adolf hitler

A náci gumi nélkül tolja seggbe a nőt

Posted on by Olimpiq

Hitler szexuális életéről megoszlanak a vélemények: Angela Lambert új könyvében, (Eva Braun elsüllyedt élete) feltételezi, hogy Hitler normális szexuális életet élt, bár feltűnő, hogy környezetében feltűnően sok nő követett el, illetve kísérelt meg öngyilkosságot. Mások szerint normális szexre Hitler alkalmatlan volt: neki igazából nem hús-vér nő, hanem Germánia kellett.

A huszadik századi totalitáriánus rendszerek közül most is a német nemzetiszocializmus, a diktátorok közül pedig Adolf Hitler kelti a legnagyobb érdeklődést. Sztálin kezéhez hiába tapad ugyanannyi, ha nem több vér, viszonylag jól ismerjük paranoiás lelkivilágát, a társadalmi közeget és módszereket, melyekkel a bűneit elkövette. Viszont Hitler személyisége mindmáig csak részlegesen ismert, patologikus pszichéjéről a szakemberek véleménye is megoszlik.
Hitler elsőrendű, szuggesztív szónok volt, kisugárzása sokkal több németet vonzott, mint amennyit taszított: valóságos magnetikus hatással volt a közvéleményre. Hogyan volt képes megtestesíteni egy, a Führerhez hasonló torz lélek egy egész nemzet vágyait és ideáljait? Miként tudta a német nép fanatikus lelkesedését, a nők rajongását kiváltani, s hogyan vett rá milliókat hogy elkövessenek szörnyű gaztetteket, de legalábbis asszisztáljanak hozzájuk? Miért tartott ki egy rögeszmés politikus mellett a nép, egészen a végső pillanatig, s követték sokan önként a halálba?
A két világháború közötti német társadalom tömeglélektani, és a náci vezér indviduálpszichológiai rejtélyeinek megoldásához próbáltak több-kevesebb sikerrel közelebb férkőzni azok, akik Hitler szexuális életét tanulmányozták. Angela Lambert könyve, az Eva Braun elsüllyedt élete arról az amúgy jelentéktelen nőről szól, akivel Hitler 1932-től megosztotta a magánéletét, és aki, miután a Vezér a Reichstag bunkerében feleségül vette, vele együtt lett öngyilkos.
Az angol-német szerzőnő kiindulópontja, hogy Éva Braun egyértelműen áldozat volt, önálló akarat nélküli báb, egyszerű háttérfigura, akit semmiféle felelősség nem terhel Hitler gaztetteiért. Évának – miként Németországnak is – Hitler volt a végzete, és viszonyuk azért érdemel elemzést, mert Hitlernek e fiatal nővel szembeni viselkedése – ahogy először rabul ejtette, majd birtokolta, s végül elpusztította – mikrokozmoszként tükrözi, hogyan csábította el és tette tönkre az egész német népet.
Angela Lambert azt állítja, hogy az 1889-ben született Hitler alacsony libidójú, de alapjában véve normális férfi volt. Igaz, egy herével született, mégis normális, bár alacsony intenzitású nemi életet élt, melyet későn kezdett, és korán hagyott abba. Vele szemben Hitler egykori bizalmasa, müncheni pártfogója, Ernst Hanfstaengel a következőket írja: „Hitler megfigyelése és környezetének megjegyzései alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy impotens volt, az elfojtásos, maszturbáló fajtából… Levetkőzve semmi hasznát nem lehetett venni…talán a ’meddő hős’ meghatározás illenék rá a legjobban. Mint impotens férfinak, akibe félelmetes idegi energia szorult, Hitlernek valahogy le kellett vezetni azt a feszültséget… Erotizmusa merőben operai volt, sohasem operatív. Felváltva volt szadista és mazochista, és élete szexuális félhomályában sohasem talált fizikai kielégülést.” (Hanfstaengel, akinek amerikai anyja volt, lelkes náciból Hitler engesztelhetetlen ellensége lett, életét féltve elmenekült Németországból és Roosevelt elnök pszichológiai és politikai tanácsadójaként szolgált a világháborúban.)
Idézi ugyan Hanfstaengelt, Angela Lambert mégis inkább Albert Speernek, illetve a Hitlert és Éva Braunt kiszolgáló inas és házvezetőnő beszámolójának ad hitelt. Csakhogy a személyzet legföljebb a légkört érzékelte kettőjük között. Éva Braun 1935-ben vezetett naplójának február 18-i bejegyzése szerint intim együttlétük valahogy így nézett ki: „Tegnap egész váratlanul eljött és gyönyörű esténk volt.” Ehhez maga a könyv szerzője fűzi hozzá: „Éva nem forró vagy szenvedélyes estéről beszél: az entzückend (elbűvölő, elragadó) jelzőt használja. Talán éppen ez volt az, amit nyújthatott: elragadó estéket, kacarászó, ártatlan szexszel fűszerezve, miközben Hitler partnereként XV.Lajos szeretőjét, Louise O’Murphyt alakította. Ha így volt, nem lehetett könnyű a szerepe, noha ő maga wunderbare schöne Stunden-ról, csodaszép órákról beszél (március 4.)” Ezután hét nappal viszont már ezt írta róla a naplójába: „Miért nem visz magával az ördög? Vele sokkal jobb lenne, mint itt.”

