önmagad alázod.
– Csókold meg a lábamat, hogy foglalkozom egy ilyen féreggel! – és kiteszem eléd.
– Lekászálódsz az asztalról és kéjes hosszú, meleg és nyálas csókot illesztesz oldalt a vádlimra és érzem a rajongásodat. Felhúzom a fejed és gyorsan a szádra köpök. Te meglepetten behunyod a szemed és nem mersz megmozdulni. Én pedig kiviharzok a szobából. Várakozol idegesen és feszülten. Majd hallod a lépcsőn felfelé haladó lépteimet. Miközben a sűrű nedű csak úgy csorog le a melleidre. Majd a hangomat is hallod:
– Gyere! – te gyorsan felállsz és borsódzó háttal tipegsz utánam, de amikor a lépcsőhöz érsz ismét én szólok. – De úgy mint egy jó szuka! – és te azonnal térdre rogysz és négykézláb mászol fel, nyelvedet kiöltve, lihegve a lépcsőn. Majd a tetejére érve, szemben a szobámban látsz ahogy az ágyon ülve várok rád. Te lassan odaérsz a küszöbhöz és megállsz.
– Okos kis ribanc! – te erőltetett mosolyt csalsz az arcodra. – Bejöhetsz! De csókold meg a küszöböt! Úrnőd szobájába léphetsz. – Nehezen hajolsz le, de szinte a szádba akarod venni a küszöböt, szenvedélyesen csókolod mag, felegyenesedsz és így szólsz:
– A lábad nyomába sem érek, amit a küszöbön hagytál! – én láthatóan élvezem a helyzetet és széles mosollyal várom, hogy végre belépj. Te felállsz és nagyon közel jössz, szinte ismét túl közel és ez haragra gerjeszt.
– Földre! – üvöltök rád és te azonnal a földre rogysz, térdre, a sarkaidon ülsz és a lábaimat nézed – A te helyed lent van! ezt jegyezd meg! A pondrók a földön csúsznak és csak engedéllyel kelnek fel!
– Értettem Úrnő! – suttogod az orrod alatt.
– Nem hallom!
– Értettem úrnőm! – kiáltod, mint egy kamasz és cserébe hatalmas pofon csattan az arcodon.
– Nem a földszintről beszélek hozzád! – förmedek ismét rád. Könnyek szöknek a szemedbe és lassan fordítod vissza az arcodat. Majd rám nézel és parancsra vársz könnyes szomorú szemekkel. – Tanulj rendet, megértetted? – folytatom anyáskodó, meleg hangon és végigsimítom a pofon helyét.
– Igenis Úrnőm, köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám! – letörlöm a könnyeidet és folytatom.
– Remélem tudod, hogy a büntetéseknek célja van!
– Tisztában vagyok vele, Úrnőm! – válaszolod illemtudó hangon.
– Tudod is hogy mi ez a cél? – kérdem mélyen a szemedbe nézve.
– Az alázat megtanulása, az engedelmesség és az idomítás! – válaszolod, kicsit összeszedetlenül.
– Többek közt! – egészítem ki – És hogy megváltozzon az a kép amit magadról kellett mondanod! Szeretnél rendes szuka lenni?
– Ó Úrnőm, most világosodtam meg, hogy mennyire jó vagy hozzám! Tiszta szívemből szeretnék megváltozni! – arcodon boldogság robog keresztül.
– Helyes! – te lágyan mosolyogsz, mintha minden kínt elfeledtél volna. – Kinek a szukája akarsz lenni?
– Egy életre az öné úrnőm, amiért ilyen jó volt hozzám, hogy megvilágosított! Érted való rajongásomat még a kínok sem törték meg! – válaszolod, szinte büszkén.
– Remek! – mosolyodok el ismét. Majd felállok. – Feküdj hanyatt! – és felkapok egy jelölő -hennát, amit a tetoválók szoktak használni. Te hassal lefekszel a földre, széttárt karokkal és széttett lábakkal. Én meglepődöm a félreértésen, de kijavítalak. – Hanyatt! – szinte betűzöm neked. Te hihetetlenül gyorsan fordulsz át zavarodban. Mosolygok, majd végig mustrállak, majd föléd térdelek és a szemérem dombodra kezdek írni. Kicsit csiklandoz, de nyugton maradsz. – Most már nem felejted el, hogy ki vagy és, hogy kié!
A puncid fölött a: „Viktória Szuka” felirat volt látható, alatta pedig, hogy: „Bloodgirl Tulajdona”.
– Ígérem sosem feledem! – válaszolod boldogan.
– Sajnos ez nem tetoválás és pár nap múlva le fog kopni.
– Milyen kár… – szomorodsz el őszintén és sóhajtasz. Leveszem a bugyimat és ledobom a tollat, majd a csillogó, teljesen átázott illatozó bugyit a szád elé tartom! Te mélyet szippantasz belőle.
– Nyisd ki a szád! – utasítalak és te azonnal a lehető legnagyobbra tátod. Belerakom a bugyit, úgy hogy ne lógjon ki, majd ismét szólok: – Csukd be! – nem tetszik a bugyim a szádban, mintha ki akarnád köpni. Ezért gyorsan a szekrényemről ragasztó szalagot veszek elő és letapasztom egy csíkkal, hogy véletlenül se köphesd ki. Majd egy újabb csíkkal lefedem a puncidat, a felirat alatt kezdve a segglyukad előtt befejezve, szorosan tapad rád, az izzadtságod ellenére is.
– Hogy tetszik? – kérdem mosolyogva. Te a bugyitól fojtott hangon nyögdécselsz és szuszogsz halkan, majd bólogatsz más lehetőséget nem látva. Egy hosszú csókot nyomok a szádon lévő szalagra, majd utasítalak: – Feküdj hasra! – utasítalak ismét, lágy hangon. Te félénken és komótosan fordulsz meg. Simogatni kezdem a feneked és a hajadat, te pedig mosolyogsz a szalag mögött. Bal kézzel megragadom a hajadat és kicsit erősebben hátrahúzom, ahogy a hátadra ülök. Majd te érzed a meleg puncim és a nedvességét a feneked fölött. Egy perc néma csönd és motoszkálás. Egyre szaporábban kezdem venni a levegőt és erősebben húzni a hajad. Lassan pedig te is rájössz, hogy maszturbálok a hátadon ülve. Te amint ezt felismered finoman mozogni kezdesz, próbálod felvenni a ritmusomat. – Imádlak! – nyögöm és élvezettel lélegzem egyre mélyebbeket, nyelek nagyokat és kéjesen nyögdécselek tovább. Pár perc, nem kell sok és elélvezek, majd ismét és elernyedten rogyok melléd és fekszem le. Te a szemembe nézel a szalag mögül és én mosolygok. Te kérdőn várakozol, miközben én pihegek a hatalmas orgazmusom után. Majd magamhoz húzlak és szorosan átölellek. Beléd csimpaszkodom és ki akarom szorítani belőled a szuszt úgy árad belőlem a szeretet. Te bátortalanul ölelsz vissza, alázatosan és mély szeretettel. Majd elengedlek és letépem a szádról a szalagot és kiveszem a bugyimat.
Te sikoltanál, ha nem lenne a bugyi a szádban még a tépéskor. Te összezárod az ajkaidat és nyalogatod a kipirosodott szád szélét.
– Élvezted Viki? – kérdem kedvesen, a hajadat simogatva.
– Úrnőm, bármit teszel velem megváltás számomra! Minden percét élveztem! – de érezhetően a „minden perc” -et zavartan mondod.
– Imádtam, hogy egy ilyen érett nőt is a magamévá tehettem!
– Köszönök mindent! Köszönöm, hogy a szolgálatodba állhattam, megtanultam a leckét! Sokat tanultam Öntől!
– Örülök! Boldoggá tettél!
– Ennek pedig én örülök úrnőm, mint eddig semmi másnak! – mosolyogsz, őszintét és derülten, tudva, hogy túl vagy rajta. Én felkelek és téged is felsegítelek. Majd az ajtó felé mutatok és így szólok:
– Lefürödhetsz a fönti zuhanyzóban, utána öltözz és lódulj! – mondom ismét kemény hangon.
– Köszönöm, hogy megosztja velem a fürdőhelyiségeit is! – Bátortalanul botorkálsz ki a szobámból, én pedig amint kiértél kulcsra zárom mögötted a szobám ajtaját.
Te belépsz a fürdőbe és gyorsan lemosakszol. Fájdalommal ugyan de a puncidról is letéped a szalagot. Majd lesietsz felöltözöl és kilépsz az ajtón. Az órádra pillantasz. Lassan 3 óra.
Szextörténet: Nyitott házasságban
Feleségemmel úgymond nyitott házasságban élünk. Gyermekünk még nincs és ameddig kettesben vagyunk, szeretnénk minél jobban kiélvezni az életet. A nyitott házasság számunkra nem azt jelenti, hogy külön utakat járunk, hanem inkább másokat is próbálunk beszervezni erotikus játékainkba. Jelenleg is tart gyümölcsöző kapcsolatunk egy közelben lakó korunkbeli házaspárral. Egy társasutazáson ismertük meg őket. Fogalmunk sem volt róla, hogy két-három saroknyira laknak tőlünk. Az üdülés alatt nem alakult ki semmiféle szexuális kapcsolat közöttünk. Egyszerűen jóléreztük együtt magunkat. Sokat beszélgettünk, szórakoztunk, de szó sem esett a testiségről. Megfogadtuk, hogy tartjuk a kapcsolatot hazatértünk után is. Így is lett. Eljárogattunk szórakozni, vacsorázni. Egyre jobban összeismerkedtünk. Rájöttünk, hogy nagyon is sok a közös bennünk és lassan-lassan a szex is terítékre került. Eleinte egymás előtt szeretkeztünk, ami mondhatom, sokkal izgalmasabbá tette együttléteinket. Majd megtörtént a párcsere is. Mostanra eléggé összeszokott négyesfogatot alkotunk. Nem is terveztük mások beavatását kis körünkbe. Sok dolgot együtt éltünk át először, illetve sok élményt csak együtt tudunk átélni. Innen indul rövid kis történetünk.
Nem tartom magam gátlásosnak, sem szégyenlősnek, de korábban még nem vitt be a lélek szexshopba. Pornófilmet is csak bátorító konyak után szoktam kikölcsönözni, de ilyen bolt előtt minden bátorságom és magabiztosságom elhagy. A feleségem szülinapjára pedig ígértem valami pajzán eszközt, de akkor nem is gondoltam, milyen nehezen tudom majd kivitelezni a dolgot. Csak álltam a szexbolt előtt, jobban mondva a harmadik kirakatnyira onnan és vártam, hogy visszaszálljon belém a lélek. Már közeledett a zárás és én még mindig kint voltam. Vettem egy nagy levegőt és lassú léptekkel odasétáltam az ajtóig majd hirtelen benyitottam. Nem történt semmi olyasmi, amitől korábban tartottam. Egy fiatal hölgy volt az eladó, aki azonnal nagyon udvariasan megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Hebegtem, de végül kinyögtem, hogy a műkukik érdekelnének. Amikor megkérdezte, hogy saját részemre veszem-e, azt hittem kandikameráznak, de nem. Ránéztem és teljesen komolynak tűnt. Mondtam, hogy a feleségemet szeretném meglepni vele. Végigmutogatta a kínálatot, végül nagy dilemma után egy 40 centis duplavégű szerszámnál maradtam. Picit vastagabb volt az enyémnél és hasonlított az igazira. Szépen becsomagoltattam és alig vártam, hogy átadhassam kedvesemnek Anikónak. Szinte futva tettem meg az utat a metrótól hazáig. Majdnem megfeledkeztem a virágról. Végül minden együtt volt. Becsengettem.
Anikó sütött főzött otthon, mivel estére vendégeket vártunk. Ugye mondanom se kell, hogy kiket. Megcsókoltam és fülig érő szájjal adtam át szerzeményemet. Ő izgatottan bontogatta, majd meglepetten nézett rám. Nem gondolta volna, hogy valóban megveszem. Égtem a vágytól, hogy kipróbálhassuk. Ölembe kaptam hát asszonykámat és irány a hálószoba. Remegő kézzel próbáltam megszabadítani, amúgy sem túl sok ruhájától. A nagy igyekezetben a kis sütő-főző köténykéjét összecsombékoltam. Az nem is jött le, de nem is bántam, mert azon kívül minden ruhája a földre csúszott. Sőt, még izgató is volt rajta az a kis fehér ruhadarab, ami inkább kívánatosabbá tette csinos testét, mintsem eltakart volna belőle fontos részleteket.
Hanyatt fektettem Anikót és melleit a kötény pántjai mellett kiszabadítottam és élvezettel láttam hozzá a már meredt bimbók kényeztetéséhez. Egyik kezemmel bűvészi ügyességgel a feneke alá nyúltam és a punciját kezdtem simogatni, ellenőrizve, hogy mikor lesz már elég nedves. Nem akartam ajtóstól rontani a házba, de nem sok időnk volt míg a vendégeink megérkeznek. Nem is kellett sokat dolgoznom, mert a heves lerohanásom meghozta az eredményét. Ha pinácskájának lucskossága nem is árulta volna el, mennyire izgatott a drágám, akkor is meghallottam volna egyre zihálóbb lélegzetvételeiből és apróbb nyögéseiből. Egy ujjal már a csiklóját izgattam, ami keményen ágaskodott ki rejtekéből. Elérkezettnek láttam a pillanatot ajándékom felavatására.
Elővettem hát a műkukit. Anikó játékosan bekapta az egyik végét, szopást imitálva. Alig fért el a szájában a makk. Elég termetes jószág volt, a boltban nem tűnt ekkorának. Én bekaptam a másik végét, amin jót nevettünk mindketten. Majd megfogtam „segítőtársamat” és kedvesem puncijához közeledtem. Nem tudtam megállni, hogy ne nyaljak bele mélyen a vágatba, mert annyira imádom a szépen nyírt cuncusát. A nedvei már szüntelenül áramlottak, így mikor odaérintettem a kukit, hamar síkos lett a vége.
Köröztem a puncijánál, de nem akartam elsietni. Anikó a csípőjét megemelve próbált volna rácsúszni, de én még nem akartam. Inkább végigsimogattam az egész kukit a pinusán, egyre jobban benedvezve az oldalát is. Már a popsinyílásáig folytak nedvei, így oda is lecsúsztattam a kukit. Sohasem próbáltuk még az anális szexet, nem is forszíroztam, mert Anikó idegenkedett tőle. Most is rándult egyet, mikor odaértem, de inkább a meglepetéstől, mint attól, hogy kellemetlen lett volna. Ekkor elérkezettnek láttam az időt, hogy megnézzem befér-e a nagy műdorong. Kedvesem lucskos puncijához érintettem a makkot és óvatosan nyomtam előre. Lélegzete szaggatott lett és kicsiket sikkantott is, de lassan haladt befelé a játékszer. Amikor a makk eltűnt Anikóban, kicsit megálltam. Ő remegett a kéjtől és amolyan „abba ne hagyd!” pillantást vetett rám. Aprókat mozgatva haladtam befelé, amikor sistergést hallottunk a konyha felől. A feleségem kicsit megrándult, amikor eljutott tudatáig a felismerés, hogy félbehagyta a sütést és már ki tudja mióta és mi történik a konyhában. Próbált felkelni, de a méretes dorong nem engedte. Kelletlenül kihúztam belőle a műkukit és hagytam felkelni. Egy csókot nyomott az arcomra és mondta, hogy itt folytatjuk. Én már nem nagyon bíztam a dologban.
Nemsokára visszatért a konyhából, de gondterhelt arca elárulta, hogy nem az előbb félbehagyott ügyünk miatt érkezett vissza.
– Elromlott a sütő – mondta kissé ingerült hangon.
Tudtam, hogy nem rám mérges, de akkor is le voltam lombozva. Sajnos ilyen szerelések szempontjából nem vagyok az az „igazi férfi” típus. Sohasem érdekeltek igazán a hasonló szerelvények és például az autók sem. Hirtelen eszembe jutott a szomszédunk, aki segített már egy pár dologban, hátha ő ért a gáztűzhelyekhez is. Felhívtam, hogy lenne-e olyan kedves megnézni. Nemsokára csengetett is.
Ahogy beengedtem, nem értettem, miért bámulja annyira Anikót. Szerintem a kedvesem is elég későn kapcsolt, mert én is akkor döbbentem rá, hogy továbbra is csak a semmit nem takaró kötény van rajta. Kissé szégyenkező arccal elment magára kapni valamit. A szomszédunk, Józsi egy tapasztalt 45 év körüli férfi, így nemsokára rá is jött, az volt a gond, hogy kifutott a tepsiből az éppen sülő étel szaftja és az folyt bele a fúvókába. Azt mondta, hogy várni kell amíg lehűl, mert akkor tudja majd kitisztítani.
Közben befutottak vendégeink is, a közös nyaraláson megismert Attila és neje, Dóra. Először meg voltak lepődve, hogy kettő helyett hárman vagyunk, de hamar átlátták a helyzetet. Leültettük őket és Anikó inni hozott mindnyájunknak. Józsi is szívesen fogadta az italt. A feleségem bevezette vendégeinket a nappaliba. Én inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból Józsival maradtam a konyhában. A fúvóka lehűlt, Józsi elkezdte a kipucolását egy drótkefével. Közben érdeklődő arccal figyeltem, ő pedig szakértő módon magyarázta a gáztűzhely működését. Ekkor kissé meg is feledkeztem vendégeinkről. Mikor újra égett a tűzhely, gondoltam szólok Anikónak, hogy folytathatja a félbehagyott sütést. Az első szólításomra nem jött válasz, a másodikra se. Nem szeretek ordítozni a lakásban, ezért inkább utánanéztem, miért is nem hallja a feleségem, hogy hívom.
Bementem a nappaliba, de egy teremtett lelket nem találtam ott. Az üres poharaik az asztalon, de ők sehol. Nem túl nagy a lakásunk, ezért sok gondolkodást nem igényelt, merre lehetnek. Benyitottam a hálószobába és egy gyönyörű kép fogadott. Attila a műkukival kényeztette a két lányt. A lábaim között azonnal élet jelentkezett, de próbáltam visszafogni magam, mert nem feledkeztem meg Józsiról, akit a konyhában hagytam. Szóltam Anikónak, hogy kész a tűzhely. Ő egy bosszús, de játékos pillantás kíséretében feltápászkodott. Ekkor láttam, hogy átnéz a vállam fölött. Megfordultam, és észrevettem, hogy Józsi az előszobából figyel minket. Rögtön eszembe ötlött, hogy vajon mit láthatott abból, amit én is láttam az előbb. Zavartan visszamentem a konyhába, ahová kis ruhaigazgatás után Anikó is követett. Ő is megkapta az instrukciókat Józsitól, hogy ezentúl hogyan tegye be a tepsit. Közben szomszédunkat kínálni se nagyon kellett az italból, töltött magának.
A sütésből nem sok volt hátra, így pár percen belül finom illatok terjengtek a konyha felől. Anikó, szerintem csak udvariasságból megkérdezte Józsit, hogy van-e kedve velünk vacsorázni. Gondolom a válasz után azonnal meg is bánta, hogy ilyen jólnevelten viselkedett. Józsi szívest örömest igent mondott. Megterítettünk hát öt személyre és asztalhoz hívtuk vendégeinket is.
