– Az egész egyre durvább. Van olyan lány, aki azt mondja, inkább ötször hány, mint hogy egyszer anált vállaljon. Mondtam, én inkább vállalok öt anált, mint hogy egyszer hányjak… Hol a határ? Előfordult, hogy hat fiúval voltam.
– Elkezdtem az általánost. Megmondom őszintén, nem nagyon szerettem tanulni. Anyukám magántanárt fizetett, de hiába, nem tanultam. Megbuktam, és a következő másodikat már egy kollégiumban kezdtem; anyukám beadott, másodiktól nyolcadikig oda jártam. Édesanyám varrónő volt otthon, nagyon szorgalmasan dolgozott. Nem tudom, talán jobbnak látta így…
A nevelőotthon egy hűvösvölgyi régi villában volt, a gyerekeket hétvégére engedték ki. Péntek délután hatkor lehetett hazamenni, de vasárnap este hatra már vissza kellett érni. A gyerekek szinte kizárólag a rossz családi körülmények miatt kerültek oda, sokan a testvéreikkel együtt. A napirend szerint hatkor volt ébresztő, fél óra alatt kellett elkészülni, aztán jött a reggeli. Anikó kedvence a lekváros kenyér volt, kakaóval. Az uzsonnát magukkal vitték, kifli két szelet szalámival, meg egy alma. Reggeli után mindenki indult az iskolába, ki ahová járt. Anikónak mázlija volt, csak négy villamosmegállót kellett utaznia. A kicsik próbáltak összetartani, mert a nagyobb lányok uralkodni akartakfelettük. A nevelőotthonbanfeltétlenül szükség van egy barátnőre.
– Egy kis cigánylány volt, úgy hívták, Kanyaró Melinda. Nem foglalkoztunk a többiekkel, kiszöktünk a közértbe, loptunk csokoládét, találtunk kóbor kutyákat, azokat bevittük a nevelőintézetbe. Mindig csináltunk valami hülyeséget. Elvoltam vele, kértük, hogy egy szobában legyünk.
Anikó azt mondja, nem tud úgy nézni az édesanyjára, mint egy anyára. Nem haragszik rá, mégiscsak az édesanyja, de valódi szülő-gyerek kapcsolat soha nem tudott igazán kialakulni köztük.
– Tudom, hogy az anyám, ő szült meg. A kiskutyákat is azért fogadják örökbe kiskorukban, hogy hozzánőjenek az emberhez. Minden vasárnap egészen az indulásig sírtam, hogy nem akarok visszamenni. A mamám is sírt, és azt mondta, hogy menni kell, menni kell.
Anikó, ha bukdácsolva is, de elvégezte az általános iskolát, majd Békásmegyeren felszolgálónak tanult egy szakmunkásképzőben. Ezekben az években – ahogy ő fogalmaz – „reccsent”volt.
– Rosszcsont kislány voltam. Olyanokat csináltam, hogy a békának belenyomtam a cigit a szájába, és szétdurrant, a macska seggére meg paprikát kentünk, és véresre dörzsölte. A macskákat nem szerettem, a kutyákat viszont igen.
Tizenhat évesen kezdett diszkóba járni. Megismert egy disc- jockeyt, ő vette el a szüzességét.
– Elkezdtem táncolgatni, akkor csöppentem bele az éjszakai életbe. Előtte még azt mondtam, dehogy leszek én táncoslány! Hónapokig gondolkodtam rajta, aztán elkezdtem, és nagyon megtetszett. Egy csütörtöki napon voltam először táncolni, pénteken nem mentem iskolába, és szombaton már újra táncoltam.
Egy éjszaka nyolc-, aztán tízezret keresett tisztán, zsebbe. A pénzt magára költötte. Szerette, ha övé a legszebb, legextrémebb ruha, és a hajára sem sajnálta a pénzt, próbálta követni a divatot. Egyre több helyre hívták, minden nagyon jól ment, csak a mellével volt baja. A közönséget ez kevéssé zavarta, sikere volt mindenütt.
