A pasi bármelyik percben megérkezhetett, úgyhogy gyorsan végignéztem a szobán, hogy minden rendben van-e. Amikor a hétvégén szétváltunk, pontos utasításokat kaptam arról, hogy mit kell a következő projekthez – az ebédlő kifestéséhez – előkészítenem. Azok után, amiket a múltkor tanultam, nem akartam neki csalódást okozni. Nemcsak a festésről van mit tanulnom, hanem a gyönyörök világában is van még mit felfedeznem ezzel a pasival.
Így hát ott állt az egyik sarokban a létra, várva, hogy segítsen elérni a plafon menti díszperemet. Minden bútort kivittem, csak az ebédlőasztalt hagytam a szoba közepén, leterítettem egy ronggyal, hogy ez legyen a munkaasztal. Festék, ecsetek, hengerek, minden ott volt szépen egymás mellé készítve. Odahalmoztam melléjük minden mást is, amit a boltban rámsóztak – bár a múltkor már megtanultam, hogy a hatékony festéshez nem mindegyikre lesz szükség, de reméltem, hogy Jake majd kitalál néhány másfajta, alternatív felhasználási módot nekik.
Minden készen áll, gondoltam, és megtöröltem a homlokomat. Ekkor döbbentem rá, mennyit is izzadtam ezen a forró nyári reggelen. Már így is csak egy póló és rövidnadrág volt rajtam, nem nagyon tudtam volna tovább vetkőzni, úgyhogy inkább kimentem a konyhába, benedvesítettem egy konyharuhát. Még a konyhában voltam, amikor Jake bekopogott a bejárati ajtón. Kikiáltottam neki, hogy jöjjön be. Az ebédlőben találkoztunk, rámosolyogtam, az ő mosolya viszont hamar az arcára fagyott, amikor meglátta, hogyan törölgetem arcomat és homlokomat a nedves konyharuhával.
– Mi a baj, hercegnőm, meleged van?
– Hát egy kicsit. Állítólag 32 fok lesz ma, és jól kimelegedtem a bútortologatástól meg a kellékcipeléstől.
– Nagyra értékelem a szorgalmadat, mindent pont úgy készítettél elő, ahogy kértem. Csak azt nem értem, hogy miért izzadsz abban a kis ruciban, ha én pont megfelelőnek érzem a hőmérsékletet teljesen felöltözve?
– Hát lehet, hogy a meleg idő mellé még be is indultam egy kicsit a mai látogatásod miatt?
– Ashley, egy kis türelem még senkinek sem ártott – mondta a pasi huncut éllel a hangjában, de az arca komoly maradt. – Na most nagyon figyelj.
Kezdjünk hozzá. Először is: csalódottan látom, hogy a hajad nincs copfba kötve, mint a múlt héten. Meg tudnád ezt a problémát oldani, amíg nekifogok itt a dolgoknak?
A hálószobába siettem, előkerestem egy kék masnit, ami jól ment a baseball-stílusú kék-fehér pólómhoz. Gyorsan két copfba fogtam a hajam. A tükörbe pillantottam, és megértettem Jake kérését. Tényleg nagyon szexi voltam így. Amilyen gyorsan idesiettem, olyan gyorsan mentem is vissza Jake-hez, hogy bemutassam neki, mennyire engedelmes is vagyok.
– Így már sokkal jobb – mondta, de fel sem nézett a festéköntögetésből. Csak akkor pillantott rám, amikor már végzett. Éppen a homlokomat törölgettem.
– Még mindig a melegre panaszkodsz?
– Nem panaszkodok!
– Most meg már vitatkozol is.
– Nem, én csak… elnézést.
– Bármilyen pontosan követted is az utasításaimat, úgy látom, van még mit tanulnod. A türelem és a fegyelmezettség hiányzik a fegyvertáradból.
– Várom az utasításokat.
– Remélem is. A következőt fogjuk tenni: megkérlek, hogy mássz fel a létrára, és fesd végig a fal felső szélét, a plafon alatt. Így én már csak alatta kell majd festenem.
Bólintottam, féltem, hogy az ellenkezésemmel elveszem a kedvét a festés után ránk váró tevékenységtől. De megint kiderült, hogy félelmem alaptalan volt, mert a pasi még hozzátette:
– Vedd le a nadrágod és a pólód, kapd fel az ecsetet, és mássz fel a létrára.
Ezúttal eszemben sem volt vonakodni, úgyhogy csöndben követtem az utasításokat. Örültem, hogy a kedvenc, sötétkék melltartóm és a hozzáillő bugyim volt rajtam, tudtam, hogy szexi vagyok így, és Jake ágyékának látványa meggyőzött arról, hogy ő is be van indulva. A festékesvödröt a létrára akasztottam, és fellépkedtem a fokokon, hogy munkához lássak.
– Nagyszerű. És most szépen lassan, gondosan fesd végig a fal szélét.
Így is tettem. Nagyon koncentráltam, bár az, hogy Jake ott állt mögöttem, és hiányos öltözetű testemet nézte munka közben, eléggé elvonta a gondolataimat a festéstől. Azért sikerült egy egyenes csíkot festenem a fal és a plafon találkozásához.
– Szép munka, Ashley. Folytasd csak, bármi történjék, jó? Próbára fogom tenni a türelmedet és a fegyelmedet.
Felé fordultam, de már csattant is fenekemen az ecset.
– Ugye azt mondtam, hogy dolgozz tovább ugyanígy?
– Igen – remegett meg a kezem, és folytattam a festést.
Hallottam, ahogy a pasi mozdul mögöttem, de másodjára már nem mertem hátranézni. Éreztem a kezét a fenekemen, simogatta a bőrömet, ami még égett az előbbi paskolástól. Ujjai a tangám vékony pántja alá csúztak, úgyhogy elég nehéz volt koncentrálnom. Megint a festékbe mártottam az ecsetet, és folytattam a munkát, igaz, mostmár lassabban, mivel ujjai már a bugyin át a csiklómhoz simultak.
Felnyögtem, és a létrára hajoltam, meg kellett támasztanom magamat, nehogy elveszítsem az egyensúlyomat. Ezúttal nem kaptam büntetést, az ujja begyorsult, de aztán elengedte az anyagot, az visszacsapódott a bőrömre, az ecsettel meg még kaptam is egyet a fenekemre.
– Akartál mondani valamit, Ashley?
– Nem.
Újabb csapás.
Ezúttal már tudtam, mit hibáztam, úgyhogy csak bólintottam.
A pasi mostmár elégedett lehetett az engedelmességemmel, mert keze megint gyöngéden simult a fenekemre.
– Szép munka, Ashley, így már sokkal jobb. Kissé arrébb kell tolni a létrát, úgyhogy gyere le.
Remegő térddel lépkedtem le a létráról, és figyeltem, ahogy a pasi arrébb tolja, ahol már be tudom fejezni a csíkot. Azt is észrevettem, hogy a farka feszül a nadrágjában. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a reakciója, úgyhogy odanyúltam. Erre ő megragadta a csuklómat, a másik kezével elvette tőlem az ecsetet, és óvatosan a festékesbödön tetejére rajta. Magához húzott, és mélyen a szemembe nézett: – Ez most mi volt? Át akartad venni az irányítást?
– Nem.
– Hmm… Ezt a szót már túl sokszor hallottam tőled.
Egyik kezével a csuklómat fogta, a másikkal az asztalon keresgélt, aztán felkapta a kést, amit a hengerek kicsomagolására használtunk. – A szemembe nézz, Ashley!
Gyorsan a szemébe néztem, miközben ő átölelt, és megéreztem a fenekemen a csupasz penge hidegét.
– Bízz bennem.
– Bízom – suttogtam, és tényleg így is volt.
Könnyed mozdulattal csavarta a tangám pántját a penge köré, és áthasította. A tanga lecsusszant a padlóra. A szemem elkerekedett, de mozdulatlan maradtam a pasi karjaiban. – Jó kislány – mondta ő.
Ugyanolyan gyorsan tapintotta ki a melltartóm pántjának leggyengébb részét, azt is átvágta, majd letette a kést, és kiszabadította melleim a csipkés fogságból. Nagy, erős kezei végigszántottak a testemen, megdagasztották a mellemet, aztán a fenekemet, amitől a karjaiba omlottam. Aztán megfordított, a fejem hátrasimult a mellkasára, keze előrenyúlt, és elkezdte puncim feltárását. Ösztönösen széttártam neki a lábamat, mire ő finoman végigsimított bennem, ki-be mozgó ujjait csúszóssá varázsolták nedveim. Egyik kezével a csiklómat vette kezelésbe, a másikkal határozottan ujjazta a puncimat.
Vonaglottam a karjai között a gyönyörtől, és bíztató szavakat suttogtam neki: – Igen, ez az, igen, még, még!
A keze leállt, én felnyögtem, de ő a számba dugta nedves ujjait, tisztára kellett nyalnom őket. Ekkor kóstoltam meg életemben először a saját nedvemet. A számban tartotta az ujjait, így nem tudtam megszólalni, de ő rámvillantott egy mosolyt, és keresni kezdte az asztalon, hogy mivel folytathatná a gyönyör és büntetés keverékét. A szeme egy mini hengeren állapodott meg, kihúzta a számból az ujjait, és a picike hengert tömte bele.
– Na most vissza a munkához, Ashley. Fejezd be azt a csíkot, mielőtt folytatnánk.
A csiklóm még mindig lüktetett, az ajkam a számban lévő idegen tárgyra feszült, de engedelmesen a kezembe vettem az ecsetet, és ezúttal meztelenül másztam a létrára. Örültem volna, ha a pasi leszed innen, bevisz a hálóba, és lassan, finoman szerelmeskedik velem; de azt is be kellett vallanom, hogy kegyetlenül felizgatott, milyen kitartóan tette próbára irányító természetemet. Tényleg tanultam egy kis önuralmat ezen a délelőtt, amit most be is mutathattam neki. Igaz, hogy hallottam, hogy a pasi leveszi mögöttem a ruháját, és igaz, hogy szívesen kiköptem volna a szőrös kis hengert a számból, de lassan, óvatosan fejeztem be a munkám a létrán, és vártam a további parancsait.
– Szép lett, Ashley. Értékelem a munkádat. Most én jövök.
Lemásztam a létráról, letettem a festéket, mire a pasi finoman kivette a kis hengert a számból. Elismerően mértem végig meztelen testét, miközben ő a festékbe mártotta az egyik hengert.
– Most le fogom festeni ezt a falat, meglesz pár perc alatt. Amíg ezt csinálom, adnék neked egy feladatot.
– Igen?
– Menj a hálószobába, hozz néhány párnát, aztán menj a konyhába, és hozz egy kanalat. Tedd le őket az asztalra, és várd meg, hogy befejezzem a festést.
Próbáltam nyugodtan mozogni, és összegyűjtöttem a rejtélyes tárgyakat. Pár percig még figyelhettem is a pasi meztelen testét munka közben. Amikor befejezte a falat, letette a hengert, és megtörölte a kezét abba a törlőrongyba, amibe én reggel a homlokomat töröltem.
– Na most gyere ide, Ashley.
Annyira közel léptem hozzá, hogy éreztem a lélegzetét a bőrömön.
– Vedd a kezedbe, és simogasd, amíg jó kemény nem lesz, hogy rendesen megbaszhassalak vele.
Nem kellett további bíztatás, megragadtam a farkát, határozott mozdulatokkal pumpálni kezdtem, a másik kezemmel pedig a golyóit simogattam. Nemsokára nem is bírta már tovább, ellökte a kezemet, magához húzott, a lábaim közé nyomta a kőkemény farkát, és benedvesítette a punciajkaimon.
– Húzz ide egy párnát, Ashley.
Áthúztam az asztalon egy párnát, és odanyújtottam neki.
A pasi szó nélkül megfordított, az asztalra lökött, a karjaim alá tolta a párnát, és rádöntött. Finoman mögémsimult, és széttárta a lábaimat.
– Fogd meg a másik párnát, és húzd a karjaid alá.
Ahogy ezt megtettem, belémhatolt, amitől én felkiáltottam. Elkezdett hátulról kúrni, és én elmosolyodtam figyelmességétől: igaz, hogy teljesen rászorított az asztalra, de a párnák kényelmessé varázsolták ezt a szenvedélyes kefélést. Most már csak a kanál célja kellett kiderüljön.
A pasi előrenyúlt, megfogta a jobb térdem, és lassan az asztalra emelte. Ebben a helyzetben hihetetlenül jól ki tudtam tágulni, amitől a lökései még mélyebbek lettek. Sikoltoztam a gyönyörtől, éreztem, hogy nem bírom már sokáig, és csodáltam, hogy a pasi ilyen jól kitart még.
Elélveztem. Ott vonaglottam és nyöszörögtem a pasi alatt, ő közben folytatta kemény pumpálását, és csak akkor lassított le, amikor már magamhoz tértem ebből a kegyetlenül hosszú orgazmusból. Megvárta, amíg felemelkedtem, és hátranéztem rá, aztán megint beindult:
– Na most Ashley, nagyon figyelj. Úgy döntöttem, hogy rá fogok élvezni az arcodra, értetted? Ezért kértem a kanalat. Fogd a kezedbe, kérlek, és figyelj, amikor szólok, fordulj meg, és térdelj le elém.
Miközben ezeket mondta, egyre keményebben kúrta a puncimat, a hangja suttogássá halkult. – Emlékszel az első szabályra, amit tanítottam neked? Egy csepp sem hullhat a padlóra!
Engedelmesen bólintottam, erősen szorítottam a kanalat, a pasi pedig tovább kefélt. De mozdulatai lassan összeakadtak, és felkiáltott:
– Na most!
Kihúzta, gyorsan megfordultam és letérdeltem, rámosolygtam, egymás szemébe néztünk, és spriccolni kezdett. Egész arcomat elárasztotta a forró, finom anyag. Nagy része éppen a szám mellé érkezett, a többi pedig lassan csordogált végig a homlokomon és az arcomon. Gyorsan összegyűjtögettem a kanállal, nehogy egy csepp is a padlóra hulljon. Néhány csepp a mellemre hullott, ezeken Jake mosolyogva szétkente a bőrömön.
– Elkérhetném a kanalat?
Átadtam a kanalat, a pasi pedig a szájamba adta, amit eddig összegyűjtöttem, aztán lassan, türelmesen összekanalazta vele az arcomról a maradékot, és azt is lenyelette velem.
– Jókislány voltál – jelentette ki végül.
– Ezt örömmel hallom – válaszoltam.
Felállított, és végigmértük a falakat. Az egyik fal kész volt, még három volt hátra. A padló közepén pedig ott feküdt a szétvágott fehérneműm.
– Bocsánat érte, Ashley – mondta Jake, miközben átvizsgálta a kedvenc melltartóm maradékát. – Szép darab volt. Ne aggódj, pótolni fogom. Felhívhatnál a héten, amikor ráérsz délidőben, és találkozhatnánk egy fehérneműboltban, úgyis meg akartalak dugni egy próbafülkében. Benne lennél egy ilyesmiben?
– Hát persze. Kívánságod számomra parancs!
Az 1 rész itt.
Történetek
Szex sztorik, szüzesség elvesztése, történetek, vágyálmok!
