A csődör persze a nőre nem izgul, csak a kancára. Egy nő hiába simogatja a ló farkát, az nem fog fölállni. El kell előtte húzni a kancát, akkor megvadul, ugrál a csődör, aztán lenyugszik, de már kint van a nagy cer- ka. Ezeket a jeleneteket tömörre kell vágni. Nem baj, hogy ugrik a kép, az a fontos, hogy meglegyen. A forgatáson a csajok meg voltak fizetve, és tudták, hogy miért. Elkészítettem ezt a filmet, és vállalom…
– A legtöbb lány vacillál, hogy bevállalja-e vagy sem. Ezen a dilemmán kell őket átsegíteni. Nem átlökni, hanem rávezetni. Az a cél, hogy magától jöjjön hozzám. Annyi a titka az egésznek, hogy meg kell találni azt a pontot, ahol elakad, rá kell érezni, hogy miért bizonytalan. Ha ez sikerül, a mérleg átbillen, eloszlanak a lány kételyei. Persze sokat hallanak arról, hogy lehúzzák, átverik őket, és beszélnek egyebekről is. S ez akkor is probléma, ha nincs bizonyítva… A teljes bejegyzést ami egy könyvbe is belekerült itt olvashatod el.
abberált
Nemi erőszak játék
Az amazon.com-on napokig elérhető, megvásárolható volt egy erőszakos szélőséges szexuális vágyakat kielégítő számítógépes játék a Biko 3. Aztán a közfelháborodás miatt eltüntették. A japán Illusion cég terméke, megfigyelést, zaklatást, egyéni vagy csoportos nemi erőszakot gyakoroltat. A program azzal kezdődik, hogy követni, és szexuálisan zaklatni kell egy nőt a metróban. Ezek után két kislányára kell kiterjeszteni a molesztálást, miközben szemükben könny csillog. Szóval van itt csoportos nemi erőszak, burkolt pedofília, bilincs, maszk.
Ilyet is kitalálnak már. Nemi erőszak gyerekeken. Már tényleg minden kapható, minden fantázia megvalósult. A játékot többen is játszhatják, így egy online közösségbe kapcsolódva akár csoportos erőszak is elkövethető a nőkön. Bizarr módon plusz pont jár azért, ha az áldozatokat ráveszik, hogy abortuszt végeztessenek. Az Illusion cég szóvivője szerint semmi baj nincs a programmal.
Induljon a játék
Sötét, néptelen parkban settenkedek; a közepén szökőkút, körülötte macskaköves sétány padokkal. Bal gomb előre, jobb gomb hátra, mouse look on. Rint követem titokban, akit a könyvtárban láttam meg. Rin olyan kislányos: hosszú szárú fehér zokni van rajta, fekete félcipő, kockás miniszoknya és egy zöld-fehér, galléros blúz. Nagyon iskolás, mégis kihívó. Egészen a könyvtártól követem, és vigyázok, hogy észre ne vegyen – ha idő előtt rájön, hogy a nyomában vagyok, szemrehányóan rám néz, megkérdezi, mégis hogy képzelem ezt a lopakodást, és akkor game over.
Nem figyelek, véletlenül belerúgok egy a sétányon eldobott sörös dobozba. A lány gyanút foghatott, mert hirtelen megáll. A feje fölött megjelenik egy felkiáltójel. Gyorsan lebukom egy pad mögé. A fejhallgatóm sztetoszkóp: hallom benne saját szívdobogásomat. Rin hirtelen hátrafordul, mereszti a szemét a sötétségbe egy ideig, aztán újra elindul, és lekanyarodik egy mellékútra. Eljött az én időm. Utána vetem magam. Elkapom, megbilincselem, térdre kényszerítem, letépem róla a ruhát és megerőszakolom. Ha ez játék, akkor game over. De ha ez nem játék, akkor vajon micsoda?
Vér vs. sperma
Nem tudni, miért, de úgy alakult, hogy a számítógépes játékok a kezdetektől az erőszak köré szerveződtek. Erőszakos volt a világ legelső videojátéka, az MIT-n 1962-ben elkészített Space Wars, és erőszakos a világ legújabb videojátéka, az Electronic Arts azonos nevű filmre alapozott Keresztapája, a Godfather. A kettő között eltelt 44 év alatt a videojáték-ipar több vért elfolyatott, mint amennyit Stallone a teljes életművében; a főleg tinédzserekre targetált játékokban bő patakként dől a kommandósvér, a terroristavér, az ufóvér, a jedivér, sőt a nyugdíjasvér és a politikusvér.
De míg a szimulált erőszak gyakorlatilag legitimálódott, és a nyugati társadalmak legfeljebb korhatárok megszabásával , kivételes esetekben betiltással jelzik rosszallásukat, a szex teljesen kimaradt a mainstreamből – amikor meg belekerült, azonnal botrány lett belőle. A GTA San Andreas-ba rejtett interaktív szexjelenetek ellen még Hillary Clinton, a volt First Lady is felemelte a szavát, Ausztráliában meg egyenesen betiltották a játékot. A felháborodás érthető: alaphelyzetben a videojátékok túlnyomó részéből olyannyira hiányzik a szexualitás, hogy az 1996-os Tomb Raider-t abszolút sikerre tudta vinni a főszereplő Lara Croft közepes tehetséggel megrajzolt segge, illetve annak permanens látványa.
A korszakalkotó technikával prezentált erőszakból (Wolfenstein, Doom, Quake) meggazdagodott John Carmack megvette élete első Ferrariját, és felvette a sztárstátuszt, de a digitális pornográfia imidzsét tekintve ragacsos, emberszagú pinceműhelyek gusztustalan terméke maradt annak ellenére, hogy a pornóipar évi 10-14 milliárd dolláros bevételt termel. Igény tehát lenne rá.
