A barátom szakított velem, mert úgy érezte, kihűlt a kapcsolatunk… Nagyon nehezen dolgoztam fel, mert még szerettem, és úgy éreztem, nekem ő az igazi. Egy hétig ki sem moccantam otthonról, minden este sírva aludtam el, egész nap rá gondoltam. Egyik este döntöttem: „Holnap felmegyek hozzá, és beszélek vele! Ha elhajt, akkor tényleg vége…!”
Felvettem a legszexibb ruhámat, kisminkeltem magam, majd megálltam a tükör előtt:
– Egész dögös… – állapítottam meg.
Elindultam, odaértem a nagy panel kapujához, lassan beírtam a kódot, és fellépcsőztem a negyedikre. Még soha nem izgultam ennyire. Nagy levegőt vettem és megnyomtam a csengőt… mostmár nincs visszaút. Nemsokára kinyílt az ajtó, és ott állt az ajtóban Ő. Egy szál boxerben volt, haja szétborzolva, azt hittem ott ájulok el. Szerényen megszólaltam:
– Szia… nem zavarok? – a válasz meglepően kedves volt:
– Dehogy, gyere be! – beléptem és körbenéztem. Ő gyorsan felkapott egy pólót, és megkérdezte, mi szél hozott. Nagy levegőt vettem, és belekezdtem:
– Krisz… beszélnünk kell. Szerintem nem kéne ilyen egyszerűen abbahagyni ezt a kapcsolatot… Én nem bírom nélküled, és ha úgy érzed, kihűltünk… akkor szerintem inkább fel kellene dobni… – míg pironkodva dadogtam, végig mélyen a szemembe nézett.
Amikor végeztem a mondanivalómmal, kicsit kezdtek könnyek gyűlni a szemembe, olyan kifejezéstelenül nézett rám. Sóhajtott, és lassan elindult felém. Nagyot nyeltem, és néztem, ahogy kínzóan lassan lépked felém. Amikor már nagyon közel állt hozzám, megállt, és a fülembe súgta:
– És mégis mire gondoltál? – nem bírtam tovább, muszáj volt megcsókolnom, ő visszacsókolt, majd egyre szenvedélyesebb lett a csók, közben kezeink egyre többet kalandoztak egymás testén.
Lassan elindultunk szobája felé, majd az ágy felé. Ő lágyan el kezdett vetkőztetni, miközben éreztem, hogy szerszáma már eléggé kidudorodik a boxeren…be kell valljam, ettől nagyon beindultam, lassan ledöntöttem az ágyra, és lehámoztam róla a pólóját. Végigsimítottam a mellkasán, ő becsukta szemét… láttam rajta, hogy nem bírja sokáig. Levettem róla a boxert, és elkerekedtek a szemeim a nagy szerszám láttán. Gyorsan végignyaltam a herétől a makkig, amitől Ő megremegett. Ezt egyre gyorsabban ismételgettem, majd remegve megfogta a kezem, és ráhelyezte farkára. Értettem ezzel mit szeretne, vadul a szemébe néztem, Ő rámmosolygott, és hátradöntötte a fejét. Én először lassan, aztán fokozatosan kezdtem verni a farkát, miközben heréit szopogattam… egyszer csak felnyögött, izmai megfeszültek, és fehér krémet lövellt ki, amiből próbáltam minél több nyelni.
Felkúsztam hozzá, és lágyan megcsókoltam…Ő még nem tért magához, én hagytam, hadd pihenjen. Közben mellkasát simogattam. Ő kinyitotta szemét, rámnézett, és levette a melltartómat, és lassan elkezdte szopogatni, nyaldosni a bimbómat. Erre halk nyögéssel válaszoltam. Majd áttért másik mellemre, miközben másikat ujjaival masszírozta… és végigsimítottam a haján, és ő egyre lejjebb és lejjebb ment…belenyalt a köldökömbe, amibe beleremegtem. Őrjítő lassúsággal haladt lefelé nyelvével, éreztem, hogy benedvesedtem… bugyim pereménél rengeteget időzött nyelvével, miközben az agyagon keresztül simogatott… lassan levette rólam a bugyimat, majd felnézett rám, én nem voltam teljesen magamnál, de megpróbáltam szemébe nézni. Ő rámmosolygott, majd finoman végignyalt a vágatomon. Ekkor felnyúlt, és fel lefogta a kezem. Én erre felnyögtem, és egyre gyorsabban nyalta a puncimat, majd rátért a csiklómra, és kisebb szünetekkel ujjával és nyelvével egyszerre kényeztetett.
Megállt… nem akarta, hogy ilyen hamar elmenjek, és megállt. Szenvedő arccal ránéztem, Ő gonoszul rámvigyorgott, és visszaestem a párnára. Mélyen belenyalt a hüvelyembe, erre nagyot nyögtem. Sokat tevékenykedett odabent, miközben továbbra is csiklómat izgatta ujjával, megint megállt. Becsuktam a szemem, hogy kibírjam ezt a kínt, majd lassan becsúsztatta egyik ujját, majd a másikat is, és iszonyatos sebességgel ujjazott, én nem bírtam ki, hatalmasakat nyögtem. Nagyon begyorsított, ujja mindig csiklómon dolgozott. Hirtelen megszólalt a telefonom. Ő megállt, és odanézett. Én rászóltam:
– Hagyd a francba! Csináld… kérlek! – Ő engedelmeskedett, és folytatta mostmár extra sebességgel. Ekkor hatalmasat nyögtem, és elélveztem. Felhúztam magamhoz. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy akkor mosolygott. Megcsókolt, és éreztem a számban azt az ízt… belesúgta a fülembe:
– Szeretlek… nagy barom voltam, hogy kidobtalak!
Órákat pihentünk egymás mellett az ágyban, miközben egymást simogattuk.
Történetek
Szex sztorik, szüzesség elvesztése, történetek, vágyálmok!
Homoszexuális vágyak – szextörténet
Már régóta figyeltem őt. Az idejét sem tudom mióta. De még annyi idő után is, valahányszor csak megláttam, a szívem úgy kezdett verni, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Úgy éreztem, mintha minden egyes dobbanással centikre nyomná ki magát a mellkasomból és fülemben olyan erővel visszhangzott a dörömbölés, hogy azon csodálkoztam, senki sem veszi észre.
Nem tudtam mi ez az érzés, de valahányszor megláttam őt, mintha minden megváltozott volna. Akármilyen jókedvű és laza voltam, abban a pillanatban összeszorult a gyomrom, kiszáradt a szám, izzadni kezdett a tenyerem és minden tagom úgy remegett, mint a kocsonya.
Pontosan tudtam róla, hogy meleg. Mindenki tudta. Talán épp ez váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket, de az is lehet, hogy egészen más.
A mai világban egy meleg srác örülhet, hogyha úgy kezelik, mint bárki mást és megbújhat a tömegben. De ő más volt. Őt mindenki szerette. Sőt! Bálványozta. Az a fajta tipikus macsó volt, akit az iskolában mindenki irigyel és a lányok már attól szétteszik a lábukat, hogy csak rájuk pillant. Neki viszont a fiúk hevertek a lábai előtt. Nem tudtam igazán eldönteni, hogy vajon azért ilyen népszerű, mert minden fiú szívét megdobogtatja, a lányok pedig féltékenyek rá, vagy épp fordítva, azért vonzódik hozzá annyira minden fiú, mert ennyire népszerű. Nem tudtom, de talán nem is számít.
Viszont az számított, hogy egyes napokon szinte csak azért mentem be az iskolába, hogy legalább egyszer lássam őt, hacsak egy pillanatra is.
Nem egy osztályba jártunk. Ő egy évvel idősebb volt nálam és sokszor abban is kételkedtem, hogy oda jár egyáltalán. Sosem láttam tanulni. Az a tipikus lázadó volt, aki magasról lenéz minden szabályt. Még az is lehet, hogy ez adta neki ezt a fene nagy népszerűséget.
Azt viszont be kell vallani, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy az ember a melegeket elképzeli. Nem hordott rózsaszín pólókat, nem festette a haját, nem szedette ki a szemöldökét, nem borotválta simára minden testrészét és egyáltalán nem viselkedet lányosan. Nem is beszélt úgy, ahogy azt egy melegtől várná az ember. Bár, az igazat megvallva, nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna őt korábban beszélni. Ha ráköszöntek, egy mordulással válaszolt és néha elvakkantott egy-egy szót, de semmi több.
Sokkal inkább úgy nézett ki, ahogy a hozzá hasonló népszerűségnek örvendő „menők”. Többnyire szakadt farmert és a mellkasáig kigombolt fekete pólót hordott, amire hűvösebb időben rávett egy farmerdzsekit. Rövid, fekete haját felzselézte, de egyébként nem látszott rajta, hogy különösebb figyelmet fordított volna a szépségápolásra. Még a neve is olyan volt. Bár az igazi nevét nem tudtam, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy olyan egyszerű neve legyen, mint John, Bill, vagy Charlie. Talán ezért is nem használta soha az eredeti nevét. Vagy legalábbis közöttünk. Őt mindenki csak Csabaként emlegette. Csaba. Rövid, de mégis egyedi. Már maga a neve is magával ragadott.
Nem tudom miért, de teljesen kivetkeztem önmagamból, amikor megláttam. És amikor rám nézet… Erősen kételkedtem abban, hogy valaha is észrevett volna, de amikor az a kékesszürke szempár felém fordult, úgy éreztem, menten szívrohamot kapok. A tekintete kifejezéstelen volt. Metsző és érzelmektől mentes. De talán épp ez volt az, ami annyira vonzott benne.
Nem voltam meleg. Sohasem néztem még úgy egy másik srácra, mint férfira. Csak rá. Egyedül ő volt az, aki teljesen megbabonázott. Nem tudom mi volt az, ami ennyire vonzott benne. Voltak más menő srácok is az iskolában, de engem csak ő érdekelt. Talán maga a tudat, hogy meleg. Az a tudat, hogy én sem lehetek számára mindenképp közömbös. Annak ellenére, hogy mégis mennyire nem voltunk egy szinten.
Nem volt ez szerelem. Voltam már szerelmes azelőtt. Volt több barátnőm is. De ez más volt. Ha hosszabb ideig rám nézett… vagy legalábbis felém nézett, éreztem, hogy az alsónadrágom kezd egyre szűkebb lenni és az agyam mélyéről is homályos ködként kúsztak elő az ősi ösztönök.
Nem volt ez szerelem. Nem éreztem azt a vibrálást, azt a szikrát… de kívántam őt. Tudtam, hogy teljesen reménytelen, de vele akartam lenni. Azt akartam, hogy rám figyeljen. A szemembe nézzen azzal a metsző, fakókék pillantásával és… de inkább nem is álmodoztam. Tudtam, hogy egy olyan srácnak, mint én, semmi esélye nála.
Én sem voltam népszerűtlen. Sőt! Akár még közkedveltnek is mondhatnám magamat bizonyos körökben, de mindent egybe véve, hozzá képest igen csak középszerű voltam. Olyan, akiből tizenkettő egy tucat. Százával mászkáltak körülötte a hozzám hasonlók. Esélyem sem lehetett nála. De a testemnek nem tudtam parancsolni. Valahányszor megláttam, hatalmába kerített a vágy és nem érdekelt semmi, csak az, hogy közel kerüljek hozzá.
Bár nagyon titokzatos volt, mint az ilyen srácok általában, de mégis sokat tudtunk róla. Sok pletyka keringett róla. Valaki látta itt, valaki találkozott ott. Látták, hogy sajtburgert eszik a sarki McDonald’s-ban. Biztos szereti a gyorskajákat. Valaki látta, amikor beült az egyik legújabb horror filmre a moziban. Biztos szereti a horror filmeket. És sok más ehhez hasonló apróság.
Azt is tudtuk, hogy szereti az európai focit. Ő maga nem játszott, de gyakran kiment a pályára, amikor a csapat kint volt és végignézte az edzést. Azt is rebesgették, hogy tetszik neki valamelyik focista. Vagy esetleg több is. A legnépszerűbb pompon lányokra mondták néha megvetően, néha irigykedve, hogy az egész focicsapat végigment rajtuk. De Csaba volt az, akiről azt rebesgették, hogy ő viszont az egész focicsapaton ment végig.
Általában nem adtam hitelt az ilyen pletykáknak, de ezt nem tudtam elengedni a fülem mellett. Pont az ő kedvéért léptem be a focicsapatba. Amúgy is szerettem focizni és jól is ment, de csak azért léptem be az iskola csapatába, hogy magamon érezzem a tekintetét és tudjam, hogy amikor megszerzem a labdát és viszem a kapu felé, akkor biztosan rám figyel. Legalább akkor egész biztosan.
Így történt ez azon a napon is. Akkor is kijött a pályára, leült a szokott helyén az üres lelátón, aminek csak az első soraiban gyűlt össze néhány lány, hogy sóhajtozva csodálja a focistákat, és szótlanul nézett. Minket nézett. És reméltem, hogy engem is néz.
Mutatni akartam neki valamit. Fel akartam kelteni a figyelmét. Azt akartam, hogy csak rám figyeljen, és hogy végre felkelthessem a figyelmét. Hogy végre elgondolkozzon azon, ki is ez a srác és miért nem vettem észre eddig.
Hiú ábránd volt, tudom, de meg kellett próbálnom. Elvégre nem volt mit vesztenem.
Egy gyors támadással megszereztem a labdát és már rohantam is a kapu felé. Úgy száguldottam, mint a szélvész. Meg sem akartam állni. Nem akartam lepasszolni a labdát. Nem. Ezt én lövöm be. Most megmutatom neki.
Minden érzékemmel a labdára koncentráltam. Kikerültem a védőket. Talán ők is érezték, hogy mennyire komolyan veszem, ezért ők is komolyan vették. Elállták az utamat, próbáltak szerelni. Próbálták elvenni a labdát. És ha mindez nem ment, próbáltak fellökni. Kibillenteni az egyensúlyomból. De én nem hagytam magam.
Hirtelen észrevettem egy rést a falon. Egy rést a védelmükön. Csak egy pillanat volt, amíg senki nem állt előttem és a kapus sem figyelt arra. Csak egy pillanat volt, de én kihasználtam. Belerúgtam a labdába, megcsavartam és egy másodperccel később az már ott táncolt a hálóban.
Madarat lehetett volna velem fogatni. Annyira örültem, hogy majd kibújtam a bőrömből. A többiek gratuláltak és azon sopánkodtak, hogy miért nem léptem be előbb. De engem nem ők érdekeltek. Engem csak Csaba érdekelt, aki rezzenéstelen arccal ült a lelátón, aztán egy hosszú pillanat múlva felállt és elsétált. Vége volt az edzésnek.
Kicsit csalódott voltam, hogy most sem mutatta semmi jelét annak, hogy észrevett volna, de úgy döntöttem, ez nem rontja el a kedvem.
Edzés után kitárgyaltunk mindent a fiúkkal az öltözőben. Hogy milyen jók voltunk, hogy biztosan megnyerjük a következő meccset. Aztán persze szóba kerültek a lányok is. A többiek azt firtatták egymás közt, hogy melyik pompon lányt húznák meg szívesen, de én csak hallgattam. Engem csak Csaba érdekelt. Nem értettem. Ők nem is vették észre, hogy ott van? Hogy tud bárki is a lányokra gondolni, amikor ott van Csaba is. Bár néha magamat sem értettem, hogy miért csak Csabanre gondolok, amikor ott van annyi sok, csinos lány, és ha hihetek a csapattársaimnak, bármelyiküket megkaphatnám. De engem csak Ő érdekelt.
Tovább maradtam az öltözőben. Én voltam az utolsó, aki kiment zuhanyozni, így amikor már arra készültem, hogy beálljak a csobogó víz alá, senki más nem volt az öltözőben. Legalábbis én azt hittem.
Már levettem a mezemet és arra készültem, hogy a nadrágomat is letoljam, amikor lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Ő volt az. Ott állt előttem, teljes valójában. Ott állt tőlem karnyújtásnyira és engem nézett. Most biztosan engem nézett. Metsző, fakókék tekintete az enyémbe fúródott. Úgy éreztem, a szívem mindjárt szétrobban a mellkasomban.
– Te hogy… – nyögtem. Alig jött ki hang a torkomon. Nem értettem, hogy kerül oda. Hogy jöhetett be az öltözőbe? Ide elvileg csak a csapattagok és az edző jöhet be ilyenkor.
Bár nem tudom min csodálkoztam. Elvégre ő Csaba. Előtte nincs akadály. Talán pont a fiúk engedték be. Ha igaz, amit pletykálnak és tényleg végigment az egész focicsapaton, akkor egyáltalán nem elképzelhetetlen. Sőt! Semmi meglepő sincs abban, hogy őt itt látom.
– Hello! – mosolygott rám.
Rám mosolygott. Azt hittem, ott helyben elájulok. Még sosem láttam mosolyogni. És az, hogy pont rám mosolyogjon, még a legvadabb álmaimnál is elképzelhetetlenebb volt. De mire észbe kaptam volna, az arca ismét kisimult és rezzenéstelen, kifejezéstelen maszkká hidegült.
– Jó voltál ma. – mondta érzelemmentes hangon, de mégis érződött benne valami lágy remegés. Vagy csak én képzeltem bele? Csak én akartam, hogy benne legyen?
– K-köszönöm. – hebegtem. Még ezt az egy szót is alig bírtam kinyögni. A szám teljesen kiszáradt. Az agyam kiürült. Nem tudtam semmire sem gondolni. Az egész elmémet betöltötte az a kép, hogy Csaba ott áll előttem és hozzám beszél.
