Történetek

Szex sztorik, szüzesség elvesztése, történetek, vágyálmok!

Apakomplexus Lili

Posted on by Hirkuldo

– Apa, akkor be tudsz vinni a városba?
– Lili! — Már megint rám akaszkodik. A lányom. Nem vér szerinti, de semmit sem számít az érzésen, sajátomként nevelem.Tizenhét éves fruska, de néha úgy lóg rajtam, mintha még csecsemő volna. Sokszor zavarba hoz. Úton-út mentén belém csimpaszkodik, fogdos, ezért sokszor azt hiszik a csajom.
Lili nagyon csinos lány. Százhetvenkét centi magas, karcsú alakkal, hosszú, szőke hajjal, bögyös is, szóval guvadnak a férfi szemek a láttán. Én negyvenhárom éves vagyok, és beképzeltség nélkül mondhatom, nem nézek ki harmincnál többnek. Komolyan.
Szerencsére a természet olyan adottságokkal áldott meg, amit heti három edzéssel nagyon jól karban tudok tartani. Jól nézek ki és pont. Izmos, magas és dögös vagyok. Beképzelt lennék? Na és, megtehetem. Szóval bejövök a nőknek, nem is hagyok ki egyetlen felkínálkozó alkalmat sem!
– Jól van, nem bánom beviszlek — válaszolom sóhajtva.
– Gyere lányom! De hová mész már megint, diszkóba a barátnőiddel? Talán inkább tanulnod kellene, nem? Azt hiszem, hogy túl engedékeny vagyok veled!- A slusszkulcsot magamhoz veszem, és már venném a farmerkabátomat is, de Lili vacakol.
– Siess már kislányom, meddig várjak rád? Fontos találkozóm lesz kilenckor!- Persze Ágival találkozom a munkatársnőmmel, jó bőr, kefélem hetente.
– Hová is vigyelek, mit mondtál? Mert mindenhová, nem foglak csak úgy elengedni!
– Jaj, apa, házibuliba megyek az osztálytársamhoz. Na, na, na, hadd menjek! Már megígértem.
– Csak bámulok, amikor a nyitott szobaajtó mögül kiszűrődő hangja után, meg is jelenik előttem. A kis fruska félig meztelen.
A melltartója lila, őrjítően csipkés a bugyijával együtt. Nem akarom bámulni, de nehéz nem észrevenni a lába között megbúvó keskeny kis háromszöget, ahonnan puha simaság sejlik elő az áttört csipkén keresztül. Nem állhatom meg szó nélkül.
— Anyám, milyen harmatos teste van az én kicsikémnek! – A mellbimbói majd kiszúrják a fehérneműje anyagát, ágaskodnak, szinte simogatásért kiáltanak. De, szerencsés lesz majd az a fickó, aki először megérintheti! Az ember bele tudna harapni mindenhol, kóstolni a bőrét, ízlelni a zamatát!
Muszáj leállítanom magam. Ennyire nem lehet tele a tököm, de nagyon nehéz Lilire nem nőként tekinteni. Ajjaj! Hogy a ménkű vágna bele valahová, a farkam már bekeményedett, győzöm takargatni az ágyékomat.
– Apa? Mi van veled, nem vagy jól? – kérdi tőlem, míg én pislantok egy párat, ég a pofám rendesen.
– Dehogy, nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok! Öltözz, mert nem fogok rád egész este várni, dolgom van – vakkantom oda neki és sürgősen elmenekülök. Majd visszafordulok az ajtóból és gonoszul odaszólok neki.
– És mi van, ha nem engedlek el mégsem? – Lili hatalmas szemeket mereszt rám. Az írisze zölden villan. Próbálja, nem kimutatni a dühét. A kis bestia elfelejti, hogy előttem nyitott könyv.
– Ezt most nem mondod komolyan, ugye?- közelít felém. Úgyhogy belegyezően legyintek, csak nehogy a közelembe jöjjön így félmeztelenül.
Éjfélkor már kezdem egyre idegesebben tologatni az iratokat az asztalomon. Nem tudok összpontosítani. Kurva meló, örökké robotolok, de mit is tehetnék? Hogyha azt akarom, hogy jól menjenek a dolgaink, muszáj erőt belefektetnem.
Drága az élet és én mindent meg akarok adni Lilinek és magam is szeretem, ha bőven van pénzem. Szeretek jól élni, törekvő típus vagyok. Ha egy köteg pénz lapul a zsebemben Isten tudja miért, sokkal nyugodtabb vagyok.
Eszembe jut Ági. Másfél órát töltöttem el a lakásán, szimpla szex volt csupán, megszokott és kényelmes, pontosan előre kiszámítható.
Flancos fehérneműben nyomta magát nekem. Előtte jégbe hűtött pezsgőt ittunk szokás szerint, kis orál, majd dugás. Kicsit kezd ellaposodni a kapcsolat, a tűz már nem lobog úgy mint az elején, ha egyáltalán voltak lángok. Inkább jó helyen volt jó időben a nő és én piszkosul kihasználtam a lehetőséget.
Megcsörren a mobilom. A szívem összeszorul, Lili hív. Mielőtt bármit is mondhatna már izgatottan kérdezem tőle.
– Baj van? – Nem Lili válaszol. Egy lány az. Azt kéri, menjek Liliért, mert nagyon berúgott. A francba, még csak ez hiányzott!
Padlógázzal hajtok, az út menti fények fényes szalagként suhannak el a kocsim két oldalán. Tépem a csengőt, be tudnám rúgni a flancos kaput, alig bírom kivárni, hogy beengedjenek. Szinte fellököm a sok kölyköt, minél előbb látni akarom a lányomat.
Lili alig van magánál, fel sem ismer. Ordítok, a szemeim szikrákat szórnak. A fiatalok megszeppenve néznek rám, rémület költözik a tekintetükbe.
Tajtékzok, miközben a karjaimban viszem Lilit az autóba. Szinte öntudatlanra itta magát, a lelkiismeret-furdalás mardossa a bensőmet. Nem kellett volna elengednem!
A lány, aki utánunk hozza a lányom táskáját, bánatos kutya szemekkel bámulja az aszfaltot. Nem mer rám nézni, szinte remeg a félelemtől. Neki tudnék menni, komolyan mondom. Kikapom a kezéből a retikült és szó nélkül vágom be magam mögött az autó ajtaját.
Addig kotorászok a zsebemben, amíg rálelek a cigis dobozra. Próbálok leszokni, de mindig van nálam egy csomag, ha ellenállhatatlan késztetést éreznék a bagózás iránt. Most is így van, a félig lehúzott ablakon gomolyogva szál kifelé a szürke füstfelhő, hogy elvegyüljön a párás éjszakával, ami beborítja a várost.
Az autóban megrohannak az emlékek. Eszembe jut Lili anyja a ribanc! Rám hagyta a lányt háromévesen, míg ő lelépett, egy nála tíz évvel fiatalabb fiúval. A kurva!
Megtudnám ölni, ha tudnám, hol van, agyonverném, de azóta semmit nem hallottunk felőle. Gondoskodnom kellett volna egy mostohaanyáról! Ám az első pocsék házasságom után menekültem a tartós kapcsolatok elöl. A fenébe is, féltem!
Nem kellett volna, Lilinek nincs rendes támasza. Elszúrtam a nevelését, nem jó ez így sehogy. Nyomom a gázpedált, gyorsan akarok haza érni. Lili felnyög és minden piát az ülés mellé okád. A francba, még ez is!
Leparkolva próbálom úgy felnyalábolni Lilit, hogy az okádék ne szennyezze be a ruhámat, ami az övét elborítja. Egyenesen a fürdőbe cipelem.
Nem teketóriázok, a hideg vízsugár alá állítom ruhástul, úgy ahogy van. A feje félrebillen, a hosszú haja ragacsos. Alig bírom tartani és mosni is közben. Lassan kezd magához térni, a hideg víztől reszket az egész karcsú test. A bőre libabőrös az ajkai kékülni kezdenek.
– Fázom – vacogja. Megesik rajta a szíven, melegre állítom a vizet és hagyom, hogy a vízsugár, átmelegítse mindenhol. Én is teljesen elázok, tocsog a cipőmben a víz. A szűk, fekete póló rátapad az izmaimra, a farmerem elől nedvesen nyomódik az ágyékomra.
– Apa, mit csinálsz velem?
– Hallgass Lili, részeg vagy! – Tisztának tűnik, de elkezdem vetkőztetni. A háta mögé állok, így támasztom meg a testét. A derekához nyúlok, lehámozom róla a mélyen kivágott fekete felsőt. A melltartót inkább hagyom. A szoknyája cipzárja gyorsan kettényílik, nemsokára a kis szoknya ázott csomóként fekszik a lábunk mellett. A lányom kissé megmozdul, a keze hátra nyúl és a fenekemre tapad.
– Úristen apa, de imádom a segged! Mondtam már, hogy te vagy a legjobb hapsi a világon? – Meg sem akarom hallani, Jézus! Félrecsapom a kezét és megrázom kissé az egész testet.
– Fejezd be azonnal, nem vagy magadnál! – Lili feléled, szembe fordul velem. A hegyes kis orra hegyéről, kis vízpatak talál utat lefelé. A szemei zöldjébe beleköltözik valamiféle meleg és fojtogató csillogás.
– Apa- suttogja kéjesen, és kinyúl, majd az ázott tincseimet simítja.
– Nagyon szép vagy. Apa én nem bírom tovább! Beléd vagyok zúgva. – A levegő bennreked a mellkasomban, légszomjam van, megszédülök, és eltolom az arcomról a kezét.
– Össze – vissza, beszélsz te lány. Öltözz fel és takarodj aludni, a ma estéről még fogunk beszélgetni ne félj!- Egy törölközőt veszek magamhoz és szapora szívveréssel rohanok ki a konyhába.
Öt perc múlva is csak ácsorgok a helyiség közepén, a cigi leég a kezemben, meg vagyok rökönyödve és döbbenve. Azoktól a hatalmas lángoktól, amit a saját lányom szavai gyújtottak bennem. Istenem, ne! Mit tegyek?
Bízom benne, hogy reggel majd minden visszaterelődik a régi mederbe, és Lili remélhetőleg semmire sem fog emlékezni majd abból az ostobaságból, amit mondott nekem.
Szerencsére egy idő után magával ragad az álom, igaz pihenést nem hozó, üres órák ezek. Reggel semmi kedvem felkelni, ébredés után csak sokára kászálódok ki az ágyból. Még jó, hogy Vasárnap van, villan át az agyamon, munkába menni ma, kész Istencsapása volna!
Belebámulok a tükörbe borotválkozás közben. Aggastyánnak érzem és látom magam, olyan öregnek, mint az anyám, kis, sátortetős, falubeli háza előtt elfutó, öreg út.
A frissen kifőtt kávé illata kicsalogatja Lilit a szobájából. Gyönyörű, most is. A haja kócosan terül el az angyalian szép arca körül. Csak mostanában szokott rá a kávéra. Kis fehér fürdőköpenyt visel. Rövid. Túl rövid. A hosszú, hófehér bőrű combjai majdnem teljes szépségükben tárulnak elém.
– Apa, nagyon szörnyű voltam az éjjel?-Megkönnyebbülök, nem emlékszik!
– Igen, mondhatjuk úgy is. Egy hónapig az iskolán kívül nem mehetsz sehová!- Mielőtt szóra nyitná a száját, bekeményítek.
– Azt mondtam egy hónap! Esténként majd gondolkodj el azon, hogy mennyi az elég, hogy fiatal kislány létedre alkoholista módjára vedeltél!— Sértetten reagál.
– Kislány? Te még mindig azt hiszed, hogy pelenkással van dolgod! Én felnőtt nő vagyok apa, vedd már észre!- közelebb lép hozzám. Kiveszi a kezemből a forró kávétól gőzölgő poharat. Beleiszik, nagyokat kortyolva, majd visszanyomja a kezembe a poharat.
Figyelni kezd. Végig gusztál, mintha valamiféle kiállítási tárgy lennék.
– Apa! Én mindenre emlékszem!- Nagyot nyelek, próbálok keményen visszanézni rá.
– Annál jobb, akkor legalább van miért szégyellned magad!- A poharat a konyhapultra csapom és próbálok menekülni, de a boszorka lányom nem enged. Elém áll.
A frottír köpenye pántját egy pillanat alatt kioldja, így kettényílik a szárnya. Meztelen alatta, Istenem!
A mellei gyönyörű halmokban tűnnek elő, a vastag anyag alól. A bimbói merevek és gyönyörű rózsaszínek. Felemeli a fejét és vágyakozva pillant rám, merészen és nem engedve el a tekintetemet.
-Meddig kínlódjak még? Nem bírom ki, hogy nap, mint nap itt vagy mellettem és nem érhetek hozzád. Csak nézhetlek. Az arcodat, a testedet. Kívánlak! Azt hiszed, hogy fából vagyok?- már ordít, az arca piroslik a felindultságtól.
Én még mindig nem mozdulok, csak állok, merev kőszoborként, ezért harcmodort változtat, rimánkodik, könyörög. Megszédülök, megrogynak a lábaim. Egy utolsó kétségbeesett kísérletet teszek a menekülésre, de Lili utánam kap, a körmei a karomba hasítanak. Megállok, és indulatosan hátra fordulok.
A bájos arcán csattan az első pofon, majd a második, a harmadiknál, a kezét az arcára szorítja, de nem engedem el akkor sem. Rángatom, elborít a vörös köd, már nem tudom egészen azt, hogy mit csinálok.
– Büdös kurva vagy Lili! Egyáltalán szűz vagy még, ahogy eddig, én idióta hittem? Ugye hogy nem! Mondd meg azonnal, tudni akarom!
– Nem vagyok az, hogy lennék, mit gondolsz? Ez már a huszonegyedik század apa! Tizennégy sem voltam, amikor elveszítettem az ártatlanságomat. – Megállok és pislogok. Eszembe jut a sok rózsaszín plüss maci, amit kapott tőlem. Hitetlenül rázom meg a fejem, hátha helyre teszem vele az agyamban keletkezett kuszaságot. Ám csak arra jó a dolog, hogy még jobban összezavarodjam, és a düh, ami bennem rejlik, teljesen a hatalmába kerítsen.
Bevadulok akár valami buldózer, Lilit megragadva a falhoz tolatok. Odanyomom erősen a lambériázott felülethez, szinte belepréselem, elvágva előle a menekülés lehetőségét.
– Kefélni akarsz? Velem? Még ha nem is vagyok vér szerint a nemződ, akkor is apádként kellene rám tekintened! Nem bírsz magaddal, akkor legyen!- Az ágyékomat nekicsapom erősen, a falhoz ütődik tőle rendesen.
Tetszik neki a vadságom, a szája egészen elnyílik. A két kezét elkapom a csuklójánál fogva és szétfeszítve a falhoz szegezem. A szám lecsap Lili vaj puha, zamatos ajkaira. A lány kéjesen felnyög abban a pillanatban, amikor összeér a szánk.
Eszméletlenül felizgulok, olyan keményem áll a farkam ettől a mocskos dologtól, mint a gyémánt. Bedugom a nyelvem a szájába, ízlelem, kóstolom, a zamatossága hihetetlenül finom. A lányom lábai megrogynak a csóktól, a csípőmmel támasztom, nehogy lecsússzon a fal mentén.
-Lili – suttogom elveszve, már nem akarok vele durva lenni, szeretni akarom. Felkapom az ölembe és körülnézek, hová is tehetném.

Megakad a szemem a konyhaasztalon. Odaviszem az édes testet, mielőtt ráültetem a tetejére a lányomat, helyet csinálok, a kezemmel lesöprök mindent. Leesnek a poharak, koppanva hullnak alá, szilánkokra törve, de nem érdekel. Lili feneke az asztalon landol, míg én a szétvetett lábai közé állok.
A kezemmel lenyúlok a lába közé. A borotvált puncija már nedvesen és harmatosan vár. A szám a melleire csap, nyalogatom, szívom az édes bimbókat. A lányom a hajamat borzolja, közel hajol a fejemhez, érzem a fejbőrömön a meleg leheletét.
– Apa, Istenem, apa nagyon jó!- Alig hallom mit mond. A nedves ajkak között matatok, siklanak az ujjaim. A csiklója duzzadt rügyként emelkedik, várja a nedves kényeztetésemet.
Lerogyok, a kezem a combokat markolja. Bámulom a lába közét, a csillogó nedvességét, a puhának tűnő húst. A szemem bár nem látom, tudom, hogy egészen fátyolos a vágytól. Micsoda íze van! Beleremegek az első nyalintásba Lilivel együtt.
Izzok és égek, mintha a pokol lángjai sütnének a lelkemben és a testemben ugyanúgy. Tudom, hogy bűnös vagyok és leszek örök életemben, de ez sem tud megállítani. Vigyen el az ördög azt sem bánom, ha a kénköves pokol lángjai égetnek is el a végén. Akarom! Úristen mennyire nagyon!

Lili ritmikusan nyomja az ölét a számnak, már tiszta nedves az arcom. Beletemetkeztem a punciba mocskosul és állatiasan. Nyalom – falom ahol érem. Aztán érzem, hogy majd szétdurran a farkam, keményebb már nem is lehetne, muszáj továbblépnem.
A letolt farmerem és alsóm a térdem körül landol. Az eres férfiasságom már a kezemben. Közelítek a rózsaszín szirmokhoz.
– Apa még ne, várj egy kicsit! – Lili lesiklik az asztalról, majd térdre ereszkedik. A tekintete falja a farkamat. Nézi, mintha a világ legdrágább kincsét tartaná az ujjai között.
– Fantasztikus – leheli, mielőtt lehunyt szemmel és átszellemült arccal egy csókot lehel a péniszem oldalára. Belerázkódok ebbe az ártatlan első érintésbe.
Nedvesség kezd csillogni a makkom tetején az izgatottság miatt, kis cseppek bukkannak elő, amit Lili élvezettel lenyalogat. Én csak nagy szemekkel bámulom, amit csinál, a kezeim a lányom vállát szorítják.
Aztán végre a szájába engedi a farkam felső harmadát, és nagyon lassan, kegyetlenül finoman, elkezd szopni. Jól benedvesít mindenhol, majd visszahúzza egészen a bőrt a makkom hegyére. Addig ügyeskedik, amíg a bőr alá tolja a nyelve hegyét. Kész vagyok, megőrülök, nem bírom. Nyüszítek, annyira jó.
Tépem a haját, a ragyogó fürtök az ujjaim köré gabalyodnak. Körbe tapogat a nyelvével, boszorkányosan ügyes, csak tudnám ki tanította neki a fenébe is, agyoncsapnék mindenkit, aki csak hozzáért előttem.
Lili mohóbbá válik velem együtt, rendesen elkezd szopni, én pedig nyomom magam a szájába vigyázva, de éppen elég erősen ahhoz, hogy jó legyen.
Az egyik kezem lesiklik, a herémre fogok, gyűrögetem és masszírozom, szorítanak az ujjaim és elernyednek váltakozva. Szédülök, a csillagokat keresem, hátha nem is itthon vagyok, mert ez nem lehet valóság, csak valami perverz álom, ami bekebelez egészen.
Már nem kell sok nekem és végem van. Ezért a lányom arcát, simítva intem megállásra. Mindig kicsit távolabb tolom a péniszemtől.
– Elég – nyögöm rekedten, majd felhúzom a lányt magamhoz és perverzül, a szopástól nyálas és duzzadt szájára tapasztom az enyémet. Finom az íz egyveleg, amiben a különös édes mellett érzem a sajátomat is. Tetszik!
Végig csókolózunk azon az úton, mialatt szerencsétlenül és botladozón, egymás oltalmába kapaszkodva, a szobáig jutunk. Még nem érünk az ágyhoz, amikor a lányom a vállamba csimpaszkodva rám ugrik, a lábait a csípőm köré fonja. Az egyik kezemmel fogom őt, a másikkal a feszes feneke alá nyúlok, hogy jobban a férfiasságomhoz igazítsam.
Villámok vágnak keresztül rajtunk, erotikus viharba kerülünk, ami heves és orkánszerű vadsággal rázza meg a testünket.
Felnyög, örömmámort látok elterülni az arcán. Az ágyra döntöm magunkat, a testünk összegabalyodik. Az alsóm és a nadrágom villámgyorsan kerül le rólam, ahogy Lili köntösétől is megszabadulunk egészen.
A pólómat ő maga rángatja le rólam, aztán belecsókol a mellkasom közepébe, mielőtt magam alá gördítem. Forró mindkettőnk teste, ahogy összesimul.
Félek ráereszkedni, teljes súlyommal egészen, olyan törékenynek tűnik. Fészkelődök egy kicsit, ő készségesen széttárja a lábát. Mintha kívülről látnám magunkat, pörögnek előttem a képek, akár egy mozifilm kockáit vágnák be, összevisszaságban.
Benyomul a makkom a szűkös forróságtól áradó helyre. Keresem a hajzuhatag alatt a száját, hogy összekapcsolódhassunk az ajkainkkal is mielőtt, belenyomulnék mélyen.
Az első mély lökés maga a katarzis, el tudnák élvezni az első pár pillanatban. Megpróbálom húzni az időt, azt akarom, hogy neki is jó legyen. A testünk azonos ritmusra talál, a mozgásunk egyre intenzívebb. Lili szeme csukva van, az enyém is csak ritkán pillant az arcára.
Pumpálom magam, egyenesen bele a mennyországba! Csodálatos az egész, minden porcikámmal csinálom azt amit, a lényem is szexel, hihetetlenül be vagyok indulva.
Akarok, de nem bírok leállni.
Fojtott nyögés helyett ordítás hagyja el a torkom abban a pillanatban, amikor a megfeszült testem megremeg, és hatalmasat rándul többször is, egymás után. Nagy löketeket engedek a szűk csatornába, mialatt Lili folyton sikoltozik. Elélvez szerencsére ő is, bár nem tudom, neki elég lesz- e. Nekem maga a paradicsom, a négy óriási löket alatt őrjítőt élvezek.
Aztán remegve leengedem magam Lili finom testére. A lányom szorosan ölel át, érzem az elégedettségét. Kis idő múlva legördülök róla, ő pedig a karomba fészkeli magát.
Ahogy múlik a kielégülés utáni bágyadt köd, kezdek rájönni mit is tettem, tettünk.
Félve nyúlok a fejemhez, megtapogatom, nem-e nőttek szarvaim, az ördög kísértésének jeleként. Persze nincs ott semmi, mégis úgy érzem a lelkem szennyezett. Kinyitom a szemem, Lili zöld írisze beleveszik az enyémbe. A finom teste ott piheg az enyém mellett. Csodálatos, úgy ahogy van! Egymás karjai közt alszunk el.
Reggel ébredés után rá pillantok Lilire. Angyalinak és ártatlannak tűnik a lányom. Miközben legeltetem rajta a tekintetem, egy kérdés tolul az agyamba, amire nem tudom a választ.
Ha visszautasítottam volna, akkor, vagy most boldogabb Lili? A választ megadja nekem az ébredő mosolya, amit kapok tőle és az a sok csók és ölelés, ami utána következik.
Mocskos a lelkem, szennyes, de Isten bocsássa meg nekem, boldog vagyok én is… Írta: Ael M

