A Woman of The Year díjakat a Glamour Magazin partyján adták át tegnap este – de Kiszel Tünde nélkül, merthogy a dekoratív médiaszemélyiséggel a kapuban közölték, hogy ő itt nemkívánatos személy. A szervezők kerek perec közölték, hogy szeretnék, ha Tünde nem lenne benn. És kész.
Kiszel Tünde egy kinyomtatott meghívót lobogtatva igyekezett bejutni a Glamour Women of the Year díjátadóra, de a szervezők telefonos akkreditáció hiányában nem engedték be.
„Meghívónk volt Ujvári Barbarától. Nem tudom, mi alapján diszkrimináltak, nyilván a személyem ellen szólt” – mondta az eset után Kiszel Tünde. „Utána a párommal elmentünk egy elegáns étterembe, az sokkal jobb volt” – tette hozzá. A Glamour Women of the Year rendezvényt idén második alkalommal rendezték meg, Kiszel Tünde tavaly sem vett részt az eseményen. A Juj az esetet videón rögzítette:
A rendezvény szervezői elmondják a videóban, hogy nem küldtek Kiszelnek meghívót, sőt telefonon sem keresték, mert nem akarták, hogy részt vegyen a Glamour Women of the Year nevű eseményen. Azt nem árulták el, miért. Ujvári Barbara telefonon is megerősítette, hogy nem küldött meghívót a jelenségnek, valószínűleg valaki más továbbította számára a nem neki címzett invitálást.
[Bulvár]
Két híres pornósztár is szerepet kapott Lady Gaga legújabb klipjében, a közel tízperces Telephone kisfilmben – ami egyébként cseppet sem meglepő, hiszen az erotikus tánccal, szexualitással teli történetet láthatunk. A főszerepet azonban most nem Alektra Blue és Jessica Drake puncija kapta: a figyelem Lady Gaga nemi szerve köré öszpontosul, akit a smasszerek a cellában levetkőztetnek, és az őrök megállapításából kiderül, az énekesnőnek valóban nincsen farka. (Így adva választ a Gagát érő folyamatos vádakra, miszerint transzvesztitáról van szó.)
A pornós csajok: Jessica Drake tizenegy éve van a szakmában, és minden bizonnyal sokkal büszkébb arra, hogy élete első kettős behatolásáért díjazták tavaly az AVN jóvoltából, minthogy egy videoklipben illegette magát. Mellesleg Evan Stone exfelesége – azé az Evan Stone-é, akinek farkát több ezer néző láthatta annó a Super Bowl közvetítése közben.
Szintén pornós pasi (Pat Myne) felesége volt a klip másik szereplője, Alektra Blue is, akit 2010-ben a legjobb pornószínésznő díjára jelöltek. Az elsimerést végül Kymberli Kane halászta el előle.
La pianiste – Ha meg akarjuk tapasztalni a francia filmek „sötét oldalát” is, akkor semmiképp nem szabad kihagynunk a Zongoratanárnőt, ami a jófajta francia vígjátékok ellentéteként fájdalmas, véres, drámai és igen nehezen fogyasztható. Persze egy művészfilmről van szó, ami egyedi elbírálást igényel, de még ha ezt meg is adjuk neki, a végeredmény akkor is negatív. Ezzel nem áll szemben az a tény, hogy a film tavaly Cannesban 3 díjjal távozott (közte a Zsűri Nagydíjával), ezenkívül pedig kapott még egy César-díjat, és egy Európai Film Díjat is. A szakmai zsűri bizonyára értékelte a komoly témát, már ha egy mazochista középkorú zongoratanárnő vergődésére ez a legjobb szó. De jussunk túl a nehézségeken, és lássuk, mire számíthatunk a Zongoratanárnőtől.
