Egész úton forrt bennem az indulat. Már nem a megcsalás miatt, hanem Levi volt indulatom tárgya. Nem tudom miért, de nem szívleltem azt a tanárt. Félreértés ne legyen, nem a féltékenység beszél belőlem, mert az egyetem legjobb csajait kapta meg. Az szép lány, akivel összefutottam az előcsarnokban, amilyen méreggel elfutott… azt hiszi, hogy csak őt csalta meg.
Legalább tíz társa még bosszút forralhatna, de hagyjuk, törődjek az én kis Eszterkémmel. Mit is találjak ki? Ezt meg kell tárgyalnom Anitával, hátha a női elme csavarossága valamit kiötöl. Menet közben mobilon meg is csörrentettem.
– Halló Anita! Ráérsz?
-Visszahívlak – volt a válasz, természetesen.
– Nos kezdte…, mi a baj? Talán ég a ház? Olyan izgatott a hangod.
– Gyorsan dióhéjban elmeséltem neki a történteket, s mire készülö, és legyen benne partnerem.
Andráskám mondta, itt vagyok a közelben ugorjunk be a Kedves cukiba és dumcsizzuk meg, oké?
– Rendben, és előre is köszi!
Belépve a kis presszóba, szememmel kerestem egy alkalmas helyet, amely ilyen szigorúan bizalmas összeesküvés megbeszélésére alkalmas lenne. Nem sokan voltak a helységben, de azok úgy szétszórtan, csak a sarki asztal az ablak mellett volt szabad. Onnan láttam, mikor jön Anita és megkocogtattam az ablakot, jelezvén, hogy már itt vagyok. Az izgalomtól kihevült lány most még szebb volt, mint valaha. Úgy látszik, jót tesz neki az izgalom. No majd teszünk róla.
Mielőtt leült, oly édes csókot nyomott a számra, hogy a gerincemen vagy tízezer hangya futott végig. Rendeltünk egy-egy kávét, és a lényegre tértünk. Az asztalon átnyújtotta két kicsi kezét. Mint bársonyos szirom, simult a kezembe. Mennyi örömöt tud szerezni érintésével, – na ne álmodozz, gondolkozz András,- bíztattam magam. Ekkor csörrent meg a mobilom, – egy ismeretlen szám, – no vajon ki lehet ez Anita?
Halló! Viktória vagyok,- így a vonal túlsó végéről.
Hmm, parancsoljon kérem.., ismerjük mi egymást?
– Ne csináld már András! Hát az egyetem előcsarnokában futottunk össze a konditeremnél.
– Bocsi, a neved nem tudtam, de így most már bejött. Te vagy az a gyönyörű BMW- s lány. Miben segíthetek?
– Mint mondtam, kiötlök egy bosszú tervet. Nos, az kész…
– Nagyszerű, épp mi is azon vagyunk Anitával. Ide tudnál jönni a Kedves cukiba?… és elmondtam neki, hol találja.
Nem telt el egy negyedóra, és már ott is volt. A két lány, láttam a szemük villanásából, felmérték egymást, s a kisimult tekintetből arra következtettem, hogy elfogadták egymást.
Viktória lassan, megfontoltan, de egyáltalán nem leplezve örömét, hogy ördögi tervét megoszthatja velünk, bele kezdett.
– Azt gondoltam, de most már, ha Anita is itt van belefér, s még hatásosabb lesz a dolog, hogy meghívnálak benneteket a villánkba. Mivel a szüleim hétvégén, jobban mondva csütörtökön elutaznak külföldre, és majd csak tíz nap múlva landolnak. Amelyik nap nektek megfelelne, megrendeznénk a színjátékot.
– Színjátékot?
Gondolom látszott rajtam, hogy reményeim szertefoszlottak. Huhh…, erre olyan érzéki mosoly volt a válasz, hogy bele borzongtam.
