Igaz történet: A fiam lehetne, mégis újra akarom!

Mondják: 46 évesen is fiatalosan, jól tartom magam. Nyolc éve elváltam. Nem kerestem új kapcsolatokat. Inkább a magányt választottam. Egészen idáig…
Nyáron került munkahelyemre egy 22 éves fiatalember. Ugyanabban az irodában dolgoztunk. Kezdettől rokonszenvesek voltunk egymásnak. Mindig kedvemben járt. Törődött velem, segített, figyelmes volt. Mondhatni: a tenyerén hordozott. Félreérthetetlenül bókolt, nem akarta elhinni, hány éves vagyok.
Sok mindenről nyíltan, őszintén beszélgettünk; a legféltettebb titkaimat is könnyedén elmondtam neki. És ha nem: mindent ki tudott szedni belőlem. Értette a módját. Jelenléte lassan létszükségletté vált számomra. Rádöbbentem: halálosan beleszerettem.
Ő pedig lassan szövögette a hálóját. Huszonéves kora ellenére megfontolt, értelmes, csinos, komoly fiú volt. Mindig arról beszélt, hogy neki mindenképpen idősebb nő lesz majd a párja, a fiatalokkal nem érti meg magát. Ő is ráébredt lassan arra, hogy milyen mélyen érzek iránta. Egy késő délután kettesben maradtunk, és csókolózni kezdtünk. Felejthetetlen érzés volt, amit akkor éreztem. Tovább nem jutottunk, mert a heves érzelmeket felismerve, egy kicsit mindketten zavarban voltunk.
Aztán egy hét múlva megtörtént amire vágytunk: tovább maradtunk a munkahelyünkön, és egy átbeszélgetett, borozgatott este után lettünk egymásé. Minden szempontból csodás volt az az együttlét. Nem számítottak a körülmények, a kemény padló, csak a két szenvedélyesen egymásba fonódó test. És a vágy. Megismételhetetlen gyönyört éltünk át mindketten. Azért írom, hogy megismételhetetlen, mert néhány nappal később kérte, beszéljük meg őszintén, mi van kettőnk között.
– Elmegyek innen, kaptam egy jó állásajánlatot, és szeretnék tisztán látni kettőnkkel kapcsolatban. – mondta, mire én nagy nehezen, mégis megkönnyebbülve tártam fel érzéseimet.
De nem úgy viszonozta a vallomásomat, ahogy vártam. Rövid gondolkodás után ugyanis ezt mondta:
– Szeretlek, imádlak, és örökre a barátod maradok, de szerelemmel nem tudlak szeretni…
Rettentően fájtak a szavai, de semmit nem tudtam tenni ellene.
Állást változtatott, elbúcsúztunk, de azóta is naponta beszélünk telefonon. Van, hogy kétszer is. Törődik az érzéseimmel, nagyszerű ember. És a maga módján szeret. Több száz verset írtam neki, hozzá. Elküldtem neki mindet, egy CD-n, és egyszer egy több mint tíz oldalas levelet írtam neki. Felhívott, és elmondta, hogy ez kicsit nyomasztotta:
– Félek a leveleidtől, és talán a saját érzéseimtől is – mondta. – Nem értem, hogyan szerethetsz ilyen halálos szerelemmel.
Sokat sírok, kesergek utána, ő pedig vigasztal. De saját magát, a szerelmét nem adja. Nem tudja adni. Félek, hogy felőrül ez a sóvárgás, ez a szerelem, mert nem tudunk egymástól elszakadni, és nem is akarunk. Pedig tudom, előbb-utóbb lesz barátnője, és akkor háttérbe szorulok. Bármennyire fáj, büszke vagyok arra, hogy negyvenhat évesen így tudok érezni egy 22 éves férfi iránt, és hogy egyszer legalább ő is így érzett. Nem tudom mi lesz a vége, de szeretném, ha kicsit, egy rövid ideig szerelemmel tudna szeretni. Vajon van nála esélyem? Forrás: Nana.hu

Igaz történet: Lefeküdtem a bátyámmal

Rettentő izgalom fogott el, amikor végre megérkeztem New Yorkba, és hat év után újra megpillantottam a bátyámat. Átöleltük egymást, szeretettel, szinte szenvedélyesen.
– Dóra – mondta lágyan. – Gyönyörű vagy. Milyen régen nem láttalak, milyen nagyon hiányoztál…
Aztán néhány órával később kedvesen öleltem a hároméves kisfiát, majd Maryt is, Andris élettársát, kisfia anyját, akin nem láttam azt a nagy örömöt, hogy megismerkedhet a szerelme húgával.
– Mindent meg akarok mutatni neked – mondta másnap Andris, aki az érkezésem miatt két hét szabadságot vett ki a munkahelyén. Korábban sosem jártam az Egyesült Államokban, ezért faltam New Yorkot, múzeumokba, kávézókba, éttermekbe, színházba jártunk.
Fura élettárs – Mary nemigen tartott velünk, egyedül egy musicalre jött el, és furcsállottam, hogy milyen hidegen-hűvösen bánik az én – számomra is meglepően – érzelmes bátyámmal.
Sosem voltunk olyan közel egymáshoz, mint most. Andris mindig utálta a fiúimat, én mindig utáltam a barátnőit, a hat év korkülönbség miatt mindig kis fruskának tartott, és hát rengeteget veszekedtünk.
– Féltékeny voltam a fiúidra – vallotta be nevetve. Mosolyogtam.
– Én meg féltékeny voltam azokra a libákra, akikkel jártál. Azokra a szőke bombázókra…
– Mindegyiknél bombázóbb voltál, és vagy is. Te fruska…
Jó hangulatban jártuk a várost, és olyasmiről beszélgettünk, amiről régen soha: érzelmekről, kapcsolatokról, a szüleinkről, az egykori budapesti barátairól…
– Hogyhogy szingli vagy? – kérdezte egyik nap.
– Nincsenek normális férfiak – vontam meg a vállamat. – Egyébként meg manapság egy huszonhét éves nőnél nem ritka, hogy nem találta még meg az igazit. Válogatós vagyok, tudod.
– Figyelj csak! Két hét luxus arra, hogy csak New Yorkban töltsd. Elviszlek egy kis nyaralásra, mit szólsz hozzá? – kérdezte ott-tartózkodásom első hete után. – Menjünk el Los Angelesbe, ott töltünk egy-két napot, aztán lemegyünk Miamiba. Pihenni, napozni. Nehogy már a szüleink azt higgyék, hogy nem viselem gondodat…
Így érkeztünk Los Angelesbe. Megmutatta az Angyalok városát, élvezte, hogy vásárolhat nekem néhány jó cuccot a legdrágább utcában.
– Nehogy megmondd, hogy a húgod vagyok – súgtam neki, amikor kiléptem a próbafülkéből.
– Eszemben sincs – hajolt közel hozzám, és adott egy puszit a nyakamba. Hirtelen úgy éreztem, mintha áram csapott volna végig a testemen.
Nem érezhetek így! – Beleborzongtam szája finom érintésébe, felálltak a finom pihék a nyakamon, és ezzel egy időben az eszem is jelzett: állj, hiszen ő a testvérem! Mégis olyan jó volt, hogy be kellett hunynom a szememet, és utána hosszú percekig csak álltam a próbafülkében, s próbáltam összeszedni a gondolataimat, próbáltam magamhoz térni.
Nem hagyott nyugodni az érzés, napokig nem értettem, mi a fene történik velem, és egyáltalán hogyan lehetséges, hogy fizikai vágyat érzek a testvérem iránt. Tudtam, hogy ez gusztustalan, hogy ez nemcsak nem illő, hanem iszonyúan erkölcstelen és veszélyes is… Iszonyúan felkavarodtam.
Miamiban történt, az utolsó napon. Bevacsoráztunk, megittunk egy üveg bort, és utána sétára indultunk a tengerparton. Már sötét volt, de a Hold finom, fehér csíkot húzott a vízre, a hullámokra, a homok olyan selymes volt, hogy levettem a szandálomat, és mezítláb sétáltam Andris mellett. Jó volt érezni, hogy fogja a kezemet, jó volt beszélgetni.
Szerelem és bűntudat
Teljesen összezavarodott, furcsa állapotba kerültem: elmondhatatlanul boldog voltam, hogy vele lehetek kettesben, s közben iszonyú bűntudatot éreztem.
Aztán megálltunk, néztük a partot, és ő megölelt. Úgy bújtam bele az ölelésébe, mintha ez lett volna megírva nekünk, és ő úgy csókolt meg, mint még soha senki. Olyan otthonos, olyan meghitt, olyan meleg és olyan izgalmas volt a csókja, mint még soha senkié. Úgy érintett meg, hogy továbbra is hercegnőnek érezhettem magam.
– Ezt nem lehet – próbáltam kibújni az öleléséből.
– De lehet – súgta. – Majd megérted…
Hallottam a hullámok morajlását, tudtam, hogy soha, soha többé nem ismétlődhet meg, ami most történik, de azt is tudtam, hogy soha többé nem lesz ilyen jó senkivel, hogy mindig őt fogom keresni minden csókban, minden ölelésben… A testvéremet.
A szállodai szobában lettünk egymáséi. Nem voltam már tapasztalatlan a szex termén, megéltem már egy s mást, de nála figyelmesebb, szenvedélyesebb, izgalmasabb férfival eddig még sosem találkoztam. Úgy simítottam végig a bőrén négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre, mintha még soha nem láttam volna a testét, holott mennyit láttam annak idején, gyerekkorunkban. Olyan érzelmeket váltott ki belőlem, és olyan, hullámokban érkező gyönyört, amit még soha senki.
Sírtam, mert tudtam, hogy ez megismételhetetlen, hogy ennek nem szabad folytatódnia, mert ez vérfertőzés… Azt tudtam, ahogy jött a hajnal, hogy lassan ki kell bontakoznom az öleléséből, lassan eljött az elválás, a végleges elválás ideje, és folytak a könnyeim.
– Dóri, mondani szeretnék valamit – mondta a reggelinél csendesen Andris, miközben megfogta a kezemet.
– Ne, ne mondd!
– De miért?
– Azért, mert ma elutazom. Mert szép volt. Ne beszéljünk most ilyesmiről. Andris… – csuklott el a hangom, aztán már nem tudtam folytatni, folytak a könnyeim, és hagytam, hogy lecsókolja mindet az arcomról.
Totálisan kiborultam – Teljesen felkavarodva érkeztem haza. A szüleim fotókat akartak nézegetni, nagyon várták, hogy sokat meséljek Andrisról, a családjáról, de én, azon kívül, hogy a laptopomon megmutattam a fotókat, nem igazán tudtam társalogni. Hetekig nem tudtak velem normálisan beszélni a szüleim, nem is sokat jártam hozzájuk, arra fogtam, hogy sok a munkám, de tudtam, hogy nem tartják normálisnak, ahogyan viselkedem. Ráadásul, hogy még jobban kiboruljak: a fogamzásgátló tabletta szedése ellenére is késett a menstruációm. Még csak az hiányzik, gondoltam, hogy a saját bátyámtól legyek terhes…
Kirázott a hideg a gondolattól, miközben valami melegség is átjárta a testemet. Andris többször keresett a mobilomon, de sosem vettem fel, nem akartam, hogy a friss sebek felszakadjanak. Végül az otthoni számomon ért el egyik este.
– Mi van veled, Dóri? – kérdezte aggódva. – Anyuék azt mondják, mióta hazamentél, nem lehet veled beszélni.
– Most ezt komolyan kérded? – feleltem ingerülten. – Azok után, ami köztünk történt?
– Dóri, tudom, hogy ki vagy borulva… De én szeretlek. Szerelmes vagyok beléd.
– A testvérem vagy, nem érted? Elég nehéz feldolgoznom, hogy én is így érzek irántad. Hiszen ez tabu, ennek nem lett volna szabad megtörténnie! A bátyám vagy!
Már kiabáltam, és anélkül, hogy elbúcsúztam volna, lecsaptam a telefont. Utána rengeteget hívott, végül félreraktam a kagylót és kikapcsoltam a mobilomat. Másnap vettem egy tesztet, és a legrémesebb álmaim váltak valóra: megjelent a két kék csík, ami egyértelműen jelezte, hogy terhes vagyok.
Magamra zártam az ajtót, és otthon ültem, teljesen kikapcsolódva a nagyvilágból. Este volt, amikor csöngettek. Hosszan, erőszakosan. Percek múlva mentem csak az ajtóhoz. A szüleim álltak ott.
A vallomás – – Beengedsz minket? – kérdezte anyám, és átölelt. Abban a pillanatban kislánnyá változtam, és a vállára borulva sírtam.
– Tudtam, hogy rég el kellett volna mondanunk neki is… – mondta apám, miközben bekísértek a nappalimba. – Dóri, felhívott minket Andris, és mindent elmesélt…
– Nagyszerű. Azt is elmondta, hogy teherbe estem tőle? Hogy a saját testvérem gyerekét hordom a méhemben? – fakadtam ki. Anyám elmosolyodott és magához húzott.
– Nem a vérszerinti testvéred – mondta egyszerűen. – A házasságunk első két évében nem estem teherbe, és az orvosok azt mondták, nem lehet saját gyerekünk. Andrist örökbe fogadtuk. És néhány évvel később megtörtént a csoda: megfogantál a testemben, teljesen természetes úton.
Csak néztem rájuk, nem tudtam igazán felfogni a szavaikat. Andris nem a testvérem? Ez mindent más megvilágításba helyezett.
– És ő tudja ezt? – nyögtem.
– Igen, elmondtuk neki a tizenhatodik születésnapján. Te akkor még kicsi voltál, azt kérte, ne mondjuk el senkinek, még neked se. És amikor elment, hat évvel ezelőtt, azért utazott el New Yorkba, mert új életet akart kezdeni… Nem olyan volt az az állásajánlat, mint ahogyan te hallottad. Nehezen talált jó állást, de muszáj volt elmennie, mert beléd szeretett. Nem akarta elrontani az életedet, ezért ment el.
– Megígértük neki, hogy amikor már beilleszkedik odakint, elmondjuk neked is, hogy nem vagytok vér szerinti testvérek – tette hozzá apám. – De aztán egyszerűen nem tudtuk, hogyan… nem ment.
Csak ültem ott, átölelve őket, én, a huszonhét éves „gyerek”, és úgy éreztem, hogy szép lassan kisimulok. Igaz, hogy Andrisnak élettársa és gyereke volt… Csakhogy nem a testvérem, és gyereket várok tőle! És szerelmes belém, nemcsak én őbelé…
Hát ez volt az igazi „megismerkedésünk” története. Mindennek már két éve, és azóta tudjuk mindketten, milyen az igazi szerelem. A lányunk már járt New Yorkban, de itthon mégis velünk van, Budapesten. Forrás: Nana.hu

