Jó egy éve esett meg velünk a következő történet, melynek színhelyét nem szeretném megírni, túl nagy botrány lenne belőle. Remélem nem is, ismer rá senki, ha pedig mégis ilyen történeteket olvas, hát magára vesse az első követ, ne ránk. Azért a neveket természetesen megváltoztattam.
Szeptemberben egyenesen a főiskoláról kerültünk a falu általános iskolájába. Sári tanítónő, én testnevelést tanítok, Barbinak hívnak. A falu eldugott kis porfészek, naponta négy busz, kettő reggel, kettő este, a vasút már több kilométeres kirándulás. Az emberek fele ingázik és van munkája, a másik fele itthon marad, mert nincs munkája.
Kultúrának a kocsma, a szomszéd falu diszkója, és büszkeségünk, az iskola pályázati pénzből épült vadonatúj tornaterme, amelyhez testnevelő is járt: én. Feladatom a gyerekek okítása mellett, a falu sportéletét „a korszerű követelményeknek megfelelően” szervezni. Így aztán havonta végigélvezem az öregfiúk focimeccseit, meg az utána következő sörmeccseket, és aerobicot szervezek a nőknek. Utóbbi nem túl sikeres, mert az aerobic a felesleges kilók leadásának nagyon fáradtságos módja. Néhány társadalmilag és testileg egyaránt súlyos hölgy elintézte, hogy az egyik szertárhelységből szaunát alakítsanak ki, hátha így könnyebb, de ezt sem látogatják gyakran. A gyerekek között népszerű a konditerem, ki – ki ízlése szerint Schwarzeneggerré vagy Van Damme-á akar válni. Egyelőre inkább Bruce Lee-re hasonlítanak, persze csak kilókban.
A tanítványokkal amúgy semmi baj, egyszerű falusi gyerekek, akik nyolcadik után bekerülnek valamelyik közeli kollégiumba, s onnantól csak hétvégenként látogatnak haza. A 9 – 10. évfolyam már rázósabb társaság, kétszer-háromszor bukott anyányi lányok, akiket csak a gyerekszülés ment meg az iskolától, és kondizó, testépítő fiúk, akik az ész osztásánál valószínűleg egyszer sem álltak sorba, de nem hagyják ott az iskolát, itt legalább meleg van.
Sajnos, a kollégákról sem tudok sok jót mondani, megfáradt nők, és két szál férfi. Egy túlsúlyos fokhagymafaló, öt évvel a nyugdíj előtt, a másik meg az igazgató, őt házisárkánya miatt ajánlatos elkerülni.
Jó lenne innen menekülni, csak nem sok esély van rá. Barátnőmmel még a főiskoláról ismerjük egymást. Együtt pályáztunk, együtt kezdtünk dolgozni, és az óta is együtt lógunk mindenütt, mert amúgy nincs kivel. Egyikünk sem egy bányarém, de annyira nem voltunk rámenősek, hogy még a főiskolán férjet fogjunk magunknak. Itt meg …? No jó, elég a nyavalygásból!
Szóval tavaly történt. Már késő este volt, csak ketten élveztük a szauna forró gőzét, s épp elég lett belőle, az előtér két gyúrópadján pihegtünk.
– Barbi, hogy van az, hogy te tél végén is ilyen barna vagy?
– Tudod, hogy ha lehet, odakint tartom az órákat, meg a bőröm is barna. Csak nehogy lecigányozz, mert még elterjed a faluban. – nevettem.
– Jó neked, én a szoláriumban is jó esetben csak vörös leszek, rosszabb esetben hólyagos. – vetette el kezét – lábát élvezettel a padon.
– Felvehetnél valamit. – igazítottam meg a tornateremre néző ablak függönyét.
– A múltkor is elkaptam a srácokat. Leselkedtek a disznók, és az előbb még gyúrt két Schwarzenegger-jelölt a kondiban.
– Csak nem? Kukkolnak? – nyújtózott egyet Sári, nem zavartatva magát.
– Amíg le nem pofozom őket.
– Miért? Akadnak köztük egész jó formájúak.
– Gyerekek.
– 16-17 évesek, belekalkulálva a bukásaikat.
– És te hány éves vagy?
– Még nem felejtettem el számolni. – mosolygott rám Sári.