Szexszel kelsz és szexszel fekszel
„Ugyanabban a háztartásban nőnek fel… Hirtelen elválás, majd váratlan találkozás – a tapasztalat és az ártatlanság természetes szerelme” – így hangzik a japán G-Collection játéka, a Sensei 2 bemutatója. A kalandjátékban nemcsak a testvéri szerelmet lehet büntetlenül átélni, hanem egy másik tabut, a tanár-diák viszonyt is, amelyet a pr-részleg így harangoz be: „Láthatatlan fal választja el őket. Aztán a lány hirtelen megvallja igazságát: Elszántam magam a házasságra.”
Míg a nyugati hemiszféra azon töpreng, hogy tűrje vagy tiltsa a pornót, a japán fejlesztők tabudöntögető műhelymunkája annyira felfuttatta a virtuális szexet, hogy mostanra az interaktív dugásnak számos alműfaja kialakult.
És ha kalandjátékból lehet hardcore pornót gyártani, akkor lehet verekedősből is: ilyen a Battle, amely a Sensei-hez hasonlóan már a második résznél tart. A láthatóan a Mortal Kombat-ra hajazó játék a baszós-kardozós műfaj emblematikus darabja, és bár itt a küzdelmen van a hangsúly, a szemben álló felekről egy-egy jól kivitelezett kombó hatására folyamatosan hullanak a ruhadarabok, a végén a bónusz pedig egy-egy megerőszakolós jelenet, amelynek jól nevelt európai polgár hátat fordít, hiába sejtette, mire vállalkozik, amikor megvásárolta egy játékot, amelynek Battle a címe. (Nem mintha könnyű lenne hivatalosan hozzájutni; az Amazon amerikai és német részlege sem forgalmazza a Battlet és társait, sőt az Ebayen is csak nagy szerencsével lehet megszerezni, pedig az Ebayen ott van minden, ami junk.)
Big in Japan
Csak erős idegzetűeknek!Ha William Gibson tudna rajzolni, olyan hősnőt rajzolna, mint Kuriszu. Következő áldozatom (amúgy Chris, csak a japánok utálják a mássalhangzó-torlódást) fekete, testhez tapadó latexcuccot visel, a karjára kardot applikált, a feje tetején fülhallgatós kiberszemüveget, a melle meg akkora, hogy elfér rajta egy komplett kontrolpanel.
Kuriszut hosszú drótkerítés mentén követem, egészen egy gyárudvarig. Távolról figyelem, ahogy a sorompónál megáll, nindzsaállásba merevedik, leguggol, hátranéz, majd indul tovább. Követem, mert ha elveszítem szem elől (zöldről pirosra vált a bal felső sarokban a távolságjelző), megint game over. A portásfülke előtt biztonsági őr posztol, mellette sétálnom kell, ha futok, elkap, és game over. Az udvaron járok, amikor a bal alsó sarokban megjelenik az Attack felirat.
Hogy mitől lettem hirtelen kommandós, nem értem: eddig átlagos csávó voltam fekete nadrágban, fehér ingben. Most félmeztelenül állok a szőke nindzsa háta mögött, csavargatom a karját és kattintgatásos módszerrel szétszaggatom rajta a latexet. Kuriszu sikít és könyörög, de én nem kegyelmezek, és a következő pillanatban két, hozzám hasonlóan terepszín gatyába öltözött kommandóstársammal erőszakolom meg. Három pozíció közül választhatok, lehet alulról, felülről és hátulról. A végső cél, hogy a bal fölső sarokban megjelenő orgazmusmétert a magasba tornásszam úgy, hogy az egeret ütemesen jobbra-balra mozgatom, míg lyukasra nem dörzsölöm vele az íróasztal jobb alsó sarkát. Akinek ez az interfész nem elég intuitív, várja ki a VR-ruhát.
Hogy az orgazmusméter kinek az orgazmusát méri, azt nem tudom. Én nem adok ki hangot, Kuriszu viszont sikít és könyörög – hogy pontosan mit, nem értem, mert nem tudok japánul. Az akció vége sikolyáradatba torkollik, és felkiáltójelek öntik el a monitort, bennem meg felötlik az, ami állítólag a legtöbb nemi abúzust elkövetőben felötlik: lehet, hogy mégis élvezte? Lehet, hogy perverz állat vagyok. Akasszanak fel.
Nyalni kell
Az erőszak képei: A „stalking and raping” (lopakodós-megerőszakolós) műfajba sorolt Biko 3, a japán Illusion Soft terméke az a játék, ami egyszerre a legtöbb judeo-keresztény kultúrkör által évezredek alatt felállított tabuba belekóstol. Főbűnlista: lopakodás, nemi erőszak, pedofília (az iskolásként ábrázolt Rin testvérek között sem néz ki többnek 14 évesnél), csoportos nemi erőszak, a végén pedig kifejezett kegyetlenkedés: a Mio nevű, hagyományos japán viseletbe öltöztetett papnő kikötözve végzi, és miközben a kíntól vonaglik, valami zöld trutymó és piócaszerű lények hagyják el testét. Valóban undorító.
A tisztesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a Biko-t erőszakmentesen is végig lehet játszani. A lopakodás közben megszerzett segédeszközöktől – álarc, szemüveg, pók, gyűrű – függően hagyományos nemi aktusra is sor kerülhet. Ez utóbbi jelenetek annyira hiperrealisztikusra sikerültek, hogy minden nő örülne egy olyan szeretőnek, aki a Biko pozitív szcenárióján nevelkedett: az aktusra engedélyt adó péniszikon meg sem jelenik addig, amíg a játékos nem töltött megfelelő mennyiségű időt csókolózással, a mellbimbók és a vagina orális izgatásával.
„Játszhatod szexjátékként, agyatlanul, céltalanul, de nem kell, hogy ezt tedd. Hosszú órákat tölthetsz álmaid nőjével úgy, hogy egy házban élsz vele, és lehet, hogy elérkezik majd az idő, amikor úgy érzed, közel akarsz kerülni hozzá… és akkor majd szerelmeskedsz vele” – írja egy rajongó a Biko 3 pozitív vonalát képviselő Jinkuo Shojo 2-ről. „Ha így teszel, soha nem érzed, hogy olcsó vagy perverz lennél, mert egyszerűen nem lehetsz az. HA ezzel a játékkal játszol, ha valóban hajlandó vagy odaadni a szíved, meglátod, hogy legalább ugyanannyit kapsz vissza cserébe”.
