Mariann két csokit vett elő a hátizsákból:
– Nem kérdezted, milyet szeretek, gondoltam segítek kicsit.
Index, kifordulás a buszöbölből.
– Egyet nekem, egyet magadnak? – Kicsit szégyelltem magam, de én nem vettem komolyan ezt a csokis dolgot.
– Azt hitted, megeszed a fekete csokidat én meg nézem? Hoztam magamnak is!
– Ez a kedvenced? Ilyet kaptál ovis korodban?
– Neem! De ez hatásosabb. Most látod, milyet kell adnod, ha bele szeretnél kukucskálni a bugyimba!
Visszatértünk a szextörténetekhez. Látszott az arcán, hogy ő is élvezi, már előre.
– Elég korán elkezdett érdekelni, mi is vagy a lányok bugyijában. Emlékszem, az egyik osztálytársunk szünetben a táblára rajzolta fel nekünk, tudatlanoknak, milyen is a punci. Papírból kivágott két alakot, meghajtotta őket hosszában, egymásra fektette úgy, hogy a hajtások ellenkező irányba mutattak, s apró ráfújásokkal szemléltette, milyen mozdulatokat végez a férfi a nő felett.
– Hogy? Elképzeltem… érdekes. Izgató volt?
– Bármi izgató volt! Minden gondolatunk ott forgott, ahol – idézem a táblára rajzolós osztálytársamat – másnak a farka. De ekkor már felsősök voltunk ám!
– Nézegettétek a csajokat?
– Csak úgy, messziről, olyan kamaszos sutasággal. Elméletben már nagyon értettük, de élőben nem nagyon tudtuk, hogy kellene hozzáfogni.
– Mi, csajok is így vagyunk ezzel abban a korban, izgat is, nem is, kíváncsiak is vagyunk, szégyelljük is, legjobb lenne valami kulcslyukon meglesni. Néztük is a srácokat, egymást lökdösve az öltöző-kulcslyukon keresztül! Persze, aztán egyikünk se vallotta volna be.
– Ez így is van jól, szerintem. Nem baj az, ha nem kezdődik el még abban a korban a szex.
– Hát nem.
– Tesi órán, mire felmásztam a kötél legtetejére, erőteljes erekcióm lett, nagyon kínos volt, azt hittem, mindenki észreveszi, s mindenki engem néz.
– A mozdulatoktól? – csodálkozott.
– Tudod, a külső lábéllel kell fogni a kötelet… ez válthatta ki. Elmúlt, mire leértem.
– Lehet benne valami, mert én meg a szekrényugrásnál érzetem. Emlékszel? Felugrasz páros lábbal, aztán támasztva, terpeszben le. Ez a terpesz váltott ki érdekes érzéseket mindig.
– Akkor nem a srácok hatása?
– Felsőben már külön volt nálunk a lány és a fiú tornaóra, de egymás után. Egyik csapat vetkőzött, a másik öltözött, kulcslyuk működött.
– Nálunk a két öltöző között volt a zuhanyozó, két bejárattal, úgy még érdekesebb volt a leselkedés. Nem is, ez már gimiben történt! Egy tanár mindig vigyázott arra, nehogy a lányokkal egyszerre támadjon kedvünk zuhanyozni.
– Azért csak megfordult a fejetekben?
– Olyankor lyukasóránk volt, amikor a csajok tornáztak, és több alkalommal beültünk a kispadra, mondván, hátha kell valamit segíteni, például a nagyszőnyeget kigurítani vagy hasonló… és jókat elnéztünk a csajokon. Szívesen kísértük volna őket a zuhanyozóba is, hátha kell segíteni. Egy idő múlva a tanárnak elege lett a lelkesedésünkből és azt mondta, ne mozizzunk, inkább használjuk ki az időt tanulásra.