– De a dolog annál izgalmasabb. Igazán megérnek egy tréfát.
– Szégyelld magad!
– Nem szégyellem! Tudod, az utóbbi hónapokban már naponta kétszer-háromszor magamhoz nyúlok. Először reggel az ágyban, aztán alig bírom kivárni, hogy hazaérjek, végül este szépen, nyugodtan. Te hogy bírod ki, hogy ebben a faluban nincs egyetlen jó formájú fasz sem?
– Nehezen, de mit akarsz 16 éves kölykök tíz centis kukijával?
– Hát az tényleg nem lenne elég. – ráncolta a homlokát Sári.
– Talán fel kéne állítani nekik, hátha úgy már méretes. – vigyorogtam.
– Végül is, egészséges falusi gyerekek, van olyan fiú, aki már 12 – 13 éves korában is elsül. – mondta.
– Hát persze, álmában.
Mindenesetre nagyon jót dumáltunk, és eszünkbe sem jutott felvenni valamit. Nem zavartattuk magunkat a függöny és az ablak között maradt réstől. Odakinn közben teljesen besötétedett, engem már a puszta esélylatolgatás is felizgatott.
Egyszer csak Sári ujját az ajkára téve csendre intett, szemével az ablak felé bökött, és szembefordulva simogatni kezdte magát a lába között. Megdermedtem, nem hallottam semmit, de éreztem, tényleg áll valaki az üveges ajtó mögött. Azt láttam, hogy a kondi terem már sötét. Feri és Dani vagy hazamentek, vagy valóban kukkolnak. Tudtam, ha tényleg áll valaki az ajtónál, engem nem láthat, de Sári szőrös punciját tökéletesen. Óvatosan osontam az ajtóhoz. Kivágtam! Ott voltak!
– Piszkos disznók! – kiáltottam, és gondolkodás nélkül vállon ragadva, bependerítettem őket.
Errefelé nincsenek olyan modern pedagógiai elvek, amelyek megtiltanák, hogy úgy felképeljem őket, hogy évekig nem felejtsék el. Ahogy ott álltak, egy szál trikóban, elől feszülő tornanadrágban, jöttem rá, hogy én viszont anyaszült meztelen vagyok. Elpirultam, te jó isten, ezeket aztán pofozhatom, akkor is rajtam fog röhögni holnap az egész iskola, és még jó, ha csak röhögni. Sári annyi engedményt tett a szeméremnek, hogy tenyerét lazán szétnyitott combjai közé fektette. A fiúk totál zavarban voltak ugyan, de a szemük csak úgy cikázott pucér testünkön.
– Látom, nagyon felpörögtetek. – próbáltam viccesre venni a figurát.
– Na gyere csak ide a fejemhez! Ne a cunusomat bámuld! – mondta hirtelen Sári.
A fiúk nem tudták melyiküknek szólt a felszólítás, Dani bizonyult bátrabbnak, ő lépett közelebb. Én, ahogy voltam, anyaszült csupaszon lerogytam a padra. Sári fektében nyíltan Dani farkát vizsgálgatta, ami tökéletesen kirajzolódott a vékony tornanadrág alatt. A nadrág egyik bő szára murisan elállt a combjától, jelezve, hogy ott tartózkodik a kérdéses testrész.
– Te leskelődtél, látom. – nyúlt be a nadrágszáron át, és megmarkolta a srác zacskóját.
Aztán keze nyomán alul kibukkant a fasz pirosló feje, és rögtön látszott, hogy az bizony nem 10 centis. Testvérek közt is lehetett 18. Sári leráncigálta a vörösödő fiú nadrágját, és teljes hosszában végigtapogatta a terjedelmes szerszámot.
– Mindig kukkolni szoktátok a lányokat?
– Nem szoktuk. – hangzott a válasz.
– Mert csak kisfiúk vagytok, mi?
– Ezt meg itt apádtól kérted kölcsön, ugye? – csavarta egyet rajta.
– És te? – néztem a bátortalanul álldogáló Ferire, kissé szétnyitva neki a lábamat.
– Te sem szoktál leskelődni?
– Neem. – hangzott meglehetősen bizonytalanul.
– Csak gyúrtok, mi? És ha most mi gyúrunk meg benneteket?