Nem szólt semmit, csak lassan felemelte a kezét. Annyira zsibbadt voltam és annyira irreális volt ez az egész, hogy eszembe sem jutott elhajolni, amikor az arcomhoz ért.
Úgy éreztem az ereimben felforr a vér. Hozzám ért. Megérintette az arcomat. Ez már önmagában felért egy csodával. De a kellemes érzést azonnal szúró fájdalom követte.
– Nem fáj? – kérdezte.
Most tisztult csak ki a fejem annyira, hogy egyáltalán felfogjam, mi is történt velem az edzésen. Annyira bizonyítani akartam, annyira elfeledkeztem mindenről, hogy észre sem vettem, amikor valaki belekönyökölt az arcomba. Arra már nem emlékeztem, hogy ki volt, de a könyöke egy hosszú horzsolást hagyott maga után a halántékomon, amely Csaba érintésére égni kezdett, de egy pillanat múlva, amikor ismét belenéztem fürkésző szemeibe, azonnal el is múlt.
– Nem. – válaszoltam. Én is csodálkoztam milyen tiszta és könnyed volt a hangom. – Egyáltalán nem.
Csaba nem szólt semmit, de nem is vette el a kezét az arcomról, ami a tenyerében nyugodott. A szája sarkában viszont ismét megjelent egy apró mosoly.
Őrülten kívántam őt. Alig bírtam uralkodni magamon. Éreztem, hogy végigfuttatja a tekintetét meztelen felsőtestemen és izmos lábaimon. Éreztem, hogy a vérem forr és heves áramlatként tódul a lábaim közé. Éreztem, hogy a nadrágom kidudorodik. Ő is észrevette. Biztosan észrevette, de nem szólt semmit. Hüvelykujjával megsimogatta az arcomat, aztán visszahúzta a kezét.
– Viszlát! – mondta. – És további sok sikert.
Mire észbe kaptam, és ki bírtam volna nyögni bármit is, ő kilépett az ajtón.
Aznap a zuhany alatt elégítettem ki magam. A csobogó víz alatt húzogattam a kezem a farkamon, lehunytam a szememet és rá gondoltam. Most már megtörtént a lehetetlen. Beszélt hozzám. Csak hozzám beszélt. És csak azért jött be ide, hogy velem beszéljen, és… és mert érdekelte, hogy nem esett-e bajom.
Már a tekintetének puszta emlékére is elélveztem. Olyan volt ez, mintha a világ legszebb lányát ölelném, miközben ajkaink egymásba fonódnak és a férfiasságom az ő testébe hatol. Ugyanolyan felemelő volt. Vagy talán még inkább.
Bele sem mertem gondolni, hogy mi jöhet ez után. Egész éjszaka nem bírtam aludni. Szinte percenként pillantottam az órára. Nem győztem kivárni a reggelt. És amikor végre eljött, újult erővel ugrottam ki az ágyból és lázasan kezdtem kutatni a ruháim között. Az öcsém azt hitte megőrültem. És a szüleim is. Azt hitték valami bajom van, hogy ilyen hévvel válogatom, hogy mit vegyek fel. Ha tudták volna… De nem akartam elmondani nekik. Nem is tudtam volna. Még én sem tudtam ésszel felfogni, hogy mit érzek Csaba iránt, nem hogy szavakba is öntsem.
Meleg tavaszi nap volt, ezért egy vékony szövetnadrágot és egy rövid ujjú atlétatrikót vettem föl. Alig vártam már, hogy ismét találkozzak Csabanel. Most minden más lesz. Most már tudtam, hogy észrevett és hogy én is érdeklem őt. Szinte a fellegekben járva lebegtem az iskoláig, hogy aztán ott hideg zuhanyként érjen a felismerés, semmi sem változott.
Csaba ugyanolyan hideg volt és távolságtartó, mint azelőtt. Mint mindig. Mintha észre sem vett volna, amikor gyors léptekkel közeledtem felé a folyosón. Ettől elbizonytalanodtam és megálltam. Csak néztem őt. Néztem és néztem, óráknak tűnő perceken keresztül, míg ő végül felállt és elsétált, úgy hogy közben felém sem nézett.
Nem értettem mi történt. Teljes melankóliába zuhantam. Csak ültem a helyemen és bámultam magam elé. Nem értettem az egészet. Tegnap még egészen más volt. Tegnap még úgy viselkedet… úgy viselkedett, mintha érdekelném.
Semmit sem fogtam fel a nap hátralevő részéből. Mintha csak a testem lett volna jelen, az elmém pedig… valahol egész máshol. Úgy ültem ott, mint egy zombi és végeztem a mindennapi rutint, amit az órák monoton egymásutánja megkövetelt.
Amikor vége lett, már csak arra vágytam, hogy hazamehessek, bezárkózhassak a szobámba és valami depressziós zenét hallgatva elterüljek az ágyon.
Ezekkel a tervekkel a fejemben léptem ki az iskola kapuján, ám ott valami olyat láttam, amitől földbe gyökerezett a lábam. Csaba ott állt, pár méterre a kaputól, egy fának támaszkodva, és várt. Valakit várt. Talán épp engem? Nem! Az lehetetlen. Ilyesmi inkább az eszembe se jusson.
Arra gondoltam, hogy egyszerűen elmegyek mellette. Ugyanúgy, ahogy mindig is tettem és ő észre sem vett. De most nem voltam rá képes. Nem tudtam elfelejteni a tegnapi napot. A tekintetét, forró tenyerének érintését az arcomon. Ezt muszáj lesz tisztáznom vele.
– Csaba! – léptem oda hozzá.
Ő felém fordult és rám vetette érzelemmentes, fakókék tekintetét. A szívem ismét hevesen verni kezdett, a szám pedig kiszáradt. Pont a legrosszabbkor.
– Csaba! – hebegtem. – Én…
De nem tudtam folytatni. A hangom elhalt és nem találtam a szavakat. Csak hebegtem-habogtam. Nem tudtam, mit is mondhatnék neki. Aztán feladtam és elpirulva szegtem le a fejem. Fekete sportcipőjének az orrát bámultam. Nem mertem a szemébe nézni. Legszívesebben elrohantam volna, de a testem nem engedelmeskedett. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? – gondoltam és legszívesebben a falba vertem volna a fejem.
Ám Csaba ekkor felemelte a kezét és az állam alá csúsztatta. Lassan felemelte a fejem és arra kényszerített, hogy a szembe nézzek. Tekintete jobban perzselt, mint a tűző nap. Egyszerre éreztem félelmet és szűnni nem akaró vágyat. A szívem megint úgy dübörgött, hogy már azt hittem, valaki ki fog ordítani az iskola valamelyik ablakán, hogy hallgattassák el ezt a dörömbölést.
De nem történt semmi. Csaba se tűnt úgy, mintha hallaná. Csak hallgatott. A kezével az államat támasztotta és tekintetét az enyémbe fúrta. Egyikünk sem szólt semmit.
Percek telhettek el így. Vagy órák. De az is lehet, hogy csak néhány másodperc. Aztán Csaba közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Olyan energia áramlott a testembe a számon keresztül, hogy úgy éreztem, menten szétrobbanok.
Az agyamat elöntötte a rózsaszín köd. Mindent elfelejtettem és csak Csaba ajkait éreztem az enyémeken. Más volt, mint egy lány csókja. Összehasonlíthatatlan. Az eddigi barátnőim csókja lágy volt és puha, Csabáé viszont ugyanolyan merev és követelődző, mint ő maga. Vagy mindezt csak én képzeltem bele?
Nem érdekelt már semmi más, csak az itt és most. Visszacsókoltam és az ajkaink egymásba fonódtak. Nyelve vad csődörként száguldozott a számban és az enyém is az övében. A farkam már úgy feszítette szét a nadrágomat, mint a túl sok levegő a hőlégballont. Éreztem, hogy a vékony nadrágon keresztül kidudorodva hozzáér a combja belsejéhez, de nem érdekelt. Azt akartam, hogy tudja. Azt akartam, hogy érezze, mennyire kívánom. És ő tudta.
Ajkai nem engedték el az enyémet, miközben a kezével elengedte az államat. Ujjai végigszaladtak a mellkasomon, izzó barázdákat hagyva maguk után, és utat találtak maguknak bő nadrágom alá. A keze ráfonódott a farkamra, amitől abban még hevesebben kezdett lüktetni a vér.
Ezzel együtt, szinte egy pillanatban, a csókja még intenzívebb lett. Szinte már felfalt. Úgy éreztem belehalok, ha most nem lehetek az övé.
Amikor végül elengedte a számat és a kezét kihúzta a nadrágomból, elszántam magam, elmondok neki mindent. Elmondom, mennyire kívánom. Elmondom, hogy vele akarok lenni. Az övé akarok lenni. Elmondom, hogy vágyom a csókjára. Az érintésére. A forró tenyerét akarom érezni az arcomon. Ajkait a számon és érezni akarom, hogy a farka a combomnak feszül, ahogy most az enyém, a nadrágon keresztül, az ő combjának.
Mindent el akartam mondani, de ő már nem figyelt rám. Még mindig olyan közel álltam hozzá és éreztem, hogy ő akarja, hogy ott legyek, de már nem rám nézett, hanem az iskola kapuja felé.
Egy fiú állt ott. Nálam valamivel fiatalabb lehetett. Talán néhány évvel. Ott állt és minket nézett. És Csaba visszanézett rá. Egy pillanatra belém hasított egy érzés. Féltékenység? Nem. Mire lennék féltékeny? Csaba nem az enyém. Még az is átfutott az agyamon, hogy csak játszadozik velem. Harag? Düh? Kétségbeesés? Félelem? Talán.
Csaba ellépett tőlem és a fiú felé indult. Ennyi volt. – gondoltam. – Egy csók és semmi több. Érezhettem a kezét a nadrágomban, de semmi több. Viszont úgy tűnt, félreértettem a helyzetet. Csaba odalépett a fiúhoz és rezzenéstelen arccal nézett rá.
– Gyere, öcsi! Menjünk! – mondta.
Az öccse? Csabának van egy öccse? És ide jár? Ugyanabba az iskolába, mint mi?
Meg akartam nézni jól magamnak azt a fiút, de ők addigra már elindultak és csak egy pillanatra láthattam, amikor befordult a sarkon.
Csaba még egyszer rám nézett. A tekintetében volt valami, ami erővel töltött el. Valami, ami azt sugallta, lesz még folytatás. Egy pillanat volt az egész, aztán ő is eltűnt a sarkon. Úgy éreztem, ismét van értelme az életemnek. Most már biztos voltam benne. Biztosan tudtam, hogy most már nyitva az út.
Másnap ebéd után, amikor épp a következő órámra mentem volna, Csaba odalépett hozzám. A szívem a torkomban dobogott. Csak így, nyíltan odalép hozzám, ilyen közel. Talán azzal sem tette volna nyilvánvalóbbá a helyzetet mindenki előtt, ha ott helyben megcsókol. De ő nem tett ilyet, csak halkan megszólalt.
– Akarod még? – a hangjától még hevesebben vert a szívem.
– Hogyne akarnám?! – vágtam rá, mire ő elmosolyodott.
– Akkor gyere!
– Most? – csodálkoztam és a tanterem felé néztem.
– Ha neked nem olyan fontos… – vonta meg a vállát és már fordult is volna el, de én megállítottam.
– Nem. – vágtam rá gyorsan. – Nem. Mehetünk.
Csaba elmosolyodott és mélyen a szemembe nézett.
– Ezt akartam hallani.
Legszívesebben megcsókoltam volna, de ott, mindenki előtt nem mertem.
– Megvárlak tanítás után. – mondta és már el is ment.
Alig bírtam egyhelyben ülni. Még három órám volt aznap, de egy örökké valóságnak tűnt. Már attól féltem, hogy Csaba nem vár meg. Pillanatok alatt bejárta az osztályt keresztbe-kasul, hogy én és Csaba. Mindenki erről beszélt, de engem nem érdekelt.
Amikor az utolsó órának is vége lett, mintha puskából lőttek volna ki, úgy száguldottam ki az épületből. Csaba ott volt. Ugyanott állt, ahol előző nap és rám várt. Most biztosan tudtam, hogy rám várt. Tegnap csak véletlenül találkoztunk össze, miközben az öccsét várta, de most nem volt senki más. Oda léptem hozzá és szó nélkül megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy ki látja.
Nem tiltakozott. Magához ölelt és visszacsókolt. Éreztem, hogy a nadrágon keresztül kidudorodó farka a combomnak feszül.
– Menjünk fel hozzám! – mondta.
Meg sem tudtam szólalni. Úgy követtem, mint engedelmes kiskutya a gazdáját.
Egy közeli társas házba mentünk, aminek a legfelső emeletén Csaba egy aprócska lakásba vezetett be. Alig volt benne több egy nagy ágynál, egy kis konyhánál és egy apró fürdőszobánál.
Nyilvánvaló volt, hogy nem itt lakik, de ha valóban igaz, amit róla és a focicsapatról beszélnek, akkor biztos, hogy az itt történt.
Csaba bezárta az ajtót, magához húzott és ismét megcsókolt. Nyelve követelődzően hatolt le a torkomon. Testem az övéhez simult és kezei a fenekemet markolták.
Nem tudtam parancsolni magamnak. Úgy csókoltam, mintha előre meg lenne szabva az időnk és én minden másodpercét ki akarnám használni. De most már senki sem zavarhatott minket. Csak ketten voltunk. Csaba bezárta az ajtót és most ott álltunk, egymást csókolva.
Nem tudtam betelni vele. Végigcsókoltam a nyakát, aztán széthúztam a pólója gallérját és a mellkasát csókolgattam. Ő lehúzta magáról a pólóját és engedte, hogy bebarangoljam izmos hasfalát. Úgy remegett a kezem, hogy alig tudtam szétnyitni az övének csatját, de amikor sikerült, azt hittem a mennybe kerültem, ahogy előbuggyant hatalmas farka.
Óvatosan vettem a számba, mint egy hímes tojást. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy fiút fogok leszopni, de most őrülten kívántam. Annyira, hogy ha most megint félbeszakítanak, bárkit képes lennék megölni azért, hogy az enyém lehessen.
Csaba felnyögött, ahogy tövig toltam a férfiasságát a számba. A tarkómra tette a kezét és gyengéden irányított. Föl-le, föl-le. Ki és be. Olyan volt, mintha világéletemben ezt csináltam volna.
Eddig úgy éreztem, mintha az idő lassabban telne, mint normálisan, most viszont szinte rohant. Nem tudom meddig szophattam őt, de csak pár pillanatnak éreztem az időt, ami után megragadta a vállaimat és felállított. Ajkaink ismét egymásra találtak és a farka a lábaim közé feszült, miközben vadállatokként csókolóztunk.
Úgy tépte le rólam a ruhákat, mintha csak papírból lettek volna, és amikor már teljesen meztelen voltam, a hátamra fektetett az ágyon. A fenekem az ágy peremén volt és széttettem a lábaimat. Ő közéjük térdelt és a szájába vette a farkamat. Úgy szopott, ahogy egy lány sem, akivel eddig találkoztam. Mintha nem is ember lett volna, hanem…
Nem tudtam befejezni a gondolatot, mert ekkor az ujjai végigfutottak a fenekemen és behatoltak a két farpofa közötti repedésbe. Hangosan felsikoltottam, amikor ujjai becsúsztak az ánuszomba. Először csak egy, utána kettő.
Még sosem éreztem ilyet. Megmarkoltam a lepedőt a két oldalamon és beharaptam a számat, hogy ne ordítsak, mint a fába szorult féreg.
Csaba egy pillanatnak tűnő idő után abbahagyta és felcsúszott hozzám. Csókja olyan forró volt, mint még soha. Éreztem előnedvem cseppjeit a száján.
Egy mozdulattal megfordított és miközben a nyakamat csókolgatta, egy határozott mozdulattal belém lökte a farkát.
Hiába próbáltam visszafogni magam, most már üvöltöttem a gyönyörtől. Egy pillanat sem telt bele és a testem alá préselődött farkam tűzhányóként tört ki és lövellte a hasam alá a ragacsos nedvet.
Pár pillanat múlva Csaba is felnyögött és a farka mintha kilukadt volna. A feszes rúd most hirtelen kissé lazább lett és végéből úgy áramlott elő a nedv, mint a víz a slagból.
Amikor az élvezet csúcspontja alábbhagyott, kihúzta belőlem a farkát és térdre rogyott. A hátamra fordított és gyors mozdulatokkal lenyalta a hasamról a ráragadt nedvet.
Nem tudom meddig szeretkezhettünk. Volt, amikor úgy éreztem, órák teltek el, mióta beléptünk az ajtón, volt, amikor úgy éreztem, csak tíz perc.
Most egymás karjaiban feküdtünk az ágyon és halkan pihegtünk. Azt szerettem volna, ha ez a pillanat sohasem ér véget. Ott szerettem volna maradni Csabánál az ágyban az idők végezetéig. Már nem érdekelt semmi, csak annak a forró testnek az érintése.
Még mindig nem tudtam, hogy a népszerűsége miatt kívánja mindenki annyira, vagy azért olyan népszerű, mert mindenki a karjai közt akar lenni, de azt már biztosan tudtam, hogy az utóbbi alapján mindenképpen az egekig nőhet a népszerűsége és ez a kis lakás még rengeteg más fiút láthat. De reméltem, hogy a legtöbbször engem, újra és újra, Csaba karjaiban.