Egy lány napja két részben

Posted on by Tortenet

Elővette a dobozban rejlő tárgyat, mely egy fekete színű, hosszúkás vibrátor volt. Sóvárgó tekintete elárulta, már nagyon kívánja magába a tisztelt eszközt. Régóta nem nyúlt hozzá, hisz előző barátja tökéletesen ki tudta elégíteni minden szempontból. Most is vágyakozva gondolt Dani testére, a formás fenekére, a szépen kidolgozott felsőtestére, majd egy halk sóhaj hagyta el a száját. Az ágy felé fordult, szép, kecsesen rádőlt. Testét megszabadította a toptól és a francia-fehérneműtől, ami már csak zavarta a további eseményekben.
Átlagos teste volt, mégis az arcát folyton dicsérték, szerették, ha mosolyogni látták, sőt szívesen nézett a tükörbe. Arcát mintha angyalok faragták volna, szőke haja és mandula zöld szeme, kis pisze orra az arcát szépségessé tette. Hihetetlenül el tudta csavarni a fiúk fejét. Teste átlagos volt, mégis vigyázott az alakjára, kellemes tónusú bőrszín, és a bőre teljesen finom volt. Noha soha nem öltözködött kihívóan mégis csinos alkatát sok lány irigyelte. Testét fekvő pozícióba helyezte az ágyon, és mivel ruháitól megszabadult már, szabadon élvezhette a saját testét. Először melleit kezdte el simogatni, majd az oldalát cirógatta. Majd újra a mellét, érezte, ahogy az ujjai között a mellbimbókat morzsolta, ahogy megkeményednek, és megfeszülnek a mellei.
A homlokáról izzadság cseppek csordogáltak, talán a meleg okozhatja, vagy, hogy a testét már a hormonok irányítják. Melleit simogatva, légzése egyre szaporábbá változott, kis sóhajok hagyták el gyönyörű ajkait. Majd a kezével szépen lassan lefelé kezdett el haladni, míg el nem érte a belső combjait. Eközben jobb kezében szorongatta azt a bizonyos „eszközt”, és bal kezével simogatni kezdte a csiklóját. A szemérem ajkai gyönyörűen kilátszódtak, a kis és a nagy ajkak szépen fodrozódtak egymáson. Ujjait a szájához emelte, és óvatos mozdulatokkal, megnyalta a mutató és a középső ujját, és ismét a nemiszervénél simogatta magát, majd behatolt.
Először csak egy ujjal, majd amikor már eléggé nedvesnek érezte már magát, a mutatóujja is csatlakozott. Közben ajkai között egyre hangosabban hagyták el a sóhajok a torkát. Agya folyton Danin járt, a testét idézte gondolatai közt, majd a bal kezét elengedve kicsusszant a saját nedves puncijából, a jobb kezében lévő vibrátort kezdte el használni. Szépen lassan, gyengéden helyezte be magának. Amikor már érezte, hogy tovább nem megy, szépen lassan kihúzta, majd újra be s ki. Ezt a folyamatot ismételte, majd a kis eszköz végén bekapcsolta a rezgő opciót, a bütyköt eltolta balra, érezte, hogy máris mennyivel nőiesebb érzéseket él át az egész teste. Ki-be, ki-be. Felidézte magában Dani farkát, ahogy benne, az ő testében mozog, majd Dani kivette belőle a farkát és érezte, ahogy a forró sperma ráömlik a testére, hihetetlenül jó érzéssel töltötte el.
Visszaemlékezett, amikor a fürdőszobában a tükör előtt hátulról csinálta, Dani találta ki, hogy milyen izgató élmény, és tényleg az. Utána emlékezett, ahogy letérdelt elé, szájába vette a merev hímvesszőt, és fel-alá járt rajta a gyönyörű angyali arca. Visszatért a jelenhez,s torkából feltörő nyögések sorozata, egyre hangosabb és hangosabb lett. Élvezte a testében dúló érzéseket, melyek a gyönyör csúcsához közelítettek. Teste megfeszült, szinte hídba emelkedett. Hirtelen megfeszült és elernyedt, és érezte a nedves váladékot, amint távozik a testéből, később a vibrátor zaja zökkentette ki a pihegésből. Fölnézett, elmosolyodott, majd a takarót magára borítva elaludt.
Kitti zihálva rohant fel a lépcsőn, kettesével szedte a fokokat, majd megállt a zöld ajtó előtt egy pillanatra. Elkalandozott kicsit, attól, amiért ide jött, és eszébe jutott egy héttel ezelőtt mire is gondolt ilyenkor. Soha nem gondolta volna, hogy be is következik. Teste zihált, és hangosan kapkodott a levegőért, amit bőszen be-beszippantott. Mellkasa fel-alá járkált, formás mellei mozogtak, ringatóztak a vékony top alatt. Olyan szőkés barnás haja borította az arcát, amit mély zöld szem ragyogott be, arca sajátosan nőies volt, de a magassága csak átlagos, 170 centiméter körüli, formás, karcsú derekat és egy picit széles csípőt örökölt. Lábai párhuzamosak voltak, az a tipikusan meglátni és megszeretni, no meg nyálat rácsorgatni. Szoros farmer feszült a formás lábain, és egy olyan tipikus tornacsukát viselt.
Ő nem tartotta magát trendinek, de néha napján mégis adott magára. A mai, egy pont ilyen nap volt. Otthon már előre kitervelte, miket vesz fel, és mit fog tenni. Éppen ezért a kedvenc fekete, vékony, csipkés rózsás tangájába bújt bele. A tükörben jó alaposan végigmérte a saját testét, adottságait. Megnézte a 75B-s melleit, és rábólintott, hogy igenis jól állnak. Elégedett volt a látvánnyal, amit a tükörképe nyújtott, igazából alig bírt betelni vele. Nézte formás kis popsiját, ahogy a tanga feszül a harmatos bőrén. Szép. A fiúk váltig állították, hogy a bőrének nagyon jó illata van, de ennek ellenére használta azt az Ed Hardy parfümöt. A többi lány az osztályban komoly riválisnak tekintette őt, pedig alig tett valamit ezért. Gondolataiból a zárak csattogása térítette magához, majd a nagy zöld ajtó kinyílt, és egy vigyorgó fej bukkant elő. Peti. 185 centi magas, közepesen kigyúrt testalkat, de azért minden kockája nem volt még meg formás fiú teste volt és feszes feneke, a lányok szerint.
– Szia kislány, eltévedtél? – kérdezte, majd szélesre tárta az ajtót, egy nagy vigyorral az arcán. A lány a nyakába ugrott és szorosan átölelte, éreztetve kissé vágyait, még jobban átkarolta és a lábaival is átkulcsolta a fiút a dereka alatt. Majd szépen így besétáltak a lakásba, és az ajtó bezáródott mögöttük.
– Üres a pecó? – kérdezte Kitti.
– Naná, én megmondtam előre, hogy ez lesz, remélem nem zavar ez az édes kettes dolog. – kacsintott szép barna szemekkel.
– Á, ugyan, kell ilyen is, igazából alig vártam, hogy itt legyek, már hiányzott a kis Peti. – ezt egy nyelvnyújtással erősítette meg.
Peti közelebb lépett hozzá, megsimogatta az arcát, majd finom, nagy, meleg tenyerét a lány nyakára helyezte, közelebb lépet, annyira, hogy már meg tudta számolni a mini szeplőket a lány orrán. És megcsókolta, finom, forró nyáluk és nyelvük egybeforrt. Peti volt az erősebb, az ő nyelve került át a lány szájába, vívták a saját kis háborújukat, elveszve az idő tengerében. Közben kezeik sem voltak restek, a lány bal keze átkarolta a fiút, és a hátizmain állapodott meg, míg a jobb keze Peti fenekére vándorolt és finoman, de mégis erőteljesen, jelezve, hogy maradni szeretne ott, belemarkolt. A fiú keze még a lány arcán pihent, cirógatta azt. Míg a másik szabadabb kezével a lány testén járt körbe-körbe, és nem tudott betelni az érzéssel. Finom érzés, tapintás, érzékiség, és lassú kín keserves édes szenvedés, amely őrjítően morzsolta fel az érzékeiket. Peti keze elindult lefelé a lány mellkasa felé megcirógatta a melleit, majd körkörös mozdulatokkal lassan lejjebb haladt a pocakra, majd ott finom becsúsztatta a top alá a kezét és az oldalán keresztül a hátára vándoroltak az ujjai, ahol finoman belekarmolt Kitti derekába, amire a lány fel is szisszent, és támadást indított Peti ajkai ellen, finoman harapdálva azt és be-beszívta a saját ajkai közé. Végül a fiú keze megállapodott a lány fenekén, bár a kezét legszívesebben becsúsztatta volna, a farmer túl szoros volt. A lány segítőkész keze, azonnal a segítségére sietett, egy gyors vigyort megejtve kigombolta a saját nadrágját és a srácét is.
Egyszerre szabadította meg magukat a szoros nadrágok gondjától, hiszen Petinek, már erőteljesen állt a farka, készen bármilyen akcióra. Ezt szintén egy kósza vigyorral nyugtázta Kitti, a fiú keze sebesen a lány fenekére kúszott és élvezte amit ott talál, bele-belemarkolt keményebben finomabban, mikor hogy érte. A felsőjüket már le se vették, ajkaik csatát vívtak a másikkal, érintésük egybeforrt, ott simogatták egymást ahol csak érték a másikat. A lány hirtelen lehúzta Peti sötétkék kockás boxerét, és nyugtázva érezte, hogy bizony ápolt területre érkezik, majd érezve a forrón lüktető merev hímvesszőt, megmarkolta, és ritmikusan húzogatni kezdte. Petiből kisebb nyögés roham indult el, érezte alfeléről a gyönyör érzését, nem hagyhatta magát ilyen könnyen legyőzni, éppen ezért Kitti nedves, lucskos tangáján keresztül izgatta, simogatta, amit csak ért, majd egy kézzel félrehúzta a tangát és megkereste a csiklót, Kitti eléggé nedves volt már, bármit el tudott képzelni, ami még történhet.
Ez a gondolat még inkább megzabolázta a lányt és még erősebben húzogatta a srác péniszét. Peti a legfinomabb, legérzékibb testrészét izgatta a lánynak, aki ezt egyre hangosabb és gyorsabb zihálással hálálta meg neki, úgy érezte ez a vég, – Itt a gyönyör, igen, igen – gondolta. Peti lassított, majd megállította a kis szorgos ujjacskáit, és egy hirtelen mozdulattal letépte Kitti tangáját, ami azonnal a földre hullott. Megfordította a lányt és kutya pózba állította ott a parkettán. Alig várta, hogy becsúsztathassa és bele-belelökje dagadó farkát. Egy mozdulattal odaállította a vagina nyíláshoz, és szépen lassan becsúsztatta, a lány felnyögött, érezte ahogy a teste megremeg a kéjtől, de ez még nem a vég, sőt egyáltalán nem a vége. Megint, lassan kivette Kittiből, majd lassan, lassabban mint az előbb belecsúszott. Közben kezei a lány hátát, melleit simogatták, ahol csak hozzájutott a lány testéhez. Majd egyre inkább gyorsítottak a tempón, nyögéseik egymást nyomták el. Kitti nem bírt magával, kihúzta magából a Peti lüktető farkát, a fiút a hátára nyomta és beleült. Újra és újra. Nem bírt magával, eszméletlenül akarta ezt a srácot.
Egyre gyorsabban lovagolt a fiún, érezte a vég közeledését, már nem bírták elnyomni se a nyögéseket, se a sikolyokat. A gyönyör kapuja közeledett, hirtelen megfeszült mindkettőjük teste, érezte Kitti, ahogy Petiből kiáramlik az új élet, bele az ő testébe, elmosolyodott. Eszméletlenül hatalmas orgazmust éltek meg közösen, ritka élmény az ilyen. Hatalmas sóhajtás tört fel belőlük az aktus után közvetlenül, majd a lány lemászott Petiről, és a mellkasára feküdt. Így aludtak el

Norinaga Akira – Gyűszűvirág

Posted on by Tortenet

Az ember hamar összeismerkedik teste démonaival. Én sem voltam kivétel alóla. Iskolába jártam még, de az eszem a lányok körül kalandozott.
Persze tudtam mindenfélét, amit sihederfővel a fiúkról meg a lányokról tudni lehet – elvben. Elvben mindent pontosan tudtam. Ám amikor elértek az éjszakai megömlések, úgy éreztem, hogy rémületes dolog történt velem. Holmi szégyenletes, jóvátehetetlen dologba keveredtem. Nem értettem, hogyan. Akkoriban hosszabb ideig tartott az út az iskolából hazafelé. Megnéztem minden lányt-asszonyt, valahány az utamba akadt. Mit mondjak – rengeteg tetszett közülük. Némelyiket egyenesen csodálatosnak találtam. Láttukon a farkam mereven, szemérmetlenül dagadozott a nadrágomban. Egyszer-másszor nyomába eredtem valami csodálatos szépségű nőnek. Bámultam, akárcsak furcsa titokzatos istenséget.
Nyomkövető kalandozásaim rendszerint azzal végződtek, hogy csodálatom tárgya befordult egy piszkos kapualjba. Többnyire rövidebb-hosszabb ideig ácsorogtam az utcán, hátha előkerül.
Egyszer sem került elő. Előbb-utóbb elkullogtam, éjszaka pedig – ha csak este nem nyúltam a farkamhoz, ahogy osztálytársaimtól eltanultam – megismétlődött a szokásos esemény, amely mindig újra és újra lesújtott.
Nagyon szerencsétlennek éreztem magam.
Történt, hogy sudár, szép arcú nő nyomába szegődtem. Bámészkodva ballagott. Jobbjával úgy kapaszkodott kis válltáskájába, mint a katonák szorítják oldalukhoz a puskájuk szíját. Ringatózó léptekkel járt, valósággal lebegett a járda felett. Miniszoknyája fedetlenül hagyta formás lábát. Cipőjének sarka hangosan kopogott.
Észrevette, hogy követem. Lassabban lépkedett, mintha azt akarta volna, hogy beérjem. Kicsit odébb megállt egy kirakat előtt.
A szívem a torkomban kalimpált.
A szépség lusta mozdulattal emelte rám tekintetét, végigmért.
– Van pénzed? Meglepődve bámultam rá. Főlényesen mosolygott.
– Ha ennyi pénzed lesz, megtalálsz amott… Rózsavirágot keresd.
A cégtábla non-stop szépségszalont hirdetett. Rózsavirág visszanézett az ajtóból, és eltűnt az ajtó mögött.
Nyakamba szedtem a lábam. Elhatároztam, élére rakom a pénzt, összegyűjtöm, ha törik, ha szakad. Akkoriban Rózsavirágról ábrándoztam éjjel is, nappal is.
A pénz gyűlt, gyűlt. Lassan gyűlt. Néhány hónap múlva sem volt annyi, amennyit Rózsavirág kért. Viszont összeakadtam vele, s újólag a nyomába eredtem. Nem ismert rám. Most is ugyanannál a kirakatnál állt meg, most is azt kérdezte:
– Van pénzed?
Megmondtam, hogy mennyi van. Megrázta fejét.
– Annyiért a szoknyám se hajtom fel…
Be se fejezte a mondatot, elfordult.
Tekintetemmel követtem távolodó alakját. Ezúttal nem nézett vissza a szépségszalon ajtajából. Az ajtó becsukódott mögötte.
Bámultam az ajtót. A halántékom lüktetett. A farkam mereven állt, majd szétszakította a nadrágom.
– Szeretkezni akarsz kicsikém?
A hang váratlanul ért. Vidám arcú, középkorú nő mosolygott rám. Fogalmam sem volt róla, honnan csöppent mellém. Pislogtam.
– Kevés a pénzem.
– Hátha nekem elég a kevés… Mennyit szánsz rám?
Hagyományos öltözéket viselt, haját is hagyományosan fésülte. Nem volt szép, de vonásai nyugalmat árasztottak. Kissé félrehajtotta fejét, évődve kérdezte:
– Mennyi a pénzed?
Kiböktem. A mosoly eltűnt az arcáról.
– Csak nem loptad?
– Gyűjtöttem… Egy lányra, úgy hívják, Rózsavirág, de… Többet akart.
Hallgatott kicsit, kutató pillantással fürkészett. Rekedtes hangon szólalt meg:
– Gyere utánam.
Néhány lépés távolságból követtem. Sikátorokon át vezetett, szűk kapun fordult be. A lakás ajtaja a kapu aljából nyílt. Bezárta, nem gyújtott villanyt. Suttogva kérdezte:
– Még nem voltál nővel?
Restelkedve vallottam de. Mosolygott a zavaromon. Lassú mozdulatokkal kezdett vetkőzni.
Sose láttam addig nőt ruha nélkül, csak fényképeken. Bámultam rá. Halk, búgó hangon beszélt.
– Vetkőzz te is… hogy hívnak?
Arra kért, Gyűszűvirágnak szólítsam. Kapkodva hánytam le a ruhám. A farkam úgy állt, mint a cövek. Elé tartottam a kezem. Kuncogva mondta:
– Ne szégyelld. Nem szégyellni való… Tetszik.
Magához vont. Hűvösnek éreztem a bőrét. Gömbölyded, lágy mellét a mellemnek feszítette. Megremegtem ölelő mozdulatától. Farkam a combja közé csúszott. Dobolt a halántékom. Minden porcikám reszketett.
A hangját mintha nagyon távolról hallottam volna.
– Várj kicsikém… Könnyítünk rajta.
Lehúzott az ágyra. Ujjai óvatosan vezették a farkam a hüvelye nyílásához. Mohón benyomtam, tövig.
– Lassabban kicsikém…
A hangja most is nagyon távolinak tűnt fel. A halántékom dobolt. A harmadik párzó mozdulatnál kifröccsent a magvam.
Összevont szemöldökkel nézett.
– Nem volt jó?
A kérdés inkább megállapításként csendült. Nem tudom, hogy milyen képet vágtam. Elmosolyodott.
– Pihenj keveset, aztán megtanítalak…
Elhúzta az ölét a farkamtól, felkelt. Csalódottan hevertem az ágyon. Arra gondoltam, ha ez a szerelem, akkor mi ebben a jó? Erről nem érdemes verseket írni, ódákat zengedezni. Erről beszélni sem érdemes, hát még fizetni érte!
Hamar visszajött, forró teát hozott.
– Iszogasd… Felüdülsz tőle.
Közben beszélgettünk.
Mezítelenül nyújtózott el az oldalamon. Arról beszélt, hogy ez mindenkivel megesik, aki túlságosan felizgul.
– Mióta ácsingózol az után… a lány után? Elfelejtettem a nevét.
– Vagy fél éve… Rózsavirágnak mondta magát.
– Álmodtál is vele?
Sokáig kérdezősködött. Egy idő múlva átölelt, hozzám simult. Hallgatta a válaszaimat, újra és újra kérdezett. Az érdekelte, mit tudok a női testről, a szeretkezésről. Mondanivalójának lényege az volt, hogy férfinak-nőnek akkor élvezet a szerelem, ha mindig a másikra gondol előbb, csak azután gondol magára. Keze össze-vissza kalandozott a testemen. Lassan jött meg a bátorságom, én is simogatni kezdtem őt. Mellén felejtettem a kezem. Odapillantott a kezemre. Keble megmoccant a tenyeremben. Rózsája halványan virított, simogatásra provokált.
Rekedtesnek éreztem a hangom.
– Megcsókolhatom?
Ügyetlen puszikkal illettem a keblét. Elhúzta a fejem, szájon csókolt. Lassan vezette be nyelvét a számba, végigölelgette vele a nyelvem. Úgy csókolt, hogy beleszédültem. Hirtelen fogott le a kívánság, hogy így csókoljam meg a mellét.
Gyengéden kebléhez szorította a szám.
– Jobb tanítvány vagy, mint vártam…
Ujjaim ölének szőrzetébe fésültek. Széttárta ölét. A hangján éreztem, hogy mosolyog.
– Megnézed? Megnézheted.
Tágra nyitott szemmel csodáltam. Kezével kissé széthúzta szemérmét.
– Nézd csak… Azt hiszem, nem csúnya.
Szépnek találtam. Annyira szépnek, hogy nem kérdeztem meg, megcsókolhatom-e? Ráhajoltam a szemérmére.
Halk szóval igazgatta, hogyan csókoljam a csiklóját, szeméremajkát, hüvelyét.
– Ott egészen lágyan ereszd rá. Nekem ott nagyon érzékeny… Az ajkaknál nyújtsd hegyesre a nyílást… Ott megmerevítheted a nyelved, és ha körbeviszed, úgy mereven, akkor… Nagyon felizgatsz most…
Megrándult a teste. Tenyerét a szájára tapasztotta, felnyögött. Hüvelyének nyílása lassan remegett-rángatózott.
A farkam attól állt fel ismét, ahogy elélvezett. Rá akartam feküdni.
Nem engedte. Felült.
– Most dőlj hanyatt kicsikém. Csak dőlj hanyatt… és ne csinálj semmit. Engedd el magad…
Fölém guggolt.
Ujjai gyengéd simítással vonták le a bőrt a makkomról. Lassan emelte a makkom a csiklójához, darabig simogatta vele csiklóját. Csak a csiklót, semmi mást. Annyira lassan csinálta, hogy olyan érzésem támadt, mintha lassított filmet pergetnének a szemem előtt. Tátott szájjal bámultam az ölét.
Felemelkedett kissé, valamelyest szünetet tartott. Nem hosszút. Megfogtam közben a mellét. Halkan lebbent fel a szájáról:
– Ne vadul, kicsikém. Ne siess… Lassan, egészen lassan.
Pillanatra lehunytam a szemem. Mellének bimbója megmerevedett a tenyeremben.
Visszavitte makkomat a csiklójához. Ott tartotta kis ideig. Éppen csak odaérintette hozzá. Kezével szétnyitotta szeméremajkát. Egészen szélesre húzta. Farkamhoz nyúlt, hüvelye bejáratához igazította.
Megállt megint. Derűs tekintettel nézett. Úgy éreztem, a hüvelye körülcsókolja a makkom, pedig a farkam meg se moccant a nyílásban. Amint moccanni akart, Gyűszűvirág figyelmeztetően suttogott.
– Engedd el magad, kicsikém. hagyd, hogy én…
Akkor még nem sejtettem, hogy a jószerencse micsoda oktatómesterrel hozott össze.
Alig észrevehetően süllyesztette alá az ölét. Makkom karimájáig vett be a hüvelyébe. Ismét megállapodott kicsit. Pillantásom a szemérmére tapadt, gyönyörű látványt nyújtott. Csiklójához vitte jobbját, gyűrűsujjával körözött rajta. Elfogott a kívánság, hogy én csináljam. Engedelmesen húzta el a kezét. Lágyan értem a csiklójához, a szemem sarkából lestem. Mosolyogva nézte a próbálkozásom. Amikor két ujjam közé fogtam a csiklót, halkan adta tudtomra:
– Jól játszol velem. Jobb, mint amikor én…
Hüvelye lassan-lassan ereszkedett alá közben. Eltüntette a farkam. Akkor újra szünetet tartott, jókorát. Megmocorgott a farkamon, ismét szélesre húzta szeméremajkát. Megint várt kicsit, elnézte két ujjam közé feszülő csiklóját.
Alig-alig mozogva simogattam.
Észrevehetően felizgatott. Az is, hogy hüvelyében tart, az is, hogy játszom a csiklójával, az is, hogy nézi. A szemem majd kigúvadt, a szívem a torkomban kalimpált, a farkam dagadozott.
Hirtelen húzta el a kezem a csiklójáról, hirtelen kapta le hüvelyét a farkamról.
– Még nem hagylak elélvezni. Azt akarom, hogy tanuld meg visszatartani magad… Neked lesz jobb, kicsikém.
Susogva mondta.
Lihegtem, az arcom lángolt. Valóban az utolsó pillanatban vette el a szemérmét.
Gyűszűvirág a makkomat figyelte. A szeme nevetett. A farkam mereven állt, de a makkom lelohadt, a bőr felcsúszott rá. Ujjai most nem simították hátra a bőrt. Fölém guggolt megint, egyenesen a hüvelyébe tett. Lassan hintázott a farkamon, széthúzta szemérmét.
Ujjaim közé fogta a csiklóját.
Felsőtestét előre döntötte kissé. Hintázó mozgása lelassult. Nézte, ahogy mozgatom a csiklóját. Nem tudtam, rövid, vagy hosszú ideig játszottam-e vele. Lélegzete felgyorsult. A kezem ösztönösen mozdult gyorsabban.
Hirtelen rázkódott össze. Hüvelye vonaglott a farkamon. Most is a szájára tapasztotta tenyerét, kiáltása kéjes nyögésbe fúlt. Végigdőlt testemen, darabig aléltan hevert rajtam.
Amikor felütötte a fejét, mosolygott.
– Engedd el magad…
Ismét olyan érzésem támadt, mintha lassított felvételt néztem volna. Lassan vonta le hüvelyét a farkamról, még lassabban csúsztatta vissza belé. Tövig csúsztatta. Csiklója csakhamar kimerevedett az öléből. Körözni kezdtem rajta az ujjammal, ahogy tőle láttam. A tekintetünk össze-összeakadt. Megpirosodott az arca. Ujjaim közé vettem a csiklóját. Halk sóhaj szállt fel az ajkáról.
– De jól csinálod, kicsikém.
Ő is odanyúlt a csiklójához. Én fogtam a csiklóját, ő körözött fölötte ujjaival, oda-odaért hozzá. Hüvelye lassan-lassan mozdult a farkamon. Szája körül mosoly játszadozott.
– Neked is annyira jó?
Izgatott a hangja.
Bámultam a közös játékunkat a csiklóján. Az ő tekintete is odatapadt. A farkam önkéntelenül adta vissza hüvelyének szorítását. Ezúttal nem intett le. Hüvelye csak egy pillanatra állapodott meg. Akkor a csiklóján játszadozó ujjai is megálltak. Felemelkedett a farkamról. Baljával megérintette a farkam, lehúzta redőit.
– Jobb így?
Izgatott, hogy a makkom pőrén hatol a testébe. Ujjai körözni kezdtek a csiklója felett. A farkam egyre hevesebben feszegette hüvelyét. Hüvelyének mozgása egyik pillanatról a másikra gyorsult meg. Már nem tudtam figyelni rá – csak önmagamra figyeltem. Valami odabenn, legbelül bennem megmozdult. Fájt szinte. A farkam lövellni kezdte a magvát.
A gyönyör elkábított.
Ő is akkor élvezett el. Hüvelyének rángásai az utolsó csepp magvat is kisajtolták belőlem. Hüvelye akkor is meg-megrándult, amikor ellankadva rádőlt a testemre.
Darabig hevert rajtam. Éreztem, hogy a farkam összezsugorodik. Lassan bukott ki a hüvelyéből.
Felemelte fejét. Komoly szemmel tekintett rám.
Az eszembe ötlött: életem első kedvese. Átöleltem, heves mozdulattal szorítottam magamhoz. Mosoly futott az arcára. Orrát orromhoz érintette.
– Eressz most, kicsikém… Öltözz. Nem fognak otthon megszidni, hogy elmaradtál?
Hát alaposan elmaradtam. Kapkodva szedtem magamra a ruhát.
Köntösben jött vissza. Már fogtam a táskám. Hamiskásan hunyorított.
– Pénzt ígértél nekem… Egy yennel tartozol.
A szám tátva maradt. Egy yen – alig pénz. Elém nyújtotta tenyerét. Egyenesen feküdt rajta.
– Pontosan egy yen! Helyette fogd ezt. Legközelebb is egy yent fizetsz, és én is annyit fizetek érted… Mikor lesz időd rám?
Kicseréltem a pénzdarabot.
Később tudtam meg, özvegyasszony. Gyakran cseréltünk yent. Aztán egy nap férjhez ment, és akkor vége szakadt a pénz-cserélgetésnek.
Nagyon búsultam utána. Azt hiszem, manapság is minden asszonyban kicsit őt keresem. Bizonyos, hogy sosem tudom egészen elfeledni. Életem végéig őrzöm azt a sokat cserélgetett egyyenest, s ha olykor előveszem, arra emlékeztet, halálomig hálával tartozom Gyűszűvirágnak: iskolája nélkül valószínűleg szexuális nyomorékként tengettem volna végig az életem ebben a pénzéhes, számító világban.