Olyan elanyátlanodott képet vágtak, hogy igyekeznem kellett elfojtani a röhögésemet. Különösen, amikor a térdéig ráncigáltam a gatyáját. Vékony, fehér farkinca ugrott elő, de nem egyenes, hanem teljes merevedésében fölfelé kunkorodó, mint egy kifli. Sose láttam még ilyet, vékony volt ugyan, de a hosszában az ívet is leszámítva, nem volt semmi kivetnivaló. Olyan édes volt, hogy csücsörítve nagy puszit nyomtam a hegyére. Feri ijedtem rándult össze, amikor farkincáját az ajkaim közé vettem, meg kellett markolnom a csontos fenekét, nehogy elhúzódjon. Még szerencse, hogy rászoktattam őket az edzés utáni zuhanyozásra, gondoltam, amíg szívtam, és a nyelvemmel ízlelgettem a fiút. Félszemmel láttam, hogy Sári is a fejéhez vonta már Danit, akinek a makkja eltűnt a szájában. Látszott a pofáján, hogy őt is először szopják. Sárin,pedig az, hogy nagyon ki van éhezve, a mellbimbói feszesen meredtek fölfelé, a bal keze pedig a szeméremajkai közt matatott. A szája szélesre nyílt, és félig elnyelte a srác tekintélyes méretű szerszámját.
A fiúk zöldfülűek voltak ugyan, de a farkukra nem lehetett panasz, ritkán látni nagyobb és keményebb szerszámokat. Közben a mutatóujjamat én is lüktető hüvelyembe csúsztattam.
– Barbi! Leszopod a fiút? – kérdezte hirtelen Sári.
– Dehogyis! Nem engedem a számba. – vörösödtem el.
– Szeretném látni az egyiket, ahogy elsül. – mondta Sári.
– Verjük ki valamelyiknek? Jó, legyen Feri, olyan mogyorói vannak, mint egy elefántnak. – markoltam meg a zacskóját.
– De én nem akarom kiverni. – tiltakozott erőtlenül a fiú.
– Nem hát! Remélem is. – ült fel Sári.
– Mi verjük ki neked. Na gyere csak ide azzal a kunkori farkaddal!
– De én inkább baszni szeretnék.
– Vigyázz a szádra! Az is jó, de csak később, majd meglátjuk, előbb elsütjük a farkincádat. Aztán, ha újra felállsz, esetleg rámászhatsz Barbira. Én Danival fogok dugni. Ne mondjátok, hogy nincs szerencsétek!
– Csak lassan fiúk! Ti tényleg 16 évesek vagytok? – kérdeztem.
– 17. És ti? – húzta ki magát Dani.
– Leszel. – emelte meg két tenyérrel súlyos melleit Sári.
– Mi az, hogy mi, Láttál te már ilyen ciciket? – egyik lábát Dani felé fordulva felhúzta a padra.
– És ez a cunus? Talán egy kislányé? Nem fiúk, mi már nagylányok vagyunk.
Feri elkerekedett szemmel lépett közelebb, Dani már vizsgálta volna közelebbről, de Sári szigorúan összezárta a combjait és visszafeküdt.
– Mindent a szemnek…Barbi, hozd ide azt a kunkorit!
Szorosan Sári mellé állítottam a kölyköt, és a szerszámjával nagy barna mellbimbóit simogattam, aztán gyors csuklómozdulatokkal verni kezdtem neki. Ahogy tiltakozott az előbb, most annyira élvezte, csillogó szemmel bámulta fel – leszánkázó markomat.
– Most nekem is hagysz belőle, vagy megoldod nélkülem? – kérdezte Sári.
– Feküdj már le! – fűzte még hozzá.
– No jó, a tiéd. – mondtam, és hason fekve, felkönyökölve figyeltem őket a szomszéd padról.
Sári nagyon rafináltam látott munkához, tulajdonképpen csak a bőrt huzigálta a vöröslő makkon, amely most már fénylett és csúszott a nedvességtől. Én is egyre jobban beindultam, éreztem, hogy már csurom nedves vagyok, legszívesebben minden teketória nélkül magamba gyömöszöltem volna Dani épp parlagon maradt szerszámát, de nem láttam a fiút. Sári elmélyülten játszott Ferivel, mégis ő vette észre, hol van. Mögöttem guggolt, és lazán szétrakott combjaim között a puncimat csodálta.
– Nézd csak, már megint kukkol!
