A testformálás újabb és újabb lehetőségeket kínál, ami kezdetben megdöbbentő, az idővel elfogadottá, esetenként követendővé válik. Hódít a női szeméremplasztika.
Nyilván sokaknak volt már olyan élménye, hogy társaságban ülve arra terelődött a szó, kinek milyen méretű, formájú, alakú nemi szervek tetszenek, vagy ha nem is ennyire direkt megfogalmazva a preferenciákat, azt bizonyosan sokan és sokszor, fennhangon kifejtették már, milyen az a punci, amit inkább szégyellni és takargatni kéne, szóba kerül a hamburgerpunci, a denevérpunci, a kisbabapunci és ki-ki kifejti, melyik és miért tekinthető ideálisnak vagy tűrhetetlennek. A mellek vonatkozásában rég átestünk már ezen, annak alakváltozásait foghatjuk szülésre, szoptatásra, hízásra, fogyásra, de tehetünk is ellene edzéssel, vagy egy egyszerű mellműtéttel, ami bár egy-két évtizeddel ezelőtt merész vállalkozásnak tűnt, mára az egyik leggyakoribb plasztikai beavatkozássá vált. De hol van a megfelelési kényszer határa, ha már a bugyiba is behatoltak a szikék?

Az ideális punci minden férfi (vagy nő) számára más és más, leginkább ugye az, ami ott van előttünk, tettrekészen. A szex egyre nyíltabb kibeszélése révén ez a képlet mára némileg bonyolultabban fest. Barátnői beszélgetések során megdöbbentő gyakorisággal hangzik el a mondat: „nekem nagyon ronda puncim van”. No de mégis, honnan ered ez? Ki az, aki minden külső hatástól mentesen arra a következtetésre jut, neki valami szégyellnivaló szörny lakik a lábai között, igen, valószínűleg pont olyan, ami számtalan fórum és férfibeszélgetés gúnytárgya. Persze, hogy erre a nem önmagunkból fakadó következtetésre jutva befészkeli magát a tudatalattiba a félsz, hogy ezt nem nagyon kéne mutogatni, és ha könnyű és egyszerű beavatkozást kínál erre az orvosi szakma, miért is ne venné igénybe az ember lánya, hogy megelőzze az esetleges kínos pillanatokatk, főleg, ha már a különböző önkínzó eszközök egyébként is rég bekerültek a szépészeti repertoárba. Persze a kínos pillanatok a valóságban jellemzően nem történnek meg, de a saját lelkét bizonyára megnyugtatja a nő, ha úgy érzi, egy egyszerű metszéssel elejét vette néhány bántó kritikának – még ha az a háta mögött történik is meg.
A szeméremplasztikák döntő többsége egy egyszerű metszést jelent. A beavatkozás során a túl nagynak, túl lelógónak ítélt szeméremajkak fölösleges része kerül eltávolításra, majd összeöltésre, kötözésre az ambuláns műtét során. Természetesen megelőző konzultáció alapján, ahol egy valamirevaló sebész a páciens érdekeit nézve könnyedén nemet mondhat, ha fölösleges önkínzásnak ítéli a beavatkozást. Vannak esetek, mikor valóban indokolt egy korrekciós műtét elvégzése, mikor valaki olyan szélsőségesen nagy vagy lelógó szeméremajkakkal rendelkezik, amik egyenesen gátolják hétköznapi életében, vagy sportolásnál, esetleg lovaglásánál, biciklizésnél. Megtörténik az is, hogy a szimmetria halvány jelenléte sem fedezhető fel, az eltérés annyira látványos, vagy a fenti okok miatt zavaró, hogy szintén indokolt a beavatkozás. A lemetszés sem történik azonban határok nélkül, mivel számolva az öregkori szeméremtesti sorvadással, figyelembe kell venni, hogy a hüvelybemenet soha nem maradhat nyíltan a fertőzések előtt.
Az irányelv szerint a nagyajkaknak összezárt combok esetén majdnem teljesen takarniuk kell a kisajkakat. Persze ettől rengeteg eltérés lehet, amik még semmiféleképpen nem számítanak kórosnak vagy korrigálandónak. Aki mégis úgy dönt, a divattá vált kisbabapunci kialakítása mindennél fontosabb, és vállalkozik a műtétre, nem teszi ki magát akkora tortúrának, mint amilyen egy mellnagyobbító műtét esetén vár valaki . Helyi érzéstelenítéssel, egy ívelt vágással történik meg a felesleges rész eltávolítása, s a varrás, gyógyulás után a kisajkak nem veszítenek érzékenységükből, a felépülés tehát teljes. Mindez valóban csak egy rövid ideig tartó beavatkozást igényel, a gyógyulás körülbelül két hét, és a befeketetendő összeg is csupán százezer forint körül mozog, ami egy egymilliós mellnagyobbításhoz képest szinte semmi.
A kisajakplasztika elfogadottsága nagy valószínűséggel idővel olyanná válik, mint ami a mellimplantátumok esetében kialakult. Értelmezésének kulcsa is ebben rejlik, a mellekhez hasonlóan azt kell mérlegelni, az egyén jóérzéséhez mennyiben tartozik hozzá, hogy alávesse magát a beavatkozásnak. Egészségügyi okokból már jóideje végeznek ilyen műtéteket, tömeges elterjedésük azonban bizonyíthatóan a szőrmentes fazondivathoz és a tömeges összehasonlítási lehetőség megjelenéséhez köthető. A csupasszá tett szeméremtestek felfedték igazi valójukat, ami eddig r ejtve maradt, most láthatóvá vált, és ez mindkét oldalról mintha új esztétikai megközelítést eredményezett volna.