Homoszexuális vágyak – szextörténet
Már régóta figyeltem őt. Az idejét sem tudom mióta. De még annyi idő után is, valahányszor csak megláttam, a szívem úgy kezdett verni, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Úgy éreztem, mintha minden egyes dobbanással centikre nyomná ki magát a mellkasomból és fülemben olyan erővel visszhangzott a dörömbölés, hogy azon csodálkoztam, senki sem veszi észre.
Nem tudtam mi ez az érzés, de valahányszor megláttam őt, mintha minden megváltozott volna. Akármilyen jókedvű és laza voltam, abban a pillanatban összeszorult a gyomrom, kiszáradt a szám, izzadni kezdett a tenyerem és minden tagom úgy remegett, mint a kocsonya.
Pontosan tudtam róla, hogy meleg. Mindenki tudta. Talán épp ez váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket, de az is lehet, hogy egészen más.
A mai világban egy meleg srác örülhet, hogyha úgy kezelik, mint bárki mást és megbújhat a tömegben. De ő más volt. Őt mindenki szerette. Sőt! Bálványozta. Az a fajta tipikus macsó volt, akit az iskolában mindenki irigyel és a lányok már attól szétteszik a lábukat, hogy csak rájuk pillant. Neki viszont a fiúk hevertek a lábai előtt. Nem tudtam igazán eldönteni, hogy vajon azért ilyen népszerű, mert minden fiú szívét megdobogtatja, a lányok pedig féltékenyek rá, vagy épp fordítva, azért vonzódik hozzá annyira minden fiú, mert ennyire népszerű. Nem tudtom, de talán nem is számít.
Viszont az számított, hogy egyes napokon szinte csak azért mentem be az iskolába, hogy legalább egyszer lássam őt, hacsak egy pillanatra is.
Nem egy osztályba jártunk. Ő egy évvel idősebb volt nálam és sokszor abban is kételkedtem, hogy oda jár egyáltalán. Sosem láttam tanulni. Az a tipikus lázadó volt, aki magasról lenéz minden szabályt. Még az is lehet, hogy ez adta neki ezt a fene nagy népszerűséget.
Azt viszont be kell vallani, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy az ember a melegeket elképzeli. Nem hordott rózsaszín pólókat, nem festette a haját, nem szedette ki a szemöldökét, nem borotválta simára minden testrészét és egyáltalán nem viselkedet lányosan. Nem is beszélt úgy, ahogy azt egy melegtől várná az ember. Bár, az igazat megvallva, nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna őt korábban beszélni. Ha ráköszöntek, egy mordulással válaszolt és néha elvakkantott egy-egy szót, de semmi több.
Sokkal inkább úgy nézett ki, ahogy a hozzá hasonló népszerűségnek örvendő „menők”. Többnyire szakadt farmert és a mellkasáig kigombolt fekete pólót hordott, amire hűvösebb időben rávett egy farmerdzsekit. Rövid, fekete haját felzselézte, de egyébként nem látszott rajta, hogy különösebb figyelmet fordított volna a szépségápolásra. Még a neve is olyan volt. Bár az igazi nevét nem tudtam, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy olyan egyszerű neve legyen, mint John, Bill, vagy Charlie. Talán ezért is nem használta soha az eredeti nevét. Vagy legalábbis közöttünk. Őt mindenki csak Csabaként emlegette. Csaba. Rövid, de mégis egyedi. Már maga a neve is magával ragadott.
Nem tudom miért, de teljesen kivetkeztem önmagamból, amikor megláttam. És amikor rám nézet… Erősen kételkedtem abban, hogy valaha is észrevett volna, de amikor az a kékesszürke szempár felém fordult, úgy éreztem, menten szívrohamot kapok. A tekintete kifejezéstelen volt. Metsző és érzelmektől mentes. De talán épp ez volt az, ami annyira vonzott benne.
Nem voltam meleg. Sohasem néztem még úgy egy másik srácra, mint férfira. Csak rá. Egyedül ő volt az, aki teljesen megbabonázott. Nem tudom mi volt az, ami ennyire vonzott benne. Voltak más menő srácok is az iskolában, de engem csak ő érdekelt. Talán maga a tudat, hogy meleg. Az a tudat, hogy én sem lehetek számára mindenképp közömbös. Annak ellenére, hogy mégis mennyire nem voltunk egy szinten.
Nem volt ez szerelem. Voltam már szerelmes azelőtt. Volt több barátnőm is. De ez más volt. Ha hosszabb ideig rám nézett… vagy legalábbis felém nézett, éreztem, hogy az alsónadrágom kezd egyre szűkebb lenni és az agyam mélyéről is homályos ködként kúsztak elő az ősi ösztönök.
Nem volt ez szerelem. Nem éreztem azt a vibrálást, azt a szikrát… de kívántam őt. Tudtam, hogy teljesen reménytelen, de vele akartam lenni. Azt akartam, hogy rám figyeljen. A szemembe nézzen azzal a metsző, fakókék pillantásával és… de inkább nem is álmodoztam. Tudtam, hogy egy olyan srácnak, mint én, semmi esélye nála.
Én sem voltam népszerűtlen. Sőt! Akár még közkedveltnek is mondhatnám magamat bizonyos körökben, de mindent egybe véve, hozzá képest igen csak középszerű voltam. Olyan, akiből tizenkettő egy tucat. Százával mászkáltak körülötte a hozzám hasonlók. Esélyem sem lehetett nála. De a testemnek nem tudtam parancsolni. Valahányszor megláttam, hatalmába kerített a vágy és nem érdekelt semmi, csak az, hogy közel kerüljek hozzá.
Bár nagyon titokzatos volt, mint az ilyen srácok általában, de mégis sokat tudtunk róla. Sok pletyka keringett róla. Valaki látta itt, valaki találkozott ott. Látták, hogy sajtburgert eszik a sarki McDonald’s-ban. Biztos szereti a gyorskajákat. Valaki látta, amikor beült az egyik legújabb horror filmre a moziban. Biztos szereti a horror filmeket. És sok más ehhez hasonló apróság.
Azt is tudtuk, hogy szereti az európai focit. Ő maga nem játszott, de gyakran kiment a pályára, amikor a csapat kint volt és végignézte az edzést. Azt is rebesgették, hogy tetszik neki valamelyik focista. Vagy esetleg több is. A legnépszerűbb pompon lányokra mondták néha megvetően, néha irigykedve, hogy az egész focicsapat végigment rajtuk. De Csaba volt az, akiről azt rebesgették, hogy ő viszont az egész focicsapaton ment végig.
Általában nem adtam hitelt az ilyen pletykáknak, de ezt nem tudtam elengedni a fülem mellett. Pont az ő kedvéért léptem be a focicsapatba. Amúgy is szerettem focizni és jól is ment, de csak azért léptem be az iskola csapatába, hogy magamon érezzem a tekintetét és tudjam, hogy amikor megszerzem a labdát és viszem a kapu felé, akkor biztosan rám figyel. Legalább akkor egész biztosan.
Így történt ez azon a napon is. Akkor is kijött a pályára, leült a szokott helyén az üres lelátón, aminek csak az első soraiban gyűlt össze néhány lány, hogy sóhajtozva csodálja a focistákat, és szótlanul nézett. Minket nézett. És reméltem, hogy engem is néz.
Mutatni akartam neki valamit. Fel akartam kelteni a figyelmét. Azt akartam, hogy csak rám figyeljen, és hogy végre felkelthessem a figyelmét. Hogy végre elgondolkozzon azon, ki is ez a srác és miért nem vettem észre eddig.
Hiú ábránd volt, tudom, de meg kellett próbálnom. Elvégre nem volt mit vesztenem.
Egy gyors támadással megszereztem a labdát és már rohantam is a kapu felé. Úgy száguldottam, mint a szélvész. Meg sem akartam állni. Nem akartam lepasszolni a labdát. Nem. Ezt én lövöm be. Most megmutatom neki.
Minden érzékemmel a labdára koncentráltam. Kikerültem a védőket. Talán ők is érezték, hogy mennyire komolyan veszem, ezért ők is komolyan vették. Elállták az utamat, próbáltak szerelni. Próbálták elvenni a labdát. És ha mindez nem ment, próbáltak fellökni. Kibillenteni az egyensúlyomból. De én nem hagytam magam.
Hirtelen észrevettem egy rést a falon. Egy rést a védelmükön. Csak egy pillanat volt, amíg senki nem állt előttem és a kapus sem figyelt arra. Csak egy pillanat volt, de én kihasználtam. Belerúgtam a labdába, megcsavartam és egy másodperccel később az már ott táncolt a hálóban.
Madarat lehetett volna velem fogatni. Annyira örültem, hogy majd kibújtam a bőrömből. A többiek gratuláltak és azon sopánkodtak, hogy miért nem léptem be előbb. De engem nem ők érdekeltek. Engem csak Csaba érdekelt, aki rezzenéstelen arccal ült a lelátón, aztán egy hosszú pillanat múlva felállt és elsétált. Vége volt az edzésnek.
Kicsit csalódott voltam, hogy most sem mutatta semmi jelét annak, hogy észrevett volna, de úgy döntöttem, ez nem rontja el a kedvem.
Edzés után kitárgyaltunk mindent a fiúkkal az öltözőben. Hogy milyen jók voltunk, hogy biztosan megnyerjük a következő meccset. Aztán persze szóba kerültek a lányok is. A többiek azt firtatták egymás közt, hogy melyik pompon lányt húznák meg szívesen, de én csak hallgattam. Engem csak Csaba érdekelt. Nem értettem. Ők nem is vették észre, hogy ott van? Hogy tud bárki is a lányokra gondolni, amikor ott van Csaba is. Bár néha magamat sem értettem, hogy miért csak Csabanre gondolok, amikor ott van annyi sok, csinos lány, és ha hihetek a csapattársaimnak, bármelyiküket megkaphatnám. De engem csak Ő érdekelt.
Tovább maradtam az öltözőben. Én voltam az utolsó, aki kiment zuhanyozni, így amikor már arra készültem, hogy beálljak a csobogó víz alá, senki más nem volt az öltözőben. Legalábbis én azt hittem.
Már levettem a mezemet és arra készültem, hogy a nadrágomat is letoljam, amikor lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Ő volt az. Ott állt előttem, teljes valójában. Ott állt tőlem karnyújtásnyira és engem nézett. Most biztosan engem nézett. Metsző, fakókék tekintete az enyémbe fúródott. Úgy éreztem, a szívem mindjárt szétrobban a mellkasomban.
– Te hogy… – nyögtem. Alig jött ki hang a torkomon. Nem értettem, hogy kerül oda. Hogy jöhetett be az öltözőbe? Ide elvileg csak a csapattagok és az edző jöhet be ilyenkor.
Bár nem tudom min csodálkoztam. Elvégre ő Csaba. Előtte nincs akadály. Talán pont a fiúk engedték be. Ha igaz, amit pletykálnak és tényleg végigment az egész focicsapaton, akkor egyáltalán nem elképzelhetetlen. Sőt! Semmi meglepő sincs abban, hogy őt itt látom.
– Hello! – mosolygott rám.
Rám mosolygott. Azt hittem, ott helyben elájulok. Még sosem láttam mosolyogni. És az, hogy pont rám mosolyogjon, még a legvadabb álmaimnál is elképzelhetetlenebb volt. De mire észbe kaptam volna, az arca ismét kisimult és rezzenéstelen, kifejezéstelen maszkká hidegült.
– Jó voltál ma. – mondta érzelemmentes hangon, de mégis érződött benne valami lágy remegés. Vagy csak én képzeltem bele? Csak én akartam, hogy benne legyen?
– K-köszönöm. – hebegtem. Még ezt az egy szót is alig bírtam kinyögni. A szám teljesen kiszáradt. Az agyam kiürült. Nem tudtam semmire sem gondolni. Az egész elmémet betöltötte az a kép, hogy Csaba ott áll előttem és hozzám beszél.
Nem szólt semmit, csak lassan felemelte a kezét. Annyira zsibbadt voltam és annyira irreális volt ez az egész, hogy eszembe sem jutott elhajolni, amikor az arcomhoz ért.
Úgy éreztem az ereimben felforr a vér. Hozzám ért. Megérintette az arcomat. Ez már önmagában felért egy csodával. De a kellemes érzést azonnal szúró fájdalom követte.
– Nem fáj? – kérdezte.
Most tisztult csak ki a fejem annyira, hogy egyáltalán felfogjam, mi is történt velem az edzésen. Annyira bizonyítani akartam, annyira elfeledkeztem mindenről, hogy észre sem vettem, amikor valaki belekönyökölt az arcomba. Arra már nem emlékeztem, hogy ki volt, de a könyöke egy hosszú horzsolást hagyott maga után a halántékomon, amely Csaba érintésére égni kezdett, de egy pillanat múlva, amikor ismét belenéztem fürkésző szemeibe, azonnal el is múlt.
– Nem. – válaszoltam. Én is csodálkoztam milyen tiszta és könnyed volt a hangom. – Egyáltalán nem.
Csaba nem szólt semmit, de nem is vette el a kezét az arcomról, ami a tenyerében nyugodott. A szája sarkában viszont ismét megjelent egy apró mosoly.
Őrülten kívántam őt. Alig bírtam uralkodni magamon. Éreztem, hogy végigfuttatja a tekintetét meztelen felsőtestemen és izmos lábaimon. Éreztem, hogy a vérem forr és heves áramlatként tódul a lábaim közé. Éreztem, hogy a nadrágom kidudorodik. Ő is észrevette. Biztosan észrevette, de nem szólt semmit. Hüvelykujjával megsimogatta az arcomat, aztán visszahúzta a kezét.
– Viszlát! – mondta. – És további sok sikert.
Mire észbe kaptam, és ki bírtam volna nyögni bármit is, ő kilépett az ajtón.
Aznap a zuhany alatt elégítettem ki magam. A csobogó víz alatt húzogattam a kezem a farkamon, lehunytam a szememet és rá gondoltam. Most már megtörtént a lehetetlen. Beszélt hozzám. Csak hozzám beszélt. És csak azért jött be ide, hogy velem beszéljen, és… és mert érdekelte, hogy nem esett-e bajom.
Már a tekintetének puszta emlékére is elélveztem. Olyan volt ez, mintha a világ legszebb lányát ölelném, miközben ajkaink egymásba fonódnak és a férfiasságom az ő testébe hatol. Ugyanolyan felemelő volt. Vagy talán még inkább.
Bele sem mertem gondolni, hogy mi jöhet ez után. Egész éjszaka nem bírtam aludni. Szinte percenként pillantottam az órára. Nem győztem kivárni a reggelt. És amikor végre eljött, újult erővel ugrottam ki az ágyból és lázasan kezdtem kutatni a ruháim között. Az öcsém azt hitte megőrültem. És a szüleim is. Azt hitték valami bajom van, hogy ilyen hévvel válogatom, hogy mit vegyek fel. Ha tudták volna… De nem akartam elmondani nekik. Nem is tudtam volna. Még én sem tudtam ésszel felfogni, hogy mit érzek Csaba iránt, nem hogy szavakba is öntsem.
Meleg tavaszi nap volt, ezért egy vékony szövetnadrágot és egy rövid ujjú atlétatrikót vettem föl. Alig vártam már, hogy ismét találkozzak Csabanel. Most minden más lesz. Most már tudtam, hogy észrevett és hogy én is érdeklem őt. Szinte a fellegekben járva lebegtem az iskoláig, hogy aztán ott hideg zuhanyként érjen a felismerés, semmi sem változott.
Csaba ugyanolyan hideg volt és távolságtartó, mint azelőtt. Mint mindig. Mintha észre sem vett volna, amikor gyors léptekkel közeledtem felé a folyosón. Ettől elbizonytalanodtam és megálltam. Csak néztem őt. Néztem és néztem, óráknak tűnő perceken keresztül, míg ő végül felállt és elsétált, úgy hogy közben felém sem nézett.
Nem értettem mi történt. Teljes melankóliába zuhantam. Csak ültem a helyemen és bámultam magam elé. Nem értettem az egészet. Tegnap még egészen más volt. Tegnap még úgy viselkedet… úgy viselkedett, mintha érdekelném.
Semmit sem fogtam fel a nap hátralevő részéből. Mintha csak a testem lett volna jelen, az elmém pedig… valahol egész máshol. Úgy ültem ott, mint egy zombi és végeztem a mindennapi rutint, amit az órák monoton egymásutánja megkövetelt.
Amikor vége lett, már csak arra vágytam, hogy hazamehessek, bezárkózhassak a szobámba és valami depressziós zenét hallgatva elterüljek az ágyon.
Ezekkel a tervekkel a fejemben léptem ki az iskola kapuján, ám ott valami olyat láttam, amitől földbe gyökerezett a lábam. Csaba ott állt, pár méterre a kaputól, egy fának támaszkodva, és várt. Valakit várt. Talán épp engem? Nem! Az lehetetlen. Ilyesmi inkább az eszembe se jusson.
Arra gondoltam, hogy egyszerűen elmegyek mellette. Ugyanúgy, ahogy mindig is tettem és ő észre sem vett. De most nem voltam rá képes. Nem tudtam elfelejteni a tegnapi napot. A tekintetét, forró tenyerének érintését az arcomon. Ezt muszáj lesz tisztáznom vele.
– Csaba! – léptem oda hozzá.
Ő felém fordult és rám vetette érzelemmentes, fakókék tekintetét. A szívem ismét hevesen verni kezdett, a szám pedig kiszáradt. Pont a legrosszabbkor.
