Kellemes utazás

Az utolsó heteket töltöttük a főiskolán, és ezek a hetek a vizsgák hetei voltak. Mindenki teljes erejével a tanuláson volt, de e mellett a diákok égtek a vakáció lázában. Arról beszéltek a baráti társaságok, hogy ki mit fog csinálni a nyári szünetben és merre fog utazni. Voltak, akik a szüleikkel készültek hosszabb nyaralásra, mások a barátaikkal készültek elutazni, és akadtak szép számmal olyanok is, akik a kedvesükkel tervezgettek közös programokat. Én pont egy ilyen réteghez tartoztam.
Nagyon régóta készültem már rá, hogy végre találkozzam vele. Sajnos eddigi kapcsolatunkat csak az internettel tudtuk életben tartani, de mindketten tudtuk, hogy ez a nyár már mindent meg fog változtatni. Több, mint négy évnyi tartós ismeretség után mindketten nyugodtan bevallhattuk, hogy szeretjük egymást és a jövőt mindketten közösen képzeljük el. Ezzel a tudattal minden napomat egyre izgatottabban éltem meg, hiszen a tanításnak július elejére tették a végét, melyhez már nagyon közel éreztem magam. Úgy terveztem, hogy amint vége a vizsgáknak azonnal utazom Miskolcra, hogy végre beteljesedhessen szerelmünk.
Gyorsan eljött az utolsó hét, melyen nekem már nem volt dolgom, mindösszesen a vizsgáim eredményét vártam. Csütörtökre esett a nap, amikor minden bekerült az indexbe és bátran kijelenthettem, hogy vége az iskolának, itt a nyár, az én nyaram. Délelőtt minden fontosabb dolgomat elintéztem és már csak annyi volt hátra, hogy becsomagoljak a táskámba, és szóljak a Kedvesnek, hogy másnap megyek. Délután kettő felé járhatott az idő, amikor kaptam a válasz e-mailt, hogy neki még aznap fel kell utaznia Pestre, így ha nekem is megfelel, akkor másnap utazhatunk együtt. Ettől a lehetőségtől nagyon izgatott lettem és azonnali válaszban megírtam neki, hogy nekem nagyon is megfelel az ötlet,majd tudtára adtam,hogy mikor fogok felérni a városba, és hogy hol találkozzunk. Ezután már tulajdonképpen semmi dolgom nem volt, csak várni a következő napot és az utazást. Két hetet beszéltünk meg, amit Kedvesemnek is könnyű volt elintéznie, mert egyszerre kivette minden szabadságát, hogy együtt lehessünk zavartalanul. Este alig bírtam elaludni, éjfélig csak forgolódtam az ágyamban, de aztán valahogy sikerült álomba szenderülnöm.
Reggel az óra csörgése előtt negyed órával ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem, azonnal mosolyogni kezdtem, és hangosan azt mondtam:
– Végre! Ez itt a mi napunk!
Majd felkeltem és kivonultam a fürdőbe. Kellemes langyos vízzel lezuhanyoztam, majd szépen rendbe tettem a hajamat és már csak a ruha választása maradt hátra. Nem tudtam, hogy mi lenne a legideálisabb viselet, végül miután tájékozódtam az időjárás felől, arra az elhatározásra jutottam, hogy egy könnyű anyagból készült szoknyát és hozzá egy kellemes, ugyancsak könnyed anyagú blúzt veszek fel. Így is lett, a barna szoknya és hozzá az égkék blúz nagyon jól illett egymáshoz. Ehhez pedig egy egyszerű fekete, magas sarkú szandált vettem fel. Ahogy megnéztem magam a tükörben igazán szépnek, csinosnak tartottam magam. A hajamat egy nagyobb csattal tűztem fel, a fülembe két kis pontfülbevalót tettem, néhány ujjamra gyűrűt húztam, a nyakamba pedig feltettem a két kedvenc láncomat. Készen is álltam az utazásra.
11-kor értem be a végállomásra és már nagyon örültem neki, hogy végre leszállhatok, mert egyrészt nagyon izgatott voltam, másrészt pedig nagyon untam már az utazást. Előző napi levelezéseinkben megbeszéltük, hogy oda megyek a Keleti pályaudvarhoz és megveszem a jegyeket, és majd annál a peronnál találkozunk, ahonnan indul majd a vonatunk. Körülbelül 45 percet utaztam a helyi közlekedési eszközökkel, mire nagy nehezen célba értem. Mikor elindultam, hogy megvegyem a jegyemet, valaki hirtelen kikapta a kezemből a gurulós bőröndömet. Nagyon meglepődtem, de ekkor észrevettem, hogy a Kedvesem volt az és szinte a nyakába ugrottam örömömben.
– Hová mész Gyönyörűm?- kérdezte mosolyogva,mire mondtam neki, hogy talán jegyet kellene vennem. Erre újabb meglepetést okozva nekem meglengette a két papírdarabot, amit pár perccel azelőtt váltott meg, mielőtt velem találkozott.
– Honnan megy a vonat?- hangzott végül a kérdés az én számból. És széles szájjal mosolyogtam.
– A 10-esről, de még van fél óránk. Gyere, addig iszunk valamit –és már fogta is a kezemet és egy büféhez irányított.
Nagyon meleg volt és igazán jól esett egy üveg hideg üdítő. Emellett azért éhes is voltam és ezért ettünk még egy szendvicset is, majd az újságosnál választottam magamnak egy magazint, aztán elindultunk a vonatunkhoz.
Miközben kéz a kézben sétáltunk kellemesen beszélgettünk. Szóba kerültek a vizsgáim, és a velük járó eredményeim. Eldicsekedtem vele, hogy minden milyen jól sikerült, és mennyire vidáman, idegesség nélkül tudtam bemenni, megírni a feladatokat. (A nagy beszélgetés közben persze felszálltunk a vonatra, majd hamarosan el is indultunk.) Természetesen nem hibátlanul, de mindenből jól zártam. Aztán, hogy ne csak én legyek a téma, így rátértünk, hogy neki hogyan ment a munka, merre kellett utazgatnia emiatt, és mennyire fárasztották le az utóbbi napok. Megállás nélkül beszélt úgy körülbelül egy egész órát és én ezt szívesen hallgattam végig. Mire mindenről beszámolt úgy felénél tarthattunk az útnak. A kalauz még az indulásnál lekezelte a jegyünket, így vele többet nem találkoztunk. Nagyon kellemesen utaztunk, mivel volt egy teljes kabinunk, aminek ajtaján volt függöny. Miután Kedvesem elaludt én kicsit olvasni kezdtem, aztán egy idő után már nem tudtam arra figyelni, hogy mit olvasok,hanem kacér gondolatok kezdtek el átszáguldozni az agyamon. Hirtelen felötlött bennem az a sok izgató beszélgetés és netes szex, amellyel olyan nagyon sokszor kényeztettük egymást. Még mindig elég hosszú út állt előttünk és én valahogy úgy éreztem, hogy meglepem az én Szerelmemet. Sokszor említette, hogy mennyire szereti, ha álmából orális kényeztetéssel ébresztik fel. Erre elkezdtem túrni a táskámban és kerestem egy övet, amivel megoldottam, hogy az ajtónkat ne lehessen kinyitni csak belülről. Mivel kevés felszálló volt az előző állomásokon, így teljesen nyugodt voltam, hogy nem fog minket senki zavarni, a kalauz pedig végképp nem.
Így mikor biztonságossá tettem magányunkat, kedvesen kibontottam Kedvesem rövidnadrágját. Kigomboltam, lehúztam a zipzárját és óvatosan megpróbáltam annyira lehúzni róla, hogy könnyen elő tudjam venni szerszámát az alsónadrágból. Mikor mindez sikerült, odaguggoltam, és finoman a számba vettem a még lankadt férfiasságot. Gyengéden kezdtem a nyelvem hegyével izgatni, majd fokozatosan végignyaltam a makktól egészen a zacsiig. Mire leértem, addigra már egészen szépen megkeményedett a farka, aminek igazán örültem. Sokszor lejátszottuk már a fantáziánkban, hogy milyen módokon lenne mindkettőnknek jó egy ilyen esemény. Természetesen nem úgy gondoltuk, hogy a vonaton, de mivel nagyon megkívántam, így muszáj volt cselekednem. Néhány perc elteltével ébredezni kezdett, amit halk nyögésekkel is jelzett. Mondani még nem mondta, de éreztem, hogy mennyire jó érzés neki, amit csinálok, ezért fokozatosan gyorsítani kezdtem a tempón.
Ekkor már némi csípőmozgatással besegített, majd aztán finoman dugni kezdte a számat. Mindketten nagyon élveztük ezt. Nemsokára teljesen felébredt, és ő is akart nekem segíteni kicsit, ezért lefektetett az ülésekre és lassan végigcsókolta a testemet, miközben bugyimat egy pillanat alatt lehúzta rólam. Lassan és nagyon izgatóan bújt be a lábaim közé, melytől pár pillanat múlva a csúcsra jutottam. Örült neki, de úgy érezte keveset „dolgozott” még, így nem hagyta abba, hanem finoman a puncimba csúsztatta két ujját és heves mozdulatokkal igyekezett egy újabb orgazmusig eljuttatni. Elég gyorsan sikerült is neki, amit egy nagyobb sikollyal jeleztem. Ezután teljesen letolta nadrágját és nem hagyva, hogy felkeljek szépen lassan belém tolta nem éppen kis férfiasságát. Isteni érzés volt, ahogy egész hüvelyemet kitöltötte. Nem siettünk, ki akartunk használni minden percet, amit csak lehetett, ezért kis ideig csak így mozdulatlanul feküdtünk, majd lassan ki-be kezdett mozogni. Néha ki is húzta farkát, kicsit hozzá dörzsölte csiklómhoz, majd újra betolta és még néhányszor ugyanezt megtette. Aztán már nem bírtam tovább, megragadtam a nyakát, magamhoz vontam és az álla alatt megharaptam. Nem nagyon, csak annyira, hogy érezze, most már többet szeretnék. Úgy tűnt, hogy éppen valami ilyesmi jelzésre várt, mert hamar átcsapott vad szexbe a szelídnek induló szeretkezésünk. Miközben ő volt felül, többször is eljutottam a csúcsra, melyet hangos sikolyokkal jeleztem, közben pedig élvezetemet folyamatos nyögésekkel és szenvedélyes sóhajokkal adtam tudtára. Persze Kedvesem sem volt csendes, és ugyanolyan szenvedéllyel mutatta ki, hogy neki is mennyire jó.
Egy kicsit aztán elfáradtunk mind a ketten, és úgy éreztük, ebben a melegben innunk kell valami hideget. Mindketten nagyon izzadtunk, de egyikünk sem bánta. Miután szomjunkat oltottuk bennem erősebben lobbant fel a vágy és egy hirtelen mozdulattal az előttem ülő Kedves ölébe huppantam. Először csak a csiklómmal dörzsölgettem a rudat, majd lassan rácsúsztam. Azonnali következménye lett, hogy megéreztem a vastag férfiasság teljes pompájában feszíti szét a puncimat, éreztem, ahogy egyik pillanatról a másikra szinte kőkeménnyé válik. Ettől teljesen elvesztettem a fejem és vadul vágtattam nyergemben. Nem bírtuk már olyan sokáig és néhány percnyi heves lovaglás után szinte egyszerre és hatalmas kiáltással mindketten elélveztünk. Nem hagytam abba azonnal a mozgást, mert nagyon jó érzés volt, ahogyan a forró sperma szétáradt a hüvelyemben. Lassan aztán kiszálltam a Kedves öléből, zsebkendővel mindketten megtörölköztünk, és egymáshoz bújva pihegtünk még kicsit. Közben rájöttem, hogy megéheztem a kimerítő szerelmeskedés után és elővettem a táskámból néhány szendvicset.
Miközben falatoztunk Szerelmem arra volt kíváncsi, hogy milyen indulat hajtott arra, hogy így kedveskedjek neki, mire elmondtam, hogy mikor elaludt,akkor nem bírtam olvasni, hanem eszembe jutott, hogy milyen jó dolgokról fantáziáltunk már és nagyon megkívántam. Természetesen mindennek nagyon örült, annak pedig még jobban, hogy mire befejeztük az evést hamarosan le is kellett szállnunk. Persze az út hátralévő részében ismét izgattuk egymást, de akkor már csak szavakkal és néhány kóbor mozdulattal, hogy amikor megérkezünk hozzá, akkor újra egymásé lehessünk és élvezzünk minden együtt töltött percet.

Lovas BDSM történet korbáccsal

Verőfényes nyári nap volt, kellemes lágy szellő fújdogált,igazi kiránduló idő volt. Főhősünk ezt kihasználva sétálgatott a közeli kis erdő mellett elterülő pipacsokkal tarkított mezőn. Élvezte a jó időt, a csendet,a táj szépségét. A hely tökéletes volt a pihenésre a kikapcsolódásra, a mindennapi gondok feledésére, de ekkor valami megzavarta addigi nyugalmát … furcsa zaj szűrődött át a fák lombjain,és egyre közeledett. Felismerte…egy ló patájának dobogása törte meg az erdő csendjét. Kis idő múlva megpillantotta a „csendháborítót”…egy lány volt az, ő is kihasználta a jó idő kínálta lehetőséget és kedvenc hátasa társaságában élvezte a természet szépségeit és a lovaglás adta szabadságot. Ő is észrevette a fiút… felé vette az irányt… nem tudta miért, de úgy érezte oda kell mennie. Mikor odaért egymásra néztek, pillantásuk összetalálkozott és ekkor valami csoda történt ott a mezőn, olyan amiről soha nem mertek még csak álmodni sem…különös vibrálást éreztek, beleborzongott egész testük, kellemes melegség öntötte el őket… szerelem volt első látásra. Soha nem gondolták volna, hogy pont itt, pont most, pont velük történjen meg ez a megmagyarázhatatlan csoda. Nagyon örültek szinte kivirultak és hagyták, hogy megtörténjen aminek meg kell történie. Hosszasan beszélgetek,sétáltak,élvezték a természetet és egymás társaságát. A lány – aki eddig végig lóháton ült- érdekes ötlettel állt elő, bár kicsit félt a fiú reakciójától,attól,hogy elutasítja őt…Egy játékot javasolt a fiúnak … egy játékot amiben kiélheti titkos, perverz vágyait. A fiú szerelemtől elvakulva és mert bízott a lányban, Igent mondott … A lány leszállt paripájáról és elővett zsebéből egy selyemkendőt, amit a fiú szemére kötött. Nyeregtáskájából elővett valamit …a fiú nem látta mi az …a lány megfogta kezét, ekkor egy kötél szorítását érezte csuklóján…nem ellenkezett,kíváncsi volt mi fog történni. A lány levette szeméről a kötést… ekkor látta meg, hogy egy hosszú kötéllel a ló nyergéhez van kötve… ő már a lovon ült. Főhősünk először megijedt a kialakult helyzettől, de egy furcsa, megmagyarázhatatlan bizarr érzés hatására úgy döntött belemegy a játékba és hagyja történni az eseményeket, s ha kell teljesíti szerelme minden vágyát. A lány megsarkantyúzta lovát … a kötél megfeszült és rántott egy kicsit az addig egyhelyben álló fiún … lassan, lépésben elindultak. A fiú egy kérdésbe kezdett, de mielőtt elmondta volna, a lány félbeszakította:- hangja teljesen megváltozott, durva,parancsoló lett,amitől a fiú megborzongott… – Mostantól csak akkor beszélhetsz, ha megengedem-mondta …,azt akarom, hogy ne felejtsd el ezt a szabályt…most megtanulsz engedelmeskedni-, és ezzel egy időben megsarkantyúzta hátasát,és vad vágtába kezdett. A fiú fájdalmas futásba kezdett…futott,mert futnia kellett…hosszú,gyötrelmes tortúra vette kezdetét… a lány nem kegyelmezett…néha-néha hátranézett és élvezte szolgája szenvedését… a fiú a gyötrelmek ellenére mégis élvezte kiszolgáltatottságát, bár a MIÉRTre nem tudott magának választ adni,de talán nem is akart…Ekkor a kötél rántása és a mező egyenetlensége miatt váratlanul elesett,hírtelen erős fájdalmat érzett hasa és combja tájékán,ahogy hason csúszva vonszolta maga után a ló…a szenvedés és kín hangja szakadt ki teljes erővel torkából … a lány megkegyelmezett neki…lassított…lépésben húzta tovább,majd megállt. Főhősünk lihegve, fájdalomtól elcsigázott testel feküdt a fűben… úrnője odaléptettet mellé,szinte már rálépett a ló olyan közel,de azért vigyázva rá. – Térdre rabszolga – hangzott a kíméletlen parancs … Ő minden erejét összeszedve térdre kényszerítette testét, félve a büntetéstől, amit azért kapna ha nem teljesítené a parancsot. – Nyald a csimámat kutya – utasította kéjes élvezettel az előtte térdelő megtört ifjút. A fiú nyalni kezdte … – tisztára! – jött a következő utasítás…valami félelmetes, borzongató volt a lány hangjában, amiből a fiú arra következtetett, ha nem végez tökéletes munkát akkor kíméletlen büntetést fog kapni…ettől való félelmében mindent megtett, hogy munkája hibátlan legyen. – A másikat is kutya, nyald most! a fiú szinte meg sem várva a parancs végét amilyen gyorsan tudta átvonszolta megkínzott testét a ló másik oldalára és tovább folytatta a csizmák tisztítását. A lány mosolygott nagyon élvezte, szolgája munkálkodását,és azt, hogy bármit megtehet vele … Büntetni akart…A fiú ezt nem sejtve tette dolgát…tökéletes munkát végzett…talán azért, mert nem akart több büntetést…abban reménykedett jó munkájáért jutalmul a lány elengedi …de nem így történt ; nem sejtette, hogy szenvedéseinek közel sincs vége. Ekkor meghallotta a kérdést amitől hírtelen félelem járta át az egész testét: – A talpát is lenyaltad? …nem,nem nyalta le …Úrnője hangja alapján úgy érezte most kemény büntetést fog kapni…jól gondolta. – Hibáztál – hangzott az ítélet, – Ezért keményen meg foglak büntetni – és ezzel már indult is az erdő irányába,vonszolva maga után szolgáját. Az erdő szélén megállt egy fánál, majd eloldozta a nyereghez rögzített kötelet, amit a fa egyik ágán átvetve újra visszakötötte oda. Leszállt a lóról és előre vezette annyira, hogy a kötél megfeszüljön …ahogy a ló lassan lépett előre, távolodva a fától a fiú lába lassan elemelkedett a talajtól…ott lógott felfüggesztve ég és föld között a kötél kegyetlen szorításában…félelemmel és valamiféle bizarr izgalommal várta mi fog történni. A lány leszaggatta róla ruháit majd egy hosszú, egyágú fonott bőrkorbácsot vett elő, majd játékos de mégis bizarr mosollyal az arcán csak annyit mondott : – Ezt élveni fogod. Majd nagy lendületet véve elkezdte a korbácsolást… a fiú már az első ütéstől felüvöltött…de hiába …ezzel nem hatotta meg a lányt,aki valami őrült csillogással a szemében tovább folytatta a tortúrát. Főhősünk minden ütésnél fájdalommal és kínnal teli hangon felüvöltött, de a szinte elviselhetetlen ütések ellenére valahogy mégis élvezte a dolgot. 40-50 ütés után a lány megnézte művét, végigsimította szolgája hátát… kezével érezte a forróságot … néhány erősebb ütés kissé felszaggatta a bőrt …vékonyan kiserkent pár csepp vér,ami gyöngyözve csillogott a fiú könyörtelenül megkínzott testén…elégedett volt művével… majd folytatta tovább a bizarr játékot…ezt még párszor megismételte egy-egy hálás szünetet közbeiktatva, majd eloldozta szolgáját,aki kimerülten, meggyötörve zuhant a földre. A lány már nem bántotta, hagyta pihenni…sokáig hevert ott, szinte ájult mozdulatlansággal. Majd miután erőt gyűjtött,felállt … jóleső fáradság és kielégültség töltötte el korbácsnyomoktól tarkított testét… elindultak haza… együtt… beszélgettek.
– Ez jobb volt, mint a múltkor.
– Én is nagyon élveztem.
– Legutóbb nem ütöttél ekkorákat!
– Miért így nem tetszett?
– De nagyon is… Köszönöm… De most siessünk haza! Forrás: Reflector.blog.hu