Az orvosi rendelőben
Szeretem az esőt. Ezért sétálok most itt. Hallgatom lépteimet a pocsolyákban, és figyelem a vízgyűrűket, amelyek a lehulló esőcseppek után maradnak. Fellépdesek a lépcsősoron, és visszatekintek az utcára, majd belépek az ajtón. Zöldre festett falak fogadnak, és egy olyan szag amit jól ismerek, de fogalmam sincs, hogy mi lehet az pontosan. Csak azt tudom, hogy minden ehhez hasonló épület ettől a szagtól bűzlik, és nekem rögtön felfordul tőle a gyomrom. Hogy hol vagyok? Mint mondtam, szeretem az esőt. Ezért kell most besétálnom az orvosi rendelőbe.
Igen, egy kis torokgyulladás. Túlélném orvos és gyógyszerek nélkül is, de jó ürügy hogy lóghassak a suliból.
– Jó napot, Nagy Nikolett vagyok, 92-ben születtem, és a Halász doktornőhöz jöttem. – darálom unottan, mikor valaki végre kegyeskedik az ablakhoz jönni. Végül is mindegy, hogy itt állok, vagy ott ülök, semmiképp nem jutok be hamarabb, de azért csak morgok magamban.
– Foglaljon helyet – mondja, miközben papírjaimat egy asztalra készíti.
Körülnézek a rendelőben, az egyik kislány ismerős. Az ablak előtt ül anyjával. Mindkettőnek szőke haja és nagy, barna szemei vannak. Igen, oda jár, ahova én jártam általánosba, most lehet kb. harmadikos. Őt szívattuk mindig, jó messzire elküldtük, és megkértük, hogy nézze meg, nem vagyunk-e ott. Mindig bevette.
A sarokban két kis cigánylány ül. Természetesen gyönyörű, ízléses öltözékben. Mindkettőn virít a rózsaszín top, és a hozzá illő rózsaszín nadrág. Ha fizetnének, akkor sem vennék fel semmi rózsaszínt. Szinte teljesen egyformák, egyedül a cipőjük színe különbözik. Az egyiké fehér edző cipő, a másiké nagyjából ugyanolyan, leszámítva, hogy aranyszínű. Te jó ég, mióta gyártanak aranyszínű edzőcipőt? Marad tátva a szám, de csak gondolatban. Pár másodpercig még elgyönyörködöm bennük, aztán szemügyre veszem, ki van még itt.
Egy apuka. Aranyosnak látszik. Bár a fia – aki megítélésem szerint körülbelül 3-4 éves lehet – kissé hiperaktív. Már az előbb háromszor körberohanta a termet, átmászott az üres székeken, most pedig a csempe illesztési vonalain egyensúlyozik, hihetetlen ügyességgel. Végül is engem nem zavar, amíg nem a fejem tetején akar ugrálni.
Ez három ember. Ha mindkét cigánylány beteg, akkor négy. Az orvosomat ismerve fél óra alatt végzek. Talán. Először is ide kéne érnie. Úgy 10-15 perc telik el, amíg ülök a kemény műanyag széken, az mp3-mammal az ölemben, és jól szórakozok a kissrác mutatványain.
Végre befut az orvos is. Ideje volt, bár a pontosság nem az erőssége. Úgy hatvan körül lehet, még apukámnak is ő volt a gyerek orvosa, de nem látszik többnek 45-nél. Legalábbis az arca. Rövid, vörösre festett haja be van szárítva, szeme erősen kihúzva, a száján pedig cseresznye piros rúzs. Fehér köpenye csak azért nem lebeg mögötte, mert be van gombolva. Néha elgondolkodok rajta, hogy viselnek-e valamit a köpeny alatt, de az ilyesmit gyorsan kiverem a fejemből. Én a helyében elkezdenék fogyókúrázni. Kicsit olyan, mint valami porcukorral borított szilvás gombóc, amiből a tetején kifolyt a lekvár. Te jó isten. Nem tudom, hogy jutott ilyesmi eszembe, de most minimum egy évig nem fogok szilvás gombócot enni.
Ohh… remek. Végzett az első emberrel, a szőke kislánnyal, és mindössze 13 percébe tellett. A lány kifelé menet végig néz rajtam, de nem úgy néz ki mint aki rám ismer. Sokat változtam 2 év alatt. A hajam szőke helyett vörösen és kócosan lóg a szemembe, és fekete miniszoknya van rajtam. Az előtt sosem hordtam szoknyát. Most már folyamatosan az órám bámulom, számolom, ki mennyi időt tölt bent.
És persze megakad a szemem az éppen belépő srácon. Nagyjából velem egy idős lehet, ha a gyerekorvoshoz jött. Pedig ránézésre 20-nak saccolnám. Kissé ázott, hosszú, mogyoró barna haja a vállaira omlik, valami feliratos póló van rajta – amit nem sikerül kiolvasnom, mert gyorsan elfordul – térdig érő terepmintás nadrág, és fekete bakancs – ami tuti acélbetétes. Nekem is van egy, de most, hogy kissé „szelídebben” nézzek ki, a tornacipő mellett döntöttem.
Miután beszélt a szőke banyával, aki nekem is kegyes volt 10 perc után odafáradni az ablakhoz, leül. Pont velem szembe. Szemem egy darabig kopott bakancsán időzik – ahogy elnézem, talán villanyoszlopokat rugdoshatott vele, hogy ilyen állapotba került – majd feljebb halad, szép, szőrös lábára. Igen, itt a bizonyíték, hogy az ember a majomtól származik. A következő pillanatba bevillan egy kép, hogy hogyan nézne ki a srác borotvált lábbal, és azonnal jobban tetszik ez a szőrös változat. Legalább férfias.
Kezében mp3-mat tart, és lábával folyamatosan dobol a zene ütemére. Meg a kezével is. Jó hogy nem kezd el pogózni. Fekete pólóján csak a felirat elejét látom. Sex & Drugs… & Rock & Roll. Egészítem ki magamban. Még feljebb halad tekintetem, pici szakáll és bajusz. Igen, mindig buktam az idősebb pasikra. Hopp, egy pillanatra össze akad a tekintetem a szép mogyoróbarna szempárral, következik az általános reakció: egy pillanatig úgy érzem mintha elolvadnék, majd elkapom a tekintetem, és próbálom visszafojtani a vigyoromat. Miért nem tudok rá nézni, miért pirulok el?! Ha csak egyszer tudnám megállni ezt az idétlen vigyorgást…
– Nagy Nikolett! – szakítja félbe gondolataimat egy hang. Felállok, és bevánszorgok az ajtón.
– Jó napot!
– Niki! De rég láttalak! Hogy megnőttél!… – Én pedig csak bólogatok, helyeselek. Vén banya… hogy a fenébe lehet ennyit beszélni?! Mindjárt vége, én sosem voltam nagy dumagép, nem vagyok jó beszélgető partner számára. Csak felír valami gyógyszert, amit még kiváltani sem fogok, és ad egy igazolást a suliba.
– Viszontlátásra! – köszönök, és közben az órámra pillantok. 3 percet voltam bent. Lehet rekordot döntöttem? Kisétálok az ajtón, és a kijárat felé veszem az irányt. A srác még mindig itt van, minden önuralmamat összeszedve sikerül ránéznem, és mindössze egy pici mosolyt megeresztenem. Persze, mikor már csak a hátamat látja, fülig ér a szám. Nem röhögtem el magam, ez már valami! Az éppen belépő anyuka a kislányával persze bolondnak néz, hogy így vigyorgok, de nem igazán érdekel, hogy az emberek többsége mit gondol rólam. Az egyetlen dolog, ami most érdekel, hogy az a srác mit gondol rólam.
Végül is… esik az eső, a busz csak negyed óra múlva jön, és itt egy szimpi kávéautomata – állapítom meg, mikor kilépek az épületből.
Gőzölgő, csokis cappuccino-nak nevezett italommal dőlök a lépcső melletti korlátnak, és próbálom összeszedni gondolataimat. Már a második pohárral iszom, amikor végre kilép az ajtón a srác. Körül néz, majd leül, pontosabban neki dől a szemben lévő korlátnak.
– Szia. Laci vagyok – szólít meg.
– Hello. Niki – felelem, és kitartóan küzdök az idétlen vigyorgás ellen.
– Kire vársz? – hangja kicsit remeg. Én mindenesetre örülök, hogy egy ilyen kérdéssel jött, nem pedig valami „Bocs, elhagytam a telefonszámom, megadod a tiedet?” vagy a „Szépek a lábaid! Mikor nyitnak?” típusú szövegek egyikével.
– A buszra, de nincs nagy kedvem elázni az esőben. – mondom az előre kigondolt választ.
– Pedig már szépen eláztál – jegyezi meg mosolyogva. Tény, hogy mindenemből csöpög a víz.
– Nincs nagy kedvem ennél jobban elázni. – helyesbítek mosolyogva. Tekintetem egy pillanatra elidőzik a szakállán. – Hány éves vagy? – kérdem. Ilyen tehetséggel elmehetnék színésznek.
– 16.
Pár perc után befut a busz, és mindketten felszállunk. Laci, mint udvarias úriember, előre enged engem. Közben a hangja is megjött. Olyan, mint a Shrek-ben a szamár – gondolom magamban. A buszon természetesen csak egy üres hely van.
– Nem ülsz le?
– Nem kösz – felelem. – nem szeretek úgy ülni, hogy mások állnak.
– Akkor ülj az ölembe. – mondja ki, szinte természetesen, én pedig pirulva visszautasítom. Bár érteném magam ilyenkor. Mielőtt még leszállok, msn címet cserélünk. Elő szedek egy kis papírt, meg egy tollat, (szándékosan nem a telefonomba írom fel) hogy amikor felírta, „véletlenül” végig simíthassak a kezén.
A mennyben érzem magam. Még a nap is kisüt, bár szivárvány elmarad, de azt hiszem, pillanatnyilag én vagyok a legboldogabb ember a világon. Mint pihe könnyű szellő, szinte lebegve kerülgetem a pocsolyákat.
Táncosnőnek is jár a szerelem – igaz történet
Friss tanítóképzős diplomásként sajnos nem sikerült állást szereznem. A szülőfalumba sem akartam visszamenni, nem szerettem volna az amúgy is szerényen élő szüleimet még az én eltartásommal is terhelni. Mindennap megnéztem az álláshirdetéseket, de hiába.
Amikor már teljesen feléltem a tartalékaimat, és az albérletemet sem tudtam kifizetni, elfogadtam egy éjszakai szórakozóhely ajánlatát, ahol táncolnom kellett. Megállapodtam a tulajjal, hogy teljesen szexmentes munka lesz. Azt mondta, hogy ez természetes, ő tiszta és becsületes munkát ajánl. A fizetés is jó volt, a duplája annak, amit tanítónőként megkereshettem volna.
Az első esték nehezen teltek, pedig a lányok sokat segítettek. Megnyugtattak, hogy a tulaj valóban rendes, a fizetést mindig időben adja, és soha nem kényszeríti őket semmire. Elég vegyes volt a társaság: a táncoló lányok között volt kisgyerekes anyuka és egyetemi hallgató is. Hamar összebarátkoztunk.
Néhány hét elteltével aztán belejöttem. A fizetésem és a borravaló bőségesen elég volt arra, hogy megéljek, még a szüleimnek is tudtam pénzt küldeni. Anyám örült, hogy a fővárosban ilyen jól kereső foglalkozása van a kislányának. Persze nem árultam el neki, mi a munkám.
Kettős életet éltem. Nappal aludtam és intéztem a dolgaimat, hogy aztán én legyek az éjszaka királynője. Szőke póthajam a derekamig ért, hatalmas boákkal voltam betakarva, amíg táncoltam. Sok alkalmi partnerem lehetett volna, de mindig visszautasítottam az ajánlatokat. Alig vártam, hogy hajnalban minden vendég elmenjen, és le tudjak feküdni.
Az éjszakai dívából nappalra szerény lány lett. Smink nélkül jártam a várost és próbáltam „normális” munkahelyet keresni magamnak. Ha sikerült is, a pénz, amit felajánlottak, olyan kevés volt, hogy az albérletemet sem fedezte volna. Így aztán maradt a tánc.
Egyik délelőtt kimentem a strandra. Napozásra alkalmas helyet kerestem, fogtam a könyvemet és élveztem a nap simogató sugarait. Arra ébredtem, hogy valaki rázza a vállamat és ébresztget.
– Ébredjen, hölgyem! Teljesen leég, ha itt marad! – Zavartan nyitottam ki a szememet.
Barna szempár meredt rám. Szinte égetett a keze, ahogy hozzám ért. – Bocsásson meg, nem akarom bántani, de régóta figyelem. Csúnyán le fog égni, ha itt marad.
– Köszönöm – motyogtam. – Egy kicsit elaludtam.
– Nem olyan kicsit. Már több mint egy órája alszik.
Végignéztem magamon. Hiába kentem be magam napolajjal, lángolt a bőröm.
– Fájni fog. Várjon, segítek! – mondta, amikor látta, hogy felállok és szedem össze a holmimat. – Azért ne menjen haza!
A szemébe néztem, csupa kedvességet és szeretetet láttam. Maradtam, de az árnyékba húzódtunk, és beszélgetni kezdtünk. Óvatosan kerültem a munkahely témát. Azt sem kérdeztem meg, hogy ő mivel foglalkozik, nehogy visszakérdezzen.
Nem lehettem vele igazán nyílt. Fagyiztunk és megbeszéltük, hogy a bejáratnál felöltözve találkozunk. Amellett, hogy szimpatikus volt, még tetszett is. De tudtam, hogy nem lehet köztünk semmi a foglalkozásom miatt. Egy férfi sem tűrné el, hogy ezzel keressem a kenyeremet. Nem is hinnék el, hogy életemben még csak egy férfival voltam. Volt ugyan több rövid kapcsolatom, de Ákost leszámítva egyik sem végződött az ágyban.
Már várt, amikor megérkeztem. Farmernadrágjában, egyszerű pólójában is vonzó és férfias volt. Hazakísért.
– Holnap is találkozhatunk? – kérdezte és megsimogatta az arcomat. – Ne mondj nemet, Laura!
– Aranyos vagy, de sajnos nem érek rá – hárítottam el a randevút, majd mégis úgy döntöttem, adok magunknak egy esélyt, mert nagyon tetszett Attila.
Azután mindennap találkoztunk és beleszerettem.
– Olyan titokzatos vagy. Miért nem árulod el, hogy hol dolgozol? – kérdezte. – Mindent szeretnék tudni rólad!
Mosolyogtam és megpusziltam.
– Szeretek titokzatos lenni…
Találkozásaink az este közeledtével véget értek. Azt mondtam, hogy egy gyermekotthonban van éjszakai munkám. Arról, hogy hol és melyik intézményben, mélyen hallgattam. Attila többször is el akart kísérni, de mindig lebeszéltem róla.
A következő találkozásunkkor elsétáltunk a lokál előtt, ahol esténként táncoltam. Éppen a takarítóbrigád dolgozott a bejáratnál, amikor azonban Attila megállt az ajtó előtt, az ijedségtől nagyot dobbant a szívem.
– Mondanom kell valamit, Laura!
Éppen akkor hozták ki a plakátot, amelyen két lánnyal mosolyogva, kihívó pózban állva csaljuk be a vendégeket. Megragadtam Attila karját és elhúztam. Féltem, hogy ha meglátja a képet, rám ismer.
– Gyere, sétáljunk közben! – ajánlottam.
