Szeretem a munkámat, az asszonyomat, a szexet, a piát. Sokan vagyunk így vele, igaz? Rendben a munka nem mindenkinek a kedvence, azért is vágtam saját vállalkozásba, mert így a magam ura vagyok.
Nos, egy hétvégén történt az a dolog, amit most elmesélek nektek. A feleségem Liza nagyon jó bőr. Hosszú szőke haj, nagy cicik, karcsú alak, szóval farok állítós a csaj. Hogyha az utcán megyek vele, tekeregnek is a fejek utána, fiataltól öregig mindenki megbámulja az én kis szépségemet. Fiatal, de nem üres az agya, azt nem mondom, hogy házi tündér, de tizenöt év korkülönbség ellenére egészen jól kijövünk.
Szeretem, megadok neki amit tudok. Jó vele a szex, a fiatal idomai hamar lázba hoznak, én pedig nemcsak biztonságot nyújtok neki, könnyű megélhetést, szép ruhákat, hanem a pártfogásomat az élet minden területén. Ráadásul az izmos és karban tartott testemet és a farkamat is, ami nagyon ott van a szeren. Jó vastag, megfelelően hosszú és sokat bír.
Szóval azon a hétvégén eljött hozzánk a haverom és a jobb kezem a vállalkozásban Gábor. Elvált, harmincnyolc éves, hasonlóan macsó stílusú pasi, mint én. Kicsit olaszos típusú fazon, sötéten göndörödő haj, szabályos ovális arc, a nőknek nagyon bejön szintén.
– Szevasz Gáborkám, akkor ha gondolod ebéd után neki állunk a terveknek, mit mondasz?-kérdeztem tőle, miközben jólesően nyeldekeltük lefelé a hideg sört.
– Nem bánom főnök, de komolyan mondom nagyon éhes vagyok.
– Már jöhettek is – villantotta ki a mosolyát Liz, a karjával invitálva az étkező irányába.
Az ebéd jól sikerült, mi be is vackoltuk magunkat a dolgozószobába utána, de Liz minduntalan bejött valamilyen ürüggyel. Harmadszorra már csak egy kimonó volt rajta!
– Unatkozom – állt meg a helyiség közepén a köntöse övét csavargatva.
Kicsit dühös voltam rá, de nem akartam kimutatni a barátom előtt, aki le sem bírta venni a szemét az asszonyom hosszú, arany barnára szoláriumozott combjairól, és a nyaka alatt lévő bőrről, ami bársonyosan villant ki az őt körülölelő fekete selyem alól.
Felálltam a karosszékből és Lizhez sétáltam, hogy kedveskedve megcsókoljam. Líz viszont vágyakozva tapadt hozzám, a csókot elmélyítette, a csípőjét nekem nyomta. Egyből felállt a faszom. Viszont zavart, hogy Gábor előtt ilyen intim jelenetet vágunk le.
-Ne zavartassátok magatokat, jó rátok nézni- mondata a haver, amitől Liz még odaadóbban csókolt, sőt betolta azt az édes kis kezét kettőnk teste közé, és elkezdte masszírozni a farkamat a nadrágon keresztül. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, de Liz nem zavartatta magát, nemsokára a cipzárt is lehúzta és benyúlt az alsómba, mint egy éhes szuka.
Amikor próbáltam eltolni magamtól, mivel nem akartam, hogy Gábor zavarba jöjjön Liz heves kitörésétől, akkor vettem észre, hogy Gábor nagyon is élvezi a helyzetet, mert már ott áll mellettünk mosolyogva, az egyik keze meg a nadrágjában matat.
Hú. Levert a víz.
– Miért hagynánk kínlódni egy ilyen édes kis nőt, megdughatnánk mindketten, ha benne vagy, és Líz sem bánja.
– Akarom mindkettőtök nagy farkát!- jelentette ki a feleségem mielőtt még bármit is szólhattam volna.
Végül is még sosem csináltam hármasban, gondoltam egy próbát megér. Líz ekkor kinyúlt és oda rántotta kettőnk mellé Gábort. Mit mondjak? Nem is volt rossz hármasban összesimulni.
Liz sikkantott az örömtől, amikor én elölről, Gabi hátulról simult hozzá. Négy kéz játszott a testén, fogdostuk, simogattuk.