BDSM csajok a rabszolgáim

Az irodában éppen a munkámba voltam mélyedve, mikor odajött hozzám az értékesítési osztály vezetőnője és csak annyit mondott, hogy ma este van egy kis külön munkája számomra. Találkozzunk este a szobájában, ha már elcsendesedett az iroda. Megesett máskor is, hogy egy főnök megkért, hogy maradjak, olyan problémákat megoldani, amit csak az esti leálláskor lehet.Mivel informatikusként dolgoztam a cégnél, mindig volt valami apró – cseprő tennivaló a számítógépek és a hálózat körül.
Nem volt semmi szokatlan a dologban. A túlóra sem jött rosszul, azt mindig rendesen fizették, úgyhogy csak bólintottam és folytattam a munkámat, a nő nyugtázta és gyorsan elviharzott. Mint mindig ma is annyi munkám akadt, hogy mire végeztem már csak páran lézengtek az épületben.Bementem a nőhöz, hogy megtudakoljam mi a problémája. A szobában a titkárnője közölte, hogy várnom kell egy kicsit mert még nem ért vissza. Hellyel kínált és még egy kávét is kaptam. Nem tudtam mire vélni ezt a kedveskedést, de hát mit volt mit tenni, leültem és egy újságot kezdtem lapozgatni.
Szemem sarkából azonban az íróasztalnál serénykedő kövér kis titkárnőt figyeltem. Tulajdonképpen nem is ismertem, elég ritkán láttam az irodában, nem igazán állt az érdeklődésem központjában. Annál inkább a főnöke, aki középkorú hölgy létére mindig izgalomba hozott. Olyan izgalomra gondolok csak amennyire egy férfit egy nő izgalomba hozhat, semmi komolyabb dolog nem fordult meg a fejemben soha vele kapcsolatban. Ahogy figyeltem a titkárnőt, egyre inkább megtetszett. Nem is volt olyan kövér, inkább csak molettnek volt mondható.
Kerek arca tulajdonképpen szép, igényesen sminkelt. Mellei kifejezetten nagyok, olyan igazi tejcsarnokok voltak. Bokái fehéren világítottak fekete nadrágja alól. Papucsából kilátszottak élénk pirosra lakkozott körmű lábujjai. Le sem bírtam venni a szememet szép kerek nagylábujjairól, melyek le – föl mozogtak a rádióból szóló zene ritmusára. Már – már kezdett beindulni a fantáziám, mikor nyílt az ajtó és belépett a főnökasszony. Világosszürke szoknyát és ugyanolyan színű zakót viselt alatta sötétkék blúzt.
Lábán krémszínű elöl nyitott szandál volt. Szemeim egyből rátapadtak lábujjaira, melyek körmei pont úgy, mint titkárnőjének pirosak voltak. Az asszony legalább száznyolcvan centis, széles vállú, kifejezetten sportos testalkatú. Lábai izmosak, de formásak, szinte már túl formásak voltak. Ugyanazzal a lendülettel amivel bejött tovább is haladt a szobája felé magával intve mindkettőnket. Leült az asztalához, titkárnője aki meglepően izgatottnak tűnt mellé állt. A főnök viszont annál nyugodtabban beszélni kezdett.
Közölte, hogy ez a dolog meglehetősen bizalmas, intim jellegű és csak hármunkra tartozik, számít a teljes diszkréciómra. Elmondta, hogy egy közös kolléganőnktől tudták meg, hogy én vagyok a megoldás az ő problémájukra. Miszerint, mindketten erősen mazohista beállítottságúak. Ez azért okoz nekik gondot, mert kapcsolataikban nem merték még bevallani, máshol pedig bizalmatlanság miatt nem mertek eddig keresgélni senkit aki kielégítené ez irányú fantáziájukat. Úgyhogy megkértek, vagyis inkább felajánlották magukat erre az éjszakára rabszolganőnek.
A dolog egy kissé meglepett, de végül is miért ne. Gondoltam és megkérdeztem, hogy mik az igényeik illetve kikötéseik a dologról. Erre azt válaszolták, hogy szeretnék átélni a teljes kiszolgáltatottságot és megaláztatást, a teljes testi és lelki kínzást. Közöltem, hogy amennyiben tényleg erre vágynak, ez azzal jár, hogy ettől kezdve a hatalmamban állnak, bármit megtehetek velük és mindenben szó nélkül engedelmeskednek nekem. Mindketten bólintottak, majd a főnökasszony még hozzátette, hogy ellenőrizte az épületet, már mindenki elment az ajtók bezárva.
Egyedül vagyunk. Miután befejezte csendben várták, hogy most mi fog történni. Mivel elég váratlanul ért ez a dolog, nem is voltam igazán felkészülve kellékekkel. A kocsiban szerencsére mindig nálam volt egy kis táska, benne két bilincs és néhány darab kötél. Tudtam ezzel kell gazdálkodnom. Felállítottam a főnöknőt és mindkettőjüket kiparancsoltam az irodák előtt lévő galériára, egymásnak háttal állva. Most vehettem igazán szemügyre először ezt a két nőt. Néhányszor körbejártam őket, majd felszólítottam a főnököt, hogy vegye le a cipőjét.
Az szó nélkül lehajolt, kicsatolta és kibújt belőle. Végigmértem napbarnította lábait, immár teljesen meztelen lábfejét és hosszú lábujjait. Gyönyörűek voltak. Azután folytatnia kellett a vetkőzést, beleértve az összes ékszerét is, nehogy valami kár keletkezzék bennük. Mikor már csak a bugyi és a melltartó volt rajta bizonytalanul megállt és kérdően rámnézett. Fejemmel továbbot intettem. Erre levetette azokat is, majd a földre dobta nyak, boka és karláncát, gyűrűit és a fülbevalóját. Anyaszült meztelen volt.
Elém tárultak szép, formás, nagy mellei és fekete szeméremszőrzete. Letérdeltettem terpeszben, tarkóra kulcsolt kezekkel. Most láthattam viszonylag széles, nagy, sárgás színű talpait, amit tudtam nemsokára meg is kínozhatok. Felvettem az asztalról a mobiltelefonját és mélyen a szájába nyomtam, azzal, hogy tartsa és meg ne mozduljon amíg visszajövök. Odafordultam a még mindig az eseményeknek háttal álló titkárnőhöz és utasítottam, hogy járja körbe és jól nézze meg a főnökét ebből a pozícióból, mert nemsokára ő is erre a sorsra jut és akkor már nem fogja ugyanezt érezni.
Hagytam had élvezze ki egy kicsit a helyzetét, hiszen ő volt a beosztott, a másik a főnök. Ő még teljesen fel volt öltözve míg az, a ruháitól teljesen megfosztva, mozdulatlanul térdelt előtte. Láttam az arcán az önelégültséget és szemében a vad vágyat, hogyha tehetné legszívesebben kegyetlenül megkínozná a nőt. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy szabadjára engedem az indulatait, de aztán elvetettem. Végül is nem azért van itt, hogy kínozzon, hanem, hogy maga is kínlódjon. Miután úgy gondoltam eleget élvezkedett, elindítottam előttem, le a parkolóba a kocsimhoz.
De előbb vele is levetettem a papucsát, hogy jobban láthassam hófehér húsos lábfejét és menet közben kivillanó rózsaszín talpait. A kocsihoz érve kivettem a táskámból a két bilincset és, hogy visszafelé se unatkozzunk az egyikkel hátrabilincseltem a kezeit, a másikkal pedig a bokáit csatoltam össze, hogy ne legyen olyan könnyű dolga míg felér az emeletre. A táskát a szájába adtam azzal, hogy hozza fel. A lépcsőig hagytam had menjen előttem, így hátulról néztem, hogyan tipeg esetlenül. A lépcsőnél azonban előre felmentem, hogy szemből élvezhessem, hogyan kínlódja fel magát a galériára.
Először megpróbált fellépni, de csak a lábujjhegye érte el a lépcsőfokot, de azzal képtelen volt felhúzni magát. Majd megpróbálta hátha felcsúszik a lábszárán a bilincs annyira, hogy oldalt állva talán fel tud lépni. Azonban ez sem sikerült. Nem is sikerülhetett, mivel gondoskodtam róla, hogy az amúgy sem vékony bokáján szorosan záródjon a bilincs. Mikor felcsatoltam olyan szorosan összenyomtam, hogy az mélyen belevágódott a húsába és egy centit se mozdulhatott. Így hát nem maradt más hátra, mint, hogy fokról – fokra felugrál.
Ez azonban az ő alkatával nem is volt olyan egyszerű feladat, főleg megbilincselve, táskával a szájban. Öröm volt nézni ahogy nem éppen könnyed mozdulatokkal, nagyokat nyögve, lassan haladt felfele. Nagy dudái szinte az arcát verték ugrás közben, haja szétzilálódott, blúza félig kigombolódva, nadrágja kezdett lecsúszni telt csípőjéről. Már csak néhány lépcső volt hátra, amikor megbotlott és térdre esett, a táska kiesett a szájából és három – négy fokot visszazuhant. Kétségbeesve nézett rám, hátha megkönyörülök rajta és nem kell visszamennie.
Kegyelem azonban nem volt, így hát elindult lefelé, ami veszélyesebb feladat volt, mint feljönni. Olyannyira, hogy a második leugrásnál újból megingott és a lépcső aljáig gurult. Mikor nagy nehezen talpra állt, láttam, hogy szemében könny csillogott. A fájdalom és a szégyen könnyei voltak ezek. Nem volt már az az öntelt nő aki az előbb, a vad tekintete is szelidűlt már. Főnöke rezzenéstelen arccal nézte a galériáról ahogy szerencsétlenkedik titkárnője. Most már nem volt különbség közöttük, mindketten megalázottak és kiszolgáltatottak voltak.
Úgy megtetszettek ugráló mellei, hogy lementem hozzá és lehúztam vállairól meglazúlt blúzát egészen a derekáig. Kifordítottam kebleit a melltartóból, amik, így sokkal izgatóbb látványt nyújtottak. Feltűrtem bő szárú nadrágját egészen a térde fölé, így lemeztelenítve fehér lábszárát, hogy jobban kiemelkedjenek megbilincselt bokái és a piros körmű lábujjai. Fájdalmas tekintettel és remegő lábakkal indult el újra felfelé, félúton térden állva nehézkesen felvette szájával a táskát, majd iszonyú erőfeszítések árán felküzdötte magát az emeletre.
Ott továbbirányítottam a zuhanyzók felé. Amíg lassan araszolt, én az egyik irodából leszedtem két függönycsipeszt, mire visszaértem már a fürdő ajtaja előtt várakozott. Azt hitte kinyitom neki az ajtót, de ebben is tévedett. Hagytam had kínlódjon meg ezzel is. Bent kivettem a táskát a szájából és megkértem, hogy vegye le ruháit és ékszereit. Mikor végzett szégyenlősen takarta kezeivel melleit és lába közét. Nem sokat törődtem vele, az egyik zuhany alá löktem és szorosan összekötöztem a bokáit és kerek nagylábujjait, majd a hátra tett, két alkarját rögzítettem keresztben egymáshoz.
Most már szabaddá váltak mellei és bozontos fanszőrzete. Az egyik függönycsipeszt a nyelvére tettem és a zuhanyrózsához kötöttem egy vékony kötéllel, olyan magasra húzva, hogyha teljesen kinyújtja a nyelvét akkor is lábujjhegyre kelljen állnia. Megnyitottam a hidegvizet, mire hangosan nyöszörögni kezdet, de a víz alól mozdulni nem tudott. Arcát pillanatok alatt piros, kék foltok színezték, mivel a víz szétmosta sminkjeit. Kimentem a még mindig a galérián térdelve várakozó nőhöz és őt is megkötöztem ugyanúgy mint a másikat.
Kivettem szájából a nyállal borított telefont és a nyelvére csíptettem a másik csipeszt. A csipeszbe fűzött kötélnél fogva a fürdő felé rántottam, mire talpra állt és kínlódva, az erőlködéstől nagyokat nyögve, aprókat ugrálva követett. Neki sem ment sokkal jobban az ugrálás mint a kolleganőjének, mindenesetre én gyönyörködhettem himbálózó melleiben és szép megkötözött lábaiban. Beirányítottam a másik zuhanyzóba, majd őt is lábujjhegyre kényszerítve kikötöttem a nyelvét a rózsához.. Ráengedtem a jéghideg vizet.
Mindketten vacogtak a hidegtől, imbolyogtak összekötött lábujjaikon, testük csupa libabőr volt, lábaik remegtek a fáradtságtól. Körülbelül negyed óráig hagytam őket nyugodtan zuhanyozni, majd szóltam nekik, hogyha netán pisilniük kell akkor most elvégezhetik, később csak rosszabb lesz. Megfogadták tanácsomat és mindketten könnyítettek magukon. Hamarosan mindkét tálca alján vizeletüktől sárgára festett víz kavargott. Kihúztam nadrágomból az övet, összefogtam és keményen elvertem a titkárnő kövérkés fenekét.
Azután a főnök kemény, formás segge következett. Majd így tovább felváltva végigvertem a hátukat és combjaikat a lábszáron át a bokákig. Különösen a főnöknő feszülő lábszárának verését élveztem. Tudtam, hogy nagyon szenvednek, a hideg víz még mindig ömlött rájuk, felázott bőrük sokkal érzékenyebb lett. Megfordítottam és előröl is megvertem őket. Combjuk első felét, nyakukat és különös tekintettel jókora melleiket. Elég jól tűrték a verést, de mikor a melleiket kezdtem kínozni rohamosan romlott az állapotuk.
Nyögtek, hörögtek, egyre jobban inogtak. Tudtam, hogy most kell abbahagynom, különben összeesnek és kiszakad nyelvükből a csipesz, amit nem szerettem volna. Elzártam a csapokat és mivel nem voltak olyan állapotban, hogy saját lábukon kijöjjenek, egymás után a vállamon kivittem őket az előtérbe. Ott egymás mellé a földre fektettem és nekiláttam, hogy gúzsbakössem őket.A titkárnő összekötött bokáit a karjaihoz húztam, olyan erősen, hogy feje és mellkasa felemelkedjen a földről. Összekötött lábujjait a két láb között áthúzott kötéllel szintén a karjaihoz kötöttem, ezzel kifeszítve szexis talpait.
A főnöknő lábait és lábujjait eloldoztam, hogy bokáit keresztbe köthessem össze, hogy mindkét talpa külön – külön tökéletesen hozzáférhető legyen az ütlegeléshez. Majd az ő bokáit is a karjaihoz feszítettem, nagylábujjait ismét összehúztam egy kötéllel. Mivel bokái keresztben voltak, az ujjai és lábfejei fájdalmasan kicsavarodtak. Hogy még kényelmetlenebbé tegyem a helyzetét, a lábujjakat összehúzó kötelet is odakötöttem a karjaihoz. Elégedetten szemléltem a művemet. Elővettem retiküljeiket és előttük a földre borítottam tartalmukat.
Ezzel is fokozva megaláztatottságukat, kimutatva, hogy nem lehetnek titkaik előttem, beleláthatok az életükbe. Egykedvűen kotorásztam a holmik között. A fényképek, rúzsok és egyéb piperecikkek között kezembe akadt egy gázspray, amit rögtön kedvem támadt kipróbálni. Tudtam ha befújom őket az reggelig tartó, elég nagy szenvedést okoz nekik. Mikor látták, mire készülök, vadul rángatózni kezdtek és könyörgőre fogták, hogy ezt nem tehetem velük. De bizony, hogy megtehettem és jó hosszan belespricceltem az arcukba.
Erre mind a két nő jajgatni, köhögni és könnyezni kezdett. Öröm volt nézni ahogy tehetetlenül vonaglottak és nem nyúlhattak a szemükhöz, hogy a maró érzést enyhíthessék. Eléggé megéheztem, arra gondoltam, hogy rendelek egy pizzát. Volt egy barátom aki az egyik pizzériába volt kihordó. Biztos voltam benne, hogy most is ő hozza ki. Gondoltam legalább megmutatom neki foglyaimat. Amíg a pizza megérkezik arra használtam az időt, hogy végre közelebbről is megismerkedhessek az eddig csak áhitott lábakkal.
Odamentem a titkárnőhöz és körbenyaltam a talpai puha párnácskáit, majd szopogatni kezdtem rózsaszín lábujjait. Reggelig élvezkedtem volna rajtuk, de már alig vártam, hogy a főnöknő lábujjait érezzem a számban így hát pácienst váltottam. Finoman kezdtem nyalogatni az ujjai hegyét aprókat harapdálva beléjük, majd rábuktam a nagylábujjaira és vadul leszoptam. Egyre durvább lettem erősen haraptam a talpait, egyenként szorítottam a fogam közé minden ujjpercet, mélyen belevájva fogamat az izületek közé.
A nő még mindig nyögött és szipogott, próbálta kihúzni számból gyönyörű lábujjait. Elérkezettnek láttam az időt, hogy kerítsek a konyhából egy fakanalat és elverjem mind a négy felkínált talpat. A főnöknő jobb lábán kezdtem ötven ütéssel, majd a bal lábára is ráhúztam ötvenet. Teljes erőből ütöttem nem kíméltem, élveztem ahogy kitekerhetem a nagyujjait és a megfeszített rángatózó sárga talpakat gyötörhetem. Folytattam a kínzást a titkárnő selymes talpacskáin. Ő is megkapta az ötven – ötven csapást.
Sírt zokogott, borzasztó gyönyört okozva nekem. A kínzás hevében nem tudtam ellenállni vágyaimnak és újra a főnökasszony már megkínzott talpaihoz léptem és közöltem vele, hogy kap még százat a két talpára. A hír hallatán hevesen tiltakozni kezdet. Kegyelemért könyörgött, irgalmat kért azt mondta, már nem bír ki még egyszer ennyi verés és ha tovább kínzom a talpait belehal. Ezt persze nem hittem el neki és iszonyú élvezettel vertem rá a második adagot is a lekötözött lábakra. Mikor végeztem mégegyszer végignyaltam és harapdáltam a kipirosodott talpait, vadul karcolva fogaimmal az érzékeny felkorbácsolt bőrt.
Ennek a pizzafutár csengője vetett véget. Lementem és beengedtem. Jól sejtettem, a cimborám volt. Megmutattam neki a két gúzsbakötött, elvert foglyot, akik véres szemmel, szipogva, könnyezve mocorogtak a földön. A srác elismeréssel szólt a két nőről nagyon irigyelt a lehetőségért. Körbejárta, tüzetesen megszemlélte az áldozatokat. Lehajolt hozzájuk egészen közelről végignézte megkötözött testüket. Markolászta a titkárnő húsos seggét, matatott a szüntelenül izgő – mozgó lábujjain. Sajnálta, hogy nem maradhat itt velünk.
Sietnie kellett, de mielőtt indult volna megkérdezte, hogy megpaskolhatná e a kis dagadékot. Örömmel mondtam igent, legalább ő se kap kevesebbet mint a barátnője. A fiú durván elverte a kövér, rengő farpofákat, majd a feszülő talpakon fejezte be a csépelést. Távozás közben egy párszor rákoppintott a fakanállal a főnöknő kicsavart lábujjainak hegyére és körmeire, mire az fájdalmas jajkiáltásokat hallatott. Megköszönte a lehetőséget és további jó szórakozást kívánva távozott. Visszamentem a lányokhoz, leültem velük szemben és miközben bámultam kisírt arcukat nekiláttam a pizzámnak.
Elképzeltem, mennyire szenvedhetnek, hiszen már jó ideje elkezdődött gyötretésük, régóta meg vannak kötözve és azóta folyamatosan érik őket a fájdalmak. Mielőtt elment a cimborám tett egy javaslatot a lányok szórakoztatására. Egyre inkább hajlottam rá, hogy megfogadjam a tanácsát. Azt javasolta, hogy vigyem el egy kicsit kirándulni őket. Néhány tömbre innen volt egy lepusztult bontásra ítélt ház, ahol mindig akadt egy pár szakadt fiatal vagy hajléktalan, aki ott húzta meg magát. Valószínűleg ők is el tudnának játszadozni velük.
Természetesen a felügyeletem mellett. Hagytam a pizzámból két szeletet a nőknek is, gondoltam megetetem velük. Kíváncsi voltam, hogyan majszolják el gúzsban fekve csak a szájukat használva. Rátettem egy papírra és eléjük toltam, azzal hogy tüntessék el az utolsó morzsáig. Ellenben újabb talpalást helyeztem kilátásba. Valószínüleg most enni akartak a legkevésbé, de nem nagyon volt más választásuk, ígyhát nekiláttak. A testük eléggé meg volt feszülve, ezért meglehetősen nehezen tudták a szájukat a földre hajtani, de azért lassan sikerült nekik a foguk közé kaparintani a szeleteket.
Láttam, hogy minden erejüket latba vetik a falatozáshoz. Szemüket még mindig nehezen tudták nyitva tartani, szanaszét kenték az ételt, szinte az egész arcukat összemaszatolták a pizzával. Nagyon szórakoztató volt ahogy próbáltak közelebb férkőzni a harapnivalóhoz, minden izmuk dolgozott a mocorgásban, a kötelek pedig minden egyes mozdulatra ide – oda húzták – vonták a végtagjaikat. Mikor végre megküzdöttek a feladattal eloldoztem a főnöknőt, és felállítottam, amit alig bírt teljesíteni elgémberedett dereka és lábai miatt.
Ahogy szabaddá váltak kezei rögtön a szemeihez akart nyúlni, amit azonnal megtiltottam neki. Tudtam, hogy nagy fájdalmai vannak és nehezére esik szót fogadnia. Tetszett, hogy ennek ellenére szó nélkül végrehajtja utasításaimat. Egy darabig néztem ahogy ott állt előttem maszatos képpel, majd megragadtam a csuklóit és a nyaka felé hajlítva karjait keresztbe összekötöztem. Lehajoltam a lábaihoz és szorosan megkötöztem a bokáit és a két nagylábujját. Ezután egy kötelet fűztem át a csuklóin és a vállain áthúzva, a lábujjaihoz kötöttem.
Ennek hatására kénytelen volt előrehajolni, térdei kicsit berogytak és szabadon tárult elém kemény gömbölyű feneke. Fogtam a fakanalat és újra ütöttem egy párat a felkínált hátsójára, amit hangos sikoltozással hálált meg. Kerestem a kiborított cuccaik között valami krémet és vastagon belmártottam a mutatóujjamat, majd szétnyitottam a feneke kipirosodott félgömbjeit, hogy bekrémezzem kinyíló piciny lyukát. Éreztem ahogy centiről – centire lazulnak végbele izmai és ujjam egyre beljebb fúródik a nyílásba.