– Beszéltem anyuval. Szeretne megismerni. Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de én érzem, hogy te vagy számomra az igazi. Hozzám jönnél feleségül?
A legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de az eszem mást mondott. A szívem majd megszakadt a fájdalomtól, amikor sikerült kinyögnöm:
– Attila, nagyon sajnálom… de nem lehetek a feleséged. – azzal sarkon fordultam és otthagytam. Sírva mentem haza, és telefonáltam a főnöknek, hogy aznap nem tudok bemenni dolgozni. Semmihez nem volt kedvem.
– Érzem a hangodból, Laura, hogy valami baj van. Nem segíthetek? Tudod mit? Gyere be. Nem kell dolgozni, csak lazítasz egy kicsit. Beszélgessünk.
Beleegyeztem, mert hiányzott a nyüzsgés. A főnök barátságosan megpuszilt és leültünk az egyik asztalhoz. Elmeséltem neki a bánatomat.
– Ez nem olyan nagy probléma. Való igaz, hogy ezzel a munkával nem szoktak dicsekedni, de ha szeret, akkor meg fogja érteni. Mondd meg neki, hogy itt nem a szexről szól a munka.
– Nem hiszem, hogy ezt el tudnám neki magyarázni – sírtam el magam.
– Próbáld meg. Adj magadnak egy esélyt! Ha szeret, akkor megérti. Mutasd be neki Ildit. Mondd el, hogy kisgyermeke van, és a férje mindig elkíséri. Hívd meg ide a barátodat!
Elgondolkoztam a beszélgetésünkön. Lehet, hogy igaza van. Holnap elhívom ide Attilát és bevallom, hogy itt táncolok. Aztán majdcsak lesz valahogy!
Másnap hiába hívtam, nem értem el, mert ki volt kapcsolva. Eddig tartott a románc – nyugtáztam magamban. Talán nem is szeretett igazán, ha ilyen hamar letett rólam. Fájó szívvel bár, de belenyugodtam. Tovább táncoltam és próbáltam kitörölni a szívemből.
Egyik hétvégén vidám társaság lépett be a terembe. Unottan táncoltam, nem foglalkoztam velük. Valamit beszéltek a főnökkel, és ő intett, hogy menjek félre, mert beszélni akar velem.
– Laura! Van itt egy kis társaság. Az egyik tagnak ma van a születésnapja, ráadásul elhagyta a felesége és szeretnék felvidítani. Bekötik a szemét és vedd már le te a kendőt. Azt mondták a fiúk, hogy te vagy itt a legszebb, és legalább egy szép arcot lásson már az a bánatos ifjú.
Ennyi még belefér, gondoltam magamban, és visszamentem a rúdhoz táncolni. Aztán megláttam, hogy jönnek felém. A fényektől nem láttam tisztán az arcokat. Lehajoltam és levettem a kendőt a férfi arcáról. Szólni nem tudtam a döbbenettől. Attila volt az. Először nem ismert meg, de aztán láttam az arcán, hogy igen. Elsápadt, vagy csak a fénytől láttam fehérnek? Nem tudom.
– Szóval, ez az a munkahely?! Nem csodálom, hogy nem mondtad meg! Köszönöm nektek is – kiabálta a társai felé, és kiszaladt a teremből. Én pedig leszaladtam a színpadról. A házi telefonon felhívtam a főnököt és üvöltöttem:
– Köszönöm. Bizalmasan elmeséltem neked valamit, te pedig visszaéltél vele. Mekkora szemét vagy! Holnaptól nem dolgozom itt!
Nem ő buktatott le. Néhány pillanat elteltével a főnök zavartan állított be az öltözőbe.
– Nem szokásom, hogy magyarázkodjak, de miről beszélsz? Csak nem a barátod volt? – Látszott rajta, hogy meglepődött. – Ne haragudj, nem tudtam. Ártatlan vagyok. Szerintem a barátai sem tudják, hogy mi történt, mert tanácstalanul állnak a bárpultnál. Menj utána!
Felkaptam magamra a ruhámat és kiszaladtam. Abban bíztam, hogy egy közeli padon megtalálom Attilát, de csalódtam. Hiába hívtam, nem vette fel a telefonját, és később ki is kapcsolta. Sem akkor, sem később nem hagyott lehetőséget arra, hogy elmagyarázhassam neki, ez is „rendes munka”. Ennek már lassan háromnegyed éve, de én még mindig nem tudom őt elfelejteni. De egyre többször gondolok rá, hogy felhívom, és talán most meghallgat… Nem tudom, van-e még remény. Talán, ha az elején bevallottam volna. Forrás: Nana.hu szex és szerelem.
A számba vettem a péniszét és szoptam
Már hetek óta készültem egy koncertre. Ilyenkor mindig hosszabb ideig megválogattam, hogy mit vegyek fel, ugyanis a szólógitáros-énekesbe halálosan beleszerettem. Szűz voltam, de neki bármikor odaadtam volna. Mikor végre megtaláltam a megfelelő ruhadarabokat (egy sárga, mélyen kivágott póló, fehér csőnadrág, és hozzá aranyszínű szandál), gyorsan elmentem lezuhanyozni. Ezután felöltöztem, halvány sminket tettem, és indultam is. Nem volt messze tőlünk, így pár perc alatt oda is értem. Mikor bementem azonnal megismertek, és be is engedtek, mivel a zenekarhoz tartozom. Lassan el is kezdték a zenélést, mire a színpad elé mentem, és végig táncoltam. Nagyon jó számokat választottak, szinte az összes kedvencemet előadták.
A koncert végén muszáj volt odamennem az énekeshez, bár fogalmam sem volt, hogy mit mondok majd neki. Egyre csak közeledtem felé, háttal állt nekem, így nem láthatott. Mikor megérintettem a vállát, megfordult, majd értetlenül rám nézett. Ovis korom óta ismer, de már évek óta nem látott, így először nem ismert meg, de aztán felderült az arca.
– Szia baba, te vagy az? Jól megnőttél, fel se ismertelek.- mondta picit becsípve (szokás szerint), és egyenesen a dekoltázsomat bámulta. Na igen, tipikus férfi, de engem nagyon izgatott.
– Igen én vagyok.- mosolyodtam el, és picit előrehajoltam, hogy melleim még jobban kilátszódjanak, amiket még mindig csak nézett. Láttam rajta, hogy imádja, így kacéran elmosolyodtam.- Nagyon jól voltatok a színpadon.- folytattam a beszélgetést.
– Köszi.- mosolyodott el.- Te is nagyon szexi voltál.- mindketten elmosolyodtunk.
– Na én megyek az asztalomhoz, majd még látjuk egymást, szia.- köszöntem el, és remegő lábakkal sétáltam el. Eszméletlenül helyes volt, bár az apám lehetne. De valamiért furcsa érzésem támadt, mintha valaki követne. Hártanéztem. Ő volt az, és egyértelműen utánam sietett. Megálltam, ő is velem szembe.
– Valamit még elfelejtettem mondani.- mondta, és vállaimnál fogva a falhoz tolt.- Kurvára szexi vagy!- ezzel egész testével közel hajolt hozzám, megfogta a tarkómat, és a mellkasához szorította. Hirtelen megszűnt létezni számomra a világ, hallottam a szívdobbanását, és éreztem bőrének finom illatát, és lélegzetvételét. Még sosem voltam ennyire közel férfihoz, sem testileg, sem pedig érzelmileg. Becsuktam a szemem, és csak rá koncentráltam, élveztem minden vele töltött pillanatot. Percekkel később szétváltunk, és egymás szemébe néztünk. Ő többrevágyóan mosolygott rám, én viszont meglepetten néztem rá.
Meg voltam illetődve, de nem féltem. Tudtam, hogy nem lenne képes bántani, vagy bárhogy ártani nekem, mivel már évek óta ismer. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, de egy biztos: borzasztóan megkívántam őt. Nem jutottam szóhoz, nem tudtam, mit kéne mondanom. Ő lassan arcával egyre közelebb hajolt az enyémhez, biztos voltam benne, hogy meg akar csókolni. Kicsit elbátortalanodtam, mivel még sosem csókolóztam, nem tudtam, mit kéne csinálnom, és hogy mennyire leszek ügyetlen, vagy kiábrándító. Tudtam, már csak másodpercek választanak el a kritikus pillanattól. Mélyen egymás szemébe néztünk, az ő világosbarna szemei gyönyörűek voltak. A szemei mosolyogtak, majd becsukta őket, velem együtt. A másodperc töredéke múlva éreztem forró ajkát az enyémen, isteni érzés volt, felejthetetlen! Észrevette a tapasztalatlanságom, így lassan az alsó ajkammal kezdett játszadozni a szája, miközben a kezeimet a fejem mellé szorította a falhoz. Kiszolgáltatottnak éreztem magam, ami nagyon tetszett, és felbátorodva visszacsókoltam. Ezután éreztem, hogy az ágyékát az enyémhez érintette, majd lassan mozgatta is. Szája még mindig az enyémmel játszadozott. Kezeimet összefogta egy kézzel a fejem fölött, majd szabad kezével a cicimet kezdte simogatni. Beleborzongtam, annyira jó volt. Kis idő múlva szétváltak az ajkaink, és hálásan néztem rá. Nem tudtam megszólalni. Teljesen meglepett voltam. Láttam, hogy ő a nadrágjához nyúl, akkor vettem észre, hogy szerszáma már teljesen felállt a tenyere, és persze a nadrágja alatt. Annyira fel voltam izgulva, hogy a légzésem már minden volt, csak szabályos nem, biztos voltam benne, hogy ha megszólalok, hogy a hangom remegni fog, és vékony lesz. Ehelyett ő szólalt meg:
– Gyere velem! – mondta, és szorosan magához ölelve az utcára sietett. Az ajtón kilépve megcsapott a hideg esti, őszi szél, és hozzá bújtam, ő pedig még szorosabban ölelt magához. A zenekar kisbusza felé igyekeztünk. Ott farmerja zsebéből villámgyorsan előhalászta a slusszkulcsot, és kinyitotta a kocsi rakterét. Bent két gitár volt lefektetve, tokban. Ő belépett a sötét raktérbe, és kezemet fogva óvatosan maga után húzott. Én utána mentem, majd bent szembefordult velem, és lassan újból megcsókolt. Forrón, és érzékien.
– Kicsim, olyan érzéseket fogok neked okozni, mint még soha senki.- mondta, és hátulról átkarolt, majd a melleimet kezdte simogatni, először ruhán keresztül. Csodálatos érzés volt, azelőtt még soha senki nem fogta meg őket. Majd benyúlt a pólóm mély kivágásába, és most már akadálytalanul a cicimet kényeztette. Odalent már elönött a nedvesség, és időnkét megvonaglottam. Fejemet átrahajtottam a vállára, megfogtam a karjait, és csukott szemmel simogattam őket. Láthatóan ő is élvezte, és lassan arcon csókolt hátulról. Egyre jobban feltüzelt bennünket a vágy, tudtam, hogy akarom őt. A cicimről lassan áttért a hasamra, majd egészen le a szeméremcsontomig, és azt simogatta. Kis idő múlva szembefordult velem, és a szemembe nézve elmosolyodott.
– Imádlak, bébi.- mondta halkan, és nagyon finoman ismét szájon csókolt.
– Én is téged- válaszoltam, és szembefordulva vele a szemébe néztem. Gyönyörű szemei voltak, nem lehetett nem nézni őket. Átölelt, és lassan elkezdte lehúzni rólam a pólóm. Végül ott álltam előtte melltartóban és nadrágban, míg ő a cicimet nézte. Rettenetesen felizgatott vele. Hozzáléptem, és a pólója alatt a hasát kezdtem simogatni, majd egészen fel a mellkasáig, miközben megcsókoltam. Lassan levettem én is a pólóját, és csukott szemmel átöleltem. Miután szétváltunk furcsán nézett rám.
– Kicsim… Volt már a szádban… pénisz?- kérdezte zavartan.
– Még nem.- feleltem. Éreztem, hogy elvörösödtem, tudtam, hogy nem ezt a választ várta.
– És szeretnéd?
Nem tudtam, mit válaszoljak. Persze, hogy szeretném, de azért picit még idegen volt a gondolat. Mi lesz, ha nem tetszene valamelyikőnknek? De gyorsan döntöttem.
– Igen – mondtam határozottan, és mélyen a szemébe néztem.
– Jól van – válaszolta suttogva, és jobb kezét az övére tette, míg a ballal az arcomat simogatta. Majd bal keze lassan áttért a tarkómra, majd a vállamra, és letérdeltetett maga elé. Biztatóan rám mosolygott, és az övét kezdte kicsatolni. Mikor kicsatolta, a sliccét húzta le, és elővette hatalmas, kőkemény szerszámát. Furcsa érzés kerített hatalmába, a puncim kellemesen bizseregni kezdett, alig bírtam ki, hogy ne nyúljak magamhoz.
– Meg… megfoghatom?- pirultam el.
– Persze – mosolyodott el, megfogta a kezem, és rátette a farka tövére. A kezem még mindig nem engedte el, és lassan verni kezdte. Jobb kezével megfogta a tarkóm, és óvatosan maga felé húzott, a szerszáma már csak pár centire volt az arcomtól. Majd a makkja a számhoz ért, mire én engedelmesen kinyitottam, és bekaptam a makkját. Az meleg volt, és hatalmas. Éreztem, ahogy a fejemet egy helyben tartva a csípőjével egy aprót lökött lassan, amitől még beljebb csúszott a számban.
– Kérlek, ne harapj!- simogatta meg a homlokom. Nagyobbra nyitottam a számat, természetesen nem akartam neki fájdalmat okozni. Míg bal kezével a tarkómat fogta, a jobbal megfogta a bal kezem, és a heréit kezdte simogatni vele. Kis idő múlva hagyta, hogy egyedül folytassam, és izgatóan sóhajtozott hozzá, aminek hatására nem bírtam tovább, egy picit megsimogattam magam nadrágon keresztül. Ő látta, és elmosolyodott rajta. Mikor láttam, hogy észrevette, azonnal elkaptam a kezem, és inkább a cicimet kényeztettem.
– Nyugodtan folytasd, teljesen felizgatsz vele.- mondta, és mosolyogva a szemembe nézett. Ettől felbátorodva meglazítottam a farmerom övét, és lassan, érzékien a csiklómhoz értem. Az teljesen nedves volt, és mikor látta, ahogy megvonaglottam, mikor hozzámértem, becsukott szemmel felsóhajtott. Ezzel egy időben lökött egyet a csípőjével is, és keze a tarkómról a fejtetőmre tévedt.
– Nyald végig nyugodtan – mondta, és kezét ismét a tarkómra tette, és a fejemet úgy irányította, hogy az egész szerszámát hosszában végignyaljam, és így is tettem, aminek újabb mély, erotikus sóhaj lett az eredménye. Ezután a makkját kezdtem szopogani, amit mindketten nagyon élveztünk.
– Ah, igen bébi, szopjál! – mondta, és csípőjével nagyot lökve tövig tolta a számban a péniszét. Ekkor éreztem, ahogy az lüktetni kezd, és hatalmas erotikus sóhajtozások és nyögések között a számba élvezett. Meglepődtem. Szó nélkül lenyeltem, aminek láthatóan nagyon örült, de rengeteg sperma jött, és képtelen voltam mindet lenyelni, egy kevés a melleimre is folyt.