Én kioldottam az övet a kimonón, és jól gondoltam a bestia meztelen volt alatta. Egyből a borotvált kis puncijához nyúltam, az ujjaim matattak, majd besiklottak a forró lyukba, míg a szám a melleire csapott. Szívogattam a nagy bimbókat, majd belefulladtam a két halom közé.
Addig Gáborunk térdre ereszkedett hátul és elkezdte Liza popsiját csókolgatni.
– Áááá de finoman nyalsz-kiáltott fel a feleségem, mert Gábor kezelésbe vette a fenekét. Öt percen belül én a pináját ujjaztam a Gabi meg a fenekét. Sikoltás koncertet adott az asszony annyira élvezte, amit csinálunk vele.
– Amikor először elélvezett megrogytak a térdei, majd az kérte álljunk egymás mellé a Gabival, de előtte vetkőzzünk le.
Vetkőzés közben a haverral egymásra kacsintottunk, és lehúztunk egy-egy pohár whiskyt.
Az asszony térdre ereszkedett és mindkét kezét megtömte a farokkal. Gábornak is szép méretes fasza van, szemmel láthatóan örült neki Liz. Kis faszverés után elkezdte szopogatni is őket, hol az egyiken bólogatott a feje, hol a másikon. A Gábor mogyorózta magát, elkívántam tőle, így én is.
Egy idő után már mindketten vertük a farkunkat, aminek a hegyét az asszony felváltva nyalogatta. Hörögtünk, nyögtünk, szállt a fasz illat a levegőben, a női kéjvággyal együtt.
Gábor hirtelen megfogta a feleségem kezét, felrántotta magához és szájon csókolta, majd szépen fokozatosan lenyomta a földre finoman, és kutyapózba igazította.
Mögé térdelt és betette neki a farkát én pedig sétálgattam körülöttük, élvezettel néztem, ahogy kúrnak, miközben lassú tempóban vertem a faszomat, nehogy idő előtt elsüljek.
– De jó a te farkad is, imádom – kiabálta az asszony, amitől Gábornak megjelent az elégedett mosoly az arcán. Figyeltem hátulról a havert, a lógós golyói csak úgy himbálóztak, nagyokat csattantak az asszony seggén.
Gondoltam vidámkodok egy kicsit, ezért letérdeltem Gábor mögé és elkezdtem ütni a seggét. Nem lepődött meg, tetszett neki a fenekelés. Jó pirosra paskoltam, majd helyet cseréltünk és én kezdem el dugni az asszony. Most Gábor mászkált körülöttünk és figyelte hogyan kefélünk. Egy idő után nem bírtam tovább nagyot hörögve élveztem bele Lizába, aki szintén elélvezett sikongatva, ahogy szokott. Liza háton fekve pihegett, amikor Gábor a szája fölé térdelt, és odatartotta a dákóját.
Liza megemelkedett bekapta a duzzadt, eres faszt és addig szopta, amíg nagy löketekben Gábor a szájába nem élvezett.
Így hármasban mentünk zuhanyozni, hogy továbbiakban felfrissülve folytathassuk a hármas játékunkat.
Igaz nem igaz, felelj – kérdésest játszottunk. Azt, hogy milyen következményei lettek a játékunknak legközelebb mesélem el! De már most szólok, hogy megérkezett a takarítócsaj, az Andi, aki elég jó bőr szintén és persze őt is bevettük a játékba!
barát
Szeretők és szeretőtartók
A szeretőtartás intézményét mérhetetlen indulat és elutasítás övezi. Hiába szolgálnak szakemberek pró és kontra racionális magyarázatokkal, emlegetnek férfi és nő közötti szakadékot, vagy mutogatnak a médiára dühösen, több a témában az emóció, mint bármi másban. Nézzük a „hétköznapi” arcát. Az észosztás vagy ítélkezés helyett kerestünk három alanyt, akik autentikus megszólalók a témában: szeretők és/vagy szeretőt tartanak. Három önálló „sajátélmény” helyett egymás mellé rendeztünk három történetet, amelyek talán összefüggéseikben vagy egymáshoz viszonyítva több kérdést vetnek fel, és több válaszlehetőséggel kecsegtetnek, mint külön-külön.