Mikor teljesen ellazúlt és sikamlóssá vált, elövettem vadul ágaskodó férfiasságomat és beletoltam a kitágult segglyukba. Mivel ekkorra már az én vágyaim is meglehetősen felkorbácsolódtak, nem kellett sok a beteljesüléshez. Önfeledten árasztottam el lüktető ániszát és ernyedten dőltem a fotelba. Az forgott a fejemben, hogy míg én élvezhetek és pihenhetek, neki továbbra is ott kell görnyedten ácsorognia. E gondolatok közben lassan újra erőre kaptam és nedves szerszámom újra ágaskodni kezdett. Ezúttal a titkárnő elé telepedtem, vöröses haját megragadva hátraszegtem a fejét és a szájába adtam kemény farkamat, amit élvezettel erősen szopni kezdett.
Szívott és nyalt, fogaival finoman harapdálta makkomat, ügyet sem vetve a rajta levő krémre és a főnöke végbelében rákerült egyéb szennyeződésekre. Mesterien forgatta a nyelvét, közben folyamatosan az előttem táncoló összekötözött talpait néztem, míg lassan, pulzálva tört rám a gyönyör és megtöltöttem fehér folyadékommal a száját. Óvatosan húztam ki pizzától maszatos szájából a szerszámomat és hagytam, hogy mohón tisztára nyalja, majd beletöröltem a még mindig nedves hajába. Miután kipihentem magam, mindkettőjüket eloldoztam és egymás mellé allítottam.
Egymáshoz bilincseltem egy – egy bokájukat és csuklójukat, úgy, hogy a két bilincset egymásba is ekasztottam. Rátettem a nyelvükre a függönycsipeszeiket és azokat is összeakasztottam. Így meghajolva, egymáshoz fordult arccal és kinyújtott nyáladzó nyelvel, nyögve botorkáltak le a parkolóig. Én mögöttük haladtam és gyönyörködtem az előttem ringó két nagy seggben. Eszembe jutott, hogy nem az én kocsimba zsuppolom be őket, hanem a cég egyik kis furgonjába. Abba ugyanis be volt építve egy szállítási célokra használt zárható, kis rácsos kalitka.
Levettem a bilincseket és szétakasztottam a nyelvüket, a csipeszeket azonban rajtuk hagytam. Felnyitottam a kalitkát, ami elég kicsinek látszott mindkettőjük számára, de végülis nem luxusutazásra készültek. Valószínüleg nem értették, hogy most hová megyünk, mert megrettent arccal hunyorogva néztek rám, de megszólalni nem mertek. Először a főnöknőt parancsoltam a ketrecbe. Hátára kellett feküdnie, felhúzott lábakkal, a kezeit a feje fölé nyújtva, hogy rátehessem a bilincset. Majd a titkárnő következett.
Neki a térde közé kellett vennie a társa fejét, az övét pedig belenyomni a másik ölébe. A kezeit hátranyújtva össze és a másik bilincshez csatoltam. Most már nem tudtak moccani se, pedig még jócskán kilógtak a ketrecből. Bele kellett paszíroznom őket a fedéllel, hogy rázárhassam a reteszt. Halkan nyöszörögtek, összepréselődve. Alig kaptak levegőt, úgy összeszorultak, húsuk kidudorodott a rácsokon, ráadásul egymás, lucskos pináját kellett szagolniuk. Gyönyörűek voltak így bedobozolva. Elhatároztam, hogy jó nagy kerülőt teszek velük, hogy minél tovább szenvedhessenek ebben a helyzetben.
Elindultunk. A portás kérdés nélkül nyitotta a sorompót. A városban már nem nagyon volt élet, éjfél körül járt már. Kihajtottam a külvárosba és egy földútra tértem le, hogy megkínozzam őket egy kicsit, ahogy a kocsi dobálja magát a kátyúkban. Ez sikerült is, mert nyöszörgésük egyre hangosodott, fojtott sikolyok hallatszottak, ahogy csipeszelt nyelvükkel artikuláltak. Hosszú autózás után visszamentem a városba és megálltam egy NON – STOP boltnál, ahol vettem vagy húsz óvszert. Zsebre vágtam és tovább indultam a bontásra ítélt házig, ahol folytatni szándékoztam foglyaim gyötrését.
Mikor megérkeztünk a házhoz, már meg is pillantottam három alakot. Két férfi és egy nő volt. A fiúk kezében sör volt és mindhárman cigarettáztak.Jöttünkre abbahagyták a beszélgetést és érdeklődve fordultak a kocsi felé. Kiszálltam és kinyitottam a hátsó ajtót ahol a két nő összebilincselve gubbasztott a ketrecben. Felnyitottam a kalitka vasajtaját és kitessékeltem őket. A ház mellett ácsorgók még nem láthatták őket de kíváncsian várták, hogy mi bontakozik ki az autóból. Újra egymáshoz bilincseltem a bokájukat és a csuklójukat.
Összeakasztottam a nyelvüket a csipesznél fogva és elkezdtem terelni őket a ház felé. Mikor a három ismeretlen meglátta az esetlenül közeledő nőket hangosan röhögni kezdtek. Mutogattak, gúnyolódtak és mindenféle grimaszokat vágtak a görnyedtenbotorkáló meztelen nőkre. Valóban elég nevetséges látványt nyújtottak, úgy néztek ki, mintha quasimodo kishúgai lettek volna, ahogy lógó nyelvel, csurgó nyállal, földig hajolva sántikáltak. Arcuk tiszta maszat a rászáradt pizzától, seggük az égnek állt, nagy melleik lógva himbálóztak menet közben.
A gúnyolódók mellé érve közöltem velük, hogy nekik szántam a két rabszolgámat, csaphatnak egy kis bulit, úgyhogy szedjék össze a többieket és jöjjenek a legfelső emeletre. Megörültek a hír hallatán és nyomban eltűntek a látóterünkből. A ház hét emeletes volt, így meglehetősen nehéz túra állt az összebilincseltek előtt. Nagyon nehezen vánszorogtak felfelé a lépcsőházban. Az utolsó forduló előtt már várták őket a háziak a kezükben tartott gyertyákkal világítva meg az utat. Végig álltak a lépcső mentén és nevetve drukkoltak a szenvedőknek.
Mikor végre megérkeztek a hetedikre, mindketten fujtattak a kimerültségtől, hangosan zihálva kapkodtak levegő után. Bementünk az egyik helyiségbe ami elég nagynak bizonyúlt mindannyiunk számára. A foglyokat középre állítottam a többiek pedig körbeálltak minket. Megállapíthattam, hogy elég tekintélyes kis csapat gyűlt össze, ígéretes kis bulinak néztünk elébe. Szemügyre vettem a szakadtakat, tizennyolcan voltak, közülük öt nő. Három fiatal lány volt és kettő idősebb, bár elég nehéz volt megítélni a korukat az állapotuk alapján.
A férfiak is vegyes csoportot alkottak, volt köztük egészen fiatal, szinte még gyerek és talán még hatvan éves is. Egy azonban közös volt bennük, mindannyian elég lerobbantak voltak. Bűzlöttek a piától, a fiatalok egy része pedig valószínüleg füves cigivel vigasztalódott. Mindezek ellenére nagyon fegyelmezettek voltak, elcsendesedtek és guvvadt szemekkel bámulták a prédaként eléjük állított nőket, akik elvörösödött arcal, sírva remegtek a szégyentől. Most láttam először félelmet a szemükben, de nagyon bízhattak bennem és élvezhették is a helyzetet, mert tiltakozni és bármiben ellenkezni nem is próbáltak.
Lecsatoltam a bilincseiket és szétakasztottam a nyelvüket. Utasítottam őket, hogy feküdjenek hanyatt egymás mellé a földre. Odaszóltam két fiúhoz, hogy szerezzenek két kb másfél méteres rudat, én pedig hozzákezdtem a a két nő kikötözéséhez. Először is szorosan körbekötöztem a melleiket, amik pillanatokon belül lilára dagadva meredeztek a hurkokból. Azután erősen a nagylábujjaikra kötöttem négy kötelet. Mire végeztem a megérkeztek a vasak is, amik tulajdonképpen lyukacsos polcelemek voltak. A nők feje alátettem a rudakat és a nyakukat a vas közepéhez, a csuklóikat pedig a két – két végéhez kötöttem.
Kiterítve feküdtek a közönség előtt, felfedve minden szemérmüket az éhes tekinteteknek. A férfiak segítségével a néhai álmennyezet kampóihoz erősítettem a lábujjaikra erősített köteleket, úgy, hogy lábaik széles terpeszbe nyíljanak és fejük kb fél méterre legyen a földtől. Hangosan jajgattak amikor termetes testük egész súlya a lábujjaikra nehezedett. Kezük ökölbe szorúlt a kíntól ahogy a nagyujjuk izületébe vágódó kötél megfeszűlt, talpaik furcsán megnyúltak a súlytól, szabad lábujjaik görcsbe rándultak a feszűltségtől.
Szeméremajkaik szétnyílva csalogatták közeleb a nyálukat csurgató férfiakat. Akik tüzetesen vizsgálódva járták körbe és közvetlen közelről vették szemügyre a felakasztott, méltóságuktól megfosztott testek, kíntól feszülő, mindenegyes porcikáját. Én is odaléptem a felfüggesztett főnöknőhöz és közelről is megvizsgáltam a lábfejét. Gyönyörű látványt nyújtott feszülő talpa és nyúló nagylábujja, ami pont olyan lila és fehér szinekben játszott, mint nagy dagadó mellei. Belenéztem könnytől elborúlt szemébe és arra gondoltam, hogy míg nekem gyönyört és örömöt okoz a testének ilyen pózban való látványa, addig ő szenved és minden erejét latba vetve küzd, hogy eltűrje a kínokat, amit ez a kényelmetlen helyzet okoz neki.
Kinyújtottam a begörbült lábujjakat, éreztem ahogy a görcsös izmok ellen dolgozom, majd ahogy elengedtem rögtön visszazártak. Ezt kipróbáltam a titkárnő szép lábujjain is, majd megforgattam a felkötözött lábfejét, amitől kicsavarodtak az ujjai és a fájdalomtól hangosan sikítani kezdett. Ez a közönségnek is meglehetősen tetszett ezért még jónéhányszor megforgattam a bokáit, aminek hatása további sikongatás lett, majd elismerő taps követett. Elővettem a két vesszőt, amit útközben egy bokorról törtem és átnyújtottam a legközelebb álló férfiaknak.
Tudattam a társasággal, hogy most aki szeretné vagy akár mindannyian egymás után kedvükre megvesszőzhetik a közszemlére bocsátott, felakasztott nőket. Kijelentésem osztatlan örömet okozott és azonnal megkezdődött a foglyok kollektív kínzása. Kegyetlenül ütötték – verték őket. Egymás kézébe adva a vesszőket. Egyetlen pontot sem hagytak ki a testeken a csapások alól. Záporoztak az ütések a szétnyílt szeméremajkakra, a megkötözött, ijesztően sötétlila mellekre. Nem hagyták ki a szépen gömbölyödő fenekeket sem.
Egyaránt kaptak a védtelen hátak és hasak, a combok kívül – belül, elöl és hátul. A lányok ugyanolyan élvezettel gyötörték az áldozatokat, mint a férfiak. Az egyik idősebb nő abban lelte kedvét, hogy hosszú ideig verte mindkét nő kitárulkozó hónalját és nyakát. A fiatalabb lányok inkább a mellbimbókat vették célba, míg a férfiak szinte kivétel nélkül a szerencsétlenek lába közé mérték a vesszőcsapásokat, mintha ketté akarnák hasítani a testüket. A két nyomorúlt teremtés pedig csak szüntelenűl jajgatott, üvöltött és sírva, megcsipeszelt nyelvüktől pöszén kegyelemért könyörgött.
Egészen addig hagytam ez a brutális játékot, amig mindkét testet teljesen el nem borították a vöröslő, feldagadt csíkok. Ekkor elvettem a vesszőket és elővettem a főnöknő gázspray – ját és az egész flakont kiűrítve végigfújtam vele mindkettőjük felsebzett testét és kisírt szemét. Velőtrázó sikolyokat hallattak és telitorokból eszelősen üvöltöttek, ahogy a spray marni kezdte felkorbácsolt sebeiket és érzékeny nyálkahártyáikat. A hangulat fokozása érdekében megragadtam két gyertyát amik az asztalon világítottak és mindkét nő vöröslő hüvelyébe dugtam egyet – egyet.
Az olvadó viasz rögtön lefolyt a pinaszőrbe, majd mikor azt teljesen elborította utat talált magának végig a hason egészen a mellekig, ahonnan egy – egy csepp a nők arcára is jutott. A láng hullámzó sárga fénnyel világította be a megkínzott testeket. Hosszú ideig gyönyörködtünk vonagló megkötözött testükben és egyre halkuló, szipogó nyöszörgésükben. Alattuk kisebb tócsává gyűlt kifolyt nyáluk, orrukból csöpögő váladékuk, kisírt könnyük és patakzó verejtékük, melytől egész testük izgatóan csillogott a félhomályban.
Mikor a megvesszőzött, kifeszített testek látványa már nem nyújtott több élvezetett hozzáláttunk, hogy újabbakat keressünk magunknak. Leengedtem a testeket, melyek erőtlenül, mozdulatlanul feküdtek a földön. A titkárnőt felemeltem és a helyiségben álló asztal elé állítottam, lenyomtam a felsőtestét az asztal lapjára. Két lábát terpeszben a térdénél az asztallábakhoz, a kezeit pedig hátul összekötöztem. Olyan elgyötört volt, hogy semmiféle ellenállást nem tanusított, szabadon dolgozhattam vele.
Ezután a főnöknőt ugyanígy az asztal másik oldalához kötöztem. A két arc teljesen összeért a nyelvükön levő csipeszt ismét egymásba akasztottam. Mindkettőjük hátrakötött kezét kilencven fokig feszítettem és a plafonról logó kampók egyikén átvetett kötéllel egymáshoz húztam. Ezáltal vállaik kínosan kifordultak a fejük pedig erősen az asztalhoz szorúlt. Látóterük leszűkült a másik könnyes, szenvedő tekintetére.. Hogy ne legyen ilyen kényelmes a helyzetük, kihúztam alóluk a lábukat és a bokáikat a combjuk tövéhez erősítettem, így ismét felkínálkoztak égnek álló piszkos talpaik.
Most már csak ezeket a koszos talpakat kellett ebben a pozícióban rögzítenem, ezért a nagylábujjukra kötött kötelet a térdükhöz csomóztam ezzel fájdalmasan kifeszítve a talpaikat. Mikor végeztem a bandázsolással a társaság néma csendben ámulattal figyelt. Ismét instrukciókat kellett adnom a további teendőket illetően. Elővettem az útközben vásárolt óvszereket és kiosztottam a férfiak között azzal, hogy most szabad a préda, bármelyiket választhatják a két nő közül. Szempillantás alatt elosztották maguk között az áldozatokat.
Hatan jutottak az asztal mindkét oldalára egy pedik aki már túl öreg volt az eféle mulatsághoz hátrébb húzódott és onnan szemlélte mosolyogva a történéseket. Hogy a társaság nő tagjai se unatkozzanak, azt javasoltam nekik, hogy amíg a férfiak szórakoznak, egy percig se hagyják fájdalom nélkül a foglyokat és folyamatosan verjék a szépen előkészített talpakat. Nem kellett kétszer mondanom nekik, rögvest nekiláttak a talpalásnak, csak úgy csattogtak az ütések a védtelen lábakon. Míg a férfiak egymást váltva élvezkedtek én a nőket figyeltem, milyen állatias módon fenyítik meg a két másik mozgásképtelenségre kárhoztatott nőtársukat, akik teljesen kiszolgáltatva, üvöltve vergődtek az ütéseik alatt.
Mire az összes férfi végzett, a nők paprika vörösre verték mindegyik talpat. Az áldozatok félájultan nyöszörögtek az asztalon. Jutalmul, hogy ilyen jól elszórakoztattak és segédkeztek a rabszolgák kínzásában, cigarettát kínáltam végig a kimerűlt csöveseknek. Azzal a célzattal, hogy mielőtt véget vetnénk a bulinak, záróaktusként mindenki elnyomhassa a csikkjét valamelyik fogoly kiválasztott talpán. Ettől ismét nagy izgalom lett úrrá a csapaton. Máris kezdődött a mustra, hogy ki melyik nő lábát válassza.
Ezek láttán és hallatán a kikötözöttek szemébe újra rémület költözött és minden maradék erejüket mozgósítva szabadulni akartak a kínpadról. Ez a kétségbeesett vergődés mégjobban megnehezítette a választást, figyelték melyik küzd elkeseredettebben, melyik fél jobban a rájuk váró fájdalomtól. Mivel nagy volt a csábítás az asztal mind a négy sarkán elhelyezkedő, szépen kivert és véraláfutásokkal díszített talpaknál, beláttam, hogy nem lehetek tekintettel foglyaink esdeklő tekintetére és megkímélem a kínzókat a választás nehézségeitől.
Megengedtem, hogy mindegyikőjük megégetheti mind a két nő talpait. Igaz ez azt jelentette, hogy kétszer annyi csikket nyomnak bele a foglyok talpaiba, de végül már én is szerettem volna, mégjobban megkínozni a főnökasszonyt és nagyon vártam, hogy újra szenvedni lássam. Nem kellett sokáig várnom, mert az elsők már le is szívták a cigarettájukat és vigyorogva láttak neki, hogy végrehajtsák az utolsó ítéletet a rabokon. Az első férfi nagyot szippantott és lassan hozzáérintette felizzó cigarettáját a titkárnő jobb talpához aki velőtrázó sikolyt hallatott.
Majd ismét szippantott és ezúttal a főnöknő bal talpához nyomta a csikket, mire az megrázkódott és most az ő sikítása töltötte meg a teret egészen addig amíg a csikk el nem hanvadt. Ezen felbuzdulva a többiek is egymás után kezdték perzselni a lábakat, egyszerre égetve mind a négy talpat. Volt a ki hosszan a talpon tartotta a csikket és közel hajolva nézte hogyan perzselődik meg a bőr, de volt aki minden teketória nélkül, határozottan elnyomta cigarettáját. Az egyik nő eszelős áhitattal szívta az égett bőr szagával telített levegőt és közben hangosan nevetett a kínlódó foglyokból előtörő fájdalmas hangokon.
Folyamatosan sisteregtek a bőrhöz érő cigaretták, a főnöknő és titkárnője egyre magasabb hangon skáláztak a szűnni nem akaró, hatalmas kíntól. Borzasztóan tetszett az előadás, már nem bántam, hogy kegyetlenül döntöttem, így sokkal tovább tartott a szenvedés. Mikor az utolsó cigaretta is elaludt, a szoba hirtelen elcsendesedett, a levegőben bűzös füst terjengett. A két megkínzott teljesen megsemmisülve feküdt az asztalon. A többiek elégedetten állták körbe az izzadt testeket. Eloldoztam a köteleket és levettem a csipeszeket, melyek nyomán, mindkét nyelvből szivárgott a vér.
Mivel a foglyok már nem tudtak lábra állni ezért, újra összekötöztem a kezüket és lábukat, majd az ezeken áthúzott vasrúdnál fogva a férfiak segítségével levittem őket a kocsihoz. Ott ismét betuszkoltam őket a kalitkába és bezártam a fedelét. Elköszöntem csövesektől és visszaindultam a céghez. Az utazás alatt egy hang sem hallatszott a ketrecből. Mindketten megtörtek a kínzásoktól, már nem érdekelte őket, hogy mi történik velük. A portás kérdés nélkül beengedett a telephelyre, bent leparkoltam az ajtó előtt és egyenként felvittem a vállamon a nőket.
A galérián lefektettem őket a földre amíg forró fürdőt készítettem nekik. Egyszerre ültettem be őket a kádba és gyengéden végigmostam a testüket, finoman masszírozva az kínzások helyeit. Eszméletlenül jó érzés volt a sok brutális érintés után lágyan közeledni a testükhöz. Megkönnyebbülve, hálás tekintettel néztek rám és hagyták, hogy kisbaba módjára fürdessem meg őket. Valóban olyan hatást váltott ki a helyzet, mintha a lányaim lettek volna, akik, mint apjuktól várják a gondoskodást. Mikor végeztem a fürdetéssel óvatosan megtöröltem őket, majd megvizsgáltam a testüket, ami elég gyalázatosan nézett ki.
Karikás tekintet, bevágódott kötélnyomok, lila és piros foltok tarkították őket, a talpaikat vörös égésnyomok borították. A főnöknőnél talált krémmel végigkentem a sérüléseiket, majd némán hagyták, hogy felöltöztessem mindkettőjüket. Megkérdeztem tudnak – e járni, mire bólintottak, arra a kérdésemre, hogy hova vihetem őket a főnök azt felelte, hogy mindketten hozzá mennek. Igy immár saját lábukon lejöttek a parkolóba, beűltek a kocsimba és elvittem őket a főnöknő lakására. Ott mindketten kiszálltak majd a főnöknő behajolt az ablakomon és legnagyobb megdöbbenésemre hosszan megcsókolt.
Aznap már semmit sem aludtam, lévén hogy igencsak hajnal volt mire hazaértem. Reggel az irodában természetesen az történt amire számítottam, sem a főnöknő sem a titkárnő nem jött be. Ezután még egy hétig nem láttam őket. Majd a következő hétfőn egy boríték várt az asztalomon. Benne egy levél és egy nagy összegről szóló csekk. A levélben az állt, hogy a csekk a túlórám munkadíját tartalmazza és ezentúl minden évben egy napra szeretnék igénybe venni a szolgálataimat és alávetni magukat az akaratomnak.
Azóta egész évben olyan a kapcsolatom velük, mintha nem is ismernénk egymást. Pusztán csak munkatársak vagyunk. De egyetlen napig a rabszolgáimmá vállnak és akkor porig alázom, félholtra kínozhatom és magamévá tehetem őket. Gyönyörködhetek megkötözött testükben, imádhatom és gyötörhetem a lábaikat. Egyetlen napig. Immár hat éve. Forrás: Reflektor.blog.hu