– Nem baj, hadd csinálja! – fordultam hanyatt a kedvéért.
– Szeretnéd megpuszilni Dani? – kérdeztem.
– És meg is nyalhatom? – elméletben nagyon szakképzett volt a fiú.
– Hát persze. Szabad foglalkozás van, jó? – húztam föl a térdemet neki.
– Na nem, azzal még várnod kell. Majd ha elkészülök a haveroddal, akkor együtt lehet róla szó. – akasztotta meg Dani lendületét Sári, mert a srác szó szerint értette a szabad foglalkozást.
– De akkor igyekezz egy kicsit légy szíves! – préseltem Dani fejét, némileg csalódottan az ölembe.
– Feri, hogy érzed magad? – érdeklődtem a leginkább érintettől.
– Te meg ne félj tőlem! Nyomd oda a nyelvedet legalább.
– Mindjárt. – nyögte Feri olyan hangon, hogy kétség nem férhetett hozzá, tényleg mindjárt.
Én is kíváncsi voltam, nem szokták ezt a fiúk a kirakatba tenni, a számba meg soha nem engedtem elmenni senkit, pedig azt szerették volna.
– Na gyerünk! – kapcsolt nagyobb sebességre Sári is.
Egyszer csak Feri minden előzetes figyelmeztetés nélkül megrándult, és lőtt. Olyan lendülettel, hogy a fölfelé kunkorodó farkáról az első sugár magasan átívelt Sári testén, és néhány cseppje az én hasamon landolt. Gyorsan oda is rántotta a mellei közé, a gyerekből minden rándulással patakokban ömlött a fehér sperma Sári bőrére, ujjaira, mintha soha nem akart volna vége szakadni.
– Hát ez gyönyörű volt fiú. – mondta Sári kicsit rekedt hangon.
– Meg akarta simogatni a srácot, de ahogy emelte a kezét arról is sűrűn csepegett a kocsonyás lé.
– Na, adj ide egy törülközőt! – ült fel elégedetten.
– Látom, Dani is jól érzi magát. – nézett ránk.
– Dani szorgalmasan forgatta bennem a nyelvét, lelkesedésében időnként még az orrával is megpróbált kedveskedni. A dicséretet hallva úgy nyalt tovább, majd letolt a padról.
– Lassíts egy kicsit, mert mindjárt magadtól is elmész, és akkor mi lesz utána? – emelte ki a lábaim közül Sári.
– Azt ígérte nektek a néni, hogy dughattok is, nem?
– „Néni”? – jött meg Dani öntudata egyszerre.
– Igazán nem látszotok többnek 20 évesnél. A Barbinak – lesett rám pislogva – sokkal szebb picsája van, mint a nővéremnek, és ő csak 22.
– Te jó isten! Ez azzal udvarol, hogy a nővére után is kukkolt.
– Csak lovagias akart lenni. – mosolyogtam a fiú sutaságán.
– Egyébként valószínűleg igaza volt, én tényleg meglehetősen szűk vagyok.
– De azt nem szeretném még egyszer megtudni, hogy leselkedtek, sem itt, sem otthon. Világos? Nagyon csúnya szokás, értitek?
– Na gyere ide, te nagyra nőtt csirkefogó! – húzta magával Danit a barátnőm.
– Barbi, felállítod újra a fiút? – csapott Feri horpadt fenekére.
– Szóra sem érdemes, elvégre itt te vagy a vendég. – válaszoltam.
Persze már megint enyém a munka, övé a szórakozás. De ami igaz, az igaz, én először is erre a vékony, kunkorira pályáztam, hát ne panaszkodjak. Amíg én nagyjából megtörölgettem Ferit, Sári minden teketória nélkül magára húzta a másik srácot. Azért a kezével segítenie kellett, hogy belétaláljon, de utána már nagy igyekezettel mozgott. Én az egyelőre puha farkincán furulyázva figyeltem őket. Sári keményen fogta a fiú csípőjét, és irányítgatta a kicsit egyenetlen löketeket. Feri igazán jó erőben volt, nem sokat kellett fáradoznom a farkán.
– – Na látod, milyen ügyes vagy. Most te jössz. – mondtam neki, és lenyomtam a padra.
