Minden más tekintetben is szívesen dicsekszem vele, de most olyan minőségben láttam őt, ahogy eddig még sosem, és így különösen jó érzéssel tölt el, hogy a barátomnak tudhatom. A jó érzés helyére írhatnék büszkeséget is. Az ifjú ugyanis olyasmit tud, amit Magyarországon szinte biztos, hogy senki más. A japán kötözés művészetének mestere ő, amiről sokan nem is tudják, hogy egyáltalán mi is lehet ez, de nem is én lennék a hiteles forrás, aki bemutatja a nagyvilágnak, hiszen nagyon felületesek az ismereteim. Annyit mindenesetre mondhatok kiindulásképpen, hogy a kötözés ugyebár a szex része, amit űzünk amatőr szinten, puha szalaggal, lepedővel, fürdőköpenyövvel stb. Érdekes játék ez: új érzéseket, szerepeket, vágyakat teremt, de amiről most beszélek, az efölött áll, ha úgy tetszik, tényleg a művészi kivitelezése a szerelmi kötelékeknek. Mert a szerelem nagyon is jelen van drága barátom mozdulataiban, tulajdonképpen a kötél iránt. Régóta tudom, hogy milyen sokat jelent neki a dolog, de nekem semmit nem jelent, mert nem tapasztaltam a saját bőrömön. Rengeteg tanulást, önfegyelmet, koncentrációt és empátiát követel a művészi kötözés, és a legfontosabb, hogy feltétel nélküli bizalmat. Mindez nagyon vonzó, számomra is az, de be kell vallanom, engem tökéletesen kielégít kedvesMmel elkövetett, általában spontán kötözködésünk, ami egyszerű, kézenfekvő és nagyon-nagyon izgalmas. És kicsit barbárnak is éreztem magam, amiért drága barátom lelkes beszámolóit a kötelek illatáról, vagy az átküldött képek halmaza fölött, mert nem váltottak ki belőlem semmit. Pontosabban kiváltottak valamit. Ez a fajta rajongás és vágy és gyönyörűség, amit az arcán látok ilyenkor, mindig nagyon vonzóvá tette őt számomra, őt, és nem a művészetét.
Most viszont úgy alakult, hogy egy találkozóra bemutatóval készülnek egy másik drága barátommal és meghívtak az egyik gyakorlásra. Hát, azok ketten ott teljesen lenyűgöztek. Nem tudom, hogy pontosan mivel, csak azt, hogy egy pillanatra sem tudtam levenni róluk a szemem, és követelőző izgalommal vártam mindig a következő lépést, a következő csomót a következő testrész körül. Végignéztem, ahogy elkészült a mű, és tényleg műalkotást láttam. Egy alkotót, aki a felajánlkozó testből dolgozott és alkotott valami nagyon szépet. Valami nagyon impresszívet. Miközben néztem őket arra gondoltam, hogy ezt mindenkinek látnia kellene és nem csak képeken. Tehát igyekszem közzé tenni a nyilvános bemutató időpontját és helyszínét!