Viszont, ami érdekessé teszi számomra a kérdést, hogy sok esetben a helyzet szimbolikája, és ezáltal előidézett többlettartalma által válik izgalmassá a dolog. Ilyenkor az adott póz nem csak fizikailag hat rám, hanem az agyamat ingerli, és ez nagyon fontos. Akkor jutott eszembe először „a mélyebb jelentéstartalmak” keresése, amikor szopáshoz készülődve letérdeltem az előttem álló partnerem elé. Akkor úgy éreztem, még sosem akartam ennyire csinálni, azóta élvezem magát a szopást is igazán. Ahogy térdre ereszkedtem és hozzáfogtam, az egész sokkal természetesebbnek tűnt, mint korábban bármikor. A helyzet otthonossá, én pedig odaadóbbá váltam. Egy más viszonyulás kellett ahhoz, hogy már önmagában a szopás is felizgasson. A rácsodálkozás okozta extázis oly mértékű volt, hogy nem is emlékszem, kivel történt… (Ez kicsit elszomorít.) De miért ragadtam épp ebben?! Ha letérdelek egy férfi elé, ezzel óhatatlanul egy jelképes hierarchia kialakulását idézem elő, a férfi fölöttem áll, felnézek rá- ő lenéz rám. Minden tekintetben irányító póz a számára: könnyedén mozoghat ő a számban, kedvére, vagy épp a hajamba túrva húzhat a farkára, amíg én ott térdelek a lábai előtt -nedves pinával. És! Ha közben izgatni szeretne, azt is a lábával, lábfejével, lábujjaival tudja csak megtenni- és nem kell mondanom, hogy a láb a dominancia játék során mit szimbolizál.

Azt hiszem, ez elég magyarázat és ösztönösségében lenyűgöző felállás a szexben, hogy önmagában ennyit érzek bele, tőle. Mert ezt akkor is érezzük, ha nem fogalmazzuk meg magunknak… Ehhez képest persze vannak olyan helyzetek, amikor egyáltalán nem élvezem, sőt, kifejezetten semmitmondóvá válik ugyanaz, a máskor csillogó szemekkel kezdeményezett orális kényeztetés. Számomra ilyen például a klasszikus 69-es póz. Nem értem, hogyan lehetne egyszerre odafigyelni a saját és a másik élvezetére is. Hiszen, már önmagában a másik szájjal történő izgatása is olyan intenzív hatással van rám és teljes figyelmem ráirányul. Azt hiszem, ez az a felállás, ahogy nem csinálnám (újra) sosem.