Megkötve és kinyalva

Posted on by Tortenet

Megvacsorázunk, és közben fel-felnézve arcodon pihentetem tekintetemet. Mikor egymás szemébe nézünk, mosoly fut át arcodon és elpirulsz. Mikor végzünk, felállok és a kezed után nyúlok. Mintha táncra akarnálak felkérni, hüvelykujjammal átfogom ujjaidat és számhoz emelem kézfejed. Megköszönöm a mennyei vacsorát és egy csókot lehelek kacsódra. Ismét elpirulsz. Felhúzlak a székből és magamhoz ölellek.
Hirtelen kezedbe veszed az irányítást. Megcsókolsz. Megvadít ajkaid érintése, és derekadnál fogva megemellek, majd cipelni kezdelek be az erkély ajtón. Tiltakozásképpen eleresztesz ajkaiddal, és a mosogatásra hivatkozol. Ujjaimmal tudatosítom benned nemleges válaszom. Kezeim a derekadról fenekedre vándorolnak, majd középső ujjamat combjaid közé csúsztatom. Válaszul felsóhajtasz és nem foglalkozol többé a vacsorával.
Belépünk a hálószobába. Finoman ledoblak az ágyra. A vadító sötétkék egybe részes ruhád szoknyáját felhajtom és elkezdelek simogatni tökéletesen sima combjaidtól haladva befelé. Sóhajaid egyre mélyebbek. Lehúzom rólad a fehérneműt, te pedig felülsz és kibújsz kék ruhádból. Teljesen megőrjítesz. Nem bírok a látvánnyal betelni. Érezni akarlak, végigcsókolni és tapintani tested minden porcikáját. Bal kezemmel ismét kényeztetni kezdelek a lábad között, míg felcsúszva megcsókollak.
Aztán elindulok lefelé. Végigcsókolom nyakadat és válladat. Közben jobb kezemmel a csuklóidnál összefogom kezeidet és a párnára szorítom a fejed felett. Melleidhez érve megtorpanok. Elengedem kezeidet és melledet kezdem el vele kényeztetni. Simogatom, megmarkolom őket egyesével. Közben bal kezem továbbra is lábad közét kényezteti. Nyelvemmel csigavonalban haladok kívülről befelé mellbimbóid felé. Mire odaérek már teljesen kemények. Megcsókolom őket. Erre kezedet fejed fölül elveszed és hajamba túrsz.
Erre minden mozdulatomat félbe hagyom és a türelmedet kérem. Csodálkozó és egyben vágyakozó tekintetedtől kísérve kilépek a szobából. Pár perc múlva visszalépek a hátam mögé rejtett kezeimmel. Megkérlek, hogy ülj fel. Nem kérdezel semmit. Vársz, hogy megtudd mi fog történni. Mögéd lépek anélkül, hogy hátam mögé leshetnél. A következő pillanatban egy sállal takarom el szemeidet. Meglepődsz, de nem ellenkezel. Szelíd erőszakkal ismét hanyatt döntelek. A füledbe suttogva megkérdezem:
– Megbízol bennem?
Igennel felelsz. Ekkor átvetem lábamat feletted és tested felett térdelve két kezedet egy-egy fürdőköpeny övvel az ágy egy-egy sarkához kötözöm. mikor észreveszed, hogy milyen helyzetbe kerültél megrángatod kezeidet. A csomók azonban nem engednek. Immáron teljesen védtelen vagy. A tested az enyém.
Ekkor leszállok az ágyról.
Hirtelen felemeled a fejed és önkéntelenül is összezárod combjaidat. Nem tudod mi vár rád. Hangtalanul az ágy végéhez lépek és anélkül, hogy sejtenéd mi vár rád, lábaid fölé hajolok. Nem hallasz és nem látsz semmit. Ekkor egy csiklandós érzés lesz úrrá rajtad. A combjaidat elkezdem simogatni egy tollpehellyel. Próbálsz menekülni az érintés elől és izmaid megfeszülnek, ahogy tiltakozol. Ez elől azonban most már nem tudsz menekülni. A tollal lassan haladok cirógatva testedet egyre-egyre érzékenyebb pontok felé. mikor már-már elérném a legérzékenyebb területet, irányt váltok és tovább haladok testeden felfelé.
Elérem melleidet. Ahogy nem rég a nyelvemmel most a tollal is körözök ráérősen. A bimbók ismét keményedni kezdenek, lábaidat pedig önkénytelenül is széjjelnyitod. Mikor ismét hallani kezdem halk sóhajaidat nem ingerlem tovább formás melleidet. Köldöködnél hurkot írva le frontális támadást indítok puncid ellen. Erre reakcióként megemeled csípődet és az addigi legnagyobb sóhaj hagyja el ajkaidat. Finoman körözök szeméremajkaidon. Mikor csiklódra sodródik a toll hegye, hirtelen hangosan rám kiáltasz: Hagyd már abba és érj hozzám!
Látom, hogy teljesen felizgultál így félredobom a tollat és ujjaimat hívom segítségül. Először csak tenyeremmel dörzsölöm ágyékodat, majd egy kicsit később két ujjamat is betolom puncidba. Felnyögsz a behatolásra. Kezeiddel megfeszíted köteleidet, de azok továbbra sem engednek.
Miközben ujjaimat ütemesen mozgatom benned, harapdálni kezdem melleidet. Kezded elveszíteni a fejedet. Folyamatosan rángatod köteleidet. Mikor már folyamatosan és hangosan nyögdécselsz, gyorsabb ütemre váltok. Combjaidat összezárod, tested megfeszül fejedet pedig jobbra-balra dobálva sikítva elélvezel.
Mikor elengeded kezemet a comboddal, kihúzom ujjamat belőled és megcsókollak. Folyamatosan zihálsz, de közbe a fülembe súgod: Engedj el, most én adok neked valamit!

Norinaga Akira – Mandulavirág

Posted on by Tortenet

Egyazon cégnél dolgoztunk, éppenséggel nem túlságosan magas fizetésért. munkakörülményeink sem voltak fényesek, bár a főnökség ragyogó távlatokkal kecsegtetett bennünket. A távlatokhoz képest majd tucat-magammal szorongtunk a szűk irodahelyiségben – üzletkötők valamennyien -, s szinte másodpercekben mértük az időt, amelyet az egyetlen közösen használt tárgyalóteremben tölthettünk ügyfeleinkkel.
Mandulavirág külön kuckóban trónolt. Ő kezelte a másológépet. Az ósdi masina még a fénymásolás őskorából ragadt a cég nyakán. Hatalmas méretei csaknem kitöltötték a kis szobát. Mandulavirág oldalazva közlekedett körülötte.
Az üzlet jobban ment annál, hogy belenyugodjunk mostoha helyzetünkbe, ám nem ment annyira jól, hogy a kilátásba helyezett távaltok valóra váljanak. Ha őszinte akarok lenni, bevallhatom, hogy abban az időben csak a köteles hűség tartott még a vállalatnál.
Meg mandulavirág.
Élénk tekintetű, kislányos alakú, meghatározhatatlan korú nő volt. Fehér blúzban, fekete szoknyában járt be dolgozni. A másológép mellett fehérgalléros, sötétkék munkaköpenyt viselt. Egy ízben jókora halom papírt vittem be hozz, fontos iratokat.
– Megvárhatom?
Visszakérdezett:
– Sürgős?
Félretette amin dolgozott, az én papírjaimat vette munkába. Egy közülük nagyobb volt, mint a szabványméret.
– Lekicsinyíthetem? Ugyanebben a nagyságban csak két lapra tudom lemásolni.
Átkerültem a masina másik oldalára. Véletlenül ért össze kezünk. Nem húzta el. Jólesett az érintése. Hirtelen pillantottam az arcába. Kigyúlt szemmel nézett, lassan
fordította el a tekintetét.
– Itt ne… Bejöhetnek.
A vallomásnak beillő „itt ne” zavarba ejtett. Elfogódottan jöttem ki a kuckóból. Azon
tűnődtem, hogy vajon mi tűnt fel rajta éppen most? Sose botlott belé a szemem.
Szavai megragadtak a fejemben. Alig vártam, hogy leteljék a munkaidő, sebbel-lobbal rohantam ki az épületből. Tisztes távolban állapodtam meg a járda szélén, lopva figyeltem a kijáratot.
Néhány perc múlva lépett ki a kapun. Elfogtam a tekintetét. Rögtön visszafordult, szóra nyitotta ajkát.
Két nő lépdelt mögötte, futólag ismertem őket a számlázásról. Kedélyesen fecserésztek.
A pokolba kívántam mindkettőt.
Mandulavirág kerülte a pillantásomat. Csupán a szeme sarkából leskelt felém.
Elhaladtak mellettem a nyüzsgő sokadalomban.
Nyomukba eredtem.
A metró felé tartottak.
Ugyanarra a kocsira ugrottam fel, amelyen ők utaztak. Ők a kocsi végében álltak, én a kocsi elején foglaltam helyet. Pár megálló után az egyik nő kiszállt, Mandulavirág szembefordult a másik nővel. Hűvösre mímelt pillantása elsiklott mellettem. Végre a másik nő is búcsúzott.
Átment a kocsi végébe. Mandulavirág egyenesen a szemembe nézett. Halkan komoly hangon kérdezett.
– És ez jó lesz nekünk?
– Amíg nem próbáltuk ki, nem tudhatjuk.
Bólintott a szavaimra, mintegy igazat adva. Mélán tűnődve bámult maga elé. Felsóhajtott.
– Leszállunk… Megpróbálok programot csinálni a lakótársamnak.
Elmondta, kettesben bérelnek lakást a barátnőjével. Arra kért, hogy sétáljak vagy egy rizs-főzésnyi időt. Halvány mentegetőző mosoly kíséretében jegyezte meg:
– Tulajdonképpen kiállhatatlanul szeszélyes perszóna… Ha nem sikerül eltávolítanom, kénytelen leszel viselkedni.
Lődörögtem a ház körül. gondolataim a lakótársnője körül forogtak. Hiába nem láttam még az életben, valahogy a puszta léte riasztott. Nem tudtam okát adni, miért.
Idősebb, széle-hossza egyforma asszonyság viharzott el mellettem. Gyereket cipelt a hátán. Alaposan szemügyre vett.
Elindultam a bejárat felé.
Mandulavirág egyedül volt már. Sárkánymintával hímzett sötétkék selyemköntösben nyitott ajtót. A széle-hossza egyforma asszonyság említésekor megrázta a fejét.
– Nem… Nálam jóval fiatalabb a lakótársam.
Kulcsra zárta mögöttem az ajtót. A szoba tágas volt, berendezése nagyon egyszerű. Mentegetőzést éreztem ki a szavaiból.
– Ez a birodalmam… Csésze teát?
Már forralta hozzá a vizet.
A tea felüdített.
Mandulavirág forró vízbe mártott kendővel kínált. Megtöröltem az arcom-kezem. Amint letettem a kendőt, kifordult vele.
Felálltam, kinéztem az ablakon, a reluxa nyílásán, az utcára.
Nesztelenül jött vissza. Nem vettem észre, csak amikor megállt mellettem. Feszélyezetten nevetett.
– Lehetne szebb kilátás…
Átkaroltam. Hozzám simult, arcát a mellemre fektette. Rövidre vágott hajából olcsó sampon illata áradt. Ismertem az illatot, magam is ilyen samponnal szoktam fejet mosni. ezüstfehér szálat fedeztem fel a hajában.
Felemelte a szemét.
– Érdemes megpróbálni?
Csókkal fogtam be a száját. Előbb csak hagyta, hogy csókoljam, aztán egyre hevesebben csókolt vissza. Nyakam köré fonta karját, sokáig csókolt. Lassan vonta el az ajkát.
– Megbolondítasz…
suttogva mondta.
Kioldottam a köntöse övét. Nézte a kezem. AZ öv a padlóra hullott, egyszerre hajoltunk le érte, a homlokunk összekoccant. Elnevettük magunkat.
Hirtelen komolyodtam el. Köntösének szárnyai szétnyíltak, fedetlenül hagyták mezítelen testét. Még kislányosabbnak tűnt fel, mint amilyen filigrán alakúnak ruhában látszott.
Ő is elkomolyodott. Bőre fénylett, akár a frissen faragott-csiszolt elefántcsont. Csöppnyi keble apró kúpként magasodott testéből. Hatalmas mellrózsái voltak, szinte az egész kúpocskát beborították. Vonzották a szemem, úgy bámultam, mint valami csodát.
Elfogta a tekintetem, nézte, ahogy bámulom. Mellbimbója hegyesre merevedett, úgy szegeződött előre, mint egy lándzsa. Pihegve lélegzett, a sóhajjal együtt lebbent fel az ajkáról:
– Tetszik Neked?
Aggodalom érzett a hangján.
Megcsókoltam a mellbimbóját. Kemény volt, sötétbarna színűre változott a nyelvem alatt. Újra és újra megcsodáltam.
Ujjai az ingem gombjain babráltak.
Segítettem neki, ledobtam az inget. Közben csókoltam a mellbimbóját a szíve felett. A pantallót is úgy rúgtam le, hogy közben a bimbóját csókoltam. Átfont a karjával. Éreztem, a másik mellbimbójának keménységét. Meg-meg csókoltam azt is.
Kigyúlt arccal, csillogó szemmel nézte. Ujjai a hajamba túrtak.
– Tényleg tetszik?
Súgva kérdezte.
Súgva válaszoltam.
Egy pillanatra lehunyta szemét, melléhez szorított. Csókoltam a bimbóját, kezem ide-oda siklott csupasz bőrén. Jó volt érezni, hogy tagjai a kezem alá simulnak, várják, hogy megérintsem őket.
Elhúzta a fejem a melléről. Szemembe nézett, csókra nyújtotta száját.
Veszettül csókolt. Nyelve valósággal végigsöpört a számon, aztán a nyelvem kereste. Megint lehunyta szemét. A farkam egyre jobban ágaskodott. Odaigazította ágyékához. Csókolt, és közben a farkamra préselte az ölét. Ajkát elvonta a számról.
– Vigyázol rám? Régen voltam valakié… Ugye, vigyázol rám?
Ezt súgva mondta.
Lefejtettem a köntöst a testéről.
Ölének szőrzete éppen úgy meghökkentett, mint a melle. Sűrű, vastag bozont borította majd a hasa közepéig. Bolondul tetszett. Végigcsókoltam egészen a szemérméig.
Lángoló arccal nézte.
Hirtelen emeltem a karomra a testét. Könnyű volt, szinte pihe súlyú. Néhányszor körbeforogtam vele. A nyakamba csimpaszkodott, csilingelően kacagott.
Az ágyra tettem le. Megrebbent a szeme. Tétova mozdulattal szétnyitotta combját.
A nyelvemmel toltam szét szeméremajkait. Szabaddá vált csiklója ugyanolyan hegyes-mereven ágaskodott ajkam közé, mint előbb a mellbimbója. Megpergettem rajta a nyelvem. Attól is megremegett. Nedve valósággal elöntötte hüvelye nyílását. Halkan nyögdécselt.
Ajkam közé fogtam a csiklóját. Izgatott ahogy ágaskodik.
– Ne kínozz…
Felnyaláboltam ismét. Leültem az ágy szélére, ölem fölé emeltem.
Óvatosan ereszkedett rá a farkamra. Két kezével széthúzta szemérmét, farkamra tette hüvelyét, s megállapodott. Fejét lehajtva leste, hogyan illeszkedünk össze.
Nedvének egy cseppje végiggördült a farkamon. Rettenetesen felizgatott. Hiába akartam türtőztetni magam, egyetlen mozdulattal belöktem a farkam a hüvelyébe. Tövig belenyomtam. Leszorítottam a derekát, nehogy elránthassa róla.
Azon nyomban elélvezett. Vergődött a farkamon, levegő után kapkodott.
Nem engedtem leszállni.
Darabig kikerekedett szemmel nézett. Hagytam, hogy egészen magához térjen.
Lassan kezdtem el mocorogni a hüvelyében. Elmosolyodott. Ő is mozogni kezdett. Hirtelen vált beszédessé. Lágy behízelgő hangon suttogott.
– Te drága fasz…Bassz, bassz ahogy akarod… Élvezd ki a pinám…
Trágár szavai furán hatottak rám. Világ életemben idegenkedtem a trágárságtól, most mégis észveszejtően izgatott. Azért-e, mert soha egyetlen közönséges szót nem hallottam a szájából? Fogalmam sem volt róla. Később sem törtem a fejem rajta. Tempósan emelkedett-süllyedt a farkamon. És mondta, egyre mondta. A tónusa is izgatott. Nedve megint elöntötte a hüvelyét. Valósággal csorgott rám a testéből. Suttogó hangja zsongásként jutott a fülembe.
– Baszd szét egészen… Bassz bele…
Hüvelye annyira síkossá vált, hogy kicsúsztam belőle. Visszaigazította a farkam.
– Nem engedlek el… Fröcsköld oda…
Benyúltam a szemérméhez.
Szőrzete lágyan simogatta a kezem. Csiklójának hegye az ujjam közé feszült.
Elállt a szava. Testén egyik pillanatról a másikra ömlött végig a gyönyör ismét. Artikulátlan hangon törtek fel a torkából. Sokáig reszketett.
Most sem engedtem le a farkamról.
Ült a farkamon és mosolygott. Amint mozogni kezdtem a hüvelyében, megint szóra nyílt a szája.
– Baszd bele… Tövig…
Felemeltem a jobb lábát, áthúztam a törzsemen. Első pillanatban azt hitte, hogy oldalról akarom. Átfordult aztán teljesen. Előredőlt kissé, nézte ahogyan a hüvelye mozog a farkamon.
– De szépen baszod…
Erőteljesen löktem vissza. Valósággal ráfeszült a farkamra. Hirtelen fordult vissza, szembe velem. Hangja rekedt volt.
– Fogd meg a csiklóm… Úgy, ahogy az előbb… És bassz, drága…
Torkára forrt a szó. Újra elélvezett. Levegő után kapkodva, végigdőlt rajtam. Kis idő múlva hátára fordult, szétvetette combját.
– Lődd belém végre…
Hüvelye lágyan nyílt meg. Tövig nyomtam bele a farkam. Engedelmesen tűrte. Nem akartam, hogy tűrje csak. Magam is úgy suttogtam, ahogy ő suttogott:
– Nyisd szét a pinácskád.
Halvány mosoly futott az arcára. Lehunyta pilláját, csukott pillákkal nyúlt a szemérméhez. Ujjai megérintették a farkam. Balját otthagyta a csiklóján – ugyanabban az ütemben mozgatta csiklóját, ahogy én mozogtam a hüvelyében. Csakhamar éreztem, hogy ismét csurig nedves.
Csukott szemmel feküdt még mindig. Jobbjával megfogta a farkam tövét, visszavonta rajta a bőrt. Már én se tartottam magam.
Egyszerre élveztünk el.
Aléltan hevertem a testén. A farkam lassan kicsúszott a hüvelyéből.
Halkan szólalt meg:
– Elengedsz?
Sötétben surrantam ki a házból.
A cégnél úgy viselkedtünk, mint korábban, amikor semmi közünk nem volt egymáshoz. Ezt Mandulavirág kötötte ki, s feltétele több okból is elnyerte a tetszésemet. Nem kívántam kollégáim tréfálkozásának céltáblájává válni, s azt sem óhajtottam, hogy a főnökség összeboronáljon bennünket. Igazgatónkban élt a hajlam, hogy a dolgozókat családi kötelékekkel is a vállalathoz kösse, s a céget efféle morális mintaképnek aposztrofálja, amelyben a nagy közösség sok-sok kis család közösségén alapszik.
Nem fűlt a fogam hozzá.
Mandulavirág sem kívánt efféle kötelékbe belebonyolódni. Neki aztán nyomós oka volt rá, amit akkor még csak nem is gyanítottam.
Három-négynaponként utána eredtem a metrón. Minden találkozásunk alkalmával megbeszéltük, mikor jövök legközelebb, hogy időben eltávolítsa lakótársnőjét, zavartalan örömöt szerezzünk egymás testének.
Nem szégyen bevallanom: tökéletesen belebolondított magába. Annyira belehabarodtam, hogy még csak az eszembe sem jutott: más nő is létezik a világon. Rá gondoltam éjjel is, nappal is. Úgy készültem a találkozóinkra, mint valami kisdiák
Jó előre elképzeltem, hogyan fejtem ki a testét a köntöséből, hogyan csókolom keményre mellének bimbaját, hogyan nyalom hegyes-merevvé a csiklóját, s már előre éreztem sárló hüvelyének nedvét, szinte láttam képzeletemben, amint egy-egy cseppje végigcsurran a farkamon.
Mindent elképzeltem előre, még a trágár suttogását is. Mindent elképzeltem két együttlétünk között – aztán rohantam hozzá, és rendszerint minden másképp lett, mint ahogy kiagyaltam.
Előfordult, hogy késlekedtem valamelyest. Anyaszült meztelenül várt az ajtó mögött. Jobbjával ráfordította a kulcsot a zárra, baljával szétnyitotta a ruhám. Elém térdelt szájába vette a farkam. Úgy vette a szájába, mintha egyenesen el akarná nyelni. Megszopta erősen, azt hitte, a magvam ízét kívánja. Az ajtóhoz támaszkodtam.
A következő pillanatban felpattant, megperdült. Kétrét hajolva húzta hüvelyét a farkamra.
– Végre a helyén a faszod… Hát szabad ennyit várakoztatni a pinát? Majd megőrült már a faszodért…
Valóban hüvelyéből kicsordult a nedve. Fölöttébb izgatott. Sosem voltam nővel, aki ennyi nedvességet eresztett volna. Már tudta, hogy ez a tulajdonsága rendkívüli módon hat az érzékeimre.
– Nézd csak, nézd, hogyan…
Magamhoz szorítottam az ülepét. A farkam belefeszítettem a hüvelyébe, csiklója után nyúltam. Mozdulatlanná dermedve várta, hogy ujjaim közé fogjam.
Szinte abban a pillanatban elélvezett. Hüvelye még vonaglott a farkamon, miközben valamelyest felemelte a törzsét.
– Ne vedd ki, hadd érezzem…
Néhány centimétert araszolt előre. Hátranyúlt, maga után húzott, tövig préselt a hüvelyébe. Megint előremoccant kicsit. Kuncogott.
– Egyszer majd beérünk…
Belementem a játékba.
Meglepően lassan haladtunk.
Számoltam, hétszer lelte gyönyörét az ágyig. Kezével az ágy szélére támaszkodva, suttogó hangon megállapította:
– Jé… Végigbasztuk a szobát!
Gyors mozdulattal vette le hüvelyét a farkamról. Az ágy elé térdelt, szájába kapott. Nyelve most lágyan simult a makkomra. Egy idő után kiengedte szájából, megcsodálta kicsit, aztán visszatette.
Egészen lágyan mozgatta a nyelvét. Észbe kaptam, kibukott a számon:
– Elélveztetsz…
Csupán a pillájával intett, hogy azt akarja.
Valósággal kifacsart. Kezem-lábam reszketett a gyönyörtől. Hosszú kortyokban nyelte a magvam.
Lassan eresztett el. Arca megpirosodott. Végigdőlt az ágyon, szétnyitotta a combját.
– Fogd meg a csiklóm úgy…
Csak hozzányúlnom kellett, azonnal elélvezett.
Lehunyt szemmel hevert az ágyon.
Lábát nem zárta össze. Elnéztem az ölét. Arra gondoltam, hogy kevés nő van, aki ennyire a szerelemre termett. Nem vettem észre, hogy leskelődik.
– Tetszik a pinám?
Ráengedtem a nyelvem.
Felkönyökölt kissé, nézte, hogyan csinálom.
Tenyerébe vette a farkam, játszadozott vele, de pillantása az ölére tapadt.
Megkívántam újra. Lehetetlen volt nem megkívánni. Akkor vittem be a farkam a hüvelyébe, amikor elöntötte a nedve. Oldalról hatoltam belé, hogy kezembe vehessem a csiklóját. Kemény volt, mint a bot.
Átszellemült arccal, sikoltozva élvezett.
Azon az estén is későn osontam ki a házból.
Azon az estén jutott eszembe, hogy szeretem, és össze kellene házasodnunk.
Hamarosan megemlítettem neki.
Akkor éppen állig felöltözve fogadott. Hagyta, hogy vetkőztessem. Valamilyen kapocsnál megakadtam a blúzán. Mulattatta az ügyetlenségem, kuncogva beszélt.
– Azért sem segítek.
Végre kinyílt az a nyavalyás kapocs. Levettem a blúzát. Kombinéja a mellére tapadt, mellrózsája szinte átvilágított a selymen. Számomra is érthetetlen volt, miért találom annyira izgatónak. Más nők – az övénél jóval nagyobb – melle korántsem keltette fel ennyire a figyelmem. Nézte ahogy merevre csókolom a bimbóját. Lehúztam derekáról a kis nadrágot, becsúsztam a lába közé.
Nevetett. Szétterpesztette lábát.
Szemérmén már nedvesség gyöngyözött. Pillanatokon belül elhúzta a számról. Valósággal ráugrott a farkamra, rögtön tövig magába süllyesztette.
– Gyorsan bassz meg…
Az ideig sohasem diktált ilyen iramot. Pár lökéssel elélvezett. Ült a farkamon, vontatott hangon suttogott.
– Most már jobb. Nagyon kellett.
Elmosolyodtam, nem kérdeztem meg, hogy ha ennyire kellett, akkor mi a csudának öltözött fel nyakig gombos-kapcsos blúzba, pulóverbe, utcai ruhába? Lehet, kitalálta, hogy mire gondolok, mert ő is elmosolyodott. Kipirult az arca.
– Kipróbálod majd egyszer a seggem? Szeretném tudni, hogy milyen úgy?…
– Tedd át bele.
Ő volt életemben az első nő, akinek az alsó nyílásához értem. Lassan csúsztatta belé a farkam.
– Furcsa… Neked milyen?
Más volt, mint a hüvelye. Nem rosszabb, és nem jobb. Egyszerűen más.
Csodálkozva vette tudomásul. Egészen lassan mozgott a farkamon. Ujjaival széthúzta szemérmét, csiklója megmerevedett. Kikerekedett szemmel bámulta. Hüvelyéből kicsordult a nedv, cseppje legördült a farkamon.
Ujjam közé fogtam a csiklóját.
Összerándult a teste, sokáig reszketett.
Visszatette a farkam a hüvelyébe.
– Tényleg más… Érdekes. Megbaszol néha így?
– Mi lenne, ha összeházasodnánk?
Szemöldöke megrezzent. Felhős lett a homloka. Nyelvével megnedvesítette az ajkát.
– Majd megbeszéljük. Ne most… Most csak a pinámmal törődj. Kell neki a faszod.
Azon az estén is jó néhányszor lett része gyönyörben.
Azon az estén is későn ballagtam haza.
Mandulavirág jóval gyakorlatiasabb volt, mint én.
Amikor ismét előhozakodtam a házasság ötletével, papírt-ceruzát vett elő.
– Lássuk, mire mennénk együtt… Mennyi a fizetésed? Lakbér? Villany-gáz?
A szüleimnél laktam. Egyetlen perc leforgása alatt bebizonyította, hogy együtt csak szűkölködnénk.
– A lakótársnőm fizeti a lakbért, én villany-gázt fedezem… A házassággal rezsi kettőnk nyakába zuhan. Így mindkettőnknek jobb. Egyelőre… Később majd meglátjuk.
Nem hangzott valami ígéretesen.
– Mennyi?
Iszonyatos nagy összeget mondott. Kővé meredve hallgattam.
Nem is tudtam túltenni magam rajta. Olyannyira nem, hogy másnap harmadnap is a szavain rágódtam. A cégnél is ez járt az eszemben, otthon is erre gondoltam. Nyugtalanság fogott el, majd kiugrottam a bőrömből. Végül is elszántam magam – úgy határoztam, hogy betoppanok hozzá, meggyőzöm, keljünk egybe. Jó előre formálgattam, mit mondok neki, új állásról, jobb fizetésről. Éppen kínálkozott egy alkalom… „És gyereket akarok tőled…”
Az utca sarkán megtorpantam.
A kapu előtt az öreg igazgatónk metál-szürke Hondájával várakozott. Ismertem a rendszámát.
Cigarettára gyújtottam. Azon tűnődtem, vajon miért áll itt a főnök kocsija? Hamar rájöttem.
Mandulavirág a főnök oldalán lépett ki a kapun. Úgy simult hozzá, hogy abból minden világossá vált.
A Honda hamar felgyorsult.
Eldobtam a cigarettát.
Másnap megváltam a cégtől. Mandulavirágtól csak magamban búcsúztam el. Azóta sem láttam. Néhanapján jut az eszembe fájdalmasan gyönyörű szomorú emléke.

