A levelek ernyedten lógtak az ágakon, a tikkasztó kánikulai délutánon egy szellő sem rezdült. Egy pillantással ellenőrizte a hőmérőt: 32 fok. Sóhajtva pillantott körbe a legénylakás javát adó nappalin és elégedetten szürcsölt egyet. Minden a helyén.
Ez persze enyhe túlzás volt. A vasalatlan ingek csupán több kisebb kupacból egy nagyobb halommá lettek összehordva, de az asztal tiszta, a kanapén a párnák felrázva, a szomszédos, kis hálószobában friss az ágynemű, a fürdőszoba kvázi tiszta és a konyha sem szalad. Egy ilyen forró vasárnap senki emberfia ne várjon nagyobb háztartási teljesítményt de legfőképpen nem porszívózást attól, aki egy unalmas irodába zárva töltötte az elmúlt, hasonlóan meleg hetet. Áldotta az eszét, hogy még a nagy hőség előtt egy tálca sört pakolt a hűtőbe, mellé sajtot és vékonyra szelt parasztsonkát. Megszokásból gyümölcsöt is készített be, de gyanakodott, hogy előbb-utóbb muslica-eledel lesz belőle. Nem nagyon törődött ezzel. Nem volt sportember. Tisztában volt azzal, hogy van rajta vagy tucatnyi fölös kiló, amitől a dereka köré csavart fürdőlepedő viccesen feszül a hasán, mint ahogy azzal is, a törölköző ápol és eltakar, de nem törődött vele. Viszonylag magabiztosan hitte, hogy az ilyen dolgok összességében igen keveset számítanak, ami az emberi boldogságot illeti. Leszámítva persze, hogy ennél több ruhában dőlne róla az izzadság, és ettől nagyon boldogtalan lenne.
Elgondolkodva sodort magának egy cigarettát és hangosan fújta a vaníliás füstöt maga elé.
Péntekig úgy tűnt, élete lassan a helyére kerül. Az elmúlt években minden barátja és ismerőse megházasodott, férjhez ment, gyereket nemzett, vagy szült. Akik nem, azok legtöbbször a valahol félresiklott életüket, rossz munkahelyüket, sikertelen magánéletüket siratták. Gábornak egyik csoportba sem akaródzott tartoznia, de magában kelletlenül elismerte, hogy megkésve, de legalább óvatosan tempózik a zavarosban az első véglet felé. Egyedül élt ugyan saját, parkra néző lakásában, de már felmerült, hogy összebútorozik évek óta stabil kapcsolatával, a dúskeblű, vörösesszőke Szonjával és ha ez megtörténik, akkor bármi más is megtörténhet.
Nehezére esett feladni a függetlenségét. Sosem volt csajozós alkat, de időről időre be-becsúszott egy-két kaland, sőt, éveken át `állandó` szeretője is volt és ezeket a dolgokat jobb volt Szonjától távol intézni. Lilla, az említett szerető egy ideig többre is vágyott, de néhány év gyötrődés, kiakadás, sírás, könyörgés és ajtócsapkodás utána feladta a küzdelmet a láthatatlan riválissal és a makacs, egyre inkább Buddha-forma férfival. Gábor szerint ennek így is kellett lennie, hiszen addig sem nagyon értette, hogy a lány miért akarja pont vele megerőszakolni saját sorsát, így hát tudomásul vette a dolgot, ahogy azt is, hogy a korábban sűrű találkák elmaradoztak, majd úgy egy féléve meg is szűntek.
Tisztában volt vele, hogy mellette a lány másokkal is próbálkozott, sejtette, hogy hosszabb elmaradása is annak köszönhető, hogy az nem kívánja vele megosztani szabadulási kísérleteinek örömeit és kudarcait. Természetes, gondolta, hiszen ő sem beszélt soha arról, hogy Szonja és Lilla mellett milyen más kalandjai voltak. Nagyot sóhajtott… jó kis évek voltak. Lilla… amikor megismerkedtek, a barna lány még csitriből hirtelen nővé érő főiskolás volt, aki suli mellett egy étteremben dolgozott pultosként. Az albérlet, a sovány koszt és a hajnalig tartó rohangálások miatt karcsú volt, lányosan vékony, tenyérbe illő, helyes mellekkel. Aztán lediplomázott, értelmiségi ülő foglalkozása lett és lassan beértek nőies idomai. Melle feszesen kitelt, bordái már nem bökték át a pólóját, járásából is elmaradt a riadt őzikeszerűség…
És csiszolódott is. Bár nem Gábor volt neki az első, valamiért megragadt a másodhegedűs szerepében, de közben mindent elkövetett annak érdekében, hogy egyszer majd ő vezényeljen. A testiségben tapasztalatlan lány örömmel vetette magát az érzéki örömökbe Gábor oldalán, aki bár nem rajongott a tanítóbácsi szerepéért, tőle telhetően türelmesen magyarázott, feddett, dicsért az együtt töltött `órák` alatt. Hamar rájött, hogy minden új, amit csak mutatni tud, és mivel mindenre nyitott emberként jóval járatosabb volt a témában, igyekezett mindent megismertetni Lillával is. Az addig szemérmes lánynak ugyan voltak elvei és bizonyos fenntartásai is, de többnyire ezek pillanatok alatt hamuvá égtek az együtt töltött éjszakák hevében.