Tenisz parti

A település közelében, ahol lakom egy teniszcsarnok üzemel. A tulajdonossal jó barátságba kerültem, így amikor csak akarom igénybe vehetem a pályát. Mesi egy közös beszélgetés során szóba hozta, hogy az egyik barátnője Kriszta nagyon szeret teniszezni, de csak ritkán van alkalma pályára jutni. Történt, hogy egy közös piknik alakalmával újra szóba került a tenisz és Kriszta elmondta, hogy nagyon kedveli ezt a sportot, de nincs partnere, akivel időnként játsszon. Mesi egyszerre felvetette, hogy elintézhetném, hogy Kriszta alkalmanként a helyi pályán gyakorolhasson, esetleg én is játszhatnék vele.
– Biztos vagyok benne, hogy nem fogod megbánni! – tette hozzá a már megszokott cinkos mosolyával. Természetesen mindez nekem nem okozott gondot és az a cinkos kis mosoly is megmozgatta a fantáziámat. Kriszta egyébként is nagyon csinos lány, így már nagyon vártam, hogy mikor tudjuk összehozni a partit.
Nem sokkal a piknik után Mesi egyik nap felhívott, hogy itt van nála Kriszta, és ha ráérek kimehetnénk teniszezni. Napközben természetesen senki sem volt a csarnokban, és mivel saját kulcsom volt hozzá már indultunk is. Amikor a pályára kiértünk a lányok nekiláttak átöltözni.
– Mesitől tudom hogy nem vagy szégyenlős! – mondta Kriszta huncut kis mosoly kíséretében, és mind a ketten már vették is le a ruháikat. Krisztának gyönyörű barna teste volt, formás feneke, kicsi izgató mellei, fazonra igazított puncija, ennél szebbet ritkán lát az ember. Na ugye mondtam, hogy érdemes lesz kijönni! – mondta nevetve Mesi, amikor meglátta, hogy milyen sóvárgó tekintettel figyelem Kriszta testét. Hamar pályára mentünk és hármasban egy jót teniszeztünk. A lányok egész jó partnernek bizonyultak, kellemesen elfáradtunk. A meccs után átmentünk az öltözőbe zuhanyozni. Az ajtóban megálltam, de Kriszta egyszerre megszólalt:
– Mesi már elmesélte, hogy tenisz után mindig együtt szoktatok tusolni, és ha megengeditek, szívesen csatlakoznék hozzátok! – mondta sokat sejtető mosoly kíséretében. Gyorsan ledobáltuk az átizzadt ruháinkat majd beálltunk a zuhany alá.
Két gyönyörű nővel zuhanyozni ennél nagyobb meglepetés nem is érhetett volna. Mesi szokása szerint megkért, hogy mossam meg a hátát. Elkezdtem szép lassan a tusfürdővel bekenni a hátát, majd fokozatosan lefelé haladva a formás fenekét, aztán a kezeimmel előrekalandozva a melleit már lágyan simogatva kentem tovább, az izgató puncijáról sem feledkeztem el. Kriszta eközben a szomszédos tus alatt a saját testét simogatva érdeklődve figyelte, ahogy Mesi punciját egyre nagyobb élvezettel simogatom, majd ő is rátért az övére a középső úját néha alaposan eltüntetette a csinos kis barlangjában. Élvezettel néztem egy darabig, ahogy egyre jobban belelendül és a vágyakozó tekintetét látva odaszóltam neki.
– Gyere, inkább csatlakozz te is hozzánk! – mondtam neki a Mesi válla fölött, miközben az izgató testét tovább simogattam.
– Szívesen – mondta – már azt hittem engem kihagytok. – folytatta nevetve Kriszta és már ott is termett mellettünk.
Odalépett hozzám és egy leheletszerű csókot kaptam az ajkaimra, majd legnagyobb meglepetésemre Mesi is. Ez után fogta a tusfürdőt és elkezdte ő is Mesi testét bekenni, közben azért pajkosan a farkamat is meg-megsimogatta, majd Mesi testét egyre lejjebb haladva tovább kenegette. A fenekéhez érve már kéjesen simogatta, a kívánatos kis fenékvágatában az újait végigfuttatta, majd az egyiket a kis lukacskába finoman be- becsúsztatta. Mesi nagyon élvezte a helyzetet, hogy egyszerre ketten simogatjuk. Ajkai szétnyíltak pici nyelvével többször kéjesen körbenyalta, majd velem és nem kis meglepetésemre utána Krisztával is kéjes csókokat váltott. Én egy idő csak néztem őket, ugyanis nagyon izgató volt, ahogy most már egymás testét simogatták, és ráadásul közben egyre hosszabb csókokat váltottak. Ekkor Kriszta már a barátnőm melleire tért át apró csókokat hintett rá, majd a testét folyamatosan simogatva a kis mókuskája irányába haladt lefelé.
– Na mi lesz – mondta kérdőn rám nézve Mesi – ennyire meglepődtél, hogy most már csak nézel minket?
– Nem. – mondtam kissé megkésve – de olyan gyönyörűek vagytok így együtt, és még ilyen közelről, pláne élőben sosem volt ilyenben részem – folytattam – majd közelebb léptem és kéjes csókokat váltottunk.
Kriszta közben kihasználva az alkalmat, hogy az egyre jobban ágaskodó farkammal szembe került, szép lassan a szájába vette, és szopni kezdte. Ezután Krisztát húztam magamhoz, erre ő az apró pici nyelvét egyszerre támadásba lendítette. Hosszan csókolózni kezdtünk. Mesi átvéve a helyét elém térdelt és az előző élmények következtében már a keményen ágaskodó farkammal kezdett el játszani. Az ajakaival a bőrt hátratolva a makkról lendületesen szopni kezdett.Egy rövid idő elteltével Kriszta felemelte Mesit és már is az ő ajkára tapadt, aztán apró csókokkal egyre lejjebb haladva rövidesen újra a punciját kezdte el kényeztetni.
– Evvel sosem tudok betelni. – mondta, miközben egyre mélyebbre hatolt a nyelvével Mesi puncijába. Kriszta mögé álltam és elkezdtem a melleit simogatni, közben Mesi arcát figyeltem, aki kezeivel a saját melleit körkörösen simogatva rendkívül élvezte a helyzetet. Egy rövid idő után váltottak most már Mesi ízlelgette a Kriszta testét, melleit lágyan csókolgatta, kéjesen nyalogatta, és ezzel egy időben a punciját is egyre erősebben kezdte dörzsölgetni.
Kettőjük közé kerültem, ők pedig leereszkedve a farkamhoz egyszerre kezdték el két oldalról csókolgatni, majd felváltva a szájukba vették, és kéjesen furulyázni kezdtek, közben azért egymás punciját is simogatták. Ahogy a farkamat két oldalról a nyelveikkel izgatták közben a nyelvük össze-összeért, így kihasználva a helyzetet ismét izgató csókokat váltottak. Ritka szép és egyben rendkívül erotikus látványt nyújtottak, amint a két szép barna test egymásba fonódott az ágaskodó farkam előtt. Egy kis idő múlva javasoltam nekik menjünk ki az öltözőbe, ahol volt egy békebeli gyúrópad, széles felülettel, masszív lábakon. Kriszta a szélére ült, majd lassan hátradőlt, ezáltal a csodálatos puncija a nedveitől már ugyan csak fényesen csillogóan tárult a szemünk elé. Mesivel összenéztünk és azonnal odahajoltunk a rendkívül izgató és csábító puncira. Először a nyelvemmel ízlelgettem a gyönyör kapuját, majd alaposan kinyaltam a gyöngyöző punciját, majd Mesi is ugyan ezt tette. Ez után a Kriszta puncija fölött a kéjnedveitől csatakos ajkainkkal hosszú csókokat váltottunk. Rövidesen a farkamat tettem a Kriszta izzó puncijához és azonnal tövig nyomtam bele, majd ütemesen dugni kezdtem.
Mesi eközben már fellépett az asztalra és szép lassan ráereszkedett a Kriszta arcára, aki örömmel fogadta. A nyelvével Mesi punciját és a fenekét felváltva kezdte érzékien csókolgatni, nyalogatni. Mesi később előredőlt, kihúzta a farkamat a forró kis punciból és kéjesen leszopta róla Kriszta nedveit, majd felemelve a tekintetét megjegyezte:
– Na most figyelj, élőben ilyet még biztos nem láttál! – és szabályos 69-es pózban folytatták tovább. Mesi Kriszta combjait szétfeszítve vadul nyalta a punciját, közben egyik úját a kívánatos kis popójába dugva újazta. Egy rövid ideig újra élvezettel néztem őket, amint egymás ölébe – egyre mélyebben – fúrják az arcukat, és ahogy a nedveiktől csillogó puncijukban szinte teljesen eltűntetik a nyelvüket. Először Mesi emelte fel a fejét követelve a farkamat, elé álltam és abban a pillanatban elnyelte a „legjobb barátját”. Hevesen szopni kezdte, majd a Kriszta puncijához illesztette és én örömmel hatoltam újra bele, pláne úgy, hogy mindez Mesi arcától pár centire.
Majd miután alaposan megdolgoztam, Mesi Kriszta puncijából kihúzva megmarkolta a farkamat és újra kéjesen szopni kezdte.
– Nagyon finom íze van, így hogy a Kriszta puncijának a nedvét is érzem rajta.- mondta és közben az ajkait kéjesen körbenyalta. Később a Kriszta oldalára kerültem, a farkamat először ő is a szájába vette. Elkezdte finoman szopogatni, szívogatni, majd teljesen lenyomtam a torkáig, a kézével pedig ez alatt továbbra is Mesi punciját és a fenekét simogatta. Ezután én is felléptem az asztalra és Mesi izzó mókuskájába hátulról behatoltam. Kriszta eközben a golyóimat és a fenekemet a nyelvével felváltva izgatta, néha a farkamat Mesi puncijából kihúzva a szájába vette, és őrült iramban szopni kezdte.
– Így még izgatóbb, hogy ebben a gyönyörű punciban járt – tette hozzá egyre erősebben zihálva és újra teljesen elnyelte a farkamat.
Ez alatt, Mesi folyamatosan Kriszta csodálatos puncijával volt elfoglalva. Kriszta teste megfeszült majd átadta magát a kéjes örömöknek, aminek a hatására a farkamat még erősebben szopta, teljesen letolva a torkába. Nem bírtam tovább és a szájában elélveztem, belepumpálva az összes kéjnedvemet. De ő csak szopta tovább, kis sem véve a szájából nyelte az újra és újra előtörő sperma adagokat. Közben Mesi nyelvének köszönhetően sorozatban újabb orgazmusokat produkált. Leléptem a padról és azonnal Mesi szájába tettem a farkam.
– Azt hittem én már nem is élvezhetem e csodás ízeket! – mondta és szép lassan lágyan szívogatva a farkamat, a kicsorduló maradék spermacseppeket élvezettel nyelte.
Ez alatt Kriszta a nyelvével és ezzel egy időben a kezeivel Mesi popsiját ujjazva őt is a csúcsra juttatta, úgy hogy, Mesi ez alatt a farkamat végig élvezettel szopta. Kis idő elteltével Mesinek köszönhetően a farkam újra harcra készen ágaskodott.Kriszta forró puncijához illesztette és jó mélyen behatoltam a nedveitől teljesen izzó mókuskájába. Egy kis idő múlva kivette onnan és a Kriszta nedveitől csillogó farkamat ismét a szájába vette, majd élvezettel újra szopni kezdte. Egy rövid idő után újra visszadugta Kriszta tüzes kis katlanjába, majd ezt hosszú időn keresztül ismételgette, miközben ez alatt Kriszta az ő punciját és a popsiját felváltva élvezettel nyalta.
Ezután Mesi feküdt a gyúrópadra lábait alaposan széttárva. A gyönyör nedveitől ugyan csak csatakos kis puncijára Kriszta előrehajolva azonnal lecsapott, és ahogy a Mesi gyönyörű barna combjai közé fúrta az arcát, a formás kis fenekét így szinte felkínálta. Abban a pillanatban mögé helyezkedtem, és a fenekét kezdtem el ujjazni a puncijából nyert nedveivel síkosítva, közben azért a kis puncijába is alaposan belenyaltam. Kriszta egy pillanatra hátranézett majd így szólt:
– A fenekemet akarod te kis huncut?
– Azt bizony, ha te is benne vagy. – válaszoltam teljesen begerjedve. Majd a farkamat először a rendkívül feltüzelt kis punijába dugtam és onnan egy rövid kis ügyködés után kihúzva a popó „bejáratához” illesztettem és szép lassan bedugtam.
A záróizmokon túljutva Kriszta egy erőteljes nyomással szinte felnyársalta magát a farkamra, majd ezek után ritka élvezeteket átélve alaposan megdolgoztam a „hátsó bejáratát”. Mesi mókuskáját eközben ő vadul szívta, nyalta, csiklóját harapdálta, előre kalandozva a melleivel játszadozott, majd vadul csókolóztak és újra visszatérve a kis mókuskájához nyelvével szinte az őrületbe kergette Mesit. A kéj hevében ezután Mesit vadul hasra fordította.
– Mutasd a feneked, annyira kívánom! – mondta teljesen begerjedve, majd először a szép gömbölyű fenekét kezdte el nyalogatni és harapdálni, utána a kis barna barlang bejáratát vette célba, amitől Mesi teste szinte azonnal hullámozni kezdett, a fenekét erősen Kriszta arcához préselve. Kriszta először a nyelvével hatolt be újra és újra Mesi popsijába, közben a kis puniját vadul újazni kezdte, majd egy másik újával a fenekét kezdte izgatni úgy, hogy azért közben a nyelvével is rásegített.
Mesi teste megfeszült és Kriszta teljesen bevadult nyelvcsapásai következtében sorozatban orgazmusokon esett át, majd Kriszta teste is megfeszült és a farkamat a fenekével teljesen összepréselve, ő is újra elélvezett. Én sem bírtam tovább és a fenekében hatalmasat élveztem. Kellemesen elfáradva visszamentünk a zuhanyzóba és egymás testét simogatva lazítottunk a tus alatt. Kriszta annyira élvezte a korábbi kis akciónkat, hogy egyszer csak elém térdelt a szájába vette a teljesen leharcolt farkam és kéjesen felnézve rám szép komótosan szopni kezdte, majd ahogy a farkam egyre jobban merevedett, szinte úgy nyelte el azt. Mesi ezalatt a saját testét kezdte el simogatni, a melleit lágyan dörzsölgette, a mellbimbóit csipkedte, majd egyik kezével a mókuskáját kezdte érzékien cirógatni. Élvezettel néztem amint az úja időnként eltűnt az imádott kis puncijában. Kriszta ez alatt az idő alatt már egyre jobban felgyorsítva szopta a farkamat, majd Mesi is csatlakozott hozzá.
Először ismét felváltva kényeztettek a szájukkal, majd két oldalról az ajkaikkal egyszerre befogva a farkamat folytatták, és közben egymás punciját újazták. Szédületes volt, amit a nyelveikkel műveltek, majd kirángatva egymás szájából hol az egyik hol a másik nyelte el a már szinte sajgó farkamat. Az őrült játékuk következtében éreztem, hogy rövidesen ismét elélvezek. A Kriszta szájában volt a farkam, amikor az első sugár előtört belőlem, amelyet élvezettel elnyelt, majd gyorsan Mesi vette át a helyét és a következő adagot már az ő szájába spricceltem. Ritka élvezetek egyike, amikor egyszerre két nő nyeli a farkamból előtörő fehér áradatot és szinte egymással versengve próbálnak minél több „nektár”- hoz jutni. Ezután újra két oldalról kezdték el a farkamat ajkaikkal kényeztetni és közben a még kipumpálódó kéjnedvemet élvezettel itták. Majd Kriszta erőszakosan megragadta a farkamat a szájába véve kéjesen tovább szopta, amíg az utolsó cseppeket is szorgosan elnyelte. Majd Mesi ajkát kereste és a kicsorduló kéjnedvemmel az ajkaikon, hosszan csókolózni kezdtek.
Mesi egyszer csak odafordult a már nyugalmi állapotban lévő farkamhoz és az érzéki ajkaival a makkomra visszahúzódó fitymát hátratolva a még kicsorduló cseppeket nyelvével először a makkomon alaposan szétkente, majd szép lassan kéjesen leszopta róla. Kriszta ezalatt Mesi mellbimbót nyalogatta, és közben élvezettel nézte, ahogy Mesi a farkammal játszik, majd újra érzékien csókolózni kezdtek. Lehajoltam hozzájuk és ajkaikon keresztül érintkezve én is alaposan megízlelhettem a saját nedvemet. Mindhárman teljesen kielégülve – közben jókat nevetve – egymást locsolva játszadoztunk még egy rövid ideig a tus alatt.