Bátran ereszkedtem rá, vékony is volt, s Dani nyelve sem múlt el nyomtalanul a cunusomon. Tényleg, mintha csak nekem szabták volna méretre. Karcsú, hosszú és kemény, combommal,hüvelyemmel össze tudtam cuppantani a végét. A fiú meg olyan meghatódva ült, hogy azt csinálhattam vele, amit akartam, és olyan régen éreztem már ilyet.
– Gyertek ide! Elférünk itt négyen is. – kiáltottam át Sárinak.
A barátnőm lehámozta magáról Danit, és odavezette hozzánk. Most igazán önzetlen volt, mert a srác méretes szerszámát a számnak kínálta. Nekem eszembe sem jutott, hogy az még Sári cunusától síkos, rögtön eltüntettem a vöröslő makkot. Nem vagyunk leszbik, de akkor nagyon jó volt, hogy Sári közben a mellbimbómat cirógatta.
– Na, jó? Leszopod a fiút? – kérdezte kíváncsian.
– Azt hiszem, igen. Teljesen begerjedtem. – kapkodtam némi levegő után.
– Akkor versenyezzünk! – ajánlotta Sári.
– Először veled foglalkoznak mind a ketten, és én mérem az időt. Aztán én jövök, és te stopperolsz.
Sári nagyon ravaszul intézte a váltásokat, nem a stoppert nézte, hanem a fiúkat. Amikor látta, hogy már nagyon a végén tartanak, cserét parancsolt. Amíg egyikünk felkászálódott, a másik meg elhelyezkedett, a srácok pihenhettek egy kicsit. Így mi többször is a mennyországban jártunk már, ők pedig még mindig bírták. Panaszra igazán nem lehetett okuk, első élményként ilyen vad hancúrozásban részt venni igazán nem semmi. Azt önkritikusan be kell vallanom, Sári sokkal jobban tetszett nekik. Jó, ő hátulról is engedte, az egyik markolhatta a fenekét, amíg a másikat szopta. Na meg a mellei is háromszor akkorák, mint nekem. Mondtam is, mikor én kerültem sorra, tudom, hogy a fiúk a nagy ciciket kedvelik, de azért az enyémmel is lehet foglalkozni. Ebbe már Sári is beszállt, és kőkeményre szívta a mellbimbómat. Olyan orgazmusom lett, mint még soha. Megfeszült a testem, összerándult a cunusom, szegény kölykök nem értették, miért lököm el őket, mikor az előbb még olyan mohón nyeltem a farkukat alul, felül. Amikor újra úgy éreztem, hogy már beszélni is tudok, mondtam Sárinak:
– Én kész vagyok teljesen. Te vagy a soros.
Mindenesetre messze már Sári sem lehetett tőle. A srácok nem mertek fénylő – vöröslő farkukhoz nyúlni, mert azok is csordultig teli voltak.
– Én már többször is. – mondta Sári.
– Gyertek fiúk! – ragadta farkon őket.
– Aki először fröcsköl, akkora csókot kap tőlem, hogy na!
– Az Dani lesz, szerintem ő már majd kipukkad. Merthogy egyenlőre Feri vezet 1:0-ra. – mondtam.
– 1:1, mert én már elsültem benne, de úgy el volt foglalva, hogy észre sem vette. – vigyorgott Dani Sárira.
– Te marha! – kiáltotta Sári.
– Gyereket akarsz csinálni nekem?
– Ez most biztos? – hervadt le a fiúról a vigyor.
– Remélem nem, mert ha mégis, darabokra szedlek, tudod?
Mégiscsak Dani győzött, mert Sári ezek után nagyon határozottan marta el a farkát. A fiúk áhítattal nézték Sári ringó melleit, amikről csurgott le a sperma.
– Na tűnés haza, és ha holnap nem futjátok le időre a távot, jaj nektek. Ami pedig itt történt, azt mélyen elfelejtitek, világos? – kérdeztem búcsúzóul.
– Legalábbis, ha szeretnétek találkozni velünk máskor is. – mosolygott rájuk Sári.
Még kétszer találkoztunk velük, aztán szerencsére találtak maguknak hozzájuk illő barátnőt, hála áldozatos tanításunknak.
A tanévzárón akkora csokor virágok kaptunk tőlük, mint egy malomkerék. A tanáriban csodájára jártak, hát még ha tudták volna, minek köszönhetjük.