Lilla gyorsan fejlődött, tetszett neki minden, amit kapott és igyekezett többszörösen visszaadni azt. Megdöbbentette, hogy ez a fiatal és akkor még jóval sportosabb srác egy-egy érintéssel olyan érzésekkel ajándékozza meg, hogy az orra hegyéig mindene elzsibbad, ahogy az is, amikor csak a mellének lágy simogatásától robbanásszerűen, gyönyörben fetrengve élvezett el. Bár `jókislányos` nevelése és szégyenlőssége mindig visszafogta kissé ezért például sosem tanult meg igazán, felszabadultan lovagolni a férfin, miközben az nézi őt bár Gábor szerette volna természetesnek vette, hogy egy szeretkezéssel töltött éjszaka természetes része a sok, illatosan pislákoló gyertya és mécses, a halk zene, a simogató masszázsolaj és általában az érzékiség. Szeretkeztek ülve, fekve és állva, a zuhany alatt… Volt, hogy a srác pezsgővel, vagy vörösborral locsolta a testét és a kebleiről vagy puncijáról szürcsölte le a nedűt…
Eredendően kíváncsi típus volt, így magától értetődő volt, hogy Gábor néha fekete selyemkendővel köti be a szemét és tollal, vagy rózsaszállal néha a tüskékkel is izgatja, vagy hogy a játszadozásokhoz néha egy kis kikötözés, bilincs, esetleg ostor is társul. Amikor a srác az ostort megfordítva annak nyelével hatolt belé, szóhoz sem jutott meglepetésében, de mire felfoghatta a szituáció perverz bizarrságát, sikítva élvezett el. Gábor ugyan nem volt különösebb híve semmilyen extrémitásnak, de ügyesen csempészett bele kapcsolatukba egy-egy izgalmasabb dolgot, új pózt, játékszert vagy helyszínt, amitől a kapcsolat nem tudott ellaposodni. Lilla lassan, fokozatosan beleszeretett a srácba, aki azonban az évek során többször világosan értésére adta, hogy nem akar tőle többet. Sokévnyi gyönyör és megaláztatás után bár a korábbi gyengédséget és szenvedélyt és a számára oly megfelelő, férfias méretet nem sok emberben találta meg (ezeket együtt pedig soha), belátta, hogy jobb, ha új életet kezd. És rögösen bár, de néha sikert aratva ez ment is egészen most péntekig.
Ugyan régen találkoztak, de Gábor azért úgy gondolta, hogy négy nap késéssel mégiscsak illik megereszteni egy névnapi gratulációt, amire a lány egy gyors `köszi, egy koccintás vasárnap?` üzenettel válaszolt. A férfi leokézta, tudva, hogy Lilla vasárnap pontban hatkor nála lesz. Csak reménykedni tudott abban, hogy nem marad sokáig és ezúttal kevesebb női fecsegésben lesz része, mint legutóbb. Arra nem is gondolt, hogy bármi intimre sor kerülhet, bár az ilyen találkozásokat korábban a lány rendre kihasználta. De fél év nagy idő, ki tudja most mi a helyzet. Utoljára úgy hallotta, hogy a lány éppen a teniszedzőjével kavar és mivel közel 20 kilót szedett össze ahhoz képest, ahogy ő anno megismerte, megértette, hogy minden tekintetben igyekszik kihasználni ezt a lehetőséget, hogy leadjon valamennyit.
`Éppenséggel rám is rámférne egy teniszedző’ – vigyorodott el, miközben kipattintott egy újabb, párás dobozú sört feltéve, ha nő.` De nem gondolta komolyan. `Lillus meg igazán ideérhetne már…` Merengéséből a csengő rekedtes hangja riasztotta fel; gyorsan felpattant és ajtót nyitott. Futó arcra-puszival üdvözölték egymást, mint két régi ismerős, kimért mozdulataikban csak elszánt szemlélők fedezhettek volna fel a régi ölelések utórezgéseit.