Bűnös játék

Szilvi a barátnőm harminckét éves. Intelligens, határozott, céltudatos nő, aki annyira emancipált, hogy időnként hanyatt-homlok menekülnek előle a férfiak. Volt olyan kapcsolata, ami lazán így kezdődött el:
„Nehogy azt képzeld ám magadról, hogy olyan ló vagy, amelyre egy életen át tesznek.”
A férfi erre komoran elhallgatott, azután elillant, akár a kámfor, pedig megítélésem szerint jó partnere lehetett volna Stefinek.
– Mi a csudának kell ilyet mondanod, hiszen ezt te sem tudhatod előre? – kérdezem kíváncsian.
– Ne képzelje azt, hogy kisajátíthat, jobb ha tudja, hogy nem.
– Úgy beszélsz, mintha fehérmájú lennél. Vagy harcos feminista, aki „Le a fallosz-kultusszal!” feliratú zászlót lengetve vonul a Capitolium elé.
– Nem lengetek zászlót, de ez nálam elvi kérdés. Egyetlen férfi se szóljon bele az életembe. Ezért szakítottam Marcellel is.
Tudok róla, hogy Szilvi évekkel ezelőtt hosszabb ideig egy francia férfinak volt a menyasszonya. A házasság valamilyen oknál fogva nem jött létre, barátnőm pedig hazajött. Amióta én ismerem, mindig azt hangoztatja: esze ágában sincs férjhez menni. Igaz, ilyenkor mindig gyanúsan csillog a szeme. Talán a rejtelmek és szépségek városában történhetett valami, amely az akkor még nagyon fiatal nőnek az egyéniségét ilyen irányba hajlította?
Már-már szokványos szerelmi csalódásra gondolok, mérsékelt érdeklődéssel, szinte udvariasságból kérdezek rá a meghiúsult házassági tervére. Szilvi a tőle megszokott nyíltsággal és szabadszájúsággal kezdi el mesélni, én pedig megnyúlt fülekkel hallgatom. Úgy tűnik, hogy szó sincs szokványos szerelmi csalódásról.
– Ahogy a mostani eszemmel visszatekintek az akkori időkre – keblei egy kicsit megemelkednek beszéd közben -, azt hiszem, egyáltalán nem voltam szerelmes Marcellbe. Tetszett nekem, nagyon klassz volt vele az ágyban, imponált a hatszobás lakása és az öt méter hosszú kocsija, de igazi lelki kapcsolat sohasem volt közöttünk.
Ennek ellenére persze nem unatkoztam mellette, mert vidám volt és szellemes, csak a beszélgetéseink mindig nagyon felületesek és földhözragadtak voltak. Csak annyira röpködtek magvasabb témák körül, ahogy a tyúkok próbálnak szárnyra kelni az udvarban. Egymás érzelmi énjéről, belső világáról semmit sem tudtunk. Marcell mindössze annyit árult el magáról, hogy ő nyitott felfogású a szexualitásban, a hűséget nem testi értelemben képzeli, hanem ez a szó csupán két ember szövetségét, érzelmi összetartozását jelenti számára. Ez nagyon szépen hangzott, és mivel én sem voltam konzervatív már akkor sem, teljesen egyet értettem vele. Egyszer bemutatott egy kellemes házaspárnak. A nő csinos, filigrán, nem szép, de rendkívül pikáns arcú volt. A férfi magas, jóképű, fekete hajú, provencei típus. Rögtön a déli férfi heves bókjaival árasztott el, Michel pedig a kis francia babának udvarolt tüzesen.
Amikor elmentek, Marcell lezserül, kedvesen megjegyezte: látja, számomra sem közömbös a férfi, csinálhatnánk egy párcserét. Denise és Jules is szeretik egymást, mondta, de egy kis fűszerre, változatosságra szüksége van az embernek.
Jó hangulatban voltam, pezsgőt ittunk és mivel a férfi valóban tetszett nekem, így azonnal beleegyeztem. Az ő lakásukon találkoztunk. Gyertyafényes asztalhoz ültünk a nagyon elegáns ebédlőben, salátát és rákot ettünk, s bőven locsoltuk pezsgővel. Jules forrón, de igazi francia eleganciával udvarolt nekem vacsora közben, Marcell pedig Denise pikáns arcát, filigrán testét itta minduntalan tekintetével. A kávénkat a nappaliban szürcsöltük. A dohányszínű bársonnyal bevont kanapén Jules átölelt, megcsókolt és fülembe súgta, hogy menjünk be a hálószobába.
Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy két hálószobájuk volt. Láttam, hogy Marcell is eltűnik Denisszel a másik ajtón és én felajzva, kissé kábultan a pezsgőtől és szokatlan élménytől, követtem Julest. Nagyot szeretkeztünk a széles, vetett ágyon, valahogy egy csöppet sem zavart, hogy jóformán alig ismerem. Életemben most találkoztam vele másodszor. A testünk egymásra talált, és ez volt a lényeg. Egyszer csak, legnagyobb meglepetésemre, Marcell és Denise jelent meg az ajtókeretben, vidáman nevetgéltek, pezsgősüveget és poharakat lóbáltak a kezükben. Szó nélkül letelepedtek az ágyra, markunkba nyomtak egy-egy pohár pezsgőt, és valamelyikük, már nem is tudom, hogy Denise vagy Marcell, megkérdezte, hogy jó volt-e?
Természetesen igennel válaszoltunk. Jules újra simogatni, csókolni kezdett, Marcell Denise lába közé fúrta a fejét, szóval rendesen hancúrozni kezdtünk egymás mellett. Végül óriási összegabalyodás lett belőle. Emlékszem egy olyan helyzetre, hogy Julesnek furulyáztam, Marcell dugott hátulról, Jules szája fölött pedig Denise kis fekete pamacsa csúszkált ide-oda. Hát ez volt az én beavatásom az „édes élet” -be és az egészben az volt a legfurcsább, hogy Marcell hatására teljesen természetesnek tartottam ezt, sőt kifejezetten élveztem is. Úgy gondoltam, hozzátartozik a modern élethez.
– Sokáig tartott ez a négyes kapcsolat?
– Mindvégig megmaradt, amíg Párizsban voltam, de egyre jobban ki is bővült. Marcellnek megjött az étvágya, újabb és újabb kalandokba vitt bele. S mivel az ismeretségi körében nem mindenki vállalkozott gruppen szexre, sokszor ismeretlen házaspárokkal hozott össze. Hallottál már az Avenue Focheról?
– Igen, meséltek róla, de egy olyan barátnőm mondta, aki nem is próbálta.
– Az Avenue Focheon a késő esti órákban változatosságra, vágyó házaspárok autózgatnak. Mindig házaspárok, sohasem szóló férfiak, vagy szóló nők. Bár lehet, hogy azóta ez is megváltozott. Szóval ott aztán ismerkedni lehetett keresztbekefélés céljából, vagy csoportos szexet lehetett összehozni újabb és újabb párokkal.
– Nem volt ez veszélyes?
– Akkor még nem volt AIDS. Legalábbis még alig tudtak róla Európában.
Először idegenkedtem a gondolattól, de Marcell azt mondta, hogy legalább nézzek körül, hátha megjön a kedvem. Megvacsoráztunk egy közeli vendéglőben, Marcell az ott kapható legmárkásabb pezsgőt rendelte nekem, és virágos kedvvel nekivágtunk az éjszakának. Diszkréten villódzó fények, elegáns kocsik, a kocsik ablakaiból kitekintgető estélyi ruhás vagy épp farmernadrágos nők, vidám, mohón fürkésző férfiak, mindenki rámosolygott a másikra. Rafináltan erotikus, sikamlós hangulata volt az egésznek. Marcell néhányszor kihajolt az ablakon, lezserül odaszólt az egyik-másik párnak, és egyszer csak azt vettem észre, én is letekerem az ablakot és hagyom, hogy a mellettem haladó kocsiból kinyúló kéz megsimogassa a karomat.
Rámosolyogtam a férfira, aki szőke volt, divatosan rövidre vágott frizurát viselt. Marcell azonnal észrevette, s ő is megnézte magának a nőt, aki kíváncsian dugta ki a fejét az ablakon, hogy jobban láthassa Marcellt. Egy óra múlva már a házaspár lakásán voltunk.
Még az előzmények után sem értem mind a mai napig, hogyan szédülhettem bele ennyire ebbe a szüntelenül párzó, felajzott világba. Nem mondhatom, hogy idegen volt tőlem ez a világ, a farkak, puncik és mellek elképesztő kavalkádja, bár korábban nem ismertem, mégsem foghatom fel ésszel, hogyan vált ez egyszerre az én világommá. Ennek csak egy magyarázata lehet. Tudat alatt alávetettem magam Marcell szeszélyeinek. Az ő igényeihez, hallatlanul is kimondott parancsaihoz igazodtam, és nem vettem észre, hogy az én egyéniségem megszűnik, felszívódik valahol. Látszólag nem erőszakolt rám semmit, mindig meghagyta nekem a választás lehetőségét, de mivel ő irányította az életünket, úgy kormányozott engem ügyesen, hogy mindig az történjen, amit ő akar. Hogy én is azt akarjam, amit ő.
Az ő fejével gondolkodjam, az ő szemével lássam a világot. Nehogy azt hidd, hogy ez valami konzervatív meakulpázás, késői térdepelés lelki töviseken, egyáltalán nem érzem azt, hogy bemocskolódtam volna abban a sűrű, ondószagú életben, csak az bosszant, hogy azt az életformát nem én választottam, hanem csak belesodródtam, mint egy tehetetlen fadarab, amelyet magával sodor az ár.
– Ezért helyezkedsz sündisznóállásba a férfiakkal szemben?
– Igen. Nem akarom, hogy a legcsekélyebb mértékben befolyásolhasson bárki is, azt sem, hogy a saját érzelmeim nyomják el az emberi szuverenitásomat. Márpedig a szerelemben ez történik.
– De ennek az az ára, hogy többnyire magányos vagy.
– Nem vagyok magányos, nagyon sok barátom van, a szexuális igényeimet pedig kordában tudom tartani.
– Amikor együtt éltél Marcellel, még nagyon fiatal voltál. A mostani élettapasztalatoddal viszont nem értem, miért kell attól tartanod, hogy ha egy csekélyke részt feladsz az emberi szuverenitásodból, akkor mindjárt megint belesodródsz egy tőled idegen világba?
– Tulajdonképpen nem attól félek, amibe belesodródhatnék, hanem attól, hogy megint felszívódom egy férfi egyéniségében, s közben azt hiszem, hogy az az én egyéniségem.
– De így megfosztod magad attól, ami az ember életét széppé teszi: az érzelmi kapcsolattól.
– Tudom, de nem érdekel. Nagyon jól megvagyok így is.
Nem vitatkozom Szilvivel: hagyom őt maga kovácsolta páncéljában. Egyébként már többször is hasztalanul vitatkoztunk erről, csak akkor még sohasem kapcsolta össze a szerelemtől való merev elzárkózását a párizsi élményeivel és Marcellel.
– Mikor jöttél rá, hogy szakítanod kell Marcellel?
– Nagyon sokára. Két évig éltünk együtt. Előre megbeszéltük, hogy ennyi lesz a próbaházasság. Az persze véletlen volt, hogy éppen a két év leteltével jöttem rá, hogy nem tudok és nem is akarok vele élni. Akkor viszont olyan hirtelen robbant belém a felismerés, hogy szinte pánikszerűen csomagoltam és jöttem haza.
– Volt ennek a házas-bulizásnak valami különleges oka?
– Igen. Volt egy sokkoló élményem, amely hirtelen ébresztett rá arra, hogy az ember azért sohase adja fel önmagát. Már nyakig merültünk az édes életbe, amikor a fodrásznál megismerkedtem egy velem egyidős francia fiatalasszonnyal, Marieval. A franciák nehezen engednek közel magukhoz idegeneket, mi mégis rövid idő alatt bizalmas barátnők lettünk. Időm volt bőven, neki is, így órákat sétálgattunk és beszélgettünk. Elmesélte, hogy tíz évvel ezelőtt volt egy nagy szerelme, Francois. Tizenhét éves volt akkor, és úgy imádta azt a fiatal férfit, akár egy istent. Francois is szerette őt, természetesen a magáévá akarta tenni. Mariet az apácák nevelték, és olyan naiv kis ártatlanság volt akkor, hogy hiába volt olyan szerelmes, mint egy ágyú, hiába tüzelt a kis puncija, nem akart lefeküdni Francoisval. A fiú egyre türelmetlenebbül ostromolta, tartózkodását joggal tartotta érthetetlennek, már-már azt hitte, Marie nem is szereti őt. Végül ultimátumot adott neki: ha nem lesz az övé, akkor elhagyja.
Marie nagyon rossz néven vette ezt, rögtön arra gondolt, hogy Francoisnak csak a teste kell, ezért erőlteti a lefekvést. Jellegzetes apácanövendéki gondolkodás. Persze megint nemet mondott Francoisnak, lelke mélyén azt hitte, a férfi nem fogja elhagyni. De Francois megdühödött és szakított vele. Marie teljesen összeroppant, hosszú hetekig kezelték egy szanatóriumban, alig tudta befejezni a gimnáziumot. Azután férjhez ment, mint mondta, egyáltalán nem szerelemből. Most jön a sors fintora: a férje mellett bizony alaposan le kellett szoknia a romantikáról. A hajdani apácanövendék, aki az élete nagy szerelmének sem akarta odaadni a szüzességét, rövidesen egyik gruppen szexből a másikba tántorgott.
Természetesen én is meséltem neki az életünkről, s nagyon elcsodálkoztunk mindketten, hogy a nagy punci- és fütyköscserék során eddig még nem találkoztunk össze. Persze most már meg is szervezhettük volna ezt a találkozást, de valahogy egyikünknek sem volt sürgős. Azután hónapokkal később mégis összekerültünk egy nagyobb társaságban. Az est „fénypontja” kétségtelenül Marie volt. Erre még visszatérek, de a történethez ugyancsak hozzátartozik Marie sajátos házaséletének tömör ecsetelése.
Gazdag nő volt, a házassága előtt jelentős vagyont örökölt. A férje számítógép tervező mérnök, így aztán Marie pénzével megvásároltak egy komputer vállalatot. Marie ügyvédje résen volt, és mivel a férj nem vitt be tőkét a vállalkozásba, a céget Marie nevén jegyezték, és a részvények is az ő nevén futottak. A férje tulajdonképpen csak alkalmazottja volt főmérnökként Marie cégének. Georges, Marie férje rendkívül hiú ember volt, s megalázónak érezte ezt a felállást. Persze nem annyira, hogy elhagyja ezért Mariet, hiszen a cég jövedelmét közösen élvezték. Azt hiszem, a maga módján szerette is a feleségét, de a sértett önérzete skizofrénné tette az érzelmeit. Mivel tulajdonképpen ő volt a kiszolgáltatott, s ráadásul nyilván érezte is, hogy a felesége nem szereti őt igazán, egyre jobban beszivárgott zsigereibe a vágy, hogy megalázza Mariet. Ezt persze nem primitív módon tette, hanem észrevéve az asszony enyhe mazohizmusát, erre játszott rá sátáni módon.
Rafináltan kifejlesztette Marieban ezt a hajlamot annyira, hogy az asszony már-már szeretni kezdte ezért őt, s aztán ügyesen rávette a nőt, hogy szexpartikra járjanak, s ott azután szexuális játékba csomagolva nyilvánosan alázhatta meg feleségét. Marie ezt teljesen higgadtan mesélte el nekem, még kuncogott is a férje naivitásán, ő ugyanis nem érezte megalázónak ezt a játékot:
„Szegény Georges azt hiszi, hogy ilyenkor ő kerül fölül, nem tudja, hogy én mennyire élvezem, amit csinálunk.”
Azután találkoztam Marieval és Georges-zsal egy nagyobb társaságban. Jules és Denise, az a házaspár, akikkel először keféltünk keresztbe, partit rendezett, szexpartit természetesen. Rajtunk kívül még három párt hívtak meg. Nem mondták meg, kik azok, meglepetésnek szánták. Sőt, Denise azt találta ki, hogy mindenki vetkőzzön le meztelenre az előszobában, s a férfiak számára készíttetett egy-egy fekete selyemálarcot, amely az álluktól a homlokukig eltakarta az arcukat, csak a szájuk, az orruk és a szemük látszott ki belőle.
Ebben az volt a pikantéria, hogy mivel a vendégek nem ismerték egymást, a nők nem tudhatták, kivel kefélnek voltaképpen. Amikor anyaszült meztelenül beléptem a vöröses fénnyel rafináltan megvilágított nappaliba, rögtön észrevettem Mariet. Egy fotelben ült szintén anyaszült meztelenül, s hosszú szárú szipkából cigarettázott. Azaz nem sokáig cigarettázott, mert a mellette ülő álarcos férfi kikapta a szipkás cigit a kezéből, a szipkát Marie puncijába ültette egy félpercre, és azután ő szívta tovább a cigarettát. Marie is észrevett, vidáman integetett felém. Bevallom, örvendtem, hogy összetalálkoztunk, mert kíváncsi voltam a férjére, csak azt nem tudtam, hogy a sok álarcos közül melyik az?
Tízen voltunk összesen. A háziak italt töltöttek mindenkinek, azután Denise bejelentette, hogy kalózszám következik. A férfiakat kiküldte az előszobába, s azt mondta, hogy amikor dobolást hallanak, akkor rohanjanak be, és teperjék le azt a nőt, akit kiválasztottak. Van öt percük, hogy az előszobában megegyezzenek, ki melyiket választja.
Denise eloltott néhány lámpát, várt egy kicsit, majd bekapcsolta a magnót. A kazettáról dörömbölés, sikítás hallatszott, s ezzel egy időben berohantak a férfiak. Úgy kaptak el bennünket mintha a Sziklás hegység kiéhezett banditái lettek volna, persze csak imitálták a durvaságot.
Szanaszét hevertünk a puha moher szőnyegen, a magnóból pedig valami egészen vad, érzéki zene áradt. Egy idő után megszűnt a zene, s Denise bejelentette, hogy most show következik, igazi csemege a vendégeinek. A show címe: A rossz kis kutya története.
Abbahagytuk az ügyködést, senkit sem zavart, ha netalán még nem elégült volna ki egyszer sem, mert tudtuk, hogy egyáltalán nincs még vége az estének. Elhelyezkedtünk a fotelekben, Denise erősebbre vette a világítást. A magnóról kutyaugatás hallatszott, ami persze harsány derültséget keltett a társaságban. Az egyik férfi nyakörvvel és korbáccsal a kezében Mariehoz lépett. Tehát ő a férje, gondoltam, s izgatottan vártam, hogy mi következik. Részleteket ugyanis nem mesélt eddig Marie. A férfi Marie nyakára csatolta a nyakörvet, és Flippenek szólítgatva körbevezette a szobán. Marie négykézláb mászott a szőnyegen, időnként vakkantott egyet-egyet, s úgy tett, mintha belekapna a vendégek bokájába. A férje ilyenkor rápaskolt a fenekére, mintegy jelezve, hogy ez nem illendő dolog. Aztán elmagyarázta neki, hogy a kiskutyának nem szabad a szőnyegre pisilni, hanem kaparnia kell az ajtót, ha el akarja végezni a szükségletét. Marie engedelmesen vakkantott néhányat erre az oktatásra.
Mindenki nevetett, s kíváncsian várták a folytatást. Közben a férfiak lehajoltak, és megsimogatták Mariet, ahogyan a kiskutyákat szokták. Aztán egyszer csak Marie felemelte az egyik lábát, a fotel oldalához támasztotta, úgy tett mint a kutyák, amikor pisilni szoktak.
„Rossz kis kutya vagy, bepiszkítottad a szőnyeget, ezért büntetést érdemelsz” – dörrent rá szigorúan Georges.
Marie bűntudatosan lehajtotta a fejét és odadörgölődzött a férje lábához. Georges egyik kezével a nyakörvet tartotta, a másikkal felemelte a puha korbácsot, és rácsapott Marie fenekére. Marie nyüszített, de nem menekült, hanem még jobban kidomborította a hátsóját, szinte odakínálta az ütéseknek.
Georges kiszámítottan verte, látszott mozdulatain, hogy nem akar brutális fájdalmat okozni a nejének. Vigyázott, hogy lehetőleg ne üssön kétszer ugyanarra a helyre, de így is hamarosan piros csíkok virítottak Marie rózsás popsiján.
A zene elhalkult, csak a csattanások hallatszottak, s Marie kéjes nyöszörgése. Közben a fejét a szőnyegre hajtotta, majd egyszer-kétszer úgy tett, mint aki el akar menekülni, de Georges mindig visszarántotta a nyakörvénél fogva.
„Jó kis kutya leszel ezentúl?”- kérdezte oktató hangon.
Maria feneke már olyan volt, mint az állatkertben a páviánoké. Marie nem válaszolt azonnal, mire megint kapott kettőt a fenekére, s Georges megismételte a kérdést. Erre a nő engedelmesen vakkantott, térdre emelkedett, kezeit úgy helyezte maga elé, ahogy a kutyák szokták a mellső lábukat, s a férje kezét nyalogatta. Aztán négykézlábra ereszkedett újból, elindult az ajtó felé, s kaparászni kezdett az egyik kezével.
„Jól van, most már jó kis kutya vagy” – dicsérte meg Georges, s egy asztalkán heverő bonboniéreből egy cukorkát dobott a szőnyegre, amit Marie a szájával kapott el.

