Egyszer csak belekérdezett: Egy kézzel megy a gépelés? Hát, ha a másik kezemre nagy szükség van máshol, akkor megy, válaszoltam. Folytattam tovább egy kézzel, a másik kezemet pedig az asztalra tettem. A srác felemelte a kezem, és a nadrágjához vezette. Innen már nekem se kellett magyarázni, kigomboltam a nadrágot, széthúztam a cipzárt és már bent matattam. A gépelés kezdett unalmassá válni, úgyhogy abbahagytam és mindkét kezemet a nadrágban hasznosítottam. A srác pedig az én gombjaimat lazítgatta sorra, nem kellett neki sok idő, míg a blúz a földre került… A teljes történetet itt olvashatod el.