Kikötözte és belenyomta a vibrátort

Posted on by Tortenet

Késő estére jár. Álmosan és az italtól kissé kótyagosan lépsz be a szobátokba. A kollégium már teljesen sötét. A lépcsőn felfelé jövet is fogtad a korlátot a biztonság kedvéért és most se mulasztod el kezdet a falnak nyomni. Tudatodnál vagy, de minden olyan lassúnak látszik körülötted. Megpróbálsz hang nélkül levetkőzni, nehogy a szobatársaidat felébreszd. Nehézkesen kibújsz a cipődből, majd a teljes sötétségben elindulsz az egyik emeletes ágy vélt irányába. Mikor kinyújtott kezed nekiütközik a fa szerkezetnek, megtorpansz. Megpróbálod kitapogatni a létrát, hogy felmászhass az ágyadba.
Ekkor fura érzés lesz úrrá rajtad. Mintha valaki állna mögötted. Mire azonban hátrafordulnál valamit a szádra nyomnak. Megpróbálsz kiszabadulni, de egyre homályosabb a világ. Levegő után kapkodsz, de csak egyre lejjebb csukódik a szemed, aztán minden elsötétül.
Lassan bontakozik ki szemed előtt a homályos kép. Pár másodperc is beletelik, mire szemed hozzászokik a fényhez. Lassan kiveszed a deszkák vonalait fejed felett. Tehát az ágyon fekszel. Felakarsz ülni, de valami visszatart. A kezeidet nem tudod mozgatni. Ki vannak kötve az emeletes ágy 1-1 tartólábához. Pánikba esel és felemeled fejed, hogy körbenézz a szobában.
Ekkor veszed észre, hogy lábaid az ágy másik végéhez vannak rögzítve, kis terpeszbe kényszerítve téged. Tested pedig teljesen meztelen. Ekkor egy ismerős hangot hallasz.
– Felébredtél?
– Mi ez? Mi történt mit csináltatok velem?
A szobatársnőd a laptop felől a forgószékkel megpördülve rád néz. Mosoly bujkál az arcán.
– Hát a többiek már elmentek. Veled pedig egy kicsit elszórakozunk a következő pár napban. Megtanítunk például arra, hogy emberi időben gyere haza.
– Mi van? Azonnal engedj el, vagy sikítok!
– Ajajj… – csóválja meg a fejét –, reméltem, ezt még kicsit tovább halaszthatom, de hát tévedni ugye bár emberi dolog.
Azzal feláll a székből, hozzád lép, és egy golyót nyom a szádba, mielőtt egy hang is elhagyhatná ajkaidat. A golyóból két szíj lóg le. Ezeket a fejed mögött megköti és jó szorosra meghúzza. Immáron csak nyöszörögni tudsz.
– Most el kell mennem az előadásomra, de addig is, hogy ne unatkozz, hagyok itt neked egy játékszert.
Előhúz a fiókjából egy vibrátort. Nekinyomja a puncidnak, majd hogy folyamatos mozgolódásodtól el ne mozduljon, egy bőrszíjjal rögzíti a derekadon.
Bármennyire is dühöngsz és próbálsz kiabálni, a tehetetlenség és kiszolgáltatottság elindított benned valamit. Kezdesz felizgulni pedig még csak a vibrátort sem kapcsolta be.
– Nos, ezzel megvolnánk. Három óra múlva jövök. – Elindul az ajtó felé, de pár lépés után megtorpanva visszafordul. – Valamit elfelejtettem. Talán a zenét… – töpreng el magában. – Ja, nem! – hirtelen elmosolyodik. – Enélkül elég rozzant napod lenne!
Azzal visszalép hozzád, és bekapcsolja a vibrátort. Felhangzik a zümmögés, tested pedig megfeszül.
– Légy jó kislány, és várj türelemmel!
Elindul kifelé. Pánikba esel és utána próbálsz kiáltani, de csak tompa nyöszörgést tudsz produkálni.
– Légy jó!
Azzal kilép az ajtón, becsukja maga mögött, és te hallod a zár kattanását. Fejed visszahanyatlik a párnára. Szemedet becsukod, és felkészülsz a rád váró megpróbáltatásra. Három óra izgatás. Pusztán ebbe a gondolatba is belenyögsz.
A három órát sohasem felejted el. Az első egy órában nem élveztél el, gondolataiddal tiltakoztál ellene, igyekeztél nem odafigyelni. A folyamatos izgatás ellen nem tudtál tenni. Erotikus gondolataid támadtak, már fantáziáltál is.
Az gondoltad, hogy valaki közben melléd lép, és elkezdi verni a faszát az arcodra.
Kicsit feceregtél, és a vibrátor vége a hüvelyed érzékenyebb részéhez ért. Ekkor a férfi az arcodddal szemben helyezkedett el, és telelőtte gecivel. A fejed is felemelted, hogy az orrodba is jusson a spermából.
Ekkor élveztél el hörögve, vonyítva, úgy mint soha, taknyod-nyálad egybefojt, majdnem megfulladtál.
Az elkövetkező két óra maga volt a kínszenvedés. Olyan érzékeny volt a hüvelyed, hogy fájt a vibrátor rezgése. Szerencsére merülni kezdett az elem, és ahogy egyre gyengült az ereje, jótékony ájulásba menekültél.