– Nagyon ügyes voltál – mosolygott rám, és megsimogatta a fejem.- De most én kényeztetlek téged.
Ezzel felkarolt, megcsókolt, és a melltartómat kezte kicsatolni. Mikor sikerült, habozás nélkül levette, és belecsókolt a köldökömbe. Én átkaroltam a fejét, mire ő óvatosan hanyatt fektetett a raktérben, és a számtól kezdett csókolni lefelé. Mikor elérte az egyik cicimet, úgy éreztem, már közel voltam a beteljesüléshez. Nyelvével lassan játszani kezdett az egyik bimbómon, míg a másikat az ujjaival izgatta. Felejthetetlen volt, imádtam, ahogyan őt is. Lassan egyre lejjebb tért, nyelve már a köldökömet érintette, és én egyre csak sóhajtoztam a kéjtől. Hirtelen abbahagyta, és az övemet kezdte kicsatolni. Nagyon óvatos volt, már alig vártam, hogy lekerüljön rólam a nadrág.
Mikor ez megtörtént már csak a fehér franciabugyim volt rajtam, amit szintén gyengéden vett le rólam. Láttam, amint hosszasan gyönyörködik a testemben, és ez is rendkívül felizgatott. Pár perc múlva a szemembe nézett, és érzékien megcsókolt. Aztán éreztem meleg ujját, amint a hüvelyem bejáratát végigsimítja, és pár centire be is tolta. Apró sóhaj tört fel belőlem, és kétség fogott el, mi lesz, ha itt hagy, mert szűz vagyok? De az arcán nem tükröződött semmiféle ellenszenv, csupán kacéran mosolyogva izgatott tovább. Apró puszit adott a csiklómra, amibe egészen beleborzongtam, majd nyelve a pöckömmel kezdett játszani, de profi módon. Isteni érzés volt, szinte alig bírtam megállni, hogy ne izgassam magam én is. Egyre szaporábban vettem a levegőt, néha már a padlót markolásztam, annyira jó volt. Lassan az ujja a csiklómmal kezdett játszani, míg a nyelvével a hüvelyemet izgatta, és végre elértem a csúcspontot, ahonnan nincs visszaút, halk kiáltással élveztem el, mire ő is kéjesen nyögött, és rám nézett.
– Jó volt, picim?- mosolyodott el, majd felálltunk, és láttam, hogy újból merev farkát fogja, majd a hátsózsebéből egy steril óvszert vett elő, kinyitotta, és rám nézett.
– Szeretnél segíteni?- kérdezte, és kacéran elmosolyodott.
– Igen.- mondtam halkan, és közelebb lépve megfogta a kezem, és azzal felhúzta a gumit.
– Nagyon izgató vagy, imádlak!- mondta, és csókolni kezdett mindenhol, majd ismét hanyatt fektetett, és a csiklómat a szerszámával izgatta. A gumi síkos volt, és nagyon kellemes. A csípőjével lökött egyet, amitől a farka a csiklómon végigsiklott, és hanyatt vetett fejjel sóhajtoztam. Ekkor éreztem, hogy kellemesen meleg keze a mellemmel kezdett játszadozni, míg kőkemény farka a csiklómat izgatta, szinte a túlvilágon éreztem magam a gyönyörtől. Aztán éreztem, hogy a szerszáma lejjebb csúszik, és már a hüvelyem bejáratát izgatja, és egy hajszálnyira be is tolta. Még nem érte el a szűzhártyámat, de már kellemes, feszítő érzés volt, belül remegtem az izgatottságtól.
– Szeretnéd? – kérdezte komolyan.
– Persze, mindennél jobban! – feletem, mire még beljebb tolta. Éles fájdalom hasított belém, a könny ellepte a szemem, de éreztem, hogy még mindig megvan a szűzhártyám, és lassan kihúzta belőlem a farkát, és újból betolta, most picivel erősebben. Az előzőhöz hasonló fájdalmat éreztem, és ismét csak a könnyfátyolon keresztül láttam, de éreztem a lélegzetvételét, és azt, hogy milyen gyengéd velem. Felkiáltottam fájdalmamban, mire ő azonnal az ajkaimra tapaszotta az övét, és nyelve vad táncot járt az enyémmel. Egy utolsót lökött a csípőjével, mire mindketten szinte egyszerre lélegeztünk fel. Ismét kihúzta belőlem a szerszámát, amint a gumi egy picit véres volt. Levette, és odébbtette, majd egy újat vett elő, és gyorsan, hozzáértően felhúzta, és folytatta tovább.
– Jól van kicsim, minden rendben van – suttogta, és újból belémhatolt. Csak annyira, mint előbb, de már nem fájt annyira, még élveztem is. Egyik kezével a cicimet simogatta, míg a szájával a nyakamat, vagy néha a számat csókolta. Éreztem testének minden mozdulatát, testünk egyszerre mozgott, tökéletes összhangban. Időnkét egy-egy kéjes, erotikus sóhajok is elhagyták aljainkat, de a csendet ezen kívül semmi sem törte meg. Majd hirtelen ismét elöntötte a testem a bizsergés, remegni kezdtem, körülöttünk megszűnt minden, csak ketten voltunk, ő és én. És a csodálatos érzés, az orgazmus hulláma, ami egyszerre mindkettőnket elért. Szinte egyszerre, hangosan élveztünk el.
– Hú bazdmeg! – hallottam mély, férfias hangját, majd még egyet lökött a csípőjével, és felállt. Lehúzta a spermájával teli gumit, de még a szerszámán is maradt egy kevés. Lazán odadobta az előző mellé, majd a farkát megfogva rám nézett.
– Letisztogatnád? – kérdezte szinte parancsolóan.
– Persze – mondtam, és elé térdelve kezdtem lenyalogatni. Finom édes íze volt, egy pici keserűs beütéssel, mivel eléggé sokat cigizett, meg ivott is. Mikor már lankadó szerszáma a lehető legtisztább lett, felegyenesedtem elé, és átöleltem. Amíg hosszasan csókoltam, ő a sliccét húzta fel, majd végigsimított a kielégült puncimon, amire megvonaglottam, és a derekamnál fogva magához húzott.
– Isteni voltál – mondta, majd felöltöztetett. Minden ruhadarab előtt egy apró puszit adott a testrészeimre, majd mikor végeztünk, ő felvette a használt gumikat a földről, kimentünk az utcára, bezárta a kisbusz rakterét, elhajította az óvszereket, és visszament a koncertterembe. Én hosszasan néztem utána, majd mikor eltűnt a teremben, hazaindultam.
A farkas fasza
Piroska már nehezen mozgott a terhe miatt. Mindennapos volt. Társa, Farkas Szidomír, éppen élelembeszerzésen volt, és úgy gondolta, hogy elhozza a bábát, hogy vezesse le a szülést. A bába öt aranyért vállalta a kisdedek világra segítését. Megalkudtak és Szidomír előre kifizette őt, aztán elindultak az erdei házikó felé.
Piroska már erősen vajúdott és elfolyt a magzatvize is. Feltette a vizet a kályhára melegedni, aztán befeküdt a friss lepedőkkel áthúzott ágyba, így várva a bábát. Vajúdás közben átfutott elméjén élete fordulatot vett története.
Azon a ragyogó őszi napon kiskosarát a karjára véve, az édesanyja által megpakolt elemózsiával elindult a nagymama erdei házikója felé. Gyanús csend fogadta. A nagymama állig betakarózva feküdt az ágyában. Illendően köszöntötte, de csak rekedtes motyogás volt a válasz. Hozzá lépett és felhajtotta arcáról a dunyhát. Meglepetésére egy gyönyörű fiatal férfiarc nézett rá kéjsóváran. Kissé hátrahőkölt, majd megkérdezte tőle.
– Hát Te ki vagy?
– Én, egy vándorlegény vagyok és behúzódtam ide, ebbe az elhagyatott, üres házikóba éjszakára.
– Nem tudod, hogy hova tűnt a nagymamám? – kérdezte tőle ártatlan tudatlansággal Piroska. A farkas, mert, hogy ő volt a nagymama alteregója, imígyen válaszolt.
– A nagymamád, már az örök vadászmezőkre költözött: meghalt. Egy vadorzó lőtte le medve helyett…én már halva találtam rá a ház megett, el is temettem szegénykét. A vadászt pedig elkergettem.
– Ó, kedves fiatalember, hogy köszönhetném meg a hozzánk való jóságodat? Hoztam a nagymamának finom falatokat, felkínálhatom neked? – a farkas kéjsóváran jártatta tekintetét végig a hamvas szűz leányka arcán, testén és megszólalt.
– Ó, bájos leányzó elfogadom a kedvességedet – mondta, és felülve az ágyban, az ölébe tett kosárka tartalmát mind felfalta. Piroska látva, hogy a fiatal legénynek álcázott farkas némiképp elverve éhét, és nagyokat böffentve nyalogatta, valószerűtlenül hosszú, piros nyelvével kéjsóvár ajkait, megkérdezte tőle.
– Mivel tudnálak még megsegíteni deli legény?
– Hát, ami azt illeti, nagyon átfáztam az éjjel, ha mellém bújnál és megmelegítenél, gyöngyöm-violám, az jót tenne az egészségemnek – biztatta a farkas. Piroska, ártatlan tudatlanságában ráállt erre a karitatív cselekedetre és belegyezett, hogy mellé bújik. A farkas így biztatta.
– Vesd le ruhácskádat kisleányka, nem szeretném, ha összegyűrődne, mert mit is szólna az anyukád!
Piroska egyenként elkezdte levetegetni ruhadarabjait. Miután lehullott róla a pruszlik, a pöttyös szokna, a fehér karing is már csak egy bugyiban álldogált az ágy előtt. A farkas nógatva, megszólalt:
– Vesd le azt a kis ágyéktakaró bugyikát is, szeretném, ha egész testeddel megmelengetnél kis bülbül madaram. Piroska kibújt bugyijából is mellé bújt a farkasnak. A farkas rögtön átölelte, és elkezdte csókolni ajkait, hófehér hattyúnyakát, majd lejjebb a köldökéig. Közben hímvesszeje már ágaskodva kérte magának a részt. A lányka fölé guggolva felkínálta neki kőkemény dárdáját.
– Szopogassad drága kincsem ezt a finom nyalókát! – biztatta. Piroska, mit tehetett mást, elkezdte szopni ezt a hatalmas, piros fejűre duzzadó szex kígyót. Mikor már megjelentek az első harmatcseppek a farkas brámerjén, akkor, pozíciót váltva oldalra fordult Piroskával, és míg az hímvesszejét vallatta, az alatt ő meg hatalmas, recés nyelvével Piroska vérvörös szűzkelyhét vette munkába. Amikor már izzani kezdett, és vérrel telt meg a csiklója is, és megjelentek a kéj harmatcseppjei a csiklón, s kissé ráspriccelődtek a szőrös farkas nyelve, tudta, érezte a farkas, hogy most már cselekednie kell. Hirtelen pozíciót váltva, durván hanyatt lökte a szüzet és áttörve szűzhártyáját, tövig mártotta bele bíborlándzsáját. Piroska elalélt a fájdalomtól és kéjtől. A farkas hatalmas adag ejakulátumot pumpált be mohó hűvejébe és méhszáján át méhébe is juttatott egy-két hímivarsejtet.
– Juhhhuúj! Jajj, anyám! , nyögött a kéjtől a farkas hímlevével összekeveredő defloráció által okozott vérben fetrengő levegőért kapkodó Piroska. Aztán beleájult a kéjbe. Mire felébredt a bódító álomból, a legények álcázott vérfarkas, mert bizony egy vérfarkas tette magáévá a leányzót, úgy eltűnt, mint a kámfor. Egy levelet talált az asztalon: „kilenc hónap múlva, mikor eljön az órád, és elfolyik a magzatvized, megjelenek és segítem világra hozni közös gyermekeinket. Szidomír”
A bódult álom végetért, és újra, egyre szaporábban jöttek a göcsök. Ekkor léptek dobogása hallatszott, és megjelent a bába és a Szidomírnak álcázott vérfarkas. A szülés simán lefolyt. Két gyönyörű gyerekecskét hozott a világra Piroska. Egy kisfiút és egy kisleányt. Szidomír, alias, vérfarkas, ragaszkodott hozzá, hogy ő rágja el a köldökzsinórjukat. Ezáltal, amint elérik a felnőttkort mindketten vérfarkasokká válnak.
A bába bepólyálta a csöppségeket, és az anyjuk mellére fektette őket. Szidomír kikísérte a bábát. Amikor a ház mögé értek tépőfogait a bába nyaki ütőerébe vájta, és kiszívta életerejét. Az elaléltan hátra hanyatló bábaasszonyt még megerőszakolta, majd útjára engedte. Szidomír ettől kezdve békésen éldegélt szeretett nőjével, és gyönyörködött kis vérfarkas kölykei cseperedésében. Mert bizony igaz, hogy az idő múlásával még egy szakajtó kis vérfarkas csemetével örvendeztette meg őt Piroska. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Szőke nő a bárból
Hosszú, szőke haja kellemesen hullik vállára, bal felől kivillan alóla kecses nyaka egy pillanatra. Az órámra pillantok. Késik. Talán el sem jön. Talán jobb is így. Nem tudnám megmondani, melyik verziónak örülnék jobban. A szőke nő ott a bárpultnál egyedül van, akárcsak én. Bordó ruhája feszesen tapad íves derekára, gömbölyű fenekére. Pillanatnyi testhelyzete kellemes belátást engedne elölről combjai közé, de a kívánatos látvány a pult fa borításába vész. Sóhajtok. Arrébb piszkálom a félig üres poharamat. A zárt félhomály elálmosít, pedig ilyenkor ébredek igazán. Lustán leng körbe a helyiségben szüntelen kavargó cigarettafüst, torkom újra és újra kaparni kezd tőle, de legyűröm a kellemetlen érzést. Hátradőlök a fotelszerű ülőalkalmatosságban és kényelmesen nyújtózom.
Még egyszer ellenőrzöm órám zöldes fényű kijelzőjét. Az idő lassan vánszorog, de nem bánom, legyen hát így. Nem gondoltam volna, hogy pofára ejt a nő, aki olyan heves érdeklődést mutatott irántam. Mintha nem ő győzködött volna, hogy egy találkozás még nem a világ vége. Hát, tényleg nem az. Csendben nevetek magamban. Vagy inkább magamon. Minek is mentem bele? Rég megfogadtam, hogy csak alkalmi partnereket szedek föl. Azon a hülye fórumon aztán annyira egymásra találtunk, annyira nyitottnak és elfogadónak tűnt, hogy kicsit előbújtam a nicknevem mögül. Nem hinném, hogy ő csak játszott volna, de az eredmény mégis egyértelműen itt röhög rajtam. Vállat vonok és inkább a szőke nőt nézem tovább. Lábai izmosak, szépek. Magassarkújából épp akkor bújik ki és hagyja a földre hullani. Arcából csak egy-egy pillantás jut, ahogy néha körbenéz. Határozottan tetszik, akárcsak a többi férfinak, akik szintén mind őt vizslatják. Már-már azon vagyok, hogy megkörnyékezem a nőt, amikor egy szőkésbarna hajú, enyhén borostás férfi érkezik elegáns ruhában. Hanyagul leül mellé egy másik bárszékre, és italt rendel. Szóval foglalt. Kár. Elmosolyodom. Ilyen az én szerencsém, pedig sima ügy lett volna. Igazából nem is értem, mit keresek még a füstös, sötét, föld alatti helyiségben. Vár az éjszaka, a vadászat, vagy valami ahhoz hasonló. Csak minél kevesebb feltűnéssel. Mégis nehezemre esik megmozdulni. A szőke nő céltalanul lóbálja lábait, testtartása unalomról árulkodik, amibe enyhe, alig észlelhető idegesség keveredik. A férfi mindezt mintha észre sem venné, rendeli az újabb italt, és közben a bordó anyagba bújtatott feneket simogatja. Kíváncsivá tesz a helyzet. Van egyáltalán közöttük valami? Akar-e a nő egyáltalán itt lenni, azzal a férfival lenni? Minél tovább figyelem őket, annál egyértelműbbé válik a válasz, ami minden kétséget kizáróan: nem.