Isabelle Huppert egy Erika nevű, 30-as évei végén járó nőt alakít, aki amikor éppen nem zongoraleckéket ad, akkor vagy az anyjával veszekszik, vagy peep-show-kat látogat. Szánalomra méltó élet az övé, mert egyetlen percet sem érez igazán a magáénak, idegenül mozog a saját testében, és mindez elvileg az anyja miatt van. A történet kifejtése elég lassú, a film 130 percbe bírta sűríteni Erika történetét, ami azt jelenti, hogy aprólékos figyelemmel követhetjük őt a mazochizmus, a gonoszság, féltékenység és beteg viselkedés útján. Erikának egyáltalán nincs magánélete, mivel nemcsak egyszerűen az anyjával él, hanem még egy ágyban is alszik vele, ráadásul a kíváncsi természetű Anya (Annie Girardot) a lány minden mozdulatát figyeli, úgyhogy Erika – jobb híján – magába fordul és átmegy perverz-mazochistába. Sem a nappalai, sem az estéi nem stimmelnek: napközben túl szigorúan és ellenségesen kezeli a tanítványait, akik esélyesek lehetnek arra, hogy túlszárnyalják az ő karrierjét, esténként pedig olyasfajta furcsaságokat művel, amik miatt 18 éven aluliak nem nézhetik meg a filmet. (Még az idősebbeknek sem esik jól végignézni, amiket a hősnő az üvegszilánkokkal és magával művel). Aztán a film kb. egyharmadánál felbukkan egy lehetséges szerelmi szál egy helyes és tehetséges fiatal srác (Walter Klemmer/Benoit Magimel) személyében, aki első látásra beleszeret a zongoratanárnőbe, és így pillanatokra minden addigi problémánk megoldódni látszik. Csak pillanatokra, mert egy súlyos francia művészfilm nem végződhet vér és fájdalom nélkül, úgyhogy a rajongásból csalódás, a gyengédségből erőszak lesz, mi pedig ezalatt egyre zavartabban fészkelődünk a székünkön.
Isabelle Huppert több filmből is ismerős lehet számunkra, legutóbb például a 8 Nő-ből, ahol a vénlány karaktert játszotta. A 47 éves színésznőnek van egy erős művészfilmes vénája, ahogyan ezt klasszikus formában láthattuk Hal Hartley Amatőr c. filmjében, amiben Isabelle egy Isabelle nevű ex-apácát játszott, aki pornó-regények írásával szórakoztatja magát. A színésznő a Zongoratanárnőben borzasztóan hűvös, olyannyira, hogy már a filmbeli őrültségeit sem tudjuk teljesen komolyan venni, azt pedig, hogy szenvedélyt is tudna érezni bárki iránt, még nehezebben hisszük el neki. Ez persze nem Isabelle Huppert színészi gyengesége, hanem a rendezői koncepció eredménye, vagyis Michael Haneke német rendező találmánya. Vannak jó pontjai is a filmnek, ilyen például Annie Girardot szerepeltetése, aki valóban félelmetes élethűséggel játszotta el a zsarnok anyát, de hasonlóan jól működik a Klemmert játszó Benoit Magimel beválogatása is, aki számunkra teljesen ismeretlen arcként feltűnően érzékeny színészi játékot nyújtott.
A film legnagyobb gyengéjének magát a történetet neveznénk, amit Elfriede Jelinek regényéből maga a rendező adaptált forgatókönyvvé. Nemcsak drámai, de már-már bántó is Erika érzelmi-szexuális ámokfutása, ami persze alátámasztható az anyjával való nem-normális kapcsolatával, mégis túl erősnek tűnik ennek a nézőre gyakorolt pszichikai hatása. A művészfilmek kedvelőinek valószínűleg nem lesz ezzel sok bajuk, és hogyha a súlyos mazochista-vonalon kicsit túl tudunk jutni, akkor egy érzelmeket felkavaró, valódi Isabelle Huppert-típusú filmként fogunk a Zongoratanárnőre emlékezni.
Port: A negyvenéves Erika Kohut (Isaabelle Huppert) a bécsi Zeneakadémia zongoratanára. Édesanyjával él, aki szeretetével zsarnokoskodik fölötte, nem hagy számára semmi önállóságot. A megközelíthetetlen és hideg fiatal nőnek van egy szenvedélye: szabad idejében titokban pornómozikat és peep show-kat látogat. Elfojtott szexualitása önpusztító és mazochista jellemvonásokat hoz felszínre. Egy nap azonban egyik tanítványa elhatározza, hogy meghódítja.