– Nos a tervem az, hogy mindkettőjüket, mármint Esztert és Levit egymás tudta nélkül odahívjuk. Te András, Esztert azzal, hogy egy új barátnőd meghívott a villájukba partira, s ott találkoztok. Nekem meg Levit nem lesz nehéz meginvitálni, mert tudom, kellek neki, ha oly sok nője is van. Tehát akkor szombaton délután négykor nálam, és megadta címét. Ezzel megcsókolt, ami újból felkeltette vágyam, s Anita nagyra kerekítette a szemeit. Elég feldobott állapotban voltam, biztos látszott rajtam, mert Anita megkérdezte,
– Rosszul vagy?
Bele pirulhattam a kérdésébe, mert akkorát kacagott. Andris, én is bizsergek, feldobott már a puszta tény, hogy itt szervezkedünk.
– Feljössz hozzám?
– Hogy fel-e? Röpüljünk kedves!
Azzal karon fogtam és kifelé menet rendeztem a fogyasztásunk, s az úton forró csókokat váltva értünk a lakásához. Nem érdekelt ki mit mond, nagyon jó volt vele most ellazulni, és ezt ő is érezte, s viszonozta.
A másodikon lakott egy kis garzonban, kifejezetten csak azért vették neki, hogy ne a drága albérletre költsenek, míg tanul. Az ajtón belépve valósággal téptük magunkról ruháinkat, s a csókolódzást csak arra az időre szakítottuk meg, mikor azt a ruhadarab megakadályozta. Mikor már csak a kis fehérneműje volt rajta, a heves mozdulatoktól a feszes mellei valósággal kiugrottak az amúgy is kicsi tartójukból. Élvezte amint mohón rávetem magam bimbóijaira és csókolom. Ahogy haladtam lejjebb, egyre jobban szorította a fejem magához és nyöszörögve, sóhajtozva mondta:
– A puncimat, kérlek!
Boldogan teljesítem, mivel gyönyörű a mogyorószínű bozontban a kis kagyló. Alig értem be a nyelvemmel az éden völgyébe, a felfokozott vágytól elélvezett. Leguggolt hozzám, szájon csókolt, és alsómból kikandikáló falloszom után nyúlt és hevesen nyelvelt, majd szopogatta.
Táncolt velem a világ. Felemeltem, s ő a két lábát derekam köré kulcsolva ráereszkedett makkomra, s lassan, élvezettel engedte be nedves puncijába. Mikor végig ért, azonnal visszaindult, és kéjesen, nyögve a makkomon hintázott, oly átéléssel, mintha megszűnt volna a világ körülötte.
Nem bírtam tovább ezt a kényeztetést, s elemi erővel tört rám az orgazmus. A forró punci válaszolt rá, mert éreztem, hogy kéjnedve csorog végig rajtam.
– Jaj Anita, megfojtassz mondtam nevetve, amikor magamhoz tértem.
Úgy szorított magához, mintha el sem akarna engedni. Lecsusszant rólam, és még mindig pihegve mindketten kimentünk letusolni. Ami jót tett, mert a tervet is rendezni kellett, hogy a szombat is jól süljön el.
Mihelyt egy kicsit lehiggadtunk, felhívtam mobilon Esztert, akinek elmondtam, hogy Anita évfolyamtársnője meghívott szombatra a villájukba, és ott várjuk délután négykor. Eszter abszolute nem gyanakodott, és a címet feljegyezte.
Mondta és biztosított felőle, pontos lesz.
Kellemes bizsergés futott át rajtam. Anita ujjaival cirógatott, s kalandozott falloszom körül.
– Még egyszer, mosolyogtam rá.
– Igen. Tudod Andris a fiúkkal, hogy állok, de te kivétel vagy! Ösztönösen tudom, hogy te jót akarsz és oly gyengéden teszel magadévá, hogy nem győzlek eleget kívánni.
Ezt a délután és az est hátra lévő részében többször bizonyítottuk egymásnak. A szünetekben próbáltuk elképzelni a szombati reakciót mindkét fél részéről, de még elképzelni sem tudtuk.