– Csaba! – hebegtem. – Én…
De nem tudtam folytatni. A hangom elhalt és nem találtam a szavakat. Csak hebegtem-habogtam. Nem tudtam, mit is mondhatnék neki. Aztán feladtam és elpirulva szegtem le a fejem. Fekete sportcipőjének az orrát bámultam. Nem mertem a szemébe nézni. Legszívesebben elrohantam volna, de a testem nem engedelmeskedett. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? – gondoltam és legszívesebben a falba vertem volna a fejem.
Ám Csaba ekkor felemelte a kezét és az állam alá csúsztatta. Lassan felemelte a fejem és arra kényszerített, hogy a szembe nézzek. Tekintete jobban perzselt, mint a tűző nap. Egyszerre éreztem félelmet és szűnni nem akaró vágyat. A szívem megint úgy dübörgött, hogy már azt hittem, valaki ki fog ordítani az iskola valamelyik ablakán, hogy hallgattassák el ezt a dörömbölést.
De nem történt semmi. Csaba se tűnt úgy, mintha hallaná. Csak hallgatott. A kezével az államat támasztotta és tekintetét az enyémbe fúrta. Egyikünk sem szólt semmit.
Percek telhettek el így. Vagy órák. De az is lehet, hogy csak néhány másodperc. Aztán Csaba közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Olyan energia áramlott a testembe a számon keresztül, hogy úgy éreztem, menten szétrobbanok.
Az agyamat elöntötte a rózsaszín köd. Mindent elfelejtettem és csak Csaba ajkait éreztem az enyémeken. Más volt, mint egy lány csókja. Összehasonlíthatatlan. Az eddigi barátnőim csókja lágy volt és puha, Csabáé viszont ugyanolyan merev és követelődző, mint ő maga. Vagy mindezt csak én képzeltem bele?
Nem érdekelt már semmi más, csak az itt és most. Visszacsókoltam és az ajkaink egymásba fonódtak. Nyelve vad csődörként száguldozott a számban és az enyém is az övében. A farkam már úgy feszítette szét a nadrágomat, mint a túl sok levegő a hőlégballont. Éreztem, hogy a vékony nadrágon keresztül kidudorodva hozzáér a combja belsejéhez, de nem érdekelt. Azt akartam, hogy tudja. Azt akartam, hogy érezze, mennyire kívánom. És ő tudta.
Ajkai nem engedték el az enyémet, miközben a kezével elengedte az államat. Ujjai végigszaladtak a mellkasomon, izzó barázdákat hagyva maguk után, és utat találtak maguknak bő nadrágom alá. A keze ráfonódott a farkamra, amitől abban még hevesebben kezdett lüktetni a vér.
Ezzel együtt, szinte egy pillanatban, a csókja még intenzívebb lett. Szinte már felfalt. Úgy éreztem belehalok, ha most nem lehetek az övé.
Amikor végül elengedte a számat és a kezét kihúzta a nadrágomból, elszántam magam, elmondok neki mindent. Elmondom, mennyire kívánom. Elmondom, hogy vele akarok lenni. Az övé akarok lenni. Elmondom, hogy vágyom a csókjára. Az érintésére. A forró tenyerét akarom érezni az arcomon. Ajkait a számon és érezni akarom, hogy a farka a combomnak feszül, ahogy most az enyém, a nadrágon keresztül, az ő combjának.
Mindent el akartam mondani, de ő már nem figyelt rám. Még mindig olyan közel álltam hozzá és éreztem, hogy ő akarja, hogy ott legyek, de már nem rám nézett, hanem az iskola kapuja felé.
Egy fiú állt ott. Nálam valamivel fiatalabb lehetett. Talán néhány évvel. Ott állt és minket nézett. És Csaba visszanézett rá. Egy pillanatra belém hasított egy érzés. Féltékenység? Nem. Mire lennék féltékeny? Csaba nem az enyém. Még az is átfutott az agyamon, hogy csak játszadozik velem. Harag? Düh? Kétségbeesés? Félelem? Talán.
Csaba ellépett tőlem és a fiú felé indult. Ennyi volt. – gondoltam. – Egy csók és semmi több. Érezhettem a kezét a nadrágomban, de semmi több. Viszont úgy tűnt, félreértettem a helyzetet. Csaba odalépett a fiúhoz és rezzenéstelen arccal nézett rá.
– Gyere, öcsi! Menjünk! – mondta.
Az öccse? Csabának van egy öccse? És ide jár? Ugyanabba az iskolába, mint mi?
Meg akartam nézni jól magamnak azt a fiút, de ők addigra már elindultak és csak egy pillanatra láthattam, amikor befordult a sarkon.
Csaba még egyszer rám nézett. A tekintetében volt valami, ami erővel töltött el. Valami, ami azt sugallta, lesz még folytatás. Egy pillanat volt az egész, aztán ő is eltűnt a sarkon. Úgy éreztem, ismét van értelme az életemnek. Most már biztos voltam benne. Biztosan tudtam, hogy most már nyitva az út.
Másnap ebéd után, amikor épp a következő órámra mentem volna, Csaba odalépett hozzám. A szívem a torkomban dobogott. Csak így, nyíltan odalép hozzám, ilyen közel. Talán azzal sem tette volna nyilvánvalóbbá a helyzetet mindenki előtt, ha ott helyben megcsókol. De ő nem tett ilyet, csak halkan megszólalt.
– Akarod még? – a hangjától még hevesebben vert a szívem.
– Hogyne akarnám?! – vágtam rá, mire ő elmosolyodott.
– Akkor gyere!
– Most? – csodálkoztam és a tanterem felé néztem.
– Ha neked nem olyan fontos… – vonta meg a vállát és már fordult is volna el, de én megállítottam.
– Nem. – vágtam rá gyorsan. – Nem. Mehetünk.
Csaba elmosolyodott és mélyen a szemembe nézett.
– Ezt akartam hallani.
Legszívesebben megcsókoltam volna, de ott, mindenki előtt nem mertem.
– Megvárlak tanítás után. – mondta és már el is ment.
Alig bírtam egyhelyben ülni. Még három órám volt aznap, de egy örökké valóságnak tűnt. Már attól féltem, hogy Csaba nem vár meg. Pillanatok alatt bejárta az osztályt keresztbe-kasul, hogy én és Csaba. Mindenki erről beszélt, de engem nem érdekelt.
Amikor az utolsó órának is vége lett, mintha puskából lőttek volna ki, úgy száguldottam ki az épületből. Csaba ott volt. Ugyanott állt, ahol előző nap és rám várt. Most biztosan tudtam, hogy rám várt. Tegnap csak véletlenül találkoztunk össze, miközben az öccsét várta, de most nem volt senki más. Oda léptem hozzá és szó nélkül megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy ki látja.
Nem tiltakozott. Magához ölelt és visszacsókolt. Éreztem, hogy a nadrágon keresztül kidudorodó farka a combomnak feszül.
– Menjünk fel hozzám! – mondta.
Meg sem tudtam szólalni. Úgy követtem, mint engedelmes kiskutya a gazdáját.
Egy közeli társas házba mentünk, aminek a legfelső emeletén Csaba egy aprócska lakásba vezetett be. Alig volt benne több egy nagy ágynál, egy kis konyhánál és egy apró fürdőszobánál.
Nyilvánvaló volt, hogy nem itt lakik, de ha valóban igaz, amit róla és a focicsapatról beszélnek, akkor biztos, hogy az itt történt.
Csaba bezárta az ajtót, magához húzott és ismét megcsókolt. Nyelve követelődzően hatolt le a torkomon. Testem az övéhez simult és kezei a fenekemet markolták.
Nem tudtam parancsolni magamnak. Úgy csókoltam, mintha előre meg lenne szabva az időnk és én minden másodpercét ki akarnám használni. De most már senki sem zavarhatott minket. Csak ketten voltunk. Csaba bezárta az ajtót és most ott álltunk, egymást csókolva.
Nem tudtam betelni vele. Végigcsókoltam a nyakát, aztán széthúztam a pólója gallérját és a mellkasát csókolgattam. Ő lehúzta magáról a pólóját és engedte, hogy bebarangoljam izmos hasfalát. Úgy remegett a kezem, hogy alig tudtam szétnyitni az övének csatját, de amikor sikerült, azt hittem a mennybe kerültem, ahogy előbuggyant hatalmas farka.
Óvatosan vettem a számba, mint egy hímes tojást. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy fiút fogok leszopni, de most őrülten kívántam. Annyira, hogy ha most megint félbeszakítanak, bárkit képes lennék megölni azért, hogy az enyém lehessen.
Csaba felnyögött, ahogy tövig toltam a férfiasságát a számba. A tarkómra tette a kezét és gyengéden irányított. Föl-le, föl-le. Ki és be. Olyan volt, mintha világéletemben ezt csináltam volna.
Eddig úgy éreztem, mintha az idő lassabban telne, mint normálisan, most viszont szinte rohant. Nem tudom meddig szophattam őt, de csak pár pillanatnak éreztem az időt, ami után megragadta a vállaimat és felállított. Ajkaink ismét egymásra találtak és a farka a lábaim közé feszült, miközben vadállatokként csókolóztunk.
Úgy tépte le rólam a ruhákat, mintha csak papírból lettek volna, és amikor már teljesen meztelen voltam, a hátamra fektetett az ágyon. A fenekem az ágy peremén volt és széttettem a lábaimat. Ő közéjük térdelt és a szájába vette a farkamat. Úgy szopott, ahogy egy lány sem, akivel eddig találkoztam. Mintha nem is ember lett volna, hanem…
Nem tudtam befejezni a gondolatot, mert ekkor az ujjai végigfutottak a fenekemen és behatoltak a két farpofa közötti repedésbe. Hangosan felsikoltottam, amikor ujjai becsúsztak az ánuszomba. Először csak egy, utána kettő.
Még sosem éreztem ilyet. Megmarkoltam a lepedőt a két oldalamon és beharaptam a számat, hogy ne ordítsak, mint a fába szorult féreg.
Csaba egy pillanatnak tűnő idő után abbahagyta és felcsúszott hozzám. Csókja olyan forró volt, mint még soha. Éreztem előnedvem cseppjeit a száján.
Egy mozdulattal megfordított és miközben a nyakamat csókolgatta, egy határozott mozdulattal belém lökte a farkát.
Hiába próbáltam visszafogni magam, most már üvöltöttem a gyönyörtől. Egy pillanat sem telt bele és a testem alá préselődött farkam tűzhányóként tört ki és lövellte a hasam alá a ragacsos nedvet.
Pár pillanat múlva Csaba is felnyögött és a farka mintha kilukadt volna. A feszes rúd most hirtelen kissé lazább lett és végéből úgy áramlott elő a nedv, mint a víz a slagból.
Amikor az élvezet csúcspontja alábbhagyott, kihúzta belőlem a farkát és térdre rogyott. A hátamra fordított és gyors mozdulatokkal lenyalta a hasamról a ráragadt nedvet.
Nem tudom meddig szeretkezhettünk. Volt, amikor úgy éreztem, órák teltek el, mióta beléptünk az ajtón, volt, amikor úgy éreztem, csak tíz perc.
Most egymás karjaiban feküdtünk az ágyon és halkan pihegtünk. Azt szerettem volna, ha ez a pillanat sohasem ér véget. Ott szerettem volna maradni Csabánál az ágyban az idők végezetéig. Már nem érdekelt semmi, csak annak a forró testnek az érintése.
Még mindig nem tudtam, hogy a népszerűsége miatt kívánja mindenki annyira, vagy azért olyan népszerű, mert mindenki a karjai közt akar lenni, de azt már biztosan tudtam, hogy az utóbbi alapján mindenképpen az egekig nőhet a népszerűsége és ez a kis lakás még rengeteg más fiút láthat. De reméltem, hogy a legtöbbször engem, újra és újra, Csaba karjaiban.
Szex és sport – erotikus történet
A neten kerestem fallabda partnert. Pár nap után jelentkezett is egy lány, Zsófi. Találkoztunk, s idővel a játék is jól ment, együtt fejlődtünk. Heti fix elfoglaltsággá vált a hétvégi fallabdázásunk, amin csak Zsófi féltékeny pasija, Ati jelenléte rontott, de idővel megszoktam.
Egyik hétvégén azonban szokatlan dolog történt, Zsófi egyedül jelent meg az épület bejáratánál, s a további kérdéseket megelőlegezendő, elmondta, hogy pár napja szakítottak, bár már érlelődött egy ideje a dolog, mert neki is agyára ment az örökös féltékenykedése. Azért láttam, hogy érthetően szomorú, így az addigi jó hangulatú mérkőzéseink megromlásán aggódva öltöztem át.
A pályánál már várt rám, s meglepődtem a további változásokon. Pasija addig nem engedte, hogy 20 évesen, gyönyörű alakján más férfiak legeltessék a tekintetüket, így bő pólóban és ugyancsak bő, térd alá érő nadrágban játszhatott csak. Zsófi azonban láthatóan szakítani akart a béklyókkal más értelemben is: felül egy sportos kis topot viselt, aminek ugyan nem volt mély kivágása, azonban szűk szabása szépen kiemelte az amúgy keveset fedő melltartóba bújtatott kebleit. Ráadásul a dereka is szabadon maradt, napbarnított bőre gyönyörű kontrasztot mutatott hófehér szoknyácskájával. Korábban is említette, hogy tetszenek neki a fallabda-szoknyák, a profi női játékosok ilyet viselnek. Ez különbözik a jobban ismert teniszszoknyáktól, melyek szerváknál vagy nagyobb széllökések esetén szeretnek fellibbenni – sokan csak ezért szeretnek női teniszt nézni -, s a játékosok ezért kénytelenek ormótlan nagy bugyikat hordani. A fallabda-szoknya a hevesebb mozgások miatt eleve vastagabb anyagból készül, így nem libben fel, viszont szűkebb és rövidebb, általában combközépig ér, hogy ne zavarja a lábak mozgását. Az pedig, hogy alá ki milyen bugyit vesz fel, már egyéni döntés. Tehát most ebben a csodás új szerelésben pukedlizve mosolygott rám, amikor látta meglepett ábrázatomon, hogy akciója nem maradt hatástalan.
A játék jól ment mindkettőnknek, felszabadultabban játszottunk, hisz nem volt a hátunkban Ati vizslató tekintete. Ehelyett idővel másfajta vizslató tekintetek kereszttüzébe kerültünk, a szomszéd teremben ugyanis kondigépek, illetve aerobik-órák voltak, s az ott végző fiatalok jöttek ki fizetni a pulthoz, ami a fallabda-pályák előtt volt. Sorban állás közben szinte mindenki minket nézett, a fiúk értelemszerűen Zsófit, gyaníthatóan nem a játéktudásunk miatt, ezt ő is észrevette, s párszor kínozta is őket azzal terpeszben, popsiját feléjük mutatva hajolt le a labdáért. De aztán a tömeg elvonult, s mi folytattuk a játékot.
Mivel nem voltunk profik, gyakran nem jól helyezkedtünk egy-egy ütés után, s útjába kerültünk a másiknak. Ennek korábban semmi egyéb tartalma nem volt, most azonban azt érzetem, hogy az ilyen összefutások során Zsófi nem húzódik el gyorsan, a mellkasomon pihenteti a kezét, ha szemből futunk össze, s jobban kitolja fenekét, ha hátulról szaladok neki. Szoknyája sokszor megzavart a koncentrációban, s azon kaptam magam, hogy a játék helyett azon agyalok, hogy vajon milyen színű bugyi lehet rajta. Egyszer majdnem sikerült kiderítenem, ugyanis az utolsó, elérhetetlen labdát hirtelen spárgamozdulattal próbált elérhetővé tenni, így a szoknyája feljebb csúszott, fél popsija szinte teljesen szabaddá vált, de bugyit nem láttam, tangát vehetett fel a kis drága. Ott egy ideig lefagytam, ilyen csodás hátsót rég nem láttam, színe semmiben sem különbözött dereka és hasa színétől, topja ugyanis addigra már feljebb csúszott, láthatóvá téve feszes hasfalát is. Szép lassan felállt (bennem is hasonló folyamatok indultak el), nem sietve rendezte vissza elcsúszott szerelését, s mivel az edzés végén voltunk, az öltöző felé ballagtunk. Gondoltam szomorúan, hogy ez volt a napom csúcsa, de szerencsecsillagom felragyogott, ugyanis aznapra derült ki, hogy mit építettek egy másik teremben az elmúlt hetekben. Megnyílt ugyanis egy wellness-részleg, szaunával, gőzfürdővel és egy pici hűsölő medencével, bár a szauna még nem üzemelt.
– Menjüüünk beee! – kérlelt Zsófi ártatlan kis bociszemekkel, s térdét a combomhoz dörgölte.
– De nem hoztunk fürdőruhát. – szólalt meg bennem a racionalitás, amit azonmód el is átkoztam.
– Majd megoldjuk valahogy, nem? – kérdezett vissza szerencsére pajkosan, s válaszomat meg sem várva beslisszolt a női öltözőbe.
Végül arra jutottam, hogy a fallabdázáshoz használt rövidnadrágomat hagyom csak magomon, a fürdőgatyám se sokban különbözik ettől. S közben azt találgattam, hogy Zsófi hogyan oldja meg a dolgot.