Németországban és Japánban is. Eleinte Ausztriába, Németországba ment ki, először csak egy-egy napra, később akár hosszabb időre is. A go-go után belevágott a sztriptízbe. Tokió nem jött be, egy hónap helyett már egy hét után visszajött.
– Olyan érzésem volt, mintha soha nem mehetnék haza. Béreltek nekünk egy kis lakást, mindennap járni kellett a bárba. Nyelveket se nagyon tudtam, iszonyatosan idegennek éreztem magam ott. Kellett volna a vendégekkel konzu- málni, de nem tudtam angolul, és nem is mentem oda hozzájuk. Mindegyik olyan egyforma volt, Ufóországban éreztem magam.
Itthoni diszkókban folytatta, de kijárkált Ausztriába is. Aztán úgy döntött, hogy még egyszer megpróbálkozik Japánnal. A sztriptíz után a live show következett.
– Mindennap két show-t kellett csinálni, azt hiszem, havonta félmillió forintért. Kibírtam volna azt a fél évet, dolgozni is tudtam volna azzal a magyar fiúval, aki kint várt, ha nagyon megerőltetem magam. Három hét múlva hazaküldtek. Ez a magyar fiú ott a bárban megbaszta az összes kurvát, a főnök nagyon ideges lett, és elzavart mindkettőnket. Mielőtt kimentem Japánba, orvosi vizsgálatra kellett mennem, hogy nem vagyok-e AIDS-es. Azt hittem, hogy azért küldenek el, mert a fiú elkapott valamit, és én is AIDS-es lettem. Nem tudtam elképzelni, hogy kimegyek fél évre, és három hét után kirúgnak. A fiú miatt kellett hazajönni. A lányok kelet-európaiak voltak, meg rusnyák. Hogy melyik országból származtak, nem tudom, nem is érdekelt. A live show-ban az a lényeg, hogy a fiúnak álljon. Ha ez megvan, akkor jól együtt tudtok dolgozni, akkor nagyon jól meg lehet csinálni. Ha a fiú leblokkol, akkor aztán össze-vissza bénáskodunk mind a ketten. Az a fiú nagy kúrógép lehetett, mert bírta. A szép pózokat szeretem, legjobban azt, amikor egy nő a fiún ül, meg amikor hátulról…
Anikó úgy döntött, nem erőlteti tovább Japánt. Bement egy ügynökséghez, hogy kipróbálja a filmezést. Úgy emlékszik, az első forgatás Olaszországban volt, de arra már nem, hogy pontosan merrefelé.
– Akkor már meg volt csináltatva a cicim, szép természetesre. Úgy volt, hogy szőlőültetvények között leszek, de nem tudták megszervezni, így tök fölöslegesen mentünk ki Olaszországba. Aztán visszamentünk, és megcsináltam az első szettemet. Rögtön össze akartak tenni két fiúval, egy négerrel meg egy normálissal. Kicsaptam a balhét, mondtam, hogy én egy négerrel nem! Akkor összetettek egy profi fiúval. Ügyes volt, mindig mondta, hogyan, mit csináljak. Mindenbe bele kell jönni, érezni kell a kamerát. Úgy képzeld el, hogy ezt a legeslegelső filmemet már adták a Private Goldon. Nem is hiszem el! Arról szól, hogy a fiú pisil a vécében…, én bejutok, és mondom hogy hűűű, ő menne ki, erre én befogom a száját, és elkezdem szopni. Nem olyan nehéz kimondani ezeket a szavakat. Amikor forgatás van, akkor ott kiabálják rendesen, hogy „szopjál erősebben, szopjál szépen, szopjál erotikusan”!
Anikó azt mondja, hogy ő a magánéletben nem olyan, mint a filmen. A mostani barátjával fél éve vannak együtt. Ha kedve tartja, letámadja, de van, amikor szelíden hagyja, hogy a fiú jöjjön.