– Szóval megtiltotta a bámészkodást, csak finoman. – Egyetértő hangsúlyt hallottam ki a kijelentésből. – Biztos a csajok kérték! Én sem szerettem, amikor néztek a srácok, kamaszként olyan esetlennek éreztem magam, túl kicsi volt a mellem, aztán meg túl nagy…
– Most pont jó!
– Köszi. Nem is látod… De előre nézz inkább!
– Tudok figyelni, óvatos vagyok.
– Nagyon ügyesen vezetsz, rutinosan, figyelmesen… Addigra azért láttál már punit?
– Filmeken…
– Tényleg? Biztos szívesen megmutatta volna valamelyik csajszi.
– Éppen egy tesiórán láttam az elsőt!
– Kulcslyuk?
– Közelről, élőben! Az volt a mániája a tanárnak, hogy ha jól viselkedünk, jutalomból kosarazhatunk. Nem vette észre, hogy ez nem mindenkinek jutalom. Én nem szerettem. Az első fél percben ki is állíttattam magam rendszeresen, aztán megjátszott sértődéssel leültem a kispadra és csak titokban örülhettem. Vagy mű-duzzogással bevonultam az öltözőbe. Ledobtam a tornacuccot, fogtam a törülközőmet és mentem zuhanyozni.
– Áh, most nem volt, aki ügyeljen rá, mikor léphetsz be a tusolóba! – ismerte fel a kínálkozó helyzetet.
– Igen. Valaki már zuhanyozott, még meg is jegyeztem magamban, milyen fehér a feneke, és tudat alatt biztos észleltem, hogy nőnemű, különben nem is néztem volna oda, amikor megfordult… cicijén, hasán, combja belső felén folyt le a hab, egy igazi, élő csajszi állt ott.
– Ki volt nagyobb zavarban?
– Hát én… Próbáltam elszakítani a tekintetem a ciciktől, de nem nagyon akart sikerülni, valamit motyogtam, és hátráltam vissza az öltözőbe. Utánam szólt: „Ugye, nem mondod el senkinek?” Azt, hogy zuhanyozott? Ugyan, miért mondanám el… Inkább arra gondolhatott, hogy pont ilyenkor, amikor nincs is órájuk. „Nem mondom!” nyugtattam meg. „Fürödhetsz ám!” mondta, és kilépett a boxból, fogta a törülközőt, és háttal nekem pirosra dörzsölte a bőrét. Engedett a zavarom, meg különben sem akartam lemondani a látványról, hát beléptem a helyére, megnyitottam a vizet, először hidegzuhanyt sikerült engedni, de ez sem térített el a nézelődéstől. Ahogy lehajolt, és a lábait törölgette, láttam a szabályos popsit, láttam hátulról a puncit. Végre.
– Milyen volt?
– Látom magam előtt, de akkor még nem használtam volna ezt a kifejezést: mint a hamburger. Még egyszer megkérdezte: „Ugye, nem mondod el?” És még egyszer, és még egyszer… és jól láttam közben, nem is titkolta, merre néz, hogy ő meg engem tanulmányoz. Úgy vizsgált, hogy a már egyébként is meredező farkam szét akart robbanni. „Ugye, nem?” kérdezte ismét, és ledobta a törülközőt, nem törődött vele, hogy előbb már szárazta dörzsölte minden porcikáját, beállt mellém a zuhany alá.
– Húha! – nézett rám útitársam.
– A tusfürdőből öntött a markába egy kicsit, elkapott, és pillanatok alatt tele lett a marka élvezetem kézzelfogható jelével. Így kellene szemléltetni a halmazállapot-változást! Gyorsan lemosta, a kezét, nevetve nyakába terítette a törülközőjét, s vizesen, egy vidám búcsúpuszit dobva, eltűnt a lányöltöző ajtaja mögött.
– Ez tetszett!
– Hát még nekem mennyire tetszett! Jobb volt, mint magamnak csinálni… és láttam egy élő, meztelen csajt!