Pár perc múlva megjelent, látszólag ő se változtatott sokat a szerelésén, de a kis változtatás is szaporább lélegzetvételre kényszerített. A szűk kis top alól ugyanis levette a melltartót, a vállánál ugyanis nem tudtam kivenni a pántokat. Ráadásul a topot is bevizezte, hogy egy kicsit hűtse majd a gőzben. Elölről azért nem vettem volna észre a melltartó hiányát, mert ő is látta, hogy a mellére rátapadó vizes anyag talán túl sokat mutatna, így inkább mell alattig felhúzta a topot, s megkötötte ott, így maradhatott levegő alatta. Alul a szoknyát láttam rajta, s mezítláb tipegett felém, majd együtt be a gőzkabinba.
Először érthetően nem láttunk mást, csak gőzt, de pár másodperc múlva a sarokban egy 15-16 éves forma kislányt pillantottunk meg összekuporodva. Emlékeim szerint láttam korábban az aerobikos csajok között, ahogy kitartóan nézett minket a fallabdázás során. Ő is hasonló cipőben járhatott, ki akarta próbálni a gőzfürdőt, amíg kevesen használják, de fürdőruhája neki sem volt. Ellenben volt törülközője, amit mell fölött megkötve magára csavart. Pici lányka volt, alig 1,5 méter, így az egyen-törülköző, ami a magasabb lányok bosszúságára és a férfiak örömére vagy fenn, vagy lenn enged bepillantást, őt combközépig eltakarta, s egymásra rakott lábbal kényelmesen relaxált a pad végében. Kis félgömbjei között a törülközőn az Adrienn név díszelgett.
Két lecsavarozott pad volt a kabin közepén, hosszával egymás mögött, közte szűk rés, hogy ne kelljen átlépnie vagy megkerülnie annak, aki a túloldalára vágyakozik.
Mi leültünk a másik padra, s igyekeztünk hozzászokni a páradús levegőhöz. Zsófi hamarosan hason végigfeküdt a padunkon, miután megkért, hogy üljek át a kislány padjának végére. Kérdésemre egy bólintással és egy fél mosollyal felelt, így átültem. Pár perc múlva Zsófi megkért, hogy megmasszíroznám-e a hátát, mert meghúzta pár lendítésnél. Így terpeszben a háta fölé álltam, hisz ráülni nem mertem, s hozzáláttam szépen alulról felfelé párhuzamosan a kecses derekától a felhúzott topja aljáig masszírozni körkörösen, majd hosszan egy irányba oda és vissza. Pár perc után az addigra megnyugodott légzése mélyebbé és hosszabbá vált, s én is mind jobban felizgultam, így a ruha alatt felhaladtam a válláig, s ott időztem egy ideig.
Nagyon fülledt volt a levegő ott benn, az eleve vizes, nyaknál szűk felső kezdett fojtogatóvá válni számára, s a kézmozdulataim miatt már a melle alatt is kezdett bevágni az anyag a bőrébe.
– Légyszi, segíts levenni… – suttogott hozzám félénken, szemét behunyva.
Szó nélkül két oldalt tenyérrel a bőre felé benyúltam a ruha alá, amennyire lehetett, homorítva megemelte felsőtestét, hogy segítsen. Tenyeremmel így akaratlanul is végigsimítottam pompás mellei oldalán hamvas bőrét, majd fejét átbújtatva és a kezein simítva végig megszabadítottam szenvedése tárgyától.
A másik padon a kislány feljebb ült, lábait kibontotta az összekulcsolásból, s érdeklődve figyelte az eseményeket.
Zsófi hálásan pihegett, továbbra is csukott szemmel, kezei kétoldalt lógtak lefelé. Fantasztikus látvány volt, farkam már nem is bírt nyugton lenni, a bő nadrágom elején egyre nagyobb kúpformát alakítva ki. Folytattam a masszírozást a háta teljes felületén, sőt nekibátorodva a feneke alatt a combjára ültem, s ujjaimat a szoknyán keresztül végighúztam a félgömbökön, be középre a vájatig. A nedvesség és a homorítás miatti fenékmegfeszítés ugyanis a szoknyácska közepét begyűrte a popsivájatába, így noha mindent takart, sok mindent sejtetett. Ráadásul eddigre lábait két oldalt letette, s apró, ritmikus, vonagló mozgásokba kezdett padon.
Azonban amint szoknyáját lassan felhajtani próbáltam, ő megremegett, s kezével kétoldalt a combomig hátranyúlva visszahúzott, jelezve, hogy az tiltott terület. Nem akartam elrontani a dolgot, így engedelmeskedtem, s visszatértem a felsőbb tájakra, s oldalra, egyre feljebb, s megint a melleihez jutottam, melyek jó része oldalt türemkedett ki, hiszen Zsófi továbbra is hason feküdt. A cicimasszírozás szerencsére nem volt tilos, így erre folytattam akciómat, a mellei felett még mélyebben be tudtam hatolni kezeimmel két oldalt, aztán egyre lejjebb haladtam, mígnem odáig jutottam, hogy mindkét mellét a markomban fogom.
Eddigre már ő sem tudott passzív maradni, s kezei a combom szorításán engedve simogatásba mentek át, s egyre feljebb haladtak, be a nadrágom szárain, mígnem picit oldalra fordulva egyik kezével elérte ágaskodó farkamat. Lassan mozgatta kezét rajta előre-hátra, de a nadrág korlátozta a szabad hozzáférésben.
Ekkor vett egy nagy levegőt, a hátára fordult, s térdig lerántotta a nadrágomat. A föléje tornyosuló kőkemény farkamat mozdulatlanul nézte hosszú másodpercekig, én pedig a gyönyörű, cukorsüveg formájú melleivel tettem ugyanezt…
A másik padon Adriban is megállt az ütő egy pillanatra, majd lábát terpeszbe rakta, s elindult kezeivel öle felé a törülköző résén behatolva.
Zsófi magához térvén két kézzel kapott a farkam után, s kegyetlen iramban kezdte el verni, mellei össze-vissza rugóztak. A kislány a másik padon az újabb döbbenettől, vagy mert ujjai elérték célállomásukat, vett egy óriási lélegzetet, felsőtestét kidüllesztve. A törülközőjén az apró csomó nem bírta tovább, kibomlott, s a törülköző lehullt a derekáig, felfedve egy másik csodálatos cicipárt. Szűzies fiatal mellecskék, melyeket férfikéz még nem ért, nem is fejlődtek ki még teljesen, de alma-méreteikkel is hihetetlen vonzó látványt nyújtottak. Gazdájuk nem törődött vele, sőt valamiféle szándékosság is lehetett felfedésükben, így váltva meg a jegyét a műsorban való további részvételre. A kislány ugyanis már leplezetlenül nézte a farkamat, tekintete elárulta, hogy még nem látott ilyet élőben. Aztán a szemembe nézett, mosolygott, majd egy időre behunyta szemét és egyik kezével a mellecskéit kezdte masszírozni. Talán azért, hogy visszafogja és elfoglalja magát.
Ugyanis ezalatt Zsófi a fejéhez húzott, s őrült ütemben szopni kezdte a farkamat. Így nagyon hamar a csúcsra jutottam volna, így leállítottam, s egy új ötlet jutott eszembe. Lemásztam róla és teljesen levettem a nadrágom, majd Zsófit a pad végéhez húztam úgy, hogy a két pad közti résbe hátrahajthassa a fejét. Én pedig terpeszben a fejéhez guggoltam, s a szájába nyomtam a faszom, amit ő teljes beleéléssel szívott tovább. Fenekem így gyakorlatilag Adrienn terpeszbe tett lábai között volt, amit ő csak akkor vett észre, amikor már elhelyezkedtem, addig ugyanis csukott szemmel saját magára koncentrált. A hátam mögül hallottam a pici sikolyszerű felnyögést, amikor kinyitotta a szemét. Ekkor hátrasandítottam, s láttam, hogy nincs ellenére a látvány. Ő is tett egy következő lépést, a törülközőt félredobta, s szívecskés kis átázott bugyiján keresztül leplezetlenül simogatta puncikáját, mellei között izzadságcseppek találtak utat, s indultak ugyanarra.
Zsófi beleéléssel és kitartással szopott, amihez pluszenergiát adott neki, ahogy fejjel lefelé, a golyóim alatt láthatta a maszturbáló kislánykát. Nem bírtam tovább ebben a félig guggoló pózban maradni, így előredőltem, Zsófi szoknyájához. Nem volt hol megtámasztanom magam a keskeny padon, így végighasaltam Zsófi meztelen testén, mellei teljes felületükkel a hasamhoz tapadtak, csodás érzést okozva, fejem pont az ölében landolt. Zsófi egyik keze eddigre már a szoknyája alatt matatott, be nem kukkanthattam, de a mozdulatokat érezhettem, s lihegésem keltette szellőcskék a szoknya egy felvágásán át bejutottak a tiltott helyre.
Aztán egyszer csak nagyon meglepődtem, – mint később kiderült, Zsófi biztató tekintetei hatására – a lányka pici talpacskáit a fenekemhez nyomta, s masszírozni kezdte. Ahogy erőt vettem magamon, s valamelyest megemelkedve Zsófi és a saját testem között visszanézve láthattam, a lányka végigfeküdt a padon – fejét megemelve tartotta, hogy lássa Zsófi szopását -, lábai térdben hajlítva terpeszben a cickóiig felhúzva és a talpai a fenekemhez nyomva, középen pedig bugyiját félrehúzta, miközben egymásba fúrtuk tekintetünket, s hevesen ujjazni kezdte magát.
A látvány és Zsófi kitartó munkájának eredményeképpen a csúcsra jutottam, megállás nélkül lövelltem a spermát. Két-három löket után Zsófi szája tele lett, s a helyzetéből adódóan nem tudta lenyelni, így inkább kivettem a szájából és csodás melleit céloztam. Az egyik utolsó löketnél a mögöttem élvezkedő csitri végképp levetkőzve minden gátlását, az egyik lábát a lábaim között a golyóimat érintve előre nyújtotta és Zsófi melleire fektette, szétkenegette vele a nedveim, így közvetlenül a tükörsima vádlijára is juttathattam belőle.
Nem mertem Zsófin végigterülni, így inkább leszálltam és melléültem a nedves padra, ahol eddig a kislány ujjazta magát. A szende szűz eddigre ugyanis felállt, s látszott rajta, hogy ő is mindenáron csúcsra akar jutni. Puncija izgatását egy pillanatra se hagyta abba felállás közben, s most a bugyija levetésén fáradozott szabad kezével, hogy az ne akadályozza az élvezetben. Egy idő után picit zavarba jött, hogy így előttünk ügyetlenkedik, így inkább elfordult felőlünk, feltárva előttünk csodás popsiját. Segíteni szerettem volna neki, így odanyúltam, a tangát kihámoztam a popsivájatból, s a szövet alatt megmarkolva húsát, lehámoztam csodás fenekéről az átázott fehérneműt.
Nem tudom, hogy a szokatlan helyszínen teljesen meztelenné válás, a fürkésző tekintetek, vagy a számára idegen kezek érintése, vagy esetleg mindkettő együtt, de pár pillanat múlva lábai megremegtek, megszédült, s karjaimba dőlt, s közben az élvezet hullámain vonaglott a kis lolita. Ott pihegett pár percig, majd rám emelte tekintetét. Feltápászkodott, közben egyik kezét végighúzta éledező farkamon, másik keze egy ujjával a lábán lévő spermámba nyúlt és megnyalta. Rám mosolyodott egy utolsót, egy apró puszit lehelt számra, magára kapta a törülközőjét, majd kilibbent a helyiségből.
Megbabonázva ültem ott, észre sem véve, hogy Zsófi továbbra is kényeztette magát kezeivel. Megszólalása ébresztett fel:
– Gyere, ezt nem bírom tovább! – kézen fogott, s mi is kimentünk, egyenesen a kismedencéhez. Rajtam továbbra sem volt semmi, rajta is csak a miniszoknya, ami már kezdett átázni a mellei közül lecsurgó spermámnak köszönhetően. Ő ereszkedett a kb. egyméteres vízbe elsőként, s én követtem. Már a gőzfürdőben, Adri akciója hatására kezdett éledezni a farkam, de a mostani látvány végképp újjáélesztette. Mikor én is belemerültem a vízbe, Zsófi is nyakig beleguggolt. A szoknyácska azonban a felhajtóerő hatására teljesen felemelkedett, s feltárta azokat a gyönyörűségesen feszes, pucér félgömböket, melyek ráadásul a szűk hely és a guggolás miatt egyenesen a farkamnak préselődtek.
Az ösztöneim vezéreltek, nem gondolkodtam, hanem minden cécó nélkül felnyársaltam. Zsófi egy hatalmas sikollyal válaszolt, de a hangjában több kéj hallatszott, mint ijedtség. Ficánkolt egy kicsit, de hamar belátta, hogy combjait erősen fogom, nincs esélye a menekvésre, amit nem is akart igazán.
– Milyen színű bugyi volt rajtad a fallabda alatt? – súgtam a füléhez hajolva, s közben megmarkoltam ruganyos cickóit.
– Semmilyen! Végig a farkadat akartam magamban! – nyögte vissza, miközben fenekembe markolva még jobban magába húzott.
Ezután három-négy erőteljesebb lökés elég volt mindkettőnknek, s a kaland megkoronázásaként egyszerre élveztünk el, mintegy végérvényesen megszabadítva Zsófit a volt pasija börtönéből.
A későbbiekben is megismételtük alkalmanként az együttlétet, de konzervatívabb körülmények között. Adrit nem láttuk többet, ettől függetlenül ez az élmény örökre bennem marad, tárgyi bizonyítékként pedig elraktam az ottfelejtett kis szívecskés fehérneműt…
Szex és sport – erotikus történet
A neten kerestem fallabda partnert. Pár nap után jelentkezett is egy lány, Zsófi. Találkoztunk, s idővel a játék is jól ment, együtt fejlődtünk. Heti fix elfoglaltsággá vált a hétvégi fallabdázásunk, amin csak Zsófi féltékeny pasija, Ati jelenléte rontott, de idővel megszoktam.
Egyik hétvégén azonban szokatlan dolog történt, Zsófi egyedül jelent meg az épület bejáratánál, s a […]
Több férfi nekem esett a parkban és megkeféltek
Szépen lassan nyalogattam ízlelgettem a számban levő faszt, nem akartam elsietni a dolgot ki akartam élvezni minden pillanatot, de a fiúk nagyon be voltak gerjedve. Aki hátulról dugott, egyre gyorsabb tempót diktált. Közben a szemem sarkából láttam, hogy a többiek lökdösődnek a z elsőbbségért, és közben a farkukat simogatják. Akit szoptam hirtelen megragadott a hajamnál fogva ráhúzott a farkára, és beleélvezett a számba. Én nem akartam hagyni, próbáltam lehúzni magam a farkáról, de erősen fogott így kénytelen voltam lenyelni az egészet. Még eddig soha nem csináltam ilyet, de tetszett a dolog.
Ekkor megéreztem, hogy a pinámban lévő fiú is elkezd élvezni. Éreztem, ahogy a farka lüktetve pumpálja belém a gecit. Ezután mind a ketten kihúzták belőlem a farkukat. Próbáltam felállni, de nem hagytak a többiek azt mondták, hogy ők is azért vannak itt és most ők következnek. Mondtam nekik, hogy rendben van, bevállalom őket is, de a két nagy farkú fiú maradjon utoljára. Megint le akartak térdeltetni, de nem hagytam.
Az egyik fiút hanyatt fektettem, és beleültem az ágaskodó farkába. Olyan kemény volt, mintha karóba ültem volna. A másik fiút odaintettem magam mellé, és bekaptam a farkát… A teljes történetet itt olvashatod el.
Megmentőm lett a megerőszakolóm
Lábaimba erősen hasított a fájdalom, de nem állhattam meg. Akárhányszor néztem hátra, nem láttam tisztán, de éreztem a fenevad közelségét mögöttem. Bár nem tudtam érdemes-e, mégis futottam, ahogy csak bírtam. Fogalmam sem volt azonban, meddig bírom még. Erőlködve kapkodtam a levegőt és a szürke égboltot átkoztam. Ám hiába, mert a vastag felhőréteg nem akart oszlani, hogy utat engedjen a napsugaraknak, amik véget vethettek volna menekülésemnek. Miért pont én? Mit ártottam a másik oldalnak, hogy időről időre újabb vadállatok vesznek üldözőbe? A gondolataim azonban hamar visszatértek a kimerülőfélben levő izmaimra. Kilátástalannak éreztem a helyzetem. Elképzelni sem tudtam, ezúttal hogyan úszom majd meg…
És akkor megláttam őt, az ezüst hajú férfit. Pillanatokon belül mellé értem.
– Fuss! – kaptam el gondolkodás nélkül a kezét és húztam magam után.
Engedett nekem és már ketten rohantunk a végtelennek tűnő utcán. Bokrok kilógó ágait söpörtem félre, kukákat löktem fel, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy megmeneküljek.
– Be a házba! – kiáltotta a férfi a tőlünk jobbra eső kapura mutatva.
– Nem! – ráztam meg a fejem, ám ekkor ő kapta el a kezem és rántott magával.
Hangosan csapódott be az üvegajtó mögöttünk, én pedig a lépcsőn értem földet. Nem láttam, a férfi mit csinált, amíg én minden erőmmel azon voltam, hogy újra lábra álljak.
– Mire volt ez jó? – kérdeztem dühösen, de ekkor megpillantottam a vadállatot az üvegen keresztül és belém fagytak a további szavak. Kékesfeketén izzó szemek szegeződtek rám. A vicsorgásától kellemetlen borzongás futott végig testemben, szívem hevesen kalapált.
– Már nem tud bejönni – fordult felém a férfi.