Norinaga Akira – A két Cseresznyevirág

Posted on by Tortenet

A termékenység vidám ünnepén, a szentélyhez vezető parkbeli úton fedeztem fel őket, a nagy hímtag jelkép hordozói között. A hímtag papírmaséból készült, vagy öt méter hosszú volt, átmérője majd méter lehetett. Ők a bal oldalán haladtak, középen. Ugyanolyan apró, rugózó léptekkel mentek, mint a jelképet hordozó többi nő. A jelkép lépteik ütemére ringott a vállukon, kezükkel nem illették, válluk tartotta csupán. Kezüket összefonták mellük alatt – kimonójuk ujja kissé felcsúszott -, jobbjukban a nagy jelkép kicsinyített mását szorongatták. A kicsinyített más éppen akkora volt, mint valami valóságos felmerevedett hímtag. Viaszból csinálták, pontosan utánozta az igazi hímtag alakját, színe sem különbözött az igazi hímtag színétől, végéből azonban kanóc állt ki – a ceremónia végén, a szentély oltárkövére ragasztva meggyújtják majd, áldozati gyertyaként.
A két nő hasonló bordó színű kimonót viselt, akárcsak a többi. A hajukat is úgy fésülték, mint a többiek. Szemükből azonban ingerkedő szikrák röpdöstek, s mosolygós arcuk kirítt a meghitten ájtatos, megtermékenyülésért imádkozó arcok tömkelegéből. Amelyik hátul jött, bal kezének ujjait belefűzte társnője kimonóövébe.
Mutatós nők voltak. Rajtuk felejtettem a tekintetem.
A menet két oldalán nyüzsgött a bámész tömeg.
Amerikai turisták fényképezogépeket kattogtattak. Fel-le szaladgáltak a termékenység-ünnepi menet útja mentén.
Sodródtam az emberekkel, kísértem a menetet. A két nőt figyeltem. Előbb a hátul lépkedő pillantását kaptam el. Sejtelmesen mosolygott, szemöldöke alig észrevehetően megmoccant. Társnője – ugyancsak alig észrevehetően – hunyorított is.
A szentély elott vártam őket.
Sokára kerültek elő, tétova pillantással körülnéztek. A tömeg oszladozott már.
Hozzájuk siettem.
Úgy üdvözöltek, mint ismerőst. A menetben hátul haladó nő arra invitált, fogyasszam el velük szerény uzsonnájukat. Kicsit félrebillentette fejét, mosolyogva fűzte hozzá.
– Ha nincs ellenére két Cseresznyevirággal étkezni…
Észbe kaptam, megmondtam a nevem, kicsoda, micsoda vagyok, s megköszöntem a meghívást. Ismerősen mozogtak a parkban.
Félreeső zugba vezettek. Út közben szorosan az oldalamon lépkedtek. Szorosabban, mint illő lett volna. Ingerelt a közelségük, hirtelen mozdulattal közelebb vontam őket magamhoz. Az elülső Cseresznyevirág fülig pirult.
– Itt járnak… Lehetnél türelmesebb.
A hátsó Cseresznyevirág hűvösebb szavak kíséretében tolta el a karom.
– Mindent a maga idejében.
Igazat adtam neki, zavaromban felnevettem.
– Persze… Csak túl szépek vagytok, és az idő túlságosan lassan múlik!
Mosollyal nyugtázták a bókot. Letelepedtünk a zugban.
Kimonójuk alól banánlevélbe csomagolt elemózsiát szedtek elő. Nem voltam éhes, csipegettem az illendőség kedvéért. A szemem inkább őket falta.
Kecsesen mozogtak, tekintetük szavaknál ékesebben beszélt. Belakmározták az utolsó morzsát is. Hátsó Cseresznyevirág kendőt vett elő, megtörölte ujjait. Lesütötte szemét.
– Most haza megyünk. Ha kedved van velünk tölteni az időt, kövess bennünket, meglehetős távolságból. Neked sem volna szerencsés, ha együtt látnának velünk, nekünk pedig adnunk kell a jó hírünkre… Hatodik emelet, az ajtó mindjárt a lift mellett jobbra nyílik…
Nyomukba eredtem.
Hosszú séta következett. Hatalmas panelház kapuján fordultak be.
A lakás ajtaját csak résnyire húzták be. Lépteim közeledtére Hátsó Cseresznyevirág kitárta, papucsot nyújtott felém. Leveztem a cipőm, közben őkulcsra zárta mögöttem az ajtót.
Garzonlakás volt.
Elülso Cseresznyevirág a lefüggönyözött, félhomályos szobában tüsténkedett. Szakésüveget, tálcán poharakat állított az alacsony asztalra. Már nem viselt a lábán sem szandált, sem harisnyát, csupasz bokája kivillant a kimonó alól. Észrevette, hogy a bokáját nézem, elmosolyodott.
Hátsó Cseresznyevirág ülőpárnákat dobott az asztal köré, hellyel kínált. Maga is helyet foglalt, szakét öntött a poharakba.
Elülső Cseresznyevirág még takarót borított az ágyra, majd őis letelepedett az asztal mellé. A pohár után nyúlt.
Feléjük emeltem a poharat, meghajtottam a fejem.
– Őseitek tiszteletére.
Egy hajtásra ittuk ki mindhárman. Hátsó Cseresznyevirág mindjárt újra töltött mindhármunknak, s ismét megemelte a poharát.
– Találkozásunkra.
Megittuk azt is.
A szobában meleg volt, a szaké is fűtött. Levettem a pulóverem. Miközben kibújtam belőle, Hátsó Cseresznyevirág ismét töltött. Elülső Cseresznyevirág pedig – nem vettem észre – megoldotta kimonója övét. Amikor a poharáért nyúlva előrehajolt, a selyem szétcsúszott, látni engedte alabástrom színű keblének halmát. Kicsúszott a számon:
– Gyönyörű!
Pillanatig úgy maradt, előrehajolva. Lassan egyenesedett fel. Pillantásom a mellére tapadt. Hátsó Cseresznyevirág halk, ingerlő hangon szólalt meg.
– Ez is tetszik?
Lassan tárta szét kimonóját.
Mit mondjak, tetszett… De mennyire tetszett! Kicsiny, ék alakú melle volt, rózsája sötéten vöröslött. Ültében csúsztatta le magáról a kimonót, keble hullámozva követte mozdulatait. Mire félredobta, Elülső Cseresznyevirág is levetette a kimonóját. Csupán tenyérnyi, fekete tanga feszült az ágyékukra, színe még szembetűnőbbé varázsolta bőrük sápadtságát.
A szemem kerekre nyílt. A szívem a torkomba ugrott, a torkom kiszáradt.
Mosolyogva nyugtázták bámulatom.
Nem tudtam levenni a pillantásom róluk. Vaktában, kapkodó kézzel nyúltam a nadrágomhoz. Egyszerre hajoltak előre, félrevonták a kezem.
Elülső Cseresznyevirág kinyitotta a zippzárt, Hátsó Cseresznyevirág a nadrágot húzta szét.
Megemeltem a derekam, hogy könnyítsek nekik. Nem tudom, melyiknek a keze tapintotta végig a farkam. A nadrágot együtt húzták le rólam, az alsót is. Jól szemügyre vettek.
A mustra eredményét nem kötötték az orromra. Hagytam, hogy nézzenek. Benyúltak ingem alá, könnyedén végigsimogatták a hasam. Kigomboltam az ingem, ledobtam magamról. Kezük a rnellemen szánkázott. Mosoly játszott az arcukon, tekintetük öszevillant. Egyszerre hajoltak előre.
Kétoldalról fogták ajkuk közé a farkam. Hátradőltem a padlón. Elülső Cseresznyevirág ráeresztete nyelvét a farkamra, Hátsó Cseresznyevirág csupán ajkával mozgatta a makkom. Elülső Cseresznyevirág gyengéden visszahúzta a farkam bőrét, nyelve a makkom karimája alatt matatott. Lassan vitte alább és alább a nyelvét.
Tangájuk alá csúsztattam a kezem. Hátsó Cseresznyevirág odébb moccant kissé, a makkom nem engedte ki ajka közül, mellőle suttogta:
– Majd idején…
Elülső Cseresznyevirág öle a kezem alá simult. Megnedvesedett már, és egyre nedvesebbé vált a tenyeremben. Tenyerem élével a hüvelyéhez simítottam. A mozdulatra szétterpesztette kissé a combját. Ujjaim végigtapintották a csiklóját. Amikor a hüvelyéhez értem, enyhén megremegett. Betoltam az ujjam a hüvelyébe. Nyílása lágyan tárult szét, csiklóját a tenyerembe préselte. Ágyéka gyorsan mozdult, hüvelye táncot járt az ujjamon. Erőteljesen visszalökögettem. Teste hirtelen ernyedt el. Visszahúzta nyelvét a farkam tövéről, felnyögött.
Hátsó Cseresznyevirág kiengedte ajka közül a makkom. Nézte a farkam, Elülső Cseresznyevirágra tekintett. Mintegy mellékesen odavetette.
– Hányszor mondjam, minél tovább késlelteted, annál jobb…
Magamban igazat adtam neki. Elülső Cseresznyevirág félszegen mosolygott.
– Nem tudtam türtőztetni magam. Nagyon kellett.
Ő is a farkam nézte.
Levettem róla a tangát. Hátsó Cseresznyevirág megcsóválta fejét.
– Rólam nem húzod le?
– Ideje már?
Elmosolyodott, szemöldökének huncutkás mozdulatával felelt.
Lefejtettem öléről a tangát. Hüvelyi részén szinte csatakossá vált. Meg akartam szagolni. Kikapta a kezemből, meglegyintett vele.
– Szégyentelen!
Mosolygott hozzá. Egyetlen rugaszkodással talpon termett. Féllábával átlépte a törzsem. Lassan kuporodott a szám fölé. Egye mosolygott.
– A tangám kell neked? Te szégyentelen…
Megcsodáltam az ágyékát. Furcsán borotválta ölét, minden szőrzetet leborotvált a szemérme aljáról, mindkét oldalon. Csupán szemérme felett borította szőrzet, úgy festett, mint valami ritkás kecskeszakáll. Ölének csupaszsága izgatott. Csiklója merevre dermedt, szeméremajka szétnyílt kissé. Nem vettem észre, hogy előre hajoltában visszaleskelt. Hangjában ijedelem bujkált.
– Nem a kedvedre való?
Úgy véltem, jobb ha tettel válaszolok. Gyengéden átnyaltam az ölét hüvelyétől a csiklója tetejéig. Ajkam közé vettem ágaskodó csiklóját. Úgy nyomogattam, ahogy ő a makkom. Lassan, nagyon lágyan. Karommal átfontam a tomporát.
Fellélegzett. suttogásán éreztem mosolyog már.
– Kedvedre való?
Csak a csiklójának adtam választ, és éreztem rajta, hogy neki kedvére való. Rögtön iszamossá vált. Nem használt szagosítót, rendkívül izgató, természetes illata volt. Lassan moccantgatta tomporát előre-hátra, mintegy irányítva, hogy erősebben vagy gyengédebben tartsam kis pöckösét az ajkam között.
Olykor ráterítettein a nyelvem. Kezemmel szélesre nyitottam nagy szeméremajkát. Kis szeméremajka egészen aprónak látszott. Abbahagyta a mocorgást.
Belenyaltam a hüvelye nyílásába, kimerevített nyelvvel körbetapintottam bejáratát. Altestét valamelyest közelebb hozta a számhoz. Lassan csókolgattam hüvelye környékét, hüvelye nyílását váltogatva nyaltam lágyan, meg merev nyelvvel. Előrenyúltam, hogy tenyerembe vegyem a mellét, de kezem Elülső Cseresznyevirág arcát érintette – rátapadt Hátsó Cseresznyevirág keblére. Sajnáltam, hogy nem láthatom. Visszatettem a kezem Hátsó Cseresznyevirág tomporára, ujjammal megkerestem alsó nyílását. Nem vonta el, sőt egyenesen odatartotta.
Nem tudtam, hogy melyikük ujjai fonták körül a farkam. Finoman simították végig, nagyon finoman, leheletszerűen értek hozzá.
Lassúdó mozdulatokkal nyaltam Hátsó Cseresznyevirág hüvelyét, kis szeméremajkát, időként megérintettem nyelvemmel a csiklóját is. Megnedvesítettem az ujjam, lassan vittem be alsó nyílásába. Könnyebben ment, mint gondoltam, alsó nyílása ellenállás nélkül tárult szét, valósággal várta, hogy belehatoljak. Megborzongott a teste tőle. Óvatosan húztam ki az ujjam, óvatosan toltam vissza. Hátsó Cseresznyevirág felnyögött, a tomporát nekifeszítette ujjamnak. Valamelyest gyorsabban csináltam.
A farkam ágaskodott a játszadozó ujjak között. Az ujjak ide-oda forgatták. Azt hittem, Hátsó Cseresznyevirág csinálja, egészen addig azt hittem, amíg nem éreztem a makkomon a nedves szemérem érintését. Elülső Cseresznyevirág lassacskán húzta végig a makkom, csiklójától a hüvelyen át alsó nyílásáig, majd vissza. Ötször-hatszor húzta végig, s vissza, aztán megállapodott vele a hüvelyénél, visszahúztam a farkam bőrét. Elképesztő lassúsággal vette hüvelyébe a makkom, hüvelye nyílásával valósággal körülcsókolta. Nem engedett mélyebbre. Fogta a farkam tövét, gyengéd, köpülő mozdulatokkal fürdette hüvelye nyílásában.
Önkéntelenül gyorsabban pergettem a nyelvem Hátsó Cseresznyevirág hüvelyében. Ujjaim mozgása is felgyorsult. Másik kezemmel benyúltam combja alá, ujjaim a csiklóján kalandoztak. Teste hirtelen feszült meg, csiklója rángatózni kezdett. Hosszan, fojtottan nyögött fel, egy-két pillanatig lankadtan hevert rajtam.
Lassan fordult oldalra rólam. Combját suta mozdulattal emelte át rajtam. Elülső Cseresznyevirág egyre a hüvelye nyílását köpülte. Még mindig nem engedett mélyebben magába. Jobbjának két ujjával szélesre feszítette a bőrt csiklója két oldalán. Odanyúltam a csiklójához, néhányszor megsimítottam az ujjam hegyével. Amint hozzáértem, lelassította köpülő mozgását, kikerekedett szemmel nézte, hogyan játszom vele.
Nem sokáig játszottam.
Hátsó Cseresznyevirág elhúzta a kezem. A farkam is kivette Elülső Cseresznyevirág tenyeréből.
Még könnyedébben fogta át, mint Elülső Cseresznyevirág.
Közelebb hajolt Elülső Cseresznyevirág öléhez. Elülső Cseresznyevirág most mindkét kezével széthúzta csiklóját. Csiklója vörössé vált, szinte kiugrott az öléből. Hátsó Cseresznyevirág kinyújtott nyelvvel közelített hozzá, párszor körbesimította nyelvével, majd szájába vette az egész csiklót. Elülső Cseresznyevirág lehunyta szemét. Hüvelye vergődött a makkomon. Hátsó Cseresznyevirág nem engedte, hogy beljebb vegyen a testébe. Eltökélten fogta a farkam, közben szívta-nyalta Elülső Cseresznyevirág csiklóját. Akkor könyörült meg rajta, amikor Elülső Cseresznyevirág összerázkódott, akkor elvette ütközőként használt markát. Elülső Cseresznyevirág hüvelye valósággal rázuhant a farkamra, pillantása felakadt. Ösztönösen löktem vissza. Levegő után kapkodott, arca eltorzult. Ágyéka megint gyorsan mozdult, négy-öt lökés után hörgéshez hasonló hangot hallatva könyökére hanyatlott. Lehunyt szemmel dőlt az oldalára.
Farkam kicsúszott a hüvelyéből.
Hátsó Cseresznyevirág a hátát fordítva felém, átlépett a törzsemen. Leguggolt a farkam fölé, csiklóját néhányszor a makkomhoz érintette. Felsőtestével mélyen előrehajolt, széthúzta szeméremajkát. Anélkül, hogy a farkamhoz nyúlt volna, ölének szakavatott mozdulatával csúsztatta be a hüvelyébe.
Tövig bevette mindjárt, felegyenesedett kissé. Hüvelye öblös volt és mély, redői-izmai kellemesen, izgatóan tapadtak a farkamhoz. Rövid időre megült rajta, mocorogva igazgatta pőrére borotvált szemérmét az ölemhez. Lapockája alatt rizsszemnyi anyajegy barnállott.
Lassan emelkedett meg, majdnem teljesen lehúzta hüvelyét a farkamról. Éppen csak a makk hegyét hagyta benne. Még lassabban vette vissza megint egészen a farkam tövéig, s néhány pillanatig ismét megült rajta, mocorgott. Vártam, hogy megkérdezi, kedvemre való-e?
Semmit sem kérdezett. Megemelkedett újra. Elülső Cseresznyevirág felkönyökölt. Derűs arccal szemlélte, hogyan tünteti el barátnője a farkam, s hogyan varázsolja ki a testéből.
Hátsó Cseresznyevirág éppen megült a farkamon. Öléhez nyúlt. Ujjai a farkamhoz értek, körültapintották a hüvelye nyílásában. Valamit igazgatott a csiklóján.
Elülső Cseresznyevirág szeme megrebbent. Közelebb hajolt hozzá, láthatólag segíteni akart neki. Hátsó Cseresznyevirág kurta mozdulattal elhárította a csiklójához írányúló kezet. Mélyen előre hajolt, tomporának hajlata szétnyílt.
Ebben a helyzetben is majd egészen lehúzta hüvelyét a farkamról. Amikor visszavette, hüvelye valamicskét jobban feszült a farkamra. Mozgása gyönyörű látványt nyújtott. Alsó nyílása kínálkozón tárult elém.
Elülső Cseresznyevirág megelőzött a cselekvésben. Feltérdelve visszájáról átkarolta barátnője tomporát, ajkát az alsó nyíláshoz illesztette. Pontosan kísérte Hátsó Cseresznyevirág hüvelyének lassú mozdulatait, vele együtt emelkedett süllyedt. Egy idő múlva mellém húzódott, alulról felfelé nyalta az alsó nyílást.
Hátsó Cseresznyevirág remekelt a farkamon.
Benyúltam Elülső Cseresznyevirág combja közé. Engedelmesen nyitotta szélesebbre. Öle már ismét iszamossá vált. Egyszerre toltam a hüvelykem és a gyűrűs ujjam a hüvelyébe meg az alsó nyílásába. Elvonta a száját barátnője tomporáról, felemelkedett kissé, testébe igazgatta a kezem. Hintázni kezdett előre-hátra. Visszaadtam a lökéseit. Megnedvesítete mindkét mutatóujját a szájában, egymás fölé illesztve őket nyomult be Hátsó Cseresznyevirág alsó nyílásába.
Hátsó Cseresznyevirág nem gyorsított a tempón, valamelyest lassította inkább. Megint éreztem, hogy keze a csiklóján matat – ujjai a farkamhoz értek. Ismét körhetapintotta a farkam a hüvelye nyílásában. Még lassabban mozgott.
Elülső Cseresznyevirág a hintázása tempóját vitte át ujjaira, egyre gyorsabban feszegette Hátsó Cseresznyevirág alsó nyílását.
Hátsó Cseresznyevirág most a hüvelyébe süllyesztette a farkam. Percekig meg se moccant rajta. Teljesen előredőlt, kezét nem vette el csiklójáról.
Elülső Cseresznyevirág száján kibukott a hörgésszerű hang. Hátsó Cseresznyevirág ugyanabban a pillanatban kezdett élvezni. Hüvelye összeszorult a farkamon, minden ízében reszketett.
Elülső Cseresznyevirág elhúzta nyílásait a kezemről.
Hátsó Cseresznyevirág rendkívül hosszan élvezett, percek múltán is meg-megvonaglott a farkamon. Akkor egyenesedett fel, amikor hüvelye teljesen elnyugodott. Kezére támaszkodva emelte le szemérmét a farkamról. Ültében fordult vissza, arccal felém. Rámosolyogtam.
– Kedvedre való volt?
Szó nélkül hajolt fölém. Elülső Cseresznyevirág a másik oldalról hajolt fölém. Egyszerre eresztették a makkomra nyelvüket. Elengedtem magam, lehunytam a szemem. Fürge ujjaik lágyan fogdosták a farkam, nyelvük ide-oda szaladazott. Nem érzékeltem, hegy melyiknek az ujja-nyelve izgatóbb. Testem megfeszült, izmaim kokeményre merevedtek.
Elélveztem. Az ágyékom majd kiszakadt, egyre lövellte a magvam, mint valami vulkán a lávát. Belekábultam.
Amikor kinyitottam a szemem, két csatakos arcot láttam. Elülső Cseresznyevirág lenyalta szája széléről a magvat. Hátsó Cseresznyevirág mosolyogva hunyorított rám.
– Azért se kérdezem meg…
Felültem, magamhoz öleltem őket. Nevetgélve csókolták le egymás arcáról a nedvességet. Elülső Cseresznyevirág kiszaladt a mosdóba. Hátsó Cseresznyevirág nagyot lélegzett.
– Adsz egy pohárka szakét?
Magamnak is öntöttem. Mohón hajtottuk fel. Hátsó Cseresznyevirág az üres poharat nézte, felütötte a fejét.
– Nagyon kifárasztottunk?
Eszembe ötlött, ahogy barátnője a két ujjával gyömöszkélte. Kivettem a kezéből a poharat, az asztalra tettem.
– Annyira nem, hogy ne akarjalak alul.
Pír futott az arcára, elkapta a pillantását. Suttogva szólalt meg.
– Az a gyengém… Nekem alul különösen érzékeny.
A másik Cseresznyevirág visszajött és őment mosdani. Elülső Cseresznyevirág is töltetett magának egy pohárka szakét. Magamnak is adtam. Elülső Cseresznyevirág ugyancsak a fáradtságom felől érdeklődött. Pontosan azt válaszoltam neki, amit a barátnőjének. Ő is lesütötte a pillantását.
– Szeretem alul… Honnan jöttél rá?
Válasz helyett kiittam a pohárkát; elballagtam a mellékhelyiségbe.
Az asztal mellett találtam őket, sós süteményt ropogtattak. Mezítelen testük szemérmetlenül csábítóan világított a félhomályban. Lezökkentem közéjük. Töltöttem a szakéból. Elvettem egy süteményt.
– Messzire ültetek…
Szorosan mellém húzták ülőpárnájukat. Rágcsáltuk a sós süteményt. Szemem hol az egyik Cseresznyevirágon legelészett, hol a másikon. Arra gondoltam, nehéz volna eldönteni, melyik a kívánatosabb. Elülső Cseresznyevirág alakja formásabb volt, Hátsó Cseresznyevirág tudatos megfontoltsága jócskán ellensúlyozta alakjának egyáltalán nem szembeötlő hátrányát. Jólesett a meztelenségüket érzékelni, bőrük selymesen simult hozzám. Átkaroltam mindkettőt. Hátsó Cseresznyevirág a szemembe mosolygott.
– Ha most választanod kellene, melyikünket választanád?
– Mindkettőtöket.
Évődve faggattak. Hátsó Cseresznyevirág átnyúlt a barátnőjéhez, tenyerével felém fordította keble kerek halmát.
– Ő a szebb. Nézd a mellét. Olyan kerek… Nekem csak ilyen kicsi jutott…
– De legalább annyira érzékeny! És pompás, ék alakú! Döntsétek el, melyikőtökét csókoljam előbb?
Nevettek. Szorosabban magamhoz húztam őket. Vállamra hajtották a fejüket. Egyik a baljával, másik a jobbjával ölelt át. Elülső Cseresznyevirág halkan kérdezett.
– Volt már két barátnod?
– Olyanok mint ti, sohasem!
Másképp értette. Kibökte végül, azt akarja tudni, voltam-e már két nővel egyszerre. Letagadtam. Nem tudom, miért jutott az eszembe, jobb, ha nem beszélek róla.
Felderült:
– Akkor érdekesek vagyunk neked…
Biztosítottam róla, hogy külön-külön is érdekesek számomra, együtt pedig valósággal tündériek. Hátsó Cseresznyevirág ingerkedő hangon szólalt meg.
– Azért az ő melle jobban tetszik, valld be. Bevallhatod, nem vagyok annyira hiú.
Karja alá bújtattam a kezem, tenyerembe vettem lefitymált, egyébként lányosan szép keblét. Nézte, ahogy simogatom, arca megpirosodott. Rám emelte tekintetét.
– Az övét se hagyd árván…
Tenyerembe vettem Elülső Cseresznyevirág halmát. Mindketten azt nézték, hogyan játszadozom a másik mellével. Hátsó Cseresznyevirág ajka megnyílt kissé. Belecsókoltam a szájába.
Lassú mozgással, merev nyelvvel csókolt. Lassan vonta el a száját.
Megcsókoltam Elülső Cseresznyevirágot is. Nyelve lágyan tapadt a nyelvemre. Hirtelen kapta hátra száját, meghitten suttogott.
– Ne izgass fel túlságosan. Ha nagyon felizgatsz, nem tudok uralkodni magamon, és mindjárt el kell élveznem.
Elengedtem a mellét is, magamhoz öleltem csak.
A farkam lassan meredezett, Hátsó Cseresznyevirág derűsen szemlélte. Ráhajoltam a mellére. A csók hegyesre merevítette bimbóját. Gyorsabban lélegzett, keze a farkamhoz nyúlt. Légies finomsággal intette hozzá ujjait. Halkan kérdezte:
– Megcsókolsz alul?
A farkam kőkemény lett. Hátradőltem a szőnyegpadlón. Elülső Cseresznyevirág ülőpárnát úsztatott a fejem alá. Hátsó Cseresznyevirág fölém guggolt.
Előbb a csiklójára eresztettem a nyelvem. Izgatott, hogy nem háttal ül, s öléből feltekintve látom az arcát. Széthúztam szemérmét, csiklóján meg a kisajkon járattam a nyelvem. Tágranyílt szemmel nézte. Pillantásunk olykor összeakadt. Mosoly futott az arcára.
Elülső Cseresznyevirág letérdelt barátnője mellé. Két ujja közé fogta az ék alakú mellbimbóját, csak a mellbimbót illette nyelvével.
Hátsó Cseresznyevirág felsóhajtott.
Hosszabban és hosszabban nyaltam végig az ölén. Élveztem a nedvessége ízét, illatát. Egészen lassan jutottam el a hüvelyéhez.
Elülső Cseresznyevirág elengedte a mellbimbót, szája barátnőjének szájára tapadt. Sokáig csókolóztak. Mellük összeért, bimbóik egymást keresték.
Hátsó Cseresznyevirág mozdított csöppet a testén. Alsó nyílását emelte a számra. Elernyesztette izmait. Szabályos kerek nyílása szinte szétnyílt a nyelvem alatt. Elülső Cseresznyevirág hátrahúzódott kissé, bevitte ujját Hátsó Cseresznyevirág hüvelyébe. Lassan mozgott benne.
Hátsó Cseresznyevirág lehunyta pilláját. Kis idő múlva felsóhajtott.
Engedj el most.
Elülső Cseresznyevirág ujja kicsusszant a hüvelyből.
Hátsó Cseresznyevirág elvette a számról a testét. A térdén araszolt hátra a farkamhoz. Úgy borult rá, mintha oltár előtt állna. Végignyalta teljes hosszában minden oldalát, kevés nyálat engedett a makkomra.
Egyenesen az alsó nyílásába illesztette a farkam, a makkom rögtön bevette. Megint lehunyta kicsit a szemét. Izmai megszorongatták a makkom. Szeme kinyílt, mosoly játszadozott ajka körül, tövig süllyesztette magába a farkam. Sokáig ült majdnem mozdulatlanul.
Elülőo Cseresznyevirág a szám fölé kuporodott. Nem láttam, hogy mikor tette mutató és gyűrűsujját a hüvelyébe. Nem vette ki őket. Szó nélkül eresztette ajkamra az alsó nyílását. Neki is szabályosan kerek nyílása volt, valamivel sötétebb színű mint a másik Cseresznyevirágé. Meg-megrándult a nyelvem alatt. Ujjait lassan kihúzta hüvelyéből, előredőlt. Éreztem államon Hátsó Cseresznyevirág kutató, keskeny kezét, a hüvely nyílását kereste. Ujjait előrenyújtva gömbölydedre formálta tenyerét, csuklójáig be nyomta Elülső Cseresznyevirág hüvelyébe.
Elülső Cseresznyevirág teste megremegett. Hátsó Cseresznyevirág csak ült a farkamon. Záróizmai olykor-olykor megszorították a farkam tövét.
Elülső Cseresznyevirág lassacskán mozgatta előre-hátra alsó nyílását a nyelvemen. Barátnőjének keze a hüvelyébe feszült, kézfeje a csiklójára tapadt.
Benyúltam szemérméhez, két oldalról széttártam szeméremajkát. Azonnal gyorsított a mozgásán. Csakhamar felkiáltott.
– Most! Most… Most elélvezek!
A kiáltás elnyújtott sikolyba torkollott.
Lassan vette el az ölét a számról. Hátsó Cseresznyevirág ekkor húzta ki kezét a hüvelyből. Elülső Cseresznyevirág lehuppant mellénk a szőnyegre, megrázta fejét.
– Elképesztően jó volt.
Hátsó Cseresznyevirág pohárka szakét kért tőle. Apró kortyokban itta meg. Elülső Cseresznyevirág magának is töltött, mohón felhajtotta. Elvette barátnőjétől a poharat, leült mellé.
Hátsó Cseresznyevirág izmai valamivel sűrűbben szorongatták meg a farkam. Furcsa volt, egyre feljebb éreztem farkamon az izmai érintését, pedig különben jószerével meg se moccant. Izmait szorítgatta össze, s ernyesztette el csupán. Csodálatos képessége szinte elbódított. A mosoly egyre ott játszadozott ajka körül. Félig lehunyt pillája alól lesett. Amikor már a makkom alatt éreztem izmai működését, lassú mozdulattal mindkét oldalról széthúzta szemérmét.
Kimeredt szemmel bámultam pőre ölét. Hüvelye szétnyílt kissé, csiklója meg-megremegett.
Elülső Cseresznyevirág hasonlóan vitte be kézfejét a hüvelybe, mint az imént barátnője nyúlt az övébe. Látszólag moccanatlanul tartotta benne kezét. A farkamon azonban éreztem, ujjai vitustáncot járnak Hátsó Cseresznyevirág hüvelyének mélyén.
Hátsó Cseresznyevirág szeme lecsukódott, gyorsabban szedte a levegőt. Izmai már a makkom kúpját szorongatták. Barátnője ujjainak érzete külön is izgatott. Fölséges volt. Belefeszítettem a farkam a nyílásba. Pillantásom nem tudtam elvenni élvezetre készülo ölérol. Csiklója egyre gyakrabban reszketett. Elülso Cseresznyevirág hirtelen eltakarta a látványt, szájába vette Hátsó Cseresznyevirág csiklóját.
Hátsó Cseresznyevirág egész testében összerázkódott. Most is hosszasan élvezett. Alsó nyílása percek múltán is meg-megrándult.
Nem vettem észre, hogy Elülső Cseresznyeirág mikor vonult vissza kezével a hüvelybol. Mire Hátsó Cseresznyevirág levonta alsó nyílását a farkamról, Elülso Cseresznyevirág nedves arctörlot hozott, gondosan megtörölgette vele a farkam. Félredobta kendot, ujjaival megfogta-forgatta a farkam, dédelgeto mozdulattal arcához szorította. Felvetette tekintetét.
– Jó neki velünk?
Pillantásán láttam, hogy ismét felizgult már.
Hátsó Cseresznyevirág pohár szakéval kínált. Könyökömre dolve ittam ki, jól esett.
Elülso Cseresznyevirág nyelve végigpásztázta a farkam. Fölé guggolt, megdörzsölte vele csiklóját, néhányszor végighúzta szemérmén. Egy pillanatra tövig bevett a hüvelyébe, aztán mindjárt alsó nyílásához illesztette. Ugyanolyan könnyedén fogadott be ott is. Csillogott a szeme. Átszellemült arccal mosolygott, emelkedett-süllyedt a farkamon.
Hátsó Cseresznyevirág leheveredett mellé. Halkan figyelmeztette.
– Ne légy mohó… Jobb lesz, hidd el.
Ujjai beletúrtak Elülso Cseresznyevirág szorzetébe, szétnyitották a szeméremajkat. Izgatott, ahogy nézte. Jobbjának két ujja közé fogta a csiklót, baljának négy ujját a hüvely bejáratához tolta. Csak az elso ujjpercig vitte be oket. Lassan mozgatta, ujjait, körkörös mozdulatokkal. Eszembe ötlött, Elülso Cseresznyevirág korábban a farkammal köpülte hasonlóan a nyílást.
Elülso Cseresznyevirág megállt picinyt. Két kezével szélesebbre tárta tompora hajlatát. Lassított a mozgásán. Kissé hátradolt, hogy mélyebben hatoljak a testébe. Pillája leereszkedett, alig lehetett érteni a hangját.
– Nagyon jó…
Hátsó Cseresznyevirág elmosolyodott. O is lassított a köpüléssel. Arca kipirult, szája megnyílt kissé. Látszott rajta, élvezettel csinálja. Tekintetünk összeakadt. Valósággal parázslott a szeme. Rámosolyogtam.
Mocorogva húzódott közelebb hozzám. A köpülést nem hagyta abba, de a csiklót eleresztette, visszájára fogva vette ismét két ujja közé. Combját gyors mozdulattal emelte át rajtam, lábát szorosan elorehúzta törzséhez.
Szemérme önmagától nyílt szét, vörösen dagadozó csiklóját kínálta a számra. Szép, arányos csiklója volt, hegye kissé elobbre állt a szokottnál. Úgy engedtem rá a nyelvem, hogy a kis szeméremajkát is beborítsa. Nagyon lassan mozgattam rajta. A tartásán éreztem, eltaláltam, amit kívánt.
Elülso Cseresznyevirág megint szélesebbre igazgatta tomporát. Az járt az eszemben, hogyan lehetséges, hogy ugyanúgy használja az alsó nyílását, mint a hüvelyét. Ha nem láttam volna, hogy alulra vesz, a fejem tettem volna rá, a hüvelyében járok. Remekül csinálta. Egyébként most uralkodott magán: egészen lassan mozgott.
Hátsó Cseresznyevirág csiklója megremegett. Nyelvemmel éreztem rajta egy ér lüktetését. Elhúzta kissé a csiklóját, aztán visszanyomta megint.
Megszívtam kicsit. Két ujjam egyszerre nyomult a hüvelyébe és az alsó nyílásába. Nem mozdítottam gyorsan oket. Eroteljesen lökött vissza. Elértettem a kívánságát; gyorsabbra váltottam.
Nem tudom, mennyi ideig nyaltam a csiklóját, nem tudom, mennyi ideig játszottak nyílásaiban ujjaim. Nem tűnt fel túlságosan hosszú idonek. Megfeszítette testét, felnyögött. Valósággal rápréselte a számra csiklóját. Rápergettem a nyelvem, akárcsak dobverőt pergetik a dobra. A kezem is jóval gyorsabbra váltott. Hátsó Cseresznyevirág szinte megmerevedett, csiklója vonaglott, remegett a nyelvem felett.
Ajkam közé fogva szívtam meg. Bolondul megszívtam.
Felsikoltott.
Szívtam, amíg a teste összerándult, a sikoly pedig pihegéssé csitult.
Felemelte ölét a számról. Halkan mentegetőzött.
– Most én voltam mohó…
Éreztem a hangján, mosolyog.
Visszaemelte combját, mellém dőlt. Ujjai egyre köpülték Elülső Cseresznyevirág hüvelyének bejáratát. A csiklóját újra megfogta, immár úgy, mint korábban.
Elülső Cseresznyevirág a barátnőjére mosolygott. Szavaiból nem érzett szemrehányás.
– Majdnem elélveztettél, azzal ahogy élveztél. Hátsó Cseresznyevirág visszamosolygott rá.
– Akarod már?
Elülső Cseresznyevirág nemet intett. Kicsit később megszólalt.
– Úgy szeretnék élvezni, ahogy te szoktál… Talán most sikerül. Igazítsd jobban belém, kérlek.
Hátsó Cseresznyevirág ujjai egészen lelassultak a hüvelyben, jobbját barátnője tompora alá csúsztatta. Elülső Cseresznyevirág megemelkedett kissé. Hátsó Cseresznyevirág megsimogatta az Elülső alsó nyílását a farkam körül, súgva kérdezte:
– Így gondoltad?
Csak egy elégedett pillantás válaszolt. A matató ujjak láthatólag felizgatták Elülso Cseresznyevirágot, ijedten rebegte:
– Tovább ne! Még nem akarom…
Hátsó Cseresznyevirág szeretetteljesen suttogott.
– Túl soká se húzd el.
Elülső Cseresznyevirág néhány pillanatig megült farkamon. Kissé jobban széttárta ölét. Nagyon lassan kezdett mozogni újra. Hátsó Cseresznyevirág lassan moccantotta ujjait a hüvelyben. Egészen lassan. Izgatott, ahogy köpüli. Pillantásom megakadt Elülső Cseresznyevirág csiklóján. Bíborszínűvé vált, szinte kimerevedett a szemérméből. Hátsó Cseresznyevirág is észrevette. Fölé hajolt, ajka közé vette a csiklót.
Elülső Cseresznyevirág már alig mozgott. Felső teste íjként feszült hátra. Lassan kezdett remegni, a remegés végigömlött a testén. Minden porcikája reszketett, rázkódott. Görcsösen behunyta szemét. Percek múltán nyitotta fel. Hatalmasat sóhajtott, hangja tétován csendült:
– Elélveztem… Így még soha nem élveztem.
Alsó nyílása még mindig meg-megrándult a farkamon. Lassan tápászkodott fel róla. Csiklójának bíbora rózsaszínűvé halványodott már, visszazsugorodott szemérmébe. Suta mozdulattal nyúlt a félrelökött arctörlő után, megtörölgette a farkam.
– Nagyon megkínoztalak?
A farkam ágaskodott az ujjai között, mint valami pózna. Hátsó Cseresznyevirág kivette a kezéből gyengéd csókot lehelt rá.
– Még akarsz, vagy kilövessük? Nevetett a szeme. Becéző hangja is izgatott. Hátára dőlt, combját, karját széttárva hívott magára. Fölé hajoltam.
– Melyik lyukacskádba teszed?
Ülopárnát húzott a tompora alá. Suttogóra halkította hangját.
– Titok.
Ráfeledkeztem a szemére. Igéző pillantással nézett. Kezével csiklójához vonta a farkam, erőteljesen körülköpülte makkommal a csiklóját. Megint suttogott:
– Rögtön felizgulok tőled…
Elülső Cseresznyevirág hozzásegítette. Lábam alá nyúlt, ujjai barátnője alsó nyílásának környékét cirógatták. Hátsó Cseresznyevirág valamelyest jobban szétnyitotta combját.
Szemérme valóban szinte mindjárt megnedvesedett.
Most is félig hunyta le pilláját. Hüvelyéhez irányította a makkom, lassacskán engedett magába. Ujjai akkor siklottak le a farkamról, amikor majd tövig behatoltam a testébe, lassú mozdulattal széthúzták szeméremajkát.
A szeme megrebbent, ajka megnyílt. Ha nem éreztem volna is, bizonyosan kitalálom, hogy, barátnőjének ujja is belehatolt.
Lassan mozdultam a hüvelyében. Felötlött a fejemben, ahogy ő csinálta, amikor fölém kuporodott. Arra gondoltam, nyilván úgy a legjobb neki. Majdnem teljesen kihúztam belőle a farkam, vártam keveset, lassan nyomultam vissza, tövig, s megint vártam keveset.
Elülső Cseresznyevirág is lassan mozgott benne. Hátsó Cseresznyevirág pillái leereszkedtek. Suttogva bukott ki a száján.
– De jó…
Az arcát néztem. Vonásai ellágyultak, a szó szoros értelmében megszépült. Egy idő múlva kinyitotta szemét. Mosoly ült az arcára. Farkamhoz nyúlt, visszafogta redőit. Rettenetesen izgatott az érintése. Mosolygott, kivillant a fogsora.
– Ránk ereszted megint?
Kérést éreztem ki a hangjából. Visszasúgtam.
– Akkor inkább a csiklóddal játssz… Ha így csinálod, nem állok jót a farkamért!
Odébb vitte a kezét, a csiklójához. Helyet adtam a kezének, nem tapadtam olyan szorosan a szemérméhez, mint az imént. Ujjai gyorsan mozogtak, egyre gyorsabban.
Pillanatokon belül elélvezett.
Elülső Cseresznyevirág ugyanakkor élvezett el. A hörgésszerű hangjáról tudtam meg. Észre se vettem, hogy játszik magával. Két ujját lassan vonta ki hüvelyéből, pihegve szedte a levegőt.
Kivettem a farkam Hátsó Cseresznyevirágból. Olyannyira megkeményedett, hogy valóságos fájdalmat éreztem. A lábam remegett, elhanyatlottam a szőnyegen.
Ők feltérdeltek mindketten.
Nyelvüket most is egyszerre borították a farkamra. Elülső Cseresznyevirág ujjai visszahúzták a farkam bőrét, tenyerével leszorította a szőrzetem. Nyelvük végigszánkázott a farkamon, pompásan nyalták. Hátsó Cseresznyevirág időnként szájába vette, megszívta a makkom domborulatát. Egyébként éberen leste a makkom. A szemem lassan elhomályosult, éreztem, hogy itt a gyönyör pillanata, halkan figyelmeztettem őket.
– Most…
Hátsó Cseresznyevirág ugyanakkor mondta. Picinyt még megszívta a makkom.
Arcukkal fogták fel a magvam, éppen úgy, mint először. Sugárzó szemmel fürdoztek benne. Hátsó Cseresznyevirág szájába vette a farkam.
Majd egész hosszában bevette. Kiszívta farkamból az utolsó cseppeket.
Egész testemben összerázkódtam. Bénán hevertem. Lassan nyújtóztak el mellettem, arcuk az arcomra hajolt. Egyszerre öleltem magamhoz őket.
Hátsó Cseresznyevirág halkan megállapította:
– Ránk esteledett.
Nehezemre esett feltápászkodni. Öltözködni kezdtem. Elülső Cseresznyevirág ugyancsak menni készült. Zavartan pillantottam rá is, barátnőjére is.
– És hogyan köszönjem meg nektek?
Hátsó Cseresznyevirág szemöldöke hasonlóképpen moccant meg, mint amikor a menetből jelt adott.
– Ha kedvedre való volt… Eljössz máskor is?
Megállapodtunk az időpontban. Hátsó Cseresznyevirág kikukkantott az ajtón. Előbb engem engedett ki. Nem akart rossz hírbe keveredni, ragaszkodott hozzá, hogy külön-külön távozzunk.
Majd fél éven át leltem az örömöm bennük. Egy nap azonban nem várt résnyire nyitott ajtó. Becsöngettem. Aztán megint csöngettem.
A szomszéd ajtaja nyílt ki. Megkérdezte, kit keresek?
– A fiatalasszonyt…
Gyanakvó pillantással mért végig. Hozzátoldottam:
– A bútor miatt. Asztalos vagyok ugyanis, és beépítheto bútor iránt érdeklodött… Méretet kellett volna vennem.
– Nincs már szüksége bútorra. Elment…
Döbbenten meredtem rá.
– Úgy érti…
Biccentett.
– Tegnap temették. Teherautó gázolta el, a barátnőjével együtt, itt a sarkon.
Elfordultam, a lifthez siettem. Kiléptem az utcára, és eleredtek a könnyeim. Potyogtak, egyre potyogtak. Nem sírtam hangosan, csak a könnyeim hullottak. Pedig tudtam jól, az ember sorsa ez. Elmegy, előbb vagy utóbb, akármennyi boldogságot-szomorúságot okozott.