Hirtelen elhatározással felállok, hogy hozzájuk lépjek. Ugyan mi veszítenivalóm lehet? Ekkor azonban megélénkül a levegő. Mintha indulni készülnének, de aztán pofon csattan, majd a férfi is ütne, ám a nő gyorsabb. Hárít, majd ökle a férfi arcába fúródik, megtántorítva egy erős pillanatra. Elismerő pillantást vetek felé, szebben nem is csinálhatta volna. A férfi a meglepetésből eszmélve, elkapná a nő csuklóját, de az nem hagyja. Már lendülne a kecses, ám izmos láb, mikor egy megtermett kidobóember jelenik meg és szereli le a férfit, mielőtt kellemetlen helyen érné egy minden bizonnyal gyönyörű rúgás. A férfi heves kézmozdulatokkal kísérve bizonygatja az igazát, de az izomagyat ez nem különösebben érdekli. Határozottan tessékeli ki őt a helyiségből. A nő kelletlenül kapja kezébe a cipőjét, táskáját. Erre már mozdulok.
– Várj! – szólok mielőtt nagyon neki indulna.
Felém pillant, szeme mintha sárgán csillanna, ahogy találkozik tekintetünk. A belsőm egy pillanatra összerándul. Jól láttam? De ő nem törődik velem. Mérgesen hátat fordít és kiviharzik az egyre sűrűbb füstből. Mozdulj már, ne hagyd elmenni! Sietős léptekkel érek fel a felszínre, lehunyom egy pillanatra szemem, hogy jobban halljam a körülöttem lélegző, mozgó világot. Balra indulok, befordulok az első utcába. Meglátom a bordó ruháját, szőke haját és hallom légzésén, hogy dühös. Figyelem, ahogy egy kukába hajítja a cipőjét. Lépteim lassúvá válnak, a nő rám emeli tekintetét. Szinte ijesztő is lehetne a sárgán megvillanó szempár… de nem nekem.
– Mit akarsz? – szegezi nekem a kérdést, mikor kellően közel érek hozzá.
– Felszedni téged – állok meg és mosolyodok el, immár a vágyott tudás birtokában.
Tudom, hogy ezzel a mondattal még jobban felkorbácsolom a dühét, de kíváncsivá tett és nem mellesleg még vonzóbbá vált attól a ténytől, hogy hozzám hasonlatos.
– Húzz el a francba! – förmed rám, azonban ennyivel nem lehet engem leszerelni.
– Akkor legalább engedd meg, hogy egy kicsit megismerjelek – nyújtom felé a kezem.
Ellöki és harcra készen áll, ám nekem eszem ágában sincs verekedni vele. Állunk egymással szemben és egyikőnk sem mozdul, akárcsak a nyár esti levegő körülöttünk. Jó nő, ügyes és erős. Elismerő pillantásom sem lágyítja meg. Óvatosan mozdul aztán a levegő, illatát orromba sodorja és én észrevétlenül veszek mélyebb lélegzetet, hogy kiélvezhessem.
– Nem gondolnád meg? – mosolyodom el abban bízva, ha sikerül beszéltetnem, oldódik majd a feszültsége.
– Hagyj békén! – vágja a képembe és kecses mozdulattal készül otthagyni.
Ő még nem tudja, hogy engem nem fog lefutni, sem kicselezni, mint bármelyik emberi férfit. Nem akarok tőle semmit, amit ő ne akarna, de élvezem a helyzetet. Ha ezúttal sajátos módon is, de hódítani akarok. Mosollyal az arcomon indulok utána. Izmaim könnyen repítenek a langyos aszfalton, lábaimnak jól esik a futás. Bár messze előttem jár, de még látom szőke tincseit ide-oda libbenni. Biztos vagyok benne, hogy már sejti, kivel akadt össze. Hiába az általa talán csak találomra választott néhány keresztutca, amikben eltűnik szemem elől, még így is a nyomában vagyok és ezt ő is tudja. Fokozatosan beérem a kihalt, sötét sikátorban, ahogy lassít a tempón.
– Miért játszottál velem? – kérdezi dühösen, ahogy felém fordul.
Megütne, de nem hagyom. Megpróbálom lefogni a kezét és meglepetésemre hagyja. Nem komoly a szorításom, mégis engedi, hogy fogjam csuklóját.
– Nem játszottam – mondom komoly arccal.
– Dehogynem!
– Mondom, hogy nem. Csupán veled ellentétben nekem nem szokásom rögtön mindenkinek a tudtára adni, hogy nem vagyok átlagos.
Sértődötten lerázza magáról kezemet és hátat fordít. Az alkalmat azon nyomban kihasználva, mögé lépek és derekára csúsztatnám kezem, de ellibben előlem.
– Nekem meg nem szokásom rögtön mindenkivel összefeküdni – hunyorít rám.
Tekintetét figyelve óvatosan nevetek. Nem ronthatom el a sikerrel kecsegtető játékot.
– Én nem vagyok számodra mindenki – állapítom meg és tudom, hogy igazam van.
Ő is tudja. Hosszan hallgat, pedig látom rajta, hogy ezer és egy sértést vágna a fejemhez, talán csak megszokásból. Alig bírom visszafogni őszinte nevetésemet, annyira tetszik a stílusa. Alaposan végigmér, de nem zavar, sőt élvezem a pillantását.
– Talán… – kezdi és hozzám lép. Tenyere hirtelen mellkasomon pihen, orrát az államhoz érinti, majd nyakamba szimatol. – Talán meggondolom még – mondja, majd ellép tőlem.
Kezem automatikusan teste után indul, de hirtelen éles karmok hasítják fel bőröm az alkaromon. A nő szemei sárgán világítanak és vad pillantást vet rám.
– Ne haragudj – lépek távolabb tőle -, nem akartam erőszakosnak tűnni.
Ő csak megrázza a fejét.
– Sajnálom. Túlreagáltam – süti le a szemét.
Mire újra megszólalnék, bőrömön már majdnem nyomtalanul begyógyult karmainak nyoma. Végül inkább nem mondok semmit, nem szépítem tovább a helyzetet. Kihasználva a pillanatnyi elbizonytalanodását, elkapom a karjánál fogva és a hozzánk közelebbi falhoz szorítom. Sárgán villan szemem. Akarom, hogy érezze, hogy tudom, mit akarok. Én őt akarom. Szemei először tágra nyílnak, majd pupillája csíkká szűkül, karmait újra belém mélyesztené, de meggondolja magát. Ajkaihoz hajolok, ám itt megállok. Hagyom, hogy ő döntsön. Ha nem kellek neki, nem csókol meg és bár csalódottan, de lelépnék rögtön. Viszont mire gondolatban idáig jutok, ő már döntött és ajkait enyémhez érinti. Nyelve játékos, csókja szenvedélyes. Kétség sem fér hozzá, hogy akar engem. Táskáját leejti válláról, keze hátamra vándorol, kellemesen bizsergető az érintése. Tenyere egészen derekamig lecsúszik, majd közelebb húz magához. Elégedetten nyugtázom, hogy türelmetlen, vagyis nekem sem kell húznom-halasztanom semmit. Könnyedén bújtatom ki vállát a ruganyos, bordó anyagból. Bőre forró és finom, ajkam bizsereg, ahogy hozzáér. Akarom őt, mindennél jobban.
Kezem derekára csúsztatom, azonban tenyerem hamar mellére téved. Puha, mégis feszes halmokat masszírozok. A nő légzése szaporábbá válik, testével szinte dörgölőzik hozzám. Lejjebb húzom a ruhát, hogy mellének meztelen bőréhez érhessek. Élvezi, ahogy tenyerembe simul, ahogy hüvelykujjammal játszom kemény bimbóján. Követelőző csókjának nem lehet ellenállni, ujjaival hajamba túr. Jobb lábát megemeli, hogy még könnyebben combjai közé férkőzhessek. Felhúzom csípőjéről a ruhát, ujjaim bugyijának vékony pántja alatt játszanak. Elszakadok ajkától és vállára hajolok. Finoman harapdálom bőrét, miközben kezem lábai közé vándorol. A puha anyag nedvesen tapad nagyajkaira. Érzem mennyire forró, mennyire felkorbácsoltam a vágyait.
Épp kezdeném elveszíteni a fejem, amikor diszkrét dallam szólal meg a lábunk alól. Egy pillanatra megdermedünk, azután mintha álomból ébredt volna, úgy néz a táskájára. Akarnám mondani, hogy ne vegye fel, de ő megelőz. Eltol magától és szerencsétlenkedve halássza ki a mobilját. Egy pillanatig elnézi a kijelzőt, majd felveszi és közben mutatóujját szám elé teszi, jelezvén, hogy maradjak csendben. Próbálok nem odafigyelni a szavaikra, de ilyen közel és ilyen hallással képtelenség nem hallani.
– Nem tudtam kiszedni belőle. Részegen érkezett és semmi mást nem akart, csak megdugni.
– Te meg megint előbb ütöttél, mint gondolkoztál… – hallom a vonal túlvégéről.
A nő erre nem válaszol, én viszont elmosolyodom.
– Jó, mindegy. Sejtettem, hogy ez lesz – hagyja rá a mély férfihang. – Reggel jelenésed van a főnöknél, ne felejtsd el!
– Persze… – hagyja rá a nő és azzal a lendülettel, ahogy összecsukja a készüléket a táskájába is ejti.
Rám néz. Hosszan bámul arcomba, aztán megszólal.
– Ne haragudj, csak a munka…
– Értem – bólintok.
Azért kíváncsi lennék, milyen munka, de korai lenne még belemászni az életébe. Izgalmas nő, az biztos. Ekkor azonban kizökkent épp csak elkalandozó gondolataimból. Keze pólóm alá vándorol, és amikor szemébe nézek, ő elmosolyodik. Megszabadít a fekete anyagtól, azután figyelem, ahogy kioldja övemet, ahogy kigombolja a nadrágomat. Amikor megcsókol, újra megtelik orrom bőre illatával. Ez segít elkapni a félbehagyott események fonalát. Nyelvem szájában kalandozik, az ő keze pedig nadrágomban. Tenyerem tarkójára csúsztatom, finoman belemarkolok hajába. Ujjai könnyedén szabadítják ki farkamat, majd indulnak útnak rajta erősen markolva. Élvezem a kényeztetést, meg is feledkezem az előbbi kényszerű szünetről. Hamar magával ragad újra a hév és finoman, mégis határozottan rántom hátra szőke hajánál fogva fejét, hogy nyelvemmel végigjárhassam nyakának kecses vonalát. Sóhaja megremeg az izgalomtól, keze megszorítja farkamat. Nem akarok tovább játszani. Érezni akarom, benne akarok lenni. Egy pillanatra találkozik vágytól ködös tekintetünk. Izgat, hogy látom rajta, hogy ő is többet akar, hogy nem akar várni, hogy sürgetne. Hátát a falnak döntöm, kemény farkam combjai közé nyomom. Összeszorítja őket egy pillanatra, nedvétől könnyen csúszkálok közöttük, de nem ezt akarom.
Félrehúzom apró bugyiját, mutatóujjam végigsiklik nagyajkai között. Ő megkapaszkodik nyakamban, egyik lábát körém fonja. Belemarkolok a fenekébe, majd megemelem, hogy a magasságbeli különbségnek búcsút intsünk. Farkam könnyen találja meg az utat síkos hüvelyébe. A nő kecses, izmos lábai immár szorosan körém zárva, teste forró, karmait olykor hátamba mélyeszti. Én pedig erősen a falnak nyomva mozgok benne, nem gondolkozva, nem törődve semmivel az élvezetemen kívül. Nyögései elveszik a maradék eszem is, úgy érzem enyém a nő. Dugnom kell amíg csak bírom, tele kell élveznem. Látni akarom arcán a kimerült elégedettséget, hogy elintéztem és ezt akarta. Szemem csukva, de látom magam előtt kéjtől szenvedő arcát, fülembe liheg, és minden erősebb lökésemet az ő nyögése kísér.
– Így… igen. Ne hagyd abba! – mondja szinte elhaló hangon.
Engem pedig nem kell tovább biztatni. Erősen és mélyre tolom belé farkam. Érzem, ahogy összerándul körülötte hüvelye, de még nem élvez el. Minden egyes lökés után, egyre erősebben szorít, szinte nyüszítve várja a közelgő kielégülést. Izmaim megfeszülnek, én már élveznék, de ő még nem ért be engem. Hát, minden csepp megmaradt eszemmel próbálom még visszafogni magamat. Végtelennek tűnő másodpercek után érzem, ahogy teste megfeszül, hüvelye ütemesen húzódik össze farkam körül. Mikor végre megtölthetném magommal, ő hirtelen megmozdul.
– Ne élvezz belém! – kezd mocorogni. – Tegyél le!
Elengedem, ő pedig remegő lábakkal áll meg előttem, hátát a falnak támasztja. Egy pillanatra rám néz, majd engesztelően elmosolyodik. Elém térdel és nyelve végigszalad robbanásra kész farkamon. Testem minden izma megfeszül, de még akarom, hogy szájába vegyen. Amikor ajkai közé csúszom, végem van. Forró magom megtölti száját. Nagyot nyel, aztán a szemembe néz. Levegő után kapkodok, szinte kapaszkodóként túrok a hajába. Mélyet sóhajtok, majd végigsimítok ajkain. Ő kidugja puha nyelvét, hogy ujjamhoz érjen vele. Ellépek tőle, letörlöm homlokomról az izzadtságot. Nézem, ahogy a nő feláll.
Meg kéne szólalnom? Nem tudom… Mióta megláttam őt, most először érzem tanácstalannak magam. Még a nevét sem tudom, pedig szeretném még látni. Szótlanul nézem, ahogy rendbe szedi magát.
– Mi van? – vonja fel szemöldökét és villantja rám szemét.
Elkapom róla a tekintetem, zavarba hoz. Én is öltözök inkább. A fenébe velem! Ennél én határozottabb vagyok, döntöm el. Hozzá lépek és megcsókolom.
– Szeretnélek még látni – kezdem, de ő elneveti magát.
– Ugyan… – legyint. – Neked is jó volt, nekem is. Ne szépítsük a dolgot. Hiszen még a nevem sem érdekelt.
Szemem dühösen villan, mire neki is összeszűkül a pupillája.
– Nem vagyok normális ismerkedéshez szokva, sajnálom – erőltetek higgadtságot magamra. – De úgy látom, te sem.
Elkapja rólam a tekintetét és megvonja a vállát. Én azonban látom rajta, hogy zavart.
– Te vagy az első, aki előtt nem kéne titkolóznom… – mondom és megemelem állát.