A társaság tapsolt, a férfiak szemmel láthatólag begerjedtek a jelenettől, de bennem valami megmagyarázhatatlan rossz érzés keletkezett. Figyeltem Georges szemét, amíg Mariet verte, s hirtelen rájöttem valamire. Igaz, hogy Georges alaposan megrakta Mariet, de észrevettem, hogy nem ez izgatja igazán; ez a férfi nem primitív módon szadista, nem az gerjeszt benne örömet, ha fizikailag fájdalmat okoz a feleségének, hanem lelkileg szeretné minél alaposabban megalázni.
Láttam, hogy a pórázon vezetés nagyobb kéjt okoz számára, mint a korbácsolás. És tulajdonképpen bosszantja, hogy Marie csak perverz játéknak tekinti az egészet.
Az motoszkált a tudatom mélyén, hogy ez a játék most már valahogy vérre megy, ez a férfi, ha nem éri el a célját így, majd másként éri el. Persze ezt nem gondoltam végig akkor ilyen alaposan, de hirtelen félteni kezdtem a barátnőmet, mintha távoli, körvonalazhatatlan, de mégis elkerülhetetlen veszély fenyegetné. A show még nem ért véget. Georges kijelentette, hogy a kiskutya közben szukává nőtt, s el kell vinni a kankutyákhoz.
Ugyancsak pórázon vitte Mariet egyik férfitől a másikig, akik hátulról megdugták, nemcsak a punciját, hanem a popsilukát is, legtöbbje bele is élvezett igencsak gyorsan, mert felizgultak az előző jelenettől.
– És a többi nő mit csinált?
– Legtöbbnek jutott férfi, hiszen Marieval egyszerre csak egy foglalkozhatott, ne felejtsd el, hogy összesen tízen voltunk. Két nő egymással játszadozott, egyik nő pedig mindig annak a férfinak a szája elé tartotta a punciját, aki éppen Mariet dugta hátulról, egy másik pedig Georgesnak furulyázott.
Azután elvesztettem a fonalat, mert engem is elkapott valaki. Belém nyomta, de nem ott élvezett el, hanem a számban. Aztán nem is tudom mi történt, valaki még a melleim közé spriccelt, egy ilyen kavargásban nem lehet követni az eseményeket, különösen akkor nem, ha az ember maga is aktív résztvevő. Azután egyszerre Marie hisztérikus kiáltását hallottam:
„Vedd le az álarcodat, azonnal vedd le!”
A vidám, önfeledten perverz hangulatba annyira dermesztően hasított bele ez a hisztérikus hang, hogy mindenki azonnal abbahagyta az ügyködést, és Marie felé fordult. Ő már nem négykézláb kúszott, hanem kiegyenesedett, a pórázt egyetlen dühödt mozdulattal kirántotta a férje kezéből, és halálsápadtan, toporzékolva kiabált az előtte álló szőke férfira:
„Vedd le az álarcodat, mert letépem!”
Denise odaszaladt, kérlelni kezdte, hogy ne rontsa el a hangulatot, az álarcot csak a legvégén veszik le, de Marie akkorát lökött rajta, hogy a filigrán baba a pezsgőspoharak közé zuhant. Mindenki felugrált. Láttuk, hogy valami baj történt, de senki sem sejtette, hogy mi vadította meg Mariet. Az álarcos férfi megpróbált eliszkolni, de Marie dühödt fúriaként ragadta meg a karját, hosszú, hegyes körmeit a húsába vájta, eltorzult arccal sziszegve követelte, hogy vegye le az álarcát.
„Jól van, na” – próbálta menteni a helyzetet Jules, a házigazda, „mindenki leveszi az álarcát”.
A férfiak engedelmesen lerántották a fekete selymet. a Marie előtt álló fickó is. Én nem a férfit néztem, hanem Mariet, mintha ötven évet öregedett volna hirtelen: úgy tűnt, vigyorgó csontkoponyává változott ez a csinos, fiatal arc. Mert vigyorgott, eszelősen vigyorgott a férfi arcába, ez volt a legszörnyűbb az egészben.
A férfi kínosan mosolygott, s Marie arca felé nyúlt, hogy megsimogassa:
„Helló bébi, ne vedd úgy a szívedre…”
Még mondani akart valamit, de Marie felemelte a karját, s ököllel sújtott az arcába. Akkor ránéztem véletlenül Georgesra és sátáni örömet láttam a szemében. Persze még mindig nem értettem én sem, hogy mi történt valójában. Mindez másodpercek alatt zajlott le, mert mielőtt a többiek észbe kaptak volna, Marie kirohant az előszobába, mezítelen testére felkapta bundáját, és kirohant a házból.
„Eredj gyorsan utána!” -, „Mi történt vele tulajdonképpen?” -, „Ismert talán téged valahonnan?” – zűrzavar, kérdések keresztbe-kasul, általános értetlenség, s közben mindenki anyaszült meztelen volt.
Fellini sem rendezhetett volna groteszkebb jelenetet ennél.
Georgesot faggatták kegyetlenül, aki a ruháját rángatta magára éppen, de Jules már kirohant fürdőköpenyben, és azzal jött vissza, hogy Marie kocsiba vágta magát, s elhajtott.
„Hívjál taxit!” – kiáltotta Georges, miközben az ingét gombolgatta idegesen.
Mindenki őt nézte, tőle várt magyarázatot. Mások a szőke férfit ostromolták, aki szintén öltözött, s látszott rajta, hogy rettenetesen kínosan érinti a dolog. Ő nem válaszolt a kérdésekre, csak a vállát vonogatta, alig várta, hogy eltűnjön a megbolydult társaságból.
Partnerét, akivel valószínűleg együtt érkezett, szintén noszogatta, hogy öltözzön gyorsabban. Georges nem térhetett ki a kérdések pergőtüze elől, kénytelen volt kinyögni, hogy a másik férfi Francois, Marie élete első nagy szerelme. A felesége biztosan ettől borult ki.
Legtöbben erre cinikusan vonogatták a vállukat, de én tudtam, ismertem ennek a szerelemnek a történetét, s Marie érzelmeit is; elborított a düh. Rákiáltottam Georges-ra:
„Te hívtad meg Deniseékhez?
Az álarcos komédiát is te találtad ki?”
– „Igen” – válaszolt helyette Denise.
– „Georges mondta, hogy meghív egy párt, akit nem ismerünk, és az ő ötlete volt az álarc is. Nagyon szellemesnek találtam, nem gondoltam, hogy ilyen baj lesz belőle.”
Nem tudtam türtőztetni magam. Georges-hoz léptem:
„Te gyalázatos!” – kiáltottam, s teljes erőmből pofon vágtam.
Michel rögtön mellettem termett, kivezetett az előszobába, és a kezembe adta a ruháimat.
Csak arra emlékszem, hogy olyan sebesen öltöztem, mintha az életem függne ettől a gyorsaságtól. Alig vártam már, hogy kikerüljek onnan.
„Ma mindenki megbolondult” – hallottam még távolról Denise hangját, azután már csak annyit mondtam a kocsiban Marcellnek, hogy meg tudnám ölni Georgesot.
Marcell a vállát vonogatta, Marie majd megnyugszik szerinte, nem is érti, hogy miért kellett ilyen óriási hisztit kivágnia. Akkor már tudtam, hogy soha nem leszek Marcell felesége.
Mintha egy vadidegen férfi ült volna mellettem a kocsiban, mintha csak csupasz szavaink lennének egymáshoz, mert ezek a szavak mást jelentettek mindkettőnk számára, csak kiperegtek a szánkból, mint két játékvödörből a homok. Meg sem kíséreltem vitatkozni vele, hallgattam egész úton, és otthon külön feküdtem le, mondván, nem szeretném, ha felébresztene reggel, ki akarom aludni magam. Rögtön beleegyezett, nagyon kedves volt és figyelmes, csak éppen nem értett semmit. Olyan fal meredt közénk, mint amilyen a berlini fal lehet, csak éppen a mi falunkról tudtam, hogy nem fog leomlani sohasem.
Másnap délelőtt Denise felhívott telefonon, s félig sírva elnyöszörögte, hogy szörnyű szerencsétlenség történt az éjszaka. Marie iszonyú sebességgel vette a kanyart, nekiment a korlátnak és belezuhant kocsijával a Szajnába. Georges egész éjszaka kereste, a rendőrséget is értesítette, de csak reggel találták meg a kocsit, s benne Marie holttestét. Amikor letettem a kagylót, még sokáig ültem mozdulatlanul a telefon mellett.
Marie! A kedves, vidám, frivol teremtés már összetört hullaként hever valamelyik boncterem hűtőládájában. Miért kellett meghalnia?
Tudtam, hogy nem öngyilkosság volt, ő nem az a fajta nő volt, aki megöli magát. De azt is tudtam, hogy milyen könnyen úrrá lesz rajta az indulat és a kétségbeesés. Georges elérte, amit akart, sikerült megaláznia Mariet. Persze ő sem így gondolta a dolgot, esze ágában sem volt megölnie a feleségét. Ostoba, szerencsétlen baleset, látszólag vak véletlen, de a mélyben mégis ijesztően törvényszerű:
a kis kutya nagyot ugrott kocsijával, mert valahol megpillanthatta igazi gazdáját a folyó sötét tükrében.
S ahogy tovább gondoltam a dolgokat, megfejtettem Marie felindulásának igazi okát is. A gruppen szexekben kiélt perverz gátlástalansága nem az igazi énje lehetett. A szerelmi csalódás és a szerelem nélküli házasság sodorta e felé az életforma felé, amely aztán ugyanúgy bugyogó masszájába szívta, mint engem is Marcell mellett.
Marie mindenki előtt vállalta ezt az életformát, egyetlen ember volt csak, aki előtt megalázónak érezte.
Az a férfi, akit a régi énjével szeretett valamikor. S ezt a régi énjét sohasem tudta teljesen levetkőzni, mert ha le tudta volna, akkor a kis kutyának nem intett volna új gazdája a folyó mélyéről.

