Tegnap rájöttem, hogy nem tudok semmit. Nem tartom magam sem tapasztaltnak, sem elég érettnek, pláne nem bölcsnek. Pár évvel ezelőtti önmagam jutott eszembe, amikor egy magát szubmisszívnek valló leányzó beszámolóját hallgattam. Tudniillik, azt mondta, arra vágyik, hogy a domináns férfi borotválja le a haját, meztelenül, pórázon és erényövben vezesse végig az utcán egy parkig, ahol kutyákkal párosítja. Tudom, hogy nem szép dolog tőlem, de kinevettem, mert rögtön tudtam, hogy semmilyen tapasztalata nincs e téren. Aztán sajnáltam, mert csalódni fog, hogy a valóság túl messze van vágyaitól, vagy épp fordítva, a vágyai távolodtak el túlságosan a valóságtól. Persze, a vágyak természetükből adódóan ilyenek.

Pár éve, népszerű volt különböző történeteket parancsra, vagy kedvtelésből megírni és közzétenni. Elképzelhető, hogy ma is, de nem követem a megfelelő weboldalak frissítéseit, így nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre, én élveztem, és kifejezetten jót tett a vágyaim saját magam előtt történő beismerésüknek. Aztán összeakadtam egy komoly férfivel, aki sosem mondta, hogy domináns lenne, csak tudtuk, pontosabban tudtam és kész, fel sem merült az ellenkezője. Elolvasta az irományokat, aztán kicsit kóstolgatni kezdett. Volt köztük egy, amiben úgy képzeltem, a klasszikus sablon szerint, hogy hosszú télikabátot amúgy meztelenül viselő nőt alakítok. És meg voltam győződve róla, hogy ez nagyon tuti fantáziakép. Aztán ez a férfi azt mondta, hogy mindez szép és jó, de készenállok én arra, hogy meztelenül, és a meztelenséget sejtető kabátban lépjek színre? Szégyenkezés nélkül össze tudok futni egy váratlanul felbukkanó ismerőssel? Eszembe jutna bármilyen logikus magyarázat az öltözékemre?…stb.

Én pedig zavartan hallgattam, mert pontosan tudtam, hogy milyen távol állok a valóságtól. Hogy fogalmam sincs, mit tennék egy ilyen szituációban, de hogy nem jól jönnék ki belőle, azzal tisztában voltam. A helyzet némiképp változott azóta, ezen a téren. Ma már megoldanám, magabiztosan és könnyedén. És csak tovább fokozná az izgalmam. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ez még mindig nagyon- nagyon kevés…