Bután hangzik, mert talán nem ezt kellene elsődlegesen megnevezni, én mégis attól félek, hogy a kapcsolatok kihűlnek és a szex -pontosabban a vágy- elmúlik az emberek között. Nem panaszkodom, hiszen nincs rá okom, és semmi sem mutat arra, hogy z a közeljövőben bekövetkezne velünk, de valahogy úgy tűnik, hogy ez talán elkerülhetetlen. Törékeny önbizalmamat pedig legutóbbi menstruációm idején sikerült teljesen összevéreznem. Nem akartam tamponnal dugni (máskor vérzéskor egyszerűen bent hagyunk egy tampont, és mindketten tiszták maradunk), gyengén véreztem és ez máskor sem zavarta sem őt, sem engem. Persze ilyenkor azért többször rákérdezek, mert sosem lehet tudni. Most fáradt volt, passzív, nyűgös, vagy ehhez hasonlók, és alapvetően nem volt oda a sok-sok szexért. Viszont én ebben a kérdésben hajlamos vagyok erőszakos lenni, ő meg férfiből van, úgyhogy… Aztán véres lett a lepedő, az ágybetét, mi mindketten és a gyilkosság helyszínéhez hasonlító nász-ágy kicsit sok volt neki. Miután minden nyomot eltüntettünk, újra akartam -természetesen vér nélkül-, hogy elfeledtessem vele a szörnyű előzményeket, de nem sikerült. Először éreztem úgy, hogy nem vágyik rám, és nagyon rossz érzés volt. Sok nap kellett hozzá, hogy az önbizalmam helyre álljon, miközben tudtam, hogy nincs semmi baj. Csak hát, „isten hozott egy kevésbé romantikus valóságban”.