Barátnőm szüzessége

Társasági körünkben mindig szívesen látott vendég, barát a húszéves, csinos Eszti nemrégiben baráti összejövetelt rendezett barátnője tizennyolcadik születésnapja alkalmából. Mivel Esztinek az barátom volt az első pasija az ágyban, és egy vérbeli nő sohasem felejti el az elsőt, azt szerette volna, hogy a partin Briginek is az én barátom dugja be először. Esztinek csak egy kikötése volt, hogy ő is aktívan vegye ki a részét az eseményből, mert barátnőjével a leszbi szexet is meg szeretné ismertetni.
A két barátnő korábban sokat beszélgetett a férfi és nő, valamint a nő és nő közötti párkapcsolatról. Kiderült, Brigi nagyon szeretne már végre egy normális hapsival lefeküdni, idáig azonban még nem jött össze olyan pasival, akivel szívesen szeretkezett volna. Mivel szimpátiát érzett barátom iránta és ez kölcsönös volt, Eszti rábeszélésére belement abba, hogy tizennyolcadik születésnapján ő legyen az első, aki megkeféli. Brigi ugyanakkor vonzódott a női nemhez is, gyakran előfordult, hogy amikor sétáltunk a belvárosban, egy-egy jó nő után mind a ketten egyszerre fordultak meg az utcán. Talán ezért is örült annak, hogy felnőtté válásának nagy napján Eszti is be fogja avatni a szex rejtelmeibe. Mivel én is kíváncsi voltam a beavatásra, áldásomat adtam az ötletre.
A kettejük közötti nőies vonzalom példájaként gyakran előadták nekem azt a tavalyi történetet, amikor egyszer az egyik kézilabda edzés után eldumálták az időt az öltözőben, a zuhanyozás idejére már csak ketten maradtak, és ahogy egymással szemben tusoltak, úgy döntöttek, megmossák egymás hátát. A forró víz alatt érzékien fedezték fel egymás testét, azután kis puszikat adtak egymás szájára, amelyet hosszú csók követett. Eközben kezükkel egymás rejtett zugait birizgálták. De valójában mind a ketten bátortalanok voltak, ezért izgatottan várták, hogy vajon melyikük lesz a merészebb, aki innét tovább is mer lépni. Ekkor a takarítónő belépett az öltözőbe, megkezdte a takarítást, így a nyalakodásból nem lett semmi.
Brigi születésnapján kezdetben hatan voltunk, de a vacsora után már csak négyesben maradtunk. Eszti lakásán folytattuk a születésnap megünneplését, előkerült egy palack behűtött pezsgő. Ahogy fogyott az ital, úgy emelkedett a hangulat. Egyre pikánsabb viccek, szövegek hangoztak el, közben kiürült a pezsgősüveg, melyet a házigazda ötletére forgatni kezdtünk. Hullottak lefelé a melltartók, meg a bugyik, valahogy mázlim volt, mert róluk hamar lekerült minden ruha, amikor még rajtam kigombolt ruha meg a legszexisebb tangám volt.
A két lány minden gátlás nélkül törökülésben ült a szőnyegen és láttam rajtuk, alig várják, hogy mikor kerül le már végre rólam is az utolsó ruhadarab, hiszen a szétnyíló pinák és az izgató mellbimbók látványától teljesen benedvesedtem és combjaimat széttárva ültem, ezért jól láthatták ők is. Csiklóm szinte átdöfte a vékony bugyit, de becsületünkre legyen mondva, betartottuk a játékszabályokat és csak akkor szabadultam meg ruhadarabjaimtól, mikor utoljára felém fordult az üveg. A játék végén én is felálltam és levetettem a bugyim.
Brigi le nem vette tekintetét barátom lüktető farkáról, hiszen felálló dákót akkor látott életében élőben először. Eszti – mint egy tapasztalt szex tanárnő – magyarázta Briginek, hogyan fogdossa, simogassa és verje kőkemény cövekként a meredező szerszámot. Brigi letérdelt és nagyon finom kis puszikat adott rá és a szájába vette. Eszti közben újabb tanácsokat adott neki, hogyan nyaldossa barátom farkát, majd arra biztatta, minél jobban nyálazza be, mert az minden pasinak jól esik. Közben Eszti Brigi melleit kényeztette, és látszott rajta, hogy minél előbb fel akarja fedezni barátnője combjai között lévő mennyországot.
Amíg Brigi barátom farkával játszadozott, ú alaposan lesmárolt, majd kezelésbe vett minket kezeivel. Hol Brigi lábai között kalandozott, hol pedig engem simogatott. Én pedig Brigi arcát simogattam, aki nagyon jó tanítványnak bizonyult, mert igen finoman bánt férjem szerszámával. Azután ő is felállt, átölelt és megcsókolt. Szeméremdombját szorosan a farokhoz nyomta, a húsos ajkak rátapadtak férjem dákójára, gyönyörnedvei nedvessé tették lüktető szerszámát, és úgy tűnt, mintha ebben a pillanatban egyáltalán nem bolondult volna a lányokért.
Percekig mind a négyen szorosan átöleltük egymást, hallgattuk egymás lélegzését, majd Eszti javaslatára kimentünk a fürdőszobába. Előbb Eszti és Brigi lépett be a fürdőkádba, majd én. Férjem pedig a tusfürdővel – álló farokkal – addig kenegetett, izgatott minket, amíg testünk minden részét vastag hab borította. A sok simogatástól a szemmel láthatóan nagyon beizgultunk mindannyian, és egyre jobban beleéltük magukat a férfias kényeztetésbe. Eszti már nem csak magát, hanem Brigit is simogatta, és egy nagy levegőt véve, mélyen belenyúlt barátnője szeméremajkai közé, miközben férjem és én szinte megbabonázva néztük a két lány egyre jobban felszabadult erotikus játékát.
Férjem nem bírta tovább, húzogatni kezdte a farkát előttünk, míg végül Eszti megkönyörült rajta, kezét nyújtotta felé, ő is belépett a fürdőkádba, és Brigi melleit, combjait hátulról kezdte el simogatni. A lány jóleső pillantással nézett rá, majd hátra nyúlt farkához és húzogatni kezdte, miközben Esztivel olyan nyugodtan csókolózott tovább, mintha csak kettesben lettek volna. Ujjai hamar megtalálták a rést az érzéki combok között és egyre jobban beljebb furakodtam a lány csiklói közé, aki a sok kellemes szexuális inger hatására egyre gyorsabban vette a levegőt, mikor eltalált egy-egy érzékenyebb pontot a testén, már szabályszerűen lihegett. Lehajolt Eszti melleit csókolgatni, én pedig férjem farkát odatettem a szűz réshez és szép finoman, nagyon lassan szeméremajkai közé nyomtam vastag falloszt.
Brigi megmerevedett egy kicsit, csodálkozó tekintettel hátrafordult, mintha nagy szemeivel azt mondta volna: csak ennyi? Majd lába közét nézte, ahogy combjain halvány rózsaszín kis cseppekben folyt lefelé az addigi szüzességét bizonyító kis hártya mulandó jelképe a zuhanyrózsából kiömlő vízsugár között. Kezével férjem farkát és a zacskóját markolászta, miközben ő ki-be húzogatta szerszámját, míg Eszti Brigi szeméremajkait izgatta, ujjaival bele-bele nyúlt az izgalomtól gyöngyöző hüvelybe és úgy ingerelte.
Amikor a lány érzéki erotikus rése már nagyon kitágult, akkor nyomtam be férjem falloszát tövig a tág punciba. Brigi nagyokat sóhajtozott, arcán elégedett pillantás nyugtázta szüzességének elvesztését, és ettől a pillanattól kezdve már csak a szex élvezete miatt izgattuk egymást. Amikor végeztünk a csutakolással, Brigi szemét bekötöttük egy selyemkendővel, és a franciaágyra kísértük. Lefektettük az ünnepeltet és gyönyörű testét leheletfinom csókokkal kényeztettük mindhárman egyszerre. Brigi teljesen széttárta lábait, mi meg tovább cirógattuk, simogattuk az immár nem szűz lányt, aki szemmel láthatóan nagyon élvezte a beavatás minden pillanatát.
Eszti befurakodott a lábai közé, érzékien beledugta nyelvét szeméremajkai közé és addig nyalta, amíg el nem élvezett, miközben én melleit kényeztetve odabújtam hozzá, és a lány arcát, száját csókolgattam. Később Esztivel helyet cseréltünk, férjem alaposan megjáratta Brigiben meredező szerszámját, de nem bírta sokáig, mert pár perc múlva érezte, hogy spermái nagy erővel igyekeznek kifelé. Éppen jókor húzta ki a lányból a dákót; mert a hatalmas szexuális feltöltődéstől hihetetlen erővel lövelltek ki ondósejtjei Brigi hasára.
A lány arcán boldog, elégedett mosoly látszott. Eszti ráhajtotta arcát barátnője szeméremdombjára, és ujjaival sikamlós táncot járt a millió élet még fickándozó kis fehér lényei között. Megcsókolták egymást, levette Brigiről a selyemkendőt, majd kimentek zuhanyozni. Ránéztem az órára, éjfél múlt egy perccel. Férjem farkáról lenyalogattam a továbbélésükért küzdő ondósejtek millióit, majd bekapcsoltam a lemezjátszót és feltettem egy erotikus számot. Lefeküdtem az ágyra.
Az ablakon keresztül a Hold mosolyogva figyelt, ahogy meztelenül hallgatom a bluest. A lemezjátszótű a halk, lágy dallamra járta őrültnek tűnő körtáncát, miközben a hangfalakból a zene és a háttérből kiszűrődő sűrű esőcseppek monoton koppanása hallatszott. Teljesen elmerültem a zenében, és csak arra lettem figyelmes, hogy a hosszú zeneszám után kikapcsolt a lemezjátszó, és a lányok kipirult arccal kézen fogva visszajöttek a szobába.

Az első randi a netről

„Ember tervez, Isten végez.” Szokták mondani okos emberek, és valóban így van. Dani (alias: drága) és én (alias: cica) is hiába álmodtuk és terveztük meg első randinkat, semmi nem úgy történt, mint vágytuk volna. Az, hogy mégis jóra alakultak a dolgok mégis sokban köszönhető annak, hogy hosszú hónapokon az újra és újra elhalasztott találkozások miatt szóban minden személyes és szexuális jellegű vágyunkat megosztottunk egymással. Több volt ez a kapcsolat már csetes korában is egyszerű net szexnél, ezt mindketten tudtuk. Hiába ismerkedtünk össze egy eléggé szexorientált szobában, hiába került újra meg újra szóba köztünk a szexualitás, kapcsolatunk mégis más volt, mint a „milyen színű bugyi van rajtad” és a „gyere át dugunk egyet” típusúak.
Eleve úgy ismerkedtünk össze ama kedves szobában, hogy szex helyett elcseszett szerelmi életemmel traktáltam szegényt, mire ő védekezőleg a saját elcseszett nemi életével kérkedett.
Sokáig azonban a nemiség csak amolyan alap téma volt köztünk, nem beszélgettünk arról mit csinálnánk, ha… Nem kértük a másiktól, hogy mesélje el miben van. Nem traktált azzal, hogy neki mekkora, és hány óráig áll peckesen… Viszont beszélgettünk. Ami manapság egyre ritkább. Kiderült, hogy szinte semmiben nem egyezik a véleményünk, nem ugyan azokast a filmeket szeretjük, néhány kivételtől eltekintve. Hogy teljesen más elképzelésünk van a továbbiakról, mégis tökéletesen elbeszélgettünk. Aztán egyszer hirtelen mégis megjelent a szex köztünk, ahogyan „normális” esetben már meg ismerkedésdünkkor kellett volna. Persze nálunk ez sem volt cset kapcsolathoz mérten normálisnak mondható, tekintve, hogy sem ő nem tekintett engem gumibabának, és én sem egy érzések nélküli önállóan mozgó vibrátornak és műnyelcvnek tartottam.
Néhány tartalmasabb és nedvesebb beszélgetésünk után rájöttünk, hogy már pedig nekünk egymás mellett lenne a helyünk, legalábbis időközönként, amikor is szellemileg és testileg is kommunikálhatunk és elmélyedhetünk egymásban.
Ez volt három hónapja. Azóta folyamatosan terveztük, hogy mikor is lesz találkozásunk nagy napja, de valahogy sehogy sem jött össze. Egészen múlt hétvégéig hol ő, hol én nyomtam „Cancelled” feliratot randink mellé. Cserébe persze vadabbnál vadabb szexuális fantazmagóriákkal leptük meg egymást, hogy kiéhezett testünk legalább ezáltal kicsit közelebb képzelje a másikat.
Na szóval eljött a várva várt nap. Kezemben a buszjeggyel robogtam a jármű végébe. Gondolatban már drágám karjában ültem végig az utat, ami a szakadó eső miatt igen egyhangú volt – tekintve, hogy semmit nem láttam odakint csak vizet. Alig vártam, hogy megérkezzünk, és egyszer csak megszólalt a kedves recsegő hang „Budapest-Népliget -végállomás”
Hála a Jó Égnek gondoltam magamban miközben lefelé kászálódtam, és már messziről kiszúrtam Danit, aki kimagaslott a tömegből. Odatipegtem hozzá, ő átkarolt és lehajolt puszit nyomni az arcomra. Testközelből még nagyobbank éreztem kettőnk közötti magasságkülönbséget, de nem zavart, hisz tudtam, őt sem érdekli. Elindultunk a kocsijához, amivel a forgatókönyv szerint azonnal hozzájuk hajtottunk, és alig vártuk, hogy letéphessünk egymásról mindent, tekintve, hogy beszélgetni szerelmeskedés után is lehet.
Igen, ennerk így is kellett volna lennie, ám alighogy becsuktuk a kocsiajtót, már csörgött is a telefonja. – Bocs, fel kell vennem. – Ezzel kiszállt újra a kocsiból. A szélvédőn keresztül láttam, hogy nem kapott túl jó hírt. – Vissza kell mennem a céghez, elméletileg pár perc, de ki kell mennünk Szentendrére.
Nem tiltakoztam, főleg mert egy bocsánatkérő óvatos puszit nyomott a számra. Bátorítólag rámosolyogtam, és megjegyeztem, hogy pár óra ide vagy oda már igazán mindegy.
– Ahogy elnézlek Te is jobban örülnél, ha az a pár óra ide lenne – és elmosolyodott, ahogy ritkán szokta tenni.
Szar idő volt kocsikázni, az eső mintha fizettek volna neki, zuhogott az égből. És nem mintha annyira érdekelt volna merre megyünk ,de továbbra se láttam kint mást, mint vizet és néhány autó lámpáját.
Dani a rádióval babrált, és egy Falco számnak mindketten megörültünk. Sajnos ez volt egyetlen örömteli dalunk, mert utána valami idióta beszélgetős műsor vette kezdetét, amihez egyikünknek sem volt kedve.
– Nem fog sokáig tartani, majd Téged leraklak a büfénél, nagyon finom a forró csokijuk, állítólag… – tette hozzá, ő utálta a kakaót is és a forró csokit is. – Csal érnénk már oda! – morgolódott a sokadik piros lámpánál.
– Nyugi Cica, ami késik, nem siet, és attól nem lesz jobb, ha idegeskedsz. Miénk az egész éjszaka és a holnapi nap, csak estére vettem jegyet. – Én mégis jobb szeretnék otthon lenni Veled, mint úton a céghez. – jött a válasz.
Valóban évesnek tűnt amíg odaértünk, de ott már tényleg gyorsan haladtunk. Alig szopogattam el a forró csokimat, mikor már ott állt mellettem, hogy bemutathassa Apukáját, aki egyben a cég igazgatója is. Apukája meg nagyobb zavarba jött, mint én, hisz nem tudta, hogy randiról rángatta el a fiát. Bemutatkozás és bocsánatkérés után elindulhattunk haza Danival. Végre elállt az eső is, így nyugodtabb út elé néztünk. Ennek örömére mielőtt beszálltunk volna szorosan átölelt az én drágám, ölét jelzésértékűen felém bökte, belenyalt a számba, és betessékelt a kocsiba. Bent folytattuk, mait elkezdtünk kint. Vad csókjaink közben leltárt tartottunk egymás testrészeiről. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy meg van a másik keze, lába, nyelve, szeme valamint személyi számának megfelelő különleges ismertetőjele, kis nyugalmat erőltetve magunkra kigurultunk a parkolóból.
Szerencsére jókor indultunk, szinte alig voltak az úton, Pesten pedig zöldár fogadott minket, így jó félóra elteltével már meg is állhattunk. Nem túlzok azzal, ha azt állítom, hogy kilőttünk a kocsiból, hiszen a nyugalmi állapot is azt jelentette, hogy a képzeletünk már rég az ágynál és a meztelen másiknál járt. Én személy szerint azon is csodálkoztam, hogy Dani magabiztosan vezet úgy, hogy folyamatosan simogatja combomat, alá-alányúlva szoknyámnak. (Na persze csak éppen hogy feljebb csúsztatta, mert szemérmes – és kevéssé csinos lábú – lány lévén térdig érő szoknyát öltöttem magamra.)
De végre eljött a perc, hogy becsukhattuk magunk mögött szobájának ajtaját, forró csókokat válthattunk, miközben Dani keze már pulóveremből bontott ki, én pedig csak úgy hagytam magam. Lassan húzódtam el Tőle immáron egy vékony toppban, ami egyértelműen kirajzolta melleimet, és azt is, hogy nincs rajtam melltartó. – Gyönyőrű vagy – lehelte párom miközben el akarta tűntetni topomat ios, hogy végre ígéretéhez híven csókolni, nyalogatni, keményre harapdálni tudja mellbimbóimat. – Hoztam szexi melltartót meg bugyit – mondtam neki, teljesen feleslegesen, hiszen tudtam, leginkább semmit nem akar rajtam látni. Még végére se értem gondolatomnak, amikor Dani lehúzta rólam felsőm, és keze már szoknyám kigombolásánál járt.
– Fordulj el! – kértem.
– Minek? – hangzott a válasz, de azért elfordult a drága. Gyorsan letoltam magamról a szoknyával együtt a harisnyámat is. Dolgom végeztével hozzásimultam a közben pólójától megszabaduló Danihoz, és hátulról előrenyúlva csatoltam ki övét.
Nem segített, elnézte, hogy bénázok, amíg ő hátrafelé simogatta fenekemet. Éreztem, hogy érintésétől kezdenek melleimen felfelé tekintgetni, ezért még lassabban bontottam ki nadrágjából. Lassan lecsúsztattam kezem a hasán, be nadrágjába. Közben másik kezemmel egyesével nyitottam ki gombjait, ezzel párhuzamosan haladva lejjebb és lejjebb boxerében. Már a második gombnál megéreztem lüktető makkját, ahogy ujjaim elérték nemes testrészét, kezei még közelebb húztak magához, én pedig most már csókolgatni is kezdtem a hátát. Ám ez a tevékenységem kínosan lelassította gombolási folyamatom.
– Ez az Cica, ne kapkodd el, még elmegyek.
Nem kapkodtam el. Abbahagytam a csókok osztását, hátamhoz nyúltam, lefejtettem magamról kezeit, elé pördültem és hozzásimulva megcsókoltam állát. (Addig érek fel pipiskedéssel, ha ő nem néz le rám.) Majd folytattam merev szerszámának kiszabadítását.
Kínosan lassan toltam le farmerjét. Számmal lassan csúsztam kezeim után. Nem térdeltem elé, nem akartam leszopni, még nem.
Boxerén keresztül simogattam farkát miközben ő a fenekemet gyúrta, és a vállamat csókolgatta. Ahogy így játszottunk egymás testével és idegeivel egyre inkább éreztem, hogy a még rajtam lévő bugyim erőteljesen átázik. Ezért kezét ráirányítottam a fehérneműre, és toltam rajta egyet. Megértette. Elhúzódott tőlem, letérdelt elém, milliméterenként húzta le róla franciabugyimat, minden egyes mozdulat után puszit lehelt a kiszabaduló meztelen bőrömre. Szinte fájt, olyan lassan vette le rólam, én pedig nem tudtam mást csinálni, csak simogattam a fejét. Végre éreztem, hogy elhagyja a combomat fent említett ruhadarabom, Dani pedig már nem követi szájával útját, hanem egyenesen szeméremdombomon járatja kezét.
– Leülnék.
– Oké.
Az ágyhoz tántorogva leültem széttárt lábakkal, Dani elém térdelt, átkarolta combjaimat, arcát puncimhoz fúrta, és lassan végigszánkázott ajkaival rajta. Lentről haladt felfelé. Pontos mását produkálta annak az orális szexnek, mait én ajánlottam meg neki még hetekkel korábban. Amint ez átfutott agyamon elkezdtem mosolyogni, ő felnézett rám – Ismerős?
A gondolatmenet egyértelmű volt, a kivitelezés pazar, az érzés összehasonlíthatatlan.
Lassan dugta ki nyelvét száján, és apró millinként csúsztatta egyre mélyebbre szeméremajkaim között. Alig bírtam kivárni, amíg hüvelyemtől felszánkázott csiklómig. Szabályosan remegett a testem mire végre kezeit is bevonta nyelve pajkos játékába, és csiklóm szopogatása közben kezdetben egy ujjal, majd kettővel megujjazott. Nem bírtam már tovább, elfeküdtem ágyán, melleimet gyömöszölve. Hangosan ziháltam, mikor ujjai és szája helyet cserélt, mélyen belém nyalt, miközben hüvelykujjával simogatta csiklómat. Zihálni kezdtem, mire ő lelasította nyelvét, elengedte csiklómat, kicsusszant puncimból, hagytam, hogy kicsit eltávolodjon arcától az ölem. Felültetett, csókolgatni kezdte bal mellemet, jobb mellbimbómat pedig gyengéden nyomkodta. Majd váltott, én pedig csak húztam magamhoz a fejét, simogattam hátát, és egyre jobban vágytam arra, hogy azt mondja, „rendben cica, most megduglak”. De Dani még nem érezte ezt sürgetőnek, megcsókolt és visszacsúszott combjaim közé. Szinte ráhúzott a nyelvére. Nyalta-falta pinámat, miközben kezei a fenekemet simogatták. Egyre többször nyúlt be a vágatba – Akarod? – kérdezte. Hátamra feküdtem, felhúztam a lábaimat, ő pedig mélyen belenyúlt hüvelyembe. Lucskos ujjával lyukamat kezdte masszírozgatni, én eközben csiklómat izgattam. Dani újabb meg újabb adag lucskot nyert hüvelyemből, és lassanként körkörös mozdulatokkal behatolt fenekembe. Amilyen lassan betolta ujját, olyan lassan ki is húzta. Újabb merítkezés a hüvelyemben, újabb kaland az ánuszomban. Nem tudom hányszor ismételte meg ezt, én már rég túl voltam azon a ponton, ahonnan nincs visszaút, majd hirtelen indíttatástól a kezére élveztem.
Még mindig remegtem az izgatottságtól, amikor Dani felállt előttem, felfektetett az ágyra, letolta alsógatyáját, ami alatt már jó ideje ott meredezett farka. Mellém heveredett, megcsókolt, lassan, kitartóan. Sokáig csókolóztunk, én lassan kezdtem magamhoz térni, s mivel tudtam, joggal várja el, hogy megajándékozzam én is egy orgazmussal. Lassan kezembe vettem büszkeségét. Gyűrűt formáltam ujjaimból, és csigalassúsággal fel-le mozgattam kezem.
– Feküdj le, most én jövök – mondtam, és másik oldalára térdeltem.
Saját elmondása alapján tudtam, hogy nagyon szereti, hogy kézzel verik a farkát, így nyújtottam az élvezetét. Felváltva vertem lassan és gyorsan neki, közben egy-egy puszit adtam makkjára, tövéhez, majd herezacskójára. Hosszú ideig csináltam ezt, és közben figyeltem a szemét, amikor lehunyta pilláit, lassítottam, majd újra gyorsítottam, amikor kezdett lélegzete lassulni. Nem akartam még a számba venni, amíg nem látom az trajta, hogy percekre van az orgazmustól. Tudtam, hogy azzal tovább nyújthatom élvezetét, ami ehet már szenvedés is volt. Dani nem ért hozzám, csak feküdt és tűrt, hogy én az előbb. Tudtam, hogy addig nem is fog megmozdulni, amíg azt nem érzi, hogy ideje lenne kéz nélkül játszanom vele.
Sokáig bírta, én pedig szívesen simogattam őt. Megszólalt kint a kakukkos óra, Dani pedig megfogta a kezemet, szétnyitotta térdeit. Közé térdeltem, bal kezembe fogtam heréit, jobb kezem gyűrűjét visszatettem péniszére, és mint egy fagyit elkezdtem nyalogatni, szopogatni. Körbenyaltam makkját, leszopogattam róla a bonjour-cseppet, majd haladtam lejjebb. Nem kaptam be szerszámát, sosem szerettem ezt megtenni, de a körbenyalás és makk szopás igazán jól feküdt. Dani óvatosan irányította fejemet, engedtem neki, hogy diktálja a tempót, azt akartam, hogy akkor élvezhessen el, amikor ő akarja.
Nem kellett már sok hozzá, éreztem abból, ahogy kevésbé irányította fejemet. Abbahagytam egy pillanatra, lejjebb csúsztam a lábai közt, melleim közé fogtam még mindig peckes dákóját, így nyaltam meg tetejét. Mindösszesen kétszer mozdultam fel s le, már lövellt is államra, mellemre forró spermája.
Zsebkendőt kapart elő, letörölgetett, majd maga mellé húzott.
– Szexistennő kipipálva.
Mosolyogtam, megcsókoltam, megsimogattam mellkasát.
– Fáradt vagy – szóltam végül.
– Hosszú napjaim voltak.
– Aludnod kellene.
– Nem akarok aludni, amíg itt vagy. Ráérek majd, ha egyedül leszek.
– Holnap folytathatjuk, most, ha még akarsz, beszélgethetünk, bár szerintem jobb lenne azt is napolni.
– Alhatunk, de csak miután rendesen megfürdettük egymást.
Újra felélénkült a tekintete. Tudtam, hogy a zuhany alatt inkább szeretkezni akar, mintsem fürödni.

