16 éves voltam és tudtam, hogy előbb utóbb én is sorra kerülök, így hát elébe mentem a sorsomnak. Amikor jöttek a katonák, elébük álltam, és kértem, vigyenek a parancsnokukhoz. Azok csak nevettek, de én erősködtem, mondván, fontos mondanivalóm van a számára. Az egyik katona felröhögött, majd azt mondta a másiknak:
– Miért ne, Igor, elég csinos a kicsike, a parancsnok úr biztos örül majd neki – kacsintott és már ketten nevettek. Féltem, és a legjobban attól, hogy elveszik majd tőlem, amit ők akarnak, én pedig nem kapom meg cserébe, amit én akarok.
A parancsnok irodája az emeleten volt, vastag faajtón vittek be.
– Parancsnok úr, ajándékot hoztunk. A lány magát óhajtotta.
A nagydarab, szigorú tekintetű férfi felvonta a szemöldökét, majd alaposan végignézett.
– Köszönöm, távozhatnak.
Felállt és odajött hozzám. Késlekedés nélkül elkezdte kigombolni a blúzomat.
– Szóval engem akartál kislány, kevesebbel be sem érted…
– Uram, én nem ezért jöttem. Én… maguknak akarok dolgozni.
A férfi ujjai egyből megálltak.
– És mégis milyen munkára gondoltál?
– Kém akarok lenni. Maguknak akarok kémkedni.
Láttam rajta, hogy elsőre nem érti a dolgot, majd mintha megvilágosodott volna, újra végignézett rajtam.
– Hmmm. Egy ilyen ártatlan fiatal kislány, angyali szemekkel, ugyan ki is hinné el rólad. Tökéletes álca lenne. De ehhez még sokat kellene tanulnod, cicuskám – szorított megint magához és folytatta a vetkőztetést, én azonban nem hagytam magam eltéríteni a témától.
– Mit kell megtanuljak?
– Hát először is azt, hogy kell kedvére tenni egy férfinak… mert ugye tudod, hogy ezt is meg kell majd tenned a munkád során? – duruzsolt a fülembe, én pedig mereven tűrtem, hogy a nyakamat harapdálja. Az egyik keze már a mellemet fogdosta, másikkal az utolsó gombot cibálta. Tudtam, úgysem kerülhetem el azt, ami következik, ezért vettem egy nagy levegőt és azt mondtam neki:
– Tanítson meg rá.
A férfi meglepődött, nyilván hozzá volt szokva, hogy ő osztogat parancsokat, akkor mégis az előtte álló fiatal lány utasította őt. Az, hogy én magam kértem meg a dologra valahogy nekem is azt az érzést hazudta, mintha én irányítottam volna.
– Vetkőzz le – parancsolt rám a százados majd leült a székébe és hátradőlve várta, amíg megteszem. Remegő kézzel gomboltam ki az utolsó gombot, és ledobtam magamról a blúzt, aztán a szoknyát is. Az irodában hideg volt, lúdbőrzött az egész testem.
– Tökéletes – csettintette a nyelvével a parancsnok és már előttem is állt. Két kezével a melleimet markolászta, majd a szemembe nézett.
– Szűz vagy? – kérdezte és a lábaim közé nyúlt.
– Igen! – szisszentem fel, amint megéreztem durva ujjakat.
– Ezen hamar segíthetünk – húzódott vissza, de csak azért, hogy elkezdje kibontani a nadrágját. – Feküdj oda! – mutatott az iroda sarkában lévő alacsony dohányzóasztalra.
Nyeltem egy nagyot, és végigfeküdtem a koszos, kiégetett terítőn, combjaimat szorosan összezárva. A parancsnok odajött, nadrágjából kikandikáló nemi szerve már az égnek meredt és széthúzta a lábaimat. Fejem oldalt fordítottam, nem is akartam látni, hogy történik. Kinéztem egy képet a falon, egy katona képe volt, azt bámultam meredten. A parancsnok nem késlekedett sokat, már préselte is volna belém a vesszejét, de nem ment neki, túl szűk voltam és száraz. Káromkodott egyet, elvette onnan magát, majd felnézve azt láttam, hogy lehajolt, és az ágyékomra köpött. Megrázkódtam az undortól, amint éreztem, hogy szétkeni rajtam a köpetét, de úgy tűnik ez az utálatos módszer bevált, mert egy jókora nyomás után már bennem is volt tövig. Számat összeharaptam, megfogadtam, hogy nem fogok hangot kiadni a művelet alatt. Úgy is lett. Néztem azt az átkozott képet, próbáltam nem tudomást venni a hasogató fájdalomról, a százados pedig nem finomkodott annak ellenére, hogy tudta, hogy egy szűzlány fekszik alatta. Az egész asztal nyikorgott és recsegett, olyan hévvel dolgozott rajtam. Szerencsére hamar vége lett, egy állati hördülés, végre kiszállt belőlem és valami meleg folyadékot locsolt a hasamra.
– Ezzel meg is vagyunk – jelentette ki elégedetten. – Ne félj, alaposan bejáratlak majd. Mindent meg fogsz tanulni.
Felültem az asztalon, lábam köze zsibbadt és sajgott, jókora vérfoltokat hagytam ott az amúgy is koszos asztalon, és vele együtt a leányságomat. Nem számított, úgysem tudtam volna megőrizni. A parancsnok még jó egy hónapig élvezkedett velem, – hogy megtanítson rá, hogy keressem kedvét egy férfinak – mire megkaptam az első megbízatásomat. Onnantól kezdve már nem számoltam, hány férfi fordult meg bennem. Jól csináltam a munkát, és a fontos az volt, hogy testvéreim és anyám nem éheztek. Anyám úgy tett mintha nem is tudná, hogyan szerzem az élelmet – mindig szégyennel vegyes hálát láttam a szemében, amikor odaadtam neki az újabb csomag konzerveket. Én pedig kémként és a parancsnok ágyasaként szinte érinthetetlen voltam. Természetesen csak az alacsonyabb rendű katonák számára. Érintettek eleget azok a férfiak, akiknek titkait megszereztem a fülledt, izzadtságszagú párzások során.
[Történetek]