Volt egy érdekes nyaram, amikor megint munkát kerestem. A hirdetés: asszisztens egy logisztikai cégnél. Két és fél egyetemi diplomával meg tanári tapasztalattal gondoltam megpróbálom. Én sem vagyok egy cica, de a „szigorúan-intelligens vonzó csaj” kategóriájába tartozom fiúhaverjaim szerint. Szemüveg, rövid barna haj, s az interjúra egy totál zárt topban és egy fekete térd alá érő szoknyába mentem (majd’ megsültem!). Minden azt árulta el, hogy csóró bölcsész vagyok, ami igaz is.
A hely: Buda, egy olyan „ház”, ami egy lepukkant szellemkastélynak tűnik. De komolyan! 50-es őszhajú hapsi az igazgató. Én 25. Ő ül egy fotelban, én egy szófán, egy pillantást vet a CV-mre, majd rám parancsol, hogy menjek a 2 méterre arrébb lévő asztalhoz, hogy aláírjam a CV-t, s ráírjam a dátumot, mert anélkül az nem érvényes. Nézek, mint egy hülye, hogy miért nem írhatom alá ezt az előttem lévő dohányzóasztalon? Ő erre rájön, s kezd mentegetőzni: mert az írásommal megsértem a spéci borítását az asztalának. Mondom, oké, arrébb sétálok. Érzem, hogy a szemei a seggemen vannak.
Visszaülök. Angolul kellett tudni, mondtam pár mondatot angolul. Aztán a hapsi a németre is áttért. Az már nem ment annyira, így azt kezdte el kérdezgetni, hogy mennyit fizetek az albimért. Totál meglep a kérdés, annyira, hogy válaszolok is: 25-öt, de ketten lakunk egy szobában. Erre ő: jajj, ő látja rajtam, hogy mennyire egy intelligens egy kislány vagyok! Ki is a kedvenc íróm? Mondom. Költő? Mondom. Kedvenc töri eseményem? Politika? Pártok? Vallás? Filozófia?
Elbeszélgetünk, na. Totál kellemes benyomást kezd nyújtani az öreg, csak épp a munkáról nem beszél. Viszont, menjek már be a nappalijába – ja, mert nem mondta még idáig, hogy az irodája a lakásában van? pedig igen! -, hogy megnézzem a könyveit. Mondom, oké. Szépek. Ja, és mi lenne, ha odaköltöznék? Mondom: mi van? NEM! Jaj, de nézzem már meg, van egy üres bérbaadandó szobája. Csak nekem 10-ért odaadja. Addig dumál, hogy: jó, nézzük meg…! A szobában semmi egyéb nincs mint egy dupla ágy….! Kitűnő kurvákat felhívni oda…
Én még mindig az udvarias kislány pofát nyomatom, hogy köszönöm, de neeeeeem, nagyon keeeedves, de….. És egyébként mi a munka? Erre ő: azt megbeszélhetjük miközben ő elmegy az autószerelőhöz. Mert hogy elrepült az időőőő, s neki azonnal el kell mennie ám! Üljek be a kocsiba! Én barom: jó…. Az irodájából lemenve összefutunk pár nem a típusába tartozó szőke cicával, akik pont interjúra várnak hozzá, azokat nagy hirtelen hazaküldi, hogy az állás már nem aktuális. Na, remek! Megyünk a szerelőhöz. Semmi a munkáról. Vissza. Rámtukmál egy csóró vendéglőből rendelt ebédet a konyhájában, s „ne menjek már mert ő annyira élvezi a társaságomat!”. Mire én nem felelem, hogy én már unom, mert 3 órája tart!
Végre beköpöm, hogy akkor én már megyek is, merthogy így is kihasználtam a vendégszeretetét. Majdnem sírva mond búcsút, szemei könnyesek, s integet utánam mint egy ötéves.
Másnap felhív miközben én egy pizzériában ülök, hogy „ő épp egyedül van egy órán keresztül, nincs- e kedvem hozzá felmenni egy beszélgetésre?” Nincs.
asszisztens
Illúzióba ringatta a lányokat a bűvész
Szexmentes munkát ígért egy bűvész, a lányoknak mégis night clubban kellett volna táncolniuk – ezt állítja egy, az RTL Híradót megkereső lány. A bűvész álláshirdetésére jelentkezett, aki asszisztenst keresett külföldi munkára. Azt mondja, Olaszországban azonban kiderült erotikus táncot kellett volna vállalnia. A bűvész most is hirdeti az állást.
A produkcióban a kisszék már az elején feleslegessé válik, aztán már a botokra sincs szükség. A végén úgy tűnik, mintha a lány lebegne. Persze ez csak illúzió.
A többi közt ez a mutatvány is érdekelte ezt a lányt, ezért jelentkezett a bűvész álláshirdetésére. A férfi asszisztenst keresett a mutatványaihoz, akikkel Olaszországban lépne fel. A munka szigorúan szexmentes – ez állt a hirdetésben. 3 másik lánnyal együtt vitte ki őt a bűvész Olaszországba. Már az érkezésük napján dolgozni kellett volna.
„Láttuk, hogy night club, én közöltem, hogy én ide nem megyek be, mert még sosem jártam ilyen helyen, nem is fogok. Mert, hogy nem ez volt a szerződésben” – mondta a lány.
Azt mondta, ott derült ki, hogy a bűvész csak közvetítő volt, valójában a bár olasz tulajdonosa a főnök. A felesége tolmácsolt, mert a lányok nem tudtak olaszul.
„- Ők táncot mondtak, hogy táncolni kell, gondolom vetkőzni is, mert mondták, hogy privát tánc, az gondolom azt takarja, hogy bemenni a vendéggel, pezsgőzni, és vetkőzni. Ez nekünk nagyon nem fért bele.
– Szexet is kértek?
– Azt mondták, hogy elmehetünk a vendéggel. De nem a bárban, hanem azon kívül, megvannak azok a vendégek, akikkel elmehetünk, ha akarunk. De az nem volt kötelező” – mondta a lány.
A lány azt mondta, végül a többiekkel együtt szöknie kellett Olaszországból. Miután hazajöttek, feljelentést tettek a rendőrségen. Ott annyit mondtak, a nyomozást megszüntették, mert nem merült fel olyan körülmény, amely szerint megvalósult a kényszerítés bűntette.
A férfi most is hirdeti az állást, aki megfelel, jövő héten már indulhat is. Az RTL Híradó riportere jelentkezett, és rejtett kamerával ment el a megbeszélt találkozóra.
A bűvész hosszasan ecsetelte a kinti munkát. Azt mondta, ha a vendégek a fellépések után meghívják a lányt, akkor beszélgetni kell velük.
„Itt normálisan fel kell öltözni, nadrág nem lehet, szoknya, rövid ruha, elegánsan, csinosan, smink, haj rendben. A szőke haj hatalmas előny” – mondta a bűvész.
Viszont olaszul nem kell tudni. Azt ígérte, ő majd megtanítja a nyelvet.
„ – Főleg a vendég beszél, mint ahogy most én is beszélek.
– De nem értem, én csak mosolygok, meg bólogatok?
– Igen igen. De ha a vendég azt mondja, hogy „kvandofacsamoamore”, akkor ne mondja rá, hogy sumito. Tehát hogy mikor csinálunk szerelmet, akkor ne mondja rá, hogy izé, mert ez meg bunkó”
Természetesen a bűvészt is megkerestük. Azt mondta, le akarják járatni. Először elzárkózott az interjútól, majd meggondolta magát. Csütörtökön azt ígérte, pénteken elmondja a véleményét.