– Úgy látom, ki kell tennem magamért, ha legalább ilyet akarok neked mesélni… – Közben már fogta a hátizsákja fülét. Megérkezünk – Holnap várlak!

Mariann két csokit vett elő a hátizsákból:
– Nem kérdezted, milyet szeretek, gondoltam segítek kicsit.
Index, kifordulás a buszöbölből.
– Egyet nekem, egyet magadnak? – Kicsit szégyelltem magam, de én nem vettem komolyan ezt a csokis dolgot.
– Azt hitted, megeszed a fekete csokidat én meg nézem? Hoztam magamnak is!
– Ez a kedvenced? Ilyet kaptál ovis korodban?
– Neem! De ez hatásosabb. Most látod, milyet kell adnod, ha bele szeretnél kukucskálni a bugyimba!
Visszatértünk a szextörténetekhez. Látszott az arcán, hogy ő is élvezi, már előre.
– Elég korán elkezdett érdekelni, mi is vagy a lányok bugyijában. Emlékszem, az egyik osztálytársunk szünetben a táblára rajzolta fel nekünk, tudatlanoknak, milyen is a punci. Papírból kivágott két alakot, meghajtotta őket hosszában, egymásra fektette úgy, hogy a hajtások ellenkező irányba mutattak, s apró ráfújásokkal szemléltette, milyen mozdulatokat végez a férfi a nő felett.
– Hogy? Elképzeltem… érdekes. Izgató volt?
– Bármi izgató volt! Minden gondolatunk ott forgott, ahol – idézem a táblára rajzolós osztálytársamat – másnak a farka. De ekkor már felsősök voltunk ám!
– Nézegettétek a csajokat?
– Csak úgy, messziről, olyan kamaszos sutasággal. Elméletben már nagyon értettük, de élőben nem nagyon tudtuk, hogy kellene hozzáfogni.
– Mi, csajok is így vagyunk ezzel abban a korban, izgat is, nem is, kíváncsiak is vagyunk, szégyelljük is, legjobb lenne valami kulcslyukon meglesni. Néztük is a srácokat, egymást lökdösve az öltöző-kulcslyukon keresztül! Persze, aztán egyikünk se vallotta volna be.
– Ez így is van jól, szerintem. Nem baj az, ha nem kezdődik el még abban a korban a szex.
– Hát nem.
– Tesi órán, mire felmásztam a kötél legtetejére, erőteljes erekcióm lett, nagyon kínos volt, azt hittem, mindenki észreveszi, s mindenki engem néz.
– A mozdulatoktól? – csodálkozott.
– Tudod, a külső lábéllel kell fogni a kötelet… ez válthatta ki. Elmúlt, mire leértem.
– Lehet benne valami, mert én meg a szekrényugrásnál érzetem. Emlékszel? Felugrasz páros lábbal, aztán támasztva, terpeszben le. Ez a terpesz váltott ki érdekes érzéseket mindig.
– Akkor nem a srácok hatása?
– Felsőben már külön volt nálunk a lány és a fiú tornaóra, de egymás után. Egyik csapat vetkőzött, a másik öltözött, kulcslyuk működött.
– Nálunk a két öltöző között volt a zuhanyozó, két bejárattal, úgy még érdekesebb volt a leselkedés. Nem is, ez már gimiben történt! Egy tanár mindig vigyázott arra, nehogy a lányokkal egyszerre támadjon kedvünk zuhanyozni.
– Azért csak megfordult a fejetekben?
– Olyankor lyukasóránk volt, amikor a csajok tornáztak, és több alkalommal beültünk a kispadra, mondván, hátha kell valamit segíteni, például a nagyszőnyeget kigurítani vagy hasonló… és jókat elnéztünk a csajokon. Szívesen kísértük volna őket a zuhanyozóba is, hátha kell segíteni. Egy idő múlva a tanárnak elege lett a lelkesedésünkből és azt mondta, ne mozizzunk, inkább használjuk ki az időt tanulásra.