A Jinkuo Shojo (angolul a szerencsétlen „Artifucktion Girl” néven fut) nem megerőszakolós játék, hanem a szó nemes értelmében vett”szerelemszimulátor” (love sim). Itt a játékos maga teremti meg álmai nőjét, amihez különböző invenciózus eszközöket, így mellnagyság-szabályozó csúszkát használhat, majd addig jár vele kézen fogva egy lakatlan szigeten, ameddig csak akar. A szexre bármikor sor kerülhet, de a mesterséges nő mesterséges intelligenciáját úgy tervezték meg az empatikus fejlesztők, hogy annál jobban élvezi a dugást, minél többet sétált előtte kézen fogva.
Szövetét tépi szét
Nagy szerelem, sok dugás
Azon, hogy a pornográf játékok ártalmasak-e, semlegesek vagy egyenesen segítik az egyén szexuális fejlődését, késhegyre menő viták folynak kanadai, svéd és orosz tudósok között, hogy csak néhány érdekelt nemzet tudósait említsük. A leghangosabb tábor amellett érvel, hogy a pornográfia árt a léleknek, a képernyőn megtapasztalt erőszak a valóságban megismétlődik, és hogy a műfaj szexuálisan aberrált, deviáns bűnözőt nevel a játékosból – minél fiatalabb, annál deviánsabbat.
„A pornográfia társadalmunk szövetét tépi szét” – állítja például Kerby Anderson, a Probe Ministries International keresztény szervezet elnöke, számos napilap kolumnistája, a Marriage, Family and Sexuality című magazin főszerkesztője . Kerby ezt anélkül állítja, hogy hallott volna a Biko 3-ról – ő médium szerint a pornó öt fajtáját különbözteti meg, (magazinok, filmek, televízió, videó, audió). Bár arról is folyik a vita, hogy a virtuális erőszak erőszakot szül-e, vagy csak segít levezetni az agressziót, az amerikai pszichológusok szövetségének egy 2003-as tanulmánya szerint a gyermekekre három szempontból is veszélyesek az erőszakos játékok: érzéketlenné teszi őket a szenvedésre, és félelmet, illetve agressziót kelt bennük.
Az még vitatott, hogy a hardcore pornó felnőtt fogyasztóiból feltétlenül szexuális vadállatok válnak-e. Milton Diamond és Ayako Uchiyama egy az International Journal of Law and Psychiatry-ban megjelent cikkükben (Pornográfia, nemi erőszak és szexuális bűnözés Japánban) azt állítják, hogy a korábbi vélekedéssel ellentétben az empirikus adatok nem igazolják a pornográfiafogyasztás és a szaporodó szexuális bűncselekmények közötti összefüggést – Japánban legalábbis nem. (Olimpiq – Index)
Rejszolás
Rejszoláskor tényleg bármit megtehetsz, még azt is, amit adott esetben lelkiismeretfurdalásból vagy emberiességből nem tennél meg, nehogy tényleg lerombold a partnered, vagy túlságosan fájjon neki, vagy egyszerűen csak nincs pofád.
Nekem élvezetet okozna, ha egyszerűen csak a hajába verném. Semmi mást nem csinálhatna, csak a golyóimat nyalogathatná. Ez kibaszás vele, mi ebben neki a jó? Ja, hogy mondjuk utána megbaszom. És ha nincs kedvem? Egyszerűen csak üríteni akarok egyet? Igaz, úgyis megtalálja a módját, hogy felhúzzon.
Szeretném a mellét harapni. De nem gyengéden, hanem erősen. Pont a bimbóját. Nem leharapni, csak harapni. Egy lépéssel túl a fájdalomküszöbén. Vagy néha csak lekeverni a melleinek egy valóban nagy pofont. És utána rászorítani kézzel. Miközben nyalom.
Nem értem, hogy mi a jó a nőknek aban, ha négykézlábra állítva húzzák a hajukat. Én a fejét nyomnám a szőnyegbe, hogy fulladozzon, vagy a két karját csavarnám hátra és úgy basznám seggbe. Egy-egy heves mozdulatra égetően fájna a könyökizülete. Az is kéj. Valakinek.
De szívesen kúrnám úgy is, hogy közben olvasok. Tudnék közben figyelni. De legyen elég, hogy én csak tartom a faszom, ő elugrálgat rajta, én meg szellemileg kikapcsolódom. Tulajdonképpen ez kellene, hogy legyen az alap. Velem nem kell lelkizni, kedveskedni. Szopjon le, kúrjon meg, tömje a számba a melleit. Mint egy állat.
Elképzeltem egyszer, milyen lenne két csajjal. Biztosan ki lenne bukva az elején. A másikkal meg kellene beszélni, hogy rá koncentráljunk, ne rám. Nagyon élvezné. Persze a gecit a szájába kapná, de a másik csaj egyből lesmárolná. Átvenné egy nagy részét, ráköpné a mellére és onnan lenyalogatná. Úgyis erogén a melle. Közben mondjuk ujjaznám.
Amúgy is, itt a tavasz, melegedős síkosítóval kennék be cseresznyéket és elkezdeném a seggébe felnyomni őket. Sokat, pukkadásig. Aztán egyenként kipottyantaná őket. Szépen kimagozná. Teletenné vele a száját, én meg a faszommal tunkolnám le a torkán. A cseresznyeleves faszommal mintákat rajzolnék az arcára, és a végén persze le kellene, hogy szopjon. Vagy inkább csak simán beleverném a torkába.