Lehet, hogy az ital okozta, de az asztalnál szinte végig Józsi beszélt. Rengeteg disznó viccet sütött el, amivel én úgy éreztem, hogy az előbb látottakra próbál utalni. Dícsérte a lányokat, hogy milyen szépek és csinosak, és bárcsak fiatalabb lenne pár évvel. Ekkor a kissé becsípett Dóra megjegyezte, hogy nem olyan öreg ő még, hogy ilyeneket mondjon. Erre a kedves megjegyzésre hálából Józsi végigsimította Dóra combját. Dóra kissé zavartan mosolygott, de nem szólt semmit. Kissé már bántam, hogy áthívtam, de mit tehettem volna?
Minél többet ivott, annál közelebb húzódott Dórához. Nemsokára észrevettem, amit rajtam kívül más nem láthatott, hogy Józsi keze Attila feleségének combját simogatja, és már egy pillanatra se veszi el onnan. Dóra eleinte idegesen pislogott körbe, de amint látta, hogy senki nem figyeli, hagyta neki, hagy csináljon amit akar. A beszélgetés evés után is folytatódott. Szerintem már mindenki Józsi távozására várt, de ő még csak egy fél mozdulatot sem tett az ajtó felé. Sőt, egyre feljebb haladt Dóra combján és már az amúgy se hosszú ruháját is felhajtotta egy kicsit. A combja belső részén nyugtatta a kezét, majd a bugyi felé közelített. Ekkor szántam el magam, hogy beinvitálom a társaságot a nappaliba. Mondanom sem kell, hogy Józsi úgy jött, mint akinek kötelező. Befelé jövet mind Anikó, mind Dóra fenekére rápaskolt egy kicsit.
Egyre szemtelenebbül célozgatott a hálószobában történtekre, de mivel mindannyiunk elengedte a füle mellett, abbahagyta a dolgot. Egyszer csak gondolt egyet és elköszönt tőlünk. Fellélegeztem. Azt mondta, ne kísérjük ki, hát nem kísértük.
Ekkor végre a tárgyra térhettünk.
– Láttam, hogy megmutattad nekik az ajándékodat. – kezdtem.
– Igen, már alig várom, hogy folytassuk, mert az nem járja, hogy az ember lányát saját szülinapján kétszer is félbeszakítsák! – mondta Anikó tréfásan, és azzal az egyik válláról hagyta lecsúszni a ruhája pántját.
Mögé álltam és simogatni kezdtem meztelen vállát, minden mozdulatomnál kicsivel lejjebb húzva a ruhát. Nemsokára már egyik mellét is kiszabadítottam és azt markolásztam nagy élvezettel. Attila elkezdte ugyanezt Dórával. Mindnyájan izgalomban voltunk, lehet, hogy a várakozás miatt is, vagy a helyzet hozta, de nem is törődtünk a külvilággal. Figyeltük egymást, ami csak fokozta az izgalmakat. Mintha tükör előtt álltunk volna, úgy nézhettünk ki. Amit egyikünk csinált a feleségével, azt csinálta a másikunk is. A lányok arca sugárzott a boldogságtól. Kisvártatva mindketten meztelenül álltak előttünk, a mi nadrágjainkban pedig egyre jobban feszült az izgalom.
Anikó hátranyúlt és megmarkolta a farkam, majd minden átmenet nélkül megfordult és térdre ereszkedve szabadította ki a sliccemből. Amikor ott meredezett előtte a szerszámom, hátra nézett Dórára, hogy tartja-e vele a lépést. Tartotta, kezében pedig Attila dorongja lüktetett. Mindketten szopni kezdték az előttük álló faszokat. Már nagyon vártam azt a nedves forró érzést, amit feleségem szájában éreztem. Ütemesen mozogtam, löktem a szájába magam. Ha sokáig így folytatódik, gyorsan a végére értem volna, de nem akartam még. Felhúztam magamhoz Anikót és megcsókoltam. Aztán ölben vittem a hálószobába. Utánunk jött Dóra és Attila is. Az ágyon még ott hevert a műkuki. Kezembe vettem és a sajátom mellé tettem, úgy fogva, mintha megnyúlt volna az enyém. Anikó hanyatt dobta magát és akkorára terpesztette combjait, mint még soha. Puncija nedvesen csillogott, nem is volt szükség síkosításra. Letettem a műfaszt az ágyra és óvatosan a sajátomat nyomtam tövig a puncijába. Nagy sóhajjal fogadott magába, majd még néhányszor mélyen belemerültem. Azzal kihúztam a farkam Anikóból és újra kézbe vettem a műfütyit. Attiláékra pillantva láttuk, hogy nagy 69-ben vannak elfoglalva. Amint észrevették, hogy nézzük őket, abbahagyták. Nem mintha zavarban lettek volna, de tudták ők is, hogy ma valami előnyt élvez. És ez a valami Anikó ajándéka volt.
A műfasz egyik végét könnyedén becsúsztattam a feleségem puncijába. Ekkor Dóra is közelebb feküdt, így a másik vége az övébe került. Próbáltam ide-oda húzgálni, de nem volt az igazi. Ekkor bekövetkezett, amire egyikünk sem számított. Az ajtóból belépett Józsi, kezében a farkával, amelyen látszott, hogy nem most vette elő.
– Majd én megmutatom, hogy is kéne ezt – mondta borízű hangon.
Mindnyájan megrettentünk kissé. Visszajött? Vagy el sem ment? Mostmár mindegy, mert itt van. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért feleségemre bíztam, hogy mit is teszünk. Józsi semmit sem vett észre pillanatnyi dilemmámból, hanem Dórát térdre segítette, majd Anikóval is ugyanezt tette. Négykézlábra állította őket, úgy hogy a fenekük tíz centire lehetett egymástól. Majd megmarkolta a műfaszt és ívben meghajlította. Odahelyezte a lányok puncijához és hagyta, hogy a begörbített műdorong lassan kírúgja magát. Így mélyen belebújt mindkét lány pinusába. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Anikó annyira izgatott, hogy nem érdekli, ki és hogyan, de dugja már meg az ajándék fasszal. Józsi megfogta a kimaradó részét és húzogatni kezdte a fenekük között. A lányok egyre hangosabban sóhajtoztak. Nem bírtam tovább, annyira be voltam indulva, hogy már nem feszélyezett Józsi jelenléte sem, így Anikó szájába adtam a farkam, amit ő őrült tempóban szopni kezdett. Attila is követte a példámat. Józsi pedig egyik kezével a műbránert huzigálta, a másikkal hol a sajátját, hogy a lányok fenekét fogdosta. Néha a popsilyukaikat is megcélozta, amire mindig egy kisebb nemtetszést kifejező rándulás volt a válasz.
A műkuki már tocsogó hangokat adott ki, annyira nedves volt a lányoktól. Egyszer észrevettem, hogy szomszédom nemsokára elélvez. Egyre gyorsabban ráncigálta lüktető szerszámát, majd lassított. Farka hegyét Dóra fenekére irányította és egy adag gecit lőtt rá. A második löket Anikó popóján landolt és így váltogatta amíg csak egy csepp is jött belőle. Végül a farkával kente szét a fenekükön. A lányok mozgásából is arra következtettem, hogy nemsokára eljön a vég számukra is. Viszont Attila gyorsabb volt. Kirántotta faszát felesége szájából, de már nem tudta irányítani az első sugarat, mert az Dóra hajába ment. A többi pedig az arcára. Itt már én sem állhattam meg. Ki sem húztam a faszom Anikó szájából, hanem a torkára eresztettem bő táramat. Próbálta lenyelni amennyit csak tudott, de jutott az arcára is belőle.
Ekkor Józsi már csak a műkukival foglalkozott, mivel a sajátját már kifacsarta. Növelte az iramot. Egyszercsak Dóra háta elkezdett hullámzani és nagyokat nyögve élvezett. Rázkódott tőle az ágy. Ilyenkor nagyon közel nyomta a popsiját a kedveseméhez, amitől a műfasz nagy mélységekbe merült pináikban. Anikót is elérte a szülinapi orgazmusa. A popsinyílásának összehúzódásaiból láttam, hogy mindjárt robban. Szinte kiabált, dobálta magát. Gyönyöre nem akart szűnni. Közben Józsi gecijétől síkos popsiját markolásztam és a hátát simogattam. Mindkét lány kipirulva pihegett előttünk.
Testvérszex
Tanácstalanul ültem a számítógép előtt, és az üres dokumentumot bámultam.
– Nem megy? – kérdezte az öcsém.
– Nem – feleltem nagyot sóhajtva.
– Miért nem?
– Ha író lennék, azt mondanám, alkotói válság. De így talán csak béna vagyok.
– Ügyes vagy. Menni fog. Szívesen segítek.
– Nem tudsz.
– Honnan tudod, hogy nem tudok?
– Jó, akkor nem azt mondom, hogy tudom, hogy nem tudsz. Csak azt mondom, hogy sejtem, hogy nem tudsz. Na, ez kicsit bonyolult lett…
– Pedig szívesen segítenék az én egy szem nővérkémnek. Mit szeretnél írni?
– Pornót.
– Pornót? – nézett rám döbbenten.
– Pornót.
– Hm.
– Mi van? Meglepődtél? – sandítottam rá vigyorogva.
– Meg.
– Sejtettem! De még ötletem sincs. Csak a műfaját tudom. Szexnovellát akarok írni a Szexplázára. Sose próbáltam még ilyet. Nem tudom, milyet olvasnak szívesen az emberek, nem tudom, milyen kategóriát válasszak, nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.
– Kategóriák vannak? Mik a lehetőségek?
Megmutattam Ferkónak a nyitó oldalt, kikerestem a kategóriákat, onnan olvasta:
– Animal, bizarr, családi, gruppen, hetero, híresség, homo, leszbi, maszturbáció, sado-mazo… Hát… Talán írjál… arról írjál, amelyikről már van egy kis tapasztalatod.
– Állatokkal sose csinálnám – legyintettem -, a bizarr dolgokat nem szeretem, családi és gruppenszexben nem vettem részt, Maya Goldot nem ismerem, a szép lányok tetszenek ugyan, de még csak fiú barátom volt, a masztiról írni unalmas, a szado-mazo gondolatától a hideg is kiráz.
– Akkor marad a szimpla hetero történet. Egy fiú és egy lány egymásba szeret, aztán jó sokat dugnak. Ilyet akarsz?
– Nem igazán. Ennél valami érdekesebbet. Téged mi izgat fel a legjobban?
– Nem is tudom… – hümmögött elpirulva.
– Dehogynem tudod. Minden fiú tudja. Ha megmondod nekem, én is megmondom neked. Szóval? Mit szeretsz olvasni masztizás közben?
– Jaj, Maresz, hogy kérdezhetsz ilyet!?
– Úgy, hogy érdekel – néztem rá választ követelve.
– Komolyan érdekel?
– Persze, hogy komolyan érdekel. Azért kérdem. Tehát?
– Van egy novella az interneten, amiben a családtagok egymással szeretkeznek. Az apa a lányával, a fiú meg nem csak a húgával hanem az anyjával is… Az nagyon izgalmas.
Ezen meg most én lepődtem meg.
– Nem mondod komolyan! Ez nem létezik! Lehetetlen!
– Miért? Nem hiszed el, hogy tetszik? – kérdezte sértődötten. – Mi ebben a lehetetlen?
– Azt nem akarom elhinni, hogy ennyire egyformán jár az agyunk. A múltkor láttam egy családi videót Hajni buliján, teljesen bezsongtam tőle, azóta is mindig az jár a fejemben. Csak…
– Csak? – nézett rám kíváncsian.
– Csak nem mertem belevágni ilyesmibe. Szóval azt mondod, írjak családi történetet? Hát… Kedvem talán lenne hozzá. Segítesz?
Lelkesen bólogatott:
– Aha. Örülök, ha segíthetek. Ez olyan izgi. Találjuk ki ketten!
– Jó. Először azt gondoljuk ki, hogy kik szerepeljenek benne, aztán azt, hogy miről szóljon.
– Hát… kell egy család. Olyan, ahol fiú is van meg lány is van.
– Aha, akik később persze szeretkezni fognak egymással?
– Persze.
– Tudod, mit, Ferkó? És ha nem kitalált családról írnánk?
– Hanem? – értetlenkedett. – Ismersz olyanokat, ahol ilyesmit csinálnak?
– Nem ismerek. De nem is erre gondoltam. Inkább… Szóval azt találtam ki, játsszunk el a gondolattal, hogy mi volna, ha mi lennénk a szereplők. Te, meg én … Saját magunkat mégiscsak jobban ismerjük, könnyebb megírni, mire hogyan reagálnánk, mint költött szereplőkről találgatni.
– Megpróbálhatjuk. Biztos, hogy ez jó ötlet?
Felpattantam, már az ajtóból szóltam vissza:
– Várj, hozok egy kis konyakot. Koccintunk, bátorságot merítünk, aztán alkotunk…
Gyorsan kikaptam az üveget a bárszekrényből, poharakért kiszaladtam a konyhába, és úgy töltöttem, mintha kár lenne minden másodperc késedelemért. Az öcsém még nem sejthette, de én már kész haditervvel emeltem koccintásra a poharamat.
– Egészségedre, Ferkó!
– Egészségedre, Maresz! Meg a novellánkra! Tudod már, mi legyen a neve a szereplőknek?
– Persze. Ha rólunk szól, Ferkó és Maresz. Ferkó 15 éves, helyes, sportos fiú, olyan, mint te.
Megint fülig pirult, de viszonozta a bókot:
– Maresz meg 17 éves, vagány, szőke, nagy mellű csajszi? Olyan, mint te?
– Aha. Így gondoltam.
– És most hogyan tovább?
– Iszunk még egy kortyot, aztán máris mondom.
Töltöttem, ismét egyetlen hajtásra nyeltük le az italt.
– Finom ez a konyak. Nem is tudtam, hogy szeretem.
– Be ne rúgjál, Ferkó! Mi most dolgozunk. A konyak csak ahhoz kell, hogy egy kicsit bátrabbak legyünk és oldódjanak a gátlásaink.
– Mi most gátlásosak vagyunk? – kérdezte vigyorogva.
– Te hogy érzed?
– Szerintem nem vagyok gátlásos.
– Szuper. Akkor vetkőzz le!
Elkerekedett szemmel bámult rám.
– Mi? – nézett értetlenkedve.
– Vetkőzz le előttem meztelenre! – mondtam kedves, de határozott hangon. – Azt mondtad, nem vagy gátlásos.
– Ugye most ugratsz, Maresz?
– Miért ugratnálak? Szexről beszélgetni, pornó novellát tervezgetni sokkal könnyebb meztelenül. Vetkőzz!
– Te is levetkőzöl?
– Szeretnél látni meztelenül? – kacsintottam rá.
– Persze. Meg akkor én se szégyellném magamat ruha nélkül.
– Jó, de mivel enyém volt az ötlet, te vetkőzz le először. Aztán, ha akarod, én is.
– De nekem most…
– Feláll? – érdeklődtem tárgyilagos hangon.
– Aha – ismerte be szemlesütve.
– Az a jó. Legyél rá büszke! Ha feláll, feláll. Még mindig sokkal jobb, mintha nem állna fel. Nem igaz?
– Hát… ebben van valami – bólogatott. – Na jó, ha ennyire akarod…
Levette az ingét, a farmarját is letolta, és akkor sem fordult el, amikor az alsónadrágjából kilépett. Az öcsém helyes fiú volt, kisportolt, izmos teste határozottan esztétikus látvány volt, nem is beszélve ígéretesen merev péniszéről.
– Látod, milyen stramm pasi vagy meztelenül? – dicsértem. – Ha nem testvérek lennénk, most beléd szeretnék.
Hümmögött, aztán sürgetni kezdett.
– Te jössz, Maresz. Neked is le kell vetkőznöd.
Felpattantam, gyorsan vetkőzni kezdtem.
– Ez könnyen fog menni. Csak ez a kis nyári ruha meg fehérnemű van rajtam. Látod? Nem nagy ügy. Melyiket vegyem le előbb? A tangát vagy a melltartómat?
– A tangát.
– Minden fiúm ezt válaszolta eddig. Miért?
– Én azért mondtam, hogy a szép nagy melleid maradjanak utoljára. Az a legizgalmasabb.
– Oké. Ahogy te szeretnéd. Ilyen közönségnek nem lehet ellenállni. Elkapod? – dobtam felé a falatnyi ruhadarabot. – És a melltartómat? Nos? Hogy tetszem pucéron?
Az öcsém fülig érő szájjal gyönyörködött bennem.
– Hú, Maresz! Gyönyörű vagy. Fordulj meg, légy szíves, fordulj körbe!
Nevetve pördültem meg előtte, úgy, hogy a cicim minél látványosabban táncoljon.
– Szépek a melleim? Örülök, ha tetszik.
– Hú… – foglalta össze a véleményét.
– Na, munkára! Gyere, üljünk le a kanapéra, és beszéljük meg, hogyan alakul a novellánk. Szóval vannak ezek a testvérek, Ferkó és Maresz. Gyakran szokták egymást látni meztelenül?
– Szerintem nem gyakran – mondta Ferkó. – Mi se szoktuk. Most vetkőztünk le így először egymás előtt. Adsz még egy kis konyakot?
– Nem lesz sok, Ferkó? Csak óvatosan!
– Bírom én…
Fél pohárkával töltöttem magunknak, mert úgy éreztem, ennyi bátorság éppen elég lesz a tervemhez.
– Mondd, Maresz, te gyakran masztizol?
– Minden reggel – bólintottam -, ébredés után. Amikor még nem volt barátom, elalvás előtt is ujjaztam magamat. És te?
– Én inkább napközben. De többször is. Ha újra lesz barátnőm, szerinted ritkábban fogok masztizni?
– Persze, hiszen akkor minden nap dughatod – nyugtattam meg. – Úgy le fog fárasztani, hogy a masztizásra már nem is marad erőd.
– Mit gondolsz, a novellánkban szereplő testvérek gyakran masztiznak majd egymás előtt?
– Persze. Kár, hogy mi eddig folyton elbújtunk. – Hirtelen mozdulattal megfogtam a vállát. – Mi lenne, ha kipróbálnánk, Ferkó? Olyan jó, hogy most anyaszült meztelenül láthatjuk egymást…
– Én benne vagyok – mondta egy kicsit félénken, de láttam rajta, hogy nagyon szeretné.
– Oké, tesókám. Akkor hajrá! – A combjaim közé nyúltam, ő pedig megmarkolta merev falloszát. – Kire szoktál gondolni közben?
– Általában színésznőkre. Például Demi Moore-ra. Ahogy levetkőzik a Sztriptíz című filmben.
– Azt is el szoktad képzelni, hogy megdugod Demit?
– Igen, de előbb szopni szoktam a mellbimbóit, aztán arról fantáziálok, hogyan dugnám be neki, és hogy milyen pózokban kefélném meg.
– Nyalni is szoktad Demi punciját?
– Igen. És még azt is szokta kérni, hogy ujjazzam is meg.
Egyre lelkesebben maszturbáltunk, klassz érzés volt nézni egymást, beszélgetni közben.
– Mit gondolsz, a novellánkban hogyan alakul ki a szex a testvérek között?
– Nem tudom – nézett rám tanácstalanul. – Szerinted?
– Talán egy ilyen közös masztizásból. Nézik egymást, aztán Maresz megkéri Zolikát, hogy simogassa meg a cicijét.
– Te megengednéd most nekem?
– Szeretnéd megsimogatni? Na jó, nem bánom, akkor gyere közelebb.
