Behozta a fürdőszobából az előzőleg beáztatott vesszőt és nagyon hamar kerültem olyan állapotba, hogy nem emlékszem pontosan, mik és milyen sorrendben történtek. Azt tudom, hogy a talpamra is kaptam, kétszer is.

Puncira, csiklómra is. Ha összezártam a térdem, finoman széthúzta újra. Néha tartott egy kis szünetet, simogatott, puszilt, megcsókolt. De ez mindig csak pár másodperc volt. Emlékszem, próbáltam forgolódva elkerülni az ütéseket. Vagy ha már többet kaptam ugyanoda, akkor úgy mozogni, hogy máshol érjen. Többször oldalra fordultam, sőt, egyszer hasra is, amennyire tudtam. A fájdalomtól még azt sem éreztem, hogy a melleimen lévő csipeszek nyomnak. Annyira fájt, hogy még sírni sem bírtam, csak vinnyogtam, meg nyüszítettem. Piros csíkos lett a mellem, a fenekem, majdnem feketén lila foltos a combom és vérzett a mellbimbóm, mert több helyen felhasadt. Hogy miért nem mondtam ki a menekülőszót… A teljes történet itt olvasható.