Minden kezdet nehéz: „Hét évig teljesen hűséges voltam, egyszer sem léptem félre, talán még gondolatban sem. Mellesleg épp egy pszichológus „javasolta”, hogy jót tud tenni egy párkapcsolatnak, ha kap valahonnan valamilyen külső lökést vagy vérfrissítést – rendben, nyilván nem arra gondolt, hogy folyamatosan tartsak szeretőt, de sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok azóta, és egy ideje bűntudatom sincs már” – meséli egy fővárosi, a negyvenedik évéhez közeledő férfi. Kérdezés nélkül maga tereli a szót a bűntudatra, de mint mondja, nem osztja azoknak a véleményét, akik szerint ez kizárólag azzal oldható, ha a megcsalt féllel őszinték vagyunk. „Nekem elég volt, hogy a legjobb barátomnak mindent bevallottam, a tanácsát kértem, vagy ha úgy tetszik, tőle kértem feloldozást. Azt hiszem, a nők képtelenek elképzelni, hogy az ő hűségfogalmaikon kívül más is létezik. A mai napig szeretem a feleségem, de míg neki bőven elég, ha kéthetente egyszer lefekszünk, nekem nem. És ha együtt vagyunk, akkor sem csinálok vele olyan dolgokat, mint a nővel, akihez eljárok. Nem bírok és nem is akarok létezni a feleségem nélkül, tisztelem és szeretem, de vannak igényeim, amelyeket máshol, máshogy és mással tudok kielégíteni. Ha ez erény, akkor a szeretőmhöz is hűséges vagyok – nem a hódítás izgalma hiányzik. Hadakoztam én ez ellen sokáig, éreztem magam szemét árulónak meg beteges perverznek is, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy ez nem a saját véleményem, hanem mindig másoké.” Sem az ítélkezés, sem a mondanivaló logikai csapdáira való figyelemfelhívás nem volt célunk, így inkább a részletek után érdeklődtünk. Például afelől, miből gondolja, hogy a felesége mit sem sejt a szeme elől elrejteni kívánt akciókról. „Érzékeny nő, egészen mást gondol és vall a testiségről, mint én. A sokadik alkalom után is nagyon elővigyázatos és óvatos vagyok – ezt vagy tudja szenvtelenül csinálni az ember, vagy bele se kezdjen. Azért nem fogok vele lebukni soha, mert nem stresszelek rá. Már nem. Amúgy itt rontják el a legtöbben, de én ezt letisztáztam magamban. A legapróbb részletekre is ügyelek, higiéniára, védekezésre, illatokra, hajszálakra – már rutinból -, és a szeretőmben is maximálisan megbízom. Nem kamaszlány, érett nő, pontosan tudja, hogy mi van kettőnk között, se megtartani nem akar, se a pénzemre nem hajt, pedig vele is nagyon bizalmatlan voltam. És hogy mit ad? Ne, ezt most hadd ne részletezzem, legyen elég annyi, hogy mindazt, amit a feleségemmel nem is akarnék megtenni – nekem viszont jót tesz, nagyon jót, hogy mással megtehetem. Még egyszer: én így, és csakis így érzem azt, hogy nem csapok be végső soron senkit, és mindenki jól jár.” Hozzáteszi még, hogy tisztában van vele: a lebukással a biztos válást kockáztatja, de váltig állítja, erre nem kerülhet sor. Ha a szeretőjénél időz, „hivatalosan” sportol vagy vidéken tárgyal, és képes annyira szeretni a feleségét és annyit beletenni ebbe a házasságba, hogy a gyanú árnyéka sem vetülhet rá. Meggyőződése, hogy mindenki így boldog, és a legkevésbé sem hisz abban, hogy minden problémára az őszinteség az orvosság. Kicsit hitetlenkedünk, de végül ennyiben maradunk.