– Szóval megtiltotta a bámészkodást, csak finoman. – Egyetértő hangsúlyt hallottam ki a kijelentésből. – Biztos a csajok kérték! Én sem szerettem, amikor néztek a srácok, kamaszként olyan esetlennek éreztem magam, túl kicsi volt a mellem, aztán meg túl nagy…
– Most pont jó!
– Köszi. Nem is látod… De előre nézz inkább!
– Tudok figyelni, óvatos vagyok.
– Nagyon ügyesen vezetsz, rutinosan, figyelmesen… Addigra azért láttál már punit?
– Filmeken…
– Tényleg? Biztos szívesen megmutatta volna valamelyik csajszi.
– Éppen egy tesiórán láttam az elsőt!
– Kulcslyuk?
– Közelről, élőben! Az volt a mániája a tanárnak, hogy ha jól viselkedünk, jutalomból kosarazhatunk. Nem vette észre, hogy ez nem mindenkinek jutalom. Én nem szerettem. Az első fél percben ki is állíttattam magam rendszeresen, aztán megjátszott sértődéssel leültem a kispadra és csak titokban örülhettem. Vagy mű-duzzogással bevonultam az öltözőbe. Ledobtam a tornacuccot, fogtam a törülközőmet és mentem zuhanyozni.
– Áh, most nem volt, aki ügyeljen rá, mikor léphetsz be a tusolóba! – ismerte fel a kínálkozó helyzetet.
– Igen. Valaki már zuhanyozott, még meg is jegyeztem magamban, milyen fehér a feneke, és tudat alatt biztos észleltem, hogy nőnemű, különben nem is néztem volna oda, amikor megfordult… cicijén, hasán, combja belső felén folyt le a hab, egy igazi, élő csajszi állt ott.
– Ki volt nagyobb zavarban?
– Hát én… Próbáltam elszakítani a tekintetem a ciciktől, de nem nagyon akart sikerülni, valamit motyogtam, és hátráltam vissza az öltözőbe. Utánam szólt: „Ugye, nem mondod el senkinek?” Azt, hogy zuhanyozott? Ugyan, miért mondanám el… Inkább arra gondolhatott, hogy pont ilyenkor, amikor nincs is órájuk. „Nem mondom!” nyugtattam meg. „Fürödhetsz ám!” mondta, és kilépett a boxból, fogta a törülközőt, és háttal nekem pirosra dörzsölte a bőrét. Engedett a zavarom, meg különben sem akartam lemondani a látványról, hát beléptem a helyére, megnyitottam a vizet, először hidegzuhanyt sikerült engedni, de ez sem térített el a nézelődéstől. Ahogy lehajolt, és a lábait törölgette, láttam a szabályos popsit, láttam hátulról a puncit. Végre.
– Milyen volt?
– Látom magam előtt, de akkor még nem használtam volna ezt a kifejezést: mint a hamburger. Még egyszer megkérdezte: „Ugye, nem mondod el?” És még egyszer, és még egyszer… és jól láttam közben, nem is titkolta, merre néz, hogy ő meg engem tanulmányoz. Úgy vizsgált, hogy a már egyébként is meredező farkam szét akart robbanni. „Ugye, nem?” kérdezte ismét, és ledobta a törülközőt, nem törődött vele, hogy előbb már szárazta dörzsölte minden porcikáját, beállt mellém a zuhany alá.
– Húha! – nézett rám útitársam.
– A tusfürdőből öntött a markába egy kicsit, elkapott, és pillanatok alatt tele lett a marka élvezetem kézzelfogható jelével. Így kellene szemléltetni a halmazállapot-változást! Gyorsan lemosta, a kezét, nevetve nyakába terítette a törülközőjét, s vizesen, egy vidám búcsúpuszit dobva, eltűnt a lányöltöző ajtaja mögött.
– Ez tetszett!
– Hát még nekem mennyire tetszett! Jobb volt, mint magamnak csinálni… és láttam egy élő, meztelen csajt!