Ártatlan lánykák, leszbikus vágyak

Az ukrajnai ősz korbácsként csapott végig rajtam, mintha csak az ortodox világ büntetné a meztelenségemet. Noha pesti lányként gyakran napoztam így még szeptemberben is, ez a hideg szél váratlanul ért. Oxánocska mellettem feküdt egy másik pléden, és mintha csak országa prüdériáját illusztrálná, egy bikini alsót magán hagyott, de váltig fogadkozott, hogy őt bizony nem zavarja, hogy én inkább fürdőruha nélkül napozok.
Oxána Mazur márpedig napozni akart. Ezen olyan apróság sem változtathatott, hogy a napot sötétszürke felhők takarták el. Az őszi este karmai végigszántottak a meztelen bőrén, és akaratlanul is elidőzött szemem az idomain. Azt megtanultam, hogy Ukrajnában sosincs hideg, csak gyenge ember, ezért ezt nem is hoztam szóba. Inkább meghívtam Oxánát vacsorázni. Amúgy is éhes voltam, meg aztán akkoriban minden olyan olcsónak tűnt Ogyesszában. Legfőképp az élet, de az egy másik történet.
Mialatt magamra kaptam a ruháim, a szemem sarkából a formás, feszes melleit figyeltem. Mintha észrevette volna, hogy őt nézem kissé elpirult, és eltüntette a csodálatom tárgyát egy csipkés melltartó mögé. Először magyarázkodni akartam, vagy megdicsérni a testét, de aztán azt gondoltam, félreértené, így inkább arra kérdeztem rá, hogy ismer-e egy jó vendéglőt.
Az ukrán lány persze ismert egy közeli vendéglőt, így hamarosan meg is érkeztünk. Ahogy kiszálltunk a kis Fordból, már hallottuk a mulatós foszlányait, ami a teraszon szólt. A zene nagyon illett a kis faházhoz, amit csak jóindulattal lehetett vendéglőnek nevezni. Kint ültünk le, és varenyikit rendeltünk. Mivel Oxána vezetett, ő nem ivott, én viszont kértem egy fél deci vodkát is, úgymond a hideg ellen. A terasz üres volt, a cigányok csak a maguk szórakoztatására, vagy talán vendégcsalogatóként muzsikáltak. Egymás mellé ültünk az egyik asztal melletti padon. Talán azért, mert egyikünknek sem volt mondanivalója. Kolléganők voltunk, nem barátnők. Az erdő alatt napozás közben se nagyon beszélgettünk, jobbára azért, mert én nagyon rosszul beszélek oroszul, vagy talán nem is volt mit mondanom.
Amint a pincér kihozta az italt, a prímás az asztalunkhoz jött, és valami orosz cigánydalt kezdett játszani. A kesergő dallama arra késztetett, hogy közelebb húzódjak Oxánocskához. Ahogy a vállam a vállához ért, valami különös, forró érzés kerített a hatalmában. Egyáltalán nem volt kellemetlen, inkább olyan, mint egy nehéz nap után elmerülni a forró és illatos fürdővízben. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha szerethetek egy lányt. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy voltak erotikus álmaim, amikben nők szerepeltek, hiszen nekem mindenféle fura álmom volt már. Egyikben például még egy vörös autóba is beleszerettem, olyannyira, hogy amint felém közeledett, már a látványától is élveztem. Ez mégsem jelenti, hogy autókkal akarnék szeretkezni. Mondjuk, el sem tudom képzelni, hogy lehetne kivitelezni az autós dolgot. Álmomban persze könnyű volt, csak ránéztem és elöntött a kéj.
A zenészek egy korty erejéig abbahagyták a muzsikát. Erre az ukrán lány kissé arrébb húzódott. Én persze megbabonázva követtem egy apró mozdulattal. Már a combom is nekifeszült az övének. Ahogy testünk újra összeért, a pillanatok elvesztették a jelentőségüket. Az idő visszafelé kezdett folyni, és a hegedű még szomorúbban játszotta a kesergőt. Talán a szél is megilletődött, mert már egyáltalán nem éreztem a hideget. Oxánocska felém fordította a fejét, és rám nézett. A barna szeméről a sötétvörös ajkaira téved a tekintetem. A látványtól minden gátlásom elszállt, és legszívesebben szétmarcangoltam volna az ajkait, hogy örökre megfosszam a világot ettől a csodától. Önzőnek és féktelennek éreztem magam.
Ahogy közelebb hajoltam hozzá, talán mondani akart valamit, mert résnyire nyíltak az ajkai. Akkor lecsaptam rájuk. Hevesen csókoltam pár pillanatig… A terasz elkezdett forogni velem, és a cigányzenészek már heavy metált játszottak. El akart húzódni tőlem, de még utoljára beleharaptam az ajkaiba.
A prímás elejtette a vonót, a harmonika disszonánsan nyögött. Minden tekintet rám szegeződött. Megsebzettnek éreztem magam, és nagyon fáztam. Oxána fizetett, és betuszkolt az autójába. Már közel jártunk a bérelt otthonomhoz, mire kitisztult a fejem, és rájöttem, hogy valami nagyon rossz dolgot tettem. Nagyon megsajnáltam Oxánát, de magamat még jobban. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy a lányokat szeretem. Legszívesebben hazarepültem volna Budapestre, még aznap éjjel. Sőt, azonnal. Ahogy egy alagúthoz értünk elképzeltem, hogy a Ford eltűnik benne, és túloldalt a Clark Ádám tér forgatagában bukkan fel.
Túl hamar értünk haza, bár sohasem éreztem otthonomnak azt a másfél szobát. Éreztem, hogy mondanom kell valamit Oxánának, ezért behívtam egy kávéra. Valahogy nem tudtam, hogyan kérjek bocsánatot. El akartam magyarázni, hogy én tulajdonképpen nem olyan vagyok, hogy egyáltalán nem… sőt kimondottan…
Mire találhattam volna egy elfogadható bocsánatkérést Oxánocska szorosan átölelt, és mohón a számra tapasztotta ajkait. A nyelvünk nem ficánkolt, inkább csak egymásra talált, mint két hamuvá omló fahasáb. Az ujjaim elvesztek az új szeretőm vállára omló fürtjei között. Mintha évezredes lemaradást akarnánk behozni, olyan eszeveszetten simogattuk egymást. Amikor Oxána felemelte a szoknyámat, a bugyim már nagyon nedves volt. Ahogy az ujjai végigszaladtak a bikinivonalon, egy pillanatra mocskosnak éreztem magam, de már rég túl voltunk a szavak, vagy a mocsok világán. Már csak az Oxána-világ létezett, és azt kívántam, bárcsak azt a másik világot örökre felváltaná ez. Egy olyan világba csöppentem, ahol egy másik lány finoman levetkőztethet. Előbb a szoknyám omlott a földre, majd egy határozott mozdulattal a sötétvörös tangám is a térdemre csúszott. A többi ruhát én dobtam le magamról, mintha csak a bőröm minden sejtje meg akarta volna mutatni magát a szeretőmnek. Ott álltam meztelenül, és valami örökre megváltozott. Forrás: Erotikustortentek.com