Nudista part 2

– Hányan jutunk egy csajra? – visított valaki a bokrok mögül.
A játszótér mellett haladtam el éppen, amely közvetlenül egy lapos épület mögött kezdődik, és hosszan elterül a baloldali járda mellett. A hagyományos hinták és mászókák seregei mellett magában foglal egy apró, kacskaringós közlekedési parkot is. A sok, kékes fénnyel világító, szúnyoghálós ablak után – melyek az állomástól vezető utamat szegélyezték – felüdülés volt végre nem tévétől származó hangokat hallani.
A játszótéren nagy élet zajlott, a lárma alapján vagy nagyon sokan, vagy kevesen ugyan, de intenzíven ricsajoztak. Azt a néhány homályos lámpát, ami már tavaly sem világított, ha egyáltalán megjavították időközben, újra lekapcsolták gondos kezek marékra fogott és jól irányzott, kőkorszaki távirányítói. Minek a fény, amikor sokkal izgalmasabb kitapogatni a partnert, főleg ha ellenkező nemű?
– Add már egy körre! – Közvetlen mellettem csattant fel a követelés, csak a sövény túloldalán, mire válaszképpen hangosan fékezett egy bicikli, és zörrenve cserélt gazdát.
– Nesze!
Megtorpantam.
Általános iskola után szétszóródtunk, én is 100 kilométerrel távolabbra kerültem, s hiába jártam haza – először hetente, később kéthetente, majd havonta – hétvégenként, nem jött össze ugyanaz a társaság. Új ismerősök, új haverok foglalták el a régiek helyét mindenkinél, és a következő nyári szünetig – ami ezennel elkezdődött – minden megváltozott. Csak az ismerős hang nem!
Éreztem, hogy figyel valaki a sötétség nyújtotta előnyös helyzetéből, gyanús lehettem a hirtelen megállással, amikor ezen a terepen tisztes járókelők inkább szaporázni szokták lépteiket.
– Imíííííí! – süvöltött a régebben számtalanszor hallott hang.
Sosem hívott így, de egy év távlatából megváltozhatnak az emlékek. És sosem örült még nekem ennyire, hogy keresztülcsörtessen a karistolós bozóton, de egy év nagy idő lehet.
– Most jöttél vonattal? – Hangjában egy kevés lenézés, olyan egészséges szintűnek mondható, ami érthető is, hiszen őt biztosan kocsival hozták volna haza a szülei. Még két feltétel teljesülése esetén fordulhatna elő: Ha elengedték volna vidékre tanulni, s ha tévedésből egyáltalán felvették volna valahová. Úgy tudom, pihenéssel töltött egy évet, ami érthető is, ha számításba vesszük, micsoda megerőltető lehetett számára a korábbi 8 esztendő monoton tanulása. Esetleg pihenés mellett bejárt apja cégéhez, és élvezte, hogy kisfőnöknek tekintik az egyszerű, simulékony emberek.
– Most, vonattal – 10 óra múlt jócskán. Az állomás felől jövök csomaggal, s mivel abban az irányban más fontos épület nem található, nem vall túl élése elmére, hogy ezt ilyen simán kitalálta. – Mi van veled?
Nem vállalkoztam a bokrokon keresztül átvágni, így kis kerülővel jutottunk a padhoz, melynek ülőlapján és háttámláján, no meg körben a füvön még nyolcan terültek el. Ha hozzájuk tartozik még az a két alak, aki – egy járgányon – eszeveszett iramban rója a köröket a keskeny, gyerekbiciklikre tervezett labirintusban, akkor immár tizenketten lettünk.
A pad egy tenyérnyi szabad helyére letettem a hátizsákom, ahonnan egyből felkapta és meztelen combjára téve, plüssmackóként vagy díszpárnaként ölelte magához egy csaj.
– Helyzet? – tette fel a komoly társasági kérdést egy ismeretlen.
– Arrafelé sincs nagyobb élet, mint itt – Nem árultam el ugyan, merre található az „arrafelé”, de a kijelentésem megnyugtatta őket. Hümmögtek.
– Még gyengusabb lesz az eresztés, ha mindenki elhúzza a belét nyaralni – helyeselt a társasági lény, és magához húzta a csajt a hátizsákommal együtt.
– Menj má’! – hangzott a válasz, de nem tolta el magától a srácot, még csak nem is menekült a csápoló karok elől, hanem csomagostól átült az ölébe.
– Szoktatok jókat bulizni? – kérdezte az egykori osztálytárs, Mákos.
– Mire kialakult a csapat, véget ért az év… – Nem tudtam, mit válaszoljak, ezért inkább kitértem. Ha elmondtam volna, hogy tavasztól kezdve belevetettük magunkat az élvezetekbe, még dicsekvésnek vennék…
– Itt csak punnyadás van! – szólalt meg zsörtölődve a lány a csomagom mögül – Magolnak, pillednek…
– Kénytelen, akinek több tanulásra van szüksége… – bólintottam megértően a sötétben.
– A lúzerek!
– Hát nem mindegy, hogy kettes vagy hármas? – Egyikük sem tűnt tanulás-pártinak.
– Mit szoktatok csinálni? – Majdnem hozzátettem: … ha már suliba nem jártok.
– Itt lógunk… Pite az egész! – hallatszott a hátizsákom felől. – Ne nyú’kálj má’ a sunámhoz! – Ezt már nem nekem, hanem annak a srácnak címezte, akinek az ölében ült.
– Áll a cerka? – érdeklődött egy kedélyes hang a fűből.
– Bele ne ülj a petárdába, mert megprütyköl! – figyelmeztette a biciklivel körözők egyike.
– Tahóvagon, kuss! – szólalt meg a lány alatt fészkelődő srác.
– Most csapatott a bolt mögött… – kezdte a pad szélén szorongó sötét alak, akiről kiderült, hogy fülig feketébe öltözött csaj.
– Tejbepina, kuss! – kapta kapásból az eligazítást ő is.
Nyüszítő fékezéssel állt meg mellettünk a bicikli, levetve hátáról két utasát, a petárdára és prütykölésre figyelmeztető, kissé duci srácot, és a mellben erős, egyébként vékonynak mondható lányt.
Mákos elkapta a megkönnyebbülten felnyögő biciklit, mielőtt az a földre csapódna.
– Mit csinálsz a nyáron? – kérdezte tőlem.
– Négy hét kötelező szakmai gyakorlat… – Úgy gondoltam, hatalmas előnye a sötétségnek, hogy nem láthatom megvető tekintetét.
– Egész nap? – hüledezett.
A többiek sem jutottak szóhoz döbbenetükben.
– Azt hiszem délig, vagy kettőig – válaszoltam.
– Ha utána van kedved, gyere ki ide! Összejönnek az arcok… – Közben a bicikli kormányát rázogatva, figyelte a csörömpölést: – Kalácsbelű, ha szétberhelted…! Minek kellett a pinabubust is magaddal rángatni?
– Jól van, majd megnézlek benneteket holnap napközben! – vágtam közbe gyorsan, mielőtt elfajulnának a dolgok, meg velem már úgysem törődött senki, csak a csomagomat szorongatta a csaj változatlanul.
Fogtam a hátizsákom nyelét, mire az azt lelkesen ölelgető lány helyére rángatta nyakáig csúszott felsőjét, és elhessegette a cicijeit markolászó kezeket.
Mákos a család- és az utónevének összevonásából nyerte a becenevet – legalábbis az utóbbi időkig ez tekinthető hivatalos magyarázatnak. Vadonatúj haverjai szerint, akik talán nem is ismerték M. Ákosként, kipróbált néhány olyan szert, melyek között a mák növény gubójából kinyert drog is akadt. Élte az elfoglalt, feltörekvő vállalkozók gyerekeire jellemző gondtalan, de unalmas életet, amiben a szeretetet és a törődést a „van elég pénzed?” érdeklődés pótolta. Mindenkinél korábban rendelkezett önálló, tekintélyes bankszámlával, mely megnyugtató fedezetet jelentett szeszélyes költekezéséhez.
– Ezek nem is ebédelnek? – töprengtem, amikor dél körül az utcán pillantottam meg a bandát. A játszótér irányába tartottak.
Nyári munkahelyemen félórányi ebédszünetet kaptam, de megállapodtunk a gyakorlatot vezető, fénylőn kopasz úrral, hogy holnaptól még ennyire sincs szükségem, inkább nem kettőig dolgozom, csak fél kettőig. Körbesétáltam a városközpontot. Mint bombariadó előtt, a hőség mindenkit fedezékbe terelt, már aki nem eleve a standon heverészett.
Munkaidő után siettem haza, és sürgősen levelet írtam Anettnek. Később a házunk árnyas kertjében felváltva olvasgattam és bambultam – estig.
Így telt el még néhány nap, annyi különbséggel, hogy délben nem sétálgattam, viszont otthon rendszeresen várt Anett levele.
A következő hét elején látogattam meg a játszótéri bandát, s nem voltam biztos benne, hogy ugyanazokat látom-e nappali fényben, mint akiknek a körvonalait is alig bírtam kivenni a sötétben.
A tér felé irányultam, amikor a vén templom tornyában rázendítettek a harangok, 2 kilométeres sugárban hirdetve az ebédidőt. Megkönnyebbülten léptem ki gyakorlatvezetőm – egyben „a főnök” – zsúfolt, fontosságot demonstráló irodájából. Örültem, mert mégsem kell kettőig dolgoznom, mint ezt a főnök mintegy félórás, kimerítően száraz előadásából sikerült kihámoznom.
– Hadd járja át a műhelyszag! – kiáltott fel, amint hívásának eleget téve beléptem, és szállóigévé vált mondata csattanójaként a kezében tartott iratköteget egy nőiesen duzzadó kupac tetejére dobta, nem kevés port kavarva ezzel.
– Én is voltam szakközépiskolás, nekünk is kötelező volt a nyári gyakorlat… – kezdte olyan energia-befektetéssel, mintha e cáfolhatatlan tényekben kételkedni látszanék. – Arra jó, hogy látsz munkahelyet, és rájöhetsz, hogy minden másképp történik, mint az iskolában tanítják…
Egy idő után alábbhagyott feszült figyelmem – mondjuk ki: elkalandozott –, és ahogy háttérzajként szólt a monoton szöveg iskolákról és munkahelyekről, no meg ezek lelki kapcsolatáról, elolvastam az asztalon fejjel lefelé álló papírokat, unalmamban megnézegettem a falon lógó okleveleket és különféle tréningeken kiérdemelt tanúsítványokat. Magamban a tulajdonosuknak mindhez egyenként gratuláltam, ezzel is sikerült agyonütni az időt:
„Engedje meg, kedves x úr, hogy magam és a kollektíva nevében, valamint ismerőseimet is teljes joggal képviselve, ezúton fejezzem ki elismerésemet a …-én tartott, intenzív, LEGENDÁS SZOLGÁLTATÁS – de hülye neve van! – című tréningen való eredményes részvételéért, és az ott tanúsított szorgalmáért, aktivitásáért…” és így tovább! Mind a kilenc, nagy becsben tartott ereklyével kapcsolatban elmondtam néma gratulációmat, kicsit változtatva azért a szövegen, nehogy megunjam már a másodiknál.
A főnök tükörfényes feje csak mondta és mondta a vég nélküli monológot zavartalanul. Ott tartott, hogy
– … az iskola is más, az élet is más…
Közben Joli, egy húsz év körüli nő behozott egy dossziét, amely – Hadd járja át a műhelyszag! – a nagyobbik halom tetejére került.
Eljátszottam a gondolattal, hogy a tekintélyes kupac alján, a sárguló papírokon kifakult a tinta, esetleg papirusztekercsek vagy állatbőrre írt fontos dokumentumok – az aktuális király aláírásával – várják az elintézést… De Joli érdekesebbnek bizonyult! Egy tizenéves srác számára még beláthatatlan az idő, s a néhány évvel idősebb nő is „néninek” számít, bár azt el kell ismerni, hogy egyúttal igazi nőnek is.