Az öcsém mellém ült, és előbb kicsit bátortalanul, majd a biztatásomra sokkal határozottabban markolta meg a mellemet.
– Hú, de jó! Imádom az ilyen szép nagy, kemény melleket. Megpuszilhatom?
– Már éppen kérni akartam – nevettem el magamat. – Ha akarod, szophatod is – mondtam, és bal mellbimbómat a szájába illesztettem. – Látod, milyen ügyes vagy? Olyan rutinosan szopod a cicimet, mintha minden nap gyakoroltad volna.
Percekig ültem szótlanul, mosolyogva néztem, ahogy a melleimet szopja.
– Cserébe én is kérhetek valamit? – nézett fel reménykedve.
Bólintottam, ő pedig kibökte végre:
– Megtennéd, hogy beveszed a szádba? Csak egy kicsit…
– Állj ide elém – mondtam, és megfogtam egyik kezemmel a csípőjét fogtam meg, másikkal a férfiasságát
– Hű, milyen kemény! – dicsértem meg, aztán rövid nyalogatás után szopni kezdtem a farkát.
– Maresz, te fantasztikus vagy. Sose gondoltam volna, hogy egyszer szopni fogsz… Szereted csinálni?
– Ühüm – bólintottam teli szájjal.
– Olyan szenvedélyesen szopsz, mint a pornósztárok a filmeken…
Egy-két perc múlva már hangosan zihált. Félénken kérdezte meg:
– Beleélvezhetek a szádba?
Rögtön abbahagytam a szopást, hiszen még nem végeztünk, ennyi nem elég a novellához, gondoltam magamban.
– Nem, Ferkó, más terveim vannak… De előbb nyaljad egy kicsit a puncimat.
– Oké, szívesen.
Átültem a fotelbe, egészen lecsúsztam, és széttártam a combjaimat.
– Gyere, térdelj elém!
– Nagyon szép vagy, Maresz. Úgy örülök neked!
– Én is örülök neked. Gyere, nyalogasd a pinámat, közben az ujjad is bedughatod.
Ferkónak nem volt valami sok tapasztalata, még csak kétszer szeretkezett egy osztálytársnőmmel, de ügyes fiú, bátor, tanulékony. A testem egyre jobban átforrósodott a kéjtől, nyelve és ujjai hamar eljuttattak az orgazmus első hullámaihoz, aprót sikkantva állítottam le.
– Mi baj? – kérdezte csodálkozva.
– Semmi, semmi, csodálatos voltál – nyugtattam meg. – De most már a faszodat is szeretném magamban érezni. Dugd be, légy szíves!
Nem kellett biztatnom, boldogan térdepelt közelebb, kőkemény péniszét a nyílásomhoz illesztette.
– Segítesz? – kérdezte.
Megfogtam, beillesztettem, tovább biztattam.
– Nyomjad bátran, picit szűk vagyok, de annál finomabb lesz neked. Ez az, Ferkó, keményen, férfiasan basszál!
Az öcsém érzéki szeretőnek, kitartó kannak bizonyult. Ösztönösen érezte, mikor közeledik az elélvezéshez, ilyenkor azonnal leállt, pózt váltottunk, és újra kezdtük szenvedélyes szeretkezésünket. Hátára fektettem és lovagoltam rajta, hogy a melleimet gyúrhassa közben, négykézlábra álltam, hogy hátulról minél mélyebben hatolhasson belém, combjaimmal kulcsoltam magamra, hogy a mámor közben minél szorosabban öleljük át egymást. Sikoltva éltem át az orgazmusok sorozatát, ő is vinnyogó-hörgő hangokat hallatva rángatózott és élvezett el bennem, majd ujjainkat összekulcsolva, lihegve és zihálva mosolyogtunk egymásra.
– Hogy ízlett a testvérszex, Ferkó? – kérdeztem kíváncsian.
Nevetve, egymás derekát átölelve mentünk ki a fürdőszobába, vidáman, nagyokat kacagva mosakodtunk, párszor csókolóztunk is a zuhany alatt, majd kézen fogva sétáltunk vissza, pucéran álltunk meg a számítógép előtt.
– És mi lesz a novellával? – nézett rám az öcsém kíváncsian.
– A novellával? De hiszen az készen van. Itt, a kobakomban. Már csak le kell írni…
Azzal odaültem a számítógép elé, ő a szék karfájára telepedett, közelebbi mellemet a tenyerébe fogta, és kíváncsian leste, mi következik. Én pedig egyre gyorsabban kopácsolva, szinte gondolkodás nélkül kezdtem írni. A címe Testvérszex lett, az első mondatok pedig már az öcsémnek is ismerősnek tűntek:
Tanácstalanul ültem a számítógép előtt, és az üres dokumentumot bámultam.
– Nem megy? – kérdezte az öcsém.
– Nem – feleltem nagyot sóhajtva.
– Miért nem?
– Ha író lennék, azt mondanám, alkotói válság. De így talán csak béna vagyok.
– Ügyes vagy. Menni fog. Szívesen segítek…
A mi kis ártatlan játékaink 5. rész
Titkok: Szüleink házában zavartalanul folytatódott a bizalmas viszony Laura húgom és köztem. Ha a pamlagon hevertünk tévézés közben, és kezem a fenekéhez tévedt, jobbára kigombolta nadrágját, hogy széttárt lábai között könnyebben hozzá férjek kincséhez. Viszont ő sem tétlenkedett a hajnali órákban, s nem egyszer ébredtem álló farkammal a nedves szájában, mintha szárazra akarná szívni, hogy aztán hozzám bújva és megcsókolva azt mondja ártatlanul, „Egy kis E vitaminnal akartam kezdeni a napot.” Változatlanul oda voltam tökéletes fenekéért, és nem mulasztottam el az alkalmat, mikor kicsiny köntösében pár centire állva tőlem magyarázott valamit, hogy ujjaimmal felfedezzem kívánatos hátsóját. Közös világunk hétpecsétes titkai voltak ezek.
Volt valami azonban, amiről Laura sem tudott. Szintem tanulmányi követelményeinek megfelelően felvettem egy modern költészettel foglalkozó specit, és vállaltam az ezzel járó kiscsoportos foglalkozásokat. Ezek egyikén, az ülésrendnek köszönhetően megismerkedtem Chrissyvel. Ő pont az ellentéte volt a húgomnak (vajon miért hasonlítom hozzá minduntalan a csajokat?). Fénylő, gondosan ápolt sötét hajához, olajos barna bőr, és érzékien lassú mozgás társult. Külföldi volt, brazil papája fizette a tanulás, bentlakás költségét. Nagyon magabiztos lénye valamiért azonnal megragadott. Óra után együtt kávéztunk, majd nemsokára óra előtt is, lassanként az ebédet is együtt költöttük el; közös séták következtek a parkban, és azon kaptuk magunkat, hogy már ürügyek sem kellettek a napi együttléteinkhez. Mégis óvakodtam attól (ki tudja miért?), hogy randit kérjek tőle.
Pedig Chrissy nyíltan hozzám simult a séták során, és fejét sokszor pihentette a vállamon, ha egy padon üldögéltünk. Angolja nem volt a legtökéletesebb, de nagyon közel kerültünk egymáshoz; kedveltem nyugodt és érzéki természetét. Néha, mikor egyedül találtuk magunkat, még bizalmasabban viselkedtünk egymással. Puha, bársonyos ajkaival hihetetlenül csókolt, olyankor mintha csak mi ketten lettünk volna a világegyetemben. Már úgyis eléggé fel voltam húzva, köszönhetően Laurával folytatott szexjátékainknak, melyekben soha nem jutottunk el a végkifejletig, bár azon kívül annyi minden történt már köztünk… Így vagy úgy, de valódi szexben már egy éve nem volt részem – és hirtelen itt termett nekem Chrissy, aki borzongató dolgokat susogott a fülembe egy elhagyott sarkon, megállás nélkül dorombolt az ölemben a padon, és közben engedte, hogy blúza alá csúsztassam a kezem, ha csókolóztunk.
A randizás kérdése úgy oldódott meg, hogy egy nap mikor Chrissy az órára megérkezvén lehuppant mellém, hozzám hajolva így szólt, „Foglaltam egy asztalt az étterem, közel a szállásomhoz, amit már ismerek. Annyira klassz volna. Szerinted? Azt követő táncolhatunk.”
Pislogva nyögtem ki, „Jól hangzik.”
Az este jobban telt, mint gondoltam. Megállás nélkül dumcsiztunk, bort szopogatva, táncoltunk egy jót, majd a lakásába invitált. Egy egész üveg itóka volt már bennünk – ehhez sem szoktam hozzá a Laurával történt együttléteink során. Vele egy csepp pia nélkül is őrültek tudtunk lenni. Így hát nem telt bele sok, éreztem, hogy jócskán fejembe szállt az alkohol. „Becsiccsentettem.” mondtam neki útban hozzá, mikor hozzám simult. „Majd otthon lecsüccsenhetsz, addig bírd ki,” súgta a fülembe.
Húú, vele töltöm az éjszakát! Hagytam egy üzenetet Laurának, „Helló Laura, a barátaimmal vagyok. Valószínűleg elég későn érek haza.” Ennyi volt mindössze, és leraktam a telefont.
Levetkőztettem Chrissyt a gyönyörű bársony kerevetén, ami szinte egyetlen bútordarabja volt a kis lakásnak. Csókokkal és simogatásokkal halmoztuk el egymást, miközben a ruhadarabokat imádkoztam le róla. Minden mozdulatom gyengéd volt, és türelmes. Pedig mit nem adtam volna egy gyors dugásért!
Minden olyan más volt most, mint… ‘otthon’, semmi remegés és titkos félelem, nincs dobogó szív, és rejtett szenvedély. Chrissy dús volt, és sötétlő, mindenütt. A telt, hívogató ajka, gazdagon hullámzó haja az arcom körül, bőr a bőrön, pucéran feküdtünk egymáson. A melle telt volt; csupasz húst és kecses formákat tapintott a kezem. Fölém helyezkedett, a farkam a combjai közé szorult. Majd meggondolta magát; felemelkedett, és a hátára gurult. Végigfuttattam a kezem a hasán, megállapodtam a bozontján, a kerek csípőjét nézve. A barna pihék ösvénye egészen a köldökéig húzódott. Térdeit kissé felhúzva figyelte ténykedésem, mikor megálltam a puncijánál.
„Folytasd csak. Nem fog bántani,” szólalt meg.
Lecsúsztattam nyitott tenyerem a nedvesedő, forró nyílásra. Beléhatoltam az ujjaimmal, kitártam őt. „Én kis virágom,” suttogtam. Virágnak gondoltam, míg – jutott eszembe – Lauráét mindig érett gyümölcsnek láttam.
„Flor.” mondta.
„Hogy?” néztem a szemébe.
„Flor – virág. Ez portugálul van. És ez itt a bichano,” mondta, és kezem a tárt szemérméhez nyomta.
„Bichano.” ismételtem.
„Punci.”
Ráhengeredtem, kinyújtva lábaim az övéi között. Vég nélkül csókoltunk egymást újra. Kezembe fogtam a mellét, „és ez?” kérdeztem.
„Teta,” suttogta elégedett mosollyal. Azonnal akartam őt.
„Hogy mondod azt, hogy dugni?”
„Foda.”
Széjjelebb nyitotta combjait, farkam a bichano-hoz igazítottam, lenéztünk. Kezemmel szorongatva kérdeztem, „és ez, ez micsoda?” néztem újra rá.
„Ez a péniszed.”
„Univerzális szó,” nevettem fel.
Lágyan toltam beljebb, a mennyei alagútba, éreztem, ahogy engedelmesen fogad be a teste. Mélyebbre hatoltam belé, felemelkedve és ráhajolva ismét, a csípőjéhez simulva. Nunáját hozzám préselve körözött alattam, hogy éreztem csiklóját az ágyékomhoz dörgölőzni. Rám emelte elhomályosult szemeit. Gyengéden szopni kezdtem felmeredő mellbimbóját.
„Boca,” mondta, majd, „szopjál keményebben, szeretem ezt az érzést.”
„Kis virágom, most jól kitömlek,” mondogattam neki. „Ó…, mennyire szeretem én is ezt az érzést.”
Annyira más volt. Az illat, a látvány, az érintés. Gondolataim mélyén újra meg újra Laura bukkant fel – vajon benne milyen érzés lehet? Minél inkább elébem tolult, úgy váltam egyre vadabbá és vadabbá.
„Kiéheztél belo menino,” dorombolta. Teljesen benne voltam, mikor rám nézett, „gyönyörű kisfiúm.”
Azt mondta ‘kisfiú,’ gondoltam. Felsóhajtottam, „Régen volt már.”
„Komolyan? Majd én felelevenítelek.”
Testünk egymásba fonódott, ajkai az enyémet keresték, sötét haja szétterült a párnáján, és csak szeretkeztünk a félhomályban egymáshoz simulva, vadul csókolva egymást. Éreztem, hogy nemsokára elélvezek, és mintha ő is…, csípőjét felnyomta, és magához szorított.
„Élvezek,” leheltem a fülébe, mikor éreztem magam belé ürülni; arcom a nyakához szorítottam, meleg, csupasz bőre mindenütt körülölelt. Megállás nélkül dörzsölte hozzám ‘bichano’-ját, és én kemény maradtam végig, míg élvezett. Csak mozgott, és szorította karját a nyakam köré. Kitámasztottam magam fölötte. Feje ide-oda vetette „me vinda” és „ó, anyám, me vinda.” Nyüszítve remegett alattam.
Mellé zuhantam. Egymás köré fontuk karjainkat, feje a mellemen, és álomba merültünk.
Éjszaka újra felkeményedtem egyszer, és Chrissy mögé helyezkedtem, és farkam a bejárathoz illesztettem. Megemelte a fenekét, és hagyta, hogy belé csusszanjak.
„Ó,” mondta, „Rég volt már neked. Dugjál csak ‘belo’, én fáradt vagyok. Közben álmodom.”
Így hát ráérősen keféltem őt, Chrissy pedig csak feküdt mellettem a hajnali csendben, míg újra megtöltötte őt a magom.
Kissé zavarban voltam a reggel, bár ijedelemre nem volt semmi ok. Kikeltem mellőle az ágyból. Rám emelte álmos szemét, ahogy a nadrágom ráncigáltam magamra.
„Ehh, haza kell mennem. Nem mondtam meg pontosan a húgomnak, hol voltam az éjszaka. Hátha aggódik.”
Chrissy feljebb húzta magát, látnom engedte a melleit, „Azt hiszem, van róla némi fogalma. Annyira sokat beszélsz róla – Lauráról.”
„Tényleg?”
„Múlt éjszaka az étteremben. Közel álltok egymáshoz, ugye?”
„Igen,” mondtam neki, majd egy reggeli csókot nyomva a szájára, bezártam az ajtót magam mögött.
Fény derül a titkomra: Beosontam a házba, amilyen halkan csak tudtam. Magam sem értettem, miért vagyok ilyen óvatos. Laura már fent volt, és a konyhában várt rám.
„Merre jártál?” érdeklődött kíváncsian, de egyúttal feszülten várva a választ.
„Óóó, csak kimaradtam a barátaimmal.”
„Több is volt, vagy csak egy bizonyos barát?” kérdezte. „Tudom, hogy összejöttél valakivel az egyik csoportból. Hogyhogy nem említetted?”
„A megfelelő pillanatra vártam.”
„Eddig mindent elmondtunk egymásnak.”
„Tudom.”
„Dugtatok?”
Csak ültem csendben, és pislogtam rá. Fáradtnak tűnt, szőke haja csapzott volt, a feje félrehajtva. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem ruhája szegélyét. Hátra lépett.
„Megdugtad őt?”
„Igen,” feleltem.
Csak nézett rám, az ajtófélfának dőlve.
„Mi van? Mérges vagy?”
Szótlan maradt. „Csak, mert…”
Megállt, mielőtt szétnyitotta a köntösét. Ó, Istenem! Az együtt kiválasztott égővörös, átlátszó kombiné volt rajta, harisnyatartóval, bugyi nélkül. Szőke muffocskája tett pontot alul a kollekcióra. A vörös fátyolszövet kiemelte halvány bőrét és szőke haját. A ruha tökéletesen simult keskeny csípőjére, tenyérbe kívánkozó mellei átütöttek a könnyű, leheletnyi anyagon. Fekete harisnyája most nem volt rajta, tartója pántjai lazán lógtak le combjai körül.
„Szerettelek volna meglepni tegnap este.”
Elengedte a köntös szélét, de nem fogta össze az övvel. Arca lefelé tekintett, majd rám emelte a szemét. Láttam szemeiben a lemondó szomorúságot. Felkeltem a székből, és elindultam felé, hogy a karjaimba zárjam.
Pupillája kitágult, és ő is felém lépett, majd megtorpanva mondta, „Hozzám ne merészelj érni! Most semmiképp. Egyébként is mennem kellene már.” Mögém mutatott, „menj vissza az asztalhoz.” Láthatta szememben a szorongást, és hogy megalázásom tovább tetézte, így szólt hozzám mikor leültem, „kezeket hátra, és szét azokkal a lábakkal.”
Hiába, felnevettem és hátrakulcsolva kezem magam elé néztem, hogy könnyet facsarjak a szemembe, majd fel, rá, hátha meghatom hűséges kutyaszemeimmel, „ezt te szoktad csinálni, nekem.”
„Talán ez a probléma.” Az asztal mellé sétált, és szétnyitotta, majd ledobta magáról a köntöst. Modellpózban állt előttem. „Fel akartam próbálni, mert NEKED vettem, és tudtam, hogy szeretni fogod rajtam. Szóval, hogy tetszik?”
„Gyönyörű vagy. Az én gyönyörű hölgyem.”
Szőke pamacsa, mellei a szemem előtt. Felnéztem rá, és kezem ölelésre lendült felé. Szigorúan állított meg, „Vissza a kezeddel! Egy moccanást se.” Megfordult, és tökéletes hátsójával ingerelt, kezét magasba emelve. Közelről láttam fenekének ívét, ahol félgömbjei elválnak egymástól, és a vágás lefut egészen a combjai között megbúvó punciajkakig. Kissé előrehajolt, megnyitva nekem lábait.
„Eszedbe nem jusson megmozdulni.”
Megmerevedtem hát, előrehajolva, és beszívva teste illatát, amint éppen a hátsóját szeretném megpuszilni. Befejeztem a mozdulatot.
Éreztem, amint a csók varázsütésére megenyhül végre, és szava már nem olyan szigorú, „Ó…, te!”
Ellépett mellőlem, felemelte a köntöst a padlóról és kisétált a szobából.
Nem is ment rosszul, formálgattam kótyagos agyamban a megállapítást.
Chrissynek is van egy titka: Másnap reggel, még mindig tele lelkiismeret furdalással, korábban ugrottam ki az ágyból. Finom kávét, pirítóst rögtönöztem, némi narancslével és persze az elmaradhatatlan reggeli újsággal kormányoztam be magam Laura szobájába. Bekészítettem neki a tálcát, és csendben bemásztam mellé az ágy közepére, ahol hason fekve szunyókált még, és cirógatni kezdtem a hátát. Nem mozdult, de egy halk sóhaj jelezte, hogy ébredezik.
Kinyitotta a szemét, és rám nézve elmosolyodott, „Nyugodj meg, minden rendben. Csak meglepett a dolog. Azt hittem, tudod, hogy BÁRMIT elmondhatsz nekem.”