Új szeretőt szeretnék

Budapest annyira erotikus, mint egy döglődő csiga. Ha nagyon akarod, megláthatod benne a hús lüktetését, de jobbára nem éri meg a fáradtságot. Így nem csoda, hogy amint visszatértem a fővárosba, folyton csak Ukrajnára gondoltam. Az ujjaim a nőm ujjaivá váltak, és az életem kifakult. Nem próbáltam magam azzal áltatni, hogy ez csak egy kísérlet volt. Egy lány testét felfedezni olyan élmény volt, ami meghatározta a további életem. Így lettem én is örökre átkozott.
Új szeretőt akartam találni. Nem egy múló ölelésre, inkább egy múló életre kerestem egy lányt. El sem tudtam képzelni, hogyan keres magának párt egy leszbikus. A filmes kliséket leszámítva fogalmam sem volt, mi hozza össze az átkozottakat. Szinte kerültem a régi barátnőim, meg a régi életem.
Egyik nap, miután maszturbáltam sírva fakadtam. Nagyon szerettem volna valakivel beszélni arról, hogy mi történik velem. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, és örökre átkozott. Meztelenül és könnyezve ültem a számítógép elé. Küldtem egy e-mailt az egyetemi levelezőlistára. Fürtike telefonszámát vagy elérhetőségét akartam megtudni. Ő volt az egyetlen ismerősöm, akiről az a hír járta, hogy olyan „más”. Talán az ismerősöm enyhe túlzás volt, hiszen az egyetem óta nem beszéltünk, és akkor sem túl sokat. Ennek ellenére úgy éreztem, ő az egyetlen emberi lény, aki megérthet. Persze Oxána is megértett volna, de őt nem akartam felhívni, hiszen ezer kilométer és egy gyönyörű búcsúéjszaka után ez valahogy nem ment.
Fürtike még aznap este válaszolt, és elküldte a telefonszámát. Amint elolvastam kétsoros levelét összerezzentem, majd remegő kézzel nyomogattam a gombokat. Attól tartottam, hogy elütöttem, mert eltelt két hosszú másodperc. Aztán meghallottam Fürtike „hallóóó”-ját.
– Szia… Blanka vagyok, tudod, megadtad a számod e-mailben. – ekkor döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, mit is mondhatnék Fürtikének. Azzal mégsem kezdhetem, hogy „Bocsi, de ugye meleg vagy? Mert én igen, és ha már ilyen jól elbeszélgettünk, akkor elmondhatnád, hogy lehet összejönni egy lánnyal.”
– Szióci. Ezermillió éve nem láttalak. Micsi?
– Á, semmi, én csak… most jöttem haza Ukrajnából. És… – akkor azt hittem, ez lesz életem legkínosabb beszélgetése.
– Van kedved dumcsizni? Mondjuk holnap estefele abban a kiskocsmában az egyetem mellett, ahova szoktunk járni, a férjem amúgy is meccsen lesz.
A „férjem” szó említése miatt a beszélgetés többi részét nem tudom felidézni, valahogy összemosódott az egész. Mégiscsak sejtem, hogy megegyeztünk a másnapi találkozásban. Amint a beszélgetés véget ért, hihetetlen erővel szorítottam össze a telefonom. Amikor elengedtem a tenyerem kivörösödött. Azt hiszem, ha pohár lett volna a kezemben, összeroppantom.
Másnap délelőtt semmire sem tudtam koncentrálni, végig Fürtike járt a fejemben. Egyik percben fel akartam hívni, hogy lemondjam a találkozót, egy pillanat múlva pedig szinte éreztem Oxánocska ajkát a bőrömön. Annyira akartam hinni benne, hogy Fürtike segíthet nekem, hogy szinte fájt a valóság. Ahogy megpróbáltam racionalizálni széteső gondolataim, rájöttem, hogy az egésznek semmi értelme. Egy férjezett asszonytól vártam a választ egy kérdésre, amit meg sem tudtam fogalmazni.
Pár óra múlva egy füstös kocsmában ültünk, és jobbára semmiről sem beszélgettünk. Fürtike egészen megváltozott. Göndör haját szorosan hátrasimítva hordta. Sötétzöld blúza nem emlékeztetett azokra a tarka ruhákra és pszichedelikus mintázatú sálakra, amiket annyira szeretett az egyetemen. Talán csak apró ajkai és játékos mosolya utaltak régi önmagára. Amikor kihozták a frappékat, Fürtike mélyen a szemembe nézett, eltűnt a mosolya, és szinte temetési komorsággal kérdezte:
– Te vagy Klárika új barátnője? – zavaromban majdnem azt mondtam, hogy igen.
– Nem! Ki az a Klárika? Ennyire látszik rajtam? – szinte elképzeltem, hogy valaki nagy nyomtatott betűkkel írta fel a homlokomra, hogy „átkozott”.
– Ha valaki nagyon fel akar hívni azért, hogy ne mondjon semmit, az vagy Klárikába szerelmes, vagy belém. Ari, hogy te a kellemesebb megoldást választottad. – enyhén elmosolyodott, majd gyengéden megnyalta a felső ajkát, mintegy véletlenül. Ahogy végigfuttattam a szemem az előnytelen ruhája ívén, úgy éreztem, hogy a mellbimbóim át akarják szúrni a melltartómat.
– Nem akarsz… esetleg… – valahogy nem tudtam folytatni. Tudtam, hogy már nem kell kezdeményeznem, de azért valahogy még is jó lett volna befejezni a mondatot. Én azonban sosem ismertem el, hogy kívánok valakit.
– De akarlak. – széles mosoly – Ne hari, de most valamit tényleg meg kell oldanom. De seperc és nálad vagyok, ha megadod a címed. Na jó, mondjuk, egy órácska, oki?
Olyan hevesen kezdett verni a szívem, hogy alig tudtam elmondani a címem. Sietve fizettünk a pultnál, majd elindultunk az ajtó felé. Meg akartam fogni a kezét, de valahogy nem tudtam. Ő hozzám bújt, és a fülembe súgott:
– Mire odaérek, legyél meztelen, rendi? Max. egy apró póló legyen rajtad, ha fázol, de alul semmi. Nagyon felizgat, ha meztelenül vár egy édes csajszi… – majd búcsúzóul belenyalt a fülembe, és lágyan megharapdálta a fülcimpám is.
Amint hazaértem, az első dolgom az volt, hogy megfürödjek. Gondoltam, jobban tetszene neki, ha simára borotválnám ott lent. Izgatottságomban egy picit meg is vágtam magam, de egyáltalán nem éreztem, csak az apró vércsepp miatt vettem észre.
Megtörölköztem, és megkerestem a lehető legnagyobb pólót a szekrényben. XXXL-es sötétszürke női póló volt, rajta a cégünk egyik termékének logójával. A marketinges srácok minden nagyobb mellű lánynak ilyet rendeltek, mintegy véletlenül. Elvégre ők „nem volt honnan tudják”, hogy a női pólóknál a XXXL nem-e a mellbőségre vonatkozik. Így aztán lett egy olyan pólóm, ami hosszabb, mint a legtöbb koktélruhám. Gondoltam ezzel kissé megviccelem Fürtikét, meg aztán utálom, ha nem minden úgy történik, ahogy én akarom. Láttam, hogy még rengeteg időm van az „egy órácskából”, így nekiláttam gyümölcssalátát készíteni.
Persze nagyon nehezen ment, hiszen rettentően felizgatott a várakozás, remegtem, és teljesen benedvesedtem. A kezeim maguktól simogatták meredező mellbimbóim, miközben a világ legegyszerűbb desszertjét próbáltam összeütni. Amikor meghallottam a csengőt, egyetlen ugrással az ajtónál teremtem. Ott azonban egy hatvan körüli öregúr állt. Másra sem tudtam gondolni, mint hogy Fürtike férje. Zavarodottságomban csókolommal köszöntem. A „bácsi” is valami effélével válaszolt, majd hebegve belekezdett. Látszólag ő is zavarban volt:
– Elnézését kérem kisasszony, de én lakom éppen az ön lakása alatt. És az a helyzet, hogy a fürdőben csöpög a víz a plafonról. Talán csőtörés van?
– Aaa… nem, hanem a tusoló. De már hívtam is valakit. Ne aggódjon, megoldjuk… és kifizetem, ha valami kárt okoztam volna. Tényleg sajnálom a nedvességet…
Gyorsan becsuktam az ajtót, köszönés nélkül, és rohantam a fürdőszobába, elzárni a tusolót és kihúzni a kádból a dugót. Persze a fürdőszoba úszott, de már nemigen volt mit tenni, mert újból csengettek. Ezúttal Fürtike volt az.
– Itt is vagyok, látod, nem is kellett egy óra.
– Kérsz gyümölcssalátát?
– Friss?
– Persze, a legfrissebb konzervekből készítettem pár perce. – Kissé mérges lettem, hiszen ott álltam előtte bugyi nélkül, az ajkaim harapdálva a vágytól, de úgy tűnt, ő a gyümölcssalátáról akar csevegni.
– Édi vagy, amikor mérgelődsz. – odalépett hozzám, és megcsókolt. Hevesen csókolt, és pár hosszú pillanat múlva még az ajkamba is harapott. Közben a vékony pólón keresztül simogatta a melleim és a derekam.
– Gyere velem. –kézen fogtam, és a hálószobába vezettem.
Én az ágyra ültem. Ő megállt velem szemben. Felemelte a pólómat a hasamig, pár pillanatig gyönyörködött a látványban, majd teljesen kibújtatott az egyetlen ruhadarabomból. Alaposan megnézett, mintha emlékezetébe akarná vésni a bőröm minden négyzetcentiméterét. Közelebb lépett, egyik lábát betuszkolta szétnyíló térdeim közé. Apró kezecskéje végigsimított a hasamon, majd a frissen borotvált, érzékeny bőrön állapodott meg. A keze szinte mozdulatlan volt, de az altestem remegett. Puhán csókolta a nyakam, szinte csak a leheletét éreztem, az ajkait alig.
Hátradöntött az ágyon. Finoman megcsókolta, majd meg is harapta a vénuszdombom. Ezután csókokkal halmozta el a nagyajkaim, és közben a körmeit végigfuttatta a hasamon és a combomon. Pokoli sebességgel közeledett a kéj, ahogy fürge nyelvével cirógatta a csiklóm. Aznap este igazán jó volt átkozottnak lenni…

Imádtam a nővéremet baszni

Van egy nővérem, Dettinek hívják. Elképesztő jól nézz ki, jó a feneke és elég nagyok a mellei és kb. 180 centi magas, hosszú fekete haja van. 24 éves én meg 17, de sose voltunk valami jó testvérek. Rengetegszer lestem meg masztizás közben, és közben jól kivertem rá. Sokszor a tangáira vertem ki, amit néhány perccel azelőtt vett le. Remek illata és íze volt mindig. Igazából bátorságom nem nagyon volt hozzá hogy ezt el is mondjam neki, mennyire tetszik nekem. A nyáron viszont a szüleink elmentek nyaralni egy hétre, mi pedig kettesben itthon maradtunk egy hétig. Az egyik nap épp a farkamat készültem verni, mikor szólt hogy ő kimegy most napozni egy kicsit, és felveszi az új bikinijét. Gondoltam magamba remek, mindjárt szagolgathatom a finom friss tangáját. Átöltözött és kiment az udvarra. Kezembe vettem bugyiját, nyaltam, szagolgattam és közbe persze vertem. Már épphogy elmentem ekkor rám nyitotta az ajtót.
Elképesztően megijedtem, azt hittem agyon fog verni. Ehelyett csak annyit kérdezett mit csinálok én itt. Nem tudtam semmit mondani persze. Ő néhány másodpercig csak állt aztán annyit mondott: ”Na akkor csináljuk együtt, úgyis masztizni készültem” .Hát mondanom sem kell majd leesett az állam. Tudtam hogy a nővérkém elég perverz, na de ennyire! Persze örültem neki. Lefeküdt az ágyra, először csak bugyin keresztül izgatta magát, majd mikor az már teljesen átnedvesedett levette és odaadta nekem mondta, hogy nyalogassam kedvemre. Annyira felizgultam, hogy mondtam neki, hogy én inkább őt nyalnám ki közvetlenül. Mivel nem ellenkezett, így neki is láttam. Odaálltam elé, szétnyitottam a lábait és elém tárult a puncija. Csodálatos, teljesen borotvált puncija volt, s teljesen nedves. Elvettem onnan a matató kezét, és belevetettem magam a pinájába.
Elképesztő finom volt, soha nem gondoltam volna hogy egyszer csak így „nyalom a nővérem punciját”. Persze rengetegszer álmodoztam róla. Nyaltam már néhány perce, amikor éreztem, hogy mindjárt elmegy, ekkor bedugtam neki az ujjaimat is. Összerándult a teste és nagy nyögések között elélvezett, de én csak nyaltam tovább. Néhány orgazmussal később feltérdelt az ágyra és mondta, hogy tegyem a farkam a melle közé a többit majd ő elintézi. Az agyam majd el dobtam, olyan volt mintha megbasztam volna a melleit. Éreztem, hogy nem tudom már sokáig tartani magam és hatalmasat élveztem az arcába. Gondosan lenyalogatta magáról és a még mindig szépen álló farkamról a forró nedvet, majd hátradőlt, széttette és felhúzta a nyakába a lábait, és szinte könyörögve kért hogy dugjam meg lucskos punciját. Persze örömmel bele is vágtam, jól megkeféltem, majd pihentünk egy kicsit, mivel eléggé kimerültünk az utóbbi másfél óra történései miatt.
Fél óra elteltével viszont ismét nem tudtunk uralkodni magunkon, megfogta a faszomat és elkezdte verni, majd becsúsztatta magába. Óriási érzés volt a farkam a saját nővérem puncijában tudni! Tulajdonképpen a továbbiakban fogalmunk sincs mi történt, szinte elájultunk a kéjtől. Miután befejeztük a dolgokat, lefürödtünk felöltöztünk és dumáltunk egy kicsit. Elmondta hogy a barátnőjével sokszor fantáziáltak rólam, és sokszor erre annyira felizgultak hogy jó alaposan kinyalták egymást és megígérte hogy megismételjük a mai napot, de csatlakozik hozzánk a barátnője is. Természetesen belegyeztem, de sajnos ez csak egyszer történt meg, hogy ketten voltak, de azóta is rendszeresen nyalom ki a nővérem puncikáját, amikor csak kedvem van. Anyuék meg persze semmiről sem tudnak; azért mégiscsak jó testvértek vagyunk mi.