De az is jó, hogyha egy árnyas parkolórészen beül a kocsija hátsó ülésére, és nyitvahagyja az ajtót. Felhív. Én szépen odamegyek, lehúzom a cipzárom. Ő meg leszop. Szó nélkül. De az is jó, ha simogatja magát, már nagyon nedves, és nagyon közel van. Szépen felszop, jó gyorsan. Gumi fel. Háttal. Be. Tövig. Elélvez, én meg dolgozom rajta egy kicsit, teleteszem a gumit. Lehúzom. Arconcsapom vele, aztán nadrág fel, és megyek a dolgomra.
Televerem a gumit
Bekapcsoltam a tévét, ez már amolyan rituálé nálunk, tök mindegy, mit nézünk. Egy ügyetlen csók, keze egyből a farkamon, végre határozott volt, és erős. Nem vagyok cukorból, és ezt tudta jól. Még indulás előtt előkészítettem egy párnát, amire térdelhet. Csak félrehúzza az alsónadrágomat, és ad egy rá a pöcsömre egy puszit. Szeretem, ha puszilgatja, szeretem, ha őszinte: „Imádom a faszod, szerelmes vagyok belé” suttogta. Leveszem a pólóját, végre nem nyafog. Kicsik a mellei, de szabályosak, szeretem őket, csókolom a balt, közben piszkálom a jobbat, már szaporán veszi a levegőt. Meg tudok őrülni érte, úgy tud tocsogni a saját váladékában. De még nem szabad odanyúlnom. Cinkosan rámmosolygott, és lassan, finoman, de határozottan és módszeresen szopni kezdte. Mindent bevet, fél perc alatt tiszta nyál lett minden, a faszom is és az arca is. A nyakával, orrával, állával csúszkál rajta, közben igyekszik jó mélyen bevenni.Haja két copfban, mintha 15 éves hamvas, szűz kislány lenne, aki ösztönből csinálja, amit. Kezdi elengedni magát, végre nem szégyellősködik, csókolja a hasam, a combom, a combtövem. Gyorsan bekapja megint. Vadul, mert tudja, hogy vadulhat, bármit megtehet, mert ketten vagyunk, ő és én, egymáséi. A szoknyája alá nyúlok, persze, nincs rajta bugyi… Mosolyog, tudta, hogy így kell jönnie, érezte, hogy erre van szükségem. Amire neki. A szoknya rajta marad, de érzem friss, csupasz nuniját. De tudom: most én vagyok a soros, engem akar. Majd később jön ő. Hagyom irányítani.
Nagy vákummal, erősen szop, ahogy szeretem, a hajába kapaszkodom, nyomom le a fejét, amennyire csak lehet. Mikor kihúzom, dumálni akar, de látom a szemén – kapcsol. Ennek most nincs itt az ideje. Feljebb tolja a bal lábam, majd a jobbot. Csókolgatja a seggem. Fel kell sóhajtanom: ez teljesen felizgat, megőrülök, amikor ezt csinálja velem. Tudja. Mondtam neki, én tanítottam erre. Őt nem izgatja, ha nyalom a seggét, de engedi. Mostmár mindkét lábam a magasban, dug a nyelvével. Körbenyal. Csókol. A mellét a lyukhoz teszi. Nem tudom, őszintén csinálja-e és élvezi-e igazán, hogy így kikészíthet. Talán nem, de megteszi, mert szereti, ha nekem jó. Közben egyet-egyet húz rajtam, de most teljesen a seggemmel van elfoglalva. Az orgazmus határára juttat.
Leengedi a lábaimat. – Most már ne hagyd abba – kérem, és ő nem szól semmit, csak bólint. Erősebben csinálja a kezével is. Robbanásközeli állapod. Átszakad a gát. Gyűjti, gyűjti, gyűjti a szájában. Egy nagy nyelés, a jellegzetes hanggal. Szopja tovább, ugyanazzal a lendülettel. Megőrülök, úgy fáj a faszom. Elszégyellte magát megint, pedig köztünk nincsenek akadályok, erkölcsi skrupulusok, semmi.
Iszik egy korty vizet, odaüla kanapéra, távol tőlem, fel akarja venni a pólóját. Nem engedem, pedig most haltam meg. Megcsókolom, jó hosszan, ahogy szereti.Közben már matatok benne, kenem szét a váladékát a külső ajkaira is. Szopom mindkét mellét, megyek végig a hasán, megint szégyellősködik, azzal foglalkozik, hogy nagy a hasa. Rárivallok, abbahagyja, de tudom, hogy ezen jár az esze, mekkorákat tudna élvezni, ha nem így lenne… Leérek. Egy puszi a szeméremdombjára, és egyből benyalok a barlangba. Hihetetlenül nedves, imádom az ilyet. Szájába rakom az ujjaim, hogy nyálazza be, jó mélyen. Kezd állni a faszom. 3 perce élveztem egy kurva nagyot, és ő máris felállítja. Jó nyálas az ujjam, csúsztatom neki be, szívom-nyalom a csiklóját. Hallom a levegővételét, a faszomból pedig az utolsó, néhány mikronnyi geci szivárog, a lábára kenem. Durvítok a kezem tempóján, nyelvvel is igyekszem. Reagál. Mit reagál, hörögni kezd. Nagyon jó. Jobb, mint a dugás. Tudok rendesen figyelni rá, nem a faszommal vagyok elfoglalva. Mostmár tényleg erősen csinálom, remeg és élvez. Nagyot, hosszút. Addig csinálom, míg nem nyög fel: elég! És tolja el a fejem. Ott fekszik egy szoknyában, és elfáradt.
Kimegyek, megmosom a faszom, megállok előtte. Felszop. Fél perc sem kell hozzá. Húzzuk fel a gumit. – Ülj bele, de lássam közben a tévét! – sziszegem. – Jó – mondja röviden, ez így természetese. Ez a kis játékunk. Hogy terelje el a figyelmem. Két copfja és kis melle miatt szinte általános iskolásnak érzem magunkat. A faszom merev, finoman tornázik rajtam. Szeretném, ha sokszor elélvezne így. De nem fog tudni, pedig mindent megteszek, meg fogom előzni. Annyira felizgat. Ha meg tudnám várni neki a hármat, tutti, hogy az enyémet az arcába kapná. Fárad.