Vice versa: A teljesség igénye nélkül, de a másik oldalt is meg akartuk szólaltatni. A lány, nevezzük Andinak, harminchárom éves. Hosszú távú kapcsolata még nem volt, az utóbbi két évben, körülbelül három-négy hónapos váltásokkal, kizárólag nős férfiak szeretője. „Tudod, hogy van munkám, nagyon jól keresek, irgalmatlanul sokat dolgozom, szóval nem vagyok kitartott luxusszerető. És hogy ezek a pasik mind nős férfiak voltak az utóbbi időben, abban nincs szándékosság, így hozta az élet. Előtte voltak facér, idősebb és fiatalabb partnereim is. De mivel egyik viszony sem úgy startol, hogy benne lenne a komoly kapcsolat lehetősége, általában három hónap után fáradnak el, és szakadnak is meg. Én belefáradtam már a hazudozásba: mindenki tudja rólam a környezetemben, hogy így élek – hogy konkrétan kik a szereplők, azt persze nem. Már vagy ötvenszer elmondták, hogy nyilván önbizalomhiányos vagyok, kötődési problémáim vannak, az anyámmal való viszonyom csapnivaló, az apámat nem is ismertem. Ezekkel a pasikkal viszont felszabadult vagyok: sokat szexelünk, jókat vacsorázunk, én nem kérdezek sokat, és ők sem.”
Andi elmeséli, és ezt személyesen is tanúsíthatjuk, hogy évek óta nem csinál ügyet ebből – a sokadik alkalom már hártyát von a lelkiismeretre. Ha el tud csábítani egy férfit, onnantól nem érdekli, hogy nős-e. Szigorúan fogalmaz: „Ha felesége van, és megcsalja, az az ő baja. Nem erőszakolok meg senkit, és nem nyomulok mindenáron. Ha megkívánok egy férfit, és ez sűrűn előfordul, akkor mindent bedobok, de ismerem a határokat, és mindig tiszteletben tartom, ha valaki határozottan ellenáll. Amúgy meg a legtöbbje semmirekellő, nyafogós családapa, akik szart se tesznek bele a kapcsolatukba, és közben panaszkodnak, hogy ilyen meg olyan a nejük, miközben nekem hoznak virágot. Önteltek, kényelmesek, és másból sem áll az életük, mint hogy hazudnak. Felelőtlen gyerekek. Lehet, hogy én is ugyanezt csinálom, és egy csődhalmaz az egész életem, de nem is állítok magamról mást. Engem a szex érdekel, a saját bátorságom, a szenvedély, a többi egyszerűen nem megy. Munkamániás vagyok, profi, a magánéletem meg ilyen, amilyen. Már leszoktam arról, hogy keseregjek ezen, és az otthon ülő, átvert anyucikkal sem vagyok már együttérző. Azt kapja mindenki, amit megérdemel. Lásd: én is. Ezt a szar magányt, meg ezeket az ajándék-orgazmusokat.”
És a lebukás: „Szétmart a lelkiismeret-furdalás. De annyira vonzott az a másik nő, hogy eljutottam abba a fázisba, hogy beledöglök már az örökös önfegyelmezésbe. Akkor azt hittem, csak a tiltott gyümölcs kell, túl leszek rajta gyorsan, és minél előbb megadom magam, annál előbb szabadulok ettől az érzéstől. Egyszerűen óriási élmény volt. Aztán felébredtem, hazarohantam, és mindent elmondtam a barátnőmnek. Elmeséltem az egészet, hogy nem bírtam magammal tovább, azt is, hogy elsüllyedek szégyenemben, de láthatja: nem akarom átverni, őszinte vagyok hozzá, döntsön ő, hogy mi legyen. Kérdezte, hogy szerelmes vagyok-e abba a másik lányba, és még akkor sem hazudtam, mondtam, hogy nagyon friss ez még, elcsavarta a fejem kicsit, de nem akarok tőle semmit. Két hétig alig szólt hozzám a barátnőm, de végül nem szakítottunk. És én is azt hittem, itt a sztori vége, fellélegzés jön. Aztán mégis a szeretőm lett a másik csaj, és soha többet nem vallottam be semmit” – emlékszik vissza szintén harmincas férfiismerősünk a kálváriája kezdetére. A történetében minket leginkább az érdekelt, miért nem vetett véget a kapcsolatának, és kezdett bele az újba az új leányzóval. Elsőre azt válaszolta, hogy a barátnőjét akarta kímélni, de a sűrű szemöldökemelések láttán mégis egy másik verzió tűnt meggyőzőbbnek.