Lilla nem lepődött meg a férfi alulöltözöttségén, `én is így lennék otthon ilyen melegben` fűzte hozzá futólag. Kiismerte magát a lakásban, ezért hamar lerúgta papucsát és kevert magának egy laza fröccsöt, majd végighevert a Gábor fotelje melletti kanapén. Az ablakban állva jól látszódott, ahogy a szemközti játszótéren a kamaszsrácok magukat felnőttnek érezve sörözgetnek, ezért inkább nem élt a felkínált lehetőséggel és nem vetkőzött bugyira melltartóra. Pár perccel később már bánta, mert napon csokoládébarnára sült, hibátlan bőre még a farmer miniszoknyában és a kivágott topban is szinte lobbot vetett. De Gábor nem mondta kétszer, hogy felőle akár meztelenül is lehet (és kaphat ő is egy laza fürdőlepedőt), ő pedig kínosnak érezte volna ezután magától nekivetkőzni.
Sokáig beszélgettek, miközben fogyott a sör és a fröccs is, odakint lassan narancssárgák lettek a levelek a naplementében és a játszótéri kamaszok is elhalkultak. Megvitatták egyik közös barátjuk közelgő esküvőjét, egymás szavába vágva ócsárolták a menyasszonyt és a vőlegényt, elújságolták a valaha közös baráti körük legfrissebb pletykáit, összességében nagyon jól érezték magukat. Gábor időnként jó házigazdaként újabb és újabb italokat hozott a hűtőből mindkettőjüknek, felálláskor gondosan ügyelve rá, hogy ne essen le róla a törölköző. Máskülönben nem zavarta volna, de a lány mellette izgató pózokban terpeszkedett, és a fekete topból minden mozdulatára ingerlően villant elő telt, melltartóval is formázott kebleinek vonala. Ő pedig elhatározta, ma nem fog kezdeményezni, sem sugallni… és amit máris villantott volna így, az több lett volna sugalmazásnál. Lilla is sóváran bámulta a széles hátat és izmos lábakat, ahogy a férfi újra és újra végigment a hosszú előszobán. Észrevette a srác visszafogottságát, de azt is, ahogy tekintete el-el kalandozik a testén, így felbátorodott.
Amikor a srác megint kifelé indult és igazgatni kezdte öltözékét, flegmán odavetette: `mit izgatod magad, ha leesik, hát leesik. Láttalak már elégszer anélkül is.` Gábor vállat vont, a laza csomó pedig félúton engedett, így az újabb kört már meztelenül szolgálta fel Lillának, sztoikus némasággal nyugtázva, hogy a lány ezúttal nem néz a szemébe. Maga alá terítette az elhagyott fürdőlepedőt és komótosan sodort magának egy újabb cigarettát.
Megáll az ész nevetett fel a lány te aztán nem vagy semmi. A legszemérmetlenebb pasi vagy, akit csak ismerek.
Egy-egy fújta ki a füstöt , bár ahogy elnézem, rád rossz hatással van a kispolgári lét…
Teee…! fújt dühösen és körmeivel a srác alkarja felé kapott.
Na-na. villámgyorsan, kimérten, hűvös nyugalommal kapta el a lány csuklóját, épp csak annyira szorítva meg egy pillanatra, hogy az érezze az erejét.
Dúvad sziszegte felé a lány igazi dúvad vagy… Ahogy így elnézlek, még arra is képes lennél, hogy…
Nos? idegesítően jeges, zöldeskék szempár fúródott az övébe, hogy remegni kezdett.
Hogy… hogy… mittudomén… megerőszakolj.
Azt szeretnéd? kérdezte Gábor tárgyilagosan Komolyan azt szeretnéd? Egy teniszedzővel és egy… ó várj, mi is volt még… informatikussal már be sem éred? Kell a gyűjteményedbe még egy aktakukac is? Micsoda hév… Hé, sajnálnám azt a poharat, ha hozzám vágnád, bár a te fröccsöd, azt csinálsz vele, amit akarsz. vigyorodott el, ahogy a lány hirtelen felkapta poharát az asztalról.
Mocsok vagy, mint mindig… döntött Lilla végül egy hűsítő korty mellett és idegesen rá is gyújtott de véletlenül pontosak az információid… És akkor akarod?
Miért ne…? – gyújtott rá Gábor is. – De ma az én szabályaim szerint játszunk – mondta, miközben elindult a szomszéd szoba felé.