– Ezek már érzések. Amikor filmezek, teljesen kikapcsolom az agyamat, máshol járok. Az a dolgom, hogy mindent a legügyesebben, a legszebben, maximális odafigyeléssel csináljak meg.
Anikó szerint ha a Private tízből négyet levetít, akkor az már nagyon jó. Ő egyébként sokat forgat, kéthetente egyet, néha kettőt is a rövidebb szettekből, vagy a még kisebbekből, de csinált jó néhány „nagy filmet” is. Lehet, hogy nem szereti az édesanyját, de a pénzét rábízta. Ő gyűjtögetett, abból lett a kis lakás. Pusztán a filmes pénzből persze nem futotta volna lakberendezőre, meg ennyi tigrisre.
– Én már tizenhét évesen bevállaltam. Mindenre képes voltam a pénzért. Nem volt autóm, de nagyon szerettem volna. Volt egy barátnőm, leszbikus. Bent voltunk egy ügynökségen, és kivettek minket privátra. Azért mentünk együtt, mert kértek előtte egy leszbit is. A lány úgy kinyalt, hogy sírva fakadtam, és azt mondtam, hogy ilyet még nem éreztem. Azért fakadtam sírva, mert nagyon szerettem azt a lányt. Ő nemcsak szeretett, de szerelmes is volt belém. Húúú! Nagyon! Munkán kívül nem volt szexuális kapcsolatunk. Képzeld el, hogy a lány annyira féltett már engem, hogy tudod, mikor privátban voltunk, és csináltak engem, akkor így fogta a kezemet, mert neki fájt. Szerelmes volt belém, én viszont nagyon rondán viselkedtem vele. Már rég nem beszéltünk, nem tudom, miért voltam ilyen gonosz… Emlékszem, hívtak minket a High Life-ba. Nagyon hideg volt, magas sarkú cipőben álltunk a villamosmegállóban, zuhogott a hó, és átöleltük egymást. Nagyon szerettem ezt a lányt. Vége lett, mert ő azt mondta, hogy én nem vagyok igazi leszbikus.
Anikó soha nem használt drogot, alkoholt sem fogyasztott, de a tánchoz azért néha igénybe vett gyorsítókat. A privátot nem vitte túlzásba, havi két-háromnál többet nem vállalt az ügynökségnél. A lakásába nem enged be vendéget, elvi alapon. Ami a filmezést illeti, szeretne fejlődni, pedig Hopka, a producere, borzasztóan dicséri. Kolléganőitől eltérően nem igazán rajong a profi fiúkért. Azt mondja, akármennyire bevált fiúkról van szó, Összehozzák őket
mindenféle menekülttel, akik hordozzák a bajt. Hiába van AIDS-teszt, azon kívül is vannak különféle dolgok, gombák, tripper, egyebek.
– Gumi nélkül kell lenni, tényleg nem tudhatod, hogy kivel raknak össze. Mindig a bevált fiúkat használják. Szerintem ezek a fiúk már észre sem veszik, ha betegek, olyan immunisak rá.
Anikó bevallja, hogy karrierje kezdetén gyakran voltak pillanatok, amikor kihagyott, nem figyelt oda arra, amit csinált. Csak egy dolog számított: legyen túl rajta, és adják oda a pénzt. Most már figyel a mozdulataira, arra, hogy a haja ne lógjon az arcába, hogy szép legyen. Az elején persze volt sok minden más is, szokatlan dolgok, amik zavarba hozták. Például az anál.
– Furcsa volt az elején. Előtte a magánéletben sem análoztam, bedobtak a mélyvízbe. Az elsőnél profival voltam, akkor még nem is éreztem, de utána úgy elkezdett fájni! Most már olyan is van, hogy egy punciba két izé…, de azt nem bírnám megcsinálni. Megmondom őszintén, nekem olyan filmem nem is volt, ahol normált kellett csinálni. Vagy anál, vagy dipi. Aki csak normált csinál, annak nincs sok munkája.