Cserélünk, én kerülök felülre, de ezt annyira nem szeretem, bár jó mélyen be tudom neki nyomni. Imádja, kéjeleg, tekereg, mint egy kígyó. Bőre a bőrömön. Szakad rólunk a víz, pláne a bőrgarnitúrával érintkező seggekről. Térdel a párnán – tudom, hogy végem. Mostmár baszunk. Végre. Az orgazmus miatt. Háttal a tévének – kapcsolok, de már nem érdekel. Csak ő. A melle, a combja, a haja, az arca, a kopasz puncija, a hasa, a segge. Kihúzom, próbálom a seggét, nem engedi. Valószínűleg belehalna. Pedig olyan pakolnivaló segge van. Egyszer leitatom és szétkúrom a seggét – gondolom. Most már olyan, mintha piások lennénk. – Basszál már – szól, és annak ellenére, hogy ez primitívség, nem lelomboz, hanem felhúz. Őszinte. Ez ritkaság.
Érzem, hogy jövök, nem tudok rá figyelni. Hevesen, nagy, mély és határozott mozdulatokkal baszom. Televerem a gumit. Végre ő is nyög egyet.
Abberált tervem
Holnap sietek az irodába, ahogy csak tudok. Remélem, benn lesz, precíz és pontos munkaerő. Biztos lesz nyugodt tíz percünk. Leültetem a székébe, kitátatom vele a száját, lehúzom a cippzáram, és rejszolni fogok. Néha megnyalhatja vagy beveheti, de én fogok irányítni, nem ő fog, hanem én, bármennyire is élvezem, amikor ő diktálja az ütemet, ő irányít és élveztet. Nem fogok sokáig tartani, de az biztos, hogy a végén a torkába élvezek.
Utána elővetetem vele a mellét, és véraláfutásosra szívom. Az első mozdulatnál kezdi majd a sóhajtozást, és anyakamnál fogva még jobban rányomja majd a szám a bal mellére. A kezemmel persze már nyúlok alá, forró lesz, forró, és tocsogós, át fog ütni a bugyiján, olyan lesz, mint a langyos főzelék. Félrehúzom a bugyit, ráfordítom az asztalra és megujjazom. Először egy ujjal, de átkozni fogom magam, kár finomkodni, simán befogadja a kis, szűk, csupasz pinája a két ujjamat. A jobb hüvelykujjam a segglyukán lesz, szoktathatja magát a gondolathoz, hogy oda is be fog törni. Gumi nélkül fogom teleélvezni a seggét, már tudom. Csak legyen rá végre alkalom… Sietnie kell, erősen fogom csinálni, nyomom a G-foltját, ahogy csak tudom. Imádja ezeket a vad köröket, pláne, hogy nem fog tudni elmozdulni, ki lesz nekem szolgáltatva. Remegve élvez majd, kihúzom a kezem, lenyalatom az ujjam, és mostmár szophat. Lelkesen, szívből, ahogy csak ő tud, a tanítványom.
Szorítja a combom, hiszen ő is élvezi, imád a szájában tartani és leszopni. Én is imádom őt, imádom, ahogy szopja, imádom, hogy olyan, mint én. Csak nyuszi. De kiugratom a nyulat a bokorból. Holnap. Ha méltóztatik felkelni. A végén puszit ad rá.
Mélytorok bébi
Úgy alakult, hogy hazavittem, pedig nem volt benne a levegőben. A diplomaírásomkor beszélgettünk komolyabban, addig fel sem tűnt, hogy a világon van. Meleg volt, ültem be a kocsimba.
– Merre mész? – kérdezte, és olyan furcsán csapzott volt a haja.
– Zugló felé – feleltem, de nem akartam útitársat. Tikkasztó meleg volt, és semmire nem vágytam jobban, csak arra, hogy ledögölhessek a csajomnál, úgyis aznap későn ért, hónapot zártak. Beült, kis blúz rajta, kis mell, de 2 számmal kisebb melltartó, féltem, hogyha nagyobb levegőt vesz, akkor szétszakadnak a gombok. Sovány, de mégis plöttyedt. Elvből nem sportolt soha, utoljára szakközépiskola negyedikben izzadhatott meg tornaórán. Sima, koptatott kék farmer. Combon feszül, seggen feszül, deréknál lóg. Tipikus, semmilyen tucatnő. Lábán szandál, eléggé ápolt körmök, de fájóan átlagos. Se nem szuperszép, se nem szuperszar. Langyos víz.
Kegyet gyakorlok vele, hátha jó lesz valamire, hazáig viszem. – Feljössz, kérsz egy üdítőt? – kérdezi.
– Inkább leszophatnál – adom a bunkót, hátha azt hiszi, csak viccelek. Rámmosolyog, de nem kurvásan, inkább aranyos, idegesítő mosollyal.
– Arról is lehet szó.
Felmegyek, a lakás tipikus albérlet, pedig meg voltam róla győződve, hogy a lány budapesti. Hát nem, sőt, nyírbátori. Már majdnem állatszex, gondoltam, de tudom: vidéki csajokkal mindig tutibb, elsőre is. Zuhanyozz le, mondja, addig keresek innivalót. Lezuhanyzom, a fürdő tiszta, de zsúfolt, mindenféle kenceficék, hajlakkok, tubusok, tégelyek, flakonok. Gyors zuhany, törölközöm, de már jön be. Ráültet a vécére, és eltünteti a faszom a szájában. Hozzá erős torokhangok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen is van. Nem küzd, nem erőlködik. Kiveszi, felpofozom vele. Beindul tőle, vetkőzni kezd.
– Állj, szopásról volt szó – szólok, és húzom rá a fejét, nem tiltakozik, azt hiszi, megkattanok majd, és meg fogom baszni. Ebben téved, több ok miatt is. Tiszta nyál a faszom, falja, falja. Aztán kiveszi.
– Lőj már a számba, érezni akarom az ízed – közli rekedtes, erotikusnak szánt hangon. Ó, ez is csak egy szar kurva.