Sajnos Joli nem sok időt töltött a régészeknek és levéltárosoknak sok munkát kínáló irodában, így alig tudtam megszemlélni kiugróan telt melleit, melyek lázadozva feszegették egyenöltözete korlátait, s ugyanígy deréktól lefelé is kicsattanásra készülődtek nőies bájai.
– Tehát ha úgy gondolod – fejtegette a főnök -, hogy nem szeretsz korán kelni, vagy éppen délután van halaszthatatlan dolgod, vagy például délelőtt szeretnél elmenni… egy időre – pislantott a Joli után becsukódó ajtóra -, akkor csak annyit kell mondanod: elmegyek, ekkor jövök. Ennyi.
Ez tetszett. Mégis érdemes volt ennyit áldozni a drága időmből! Mondhatta volna már tegnap, vagy tegnapelőtt, vagy azelőtt…
Így esett, hogy pontban délben, amikor diadalt ültek a harangok, diadalmasan kiléptem az utca gyér forgalmába. Úgy gondoltam, hogy felmarkolok egy hotdogot a büféből, és megnézem Mákost, a játszótéren punnyad-e sötét csapatával.
– Imíííí! – eresztette ki a hangját, ahogy észrevett.
Nem emlékszem, hogy valaha is ennyire örült volna nekem, talán csak ki van éhezve a megszokott arcok mellett egy régi ismerősére.
– Helyzet?
– Mi a pálya?
– Megmártottad már a hegyét?
Az etikett által előírt udvariassági formulák között egy értelmes kérdés is elhangzott:
– Eljössz a Körös-torokhoz gangelni?
Ebben sikerült is gyors egyezségre jutnunk, s mivel ők már a menetrendet is tudták, elindult a csapat.
A tömegtől távolabb haladtunk a parton, s amerre kisebb-nagyobb nyaralók – mint szögletes négylábúak – álldogálnak vastag oszlopokon, letelepedtünk.
– Ismizek ott egy csajt – jegyezte meg Mákos egyik haverja, miközben leültünk az agyagos és a füves rész találkozásánál.
– Hol is? – kérdeztem.
– A gályán… a melóhelyeden.
– Akad belőlük jó néhány…
– Ji… Ju… Ja…?
– Joli? – könyörültem meg rajta.
Bólintott, és félreérthetetlenül mutatta markaival Joli elsődleges, külső, női jegyeit.
– Tömnivaló – egészítette ki mutogatását.
– Az, aki hirdeti a masszázst a Szuperinfóban? – érdeklődött Mákos.
– Ja.
Közben ketten térdig gázoltak a vízbe, majd váratlanul nyakig merültek, és kapálózva a partra menekültek. A srácot boxerban érte a hirtelen merülés, ám a vékony lány térdig feltűrt nadrágjából és cicije alatt összecsomózott pólójából folyt a víz.
– Be fogom kóstolni! – mondta Mákos, és az elázott sráchoz fordult: – Bungyula, te voltál a maszatolós Jolinál?
– Az fajin!
– Filterezés is volt vagy csak kicsapás?
Bungyula elénk állt, és miközben hunyorogva száradt, elmesélte a kalandját Jolival. Jelentkezett a hirdetésre – masszázs-variációkra -, a csaj megkérdezte, elmúlt-e már 18 éves, s készséggel elhitte, hogy igen. Aztán futtában megnyomkodta a hátát, és kérte, hogy forduljon meg.
– Farokvezérlésre kapcsolt, tajt verte, szívta fúlásig. Ja, előre kellett perkálni.
– Filterezés nem volt? – kérdezte Mákos.
– Tunkoltam volna én, de addigra kicsapott…
– Tajgetosz pozitív – állapította meg az a fekete csajszi, aki eddig meg sem szólalt.
Úgy vettem ki a formáját, hogy ő szorongatta a néhány nappal ezelőtti estén, találkozásunkkor a csomagomat. Nemcsak sötétben tűnt feketének, nappal még különlegesebb a csokibarna bőr és a kékesen fekete haj. No meg a hatalmas fekete szemek!
– Azért oboázott? – A fekete szemek érdeklődéssel figyelték a srácot, főleg a tapadós boxer alatt kirajzolódó csomagot.
– Mondtam…
– Ilyen hideg a víz? – kérdezte haját igazgatva a feketeség. – Lássuk a medvét!
– Lecummanthatsz! – válaszolt a srác, és hirtelen mozdulattal letolva-felhúzva alsónadrágját, megvillantotta kolbászát, majd arrébb ment, és szótlanul bámulta a vizet.
Az a lány, aki akarata ellenére ruhástól fürdött, most nekünk háttal igyekezett lefejteni a nadrágját, minden apró mozdulat után és közben újra és újra megigazítva lecsúszni készülő, apró pöttyöket tartalmazó tangáját.
– Még ha bagóért is, én nem prütykölnék léért! – morgott Mákos.
– Nem is prütykölt, csak lecidázta – helyesbített a fekete csaj.
Sosem láttam még ennyire barna bőrt, biztosan naponta jár szoláriumba.
Mákos, és még két másik srác egyszerre ugrott oda az ázott ürgére hasonlító lányhoz, s amikor az óvatoskodva a fején át próbálta lehúzni a pólóját, hat kéz ráncigálta le róla az apró ciciket takaró melltartót és a pöttyös bugyit. Mire centinként kibújtatta a fejét – és tényleg nem lett vizes a haja, sőt még kócos sem – addigra ott állt meztelenül.
Harsány röhögéstől kísérve először a cicijeit takarta el, majd puncija elé tette a kezét, végül inkább a ruháit markolta fel, és gondosan kiteregette a fű napos szélére.
– Nem sok macera van rajta – jegyezte meg a feketeség, látva tekintetem irányát.
– Fognivaló sem – helyeseltem.
Gyöngyözően kacagott. Rájöttem, hogy ő is ugyanazt mondta saját nyelvén.
– Mégis rá kell nyomulnod, ha kapást akarsz a kukacra.
– Azért kerülgeti mindenki? – Minden srác ott ólálkodott a pucér csaj körül, aki szemmel láthatólag élvezte a sikert.
– Öt, hat… – számolta hangosan beszélgetőpartnerem, akivel kettesben maradtunk. – Ennyit simán leereszt…
– Úgy érted, hogy lerendezi mind a hatot?
– Ja. Hetet is, veled együtt. Kipurgáltatja magát. Beállsz? – kérdezte közömbösen.
– Amazok a csajok nem kaphatók? – válaszoltam inkább kérdéssel, ha már ennyire beavat a banda belső életébe.
Elmesélte, hogy a többiek – őt is beleértve – nem vállalkoznak mindenre.
– Virgók – tette hozzá.
Tehát szüzek. Ahhoz képest elég szabadosnak néznek ki: egyikük éppen bokáig eresztve kék bikinialsóját, a víz fölé guggolva pisil.
– Az a cafka – mutatott arrafelé csupa-barna és csupa-fekete beszélgetőpartnerem – frankón cidáz…
– Cumizik?
– Nem azt mondtam? No mindegy… de a bibere… punija tabu.
A tabu-puncis visszafeküdt a hármas számú csaj mellé, aki melltartójával árnyékolta a szemét, s akiről megtudtam:
– Az a spiné meg dettó!
– És te?
– Mit szeretnél tudni? – Olyan váratlanul érte a kérdésem, hogy elfelejtett szlengben lökni, azaz a saját nyelvükön beszélni.
A meztelen csaj az egyik srác kíséretében arrébb sétált a parton, túl a folyóig nyúló cserjésen. Az itt maradottak kupacban, röhögve tárgyalták az eseményeket.
– Én is virgó… – jelentette ki büszkén a feketeség. – Nem caplizok, de ez van. Gáz?
– Dehogyis!
– Zsani – mondta váratlanul, elkésett bemutatkozásként.
– Úgymint Zsanett?
– Ja.
Kicsit hallgattunk. A srác visszajött a bokrok mögül, a csaj maradt, útnak indult a váltás.
– Mész baszobára? – kérdezte Zsani.
– Kihagyom.
– Akkor mit csinálsz? Kicsapatod? – Lassan a nadrágom elejéhez közelített a kezével.
– Ha muszáj… – Kissé zavarban voltam.
– És muszáj? – Előredőlve, érdeklődéssel szemlélte, van-e késztetésem levezetni a feszültséget.
Mivel vizuálisan pozitív lett a teszt, hasamtól indulva becsúsztatta a tenyerét a nadrágomba. Hátradőltem, kigomboltam a gombot, majd gondoltam egyet, és felállva kiléptem a nadrágomból.
Zsani feszülten figyelt, körbetekintett – senki sem foglalkozott velünk -, majd közelebb húzott magához:
– Muti!
Nem várta meg azonban, hogy elővegyem, máris fejmagasságában húzogatta a bőrt. Egész teste mozgott az igyekezettől. Az enyém megfeszült.
– Lávollak – mondta, és egy puszit lehelt a farkam hegyére.
Láttam a szemem sarkából, hogy visszatért a második srác is a bokrok rejteke mögül, és ezúttal ketten indultak el a helyére.
Zsani két kézre váltott, majd a régebbit pihentetésül a zacsimra vezette, és azt markolászta. Végtelenül jó érzés töltött el, és úgy láttam, ezt még fokozni is lehet, amennyiben egyik kezemmel a fejét simogatom, a másikkal lenyúlva pedig a cicijeit.
Hallottam a napon fekvő csajok irányából, hogy hamarosan indulnunk kell a vonathoz, mert nem lett rövidebb a vasútállomáshoz vezető út, mint idefelé. Az a csaj, aki eddig melltartójával tartott árnyékot az arca előtt, most a kezében lóbálva azt, odajött hozzánk.
– Holnap is jövünk? – kérdezte.
Nem válaszoltunk, hacsak nem tekinthető feleletnek az a tétova de türelmetlen vállrándítás, amit Zsani produkált, miközben változatlanul a markában kényeztetett.
A lány megértően bólogatott, majd a melltartó pántját elöl próbálta összekapcsolni, ami legalább annyira muris volt, mintha a hátán kísérelte volna meg ezt a bonyolult műveletet. Közben ránk nézett, és kíváncsian figyelte, ahogy Zsani markába összpontosul valamennyi folyékony magom.
Lassan előkerült az eltünedező csapatrész is. Az elázott csajnak összeadták a ruhatárát, akik sajátjukból tudtak nélkülözni egy-egy darabot… Siettünk a hazafelé induló vonathoz. 1. rész itt.

Perverziók a farkammal

Kati nem volt az a klasszikus értelemben vett mai szépségideál, de mindenképpen vonzó nő volt. Magassága közepes, s szép, arányos volt az arca is. Teste egyáltalán nem volt vékony, s széles csípőjének köszönhetően jókora, ám szép kerek feneke volt. Mellei viszont, bár formásak, és teltek voltak, nem lógtak rajta. Összességében egy olyan érett nő benyomását keltette, akit nem kell félteni gyerekvállalás, családfenntartás terén. Főleg széles csípőjéből, és formás combjairól sugárzott a termékenység és a nőiesség. Mindehhez hozzájött, hogy tökéletesen sima, puha bőre volt, így még a kelleténél nagyobb formái is valósággal ragyogtak.
Jómagam magas, vékony fiú vagyok. Sosem voltam túl izmos, sőt igazán szőrös sem, s bár meleg nem voltam, azért valahol lappangott bennem egy kis nőiesség. Talán éppen ezért is izgatott nagyon a gondolat, hogy mi történne, ha eljutnék egy igazi nővel való szeretkezés küszöbére, azonban ott felsülnék. Ha nem tudnék férfiasan viselkedni, nem állna fel, vagy csak egyszerűen félénk lennék.
Katival amúgy osztálytársak voltunk gimnáziumban. Eleinte kevéssé figyeltem fel rá, de aztán úgy alakult, hogy az utolsó évben egymás mellé ültettek minket, s aztán amikor az osztállyal táncolni mentünk, ő lett a párom. Ahogy ily módon közelebb kerültem hozzá, egyre inkább elkezdett tetszeni a már akkor is érett, nőies teste, s a vidám, de mégsem kacér viselkedése. Láthatóan neki is tetszettem, szerette a hozzám hasonló, vékony magas úrifiú-alkatú legényeket; végső soron mindkettőnk a saját maga ellentétéhez vonzódott. Nem alakult valami gyorsan a kapcsolatunk, gimi alatt az alig látható pirulásokon, sejtelmes mosolyokon kívül más nem is történt. Később viszont, az egyetemi éveink alatt sem szakadt meg a kapcsolatunk, s kb. két évvel érettségi után újra találkoztunk, egészen véletlenül, a metróban. Kellemesen elbeszélgettünk, s bennem rögtön feléledtek a régi érzelmek. Ahogy hazakísértem, némi kerülőutat is bevállalva, rájöttem, hogy kissé megváltozott; nem külsőre, hanem inkább a viselkedésében érzékeltem valami furcsát. Sokkal gyorsabban beszélt, mint korábban, s több jelét adta annak, hogy talán valami lehet köztünk, pedig akkor már egy jó ideje nem találkoztunk személyesen. Később kiderült, hogy már egy jó ideje egyedül van, s láthatóan sokkal nehezebben megy neki a partnertalálás, mint még talán gimiben gondolta. Talán ez lehetett az oka a stílusváltásának, nem tudom, de az biztos, hogy nekem csöppet sem volt ellenemre a dolog, így felgyorsultak az események. Következő találkozó, vagy már inkább randi, kávézó, mozi, Gellérthegy… és aztán egyszer csak egy pár lettünk.
Meglehetősen hamar ment minden, még eszmélni is alig volt időm. Mindketten sejtettük, hogy talán azért, mert valami hátsó dolog is mozgat minket, méghozzá a másik teste. Akartuk, de kerültük a témát. Aztán egyszer mondta, hogy este szívesen látna az új ferencvárosi albérletében, s burkoltan a kérésében benne volt, hogy igen, bizony estére is… Ez rögtön felizgatott persze, régi vágyak törtek újra elő bennem. A szerelem mellett viszont megszólalt az ördög is: mi lenne, ha az utolsó pillanatban úgy tennék, mintha nem merném. Kétségkívül szerettem volna Katival jót szeretkezni, de ez a szituáció is rettentően izgatott. Végül döntöttem: megpróbálom.
A találkozó napján délelőtt sokat gondolkoztam a teendőkön. Mindenek előtt szerettem volna a lehető legkevésbé férfiasnak tűnni, hogy a hatás tökéletes és hiteles legyen. Így hát alaposan megborotválkoztam, nem csak az arcomon, hanem szinte mindenhol. Leszedtem a mellkasomat, a hasamon, a farkam körül, sőt nagyrészt a lábamon és a karomon is… A végén a hatáson magam is meglepődtem; így valóban sokkal törékenyebbnek, karcsúbbnak néztem ki, kezdtem hasonlítani valami fiatal, gyönge fiúról mintázott görög szoborra…
Este 6-ra értem Katihoz a Tűzoltó utcába. Egy közepesen lepusztult, gangos bérházban lakott, egy barátnőjével bérelte az egyik második emeleti, utcai lakást. Szép rend volt, látszott, hogy lányok lakják a lakást. Eleinte csak beszélgettünk általánosságokról, a lakásról, adott valami kis sütit, de mindketten éreztük, hogy ez csak az intró, nem ezért jöttünk ide. A szikra az volt, mikor az ágyáról beszéltünk; egyre jobban elpirult, majd megálltunk, és szégyellős mosollyal egymásra néztünk, s innentől ment magától minden. Ölelés, csók, lefekvés az ágyra, simogatás… Nem voltam könnyű helyzetben, mert valamennyire viszonoznom kellett kitörő érzéseit, de a későbbiekre tekintettel vissza is kellett fognom magam. Mikor újra és újra hozzámértek puha mellei, és érintettem a szép formáit, nem hittem, hogy sokáig bírom visszafogni magam.
Aztán jött a vetkőzés. Kati az elején mímelt némi szégyellősséget, ahogy finoman próbáltam leszedni a ruháját, néha elpirulva belenézett a szemembe, de aztán egy idő után már maga kezdte el gyorsan leszedni a ruháit. Először a felsőjét vette le, majd a melltartóját is gyorsan lekapta, szép melleinek szinte alig maradt idejük kibújni belőle. Legszívesebben már itt felfaltam volna, de erősen visszafogtam magam, s csak szégyellősen, gyengén, éppen csak érintgettem a hátát. Kati mintha várta volna, hogy alul is elkezdem vetkőztetni, de én nem tettem ez irányba semmit. Némi idő után így maga kezde el levetni a nadrágját, majd miután kibújt belőle, megölelt, simogatni kezdett, a pólóm alá is benyúlt. Talán azt akarta, hogy most már én is vetkőzzek, miután ő már a kártyái nagy részét felfedte előttem… Ekkor éreztem, hogy muszáj valamit lépnem, ezért finoman bugyijához értem, célozva arra, hogy ott még van valami érdekes… Némi kéretés után így szépen a bugyi is megindult lefele, s pár pillanat múlva Kati ott állt előttem teljesen meztelenül. Kicsit mintha megijedt volna hirtelen kitárulkozásától, s kissé hátrébb lépett, szép lassan eltávolítva kezeit a hüvelye elől. Őrjítő látvány volt a szép, enyhén pirulva rám mosolygó lány, nem volt könnyű visszafogni magam.ű
„Na és te…?”- kérdezte egy idő múlva, látva, hogy bár tetszem neki, nem nagyon csipkedem magam.
Kati kissé meglepődött, miután némi kéretés után teljesen meztelenné váltam előtte. Tudta ugyan, hogy vékony fiú vagyok, de vélhetően kissé férfiasabb kinézetű emberre számított. Örültem, hogy a hatást már némileg elértem, s ráadásul nagy erőkkel, de azért a farkamnak is tudtam annyira parancsolni, hogy ne álljon fel érdemben.
Láthatóan várta, hogy kezdeményezzek, de én csak finoman, szégyellősen cirógattam az ujjhegyemmel a testét. Jobban már csak azért se mertem volna, mert biztos voltam, hogy ha a tenyeremmel állok neki simogatni szép, sima formáit, farkam nem fog bírni magával. Miután így éppen csak, hogy érintgettük egymást, ő lett egy kicsit kezdeményezőbb, s megfogta a derekamat a kezével. Kissé magához akart húzni, de én nem engedtem magam, sőt kezemet a mellkasára tettem, hogy ne is tudjon közelebb jönni.
Félénkségemen meglepődött, s láthatóan kissé el is bizonytalanodott. Ám aztán egyszer csak megtréfált a kis csibész, és meglehetősen sebesen a farkam felé nyúlt, én azonban még időben elkaptam a kezét. Aztán szinte végtelennek tűnő ideig álltunk ott, fogva egymás kezét, s mindkettőnkön növekvő bizonytalanság lett úrrá.
„Na, mi az? Nem tetszem, kedves…?” – kérdezte ő, mire én némi szünettel így válaszoltam:
„Dehogynem… csak… inkább feküdjünk le az ágyba!”
Így hát lefeküdtünk egymással szemben. Kati ekkor ismét kezdeményezőbb lett, gondolván, hogy így talán simábban fog menni a dolog. De tévedett, én továbbra is szégyellősködtem, simogatásait csak éppen, hogy viszonoztam, rá is alig néztem, a kezdeményező mozdulatait elhárítottam. Türelmetlensége láthatóan egyre jobban nőtt, főleg azután, hogy hasra fordultam, eltakarva előle a farkamat. Ő próbált közelebb bújni hozzám, de minél jobban közeledett, én annál jobban bezárkóztam. Nem is tudom, mennyi idő telt el így…
„Hát… nem akarod?” – kérdezte, de én rá se néztem, hanem magam elé bámultam. A következő percek hasonló nyögvenyelős kérdezősködéssel teltek, szegény Kati igazán nem tudta, mit kezdjen velem, én pedig még várni akartam a végkifejlettel. Fel akartam idegesíteni, így aztán miután már elég feszültnek éreztem, ledobtam az atombombát az olajfinomítóra:
„Anyu… olyan jó lenne, ha anyukám itt lenne, biztos segítene…” – szóltam, s bár kamu volt, már szinte tényleg szégyelltem magam ezért a kijelentésért.
Ezzel a mondattal láthatóan elértem a célomat; Kati láthatóan megelégelte a dolgot, felkelt az ágyból, s a ruháihoz ment. Lopva odanéztem: igen izgató látvány volt, ahogy a szép, de felpaprikázott nő felölti a melltartóját, és visszaveszi a bugyiját. Így dühösen talán még szebben festett az ablakon beáramló fényben, mint eddig. Még egy pólót is vett fel, majd anélkül, hogy rám nézett volna, kiment a konyhába.
Kínos percek teltek el. Én továbbra is csöndben kuporogtam az ágyon, várva, mi történik. Kati vélhetően kávét, vagy teát főzött magának, s láthatóan esze ágában sem volt visszajönni a szobába. Egy kis idő múlva, elunva a tétlenséget, felültem az ágy szélére, s fejemet lehajtva, magam elé meredve tettem úgy, mintha nagyon szégyellném magamat. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan fog elküldeni Kati, ha visszajön, de csak teltek a percek, s ő nem jött. Egy ideig tett-vett a konyhában, talán így vezetve le a feszültséget. Majd egy barátnője hívta telefonon, ha jól hallottam azért, hogy nem menne át ma este hozzá. Bár Kati megpróbált kedves lenni hozzá, hangján érezhető volt az idegesség, s hamar le is rázta az ismerősét azzal, hogy fáradt, nem tud menni. Abban bíztam, hogy a telefonhívás valamit változtat majd a helyzeten, azonban Kati csak nem akart visszajönni a szobába. Így aztán egy kis idő múlva szép lassan elindultam a konyhába. Az ajtóban megálltam, s elhaló hangon megszólítottam, ő azonban nem felelt, hanem továbbra is a konyhaszekrény felé fordulva matatott. Lassan leültem egy kisszékre, majd némi várakozás után beszélni kezdtem:
„Bocsáss meg… tudom, hogy nem volt méltó, ahogy viselkedtem…”
„Hát nem…” – válaszolta, nem kis örömömre, hogy végre sikerült egy szót kicsikarni belőle.
„Pedig tényleg megpróbáltam összeszedni magam, de úgy tűnik, hogy… kérlek bocsáss meg” – mímeltem a könyörgést. Ő azonban nem vett tudomást rólam, s szó nélkül bement zöldségért a kiskamrájába, majd tovább tett-vett a konyhában. Én lassan ismét eluntam a várakozást, s ugyanolyan lassan, ahogy jöttem, visszamentem a szobába. Később ő is visszajött.
„Még mindig itt vagy?” – kérdezte idegesen, ám továbbra is hátat fordítva nekem.
„Tényleg bocsáss meg… én nem akartam rosszat…” – folytattam mondókámat, hogy még szánnivalóbb legyen a könyörgésem.
Némi várakozás után aztán így szólt: „Jó, tudom… értem, de ez most nem jött össze, hagyjál békén, menj haza”
„De én tényleg nem akartalak megbántani…” – válaszoltam, mire ő sóhajtott egyet, s kiment egy rongyért a fürdőszobába. Visszatérve kb. ugyanaz folytatódott, mint eddig, majd miután már láthatóan tényleg elege volt belőlem, ismét megkért, hogy öltözzek fel, és menjek haza.
„Kati… én tényleg nagyon szégyellem magam… Tudom, hogy nem volt méltó egy férfihoz ahogy viselkedtem, és nem is tudom ezt jóvá tenni… Ha magamon nem tudok már segíteni, akkor viszont legalább téged szeretnélek kiengesztelni valahogy…” Csönd volt a válasz természetesen.
„Már volt ilyen esetem, és tényleg úgy tűnik, hogy… szóval szeretném, ha megbüntetnél.” Itt tartottam némi hatásszünetet, hátha felkeltem az érdeklődését, s bár nem szólalt meg továbbra sem, láttam, hogy most már egy kicsit érdeklődik.
„Szóval ha nem vagyok jó férfinak… arra gondoltam, hogy… arra kérnélek, hogy… vedd el… vedd el a férfiasságomat!”
„Mi?!”- kérdezte. „Vedd el… a farkamat kellene harcképtelenné tenned… csak egy kés kell hozzá…”
„Jaj, hagyjál már, nem vagyok én hentes, nem vágok én semmit… hagyj magamra kérlek!”
„De tényleg kérlek… csak egy ideget kéne átvágni a farkam tövében, és ennyi… kérlek… tényleg szeretnélek valahogy… valahogy kiengesztelni, ha másképp nem, hát így”
Kínos percek teltek el megint, Kati állt, de nem szólt, én meg már végképp ki voltam. Aztán egyszer csak így szólt:
„Jó, de ha megteszem, akkor tényleg elmész, és békénhagysz?”
„Persze, csak kérlek tedd meg…” – válaszoltam, mire odament a kredenchez, és kivett egy jobb fajta kést. Majd elindult a fürdőszobába, s én követtem.
„Ülj le!” – mutatott egy műanyag kissámlira. Én engedelmesen letelepedtem, s szétnyitottam a lábamat. Hímvesszőm az izgalomtól elkezdett felállni, s kevés idő alatt már kőmereven ágaskodott Kati irányába. Ő letérdelt elém, s határozottan kezébe vette a farkamat. Láthatóan kissé meglepte, hogy az eddig meglehetősen lankadt szerszámba hirtelen milyen élet költözött.
„Hol kell akkor…?” – kérdezte. Megmutattam neki, hogy a vesszőm alján futó ideget vágja át. Erre ő megfogta a farkam végét, felemelte, s jobb kezével hozzáérintette a kést. Ekkor felemás izgalom futott át: egyrészt a női kezek és a hideg kés extrém módon kényeztették férfiasságomat, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy férfilétem forog kockán…