Aláfúrtam a kezem, a combjai közé, mire széjjelebb tette a lábát. „Klassz csaj, Brazíliai.”
„Biztosan csinos,” mondta Laura, miközben csípőjével odaadóan követte ujjaim ritmusát.
„Gyönyörű. Még nem beszél valami jól angolul.”
„Képzelem,” nevetett, és hanyatt feküdt az ágyon, hogy a takaró lecsúszott róla – ott feküdt meztelenül, a combjai széttárva. „A szőkét, vagy a barnát szereted jobban?”
„Tudod, hogy szőkepárti vagyok.”
„Jó válasz. Jutalmat érdemel.” mondta, és punijával felém araszolt.
Megadtam magam, és lefetyelni kezdtem a szőkeség rejtekét. Az ágytámlának támaszkodva szorította magát nyelvemnek. „Úgy igyekezz, hogy elélvezzek, jössz nekem eggyel.”
„Bármit, amit csak kérsz,” mondtam neki két nyalintás között.
Lejjebb nyomta a fejem, én meg besegítettem neki az egyik ujjammal. Gyorsan dolgozott a számon, punija sikamlósan csúszott fel és alá a nyelvemen, miközben ujjam kitartóan izgatta a bársonyos alagutat, míg egyszer csak rövid nyikkanások adták tudtomra az orgazmusát. Egészen addig folyamatosan szóval tartott közben; milyen színű a szeme, tetszik-e a haja, a bőre? Hogyan csókol? Néha felemeltem a fejem egy pillanatra, hogy válaszoljak neki.
Már éreztem, hogy közel van az élvezéshez, de tovább faggatott. „Szóval lefeküdtél vele? Benne volt a farkad? Ő volt felül?”
Minden kérdésére válaszoltam.
Aztán, „Eszedbe jutottam közben egyáltalán?”
„Szinte végig rád gondoltam,” mondtam neki őszintén.
Egy gyönyörű hullám jött még utolsónak, ami meghozta neki a végső kielégülést, és mellém mászott, én meg átkaroltam őt.
Iskolába indulásig olvasgatással, egymás becézésével töltöttük el a maradék időt.
„Szeretném őt megismerni,” mondta Laura a kocsiban.
Chrissy már a helyén ült, mikor beléptem az osztályba. Megragadta a kezem, és játékosan tekergette az ujjaimat. „Csináljunk egy lyukas órát. Szökjünk meg. Haza akarlak vinni.” mondta egy szuszra.
Ránéztem. Kilopództunk a teremből. Már délután volt, mikor a szobájába értünk, és, ahogy ígérte, csak egy piros kis ruhácska volt rajta, az is a derekáig tűrve, se melltartó, se bugyi, és ó, azok az érzékeny mellbimbók! Hagyta, hogy a maradék holmit is levegyem róla, és közben ő is kihámozott a ruhámból. Pontosan tudta, mi kell neki, és azt el is vette. Annyira más volt, mint Laura.
Lefektetett az ágyra, és cserkészve közelített felém, mint egy macska, majd kezelésbe vette a farkam, és egész szépen felállította azzal a puha szájával. Fölém került telt, buja testével, hogy súlyos mellei a szemem előtt himbálóztak, majd a farkamra huppant, és érzékien masszírozta ölével, duzzadt nagyajkaival. ‘Egy nap, két menet. Ki hitte volna?’ gondoltam magamban. Még mindig érzékeny voltam egy picit, ahogy a farkam tövét gyúrta, és ezt meg is mondtam neki.
„Érzékeny? Az lehetsz, érzékeny a jövőben.” gügyögte.
Inkább én kerültem lovagló ülésbe, és önfeledt kefélésbe kezdtünk. Annyira természetes, szabad és öntudatlan volt… És nemsoká mindketten elélveztünk egy közös ívbe feszülve, majd vissza az ágyra, és én még mindig benne, és mindig keményen. Egy picit gyorsabban ment, mint az első, de ez csak amolyan délutáni dugás volt, bár azt is hallottam, hogy némelyek ezt kedvelik a legjobban. Együtt hevertünk a matracon, és meg-megcsókolt a telt ajkaival, a szemembe nézve, s aztán az órára is.
„Mintha valahol másutt lennél,” jegyeztem meg neki. Még mindig kora délután volt.
„Nem, dehogy, csak éppen…” szünetet tartott, ahogy karomra támaszkodva ránéztem, „nemsokára itt lesz… a vőlegényem.”
„Micsoda!? Vőlegény…” és már másztam is ki az ágyból. Voltam már jó helyen is, rossz helyen is, még valódi zűrökbe is belekeveredtem néha, de azt tényleg nem akartam, hogy valaki most verje ki a szart belőlem. Csak erre tudtam gondolni.
Chrissy folytatta, „Toddnak hívják. Nem vagy mérges, remélem,” nézett rám kétségbeesett tekintettel, miközben tökéletes mellei és kis fekete háromszöge elárvultan néztek vissza rám az ágyról, ahogy kapkodtam magamra a ruhát.
Jó kis csávába kerültem. Belebújtam a pólómba, és csak ismételgettem magamban, ‘Csak innen kikerüljek egyszer.’ „Hátborzongató,” mondtam ki hangosan is.
Ahogyan kislisszoltam, még hallottam a hangját, „Holnap látlak, ugye?”
Amikor hazaérkeztem, és elmeséltem a történetet Laurának, véget nem érő kacagásban tört ki. „Én szegény bátyóm.”
Nem tudtam elmondani neki, mennyire ki vagyok bukva. Alig ismertük meg egymást, a kapcsolatunk annyira felszínesen érintette, semmiség volt számára ez az egész. Amellett nem is szakítottunk, nem igaz? Teljesen összezavarodtam.
„Ilyen vicces helyzetben még nem voltam soha,” vallottam meg a húgomnak.
Laura hozzám simult, és puha, édes csókokkal próbált jobb kedvre hangolni. „Akarsz róla beszélni?” kérdezte.
„Itt vagy nekem te,” mondtam, átkarolva őt. Csak nézett rám, és nem szólt egy szót sem.
Most én jövök (vagy inkább Laura?)
Nagyon fáradtnak éreztem magam aznap este, kimerültem estem az ágyba úgy 9 körül. Sötét éjszaka volt, nagyon csendes. Eléggé magam alatt voltam, de a ház pihenő zajai megnyugtattak, a légkondi duruzsolása mély álomba ringatott…
„Egyre álmosabb vagy. Már lecsukódtak a szempilláid. Tíztől számolok visszafelé, és mire egyhez érek, teljesen a hatásom alá kerülsz.”
Halk, reszkető hangot hallottam magam mellett, és azonnal rájöttem, ‘Laura bejött a szobámba, és most ő akar hipnotizálni engem!’
Annyira közel hajolt hozzám, hogy ajkai súrolták az arcom. Éreztem forró leheletét a fülemen és a nyakamon.
„Két óra múlva felkelsz és a fürdőbe mész. Visszafelé azonban ‘véletlenül’ nem a saját szobádba nyitsz, hanem az enyémbe. Lefekszel az ágyba, és álomba merülsz. Megértetted?”
Vártam egy szusszanást, majd halkan válaszoltam, „Igen.”
„Mielőtt kilépsz a szobádból, levetsz magadról mindent. Nem emlékszel majd semmire, s mikor azt mondom majd, visszamész a szobádba.”
„Igen.”
Magamra hagyott.
Felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Hallottam a szívverésem. Újra hipnotizálóst játszottunk, mint régen. Egymás szobájába surrantunk, hülye dolgokat parancsolva a másikra, amikről másnap csak mi tudtunk. Hogyan várhatnék most két órát?
Persze a morfondírozás alatt is telt az idő. Nemsokára óvatosan levetettem a pizsamám, és az ágy szélére ültem a legkeményebb farokkal, amit valaha csak produkáltam. Lenéztem rá, s mintha valami idegen test lett volna. Legszívesebben kivertem volna, de most jobbat is tudtam ennél. Önuralom. Lassan járj, tovább érsz!
A két óra végül eltelt, és kiléptem a szobámból. A fürdőbe mentem, de csak hogy hallja az ajtó zaját. Semmi dolgom nem volt ott, vártam egy kicsit, és irány Laura szobája.
Mellé feküdtem és éreztem meleg testét a takarón keresztül is. Ahogy elhelyezkedtem, megéreztem kicsiny kezét a csípőmön. Felé fordultam, erre a mellemre fektette a fejét, és átkarolt karjával. Puszikkal kezdte a mellkasomon, majd egyre lejjebb, puha ajkaival cirógatva végig, a takaró fedezékében. Szájába vette a farkam, szívta és szopogatta, aztán visszafelé, a hasam, majd a vállam következett, aztán elért az arcomhoz. Kezébe fogta a fejem, és lágyan megcsókolt. Szétnyitottam a szám, és hagytam, hadd harapdáljon, hatoljon a számba a nyelvével, míg lábai szorosan fogtak, merev farkammal éreztem combját a csípőmön. Köré kulcsoltam a kezem (ő is teljesen meztelen volt), és magamhoz húztam.
Csókoltuk, faltuk egymást kiéhezve. Kezeink mindenütt bejárták a másik testtájait. Lent végigsimítottam tökéletes fenekét, és ujjammal a gyümölcsét kerestem. Egy szavunk se volt, csak a lihegésünk hallatszott a sötétben.
Rám kúszott, szétnyitotta a combjait, és húsos szilváját merev rudam fölé igazította. Nem húzta magába, csak csúszkált rajta végig a teljes hosszában, le és fel, majd vissza. Megragadta a tövénél, és megismertette vele a nedves nyílást, először csak kívül, körbe, majd éreztem, hogy a feje becsusszan, aztán egy heves csípőmozdulatomra már más is. Felemelkedve hagyta, hogy kicsússzak belőle, aztán újra éreztem a puha nyomást – puszilgatott a puncijával. Kis idő múlva aztán hangtalanul magába fogadott, rám kulcsolta magát, és én teljesen benne voltam.
Egyszerre csúszott ki a szánkon, „ó, istenem.” Lassan mozdult felfelé, hogy ezt is kiélvezhessük, majd újra vissza. Lassan, kéjesen dugtunk, az idő lelassult körülöttünk. Minden mozdulatnál hagytunk időt az idegszálainknak kitapasztalni a sosem-volt érzést. Éreztem punciszőrét a sajátomén, lábai széttárva az oldalamon. Haja arcomba lógott, amint merőn nézett rám, ajkát beharapva.
Ahogy felnyúltam, magamra húzva őt, a fülébe súgtam, „Ez alkalommal te vagy a huncutabb, kicsi lány.”
Megállt a lovaglás közben, s a gyenge fénykörben mindketten testünk találkozására néztünk. Ott ült, nedvesen csillogó punciszőrével, ölét teljesen megnyitva nekem. Rám pillantott, „egy kicsivel talán.” Aztán folytatta, „annyira jó ez, édes Jézus, annyira finom vagy.” Majd, „mit fogsz csinálni a te huncut kislányoddal?”
„El kell, hogy náspángoljalak.”
„A fenekemen?” ereszkedett rám ismét.
„Igen,” mondtam, ahogy felemeltem, majd visszahúztam újra a farkamra. Aztán fel és le, egyre keményebben, „például így. Mit szólsz?”
„Ó, nem leszek többé rossz.” mondta, és pináját keményen hozzám nyomta újra, miközben fejével a fülemhez hajolva súgta, „Ígérem.”
„Most mégis kiadós büntetést érdemeltél, mert hogy ennyire rossz vagy.”
Hátratoltam a csípőjét, amint rám húzta magát, hogy egyszerre érezhessük, mint siklik végig faszomon a megduzzadt csiklója. Lábát végignyújtotta mellettem, és így mozogtunk most, szorosan együtt, mellei köztünk, nyelveink egymással hadakozva. Hátsója alá nyúlva egyik ujjam a popsijába erőltettem, s most egy ritmusban dugtuk, az ujjam és a farkam.
„Te rossz fiú,” szólt, mikor megérzett a fenekében.
„Csak próbálom, hány nyílásodon tudok beléd hatolni.”
„Ó, sokfélén, annyiféle módon. Hatolj belém mindegyiken.” nyöszörögte.
Gyönyörű segge vad iramba kezdett, kezével megtámasztva magát rajtam, pinájával jól megdolgozta a farkam. Keményen, egyre keményebben. Zihálása felgyorsult, nyafogásából mintha ezt hallottam volna ki „Elvernél? Tőlem ilyen verést kaphatsz.”
„Igen, verést, jó keményet. Jól megrakom a pinád.”
„Jól megbaszol. Mondd ki!”
„Jól megbaszlak.”
„Basszál meg! Ééééélvezek!”
A panaszos nyögdécselés egy elnyújtott sikolyban halt el, miközben végig rajtam maradva feszült meg a teste, majd heves rángásba váltott. Rám hanyatlott, és fel újra, körmeit a bőröm szántották. Jó zajosan élvezett.
„Baszd meg,” mondta kétszer, majd megzakkant rongybabaként hullott a mellemre. Zilált haja beborított, az üzekedés meleg és nedves párája lengte be a szobát. Kezemmel letöröltem a verejtékcseppeket a homlokáról, a szája széléről. Felkínálta ajkát, és puhán megcsókoltuk egymást. A zihálásától kihűlt ajkaink egymást harapdálták.
A nyelvembe harapott, és elfintorította az arcát, „TE nem is élveztél el, ugye?”
Megcsókoltam.
„Feküdj rám. Dugjál meg. Tedd, amit mondok, még a hatásom alatt vagy,” folytatta.
„Kívánságod parancs,” nevettem fel.
„Mindig ez volt a kedvenc játékod.”
Benne maradva fogtam magamhoz, és hátára fordítottam, miközben tágra nyílt szemekkel bámult. Rajta voltam újra.
Rám mosolygott, „Ez tetszett.” Szélesre tárva a lábait súgta a fülembe, „Maradj bennem mindörökké. Élvezz belém.”
Elkezdtem mozogni benne, éreztem megfeszülő és ernyedő izmait a farkam körül. Annyira nedves volt, és annyira befogadó.
„Nagyon ízlik az én kis barackom, kaphatok belőle? Még mindig éhes vagyok.”
„Igen, te kis mohó, kaphatsz!”
Egymásra fonódtunk, egymásban voltunk teljesen. Csókjaink közben hűsítőnek éreztem a száját. Kezét a fenekemen tartva figyelte, mint dugattyúzom egyre keményebben. Megéreztem csípője ellentétes mozgását, amivel lassan az elviselhetetlenségig fokozta az izgalmunkat.
Elkerekedett, gyönyörű szemébe bámulva mondtam neki, „Most beléd élvezek.”
„Gyerünk, igen! Élvezz belém, élvezd tele a puncim. Szereted tömni a lyukacskám?”
Belém vájta a körmeit, a hátamon kezdte, és a derekamnál tartott, mikor kicsordultam. A villanást a szemem előtt láttam, de a tűz az ágyékomból indult, és hullámokban jutott el az agyamig, ami elfelejtett mindent. Ő se volt, én se voltam már – ilyen hát a kicsi halál. Vonyítva, szakaszosan ömlöttem belé, míg végül elfogyva omlottam mellé a párnára.
„Annyira jóóóó,” hallottam a saját, mélyről jövő hangom, s a száját kerestem, de csókjaimból kapott a haja is, ami mindenütt ott volt.
Verítéket, spermát, puncit és pucér bőrt tapintottak kezeink, ahogy ott hevertünk ernyedten, széthullott darabjainkkal. Ezen nevetgélve merültünk a gyorsan emelkedő álom habjaiba.
Másnap reggel: Hét óra körül eszméltem magamra, a nap éppen csak felkelt. Mintha becsapódott volna valahol egy ajtó a házban. Kezem megmozdítva puncipamacshoz értem. Szőke volt. Laura rám nyitotta álmos szemeit.
„Hé, te,” mondta.
Még egy zuttyanást hallottunk – a garázs ajtó.
Hamar éberség költözött kipattant szemeibe, és sürgetve rikkantotta, „A francba! Itthon vannak. Oké. Vissza a szobádba!”
Már a bejárati ajtó zaja hallatszott – szüleink már a házban voltak.
Felugrottam, és az ajtóhoz siettem. Úristen egy szál semmiben vagyok! A fenébe, hogy jutok át?
„A köpenyem, itt van, kapd el a köpenyt.”
Magamra kerítettem. Nem passzolt, de legalább takart valamit. Ide-oda topogtam az ágy és az ajtó között, végül döntöttem, és lenyomtam a kilincset.
„És ne feledd, nem emlékszel semmire,” nevetett a húgom.
„Ja, persze.”
Kiléptem. Egy perccel később már a lépcsőn haladtak felfelé, és megláttak, „Ó, már fent is vagy, drágám. Mi ébresztettünk?”
„Umm, éppen a fürdőben voltam, anya.”
„Ez a köntös már nem jó rád, édesem. Vennünk kell majd neked egy újat.”
Családi szextörténet Klári
Gyerekkorunkban játszottunk papást-mamást, meg doktorost, és persze mindig arra ment ki a dolog, hogy megszabadulhassunk egy-két felesleges ruhadarabtól, és megérinthessük egymást itt-ott, de semmi komoly nem történt. Így volt ez a testvéreimmel és a közelben lakó unokatestvéreimmel is. Csak én voltam fiú köztük. Akkoriban nem rázott meg bennünket a dolog, és szép lassan leszoktunk róla. Azt hiszem, csak kíváncsiak voltunk egymás testére. Aztán jött a verekedős korszak, amikor nem tudtunk egymás mellett elmenni egy kis piszkálódás nélkül.
Mikor tizenhat éves lettem, „hugyaimnak” – ahogy korábban megvetően hívtam őket – szépen dudorodott a mellük, és elkezdtek érdeklődni a fiúk iránt. Klárinál két évvel voltam idősebb, Zsófinál öttel, és már saját barátnőim is voltak. A nővérem annyival idősebb volt nálam, hogy anyámnak számított, de a család fiatalabb nőtagjai gyakran felcsigázták ártatlan érzékeimet. A lányoknak egész jó testük és vadító szőke hajuk volt. Egy napon Zsófival birkóztam, amikor alám került. A misszionárius póz tudatára ébredve azonnal felállt a farkam. Bár csak hét centi volt, de akkor jó kemény, úgyhogy nem lehetett nem észrevenni. Azt vártam volna, hogy szabadulni akar, ehelyett elkezdett körözni a csípőjével. Azt hittem mindjárt elcsöppenek.
Ijedtemben felugrottam, és mintha valami halaszthatatlan dolgom lenne másutt, kihúztam a szobából. Valahogy túl gyorsan történt a dolog és én nem voltam rá felkészülve. A manzárdba menekültem, mint mindig, ha egyedül akartam lenni, csak most nem volt szükségem a pornófüzeteimre. Azonnal letoltam a gatyám, és amikor kemény lettem, kegyetlenül elkezdtem rázni. Nem jutottam tovább tíz húzásnál és telefröcsköltem a mellem.
Az eset után állandóan a hugiék körül járt az eszem. Egy évre rá, mikor hazaérkeztem a gimiből, éppen telefonálás közben kaptam Klárit, akit hazaküldtek a suliból, mert rosszul érezte magát. Ott ült a nappaliban egy széken, háttal nekem, és éppen a barátnőjének mesélte, hogyan úszta meg a dolit, mert a tanár beszopta a lázat, meg minden egyéb. Mikor közben megfordult, és látta, hogy én is ott vagyok, majdnem leejtette a telefont.