És valóban… ahogy az ajtónak ugrott a farkasszerű lény, ezüstös villámok kíséretében le is pattant róla. Újabb támadásra készen feszült neki a levegőnek, fenyegetően mély morgást hallatott, ahogy szemét rám villantotta. A föld beleremegett a lábunk alatt. Az ezüst hajú férfi erőteljes hangon, számomra ismeretlen szavakat mondott a vadállat felé intve. Az dühödten vicsorgott rá is, nem tágítva odakintről. Azon kaptam magam, hogy a lépcső korlátjába kapaszkodom olyan erővel, hogy már fájni kezdtek az ujjaim. Lábam remegett a kimerültségtől, így leroskadtam az egyik lépcsőfokra. Tekintetem a kinti lényről a férfira vándorolt, majd vissza. Fogalmam sem volt róla, mibe keveredtem, azonban a férfiban sem bíztam, hiába mentett meg. Úgy sejtettem, ő is odaátról való volt. Óráknak ható percek fogságában vergődtem. Nem mertem szólni, nem mertem kérdezni, csak ugrásra készen pihegtem a lépcsőn. A férfi és a vadállat farkasszemet néztek. Majd egyszer csak fekete füst kíséretében semmivé foszlott odakint a számomra ismeretlen lény.
– Végre visszatért a másik oldalra – mondta újból felém fordulva megmentőm.
Végigpillantottam rajta. Magas, erős, harcedzett teste volt. Kabátján vágásnyomok, nadrágja frissen szakadozott. Amikor az utcán megláttam, ezek fel sem tűntek, csak a szokatlanul világos bőre és ezüstszínű haja.
– Gyere – nyújtotta felém kezét.
Elfogadtam a segítségét és felálltam. Tenyere puha, finom tapintású volt, óvatos szorítása is erőteljes. Ahogy szemébe néztem, megdermedtem egy pillanatra. Az majdnem ugyanolyan kékesfekete volt, mint az előbbi lénynek. Gondolkozni sem volt időm, az ösztönöm hamarabb döntött a tudatomnál. Ellöktem magamtól és menekülőre fogtam volna felfelé a lépcsőn. Ám a férfi utánam kapott, erős kezét csuklómra kulcsolta és nem engedett.
– Ne menekülj tőlem! – rántott vissza.
– Te is közülük való vagy! – mondtam miközben mindenáron ki akartam tépni magam kezei közül.
– Nyugodj már meg! – fogott le durván, majd a falhoz szorított és kivárta, amíg abbahagytam a felesleges vergődést.
Kétségbeesetten, de beletörődve a vereségbe, újból szemébe néztem. Felsóhajtott.
– Na, így már jobb – mondta.
– Mit akarsz tőlem? – kérdeztem.
– Segíteni – vette halkabbra hangját.
– Te is odaátról jöttél – állapítottam meg.
– Igen, így van – bólintott.
– Akkor miért akarsz nekem segíteni?
– Számít ez? – fúrta tekintetét az enyémbe.
Elnéztem oldalra. Csuklómat újból ki akartam húzni kezei közül, de nem engedett.
– Engedj el – suttogtam.
– Akkor újból menekülni akarsz majd – szorított meg jobban.
– Te nem ezt tennéd a helyemben?
– Nem tudom… nem vagyok a helyedben. De igazából feleslegesen menekülnél, mert ahogy a kharren nem tudott bejönni, úgy te sem tudsz kimenni, amíg nem szüntetem meg a pajzsot – engedte el végül mégis a kezem. – Csak, tudod, nincs kedvem fogócskázni.
Az üvegajtó felé indultam tétován. Először a kilincsre, majd a férfira néztem.
– Valóban így van? – kérdeztem.
– Próbáld ki, ha akarod – vonta meg a vállát -, de láttad, mit eredményez. És te ember vagy… komolyan megsérülhetsz tőle.
Néztem egy ideig a fém kilincset, de végül visszafordultam a férfi felé. Ő elmosolyodott.
– Helyes döntés – nyugtázta.
– És akkor most? – pillantottam rá kérdőn.
– Gyere – intett és elindult felfelé a lépcsőn.
Nem akaródzott követnem, de lassú léptekkel mégis utána indultam.
Csendben néztem a szoba ajtaja felé a kanapéról. Lábam zsibbadni kezdett a töröküléstől, de csak megmozgattam kicsit. Az első emeleti lakás üresnek hatott, bár volt benne jó néhány bútordarab. A férfi nemsoká megjelent az ajtóban és egy bontatlan ásványvizes palackot dobott mellém.
– Tudom, hogy nem bízol bennem – ült le az alacsony asztalkára, velem szembe. – Nem is várom el.
Szótlanul az üvegért nyúltam, majd felbontottam és bizonytalanul, de beleittam. Rám fért annyi rohanás és izgalom után. A férfi sötét szemeivel végig engem bámult. Kényelmetlenül éreztem magam tőle.
– Mi van? – néztem rá.
– Semmi – rázta meg a fejét.
Szólásra nyitottam számat, de a férfi mutatóujját ajkaim elé tette.
– Ne… – kezdte, de szavakkal nem folytatta. Helyette arcomhoz hajolt és megcsókolt.
– Mit csinálsz? – toltam volna el, de nem törődött vele.
Lenyomott a kanapéra és fölém hajolt. Hosszabb, ezüstszínű tincsei arcomba hullottak. Szemében vágy égett. Ha nem féltem volna tőle, talán meg sem fordul a fejemben, hogy ellenkezzek. Ám abban a pillanatban a félelmem erősebbnek bizonyult.
– Engedj el! – kezdtem újból kezei között vergődni.
De minden próbálkozásom a szabadulásra kudarcba fulladt, hiszen a férfi jóval erősebb volt nálam. És bár az alakja emberi volt, biztosabb nem is lehettem volna benne, hogy közel sem hasonlít az emberekre.
– Ssss… – hajolt fülemhez, miközben erősen fogott. – Ne küzdj, nem akarlak bántani. Csak…
De nem folytatta. Vártam, nem mozdultam.
– Csak? – kérdeztem végül rá.
– Csak… – kezdte, majd nyakamra hajolt és mélyen beszívta bőröm illatát. – Tetszik az illatod.
– Mi?! – bukott ki belőlem.
– Kívánlak – suttogta fülembe. – Rettentően…
– Nee… Nem, nem akarom, komolyan nem akarom – tiltakoztam kétségbeesetten, miközben mélyen szemembe nézett.
Keserű mosolyra húzta száját. Kezével végigsimított testemen. Ruhán keresztül is bizsergett tőle a bőröm. Lábaim közé nyúlt.
– A tested kíván engem, a többi meg nem érdekel – mondta hűvös hangon.
– Tudtam, hogy te sem vagy különb, mint bárki más odaátról – vágtam arcába dacosan.
Kékesfekete szemében düh lángjai csaptak fel. Erősen megszorított, rám villantotta oldalsó, hegyes fogait.
– Miért, te talán különb vagy?! – nézett megvető pillantással szemembe. – Csak egy gyáva ember vagy, nem több.
– Nem érdekel. Gyenge vagyok hozzátok képest. Azt hiszem, jogom van gyávának lenni, ha élni akarok!
– Heh, na, persze. Ebben a helyzetben nem mindegy már? – hajolt bele arcomba. – Akár élvezhetnéd is… mert választásod nincsen.
Nem tudtam elképzelni, mi ütött belém abban a pillanatban, azoknak a szavaknak a hatására, de ismeretlen vágyak éledeztek testemben. Megpróbáltam kiszabadítani kezem a férfi erős szorításából, de ő nem engedett. Így inkább szemébe néztem és megnyaltam ajkamat. Felé emeltem számat és láttam, ahogy tekintete lassanként megszelídül.
Szenvedélyes volt a csókja. Puha nyelvével határozottan vette birtokba enyémet. Egyértelműen ő irányított. Kezének szorítása egyre gyengült. Végül, mikor már nem is törődtem vele, elengedett. Tekintetéből tisztán kiolvasható volt, hogy nem érdekli semmi más, csak én, a testem. Soha nem láttam még férfi szemében olyan vágyat lángolni, mint az övében. Orrom eltelt világos bőrének édeskés illatával. Teljesen elbódított, nem bírtam józanul gondolkozni. Minden egyes érintésével egyre jobban szertefoszlott az addigi félelmem. Szívem már az őrült vágytól kalapált vadul. Pólója alá nyúltam, majd rögtön nadrágját kezdtem kigombolni. Segített megszabadulni a ruháitól, aztán engem is kibújtatott a felsőmből. Végigsimított puha ujjbegyeivel melleim között. Kellemes borzongás futott végig rajtam. Elém guggolt és nadrágomat kezdte lehúzni rólam. Lenéztem ezüstös tincseire, amik a kintről beszűrődő kevéske fényben is varázslatosan csillogtak. Megemeltem csípőmet, hogy segítsek neki, aztán kioldottam melltartómat és félredobtam. Felálltam a kanapéról és végül a bugyim is lekerült rólam. A férfi nyakamra hajolt és a fülemig végignyalta bőröm. Hajamba túrt, majd derekamnál fogva erőteljesen magához húzott. Szorosan hozzásimultam, éreztem kemény férfiasságát hasamnak feszülni. Karom nyaka köré fontam és vad csókban forrt össze újra ajkunk. Keze hátamon játszadozott, de hamar lejjebb csúszott és fenekembe markolt.
Megfordult velem és a kanapéra ült. Magához vont, majd végigpillantott testemen. Lehunytam a szemem, miközben mély levegőt vettem. Köldökömbe csókolt. Nyelve finoman siklott bőrömön, ujjai combomat kényeztették, lassan haladva felfelé. Megremegtem, ahogy végül csiklómhoz ért velük. Hagytam, hogy tegyen velem, amit csak akar. Úgysem bírtam volna már ellenkezni. Nedvem megállíthatatlanul csordogált combom belső felén. Hajába túrtam és szándékosan ott felejtettem a kezem. Ködös tekintettel néztem le rá. Hozzá akartam érni, érezni akartam őt. Játékos ujjai aztán hüvelyembe csúsztak újra és újra. Úgy éreztem, egyre nehezebben állok meg a lábaimon. Kezem vállára csúszott, kapaszkodót keresve. De nem szolgált sokáig támaszul. Szemembe nézett, ahogy a háttámla párnájának dőlt. Megfogta férfiasságát és lassan húzogatni kezdte rajta a bőrt. Vágyakozva figyeltem mozdulatait.
– Akarsz? – kérdezte.
– Nagyon… – hunytam le a szemem, ahogy kimondtam.
– Akkor gyere – tárta szét a karját.
Ahogy fölé térdeltem, kezét mellemre tette. Finoman masszírozta, majd bimbóimat morzsolgatta. Nyelvével is körbejárta őket, erősen megszívta mindkettőt. Elgyengülten ereszkedtem egyelőre még csak combjára. Tűrtem a kínzó kéjt, a testemben végigfutó egyre erősebb vágyat, hogy végre magamban érezhessem őt. Aztán újra megemelkedtem, ő helyére igazította keményen ágaskodó férfiasságát. Hirtelen ültem bele és úgy is maradtam. Megborzongtam az élvezettől, ám ő nem akart várni. Erős kezét derekamra csúsztatta és mozgatni kezdett magán. Hamar átvettem az ütemet, amit diktált. Közben szájára tapadtam, vágytam a csókjára.
Sokáig mozogtam rajta, teljesen eszemet vesztve az élvezettől. Ő szemét lehunyva hagyta, hogy tegyem a dolgom. Mikor végül már lassítani kényszerültem, akkor ő kezdett mozogni alattam. Erőteljesen emelte csípőjét, hogy minél mélyebbre hatolhasson bennem. Homlokán apró izzadtságcseppek futottak le. Mindketten levegő után kapkodtunk, nyögéseink mégis hangosabbá váltak. Én a kimerülés határára értem, de az élvezet hajszolása még tartotta bennem a lelket egy ideig. A férfi tudta, érezte, hogy mire van szükségem. Láttam rajta, hogy nem kell már sok neki ahhoz, hogy belém élvezzen, azonban még kitartott. Az én testem is meg-megremegett, ahogy egyre közelebb értem a vágyott kielégüléshez. Halványan ott motoszkált a fejemben, hogy nem akarom, hogy bennem menjen el. Ám sem szólni, sem tenni nem bírtam semmit. Valójában még izgatott is a dolog. Ahogy az is, hogy úgy tett magáévá, hogy nekem szinte nem volt beleszólásom. Erős volt, határozott, nekem pedig tetszett, és megrészegített bőrének illata. Sosem gondoltam volna, de vele élveztem a kiszolgáltatottságomat. A férfi lökéseihez igazodva mozogtam, erősen kapaszkodtam vállába, körmeim szinte húsába vájtak. Kezei mindeközben durvábban húztak vastag férfiasságára és a gyönyör közeledtére izmaim egyre jobban megfeszültek. Az orgazmus aztán könyörtelenül végigsöpört testemen és éreztem, ahogy hüvelyem megtelik a férfi magjával. Szerettem volna látni az arcát, de nem bírtam kinyitni a szemem. Levegő után kapkodva, zsibbadtan pihegtem. Kirázott a hideg, ahogy testemből kezdett elillanni a forróság. Kába percek után leszálltam róla. Ahogy kicsúszott belőlem, combomon végigfolyt spermája. Ő végigmért, mikor megálltam előtte. Elégedettség tükröződött arcán. Hanyatt feküdt a kanapén és karját felém nyújtotta.
Fejem a férfi mellkasán pihent. Hallgattam, ahogy szívverése lassanként lenyugodott. Néhány percre még az álom is elnyomott, miközben hajammal játszadozott.
– Hogy hívnak? – kérdezte aztán.
– Yana – mondtam kicsit rekedt hangon. – És téged?
– Lennath-nak hívnak ezen az oldalon.
Megemeltem a fejem, hogy ránézhessek. Ahogy kezdtem összeszedni magam, a bizalmatlanságom is visszatérőben volt. Határozottan éreztem, ahogy az elmúlt egy óra varázsa elillanni készült.
– Mi ez a nézés? – mosolyodott el, ám az őszinteség már hiányzott szeméből.
Gondolkoztam, válaszoljak-e, de végül nem szóltam. Felálltam, hogy összeszedjem a ruháimat, de ő elkapta a kezem és hirtelen a földre rántott. Fölém térdelt.
– Jó volt veled… – kezdte gyengéden – és ne aggódj, nem akarlak megölni. Csak elveszem tőled azt, ami kell nekem – keményedett meg hangja a végére.
Arcomon megdöbbenés, szívem majd kiugrott a helyéről. A kékesfekete szemek gyönyörűen, mégis ijesztően csillogtak.
– Nem kellett volna bíznom benned! – mondtam megremegő hangon.
– Mikor is bíztál meg bennem? – nevetett fel őszintén. – Ne aggódj, jót teszek veled. A többi lény is ezért üldöz téged. Így megszabadulsz tőlük. És még mentőt is hívok majd hozzád.
Mire felfogtam szavai értelmét, kezén hegyes karmokká váltak körmei és éles fájdalom hasított testembe. Éreztem a bordáim alatt kiömlő vér forróságát. Az ájulás határán még láttam, ahogy a véremtől vörös kezében valami vakítóan ezüstös fénnyel megcsillan, aztán elsötétült a világ.
Megmentőm lett a megerőszakolóm
Lábaimba erősen hasított a fájdalom, de nem állhattam meg. Akárhányszor néztem hátra, nem láttam tisztán, de éreztem a fenevad közelségét mögöttem. Bár nem tudtam érdemes-e, mégis futottam, ahogy csak bírtam. Fogalmam sem volt azonban, meddig bírom még. Erőlködve kapkodtam a levegőt és a szürke égboltot átkoztam. Ám hiába, mert a vastag felhőréteg nem akart oszlani, hogy utat engedjen a napsugaraknak, amik véget vethettek volna menekülésemnek. Miért pont én? Mit ártottam a másik oldalnak, hogy időről időre újabb vadállatok vesznek üldözőbe? A gondolataim azonban hamar visszatértek a kimerülőfélben levő izmaimra. Kilátástalannak éreztem a helyzetem. Elképzelni sem tudtam, ezúttal hogyan úszom majd meg…
És akkor megláttam őt, az ezüst hajú férfit. Pillanatokon belül mellé értem.
– Fuss! – kaptam el gondolkodás nélkül a kezét és húztam magam után.
Engedett nekem és már ketten rohantunk a végtelennek tűnő utcán. Bokrok kilógó ágait söpörtem félre, kukákat löktem fel, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy megmeneküljek.
– Be a házba! – kiáltotta a férfi a tőlünk jobbra eső kapura mutatva.
– Nem! – ráztam meg a fejem, ám ekkor ő kapta el a kezem és rántott magával.
Hangosan csapódott be az üvegajtó mögöttünk, én pedig a lépcsőn értem földet. Nem láttam, a férfi mit csinált, amíg én minden erőmmel azon voltam, hogy újra lábra álljak.
– Mire volt ez jó? – kérdeztem dühösen, de ekkor megpillantottam a vadállatot az üvegen keresztül és belém fagytak a további szavak. Kékesfeketén izzó szemek szegeződtek rám. A vicsorgásától kellemetlen borzongás futott végig testemben, szívem hevesen kalapált.
– Már nem tud bejönni – fordult felém a férfi.