Szex a náci Németországban

Posted on by Hirkuldo

Nemrég jelent meg a nácizmust kutató Anna Maria Sigmund osztrák történésznő újabb könyve, amely igényes részletességgel mutatja be, hogyan „jutott be” a Führer a németek hálószobájába, pusztán fajpolitikai okokból.
Adolf Hitler kancellár 1933-as hatalomra kerülését követően rögtön az ezeréves birodalom képét látta maga előtt, többgyerekes családokkal, „fajtiszta”, szép és dolgos árja németekkel. Az álmok szerencsére szertefoszlottak a háborús valóságban. Anna Maria Sigmund osztrák történésznő pedig kíméletlenül rántja le a leplet a diktatórikus intimszféráról A szexuális élet nem magánügy – Szexualitás a Harmadik Birodalomban című könyvében. A szerző jól ismeri ezt a korszakot, A nácik asszonyai címmel már három kötete is megjelent, amelyekben a korszak jelentős nőalakjairól készít aprólékos, érdekfeszítő portrékat, amelyek között természetesen ott van Hitler első kedvese is, aki a Führerrel hiába vágyott frigyre lépni.
„A szexuális élet nem magánügy” – jelentette ki a kancellár-diktátor, és mint kiderült, semmi túlzás nem volt kinyilatkozatatásában, elkövettek mindent, hogy ők diktálhassanak még a hálószobákban is. Elrendelték a bordélyházak bezárását, betiltották az óvszer árusítását, és azt is megmondták, hogy hetente kétszer kell szeretkezniük a házasságban élőknek, tartózkodva a mértéktelen nemi élettől. Ahogy a szerző írja, általános elvárás volt, hogy minden lány menjen férjhez, lehetőleg minél korábban, mert kiszámolták, hogy így akár húsz gyermeket is világra hozhat. Ekkor terjedt el az a vicc, hogy a Führer parancsára a terhesség időtartamát kilenc hónapról hétre csökkentették. De az sem volt szégyen, ha egy nő férj híján egyedül vállalt gyermeket, Hitlerék ezzel egy hatalmas tabut döntöttek meg. Az európai történelemben először fogattaták el az egyedülálló anyákat a társadalommal, majd a nők egységes megszólítását – Frau, azaz asszony – vezették be, megszabadítva az akkori szingliket a nem túl hízelgő vénkisasszony jelzőtől. Az új rendelkezés túlélte a nácikat, a női egyenjogúság részévé válva.
„A legprimitívebb dolog a zabálás és a szaporodás: ezek az ösztönök minden lényben megvannak” – vélekedett bizalmas körökben a kancellár, hát akkor szaporodjon az árja nép. A háborús veszteségeket pótolni kellett, a nyomor és a munkanélküliség pedig nem kedvezett a gyermekvállalási kedvnek, központilag kellett hát elősegíteni. Így tiltották az abortuszt – igaz, a szigorú szabályok ellenére sem csökkent a számuk –, de anyagi támogatásban részesítették a sokgyerekes családokat, és megadóztatták az utódnélküli egyedülállókat.
A nácik ugyanakkor szakítani akartak az addigi nyárspolgári prüdériával is, ez is ugyanúgy szálka volt a szemükben, mint a kommunista „feslettség”. Noha „népi szentséggé” nyilvánították a házasságot, a „végső győzelem” utáni időre egészen más tervek voltak, például az, hogy bevezetik a többnejűséget. A válás nem volt elfogadott, de voltak kivételes helyzetek: egyenesen támogatták azt, ha a házasság gyermektelen volt, hiszen az új kapcsolat tartogathatott gyermekáldást. Eközben támadták mindazokat, akik nem tudtak hozzájárulni a fajpolitikai törekvésekhez, gyűlölték például a homoszexuálisokat – akik önként kérhették kasztrálásukat – mert kivonták magukat az uralkodó faj reprodukciós kötelességei alól. De drákói intézkedésekkel torolták meg a német nők „vérfertőző” kapcsolatát is, a „fajukról megfeledkezett” lányok zsidókkal való viszonyát.
A prüdéria elleni harcban pedig jól megfért a mezítelenség, és az oly divatos nudizmus is – írja a történésznő. A diktatúra szívesen fogadta az aktábrázolásokat, amelyekkel tele voltak a különféle kiadványok. A náci Éva természetesen szőke volt, hosszú combokkal, feszes mellekkel. A náci Ádám szintén szőke, egészségtől és erőtől duzzadó, széles vállú, karcsú csípőjű férfi volt, tekintélyes nemi szervvel. Forrás Life-style.hu