Addig köröztem a csiklóján, míg hörögve elélvezett

Posted on by Tortenet

Egy forró nyári délelőtt úgy döntöttem, lemegyek úszni egyet a Duna-partra. Hétköznap lévén úgy voltam vele, hogy nem nagyon lesz senki ott és kipróbálhatom a nudistáskodást. Kicsit szégyenlős típus vagyok, de vonzott a gondolata, hogy úgy legyek az anyatermészetben, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Összepakoltam tehát a fürdőgatyám, naptejet, törülközőt megy egy nagy üveg hűtött vizet és lementem egy közeli partszakaszra. Itt van egy holtág is, elég szép tiszta vízzel egy pár méteres erdősávval elválasztva a Dunától. Tetszett a hely, le is telepedtem, ruhákat egy fára csaptam de azért felvettem a fürdőgatyám. Nem akartam egyből fejest ugrani a dologba, előbb kicsit fel akartam mérni a terepet.
Első ilyen próbálkozás révén kicsit féltem hogy belebotlok egy osztálytársba és akkor szeptembertől hallgathatom majd a suliban hogy a parton lengettem a kolbászt. Miután úsztam pár bemelegítő kört és meggyőződtem róla hogy nincsenek a közelemben emberek, elindultam vissza a cuccomhoz hogy a fürdőgatyámat is ott hagyva megtegyem azt,amiért lejöttem. Utolsó vizes ruhadarabomtól is megszabadulva ott álltam a parton anyaszült meztelenül. Hihetetlenül felszabadító érzés volt! Élveztem ahogy a levegő átjár a lábam közt és hogy a napfény milyen gyorsan melegíti fel a vizes fürdőgatyától még mindig fázós farkam. Szép lassan visszasétáltam a vízbe és úsztam így is pár kört, aztán kifeküdtem a homokra megszáradni, átmelegedni, ellazulni. A tudat hogy tilosban járok, elvégre nem nudi strandon voltam és akár fel is jelenthetnek közszemérem sértésért adott egy kellemes bizsergő izgalomérzést. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy a nagy ellazulásban elfelejtettem bekenni magam naptejjel és ebből kifolyólag ég a bőröm.
Visszamentem az árnyékba a cuccomhoz, amikor is észrevettem hogy a szomszéd csaj sétál felém! Gyönyörű lány, szőke hajjal sportos testalkattal, domborodó feszes mellekkel és gömbölyű fenékkel minden korombeli fiú álma. Régebben a fél életemet náluk éltem le, nagyon jó barátok voltunk, de általános iskola végén távolodni kezdtünk egymástól. Mindenkit más felé vitt az élet. Szerencsére mire észrevett magam köré tudtam csavarni a törülközőt. Bár örültem volna neki ha meglát, de mégsem így kéne ráköszönni. Integettem neki, és oda is jött. Mint kiderült sétálni jött egyet az erdőbe.Elkezdtünk a régi hülyéskedésekről beszélgetni, meg hogy milyen jó volt együtt lenni látástól mikulásig és hogy miért is nincs már ugyan így. Aztán meglátta a vizes fürdőgatyámat a földön.
– Őő, Dani az ott a te gatyád?
– Aha -mondtam egy bátortalan vigyor kíséretében.
– Úr isten, akkor te itt most nudizol?
– Hát, a törülközőn kívül nincs rajtam más. Ki akartam próbálni milyen érzés, de kicsit váratlanul tűntél fel és nem tudtam visszaöltözni.-mentegetőztem, mert nem akartam hogy zavarában lelépjen.
– És, milyen? – kérdezte pironkodva.
A kérdés meglepett, nem erre számítottam, azt hittem hülyének fog nézni és elmegy.
– Igazából nagyon felszabadító érzés, tök jó hogy semmi sem takar. Szabad vagy, mint a madár. Próbáld ki ha akarod.
– Á, én szégyenlős vagyok ehhez.
– Akkor csak a vízben. Ússz egyet úgy hogy nincs rajtad semmi. Ha akarod elfordulok amíg ledobod a göncöket és akkor megyek be ha te szólsz hogy okés.
– Hát,úgy esetleg. De tényleg ne leskelődj!
– Jó-jó ne aggódj. Tessék,már el is fordultam – mondtam miután beálltam neki háttal.
Egy kis mocorgás, aztán hallom, ahogy ruhái landolnak a homokban. Apró kavicsok surrognak a talpa alatt ahogy a víz felé sétál, nem tudom megállni, hogy ne pillantsak hátra. Bokáig áll a vízben teljesen meztelenül, én meg a világ legszebb női fenekét lesem közben. Gyönyörű kicsit fehér gömbölyű popsi, mindent megadnék, hogy megfoghassam. Féfiasságom elkezd meredezni a látványtól, elfordulok hát, hogy ne teljesen álló farokkal sétáljak be előtte.Egyszer csak kiált,hogy bent van,mehetek. Megfordulok elkezdek felé sétálni,közben ő leplezetlenül bámulja a gyíkomat, ahogy az egyre jobban emelgeti a fejét.Mikor már elég mélyen bent vagyok úszni kezdek felé.
– Na, milyen érzés?
– Nagyon király! – mondja vigyorogva.
Úszkálunk fel-alá, vitetjük magunkat a sodrással,fröcsköljük egymást, nagyon jól érezzük magunkat. Közben én próbálom elkapni a kivillanó részleteket,de ügyel rá hogy ilyen ne legyen. A víz eléggé kiszívott mindkettőnket és kezdtünk fáradni. Végül megkértem hogy menjünk ki.
– Okés, de te mész elöl és fordulj meg amíg kiérek és felöltözöm.-mondta
– Ugyan már! Befelé te is láthattál engem. Úgy fair ha most én is látlak. Más úgy sincs itt és én meg már mutattam mindent. Most rajtad a sor.
– Kicsit habozott, de utána szépen lassan megindult a part felé velem együtt.
Mikor kiértünk a vízből végig néztem a testén. Gyönyörű látvány volt! A formás ciciken pici rózsaszínes meredő bimbók. A csupasz picit még libabőrös punciján megcsillant a rajta maradt víz. Gyomrom görcsbe rándult az izgalomtól, farkam egyből vigyázba vágta magát. Makkomról finoman hátracsusszant a bőr, és megjelent a hegyén egy csillogó csepp. Most már ő is tüzetesebben végigmért. Szeme hosszan időzött meredő dákómon, majd pillantása végigpásztázta felső testem is.Hálát adtam az égnek hogy pár hónapja belekezdtem a gyúrásba, és hogy ennek eredménye láthatóan tetszik neki. Nem akartam hogy ez a buli leálljon,gyorsan ki kellett találnom valamit. Ekkor eszembe jutott, hogy a megjelenése előtt miért is indultam a cuccaimhoz.
– Figyu, Kriszti! Mielőtt jöttél, pont be akartam kenni magam, csak aztán kiment a fejemből. Eléggé érzem, hogy kezdek leégni, és a te hátad is piros. Bekenjük egymást?
– Ja, ez jó ötlet. Nem kéne szénné égni, és úgysem tervezek még egy darabig felöltözni. Megtetszett a nudizósdi – mondta vigyorogva.
Ez a kijelentés meglehetősen boldoggá tett. Megkértem hogy feküdjön hasra, hogy bekenhessem a hátát naptejjel. Értek a masszírozáshoz, be is vetettem minden tudásom, hogy elkényeztethessem. A nyakánál kezdtem, és finom körkörös mozgásokkal haladtam egyre lejjebb, így felvive a naptejet. Látszott rajta, hogy élvezi, amikor a fenekéhez értem láttam, hogy nyitódnak szét a nagyajkai, és csillog a bejárat a nedvességtől. Ettől farkam még merevebb lett, azt hittem felrobban menten annyi vér volt benne. Haladtam lejjebb, a belső combjain kezdtem el maszírozni a bársonyos bőrét egészen a punci alatt. Sóhajtozni kezdett és látszott, hogy egyre jobban izgatja a dolog.
Egyszer csak szirénázást hallottam. A parttól 150 méterre van egy út az erdősáv túloldalán. Ott állt meg a szirénázó rendőr autó. Na basszus! Valaki kifigyelt minket és felnyomott! Nincs jobb szórakozásuk? Felpattantunk a homokból, és a cuccokhoz rohantunk. Neki nem lett volna ideje felöltözni, nekem meg szimplán nem jutott eszembe a lehetőség, úgyhogy a ruhákat és minden mást eldugtuk egy nagy bokor alá. Mi tovább futottunk, egészen egy kis patak medréig, amire rádőlt egy még lombos fiatal fa, és elég jó takarást nyújtott. Pár évet airsoftoztam erdős területeken, tehát megtanultam jó a rejtekhelyeket gyorsan kiszúrni, és ennek a képességnek most eléggé hasznát is vettük. Beugrottunk a kidőlt fa alá, pont annyira volt mély alatta a vízmosás, hogy az oldalához lapulva szorosan de elfértünk. A távolból beszélgetés hangjait hozta a szél.
– Hülye vénasszony. Minek kell elszúrni mások boldogságát? Két fiatal jól érzi magát, és mivel ő nem ezt csinálja ezért egyből obszcénná, meg sértővé válik a dolog. Én bűnözőket akarok elkapni, nem pedig párocskákat hajkurászni!
– Ne morogj már – mondta a másik fickó -, szólunk nekik, nem visszük be őket és kész. Amúgy is megnézném a csajt. Hátha még pucér.
– Ebben van valami! – jön a kaján válasz.
A hangok közelednek, mi összéb húzódunk, hogy semmiképp ne lógjunk ki a fa alól. Így a férfiasságom nekinyomódik Kriszti combjához. Kicsit összerezdül, de nem távolodik el. Egyszer csak lenyúl hozzá, és két ujjával végig simít az oldalán! Két rendőr keresgél utánunk az erdőben, ő meg a farkam simogatja! Léptek recsegnek a fejünk felett. Egy pillanatra megáll, aztán folytatja a cirógatást, finoman végighúz rajta a körme hegyével, két ujjával köröz a végén. Minden önkontrollomat össze kell szednem, hogy ne sóhajtsak fel hangosan, már alig állok a lábamon. Én is a puncija felé nyúlok, de finoman eltolja a kezem.
– Én kicsit hangos vagyok ha elmegyek – súgja a fülembe. – Majd ha elmentek.
Nem túl sok erőm van az ellenkezésre, mindent elemészt, hogy visszatartsam a kilövést. Csobogást hallok pár méterrel odébbról. A két rendőr feladta a kutatást, és csalódottan pisálnak a vízmosás egy távolabbi sarkába.
Figyelmem újra Krisztire öszpontosul, simogatni kezdem formás melleit, ujjaimmal körözök hegyes kis bimbóin. Muszáj hozzá érnem, már nem bírom ki. Szerencsére ezt nem ellenzi, sőt behúnyt szemmel halkan sóhajtozik. Marokra fogja a dákóm, és egyre határozottabban veri. Egyik kezem leveszem a melléről, és az öklömbe harapok, hogy fel ne kiáltsak. Elönt a forróság, már nem bírom tartani. Ondóm sugárban lövell Kriszti gyönyörű combjára, és csorog lefelé. Markába gyűjti azt, ami még kicsöpög, majd finoman szétkeni szemérem dombján. Remegő térdekkel állok a fa alatt, várom, hogy a sünök odébb álljanak. Egyszer csak a távolból halljuk, hogy indítják a kocsit, visszamegyünk a cuccokhoz, és kihordjuk a napra őket.
Most, hogy a rendőrök elmentek teljes figyelmemet a velem lévő lány örömére tudom fordítani. Finom szájra puszival indítok, ami egyre hevesebb csókká válik. Elszakítom magam a szájától, hogy megindulhassak lefelé. Ajkaimmal finoman végig simítok a nyakán, csókolgatom. Lefekszünk a homokba, csókjaimmal most kulcscsontját borítom el, miközben a melleit meg a hasát simogatom. Gyorsuló légzése jelzi, hogy élvezi. Haladok lejjebb, számmal eljutok a bimbókig, finom puszi a jobb hegyére, majd a balra, utána nyelvemmel ingerlem megint a jobb oldalit,miközben a kezem szépen eltalál a puncijához. Hangosan felsóhajt,fenekét kicsit megemeli, majd visszaejti a homokba. Simogatom a nagyajkakat, majd megnedvesítem az ujjam a csillogó nedvvel, és áttérek a csiklóra. Apró körkörös mozdulatokkal ingerelem és belecsókolok a köldökébe.Kis sikkantás, majd halkan nyögdécselni kezd. Nyelvemmel végigsimítok a szemérem dombján, és egy apró puszi a csiklóra. Kezem lejjebb vándorol, mutató ujjam eltűnik a szűk kis lyukban.
Tocsog a kéjnedvben, hüvelye ráfeszül az ujjamra, majd elenged. Nyelvemmel folyamatosan csiklóján körözök, miközben a középső ujjam is elmerül a dús nedvű barlangban.Egyre hangosabb nyögések keretében a hajamba túr, alteste már remeg az élvezettől. Ujjaim ki-be járnak miközben egyre erélyesebben nyalom, szabad kezemmel meg a mellét maszírozom. Egyre sűrűbben liheg, nyög, majd egy hatalmas sikítás keretében megfeszül a teste, feneke felemelkedik, majd visszaesik, és remeg,ráng. Végül lenyugszik és csak liheg, fáradt-hálás szemekkel néz rám.
– Ez volt az első igazi orgazmusom – mondja kimerülten,
Ezek után muszáj volt lehűteni magunkat, úsztunk egy rövidet. Időközben rájöttem,hogy én kihagytam a testem naptejjel történő bekenését, és vörösre égtem, mint egy rák. Minden érintés úgy fáj mint ha izzó vassal püfölnének, így elég nehéz lenne folytatni. Arról nem is beszélve, hogy késő délután ez a part megtelik fáradt, munkából hazatérő bámészkodókkal, és nem szeretnénk meztelenül pózolni egy fél falunak. Gyors öltözködés, majd kézen fogva mentünk haza. Megbeszéltük, hogy visszatérünk ide, amint regenerálódtam, és gumikkal fölszerelkezve tovább is léphetünk.