És valóban… ahogy az ajtónak ugrott a farkasszerű lény, ezüstös villámok kíséretében le is pattant róla. Újabb támadásra készen feszült neki a levegőnek, fenyegetően mély morgást hallatott, ahogy szemét rám villantotta. A föld beleremegett a lábunk alatt. Az ezüst hajú férfi erőteljes hangon, számomra ismeretlen szavakat mondott a vadállat felé intve. Az dühödten vicsorgott rá is, nem tágítva odakintről. Azon kaptam magam, hogy a lépcső korlátjába kapaszkodom olyan erővel, hogy már fájni kezdtek az ujjaim. Lábam remegett a kimerültségtől, így leroskadtam az egyik lépcsőfokra. Tekintetem a kinti lényről a férfira vándorolt, majd vissza. Fogalmam sem volt róla, mibe keveredtem, azonban a férfiban sem bíztam, hiába mentett meg. Úgy sejtettem, ő is odaátról való volt. Óráknak ható percek fogságában vergődtem. Nem mertem szólni, nem mertem kérdezni, csak ugrásra készen pihegtem a lépcsőn. A férfi és a vadállat farkasszemet néztek. Majd egyszer csak fekete füst kíséretében semmivé foszlott odakint a számomra ismeretlen lény.
– Végre visszatért a másik oldalra – mondta újból felém fordulva megmentőm.
Végigpillantottam rajta. Magas, erős, harcedzett teste volt. Kabátján vágásnyomok, nadrágja frissen szakadozott. Amikor az utcán megláttam, ezek fel sem tűntek, csak a szokatlanul világos bőre és ezüstszínű haja.
– Gyere – nyújtotta felém kezét.
Elfogadtam a segítségét és felálltam. Tenyere puha, finom tapintású volt, óvatos szorítása is erőteljes. Ahogy szemébe néztem, megdermedtem egy pillanatra. Az majdnem ugyanolyan kékesfekete volt, mint az előbbi lénynek. Gondolkozni sem volt időm, az ösztönöm hamarabb döntött a tudatomnál. Ellöktem magamtól és menekülőre fogtam volna felfelé a lépcsőn. Ám a férfi utánam kapott, erős kezét csuklómra kulcsolta és nem engedett.
– Ne menekülj tőlem! – rántott vissza.
– Te is közülük való vagy! – mondtam miközben mindenáron ki akartam tépni magam kezei közül.
– Nyugodj már meg! – fogott le durván, majd a falhoz szorított és kivárta, amíg abbahagytam a felesleges vergődést.
Kétségbeesetten, de beletörődve a vereségbe, újból szemébe néztem. Felsóhajtott.
– Na, így már jobb – mondta.
– Mit akarsz tőlem? – kérdeztem.
– Segíteni – vette halkabbra hangját.
– Te is odaátról jöttél – állapítottam meg.
– Igen, így van – bólintott.
– Akkor miért akarsz nekem segíteni?
– Számít ez? – fúrta tekintetét az enyémbe.
Elnéztem oldalra. Csuklómat újból ki akartam húzni kezei közül, de nem engedett.
– Engedj el – suttogtam.
– Akkor újból menekülni akarsz majd – szorított meg jobban.
– Te nem ezt tennéd a helyemben?
– Nem tudom… nem vagyok a helyedben. De igazából feleslegesen menekülnél, mert ahogy a kharren nem tudott bejönni, úgy te sem tudsz kimenni, amíg nem szüntetem meg a pajzsot – engedte el végül mégis a kezem. – Csak, tudod, nincs kedvem fogócskázni.
Az üvegajtó felé indultam tétován. Először a kilincsre, majd a férfira néztem.
– Valóban így van? – kérdeztem.
– Próbáld ki, ha akarod – vonta meg a vállát -, de láttad, mit eredményez. És te ember vagy… komolyan megsérülhetsz tőle.
Néztem egy ideig a fém kilincset, de végül visszafordultam a férfi felé. Ő elmosolyodott.
– Helyes döntés – nyugtázta.
– És akkor most? – pillantottam rá kérdőn.
– Gyere – intett és elindult felfelé a lépcsőn.
Nem akaródzott követnem, de lassú léptekkel mégis utána indultam.
Csendben néztem a szoba ajtaja felé a kanapéról. Lábam zsibbadni kezdett a töröküléstől, de csak megmozgattam kicsit. Az első emeleti lakás üresnek hatott, bár volt benne jó néhány bútordarab. A férfi nemsoká megjelent az ajtóban és egy bontatlan ásványvizes palackot dobott mellém.
– Tudom, hogy nem bízol bennem – ült le az alacsony asztalkára, velem szembe. – Nem is várom el.
Szótlanul az üvegért nyúltam, majd felbontottam és bizonytalanul, de beleittam. Rám fért annyi rohanás és izgalom után. A férfi sötét szemeivel végig engem bámult. Kényelmetlenül éreztem magam tőle.
– Mi van? – néztem rá.
– Semmi – rázta meg a fejét.
Szólásra nyitottam számat, de a férfi mutatóujját ajkaim elé tette.
– Ne… – kezdte, de szavakkal nem folytatta. Helyette arcomhoz hajolt és megcsókolt.
– Mit csinálsz? – toltam volna el, de nem törődött vele.
Lenyomott a kanapéra és fölém hajolt. Hosszabb, ezüstszínű tincsei arcomba hullottak. Szemében vágy égett. Ha nem féltem volna tőle, talán meg sem fordul a fejemben, hogy ellenkezzek. Ám abban a pillanatban a félelmem erősebbnek bizonyult.
– Engedj el! – kezdtem újból kezei között vergődni.
De minden próbálkozásom a szabadulásra kudarcba fulladt, hiszen a férfi jóval erősebb volt nálam. És bár az alakja emberi volt, biztosabb nem is lehettem volna benne, hogy közel sem hasonlít az emberekre.
– Ssss… – hajolt fülemhez, miközben erősen fogott. – Ne küzdj, nem akarlak bántani. Csak…
De nem folytatta. Vártam, nem mozdultam.
– Csak? – kérdeztem végül rá.
– Csak… – kezdte, majd nyakamra hajolt és mélyen beszívta bőröm illatát. – Tetszik az illatod.
– Mi?! – bukott ki belőlem.
– Kívánlak – suttogta fülembe. – Rettentően…
– Nee… Nem, nem akarom, komolyan nem akarom – tiltakoztam kétségbeesetten, miközben mélyen szemembe nézett.
Keserű mosolyra húzta száját. Kezével végigsimított testemen. Ruhán keresztül is bizsergett tőle a bőröm. Lábaim közé nyúlt.
– A tested kíván engem, a többi meg nem érdekel – mondta hűvös hangon.
– Tudtam, hogy te sem vagy különb, mint bárki más odaátról – vágtam arcába dacosan.
Kékesfekete szemében düh lángjai csaptak fel. Erősen megszorított, rám villantotta oldalsó, hegyes fogait.
– Miért, te talán különb vagy?! – nézett megvető pillantással szemembe. – Csak egy gyáva ember vagy, nem több.
– Nem érdekel. Gyenge vagyok hozzátok képest. Azt hiszem, jogom van gyávának lenni, ha élni akarok!
– Heh, na, persze. Ebben a helyzetben nem mindegy már? – hajolt bele arcomba. – Akár élvezhetnéd is… mert választásod nincsen.
Nem tudtam elképzelni, mi ütött belém abban a pillanatban, azoknak a szavaknak a hatására, de ismeretlen vágyak éledeztek testemben. Megpróbáltam kiszabadítani kezem a férfi erős szorításából, de ő nem engedett. Így inkább szemébe néztem és megnyaltam ajkamat. Felé emeltem számat és láttam, ahogy tekintete lassanként megszelídül.
Szenvedélyes volt a csókja. Puha nyelvével határozottan vette birtokba enyémet. Egyértelműen ő irányított. Kezének szorítása egyre gyengült. Végül, mikor már nem is törődtem vele, elengedett. Tekintetéből tisztán kiolvasható volt, hogy nem érdekli semmi más, csak én, a testem. Soha nem láttam még férfi szemében olyan vágyat lángolni, mint az övében. Orrom eltelt világos bőrének édeskés illatával. Teljesen elbódított, nem bírtam józanul gondolkozni. Minden egyes érintésével egyre jobban szertefoszlott az addigi félelmem. Szívem már az őrült vágytól kalapált vadul. Pólója alá nyúltam, majd rögtön nadrágját kezdtem kigombolni. Segített megszabadulni a ruháitól, aztán engem is kibújtatott a felsőmből. Végigsimított puha ujjbegyeivel melleim között. Kellemes borzongás futott végig rajtam. Elém guggolt és nadrágomat kezdte lehúzni rólam. Lenéztem ezüstös tincseire, amik a kintről beszűrődő kevéske fényben is varázslatosan csillogtak. Megemeltem csípőmet, hogy segítsek neki, aztán kioldottam melltartómat és félredobtam. Felálltam a kanapéról és végül a bugyim is lekerült rólam. A férfi nyakamra hajolt és a fülemig végignyalta bőröm. Hajamba túrt, majd derekamnál fogva erőteljesen magához húzott. Szorosan hozzásimultam, éreztem kemény férfiasságát hasamnak feszülni. Karom nyaka köré fontam és vad csókban forrt össze újra ajkunk. Keze hátamon játszadozott, de hamar lejjebb csúszott és fenekembe markolt.
Megfordult velem és a kanapéra ült. Magához vont, majd végigpillantott testemen. Lehunytam a szemem, miközben mély levegőt vettem. Köldökömbe csókolt. Nyelve finoman siklott bőrömön, ujjai combomat kényeztették, lassan haladva felfelé. Megremegtem, ahogy végül csiklómhoz ért velük. Hagytam, hogy tegyen velem, amit csak akar. Úgysem bírtam volna már ellenkezni. Nedvem megállíthatatlanul csordogált combom belső felén. Hajába túrtam és szándékosan ott felejtettem a kezem. Ködös tekintettel néztem le rá. Hozzá akartam érni, érezni akartam őt. Játékos ujjai aztán hüvelyembe csúsztak újra és újra. Úgy éreztem, egyre nehezebben állok meg a lábaimon. Kezem vállára csúszott, kapaszkodót keresve. De nem szolgált sokáig támaszul. Szemembe nézett, ahogy a háttámla párnájának dőlt. Megfogta férfiasságát és lassan húzogatni kezdte rajta a bőrt. Vágyakozva figyeltem mozdulatait.
– Akarsz? – kérdezte.
– Nagyon… – hunytam le a szemem, ahogy kimondtam.
– Akkor gyere – tárta szét a karját.
Ahogy fölé térdeltem, kezét mellemre tette. Finoman masszírozta, majd bimbóimat morzsolgatta. Nyelvével is körbejárta őket, erősen megszívta mindkettőt. Elgyengülten ereszkedtem egyelőre még csak combjára. Tűrtem a kínzó kéjt, a testemben végigfutó egyre erősebb vágyat, hogy végre magamban érezhessem őt. Aztán újra megemelkedtem, ő helyére igazította keményen ágaskodó férfiasságát. Hirtelen ültem bele és úgy is maradtam. Megborzongtam az élvezettől, ám ő nem akart várni. Erős kezét derekamra csúsztatta és mozgatni kezdett magán. Hamar átvettem az ütemet, amit diktált. Közben szájára tapadtam, vágytam a csókjára.
Sokáig mozogtam rajta, teljesen eszemet vesztve az élvezettől. Ő szemét lehunyva hagyta, hogy tegyem a dolgom. Mikor végül már lassítani kényszerültem, akkor ő kezdett mozogni alattam. Erőteljesen emelte csípőjét, hogy minél mélyebbre hatolhasson bennem. Homlokán apró izzadtságcseppek futottak le. Mindketten levegő után kapkodtunk, nyögéseink mégis hangosabbá váltak. Én a kimerülés határára értem, de az élvezet hajszolása még tartotta bennem a lelket egy ideig. A férfi tudta, érezte, hogy mire van szükségem. Láttam rajta, hogy nem kell már sok neki ahhoz, hogy belém élvezzen, azonban még kitartott. Az én testem is meg-megremegett, ahogy egyre közelebb értem a vágyott kielégüléshez. Halványan ott motoszkált a fejemben, hogy nem akarom, hogy bennem menjen el. Ám sem szólni, sem tenni nem bírtam semmit. Valójában még izgatott is a dolog. Ahogy az is, hogy úgy tett magáévá, hogy nekem szinte nem volt beleszólásom. Erős volt, határozott, nekem pedig tetszett, és megrészegített bőrének illata. Sosem gondoltam volna, de vele élveztem a kiszolgáltatottságomat. A férfi lökéseihez igazodva mozogtam, erősen kapaszkodtam vállába, körmeim szinte húsába vájtak. Kezei mindeközben durvábban húztak vastag férfiasságára és a gyönyör közeledtére izmaim egyre jobban megfeszültek. Az orgazmus aztán könyörtelenül végigsöpört testemen és éreztem, ahogy hüvelyem megtelik a férfi magjával. Szerettem volna látni az arcát, de nem bírtam kinyitni a szemem. Levegő után kapkodva, zsibbadtan pihegtem. Kirázott a hideg, ahogy testemből kezdett elillanni a forróság. Kába percek után leszálltam róla. Ahogy kicsúszott belőlem, combomon végigfolyt spermája. Ő végigmért, mikor megálltam előtte. Elégedettség tükröződött arcán. Hanyatt feküdt a kanapén és karját felém nyújtotta.
Fejem a férfi mellkasán pihent. Hallgattam, ahogy szívverése lassanként lenyugodott. Néhány percre még az álom is elnyomott, miközben hajammal játszadozott.
– Hogy hívnak? – kérdezte aztán.
– Yana – mondtam kicsit rekedt hangon. – És téged?
– Lennath-nak hívnak ezen az oldalon.
Megemeltem a fejem, hogy ránézhessek. Ahogy kezdtem összeszedni magam, a bizalmatlanságom is visszatérőben volt. Határozottan éreztem, ahogy az elmúlt egy óra varázsa elillanni készült.
– Mi ez a nézés? – mosolyodott el, ám az őszinteség már hiányzott szeméből.
Gondolkoztam, válaszoljak-e, de végül nem szóltam. Felálltam, hogy összeszedjem a ruháimat, de ő elkapta a kezem és hirtelen a földre rántott. Fölém térdelt.
– Jó volt veled… – kezdte gyengéden – és ne aggódj, nem akarlak megölni. Csak elveszem tőled azt, ami kell nekem – keményedett meg hangja a végére.
Arcomon megdöbbenés, szívem majd kiugrott a helyéről. A kékesfekete szemek gyönyörűen, mégis ijesztően csillogtak.
– Nem kellett volna bíznom benned! – mondtam megremegő hangon.
– Mikor is bíztál meg bennem? – nevetett fel őszintén. – Ne aggódj, jót teszek veled. A többi lény is ezért üldöz téged. Így megszabadulsz tőlük. És még mentőt is hívok majd hozzád.
Mire felfogtam szavai értelmét, kezén hegyes karmokká váltak körmei és éles fájdalom hasított testembe. Éreztem a bordáim alatt kiömlő vér forróságát. Az ájulás határán még láttam, ahogy a véremtől vörös kezében valami vakítóan ezüstös fénnyel megcsillan, aztán elsötétült a világ.
Hárman akarnak megbaszni engem
Évekkel ezelőtt, még fiatalasszony koromban, férjemmel elhatároztuk a fürdőszobánk átépítését. A szerelőkkel a férjem állapodott meg, de a munkák felügyeletét nekem kellett ellátni mivel amúgy is otthon voltam A szerelők hétfőn jöttek, hárman, a mester, az inasa és egy segédmunkás. A mester nagytestű, harmincas férfi, inasa Józsi egy fiatal cigány és egy, szeplősarcú, 16-17 év körüli fiú, Sanyi, a segédje Nagyon sok gondom, problémám volt velük, mert hangoskodtak, szemtelenek voltak velem és gyakran észrevettem hogy leskelődnek utánam. Bár bevallom ez egy kicsit legyezgette a hiúságom szexi kis feszülős sortban és tapadós pólóban járkáltam amelyek jól kiadták a fenekem és a melleim formáját Láttam hogy felizgatja őket különösen a fiatal fiú leskelődött utánam láttam amint engem nézve többször is összesúgnak,
Egyszer a fiatal fiú hátulról megfogta a mellemet majd egy percig mozdulni sem tudtam a meglepetéstől ezt ő biztatásnak vette egyik kezével benyúlt a combjaim közzé és éreztem hogy keményedő farkát a fenekemhez dörzsöli magamhoz térve a meglepetésből megfordultam és pofon ütöttem Pedig ha előre tudom hogy ebből mi következik inkább hagytam volna hogy egy kicsit megmarkolásszon Amikor a végre elkészültek a munkával, az inas bejött értem a szobába és kérte, hogy menjek a munkát megnézni és átvenni. A fürdőszobában rend volt és tisztaság, a munkát hibátlannak találtam. Mondtam a mesternek, hogy rendben van a dolog, és kértem a számlát. Ám ami ezután következett arra álmaimban sem gondoltam volna. A mester közölte velem, hogy a számlát majd később kapom meg, előbb a borravalót kéri, méghozzá természetben. Azt hittem nem jól hallok, és nem is fogtam fel mindjárt az értelmét, ezért megkérdeztem, mire gondol. gúnyos hangon, közölte
– A természetbeni fizetés azt jelenti, hogy, mind a hárman meg akarnak baszni engem, itt és most Az agyamat elöntötte a vér ekkora pimaszság hallatán, és kirobbant belőlem a düh. De még csak éppen elkezdtem volna, kikérni magamnak, hogy nekem ilyen ajánlatot tegyenek, a mester leintett és most már fenyegető hangon közölte, hogy nem fognak vitatkozni velem, jobban tenném, ha nem nehezíteném meg a helyzetemet és elkezdenék vetkőzni. Nekem is jobb, ha minél előbb túl esek azon, amit úgysem kerülhetek el Aztán hozzátette hogy ha kell, erőszakot fognak alkalmazni. Kiabálhatok segítségért, ha akarok, de tudhatom, hogy a házban rajtunk kívül nincs senki, aki meghallaná. közbevágtam, hogy feljelentem őket a rendőrségen , mire azt felelte, hogy azt megtehetem, de nem biztos, hogy majd bizonyítani tudom,
Elakadt a szavam. csend támadt. Néztem a három férfit, amint körbefognak és a testem bámulják A fürdőszoba ajtaját elállták,.. Arra gondoltam, hogy ha dulakodni kezdek velük hárman könnyen , letepernek .egy esetleges veréstől legalább annyira rettegtem, mint attól, hogy három férfi előtt levetkőzzem és hagyjam magam megerőszakolni. Miközben gondolkoztam a mester hozzám lépett hogy lefejtse rólam a pólót, kikapcsolja és levegye a melltartómat,elő bukkanó melleim izgalomba hozta őket ezután biztatására az inasa a sortom és a bugyimat rángatta le. Aztán a mester megfogta a vállamat, a mosógéphez terelt,és ráültetett két oldalról odaléptek és lefogtak majd rám parancsolt, hogy tegyem szét a lábamat. Amikor ezt nem tettem Két oldalról széthúzták
– Na Sanyi,te leszel az első gyere és dugd meg ,most a mellét is fogdoshatod lefogtuk nem tud pofon ütni.
