Másodlagos, kiegészítő eszköz a közösségi oldalak böngészése a titkosszolgálatok számára, amely vitán felül megkönnyíti a dolgukat – nyilatkozta egy szakértő a Figyelőnek. A lap csütörtökön utcára kerülő számában megjelent írás szerint a rendőrök is többször fogtak el gyanúsítottakat a közösségi oldal segítségével. Az iWiWen többnyire valós személyek valós adatai szerepelnek. Ez figyelemre méltó, hiszen az internetes oldalak többsége hemzseg a becenevek mögé rejtőző kitalált személyiségektől, akikről semmit sem tudni.
„Jelenleg 2,6 millió felhasználó van a rendszerben, és becsléseink szerint 10 százalékra tehető azoknak a regisztráltaknak az aránya, akik mögött nincsenek valós személyek, cégek vagy csoportok” – mondja a Figyelőnek Szabó Márton, a ma már a T-Online-hoz tartozó portál ügyvezetője. Ráadásul ez a 10 százalék viszonylag könnyen be is azonosítható, mert többnyire egyáltalán nem akar elbújni. A hitelesség tehát vonzza a felhasználókat, de éppen emiatt érdekelheti a „kukkolókat” is, akik esetleg a rendszer általános monitorozásában gondolkodnak.
A titkosszolgálat kedvenc oldala
A közfelfogás szerint az említett sajátosságok miatt a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) „kedvenc” oldaláról van szó; sokan egyenesen meg vannak győződve, hogy a portál tulajdonképpen az NBH-é. Ezzel szemben annyi bizonyos, hogy az iWiW Kft.-t 2006 tavaszán a Magyar Telekom-csoport, egész pontosan a T-Online Zrt. vette meg addigi tulajdonosaitól.
Augusztus közepén pedig az oldalt üzemeltető több mint 100 szervert – azaz a rendszer szívét jelentő nagy teljesítményű számítógépeket – úgy költöztették új helyre, hogy arról előre senkit sem értesítettek, csupán a várható „üzemszünetet” jelezték. A titkos előkészületek és a szerverek erős rendőri kísérettel való hajnali átköltöztetése természetesen csak erősítette a „Nagy Testvér figyel téged” történetet. „Mit csodálkoztok azon, hogy a rendőrség és a nemzetbiztonság felügyeli saját szerverei költöztetését?” – az eset kapcsán ehhez hasonló bejegyzésekkel volt tele a világháló.
„Ha valaki fölkerül az iWiW-re, aki az NBH gyanúja szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent, úgy gondolom, annak a szolgálat értelemszerűen meg fogja nézni az ismerősi körét. Ez egy olyan lehetőség, amit ki lehet használni. A közösségépítő oldalak böngészése nyilván legföljebb másodlagos, kiegészítő eszköz, nem pótol más nyomozati módszereket, de kétségtelen, hogy megkönnyíti a nemzetbiztonság dolgát” – vélekedik Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kebelén belül működő Stratégiai és Védelmi Kutatóközpont (SVKK) igazgatója.
A köztisztviselőket már figyelmeztették
Az NBH a Figyelő számára sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta azt a felvetést, hogy adatgyűjtésük egyik vadászterülete lenne az iWiW. A hivatalos álláspont szerint az adatgyűjtési technikákról nem nyilatkoznak. Mindenesetre egy 2006 májusi levélben, amelyről először a FigyelőNet írt, a hivatal arra figyelmezteti az állami vezetőket, hogy kapcsolati hálójuk és személyes adataik világhálós közzététele nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet.
Már nem mindenre kíváncsi a Nagy Testvér
Természetesen ez is zavaró lehet, ha egy, a múltból felbukkanó ismerősről feltételezik a nemzetbiztonság vagy akár a rendőrség emberei, hogy bűnös szándékai vannak, és tudtán kívül az iWiW-kötelék miatt hoznak vele összefüggésbe egy ártatlan kívülállót. Az ilyen, nem élő kapcsolatokat azonban a szakemberek Tálas szerint gyorsan feltérképezik.
Ahogyan napjainkban már attól sem kell tartani, hogy a mai szolgálatok – ha már adott a lehetőség – mindenkinek be akarnának pillantani a magánszférájába. „Az adataink közzétételével bizonyos értelemben szívességet teszünk a Nagy Testvérnek. Viszont nem tartom valószínűnek, hogy a Nagy Testvér az iWiW-en keresztül el akarna kivétel nélkül mindenkihez jutni. Ma már nem ilyenek a Nagy Testvérek” – szögezi le az SVKK igazgatója.
A rendőrök is szívesen böngésznek
Az elmúlt hónapok néhány esete ugyanakkor árnyalja a képet, egyben bizonyítja, a rendőrök is szívesen neteznek. Az egyik büki szálloda például a közelmúltban feljelentést tett, mert egy négyfős társaság a 260 ezer forintos számláját nem fizette ki. A rendőrök a megadott nevekre rákerestek az iWiW-en. Meg is találták egyiküket, aki még azt a szívességet is megtette, hogy a képgalériájába feltette a barátait, így pár perc alatt mindenki lebukott.
Amikor valaki regisztrál a rendszerben, még nem kell tudnia, hogy például a jövőben nagy segítséget fog adni a rendőröknek vagy a médiának. Honnan tudhatta volna E. Zsanett, hogy a sajtó könnyedén megtalálja az iWiW-en, miután öt rendőrt nemi erőszakkal vádolva hirtelen a figyelem középpontjába került? Abba sem gondolt bele, hogy a korábban létrehozott iWiW-es profilja (legalábbis egy külső szemlélő számára) némileg eltér attól a „szende” típustól, amelyet a rendőri ügy kapcsán megismerhetett a közönség.