– Úgy látom, ki kell tennem magamért, ha legalább ilyet akarok neked mesélni… – Közben már fogta a hátizsákja fülét. Megérkezünk – Holnap várlak!

Elképzeltelek amint másként kelsz fel reggel, mintha számítanál rám, szoknyát húzol és a legkisebb tangát veszed fel, amit a szekrényben találsz, ami alig takar valamit tested legfinomabb gyümölcséből. A harisnyanadrág helyett a szekrény mélyén lapuló combfixeset veszed fel, loppal, nehogy az otthoniak megneszeljék. Nem veszel fel melltartót, csak egy blúzt, ami alatt átsejlik csodás kebleid alakja, és a férfiingerlő bimbók hegye is jól kivehető udvarával együtt, mielőtt a férjed meglátná, erre egy rafinált mellényt veszel, aminek a színe megy a szoknyádhoz, magas szárú csizmát öltesz, és a normálisnál magasabb pulzusszámmal utcára lépsz…
A lépcsőházból kilépve kicsit megcsíp a hideg végigborzongsz egész tested, a bimbóid acélosan megkeményednek, hirtelen ötlettel engedsz a hidegnek, és fittyet hánysz a beretva szélre, szinte már élvezed hogy a blúzod anyagát majd átdöfik a bimbók, és a kabátod alatt kigombolod a mellényed felső gombjait, a mellényt visszahajtod, hogy a melleid alatt keresztezzék egyedül a testedet, kihangsúlyozva kebleid teltségét, ás szinte felkínálva a meredező bimbókat hagy feszítsék a blúz anyagát… Ahogy lépdelsz tovább hópehely érintését, érzed az arcodon, pillanatra végigcikázik rajtad egy villám, mintha nem is önmagad lennél, hanem valami múltadba megbúvó sejtmemóriádban lappangó amazon ősöd, a feléd hulló hópelyhek érintését a melleden akarod érezni, a véred szinte zubog, a pulzusodat a füledben hallod, forr az egész tested. Ahogy tovalépdelsz arccal a hóesés felé, lassan elkezded szétnyitni a kabátod. A hideget már egyáltalán nem érzed…
Ahogy a kabátod felső részét szétnyitottad, szinte fellélegzel, mintha elindulásod óta most vennél először levegőt. Hírtelen teljesen felszabadultnak érzed magad, mintha ma minden más lenne. Hirtelen ötlettel kigombolod a blúzod két felső gombját és ismét a hóesés felé fordulsz, érzed a bőrödön a hópelyhek érintését, apró tüskék, melyek szinte perzselnek, és mindegyik cseppenként megmarad a bőrödön. Érzed, ahogy a megolvad cseppek lassan végigfolynak a bőrödön és legördülnek a melleid között, szinte már indul a kezed, hogy kigombolod a következő gombot is, ahogy kigombolod elakad a kezed a mellényben, eszedbe jut hogy már végig látható a melled, a blúzod teljesen áttetszővé változott az olvadt hópelyhekől, ettől még jobban pezsegni kezd a véred. Mellbimbóid szuronyként állnak és szinte szétfeszítik a gomboktól már nyitott blúzodat teljesen felszabadultnak érzed magad, egyedül a tangád szorítását érzed a lábad között.
Furamód ma ennek is kéjes érzete van. Menet közben kiveszed a kezed a kabátod ujjából és a tested mellett benyúlsz a szoknyád alá, és összébb szorítod a tanga első részét, érzed, ahogy a megduzzad vénuszdombod közepén bevág és a két rugalmas pánt a csiklódat fogja már csak közre szinte ott is kívánod a hópelyhek érintését. Körbenézel, lassan a park felé indulsz, közben tovább zsong az egész tested. Amikor odaérsz, bemész az öreg tölgy alatt lévő padhoz, és a kabátod szárnyával lesöpröd róla a havat, leülsz és teljesen hátradőlsz a támláig, a térdig se érő szoknyádat egy mozdulattal a hasadig tűröd. A hópelyhek érintése villámcsapásként ráz meg. Kezeiddel széthúzod a blúzodat, és már a bimbókon is a pelyhek perzselését érzed.