– Sajnálom – fordítja el a fejét. – Megint hülye voltam.
Megszólalnék, de felemeli a kezét, hogy ne tegyem. Így csendben figyelem, ahogy előszedi újból a mobilját és a kezembe nyomja.
– Írd bele a számod. Vagy bármilyen elérhetőségedet, amit jónak látsz – adja szinte parancsba.
Enyhe meghökkenéssel, csendben bepötyögöm a számom, meg a keresztnevem, majd az orra elé tartom. Ő kedvesen elneveti magát a sértődött mozdulaton.
– Sarah vagyok – mondja, aztán és elveszi a készüléket kezemből. – Majd felhívlak – teszi még hozzá és hiszek is neki, meg nem is.
Majd meglátjuk, hagyom rá magamban. Ő viszont már gyors búcsút intve el is tűnik szemeim elől. Fülembe még hosszan elér lépéseinek puha hangja, de nem megyek utána, nem érdekel, merre, hova igyekszik. Hátam a falnak támasztom, kezem zsebembe süllyesztem és az ég keskeny csíkjára bámulok fel. Alig látszanak a csillagok a város fényeitől. Sóhajtok, majd nevetek – magamon.
Hátulról beakasztottam neki
Akkor épp pincérnőként dolgozott, esti műszakban. Megadta a számát, délelőtt tíz körül csörögtem rá. A harmadik csengetésre vette fel és álmos hangon szólt. Elnézést kértem, de nyújtózkodva mondta: semmi baj, már ideje volt felkelnie. Mondtam, hogy szívesen segítenék az ébredésben, ezen elvihorászott olyan nyújtózó kismacskaként, éreztetve, hogy lenne hozzá kedve.
Mondtam, hogy nekem is lenne hozzá kedvem, hívjon meg egy kávéra és 20 perc múlva nála leszek.
-Komolyan idejöönnééél? – kérdezte huncutkodva, olyan hallhatóan szájszélt nyalogatva.
-Már indulok is – feleltem. A farkamat gyorsan megmostam és egyben lehűtöttem, és tényleg indultam. Meleg nyárelejei nap volt, a megadott cím előtt leparkoltam és rátelefonáltam.
Egy kis pántos semmiségben jött le. Az arcán még a párna gyűrődései, a kis cickók bökdösték a vékony ruhát. Alig köszöntünk egy ismerősnek járó sziát, a liftben is csendben voltunk, csak amikor beléptünk hozzá és nyikordult a kulcs a zárban akkor fordult felém. Kislányos filigrán teste volt, max. 160 magas, nagy zöld szemek, Angelina Jolit idéző szopásra szétnyílók ajkak. Egy kézzel átöleltem, az üdvözlő pusziból csók lett. A vékony nyári nadrágon keresztül érezte a vigyázban álló farkamat.
Az ajtótól még két lépésnyit sem jutottunk beljebb, az előszobában folyt az izgatás. Egyik kezemmel a kis kemény seggét markolásztam, a másikban még mindig az irattáskámat szorongattam. Táskát földre dobtam, cipőből kibújtam, ő kislányosan húzott a hálószobája felé.
A simára borotvált puncit gyorsan megtaláltam, ő a dákót vette kezelésbe, vagyis inkább szájalásba. Nem hagytam, hogy sokat szopjon, ráültettem hamar. A haját jobbra-balra csapkodva lovagolt.
Lemosakodtunk, közben feltette a kávét. A pici panelkonyhában meséltünk, kávéztunk. Nem volt kimondottan szép arcú nő, de a száj, a kis kurvás mosoly izgatóvá tette. A teste meg mint egy bakfisé. Elmondta, hogy a gyerekei nyári vakáción vidéken a nagyszülőknél, a pasija csak hétvégeken ér rá.
A csészéket kezdte elmosni, a kis ruhácska izgatóan libegett a seggén. Mögékerültem. Simogattam. Hagyta. A sliccem zippzárjának a hangja… Hátulról nyomtam be tövig, ő ráhajolt a pultra. A kávéfőző mellett, emlékszem. Már lábujjhegyre ágaskodott, nyöszörgött is kicsit, de nem lassítottam a tempón. Az a „most szétbaszlak” kéjes érzés kezdett elborulni az agyamon. Nyomtam rendesen, már folyt rólam a víz amikor jött a lövés. Pihegve rogytunk a kis konyhai hokedlire.
Nem ért rá minden nap, de a nyár nagy részében heti egy-két alkalommal délelőttönként meghívott kávézni. Ha szólt rögtön rohantam mint az eszelős.
A második alkalomkor azt mondta, a dugást hanyagoljuk mert az neki nem esik túl jól, mert fáj neki, hanem majd ő puszilgatja. Csak ennél nagyobb probléma ne legyen, gondoltam, de lehet, hogy mondtam is. A forgatókönyv ezután úgy alakult, hogy szó nélkül felliftezés, előszobában csókolózás, táska, cipő, nadrág elhagyása a hálószobáig, ott ő leguggol és leszop, de úgy rendesen. Kézzel kevésbé izgatta, de nyelvvel profin. Az volt a heppje, hogy amikor leszopta, lenyelte, és az utolsó cseppet is kiszívta, akkor befejezés képpen adott egy puszit a farkam fejére. Amolyan jól teljesítettél, vagy valami hasonló dicséret lehetett ez nála.
Pihenés gyanánt a konyhában kávéztunk, beszélgettünk, és ha jól alakult a búcsúpuszilkodás akkor a hokedlin még egyszer megismételte a mutatványt.
Ősszel elkezdődött a suli, ritkultak a kávézások, új pasit talált, még tavasszal volt pár délelőtti menet, de aztán kért, hogy ne keressem. Azért lehet felhívom a napokban. Forrás: Testimese
Norinaga Akira – Lótuszvirág
Ott ültünk a nyitott ablak mellett. Valami pihe szállt a hajára. Leemeltem. A szeme megrebbent, a mosolya ellágyult. Szája megnyílt kissé. Remekül csókolt.
Halványkék selyem kimonója alatt nem viselt fehérneműt. Felsőtestének lassú mozdulatával maga emelte a tenyerembe a keblét. Keble pontosan beleillett a tenyerembe, s amint hozzáértem, feszessé merevedett. Tudtam, a melle ugyanolyan érzékeny, minta az öle. Megoldottam a kimonója övét. Enyhén hátrahajolva ledobta magáról a kimonót. Mellrózsája élénkvörössé vált, bimbója dagadozott. Ráhajoltam, nagyon gyengéden csókoltam. Tarkómon éreztem perzselő lehelletét, ujjai a nyakamra simultak. Lassan csókoltam, nyelvem a mellbimbójára tapadt. Remegés futott végig a testén. Kezem a másik mellére csúszott, annak bimbója is megmerevedett már. Minden ízében reszketni kezdett, hirtelen összerándult, önfeledt sikoly szakadt fel a torkából. Kiengedtem a számból a mellbimbóját.
– Elélveztél?
Suttogva kérdeztem. Csak a szeme intett igent. Öle alatt néhány csepp nedvesség csillogott a padlón. Kuncogva suttogott.
– Tudtam, hogy ez lesz. A bugyit már előre levetettem… Még szerencse.
Valahányszor elélvezett, nedvesség lövellt ki az öléből. Valamivel kevesebb, mint egy férfi magja. Különös tulajdonsága rettenetesen izgatott. Csókolni kezdtem a másik mellét, azzal is elélveztettem. Öle alá csúsztattam a kezem, jólesett érezni, ahogy a tenyerem megnedvesedik.
Mosolygott rajta.
Lefektettem az ágyra. Széttárta combját, hosszúkás, vékony ujjaival szétsimította szőrzetét. Nem dőltem rá még. Gyönyörködtem az ölében. Szeméremajkának széle sötét, majdnem barna volt, szemérme bíborszínben ragyogott. Lüktetett a halántékom, bolondos ötlet jutott az eszembe.
– Játszanál magaddal? Szeretném látni, hogyan csinálod…
Meghökkent kicsit, lehunyta szemét. Két ujjával közrefogta csiklóját. Egészen lassan simogatta. Kiszáradt a torkom a látványtól. Amikor a teste remegni kezdett, hüvelyébe nyomtam a mutatóujjam. Sikoltozott gyönyörűségében, kilövellt megint. Néhány pillanatig ernyedten pihegett. Hüvelyében hagytam az ujjam, nyelvemmel a csiklójához értem. Alig érintettem hozzá. Csiklója másodperceken belül mereven ágaskodott a nyelvem után. Lassan csókoltam a csiklóját. Csak a csiklóját. Amikor újra remegni éreztem a testét, lágyan végignyaltam a hüvelyét az ujjam felső része körül. A számban fogtam fel a cseppjeit.
Felsóhajtott.
– Nagyon értesz hozzám.
Hirtelen emelkedett fel az ágyon, kezébe vette a botom. Lágy volt az érintése. Megcsóválta fejét.
– Akkora lettél, hogy szinte félek tőled.
Szájába vett. Nyelvét végigfuttatta a farkamon. Lehelletfinoman futtatta rajta. Kevés ideig hagytam.
– Gyere…
Fölém ült, magába vett. Nem engedtem mozogni, leszorítottam, olykor hagytam billegni csupán. Ült a farkamon, és élveztem hüvelye pompás érintését. Széthúztam a szeméremajkát. Elértette, mit akarok, játszadozni kezdett a csiklójával. Izgatott a csikló merevsége, mély vörös színe. Felemelkedtem kissé, szába vettem a mellét. Úgy csókoltam meg a melle rózsáját, mint az imént a csiklóját. Abban a minutumban elélvezett. Lestem közben, hol járatja az ujját, amikor elönti a gyönyör. Lehanyatlott a keze. Hagytam kis ideig, hadd fújja ki magát, majd visszahúztam a kezét, vele nyittattam szélesre szemérmének nagyajkát. Csiklója ismét felduzzadt. Szemem sarkából lestem az arcát. Kitágult szemmel figyelte, hogyan játszadozom a csiklójával, s amint a teste remegni kezdett, halkan kibukott a száján:
– A mellem…
A másik mellét csókoltam meg. Öléből kicsapott a nedvesség, teste összerándult. Ellankadt megint. Felsóhajtott.
– Most elszívnék egy cigit…
Az éjjeli szekrényben hevert néhány cigaretta. Nem hagytam, hogy leszálljon érte. Addig nyújtóztam, amig végre elértem egyet. Meggyújtottam. Nagyot szippantott belőle, messzire fújta a füstöt. Mosolyogva nézett. Ölével ösztönösen kezdett mozogni. Leszoritottam a tomporát.
– Ülj csak, nem mozogj…
Rekedtes volt a hangom. Félig lehunyta pilláját. Teste mozdulatlanul tapadt hozzám, hüvelye moccant csupán.Megszorította-eleresztette a farkam. Lassan, számítóan csinálta. Olykor-olykor szippantott egyet, aztán megfeledkezett a cigarettáról. Szorításai meggyorsultak. Testén végigfutott a remegés, mozogni próbált. Nem hagytam, egyre erősebben szorítottam a tomporát, hogy csak a hüvelyével mozoghasson. Hirtelen rándult össze a teste, hüvelye valósággal görcsölt, présként szorított magába. Feszítettem belé a farkam, ahogy csak tudtam. Önfeledten sikoltozott, csatakossá lövelte az ölem. Eldőlt rajtam, haja az arcomba hullt. Hirtelen emelte fel a fejét.
– A cigi… Elvetted az eszem. Jó, hogy nem égettelek meg!
A csonkot odahajította a hamutartóba. Tündöklően csillogott a szeme. Rám hajolt, suttogva kérte:
– Gyere hozzám hátulról.
Négykézlábra állt, szétsímította szőrzetét. Jobbjának gyűrűs és és középső ujja közé fogta csiklóját. Lassan csúsztattam a farkam a hüvelyébe. Tövig magába vett, most ő nem engedett mozogni. Csiklójával játszott, hüvelyével meg-meg szorította a farkam. remekül csinálta. Rásimultam a hátára, tenyerembe akartam venni a mellét. Elhúzta a kezem, suttogott.
– Ne még…
Gyönyörű tompora volt. megcsodáltam a két ülőgumó közötti völgy ívét, meg kellett simogatnom. Véletlenül értem a végbélnyílásához. Megremegett tőle. Megnedvesítettem az ujjam, óvatosan nyitottam szét. Majd olyan könnyen fogadott be ott is, mint ahogy a farkam bevette a hüvelyébe. A farkammal meg se próbáltam mozogni. Csak az ujjam mozgattam, lassan, óvatosan.Csöppet feljebb emelte tomporát, hogy jobban hozzáférjek. Hüvelye megint présként szorította a farkam. Artikulátlan hangok törtek fel torkából, ismét elélvezett. Elnyúlt alattam, mint akit leütöttek.
Nem akartam ráfeküdni. Könyökömre támaszkodva hajoltam fölé. A farkam nem vettem ki a hüvelyéből. Hosszúnak látszó ideig hevert aléltan. Lassacskán eszmélt, fejét felemelve visszanézett.
– Te még nem is élveztél…
– Élvezlek.
Ajka körül mosoly játszott.
– Így akarod?
Nem úgy akartam, de nem mondtam meg neki. Ráereszkedtem, tenyerembe vettem a mellét. Amint hüvelye ismét iszamossá vált, kivettem hüvelyéből a farkam. Csodélkozva kapta hátra a fejét. Elnevettem magam.
– Ereszkedj rám…
Fölém térdelt. Megfogta a farkam, néhányszor csiklójához dörzsölte. Csiklója lassan fölmerevedett, akkor odébb toltam a kezét.
– Alul vegyél be.
Meglepődött kicsit. Tátova mozdulattal igazította a farkam az alsó nyílásához. Nagyon lassan, centiméterről, centiméterre eresztette magába. Tágra nyitotta szemét. Arca meglepetést tükrözött. Amikor egészen befogadott, egy pillanatra lehunyta pilláját, lágy hangon megszólalt.
– Furcsa…
Láttam rajta, nincs ellenére a dolog.
Megkértem, húzza szét a szeméremajkát.
Balkezemmel a csiklóját simogattam – éppen csak le-lenyomtam, egészen gyengéden. Hamar harmatos lett, akkor bevittem az ujjam a hüvelyébe. Szinte mindjárt elélvezett. Hosszan élvezett, perceken át vonaglott, sikoltozott, végül kirántotta az ujjam a hüvelyéből. Végigzuhant rajtam, levegő után kapkodott. A farkam még benne volt, és ő megcsóválta fejét.
– Hogy te miket kitalálsz… Most már sehol se vagyok szűz!
– Elég hosszú ideig voltál az, nem? Miért nem szóltál, hogy ennyire érzékeny vagy alul? Mosolygott.
– Azért férfi a férfi, hogy kitalálja.
Óvatos mozdulattal megemelte tomporát, kicsúsztatott magából. Lekuporodott mellém. A farkam nézte, átkulcsolta ujjaival. Nagyon lágyan ért hozzá, végigsimította néhányszor. Gyengéden csinálta, a bőr alig moccant a farkamon a keze nyomán. Aztán fölé hajolt, ajkát érintette a makkomhoz. Finoman érintette hozzá, és nagyon-nagyon lassan. Szinte alig mozgott az ajka. Makkomon éreztem a lehelletét. A lehellete is izgatott. Olyan simogatónak hatott, mint az ajka érintése. Legszívesebben belenyomtam volna a szájába a farkam. Hátrahajolt kissé, kezét a farkam tövére illesztve, szemlélgette. Megint ráhajolt, nyelvével simította át a makk bőrét. Lágyan, gyöngéden simította át. A farkam ágaskodott, megmeltem a derekam, ő azonban felütötte a fejét.