Sietve végzett, és utánam jött a szobámba.
„Nem mondod meg anyának, ugye?” – kérdezte sápadtan.
Mondtam hogy ne izguljon, aztán nemsokára már felszabadultan nevetve mondogatta, hogy majdnem becsinált, mikor meglátott. Az ágyamra telepedett, elszórakoztatott az iskolai történetekkel és egész baráti hangulatba keveredtünk. Belementem és élveztem is a dolgot, bár tudtam, hogy az egész csak azért van, nehogy elköpjem az ősöknek a betegség igazi okát. A végén egész jót dumáltunk, talán ez volt az első őszinte beszélgetésünk. Egyszer csak megszólalt, ahogy a limonádémat kortyolgattam:
„Péter egyre többet célozgat a testi kapcsolatra. Szerinted mit csináljak?”
A farkam persze azonnal reagált, de én közben majdnem megfulladtam, persze közben áldottam a szerencsémet, hogy idáig fajultak a dolgok. Miután visszanyertem a komolyságomat, azt mondtam neki:
„Szerintem ez természetes, de egyelőre ne nagyon merülj bele.”
Rám nézett, és habozva azt kérdezte, mi az, hogy „ne nagyon”. Nem tudtam, hogyan válaszoljak neki, de aztán úgy döntöttem, nem beszélek mellé:
„Hát, elég biztonságos, ha kivered neki, vagy hagyod, hogy megujjazzon, de ha ez nem elég, leszophatod, vagy kinyalhat.”
Erre nem számíthatott, mert nagyon elkerekedett a szeme.
„Kérdeztél, én meg őszintén válaszoltam” – mondtam neki.
„Jó, de nem gondoltam, hogy ennyire nyers leszel.”
„Jobb, ha mindent tudsz, mielőtt túl késő lesz.”
Aztán rám nézett és nagyon nyugodtan azt mondta:
„Az igazi bajom az, hogy bár hallottam ezt-azt a szexről, valójában nem tudom, hogyan kell nekifogni, és ismered a srácokat a suliban… Ha elterjed, hogy ügyetlen tyúk vagyok, ezt az isten se mossa le rólam, amíg ide járok.”
„Ccc … Mondjam, vagy mutassam?” – csúszott ki a számon.
„Mi van?” – kérdezte és érezhetően lemerevedett, én meg zavartan elkezdtem magyarázkodni:
„Izé, úgy értem, most kaptam egy pornókazettát, amit megmutathatok, aztán a többi a te dolgod.”
Úgy tett, mintha nem érdekelné, aztán mégis azt mondta, hogy jöhet.
– Ezt megúsztam – gondoltam, de nem tudtam, mit képzel rólam ezután.
Felpattantunk az ágyról, én előhalásztam a polcról a kazettát, és irány a nappali. Még három óránk volt a többiek hazaérkezése elott. Visszatekertem a kazit, bezártam a bejárati ajtót, és behúztam a függönyöket, mint rendesen, ha mozizok. Elindítottam a szalagot, és a húgom mellé huppantam a díványra. Elvileg az ő kedvéért csináltuk, de én is fel voltam ajzva rendesen, hogy együtt nézzük a filmet.
Úgy indult, hogy egy csaj hatalmas műfarkat járatott magában. Klári álla azonnal leesett. Nyilván ez volt az első pornófilmje. Aztán ahogy a sztori alakult, mindig figyeltem a hatást az arcán. Bár a száját becsukta, a szemét le nem vette a képernyőről. Végül megtörtem a csendet:
„Na, mit szólsz hozzá?”
„Nem gondoltam volna, hogy mindent megmutatnak, ráadásul ilyen szenvtelenül” – mondta, éppen amikor egy gyönyörű szőke csaj nyeldekelte a kigyúrt pasija méteres kékeresét.
A testvérkém csípője alig észrevehető mozgásba kezdett, szerintem lenn már teljesen nedves volt. A gondolat az én farkam se hagyta nyugodni. Mintegy véletlenül a combjára tettem a kezem, erre anélkül, hogy rám nézett volna, arrébb húzta a lábát. Ennek lőttek, gondoltam magamban. Még a farkam is visszahúzódott. A francba, ezt elsiettem.
– Szedd össze magad, mi baj történhet? – gondoltam aztán.
Addig nyugtatgattam magam, míg a filmet nézve félóra múlva már megint keményen ágaskodtam. Klári még mindig a tévét bámulta, de én már úgy éreztem, nem bírom tovább. Végre összeszedtem a bátorságom, és miután többször is pisszegtem neki, rám emelte a ködös tekintetét:
„Zavarna, ha közben magamhoz nyúlnék? Már fájnak a golyóim!” – kérdeztem egy szuszra.
„Nem” – mondta a fejét ingatva, és visszameredt a képernyőre. Erre aztán minden szemérmet félredobva letoltam a nadrágom és elkezdtem húzogatni a bőröm a kőkemény farkamon. Magam is meglepődtem, milyen jó volt, pedig csak magamnak csináltam. Klári észre se vette, mi folyik mellette, amíg be nem fejezodött a videó első része. Ekkor felém fordult:
„Ez aztán … Jézusom, Gabi, mit csinálsz?”
„Megkérdeztelek, hogy kiverhetem-e magamnak közben, te meg azt mondtad, hogy nem zavar. Úgyhogy ha nem akarok a nap hátralevő részében kék mogyoróval mászkálni…” – válaszoltam a legnagyobb természetességgel.
„Ó …!” – mindössze ennyit mondhatott, mert közben elkezdődött a második rész, és ez azonnal elterelte a hugi figyelmét. Láttam rajta, hogy nem tér napirendre a dolog felett, de hát kit zavar? Engem aztán cseppet nem! Pár perc múlva észrevettem, hogy néha lopva a fütykösömre pillant. Közben úgy helyezkedett el, hogy a puncija a sarkához feszüljön és újra kezdte a csípőmozgást. Látni lehetett a vonagló arcán, hogy legszívesebben beledörzsölné magát valami hegyesbe. Egyszer csak felpattant, a hálószobába rohant, majd egy kis pléddel tért vissza:
„Kezd itt hűvös lenni” – vetette oda.
– Akár a pokolban – vigyorogtam magamban.
Nemsokára hallom, amint a bugyija a csípőjéhez csattan. Gyorsan rápillantottam.
„A csajok sincsenek fából” – mondta belepirulva.
Ránéztem és nagyon nyugodtan így szóltam:
„Lazulj hugica, sose szégyelld! Mindenki maszturbál!”
Erre széles mosollyal felemelte a csípőjét, hogy kibújhasson a bugyijából. Magára terítette a plédet, úgyhogy semmit se láttam, de a gondolattól annyira felizgultam, hogy nem tudtam tovább tartani, lespricceltem a combom. Klári elismerő tekintettel nyugtázta az eredményt, én meg kirontottam a fürdőbe, hogy letakarítsam.
Pár pillanat múlva visszatértem, és még mindig letolt nadrággal elfoglaltam az előbbi helyzetet, csak éppen a farkam zsugorodott a felére. Klári ránézett, és sajnálkozva megjegyezte:
„Ilyen puhán egész esendőnek látszik.” Ezzel odanyúlt és két ujjával felemelte, majd visszaejtette. Meglepetésemben megrándultam.
„Ne haragudj” – mondta ijedten.
„Semmi gáz, csak nem számítottam rá! Igazából nem bánnám, ha simogatnád egy kicsit, mert akkor újra megkeményedne és folytathatnánk a masztizást. Egész más érzés így csinálni, hogy te is itt vagy!”
Némi habozás után megfogta és nagyon lassan húzogatni kezdte. Közben éreztem, hogy a punciját sem hagyja ki a játékból, ugyanabban a ritmusban mozgott a keze a takaró alatt.
Újra a képernyő felé fordult, de én alig tudtam figyelni a simogató keze, meg a pléd alól hallatszó cuppogó hangok miatt. Nyilván már merő lucsok volt, én meg ismét megkeményedtem, bár próbáltam késleltetni a dolgot, nehogy abbahagyja a masszírozást. Ennél hosszabb már nem lehettem, de Klári még mindig húzogatta, fel-le, fel-le. Átnyúltam és lehúztam öléből a takarót, de a húgom semmi pénzért nem hagyott volna ki egy ütemet se. Rámeredt a képernyőre, bal kezével verte a majmot, a jobb keze mutatóujjával meg jó mélyen a nedvesen csillogó szilvájában ki-be, ki-be. Hát ez tökéletes volt. Még sose láttam ilyen közelről a vékony szőr borította cuniját, a nedves, összetapadt szőrszálakat a nyílása körül. De jólesett felszippantani a pinája félreismerhetetlen illatát, amint megcsapott a plédet felemelve!
Onán paradicsomában éreztem magam!
Megsimogattam a lapos hasikáját, a punciszőréhez araszoltam a jobb kezemmel. Én is becsúsztattam a középső ujjamat a nedves nyílásba, mire Klári halkan felnyögött. Azt vettem észre, hogy lassan rám hagyta a punciját, és már csak velem foglalkozott a keze. Egyre gyorsabban húzogatta, de én se akartam lemaradni a masztizásban. Már két ujjam volt benne, és néha köröztem a csiklója felett, majd le egész hosszan a nyílás végéig, közre fogva a kisajkakat. Nagyon akartam, hogy jó legyen neki! Becsukta a szemét, teljesen szétterpesztette a lábát, a csípője vadul izgett-mozgott.
Ez már sok volt! Hirtelen eléfordultam a térdemen és felcsókoltam neki, pont a csiklóján. Aztán folytattam a kinyújtott nyelvemmel, lassan nyalogattam körbe-körbe.
Klári meglepetésében eltartotta a fejem, de lassan a tarkómra simult a keze, egyre közelebb fészkelődött és a végén szinte belepasszírozta az ölét az államba. Tiszta lucsok volt, de én nyaltam, mint a nektárt. Miután olyan mélyre dugtam a nyelvem, amennyire csak tudtam, lassan felderítettem a másik lukacskáját is. Megőrjítette, ahogyan a szűk kis járatot tágítgattam a nyelvemmel.
Egyszerre hallottuk meg, amikor a garázsajtóhoz ért apámék kocsija.
Felpattantunk, kitéptem a kazettát és rohanás a szobáinkba. Klári felvette a „beteg vagyok” pózt, én meg a leckémet mímeltem, de közben vadul vert a szívem és lázasan járt az agyam a történteken. Azt hittem szétrobbanok a csalódottságtól, szerintem a szüleim nem nagyon értették, miért nem vagyok velük kedvesebb. Vacsora után jött a megkönnyebbülés: egy meleg fürdő, és a jó öreg Marok Marcsa. Lefeküdtem, de még hajnali egykor se tudtam elaludni. Újra és újra elképzeltem Klárit, ahogyan dobálja magát a díványon széttett lábakkal.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Klári surrant be rajta és leült az ágyam szélére.
„Ébren vagy?”
„Persze, nem tudok aludni.”
„Bátyó, én el se hiszem, ami köztünk történt, olyan ciki.”
Próbáltam laza lenni, de nem volt könnyű:
„Ne hülyéskedj, ebben a korban ezt mindenki kipróbálja így vagy úgy.”
Pár percig hallgattunk, aztán hugi így szólt:
„Olyan üresnek érzem magam, nem ölelsz meg? Csak hozzád akarok bújni.”
Ezzel felemelte a takarómat, és hozzám fészkelődött háttal, ahogy régen aludtunk együtt. Szótlanul átkaroltam, és így maradtunk mozdulatlanul egy ideig, aztán összeszedtem magam, és megjegyeztem:
„Bevallhatod, hogy amíg tartott, nem volt piskóta…”
Klári mintha csak erre várt volna, kuncogott és nagyon kurvásan azt mondta:
„Meghiszem azt!”
A farkam erre önállósította magát, és elkezdett ágaskodni. Klári észrevette, ahogy a hátának nyomódik és odaszólt:
„Bátyó, már megint kezded?”
Teljesen fölöslegesen elvörösödtem, és végül kifakadtam:
„Nem is képzeled, milyen, ha nem tudod elrejteni, mindig elárul és alig fér a gatyádba. Mintha minden véred oda gyűlne…!”
„Ha olyan baromi kényelmetlen, vedd le a gatyád, de viselkedj rendesen!” – szólt hozzám egy kis szünet után, ingerültséget színlelve.
Azonnal legyűrtem magamról a nadrágot, a pöcköm megkönnyebülten ugrott a szabadba. A hátához simultam, de nem mondhatnám, hogy megnyugodtam.
„Mit szólnál, ha a lábaid közé tenném? Ígérem, nem erőszakoskodom, de mindkettőnknek kényelmesebb volna, és olyan klassz lenne így elaludni…”
„Na jó, de ne merd betenni!” – szólt végül, megemelve a lábát.
Sokkal kényelmesebb volt, hogy nem feszült annyira, de alig bírtam megállni mozgás nélkül. Legszívesebben állandóan pumpáltam volna, de megígértem, hogy nem leszek rossz fiú.
„Na, és mit fogsz mondani Péternek a mai dolgok után?” – suttogtam.
Nem válaszolt. A francba! Elaludt. Nem volt mit tenni. Ha nem akartam elkúrni a kapcsolatunkat, legjobb volt, ha alvásra adom a fejem, ami persze nem volt könnyű, tekintettel a meredező karómra, dehát azzal nyugtattam magam, hogy biztosan lesz még alkalom, hogy megint összejöjjünk, plána egy ilyen jó start után.
„Gábor” – suttogta később. Nem hittem a fülemnek, de alvást színlelve megmerevedtem. Aztán megint csend. Éppen kifújtam a levegőt, amikor hirtelen hátranyúlt a farkam alá, ami még mindig mereven állt a combjai között. Próbáltam lassan, alvó ritmusban lélegezni, de ehhez minden önuralmamra szükség volt. Lassan simogatta, de közben felemelte a lábát is, hogy jobban hozzáférjen a dákómhoz. Egyre gyorsabban vette a levegőt, én meg azt hittem, mindjárt elájulok. Végre erősen megragadta, és a fejet fel le csúsztatta a puncinyíláson. Mindig felnyögött, mikor a vérdús pöckéhez ért, de nekem csendben kellett maradnom.
Hirtelen abbahagyta. Szétterpeszett, amennyire az ágy engedte, és visszatartotta a lélegzetét. Csoda, hogy megálltam magömlés nélkül, ami ezután következett. Kezében tartva a szerszámom, a bunkómat szépen bevezette a pinusába, ami olyan síkos volt, mintha bepisilt volna, vagy ilyesmi. Tartotta a kezével és közben a csípőjével körözve lassan ráhúzta magát a farkamra. Már a fele bent volt, amikor nem bírtam tovább mozdulatlanul, bár a farkam végig lüktetett. Sietség nélkül teljesen feltoltam neki. Hihetetlen, de annyira könnyen ment, mintha nem szűzet tömtem volna. A húgom nem szólt
egy szót se, de a csípőjével bezzeg egyre vadabbul lovagolt az ölemben.
„Na, ilyen lehet a mennyekben” – gondoltam. Azt kívántam, bárcsak örökké tartana, de tudtam, hogy nem húzom tovább két percnél. Amikor már nem bírtam tovább, kirántottam, és végre ráélveztem a hátára. Feltámaszkodva megfordult, nagyon mélyen a szemembe nézett, és ráhajolt a számra. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztunk, és a végén azt mondta:
„Ezt azért kaptad, mert te vagy a legjobb bátyó a világon. Nem tudod, mennyire szeretlek!”
Erre a mondatra mindig emlékezni fogok, mint ahogy mindarra, amit ezután történt velünk (nem beszélve az éjszaka hátralevő részéről)!
Mondanom se kell, hogy másnap én is kihagytam egy napot. Anyám meg is jegyezte:
„Biztosan a húgodtól kaptad el!” Hát kaptam tőle valamit, az biztos.
[Családi]
A behatoló – szextörténetem
Amikor a férjemtől érzékeny bucsút vettem a repülőtéren már elmult délután négy. Még be kellett ugranom vásárolni valami élelmiszert, mert semmi sem volt otthon és ráadásul egy komplett hosszú és szabad hétvége állt előttem. Istenem, de vártam ezt a hétvégét. Fáradt voltam, sokat dolgoztam a héten. Tudtam, hogy semmit sem fogok majd csinálni csak aludni, aludni és harmadszor is aludni. A párom három napig lesz távol Londonban, ráadásul egész hétvégén dolgozik majd, egy új céggel dolgoznak ki egy hosszabb távú együttműködést. Most a hétvége ellenére egyáltalán nem bántam, hogy elutazik. Egyszerűen vágytam már az egyedüllétre, amikor azt csinálok amit akarok és senki sem beszél bele az életembe.
A repülőtérről hazafelé végiggondoltam mit is kell vennem. A forgalom elég lassan vánszorgott, ráadásul elkezdett esni is. Bekapcsoltam a rádiót, hogy valami jobb zaj vegyen körül, mint ez a mindig örült és néha már unalmas város megszokott moraja, vagyis az ami a kocsiba beszűrődik belőle. A bemondó pár perc után megerősitette, hogy az egész hétvégén ilyen szar idő lesz. Na mindegy, úgysem terveztem semmit, mindenki hagyjon békén. Valahogy az eső is megnyugtatott most, bár legalább addig várhatott volna, mig befejezem a vásárlást.
Befordultam a kedvenc szupermarketem parkolójába és egészen a bejárathoz közel hajtottam. Szerencsémre éppen kitolatott egy autó, ahová mindjárt be is álltam. Elég sokan voltak, persze hiszen vége a munkaidőnek, mindenki siet vásárolni és aztán rohannak haza a családhoz. Siettem, rutinszerűen végigjártam a sorokat, teleraktam a kocsit és 20 perc után már a pénztárnál álltam. A pénztáros kicsit unottan, de legalább hamar végzett. Fizettem és kitoltam a kocsit az autóhoz. Az eső most már rendesen esett, a hajam lassan teljesen átázott a ruhámról nem is beszélve. Mire mindent beraktam a csomagtartóba, teljesen kész voltam. Még a bugyim is tiszta viz lett. Rányomtam a fűtést és bekapcsoltam az ülésfűtést is. Jól esett a gyorsan jövő meleg, éreztem ahogyan átforrósitja az alsó felemet, kifejezetten jól esett, hiszen csak egy nagyon vékony bugyi volt rajtam, ráadásul tegnap borotváltam le a puncimat teljesen kopaszra ugyanis a férjem kifejezetten igényt formált a tegnapi estére az elutazása előtt. Szereti ha szőrtelen vagyok. Bár én jobban szeretem ha van rajta egy kicsi, a férjem viszont nem. Bár 5 éve vagyunk házasok, 29 évesen vett el de a szex még mindig elég intenziv köztünk ha rákerül a sor. Igaz egy héten maximum 2 – szer szeretkezünk, de akkor mindig rászánja magát tisztességesen és igazán jól tud esni, bár mindig a szokásos formában zajlik az e fajta együttlétünk. Először mindig én veszem a szájába a farkát és eljátszadozok vele egy kicsit, aztán ő jön a nyelvével. Kicsit körbenyalja a szeméremdombomat, majd be – be csúsztatja a nyelvét a hüvelyembe, miközben egyik újjával eljátszadozik a csiklómmal. Aztán hanyatt fekszik, mire én beleülök a mereven és vörössen izzó szerszámába és lovagolok rajta úgy 15 – 20 percet. Mindig végig szokta birni és ezért hálás is vagyok neki, mert nekem csak ebben a pozitúrában tökéletes a szex. Igy hatot, nyolcat is sikerül élveznem, ellenben ha végig alatta lennék, akkor lehet hogy egyszer vagy kétszer ha jó lenne. Elég mélyen és fent vagyok ugyanis érzékeny és csak igy éri el a farka hegye rendesen a tökéletes helyet. Bár a mérete normális, de ha kicsit nagyobb lenne egyáltalán nem zavarna, sőt… Igy aztán amikor leszállok róla egyébként is rendesen lefáradva, fölém szokott jönni és befejezi intim együttlétünket. Ilyenkor már nem mindig szokott jó lenni, csak akkor ha nagyon be van indulva és jól megdönget.