Leszbikus szobalány

A grófnak volt a legnagyobb birtoka a környéken. Sok föld, sok állat és a környéken mindenki neki dolgozott. Számtalan cselédje volt, volt aki már ott születet. A grófnak volt egy fia aki a gazdag és gondtalan emberek életét élte. Nem volt semmire gondja, megvolt mindene és bármit és bárkit megkaphatott, mert ki is mert volna neki ellent mondani.
Nelly ott született a grófék birtokán, természetesnek vette, hogy dolgozni kell reggeltől estig, és amikor aludt és álmdozott – akkor volt boldog. Elérte, megkapta, amit szeretett volna mindent. Szép ruhákban járt, mindenki az ő kivánságát leste. Finomabbnál finomabb ennivalókat ehetett és drága borok közül válogathatott. Szülei dolgoztak reggeltől késő estig-a hat gyereket elkellet tartani és felnevelni. Nelly most már szép lánnyá fejlődőtt, harminc éves lehetett.
Azt vette észre, hogy az álmai-amikor boldog volt, másról kezdtek szólni.
Voltak benne olyan dolgok, amiket szégyelt elmondani a legjobb barátnőjének is Juditnak, aki öt évvel volt idősebb nála. Erotikus álmok voltak, amiben benne volt a grófnak a fia, sőt még lovak és a grófné is. Amikor a fiatal úr haza jött a lovaglásból, annyi lova volt , hogy minden nap másikkal tudott menni. Volt négy almásderes és hét lipicai is. Nelly és barátnője Judit feladat volt, hogy a lovakat ápolják és gondozzák. Ekkor merte elmondani barátnőjének, hogy mennyire egyedül érzi magát és hiányzik neki a szeretet és a gyöngédség, még ezeknek a lovaknak is jobb dolguk van. Ketten voltak az istálóban, a meleg széna illata az állatok csöndes viselkedése nyugodt volt minden. Az állatokat elláták és leültek a szalmára, hogy pihenjenek. Nelly Judit ölébe hajtotta a fejét és élvezte az együttlétet. Barátnője simogatta a fejét és játszott egy hajtinccsel, ami a melle előtt volt.
Véletlenül hozzá ért a melléhez, de nem történt semmi. Amikor együtt fürödtek titokban nézni szokta a lányt, és látta, hogy szép a melle és a szeméremdomja is nagyobb lett. Titokban ő is álmodozott, hogy egyszer megsimogassa és talán megcsókolja ott neki. Judit elgondolkozott, és az esti öt órai harangszó zökkentett vissza az álmodozásából. Nelly nézte és mélyen a szemébe nézett, megfogta a kezét és magához ölelte. Jó érzés volt, a szívük dobbanását is a másiknak. Simogatták egymást. Arcuk összeért, az első bátortalan puszi a másik nyakára, az első sóhaj és nem birtak magukkal. A lovak megéreztek valamit és nyújtogatták a nyakukat és idegesen nyeritettek. A lányok szét váltak, de valami megváltozott, valami elkezdődőtt, de még nem teljesedett be. Mind a ketten mentek lefeküdni mert reggel hatkor már dolgozni kellett.
Nelly elaludt, de nagyon sokat és erotikusat álmodott.
Nelly álma: A fiatal gróf visszajött a lovaglásból és szólt, hogy lássák el a lovat. Nelly bevezette az istálóba és elkezdte kefélni a szőrét. A hátát, az oldalát, a hasát és akkor észre vette, hogy a gazdája második legkedvesebb lovának kint van a szerszáma. A lányban valami bizsergés kúszott végig és elkezdett remegni a lába. Széjjel nézett, hogy nem látja -e valaki. Nem volt senki a közelben. Szerette volna megfogni a vastag és duzzadt szerszámot. Az érintése őt is meglepte. Nagyon lágy tapintású, de eres volt. A ló nem ellenkezett, sőt mintha élvezte volna. Nelly mozgatta a kezét rajta és érezte, hogy nagyobb és keményebb lessz. Nem vette észre, hogy a barátnője figyeli, hogy mit csinál. Judit közelebb jött és szólt, várj én is akarom. Ketten simogatták a méretes szerszámot és akkor Judit egy merész mozdulattal lehajolt és a szájával megérintette.
Nelly ekkor felébredt-széjjel nézett és látta , hogy még hajnali háromnál nem lehet több. Felizgatta és nem hagyta nyugodni az álma. Addig mocorgott amig felébredt Judit is aki mellet aludt. Nelly hozzábujt és a mellére hajtotta a fejét. A hajnali fényben is látta hogy a barátnője mellbimbója szinte világit a félhomályban. Nézte és szerette volna megérinteni, megsimogatni és a szájába venni. Judit nézte és kitalálta a gondolatait. Szeretnéd ? kérdezte. és Nelly oda hajolt és csókolni kezdte. A nyelvével megérintve és cirogatva , lágyan és nagyon finoman. Nagy udvara volt-szép volt Nellynek eszébe jutott, hogy az ő mellenem olyan nagy és telt, de Judit egyszer megdicsérte, hogy nagyon szép. Ahogy eszébe jutott a bimbója is keményedni kezdett és érezte, hogy nedvesedik. Úgy érezték itt az ideje , hogy megkostolják egymást. Simogatták egymást és megérintették a másikat ott ahol tudták , hogy örömet okoznak. Kívánták azt amit kaptak, hogy vissza adják, felfedezzék amivel kielégithetik vágyaikat és a menyekbe érezheti a másik magát. Végre a kezük, az ajkuk, a nyelvük érinthette ott ahová csak a szem tévedt titokban.
A fárdságtól és az átélt izgalmaktól álomba szenderültek egymás karjaiban.
Reggel lett, Nelly felébredet és egyedül volt az ágyban. Nem tudta, hogy ez álom volt vagy megtörtént. Megérintett és végig simitotta magát és a teste válaszolt a simogató kézre. Bejött Judit és Nelly szemébe nézett. Jössz fürödni, ?kérdezte a barátnőjét. Nelly tudta , hogy nem álom volt, csak álomszép és szerette volna átélni megint. A lányok kéz a kézben elmentek fürödni, hogy utánna boldoggá tegyék a másikat.

Ragacsos együttlét

Már többször voltak együtt. Mindig jó volt egymásba bújni és élvezni a gyönyör csodáját. Hagyományos pózban gyötörték egymást 2-3x is naponta. Már elég volt csak egymásra nézniük, hogy a vágy beinduljon és keressék egymás érzékeny pontjait. Nemi szerveik dagadtak az állandó élvezettöl. A férfi farka vaskos hurkaként lógott a lábai között, amikor nem szeretkeztek. A nő szeméremajkai is duzzadtak az állandó strapától, elvezettől. A birtokolás ereje is hajtotta őket, imádták egymást, intimen hajszolni a kéjt.
De ma este másképpen történik. Már több mint egy hónapja nem látták egymást. A nő meglepetést tartogatott szerelme számára. Titokban részt vett egy intenzív intim tornán, ahol megtanulta, hogy tudja irányítani hüvelyizmait. Ügyes tanuló volt, már érintés nélkül is, kis koncentrációval görcsös élvezetekhez volt képes eljutni. Összeszorította a combját, és lüktető mozdulatokkal lovagolt a gyönyörbe magányos óráiban.
De mos itt van a szerelme, akinek bemutathatja a tanultakat. Már csak ennek a gondolata is benedvesítette punciját.
Végre egyedül lehettek a nő lakásán. A nő tudta, hogy barátját úgy tudja felizgatni legjobban, ha ő veszi át az irányítást. Vad csókolozás közben kigombolta a férfi sliccét, és kivette vaskos hosszú farkát. Becézgette, simogatta a kéjcsepptől cuppogó makkját. A férfi bele-belevonaglott a kényeztetésbe. Van ennél csodásabb fogadtatás?
– Maradj így – mondta a nő. Lefeküdt, lehúzta bugyiját, széttárta combjait. – Hozzám ne nyúlj! – felhúzta térdeit, és egy csodás képet nyújtott szerelmének. Nedves szeméremajkai szétnyíltak, a belsők vérrel telve kínálták magukat. A kis csikló is kibukkant rejtekhelyéről. A férfi halántékán a vérerek feszültek, ahogy látta nőjenek legintímebb rejtekét. Farkát kezébe vette, és pumpálni kezdte. Néha jól hátrafeszítette a bőrt rajta, néha a markába vette makkját, hogy szétkenje az ragcsos cseppeket a fején. Ilyenkor mefeszült a farizma is a kéjtől, de visszatartotta magát. A nő balkezével szétnyitotta szeméremajkait, jobb kezével pedig a csiklóját izgatta körbe-körbe. Lenyúlt néha hüvelyébe, hogy nedvesítse ujjait.
A férfi heréi már felhúzódtak a farka tövéhez, ami az extázis előjele. Farkán kidagadtak az erek a nemi izgalomtól, makkja vörösen csillogott. Nem bírta már megállni, makkját a nő szeméremakai közé dugta. A belső ajkak rátapadtak, mint egy rózsaszirom és szívták magukba a vaskos makkot. Bedugta kicsit mélyebbre, és akkor jött a meglepetés; a nő puncija elkezdett örölni, ….hüvelyizmai gyürték, masszírozták, fejték szereleme farkát. Érezte, amikor a vérrel teli makk a g-pontjához dörzsölődött, az ujja meg tovább táncolt a csiklóján. A férfinek megfeszültek a farizmai, ahogy az ondóját iszonyú erövel lötte kedvesébe. Ráborult nöjére, szájába vette bimbóját és lüktetve, nyögdécselve adta ki magát. Nem kellett mozognia sem, a punci gyötörte a farkát… spricc… spricc… spricc. A nő nem tudta már, hogy hol is van; az orgazmus, mint egy villám érte, hosszan, mélyen, görcsösen. Felnyögött, lihegett, nyögdécselt, a csípöje önkéntelenül lüktetett, ahogy magába fogadta szerelme nedvét. Megszünt a világ számukra néhány pillanatra. Talán ilyen a mennyország?
Elaléltan pihegtek egymás karjában. A kielégültség, boldogság csodás érzése hullámzott a testükben.
– Még van idönk! Szólt a férfi. – Most nekem is van egy titkos vágyam.
– Mond, megteszek mindent neked! – válaszolt a nö.
– A melleidet akarom szopni, miközben kézzel kielégítessz… nagyon szeretném…
A nö édesen elmosolyodott, ölébe vette barátja fejét és felkínálta duzzadó bimbóját. A férfi mohón szájába vette a merev bimbót és szopta, nyalogatta, gyöngéden harapdálta. A farka is merevedni kezdett. A nö kezébe vette a keményedö farkat és hátrahúzta a bört rajta. Még jobban megfeszült, fejesedetts.
Kibuggyant az első ragacsos csepp is a hegyén. Visszahúzta a bört, majd megint egész le. Ahogy a fityma átcsúszott a makk peremén, isteni kéj volt. Le-föl, le-föl; szájában a nö bimbója, le-föl, le-föl járt a nö keze. Csak így hagyta magát ringatni és élvezni a kényeztetést. A nemi izgalma átragadt a nöre, összeszorította a combját és lüktetett csípőjével. Dagadt csiklóján minden idegszála a kéjre központosult. Kezében érezte, ahogy a férfi farka mégjobban megkeményszik, hüvelykujjával eröteljesen megdörzsölte a vaskos makkot. Hosszú fonalban spriccelt a kantej kedveséből. Lehajolt és bimbójához dörzsölte a makkot ejakuláció közben. Barátja felnyögött a gyönyörtől. Az ondó vaskos, lusta cseppekkel harmatozta mellét. A férfi vonaglott még az ölében, amikor a szenzáció bekövetkezett nála is. A combja között fogságban levö puncija összerándult és megint jött az orgazmus.
Összegörnyedve a férfi szájába tolta kantejtöl csöpögö bimbóját és élvezett hosszan, sokáig. Elnyúltak, lihegve, boldogan, nyálasan, ragacsosan.

