Egy fiú rácsodálkozik a világra, és megtapasztalja a szex és a halál közelségét. Az 1956-os forradalom szokatlan feldolgozása Sólyom Andrástól Mészöly Miklós írása alapján. Főszerepben Almási Sándor és Marozsán Erika. Szex, pornó: férfi kínzás a forradalom ihletében cikk itt.
Sólyom András filmjének viharos kapcsolatot átélő, végzetes szenvedélybe zuhanó fiatalok a hősei. 1956-ban, az őszi vihar idején játszódik a cselekmény, amikor minden tettnek, szónak és gesztusnak megnőtt a jelentősége. Az állásfoglalásé és az érzelmeké is. A történetben a két dolog – úgy is írhatjuk: a szabadság és a szerelem motívuma – összekapcsolódik. A magyar fiú és a bolgár lány egymásba kapaszkodnak. Intim együttlétük megpecsételi vonzalmukat. A világot és annak eseményeit nagyjából egyformán látják, rajonganak a forradalomért, aztán mégis elválnak. Léna hazautazik Szófiába, a megtorlásra szomjazó gyilkosok karjaiba. Péterrel az „övéi” könyörületesebbek. Neki, a dupla nullás ügyek egyik áldozatának, mindössze hét esztendőt kell lehúznia, miután kivallatták és megalázták, emberségében igyekeztek összeroppantani. A vád: részvétel a forradalmi harcban. A bolgárok gyorsított eljárással öltek, a magyarok vallomást akartak kicsikarni a fiatalemberből, akinek árulkodó naplóját megtalálták.
A Pannon töredék képsorain a jelen és a múlt idősíkjai egymásba úsznak. Fáradt kopók vizslatnak ásító rutinnal, miközben megelevenedik a mozgalmas krónika. Bájos vonzalom alakul súlyos viszonnyá az októberi napokban. A komor börtönjeleneteket lírai epizódok követik, s megfordítva, a kapcsolat hullámzásaira a megtorlás durva szertartásai felelnek.
Mészöly Miklós kisregénye – mely a film meséjének alapjául szolgált – zaklatott tónusú, szerkezetileg meglehetősen elmaszatolt drámában éled újjá a vásznon. Sólyom nyilván a valódit mondja, de az igazat nem tudja kibontani minden dimenziójában. Tetszetős közhelyeket görget, megfogalmazza – amennyire fantáziájából telik – a ragaszkodást, az összetartozást, a kiszolgáltatottságot, a szemlélődést, de pszichológiai ábrázolása felületes és hézagos, mert a „miérteket” és a „hogyanokat” éppen csak jelzi, nem néz mögéjük. Ahhoz, hogy a fiatalok tragédiáját intenzíven átélhessük, sokkal többet kellene tudni róluk. Ráadásul amikor beszélnek, akkor árulnak el legkevesebbet önmagukról. Ha viszont a rendező megkísérli a sémáktól való elszakadást – az ávósok bemutatása „munka közben” -, már-már paródiába illő az ábrázolás. A háttér – mármint a koré – szokványos. A zenei aláfestés ezzel szemben igényes (Márta István munkája): lüktető, magával ragadó, erőteljes. Almási Sándor és Marozsán Erika helyzetgyakorlatai színpadiasak, de ők még mindig jobban jártak, mint a többiek. Hollósi Frigyes például többnyire szeszt kortyolgat egy üvegből (jól csinálja), Horváth József nagyokat szuszog és figyel (szintén odaadással), Kari Györgyi vámpírként tevékenykedik a befejező, amúgy roppant viszolyogtató jelenetben.
Sólyom András a szokásosnál sokkal több terhet rakott önnön vállára, s ebbe annak rendje és módja szerint belerokkant. A Pannon töredéket a míves alapanyagból tisztességesen meg kellett volna írni (forgatókönyv: S. A.). Egységes stílusban, művészi következetességgel megkomponálni (rendező: S. A.). És valószínűleg a producer S. A. tehet a vállalkozás – nem a kiállítás! – riasztó szegénységéről.
A szponzorok szépen összejöttek (élen a HBO-val, mely október 23-a alkalmából már sugározta a filmet, tehát a mozikban tulajdonképpen nem premierre, hanem reprízre került sor), a koncepció viszont kiérleletlen maradt. Töredék, mint a műfajszerű cím mondja.
Utóirat. A magyar filmeket a sajtó számára külön vetítéseken szokták bemutatni. A 2. Média-Box Bt. „elfelejtett” ilyen előadást szervezni. Gondolom, nem véletlenül korlátozták a publicitást. Talán éppen azért, amit elértek az újítással: így széles körben nem tudódik ki, hogy a Pannon töredék elkészült és műsorra tűzték (Budapesten egy moziban, napi egy előadásban). Kommentár fölösleges.