Mig ezen gondolkodtam, addigra a házunk elé értem, megnyomtam a kapu és a garázs távnyitóját és beálltam. Miután bezárult mögöttem a kőfallal körbevett házunk automata kapuja és garázsajtaja, hirtelen megkönnyebbültem a rám szakadó csendben és elkezdtem a konyhába felcipelni a telerakott szatyrokat. Kétszer fordultam, bepakolatam a hűtőbe és a hálószobába mentem, hogy végre levehessem az egyszer már elázott ruháimat és beálhassak a zuhany alá. Ledobáltam magamról mindent és mielőtt a hálóhoz tartozó fürdőszobába léptem volna, egy pillantást vetettem magamra az ágy előtt álló nagytükörben. Az alakom még jó volt, mivel még nem szültem, a melleim is szépek és elég feszesek és a fenekem sem nagy. A 170 – es magasságomhoz tartozó 62 kiló reálisnak tűnt. A zuhany alatt kigondoltam, mit fogok enni és hogyan töltöm el nyugalmasan az előttem álló estét.
Egy egyszerű spagetti jó választásnak tűnt, főleg ha egy jó kis vörösbort nyitok hozzá, majd a tv előtt szépen megvacsorázom. Nem vettem magamra semmit csak a köntösömet és miután a tésztát elkészitettem és a vörösbort is kitöltöttem, bevetettem magam a nappaliba a kényelmes nagy fotelba és bekapcsoltam a tv – t, majd elkezdtem enni. Jól éreztem magam. Jól esett a francia asztali bor, kellemesen beleszállt a fejembe, most valahogy kissé hamarabb is hatott, hisz fáradt voltam.
A telefon csörgése kicsit belezavart a körülöttem már megszokott csöndbe. A férjem volt és jelezte, hogy éppségben leszállt, várja a transzfert a hotelba, ahonnan viszont vacsorázni viszik. Kellemes szórakozást kivántam neki a mai estéhez és elbúcsúztunk. A tévéműsor nem sok érdekességgel kecsgtetett, de elhatároztam, hogy a hirműsorok után még megnézem az első filmet, legyen az akármilyen, aztán lefekszem. A vacsorám elfogyasztása után kivittem a tálcát a tányérral és a kiüritett pohárral a konyhába és beleraktam a mosogatógépbe. Hirtelen megcsörrent a kaputelefon. Hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy ki a fene lehet, hiszen senkit sem vártam.
Felvettem a kagylót. Kintről egy férfihang kért elnézést a késői zavarásért és jelezte, hogy a gázszolgáltató alkalmazottja és bejelentésre sajnos minden ingatlannál meg kell vizsgálniuk a becsatlakozó vezetéket, mert állitólag valaki gázszagot érzett a környéken. Elhúztam a számat de jobb lehetőség hijján megnyomtam a kerti kapunk zárnyitó gombját és egy perc türelmet kértem, mielőtt kinyitottam volna a bejárati ajtót, gyorsan magamra kaptam a szabadidőruhámat. Odasiettem az ajtóhoz ami félig áttetsző üveges volt ezért már láttam, hogy odakint ott várakozik a hivatlan de szükséges látogató. Elforditottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Ami ezután történt arra nemigen számitottam. A férfi a pillanat tört része alatt bent termett és letepert a földre. Akkor már tudtam, hogy nagyot hibáztam amiért nem győződtem meg ki is van kint valójában. A férfi aki egy fejjel nagyobb és vagy 30 kilóval nehezebb volt nálam könnyűszerrel lefogott. A hasamon feküdtem, a fejem jobb oldalára odaszoritva a földhöz. Arcát, amin egy fekete maszk volt egész közel tartotta a bal fülemhez és suttogva értésemre adta, hogy ha elkiáltom magam, akkor nagyon megbánom. Jelezvén, hogy komolyan gondolta amit mondott, egy pisztoly csövének hideg érintését éreztem a nyakamon.
Ezután lassan elengedett és utasitott, hogy álljak fel. Egy szót sem tudtam szólni, nemhogy kiabálni. Mindenesetre remegett mindenem. Lassan felálltam, de még mindig háttal neki. Óvatosan megfordultam. Valóban egy pisztoly volt nála, ami rám meredt. Remegő és többször elcsukló hangon megkérdeztem, hogy mit akar. Válaszként csak intett a fegyverrel és mutatta, hogy menjek beljebb. Ráforditotta az ajtót és elindultunk a nappaliba. Megnézte, hogy biztosan nem lehet – e belátni, majd egészen közel jött hozzám.
– Vetkőzz le! – mondta. Én csak álltam, meg se tudtam mozdulni. A fejemben össze – vissza kavarogtak a gondolatok, aminek se eleje, se vége nem volt.
– Vetkőzz le!!! – orditotta és egy mozdulattal letépte a felsőmet. Ösztönszerűen a melleimhez kaptam és mindkét kezemmel eltakartam őket. Erre az ágyra lökött és letépte a nadrágmat is. Elkezdtem sirni.
– Ne csinálja kérem – zokogtam – mit ártottam magának? Meztelenül és kiszolgáltatottan feküdtem saját lakásomban egy idegen férfi előtt. Elveszve és megalázva éreztem magam. Jobb kezemet a szeméremdombomra csúsztattam és megpróbáltam eltakarni. Szemeimből még mindig szivárogtak a könnyek és félig homályosan ugyan de láttam, hogy a férfi levetkőzik. Mindent levetett csak a maszkot hagyta a fején. Nem akartam, hogy megerőszakoljon ezért minden erőmet összeszedve felugrottam és a hálószoba felé kezdtem futni. Már majdnem elértem az ajtót, amikor hátulról egy nem erős, de jól irányzott ütést éreztem a fejemen. Elsötétült előttem minden és éreztem, hogy lassan összerogynak a lábaim…
A hálószobában tértem magamhoz és a franciaágyon feküdtem a hátamon, kissé éreztem a koponyám hátulját. A férfi ott ült mellettem és egy pohár vizet tartott a kezében.
– Nem szeretném ha még egyszer ilyet vagy hasonlót csinálnál. Ártanál az egészségednek vele. Idd meg a vizet. – mondta ellenkezésmentes mély hangon. Fogtam a poharat és remegős kézzel kiittam a vizet. Elvette a poharat és letette a szőnyegre. Most vettem igazán először szemügyre. Széles vállai alatt közepesen szőrös mellkasa domborodott. Ahogyan ült, a hasa kissé előre domborodott. A kezében ott volt a pisztoly is. Lassan felállt és azt mondta:
– Most pedig azt csinálod amit mondani fogok és akkor nem bántalak. Világos?
Bólogattam és felültem. Ahogyan szembe fordult velem fejmagasságban elém került a pénisze. – Szopj le! – mondta. Az ágy szélére csúsztam és remegő kézzel megfogtam a farkát. Az átlagnál kissé nagyobb méretű volt és a körülötte lévő szőrzet is meg volt ritkitva. Ápoltnak tűnt. Ahogyan megfogtam elkezdett duzzadni. Idegességemben csak fogtam és enyhén szoritottam. A kezével megfogta a fejemet és odanyomta a farkához a számat. Mivel nem volt mit tennem, hát kissé idegenül de lassan bevettem a számba. Éreztem az egyre duzzadó férfitagot, ahogyan eléri teljes keménységét a meleg helyen.
– Rajta. Csináld! – és elkezdte a kezével ritmusosan mozgatni a fejemet. Esetlenül, de átvettem a ritmust és akadozva elkezdtem szivni, a kezemmel pedig huzogatni. Elég vastag és egyenes pénisze volt, ezért betöltötte a számat. Két perc után kivette a számból és hanyatt lökött az ágyra. Ösztönösen összehúztam a lábaimat. Tisztában voltam vele, hogy mi következik. Feltérdelt az ágyra és szétfeszitette a lábaimat. A makkja nedvesen meredt felém, ellenben én száraz voltam. Féltem a fájdalomtól, ahogyan belémhatol majd. De nem az jött. A fejét a combjaim közé nyomta és a maszk nyilásán keresztül elkezdte nyalogatni a szeméremajkaimat, közben a pisztoly csövét az oldalamhoz nyomta. Értettem és nem is mozdultam. Sokáig nyalt, nyelvét egyre mélyebbre próbálta tolni, aztán abbahagyta és egyre feljebb jött a hasamon és a melleimet is nyalta. Aztán visszament a puncimhoz és megint nyalta. Szabad kezével az ánuszom környékét simogatta. Ha nem idegen ember lett volna, akkor azt mondanám, hogy nagyon jól csinálja, de a még mindig bennem volt a feszültség. Próbáltam lazitani és arra gondolni, hogy a férjem csinálja. Nehezen ment. Aztán egyszer csak abbahagyta és rám nézett.
– Leteszem a pisztolyt, de ugye tudod mi lesz ha… – mondta. – Igen. – válaszoltam félve.
Hasra forditott és a hátamat simogatta, majd a nyelvével végigfutott a gerincem mentén lefelé egészen a fenekem vágatában a puncimig és vissza. Majd újra kezdte és most lent az ánuszomat nyalta egyre vadabbúl, de nem durván. Végigborzongtam. Nem tudom miért – talán mert a fenekem és a hátam igen érzékeny – végigfutott rajtam egy jól eső érzés. Mi van velem? Nem értettem, ilyet nem érezhetek! Egy idegen férfi megpróbál éppen megerőszakolni és akkor én borzongok egy kicsit? Nem volt időm gondolkodni, megint a hátamra forditott és most megint nyalt. Egyre hevesebben és erősebben. A kezeivel közben a melleimet markolászta és csak szopta a csiklómat. Becsuktam a szemeimet és éreztem ahogyan teljesen ellazulok. Azt kérdeztem magamtól, hogy most ez egy erőszakos közösülés vagy mi? A csiklómban megmozdult valami és duzzadni kezdett. A férfi olyan intenzitással nyalta az alsó felemet, hogy ilyet még nem éltem meg. Aztán egyszer csak fölém feküdt és annyit mondott:
– Most megbaszlak te ribanc! – és azzal a lendülettel belém mártotta a farkát. Azt hittem fájni fog, de nem fájt. Olyan nedves volt minden hogy ütközésig nyomta. A vastag fasz teljesen kitöltötte a hüvelyemet. Nagyobb himvesszeje volt, mint a férjemnek és vastagabb is. Lefogta és a fejem mögé nyomta a kezeimet, majd elkezdett erőteljesen és ritmusosan mozogni bennem. Gyorsan majd lassan és megint gyorsan. Nőtt bennem a nemi feszültség, de a tudat hogy egy idegen férfi erőszakol félig lebénitott. Férjem van, jó házasságom, én ezt nem élvezhetem. De a másik oldalon ott állt egy addig ismeretlen érzés, hogy egyedül, kiszolgáltatva a házamban egy ismeretlen férfi vad vágyai közt és állatias ösztönének kitéve meztelenül és veritékben ázva fekszem, miközben ő ellenvetést nem tűrően a magáévá tesz és irtózatosan kemény tagja kiméletlenül ki – be járkál bennem. Közel negyed órán át keményen baszott. Kétszer is elélveztem. A második ráadásul kissé nagyobb volt. A forró magját mindet belém lövellte – rengeteg volt és végigfolyt a fenekemen. Amikor végzett fölém térdelt és a farkát a számba rakta. Megszivtam az enyhén merev falloszát és a még benne lévő ondó a számban landolt. Nem vette ki, igy nyelnem kellett. Aztán szivtam rajta még, éreztem hogy élvezi. Aztán kivette és felállt. Fogta a szijját és az ágy felső vizszintes korlátjához kötözte őket majd kiment a fürdőbe. Én pedig csak feküdtem és egyre kezdett rajtam elhatalmaskodni a lelkifurdalás. Hogy érezhettem ezt? – kérdeztem magamtól. Hogy lehetett ez nekem jó? Szörnyű volt érezni, hogy a testem engedelmeskedett és a lelkem hadakozott egy ösztönösen védekező és egy eddig ismeretlen de nagyon erotikus érzés között, amiben aztán az utóbbi győzött. Élveztem egy olyan férfitól, akit nem is ismerek és aki betört a házamba, az életembe. Izgató volt és egyben idegen is az érzés.
Amikor kijött a fürdőből, elengedett és belökött, hogy tusoljak le. Nem mondott semmit. Ott állt meztelenül kissé dagadt himtaggal, a fején a maszkkal és nézett ahogy zuhanyzom. Mikor elkészültem magamra csavartam a fürdőlepedőt és álltam. Intett hogy menjek a szobába. Kimentem és megálltam középen. Odaállt elém és adott egy pofont. Nem túl erőset, de nem is gyengét, kissé hátra léptem.
– Ki mondta, hogy ezt magadra vedd?! – kérdezte hangosan és leszakitotta rólam a törölközőt. Az ágyhoz lökött és megint odakötözte a kezeimet.
– Kérem! – mondtam – odaadom mindent ami itthon van, minden pénzt, bár sok nincsen! Vigyen mindent!
– Nem kell semmi! Csak te kellesz! – válaszolta eréjesen és kiment.
Hallottam, hogy a konyhába megy és kinyitotta a hűtőt. Pakolt valamit és zörgött. Fél óra múlva visszajött és elengedett. Kikisért a konyhába és mondta, hogy egyek ha akarok. Ittam, mert nagyon szomjas voltam. Fél szemmel néztem, hogy ott állt támaszkodva a szekrényhez és néz. A teste szép volt, volt benne valami leigázó, ahogyan nézett. Sötét szemei voltak, talán barnák, amennyire a maszktól láttam. Letettem a poharat és néztem. Akkor vettem észre, hogy folyamatosan dagad és elkezd felállni a farka.
– Hasalj a pultra! – mondta. – Gyerünk!
Ráhasaltam. Mögém jött és hozzámnyomta a forró és kemény farkát. Aztán letérdelt és kezeivel széthúzta a fenekem mindkét partját és megint elkezdett nyalni. Hosszan és erősen, ahogyan korábban is. Ezuttal azonban nem olyan sokáig. Fogta és kegyetlenül belémnyomta a himvesszejét. Mivel még nem tágultam ki kellően és alig voltam nedves, legfeljebb a nyelvétől valamennyire, kissé fájt. Apróbb, de erős lökéseket intézett belém, lassan egyre beljebb hatolt. Az egyik kezével leszoritott a pultra, mig a másikkal megmarkolta a hajamat és erősen húzta. A farka lassan teljesen bejárta a már ismerős utat és egyre jobban löködött. Az agyamban kezdett egyfajta érzés eluralkodni és már csak arra vágytam, hogy ez az idegen minnél jobban a magáévá tegyen. Vágytam a minnél eréjesebb lökéseire, vágytam arra, hogy belém élvezzen, élveztem, hogy markolja a hajamat, hogy erős kezével sakkban tart. Már nem jutott eszembe a férjem és senki – semmi sem. Elélveztem, sőt nyögtem is. Erre annyira bevadult, hogy még erősebben tolt. Másodszor sőt harmadszor is elmentem. A farka pont a hüvelyembe passzolt. Annyira odaért ahová kellett, hogy szinte folyamatosan élveztem. Aztán egyszer csak kivette és magához forditott, majd belenyomta a számba. Még mindig erősen szoritotta a hajam, sőt rángatta vele a fejemet is. Megfogtam a farka tövét és megszoritottam. Vadul szopni kezdtem és erősen szivtam amennyire csak lehetett. Elengedte a hajam és megkapaszkodott. Éreztem, hogy a golyói megkeményednek és felhúzodnak. A farka kőkemény lett. Aztán belevágódott a nedüje a számba. Kivettem és ráztam a kezemmel amenyire csak lehetett. Újabb adag lövellt ki belőle az arcomba, de csak ráztam. Mindenhová spriccelt. Megőrűltem, hogy egy férfi ennyire kiván engem. Lenyaltam a farkát és még massziroztam egy kicsit. Hihetetlen, de egyszerűen jól esett, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben voltam.
Aznap estére bezárt a szobámba és csak másnap reggel 10 – kor nyitott be. A hátamon feküdtem, mikor odajött és a kezeimet megint az ágyhoz kötözte a fejem fölé. Egy vékony hálóing volt rajtam, amit egy szakitással letépett. Egyáltalán nem ellenkeztem, de nem is gondoltam rá. Fogoly voltam a saját házamban, egyszerűen egy rabszolga, amit csak „arra” használnak – és ez nekem tetszett. Kiváncsi voltam, hogyan akar meghágni. Levette az alsónadrágját és láttam, ahogyan a farka duzzadni kezd. A lábaimat szétnyitottam és elengedtem magam. Vágytam hogy belémhatoljon. De aztán hirtelen kinézett az ajtón a nappaliba, ahová én nem láthattam ki és intett egyet. Lépéseket hallottam közeledni és tudtam, hogy nincs egyedül. Valaki belépett az ajtón. A félhomályban nem láttam jól hirtelen, de azt láttam, hogy nincs a fején maszk és nem is meztelen. Viszont a hangja… amikor megszólalt, azonnal beugrott…
– Mindig is arra vágytam, hogy valaki megdugjon, hogy lássalak egy idegen férfival! Hogy lássam amint megkeféli a feleségem, mert a már csak a gondolata is felizgatott, hogy élvezel másnak a farkától! – a férjem volt. Nem utazott el…
A mi kis ártatlan játékaink 4. rész
Bevásárlás közben
„Eljössz velem vásárolni?”
Laura az ajtóban állt, egy sárga pólót és fölötte fehér inget viselve, ami lazán lógott keskeny csípőjére. Jól állt neki az egyenes, szőke haja.
Eddig még soha nem akart magával vinni.
„Hová?” kérdeztem.
„Az itteni plázába. Nincs kedvem egyedül menni.”
Épp nem volt semmi dolgom, és mostanában úgyis mindig együtt lógtunk. Ha valaki megfigyelt volna bennünket nyolc hónappal korábban is, alig hitte volna, hogy ugyanaz a két ember lakja ma is a lakást. Reggel együtt használtuk a fürdőszobát. Ő a tükörnél csinosította magát egy szál bugyiban, míg én a zuhanyozáshoz készültem. Néha együtt tusoltunk ‘hogy takarékoskodjunk a vízzel’. Hétvégén behoztam az újságot, felvittem a szobájába, és takarója alá bújva ébresztgettem őt, simogatva, puszikat nyomva az arcára. Megitattam kávéval, míg ő átlapozta a híreket. Más reggelen nyakamba puszilt a konyhába lépve üdvözlésként. A ház teljesen a miénk volt. Apa és anya Floridában voltak egész télen, aztán tavasszal Kaliforniában, legújabban azt vették a fejükbe, hogy bálnalesre mennek az isten tudja hová.