„Jó, azt hiszem, attól féltem, hogy az egész vonzerő mindössze ebben áll. Hogy úgy csináltunk, mintha máshogy nem kaphatnánk meg egymást, és ez a hülye kis titkolózás tartana össze. A szex is ettől volt jobb szerintem. A barátnőm meg bízott bennem, látta, hogy elmondom, ha félrelépek, de közben mégis rohadtul szégyelltem magam – tudom, hogy nagyon éretlen, gyerekes dolog volt ez. Felelőtlen aljasság. Aztán persze az ötödik alkalom után lebuktam, véletlenül elaludtam a másik csajnál, és úgy értem haza reggel, hogy a homlokomra volt írva minden, fölösleges is lett volna hazudni. A legszomorúbb meg talán az volt, hogy még a barátnőm érezte rosszul magát, hogy hogyan lehetett ekkora lúzer, hogy nem tűnt fel neki, és egyfolytában azt kérdezte, miért aláztam meg ennyire. Nem tudtam rá válaszolni. Aztán engem csalt meg a következő csajom a legjobb barátommal, az a nő, akit feleségül akartam venni. Most mit mondjak? Kvittek vagyunk az élettel?” A beszélgetésünket azzal fejezzük be, hogy a tapasztalat mindenhatóságáról beszélgetünk, és ismerősünk azt mondja, ha mindenki félrelépne, és vissza is kapná, egy élhetőbb, értőbb világban élnénk. Inkább nyitva hagyjuk a kérdést.
[Szex Dr] Miért színlelnek a nők orgazmust? – Szexting a tinik erotikája a pornóba hajló hóbort – Szexshop a Károly körúton Intim Center – Az anális szex aranyszabályai
Kutya pozícióban iszonyúan megujjazott
Furcsán pozitív és különösen negatív dolgok követték egymást. Mikor megérkezett [és amúgy előtte pár napig], nem lehetett a vigyort lemosni a képemről. Boldog voltam, hogy egészen másképp érzem magam, mint az elmúlt hetekben [hónapokban]. Viccelődtem, „laza” voltam, ugrattam, be nem állt a szám. Az esténk csendes volt, bensőséges… feküdtünk a kanapén 1-1 üveg sörrel, cirógattuk egymás haját, zenét hallgatva. Voltak pillanatok, amikor elérzékenyültem, persze csak titokban. Ezután fürdés nélkül, iszonyú szagokkal hívott az ágyba – ami részéről 3 hónap szünet után szerintem bunkóság, de legalább most letesztelem magam, milyen a kedves, amikor bűzlik. Nem volt kellemes, de végül kifejezetten izgatónak találtam pl a hónaljszagát. A nemiszerve körül durvább volt, azonnal lebeszéltem magam pl a prosztata-meglepiről, a nyelvemmel kényeztettem – nem haltam bele, ő meg élvezte nagyon, és ennél megállapodtam.
Elmaradtak a néhányszor átbeszélt [e-mail] dolgok, amiket szerettem volna [„mindenhol végigcsókollak majd édeske, főleg a hasadon, tudom, hogy azt imádod”]. Ezzel nem is titkolta, mennyire önző. Kategóriákkal kevesebbet kaptam, mint decemberben. Nem is élveztem az első két szeretkezést, pedig egyszer odahajoltam hozzá, hogy „na és hol vannak azok a csókok?” Megkapod, bébi. Érthetően: erről ennyit. Pedig ez nem olyan nagy kérés… Ennyire lusta, vagy ennyire undorodik egyébként tőlem? Egyetlen vágyam van, mióta belevetettem magam a szexuális időtöltés rejtelmeibe, az, hogy kihasználva teljes bőrfelületemet, az urak simogassanak és csókoljanak, gyengéden, mohón, mindegy, csak ne hagyjanak pőrén, nem csak a vaginám és a cicigombom létezik. Hát, kérem, de. Háromból három. Négy? Mindegy. Mindegyiknek mondtam, mindegyik ígérte, egyik sem adta meg. Igen? Igen, mert nem a testem kellett nekik, nem a lelkem, nem az örömöm, hanem a lehetőség.
