Nem tudhatjuk, ki miért indul be arra, amire. Egy dolgot állíthatunk: amíg ezzel nem bánt másokat, nagy baj nincs. A pedofília, a zoofília és a nekrofília pont azért elítélendő, mert a gyerekek, az állatok és a hallottak nem tudnak tiltakozni, ha valaki szexuális kapcsolatot kíván létesíteni velük. Éppen ezért most kizárólag az ártalmatlan, ám kissé bizarr parafíliákat vesszük górcső alá: első részünkben történetesen a feederizmust és az inflation-fixációt.
Mindenki másra gerjed, és nagy valószínűséggel senki nem tehet arról, mi indítja be. Mi számít normálisnak? Nos, a „normál” csak egy jelzés a mosógépen, egyáltalán nem biztos, hogy dühöngő őrült az, aki a felizgul egy felfújt rajzfilmfigura láttán, netán a lufidurranás hangjára nedvesedik. A pszichoanalitikusok szerint a különös perverzióval rendelkező személy tulajdonképpen egy korábbi életszakaszban valamilyen okból kellemes élményt, szexuális kielégülést kiváltó tárgyhoz való kapcsolatot vagy viselkedést ismétel, végül pedig ezek az élmények válnak a legmeghatározóbbá az egyén szexuális kultúrájában. Tovább az eredeti cikkre