[Iq] További moziszex
Mazochista csaj szadista férfival találkozik… A rendező: Az amerikai függetlenfilmes rendező, forgatókönyvíró és producer, Steven Shainberg, akiről – őszintén megvallom – soha a büdös életben nem hallottam még korábban. Szereplők: Maggie Gyllenhaal, akit idáig főleg Jake Gyllenhaal tetvéreként pozicionáltam, pedig láthattuk őt a SherryBaby, a World Trade Center, a Paris je t’aime illetve a Felforgatókönyv című filmekben is. Ja és nem mellesleg Bruce Wayne csaját alakítja majd a nyár közepén érkező legújabb Batman moziban. A másik főszereplő James Spader. Őrá főleg a Szex, hazugság, video féle Soderbergh dolgozatból emlékezhetünk, de játszott a Csillagkapuban illetve Cronenberg Karamboljában is. Néhány éve azonban átlovagolt a sorozatok világába, és azóta Kirk kapitánnyal parádézik a Boston Legal-ban.
A sztori: Lee Holloway, a húszas éveiben járó lány hazatér szülővárosába, Floridába, miután eltöltött pár kellemes hónapot a helyi elmegyógyintézetben önkínzásra való beteges hajlama miatt. Visszatérte után hamarosan megtanul gépelni, majd munkába áll egy jólmenő ügyvédi irodában, ahol bizarr kapcsolatba kezd nála idősebb főnökével. A nem éppen hétköznapi módon induló szado-mazo románc szerelembe fordul át, és Lee végül úgy érzi, megtalálta önmagát…
Értékelés: Nos, többször is említettem már a Filmhíreken, hogy imádom a fajsúlyos, sötét drámát mint műfajt, de nem vetem meg az éjfekete komédiákat sem (Halálos temetés, anyone?). Nos, a Secretary pontosan ennek a kettőnek az egyáltalán nem hétköznapi elegyét nyújtja. A hollywoodi mainstreamtől eltérően ugyanis nyíltan foglalkozik olyan témákkal mint szadizmus, önkínzás és különféle változatos szexuális perverziók. Ha jól emlékszem, utoljára talán a Todd Solondz féle Happiness-ben vagy Haneke Zongoratanárnőjében láttam efféle abszurd és bizarr történetet. A főszereplő Lee-t alakító Maggie Gyllenhaal meglepően jól hozza az érzelmileg és lelkileg zavarodott fiatal csajt, aki legyőzhetetlen késztetést érez saját maga kínzására, de hogy miért, azt maga sem tudja megmagyarázni. Jól illusztrálja ezt az alábbi párbeszéd a főnök és Lee között: – Miért sebzi meg magát?
– Nem tudom.
– Nos, talán azért, mert néha úgy érzi, hogy a belső fájdalomnak felszínre kell törnie, és ha látja a belső fájdalom bizonyítékát, akkor tudja, hogy valóban itt van. És ha látja a sebet gyógyulni, az megvigasztalja.
– Hm, így is lehet mondani. Jake Gyllenhaal tesóját egyébként már több filmben is volt szerencsém látni (többek között a Donnie Darko-ban, a World Trade Center-ben vagy a Felforgatókönyvben), és azt kell mondjam, hogy messze itt nyújtotta eddigi legjobb formáját (azért a SherryBaby-t csak pótolni kéne). Valószínűleg mások is felfigyelhettek rá, mivel az alakításáért 2003-ban Golden Globe-ra jelölték. A másik, akinek a színészi teljesítményén meglepődtem, az maga James Spader volt. Őt főleg a Boston Legal című sorozatból ismerhetjük, bár játszott Cronenberg egyik agymenésében is (hasonlóan perverz figurát, de ez már más téma). Soha nem tartottam Spader-t kiemelkedő színésznek, de amit itt művelt az önmagát kontrollálni képtelen, szadista, perverz jogász csávó szerepében, az egyszerűen lenyűgöző volt. Ha visszagondolok arra a hideg, elborult, kígyótekintetére, még most is kiráz tőle a hideg… Nem tetszett viszont, hogy a két főszereplőn kívül a többi karakter túlságosan jellegtelen vagy elnagyolt volt. A papa-mama-tesó triumvirátusról gyakorlatilag semmit sem tudunk meg, azonkívül, hogy jól elvannak a maguk kis világában (btw, a fater miért lett alkesz?). Annyit jött le, hogy a mama szeret mindennap elkocsikázni leányáért annak munkahelyére, a nővér meg hozzáment valami csávóhoz, de ezen kívül tényleg semmi. Pedig egy fedél alatt élnének vagy mi.