Norinaga Akira – Barackvirág

Posted on by Tortenet

A gyorsvonaton találtam rá. Vagy ő talált rám? Sose fogom eldönteni. Mindenesetre a véletlen hozott össze vele – a hálófülkében.
Rendkívül hajszás nap állt mögöttem. Lótottam-futottam kora reggeltől késő estig – vajmi kevés eredménnyel. A vonathoz is rohannom kellett. Az utolsó pillanatban kapaszkodtam fel a szerelvényre, az legutolsó vagonban. Szinte bizonyosra vettem, hogy átgubbaszthatom az egész éjszakát, de azért elindultam a hálókocsi felé. Gondolatban felrémlett előttem, amint reggel gyűrötten-törődötten leszállok majd a vonatról, s a következő napom eleve rosszul kezdődik. A balszerencse már ilyen – ha a pechsorozat beindul, nem akar vége szakadni.
Meglepetés ért: a kalauz, elutasítás helyett kedvesen közölte, van hely.
Üres hálófülkébe vezetett. Nyomban levetkőztem.
Valósággal beleestem az ágyba. A vonat ringatott, lehunytam a szemem. Az órát
Az órát már félálomban csatoltam le a karomról. Nem tudom, mennyit alhattam. Arra riadtam fel, hogy az eszembe ötlött, lefekvés előtt nem mostam fogat. Felkászálódtam. Csupán az éjjeli lámpást gyújtottam fel, amelynek tompa fényénél pótoltam a mulasztást. Fogmosás közben rám jött a szükség. Köntösbe bújtam, kimentem a mellékhelyiségbe.
Visszafelé jövet megálltam a folyosón. Valami kisvároson robogtunk keresztül, a szerelvény még csak nem is lassított. Kibámultam az ablakon, darabig lestem az elsuhanó lámpákat, aztán gépies mozdulattal kinyitottam a fülke ajtaját.
Ugyanúgy csupán az éjjeli lámpa sárgás fénye világította be, mint az én fülkémet. Becsuktam magam mögött az ajtót, és gyökeret vert a lábam.
Az ágyon mezítelen, széttárt ölű nő feküdt, éppen a gésa-golyócskákat húzta ki a hüvelyéből. Mozdulata megdermedt, kikerekedett szemmel nézett. Én meg őt néztem. Formás testű, alacsony termetű, harminc év körüli nő volt. Kis, körte alakú keble a vonat mozgásának ütemére remegett.
Kiszáradt a szám, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban.
A nő arcán mosoly húzódott. Meghitt hangon suttogta:
– Miért vársz?
Az öle vonzotta a tekintetemet. Megköszörültem a torkom. Az járt az eszemben, hogy bocsánatot kell kérnem.
A nő elengedte a gésa-golyók zsinórját, hirtelen mozdulattal benyúlt a köntösöm alá. Ujjai átfonták a farkam. Egyre mosolygott.
– Miért vársz? Vedd ki a golyókat…
Leereszkedtem az ágy szélére. Arra gondoltam, hogy ilyesmi csak álmokban, vagy elbeszélésekben létezik. A nő ujjai azonban lágyan matattak a farkamon. A hangja ingerkedően csengett.
– Miért vársz, hisz kőkemény már…
Végigsimogattam ölének bozontján, megfogtam a zsinórt. Óvatosan emeltem ki a golyókat, hüvelyéből. Mosolyogva nézte. Kikapta őket a kezemből, becsúsztatta párnája alá. Nyelvével megnedvesítette ajkát, fejét csöppet felém mozdította.
Ráhajoltam a szájára.
Mohón csókolt. Nyelve újra és újra végigtapogatta a nyelvem, igyekezett behatolni a szám legrejtettebb zugaiba.
Kezembe vettem a mellét. Bimbója csakúgy feszült a tenyeremben. Érezhetően jól esett neki, ahogy simogattam, hevesebben csókolt. Altestével közelebb moccant hozzám.
Nem engedtem el a száját, miközben a combja közé emelkedtem.
Hüvelyéhez igazította a farkam. Ujjaival széthúzta szeméremajkát. Lassan nyomultam be a hüvelyébe, de mindjárt tövig.
Odaadóan fogadott be. Hüvelyét egyszerre érzékeltem izgatóan forrónak és csillapítóan hűvösnek is. Viszonylag nagyon széles, ám meglepően rövid hüvelye volt. Makkomon éreztem a méhe nyílását. Ráfeszítettem a farkam.
Kéjesen nyögdécselt. Lassacskán vonta ki kezét az öléből, átkarolva testére szorított.
Mereven feküdtem rajta, nem mozogtam. Méhe nyílásához feszítettem a farkam, és hagytam, hogy a vonat ringasson bennünket. Ő is annyit mozgott csupán, amennyit a vonat zötyögése diktált.
Eleresztettem a száját. Ráfeledkeztem a szemére. Tündökölt a szeme. Csodálatosan szépnek tetszett. Sugárzott a tekintete, jólesett nézni.
Mosolygott, kivillantak szabályos fogai. Nyelvemmel megérintettem ajkát. Csókra nyújtotta a száját, de nem csókoltam meg. Végignyaltam az ajkát. Úgy nyaltam végig, mintha a hüvelye lett volna. Egészen lassan csináltam.
Kedve tellett benne. Farkam a méhszájára feszült, hüvelye szorított, mint a satu. A száját most már hüvelyként tartotta elém. Egészen lassan nyaltam.
Nem tudom, hogy meddig feküdtem rajta így. A vonat valami váltókon robogott át, az erőteljes zötykölődés röpítette a gyönyörbe. Lecsukta pilláját. Hüvelye görcsösen rángatózott, ajka vonaglott. Önfeledt kiáltása beleveszett a vonat dübörgő zajába.
Sokára nyitotta fel a szemét, csodálkozó tekintettel nézett. A hangja szemrehányóan csendült.
– Neked nem volt jó…
Nem bántam, hogy még nem volt jó…
Kivettem a farkam a hüvelyéből. A combja összezárult. Tenyeremmel végigsimítottam a hasa alját, kicsit játszottam a szőrzetével.
Nézte. Hirtelen ütötte fel a fejét.
– Föléd ereszkedjem?
Tartottam tőle, hogy elkapkodná. Különben is elfogott a kívánság, hogy lássam az ölét.
– Ne… Még ne.
Szétnyitottam a combját. Bőre a combja tövén különösen selymes volt. Mosolyogva szemlélte, ahogy megcsodálom. Suttogva bukott ki a száján:
– Felizgatsz.
Válasz nélkül hagytam. Éppen azt akartam, hogy felizguljon. Tenyerem élével fésültem félre a szemérme fölé göndörödő bozontot.
Szokatlanul nagy csiklója volt, meglepően hosszú redő vette körül. Elbámultam a méretén. Még soha sem láttam ilyen hosszú redőt csikló körül. Szeméremajkaknak beillett.
Éreztem a hangján, mosolyog.
– Tetszik neked? Nem csúnya?
Felpillantottam. Valóban mosolygott. Én is elmosolyodtam.
– Szép… nagyon szép, és nagyon furcsa! Tudod, hogy milyen furcsa?
Fogalma sem volt különleges adottságáról, elképedve nézett rám.
– Igazán? Sohasem láttam másnő pináját… Tényleg furcsa?
Lassú, óvatos mozdulattal vontam félre a redőt a csiklója mellől.
Felsóhajtott. Valamelyest jobban széttárta az ölét.
Lassan érintettem a nyelvem a csiklójához. Megnedvesedett már, ámbraillatot árasztott. Úgy nyaltam meg, mint az ajkát. Nedvességének íze ugyancsak izgatott. Végignyaltam hüvelye partját is, belecsókoltam a nyílásba.
Halkan kérlelt.
– Ott fent még kicsit… Ott olyan jó!
Teljesítettem a kívánságát. Ismét kihámoztam csiklóját a redőből. Ezúttal ajkam közé fogtam, egy-két percig tartottam az ajkam között, aztán lágyan körülnyaltam. Megnéztem újra, és megint elámultam, nem tudtam betelni a látvánnyal.
A redőt most ő fejtette le két ujjával. Ismét körülnyaltam a csiklóját. A redőt is végignyaltam. Izgatott, hogy ott az ujja. Rácsókoltam a csiklójára, megnéztem ismét. A redő külseje sötétebb színű volt. Nem eresztette vissza, széthúzta, tartotta. A tekintetünk összetalálkozott. Rekedtes hangon suttogtam.
– Gyönyör! Szoktál játszani vele?
Pillájával jelezte, hogy igen.
Feltérdeltem.
Visszahúztam a bőrt a farkam makkjáról, a makkommal érintettem meg a csiklóját. Előbb csak a csiklót, majd a redő is. Nem vitte el az ujját. Félig lehunyt pillája alól leste, hogyan csinálom. Az eszembe ötlött, ő tudja leginkább, hol a legérzékenyebb pontja,
– Nem akarsz játszani magaddal?
– Most nem. Biztos elsietném… Jobb, ahogy te csinálod.
Lassan mozgattam a makkom a csiklóján, meg a redőn. Egy idő után éreztem, hogy ha tovább folytatom, rálövök a csiklójára. Lekuporodtam az öléhez. Most sem engedte vissza a redőt, várta, hogy a nyelvemmel illessem.
Bolondított a nedvének az íze.
Ügyeltem rá, hogy nagyon lassan nyaljam. Hüvelyéhez vittem az ujjam, de amint hozzáértem, halkan megszólalt.
– Ott ne… Csak itt fent. Itt fent, annyira jó… Szeretnék így elélvezni.
Hamarosan összerándult a teste. Vonaglott minden porcikája. Két ujja elengedte a redőt. Kapkodva lélegzett. Hirtelen emelkedett a könyökére.
– Bocsásd meg, hogy önző voltam… Föléd ülök és…
A szavába vágtam.
– Maradj csak. Felizgatlak előbb.
Visszanyomtam az ágyra.
Feltérdeltem ismét. Megint visszahúztam a makkomról a fitymát. A csupasz makkot a hüvelye bejáratához igazítottam. Nem nyomtam bele, odaillesztettem csupán. Balkezemmel lefejtettem csiklójáról a redőt, jobbom ujjai gyengéden végigzongoráztak a csupasz csiklón.
Hamar felizgult.
– Föléd ülök…
Előbb a farkamhoz hajolt, végignyaldosta teljes hosszában.
Kifordultam az ágy szélére.
Kilépett az ágyból. Az ágyban elnyúlva valahogy magasabbnak tetszett, most szembeötlően alacsonynak, lányos termetűnek látszott. Észrevette, hogy meglepődtem, csilingelően nevetett.
– Zavar, hogy ilyen apró vagyok?
Szembefordult velem. Fellépett az ágy szélére, a farkam fölé guggolt. Filigrán alakjához képest óriásnak találtam a nemi szerveit. Jobbjával megfogta a farkam, néhányszor végigsimított vele a csiklóján-hüvelyén. Előrehajolt közben, leheletének illata az orromba csapott. Jó illatú lehelete volt. Óvatosan visszahúzta a bőrt a farkamról, hüvelye bejáratához terelte a makkom. Nagyon lassan ereszkedett rá, s csak a makkot vette magába. Egyre a markában fogva a farkam, fürösztgette a hüvelyében a makkom. Néhány percig tartott így magában, majd igen lassacskán, apránként fogadta testébe farkam. Mindvégig ügylet rá, hogy visszahúzva tartsa rajta a bőrt, mígnem az egészet a hüvelyébe rejtette. Hosszú ideig tartott, nem hamarkodta el. Hatalmasat lélegzett, alig hallhatóan lebbent fel az ajkáról:
– Várj keveset…
Hátrahajolt kissé. A tompa fény megvilágította csiklóját.
Előbb a nagy szeméremajkat húzta szélesre. Kisimította hüvelyéből a szőrszálakat, amelyeket a farkam besodort, majd a kis szeméremajkat vonta szét. Pőre hüvelyét úgy feszítette a farkamra, hogy szeméremajkai ne csúszhassanak vissza. Kihámozta a redőből a csiklóját, s a redőt a farkam tövére terítve szorosan hozzám tapadt. Kezét a nyakam köré kulcsolva a szemembe nézett.
– Neked jó így? Nem kívánod másképp?
Belemosolyogtam a szemébe.
– A vonattal akarod?
Nem felelt szóval. A szeme nevetett. Fejének könnyes mozdulatával hátradobta haját, száját résnyire nyitva tartotta elém.
Kitaláltam, hogy mit kíván.
Olykor ő is megnyalta a szájam szélét.
A vonat zakatolt, ütemesen ringott.
A farkam egyre jobban belefeszült a hüvelyébe. Méhszája körülcsókdosta a makkom. Önfeledten nyaltam a száját. Szájának íze most a hüvelye ízére emlékeztetett. A melle éppen beleillett a tenyerembe. Mellbimbója hirtelen merevedett majd kőkeményre, remegni kezdett, aztán egész teste görcsösen összerándult.
A hüvelye is összerándult. Rettenetes erővel szorult a farkamra.
Felkiáltott. A kiáltással együtt elszállt az ereje. Jó darabig lankadtan hevert a farkamon. Észbe kapott, megrázta fejét.
– Bocsáss meg nekem! És engedd…
Nem mondta, hogy mit tegyek. Hirtelen állt fel. A farkam majd beleragadt a hüvelyébe. Ujjai átfonták a farkam tövét, nyelve lágyan mozgott a makkomon, ajka újra és újra végigcsusszant a farkamon az ujjáig.
Elképesztően jól csinálta.
Csakhamar elöntött a gyönyör.
Csupán az első cseppeket engedte a szájába. Ajkát a makkom oldalára csúsztatva csókolta kicsit a makkot, majd azt is elengedte, s tenyere vitustáncot járt a farkamon.
Arcra lövelltem magvam.
Nézte a farkam. Lassan vett a szájába ismét. Kiszívta az utolsó cseppeket.
Elhanyatlottam az ágyon. Bénán hevertem. Annyira jó volt, hogy szinte belefájdult az ölem.
Lefeküdt mellém. Odatartottam a karom a feje alá, magamhoz öleltem. Mellemre hajtotta fejét. Súgva szólalt meg.
– Finom az ízed…
Lehunytam a pillám. Könnyű álom ereszkedett a szememre. Percekig tartott csupán. Arra ébredtem, hogy a farkam mereven áll a combja között. Háttal feküdt felém. A farkamat a tenyerével szorította szemérméhez. Makkom éppen a csiklójához. Lassan-lassan lökögetett. Átvettem a mozgását. Akkor visszafordult.
– Annyira jó volt… Nem baj?
Nem feleltem. Széttártam a combját, a teste fölé emelkedtem. Csiklója is, hüvelye is megnyirkosodott már. Azt hihette, megrohanom. A szeme megrebbent, összevonta a szemöldökét.
– Így akarod?
Erre sem kapott választ.
Fél könyökömre támaszkodva a markomba vettem a farkam. A farkammal simítottam szét a szőrzetét, aztán a csiklójához emeltem a makkom. Odatettem csak, egy ideig hagytam, hogy a vonat teljesítse a dolgát helyettem.
Felderült az arca, mosolygott.
– Jó dolga van a pinámnak.
Sokáig bökögettem a csiklóját.
Élvezte. Félig lehunyt pillája alól leset.. Akkor nyitotta fel a szemét, amikor hirtelen tövig nyomtam be a farkam a hüvelyébe. Akkor mosolygott.
– Így akarod?
Nem úgy akartam, csak megkívántam érezni a hüvelyét a farkamon. Mindjárt ki is húztam belőle. Könyökére emelkedett,
– Hadd üljek beléd…
Hátat fordítva akart a farkamra ereszkedni. Gyors mozdulattal kicsusszantam alóla, számra vettem az ölét, belecsókoltam a szeméremajkába.
Halkan gyöngyözően nevetett.
Nyelvem a csiklóját kereste. Lágyan nyaltam a redőjét. Felemelkedett csöppet, ujjával félrevonta a redőt, visszaeresztette számra a pőre csiklót. Lassan nyalogatta. Ő előredőlt, kétrét hajolva nyúlt a farkam után. Ebben a tartásban a csiklója még jobban kiadta magát. Ujja gyengéden simult a makk karimája alá. Nagyon-nagyon lassan fonta körül, ugyanolyan lassúsággal engedte el, hogy aztán ismét rásimuljon, újra meg újra.
Káprázatosan felizgatott a kezével. Eleresztettem a csiklóját, visszamesterkedtem magam az ágy szélére. A hangom rekedtes volt.
– Most már beleülhetsz.
Ő is rekedten suttogott.
– Majdnem elélveztem.
Megint hasonló szertartással ereszkedett a farkamra, mint először. Előbb csak a makkot vette be a hüvelyébe, aztán apránként vette magába a farkat. Sajnáltam, hogy most háttal ül, s csupán féloldalról látom az arcát. Amikor egészen a hüvelyébe vett, tomporának néhány mozdulatával méhszájához irányította a makkom. Élvezte, hogy odatapadt, valamelyest előre is dőlt, hogy erőteljesebben feszüljön rá.
Most se mozogtunk. A vonatra hagytuk a mozgást.
Lüktetett a halántékom. Az eszem a csiklója körül forgott.
– Így nem tudok játszani veled…
Elértette. Combja alá nyúlt, ujjai szélesre tárták szeméremajkát. Lassan vonta vissza a kezét, előbbre vitte. Hüvelye egy-egy moccanásán éreztem, hogy a csiklójával játszik. Suttogva beszélt.
– Ugyanúgy csinálom, mint te… Nagyon jó… És alig tudom fékezni magam, hogy ne csináljam gyorsabban. Magamnak mindig elkapkodom…
Átkaroltam, tenyerembe vettem a mellét, enyhén megszorítottam. Lélegzete felgyorsult. Kiáltva szakadt ki belőle:
– Oh…
Tompora hirtelen moccant, hüvelye félelmetes gyorsasággal mozgott a farkamon. Erőteljesen visszalöktem. Teste megvonaglott, rázkódott minden ízében.
Hamar elcsitult. Ült az ölemben, farkammal a hüvelyében. Nagyot fújt.
– Elkényezteted a pinámat… Megforduljak?
– Előbb térdelj le egy kicsit.
Nem vettem ki a farkam a hüvelyéből. Átfogtam a derekát, szorosan a testéhez tapadva követtem a mozgását. Lassan ereszkedett a térdére. Könyökére dőlt, fejét a padlóra helyezett csuklóján nyugtatta. Visszapillantott.
– Így akarod?
– Csak amíg újra felizgulsz. Utána visszaülünk… Úgy szereted nem?
Mosoly játszadozott az arcán.
– Tényleg elkényezteted a pinám!
Fogtam a derekát. Darabig hagytam pihenni, meg se moccant. aztán lassan, nagyon lassan és majdnem teljesen kihúztam a farkam a hüvelyéből. Ugyancsak lassan toltam vissza bele, és tövig toltam. Mocorogtam, amíg a makkom rátalált a méhszájára. Nekifeszítettem kicsit, néhány pillanatig csupán. a hetedik-nyolcadik alkalommal éreztem, hogy a hüvelye viszonozza a mozgást. Megkérdeztem:
– Visszaüljünk?
Felemelkedett. Tartottam a derekát, most sem vettem ki a farkam a hüvelyéből. Tétova hangon mondta:
– Megfordulnék feléd…
– Majd az ágyon megfordulhatsz… Most nem engedlek.
Felnevetett.
Az ágy szélére ültem, majd hátradőltem az ágyon. A makkom odatapasztottam a méhszájára. Kezemmel fogtam a derekát.
– Most már megfordulhatsz. Lassan fordulj meg, egészen lassan!
Lassan fordult meg, lábát óvatosan emelte át a testemen. Ügylet rá, hogy a makkom, ne csússzon el a méhe nyílásáról. Elcsodálkozott, szája megnyílt kissé. Nyelvével megnedvesítette ajkát.
– Fordulhatok még?
A szememmel intettem igent.
Körbefordult. Aztán megint fordult. Jobbra is fordult, balra is fordult. Többször fordult. A szeme sugárzott, megcsóválta a fejét.
– Nem gondoltam, hogy ez ilyen jó…
Hagytam, forduljon, amennyit csak akar. Sokára elégelte meg, ismét a fejét csóválta.
– Igazán elkényezteted…
Búgott a hangja.
Megállapodott a farkamon. Könyökömre emelkedtem, nem ültem fel, hogy ő előbbre dőlve jobban feszíthesse rám a hüvelyét. Ujjaival szélesebbre húzta szeméremajkait – megint előbb a nagyot, aztán a kisajkat is.
Néztem a redőt, a csiklóján. Csuklyaszerűen takarta a csiklót. Elfogta a pillantásom.
– Ennyire izgat?
– Ennyire.
Kibontotta csiklóját a redőből. A redő szélét ujja közé fogva oda-oda borította csiklójára.
– Így szoktam játszani vele, ha magamhoz nyúlok… Meg így is…
Baljával félrehajtotta a redőt, jobbjának mutatóujját csiklójához érintgette.
Elgyönyörködtem a játékában. Az ujjával kevés ideig csinálta, visszatért az előbbihez.
– Az ujjammal rögtön elélveznék.
A vonat ütemesen ringott. A makkom minden zöttyenésnél meg-megnyomta méhe nyílását. Játszott a redővel, olykor nemcsak ráborította csiklójára, de meg is simogatta vele. Önfeledten mosolygott. Hirtelen emelte rám a pillantását. Lassú mozdulattal rám dőlt, a redőt felhúzta a farkamhoz préselte csiklóját. Keze ott maradt a testünk között, ujjai visszafogták a redőt. A száját nyújtotta.
– Nyald meg kérlek… Úgy, mint a pinámat…
Oválisra formálta ajkát. Lassan nyaltam bele. Lehunytam a szemem, és olyan érzés fogott el, mintha két nővel szeretkeznék. Nyelvét ajka közé tolta, úgy tartotta ott a hegyét, hogy csiklónak hihettem.
Nyögdécselni kezdett, megmerevítette nyelve hegyét. Szaporábban nyaldostam a száját. Beleborzongott, összeszorította hüvelyét. A hüvelye vonaglott meg előbb, a szó szoros értelmében vibrált a farkamon. A teste gondolatnyival később rándult össze. Sokáig rángatózott. Mozgását halk sikolyok kísérték.
Hirtelen szökkent le a farkamról. Fölé térdelt, mindkét kezével marokra fogta. Suttogva kérte:
– Engedd ki… engedd… A pinámra akarom. Látni akarom….
Energikus mozdulatokkal fejte a farkam. Nyílását a csiklójához irányította.
Nem kellett soká csinálnia. Magvam a csikló redőjére csurrant. Baljával elengedte a farkam tövét. Gyorsan félrehúzta a redőt, jobbjával tovább fejt. Odalövelltette a többit a csiklójára, az utolsó cseppet a hüvelye nyílásával törölte le.
Ledőlt mellém. Pihegve szedte a levegőt.
Pillantásom véletlenül esett a karórájára. Két perc híján hatot mutatott. A vér meghűlt az ereimben, felpattantam.
– le kell szállnom!
Magamra kaptam a köntöst. Megcsókoltam az ölét. Rohantam a saját fülkémbe, kapkodva öltöztem, kapkodva dobáltam a holmim a táskámba. A vonat már állt, Csuklómra csatoltam az órám. Vekkere még egyre csipogott. Nem törődtem vele, felrángattam a cipőm.
A vonat éppen gurulni kezdett, amikor leugrottam róla.
Ő az ablaknál állt. Szomorkás mosollyal intett búcsút. A vonat mind gyorsabban vitte a messzeségbe.
Az óra csipogott a karomon. Leállítottam a vekkerét, a vonat után integettem. Akkor döbbentem rá, hogy semmit sem tudok róla, azon kívül, hogy pompás szerető. A nevét sem tudom. A csiklója színéről neveztem el magamban Barackvirágnak, s azóta is hiába reménykedem, hogy hátha még megpillantom egyszer.
Valaki más talán szerencsésebb lesz vele.