Szopatom magam, erősen, keményen. Tényleg baszom a pofáját. Lassan spriccelnem kell, kiveszem a szájából, felhajtom a vécédeszkát s háttal fordulok neki. Azt hiszi, a seggemet akarom nyalatni, egyből húzza szét a farpofáimat és már nyal is közéjük. Nyelveli a lukam. Legalább többet lövök majd. Beleélvezek a vécébe, későn veszi észre, dühösen maga felé fordít, hogy néhány cseppet kapjon, de hiába. Kiröhögöm. Jut egy kicsi a vízbe, egy kicsit az oldalára és a nagy része meg oda, ahová szarni szokás. Teljesen ki van bukva.
– Ha azt akarod, hogy megbasszalak, szépen nyald ki onnan az ebéded, de ne a vécékefével moss utána fogat. – sziszegem, és indulok kifelé a fürdőből. Az ajtóból visszanézek, lelkesen lefetyeli a klozetot, nyalja az oldalát. Vagy nagyon bízik abban, hogy nem nyal be semmilyen betegséget, vagy tényleg elmebeteg módjára imádja a gecit. Leülök egy székre, hallom, hogy fogat mos.
Kijön, meztelenül, bosszúra éhesen, kiváncsi vagyok, mit talál ki. Letérdel, egyből elkezd szopni.
– Egy kicsi még maradt benned – mosolyog, azt hiszi, nyert. A hajánál fogva húzom le a faszomról, az ajkaival kapaszkodik, de hiába.
– Nem beszélgetni jöttem, baszd meg – mondom neki, telve gyűlölettel, hogy miért engedtem ilyen ótvar nővel kiszopatnom magam, aki kinyalja az anyagot a klozetból, utána meg felsőrendűsködik. Itt, ha győzni akarok, a sima seggbebaszás nem jó. Mást kell kitalálnom.
– Mutasd a valagad – mondom ezzel a lendülettel. Egyből fordul és pucsít, de mondanom sem kell, nem nullkilométeres. Biztos van otthon valami erdőkerülő faszija, aki egész nap a határt járja motorral, falja a friss levegőt, hazamegy, bezabál, szétkúrja a valagát, és ahogy lefordul róla, már alszik is. A dühtől kurva nagyot vágok a seggére, durván benyúlok a pinájába. Tocsog.
– Folyásod van, vagy mi az isten? – kérdezem.
Nem válaszol, befelé húz magával a hálószobába. A falak fehérek, az egyik oldal szinte az ablak maga, vakító a fény. Az ágya nagy, szinte új, kényelmes, nem büdös. Ha nem tudnám, hogy ez tényleg egy szar kurva, azt hihetném, hogy valami isteni szerencsében részesülök. De nem, ez egy beteg nő, ha nem én hozom haza, akkor egy buszsofőr, vagy egy újságos vagy egy rendőr részesedik a leszopás „kegyében”. Elfog az undor, pláne, hogy egyből négykézlábra áll az ágyon, a pinája gondozott, de a segglukán van-egy két finom ősszőr. Már akinek finom, merthogy bele nem nyalok sehová sem, az hétszentség. Elkezdem ujjazni a pináját, és kenni a lucskot a valagára; közben a segglyukát mozgatja, szinte nyeli el a síkosítást, áll a faszom, megpaskolom vele, boldog, az hiszi az jön. De nem. Kimegyek a fürdőbe, hozom a fogkeféjét, a vége tiszta vízkő, mivel egész nap a pohárban áll, és nyomom fel a pinájába, de csak két ütemet, mert azonnal csúsztatom be a seggébe. Boldog és elégedett. Kicsit felfelé nyomom a végét, hogy tényleg élvezze. Egyből hátrafordul és mosolyog. A kurva anyádra vigyorogj, gondolom, és azt kérdezem tőle, szeretne-e, valami extrát.
– Igen, sóhajtja – és szemmel láthatóan várja, hogy megbasszam a seggét fasszal. Ki is veszem a kefét, és megfordítom, a sörtés felével megy vissza. 3 másodperc alatt jut el a tudatáig. Fájhat neki, de erősebb az orgazmus iránti vágya.
– Na, akkor húzogasd magadnak, te beteg picsa – suttogom, és ráköpök a hátára, és már kinn is vagyok a szabadban.
Nemi erőszak játék
Az amazon.com-on napokig elérhető, megvásárolható volt egy erőszakos szélőséges szexuális vágyakat kielégítő számítógépes játék a Biko 3. Aztán a közfelháborodás miatt eltüntették. A japán Illusion cég terméke, a megfigyelést, zaklatást, egyéni vagy csoportos nemi erőszakot gyakoroltat. A program azzal kezdődik, hogy követni, és szexuálisan zaklatni kell egy nőt a metróban. Ezek után két kislányára kell kiterjeszteni a molesztálást, miközben szemükben könny csillog. Szóval van itt csoportos nemi erőszak, burkolt pedofília, bilincs, maszk.
Ilyet is kitalálnak már. Nemi erőszak gyerekeken. Már tényleg minden kapható, minden fantázia megvalósult. A játékot többen is játszhatják, így egy online közösségbe kapcsolódva akár csoportos erőszak is elkövethető a nőkön. Bizarr módon plusz pont jár azért, ha az áldozatokat ráveszik, hogy abortuszt végeztessenek. Az Illusion cég szóvivője szerint semmi baj nincs a programmal.
Induljon a játék
Sötét, néptelen parkban settenkedek; a közepén szökőkút, körülötte macskaköves sétány padokkal. Bal gomb előre, jobb gomb hátra, mouse look on. Rint követem titokban, akit a könyvtárban láttam meg. Rin olyan kislányos: hosszú szárú fehér zokni van rajta, fekete félcipő, kockás miniszoknya és egy zöld-fehér, galléros blúz. Nagyon iskolás, mégis kihívó. Egészen a könyvtártól követem, és vigyázok, hogy észre ne vegyen – ha idő előtt rájön, hogy a nyomában vagyok, szemrehányóan rám néz, megkérdezi, mégis hogy képzelem ezt a lopakodást, és akkor game over.