Kifolyt a vaginámból a kéjnedvem

Tizenhat éves voltam, mikor először éreztem igazán, nő vagyok. Kigömbölyödtek a melleim, formás lett a testem, alig fértem a bőrömbe. A fiúk úgy táncoltak körülöttem, mint a legyek. Nem akartam őket megbántani, de a közeledésük annyira bántó és ijesztő volt, hogy naponta rúgtam ki őket. Nem voltam elnéző velük szemben, de csak a testemet akarták, egy kedves szavuk nem volt hozzám. Forró nyár volt egész évben. Szüleim keményen dolgoztak, csak estére érkeztek haza. Egész nap egyedül őgyelegtem a lakásban.
A hőség miatt bolondság lett volna kimenni az utcára. Feküdtem az ágyon és azon töprengtem, vajon mit kezdjek magammal? Furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Égett a bőröm – talán a nap tette. Ekkor éreztem először szexuális izgalmat. Folyton a melleimet és puncimat simogattam ruháimon keresztül. Ez az érzés teljesen új volt számomra, nem tudtam vele mit kezdeni. Levetkőztem meztelenre és élveztem ezt az érzést. Simogattam magam, hamar rájöttem arra, hol egy nő legérzékenyebb része. Szóval, hetekig maszturbáltam otthon az ágyon fekve. Hamar ráuntam és tudtam, senki nincs, aki még jobban felizgathatna, mint magam. Sokáig töprengtem azon, vajon hogyan tovább? Még szűz voltam és tisztában voltam azzal, hogy e kincset nem lehet csak úgy odadobni valakinek. De ez az új érzés csak hajtott tovább. Egész nap meztelenül járkáltam otthon. Hihetetlenül élveztem saját testemet, ugyanakkor elborzasztott az a tudat, hogy nincs, akivel ezt megoszthatnám. Élvezetemet fantáziálással egészítettem ki.
Elméletileg már ismertem a szex fortélyait és gyakran álmodoztam arról, milyen lehet, amikor egy fiú bedugja a farkát a kincsembe, vagy megpuszilom a férfiasságát. Egyszer csak Andrea barátnőm telefonja megváltoztatta egyhangú hétköznapjaimat. Elmondta, hogy lehetőség van arra, hogy diákok táviratot kézbesítsenek a nyári szünidő alatt. Szüleim egyetértése után már másnap jelentkezünk Andreával a Moszkva téri postán. Minden gyorsan ment. Az iskolától megkértük az igazolást, mely arról szólt, hogy vállalhatunk nyári munkát. El is felejtettem az elmúlt hetek frissen jött érzéseit. Örültem, hogy végre szabad lehetek, és még pénzt is kereshetek vele.
Eljött a reggel. Be a postára, táviratokat felvenni, aztán ki az utcára. Andrea és én külön körzetet kaptunk. Ő ment Hüvösvölgybe, én pedig gyalog, fel a Várba. Rendkívül kellemes meleg volt azon a reggelen is. Fehér trikó volt rajtam, egy kis bugyi és egy farmernadrágból átalakított short. Kihalt volt a város, mendenki elment nyaralni, vagy elbújtak a meleg elől a házakba Ahogy sétáltam fel a meredek utcákon, újra rámtört a nemi izgalom. Talán a nagy léptek tehették, ahogy igyekeztem. Teljesen megszédültem tőle. A válltáskám az oldalamon, tele táviratokkal. én meg éreztem, rögtön elönt a kéj. Teljesen átnedvesedtem, alig tudtam magamon uralkodni. A lábam közt átfújt a szél és megborzongtam, ahogy éreztem a huvös szellőt a puncimon. A combom belső oldalán folyt végig a nedvem. Idegesen törölgettem a papírzsebkendőmmel. Egész nap igy járkáltam, kivittem estére minden táviratot. Aztán irány haza. Éjjel le sem tudtam húnyni a szememet, egyfolytában csak az izgalom tartott magához ölelve. Végül azért csak elaludtam.
Másnap reggel vidáman keltem. Gyors zuhany, törölközés. Aztán eszembe jutott az elozo nap. Csak a gondolatától majd elélveztem. Sokáig nézegettem magam a tükörben. Szabadnak lenni a legjobb – lüktetett az agyamban. Végignéztem a testemen. Kemények voltak a bimbóim, puncim megtelt vérrel és azon vettem észre magam, lihegek. Megsimítottam magam. Szabadság, szabadság – kiabáltam. Végigrohantam a lakáson és kiabáltam – szabadság, szabadság. Szüleim már nem voltak otthon.
Lekaptam apám borotváját és elkezdtem nyiszatolni a szőrt a punimról. Aztán beleröhögtem a saját képembe a tükörbe. Utána következett a hónaljam. Szabadság, szabadság, szabadság. Még indulót is gyártottam hozzá. így meneteltem le a Böszörményi úti villamos megállóig. Teljesen meg voltam részegülve az új érzéstol – Szabadság!
Nyolc óra. Pontosan érkeztem a postára. Felvettem a táviratokat. Ekkor ismerkedtem meg Imrével. Ő is táviratot hordott ki. Ma jött először. Első pillantásra belém esett. Mosolyogtam rá, és az indulót magamban fütyörészve vonultam ki előtte. Andrea ment a maga útján és én is a magamén. Lépkedtem az embert próbáló járdákon, mikor rámtört a kéj. Komolyan nem tudom, mi lehetet az oka, de esze-veszett gyönyör csiklandozott az emelkedőn. Csak lihegtem és éreztem, történnie kell valaminek.
Beléptem az első lépcsőházba keresni a címet. Azon vettem észre magam, hogy bal kezem a punicmat szorongatja. Jobb kezemmel idegesen a táskámban turkáltam a távirat után. Behajigáltam a boritékokat a megfelelő helyre, majd igyekeztem megnyugodni.
Szabadság, szabdság, szabadság….- mondtam magamnak. Majd leültem egy lépcsőre és elkezdtem kibontogatni a cipőfűzőmet. Levettem a cipőket és a zoknimat, így ültem vagy tíz percig. Közben totál felizgultam. Bal kezemet becsúsztattam a combom mellett a sortom alá és élveztem a szabadságot. Benyúltam a bugyim alá és a szőrtelen puncim simogatása hihetetlen jó érzéssel töltött el. Át akartam ölelni az egész világot gyönyörömben. De síetnem kellet tovább. A zoknimat becsaptam a táviratok közé, cipőt fel. Mentem tovább a Várban és élveztem a titkos meztelenségemet, és a zoknim hiányát. Harmadnap fullasztó hőségre keltem. Posta, távirat és Imre. Andrea Hüvösvölgybe, én a Várba. Ismerős kapualjak. Ma már nem volt rajtam zokni és edzőcipő helyett alföldi papucsot viseltem és persze újból áthullámzott rajtam a kéj. Ziháltam az utcasarkon lévő telefonfülke ajtajának dőlve. Egészen a bokámig csorgott le a punicm nedve. Már nem törődtem azzal, hogy letöröljem. Lesz, ami lesz. Percekig álltam így. Zsongott a fejem. A csöndet csak egy-két taxis robogása törte meg. Felbogó motorokkal döngettek fel a várba, aztán megint csend.
Támolyogva másztam tovább, nyakamban a táviratos táskával. Az Úri utca első háza volt a mai kezdő cím. Bedobtam a táviratot. A lépcsőházban kellemes hűvös volt. Leültem az első lépcsőfokra és benyúltam a shortom alá. A bugyim feszesen tartotta puncimat. Ez volt az utolsó akadály, hogy elérhessem magam. Hirtelen nagyon dühös lettem. A kéj párosult a dühhel. Egy rántással letéptem magamról a bugyimat.és elhajítottam. Abban a pillanatban elélvezttem.
Nagyon megijedtem, hiszen ilyen még nem történt velem eddig. Sokáig szaladtam. A táskám meg csak lobogott utánam. Végül nevetve álltam meg egy szökőkútnál. Leültem egy kő szélére és áztattam a lábaimat a csobogó vízben. Igyekeztem némi komolyságot ölteni magamra, miközben a túristák fotóztak mindent és mindenkit.
Én, I..Gabi… szabad vagyok és azt teszek, amit akarok!
Korán reggel ébredtem. Hallottam, ahogy anyám és apám elindulnak a munkába. Még csak hat óra volt, de éreztem, új nap köszönt rám. A pólóm a térdeimet verte és nem érdekelt semmi, csak a kéj, ami napról-napra elöntötte a testemet. Nyakamba vettem az üres táskámat és elindultam munkába. A lépcsőházban már rám tört az izgalom. A homlokomat a meszelt falnak nyomtam. Ott gyötrődtem. Kezeim az ágyékomba csúsztak és kénnyeztették puncimat. Nem bírtam tovább, egyik gomb a másik után… Levettem a shortom, majd ledobtam magaról a bugyimat is. Mindkét ruhadarab a bokámra zuhant. Hirtelen megijedtem. A pólómon és papucsomon kívül semmi sem maradt rajtam. Kéjes gyönyör közepette a leesett ruhadarabokat a lépcsőházi telefondobozba raktam. Remegve léptem ki az utcára. Találgattam, vajon mikor veszik észre, hogy a combom közepéig érő pólóm alatt nincs ruha, sem pedig bugyi?
Sajnos semmi nem történt. A sok üres fafej ugyanúgy lépdelt fel a villamos lépcsőjén és indult munkába. Lábaimat a szemben levő üres ülésre tettem és félig hanyat felkve nézelődtem ki a Déli – Pályaudvar irányába. Kezeimet a pólóm alá csúsztatva élveztem, hogy nő vagyok. Mire beértünk a Moszkva térre, már totál nedves voltam. Remegő kezekkel vettem el a napi táviratokat. Andrea megdicsérte az új ruhámat. Szegényke nem is sejtette, hogy totál meztelen vagyok. Nem értem, hogy mi tetszett neki a fehér pólómon (Mindig csak fehér színu pólót hordok).
Aznap már bátran lépdeltem fel a lépcsőkön a Várba. élveztem, hogy a magam ura lehetek. Megint az Úri utca volt az első megálló. Remegett kezem, lábam. Tudatában voltam annak, hogy a combom közepéig érő pólóm alatt teljesen mezítelen vagyok. Az izgalomtól megfeszült a hasam és ez még nagyobb izgalommal töltött el. Lenéztem a földre. A puncimból lefolyó nedvek a bokáimon csillogtak. A postaládák mellett az izzó arcomat az omladozó vakolatnak támasztottam.
Hallkan lihegtem, miközben kezeim az egyetlen ruhám alatt ágyékomat kutatták. A papucsomat lerúgtam magamról, azt sem tudtam merre repülnek. Összerogytam a gyönyörtől. Négykézláb másztam el a lécspő melletti pince lejáróig. Teljesen elvesztettem az önuralmamat. Csak néztem a sárgás plafont és kezeim lehántották testemről a trikómat. Becsuktam szemeimet, közben ujjaim őrülten vágtattak keresztül a csiklómon előre-hátra. Vagy öt perc telt el így, mire nyögdécselve elélveztem. Komolyan mondom, nem érdekelt, ki hallja, ki nem. Aztán lassan magamhoz tértem a lépcsőházban. Felvettem a gyűrött pólómat, megkerestem a papucsaimat.. Megigazítottam a hajam, és lesöpörtem az arcomra tapadt port. Nagyon vidám lettem. Csak nevettem egyfolytában magamon. örültem az életnek.