Dobott a férjem

Posted on by Tortenet

Az nap, amikor a férjem közölte velem, hogy van valaki más is az életében, azt hittem vége a világnak, óriási veszekedést csaptam. Döbbenten bámultam és próbáltam lebeszélni arról a másikról, nem hittem el, hogy igaz.
Könyörögtem is, két kézzel próbáltam bele csimpaszkodni. A testébe és a lelkébe ugyanúgy. Azt gondoltam, a mi kapcsolatunkkal nem történhet meg az ilyesmi soha! Mi mások vagyunk, a mi eskünk szent és sérthetetlen!
-Szürke vagy Anna finom, de kiszámítható. Meguntalak, az én hibám tudom! Ne haragudj, de nekem ennyi nem elég, a hétköznapiságod fáraszt!
Neki estem Gábornak, és ütöttem, vertem ahol értem. Belerúgtam, téptem a haját és üvöltöttem. Nem értem el vele semmit. Két hét múlva összepakolt és egy mélyet sóhajtva kilépett az életemből. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, ordítottam a fájdalomtól, a sporttáskán és a bőröndön kívül magával vitte a fiatalságot, a hitet, a reményt és az odaadást is, minden fénnyel és ragyogással együtt. Nekem csak a tapogatózó sötétséget hagyta hátra, és nem volt hozzá erőm, hogy világot gyújtsak.
Volt pofája azt mondani, hogy még mindig szeret, csak abba a másikba belebolondult!
Hivatalosan nem váltunk el, papíron még feleség vagyok. Gyerekünk nincs sajnos, pedig nem védekeztünk. Gondoltuk jön majd a gyerek, amikor itt lesz az ideje. Így most már a történtek után, nem is bánom, hogy nem vagyok anya.
Emlékszem, annyi érzés kavargott bennem!
Fájdalom, szenvedés, kín, gyilkos ösztön, bosszú és üresség. Minden összeomlott, az egész addigi biztonságosnak hitt életem. Nem volt mibe kapaszkodnom, minden egyetlen fájó ponttá zsugorodott össze. Az éjszakák és nappalok egyformán, pokoli kínban teltek.
Szenvedtem. Biztos titeket is hagytak már el, vagy veszítettetek el valami fontosat, tudjátok milyen érzés.
A történtek miatt az önbecsülésem a nullával lett egyenlő. Ott álltam egyedül, huszonhét évesen, teljesen átlagos külsővel a semmi közepén. Belebámultam számtalanszor a tükörbe, hogy meglássam a hibáimat. Próbáltam idegenként tekinteni magamra, de nem láttam csúnyát, csak hétköznapit. Barna vállig érő hajat, barna, nagy szemet, fitos, szeplőkkel tarkított orrot, vonzó nőies alakot. Akkor meg miért? Suhant át a kérdés az agyamon számtalanszor. Az bántott leginkább, hogy hozzám képest egy bombázóval jött össze.
De. Legalább büszke lehettem rá, hogy jobbra cserélt le, mint amilyen én vagyok! Legalábbis külsőre. Mert szerintem ő csak azt nézte. Szebb, csinosabb, az újdonság varázsáról pedig ne is beszéljünk! Mindegy, hagyjuk ezt.
Szóval három hónapra rá, a barátnőm rá vett, hogy kísérjem el egy baráti összejövetelre. Persze először hadakoztam, nem akartam kimozdulni sem.
– Ne haragudj Éva, de nekem ez nem megy. Elrontanám a hangulatot, a lelombozódott egyéniségemmel! Csak rám kell nézni, egy rakás szerencsétlenség vagyok!
– Begubózva élsz, saját kis lelki világodba bezárva! Úgy csinálsz, mintha Gábor lenne az egyetlen férfi a földön! Bebeszéled magadnak, hogy csúnya vagy, és örök egyedüllétre kárhoztatott. Ez nem így van! Anna, te szép vagy és jó ember. Gyere velem, adj egy esélyt magadnak! Kapcsolódj ki, már azért is megéri eljönnöd!- Vitatkozás közben boroztunk és talán ennek köszönhetően, mégis csak beadtam a derekamat! Évával mentem a házibuliba!
Nem festettem magam ki erősen, csak egy kis szemceruza, pirosító és ennyi. Farmer és póló, nem hódítani mentem én!
Amikor odaértünk egy kicsit megszeppentem az égvilágon nem ismertem senkit. Páran végig néztek rajtam, majd folytatták tovább a beszélgetést, nevetgélést.
– Gyere, bemutatlak pár embernek- karolt belém Éva, de én csak a fejemet ráztam és inkább rágyújtottam egy cigire, mert időközben visszaszoktam rá. Kimentem a teraszra, ami az egész házat körbe futotta, hangulatos kilátást engedve a füves kertre. Éva húzta a száját, amiért nem maradtam mellette, de nem volt kedvem beszélgetni, jó pofizni pedig egyáltalán.
Ahogy álltam a vaskorlát mellett, egyszer csak egy erős szorítást éreztem a vállamon. Hátranéztem és majdnem azt hittem összesek! Nem mintha ájulós típus lennék, de egy isteni fazon állt mögöttem. Egy magas, erős, izmos felépítésű alak. A szemei barátságos nyíltságot sugároztak magukból, de annál is erősebben éreztem a férfiasságát, ami áradt belőle. Rám legalábbis lehengerlő hatással volt.
Nem az a tipikus szépfiú fazon, aki a címlapokon szerepel. Emberibbnek tűnt és semmi mesterkéltet nem láttam benne!
A teste, abban a szűk fehér pólóban és a csípőjére tapadó farmernadrágban, nagyon jól nézett ki. Az arca kissé szögletes, a barna haja bezselézve meredezett az égnek, a szája talán kissé túl húsos, de az összhatás! Az álmaim pasija nézett farkasszemet velem!
– Szia! Látom egyedül érkeztél. Tamás vagyok-nyújtotta felém az erős tenyerét.
– Heló! Én pedig Anna – a keze meleg volt, olyannyira hogy később húztam el az enyémet, mint ahogy illett volna.
– Adsz egy szálat?- Intett a félig elszívott cigarettám felé. Megkínáltam, felé nyújtottam a dobozt.
Követtem a tekintetemmel, az első slukkjából felfelé szálló füstcsíkot. A csillagok ekkor kezdtek ragyogni az égen, legalábbis én ekkor vettem őket észre először. Az esti, sötét lepel megborzongatott, ami miatt fázósan húztam magam össze.
– Menjünk be, te fázol!
Ezután nem emlékszem mindenre, hagytam, hogy az ár magával ragadjon, az a hullám, amit Tamásnak hívnak. Elragadott a lénye, hallgattam a mély zengésű hangját, figyeltem a barátságos, barna tekintetét és mindig elfogadtam a pohár italt, amit rendszeresen a kezembe nyomott.
– Le akarsz itatni?- kérdeztem tőle incselkedve.
– Dehogy, csak látom, hogy bánatod van. Elmeséled?- Csak a fejemet ráztam válaszul. Nem akartam arról papolni neki, hogy elhagytak. Különben is, a lelkem megkönnyebbült és már nem is láttam olyan kétségbeejtőnek a helyzetemet. Végignéztem Tamáson és a női sejtjeim belefújtak, ama bizonyos kürtbe. A belsőmben megszólalt egy hangocska.
Kapás van! Szedd fel, ne hagyd ki az alkalmat. Egyetlen órára is érdemes, még úgy sem csináltál ilyesmit!- Hallgass!- kiáltottam hangosan, Tamás pedig kérdőn nézett rám.
– Hogy mondod?
-Á, semmi, nem érdekes, csak a kis kobolddal veszekszem, aki idebent lakik-mutattam a fejemre.
Tamás nevetése minden gátlásomat elsöpörte. Úgy éreztem, nem akarok semmi mást, csak jól érezni magam, vele.
Közben picit körülnéztem, a hangulat a tetőfokára hágott, táncoltak, kurjongattak, szólt a diszkózene. Odakint az udvaron kisebb tábortűz égett, az emberek vonultak ki-be. Ötvenfős társaság gyűlhetett össze és mi végig, csak egymásnak szenteltük a figyelmünket, mintha egy külön kis szigetet alkottunk volna.
– Elrabolom az időt, a többiek biztos várnak! Menj csak, én elvagyok magam is!- Szabadkoztam.
– Nem! Éreztem, hogy ma részt kell vennem ezen a bulin, TÉGED vártalak, már nagyon régóta – válaszolta Tamás, nagyon őszintének tűnően.
Nevetés.
Ez jellemezte a beszélgetésünket végig. Udvarolt és bevallom jól esett, még akkor is, ha tudtam mire megy ki a játék.
– Egy pillanat, azonnal jövök!- Tamás a fiúhoz ment a tánctér sarkába, aki a hifi berendezés mögött ült. Odahajolt a sráchoz és a fülhallgatót félretolva, valamit belesúgott a fülébe.
Ahogy visszaért már nyújtotta is felém az erős tenyerét, mert egy lassú, dallamos szám csendült fel. Sok pár simult össze, ahogy mi is. Először volt köztünk pár centi, de ahogy lehunytam a szemem, érezni akartam a teste melegét. Odanyomtam magam neki, a széles mellkasába fúrtam a fejem.
Kicsit szédültem, így rá bíztam magam egészen. A zene lágyan ringatott, a kemény izmok melegítettek és most először a három hónap után, újra biztonságban éreztem magam.
Éreztem, amikor néha körbe fordult velem, vagy léptünk párat valamerre.
Egyszer csak kinyitottam a szemem, mert a zene kezdett nagyon távolról hallatszani. Egy szobában találtam magam, ahol az éjjeli lámpa szelíd fénye vonta be a berendezést. A hatalmas franciaágyat, a süppedős szőnyeg vörösét, a jobbra álló asztalt és a két karosszéket is.
Még mindig Tamás karjaiban voltam, és tudatosult bennem, kettesben vagyunk egészen! Mosoly suhant át az arcomon, amikor az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. A tekintetem beleveszett a kitágult pupillák mélységébe, az egész testem beleremegett a visszafojtott várakozásba.
Megnyaltam az ajkamat és szinte felkínáltam neki őket. Amikor oldalra biccentette a fejét, és lehajolt hozzám, összeért a szánk. Puhán és lágyan érintett, amitől olvadt viasznak éreztem magam. Mintha ezernyi elektromos szikrácska kezdett volna pattogni a belsőmben, egy hatalmas robbanás előjeleként. Amikor bedugta a nyelvét, megrogytak a térdeim, de ő erősen tartott, majd az ágyhoz tolatott velem.
Óvatosan döntött rá, a karját végig a hátam alatt tartva. A legédesebb tehernek éreztem a testét, amikor rám feküdt a teljes súlyával. Nagyon megkívántam, már minden porcikám izzott. Csak most éreztem mennyire hiányzott nekem a testiség. Annyira akartam ott őt akkor, mint még soha senkit az életben.
Valami elpattant bennem, a szégyenlősség köpenye lehullott, meg akartam kapni mindent, amit a másik csak adni tud.
Felbátorodva a pólója alá nyúltam, hogy végre megfoghassam az izom kötegeket. Forró volt a bőre, az illata őrjítő. Ott simogattam, ahol értem, belemarkoltam az izmos fenekébe is.
– Istenem, csináld még!- nyögte a számba, amikor az izmos, kemény hátsóját fogdostam. Tetszett nekem a hang, amit kiadott, még többet akartam kicsalni belőle.
– Vetkőzz le! – utasítottam, amit meg is tett.
Néztük egymást, amikor egymással szemben állva, szabadultunk meg minden egyes ruhadarabtól. Nem éreztem szégyent, úgy tekintett rám, mint egy istennőre. Figyelte a fehér melltartó alól előbukkanó melleimet, a tekintetétől megduzzadó bimbókat végül, amikor a tangámból is kiléptem, a sima háromszöget a lábam között. Szinte hallottam mekkorát nyel, amikor odapillantott.
Én is hasonló állapotban voltam, fantasztikusan festett Tamás teste. Izmos, de nem csúnyán kigyúrt, széles szőrös, mellkas, keskeny csípő, bordás has, és amikor levette a bokszerét! Felsikkantottam a látványtól, örömömben.
Szép nagy pénisze volt, ami duzzadtan, eresen és nagyon keménynek tűnően meredezett. Barnán göndörödő szőr ölelte körbe.
Ő lépett először mellém és azonnal a mellemre tapasztotta a száját. Enyhén szívott és nyalintott finoman, de érezhetően. Egyik mellemről a másikra vándorolt, repkedett akár egy éhes kis darázs a virágfejek felett.
Én sem bírtam ki. Muszáj volt végigsimítanom a felsőtestét. Amikor úgy éreztem, már mindenhol megérintettem, szépen fokozatosan,a kezem lecsúszott a lába közé.
Annyira jó volt a méretes falloszt fogni! Végig simítottam a hosszán, fogdostam a vastagságát, majd meggyúrtam a herét is, óvatosan gyömöszöltem.
Amikor már mindent bejárt a kezem, rákulcsoltam az ujjaimat a vesszőre, mozgattam a bőrt lassan, majd egyre gyorsabb ütemben. Tamás nyögött és hörgött, az őrületbe kergetve vele. Nem is bírtam tovább, térdre rogytam, hogy közelről is láthassam a forró hímvesszőt.
Odadugtam az orrom, beszívtam az illatát, bámultam a selymességét és az erősségét, a szemem csak itta a látványt. A makk tetején már ott csillogtak azok a harmatcseppekhez hasonlatos kis gömböcskék, amelyek az izgalmi állapot előre haladását jelezték. Muszáj volt megkóstolnom, lenyalnom őket. Cuppogtam az íztől, egyszerűen elkábított, arra sarkallva, hogy még többet szerezzek belőle. Ekkor hátrahúztam a bőrt, amíg csak a fityma engedte és elkezdtem körbe- körbe kényeztetni. Tamás nyögött, és nézett közben.
Az ujjai a hajamat túrták. Borzolta és simította abban a ritmusban, ahogy én finoman elkezdtem szopni. A lábam között már nedves és duzzadt voltam. Az egyik kezemmel lenyúltam, hogy megérintsem magam a legérzékenyebb helyen. Minden puha volt odalent és várakozó. Nem tudtam kétfelé figyelni, így inkább csak a szopásra koncentráltam, amibe egyre inkább kezdtem belelovalni magam.
-Várj, így el fogok menni!- Kihúzta a szerszámát a számból, majd nagyokat sóhajtott. Közben a két ujjával két oldalt, elszorította a farka tövét. Kellett egy perc, amíg megnyugodott és úgy érezte folytathatjuk a dolgot.
Ekkor döntött az ágyra és feküdt a lábam közé.
Felsikoltottam, amikor először belenyalt a puha, szétnyílt ajakim közé. Nyalogatott le- fel, a luk körül, majd csak a csiklómra koncentrált. A combjaim remegni kezdtek, a testem megfeszült. A lepedőt markolásztam, majd a férfi haját simítottam, vonaglottam és dobáltam a fejem.
Két perc biztosan nem telt el, máris éreztem, ahogy a gerincem tövéből kiindul a bizsergés és a kéj hullámai magukkal ragadnak. Sikoltozva élveztem el, miközben szinte majd kitéptem Tamás haját. Mosolygott, amikor szégyenlősen és elpirultan kinyitottam a szemem. Följebb csúszott és a szemembe nézett. Szikrákat láttam a tekintetében, csillogó vágyat. Úgy éreztem a fényei egészen a lelkemig hatolnak.
A teste melegítette az enyémet, a kemény pénisze a hasamat nyomta. Semmi mást nem akartam, mint magamban tudni azt a keménységét. Odanyomtam magam a csípőmmel, ritmikusan és nyöszörögve.
– Mindjárt megkapod, csak egy pillanatot várj- mondta kedvesen a rekedt hangján, miközben gyorsan felállt és addig kotorászott a levetett nadrágja zsebében, míg egy fényes, kis tasakot, nem húzott ki belőle. Hamar feltépte a kotongumi csomagolását és a péniszére gördítette a világos színű, síkos, vékony anyagot. Felszisszent, miközben az érzékeny rúdjához érve a műveletet végezte. Már nagyon vártam, erősen magamhoz szorítottam, amikor újra rajtam feküdt.
Kicsit megigazítottam magam, a lábammal körbeöleltem őt. Harmadikra becsusszant az erős makk, majd végig az egész vastag, forró rúd. Felkiáltottam a boldogságtól, amikor egészen beért.
Muszáj volt a szánkkal is összekapcsolódnunk, mindketten vágytunk rá. Borzongatóan finom volt, ez a fajta egyesülés, majd belefulladtam a csókba, az egész dologba. Mintha egy pillanat alatt átértékelődött volna bennem minden, akárha egy vastag szövetfátyol hullott volna le, a szemem elöl.
Annyira élőnek és erősnek éreztem magam, mint soha, semmikor azelőtt! Ez az érzés volt a legeslegjobb a többi finomság mellett!
Tamás elkezdte a pumpáló mozgást, veszettül jól volt, egy ritmusra járt a testünk, keresve a közös beteljesülést.
Ősi erőt és energiát éreztem, mintha én lennék az első asszony a földön, Tamás pedig a domináns hím, aki csak az enyém. Beleharaptam a vállába, nyaltam a bőrét az erős nyakát, szorítottam és karmoltam, megfeledkeztem magamról teljesen.
Szenvedélyes vihart gyújtottunk egymásban, szikrázott minden és robbanni látszott az egész világ.
Tamás feltérdelt, majd a fenekem alá nyúlt és az egész csípőmet felemelte. Így mozgott tovább, én pedig még mélyebben magamban érezhettem őt.
A nyögésem és a hörgése összekeveredett, egy hatalmas zúgó és őrjítő egyveleggé sűrűsödve. Szárnyaltam a kéj madarán, repültem vele együtt, fel, szédítő magasra.
Egyszerre ért minket utol az orgazmus, ami megremegtette a testünket. Ahányszor ő kilőtt a belsőmben, én annyiszor rándultam össze, szorítva őt erősen. Valósággal magamba préseltem az ondóját. Nagyon jó volt, szinte minden sejtem részt vett a dologban, egy magasabb szféráját éltem meg az orgazmusnak, amit Tamás a lényével tudott belőlem kicsalni.
Amikor rám hanyatlott csak pihegtünk, a bőrünk csúszóssá vált a verejtéktől. Kicsit sem bántam, nagyon finom érzés volt, szinte lebegtünk az orgazmus utáni csodálatos és bágyasztó ködben.
Pár perc múlva legurult rólam és mellém feküdt, a lepedőt óvón húzta rám.
– Köszi!- nyögtem pirulva, mert valamit mondanom kellett és valóban hálát éreztem az egész estéért.
– Én, köszi! Én köszönöm neked ezt az estét, nagyon- nagyon, jó volt! Kérlek, mondj igent, mondd, hogy holnap velem vacsorázol!
– Jól van, szívesen!Viszont lehet, hogy keresnek a többiek, engem pedig Éva a barátnőm.
– Nem, Éva nem keres, mert ő már hazament az egyik barátommal. Engem se fognak itt zavarni hidd el, a vendéglátó apja vagyok!
– Hogyan?- néztem rá nagy, csodálkozó szemekkel.
– Hát igen, már nem vagyok fiatal, negyvenkettő leszek a nyáron. De, ha neked ez ilyen nagy gond, akkor…
– Nem! Csak meglepődtem. Nagyon is tetszel!- Tamás elmosolyodott és ezután csókolt meg újra, amitől a testem megint lázba kezdett jönni. Igen, még háromszor feküdtem le vele ezen az éjjelen és ott maradtam a házában.
Jól gondoljátok, nem tudtunk csak úgy elszakadni egymástól másnap, ahhoz túlságosan jól éreztük magunkat együtt. Közös kincsre leltünk, és egyikünk sem naiv, hogy hagytuk volna, csak úgy kárba veszni!