Azért van még egyvalaki, akit feltélenül meg kell említenem. Ő pedig nem más, mint a zeneszerző Angelo Badalamenti, aki már ősidők óta egyik kedvenc komponistám. Többször is kifejtettem már, hogy ez a pasas egyszerűen egy zseni: szinte akármilyen score-hoz adja a nevét, az rendszerint arannyá válik! Persze nyilván nem a Secretary a karrierjének csúcspontja (az talán a Mulholland Drive vagy a Twin Peaks lenne, erről lehet vitatkozni), de ennek ellenére nagyon kellemes kis OST-t sikerült összeeszkábálnia.
Nos összességében, Shainberg munkája egészen kellemes meglepetés lett számomra, főleg ahhoz képest, hogy rosszabbra számítottam. Ha kedveled a bizarr illetve súlyos történeteket, akkor mindenképpen érdemes belepillantani ebbe a merész témájú darabba.
[Videók] Ismét Budapesten, a Hungexpo „A” csarnokában az átépített nemzetközi autócsodák, a dögös csajok és a lehengerlő bemutatók legnagyobb hazai ünnepsége!
Lady Gaga nővel csókolózik a klipben, és látszik, hogy puncija van. Néhány hónappal a Telephone című kislemez megjelenése után elkészült a számhoz a klip, amit Lady Gaga nem aprózott el. A Beyoncéval közös dalhoz közel tízperces kisfilmet forgattak, amiben a női börtöntől kezdve mellmutogatáson át a Kill Bill Pussy Wagonjáig minden van, még Beyoncé is egy kicsit.
Elkészült Lady Gaga Beyoncéval közös számának a Telephone-nak a maratoni hosszúságú videoklipje, ami inkább rövidfilm, mint klasszikus értelemben vett klip. Lady Gagát általában Madonnához szokták hasonlítani, de a kis híján tíz perces új klippel Gaga odalépett többek között Michael Jackson mellé, aki szintén gyakran rövidfilmeket készített számaihoz.
Viszont míg Jackson Thrillerében a horroré meg a szörnyeké a főszerep, Gagánál a nemi szerveké, az erotikus táncé és a női börtönöké, meg egy kicsit Beyoncéé is, akivel a szám elvileg duettben készült, de egyértelműen Gagán van a hangsúly. A szám érdekessége még, hogy Gaga eredetileg Britney Spearsnek írta a dalt, aki viszont kiadója kérésére nem rakta fel új lemezére, ezután került vissza Gagához.
A videó erősen indít, a női börtönbe – a klip szerint prison for bitches – kerülő Gagát a smasszerek, akik akár a női pankrátorliga nagykövetei is lehetnének, levetkőztetik. Gaga mellbimbóját megint szigszalag takarja, nemi szervét viszont csak néhány pixelnégyzet, az őrök meg is állapítják, hogy az énekesnőnek valóban nincs farka, így adva stílusos választ a Gagát érő állandó vádakra. A klipben egyébként most már kevesebb bujtatott reklám van, mint például amennyi volt a Bad Romance című szám klipjében. A legfeltűnőbb a Gaga hajcsavarójaként funkcionáló 0,33-as Light Coca Cola, a plentyoffish.com társkereső oldal, valamint a számban többször előkerülő LG VM265 telefon. A videót Jonas Akerlund rendezte, aki a Paparazziban is együtt doglozott már Gagával. A készítők Tarantinora emlékeztető történetet és képi világot hoztak össze, ami még Lady Gagához is passzol.