Majmom kapott a lehetőségen, és másnap reggel már figyelmeztetnem kellett, hogy „segítsen”, mert fáj a behatolás. Vagyis visszakoztam, előbb kicsit ízlelgesse meg frissen borotvált lényegemet, emlékezzen a vérzésre. „Milyen pihe-puha itt neked, imádom…” Imádta. De erre kérnem kellett. Ezután kaptam egy verbális ajándékot, miszerint megőrül értem, annyiszor mondtam ki én iránta magamban, hogy most rendesen hatott. Hiányzott a hangja a mosolya, szoros ölelése, selymes bőre, nemi illata… de ez leányálom, tudom.
A lányka beköltözése sima volt, megetettem a kedvencével, vihorásztunk, sztoriztunk, ahogy kell. Jó volt újra látni. Barátságosabb, mint elképzeltem. Mint emlékeztem. Mármint, mindig is barátságos volt, de most bizonyos lehettem felőle. Nagyon mélyről jött minden „köszönöm”… Az ajándékoknak hangosan örültek, én is kaptam hasonló apróságokat, és a hétvége során meghívtak erre-arra. Ágyon kívül egy normális, visszafogott baráti alakulatnak tűntünk. Ha belegondolok, ennyi erővel hány meg hány hasonló trió ücsöröghet a klubokban vagy sétálhat az utcán. Este iszogattunk egy zsúfolt bárban, amikor – a sokadik sör után – egyszercsak odahajolt, és megcsókolt. Valamennyire meglepődtem, mert szerintem ez nem mindennapi, de mivel már ismertem, viszonoztam. Majmom azonnal a kamera után nyúlt.
Többet kereste a cimboranője társaságát, mint az enyémet, szinte folyamatosan beszélgettek, míg én inkább figyeltem, néha hozzáfűztem valamit. Őhozzá jött beszélgetni, de hozzám baszni. Első, és tulajdonképpen egyetlen közös esténkre nem szívesen fogok visszaemlékezni. Egy közönséges pornófilm volt egy öregedő, szexuálisan besorolhatatlan világutazóval, aki magaköré kerített két teljesen hétköznapi, kedves nőt, hogy kiélje korántsem teljesen perverzitásoktól mentes igényeit [a barátság jegyében], kezdve a kamerázástól az ujjazáson és oráltechnikáján át a nem tudom milyen csöcsörészős maszturbálásig. Ha valaki tudja, mik az igényei és hogy kell azokat keresztülbűvészkedni az éjszakán, heteken-hónapokon és barátságokon át, akkor az ő. Aznap este nem is tudom, hová került a magja, de belém nem, az biztos. A lányba sem, mert ők nem dugtak.
Sok sör és vodka ködfátylas hatása alatt bújtunk ágyba. Rátapadtunk az ember cicigombjára, tudjuk, hogy ettől indul be. Az orált én kezdtem, munkám jutalmaként hamarosan bele is ülhettem, amire viszont emlékezni fogok még sokáig. Nagyon élveztem… őszinte hangok kíséretében még meg is könnyeztem. Csak a saját ritmusomban voltam hajlandó lovagolni. Hát, ilyen is van… A lány mindig valahogy ott ténykedett körülöttünk ilyenkor, simogatott minket, vagy smároltak emberemmel. Semmilyen féltékenységet nem éreztem. Nem adott rá okot, végtelenül kedves és természetes volt.
Talán jobb, ha csak sorolom a továbbiakat, intimitásnak úgysem volt sok jele, viszont annál több dolgot tapasztaltam. Majmom keze összetalálkozott a farkával [decemberben megjegyeztem, milyen jó, hogy egyszer sem csinált ilyesmit]. Volt, hogy ezalatt csak a melléhez engedett oda, vagy egyszerűen „egymásnak eresztett” minket, közben maszturbált, és… fotózott. Ez valami skalpgyűjtés lehet, vagy a pornóvideók hatása, vagy otthon egyedül erre folytatja, nem tudom*. Nekünk, lányoknak a hiúságunk és egymás közötti remek egyetértésünk [néha úgy éreztem, dacos cinkosságunk] megengedte, sőt, volt, hogy én vezényeltem a lányt, inkább üljünk fel stb. A fotóktól félhetnék… de a lány valami külföldi állami szervnél dolgozik, nem tenne jót a karrierjének, ha rossz kezekbe kerülne egy ilyen kép. Vagy a kisgyerekének… de ez nem ide tartozik.