A fiú nekem dőlt, hosszasan és ügyetlenül matatott a lábaim között, majd benyomta vékony kis péniszét a hüvelyembe. Száraz volt a hüvelyem, de a fiún óvszer lehetett, mert nem éreztem fájdalmat. a fiú ügyetlenül, kapkodva, többször kicsúszva belőlem, gyorsan mozgott,a két férfi aki mellettem állt eközben a fiú kezét félrelökve a melleimet markolászta és biztatta a fiút aki vékony hangján, lihegve, nyögdécselve elélvezett. Valószínűleg én voltam az első nő az életében. Aztán a mester következett. Erősen megmarkolta a csípőmet és kényelmes lassúsággal húzni kezdett maga felé, rá a hímvesszőjére. Ő is óvszert használt, éreztem. Hangosan felkiáltottam vagy inkább felsikoltottam. Iszonyúan vastag volt a hímvesszője, fájdalmasan feszített.
Úgy éreztem, hogy szétreped a hüvelyem. Le is estem volna a mosógépről ha két oldalról nem tartanak. Amikor már egészen bennem volt egy kis ideig nem mozdult, aztán lassan, de nagyon keményen mozogni kezdett. Rutinos mozdulatokkal dugott sikeresen megtalálta, hogy melyek a legérzékenyebb pontjaim.
Rémülten vettem észre, hogy a kezd a kéj felülkerekedni bennem . Minden erőmet összeszedve kétségbeesetten igyekeztem uralkodni magamon, hogy megakadályozzam az orgazmusomat. Ő persze észrevette mi zajlik bennem, megfogta a mellemet, ujjaival morzsolgatta a mellbimbóimat, a másik kezével a csiklómat dörzsölte. Aztán gyorsított a mozgásán, egyre hosszabb és keményebb lökésekkel baszott. Közben hangosan odaszól társainak:
– Figyeljétek meg, mindjárt elélvez a kicsike.
Még egy kis ideig tartani tudtam magam, de nem bírtam sokáig. Meggátolhatatlanul, elementáris erővel tört rám az orgazmus. Hiába próbáltam uralkodni magamon, a testem vitustáncot járt, a mosógépet majdnem felborítottam, a torkomból nyögéssel vegyes kiáltások törtek ki belőlem. Ekkora orgazmusom talán még soha sem volt. A mester megállt egy kis időre, durva kezével a fenekemet markolászta, simogatta, aztán újra kezdte a mozgását. Hamarosan újabb orgazmus következett majd megint egy kis szünet és újabb orgazmus. Már meg sem próbáltam uralkodni magamon, egyre szaporábban törtek ki belőlem a kéjes sikolyok, már nem gondoltam az előzményekre, az erőszakra, a környezetre, arra sem, hogy mások szememláttára történik, csak arra, hogy még soha nem éreztem ilyen őrületes kéjt.
Teljesen önkívületben voltam, amikor végre a mester is elélvezett. Kábultan és erőtlenül a padlóra rogytam. Egyszerűen nem tudtam megállni a lábaimon. szó nélkül tűrtem, hogy Józsi, a cigány, felkapjon a földről, és bevigyen a szobába. Letett a heverőre, majd egy óvszert adott a kezembe és rám parancsolt húzzam fel a farkára. Nem mertem ellenkezni, erőm sem volt hozzá, megtettem. Betérdelt a lábaim közé és én meg sem várva a felszólítását, széttártam lábaimat. Rám feküdt és durván belém hatolt úgy, hogy a fájdalomtól feljajdultam. Nagyon hosszú fasza volt. Nem is tudta teljes hosszában belém nyomni. Felnyomta a combjaimat, egészen a fejem mellé. Ezután elkezdett őrületes gyorsan mozogni bennem. A mester és az inas, pedig mellettünk állva markolták fogdosták a testem A cigány egy pillanatra sem lassítva mozgásán, a mellemet markolta és az inast biztatta. Nem kellett sok biztatás neki, lehajolt és mellbimbóimat szájába véve szívta, harapta őket.
Újra megpóbáltam másra gondolni,, de hiába erőlködtem,nem tudtam uralkodni magamon. Ismét elélveztem, hangosan és hosszan. Józsi megvárta, míg elcsendesedek, aztán folytatta. Kétszer, háromszor, újra meg újra, mindig orgazmus lett a vége. Azt hittem sohase sem fejezi be. Közben az inas a fejemnél verte a faszát, és amikor gyors mozdulatokkal kielégítette magát, lespriccelte a melleimet és szétkente az ondóját rajta. Végre megéreztem, hogy a cigány fasza pulzálni kezdett és nagy nyögésekkel, hatalmas lökésekkel elélvezett, miközben úgy belemarkolt a fenekembe, hogy hatalmas kék folt maradt utána. Kihúzta magát belőlem, az elhasznált óvszerét lehúzva tartalmát a melleimre kente, erőtlenül, a sorozatos orgazmusoktól mégis kielégülten feküdtem. A mester elmenetelük előtt felvette az asztalra kikészített munkadíjukat és letette mellém a számlát. Aztán, gondolom dicséretnek szánva megjegyezte, hogy bár még elég gyakorlatlan vagyok, azért
Erotika a természetben
Egész éjjel – esőverte, lucskos egy éj volt, bedugultak a csatornák, és a kertekben a kakasok seggéig ért a sár -, tehát egész éjjel vártam, hogy betehessem a lábam a Naplásba. Úgy értem, az a kurva liget tényleg ott volt, és én szerettem oda járni. Az állomástól nem messze várakoztam egy padon vagy éjfél óta, és áztam. Korábban az a pad volt a mindenem. Szerettem üldögélni rajta. Hülyeség, de valami csúcs érzés volt. Úgy értem, valószínűleg hozzátartozott a hely varázsához.
Aztán a hajnal fénye megnyitotta a kapukat. Mármint úgy, ahogyan a Hesperida Gang énekli, sóhaj, sebaj, véged hepaj. Értik. Sok kegyetlen dolgot láttam én már, de errefele ritka a komolyabb balhé. Én úgy gondolom, ha már éjszaka jön, az legyen nyugodt.
Hat fele már rendesen fuldokoltam, de sikerült elténferegnem a köztérszobor melletti susnyásig, ahol pisáltam egy óriásit. Gyakran pisáltam ott. Valamiért vonzott egy olajszagú karburátorszökevény, ami úgy hevert az egyik bokor tövében, mint valami robot ürüléke. Azt húgyoztam én telibe. A nap átszurodött a leveleken, és a leveleken tetvek voltak. És ez így valahogy nagyon rendben volt.
A kedvenc hobóm is megjelent, már várt. Mindig egy ötvenest adtam neki, ami látszólag nagy megelégedésére szolgált. A kisüsti drágább, de ez a forma biztos anyagi alapokon állt. Úgy értem, látszott a szemében, hogy élvezi ezt az egészet. Sokan élvezik. Ne dőlj be nekik, én mondom, én sem dőltem soha. A szar fertőző, de meg lehet szokni szarban élni. A baciknak is megy, meg izé, azoknak a bogaraknak.
– Figyuzzá má, öcskös, nekem nem csak piára köll nem adnál ma egy kicsivel többet ennél?
Néztem rá.
– Úgy érted, egy százast?
Felcsillant a szeme.
– Ja, azt látod, bemegyek én a boltba kajáért.
Felé pöccintettem az ötvenest.
– A nagy faszt. Látlak bemenni, de nem látlak kijönni. Vagy látlak, de leszarom. Heti négyszer ötven. Ez az elv. Sáfárkodj vele.
Megbántottnak tűnt, de szétfolyó vonásai mögül a nap még magasabbra araszolt.
Na mármost, hogy mért járok én ebbe a ligetbe. Nem a fák miatt, bár szép nagyra nőttek. Nem is a tiszta levegőért. Angyalföldön nevelkedtem, és ez a része a dolognak kifejezetten idegesít. Nem is piáért, és nem is fűért, bár iszom, és bizony drogozom is olykor.
Természetesen kúrni járok ide.
Ó, van ott egy remek pina az egyik bokor alatt. Csak néha elő kell ásni. Máskor nem – úgy értve, ott lebeg a felszínen. A föld felett. Máskor a gyökerek közt vergődik nagy, lomha testével. De amikor karcsú, kiragyog a magyal levelei közül, úgy vár engem. Ő a nappal születik, és friss fahéjszaga van. Vagy tejsodó, mint azokban a régi amerikai filmekben.
Ez a nap remeknek tűnt, már lebegve várt a bokor mögött, mely csak úgy roskadozott az érett feketeepertől.
– Szia drágám – mondta, és szeme ragyogott, mint a kifent ékkövek.
– Izabel – súgtam neki. – Izabel.
Gyengéden öleltük át egymást. Megszeppenve, mint egy kisgyerek, úgy simogattam a haját, mely selymes volt, jaj, annyira selymes! Egy könyvben olvastam arról, hogy a sátán földi helytartója keresztre feszíttet egy fickót, amiért az kokózott. És a faszit konkrétan odaszegezik a keresztfához, és ő ide-oda dobálja a fejét, habzik a szája, és üvölti, hogy ez neki kibaszottul fáj. Szóval oda akarok kilyukadni, hogy a haját simogatni és dünnyögni neki kicsim, tehát ez ahhoz képest frankó érzés. De azért az ember tudja, hogy a jó véges, és egyszer felpakolják a keresztre. A sajátjára, vagy máséra, mindegy. Addig is, vannak nők, és ez nem utolsó dolog.
Imádtam a bőrét is. A természetben más illata van a lányok bőrének, mint az ágyban. Keveredik a levegő, a nap, vagy a virágok illatával, nem tudom. Az izzadtság kevésbé buja kigőzölgésű, viszont ad hozzá valami egészen izgalmasat. Ilyenkor mindig elhiszem, hogy ez a lány valóságos, és én is az vagyok, és a dolgok is azok, amelyek körülvesznek. Az én életemben ez az, ami igazán fontos.
Izabel haja tehát selymes volt. Hosszú, barna, szempillái lepkerebbenésnyiek, a teste, ó, maga a tökély, párduckarcsú. Horizontálisan-vertikálisan, arca ovális, joviális, jaj, hagyjuk már ezt a baromságot. Jó volt ránézni, értik. Érezni őt még jobb. Ott, a nyír és rózsaillatú parkban, valami csoda volt, és azt is tudom, hogy Izabel szeretett engem.
Mikor már elég hosszan beszívtam illatát, a földre hanyatlottunk, mint mindig. Nem volt neonzöld pázsit, ez nem Nora Roberts regényborító. Csak átlag fű és vakondtúrások halma, de a szerelem ezen is teljes lehetett. Izabelen sosincs rajta sok ruha – vörösben jár haha, ezt kifelejtettem. Annyira elcsépelt nem? Ósdi romantika, Lady in Red, ó, azok a régi művészek, no meg a vámpírok. Nemcsak arról van szó, hogy jól áll neki. Neki ez a lényege, ahogyan a tigrisnek a csíkjai. Vörösbort ihatsz pulykára, de képzeld el a tigrist rózsaszín pizsamában. Nem lesz mesés következmény!
De ennek a lánynak – a szeretőmnek, ízlelgettem néha a szót – szóval neki a vörös volt a színe, de igazi fényét meztelenségében nyerte el. Kevés nőnek áll jól a meztelenség, észrevették? Még akkor sem, ha a testük majdhogynem tökéletes. Legtöbbjüknek szükségük van némi rongyra, hogy eltakarja esetlenségét. De Izabel, ő valahogy beleolvadt a faunába, nagy bimbóudvarával és vágott bokor szeméremszőrzetével. Lehet, hogy egy ágyban nem volna ennyire mutatós, mint a természetben. Nem érdekes.
– Ölelj kérlek – suttogta Izabel, és én bevadulva lemeztelenítettem a mellét. Fogaim közt éreztem a sós ízu bimbót. Egyszer kipróbálnám, milyen mikor a tej csurran. Kezem a lapos hasra vándorolt, cirógattam. Ez a főtt tojás dolog jó tréfa ám. Tényleg annyira fel tud forrósodni, mikor felizgulnak. Mindjárt odadörgölöm a merev farkam. Egyszer, amikor beszívva keféltem egy lánnyal – hol is? Talán még Vácott, a Mouse mögött -, szóval azt üvöltöttem, hogy átlyukasztom a hasfalát a faszommal. Elélvezett a dumámtól, de úgy nézett rám, mint egy őrültre. Nagyon vékony lány volt, és csillag alakú fülbevalót viselt.
Izabel, mint mindig, most is elvárta, hogy nyaljam kicsit. Rendszerint szívesen tettem eleget a kérésnek, de ezúttal igyekeztem rövidre fogni a dolgot. Egyrészt, a vulváját másként szerettem volna kiélvezni. Másrészt, valahogy túlérzékeny volt a nyelvem. Mármint fájt, mintha szálka ment volna bele, vagy ilyesmi. De talán csak a nyári allergia ért utol.
Azért finom íze volt. Mindig lenyűgöz, hogy egy nő milyen természetességgel tudja odakínálni az ágyékát, ha be van indulva. Szívogattam, nyelvemmel csapkodtam a pöckét, mígnem elindult édes remegése. Nedves szőr sikált végig az arcomon, görcsberándult ujjai fűcsomókat téptek ki a földből. A hasát csókolgattam, kicsit hűlt már, és ízes verejtékben úszott. Én azonban nem engedhettem, hogy e kellemes időtöltés álomba dajkálja hímivarsejtjeimet.
Felemelkedtem, szememmel beittam a gyönyörű test látványát. Aztán ledobtam magamról a nadrágot. Előpattant a furfangos bőrrudi, George, Májki, ki hogy nevezi. Egyszer egy lány százszorszéppel rajzolgatott rá. Régen volt, azt hiszem egy május elsején, amikor a Duna part fái között tábortüzek szagát sodorta a szél.
Akárhogy is, széttártam Izabel combjait. Fölkészülve, hogy benyomulok, mint azok a törzsek Gileád földjére, vagy mi. A faszom csúcsa már súrolta a húskagylókat, amikor valami különös dolog történt. Úgy értem, azelőtt még sosem történt velem ilyesmi, legalábbis nem itt, a Naplásban.
Szóval, úgy éreztem, hogy én és a farkam valahogy helyet cseréltünk. Mintha egy hatalmas fasz akart volna engem beletuszkolni egy nyálkás, éhes barlangba. Szorongatóan sötétlett, és olyan szaga volt, amilyen egy heringnek lehet, ha megfürdetik valami középkategóriás parfümben. A punci egyre közeledett, és a helyzetem bizonyos mértékig tarthatatlanná vált. A pánik nem jó szó arra, amit éreztem. Aztán az illatok megváltoztak, és az egésznek földszaga lett. Mély, érett, fekete földszaga.
Nem tartott sokáig, szerencsére. Fuldokoltam, ahogy ütemesen dörzsöltek a vagina falához. Más szempontból viszont igazán kéjes élmény volt, minden idegsejtemmel ráhangolódtam a dologra. A kitörés pillanatában azonban kétségbeestem. Ezt ne, ezt ne… ezt mondtam magamban, de aztán mindent elárasztott a spermám. Éreztem, hogy belefolyik a hajamba, a fülembe, a számba, eltömíti a véredényeimet. Még a szívem is gecit pumpált.
Végül minden elsötétült. Késő délutánra járt, mire sikerült kievickélnem a Naplásból. Négykézláb kúsztam, mint egy kutyát játszó transzvesztita, és alighanem bűzlöttem. Mire a park tavacskájához értem, a vízből eltűntek a halak, csak egy sikló tekergőzött a hínárszagú posvány felszínén.
Az égen felhők gyűltek, és én rájöttem, hogy valahol elhagytam a nadrágomat.
Izabel, gondoltam, aztán észrevettem valamit. Kábán meredtem kandikáló pöcsömre. Föld. Az egész faszomat nedves föld borította, egészen a heréim aljáig. Nocsak, gondoltam.