Bűnös viszonyok – gruppenszex

Hetek teltek el azóta az este és a másnap reggel óta. Én és Zsolti visszamentünk az egyetemre, és az események egyre valószerűtlenebbül éltek emlékeim között, de túl élénken ahhoz, hogy átverhessem magam. Sokszor álmodtam a történtekről, és valami kínzó szomjúság mardosott, amelyet nem csillapított semmilyen folyadék. Egyre nyilvánvalóbb volt számomra, hogy ezt a fajta szomjúságot csak mostohanővérem testének íze tudja feledtetni.
Éppen ezért titkos reményeket fűztem a közeledő családi hétvégéhez. Kati apjának volt születésnapja, amelyet otthon, a családi házban tartottunk. Én és Zsolti már az előző nap délutánján megérkeztünk, de míg én hozzám szokatlan módon ideges voltam és nem találtam a helyemet, Zsolti a thai harcosok nyugalmával heverészett a kanapén és nézte a tévét. Akkor csaptam el az agyam, amikor nekiült sakkozni Kati apjával. Azzal a férfival, akinek megdugta a lányát, akit évek óta az apjának tekintett, és akinek én a szemébe se tudtam nézni. Reszketve vártam a pillanatot, amikor majd belép az ajtón Kati.
Hamarosan rájöttem, hogy nem emiatt félek. Attól féltem, hogy a férje is jön.
Azonban amikor ez megtörtént, és Kati és Feri megérkeztek másnap délelőtt, semmi különös nem történt. Zsolti átölelte a nővérünket, puszi-puszi, Ferivel leparolázott, megölelte… engem szinte a hideg rázott, amikor rám került a sor. Feri összevont szemöldökkel méregetett.
– Jól vagy, kölyök?
– Persze – motyogtam.
– Nagyon sápadt vagy, Ákoskám. Gyere, egyél egy kis aludtejet. Biztos elcsaptad a gyomrod tegnap – lépett mellém anyám, hűvös tenyerét a homlokomra fektetve. – Nincs lázad – állapította meg.
Zsolti egy órával később elkapott a teraszon, amikor kimentem rágyújtani.
– Mi bajod? – förmedt rám ingerülten, sebhelyes arcán fojtott harag vibrált.
– Feri – nyögtem.
– Jézusom – forgatta meg a szemeit.
– Ez nem helyes, Zsolti. Amit tettünk…
– Amit tettünk, megtörtént! Te sem ellenkeztél!
– Jó, de…
– Nincs de. Felejtsd el! Figyelj – hajolt közelebb. Eddig is halkan beszélgettünk, de most még jobban lehalkította a hangját. – Beszéltem Katival.
– Miről?
Úgy éreztem a saját hangomat, mintha elvékonyították volna a hangszálaimat. Féltem a választól, és a félelmem beigazolódni látszott.
– Este találkozunk vele a fészerben.
– Mi!? Tisztára hülyék vagytok, hát…
– Halkabban!
– Tisztára hülyék vagytok – ismételtem meg lehalkított hangon. – Itt a férje! – sziszegtem.
– Igen. Én is ezt kérdeztem, de ő akarja. Azt mondta, Feri fél óránál tovább sosem bírja, és utána rögtön elalszik. Utána kilopódzik.
– Jézusom! Le fogunk bukni!
Higgadt, szürkés szemeit mélyen a tekintetembe fúrta, aztán váratlanul előrehajolt, és meglendítette a kezét. A pofon hideg zuhanyként ért, nagyot csattant, biztosra vettem, hogy odabenn is meghallják. A gondolataim azonban kitisztultak, a rettegés felhői elúsztak, mintha e pofonnal a rossz gondolatokat tette volna helyre, amelyek elbódítják az elmét.
– Rendben vagy? – kérdezte hűvösen.
– Igen. Kösz.
– Szedd össze magad, öcskös – állt fel, megpaskolva a térdemet.
Az ebéd nagycsaládi körben telt el, derűs hangulatban. Olyan húszan gyűltünk össze, a két család mindkét vonalából érkeztek. Próbáltam nem Kati és Feri felé nézni, mert éreztem, hogy a korábbi félelmem csírái még ott kapaszkodnak lelkem táptalajába erős gyökereikkel, és az a pofon nem metszette el az összes gyökeret. Káprázatosan gyorsan telt a délután, talán túl gyorsan is, mint ahogy akkor szokott, amikor valami olyan közelít, amit a lelkünk mélyén akarunk, de nem érezzük magunkat elég felkészültnek a történések megvalósulásához. Közönséges szavakkal azt is mondhatnám, hogy mire kettőt pislogtam, már este lett.
A rokonság szépen lassan szállingózott el, mostohaapánk öccse maradt utoljára. Én már este tíz órakor fejfájásra hivatkozva gyerekkori szobánkba menekültem titkon remélve, hogy túl ményen elalszom majd, amikor eljön az idő. Azonban nem csak, hogy nem aludtam el, de még csak álom sem jött a szememre. Hevertem az ágyamban, bámultam a plafont még akkor is, amikor Zsolti bejött, és leheveredett az ágyára. Az elkövetkezőkön gondolkoztam, és azon kaptam magam, hogy boxeremben türelmetlenül ágaskodik a vágy, és mereven ágaskodok. Mintha a sötétség űzte volna el jobbik énemet, és hívta volna előtérbe azt, aki meg akarta dugni újra és újra a mostohanővérét, bűnbe esve vele.
Tudtam, hogy helytelen amit teszünk. Próbáltam arra gondolni, hogy Kati a testvérem, de ez abszurd módon csak még inkább felajzott. Egyre-másra jöttek az erotikus képek, ahogy Kati a fészerben fekszik meztelenül, széttárt lábakkal, és Zsolti meg én felváltva a magunkévá tesszük, miközben a férje és a szüleink a házban aludnak. Fantáziám megugrott, már arról képzelődtem, hogy nem is a fészerben, hanem a nappaliban keféljük meg. Aztán Feri felébred, és ő is becsatlakozik…
– Idő van – suttogta Zsolti, felülve az ágyán, óvatosan mozogva. Mégis szokatlan élességgel csaptak a fülembe a neszek, a laminált padló legapróbb reccsenései is éles ágyúdörrenésnek hatottak, az ajtó zsanérjainak nyikorgása pedig azt a kényszerképzetet keltette bennem, hogy most mindjárt kirohan az alvó család kiabálva: dől a ház! De nem… minden gond nélkül kiértünk az udvarra, átvágtunk a holdfény által megvilágított területen, majd kinyitva a fészert behúzódtunk. Zsolti behúzta az ajtót magunk mögött, és felkapcsolta a villanyt.
Zsolti egy régi, kiszolgált matracot húzott elő. Én leültem, és némán várakoztam, de egy kérdés csak előtört belőlem.
– Nem úgy volt, hogy szereti a férjét?
– Nem szerelemből csinálja. Mi sem.
– Jó, ez igaz, de…
– Túl sokat gondolkodsz, öcskös – vigyorgott rám. Válaszolni akartam valami csúnyát, de nyílt az ajtó, és besurrant egy kecses, karcsú árnyék, majd behúzva maga mögött az ajtót, megfordult. Derűs fények csillogtak kék szemében, telt ajkai mosolyra húzódtak, haja kissé kócosan omlott alá szőke zuhatagként vállára. Testét csak egy vékony, áttetsző hálóing fedte, amely sejtelmes derengéssel engedte látni tökéletes testét. Minden kétségem elszállt, és jóleső érzéssel hagytam, hogy a hetekkel ezelőtt a tusolóban megismert vörös köd eltakarja a kétségek rengetegét jelképező, képzeletbeli fákat. Kemény, formás mellei kirajzolódtak a ruhaanyag alatt, mellbimbói szinte átszakították a vékony szövetet, combjainak sötét találkozási pontja sokat sejtetően derengett. A hálóing része combközépig ért, izmos, formás combjai követelődzően vonzották a pillantást.
Kacér mosollyal figyelte, ahogy bámuljuk, majd Zsolti hozzálépett, magához vonta. Képtelennek tetszett a két „testvér” látványa, ahogy szerelmesek módjára összesimultak, ajkuk összeért. Zsolti Kati csípőjére fogott, mostohanővérem pedig a Zsolti fejére simította tenyerét, mintha a tüsi hajba akarna túrni, összekócolni. Azon vettem észre magam, hogy közelebb lépek, ők pedig elválnak, és Kati rám pillant.
Dugjatok meg – lehelte vágytól reszkető hangon, kezét végig húzva Zsolti domború, izmos mellkasán, le a kockás hasig. Mindeközben engem nézett kék macskaszemeivel, invitált, csábított, buján. A következő másodpercben hozzá léptem, ő hozzám simult, és most az én ajkaim járták násztáncukat telt ajkai. Csókja perzselő volt, éhes; mondhatni, kiéhezett. Eszembe jutott, amit Zsolti mondott a teraszon: Feri nem bírja fél óránál tovább, és utána rögtön elalszik. Nincs folytatás.
Elszakadtunk egymástól.
– Remegni fogsz a folyamatos orgazmustól – ígértem reszkető, elhaló hangon, csípőjére fogva. A kék szemekben szavaim hallatán mintha valami csalódottság villant volna.
– Ennyi? – kérdezte, és én rájöttem, hogy hol hibáztam. Nem ezt akarta hallani. Azonban a szavak nem jöttek ajkaimra, de nem is volt rá szükség. Zsolti a háta mögé lépve a nyakára hajolt.
– Szét leszel baszva.
– Igen – hunyta le a szemeit Kati elmosolyodva. A durva szavak a harcos ajkairól nem hangzottak közönségesnek. Ígéretet hordoztak és megadták azt a szükségletet, amiért ezen az éjszakán összegyűltünk, elrejtőzve a világ elől, hódolva bűnös élvezeteinknek. Nem szerelmeskedni jöttünk a fészerbe, hanem kefélni. Kati megcsalja a férjét a mostohaöccseivel, két nála fiatalabb fiúval. Abszurd volt a helyzet, a felállás, a gondolat is maga, de elképesztően izgató.
Éreztem, ahogy Kati ujjai végigsimítanak lüktető ágyékomon a boxer szövetén át.
– Mmmmh – mosolyodott el megérezve kemény farkamat, és sietve futtatta ujjait annak széléhez. Ahogy lehúzta rólam, le is térdelt, én pedig képtelenül bármire is csak álltam, kilépve a lekerülő nadrágból. Farkam mereven állt, követelődzően mutatott Kati felé, és ő térdre ereszkedett. Jobb keze habozás nélkül a fasztőre siklott, irányba állította, ajkai felé, bal kezével megtámaszkodott combomon, és előrehajolt. Egyenlőre csak a kezével munkálkodott, fel-le húzogatta a bőrt, ajkai pedig gyönge csókokat leheltek alhasamra, combjaim tövére. Kínzott, nem érintett, csak ujjaival masszírozott, hogy úgy éreztem rögtön a szeme közé durrantok.
Ezalatt Kati mögött Zsolti ledobta magáról a boxert, majd előrehajolt. Felfelé lehúzta a hálóinget Katiról, és elhajította, így nővérem tökéletes teste immár meztelenül térdelt előttem. Zsolti letérdelt, szájával csókolva, fogaival karistolva Kati hátán a bőrt, aki ívbe feszülő háttal hagyta, élvezte azt, forró lehelete makkomat perzselte, bőrömet érte. Hátratolta a fenekét és felnyögött, ebből sejtettem, hogy a nő mögött térdelő bátyám ujjai kalandos utakat járnak be, titkos zugok sóhajtásnyi forróságába merülnek. Zsolti egyre lejjebb csúszott, majd kissé eltávolodott és hanyatt feküdt, aztán becsúszott Kati széttárt combjai közé a fejével.
Tőlünk pár méterre a földre készített matrac csúfondáros megvetéssel szemlélte a földön összefonódó hármasunkat.
Ahogy Zsolti nyalni kezdte Katit, ő sem húzta tovább a dolgot. Reszelősen felsóhajtott, majd ajkaival felfutott merev faszomra, nyelve hegyével kirajzolta a kidudorodó ereket, körbekóstolta a hátrahúzott bőr miatt előbukkant fitymafékeket. Bal kezének körmei a combtövembe martak, vagyis Zsolti nem vesztegette az időt, pergő nyelvvel ostromolta punciját. Kati félrefordított fejjel még párszor végignyalta dorongomat, majd hátrább húzta a fejét, telt ajkai elnyíltak, és finoman ajkai közé engedte makkomat. Felnyögtem, fojtottan. Előrenyúltam, a hajába túrtam, fejemet a plafon felé fordítottam, majd rögtön vissza is. Látni akartam, ahogy ajkai közé enged.
Nem kellett sokáig várnom. Kurvákat megszégyenítő agilitással csapott le, farkamat félig elnyelte, majd kijjebb engedte, nyelvével párszor végigcsapkodta a fejét, megszívta, majd ismét rábukott. Feneke fel-le mozgott eközben, kis köröket írt le, ahogy Zsolti nyalta őt. Bátyámat láthatóan egyáltalán nem zavarta a tény, hogy nem is olyan régen még a most általa kényeztetett pinában a mostohanővérének a férje mozgott. Ez most valahogy mellékesnek tűnt.
Aztán Zsolti kicsúszott Kati alól. Nem bírta tovább: feltérdelt mögötte, kezeivel Kati fenekére fogott, ő pedig kiengedett ajkai közül. Zsolti teljesen mögé húzódott, Kati körmei megint a combomba vájtak, és felnyögött. Szemeit lehunyva élvezte, ahogy az idősebb mostohaöccse belé csúszik, láttam, ahogy Zsolti ujjai a fenekére fognak, és mozgásba lendül. Jellegzetes neszek szűrődtek fel, Kati pedig elnyílt ajkakkal élvezte, ahogy Zsolti keféli őt. Türelmetlenül a szőke tincsek közé túrtam, és magamhoz irányítottam őt. Nem kellett kéretni, engedelmesen ismét ajkai közé vette farkam, felvéve Zsolti tempóját, és bólogatni kezdett. Most már nem volt annyi figyelme a kényeztetésemre, így nyelvével nem simította makkomat, csak néha meg-megszívva mozgatta ajkait kemény dorongomon.
Tudtam, hogy Kati ebben a pózban nem fog elélvezni. Zsolti számomra félelmetes önuralomról téve tanúbizonyságot pár perc múlva abbahagyta, kicsúszott Katiból, aki megnyikkant a váratlanul érkező üresség érzésétől, és kiengedett ajkai közül. Hátrapillantott, aztán rám nézett, és felállt.
– Gyere.
Kezem után nyúlt, és a matrachoz vezetett. Hanyatt lefeküdt rá, míg én a matrac mellett álltam, majd hívogatóan széttárta a combjait. Az őrület határán sodródtam, ahogy elnéztem a tökéletes nőt, széttárt lábai között csatakosan csillogó, fazonírozott puncijával, vágyakozó szemekkel.
– Gyere már – nyögte türelmetlenül, én pedig a combjai közé térdeltem, előredőltem. Felnyúlt, ujjaival a tarkómra fogott, lehúzott magához, és miközben én megtámaszkodtam két oldalán, ő a fülembe súgta.
– Dugj meg!
Nem kellett biztatnia. Farkam vaginájához ért, majd egyetlen mozdulattal belé csúsztam. Felnyögtünk a közös érzéstől, ujjaim a vállára fogtak, ő a hátamba mart. Alig tudtam megállni, hogy ne harapjak az előttem kívánkozó gömbölyű vállba, miközben hátrahúztam a csípőmet, majd ismét előretoltam. Felvéve egy átlagos, közepes tempót merültem el újra és újra Kati puncijában, ő pedig nyögdécselve, nyöszörögve élvezte. Én is ziháltam, a szorító érzés körbeölelt, magába fogadott, síkos puhaságával rám szorult. Körmei a hátamat karmolászták, és sejtettem, hogy szép piros csíkok születnek ott. Feltoltam magam, és gyorsítottam a tempón, medencém minden lökésre hangosan csattant, ő pedig fel-felsikkantott, ajkaiba harapva próbálva elfojtani a gyönyör hangjait.
Aztán megszorult körülöttem, háta ívbe hajolt, torkát reszkető gyönyörsikoly hagyta el, körmei már-már fájdalmasan martak bőrömbe, de ez is csak az extázis felé röpített. Tövig belé csúszva dermedtem mozdulatlanná, próbálva visszafojtani a gerincem mélyén remegő ingert. Meglepetésemre sikerült, és amikor másodpercek múlva ő elernyedt, óvatosan kicsúsztam belőle.
– Ez igen, öcskös – Zsolti keze a vállamra nehezedett. Ránéztem, ő rám kacsintott. – Véresre marta a hátad.
– Akkor azt éreztem – nyögtem. Zsolti Kati lábai közé helyezkedett, átvéve a helyemet, majd ahogy én tettem, előredőlt. Mindketten felnyögtek, én pedig hátrahúzódtam és figyeltem az üzekedő párost. Most figyeltem fel rá, hogy a testemet izzadságfilm fedi vékonyan, és csípős, maró érzés lüktetett a hátamban, ahogy a Kati által ejtett nászsebeket ellepte ez a réteg. Nem foglalkoztam vele, igazából csak zavaró tényező volt. Őket figyeltem, ahogy eggyé válnak, összefonódik harmónikus mozgásuk, Kati lehunyt szemmel élvezi a szexet, körmei Zsolti hátán szánkáznak. Lassan múlt az érzés, hogy elélvezek, és készen álltam a következő bevetésre.
Zsolti lassított, majd kicsusszant Katiból. Most már ő is izzadt. Szó nélkül vettem át a helyét, Katiba csusszantam, és dugni kezdtem. Remegett alattam, nyögdécselt, amíg ki-be jártam benne, újra és újra tövig elmerülve puncijában, majd hátrahúzódva. Most nem élvezett el az alatt a tíz perc alatt, amíg én keféltem, de én megint közel kerültem a csúcshoz, úgyhogy a Zsoltitól tanult önfegyelemmel kicsúsztam belőle, és átadtam a helyemet a bátyámnak.
Kati az oldalára fordult, Zsolti mögé feküdt. Kezével irányítva a Kati kéjnedveitől csillogó farkát irányba állította, majd belecsúszott a mostohatestvérünkbe. Kati felnyögött, hagyta, hogy felemeljék a lábát, körmei a matracba martak ezúttal. Én pedig láttam, premier plánban, ahogy a bátyám farka ki-be csúszik a csillogó punciban. Ujjai Kati kemény melleit markolták, csípőjébe martak, fogai a vállát, hátát harapdálták. Csak reménykedhettünk benne, hogy nem marad nyoma. Viszonylag gyorsan lehiggadtam, ezért Kati fejéhez térdeltem. Ő felkönyökölt, felém fordult, és szó nélkül telt ajkai közé engedte farkamat, saját kéjnedveit szopogatva le róla. Percek múlva kénytelen volt elengedni, mert újabb orgazmus söpört végig rajta, aminek hangot is adott. Zsolti lassított, finoman mozgott, elhúzta nővérünk kéjmámorát, majd folytatta. Kati is visszahajolt rám, újra ajkai közé engedett.
Végül Zsolti kicsúszott belőle, és én is hátrahúzódtam. Pihentünk egy kicsit, Kati is lehunyt szemmel nyugodott meg, majd felnézett rám.
– Feküdj hanyatt.
Engedelmeskedtem. Ő fölém térdelt, és lassan rám csúszott. Lehunyt szemmel élvezte, ahogy kitöltöm, én a csípőjére fogtam, ő megtámaszkodott a mellkasomon. Finoman körözni kezdett a csípőjével, majd kissé megemelkedett, aztán visszacsusszant. A következő mozdulatnál jobban kiengedett magából, majd reszelősen sóhajtva megint rácsúszott farkamra. Kinyitotta a szemét, és Zsoltira nézett.
– Gyere Zsolti – hívta magához, és amikor bátyám mellénk állt, oldalra fordult, és most Zsolti farka köré fonódtak telt ajkai. Bal kezével rajtam támaszkodott, jobbjával Zsolti fasztövét fogta. Eleinte nehezen ment, amíg összehangolta a két mozgást, a fel-le emelkedést és a szopást, de egyre jobban belejött. Felnyúltam, nem bírva ellenállni a késztetésnek, és ruganyos melleibe markoltam. Erre gyorsított a mozgásán.
Hiba volt.
– El fogok élvezni – nyögtem. Mintha csak ez lett volna a varázsszó, még inkább begyorsított, sőt, Zsoltit is kiengedte az ajkai közül. A bátyám nem ágált, vigyorogva lépett hátrább, amíg Kati felém fordult, lenézett rám, és egyre gyorsabb mozdulatokkal lovagolt.
– Gyerünk… Gyerünk… – zihálta, körmeivel a mellkasomba markolva. Ő is közel járhatott.
Felnyögtem, belemarkoltam ruganyos kebleibe. Lehunyta a szemeit.
– Gyerünk, öcskös! – szinte sikította, és a szó mint egy arculcsapás ért. Megdermedtem, elképedve bámultam rá.
– Nem vagyok…
Kinyitotta a szemeit, lepillantott rám, és szinte megrémített lángoló, dévaj tekintete. Sosem láttam ilyennek, de végtelenül izgató volt. Elengedte mellkasomat feljebb nyúlt, karcsú ujjai a torkomra szorultak meglepő erővel, és szinte belepréselt a matracba.
– Az vagy – zihálta. – Azt akarom, hogy az legyél!
– Perverz… szajha…
– Igen! Az vagyok! Gyerünk, öcskös… élveeehhhz! – nem bírta tovább, teste ívbe hajolt, ajkai némán formálták a szavakat: „élvezz belém, élvezz belém…”. Képtelenség volt ellenállni a bűnös élvezetnek, amit szavai hordoztak. Felnyögtem, heréim megrándultak, és a következő pillanatban pumpálva élveztem tele Kati punciját, hátrahajtva a fejemet, hörögve a kéjtől. Rám borult, zihálva és reszketve simult hozzám, feneke meg-megemelkedett, ahogy az utórezgéseket élveztük mind a ketten, és én pulzálva lüktettem össze-összeszoruló pinájában.
Nem tudom, meddig hevertünk a mindent betöltő beteljesülés pillanatába dermedve, mire végül lecsúszott rólam. Zsolti hangját hallottam.
– Gyere, nővérkém…
Kati felkuncogott, a matrac megereszkedett alattam. Én kimerülten, szemem lehunyva pihegtem. Még akkor is, amikor hallottam, hogy jó negyed óra múlva mindketten a csúcsra jutnak. Kinyitottam a szemem, és oldalra pillantottam, figyelve, hogy Zsolti Kati hátán fekszik, aki lehunyt szemekkel, elnyílt ajkakkal, mosolyogva adózik a gyönyörnek. hason fekve. Percekkel később Zsolti lehengeredett róla, és elterült, mint a Nagy-Alföld. Mindhárman kéjesen lihegtünk.
Én tértem a leghamarabb magamhoz, és öltözködni kezdtem. Kati macskásan nyújtózkodott, majd rám pillantott.
– Mikor jártok legközelebb Pesten?
– Hidd el, amint lehetőségünk lesz rá – vigyorodott el Zsolti a hátán fekve.
– Ezt meg kell ismételnünk – értettem egyet.
– Sőt, többet is – volt cinkos Kati mosolya, ahogy felült. – Van egy cigitek?
Rágyújtottunk. Őt néztük, ő pedig érzékelte, hogy azt várjuk, folytassa. Elmosolyodott.
– Legyen meglepetés.
– Mégis miről van szó?
– Ez így nem lesz meglepetés – tiltakozott. Zsolti közel hajolt, és puszilgatni kezdte a nyakát. Kati felnyögött.
– Csaló…
– Szóval?
– Érezni akarom magamban mindkét öcsémet – pirult bele a mondatba. Most, hogy már nem keféltünk, számára is betegesnek tűnhetett ez a dolog. Zsolti azonban egészen belelkesült.
– Miért nem most?
– Mert még sosem csináltam. Hűtsd le magad – nevetett Kati, ellökdösve magától bátyámat.
– És Feri lesz az, aki beavat? – akár akartam, akár nem, csalódottság épp úgy csengett a hangomban, mint megkönnyebbülés. Kati rám nézett, tűnődve, majd Zsolira fordult a tekintete.
– Ti szeretnétek?
– Igen – vágta rá Zsolti. Majdnem én is szóltam, de visszafogtam magam. Kati töprengve jártatta közöttünk a tekintetét, majd elmosolyodott.
– Rendben.
– Akkor…?
– Nem most!
– Miért? – volt csalódott bátyám hangja.
– Nem állok rá készen.
– Ez is egyfajta szüzesség-elvesztés – értettem egyet.
Nagy nehezen meggyőztük Zsoltit is.
Visszaosontunk a házba, persze Kati rendbe szedte magát. Lefeküdtem aludni.