Volt, hogy ő nyalt engem, vagy smároltunk, miközben kutya pozícióban iszonyúan megujjazott az emberem, el is toltam a kezét, nagyon fájt. Vagy én ujjaztam [és nyaltam] a lányt, ő hanyatt fekve „állta” a féltérden szájába „szeretkező” majmot, ez a látvány még sokáig kísérteni fog, anniyra visszataszítónak találtam, kicsit sajnáltam a lányt… lehet, hogy ezért, vagy mert ő szerencsésebb nálam, egy idő után eljuttattam az orgazmusig. Ez megelégedéssel töltött el, úgy éreztem, nem sok élveznivalója akadt az éjszakában, legalábbis, ami nem rajtam múlott. De később rájöttem, valami egyéb lehet, mert egyszer sem kerültek gyermeknemző intimitásba, viszont végig boldognak láttam, nagyon nyugodtak, és szótlannak.
Én a záróaktusokra [talán ekkor lőtt ki valahova ez a főemlős] már porszáraz voltam, próbáltam még izgatni a csiklómat [talán meg is lett örökítve], de több élvezetet és izgalmat nem produkált az éjszaka. Összességében csalódtam, azt reméltem, a korábbi, ehhez képest izgalmas éjszakánkat megszorozzuk most. Majmom úgy néz ki, magának megtette… összességében durvább volt és közönséges. Egyáltalán nem volt viszont figyelmes, egyikőnkkel sem. Nem is mosolyogtuk agyon magunkat, talán még egymás társaságát is szívesebben kerestük, márcsak a barátság jegyében is… Egészen más volt minden tél elején, talán a spontaneitása miatt. Ott valami összetartotásféle sugárzott a trióból, gyengéd, játékos este ehhez képest. Kapuzárási frász máris? Mindez az én ágyamban… Hihetetlen vagyok, komolyan. Ennyire nem unatkozhatok.
Másnap reggel a lányka „beérte” azzal, hogy nézett minket. Ekkor már szinte kétségbeesetten akartam a kedvét keresni, elkapni a tekintetét, odanyúltam, amikor tudtam, ott kucorgott mellettünk. Mozi? Arra ébredtem, hogy „fényesíti” a majmom szerszámát, aki aztán odakért engem egy orálra, elhalmozott dícsérő hanghatásokkal, néhányféle pozíció után hagyományosban ment el, nem pont társasházba való decibelekkel. A napi program után hazajöttünk egy pihenőre, mivel én elszundikáltam az étteremben, röhögve megbeszéltük, hogy otthon ledőlök a kisszobában fél órára.
Majmom illedelmesen sugdolózott a lánnyal, gondoltam, akkor itt az ő pillanatuk, de egyszercsak megjelent mellettem. Lefeküdt, átölelt, és elkezdett szuszogni. Ebből már így sem lett volna alvás [iszonyúan megkívántam], de a keze egy idő után elkezdett vándorolni. Csak a derekamon, hasamon, és mindig meg-megállt, mintha elaludt volna. Majd felkúszott a polóm alatt a mellemig, és ekkor már nem volt megállás. Nyitva maradt az ajtó, a lány laptopozott, emberem valami miatt kínosan ügyelt arra, hogy teljesen hangtalanul működjünk [ami ebben a lakásban egyébként lehetetlen, de már a szándékot furcsálltam]. Kézzel izgattam fel, hogy ne keljen külön életre a takaró, egy kicsit szopogattam, és úgy, fekve, kiskifli-nagykifli állapotban belémbújt. Nagyon szerettem… Képes volt hangtalanul elmenni, de láttam, hogy emiatt erősen küszködik. Ez nagyon kellett. Megsimogatta az arcom… ez volt a „köszi”. És nagyjából az a mozzanat, amit a lány helyében nagyon nem tudtam volna elviselni. Innentől már kifejezetten felnéztem a lányra.