– Maradj. Nem fogsz gyorsan elélvezni.
Búgott a hangja. Lehunytam a szemem.
Ajka közé fogta a makk peremét, gyengéden meg-megszorította. A nyelvével később ért hozzá, rá-rá simított vele, aztán csókolni kezdte. Csigalassúsággal csókolta. Csak a makkot. Jobbját a farkam alá csúsztatta, tenyerébe vette mindkét golyómat. A melle után nyúltam, de elhúzta. Bocsánatkérően suttogott.
– Most ne izgass fel…
Újra a makkom csókolta. Csigalassúsággal, csak a makkot. A szívem a torkomban kalapált, a halántékom lüktetett. Nyelve hirtelen szaladt meg, végigfutott a farkamon. Egy pillanatra csupán, talán azért csak, hogy, benedvesítse. Ismét a makkom vette kezelésbe. Árnyalatnyival erősebben fogta ajka közé, valamelyest a csókja is erőteljesebb lett. Nagyon kicsit lett erősebb.
Megadtam magam. Lehunyt szemmel élveztem a játékát. Nyelve másodszor, harmadszor is végigcsókolta a farkam teljes hosszát.
A testem merevre feszült. A halántékom dobolt. Fel-felnyögtem. Sokára szánt meg. Hüvellyé formálta száját, rátapadt a farkamra. Ahogy csókolta, meg-megszívta közben.
Felkiáltottam. Fel kellett kiáltanom. Elöntött a gyönyör.
Nagy kortyokban nyelte a magvam. A szája még mozgott a farkamon, már valósággal fájt az érintése. Összerándultam.
Kiengedte szájából a farkam, elnyúlt mellettem. Önfeledten öleltem át, hallgattam a szuszogását. Sokára mozdultam meg, ajkamhoz vontam a kezét.
– Köszönöm.
Könyökére emelkedett, félrehajtotta kissé a fejét. Haja előrelibbent, eltakarta fél arcát. Meghitt hangon suttogott.
– Felizgattál, pedig nem akartam… Kicsókolsz majd?
Ki kellett mennem. Amikor visszatértem a szobába, combját széttárva, hanyatt feküdt az ágyon, cigarettát szívott. Leültem az ági szélére. Elém tartotta a cigarettát. Megszívtam. Ő kuncogott.
– Mindig újra felizgulok tőled… Ez miért van? Különösen dús, meglepően hosszú fekete szőrzet borította ölét magasan, a hasa aljáig. Itt-ott egy-egy ezüstös szál vegyült közé. Ujjaimmal beletúrtam. Mosolyogva nézte, szippantott a cigarettából.
– Előbb szívjuk el.
Otthagytam a kezem az ölében. Azon tűnődtem, hogy én is mindig újra felizgulok tőle.
Rendhagyó viszonyunk volt. Sose beszéltünk róla. Soha nem is mondtam neki, hogy szeretem. Egyedül nevelte két lányát, a férje otthagyta. Én azután ismertem meg. Ügyesen kezelte az ecsetet, selyemképek festéséből, eladásából élt. Főleg amerikai turistáknak árusította őket, egy szálloda mellett, az utcán. Megakadt a szemem a kezén, aztán rajta. A nőkön valahogy megérezni, ha kielégítetlenek. Arca nem volt szép, de kedvesnek látszott. Csillogó szemmel nézett vissza. Kertelés nélkül adta tudtomra, hogy tetszem neki. Mindjárt hozzá is tűzte, hogy van egy állandó kapcsolata, amelyet semmiképp nem kíván kockára tenni, egyrészt mert biztos támaszt jelent a számára, másrészt azért sem, mivel a férfi becsületes ember, nem kívánja megsérteni a hiúságában. A két ok miatt csak hébe-hóba kereshetem fel, mégpedig minden esetben előzetes megbeszélés szerint. Mosolyogva replikáztam, hogy én sem jelentem be a feleségemnek: összeakadtam egy kedves teremtéssel. Egyszerre nevettük el magunkat, s néhány nap múlva szerét ejtette, hogy felmehessek hozzá. Olyan természetességgel adta nekem a testét, mintha évek óta ismertük volna egymást. Hálás volt a gyönyörért, mint mondotta, ritkán részesedett benne. Valahai férje is, jelenlegi szeretője is a saját élvezetével törődött csupán. Ámuldoztam a szavain, számomra érthetetlennek tűnt fel, amit mondott. Pompás nő volt. Ha kissé odafigyelnek rá… Szerencsémre nem figyeltek oda. Mindkét gyermeke tíz esztendő felett járt, de a keble különösen kivételes fokú érzékenységét én fedeztem fel a második pásztoróránkon. Arra is én vezettem rá, hogyan mozgassa külön – testétől függetlenül – a hüvelyét. Két gésalyócskával ajándékoztam meg. Számomra furcsa volt, hogy nem ismeri ezeket az egyszerű eszközöket, s hitetlenkedve hallgatta a használati utasítást: tolja fel mélyen a hüvelyébe, és próbálja megtartani benne hosszabb időn át, napi teendői végzése közben is. Meglepően rövid idő alatt csodálatos jártasságot szerzett vele, s tudományával sikerült teljesen lekötnie állandó partnerét. Számomra – hosszú ideje már – akkor tette szabaddá magát, amikor csak rnegkívántam. Engem is meglepett, hogy most, ennyi idő után, újabb érzékeny pontjára találtam rá az alsó nyílásán. Sajnáltam, hogy nem előbb. Amint mindez az eszembe tolakodott, nem álltam meg kérdés nélkül.
– Használod még a gésa-golyókat?
– Elpirult, pillanatra lesütötte a szemét.
– Olyankor, ha sokáig elmaradsz. Akkor igen… Berakom őket, és csakhamar elélvezek anélkül, hogy magamhoz nyúlnék. Amióta megvannak a golyók, nem nyúltam magamhoz nélküled. Veled más… Ha előtted játszom magammal, mindig az az érzésem, hogy téged izgatlak…
Hirtelen harapta el a folytatást. Nevetős arccal tette hozzá:
– Előtted kifejezetten kívánom simogatni magam odafent. Amikor nézed, sokkal jobb, mint máskor szokott lenni. Nem tudom, miért?
Kioltotta a cigarettát a hamutartóban.
Ujjaim önfeledten játszadoztak a szőrzetével.
Odavetette pillantását, sugárzott a szeme. Ölére hajoltam. Nem használt illatszert, természetes illata viszont bódított, sajátos illattá vegyült az én testem szagával. Jólesett beszívni. Ujjaimmal szétfésültem buja szőrzetét. Hüvelyének illata még erőteljesebben csapott meg. Kitágult, reszketett az orrcimpám. Éreztem, nézi, ahogy nézem. Ráfeledkeztem tojásdad alakú nyílására. Felette a csiklója lassan-lassan meredezett, halvány rózsaszínűről vörösre változott. Elmosolyodtam: pontosan olyannak látszott, mint egy miniatűr hímtag. Gyönyörűnek találtam, és élveztem, hogy a szemem láttára peckesedik. Megérintettem a nyelvem hegyével, kissé megbillegettem erre-arra. Ennyi hiányzott hozzá, hogy kimerevedve haragosvörös színt öltsön. Izgatott a látványa. Úgy fogtam óvatosan az ajkam közé, mint az imént Lótuszvirág vette ajka közé a farkam makkját. Éppen hozzáértem csak. Vártam, hogy benyirkosodjék, akkor eresztettem rá a nyelvem. Röpke csókban fürdettem, aztán ajkam közé szíva gyengéden megszorítottam. Egy pillanatra csak.
Lótuszvirág hatalmasat sóhajtott.
Nyelvemmel körbetapogattam a csiklóját. A hegye különösen izgatott. Hirtelen engedtem ki a számból. Nyelvem végigsiklott a hüvely teljes hosszában a nyílás mindkét partján, le az alsó nyílásáig. Belecsókoltam az alsó nyílásába, majd visszafelé haladva a hüvelye közepébe. Hegyes-keményre nyújtottam a nyelvem, körültapogattam a hüvely bejáratát. Ezt is hirtelen hagytam abba, ajkam közé kaptam a csiklóját, fogtam csupán, némelykor ráengedtem a nyelvem, olykor meg is billegettem a nyelvemmel. Kezemmel szélesebbre húztam szét a szeméremajkát, hogy a hüvelye jobban feszüljön.
Pihegve szedte a levegőt. Keze a farkamhoz tévedt. Ujjai átfonták a farkam, gyengéd mozdulatokkal meg-megszorított.
Megint végigsiklottam a hüvelyén, az alsó nyílásáig. Most ott merevítettem hegyesre a nyelvem. Nyögdécselve élvezte, hogy a nyelvein a záróizmát feszegeti. Eleresztette a farkam, mindkét kezével széthúzta a tomporát. Nyelvemmel körültapintottam alsó nyílásának bejáratát, mint az imént a hüvelyét. Hosszabban időztem rajta, mint a hüvelye bejáratán, közben ujjam közé vettem a csiklóját. Halkan kérlelt.
– Ne még… Csak ott alul…
Lassan csináltam, nagyon lassan. Mindkét keze a tomporára feszült. Ujjai egyre közelebb csúsztak alsó nyílásához, úgy húzta szét a nyílást, mint a szeméremajkát szokta. Belefeszítettem a nyelvem. Altestét kimerevítette, visszafojtotta lélegzetét. Lágyan, hosszan rácsókoltam a nyílására, majd ismét merevre nyújtottam a nyelvem. Lélegzete felgyorsult. Nem akartam, hogy hamar elélvezzen. Az járt az eszemben, minél tovább nyújtom el a gyönyörét, annál jobb lesz neki. Megint rácsókoltam a nyílására, valamivel hosszabban, mint az előbb. A merev nyelvem várta, suttogva bukott ki a száján:
– Ne kínozz… Csak úgy, mint az előbb…
Teljesítettem a kívánságát. Örültem, hogy a gyönyör újabb forrását fedeztem fel rajta. Öle remegni kezdett, aztán egész testén végigfutott a remegés. Felsikoltott. Nem hagytam abba, tovább feszegettem a nyílását. Valósággal görcsbe rándult tőle. Keze lecsúszott a tomporáról, ernyedten ejtette maga mellé, pihegve kapkodott levegő után. Még lágyan rácsókoltam a nyílására. Már elhagyta a heve, tűrte csak.
Felemelkedtem kissé, könyökömre dőltem. Néztem az ölét. Csatakos volt, csiklója parányivá töpörödött, pasztellszínt öltött. Megsimogattam a szőrzetét.
Ő is felemelkedett, megrázta fejét.
– Önző voltam, ne haragudj…
– Jó volt?
Sugárzott a szeme, biccentett csak. Ágaskodó farkam után nyúlt, ujjaival végigcirókálta. A hangja meghitten csendült.
– Heveredj le és engedd el magad.
Alám csúsztatta tenyerét, kissé megemelte a zacskóm. Lágyan fogta. A nyelvével is lágyan illette. Végigcsókolta, fokról fokra haladt felfelé. A farkam tövén széthajtotta a szőrt. A farkam tövét csókolta. Finoman csókolta, alig ért hozzá a nyelvével. Lágy érintése különösen ingerelt, vártam, hogy feljebb és feljebb csúsztassa a nyelvét. Nem siette el. Körülbelül a feléhez érve két ujjával átfont, óvatosan visszahúzta a farkam bőrét, szabaddá tette a makkom. Milliméterről milliméterre nyaldosta meg a farkam, egészen fel a makk pereméig. A makkot hirtelen fogta be szájába, nyelve végigfutott a kupoláján, s rögtön elengedve kapta ajka közé. Nem érintette meg a nyelvével, tartotta csupán az ajka között.
Kerekre tágult szemmel bámultam, ahogy csinálja. Tekintetünk összeakadt. Perzselt a pillantása. Láttam rajta, hogy ismét felizgult. Nem kérdeztem meg. Jobbommal magam felé húztam mindkét combját. Elértette. Anélkül, hogy a farkam kiengedte volna az ajka közül, átvetette lábát a mellemen.
Csiklója már ismét merevre duzzadt, különös izgató illatot árasztott. Ajkam közé vettem, ugyanúgy, ahogy ő fogta ajkával a makkom. Éreztem, hogy beleborzong.
Széthúztam a szeméremajkát.
Utólag jöttem rá, hogy pontosan követtem az ő szájának mozdulatait. Ösztönösen követtem. Ugyanúgy csókoltam végig a hüvelyét, mint ő a farkam.
Ugyanúgy tartottam ajkam között a csiklóját, mint ő makkom. A mozgása ütemét is átvettem. Amikor gyorsabbra váltott, én is gyorsítottam, amikor lassított, én is lassítottam. Egyszer-egyszer elengedett, néhány pillanatig nézte a farkam. Olyankor én is elgyönyörködtem hüvelyének-csiklójának látványában. Amikor nyelvemmel a hüvelye nyílását feszegettem, éreztem, hogy ugyanúgy meg-megszorítja hüvelyét, mintha a farkam járna benne, s ajka erősebben tapad a makkomra. Ha ráeresztettem a nyelvem a csiklójára, ő is csókba fürösztötte a makkom.
Úgy éreztem, mintha valami lassított felvételt néznék, miközben magam is részese vagyok a filmben történteknek.
Elengedett ismét. Én is elvettem az ajkam a csiklójáról. Arcához szorította a farkam. Nagyon halkan szólalt meg.
– Nem bírom tovább… A mellemre engeded majd?
Szó nélkül vettem vissza ajkam közé a csiklóját, megbillegettem a nyelvemmel. Tudtam, hogy ezt a mozdulatot különösképpen kedveli. Megborzongott tőle. Lassan-lassan billegettem a csikló hegyét. Lélegzete felgyorsult, egész testében megremegett. Artikulátlan hangok törtek fel a melléből. Hosszan élvezett, sokáig lövellte a nedvét. Hirtelen kapta el a számról a csiklóját, felült.
– Engedd rám…
Feltérdeltem. Közelebb csúszott hozzám. Kevés nyállal megnedvesítette melle rózsáját, odaillesztette hozzá a farkam. Suttogva kért.
– Húzd vissza…
Értettem, mit akar. Balkezemmel leszorítottam farkam tövén a szőrzetet, jobbommal visszahúztam a bőrét, amennyire csak tudtam. Ő baljának tenyerével átfonta a farkam tövét, lassan, körkörösen mozgatta a makkom a mellbimbója körül. Jobbjának megnedvesített ujjai fürgén száguldoztak fel-alá a farkamon, mint valamilyen fuvolás a hangszerén. Alig-alig érintettek, csupán a makkom karimáján simultak szorosan a bőrhöz. Izgatott, ahogy csinálta, s még annál is jobban izgatott, hogy kitágult szemmel nézte. A farkam hegye nyirkossá-csuszamlóssá vált – akkor meggyorsította ujjait, szaporábban simította makkom karimájához.