Nem figyelek, véletlenül belerúgok egy a sétányon eldobott sörös dobozba. A lány gyanút foghatott, mert hirtelen megáll. A feje fölött megjelenik egy felkiáltójel. Gyorsan lebukom egy pad mögé. A fejhallgatóm sztetoszkóp: hallom benne saját szívdobogásomat. Rin hirtelen hátrafordul, mereszti a szemét a sötétségbe egy ideig, aztán újra elindul, és lekanyarodik egy mellékútra. Eljött az én időm. Utána vetem magam. Elkapom, megbilincselem, térdre kényszerítem, letépem róla a ruhát és megerőszakolom. Ha ez játék, akkor game over. De ha ez nem játék, akkor vajon micsoda?
Vér vs. sperma
Nem tudni, miért, de úgy alakult, hogy a számítógépes játékok a kezdetektől az erőszak köré szerveződtek. Erőszakos volt a világ legelső videojátéka, az MIT-n 1962-ben elkészített Space Wars, és erőszakos a világ legújabb videojátéka, az Electronic Arts azonos nevű filmre alapozott Keresztapája, a Godfather. A kettő között eltelt 44 év alatt a videojáték-ipar több vért elfolyatott, mint amennyit Stallone a teljes életművében; a főleg tinédzserekre targetált játékokban bő patakként dől a kommandósvér, a terroristavér, az ufóvér, a jedivér, sőt a nyugdíjasvér és a politikusvér.
De míg a szimulált erőszak gyakorlatilag legitimálódott, és a nyugati társadalmak legfeljebb korhatárok megszabásával , kivételes esetekben betiltással jelzik rosszallásukat, a szex teljesen kimaradt a mainstreamből – amikor meg belekerült, azonnal botrány lett belőle. A GTA San Andreas-ba rejtett interaktív szexjelenetek ellen még Hillary Clinton, a volt First Lady is felemelte a szavát, Ausztráliában meg egyenesen betiltották a játékot. A felháborodás érthető: alaphelyzetben a videojátékok túlnyomó részéből olyannyira hiányzik a szexualitás, hogy az 1996-os Tomb Raider-t abszolút sikerre tudta vinni a főszereplő Lara Croft közepes tehetséggel megrajzolt segge, illetve annak permanens látványa.
A korszakalkotó technikával prezentált erőszakból (Wolfenstein, Doom, Quake) meggazdagodott John Carmack megvette élete első Ferrariját, és felvette a sztárstátuszt, de a digitális pornográfia imidzsét tekintve ragacsos, emberszagú pinceműhelyek gusztustalan terméke maradt annak ellenére, hogy a pornóipar évi 10-14 milliárd dolláros bevételt termel. Igény tehát lenne rá.
Szexszel kelsz és szexszel fekszel
„Ugyanabban a háztartásban nőnek fel… Hirtelen elválás, majd váratlan találkozás – a tapasztalat és az ártatlanság természetes szerelme” – így hangzik a japán G-Collection játéka, a Sensei 2 bemutatója. A kalandjátékban nemcsak a testvéri szerelmet lehet büntetlenül átélni, hanem egy másik tabut, a tanár-diák viszonyt is, amelyet a pr-részleg így harangoz be: „Láthatatlan fal választja el őket. Aztán a lány hirtelen megvallja igazságát: Elszántam magam a házasságra.”
Míg a nyugati hemiszféra azon töpreng, hogy tűrje vagy tiltsa a pornót, a japán fejlesztők tabudöntögető műhelymunkája annyira felfuttatta a virtuális szexet, hogy mostanra az interaktív dugásnak számos alműfaja kialakult.
És ha kalandjátékból lehet hardcore pornót gyártani, akkor lehet verekedősből is: ilyen a Battle, amely a Sensei-hez hasonlóan már a második résznél tart. A láthatóan a Mortal Kombat-ra hajazó játék a baszós-kardozós műfaj emblematikus darabja, és bár itt a küzdelmen van a hangsúly, a szemben álló felekről egy-egy jól kivitelezett kombó hatására folyamatosan hullanak a ruhadarabok, a végén a bónusz pedig egy-egy megerőszakolós jelenet, amelynek jól nevelt európai polgár hátat fordít, hiába sejtette, mire vállalkozik, amikor megvásárolta egy játékot, amelynek Battle a címe. (Nem mintha könnyű lenne hivatalosan hozzájutni; az Amazon amerikai és német részlege sem forgalmazza a Battle és társait, sőt az Ebayen is csak nagy szerencsével lehet megszerezni, pedig az Ebayen ott van minden, ami junk.)
Big in Japan
Csak erős idegzetűeknek!Ha William Gibson tudna rajzolni, olyan hősnőt rajzolna, mint Kuriszu. Következő áldozatom (amúgy Chris, csak a japánok utálják a mássalhangzó-torlódást) fekete, testhez tapadó latexcuccot visel, a karjára kardot applikált, a feje tetején fülhallgatós kiberszemüveget, a melle meg akkora, hogy elfér rajta egy komplett kontrolpanel.
Kuriszut hosszú drótkerítés mentén követem, egészen egy gyárudvarig. Távolról figyelem, ahogy a sorompónál megáll, nindzsaállásba merevedik, leguggol, hátranéz, majd indul tovább. Követem, mert ha elveszítem szem elől (zöldről pirosra vált a bal felső sarokban a távolságjelző), megint game over. A portásfülke előtt biztonsági őr posztol, mellette sétálnom kell, ha futok, elkap, és game over. Az udvaron járok, amikor a bal alsó sarokban megjelenik az Attack felirat.