És akkor még nem sejtettem, hogy több együttlét nem lesz. Decemberben nem tudtam emberemet magamról levakarni. Most itt volt két barátnő, szabadidő egy privát lakásban… mi történhetett? Vártam… csendesen végigboroztuk az estét, mélyen az éjszakába, végre hármasban beszélgettünk, egyenként megfürödtünk, vicces pizsamákat húztunk és mentünk szundikálni a franciaágyba. A reggel hasonlóan eseménytelenül telt, valamit cüccögtek kb két percig a lánykával, míg én ébredeztem, de nem szex volt. Megetettem őket, kávécigi, bementünk a városba sétálni, kicsit vásárolgattak, ebédeltünk, beszélgettünk még egy óriásit, összecsomagoltak, és már itt is volt a taxi.
Próbáltam néha, amikor kettesben maradtunk pár pillanatra, odabújni hozzá csókot kérni. Nem kaptam, csak odacuppantott, elmosolyodott, és magáhot szorított egy másodpercre. Ezt imádtam. Nagyon szorosan tudott ölelni, szinte már fájt. Vajon azért nem akart velem csókolózni, mert nem akar több kötődést sem az ő, sem az én érdekemben? Vagy már kialakult valami taszítás benne irántam? Vagy az égvilágon nem csinált még ilyet, mert ennyire nem gyengéd jellem? Vagy egyszerűen csak azt gondolta, nekem ez nem jár. Végülis az egész hétvégét tekintve világosabbá vált guminő szerepem, mint valaha. Ami tulajdonképpen nem nehezíti meg a helyzetemet…
Át kell írnom a levelet. Ki kell hagynom a féltékenységet, mármint erre a drága lányra, mert nem igaz. A fájdalom is átváltott egy sokkal józanabb szemlélődésbe, és inkább az elmúlást fájlalom, ami már most jelen volt… Annyi fáj, hogy valaminek vége lesz. Még ha káros is volt, megalázó és tele fájdalommal, ott volt az, amitől egy nő elhullik, hogy kell… ehhez viszont fel is kell nőni. Remélem, megtörtént. Vége a jónak… és a rossznak.
A reptéren aztán ismerjük, mi történt. Besurrantunk az üres női wc-be, lehámoztam a nadrágomat, nyalakodtam még egy utolsót… rendesen benedvesedtem. Bevetettem a trükkjeimet, amitől majdnem halálrarémítette a szomszédos kabint, ennek eredményeként ugyanúgy, mint 3 hónapja, szemben egymással, finoman, némán belémhatolt, és nagyon rövid idő alatt elment… gyengéden végigsimította az arcomat, édes mosoly ült az arcán, szerszáma kicsusszant, amivel a magja is – ekkor került a farmeromra. Összeszedelőzködtünk, és „who cares” alapon kéz a kézben kisétáltunk.
Egy kicsit úgy érzem, talán ő sem tervez több túrát. Amire vágyom, azt már tudom, hogy nem kapom meg tőle. Mármint nem is kapnám meg. Egyformán vágyakozom, amikor százkilométerekre van, amikor idefelé tart, amikor ölel, amikor bennem van… amikor újra elutazik. Mert arra vágyom, hogy szeressen…
Üres vagyok, cinikus és kiábrándult. Most. Hol fejcsóválva, szégyenérzettel vagy némi megvetéssel emlékszem vissza az elmúlt hónapok cirkuszára. Még az is lehet, hogy valami ostoba összeesküvés „áldozata” lettem. Belevetem magam az ismerkedésbe, okosan kerülve az infantilis IHB bulikat. Olyan embert szeretnék, akinek nem a lehetőség, hanem én kellek. Aki ugyanúgy rajong értem, mint én képes vagyok értük… aki rajong a hangomért, a mosolyomért, kócos hajamért, illatos bőrömért, lovak, kastélyok és távol-kelet iránti rajongásomért, karcsú bokámért, egyéni humoromért, színes szoknyáimért, világnézetemért, éjszakai szuszogásomért… értem.
Szexuális rutint már mindenképpen szereztem, sakkozni is tudok ismereteimmel, vagyis alkalmazkodni, kinek hogy jó. Megtapasztaltam halványan azt is, hogy nekem mi az. Erő és gyengédség, biztonság és bizalom, egyéni ritmus és odafigyelés. Csókok végig a hasamon és a hátamon… érintés… szerelem. Tele vagyok reménnyel.
[Történetek]