Nudista part

Nyári meleg árasztotta el a kockaköves főteret. Nem ritka az efféle szeptember-kezdet, és még elviselhetetlenebbnek érezzük, ha vállunkra telepszik az új tanév.
Szótlanul ücsörögtünk a lepergett színű padon – három nap összes óraközi szünetében és délutánján kibeszéltük már a nyári élményeket, kire mi tartozott -, bámultuk a korlát mellett csapatostól elhaladó lányokat.
Kevéssel múlt dél. Nem is ettük még meg a menza ízletesnek és bőségesnek karikírozott menüjét, egymásnak idegen, közeledni szándékozó, friss osztálytársakként szokni próbáltuk a város levegőjét.
Tibi volt az egyetlen helyi lakos közülünk, a többiek mind bejárók vagy kollégisták, ám ő szolidaritásból ugyanolyan unott képpel meredt a semmibe, mint mi.
Engem ugyan nem vettek fel a koleszba, mert a család kiemelkedőnek ítélt anyagi helyezte nem indokolta ezt a rendkívüli kedvezményt: épp csak annyira viselték meg az otthoniakat tanulmányaim költségei, hogy általában a hónapok második felében nem kellett nagy bevásárlásokat rendezniük a semmiből… De ez egy másik történet!
– Mehetnénk egy kört! – javasoltam egy idő után, fészkelődve. Sosem bírtam sokáig egyhelyben ücsörögni.
– Nézzük meg a csajokat! – vágta rá erre Tibi.
Sanyi széttárta a karját, ami nagyjából azt jelentette: minek tennénk egy lépést is, van itt annyi csaj, amennyit éppen be tudunk fogni lapos tekintetünkkel.
Úgy tűnt, ezen elbicsaklott a kezdeményezés, pedig egyedül nem sok kedvet éreztem a kódorgáshoz.
– Van egy hely a híd után… – Hatásszünet. Éreztem, hogy Tibi nem a táj szépségeit fogja körülírni. Folytatta: – Nyáron nudisták lepik el, ilyenkor meg kijárnak a főiskolás csajok napozni…
Osztatlan figyelem és lelkesedés.
– Milyen messze van? – érdeklődött Sanyi, és felpattanva a padról, kettőt lépett balra.
– Ha arra indulsz, akkor nagyon-nagyon távol – grimaszolt Tibi és jobb felé mutatott – ugyanis amarra kell menni.
Átgázolva néptelen, homokos strandon, sárgán bóbiskoló növényzeten legalább 20 percig tartott az út.
– Nem biztos ám, hogy ott vannak! – jegyezte meg Tibi többször is, de a hév töretlennek bizonyult.
Ki-ki vérmérséklete és eddigi gyér élményei alapján elképzelte az általa ideálisnak tekintett női testeket a homokban, s mintha elszaladnának, sietősre fogtuk a menetet. Ha összeállítottuk volna a beszélgetés alapján, milyen lányokat szeretnénk meztelenül látni, a következőképpen összegezhetnénk az óhajt: mindegy.
Letértünk a gáton húzódó keskeny útról.
– Ott a bokros rész után – mutatta Tibi.
Sanyi, aki legelöl loholt – mintha attól tartana, hogy nem jut mindenkinek a látványból -, hirtelen megtorpant, s mint a váratlanul fékező buszon, feltorlódtunk mögötte.
Nem is tudtam, mit kell nézni a kihalt placcon.
Jóval távolabb, de kivehetően ruha nélkül, négy csaj feküdt. Ketten hassal simultak valami törülközőfélére, és olvastak vagy tanultak, egy bizonyára zeneszóra mozgatta ütemesen a felhúzott térdeit, s a negyedik pedig ülve, egy következő bokorsor irányába beszélt valamit.
Öt! Az alacsony, gyérlevelű növények mögül előjött még egy lány – jól látszott egyenletes barnasága -, és a hasalókhoz csatlakozott. Bármelyikünk szívesen cserélt volna szerepet a leterített törülközőkkel. Vagy legalább közelebb lennének! Vagy mi kerülnénk közelebb, de számunkra kockázatosnak tűnt végigmenni a széles parton. Még elszaladnának, vagy legalábbis felöltöznének, mire odaérünk!
Néztük a homorú hátakat, a domborodó popsikat, tekintetünk megmászott minden emelkedőt és bekukkantott minden mélyedésbe… Legizgalmasabb a hol összezáruló, hol kitáruló térdek látványa volt, ha hozzáképzeltük, mit láthatnánk szemből.
Egy-egy zenefoszlány megtalált bennünket, és hallottuk a hangjukat is anélkül, hogy értenénk, mit beszélnek. Sanyi felemelt fejjel, kitágult orrcimpákkal súgta:
– Punciszag!
Jó lett volna érezni az illatukat, hiszen ez azt jelenti, hogy sokkal közelebb lennénk a pucér testekhez.
A lányok betartották a vízparti napozás íratlan – és előttem más által mindeddig fel nem fedezett – szabályait: aki fekszik, annak a talpa van a víz felé, aki ül, annak az arca.
Tibi megfordult, mi vakon a nyomában, s mintha a töltésre kapaszkodna fel, jókora kört leírva a másik oldalról közelítette meg a napozóhelyet. Cipőnket megtöltötte a forrón csillogó homok.
Úgy érzékeltük, hogy csupán néhány méter választ el az izgató látványtól. Tényleg érezni véltük kellemes illatok kavakládját, amikor az utolsó lépéseket megtettük. Nem tartottunk tőle, hogy meghallanak, hiszem a lépteink zaját elnyelte a süppedős homok, és elég hangosan szólt a zenéjük. Viszont nem láttunk semmit az U alakú növényzet belsejéből.
Ha kidugjuk a fejünket a cserje rigolyás nyílásain, a lányok közvetlen társaságában találnánk magunkat… Egymásra nézve, vállvonogatva, némán tanakodtunk.
Bátorságnak ennyi év távlatából sem nevezném, inkább vakmerőségnek, ahogy intettem a többieknek – figyeljetek! – és vállalva csintalan ágak belémakaszkodását, majdnem hangtalanul átosontam a növényzeten. Minden lépéssel felkészültem rá, hogy ott találom magam a heverésző, ruhátlan lányok között.
Kétoldalra óvatosan elhajlítva az utolsó gallyakat, majdnem hangosan felnevettem: kissé elvétettük az irányt. A zene ugyan itt szólt az árnyékban, de a csajok mögé kerültünk olyan 8-10 méterrel.
Korábbi helyzetünkhöz képest zavartalanul és aprólékosan vizsgálgattam a lányokat. Végigpásztáztam a női formákat egyenként, a teljesség igényével. Továbbra is a lábait tárogató lány bizonyult a legizgalmasabbnak – már ha egyáltalán választani kellene -, minden második mozdulatával zavartalan betekintést biztosított keskeny, bizalmas réséhez, ami körös-körül világosabb volt, de a szétnyíló punci közepe hihetetlenül sötétpiros. Fölötte az a néhány rendezett pehely nem sok árnyékot tartott. Meresztgettem a szemeimet!
Érett labdaként, keményen, napsütötte-pirosan emelkedett ki két félgömb a fantasztikusan vékony derék alatt, és – képzeletem kiegészítette a látványt – néhány halvány pihével kergetőzött a napsugár, a bársonyos völgy előtt. Alig bírtam elszakadni a hason olvasó lány feszes puhaságától!
Vidáman tértem vissza a többiekhez, beszámolni a látottakról. Suttogó tanácskozásunkat egy váratlanul közeledő, erősödő hang zavarta meg:
– Az teljesen másik tanszék, ne keverd össze!
A lányok közül válaszolt valaki, kreditekről és határidőkről beszélt.
– Mindjárt megmutatom, ha visszamegyek – jelentette ki közvetlenül mellettünk egy csaj. Ahelyett, hogy ígéretét igyekezett volna betartani, felénk mutatta gömbölyű fenekét, aminél szebbet el sem tudtam képzelni.
Az én tartózkodási helyemtől csupán egy tucatnyi apró levél takarta el, vagyis – nézőpont kérdése – úgy álltam ott, mint a kisgyerek, aki a szemei elé tartja a kezét, és azt hiszi, hogy őt nem látja senki. Nem gondoltam, hogy nem láthat meg senki! A többiek talán még kevésbe voltak fedve.
Az a néhány levél is csak addig takarta el a lányt itt-ott, foltokban, amíg le nem guggolt nekünk háttal. Vastag sugárral pisilt a homokba, és még maradt ebben a helyzetben pár pillanatig, majd felemelkedve és előrehajolva – mintha át akarna lesni a lábai között – megszemlélte, akad-e még egy kóbor csepp, és visszasétált a többiekhez.
– Mit szólsz?
– Huh!
– Apáááám!
– Phhh!
Miután ekképpen megosztottuk egymással a véleményünket, suttogva megbeszéltük, hogy az imént általam felfedezett helyről felváltva megszemléljük az összes lányt.
Így alkalmam volt duplázni. Másodszor már sokkal higgadtabban vizsgáltam meg minden négyzetcentiméternyi felületét a napozóknak, bár a higgadtság kifejezés helyett valami sokkal találóbbat is választhatnék, hiszen mérhetetlen önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy hidegvérrel tekintsek a lányokra, amikor legszívesebben elővettem volna feszülő fegyveremet és a bokor mögötti homokba csöpögtetem kikívánkozó tartalmát.
Éreztem, hogy mindkét réteg ruha átnedvesedik rajtam.
Azt hiszem, a többiek agyában is hasonló gondolatok fordultak meg. Diszkréten kerültük egymás zavaros tekintetét, és kíméletesen nem néztünk másikunk övvonala alá.
Tibi zárta a kukucskálós sort. Jóval hamarabb tért vissza a vártnál, mutatóujja a szája előtt, szemvillanása az előbbi pisilős-helyre irányította a figyelmünket.
Újabb műsorszám következett.
A zenére fekvő csaj érkezett lomha léptekkel oldalról, majd háttal leguggolt, azaz mindössze félig ereszkedett le, mintha csak nekünk akarna kedvezni hirtelen kiszélesedő fenekének rendkívüli látványával. Tisztán megfigyelhettem ebből az irányból is a pici kerek, és a kétujjnyi párnák között megbúvó hosszanti nyílást… Fogadni mernék, hogy a bokor innenső oldalán elvörösödő négy fej mindegyikében ugyanaz az ötlet fogant meg, ami tudományos alapon a párzási ösztönre vezethető vissza, ám mi ennél jóval gyakorlatiasabban fogalmaztuk meg magunk számára, mit tennénk…
Amikor ráérősen megvárta az utolsó cseppet is – mennyivel praktikusabb a mi eljárásunk azzal a kis rázogatással! -, még ugyanebben az egyensúlyozó testhelyzetben kihajtogatta a markában rejtegetett papírzsebkendőt, és felitatta az esetleges kései cseppet. Ahogy jött, elgondolkozó léptekkel visszatért a többiekhez.
Vártunk még egy keveset, hátha elérkezett a pisilési idő a lányoknál, de a többiek nem járultak elénk.
Kellemes élményekkel gazdagodva vettük a város felé az irányt…
– Micsoda beállás volt!
– Ha egy rejtett kamerát tartana a pinájában, jó kis csoportkép készült volna rólunk!
– Vagy ha átnéz a lábai között, hát nem nagyon rejtőztünk el… – Ez a megjegyzés már nem volt annyira vicces.
Sanyi, aki ezúttal is elöl baktatott, hirtelen éles kanyarral visszavezetett bennünket a legelső leshelyünkre. Felesleges óvatoskodás nélkül kiléptünk a fövenyre, s mintha csak most vennénk észre a távolabb napozókat, vidáman meresztgettük a szemünket.
Aki nem akar csalódni bennem, most kérem, hogy a befejező szakaszt ne olvassa el, hiszen – ahogy a híradóban mondanák – megrázó események következnek:
A lányok szinte egyszerre pillantottak meg bennünket. Egyikük – teljesen feleslegesen, hiszen úgysem látszott volna, sőt amit ő nem sejtett: már úgyis láttuk – tenyerével eltakarta a punciját, s biztosan rólunk beszéltek valamit vihorászva, mind teljesen felénk fordulva. Kicsit nevetgéltek, majd aki mindeddig legbuzgóbbnak bizonyult a napon tanulásban, felült és két kezével integetett, hogy menjünk oda…
Ha vissza lehetne lapozni a sors könyvében ehhez a fejezethez, megkísérelnék módosítani a történteken: Elszaladtunk. A 2. rész itt.

A nő élvezet közben bepisált

Az augusztusi est melege borzongatta mindkettöjüket. Olyan helyet kerestek, ahol távol tudnának lenni a kíváncsi szemektöl.
– Nincs bugyi rajtam. – mondta a nö. Rövid kis szoknya libegett rajta
A férfinek, mint a parancsra megvastagodott a farka. A nő benyúlt a zsebébe, és érezte a vaskos hímvesszőt a nadrágon keresztül.
Egy fűzfa alatt találtak rá egy kerti padra. A fűzfa lombjai eltakarták a padot, nem lehetett látni a sétaútról. Leültek a padra, vad csókolózásba kezdtek.
A férfi keze nem volt tétlen, kedvese szoknyája alá nyúlt, és kezébe vette a nedvességtől csöpögő puncit. A nő szokatlan bőséges kéjnedvvel lepte meg a férfit. Az ujjával kicsit kinyitotta a duzzadó szeméremajkakat, és gyöngéden dörzsölgetni kezdte kedvese csiklójának tövét. A nő apró gyors lihegéssel adta tudtára, hogy közel van az élvezethez. A pirinyó csikló hegye már várt a direktizgatásra. A férfi benyúlt a csatakos hüvelybe és hozott egy kis kéjszaftot a csiklóra.
A nő hátravetett fejjel élvezte a görcsös kéjt, ahogy a férfi ujja masszírozta punciját. 2-3 percen keresztül vonaglott a gyönyörben.
– Most Te vagy a soron Kedvesem! – szólt a nő.
– Majd otthon, mert itt észrevehetnek – válaszolt a férfi.
– Most akarok neked gyönyört szerezni – mondta a nő, és kezével a férfi sliccén keresztül nyúlt be a nadrágba.
Markába vette a vaskos, síkos makkot, nyomkodta, gyötörte, de a férfi nem tudott élvezni.
– Várj egy kicsit – szólt a nő, kigombolta blúzát és kivette egyik mellét.
– Szopd a mellem, tudom, hogy szereted.
A férfi szája rátapadt a merev mellbimbóra, szopta, szívta. A farka a nő markában megkeményedett, és pillanatok alatt spriccelte ondóját a kedvese markába. Édes egy ragacs volt, ahogy bugyborékolt ki a nö kezébe. Teste vonaglott a gyönyörtöl.
A nőt nagyon felizgatta ez a titkos gyönyörszerzés. A puncijában érezte, hogy még egy gyönyör kell neki.
– Gyere be az erdöbe, a szádat akarom a pinámon érezni.
Egy kis tisztáson feküdt hanyatt a férfi. A nő felhúzta szoknyáját, és ráült az arcára. A csiklója pont a férfi szájába talált. Cuppogott a nedves puncija, ahogy a férfi szürcsölte nedveit. Hatalmas görcsös vonaglásba dörgölte magát a férfi szájába. Kedvese csak lefetyelte a böséges punciszaftot, megszopta a csiklót, szívta, elengedte, megint megszopta. A nő összegörnyedt, amikor az orgazmus első hulláma csapta meg. Vadul mozgatta csípőjét, és lihegve élvezett a férfi szájába. Megszűnt a világ számára, úszott a kéjben…
A nagy élvezetben a nő nem tudta visszatartani feszülő hólyagját, a pisi kibuggyant belőle, és erős sugárba öntözte meg kedvese arcát, száját.
Mikor magukhoz tértek, összeszedték magukat és elindultak hazafelé.
– Gyere fel hozzám – mondta a nő –, a gyereket elküldtem nagymamához. Le kell zuhanyoznod, csupa ragacs vagy biztos az alsóneműdben. Kimosom, megszárítom neked.
A férfi örömmel fogadta az ajánlatot, spermája beleszáradt már a gatyeszába.
Felmentek a nő lakására, után be a zuhany alá.
– Megmoslak kedvesem – kezébe vette a szivacsot, és gyöngéden lecsutakolta barátját.
Kezébe vette vaskos nemiszervét, hátrahúzta a bőrt rajta és beszappanozta. Húzogatta rajta a bőrt is, hogy alaposan letisztogassa, amire a farok életre kelt megint, nyújtozkodott, vastagodott.
– Töröld meg magad, aztán gyere a konyhába, főzök egy kávét…
Meztelenül fogadta szerelmét, leültette a székre és letérdelt elé. Kezébe vette a vastagodó hímtagot, becézgette, majd a makkját a szájába vette.
A férfi érezte, ahogy beindulnak a zsigerei, gyönyörködött a látványban, ahogy a nö kényeztette szájával. A nő közben megpumpálta a törzsét, is és szívogatta a csillogó makkot.
Már egy majdnem fájos iszonyú erekciója volt. Kemény volt és vastag, mint a kapanyél. A kéjcseppek már bugyogtak farkából.
– Bele akarok ülni – mondta a nő. Szétterpesztette combjait és együtt nézték, ahogy a vaskos makk becsúszik a hüvelyébe. Tövig bent volt a nőben, akinek a kitöltés érzése apró orgazmusokat adott. Beindultak hüvelyizmai, megnyalta az ujját és csiklóját izgatta magának, ahogy a férfi lüktetett benne. Dupla élvezet ez.
– Élvezz a pinámba, szopd meg a mellem közben. Összerándult a hüvelye, magába szívta az imádott farkat, és vadul hullámzott kedvesén. Érezte a visszavonhatatlan gyönyör kezdetét.
A férfiböl kitört az ondó, lihegve, nyöszörögve ürítette kantejét kedvesébe. A mellbimbó a szájában, a nője az ölében, egyszerre élveztek, eltorzult arccal egymásba bújva küzdötték át magukat a gyönyörön. Az egész konyha szerelmi koktéluktól párolgott. Lihegve húzták ki gyönyörüket, ameddig csak bírták…