Lihegtem, a testem megfeszült. Az utolsó pillanatokban ujjainak simogató érintését enyhe szorítás kísérte. Úgy éreztem, kiszakad a bensőm a gyönyörtől, felkiáltottam. Nem hagyta abba. A testem görcsösen összerándult, szinte elaléltam.
Ő kissé hátrább vonta mellét, leste, ahogy a magvam odafreccsen a mellrózsájára, végigcsorog a keble alján. Keze újra és újra lövellésre ingerelt.
Az utolsó cseppig kifejte a magvam. Akkor engedte ki ujjai közül a farkamat, amikor minden porcikámban reszkettem. Tenyerével végigkente bőrén a magvat. Elhanyatlott az ágyon, magához ölelt.
Hevertünk egymás mellett, mint a szélütöttek. Lótuszvirág az órájára tekintett, szemöldöke megrándult. Tudtam, a társát várja.
Sietve öltöztem. Kikísért, az ajtóban sejtelmesen mosolygott.
– Menj most már… Sokára kerülsz elő ismét?
Hát lehet ilyen nőnek ellenállni?
Takarítónő
Alig múltam 16 éves, amikor kollégista voltam Budapesten. Mint a legtöbb kamaszt engem is hajtottak a hormonok, és mivel még nem volt lánnyal „dolgom” rendszeresen maszturbáltam a kollégium férfivécéjében. Egy igen hideg márciusi nap volt, úgy látszott, hogy a tél nem adja könnyen meg magát, ezért még kabátban kellett elmennem a suliba, ahol egy érdekes eset történ meg velem. A napom szokásosan kezdődött, lespanoltam a skacokkal az első óra előtt, majd kezdetét vette a tanítás. A matek óra volt a kedvencem, hiszen ezt az órát a suli legcsinosabb üdvöskéje tartotta. A matek tanárnő felé minden fiú osztálytársam igen nagy érdeklődést mutatott, hiszen hosszú szőke hajával, bájos mosolyával, valamint extra méretű tüdejével a pornóiparban sem halt volna éhen… Úgy az óra közepe felé járhatott, amikor elkezdtem fantáziálni arról, hogy milyen is lehet ruha nélkül a mi kis matek tanárunk.
Kisvártatva azt is elképzeltem, hogyan tudnám boldoggá tenni. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás hallom, hogy búja ajkai a nevemet formázzák. Pechemre kihívott a táblához, hogy oldjam meg a következő kétismeretlenes feladatot. Igen ám de, csak amikor reflexszerűen felpattantam, akkor érzékeltem, hogy az elmúlt percek fantáziálása nem hagyta hidegen altestemet! Nem volt mit tenni, nem volt visszaút felálltam ráadásul „négyzetesen” akkor már ki is kellett mennem a táblához. Persze az osztály fiú tanulói sem hagyták szó nélkül mini-metamorfózisom, és hangos bekiabálásokkal juttatták el a szőke Nőisten felé a legújabb információkat. Éreztem, hogy soha nem látott pír önti el arcomat, és hogy legszívesebben egy teljesen más bolygón lennék, nem pedig itt összezárva 18 rajtam röhögő kamasszal, no meg persze sexi tanáramazonnal. Az a pár perc számomra gigászi órákká nőtte ki magát, de hát nem volt mit tenni, miután megoldottam a példát még mindig peckes férfiassággal visszahúztam a helyemre, s nem mertem a tanárnő szemébe nézni.
Na ezt most jól megkaptam legalább egy izmos hónapig én leszek a fő téma az osztályban. A tanításnak korán vége lett ezen a hideg napon, én pedig a történtektől még mindig egy kicsit összezavarodva mentem vissza a koleszomba. Mivel még igen korán volt én értem vissza elsőnek a koleszba, ledobtam a tatyómat a szobámba az ágyam mellé, és magamban átértékeltem a történteket. Ahogy felidéztem a tanárnőm karcsú alakját ismét merevedésem támadt, de szerencsémre, most egyedül ért az erekció. Elképzeltem hogy négykézláb áll előttem, én pedig nyögve döfködöm kéjbarlangját. Gondoltam jobb híján kimegyek a mellékhelységbe és „játszok egy kicsit a bohóccal”. Így is tettem. Mivel tudtam, hogy a többi kollégista csak több mint két óra múlva várható, teljesen átadtam magam a jobbom nyújtotta élvezetnek. Gondolatban megint elképzeltem, hogy a tanárnőm anyaszült meztelenül áll előttem, és én azt teszek vele, amit akarok.
Már-már a csúcs felé közeledtem, amikor megtörtént velem a nap második szerencsétlensége: Letolt nadrággal állok a kollégium férfivécéjében, amikor rajtakap a kolesz fiatal takarítónője. Hát igen vele tényleg nem számoltam. Arcomat újból elönti az ismerős vörösség próbálom rejtegetni falloszom, de mihaszna. A lány meg csak áll és néz. Meglepődést, zavart és kíváncsiságot olvasok le arcáról. Az egész nem lehetett több öt másodpercnél, persze én többnek éltem át. A takarítólány sarkon fordult, majd sietős léptekkel távozott. Nem tudom, hogy miféle perverzió fogott el ebben a pillanatban, de gondoltam egyet, rendbe raktam magamat, és a lány után szaladtam. Tudni kell a mi kis takarítónkról, hogy most kezdett el itt dolgozni a koleszba januárban, és minden fiú elkapná őt, egy pásztorórára, hiszen a munkaruha alól ki-ki szokott villanni farmerruhás formás kis popsija, a mi legnagyobb örömünkre.
Cirka ötven méter múlva utolértem őt, majd így szóltam hozzá:
– Ugye nem mondod el senkinek, hogy mit láttál, tudod ez nekem nagyon kellemetlen. A legnagyobb meglepetésemre ekképpen felet:
– Nem mondom el egy feltétellel. –No és mi lenne az? Kérdeztem egyre nagyobb kíváncsisággal.
– Gyere velem, és megtudod. Mondta, majd megengedett felém egy kaján mosolyt, amiből én azt a következtetést vontam le, hogy a mai napom nem lesz egyszerű. Fogta a kis partvisát, és elvitt engem a takarító helyiséghez, amihez csak neki volt kulcsa, Bementünk, majd belülről bezárta az ajtót. Vadabbnál vadabb gondolatok járták át agyamat, persze féltem is egy kicsit, vajon mi lesz ennek a vége. Amikor már végre meg akartam kérdezni, hogy mi az-az egy feltétel megszólalt:
– Nem mondalak el senkinek, ha befejezed azt előttem, amit félbehagytál.
Hát mindenre gondoltam, csak erre nem. Megpróbáltam beadni neki, hogy szó nem lehet ilyesmiről, de ő hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy még sohasem látott fiút önkielégítés közben. Nem is fogsz mondtam magamban, persze paráztam attól, hogy beköp a nevelőtanároknál. Egy feltétellel teszem, ha te is simogatod magadat közben, ott, ahol neked a legjobb! Bekapta a horgot, legalábbis úgy gondoltam, amikor láttam, hogy kezdi kigombolgatni a kopott kis köpenyét, és engedni láttatja formás idomait. Nem könnyen indult be a dolog, hiszen még én sem csináltam ilyet, és elég hülyén éreztem magamat a szituban. Bezzeg ilyenkor meg nem akar megkövülni az, aminek meg kell! Ahogy teltek a percek szép lassan lekerült rólunk a ruha, és mind a ketten neki kezdtünk saját magunk izgatásába. Ő tőlem mintegy másfél méterre ált, és gyenge fényben is egyből kiszúrtam igényesre fazonírozott puncusát.
A helyiség kicsi volt mégis távol volt tőlem a lány, hiszen minden vágyam az volt, hogy megérintsem őt, de féltem a reakciójától. Nem akartam, hogy túlságosan mohónak tartson: A kisujját nyújtotta, de nekem az egész karja kell. Az idő sebesen rohant, mi pedig kezdtük átadni magunkat az élvezeteknek. Miközben punusát kívülről csikizte jobb mutatóujjával, bal kezével a mellbimbóit kezdte el morzsolgatni, melyek szemmel láthatólag beton kemények voltak. Tudtam, hogyha ilyen iramban folytatom a hokizást, akkor úgy járok, mint az egyszeri postás, aki idő előtt kézbesült. Ezért lassítottam a tempón és egyre csak gyönyörködtem a látványban. Eleinte csak halk egész mélyről jövő zihálást hallatott, majd egyre erősödő kéjes sikolyokat is megengedett magának ez a kis bestia.
Nekem sem kellett több, egyszerűen sokkolt a látvány, ahogyan először csak egy, majd végül már két ujjával tömte be tátongó punciját, mindezt pornófilmre emlékeztető cuppogással kisérve. Hát igen, nem bírtam tovább, és egy utolsó megsemmisítő húzással eljutottam az áhított orgazmusig, ő meg csak egyre gyorsított a tempóján, ami eddig sem volt valami lassú. Nem sokkal azután, hogy forró spermám a poros takarítószereken landolt, ő is elélvezett egy nem egyszerű sikoly keretében. Remegő térdekkel, és lankadozó farokkal próbáltam arra kérni, hogy vegye el a szüzességemet, de ő csak kinevetett, és azt mondta, hogy nem lehet, mert neki van barátja, és ő nagyon szereti. – Szépen állunk. Mondtam neki egy kicsit bosszúsan. –Ezt mondhattad volna egy kicsit korábban.
Végül felöltöztünk, és elváltunk egymástól azzal a megállapodással, hogy az itt történtek, csak ránk tartoznak és senki másra. Ezután többször próbáltam őt megkörnyékezni, de mindig elutasított valami gyenge kifogással. Egy kicsit bántott a dolog, hogy ennyire levegőnek néz ezek után, de hát hálás lehetek a sorsnak ezért a nem mindennapi élményért. A suliban nem is voltam akkora téma, csak a tanárnőn vettem észre, hogy egy kicsit mintha máshogy néz rám azóta a „feláll”-ásom óta. A történethez tartozik, hogy ez a matek tanár még egy évig tanított, de soha többet nem hívott ki a táblához felelni. Azóta eltelt hat év, és a takarítólány férjhez ment ahhoz a barátjához, akivel akkor járt. Ez volt életem első szexuális élménye, nem valami nagy szám, de higgyétek el nekem hatalmas lendületet, önbizalmat adott későbbi felnőtté válásomhoz.
Vonaton – szextörténet
Utazom a vonaton suliból hazafelé. Minthogy a második megállónál leszáll majd’ minden fülketársam, kettesben maradok a szemben ülő leányzóval. Tavasz vége lévén szűk miniszoknyát visel, és fehér blúzt, amelyiken felső két gombja ki van gombolva… A harmadikat is csak a lélek tartja, de szerintem az egész blúz legszívesebben visítana, annyira feszül, szívesen ugrana le inkább a felsőtestről. Megunom a jegyzetek bújását, bedobom őket a táskába. Agyam leszívva, így csak bambán nézek magam elé, ha pontosan meg akarom határozni, merre: hát akkor a leányzó szoknyája alá és lábai közé.
Nem kell sok időnek eltelnie, mire felfogom, mit is látok. A lányon – aki olyan bátor módon belátást enged a combjai közé – nincsen bugyi.
Ismerem én kérem a bugyifajtákat előző barátnőim révén. Van a vitorlavászon (szexhez nem ajánlott, nálam fél perc alatt kókadást okoz, ha meglátom, de általában nincs jelentősége. Mert a legtöbb lány ezt a nehéz napokon használja, amikor úgysincs lehetősége a rohamhuszárnak bevenni az erődítményt.)
Van a francia bugyi (eggyel jobb, mint az előző, főleg, ha csipke), a kis-csipke bugyi, a hálós bugyi (anyagában erősen hasonlít a szúnyoghálóhoz), tanga bugyi, a pánt-bugyi (én csak vágatból kiműtendő bugyinak hívom) az alig-bugyi stb. De akárhogy is meresztem a szemem, hogy felfedezzem a fehérneműipar egy esetleges újabb huncut remekét – hiába. A lányon – bátran kijelenthetem: nincs bugyi. Ej, angyalom, hát ennyire siettél a vonathoz?
A kis dög észreveszi, mit nézek, és még jobban szétterpeszt. Ekkor indul le szépen lassan egy izzadságcsepp a hátamon. Ez több volt, mint egyértelmű jelzés. Semmi kétség, ez a leányzó itt velem szemben azt akarja, hogy megdugjam. Jól van, jól van, nem vagyok én hülye gyerek, olvasok én a jelekből! Főként, miután mindketten az elhúzós fülkeajtó fölötti zárópecekre pillantottunk. Átgondolom helyzetünket: kaller most ment el, jó ideig nem jön vissza. Fülkeajtó bezár, zöld függöny el. A leányzó ugyanabban a hanyag pozícióban ül tovább, a legkevésbé sem diszkrét terpeszben. Száját beharapja és mosolyog rám. Két kezemmel a térdére támaszkodom és először a szemébe, majd a dekoltázsába nézek. Végül úgy csapunk le egymásra mint az éhes sasok. Semmi kis finomkodás, női előjátékolás. Akkora lendülettel állunk neki a dolognak, hogy attól tartok, a vonatvezető megérzi, hogy valami tologatja (vagy inkább toszogatja?) visszafelé a vonatot.
Szinte belepréselem a lányt az ülésbe, aminek háttámlája olyan furfangos módon van megcsinálva, – aki utazik, az tudja – hogy egyetlen mozdulattal akár fekhellyé is alakítható. Amilyen hévvel lökdössük egymást, majdhogynem másodpercenként változtatunk a bútorzaton: ágy, fotel, ágy, fotel, ágy, fotel. Kis partnernőmnek olyan pajkos a fantáziája, hogy amint sűrűsödnek a vasúti átjárók, ragaszkodik hozzá, hogy az elhúzott függöny alatt kidugja a lábát, és talpát az üvegre tapassza. Ugyanis igen felcsigázza a gondolat, hogy mit szólhatnak a várakozó autósok… Azt már nem engedem, hogy ugyanezt a folyosó felé is megtegye. Hullámzik ott a függöny így is eléggé, amikor annak döntve döngetem. Attól félek, kitörjük az üveget, és szégyenszemre pucéran esünk ki az átjáróba az esetlegesen ott álló utasok nagy megdöbbenésére, de nem. Legutoljára a kis gibbonom belekapaszkodik a csomagtartó rácsaiba, és lábait a derekam köré fonva tekergőzik, mint egy kígyó. A zöld kárpitú ülések, a zöld függöny és a csomagtartóról lógó, rám fonódó istennőtől olyan érzésem van, mintha a dzsungelben lennénk, és én lennék Tarzan, aki épp buzgón műveli meg asszonyát, Jane-t. Nagyon szívesen el is eresztenék már egy igazi, öblös tarzani kéjüvöltést, ha nem tartanék attól, hogy meghallják. Nem így partnernőm, aki teli torokból sikítja világgá, hogy mindjárt jó neki, mindjárt…, mindjárt…, most! – immáron harmadszorra. És közben olyan tekergőzéseket végez, hogy érzem, hogy én is mindjárt…, mindjárt…
Hogy a mindjárt-ból mégsem lett most, annak az az idős bácsi az oka, aki megkopogtatja a vállam, és bocsánatkérőn néz – nyilván nem túl értelmes arckifejezést produkáló – ábrázatomba.
– Ébresztő, ébresztő, fiatalember! Komáromban vagyunk! Maga itt szokott leszállni, nem?