Egy erőteljes mozdulattal eltéped a tangádat, míg egyik kezeddel az ajkaidat húzod szét a másik önkéntelenül a szabadon lévő melledbe markol. Egy tompa puffanás, és egy fojtott nyögés nyittatja ki veled a kéjtől lehunyt szemedet. Egy reggeli joggingolását végző srác belefeledkezett a látványodba és fennakadt a szembelévő nyárfa törzsén. Csodálatos módon még jobban élvezed a helyzetet, és úgy markolászod tovább a melledet, hogy véletlenül se takard a hegyes bimbóidat. A srác csak áll, mintha nem hinne a szemének…lassan közelít.
A melegítő nadrágján jól kivehető, hogy amit puszta ésszel még nem fog fel az ösztönei azért nem alszanak. Odaér, a kéjtől ismét lehunyod a szemed, és hátraveted a fejedet, mindkét kezeddel a melleidet markolod. Eszedbe jut milyen szemérmetlenül széttárt lábakkal, ülsz ott, amennyire lehet, még jobban szétnyitod. Hirtelen egy forró nyelv érintését érzed a csikódon. Szinte már fáj, de a lábadat még széjjelebb húzod, a srác dús hajába markolsz, és szinte belepréseled az öledbe, egyik keze, feléd emelkedik. Te szinte csak az érzéseidre hagyatkozva megfogod, és a melledhez segíted. Belemarkol gyengéden, és finoman harapdálja a forró barlangod bejáratát határoló lüktető barackot. Felnyögsz a kéjtől és megszorítod a kezét a melleden, amitől ő felbátorodva határozottabban ráfog a melledre, és két ujjával az acélkemény bimbódat szorítja meg…Hirtelen hűvöset érzel az ölednél…
Már megijedsz, hogy ennyi de hirtelen ruhasurrogást hallasz, majd egy erőteljes lökést érzel. Végig remeg a tested, tudod hogy már milyen rég vágytál effélére, és érzed, hogy már semmi nem számít. Végig remeg a tested a kéjtől. Nagyon erősen magáévá tesz, körbefogod a lábaddal, és bíztatod, hogy ne törődjön semmivel, most csak az állati ösztöneire hallgasson. Ő nem szól, csak engedelmeskedik, te már egész testedben remegsz, füled dobol, a bőröd lüktet, érzed amint beléd robban, és teljesen kitölt, tudtad, akartad, hogy ez legyen, a lábaddal szorítottad magadhoz, hogy ki ne szálljon. Lassan elernyed a tested, és csípős hideget érzel, csak a kéjnedveid forróak, ahogy végig folynak a combodon…Most tudatosul benned, hogy még mindig a padon fekszel, majdnem meztelenül teljesen kielégülten.
A srác már nincs ott, valószínűleg folytatja a reggeli edzését, nem bánod, lassan felülsz, és az épp megcsörrenő mobilodért nyúlsz. A munkatársad az, közli, hogy a nagy havazás miatt leszakadt valami elektromos fővezeték, ezért nincs áram az irodában, egyelőre holnapig hó-szüneted van. Ránézel az órádra, kb. 5 perc múlva kellett, volna csak beérned . Összehúzod a kabátodat, és hazaindulsz. A lakás üres, de villany sajnos itt sincs. Hálistennek melegvíz van. Körberakod a kádat gyertyákkal, és jólesően elnyújtózol. Lassan kikelsz a kádból, frissnek érzed magad, a tested tovább pezseg. Nem érted mi van ma, középiskola-óta nem éreztél hasonlót. Csengetnek, rádöbbensz, hogy még mindig meztelen vagy, felkapod az elsőre kezedbe akadó dolgot és magadraöltöd. mint közben rájössz, a Lányod régebbi szatén fürdőköntöse az, de nem állsz le ezen filózni, mert egyre türelmetlenebbül nyomják a csengőt. Míg kifelé indulsz, tudatosul benned, hogy a köntös elől csak a derekadon ér össze, a melledből maximum a bimbókat fedi, és egy centivel a feneked alja előtt véget ér. Mielőtt kinyitod az ajtót, feltűnik, hogy időközben újra van áram (ezt a házban lévő elektromos dolgok csippanásából szűröd le) felkapcsolod az előszobai villanyt és meglátod magad a falitükörben. Saját látványod felvillanyoz, a tükörből önmagad néz vissza rád, de úgy érzed, mintha nem is te lennél.