Még mindig az ajtóban mosolygott rám, hunyorogva.
„Persze, hogyne… egy pillanat és készen vagyok.” Félmeztelenül voltam, mezítláb, csak egy farmerban.
Ő vezetett, a rádiót hallgattuk útközben. „Köszi, hogy velem tartasz. Néha elkel egy férfi tanácsa, ha az ember lánya csinos akar lenni.”
„Én a bátyád vagyok.” jegyeztem meg.
Felém fordulva rám nézett, és én nyomatékosítottam, „a testvéred lennék.”
„Szexinek tartasz?” váltott témát.
„Háát… igen, szexi vagy.”
Megint rám nézett.
„Igenis hatással vagy rám. Mi lehetne ennél szexibb?” tettem hozzá, és megpusziltam az arcát, majd a nyakát is. Mosolygott.
„Nos, ezen a nyáron nagyon szexi szeretnék lenni. Segítesz? Úgy gondoltam a fehérneművel kezdünk, a ruházatban alulról haladva felfelé.”
Érdekesen hangzik, gondoltam magamban.
Megérkeztünk, a Viktória Titkai bolt mindjárt jobb kéz felől esett. Beléptünk, és azonnal körülnéztem, nincs-e valaki ismerős a láthatáron. Valamilyen okból nem szerettem volna senkibe belebotlani.
„Vicces lenne magyarázkodni, ha valaki meglát bennünket az alsónemű osztályon,” mondtam neki.
„Női fehérnemű,” javított ki, de egyébként nem látszott aggódni a dolgon.
A hely igazi férfiparadicsomnak tűnt. Senki nem törődött a próbababákon közzétett alsóruházattal (ja, fehérnemű), csak egy hozzám hasonló korú pasit izgathattak fel a formás popsikon feszülő tangák, a hetyke mellekre simuló, átlátszó kombinék. Tetszett a látvány, pláne ahogy elképzeltem az árucikkeket vizsgálgató hölgyeket, vajon hogy állna rajtuk amit éppen tanulmányoznak. Jó volt megérinteni a pamut, muszlin, csipke vagy selyemből készült finom holmikat.
„Erre gyere, kellene a segítséged.”
A melltartóknál kezdte. Sorra vette őket, megérintve, majd magához próbálva a különféle melltartókat, az árcédulákat nézegetve.
Megszólaltam, „én a Pimasz Fruskára hajtanék.”
„Jó nyomon jársz,” szólt vissza, anélkül, hogy abbahagyta volna a keresgélést.
Szóval így esett, hogy segítettem neki. Kiválasztottam pár leopárd mintás bugyit, és kinéztem a katalógusból egy melltartót, ami a hirdetés szövege szerint felfelé és összenyomja a melleket ‘Pimasz Fruska stílusban’. Aztán egy-két, madzagnyi tangát tartottam elé. „Próbáltál már ilyet?” Elkerekedett a szeme. Ezek szerint még nem. Ennyi elég volt nekem, bedobtam őket a kosárba. Észre sem vettem, hogy kis időre eltűnt mellőlem.
„Ehhez mit szólsz?” kérdezte, mikor újra előkerült.
Egy vörös színű, csipke hálóinget mutatott, pihés gallérral, és egy hozzáillő, teljesen átlátszó bugyit. Sötét harisnya, és egy bordó harisnyakötő volt még nála. „Uh, hát igen, az ilyesmi komoly zűrt tud okozni.” Egyetértően kuncogott.
„Nahát, ennyi elég lesz egyelőre. Most már felpróbálnék közülük párat.”
Azonnal szembesültünk egy logisztikai problémával. Nem próbálhatja fel ezeket a kedvemért itt a nyílt színen. Az asszisztenshez fordult, én pár pillanatig távolról figyeltem őket. Láttam, amint rám mutat, visszaintettem nekik.
„Bejöhetsz velem,” érkezett vissza a hírrel.
Körülnéztem, „Hogyan? Megengedik?”
„Azt mondták,” ragadta meg a kezem, és behúzott az öltözőbe. Bezárta az ajtót.
A szobácskák elég nagyok voltak, mindegyik oldalán tükrökkel, az ajtón egy kisebb. Egy kis szék is volt a sarokban az olyanok számára, mint jómagam. Leültem, és figyeltem, amint a húgom felhúzza a topját, kikapcsolja a melltartót, és hagyja lecsúszni előre a karján.
„Kikészít ez a cicifix,” szólalt meg.
„Akkor örülhetsz, hogy most megszabadulsz tőle,” igyekeztem.
Annyira természetesen állt előttem meztelen felsőtesttel, mintha csak a fürdőszobában lennénk, pedig most teljesen más volt a környezet. Ezt a tükrökben látszó tíz Laura is nyomatékosította nem is beszélve a húsz dudorodó mellről és a csúcsukon díszelgő aranyos mellbimbókról. Dudadömping volt körülöttem.
„Ezt egész álló nap el tudnám viselni veled,” hízelegtem.
Lerúgta a cipőjét, kikapcsolta a szoknyáját, és hagyta, hogy lecsússzon róla. Nincs rajta bugyi! Ezt hangosan ki is mondtam, ő meg csak nevetett rajtam.
„Bárcsak tudtad volna, igaz?” rebegtette felém a szempilláját, „sok dolog van, amit még nem tudsz rólam…”
Itt állt előttem a pláza elzárt terében, tökéletesen meztelenül. Hogy állhattam volna neki ellen? Kinyújtottam felé a karom, „Gyere ide.” Megfogtam a kezét, és magam elé húztam; átkaroltam a fenekénél és fejem a hasához fészkeltem. „Mmmm, micsoda illat!” Buja, meleg levegő csapta meg az orrom. „Nőszagot érzek.”
„Megállj! Várj türelemmel,” ugrott hátra.
Először a dzsungel ihlette tangát vette magára. Szembefordult velem. Szőke muffját alig takarta a kis háromszögletű textil.
„Milyen klassz érzés,” gügyögte.
„Azt gondoltam, ezt fel sem próbálhatod.”
„Mondtam a hölgynek, hogy ezt biztosan megveszem, és azt akarom, hogy lásd rajtam,” kacsintott rám mosolyogva, és most a fenekét mutatta felém. Most a legkáprázatosabb testrésze volt előttem csupaszon, csak egy kicsiny pánt takarta.
„Ó, istenkém! Nem hiszem el. Fantasztikusan nézel ki!”
Újra megfordulva fölém hajolt. Melleit, mint érett gyümölcsöket tárta elém. „Ezt kérem,” mondtam az egyik felé nyújtva a kezem. Lágyan megcsókolt.
Most a melltartó következett, „ezt teszi a tömés,” mondta maga elé, miközben összekapcsolva a pántot, megigazította a haját. És valóban, keblei megnagyobbodva duzzadtak ki a kosárkákból. Valódi pimasz kis fruska. Az anyag mintája ugyanaz volt, mint a bugyin.
„Az én kis tigrisem.”
„A te kis párducod,” javított ki.
Nem bírtam magammal, meg kellett érintenem ezt a csodát. Végigsimítottam, végül ujjaim a lábai között kötöttek ki. Széttárta kissé a combjait, hogy kényelmesen fogadhassa az érdeklődésem, de nem tett rá megjegyzést. Csak annyit kérdezett, „jól mutat rajtam?”
Nem tudatosult bennem, amit mond, csak azt a kicsiny, rózsaszínű vágatot akartam felfedezni a pánt alatt. Benedvesedett az ujjam, és jó mélyeket lélegzett már ő is, de csak nyomta felém a fenekét. Kis körökben izgattam a kéjgombját.
„Szexinek találod?” kérdezte ismét.
„Igen,” nyögtem ki végre.
„Jöhet a következő,” lépett ki karom hatótávolságából, óvatosan lefejtve magáról az izgató semmiségeket. Az újabb darab annyira áttetsző volt, hogy a fehér anyag alatt átsejlett a krémszínű bőr, és a hegyesedő halvány barna mellbimbó. A bugyi része ezúttal bikini szabású volt, de ez sem bízott sokat a fantáziára.
„Umm, tetszik, ahogyan feszül a… dombocskádon,” szólaltam meg mélyen elgondolkodva.
„A dombocskámon,” nevetett fel.
„Hát, hogyan neveznéd a helyemben?”
„Punci,” formálta hangtalanul a szája.
Játékos kedvében hozzám lépett, és az ölembe ült, hogy a sortomban meredő farkam a fenekéhez szorult. Karjával átkarolva izgett-mozgott rajtam a legátlátszóbb bugyiban, amit valaha láttam. Felemelte a fejét, és csábítóan pislogott rám. Szemtől szembe voltunk, a szánk majdnem egymáshoz ért.
„Mmmm, érzek itt valamit. Ezt nekem szántad?” kérdezte, miközben az ölembe pillantott.
„Egy napon talán a tiéd lehet,” mondtam válaszul.
Felhúzta az orrát, majd tovább fészkelődött és puha ajkával az enyémet kereste. Önkéntelenül megemeltem a csípőm, közvetlenül érezve puncija vágyakozó nyílását. Lenyúltam, és a cipzáram lehúzva kiszabadítottam a kissrácot. Bíbor feje közénk ugrott. Fenekével elhúzódott, hogy helyet hagyjon a kezemnek, majd újra hozzám préselte az altestét. Csak egy vékony anyag választott el a kincsétől. A farkamon éreztem éhes punijának nyomását, ahogy csípője beindult, és előre-hátra mozgott rajtam. A bugyija annyira átnedvesedett, hogy farkam akadálytalanul csúszkált a lába között.
A fülemhez dugta a száját, „mmm, én kicsi fiúm. Azt hiszem, valamilyen jutalmat érdemel, amiért segít nekem ebben az unalmas vásárlásban.”
Nem nagyon tudtam megszólalni, de éreztem, hogy nemsokára elsülök. Megragadtam a fenekét, és gyorsulva csúsztattam előre-hátra az ölemben.
„Atyám, ugye tudod, mit művelsz velem most?” lihegtem elkínzottan a szemébe pillantva.
„Gyanítom. Azt hiszem, szeretni fogod.”
„Tökéletes, egyszerűen töké -”
„Mmm, tetszik, ahogy érzed a pici nunám a bugyin keresztül? Tetszik a puncim? Mondd ki.”
„Tetszik… a puncid.”
Még halkabban súgta a fülembe, egy pillanatra sem fékezve csípője mozgását, „Szeretnéd megtömni ezt a kicsi puncit? Húh. Szeretnél végre megdugni?”
„Igen, dugni.. igen,” hebegtem.
Ezekre a szavakra a csípőm felnyomva heves élvezésbe kezdtem, magamhoz szorítva őt. A nyakamba kapaszkodott. Felnézve megsokszorozódtunk a tükörben, ameddig csak a szem ellát. Lábai átkaroltak, a feneke partjai tisztán látszottak a könnyű anyagon keresztül. Szőke haja ide-oda lengett, ahogy velem élvezett. Bőségesen ontottam magamból, s mivel a farkam közénk préselődve pont felém nézett, jócskán átáztattam az ingem. Semmivel nem törődve, kábán ültem, elveszve a rám törő érzés-zuhatagban.
Lassan tértünk magunkhoz, s mikor lekászálódott rólam, bizonytalan lábakon megállva előttem, felnevetett, „Nem igaz… Nézz magadra!” Jókora nedves folt díszelgett az ingem elején, és már a hasamon kezdtem érezni a pólón átütő nyúlós spermát. Pánikba estem, „most mihez kezdünk?”
Nem jött válasz. Egy ÚJABB félórát ülhetünk itt, mire megszikkad a felsőm.
„Senki nem fogja észrevenni,” szólalt meg a húgom. Tátott szájjal bámultam rá. „Meglátod, igazam lesz,” csókolt meg. Aztán még hozzátette, „ezeket pedig majd egy másik alkalommal fogom felpróbálni.”
A pihegalléros hálóinget tartotta maga elé, a harisnyakötővel. A francba, ebben látni akartam őt!
„Egyébként is megvettem volna. Sosem tudhatod, mikor lesz szükséged arra…, hogy szexinek lássanak,” mondta ábrándos szemekkel.
Magán hagyta a felpróbált fehérneműt, aminek bugyija már szinte láthatatlan volt a nedvességtől. Csak magára kapta a szoknyát és a pólót, majd a cipőjébe is belebújt.
Felhúzott a padról, és nedves magammal a háta mögött a kasszához igyekezett. Céklavörös fejemmel követtem szorosan a hátában, próbálva elkerülni a figyelő tekinteteket, amelyek végigkísértek utamon a pénztárgépig. A hölgyek érdeklődve figyelték a menekülő párt – annyira nyilvánvaló lehetett a dolog.
Laura magabiztosan lépett a pulthoz, „Ezeket szeretném…, ja, és magamra vettem a fehér bugyit meg a melltartót. Itt vannak az árcédulák.” Sorra vették a cikkeket, mindet szépen becsomagolgatva. A pénztáros sokatmondó pillantást váltott a társával, majd mindketten rám bámultak. Laura is oldalra nézett, rám mosolyogva, büszkén – egy zilált külsejű, sperma-áztatott inges, vásott gyerek boldog tulajdonosaként.
A mi kis ártatlan játékaink 3. rész – Hipnotizálva
Aznap, mialatt a húgom és én a tévét néztük, kezem befészkeltem a bugyijába. Nem volt nehéz dolgom, mert lazított a sortján, hogy beférjek (amit legalábbis bátorításként értékeltem). Aztán hirtelen félbehagytuk a játékot, merthogy lefeküdni készült, pedig mondhatom, ő sem volt kevésbé izgatott, mint én. Megkérdeztem, hogy tehetek-e érte valamit, mire azt válaszolta, hogy ‘te már megtetted a magadét’. Mióta hazaköltöztem, újrajátszottunk párat a gyerekkori kedvenc játékainkból, érdekes végkifejletekkel. Azon az estén egy új, kipróbálatlan játékot kezdtünk, és az eredmény eléggé kétesre sikerült. Mindenesetre én olyan kanos maradtam aznap, mint még soha addigi életemben.
12:00 Éjfél – Még mindig fönt, nem tudtam lehunyni a szemem. Éreztem, tüzel a testem. Laura, a testvérem sietősen kúszott el mellőlem, punciját pár perce még hevesen dörzsölte a tenyeremhez.
00:15 – Ébren fekszem a sötétben. Még mindig tart az erekcióm. Vajon megárthat, ha ennyire kemény?
00:30 – Ezen az éjszakán nem volt játék. Legalábbis én nem voltam benne (ezt most értsd szó szerint…).
01:00 – Hé, most eszembe jutott egy játék! Az ÉN kedvencem. Majdnem az összeset számba vettük, de ez valahogy kimaradt, a Hipnotizőr. Egy rakás emlékem tért vissza azonnal. A késő éjszakai sötétség izgalma, a halk suttogások, a meleg illatok, ágyaink puhasága.
Éjjel egymás szobájába lopództunk, hogy a másik fülébe suttogjuk, „Szempilláid elnehezülnek. Egyre álmosabb vagy.” ‘Hipnotizáltuk’ egymást, ez volt a lényege a játéknak. Előjöttünk valami hülye ötlettel, egy hanggal, vagy viselkedéssel, amit a másiknak nappal kellett előadnia. Csak mi tudtuk, miért. Ez volt a titkunk. Istenien szórakoztunk! Egész nap vártuk, mikor lép a másik. Csak egy bukfenc, vagy egy bizonyos járás, egy értelmetlen mozdulat, és máris megvolt a titkos kapcsolat. Senki nem tudott róla, csak mi ketten. Ma éjjel hipnotizálni fogom. Megtehetem. Működni fog.
Már csak munkára kellene bírnom a lábaimat.
02:30 – Ez egy IGAZÁN zseniális ötlet! Nem késlekedhettem sokáig.
Egy laza boxer és egy szürke póló volt rajtam az ágyban, így lopakodtam le a nappalin át a szobája felé, hajnali fél háromkor. Őrült dolog, lehet hogy sikítani fog. A torkomban dobogott a szívem. Szuroksötét volt. Az ajtaja zárva. Amilyen lassan csak tudtam, benyitottam a szobájába. A zaj fülsértőnek tűnt, pedig csak egy kattanás, és csusszanás hangja hallatszott. Az ágya mellett álltam. A szobában nem volt sötét, az ágya melletti ablaknyílásokon besütött az utcai lámpák fénye. A függönye kékes színűre szűrte az éles vonalú kontúrokat. A hátán feküdt, feje oldalra hajtva. Zilált haja szétterült a párnán. Közelebb léptem, és az éjjeliszekrénye mellé térdeltem.
A dupla ágy takaróját szorosan felhúzta az álla alá. Tisztán láttam fehér pofiját, csukott szemeit. Egyenletesen lélegzett. Elhelyezkedve a padlón, magam is megnyugodtam kissé. Pedig szerettem volna felszabadult röhögésben feloldani a bennem lévő feszültséget, még talán gesztikuláltam is, de nem mozdult. Szorosan hozzá hajoltam, most már nem volt visszaút. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem beszélni hozzá, minden visszatért: a meleg illatok, a haja, a visszafojtott lélegzetvételek.
Szinte súgtam a füléhez közel, „Egyre nehezebbek a szempilláid.”
Szünet. Feszülten figyeltem az arcát, miközben folytattam a mondókám, „Már nagyon álmos vagy. Tízig számolok, és mire kimondom, hipnotizálva leszel.”
Megremegtem, hirtelen eszembe jutott, hogy esetleg rosszul is elsülhet a dolog. Elfordította a fejét, majd kisvártatva vissza, hogy ugyanúgy feküdjön, mint azelőtt. Egyébként semmi reakció, semmi sem árulkodott arról, hogy felébredt volna.
Halkan suttogva mondtam tovább, „Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. Hipnotikus transzba merülsz.” Mintha mosoly jelent volna meg a szája szögletében. Talán mégis? „Hat. Hét. Nyolc. Kilenc. Tíz. Már alszol. Teljesen mély álomban vagy. Hallasz?”
Egy izma se rándult. Vártam. Semmi.
„Hallasz engem?”
Megmozdult, mintha nyújtózna.
„Igen,” suttogta vissza, de nem hozzám beszélt, csak a levegőbe mondta.
Folytattam, „Erre nem fogsz emlékezni. Csak arra, amit holnap tenned kell. Ha megértettél, bólints.”
Lassan bólintott. A légzése már nem volt olyan szabályos, mint az előbb.
„Anélkül, hogy felébrednél, mondd el, mi van most rajtad.”
Szünet újra. Halkan válaszolt, „Szürke flanel pizsamanadrág…”
Újabb hosszú szünet, már folytatni akartam, mire, „… és egy… fehér trikó.”
„Van rajtad bugyi?” kérdeztem.
„Um, igen – de melltartó nincs.”
„Magadhoz nyúltál a múlt éjjel, mielőtt lefeküdtél?”
„Igen.”
„Elélveztél?”
„Igen – de azután máskor is.”
„Mikor?”
„Ma éjjel, tévézés közben.”
„Akkor is csináltad magadnak?”
„Nem, de a bátyóm besegített, az a rosszaság.”
„Engedted, hogy hozzád nyúljon?”
„Igen, engedtem neki.”
Éreztem, hogy csípője megmozdul, a takaró felemelkedett kicsit. A kezét arrébb mozdította.