Megkérdeztem Anikót, hogy szerinte miért ekkora siker pénzügyileg a pornó. Szerinte ilyen korban élünk.
– A nagymamám korában még egy tampont se reklámozhattak, mert szégyen volt. Ha most valaki megnézi a Mónika show-t, mást se hall, csak hogy ki kit elégített ki, meg szex, szex és szex. Az egész egyre durvább lesz. Jobb nem lesz már, csak egyre durvább. Van olyan lány, aki azt mondja, inkább ötször hány, mint hogy egyszer anált vállaljon. Mondtam, én inkább vállalókat anált, mint hogy egyszer hányjak… Hol a határ? Előfordult, hogy hat fiúval voltam. Feltettek egy bárszékre, a fejem lelógott, az egyik itt csinálta, a másik ott, és ilyenek… Nem fáradtam el jobban, mint ha kevesebb fiúval lettem volna, csak megalázóbb egy kicsit. Ha egy vagy két fiúval vagy, még lehet szépíteni a dolgot, azt még tudod irányítani, de ha hat van, akkor már nem. Ha hatan élveznek az arcomra, kikapcsolom az agyam, és úgy vagyok vele, hogy megcsinálom, mert most ezt a munkát kaptam. Sohasem adom vissza a munkáimat. Bármit mondanak, mindent elvállalok. Állatosat nem kértek tőlem még, de nem is fognak. A kaka meg a pisi nekem nem jön be. Az aberrált dolgokra egyre nagyobb lesz az igény. Az átlagos szex sok férfit már nem izgat fel. Olyan emberekről van szó, akikről nem is képzelnénk.
Különösen sikamlós területre érkeztünk. Felgyorsul a párbeszéd is.
– Mert?
– Akiknek sok pénzük van, akik megkaptak mindent, azokat nem izgatja fel a normális szex.
– Honnan tudja?
-Tudom.
– Honnan?
– Tudom, de nem mondom meg.
-Honnan?
– Privátokból. Olyan emberek, nem is hinnéd róluk!
– Üzletemberek, politikusok?
– Nem, nem akarom elmondani. Szerintem egyébként ez egyre jobban el fog izélődni. Az a baj, hogy azt én már nem fogom túlhaladni, inkább megállok.
– Miből élne meg?
– Bármelyik pillanatban jöhet a nagy szerelem, nem tudom, jöhet akármi.
– Soha nem ismerték fel?
– Soha. De csak a barátnőmmel tudok mászkálni, vele be tudok ülni egy kávézóba. Ha melegítőben elmegyek a Tescóba egyedül, az még rendben van, de csinosan, szépen felöltözve nem tudok elmenni sehova.
– Miért?
– Nem tudom.
-Megjegyzéseket tesznek?
– Nem. A szemeken látom, nem is tudom elmondani… Csak a csinos, szép dolgokat szeretem, ki se lóg a fél csöcsöm, és mégis úgy néznek!
– Volt pszichiáternél?
– Voltam. Elmondtam neki is. Azért mentem hozzá, mert sokat dolgozom. Soha nem mondtam semmire, hogy nem vállalom el, azt sem, hogy pihenni akarok. Van, hogy napközben forgatok, este táncolok, soha nem mondom, hogy elég. A pszichiáterem szerint is túl sokat dolgozom, és keveset pihenek. Felírt gyógyszert, kedélyjavítót, nyugtatót. Akkor szedem, ha nem alszom, fáradt vagyok, és már besokall- tam a munkától.
– Ha esetleg tíz év múlva találkoznánk, mi kellene ahhoz, hogy azt mondja: boldog?
– Szeretnék gyerekeket, egy házat kerttel, ahol majd a gyerekek rohangálnak, egy nagyon boldog családot szeretnék. Ezért mindent megteszek… És jó anya szeretnék lenni, nem olyan, mint…
Pornófilm forgatás előtt zajlik az élet. Ez a pornó! – összes bejegyzés itt nézhető meg,