Egy dögös nőt látsz alig takarva magát, a fürdőköntös anyagán teljesen átrajzolódik a mellbimbója. A köntös helyenként a testére tapad, és a nedvesség miatt áttetsző anyag még erotikusabbá teszi a látványt. Kinyílik az ajtó, és egy szőkésbarna hajú férfit pillantasz meg szerelőnadrágban, pólóban, kezében egy paksaméta papírral, lába mellet az elmaradhatatlan szerelőtáskával. Kitárod az ajtót és élvezettel veszed, ahogy a fickó szeme végigszalad a lábadon, és szinte már beleharapna tekintetével a melleidbe. Lassan észbe kap, jó reggelt köszönt fényes déli 12-kor, majd hebegve elnézést kér, hogy épp a kádból ugrasztott ki. Meg említi, hogy a távfűtő művektől jött a fűtőtestedet…. (itt elpirul a Freudi elszólás miatt) fűtőtesteket szeretné ellenőrizni, amikor bólintasz eléd tartja a paksamétát, hogy írd alá. Te előrehajolsz, tudván, hogy ezzel mély belátást biztosítasz és szinte érzed miként dudorodik ki a fickószeme, bár a nadrágján keletkezett dudor jobban érdekel…
Lassan, kacskaringósan alákanyarintod a nevedet, és közben ügyelsz, hogy a férfi jól lásson. Majd felegyenesedsz és beljebb invitálod a lakásba, szinte érzed a köntösöd alá kívánkozó tekintetét, és azon gondolkozol, mit felejthettél el.
Eszedbe villan a még mindig kezedben szorongatott írószerszám, hirtelen mozdulattal megfordulsz, mintha véletlen lenne, lesiklik a válladról teljes terjedelmében megmutatva bal melledet. Miután elvette a tollat, szépen lassan megigazítod a rakoncátlan vállrészt, mintha semmi se történt volna. Látod a pasin, hogy próbálja türtőztetni magát, de ez egyre nehezebben megy neki. Előre mész a szoba felé és intesz, hogy kövessen, ő illedelmesen becsukja az ajtót, amikor rákérdezel, hogy a táskájára nem lesz-e szüksége. Rákmódjára elvörösödik, amikor leesik neki a tantusz: kint felejtette a szerszámost…
Miután beküzdötte a táskát az előszobába, lerakja a paksamétát, és utánad lép a szobába. Te egy picit előre sietsz hogy minden akadályt elháríts. Lehajolsz, hogy eltold a fotelt, ezzel tökéletes belátást biztosítva a fenekedre, de te ezzel nem éred most be, érzed, ahogy ismét felpezsdül a véred, és lehajolva úgy tolod tovább a fotelt, hogy a lépéseid közben kivillanjon a minden férfit hívogató kéjbarlangod. Hallod a lélegzetvételét és már-már hátravetnéd magad a fotelben, hogy magadra húzd, de aztán győz benned valami, amit már régóta ki szerettél volna próbálni, és most itt lesz rá a megfelelő alkalom is. Kicsit érdekel téged, hogy meddig is mehetsz el, ezért megkérdezed, hogy zavarja e őt, ha kicsit bekrémezed magad, mert a fürdés után mindig úgy kiszárad a bőröd. Biztosít arról, hogy őt egyáltalán nem zavarja, holott a vak is látja, már így is alig tud a munkájára koncentrálni. Te bólintasz, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, kiveszel az éjjeliszekrényből egy flakon Nivea body milk-et, kikötöd a köntös pántját, majd óvatosan a fotel támlájára helyezed.