Hitler gumi nélkül kúrja a nőt

Posted on by xxx

Adolf Hitlerre emlékeztető férfit mutat be védekezés nélküli szexuális aktus közben az az AIDS veszélyeire figyelmeztető német reklám, amelynek célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a biztonságos szex jelentőségére. Adolf Hitlerre emlékeztető férfit mutat be védekezés nélküli szexuális aktus közben az az AIDS veszélyeire figyelmeztető német reklám, amelynek célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a biztonságos szex jelentőségére. „Azt kérdeztük magunktól, hogy milyen arcot adhatnánk a vírusnak. Ez az arc azonban semmiképpen sem lehetett kedves” – mondta Dirk Silz, „Az AIDS tömeggyilkos” elnevezésű kampányt kigondoló Das Commitee reklámcég kreatív igazgatója. „A kampány célja az emberek felrázása és, hogy újra a középpontba állítsa az AIDS problémáját, illetve visszaszorítsa a védekezés nélküli szexuális együttlétek egyre növekvő számát” – tette hozzá a reklámszakember. A hirdetés védekezés nélküli szexuális együttlét elmosódott képsorait mutatja be, amelynek csupán a legvégén ismerhető fel Hitler arca. A kisfilmet „Az AIDS tömeggyilkos” felirat zárja. A reklámot a német televíziók és mozik vetítik majd, de elérhető a www.aids-is-a-mass-murder.com internetes oldalon is.
A Joszif Sztálin és Szaddám Huszein hasonmásainak plakátjait is felvonultató kampány, a Regenbogen (Szivárvány) nevű AIDS-szervezet együttműködésével készült el. A világszerte eddig 30 millió ember halálát okozó betegség naponta mintegy hatezer emberrel végez – derül ki a figyelemfelkeltő akcióból. A második világháborúban körülbelül 60 millió ember lelte halálát – hangsúlyozták összehasonlításképpen a készítők.