Hogy mitől lettem hirtelen kommandós, nem értem: eddig átlagos csávó voltam fekete nadrágban, fehér ingben. Most félmeztelenül állok a szőke nindzsa háta mögött, csavargatom a karját és kattintgatásos módszerrel szétszaggatom rajta a latexet. Kuriszu sikít és könyörög, de én nem kegyelmezek, és a következő pillanatban két, hozzám hasonlóan terepszín gatyába öltözött kommandóstársammal erőszakolom meg. Három pozíció közül választhatok, lehet alulról, felülről és hátulról. A végső cél, hogy a bal fölső sarokban megjelenő orgazmusmétert a magasba tornásszam úgy, hogy az egeret ütemesen jobbra-balra mozgatom, míg lyukasra nem dörzsölöm vele az íróasztal jobb alsó sarkát. Akinek ez az interfész nem elég intuitív, várja ki a VR-ruhát.
Hogy az orgazmusméter kinek az orgazmusát méri, azt nem tudom. Én nem adok ki hangot, Kuriszu viszont sikít és könyörög – hogy pontosan mit, nem értem, mert nem tudok japánul. Az akció vége sikolyáradatba torkollik, és felkiáltójelek öntik el a monitort, bennem meg felötlik az, ami állítólag a legtöbb nemi abúzust elkövetőben felötlik: lehet, hogy mégis élvezte? Lehet, hogy perverz állat vagyok. Akasszanak fel.
Nyalni kell
Az erőszak képei: A „stalking and raping” (lopakodós-megerőszakolós) műfajba sorolt Biko 3, a japán Illusion Soft terméke az a játék, ami egyszerre a legtöbb judeo-keresztény kultúrkör által évezredek alatt felállított tabuba belekóstol. Főbűnlista: lopakodás, nemi erőszak, pedofília (az iskolásként ábrázolt Rin testvérek között sem néz ki többnek 14 évesnél), csoportos nemi erőszak, a végén pedig kifejezett kegyetlenkedés: a Mio nevű, hagyományos japán viseletbe öltöztetett papnő kikötözve végzi, és miközben a kíntól vonaglik, valami zöld trutymó és piócaszerű lények hagyják el testét. Valóban undorító.
A tisztesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a Biko-t erőszakmentesen is végig lehet játszani. A lopakodás közben megszerzett segédeszközöktől – álarc, szemüveg, pók, gyűrű – függően hagyományos nemi aktusra is sor kerülhet. Ez utóbbi jelenetek annyira hiperrealisztikusra sikerültek, hogy minden nő örülne egy olyan szeretőnek, aki a Biko pozitív szcenárióján nevelkedett: az aktusra engedélyt adó péniszikon meg sem jelenik addig, amíg a játékos nem töltött megfelelő mennyiségű időt csókolózással, a mellbimbók és a vagina orális izgatásával.
„Játszhatod szexjátékként, agyatlanul, céltalanul, de nem kell, hogy ezt tedd. Hosszú órákat tölthetsz álmaid nőjével úgy, hogy egy házban élsz vele, és lehet, hogy elérkezik majd az idő, amikor úgy érzed, közel akarsz kerülni hozzá… és akkor majd szerelmeskedsz vele” – írja egy rajongó a Biko 3 pozitív vonalát képviselő Jinkuo Shojo 2-ről. „Ha így teszel, soha nem érzed, hogy olcsó vagy perverz lennél, mert egyszerűen nem lehetsz az. HA ezzel a játékkal játszol, ha valóban hajlandó vagy odaadni a szíved, meglátod, hogy legalább ugyanannyit kapsz vissza cserébe”.
A Jinkuo Shojo (angolul a szerencsétlen „Artifucktion Girl” néven fut) nem megerőszakolós játék, hanem a szó nemes értelmében vett”szerelemszimulátor” (love sim). Itt a játékos maga teremti meg álmai nőjét, amihez különböző invenciózus eszközöket, így mellnagyság-szabályozó csúszkát használhat, majd addig jár vele kézen fogva egy lakatlan szigeten, ameddig csak akar. A szexre bármikor sor kerülhet, de a mesterséges nő mesterséges intelligenciáját úgy tervezték meg az empatikus fejlesztők, hogy annál jobban élvezi a dugást, minél többet sétált előtte kézen fogva.
Szövetét tépi szét
Nagy szerelem, sok dugás
Azon, hogy a pornográf játékok ártalmasak-e, semlegesek vagy egyenesen segítik az egyén szexuális fejlődését, késhegyre menő viták folynak kanadai, svéd és orosz tudósok között, hogy csak néhány érdekelt nemzet tudósait említsük. A leghangosabb tábor amellett érvel, hogy a pornográfia árt a léleknek, a képernyőn megtapasztalt erőszak a valóságban megismétlődik, és hogy a műfaj szexuálisan aberrált, deviáns bűnözőt nevel a játékosból – minél fiatalabb, annál deviánsabbat.
„A pornográfia társadalmunk szövetét tépi szét” – állítja például Kerby Anderson, a Probe Ministries International keresztény szervezet elnöke, számos napilap kolumnistája, a Marriage, Family and Sexuality című magazin főszerkesztője . Kerby ezt anélkül állítja, hogy hallott volna a Biko 3-ról – ő médium szerint a pornó öt fajtáját különbözteti meg, (magazinok, filmek, televízió, videó, audió). Bár arról is folyik a vita, hogy a virtuális erőszak erőszakot szül-e, vagy csak segít levezetni az agressziót, az amerikai pszichológusok szövetségének egy 2003-as tanulmánya szerint a gyermekekre három szempontból is veszélyesek az erőszakos játékok: érzéketlenné teszi őket a szenvedésre, és félelmet, illetve agressziót kelt bennük.
Az még vitatott, hogy a hardcore pornó felnőtt fogyasztóiból feltétlenül szexuális vadállatok válnak-e. Milton Diamond és Ayako Uchiyama egy az International Journal of Law and Psychiatry-ban megjelent cikkükben (Pornográfia, nemi erőszak és szexuális bűnözés Japánban) azt állítják, hogy a korábbi vélekedéssel ellentétben az empirikus adatok nem igazolják a pornográfiafogyasztás és a szaporodó szexuális bűncselekmények közötti összefüggést – Japánban legalábbis nem. További képekér kattints ide. (Olimpiq – Index)