Felteszed a lábad a fotel karfájára és a tőled telhető legtermészetesebb, de lassú mozdulatokkal végigkened a lábad. Ki sem mutatod, hogy észrevetted amikor a szerelő a csavarhúzóval saját kezébe bök. Lassan megcseréled a lábadt, és a másik ápolásába kezdesz. Hallod a srác levegő vételén, hogy most szinte belát enyhén szétnyílt barlangodba. Aztán a vállaidat és a melledet kened át, nem sieted el, majd a hasad, sőtt az öled sem marad ki. Közben hallod ahogy a férfi nagyot nyel. „észre” se veszed. Majd vissz bújsz a köntösbe, de nem kötöd össze, és mintha mi se lenne természetesebb, megkérdezed a „mestert” késsz van-e. Hebegve igent mond, te megemlíted, hogy következzen a konyhai készülék, ő már csak bólintani tud, de a szemét nem tudja levenni öled becséről. Kimentek a konyhába, ahol (amint azt te is tudod,) a radiátort eltorlaszolja a beépített asztal. Amikor kiértek, te ráhajolsz, mintha el akarnád húzni az asztalt, de nem akarsz már tovább játszani.
Megfordulsz, és a lábaiddal magadhoz húzod a felhergelt hímet. Ő leereszti a szerelőnadrág pántjait, miközben a másik kezével a melledet a szájához segíti. Ahogy a nadrág a földre hull, meglátod, hogy nincs rajta alsónadrág, nem is tud tovább várni, erőteljesen beléd hatol. Deja vu érzésed van, ismét párzó lény vagy csak, és csak az után humanoid. A tested forr a véred pezseg, és végre átéled a régi álmod, hogy egy idegen a saját konyha asztalodon tegyen magáévá. Közben alád nyúl, és a feneked két tökéletes félgömbjét megmarkolva még vadabb iramra kapcsol. Hátra dőlsz és kezeiddel a melledbe markolsz, és szinte egésztestedben remegsz a kéjtől. Atomrobbanás szerűen tőr rád hullámokban az orgazmus, öledet elönti a forróság, de ő nem hagyja abba. Körben egyik úját érzed hátulról beléd hatolni, majd még egyet. Újabb kéjhullám ráz meg. Amikor kicsit csillapszik a kéj hömpöly, akkor tudatosul benned, hogy közben a hímtagját becsempészte az előbb csak az újával ostromolt bejáraton. Kérdően rád néz, te csak hátra hajtod a fejed kitámasztasz a kezeddel a párkányba, „Gyerünk, keményen!” préseled ki magadból, mielőtt újra elöntene a forróság.
Érzed amint eleget téve a parancsodnak, erőteljesen mozog. Szinte alig bírod a kezeddel, hogy ellent tarts neki, érzed ahogy a melleid ritmusra remegnek, majd erőteljesen megszorítod, mire ő egy hördüléssel beléd ontja magvait. „Igen” susogod. Lassan kicsúszik belőled, majd kérdően a radiátor felé tekint. „Hagyd (szólsz rá) a férjem még a tél elején kilégtelenítette az összeset.” Ö elmosolyodik, csókot lehel a csiklód hegyére, felölti a nadrágját majd egy csendes ajtócsukást követően távozik. Most már nincs kedved fürödni, visszaindulsz a szoba felé, a lányod köntösét a mosógépbe dobod, a szobába lépve elterpeszkedsz az ágyon és a kielégültségtől ellazulva elnyom az álom.