A nők szex hazugságairól lesz szó. Arról, hogyan csapják be partnereiket, s hazudnak örömet, amikor valójában azt meg sem élték. Csak évek múltán jönnek rá, hogy leginkább önmagukat csapták be. De akkor már késő. Vagy mégsem?
Az őszinteségről
A mai kor fiataljainak rögeszméje az őszinteség. Állandóan azt hajtogatják, azt kérik számon a barátaikon, munkatársaikon, élettársaikon, sőt a tévében szereplőkön is. Holott ez a fene nagy őszinteség nagyon kétélű dolog, s a legtöbb esetben vagy nem működik, vagy nagy bajt okoz. Már-már azt hiszem, az őszinteségre hivatkozók nem is tudják igazán, miről beszélnek. Elvárják, hogy minden köntörfalazás nélkül, nyíltan mondjon véleményt mindenki, ugyanakkor önmaguk ezt betartani képtelenek. Remek jó példa erre a Való Világ, ahol az önmagukat legőszintébbnek tartók is bizony mást mondanak szemtől szembe, és teljesen mást az illető háta mögött, s mást gondolnak (ami a szavazásnál derül ki). De – higgye el mindenki – ez igazán a való világ, hiszen a gyakorlatban is így történik. Ugyanis nem lehet mindig, minden körülmények között igazat mondani, mert az sértő is lehet, s mert egyszerűen nincs rá szükség.
Belebukás…
Ebbe buknak bele a párkapcsolatok is. Az őszinte fiatalok a saját kardjukba dőlnek, amikor a szókimondásról papolnak, de közben önmaguknak és a hozzájuk legközelebb állóknak hazudnak igazán. Vegyük a szex mindennapi esetét a nők szempontjából! Itt hazudnak a leginkább. A mai nők azt várják el a partnerüktől a szexben, hogy nekik örömet, azaz kéjt okozzon. Legyen figyelmes, gondoskodó és magabiztos, a szexben pedig kezdeményező lepedő-akrobata. Mondjuk, ennek az elvárásnak – finoman szólva – kevesen tudnak megfelelni. De egyre többen akarnak, s ez méltánylandó! A férfiak lesik a partnerüket, hogy neki tényleg jó-e, várják a hangos és látványos visszajelzést (mert ezt tanulták a pornóból), de bizony ritkán a partner iránt érzett szerelemtől hajtva, jóval inkább a teljesítményük ellenőrzéseképpen. A nők pedig – őszinteség ide vagy oda – legtöbbször eljátsszák a kéjt. Nagyokat sóhajtanak, nyögnek, kéjesen tekeregnek és erotikus pillantásokat vetnek büszkeségtől dagadó partnerükre (mert ezt ők is a pornóból tanulták).
Önbecsapás a javából!
A nők képesek arra is, hogy önmagukkal is elhitessék, az átélt szeretkezés minőségi volt. Ugyanígy – szintén az őszinteség jegyében – becsapják barátnőiket is, akiknek fergeteges, többszörösen átélt orgazmushegyekről számolnak be, akik elhiszik a mesét, s elkezdik ugyanezt követelni a partnerüktől. Csak ami már először sem jött be, hogyan jönne be másodszorra? Átverik partnerüket is, mert ő az akció után büszkén megveregeti a saját vállát, s elhiszi önmagáról, hogy macsóbb a macsónál, ő a tökéletesség szobrának modellje. De mégis a hazug önbecsapó a legnagyobb vesztes. Ugyanis az a férfi, aki a tökéletességéről kap visszajelzést, nem akar még jobb lenni, azaz elhiszi magáról azt, amit éppen hinni akar. Ennélfogva nem is törekszik a változtatásra, tehát a szex mindig azon a szinten marad, ahol ekkor áll! De erre a visszafordíthatatlan folyamatra a nők sokszor csak évek múltán jönnek rá.
Mi legyen akkor…?
Három-négy, esetleg tizenhárom-tizennégy év múlva mondja meg a nő a partnerének, hogy „na, apukám, amit eddig csináltál, azt felejtsd el, mert soha nem volt orgazmusom, csak eljátszottam”? Mit fog szólni erre a partner, a büszke hím, aki minden nap nyerőnek érezte magát? Egész eddig… Nem csak összeomlik, hanem azonnal új partnert keres vigasztalódásra. Tíz közül kilenc. A maradék egy meg bánatában impotens lesz.
Korábban kellett volna mindezt megbeszélni! De hogyan? Megmondja a nő a férfinak a szeretkezés utáni pillanatokban a „jó volt, drágám?” kérdésre, hogy „dehogy! Nem is éreztem semmit!”, vagy mit kell tenni? Isten ments ilyen kijelentést tenni! (Pedig ez lenne a tiszta őszinte!!! Csakhogy ebbe a férfi ott a helyszínen belepusztulna!) Finoman kell a tudtára adni, hogy máskor ezen vagy azon változtasson, jó volt, de ezért vagy azért lehetne még jobb, ezt vagy azt nem szeretem, viszont amazt nagyon szeretném! Azaz lehet informálni, terelgetni, de ehhez tudni kell, hogy mit és hogyan szeretne a nő. Ha önmaga sem tudja, akkor viszont gáz van. Ugyanis a férfiak zöme nem parafenomén és nem gondolatolvasó. Tehát a nőnek ismerni kell a saját testét és igényeit.
Orgazmuskultusz
Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy a férfiak és nők egyaránt azt hiszik, hogy a szeretkezés célja maga az orgazmus. Nem! Nem így van!
Ez nem egy verseny, nem egy teljesítményorientált számonkérés, még ha gyakran annak is néz ki. Nem kell győzni, legyőzni. Adni kell, s akkor lehet kapni, és ha a másik is így gondolja, akkor máris tökéletes az egész. Egy nő vállalja fel önmagát olyannak, amilyen! Adja magát a szexben a férfinek, legyen nyitott, befogadó, odaadó! Ne csak keféljen, hanem szeresse a partnerét és a szexet! Akkor majd minden összejön magától.
Az orgazmus egy bonbon a torta tetején. A szeretkezés maga egy torta, ami, ha a fenti odaadással történik, tele van bonbonokkal… Az ugyanis vele jár! – Forrás: Ideal