„A Paparazziban az volt a csodálatos, hogy a számnak megvannak a tiszta popzenei erényei, miközben kritikát ad a celebkultusznak. A maga módján Jonas Akerlund ezt tökéletesen leképezte a klipben. Ugyanezt akartam elérni ezzel a videóval is, egy egyértelmű popszámot, aminek a felszínen sekélyes a jelentése, valami mélyebbé átalakítani” – nyilatkozta a klipről Gaga az E! Newsnak.
„Valószínűleg van valami tarantinós a videóban. Nagyon szeretem, ahogy (Tarantino) különféle formákat használ, hogy valami újat teremtsen. Ő is beszállt a klip elkészültébe azzal, hogy kölcsönadta a Pussy Wagont” – folytatta az énekesnő, akinek az ismert rendező azután adta kölcsön a Kill Bill című filmben megismert járművet, miután Gaga előadta neki a klipötletét. Végül hozzátette, a szám arra próbál meg reflektálni, hogy a fiatalokat teljesen elárasztják az új technológiák és a különféle információk. A szám szövege alapján a párkapcsolatokról szól, amelyeket a mobiltelefonok állandó jelenléte inkább csak megnehezít, akkor is felhívjuk a másikat, amikor nem kéne, nem lehet valakit lerázni, amíg tudja a telefonszámunkat. A klip története ennél egy kicsit tovább megy, Gaga és Beyoncé megbosszulják azokat a férfiakat, akik tönkretették az életüket. Lady Gaga a monumentális klippel igyekszik bebiztosítani a helyét a popzenében, meghatározó alakká szeretne válni, amit nem is igazán titkol. Rendszeresen nagy port felverő nyilatkozatokat tesz, száz százalékon pörög azóta, hogy néhány évvel ezelőtt betört a popszíntérre.
Ilyen szempontból Madonnához szokás hasonlítani, aki szintén tabukat nem ismerő, a hírnévért mindent elvállaló magatartásával hívta fel magára többek között a figyelmet. Egyelőre persze nem tudni, hogy Gaga valaha eléri-e azt a státuszt, amit Madonna, de mindent megtesz érte, hogy több mint húsz évig ott tud maradni a fogyasztható popzene élvonalában. Madonnánál fontos még az is, hogy Kylie Minogue mellett hatalmas melegikon, amit Gaga szép lassan elbitorol tőle. Gaga megosztó személyisége természetesen a meleg rajongótábort is megosztja. Remek szórakozás Steiner Kristóf olyan megnyilvánulásairól hallani, amikor azon lamentál, hogy tönkreteszi fiújával a kapcsolatukat, hogy ő gyűlöli Lady Gagát, barátja viszont rajong érte. Az utóbbi időben Gaga annyira meghatározó pontja lett a celebvilágnak, hogy divat lett különféle nyilatkozatokban kijelenteni, hogy az ember kedveli-e Lady Gagát, vagy sem. Legutóbb Helen Mirrenről tudtuk meg, hogy neki bejön az egyelőre nehezen kategorizálható stílus, ahogy Rihannának is, Roisín Murph és Tori Amos viszont nem bírják a magamutogató énekesnőt, aki a számai mellett a különféle intim testrészeinek az állandó mutogatásával is felhívja magára a figyelmet. Mindenesetre a szakma hivatalosan kedveli az eddig két lemezt kiadó énekesnőt. Számos díjat kapott már zenéjéért. A Billboardtól begyűjtött egy nagy zsákkal, kapott három Brit Awardot, három díjat az MTV VMA-n, két Grammyt, az NME 2010-ben meg egyszerre választotta meg a legjobban és a legrosszabbul öltözött előadónak.
[x69]
Magyarországon a tartalom az Mttv. besorolás V-VI. kategóriájába tartozik, kiskorúakra káros hatással lehet. Hogy ne férhessenek hozzá, használj szűrőprogramot! A Belépésre kattintva kijelented, hogy elmúltál 18 éves, és elfogadod, hogy cookie-t használunk.