Közvetlenül a fülébe suttogtam, „Holnap is hozzád fog érni, többször a nap folyamán.” Hozzátettem még, „Máskor zavarban lennél, hogy helytelenül ér hozzád, de most nem veszel róla tudomást. Aztán este úgy döntesz, nem veszel magadra hálóinget, vagy bugyit, ha este lefekszel. Meg tudod tenni?”
Jobbra fordította a fejét, hogy arcunk egymást súrolta, és a szája pont a fülemhez ért. Éreztem a meleg leheletét.
„Meg tudom,” mondta. „Mit jelent az, hogy – helytelenül?”
Elképesztő hatással volt rám, ahogy ezt a szót kiejtette. Ajkai puhán váltak szét, borzongtam a halk suttogásától.
„Megmutatom, csak egy kicsit, mire gondolok.”
A takaró alá nyúltam és kezem lefelé haladt forró testén. A flanel alsójához értem, és a kötés alá nyúltam szőke punciját keresve. Éreztem, hogy megnyitja ölét és csípője leheletnyit felemelkedik. Szája kinyílt az izgatottságtól; szeme azonban csukva maradt és egy szót sem szólt. Punciajkai duzzadtak voltak, mintha csak az imént hagyta volna abba gyötrésüket. Nyílása annyira nedves és várakozó volt; teljesen átáztatta a bugyiját. Belemártottam az ujjam, majd lejjebb nyúltam és megsimítottam a popsilyukát.
Arcunk egymáson, közvetlenül a fülébe leheltem, „ilyesmit érezhetsz majd”.
„Ó, oké, értem.” fordította félre a fejét.
Visszafelé haladva, középső ujjam a szilvájában, megéreztem keményedő csiklóját; azzal reagált, hogy csípőjét még feljebb tornázta.
„Mmm, ok,” sóhajtotta.
Éreztem átható illatát a takaró alól. Atyám, mennyire jó volt! Melegsége, testének forróra tüzelt párája a takaró alatt, ahogy combjait szétveti a sötétben és a kezem akarja… Örökké tarthatott volna, de kihúztam kezem a nadrágjából és a köldöke alatti részt kezdtem el simogatni. Lágyan köröztem rajta.
„Most visszafelé fogok számolni, kicsim.” Ahogyan ezt kimondtam, kezem felfelé vándorolt a melleihez, a pólója alatt. Éreztem, ahogy bimbója összehúzódik az ujjaim között.
„Tíz. Kilenc. Nyolc. Hét. Hat.” Visszasiklottam a hasára – még egyszer éreznem kellett vágyakozó puncija forróságát. Benyúltam a bugyijába. „Öt. Négy. Három.” Kihúztam a kezem a takaró alól. „Felébredsz a transzból, és alszol rendesen tovább. Kettő. Egy.”
Megvártam, míg lassan megnyugszik, és elfordul tőlem. Elhúzódtam az ágytól és kiosontam a szobájából.
Szombat: Szünet volt, jó sokáig aludtam – persze, mert gyakorlatilag nem hunytam le a szemem virradatig. Azonnal eszembe jutottak az éjszaka eseményei. Tényleg megtettem? Hihetetlennek tűnt. Valóban, hiszem még érzem magamon az illatát.
Felkeltem, a pólóm rajtam maradt, csak egy nadrágot kaptam magamra. A konyhába mentem, ahol Laura már ott állt könyökére támaszkodva a pulton, kávézgatott az újságot nézegetve. A hálóruhája volt rajta. Általában ilyenkor már felöltözött, de hétvégén nem kellett ilyesmivel törődnünk.
Besétáltam, és mintha mi sem történt volna, köszöntöttem, „Jó reggelt. Hogy aludtál?”
Mögé léptem és átfogtam a derekát (mint mostanában mindig), aztán kezem a ruhájába csúsztatva lejjebb vándoroltam, mígnem megéreztem szőke pihéit combja belső felén. Nekem nyomta altestét (mint mostanában mindig), és fejét felemelve hátrahajtotta a vállamra, hogy arca az enyémhez ért.
„Ó, jól kialudtam magam. Sokfajta álmom volt, de már egyikre sem emlékszem.” Fülemen éreztem meleg lélegzetét, meg azt, hogy lassan megkeményedem. Így maradt hozzám simulva, én meg élvezettel szívtam be haja álmos illatát. Kezemmel még lejjebb hatoltam, már az ajkait morzsolgattam óvatosan az ujjaim között, hol az egyiken, hol a másikon érezve nedves simaságát. Még jobban kinyomta a fenekét; tudtam, hogy már érzi vele ébredező vágyam.
Amilyen közönséges hangon csak tudtam, folytattam, „Hinnéd, hogy lassan már itt vannak a vizsgák? Hétfőre kellene elkészülnöm pár tétellel, de még bele sem fogtam.”
Fejét még mindig nekem támasztva válaszolt, egy pillanatra sem zavartatva magát (bár szinte hallottam, hogyan dobog a szíve), „Még nekem is hátra van a fele Szociológia könyvem. Jó pár óra lesz – de volt már KEMÉNYEBB is.” Jól megnyomta a szót.
Még hozzátette, „Nem kérsz egy kis kávét? Oda tettem, finom, és FORRÓ, csak neked.” Mikor érezte, hogy abbahagyom izgatását, előredőlt, vissza a könyökére és az újsághoz.
„Nagyszerű. Köszönöm. Azt hiszem, kérek belőle,” válaszoltam. Csak oda tudjak vánszorogni az asztalhoz. Öntöttem magamnak egy csészével, és magam elé meredtem. Az áldóját! Úgy tesz, mintha észre se venné… Ő is benne van a ‘hipnotizálásban’.
Mindkettőnk el volt halmozva házi feladattal, úgyhogy ritkábban kereszteztük egymás útját, mint máskor, de valahogy mintha működött volna köztünk egy láthatatlan kapocs. Tízóraira vajas lekváros kenyeret kent, s ahogy megint az újságot bújta (reggelente az összes cikken átrágta magát), fölé álltam. A topja nyílása nem hagyott nyugodni. Ártatlanul benyúltam a bő kivágáson, és hol az egyik, hol a másik csupasz mellét becézgettem. Kihúzva magát tűrte, láthatólag élvezettel.
A papírra meredve, csak úgy maga elé mondta, „Mmmm, jó illatod van.”
„Még nem is zuhanyoztam,” szólaltam meg.
„Én sem.”
Más alkalommal, már délután, Laura a pamlagon ült, egyik lábát a földre ejtve, másikat kinyújtva a kanapén. Lefeküdtem vele szemben, hátam a karfának vetve, térdeim felhúzva.
„Az egyikkel már végeztem,” fogtam bele a beszélgetésbe, „a tizenötödik század ötven évét kell pár mondatba sűrítenem, de még mindig nem tudom, miről szól ez az egész.”
Ahogyan beszéltem hozzá, lábam az ágyékához nyújtottam, talpammal lassan érintgetve kitárt, nadrágba bújtatott ölét. Láttam, hogy szeme a lábamra villan, aztán nyíltan néz rám azzal a csodálatos kék szemével, ami most nem tükrözött semmi meglepetést. Arca viszont kipirult, miközben csípőjét olykor-olykor a lábamhoz nyomta. Láttam rajta, hogy igencsak fickós kedvében van.
„Nekem is jó sokat kell olvasnom… még mindig Marxról. Tudom, hogy jelentősen hozzájárult a szociológiához, de aztán egyre inkább a politika felé fordult…” Még mindig az ágyékát izgattam a lábammal, és ő is egyre jobban belelendült, „és… óh… hol is… tartottam.” Hangja lassan elhalkult, majd ölét egészen a talpamhoz préselte, miközben szeme végig rajtam volt, és izgatottságából nem árult el semmit.
Az ötletem nagyszerűen működött. Képzeletben megveregettem a vállam. Kedvemre járhattam be izgalmas testtájait; reggel a feneke félgömbjét, combjai belső ívét, majd hetyke melleit simogathattam szabadon, most meg az ágyékát dögönyözhetem, és semmit nem tesz ellene. A ruházatán semmit sem változtatott reggel óta, ami szokatlan volt nála, az éjszakai flanel alsót és a pólót hordta egész nap.
A legjobb volt, mikor észrevettem, hogy vécézni indul. Gondoltam, miért ne, ezt aztán tényleg HELYTELENNEK minősítheti. Kivártam egy kis ideig, majd rányitottam, és becsukva az ajtót, a budin ülő húgomra mosolyogtam és leültem vele szemben a kád szélére. Nem hitt a szemének, ahogy nyílt az ajtó, és beültem hozzá. Nem tudta mit tegyen, de egyelőre úgy maradt, ahogy volt, lábai kissé szétvetve, bugyija a térdén, könyöke a lábain támaszkodva. Hallottam pisije zubogását a csészében.
„Most lettem készen a másodikkal. Veled mizújs?” érdeklődtem.
„Hé, éppen tojni próbálok itt,” súgta, mintha rossz helyen léptem volna be a színpadra.
‘Ejnye, ejnye’ mutattam neki az ujjammal.
Megadóan ejtette le a fejét, de hallottam, amint maga elé suttogja, „kis szarházi”.
„Hogy megy az olvasás,” kérdeztem, elengedve fülem mellett a megjegyzését.
Felnézett rám, „Jól. Három fejezettel beljebb vagyok.” És folytattuk incselkedve, mintha nem is a klotyóban volnánk, ahol a húgom egy szál pólóban ülve, éppen tolja kifelé a kábelt. Hallottam közben az erőlködés szüneteit, ahogy néha pottyan valami a fajanszban. Már teljesen vörös volt a feje. Mikor a papírért nyúlt, rám nézett, mintha azt kérdezné, ‘kimennél VÉGRE?’ Megelőztem, és elvettem a tekercset.
„Engedd meg,” mondtam.
Hitetlenkedve rázta meg a fejét, és kuncogni kezdett, „Végre egy IGAZÁN hasznos kéz a ház körül… Eddig hol voltál?”
A lába közé nyúltam, ahogy felemelkedett, de rám szólt, „Ne így, uh… hátulról.”
Előredőlt, és hagyta, hogy alaposan kitöröljem elölről hátrafelé; a csészébe dobtam a papírt.
Megszólalt, „Még egyszer. És tessék ellenőrizni.”
Benne volt a játékban és most már mosolyogva adta ki az utasításait. Az egész dolog viccesen és ügyetlenül zajlott, mint amikor ketten végeznek olyannal, ami egy emberre szabott. Felém fordította a derekát, és nyakát nyújtogatta, miközben kezével rám támaszkodott, aztán végül megszólalt, „Egyre jobban megy ez neked!”
„Gyakorlat tesz a mestert,” nevettem rá.
Újra megtöröltem a fenekét, ellenőriztem – tiszta. Kiegyenesedett, de megállítottam, „ó, még utoljára – csak hogy biztosak legyünk,” és kinyújtott tenyeremmel szárazra paskoltam a punciját.
Felkelt, magára húzta a bugyit és az alsót. Lehúzta a vécét, aztán szemét forgatva tessékelt maga elé, kifelé a fürdőből.
Szombat este: Aznap este korán dőltem be az ágyba. VALÓBAN fáradt voltam. Felhúztam 2-re a csörgőt, ha annyira stupid lennék, hogy reggelig aludjak. Aztán hamarosan már húztam is a lóbőrt. Kimerült voltam, de annyira mégsem, hogy elmulasszam az éjszakai sétát. Egy óra ötvenkor már teljesen éber voltam.
Úgy, ahogy voltam, átmentem Laurához. Csendesen nyitottam be, majd az ágya mellé telepedtem. Úgy feküdt, mint előző nap, de ma a vastag ágytakarót is magára húzta. Hozzá hajoltam, és rendben elmondtam a hipnotizáló varázsigéket.
Aztán megkérdeztem, „mi van rajtad?”
„Meztelen vagyok.”
„Felizgultál?”
„Nedves voltam egész nap.”
„Mi történt ma?”
„Háát, olvastam egy könyvet, semmi különös. Nem emlékszem semmi HELYTELENRE.” Imádtam!
„Gondoltál erre?”
Felhajtottam kissé a takarót, és jobb kezem a hasára helyeztem, majd bal combjától haladva végigsimítottam a szőrrel fedett dombocskát, majd a jobb combját ívét is.
„Igen.”
Öléhez nyúlva szétnyitottam a punciját, mint egy darab gyümölcsöt. Az ajkai egyszerre nyíltak meg lent és fent.
„Jól van,” súgtam a fülébe, „ezért jutalmat érdemelsz.”
„Valóban?” kérdezte.
Alsó testét szabaddá téve megcsodáltam teste lágy vonalait a függönyöm átszűrődő fényben. Lába felől az ágyra térdeltem, és a combjai közé fúrtam a fejem; punija egész közel volt, éreztem az illatát. Részegítő, ősi szag; különös, mégis megnyugtatóan otthonos. Arcom ráfektettem a dombjára, közvetlenül az illatot őrző pamacsa fölé, és egy darabig nem mozdultam. Akár reggelig tudtam volna így feküdni, de aztán a fejemre tette a kezét.
„Nem ébredsz fel,” figyelmeztettem suttogva.
Elméláztam magamban. Már láttam, tapintottam és szagoltam a testvérem, de az ízét még nem kóstoltam. Lejjebb hajoltam, és laposra nyújtott nyelvemmel alaposan belenyaltam. Erősen nekinyomtam a nyelvem, így azonnal éreztem punciajka minden kis rezdülését, duzzadó megnyílását, ahogy enged a szelíd erőszaknak. Elértem és nyelvem csúcsával kisimogattam a kéjpontját, érezve, amint felhúzódik róla a kicsiny redő. Ajkaim közé szippantottam a csiklóját. Mikor először csupaszítottam le, hallottam, amint Laura meglepve szippantja be a levegőt, „hüüph.”
Éreztem, amint kezével lefelé nyomja a fejem, csípője viszont ellentétesen mozog, ahogy háta lassan ívbe hajlik az ágyon. Felnézve láttam, hogy a fejét oldalt tartva nyomja a párnának, szája kissé elnyílva. Láttam a fehér fogait. Alteste kényeztetésem ritmusára mozdult. Az orrom fel-le súrolta a puniját, nyelvemmel a nyílását kutattam. Egyszerre nyaltam őt és izgattam csiklócskáját. Ilyen lehet, ha egy macska egy teli tejfeles tálra bukkan. Vagy mikor érett barackot szopogatunk, hogy közben a leve lecsordul az állunkra. Úgy szorított magába, hogy alig jutottam levegőhöz. Ujjaimat becsúsztattam a résen. Lélegzése felgyorsult, belekapaszkodott a hajamba.
Felnéztem rá, „tetszik a jutalmad?”
„Hmm, igen,” és „kibaszottul tetszik.” hallottam.
Középső ujjammal felnyúltam a ruganyos falú alagútba, és kis körökben izgattam a redőit, miközben egy percre sem hagytam abba a nyalogatását; ízlelgettem az aromáját, illatát. Hagyta, azt tegyek, amit csak akarok. Megszűnt az idő körülöttünk.
Egyre hangosabban nyögdécselt, néha rövid, zaklatott sikolyokat hallatott. Változatlanul a hajam húzta, most már máshol is érezni akart. A hátamon kaparászott.
„Óh, kellesz nekem. Fordulj, gyere hozzám,” kérlelt türelmetlenül.
Felnéztem rá, és jobb kezemmel lehámoztam magamról a boxerem és lerúgtam az ágyról.
„Oké. Készen állsz egy komolyabb jutalomra is?” fordultam meg, lábammal felhúzódzkodva hozzá.
„Nagyon jó voltam ma,” mondta.
„Igen, nagyon jó kislány voltál,” helyeseltem.
Térdem a vállai fölé helyezve farkam az arcához közelítettem, és máris szájába vette, csócsálva rajta egy sort.
„Csak óvatosan,” suttogtam.
Felkuncogott, „Ó, elnézést.”
„Csak nem éhes valaki?” kérdeztem.
„El nem tudod képzelni, mennyire.”
Nyalogatni kezdtem, de most a másik irányból. Csípőjét újra mozgásba hozta, hogy segítsen, és belelendültem én is, megérezve kicsiny szája érintését. Annyira fel voltam húzva, hogy kételkedtem benne, hogy sokáig bírom. Az az igazság, hogy a harapdálása segített elhúzni egy kicsit a dolgot. Így feküdtünk egymáson egy darabig, eltelve egymással, nyalva, falva, harapva és csókolgatva a másikat mindenhol. Mikor ujját a fenekembe dugta, és élvezettel mozgatta benne, éreztem, hogy eljött a pillanat.
„Ó, készülj,” mondtam neki, „most jön a tejszín.”
„Mmmmm” csak ennyit tudott kinyögni.
Gyorsítottam az ütemen, nyelvemmel szinte pörgetve a csiklóját, kezemmel szélesre tárva a combjait, hogy teljesen hozzá férjek. Vonaglottunk az ágyon, emelkedve és süllyedve hullámzott közös testünk. Kezdtem betölteni a száját, belespricceltem, ami jött belőlem, és elképzeltem, amint nyelvére, az állára csorog a magom. Mintha kisültem volna, mikor az utolsó csepp is kiürült belőlem, az eddig támaszkodó karom lehanyatlott. Ő még zihált és nyögdécselt, ölét a testemnek szorítva. Mikor abbahagyta, összegyűrt ruhacsomóként hevertünk az ágyon. Mindenütt haj, veríték, nyál, ondó és punciváladék, csupasz és forró bőr; a mi maszatos valóságunk. Se jövő, se múlt. Fogalmam se volt, hol vagyok.
Ahogy lehiggadtunk, és visszanyertünk a lélegzetünket – csak a nyelvem nyalintott még párat elcsendesült puniján -, nem tudtam mozdulni. Elhúzódott a nyelvemtől.
„Ahhh, nee… túl érzékeny,” mondta.
Kis idő múlva mellé kuporodtam, fejem a hasára fektetve, kezemmel a testét, a mellét cirógatva. Mindkét kezét rám helyezte, és megnyugtatóan simogatott ő is.
„… ez nagyon jó volt,” szólalt meg.
„Uhhm, hihetetlenül, kibaszottul jó.”
„Bármi mást…,” tette hozzá.
Csendben feküdtünk egy darabig, csak a lihegésünk hallatszott. Aztán lassan elkezdtem suttogni a plafon felé, anélkül, hogy megmozdultam volna, „Most lassan felébredsz. Visszafelé számolok. Tíz…”
Felnevetett, és kezével játékosan lökött rajtam.
„… Kilenc… Nyolc.”
Csak annyit mondott, „Hé, te! Kifelé innen!” Újra megütött volna, de elvétette. „Ma este tényleg nagyon rossz fiú voltál! Te Jó Isten! Nézz ránk.”
„Akkor is jó volt. Nem?” kérdeztem.
„Az is. De CSÚNYA is.”
Ráhúztam az ágyról félig lecsúszott takarót. Az arcára hajoltam, és lágyan megcsókoltam. Kezét a nyakam köré fonta, és megnyitotta a száját. Hűvös volt ajkai érintése. Egymás hajába túrva kapaszkodtunk és csak csókoltunk, csókoltuk a másikat.
„Mit csináljak most veled?” kérdezte, és fejem eltartva magától a szemembe nézett. Még hozzátette, „Te vagy az egyik kedvencem.”
„És ne feledd, nem emlékszel semmire,” figyelmeztettem, mire kaptam még egy taslit.
„Hogyne, emlékszem,” nevetett.